Pesti Napló, esti kiadás, 1876. április (27. évfolyam, 76-99. szám)
1876-04-01 / 76. szám
76. szám,___________________________________________Budapest, Szombat, april 1,1876._______________________________________27. évi folyam. Szerkesztési iroda : _ Előfiizetési föltöttek: Barátok-tere, Athenaeum-épület. _______ _____ _____ _____ _______ _____ _____ - Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggelnél esti ki-A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez Ti % Aj BHf5® ^ 3 hónapra 6 fit Thónapra 12 írt kr. intézendő: H J 111 ■ I ü ü I I |H | 1 1 fl H Az esti kiadás postai kulünküldéséért felüdlfizetés évnegyedenként 1 forint. Bérmentetlen levelek csak innert kezektől fogadtatnak el. B Jf M I I l\| /I III JSS2SSL AtSAffiSSt* * “”l ._*_**_ | I 1 ■ IA I I I \ H | I I I I Hirdetésen Kiadó-hivatal : «Ab wMmJk bAbf % 1 «JL tsAsss .IaJErmi szintúgy mint előfizetések Barátok tere, Athenaeum-épület. a JPesti 1STapló Kiadó-hivatalába A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli ESTI KIADÁS. Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők, küldendők. .... ^^———————mii— m i------------------------------------------——---------— ---------------------------------------------------.........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................stwuBaagsay^ajir i rendet szerető vezetése mellett ezen bíróság a kor színvonalára emelkedett, most már nincs zsibvásár a tárgyaló termekben. Most Themis templomába illő kegyeletes csend az, ami a belépővel azonnal elhiheti, hogy itt az igazságszolgáltatás falai között vagyunk. Örvendünk a cserének. A Budapest, april 1 Az osztrák és magyar kormányok közt Bécsben folyó kereskedelem-politikai tárgyalásokról a következő levelet vettük: —1.— Bécs, mart. 31. A hivatalos látogatások és bemutatások után ma délben kezdettek meg az osztrák és magyar miniszterek között a tárgyalások. Nem szólhatok e tárgyalások érdemleges folyamáról, mert azt még a titok fátyola borítja s igy legfölebb csak találgatásokba bocsátkozhatnám. Minemellett nem tehetem, hogy egy adatot föl ne említsek, mely több tekintetben valószínű. Ez adat a tárgyalásokban követett eljárási módra, s főleg az osztrák kormány részéről ez irányban elfoglalt álláspontra vonatkozik. Az osztrák kormány azon nézetben van, hogy a függőben levő kérdések közöl mindenekelőtt a vám- és kereskedelmi szerződés megújításának kérdése veendő tárgyalás alá; ezt követné a bankkérdés, s ezzel a jelenlegi tárgyalás befejezettnek lenne tekintendő. A fogyasztási adók s a vámvisszatérítés ügye az osztrák miniszterek nézete szerint elnapoltatok s a jövő évben a quota szabályozásával egyidejűleg vétetnék tárgyalás alá. Azt, hogy a magyar kormány elfogadja-e ezen eljárási módot, önök jobban fogják tudni, mint én. Csupán csak azt kívánom még felemlíteni, hogy dr. Bazant, a kereskedelmi minisztériumban legújabban kinevezett udvari tanácsos ide megérkezett, s holnap fogja elfoglalni hivatalát. A folyamatban levő tárgyalásokban az osztrák kereskedelmi miniszter oldalán fog résztvenni. Depretis olasz miniszterelnök, mint említettük, március 28-án igen hosszadalmas nyilatkozatokat ten az új kormány programmjáról. Rövid, általános bevezetés után Depretis a minisztérium legfontosabb teendőit egyenként felsorolta. Mindenekelőtt a választó rendszer s a tisztviselők anyagi állásának javítását, a képviselői immunitás