Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-01 / 76. szám
üzemi deficitje, lebegő adóssága van és tőkéje nagy részben, például kétharmadig prioritásokból áll, megcsonkulhat az elsőbbségi kötvénykamatjáruléka. Az Albrecht-pályát, a garantia dacára, fenyegeti ez a veszély, és hogy a közeli lehetőségek közé tartozik, jövedelmi biztosítás mellett is, a kötvények kamatjainak megcsonkulása, arra példa a déli vasút, melynek mértföldenkénti bruttó bevétele meghaladja a garantírozott 100.000 forintot és mégis a részvényesek nem számíthatnak osztalékra, sőt a kötvényeknek sem fog a közelebbi években kijutni a kamat, ha az olasz hálózat elkülönítése keresztül nem vizetik. Mihelyt tehát az osztrák kormány elhagyja az engedélyokmányban megszabott feltételt és a prioritásokat külön kívánja biztosítani, elfogadta implicite az üzemi deficit fedezését is, és így biztosítja a részvényeknek is a teljes jövedelmet. A magyar kormánynak nincs határozott megállapodása e kérdésben. Kerkapoly és Grhyczy nem ismerték el az állam kötelezettségét e hiány fedezésére. Széll Kálmán pénzügyminiszter kész az üzemi deficitet pótolni. A praxis ingatag volt, amennyiben végleges intézkedésig, például az eperjes-tarnovi vasút 100.0000 frt körül előleget kapott az üzemi deficit fedezésére. Akik az üzemi deficit pótlása mellett szólnak, a garantia szellemét s rendeltetését vitatják , állítván, hogy ha az állam egy bizonyos minimális tiszta jövedelmet biztosított, akkor gondoskodnia is kell, hogy ez a jövedelem teljes legyen. De ezt a magyarázatot, ha helyes, ha igazságos és méltányos volna is, nem adhatja meg a törvénynek a pénzügyminiszter vagy a kormány, mert oly kiadást involválna, melyről a törvényhozás nem rendelkezett, és mely esetleg milliókkal terhelheti az államot. Ha tehát a kormánynak meggyőződése, hogy az állam köteles az üzemi deficitet is viselni, ám érvényesítse az országgyűlés előtt e nézetét, és döntesse el ezen nézetünk szerint, nagyon vitatható kérdést az egyedül illetékes fórum előtt. A biztosított prioritások ügye nem bír nálunk gyakorlati jelentőséggel. Ausztriában is a nem garantírozott vasutak prioritásai miatt támadt a bizalmatlanság általában az elsőbbségi kötvények iránt, így jártak a többi között a morva-szilézia központi és a Dnieszrei-pálya elsőbbségi hitelezői, akik nem kaptak teljes kamatot és akik fusió esetén sincsenek joguk megrövidíttetése ellen biztosítva. Nem csoda tehát, ha a nem biztosított elsőbbségek és a biztosított részvények kamatcsorbulása folytán a garantírozott prioritások ellen is fordul a bizalmatlanság, így a kassa oderbergi vasút elsőbbségei nem maradhatnak meg korábbi árfolyamukon, mikor részvényei csak tegnap 3 frttal hanyatlottak ez.A csökkenést pedig igazolja a a kassa oderbergi részvények kamatja. Nálunk köztudomású, hogy 5 frt helyett 4 fog ezentúl fizettetni, de a külföldi részvényesek még nagyobb reductiótól tartanak és a piaczra vetik papírjukat. A harmadik remedium, mely fölött az osztrák kormány tanakodik, hogy t. i. arányban engedje-e fizettetni a kamatot és törlesztést a biztosított vasúti papírok után, nálunk tanácskozás alá sem juthat. A magyar állam — a legújabb garantia fölemelések kivételével — az engedélyokmányokban kizárólag ezüstfizetést biztosított. Ha valamely társulat részvényeit vagy prioritásait akkor állította volna ki, hogy aranyfizetésre volna kötelezhető , akkor viseljék az agrotöbbletet a részvényesek, de az üzleti számlába ez a költség föl nem vehető. Szerencsére azonban a részvények és szelvényeik mind ezüstre, osztrák értékű forintra, tallérra vagy délnémet forintra szólnak ,csak a keleti vasút részvényein áll zárjel között : 1500 frank), azonkívül fizetési helyül a társulat székhelye van kijelölve. Itt tehát a német birodalmi valutaváltozás sem alterálhatja az ezüstfizetés kikötését. Az elsőbbségeknél ugyan a társulaton kívül más fizetési hely is fenn van tartva, de a fizetés, az egy kassa-oderbergi kivételével, szintén ezüstre, o. é. forintra, német