Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-01 / 100. szám
100. szám. Budapest Hétfő, május 1.1876. Szerkesztési iroda Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Mellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. Alap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: ______________27. évi folyam. Előfizetési feltételen:: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár ■ely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Budapest, május 1. Az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezés még nem létesült, de ennek megtörténte legközelebbre várható.Trefort s Péchy miniszterek tegnap reggel Budapestre érkeztek; a többi miniszter még Bécsben van s folytatja a tanácskozásokat. Trefort miniszter tegnap és ma a szabadelvű párt clubjában volt s tudósítá a párt tagjait a bécsi tárgyalások menete s várható eredményéről. A mint hírlik, a tárgyalások tegnapi stádiuma a következő volt. Az osztrák és a magyar kormány közötti értekezletek sikerteleneknek bizonyulván be s egyéb közvetítő javaslatok sem találván magyar részről elfogadtatásra, a magyar kormány lemondását nyujtá be, a mit azonban ő Felsége nem fogadott el. A magyar és az osztrák kormány közötti tárgyalások utolsó stádiuma a következőből állott : a) a vámtételekre nézve teljes egyetértés jött létre; a két még függőben levő pont is elintéztetek; b) a vámrestitutiók ügyében az osztrák kormány elismerte a magyar követelések jogosultságát s kész ennek megfelelőleg újabb rendezkedésre ; c) a fogyasztási adók ügyében mindkét fél szigorún megtartó álláspontját s e tekintetben semmi újabb egyezmény sem várható. A bankügyben is hosszú ideig folytak a tárgyalások, s ha jól vagyunk értesülve, a magyar kormány végre a következőkbe foglalta ultimátumát : a) a bankjegy közös; b) a bank éretalapja a quóta arányában megosztatik. A Magyarországra eső rész Budapestre szállíttatik, s az ennek alapján kibocsátandó bankjegymennyiség (mintegy 80 millió) kizárólag Magyarországban értékesítendő; c) a magyarországi igazgatótanácsnak nagyobb önállóság jut, mint ezt az osztrák kormány eredetileg tervezte ;d)a közös felügyelő tanácsot őfelsége nevezi ki. Azt halljuk, hogy az eredeti közös banktervnek a magyar kormány által történt e módosítása megnyerte ő Felsége helybenhagyását , de az osztrák kormány tegnap estig nem fogadta el. Tegnap estére volt kitűzve az osztrák min. tanács, melynek e terv felett kellett nyilatkoznia. A budapesti beavatottabb politikai körökben azt hiszik, hogy azon esetben, ha a magyar kormány által módosított s a föntebbiekben ismertetett bankterv elfogadásra talál (amiben alig lehet kétkedni), az új kiegyezés a föntebbi sorokban előadott módozatok szerint, a fogyasztási adók kérdésének ezúttali elejtése, illetőleg a quótatárgyalásokig való elhalasztása mellett, a két kormány között megköttetik, ami azonban még nem történt meg, s valószínűleg ezért jelenti azt az alábbi sürgöny, hogy »a helyzet változatlan. Fontosak s — a béke érdekében — örvendetesek a hírek, melyeket a fölkelés színhelyéről veszünk s melyek alább olvashatók. Mukhtár pasa fényes győzelmeket aratott a fölkelőkön s bevonult Niksics várába. Ez esemény bizonyára lényegesen hozzájárul a török pacificatió sikeréhez. A vasárnapi bécsi és budapesti lapok a tárgyalások menetéről semmi újabb részletet sem közöltek. Annak előtüntetésére, hogy a helyzetet kormánypárti körökben miként jellemezték, idézzük a »Hon« következő híreit: A Tisza-cabinet lemondása elfogadva nem jön. Mert legfelsőbb helyen határozottan ragaszkodnak azon elvhez, hogy egy többséggel bíró kabinetet elbocsátani és úgy oly embert bízni meg kabinetalakítással, kinek törpe minoritása lenne, nagyon nehéz dolog. A miniszterelnök még hétfőre sem helyezte kilátásba lejövetelét, ami arra enged következtetni, hogy az alkudozások