szabályozását, a bírói kar teljes függetlenségét, a törvénykönyvek unificatióját hangsúlyozta. »Az egyház feletti őrködés kérdései — folytatta azután — kevés szóval el nem intézhetők A viták, melyek e tárgyban olyan gyakran folytak, elég alkalmat adtak az ellenzéknek eszméit kifejteni, melyekkel a kamra másik részén ülő képviselők közül is igen sokan egyetértettek. Kormányunk sohasem fog támadólag eljárni. Nem akarunk ellenségeskedést, de nem táplálunk illuziókat a kiengesztelésre nézve. (Tetszés a baloldalon, s a középen.) A minisztérium feladata azon törvényjavaslatokat is előterjeszteni, amelyek az egyházjavak kezelésének néhány megoldatlan kérdését elintézi". Minden rabszolgaság anyja a tudatlanság, s azért sietni fogunk a kötelező népoktatás ügyét újra fölkarolni.« A külpolitikáról ezeket mondá: » Meggyőződésünk szerint az utolsó években külpolitikánkat az jellemezte, hogy hatalmas események Európában azon meggyőződést keltették, hogy Olaszország a rend és a béke egyik kezessége. A külügyekben nem csekélyebb okossággal fogunk eljárni, mint aminőt elődeink követtek. Olaszországnak jövőre a népeknél is meg kell szereznie ama rokonszenvet, melyet a kormányok részéről már élvez.« Azután a hadsereg és a közmunkák ügyére, továbbá a vasúti kérdésekre s a pénzügyi viszonyokra térve át, kiemelte, hogy a kormány a megszavazott költségvetést nem lépi át s általában minden erejét az államháztartás egyensúlyának megszilárdítására fogja fordítani.« A szabadelvű közgazdasági iskolában növekedve föl ez iskola elveinek mindig hive maradunk ama kérdések lelkiismeretes megoldásakor, amelyek a kereskedelmi szerződés megkötésének tárgyát képezik.« A programm úgy látszik nem igen lelkesült fogadtatásra talált. Egy francia lap, a »Gazette« nagy feltűnést keltő leleplezéseket hoz egy nagy, titkos clericalis szövetkezetről, melynek székhelye Francziaországban van, de mely a külfölddel is igen élénk összeköttetésben áll. Az »Evenement« már februárban hozott a társulatról némi közleményeket, melyeket akkor a Buffet-kormány alaptalanoknak nyilváníttatott. Most a »Gazette« így adja elő a titkos társulat alakulását. A múlt év szept. és oct. havában kezdették katholikus és royalista körökben belátni, hogy eljött az ideje a választási propagandát előkészíteni. A nagy ultramontán mozgalom vezetői kevésbé ismeretes, de tevékeny emberekkel léptek összeköttetésbe, melyből azután a »Societé secréte de Jézus Roi« (Jézus király titkos társulata) fejlődött ki; a közlő lap a társulat köztevéleinek és alapszabályainak birtokában van. E nagy összeesküvésnek feje, úgy látszik, de Ponton d‘Amécourt vicomte. Egy titkos körirat utasításokat ad az egylet tagjainak. A többek közt ezt mondja: »Minden cantonban kell, hogy egy tagunk legyen s később minden községben kell egy tagot szereznünk. Különösen olyan férfiakat keressen föl ön, akik nem compromittálók s a közönséggel élénk összeköttetésben állanak. Az orvosok, az adószedők, a vasúti vonatvezetők, a dohányjövedék tisztviselői, a mérnökök, kereskedelmi utazók, levélhordók, stb. kitűnően segédkezet nyújtanak, ha elveinket vallják. Mindenütt bizottságot kell alakítani, ahol három tag lakik. Alakítson ön szükség esetén több csoportot városrészek vagy utczák szerint és kösse öszsze ezeket delegátusok által. Mi Párisban tanácskozó, jogtudósokból és bírákból álló bizottságot képezünk , mely nekünk a