tallérra vagy délnémet forintra szól. Itt tehát aranyfizetés sehogy sem követelhető.Azonban a kassa-oderbergi vasút elsőbbségei szövegében 200 o. é. frt ezüst mellett zárjel közt 500 franc is áll, a szelvényeken pedig 5 frt o. é. ezüstben és azonkívül 1 Vagy 12Va frank.Fizetési helyül a társulat székhelye vagy választás szerint a külföld említtetik; a kassa-oderbergi vasút prioritás tulajdonosai tehát aranyfizetést követelhetnek, ép úgy, amint a Ferencz Józsefvaspálya elsőbbségi hitelezői. Meg is indították a pert ez utóbbi társulat ellen, hogy aranyfizetésre köteleztessék; a kassa-oderbergi vasútnak kocsijaira foglalást intéztek Németországban. A fizetés valutáját illetőleg tehát — az említett kivételeket nem számítva — tiszta a társulatok és a kincstár állása. A magyar állam nem fogja magát múló panique miatt tiszta kötelezettségén túl áldozatra csábíttatni. Meglehet, hogy az osztrák kormány a bécsi pénzhatalmak nyomásának enged és áldozatokra határozza el magát a vasúti papírok értékének emelése végett. Ha e lejtőre lép, akkor hátrányosabb pozitióba szorulhatnak a magyar vasúti papírok, mint az osztrák értékek. Azért elvárjuk Széll Kálmán pénzügyminisztertől, hogy figyelmeztetni fogja az osztrák pénzügyminisztert az érdekek eme solidaritására, mely fontosabb tekintet, mint egy kísérlet a tőzsdei árfolyamok jobbítására, mely kísérlet különben bizonytalan sikerű is. A magyar kormánynak a válság megszüntetésére itthon kell hatni,a földhitel érdekében; ami a vasutakat illeti, eleget tett, ha a törvényileg elvállalt kötelezettségeknek szigoran megfelelt,él. A legutóbbi években igen megszaporodott azon emberi s állati ragályok száma, melyeknél bacteriák jelentkeznek. Mindenki tudja., mily könyörtelenül ragad el sok reményteljes életet a diphtheria. Könnyen átszálló ragály helyezkedik el, rendszerint először a gégében s légcsőben, s ott hártyaszerű képződményt hoz létre, mely gyors megválasztással fenyeget. A górcső minden szervében a betegnek sűrű tömegekbe halmozódva számtalan golyó-bacteriát mutat, melyek az izmok, edények s nyákhártyák szövetén átmennek, mindenütt vértolulást s gyuladásokat idéznek elő, s általános vérmérgezést vonnak maguk után. Gyógyulás csak úgy lehetséges, ha a golyóbacteriák a vesékben halmozódnak össze, s ezek által a beteg testből lassanként ismét kiválasztatnak. A nyilt sebek általi vérmérgezés, mely a háborúban az ellenséges golyóknál több áldozatot ragad el, s ha egy kórházba befészkelte magát, még könnyű sértéseket is halálosakká tehet, mindig a golyóbacteriák szaporodásával jár, melyek a különböző szervekben gyuladást, gennyedést, váladék-képződést idéznek elő, s emésztő láz által a legifjabb életerőt is kimerítik. Choler -betegek váladékaiban Kleb az 1866-ik év folytán számtalan összehalmozódott bacteriát észlelt. A selyembogarakat is elpusztítja egy járvány,mely bacteriákkal együttesen jelenik meg. Az észlelt tények a legnagyobb mértékben valószínűvé teszik, hogy a bacteriák nem esetleges s lényegtelen kísérői az illető betegségeknek, hanem a ragály átvivői s előidézői, a közvész erjesztői, s erősen meg vagyunk arról győződve, hogy e tény teljes és tiszta felismerése oly gyógymódok feltalálásához fog vezetni, melyekkel a járványok rémítő ellenségét az eddiginél több sikerrel lehetene leküzdeni. Az orvos előtt akkor határozott nézpontok fognak állani, amelyekre figyelme irányozandó lesz. Azon kérdésekre tudniillik, hogy mely után történik, s miként akadályozható meg microscopicus erjesztőszervezetek átterjedése, s minő eszközök állhatják útját azok szaporodásának ? Minden fertőtlenítési rendszabálynak, minden gyógykisérletnek ezen irányok egyikében kellene történni, s különösen figyelem lenne fordítandó a vizre, melyről ki van derítve, hogy még látszólag legtisztább állapotában is könnyen közvetíti a bacteriáknak s más erjesztő szervezeteknek elterjedését. Nem lehetlen ezek szerint, hogy a természet e láthatlan életvilágában teendő további felfedezésekből a legnagyobb