Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-01 / 76. szám

ü­­zemi deficitje, lebegő adóssága van és tőkéje nagy részben, például két­harmadig­ prioritá­sokból áll, megcsonkulhat az elsőbbségi köt­vény­­kamatjáruléka. Az Albrecht-pályát, a garantia dac­ára, fenyegeti ez a veszély, és hogy a közeli lehetőségek közé tartozik, jövedelmi biztosítás mellett is, a kötvé­nyek kamatjainak megcsonkulása, arra példa a déli vasút, melynek mértföldenkénti bruttó bevétele meghaladja a garantírozott 100.000 forintot és mégis a részvényesek nem szá­míthatnak osztalékra, sőt a kötvényeknek sem fog a közelebbi években kijutni a ka­mat, ha az olasz hálózat elkülönítése ke­resztül nem vizetik. Mihelyt tehát az osztrák kormány elhagyja az engedélyokmányban megszabott feltételt és a prioritásokat külön kívánja biztosítani, elfogadta implicite az üzemi deficit fedezését is, és így biztosítja a részvényeknek is a teljes jövedelmet. A magyar kormánynak nincs határozott megállapodása e kérdésben. Kerkapol­y és Grhyczy nem ismerték el az állam kö­telezettségét e hiány fedezésére. Széll Kál­mán pénzügyminiszter kész az üzemi deficitet pótolni. A praxis ingatag volt, a­mennyiben végleges intézkedésig, például az eperjes-tar­­novi vasút 100.0000 frt körül előleget ka­pott az üzemi deficit fedezésére. A­kik az üzemi deficit pótlása mellett szólnak, a ga­rantia szellemét s rendeltetését vitatják , állít­ván, hogy ha az állam egy bizonyos mini­mális tiszta jövedelmet biztosított, akkor gon­doskodnia is kell, hogy ez a jövedelem teljes legyen. De ezt a magyarázatot, ha helyes, ha igazságos és méltányos volna is, nem adhatja meg a törvénynek a pénzügyminiszter vagy a kormány, mert oly kiadást involválna, melyről a törvényhozás nem rendelkezett, és mely esetleg milliókkal terhelheti az államot. Ha tehát a kormánynak meggyőződése, hogy az állam köteles az üzemi deficitet is viselni, ám érvényesítse az országgyűlés előtt e néze­tét, és döntesse el ezen nézetünk szerint, na­gyon vitatható kérdést az egyedül illetékes fórum előtt. A biztosított prioritások ügye nem bír nálunk gyakorlati jelentőséggel. Ausztriában is a nem garantírozott vasutak prioritásai miatt támadt a bizalmatlanság általában az elsőbbségi kötvények iránt, így jártak a többi között a morva-szilézia központi és a Dnieszrei-pály­a elsőbbségi hitelezői, a­kik nem kaptak teljes kamatot és a­kik fusió ese­tén sincsenek joguk megrövidíttetése ellen biztosítva. Nem csoda tehát, ha a nem bizto­sított elsőbbségek és a biztosított részvények kamatcsorbulása folytán a garantírozott prio­ritások ellen is fordul a bizalmatlanság, így a kassa oderbergi vasút elsőbbségei nem ma­radhatnak meg korábbi árfolyamukon, mikor részvényei csak tegnap 3 frttal hanyatlottak ez.A­ csökkenést pedig­ ig­azolja a a kassa oderbergi részvények kamatja. Ná­lunk köztudomású, hogy 5 frt helyett 4 fog ezentúl fizettetni, de a külföldi részvényesek még nagyobb reductiótól tartanak és a piacz­­ra vetik papírjukat. A harmadik remedium, mely fölött az osz­trák kormány tanakodik, hogy t. i. arány­ban engedje-e fizettetni a kamatot és tör­lesztést a biztosított vasúti papírok után, ná­lunk tanácskozás alá sem juthat. A magyar állam — a legújabb garantia fölemelések ki­vételével — az engedélyokmányokban kizá­rólag ezüstfizetést biztosított. Ha vala­mely társulat részvényeit vagy prioritásait akkor állította volna ki, hogy aranyfizetésre volna kötelezhető , akkor viseljék az agro­­többletet a részvényesek, de az üzleti szám­lába e­z a költség föl nem vehető. Szerencsére azonban a részvények és szelvényeik mind ezüstre, osztrák értékű forintra, tallérra vagy délnémet forintra szólnak ,­­csak a keleti vasút részvényein áll zárjel között : 1500 frank­), azonkívül fizetési helyül a társulat székhelye van kijelölve. Itt tehát a német birodalmi valutaváltozás sem alte­­rálhatja az ezüstfizetés kikötését. Az elsőbbségeknél ugyan a társulaton kívül más fizetési hely is fenn van tartva, de a fize­tés, az egy kassa-oderbergi kivételével, szin­tén ezüstre, o. é. forintra, német