mégis némi sikerrel kecsegtetnek , mindenesetre többel, mint csütörtökön, mikor Tisza megnyita lemondását. Andrássy nagy súlyt fektet Tisza maradására, de az ő lemondásáról nem volt szó. Más combinatiók Bécsben eddig elő sem fordultak, úgy, hogy irányadó körökben más név fel sem merült. Csupán magas katonai körökben emlegetik Sennyey nevét, de ezek csak egyéni sympathiaképen és nem irányadásképen vehetők számba. A budapesti börzén szombaton este a bécsi hírekre általános hausse volt. A múlt héten is a keleti viszonyok alakulata foglalkoztatta Európa figyelmét. Aggasztó híreket terjesztettek az orosz kormány beavatkozási szándékairól, melyekre nézve az »Agence Gen. Russe« ápril 28-tól következő sürgönyt küldött szét: »Azon külföldi táviratok ellenében, melyek azt állítják, hogy Oroszország a hatalmaknak Herczegovina autonómiáját indítványozta, mi azon helyzetben vagyunk, hogy azon biztosítást adhatjuk, hogy Oroszország ragaszkodik a status quo fentartásának programmjához, ha a török politika a keresztények helyzetének javítása ügyében komoly biztosítékokat ad; ettől Oroszország csak az öt nagyhatalommal egyetértésben fogna eltérni. De a porta viszont ragaszkodik hozzá, hogy Niksitzet minden áron csak fegyveres erővel lássa el élelmiszerrel. Nikita fejedelem a lázadókkal a vár élelmezése ügyében alkudozik; ez utóbbiak beleegyeznek azon feltétel alatt, hogy a porta az új fegyverszünetet elfogadja s arra kötelezi magát, hogy a fegyverszünet idején csapatait nem szaporítja. A portától fog tehát a béke függeni. Ezek szerint az orosz kormány csak feltételesen kivánja a statusquo fenntartását. Ha a porta e feltételeket nem teljesíti, úgy ő is más javaslatokkal készül előállani. Már pedig a porta e feltételek elsejét, mely Niksicsre vonatkozik, egyáltalán nem akarja teljesíteni. Oroszország ugyanis azt szeretné, hogy a montenegrói fejedelem útján nyerjen Niksics erőd élelmiszereket, s így a porta a fejedelem lekötelezettjévé váljék. De Konstantinápolyban e baráti szolgálatot sehogy sem akarják igénybe venni, hanem megparancsolták Mukhtar pasának, hogy minden áron utat törjön magának Niksicsig. Mukhtár ápril 28-án indult el igen nagy sereggel az expeditióra. Hir szerint három napon át a Duga-szorosban ismét rendkívül véres harczok vivattak , s a távirat azt jelenti, hogy a török sereg ezúttal csakugyan elérte Niksicset. Ha e hir valónak bizonyul, a herczegovinai mozgalom súlyos csapást szenvedett s a porta, Montenegro minden támogatása nélkül, igen nagy diadalt aratott. A héten a keleti eseményekre vonatkozólag sok mindenféle hír keringett. Azt írták, hogy Ausztria-Magyarország meg fogja szállani Boszniát. A »Nordd. Alig. Ztg,« mely a hírt közölte, tiltakozik azon állítás ellen, mint ha Berlinből ajánlanák ez adást a bécsi kormánynak. A »Nordd. Alig. Ztg« — írja a lap — csak azt mondotta, hogy ha Ausztria kényszerítve látná ily lépésre magát, hogy az égés elterjedésének határt szabjon, ezt csak a hatalmakkal egyetértésben tenné.« Azt is beszélik, hogy a porta maga fordult a hatalmakhoz segélyért, mire nézve most azt jelentik, hogy nem fegyveres, hanem erkölcsi közreműködésre hívta fel a kakabineteket. Végül fölemlítjük, hogy legújabban újra sokat beszélnek a három császár személyes találkozásáról, mely május 11-én Berlinben fogna megtörténni. A német politika is élénk volt a héten. Delbrück miniszter visszalépése nagy zajt keltett, melyet a hivatalos világ minden megnyugtató nyilatkozata sem bírt egészen elnémítani. Maga Bismarck herczeg is kijelentette, hogy a visszalépés kizárólag egészségi okokból történt s nem függ össze a politikával. Delbrück utóda Hoffmann hesseni miniszter lesz. A porosz képviselőház tavaszi munkálkodását a múlt hétfőn kezdette meg. 26 -án indult meg a sokat emlegetett vasúti törvényjavaslat tárgyalása, mely igen heves vitákra