jótétemények áradhatnak szét !Az egész emberiség fölött!m—. A közjegyzőség. — mart. 31. A legjótékonyabb intézmény is csak úgy bi értékkel és becscsel, ha az illető állam viszonyaihoz életszükségleteihez alkalmazott szervezettel bir Hogy valamely intézmény megfelel-e eme feltételeknél és mennyiben bír életrevalósággal, ez annak gyakorlati életbeléptetése után rövidebb-hosszabb idő alatt nyári tapasztalatokból meghatározható. Mit mondhatunk e részben a közjegyzői intézményről ? Alig múlt fél éve, hogy ez intézmény honunkban életbe léptettetett, máris egész halmaza fekszik tatások szerint az állami jólét fejlődésére, a jogrend és közhitel megszilárdítására igen nagy befolyássá birminálunk úgy, amint szervezve van, e jótékony befolyást — módosítás nélkül nem lenne képes gyakorolni, és a kívánt életrevalóságot alig foga elérni. Őes A magyar törvényhozásnak akkor, midőn az ország igazságszolgáltatási ügyét a tudományos fejlődéssel és a korszerű kulturális viszonyokal összhangzatosan kívánta rendezni, kétségkívül nem egyedüli czélja, volt elérni azt, hogy hazánkban csak legyen közjegyzői intézmény, hanem a törvényhozás szándéka inkább az volt, hogy a közjegyzőség a hazai jogfejlődés, jólét és közhitel emelése és szilárdítására tegye meg jótékony befolyását. De midőn ezen helyesen kitűzött czél vezette a törvényhozást, ugyanakkor nem lehet feltenni, hogy azon működési hatáskörrel, még e czél elérésére elkerülhetlen, a közjegyzőséget kívánta volna felruházni teljesen. Ily hatáskör azonban a mai közjegyzőségnél csak félig van megadva, és ezen fél rendszabály az eddig nyert tapasztalatok szerint nem, hogy emelné a közjegyzői intézmény iránti bizalmi várakozást, sőt azt inkább megrontja. Nem férne e czikk keretébe részletesen elősorolni a tapasztalati adatokat, melyek ezen állítás helyességét igazolják, de erre elegendő is néhány oly körülményt figyelembe venni, melynél közédekű tekintetek jönek kérdésbe. Ott fekszenek elsőbben is a bíróságoknál tetemes nagy mennyiségben a hagyatéki ügyhátralékok melyek onnan származnak, mert a törvény nem ruházta fel egyenesen a közjegyzőket az öröklési eljárásban hatáskörrel, hanem csak a bíróságok tetszésére hagyta őket némely teendőkkel e részben megbízni. Nem tekintve azt, hogy ezen félrendszabály folytán a tapasztalás igazolása szerint a bíróságokon könnyítve épen nincs, munkájuk nem kevesbül, az ügy nehézkesebbé válik, később fejeztetik be, ettől eltekintve ez intézkedés káros hatása a közjegyzőség szempontjából, főleg abban fekszik, hogy a tapasztalás által igazolt ily eredmény által a közönség bizodalma, várakozása teljes csalódásba kerül, mert ügyének gyors elintézését a közjegyző eljárásától várta, és e helyett azt tapasztalja, hogy egyik hagyatéki ügyben eljár a közjegyző, másikban eljár a bíróság, egyben ide idéztetik, másban amoda, de ügye mégis lassúbb menetűvé tétetik. Mindez elég ok arra, hogy a közönség tájékozatlan maradjon, a közjegyzőség jótékony hatása iránt kétsége támadjon, és ezáltal a közjegyző közreműködését egyéb jogügyletek megkötésénél is kerülje, amint csakugyan a közönség mai napig alig veszi igénybe jogügyleteiben a közjegyző közreműködését. Vegyünk tekintetbe egy más közérdekű kérdést. A figyelmes hazafinak, a nemzetgazdának azonnal feltűnik a hazai birtokviszonyok, a vagyonátruházások kérdése. Ijesztő mérvben fekszik előttünk azon tényleg létező állapot, hogy az ingatlanjavak jó nagy része az országban másnak nevén áll a telekkönyvben, és másnak, harmadiknak, negyediknek van az tényleg birtokában. Miként lehet ily körülmények közt várni, hogy az ország hitele emelkedjék, szilárduljon; miként lehetne jó adókezelési eredményeket elérni; miként lehet az örökösödési osztályos ügyeket rendezni, ha az örökösöknek és köztük gyámhatósági közbenjárást igénylő kiskorúaknak is, — hogy osztályrészeikhez jussanak — előbb telekkönyvi viszonyukat harmadik, negyedik, előzővel egyességi, avagy sok esetben peres után rendezni kell. Az államnak közérdekből