tallérra vagy délnémet forintra szól. Itt tehát aranyfizetés sehogy sem követelhető.Azonban a kassa-oder­­bergi vasút elsőbbségei szövegében 200 o. é. frt ezüst mellett zárjel közt 500 franc is áll, a szelvényeken pedig 5 frt o. é. ezüstben és azonkívül 1 V­agy­ 12Va frank.Fizetési helyül a társulat székhelye vagy választás szerint a külföld említtetik; a kassa-oderbergi vasút prioritás tulajdonosai tehát aranyfizetést kö­vetelhetnek, ép úgy, amint a Ferencz József­­vaspálya elsőbbségi hitelezői. Meg is indítot­ták a pert ez utóbbi társulat ellen, hogy aranyfizetésre köteleztessék; a kassa-oder­­bergi vasútnak kocsijaira foglalást intéztek N­émetországban. A fizetés valutáját illetőleg tehát — az említett kivételeket nem számítva — tiszta a társulatok és a kincstár állása. A magyar állam nem fogja magát múló panique miatt tiszta kötelezettségén túl áldozatra csábíttatni. Meglehet, hogy az osztrák kormány a bécsi pénzhatalmak nyomásának enged és áldoza­tokra határozza el magát a vasúti papírok értékének emelése­ végett. Ha e lejtőre lép, ak­kor hátrányosabb pozitióba szorulhatnak a magyar vasúti papírok, mint az osztrák érté­kek. Azért elvárjuk Széll Kálmán pénz­ügyminisztertől, hogy figyelmeztetni fogja az osztrák pénzügyminisztert az érdekek eme solidaritására, mely fontosabb tekintet, mint egy kísérlet a tőzsdei árfolyamok jobbítására, mely kísérlet különben bizonytalan sikerű is. A magyar kormánynak a válság megszünte­tésére itthon kell hatni,a földhitel ér­dekében; a­mi a vasutakat illeti, eleget tett, ha a törvényileg elvállalt kötelezettségeknek szigoran megfelelt,­él. A legutóbbi években igen megszaporodott azon emberi s állati ragályok száma, melyeknél bacteriák jelentkeznek. Mindenki tudja­­., mily könyörtelenül ragad el sok reményteljes életet a diphtheria. Könnyen átszálló ragály helyezkedik el, rendszerint először a gégében s légcsőben, s ott hártyaszerű képződményt hoz létre, mely gyors megválasztással fenyeget. A górcső minden szervében a betegnek sűrű tömegekbe halmozódva számtalan golyó-bacteriát mutat, melyek az izmok, edények s nyákhártyák szövetén átmennek, mindenütt vértolulást s gyula­dásokat idéznek elő, s általános vérmérgezést vonnak maguk után. Gyógyu­lás csak úgy lehetséges, ha a golyó­bacteriák a ve­sékben halmozódnak össze, s ezek által a beteg test­ből lassanként ismét kiválasztatnak. A nyilt sebek általi vérmérgezés, mely a hábo­rúban az ellenséges golyóknál több áldozatot ragad el, s ha egy kórházba befészkelte magát, még könnyű sértéseket is halálosakká tehet, mindi­g a golyó­bac­teriák szaporodásával jár, melyek a különböző szer­vekben gyuladást, gennyedést, váladék-képződést idéznek elő, s emésztő láz által a legifjabb életerőt is kimerítik. Choler -betegek váladékaiban Kleb az 1866-ik év folytán számtalan összehalmozódott bacteriát észlelt. A selyem­bogarakat is elpusztítja egy járvány,mely bacteriákkal együttesen jelenik m­eg. Az észlelt tények a legnagyobb mértékben va­­lószínűvé teszik, hogy a bacteriák nem esetleges s lényegtelen kísérői az illető betegségeknek, hanem a ragály átvivői s előidézői, a közvész erjesztői, s erő­sen meg vagyunk arról győződve, hogy e tény teljes és tiszta felismerése oly gyógymódok feltalálásához fog vezetni, melyekkel a járványok rémítő ellenségét az eddiginél több sikerrel lehetene leküzdeni. Az orvos előtt akkor határozott nézpontok fognak álla­­ni, a­melyekre figyelme irányozandó lesz. Azon kér­désekre tudniillik, hogy mely után történik, s miként akadályozható meg microscopicus erjesztőszerveze­­tek átterjedése, s minő eszközök állhatják útját azok szaporodásának ? Minden fertőtlenítési rendszabály­nak, minden gyógykisérletnek ezen irányok egyiké­ben kellene történni, s különösen figyelem lenne fordítandó a vizre, melyről ki van derítve, hogy még látszólag legtisztább állapotában is könnyen közve­títi a bacteriáknak s más erjesztő­ szervezeteknek el­­te­rjedését. Nem lehetlen ezek szerint, hogy a termé­szet e láthatlan életvilágában teendő további felfede­zésekből a legnagyobb jótétemények áradhatnak szét !Az egész emberiség fölött!