törvények megtartása körül irányt ad. A törvénynek mindaddig engedelmeskedünk, a mig meg nem akar bennünket fojtani ; magasabb törvény tiltja az emberi törvénynek a tiszta lelkiismeretet elfojtani. Lelkiismeretünk kötelességünkké teszi, hogy védjük azon nagy számú tagjainkat, akiknek helyzete nem teljesen független. A formula, melyet adunk, s melynek emlékezetben tartását kérjük betűk combinatiójának eredménye, melyek titkát csak több egyén bűnrészessége árulhatná el. Szövetkezésünk jelen műve, mint eddig, úgy most is a carlista-ügy támogatása. A választási actió még csak az előkészítés müve. Minthogy minden erőfeszítésnek az a czélja, hogy a kath. kormányok támogattassanak, a kath. fejedelmek s az elnyomott kath. népek támogatják müvünket.« E leleplezések folytán rendelt el vizsgálatot a kamra több ultramontán képviselő választása ügyében. Hír szerint, az igen titkos társulat szervezetét fel akarják deríteni. Másrészt az ultramontánok a vizsgálatot úgy akarják meghiúsítani, hogy mindazon ultramontán képviselő önkényt leköszön, akinek választása ügyében vizsgálat van elrendelve. A dán törvényhozás tudvalevőleg már évek óta viszályban áll a kormánynyal. Legutóbb a helyzet ismét rendkívül feszültté len. A két kamra a budgettörvényre nézve nem birt egyetértésre jutni. A képviselőház A „Pesti Napló“ tárczája. 11 e 11» h. — Regény. — Irta : Fenillet Octáv. (Francziából.) I. A lovag, kit amott aranyos fegyverzetben látsz, a vitéz Laur Calco, Pont d’Argant ura, a másik meg Quirocle nagyherczege, a rettenetes Micocolembo. Don Quijote, Finstere déli partján, az óczeán egy kis öblének hátterében húzódik el F ... falu, mely gyönyörű viseletű szép asszonyokat rejtett mindaddig, mig festők nem kerültek ide. Mikor ez a szerencsétlenség megesett, a falu asszonyai megtudták, hogy nagyon is eleven színűek, nagyon is be vannak burkolva; nemzeti viseletüket ügyetlenül kezdték felvenni és anyáik főkötői alatt úgy néztek ki, mintha ki volnának cserélve. 1795-ben valóságos tünemény volt az a boldog nyugalom, melyet e kis falu élvezett, amint egész békésen terült el a világtenger és a forradalom között. Mind ez ideig kevés ujonczot szedett a bretagnei felkelés a félsziget esztélén. Igaz, hogy a köztársaságot nem kedvelték meg, kivált mióta ez az érsekségi megyéből departement-t , csinált. A falubeli halászok nem nézték épen egykedvűen a »comité du salut public« hatalmának jelvényeit; fel is tették magukban, hogy csatlakoznak Corpuerau és Bois-Hardy csapataihoz; de, hogy a comnité beérte a puszta jelvényekkel, nem bántotta bárkáikat, feleségeiket, házaikat, felhagytak tervükkel; vén rectorukat, noha akkor nagyon eljárt a szája, a kormány ignorálta vagy megtűrte ; a jámborok látták, hogy a köztársaság megfeledkezik róluk ; hát eltökélték, hogy ők is elfeledik a köztársaságot. Ilyen okos és nagylelkű indulattal voltak F. . lakói a nemzeti convent irányában. De a kölcsönös türelem eredményezte harmónia 1795 junius 12-én reggel megzavartatott; a helység tisztességesebb kinézésű házainak kapuin puska agyakkal zörgettek. A lakók felriadtak és nagy bámulatukra a templomtéren a köztársaság gránátosainak kék egyenruháit és veres tollait vették észre. Mintegy ötven legény, élükön két lovastiszt betörtek a helységbe, megszegték a semlegességet, pedig a tényektanúságánál fogva jogot formált erre a kis zugoly, melyet a forradalom nyomai eddig még