joga volna megkívánni egyesektől, hogy vagyonátruházásoknál közhitelesség mellett teljesítsék azon alakszerűségeket, melyek a jogszerzés és átruházáshoz megkívántatnak, és mégis az említett zilált birtokjogi viszonyok mellett a zugirászat hazánkban teljes szabadságnak örvend, annak korlátozására semmi sem történik, noha köztudomás szerint népünk a zugirászok hitegetéseinek igen hajlandó hitelt adni. De eltekintve a birtokjogi viszonyoknál szükséges rend iránti közérdektől, a figyelmes szemlélő ott találja az árva ügyek, árva vagyonok állapotát, azon tapasztalással, hogy az árva pénzek behajtása az adósok fizetési mulasztása esetén az árvák nagy hátrányával hosszas és költséges perlekedéssel eszközölhető , és mégis alig van jele az országban azon bizalomnak, hogy az ily adóslevelekre nézve az árvaszékek az egyes adósoktól közjegyző előtt kötött adóssági szerződést követelnének, amely szerződéseknek pedig a törvény megadta azon joghatályt, melynél fogva ilyenek alapján per nélkül azonnal végrehajtásnak van helye. Az árvák jogügyletein kívül hasonló tekintet alá vehetők oly jogügyletek, melyek az állam felügyelete alatt álló javak és azok haszonvételeinek átruházása, avagy egyéb az államot illető javak tekintetében magánosokkal köttetnek; melyeknél épen az állam érdeke kívánja, hogy azokból sokszor eredő perek elhárítassanak, és a kötött ügyletek gyors érvényesítése eszközölhető legyen , és mégis alig van reá példa, hogy közhatóságok ilynemű ügyleteknél közjegyző közbejárását megkívánnák. A hazai jogélet annyiféle viszonyokban nyilatkozik, és fűződik egybe, hogy e sorokban még főbb vonásaiban is csak érinteni lehet azokat, de kimeríteni nem; és mégis e néhány említett viszony már annyira előtünteti néhány havi tapasztalás után is a közjegyzőség állapotát hazánkban, hogy el lehet mondani, miként Magyarországnak nem olyan közjegyzőségre van szüksége, mint a mostani, és el lehet mondani, hogy midőn a közjegyzői közbejárást a közhatóságok sem veszik igénybe, midőn a magánosok azt tapasztalják, hogy a közjegyző által teljesített eljárás a törvény által meghatározott jelenlegi hatáskörében sem gyorsan, sem biztosan nem vezet eredményre, ekkor nem is lesz képes ez intézmény magának a közbizalmat és életrevalóságot megállapítani, legyenek annak közegei bármikép képesítve. A közjegyzőségnél az általános kényszer behozatala kétségkívül hiba volna, de épen oly hiba a kényszer alkalmazását ott is mellőzni, hol az állami közérdek jogrendet követel. Hagyja meg a törvényhozás az egyeseknek azon jogát, hogy oly jogügyeikben, melyek egészen magán természetűek, és közügyet nem érintenek, ügyleteik megkötésénél tetszésök szerint annak közbejárásához forduljanak, kihez akarnak; de követelje meg mindenkitől, hogy oly közérdekű ügyleteknél, melyek az állami rend, közhitel, jólét és általános jogbiztonság feltételeivel szoros kapcsolatban vannak, oly közeg közbenjárását vegye igénybe, ki arra szakképzettséggel bír, ki arra hivatva van, kinek eljárásához közhitelesség hatálya van kötve; követelje meg annál inkább, mert a közjegyzőség felállításával módot is nyújtott az illetőknek ily közegeket feltalálni. E mellett kívánatos, hogy a közjegyzőknek a bíróságok részéről a tetszés szerinti megbízás rendszere szüntettessék meg. Teljesítse a bíró saját teendőit saját közegei által, de a közjegyzőt maga a törvény bízza meg határozott teendőkkel, és maga a törvényhozás szabja meg a közjegyző munkadíjait, mert ennek a bíróságok tetszésére felhagyása, s esetenkénti megszabása az eddigi tapasztalatok szerint nagyon is a közjegyzőség iránti szükséges bizalom rovására leges is. ............. , Magyarország jogélet-viszonyainak oly közjegyzőség felelhet meg, melynek hatásköre az itt vázolt feltételekhez lesz módosítva. Zimányi Alajos: BELFÖLD, Makó, mart. 30. (Az árvíz.) A Tisza rohamos áradása nagy aggodalmat keltett a mindszent-apátfalvai tisza-szabályozási társulat 36000 éles védtöltései által védett Makó,Lele, Földeák és H.-M.