­m—. A közjegyzőség. — mart. 31. A legjótékonyabb intézmény is csak úgy bi­ értékkel és becscsel, ha az illető állam viszonyaihoz élet­szükségleteihez alkalmazott szervezettel bir Hogy valamely intézmény megfelel-e eme feltételeknél és mennyiben bír életrevalósággal, ez annak gyakor­lati életbeléptetése után rövidebb-hosszabb idő alatt nyári tapasztalatokból meghatározható. Mit mondhatunk e részben a közjegyzői intéz­ményről ? Alig múlt fél éve, hogy ez intézmény honunk­ban életbe léptettetett, máris egész halmaza fekszik tatások szerint az állami jólét fejlődésére, a jogrend és közhitel megszilárdítására igen nagy befolyássá bir­minálunk úgy, amint szervezve van, e jóté­kony befolyást — módosítás nélkül nem lenne képes gyakorolni, és a kívánt életrevalóságot alig foga elérni. Ő­es A magyar törvényhozásnak akkor, midőn az ország igazságszolgáltatási ügyét a tudományos fej­lődéssel és a korszerű kulturális viszonyokal össz­­hangzatosan kívánta rendezni, kétségkívül nem egye­düli czélja, volt elérni azt, hogy hazánkban csak legyen közjegyzői intézmény, hanem a törvényhozás szándéka inkább az volt, hogy a közjegyzőség a hazai jogfej­­lődés, jólét és közhitel emelése és szilárdítására tegye meg jótékony befolyását. De midőn ezen helyesen kitű­zött czél vezette a törvényhozást, ugyanakkor nem le­het feltenni, hogy azon működési hatáskörrel, még e czél elérésére elkerülhetlen, a közjegyzőséget­­ kívánta volna felruházni teljesen. Ily hatáskör azonban a mai közjegyzőségnél csak félig van megadva, és ezen fél rendszabály az eddig nyert tapasztalatok szerint nem, hogy emelné a közjegyzői intézmény iránti bizalmi várakozást, sőt azt inkább megrontja. Nem férne e czikk keretébe részletesen előso­rolni a tapasztalati adatokat, melyek ezen állítás he­lyességét igazolják, de erre elegendő is néhány oly körülményt figyelembe venni, melynél közédekű te­­kintetek jönek kérdésbe. Ott fekszenek elsőbben is a bíróságoknál tete­mes nagy mennyiségben a hagyatéki ügyhátralékok melyek onnan származnak, mert a törvény nem ru­­házta fel egyenesen a közjegyzőket az öröklési eljá­rásban hatáskörrel, hanem csak a bíróságok tetszé­­sére hagyta őket némely teendőkkel e részben meg­bízni. Nem tekintve azt, hogy ezen félrendszabály folytán a tapasztalás igazolása szerint a bíróságokon könnyítve épen nincs, munkájuk nem kevesbül, az ügy nehézkesebbé válik, később fejeztetik be, ettől el­­tekintve ez intézkedés káros hatása a közjegyzőség szempontjából, főleg abban fekszik, hogy a tapaszta­lás által igazolt ily eredmény által a közönség bizo­dalma, várakozása teljes csalódásba kerül, mert ügyé­nek gyors elintézését a közjegyző eljárásától várta, és e helyett azt tapasztalja, hogy egyik hagyatéki ügyben eljár a közjegyző, másikban eljár a bíróság, egyben ide idéztetik, másban amoda, de ügye mégis lassúbb menetűvé tétetik. Mindez elég ok arra, hogy a közönség tájékozatlan maradjon, a közjegyzőség jótékony hatása iránt kétsége támadjon, és ez­által a közjegyző közreműködését egyéb jogügyletek megkö­tésénél is kerülje,­­ a­mint csakugyan a közönség mai napig alig veszi igénybe jogügyleteiben a köz­jegyző közreműködését. Vegyünk tekintetbe egy más közérdekű kér­dést. A figyelmes hazafinak, a nemzetgazdának azon­nal feltűnik a hazai birtokviszonyok, a vagyonátru­házások kérdése. Ijesztő mérvben fekszik előttünk azon tényleg létező állapot, hogy az ingatlan­javak jó nagy része az országban másnak nevén áll a telekkönyvben, és másnak, harmadiknak, negyediknek van az tényleg birtokában. Miként lehet ily körülmények közt várni, hogy az ország hitele emelkedjék, szilárduljon; mi­ként lehetne jó adókezelési eredményeket elérni; mi­ként lehet az örökösödési osztályos ügyeket rendezni, ha az örökösöknek és köztük gyámhatósági közben­járást igénylő kiskorúaknak is, — hogy osztályré­szeikhez jussanak — előbb telekkönyvi v­­iszonyukat h­armadik, negyedik, előzővel egyességi, avagy sok esetben peres után rendezni kell. Az államnak köz­érdekből