nem érintettek. De a tisztek békéltető biztatásai, a katonák barátságos magaviselete lecsillapította a falubeliek ijedelmét. Már most csak azon töprenkedtek, hogy mi czélja lehet az expeditiónak. A katonák kevesen voltak ugyan, de az egyik tisztnek magas rangja arra látszott mutatni, hogy e katonai kirándulásnak czélja nem épen jelentéktelen. A kis szakasz mögött egy bretagnei paraszt, ősi nemzeti viseletben, több hátas lovat vezetett, ami, az amúgy is megfejthetlen eseményt még titokszerűbbé tette. Amíg a jámbor halászok ezen a rejtélyen törték a fejüket, egy más, nem kevésbé szokatlan látvány lepte meg őket. Az öböl déli részén egy angolnak látszó fregatt jelent meg,mely nyilván a part felé tartott, amennyire ezt egy ekkora hajó egyáltalában megpróbálja. Ez a második esemény aztán megadta a magyarázatot az elsőre; világos, hogy a fregatt ellenséges csapatot akar partra szállítani és a reggel érkezett katonáknak az a feladatuk, hogy e partraszállást meggátolják. Könnyű volt a harcz kimenetelét előre látni, ha az ember megnézte az ötven főnyi csapatot és elgondolta, hogy a fregatt széles falai hány embert rejthetnek. A közaggodalom véget ért, de a legújabb felfedezés épen nem keltett teljes megelégedést, mert meg kell adni e népségnek, hogy a vén Anglia színeit ép oly rosz szemmel nézte, mint a franczia köztársaság jelvényeit. Sajátságos, a fregatt megjelenése épen azon gondolatokat keltette a katonákban, mint a halászokban. Ezek a derék katonák nyers, de kegyeletes fiai a köztársaságnak, melynek mindennapi kenyere a hősiesség; meseszerű vitéz tettek zajában nevelkedtek; a nagy emlékek, a nagy tettek szülte hazafias kevélység töltik be kebleiket. A roppant egyenlőtlen harczban, mely rájuk várni látszott, nem láttak semmi megdöbbentőt. Egy csoportban egyébiránt élénk vita folyt e kérdésről, a fiatal gránátosok a fenyegető válsággal szemben szükségesnek látták tanácsot kérni egy öszbecsavarodott bajuszú őrmestertől. Ez az ember, neve Bruidoux, nem sietett a legények kérdésére felelni; jónak látta előbb lehetőleg megóvni a maga tekintélyét. Kivette koczkás zsebkendőjét, óvatosan kiterítette a földre, és bizonyos enyelgő méltósággal ereszkedett le e szerény szőnyegre. Azután a kis dohányzacskóból kimért fogásokkal megtöltötte kurtaszáru cseréppipáját, nagyon vigyázva, nehogy a drága dohányból valamicskét elszórjon. Leegyengette a pipába töltött dohányt, aztán kovát vett ki a zsebéből és nagy körülményességgel meggyújtotta a taplót. Mikor már rágyújtott, fogai közé vette a pipaszárat, végignyújtózott a homokon, fejét kezeire támasztotta, hatalmas füstfellegeket teregetett az égnek, aztán rákezdte a szót: — Már most halljuk csak Colibri, miféle ellen-vetést volt szerencsém tőled hallani ? — Én nem mondtam semmit őrmester úr, felesé az ügyetlen fiú, kit Bruidoux Colibri néven szólított, hanem a pajtások mondják, hogy az a nagy fene hajó egy csomó ci-devant-ot fog partra rakni és mi azért vagyunk itt, hogy ezt megakadályozzuk. Hiszi-e ezt őrmester úr ? — Erre a kérdésre, felesé Bruidoux, az írástudók tán ötven feleletet is adnának ; én azonban csak kettőt mondok; primo azt, hogy hiszem, secundo azt, hogy remélem. E szavak olyakról eredtek, hogy sibylai tekintélylyel bírtak, a fiatal gránátosok lopva egymásra néztek és fejcsóválás által közölték egymással titkos gondolataikat. — Őrmester úr, folytatá Colibri félénken, fel