-Vásárhely vidékein; a még mindig tartó folytonos áradás fokozza a rémületet és nagyon kétséges helyzetünkvigaszául egyedül a mindszentapátfalvai tiszaszabályozási társulat által szakadatlanul folyamatban lévő rendkívüli mérvben kifejtett óriási védmunkálatok szolgálnak. Mintegy 2000 ember folytonosan erős munkában áll és a H.-M.-Vásárhely város, Földeák és Lele községek, úgy a Návay család által előállított munkaerő eddigi eredmény dús felhasználásának köszönhető, hogy a catastrófa eddig be nem következett, kétségen kívül legtöbb elismerés Szojka Gusztáv tiszaszabályozó társulati főmérnöki urat illeti,kinek bámulatos fáradhatlan tevékenyége, lankadatlan folytonos erélye és éberségének sikerült eddig a rettentő csapást tőlünk elhárítani; — a czélszerűen felállított őrjáratok figyelmes eljárása a veszélyeztetett helyeket idejekorán a mérnökség tudomására hozza, úgy hogy a keletkező bajok csírájukban elfojthatók. A töltésszivárgások, a töltés vízmosta oldalán czölöpözések és deszkázásokkal készített belső töltések által sok helyen megszűntek, a porgányi töltéseknél azonban mintegy 30 ölnyire még mindig tart a szivárgás, és az alján elázott töltésekből egész földtömegek folynak ki, e töltéseket erős czölöpözés és földzsákok elsülyesztésével erősítik és ezáltal reményük a következményeiben borzasztó töltéscsuszamlást elhárítani. A múlt nedves évek folytán a töltések nagyon megüllepedtek és a tiszaszabályozó társulat 26,000 ölnyi töltéseit 5000 ölön kívül jó eleve magasította, ezen 5000 ölön most nyulgátak építtetnek, melyekből 1000 öl már kész és mintegy 100 ölnyi nyulgátakat a víz tényleg már mosta is. A vízállás ily magas, a helyzet ily veszélyes még soha sem volt, mert az 1867-ik évi legmagasabb vízállás 23' 2^2", míg a mai vízállás 25' 2"; ezen még soha sem látott nagy tömegvíz kitörése nemcsak a tiszaszabályozási társulat által mentesített 100,000, hanem ezen felül még mintegy 80,000 hold termőtalajt kerítene maga alá. Isten kezében vagyunk, mert ha a mostani jó időjárás esősre változnék, ezen esetben a földmunkálatok folytatása lehetetleníttetnék, mivel körülbelül háromnegyed mértföldnyi távolságról lehet csak szárazföldet hozni, vagy ha a Maros áradna, ma 2 hüvelykkel apadt, avagy ha a porgányi töltés szivárgása most már ide összpontosított egész erővel meg nem akadályoztathatik, azon esetben menthetlenül el vagyunk veszve. A mérnökség reményt nyújt a veszély elhárítására; hogy mire virradunk, azt Isten tudja. Makó városa belvédelemre tesz előkészületeket és az úgynevezett kereszttöltés által saját területét és a várost védelmezi, itt a munkálatok meglehetős buzgósággal folynak. Csanád megye törvényhatósága a helyzethez képest elég ügybuzgalommal jár el, a tiszai töltésekhez kiküldött Csolnakossy Gerö ur megyei felügyelői tisztében kellő erélyt tanúsít és fáradhatlan tevékenysége által magának elismerést vívott ki. r. 1. Sümeg, mart. 23. (Telekköönyv. A közteszüző székhelye.) A tapolczaiak még a közjegyzői székhelyek megállapítása előtt folyamodtak az igazságügyminiszteriumhoz, hogy Tapolczán közjegyzői székhely rendszeresítessék. A székhely azonban, ennek daczára, józan okokból Sümeg lett. Az igazságügyminisztérium most, gondolni is alig lehet, miért, a tapolczaiak kérvényét véleményadás végett áttette a pécsi közjegyzői kamarához, mely is véleményes jelentésében az új közjegyzői székhely felállítását, mint elveivel ellenkezőt, határozottan és elég okosan nem javasolta. Nevetséges is lenne a közjegyzői intézmény jelen stádiumában e járást két részre osztani. Sem a sümegi, sem a tapolczai közjegyző nem élne meg, márpedig fontos okok szólnak a mellett, hogy aközjegyző, kire annyi tiszta lelkiismeretet követelő ügy van bízva, anyagilag biztosítva legyen. A közjegyzői kamara azonban véleményes jelentésében érintette azt is, hogy ha már a tapolczaiak annyira óhajtanak közjegyzőt, talán a közjegyző székhelyét Sümegről Tapolczára lehetne áttenni. Igaz, hogy ez lenne legkönnyebb megoldása a gordiusi, azaz a »tapolczai« csomónak s igy a káposzta is megmaradna, a kecske is jólaknék, csakhogy ezt közönyösen nem nézhetik a sümegiek és a sümegi környékbeliek, kikre a dolog igy elintézve nem lenne sem több, sem kevesebb, mint igazságtalanság, mégpedig nagy igazságtalanság. Nincs terem hosszas indokolásra. De ez esetben szükségtelen is. Egyszerűen pár adatot említek fel, melyek azonnal romba döntik a tapolczaiak légvárát, melyet a közjegyzői kamara — azt hiszszük, akaratán kívül — segített építeni. A sümegi járásbíróság területe 100 mérföld és kir 35 ezer lakossal, míg a tapolczai járásbíróság területe 80 mértföld, lakosainak száma pedig csak 30 ezer. Sümegen, a mellett, hogy Sümeget, mint mezővárost , kiterjedés, közművelődés, értelmiség és ipar tekintetében Tapolczával összehasonlítani sem lehet, van egy virágzó takarékpénztár, egy nagy forgalommal bíró népbank, Sümeghez alig egy negyedórára, Csab-Rendeken szintén egy igen virágzó takarékpénztár működik s ugyancsak itt, a mellett, hogy az értelmiség s a nagyobb birtokosok száma kiváló, a középosztály par excellence iparral és kereskedéssel foglalkozik , míg Tapolczán az egyetlen egy takarékpénztár sem örvend valami nagy virágzásnak. De ez még mind kevés! Tapolcza kérvényének támogatásául azt sem hozhatja fel, hogy a két járásbírósági területnek központja, mert e tekintetben is nagyobb előnynyel bír Sümeg. Tapolcza ugyanis a sümegi járás legszélső pontjától (Véged) hét órára fekszik, míg Sümeg a tapolczai járás legszélső községétől (Csicsó, Antalfa) csak négy órányira van. Sümeg egy és fél órányira, tehát sokkal közelebb fekszik a vasúthoz, mint Tapolcza. Tessék azonban mindezeket ignorálni, (ami bajos dolog lesz) csak még arra hívom fel az illetők becses figyelmét, hogy — mint hiteles adatok alapján állíthatom, — a Sümegen székelő közjegyzőnek a mellett, hogy minden kedden, de sokszor szerdán is Tapolczán tartózkodik, ügyforgalma oly nevetségesen kevés, miként azt tudva, jó lélekkel nem mondhatunk mást, mint hogy a tapolczaiak, illetőleg egyes tapolczaiak erőlködése valóságos — »fenn az ernyő, nincsen kas«! képzelt lidettésd tekintetéből ily képtel zárolják a drága időt s az olcsó papirost. Mert a tapolczaiak kérvényének forrása nagyon is egyes erekből fakad. S midőn ennek ellenében újra a közérdekre hívom fel az igazságügyminiszter úr becses figyelmét, nemcsak szülőföldem érdeke, hanem a közjó vezérli tollamat. tegyen dölni A »Pesti Napló« sümegi 1. levelezője. Különfélék. — mart. 31. (Ő Felsége a király) a péterváradi és zimonyi árvízkárosultaknak egyenkint ezer forintot, a karloviczi árvízkárosultaknak ötszáz forintot adományozott, s ez összegek szétosztásával a zágrábi hadparancsnokot, mint a határőrvidéki közigazgatási hatóság fejét bízta meg. (Hatos Gusztáv) igazságügyminiszteri fogalmazónak temetése közrészvét mellett ma délután 4 órakor a Rókus kórházból ment véghez. Ott volt Perczel igazságügyminiszter, Pauler Tivadar, Csemegi államtitkár, Nagy Imre főtörvényszéki biró, Hileczky osztálytanácsos, Zádor Gyula min. tanácsos, Kovács Kálmán, Zsivora, ki az elhunytat neveltette s ennek két nővére. Ezenkívül az írói világ is szépen volt képviselve, főkint történetbuváraink s a történelmi társulat tagjai közül többen jelentek meg. A koporsó koszorúkkal volt elborítva, melyeket az elhunyt barátai küldtek. Gyászbeszédet Székács tartott — s ez alkalmat expertoratiókra használta fel a mai fiatalság ellen, melyek igen szépek és jók a maguk helyén — csakhogy ide nem illetek. Az elhunytnak gazdag könyv- és kézirattára maradt hátra, főként Baranya megye történetéhez, melynek megírására gyűjtötte az adatokat. A munka befejezetlen maradt: az ifjú, ki annak megírását életfeladatává tette, sok szép reménynyel együtt ezt is sírba vitte magával! (A kolozsvári »Kelet«-rel) azon hir terjedt el, hogy a Sennyey-párt, mely legújabban Kolozsvárit és az erdélyi részekben nagy erőfeszítéseket tesz hívek gyűjtésére, a lapot megvásárolta. E hírt a »Kelet« szerkesztősége alaptalan koholmánynak