joga volna megkívánni egyesektől, hogy va­gyonátruházásoknál közhitelesség mellett teljesítsék azon alakszerűségeket, melyek a jogszerzés és átru­házáshoz megkívántatnak, és mégis az említett zilált birtokjogi viszonyok mellett a zugirászat hazánkban teljes szabadságnak örvend, annak korlátozására semmi sem történik, noha köztudomás szerint né­pünk a zugirászok hitegetéseinek igen hajlandó hi­telt adni. De eltekintve a birtok­jogi viszonyoknál szük­séges rend iránti közérdektől, a figyelmes szemlélő ott találja az árva ügyek, árva vagyonok állapotát, azon tapasztalással, hogy az árva pénzek behajtása az adósok fizetési mulasztása esetén az árvák nagy hátrányával hosszas és költséges perlekedéssel esz­közölhető , és még­is alig van jele az országban azon bizalomnak, hogy az ily adóslevelekre nézve az ár­vaszékek az egyes adósoktól közjegyző előtt kötött adóssági szerződést követelnének, a­mely szerződé­seknek pedig a törvény megadta azon joghatályt, melynél fogva ilyenek alapján per nélkül azonnal végrehajtásnak van helye. Az árvák jogügyletein kívül hasonló tekintet alá vehetők oly jogügyletek, melyek­ az állam felügyelete alatt álló javak és azok haszonvételeinek átruházása, avagy egyéb az államot illető javak tekintetében magánosokkal köttetnek; melyeknél épen az állam érdeke kívánja, hogy azokból sokszor eredő perek elhárítassanak, és a kötött ügyletek gyors érvénye­sítése eszközölhető legyen , és még­is alig van reá példa, hogy közhatóságok ilynemű ügyleteknél köz­jegyző közbejárását megkívánnák. A hazai jogélet annyiféle viszonyokban nyi­latkozik, és fűződik egybe, hogy e sorokban még főbb vonásaiban is csak érinteni lehet azokat, de ki­meríteni nem; és még­is e néhány említett viszony már annyira előtünteti néhány havi tapasztalás után is a közjegyzőség állapotát hazánkban, hogy el le­het mondani, miként Magyarországnak nem olyan köz­­jegyzőségre van szüksége, mint a mostani, és el le­het mondani, hogy midőn a közjegyzői közbejárást a közhatóságok sem veszik igénybe, midőn a magá­nosok azt tapasztalják, hogy a közjegyző által telje­sített eljárás a törvény által meghatározott jelenlegi hatáskörében sem gyorsan, sem biztosan nem vezet eredményre, ekkor nem is lesz képes ez intézmény magának a közbizalmat és életrevalóságot megálla­pítani, legyenek annak közegei bármikép képesítve. A közjegyzőségnél az általános kényszer beho­zatala kétségkívül hiba volna, de épen oly hiba a kényszer alkalmazását ott is mellőzni, hol az állami közérdek jogrendet követel. Hagyja meg a törvényhozás az egyeseknek azon jogát, hogy oly jog­ügyeikben, melyek egészen ma­gán természetűek, és közügyet nem érintenek, ügyle­teik megkötésénél tetszésök szerint annak közbejárá­sához forduljanak, kihez akarnak; de követelje meg mindenkitől, hogy oly közérdekű ügyleteknél, me­lyek az állami rend, közhitel, jólét és általános jog­­biztonság feltételeivel szoros kapcsolatban vannak, oly közeg közbenjárását vegye igénybe, ki arra szak­­képzettséggel bír, ki arra hivatva van, kinek eljárá­sához közhitelesség hatálya van kötve; követelje meg annál inkább, mert a közjegyzőség felállításával módot is nyújtott az illetőknek ily közegeket fel­találni. E mellett kívánatos, hogy a közjegyzőknek a bíróságok részéről a tetszés szerinti megbízás rend­szere szüntettessék meg. Teljesítse a bíró saját teendőit saját közegei által, de a közjegyzőt maga a törvény bízza meg határozott teendőkkel, és maga a törvény­­hozás szabja meg a közjegyző munka­díjait, mert en­nek a bíróságok tetszésére felhagyása, s esetenkénti megszabása az eddigi tapasztalatok szerint nagyon is a közjegyzőség iránti szüks­éges bizalom rovására leges is. ............. , Magyarország jogélet-viszonyainak oly köz­­jegyzőség felelhet meg, melynek hatásköre az itt vá­­zolt feltételekhez lesz módosítva. Zimányi Alajos: BELFÖLD, Makó, mart. 30. (Az árvíz.) A Tisza rohamos áradása nagy aggodalmat keltett a mindszent-apátfalvai tisza-szabályozási társulat 36000 éles védtöltései által védett Makó,Lele, Földeák és H.-M.