kell tennem,hhogy hajókázott is egy kissé, mikor Amerikában hadakozott. — Természetesen, Öcsém, mert mikor én az új világba utaztam, kocsiutat még nem találtak oda, az óceánt átúszni meg ép oly bámulatos nehézségekkel járt, mint mai napság. — No hát akkor bizonyosan tudja, hogy hány ember fér egy olyan hajóba, aminőt most látunk ? — Egy ekkora hajón, felelé Bruidoux nyugodtan, láttam vagy tizenötszáz gyereket szőröstül-böröstül, aztán voltak köztük, akik hegedültek és könyökeikkel csak oly szabadon mozogtak, mint akár egy vak muzsikus a piacz közepén. — Így hát azt gondolja őrmester úr , hogy a fregatt vagy ezer embert szállíthat partra ? Kérdezősködik Colibri, kiben Bruidoux szavai borús sejtelmeket keltettek. — Azt bizony megteheti és oly könnyen, mint a mily könnyen én köpni tudok. Hát aztán, fiú ? —• Mi csak ötvenen vagyunk, jegyzé meg Colibri habozva. — Nos? viszonzá Bruidoux. — Egy emberre húszan jutnak. — Légy oly szives és mondd meg,minek hívják azt a színes rongyot, mely az árbocz tetején fityeg és már szemet kezd nekem szúrni ? folytatá a vén katona. — Az angol lobogó, mondá Colibri. — Helyes! már most légy oly kegyes és juttasd eszembe annak a drága ékszernek nevét, jelzőit és tulajdonságát, mondá Bruidoux és egy háromszinü lobogóra mutatott, mely a gúlába rakott fegyverek felett lengett. — Az a köztársaság zászlaja. — Az egy és oszthatatlan köztársaságé,polgártárs. Hát öcsém, olyan időket élünk, hogy a legkellemetlenebb találkozásoknak vagyunk kitéve; ha valaha véletlenül porosz, angol vagy más fajta szövetséges sereggel találnál szemközt állani, akkor egy ilyen rongyot tűzz az ellenség vezérének tarkójára és majd meglásd, hogy egész seregével együtt hátat fordít, mint akár egy fiatal uracs, mikor a mama szakácsa leforózza. — De őrmester uram, ha verekedni jöttünk, mire valók a hátaslovak, melyeket az a hosszuhaju parasztember utánunk vezetett. — Hát azok nyilván előkelőbb foglyok számára valók, felelé az őrmester némi gondolkodás után. — Nini! kiáltá egyszerre Colibri, a fregatt megállott! (Folyt, köv.) nem akarta megszavazni az uj ágyuk beszerzésére s a szegény tanítók támogatására a kormány által kért s a felsőház által jóváhagyott összegeket. Mártius 27-én a képviselők igen csekély többséggel végkép meghiúsították az egyetértés létrejöttét. Ennélfogva a király tegnapelőtt a képviselőházat feloszlatta. Budapest, ápril 1. (A csendőrség.) Az »ESr« közli: Őfelsége elhatározta,hogy az erdélyi és horvát-országi csendőrség ezután a magyar kormány alatt legyen teljesen és véglegesen, mégpedig a honvédügyérség alatt a katonai állásra vonatkozó minden szempontból, s a belügyérség alatt a személy- és vagyonbiztonság fenntartását célzó feladatát illetőleg. (A szerb háborupárt és a kormány.) Belgrádból írják, hogy mióta a háborupárt ismeri a külügyminiszter azon nyilatkozatának tartalmát, melyet az Osztrák-Magyar monarchia és Oroszország képviselőinek adott, azóta a párt dühöngésében nem ismer határt. E nyilatkozatnak kötelező erejét nem akarják elismerni s nagy zajjal követelik a kormány vagy legalább Pavlovics külügyminiszter visszalépését. Gruits, a Ristits-kormány belügyminisztere a múlt hó utolsó napjaiban Bécsbe utazott magánügyekben , a közönség azonban azt hiszi, hogy itt politikai küldetésről van szó. Alimpis Ranko senator, miután Birbij a bosnyák felkelővezérrel néhány nap előtt