nyilvánítja. A lap jövőre is a szabadelvű párt buzgó közlönye lesz. (Legidősb gróf Teleki Domokos) állapotát dr. Kovács Sebestyén Endre, a gróf régi barátja, ki, mint említik, a múlt héten a beteghez leutazott, komolynak, de épen nem reménytelennek találta. A gróf, legutóbb még egészsége engedte, nagyobb történeti munkán: »A határszéli ezredek történeté«-n dolgozott. Nagyobb szabású monographia lesz ez, melyhez a gróf sok nagybecsű adattal rendelkezik. (Kecskeméthy Aurél) holnap utazik Budapestről Amerikába a világkiállításra, hol négy napot fog tölteni. A szellemes írónak kétségkívül nagy érdekű tárczalevelei lapunkban fognak megjelenni. (Törvényhatósági okmánytár.) Tisza Kálmán belügyminiszter e napokban fogadta Tettey Nándor könyvárust, ki neki az általa megindítandó »Törvényhatósági okmánytár« programmját bemutatta. A miniszter úr meggyőződvén a vállalat közhasznú s hézagpótló volta felől, megígérte a kiadónak, hogy a miniszteri kör rendeletét a törvényhatóságok pártfogásába fogja ajánlani. (A »Szin lapok« cz ima vállalat) megindítása jobb időkre halasztatott. Erre vonatkozólag Vay Sarolta grófnőtől a következő sorokat vettük: Belátva, hogy a jelen időszak új vállalatoknak nem kedvező, s hogy a »Szinlapok« tervbe vett megindításával koczkára tennék egy elvet, melynek megvalósulása mindnyájunk hő óhajtása és bizonyára csak a mostaninál szerencsésb időkről van föltételezve. Ezt kikerülendő, a »Színlapok« megindítását jobb időkre halasztom. Kérem ez oknál fogva t. ez. pártfogóimat, méltóztassanak pénzek visszaszolgáltatása iránt mielőbb intézkedni. S ez legczélszerűebben akként történhetik, ha a délelőtti órákban szállásomra (Eszterházi utcza 14. sz.) küldenek. A vidéki előfizetők postai után kapják vissza küldeményüket. B.-Pest, 1876. márczius végén Vay Sarolta. (Az ivóvíz javítására nézve), különösen gyermekek részére, ajánlható a következő egyszerű eljárás : a) a viz pár óráig nyugalomban hagyandó, míg leüllepszik; b) a leüllepedett viz letöltendő, felfőzendő és itatós papíron átszűrendő; c) az így nyert viz több óráig a levegőn hagyandó és ezután használandó. Ahol a körülmények megengedik, ajánlatos kevés mennyiségű sodavizet hozzákeverni. Hasmenésben szenvedő gyermekeknél pedig a vízhez egyszerűen kis mennyiségű trasó adható. (Chateaubriand: »A kereszténység szelleme«) czímű művét lefordítá, s arra előfizetést hirdet Gubicza István tanár Szarvason. Az előfizetési ár 2 írt, mely fordítóhoz küldendő. Papnövendékeknek 10 Vo árelengedés. (Esküdtszéki tárgyalás) volt tegnap Debreczenben. A »Debreczen«-ben a múlt évi deczember havában Antalffy Imre aláírással egy czikk jelent meg, mely Barach József temesvári kerületi pénzügyigazgatót s a pénzügyigazgatóság öszszes tagjait a legélesebben megtámadta s a többek közt azt mondá róluk, hogy a betöltendő tiszti állomásokat pénzen áruba bocsátják stb. Minthogy Tiszai Dániel a »Debreczen« szerkesztője, a vizsgálat alkalmával kijelentette, hogy a czikk írója lakását megmondani nem képes, a sajtóper ő ellene, mint felelős szerkesztő ellen jön megindítva. De a tárgyalás közben Tiszai Dániel bejelentette a czikk igazi szerzőjét, kinek neve Szentmiklóssy László. Erre a bíróság elrendelte, hogy az esküdtszéki eljárás fölfüggesztessék s pótvizsgálat tartassék annak kiderítésére, csakugyan Szentmiklóssy irta-e a sérelmes czikket vagy nem. Ezzel a tárgyalás véget ért. (Akik a magyar királyt Vilmos császárnál panaszolják be.) Mint a »Zalai K.« írja, az izmányi sváb biró nem rég negyedmagával (hihető lutheránusok) kiment Berlinbe Vilmos császárhoz s bepanaszolta Ferencz József királyunkat, s a magyar bíróságot. De a folyamodvány ő felsége utján Tolna megyéhez küldetett investigatió végett, melynek vége az lett, hogy a bírót negyedmagával mint felségsértőt az illetékes bíróság négy évi börtönbüntetésre ítélte el. Most talán biró uram Bismarkhoz fog felebbezni. (Elítélt csendbiztosok.) Tegnap a temesvári törvényszék előtt igen érdekes bűnügyi tárgyalás folyt. Jakabffy temes megyei központi területi csendbiztos és három megyei csendlegény azzal vádoltatott, hogy a biztos egy román-szt.