-Vásárhely vidékein; a még mindig tartó folytonos áradás fokozza a rémületet és nagyon kétséges helyzetünk­­vigaszául eg­yedül a mindszent­­apátfalvai tiszaszabályozási társulat által szakadat­lanul folyamatban lévő rendkívüli mérvben kifejtett óriási védmunkálatok szolgálnak. Mintegy 2000 em­ber folytonosan erős munkában áll és a H.-M.-Vá­sárhely város, Földeák és Lele községek, úgy a Ná­­vay család által előállított munkaerő eddigi ered­mény dús felhasználásának köszönhető, hogy a ca­­tastrófa eddig be nem következett, kétségen kívül legtöbb elismerés Szojka Gusztáv tisza­­szabályozó társulati főmérnöki urat illeti,kinek bámula­tos fáradhatlan tevékenyége, lankadatlan folytonos erélye és éberségének sikerült eddig a rettentő csa­pást tőlünk elhárítani; — a czélszerűen felállított őrjá­ratok figyelmes eljárása a veszélyeztetett helyeket idejekorán a mérnökség tudomására hozza, úgy hogy a keletkező bajok csírájukban elfojthatók. A töltésszivárgások, a töltés vízmosta oldalán czölöpözések és deszkázásokkal készített belső tölté­sek által sok helyen megszűntek, a porgányi töltések­nél azonban mintegy 30 ölnyire még mindig tart a szivárgás, és az alján elázott töltésekből egész föld­tömegek folynak ki, e töltéseket erős czölöpözés és földzsákok elsülyesztésével erősítik és ez­által re­ményük a következményeiben borzasztó töltéscsu­­szamlást elhárítani. A múlt nedves évek folytán a töltések nagyon megüllepedtek és a tiszaszabályozó társulat 26,000 ölnyi töltéseit 5000 ölön kívül jó eleve magasította, ezen 5000 ölön most nyulgátak építtetnek, melyekből 1000 öl már kész és mintegy 100 ölnyi nyulgátakat a víz tényleg már mosta is. A vízállás ily magas, a helyzet ily veszélyes még­ soha sem volt, mert az 1867-ik évi legmagasabb vízállás 23' 2^2", míg a mai vízállás 25' 2"; ezen még soha sem látott nagy tömeg­víz kitörése nem­csak a tiszaszabályozási társulat által mentesített 100,000, hanem ezen felül még mintegy 80,000 hold termőtalajt kerítene maga alá. Isten kezében vagyunk, mert ha a mostani jó időjárás esősre változnék, ezen esetben a földmunká­latok folytatása lehetetleníttetnék, mivel körülbelül háromnegyed mértföldnyi távolságról lehet csak szá­razföldet hozni, vagy ha a Maros áradna, ma 2 hü­velykkel apadt, avagy ha a porgányi töltés szivár­gása most már ide összpontosított egész erővel meg nem akadályoztathatik, azon esetben menthetlenül el vagyunk veszve. A mérnökség reményt nyújt a veszély elhárítására; hogy mire virradunk, azt Is­ten tudja. Makó városa belvédelemre tesz előkészületeket és az úgynevezett kereszttöltés által saját területét és a várost védelmezi, itt a munkálatok meglehetős buzgósággal folynak. Csanád megye törvényhatósága a helyzethez képest elég ügybuzgalommal jár el, a tiszai töltések­hez kiküldött Csolnakossy Gerö ur megyei felügyelői tisztében kellő erélyt tanúsít és fáradhat­lan tevékenysége által magának elismerést vívott ki. r. 1. Sümeg, mart. 23. (Telekköönyv. A közteszüző székhelye.) A tapolczaiak még a közjegyzői székhelyek megállapítása előtt folyamodtak az igazságügymi­­niszteriumhoz, hogy Tapolczán közjegyzői székhely rendszeresítessék. A székhely azonban, ennek daczá­ra, józan okokból Sümeg lett. Az igazságügyminisz­­térium most, gondolni is alig lehet, miért, a tapolczaiak kérvényét véleményadás végett áttette a pécsi köz­jegyzői kamarához, mely is véleményes jelentésében az új közjegyzői székhely felállítását, mint elveivel ellenkezőt, határozottan és elég okosan nem javasol­ta. Nevetséges is lenne a közjegyzői intézmény jelen stádiumában e járást két részre osztani. Sem a sü­megi, sem a tapolczai közjegyző nem élne meg, már­pedig fontos okok szólnak a mellett, hogy a­­közjegy­ző, kire annyi tiszta lelkiismeretet követelő ügy van bízva, anyagilag biztosítva legyen. A közjegyzői kamara azonban véleményes je­lentésében érintette azt is, hogy ha már a tapolcza­iak annyira óhajtanak közjegyzőt, talán a közjegyző székhelyét Sümegről Tapolczára lehetne áttenni. Igaz, hogy ez lenne legkönnyebb megoldása a gordiusi, azaz a »tapolczai« csomónak s