értekezett, Cettinjéből megérkezte után rögtön fogadtatott Milán fejeelem által. Mint mondják, Alimpits az államtanácsban eddig elfoglalt állásáról lemondott, s egy hadosztály parancsnokságát fogja átvenni. Boskovits vallásügyi és Zdradkovits közlekedésügyi miniszterek önkényt lemondottak tárczáikról, a fejedelem azonban a lemondást nem fogadta el. (Román-orosz kereskedelmi és hajózási szerződés.) Bukarestből jelentik, hogy Balaceanu román külügyminiszter és Zinowiew orosz diplomatiai ágens és főconsul között a napokban folyt értekezletek alapján a Románia és Oroszország között kötendő kereskedelmi és hajózási szerződés alapelvei állapíttatta meg és az erről szóló szerződés aláiratott. (Herczegovinából.) Ragusából jelentik, hogy a Xtodich b.fis a török katonai és polgári küldöttek között történt megállapodások következtében Locritza, Zimunics és Peko Pavlovics felkelő vezérek jövő hétfőn fognak Grahovóban a montenegrói fejedelem által küldött montenegrói senatorokkal Niksics erőd élelmezése ügyében tanácskozni. A felkelő vezérek innen kedden vagy szerdán Luttorinába utaznak, ahol valószínűleg ismét R o d i c h b. táborszernagygyal értekeznek. (Törökország pénzügyi helyzete.) Konstantinápolyból írják, hogy a török államadóssági czimletek birtokosainak képviselői által előterjesztett pénzügyi terv, melynek alapját az összes török adósságok unificatiója és az államkincstár bizonyos jövedelmeinek e czimletek birtokosainak javára leendő fordítása képezi, egy komoly és nagy részben keresztülvihető pénzügyi terv elemeit foglalja magában. A részletek tárgyalása azonban komoly megfontolást igényel. A porta ennélfogva, magát az egyesítés elvét elfogadta , a részletek megállapítását azonban az e tárgyban megindulandó beható tárgyalások eredményétől tette függővé. A legutóbbi napokban egy osztrák pénzügyi tekintélyt vártak Konstantinápolyban, ki a kormánynak egy gazdászati tervet fog előterjeszteni, melynek czélja a birodalom mezőgazdasági forrásait kifejleszteni és a rumeliai vasutak kiépítését biztosítani. A kormány komolyan foglalkozik az áprilisi szelvény kifizetésének biztosításával. A jelenlegi pénzügyi helyzettel szemben, melyet a legjobb pénzügyi tervvel sem lehet egy csapással megváltoztatni, nagyon kétséges, várjon fog-e ez a kormánynak sikerülni s azért a kormány azon tervvel foglalkozik, hogy az áprilisi szelvény kifizetését két-három hónappal elhalaszsza. tt német birodalmi vasutak kérdése a szász országgyűlésen. Drezdából, március 29 éről írják, hogy a német birodalmi vasúti tervezet ott nagy izgatottságban tartja a kedélyeket. A második kamrában az államvasutak budgettételénél egy tag keserű hangon fejezé ki sajnálatát a fölött, hogy daczára a közvélemény ellenzésének nem rég a porosz képviselőházban törvényjavaslat terjesztetett elő, mely a porosz vasutakat a birodalomnak adja át és interpellálta a kormányt, váljon bire tudomással a porosz kormánynak ez iránti terveit illetőleg? Friesen miniszter e kérdésre határozott nemmel felelt. Mint mondá, nehéz szívvel olvasta az ez iránti előterjesztés indokait, ezúttal azonban azon nézetét fejezi ki, hogy épen a jelen körülmények között nagy óvatosságra van e kérdésben szükség s azért az e feletti tárgyalást elhalasztatni kérte. A miniszter nyilatkozata sok oldalról e felkiáltással fogadtatott: »Nagyon igaz!