-mihályi emberi vallomás tétel végett annyira vezetett, hogy az másnap a kapott verések következtében meghalt; a csendlegények közül kettőre emberölési vád nehezül, a harmadik pedig az agyonvert ember nején követett el verés által nehéz sértéseket, minek folytán ő is vád alá helyeztetett. A tárgyalás nyilvános volt s az annak idején nagy megütközést és felháborodást előidézett bűnügy meghallgatására igen számosan jelentek meg a tárgyalási teremben. Bede közvádló Jakabffyra 5 évi, a két előbbi csendlegényre egyentlt,4 évi és két harmadik csendlegényre 2 évi súlyos börtönbüntetés kimondását ajánlotta. A bíróság vádlottakat az emberölés, testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntényében bűnösöknek nyilvánította s Jakabffy Istvánt három, Osztorin és Kassai csendlegényeket két évi, Pál György csendlegényt három havi börtönre s az öszes költségek megtérítésére ítélte. (Hajmeresztő gyilkosság) történt március 17-ére virradóra Bereghben, a Polena és Holubina közötti hídnál. E helyen korcsma van, melyet Weinberger Jakab bérelt. Éjféltájban csengős szekér állt meg a korcsma előtt, a rajta ült öt egyén leszállóit s kettő közülök pálinkáért zörgetett az ajtón, melyet a korcsmáros minden gyanú nélkül azonnal fel is nyitott. A két egyén, kiknek egyike csinosan öltözött barna férfi, másika erőteljes, magas ember volt, szakálla fehér kendővel felkötve, többször vitt pálinkát a künn várakozóknak. Mikor már jól felöntöttek a garatra, a korcsmáros nejének s egy férfi cselédjének fejére oly erős ütést mértek, melytől azok azonnal összerogytak. Ekkor a rablók a korcsmároshoz fordultak s pénzt követeltek tőle, mire az 300 frtot elő is adott; de ez összeggel meg nem elégedvén, Weinbergert egy fejszével ütni kezdték. Mig a tusakodás folyt, az alatt egy zsidóasszony, ki Strybe volt utazandó, a kandalló kürtőjébe menekült s az egész drámát innen nézte végig. Mikor a korcsmáros az ütések alatt összerogyott, a rablók kutatni kezdtek s az előbb leütött két egyént megkötözték s ágyneműt raktak rájuk. Weinberger ez alatt az ablakon akart kimászni, de a rablók visszahúzták s újólag összeveretvén, mellény zsebéből 8 darab százast vettek ki s a már élettelennek látszó korcsmárost az ablakon kidobták; midőn pedig az esés következtében nyöszörögni kezdett, holtra verték a szerencsétlent. A rablók azután Munkács felé távoztak. A nyomozás erélyesen folyik s halljuk, a kandallóba menekült asszony vallomása nyomán, három egyén már el is fogatott. (Egy tolvaj kompánia.) Bácskáról írják az »Alföld«-nek, hogy ott egy vakmerő tolvajlási eset foglalkoztatja a lakosságot. Az ott állomásozó 14. huszár ezred századából egy Deutsch nevezetű megrótt magaviseletű közhuszár. Túli István korcsmáros s néhány más lakos a boros kancsó mellett elhatározták, hogy a román templomban levő nagyobb kincset birtokukba kerítik. F. hó 21-én éjjel mégis jelentek a templom előtt, — de a templom erős tölgyfaajtaja, — habár abból egy darabot lehasitottak, melyet másnap az oláhok nagy csodálkozással szemléltek, a feszegetésnek nem engedett, zajára pedig a templom közelében lakó főhadnagy felébredt, mire kereket oldottak. Ekkor Novák vagyonos ember házához mentek. Minthogy a házban lakók nem az utczai, hanem az udvari szobákban háltak,a tolvajok az utczára néző ablak üvegét sárral benyomták,s a szobába hatoltak. Hir szerint 11 drb párnát, két aranynyal gazdagon kihímzett inget s több nyakékül szolgáló arany s ezüst pénzt, s más egyebeket loptak el. De mivel az eset idejekorán a hatóság tudomására jutott, már 22 én a tolvajok s a lopott tárgyak kézre kerültek. (Részletes kimutatása a »P. N.« ápril 1-jei számában közlött gyűjtéseknek a vizkárosultak javára. Bogyay Zsigmond gyűjtése S.-Patakon: Meczner Rudolf 1 frt, Dessewfy Sándor 5 frt, Sándor János káplán 50 kr, Bogyay Zsigmond 10 frt, Toplanszky Béla 1 frt, N. N. 40 kr, Felicidesz Lajos