igy a ká­poszta is megmaradna, a kecske is jólaknék, csak­hogy ezt közönyösen nem nézhetik a sümegiek és a sümegi környékbeliek, kikre a dolog igy elintézve nem lenne sem több, sem kevesebb, mint igazságta­lanság, még­pedig nagy igazságtalanság. Nincs terem hosszas indokolásra. De ez esetben szükségtelen is. Egyszerűen pár adatot említek fel, melyek azonnal romba döntik a tapolczaiak légvárát, melyet a közjegyzői kamara — azt hiszszük, akara­tán kívül — segített építeni. A sümegi járásbíróság területe 10­0 mérföld és kir 35 ezer lakossal, míg a tapolczai járásbíróság területe 8­0 mértföld, lakosainak száma pedig csak 30 ezer. Sümegen, a mellett, hogy Sümeget, mint mező­várost , kiterjedés, közművelődés, értelmiség és ipar tekintetében Tapolczával összehasonlítani sem lehet, van egy virágzó takarékpénztár, egy nagy forgalommal bíró népbank, Sümeghez alig egy ne­gyedórára, Csab-Rendeken szintén egy igen virágzó takarékpénztár működik s ugyancsak itt, a mellett, hogy az értelmiség s a nagyobb birtokosok száma kiváló, a középosztály par excellence iparral és ke­reskedéssel foglalkozik , míg Tapolczán az egyetlen egy takarékpénztár sem örvend valami nagy virág­zásnak. De ez még mind kevés! Tapolcza kérvényének támogatásául azt sem hozhatja fel, hogy a két járás­­bírósági területnek központja, mert e tekintetben is nagyobb előnynyel bír Sümeg. Tapolcza ugyanis a sümegi járás legszélső pontjától (Véged) hét órára fekszik, míg Sümeg a tapolczai járás legszélső köz­ségétől (Csicsó, Antalfa) csak négy órányira van. Sümeg egy és fél órányira, tehát sokkal köze­lebb fekszik a vasúthoz, mint Tapolcza. Tessék azonban mindezeket ignorálni, (a­mi bajos dolog lesz) csak még arra hívom fel az illetők becses figyelmét, hogy — mint hiteles adatok alap­ján állíthatom, — a Sümegen székelő közjegyzőnek a mellett, hogy minden kedden, de sokszor szerdán is Tapolczán tartózkodik, ügyforgalma oly nevetsé­gesen kevés, miként azt tudva, jó lélekkel nem mond­hatunk mást, mint hogy a tapolczaiak, illetőleg egyes tapolczaiak erőlködése valóságos — »fenn az ernyő, nincsen kas«! képzelt lidettésd tekintetéből ily képtel zárolják a drága időt s az olcsó papirost. Mert a ta­polczaiak kérvényének forrása nagyon is egyes erek­ből fakad. S midőn ennek ellenében újra a közér­dekre hívom fel az igazságügyminiszter úr becses fi­gyelmét, nemcsak szülőföldem érdeke, hanem a közjó vezérli tollamat. tegy­en dölni A »Pesti Napló« sümegi 1. levelezője. Különfélék. — mart. 31. (Ő Felsége a király) a péterváradi és z­i­m­o­n­y­i árvízkárosultaknak egyenkint ezer forintot, a karloviczi árvízkárosultaknak ötszáz forintot adományozott, s ez összegek szétosztásával a zágrábi hadparancsnokot, mint a határőrvidéki köz­­igazgatási hatóság fejét bízta meg. (Hatos Gusztáv) igazságügyminiszteri fo­­galmazónak temetése közrészvét mellett ma délután 4 órakor a Rókus kórházból ment véghez. Ott volt Perczel igazságügyminiszter, Pauler Tivadar, Cse­­megi államtitkár, Nagy Imre főtörvényszéki biró, Hileczky osztálytanácsos, Zádor Gyula min. taná­csos, Kovács Kálmán, Zsivora, ki az elhunytat nevel­tette s ennek két nővére. Ezenkívül az írói világ is szépen volt képviselve, főkint történetbuváraink s a történelmi társulat tagjai közül többen jelentek meg. A koporsó koszorúkkal volt elborítva, melyeket az elhunyt barátai küldtek. Gyászbeszédet Székács tar­tott — s ez alkalmat expertoratiókra használta fel a mai fiatalság ellen, melyek igen szépek és jók a maguk helyén — csakhogy ide nem illet­ek. Az elhunytnak gazdag könyv- és kézirattára maradt hátra, főként Baranya megye történetéhez, melynek megírására gyűjtötte az adatokat. A munka befeje­zetlen maradt: az ifjú, ki annak megírását életfelada­tává tette, sok szép reménynyel együtt ezt is sírba vitte magával! (A kolozsvári »K­ele­t«-r­e­l) azon hir terjedt el, hogy a Sennyey-párt, mely legújabban Kolozsvárit és az erdélyi részekben nagy erőfeszíté­seket tesz hívek gyűjtésére, a lapot megvásárolta. E hírt a »Kelet« szerkesztősége alaptalan koholmány­nak nyilvánítja. A