« Midőn az ezt megelőző napon az első kamrában egy szónok a szász kormányt akarta felelőssé tenni a Berlinben ülésező enquete törekvéseinek meghiúsultáért, mely enquete egységes tarifarendszer megállapítása czéljából hivatott össze. Friesen miniszter kijelente, hogy az ezen enquete-ben részt vett államok képviselői egy közös javaslatban állapodtak meg, melyről azt hiszik, hogy az létre fogja az egységes tarifarendszert hozni egész Németországban. E javaslat még a múlt nyáron átadatott a birodalmi vasúti hivatalnak, arra azonban mindeddig válasz nem érkezett. A szövetség-tanács elé épen e miatt még nem terjesztethetett javaslat. A miniszter nem tudta az okát megmondani, miért nem történt eddig e tárgyban valami; meglehet nézete szerint, hogy ez ügyet a vasutak megvételének kérdése hátráltatja, amennyiben az illetékes körök azt hiszik, hogy addig, míg a vasutaknak a birodalom általi megvétele ügyében nem történik megállapodás, a tarifakérdés is függőben maradhat. A különbözeti tarifa tekintetében Friesen és úgy nyilatkozott, mint Pfretzschner miniszter a bajor kamrában, hogy t. i. oly ország kormányára nézve, mint Szászország, mely minden oldalról versenypályák által van körülvéve, majdnem lehetetlenséget képez a különbözeti tarifatételekről lemondani, mert ezek nélkül az átmeneti forgalom egyenesen eltereltetnék az országból. BELFÖLD, Zemplén, mart. végén. (Árvíz, dohánytermelés, igazságszolgáltatás.) Az országos csapás, mely a hóolvadások folytán a nemzeti vagyonban milliókra rugó károkat tett, Zemplén megyét is nagyban sújtotta, csakhogy mi csöndesen tűrjük sorsunkat, várva izt és gyógyulást a jövőtől, — vasúti közlekedésünk több helyütt elakadt a szokatlanul magasra nőtt vizár folytán, — ez még elviselhető volna, de azon károk, melyek az ezer és ezer holdakra menő legelők, vetések víz alá jutásából erednek, kiszámithatlanok, a szegény gazda kifogyván téli takarmányából, nincs kilátása, hogy május végénél hamarább bocsáthassa barmait legelőre, máris nagy ínség és nyomorral küzd! Épen ily nyomorúságos időben, midőn úgyszólván testi ruháját el kell adni, hogy barmainak takarmányt vegyen , másik csapásként jelenik meg a megye dohánytermelő vidékén a pénzügyi közegek intézkedése, mely szerint a dohányfelügyelőségek több falutól egészen megtagadták az ültetési engedélyt. A ki tudja, hogy a dohánytermelésre szánt kerti földekből minden gyümölcsfát kiirtott a termelő azért, mert a dohány árnyékot nem tűr, hogy tehát e kerti földek egyedül és kizárólag dohánytermésre használhatók, a ki tudja, hogy például egy úrbéres család a maga 2—3 vékás földjéből fedezi családjának ruházati szükségletét, mert költségvetése rovatában arra más fedezet nincs, az tudhatja csak megbírálni, lelkiismeretes eljárás-e a felsőbbségtől, oly helységektől egészben megvonni a dohányültetési engedélyt, melyek emberemlékezet óta mindig dohányt termeltek! — ez hasonlít ahhoz, mintha vaki elvenné az asztalostól a gyalut, hogy ne dolgozhassék. A király-helmeczi kirájbiróság születése perczétől rosz hírben állt, felismerte ezt maga az egymást felváltó kormány is, és helyettesítették az újhelyi jbiróság egyik albiráját: Román Jánost Ibirónak Helmeczre, a kinek szakavatott, szorgalmas és Hunyadból, mart. végén. (A területi rendezés.) Az erdélyi municipiumok rendezése kétségen kívül egyik elodázhatlan követelménye a helyes közigazgatásnak, s ki merjük mondani, hogy mint mi, úgy senki sem érezte égetőbbnek annak