lap jövőre is a szabadelvű párt buzgó közlönye lesz. (Legidősb gróf Teleki Domo­kos) állapotát dr. Kovács Sebestyén Endre, a gróf régi barátja, ki, mint említik, a múlt héten a beteg­hez leutazott, komolynak, de épen nem reménytelen­nek találta. A gróf, legutóbb még egészsége engedte, nagyobb történeti munkán: »A határszéli ezredek történeté«-n dolgozott. Nagyobb szabású monogra­­phia lesz ez, melyhez a gróf sok nagybecsű adattal rendelkezik. (Kecskeméthy Aurél) holnap utazik Budapestről Amerikába a világkiállításra, hol négy­­ napot fog tölteni. A szellemes írónak kétségkívül nagy érdekű tárcza­levelei lapunkban fognak meg­­jelenni. (Törvényhatósági okmánytár.) Ti­sza Kálmán belügyminiszter e napokban fogadta Tettey Nándor könyvárust, ki neki az általa megin­dítandó »Törvényhatósági okmánytár« programmját bemutatta. A miniszter úr meggyőződ­vén a vállalat közhasznú s hézagpótló volta felől, megígérte a kiadónak, hogy a miniszteri kör ren­deletét a törvényhatóságok pártfogásába fogja ajánlani. (A »Sz­in lapok« cz ima vállal­at) meg­­indítása jobb időkre halasztatott. Erre vonatko­zólag Vay Sarolta grófnőtől a következő sorokat vettük: Belátva, hogy a jelen időszak új vállalatoknak nem kedvező, s hogy a »Szinlapok« tervbe vett meg­­indításával koczkára tennék egy elvet, melynek meg­valósulása mindnyájunk hő óhajtása és bizonyára csak a mostaninál szerencsésb időkről van föltéte­lezve. Ezt kikerülendő, a »Színlapok« megindítását jobb időkre halasztom. Kérem ez oknál fogva t. ez. pártfogóimat, méltóztassanak pénzek visszaszolgál­­tatása iránt mielőbb intézkedni. S ez legczélszerűeb­­ben akként történhetik, ha a délelőtti órákban szál­lásomra (Eszterházi utcza 14. sz.) küldenek. A vidé­ki előfizetők postai után kapják vissza küldeményü­ket. B.-Pest, 1876. márczius végén Vay Sarolta. (Az ivóvíz javítására nézve), különö­sen gyermekek részére, ajánlható a következő egy­szerű eljárás : a) a viz pár óráig nyugalomban ha­gyandó, míg leüllepszik; b) a leüllepedett viz letöl­tendő, felfőzendő és itatós papíron átszűrendő; c) az így nyert viz több óráig a levegőn hagyandó és ez­után használandó. A­hol a körülmények megenge­dik, ajánlatos kevés mennyiségű sodavizet hozzáke­verni. Hasmenésben szenvedő gyermekeknél pedig a vízhez egyszerűen kis mennyiségű t­rasó adható. (Chateaubriand: »A kereszténység szellem­e«) czímű művét lefordítá, s arra előfizetést hirdet G­u­b­i­c­z­a István tanár Szarvason. Az előfi­zetési ár 2 írt, mely fordítóhoz küldendő. Papnöven­dékeknek 10 Vo árelengedés. (Esküdtszéki tárgyalás) volt tegnap Debreczenben. A »Debreczen«-ben a múlt évi deczember havában Antalffy Imre aláírással egy czikk jelent meg, mely Barach József temesvári ke­rületi pénzügyigazgatót s a pénzügyigazgatóság ösz­­szes tagjait a legélesebben megtámadta s a többek közt azt mondá róluk, hogy a betöltendő tiszti állo­másokat pénzen áruba bocsátják stb. Minthogy Ti­­szai Dániel a »Debreczen« szerkesztője, a vizsgálat alkalmával kijelentette, hogy a czikk írója lakását megmondani nem képes, a sajtóper ő ellene, mint fe­lelős szerkesztő ellen jön megindítva. De a tárgyalás közben Tiszai Dániel bejelentette a czikk igazi szer­zőjét, kinek neve Szentmiklóssy László. Erre a bí­róság elrendelte, hogy az esküdtszéki eljárás fölfüg­gesztessék s pótvizsgálat tartassék annak kideríté­sére, csakugyan Szentmiklóssy irta-e a sérelmes cz­ik­­ket vagy nem. Ezzel a tárgyalás véget ért. (Akik a magyar királyt Vilmos császárnál panaszolják be.) Mint a »Zalai K.« írja, az izmányi sváb biró nem rég negyedmagá­val (hihető lutheránusok) kiment Berlinbe Vilmos császárhoz s bepanaszolta Ferencz József királyunkat, s a magyar bíróságot. De a folyamodvány ő felsége ut­ján Tolna megyéhez küldetett investigatió végett, mely­nek vége az lett, hogy a bírót negyedmagával mint felségsértőt az illetékes bíróság négy évi börtönbün­tetésre ítélte el. Most talán biró uram Bismarkhoz fog felebbezni. (Elítélt csendbiztosok.) Tegnap a te­mesvári törvényszék előtt igen érdekes bűnügyi tár­gyalás folyt. J­a­k­a­b­ff­y temes megyei központi terü­leti csendbiztos és három megyei csendlegény azzal vádoltatott, hogy a biztos egy román-szt.