szükségét, úgy hazatészünk összevissza kuszáit configuratiója végre szabályosabb átalakítás alá vétessék. A Királyhágón innen senki sem fogja vitatni, hogy 5 vagy még 20—250 mfdnyi törvényhatóságokkal az administrate érdekeit figyelembe venni, a kormány tervezeteit, s különösen a házipénztárt életbe léptetni lehessen. De Erdély territoriális rendezésénél nem elég pusztán az administratió követelményét venni irányadóul, s a kormány intenziói közül nem szabad kifeledni a magyar államiság és magyar politikai nemzet suprematiájának kívánalmait. A nyugati vármegyék közelebbi múltja elég adatot szolgáltathat arra nézve, minő küzdelmek árán sikerült itt a separasticus törekvésekellensúlyozása, sőt nem egy megyénk szomorú példáját nyújta annak is, hogy az alkotmányos szabadság aégise alatt nemzetiségi üzelmek fészkévé alakultak a megyei központok s a túlsúlyra jutott nemzetiségi agitátorok folytonos insultatiói formális kiköltözésre kényszerítők a magyar államiság leghivatottabb képviselőit, saját birtokosainkat. Hunyadmegye, hála istennek, nem tartozik ezek közé, de őszintén ki kell nyilvánítanunk, hogy a belügyminiszteri előirányzat épen a fennebbi tekintetek miatt végzetes lehet dicső emlékű törvényhatóságunkra nézve. Gondoljon a kormány e megye ropant területére, s fontolja meg, hogy a tervezett járulékokkal nem lesz ett a tisztviselői választás kétélű fegyvere aját alkotmányos nemzeti fejlődésünk ellen. Hunyad megye közönsége többször megmutatta, hogy Zaránd már geographiai elszigeteltségénél fogva se gravitálhat ide s a Gyalumare nevű vízválasztón innen eső részei szászvárosszékkel bőven elégségesek arra, hogy megyénk az önkormányzat követelményei terheinek megfeleljen s a mellett a magyar államiság érdekeit is épségben tarthassa. Szerencsére miniszterelnök úr sem kívánja bevégzett ténynek tekinteni az előterjesztést s igy teljes reményünk van, hogy mindenre kiterjedő figyelmét nem fogják kikerülni e jelzett tekintetek sem. Statistikai adatokra, geographiai összehasonlításokra nincs szükség ha a mondottak fontosságát meg akarjuk ítélni, elég egy tekintet a térképre s egy viszszapillantás Zaránd legutóbbi múltjára, hogy visszariadjunk a tervezett egyesítéstől. Hogy Zaránddal mi történjék, én arra kiterjeszkedni nem akarok s csupán annyit kívánok mondani, hogy csatolhatják a fennmaradó részét Biharhoz, Aradhoz, csak Hunyadhoz ner. 1. S o p r o n y, mart. 30. (A sopronyi német lap.) Megütközéssel olvastuk az »Oedenburgi Ztg.« mart 29 diki számában megjelent czikket a Királyföld rendezéséről, mely nem átallja a szászok privilégiumát a magyar alkottmánynyal és közjoggal egyértelműnek tekinteni, mely Bausznern és Kapp hazafiatlan támadásait — annak daczára, hogy a magyarországi sajtó egyhangúlag elitélte, sőt még az »Augsburgi Allgemeine« sem pártolta, — a magyar nemzetnek alkotmánya visszaszerzéséért vivott küzdelmével egyenlő categóriába helyezi. Azt ajánljuk tehát e czikk írójának, hogy mielőtt a magyarországi viszonyokról valamit írni akar, tanulja meg a magyar alkotmányt és közjogot, vagy ha erre nincsen kedve és tehetsége, akkor szedje öszsze sátorfáját, térjen vissza oda, ahonnan jött és ne hozza rosz hírbe városunk német ajkú, de azért a magyar állameszméhez ragaszkodó polgárait, kik önérzettel utasítanak vissza minden solidaritást az ilyen hangon írt czikk írójával. Több soproni nevében : Baán Endre, Boór Jenő.