-mihályi em­­beri vallomás tétel végett annyira vezetett, hogy az másnap a kapott verések következtében meghalt; a csendlegények közül kettőre emberölési vád nehezül, a harmadik pedig az agyonvert ember nején követett el verés által nehéz sértéseket, minek folytán ő is vád alá helyeztetett. A tárgyalás nyilvános volt s az annak idején nagy megütközést és felháborodást elő­idézett bűnügy meghallgatására igen számosan jelen­tek meg a tárgyalási teremben. Bede közvádló J­a­­kabffyra 5 évi, a két előbbi csendlegényre egyen­­t­lt,4 évi és két harmadik csendlegényre 2 évi súlyos börtönbüntetés kimondását ajánlotta. A bíróság vád­lottakat az emberölés, testi sértés és hivatalos hata­lommal való visszaélés bűntényében bűnösöknek nyilvánította s Jakabffy Istvánt három, Osztorin és K­a­s­s­a­i csendlegényeket két évi, P­á­l György csendlegényt három havi börtönre s az ö­szes költ­ségek megtérítésére ítélte. (Hajmeresztő gyilkosság) történt március 17-ére virradóra Bereghben, a Polena és Ho­­lubina közötti hídnál. E helyen korcsma van, melyet Weinberger Jakab bérelt. Éjféltájban csengős sze­kér állt meg a korcsma előtt, a rajta ült öt egyén leszállóit s kettő közülök pálinkáért zörgetett az aj­tón, melyet a korcsmáros minden gyanú nélkül azon­nal fel is nyitott. A két egyén, kiknek egyike csino­san öltözött barna férfi, másika erőteljes, magas em­ber volt, szakálla fehér kendővel felkötve, többször vitt pálinkát a künn várakozóknak. Mikor már jól felöntöttek a garatra, a korcsmáros nejének s egy férfi cselédjének fejére oly erős ütést mértek, melytől azok azonnal összerogytak. Ekkor a rablók a korcsmá­­roshoz fordultak s pénzt követeltek tőle, mire az 300 frtot elő is adott; de ez összeggel meg nem elégedvén, Weinbergert egy fejszével ütni kezdték. Mig a tusako­dás folyt, az alatt egy zsidóasszony, ki Strybe volt uta­zandó, a kandalló kürtőjébe menekült s az egész drá­mát innen nézte végig. Mikor a korcsmáros az üté­sek alatt összerogyott, a rablók kutatni kezdtek s az előbb leütött két egyént megkötözték s ágyneműt raktak rájuk. Weinberger ez alatt az ablakon akart kimászni, de a rablók visszahúzták s újólag összeve­retvén, mellény zsebéből 8 darab százast vettek ki s a már élettelennek látszó korcsmárost az ablakon kidobták; midőn pedig az esés következtében nyö­­szörögni kezdett, holtra verték a szerencsétlent. A rablók azután Munkács felé távoztak. A nyomozás erélyesen folyik s halljuk, a kandallóba menekült asszony vallomása nyomán, három egyén már el is fogatott. (Egy tolvaj kompánia.) Bácskáról írják az »Alföld«-nek, hogy ott egy vakmerő tolvajlási eset foglalkoztatja a lakosságot. Az ott állomásozó 14. huszár ezred századából egy Deutsch nevezetű megrótt magaviseletű közhuszár. Túli István korcsmáros s né­hány más lakos a boros kancsó mellett elhatározták, hogy a román templomban levő nagyobb kincset birtokukba kerítik. F. hó 21-én éjjel mégis jelentek a templom előtt, — de a templom erős tölgy­faajtaja, — habár abból egy darabot lehasitottak, melyet másnap az oláhok nagy csodálkozással szem­léltek, a feszegetésnek nem engedett, zajára pe­dig a templom közelében lakó főhadnagy felébredt, mire kereket oldottak. Ekkor Novák vagyonos em­ber házához mentek. Minthogy a házban lakók nem az utczai, hanem az udvari szobákban háltak,a tolvajok az utczára néző ablak üvegét sárral benyomták,s a szo­bába hatoltak. Hir szerint 11 drb párnát, két arany­nyal gazdagon kihímzett inget s több nyakékül szol­­gáló arany s ezüst pénzt, s más egyebeket loptak el. De mivel az eset idejekorán a hatóság tudomására jutott, már 22 én a tolvajok s a lopott tárgyak kézre kerültek. (Részletes kimutatása­ a »P. N.« ápril 1-jei számában közlött gyűjtéseknek a viz­­károsultak javára. Bogyay Zsigmond gyűjtése S.-Patakon: Meczner Rudolf 1 frt, Dessewfy Sándor 5 frt, Sán­dor János káplán 50 kr, Bogyay Zsigmond 10 frt, Toplanszky Béla 1 frt, N. N. 40 kr, Felicidesz Lajos

Next