adott alkalmat. Bismarck herczeg ismételve részt vett a tárgyalásban. A ház ápril 29 -én hat órai vita után 206 szóval 165 ellen második olvasásban is elfogadta a törvényjavaslatot. Az angol nemzetnek a múlt hét nem igen kellemes ajándékot hozott. Az uj czimtörvény elfogadtatván,azt formaszerüen kihirdették s igy jövőre Victoria királyné India császárnője czímét is viselendő, amibe a hazai közvélemény nem igen akar belenyugodni. A királyné ez eseményt Windsorban, ápril 28-kan kelt proclamatióban közölte alattvalóival. A franczia politika meglehetős csöndes volt. A megyebizottság ülésszaka minden kiválóbb incidens nélkül indult meg. Az olasz kamra ápril 25-én, a román törvényhozás ápril 27-én kezdette meg működését. A „Pesti Napló“ tárczája. B e 11 a h. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XI. — Folyt. — De a katonák már elállották az ajtót, a két republicans tiszt hüvelybe tett karddal, fedetlen fővel a salonba lépett. ..Uraim, mondá Francis, a kastélyt körülvettük. Önök foglyaim. Percznyi szünet követte e kijelentést. Andrée, midőn észrevette bátyját, felsikoltott; halálos sápadt fejét lehajtotta; az ártatlan áldozat összeesett, mint a virágszál, mit a sarló levágott. Hervé odasietett, hogy felemelje, de Bellah megelőzte. Alix segítségégével az átétt testet egy karszékre emelte, és a széket egy ablakhoz vitte, melyet kinyitott. Pelven a marquis felé fordult. — Uram, mondá, ez a szerencsétlenség nem az én művem; én nem láthattam előre, nem akadályozhattam meg. Nem remélem, hogy méltányolni fogná az érzelmeket, melyek szembeállanom ösztönöztek a szörnyű megpróbáltatással, mely reám várakozik. Csak azt akarom mondani, hogy itt hatalmam és jogom csak a könyörgésre van. Esedezem uram, de súlyosbitsa a csapást azzal, hogy ellentállást fejt ki, melynek úgy sem lehet sikere. Számítson e fiatal tiszt szavára, ő a fővezér teljes bizalmát bírja. — Ön akar megnyugtatni ezen úr megbízhatósága iránt, de ki nyugtat meg az ön megbizhatósága iránt ? kérdé a marquis. — Szóljon, Francis úr, felelt Hervé, de tartsa szem előtt, hogy ez urak most nem védhetik magukat a bántalom ellen. — Pelven azután félreállott, mozdulatlanul állott a fal mellett; úgy látszik arra tökélte el magát, hogy a történendőkben nem vesz részt. Francis intett a katonáknak, hogy távozzanak, azután szólni kezdett: — Uraim, magam is aligha vállalkoztam volna e feladatra, ha a fővezér nagylelkűsége nem tette volna oly könnyűvé. Ő, tudniillik a követkző feltételek felajánlására hatalmazott fel: (itt a fiatal hadnagy azután elmondta a már említett feltételeket). A royalista vezérek meg voltak lepetve, hogy Hoche a foglyokkal ily kíméletesen akar bánni és a nők iránt oly udvarias bánásmódra utasította tiszteit. — De uraim, folytatá Francis, meg kell jegyeznem, hogy tábornokunknak nincs hatalma a bukott királyi család egy tagjával saját kénye szerint rendelkezni; önök legtöbben fogják tudni, hogy van-e köztük valaki, kit ez a kivétel fenyeget. Midőn Francis elmondta ezeket, a marquis rövid tanácskozást folytatott vendégeivel. Liliom azután így felelt a republicánus tisztnek: — Az, hogy az ön tábornoka ily nagylelkű, nem lep meg bennünket. Tudjuk, hogy ígéretei felérnek tettekkel. De fájdalom, tudjuk azt is, hogy van nálánál nagyobb hatalom is, mely minden ígéret ellenére kiragadhatja kezéből a foglyokat. Pedig e le-hetőségnek nem akarjuk magunkat kitenni, sem ez urak, sem én. Kado! álljon ide mellénk... A kerülő engedelmeskedett és gazdája mellé sietett. — Hogy értsem ezt uram, tán csak nem jutott eszükbe... — Magukat védelmezni ? De igen, uram. Tudjuk, hogy a harcz egyenlőtlen, de az önök katonái is pórul járnak ha nem lennének vezéreik. — Liliom e szavakkal hóna alá vette karját, pisztolyt rántott és megtöltötte.Társai követték a példát.E fenyegető mozdulatra Kergant k. a. és a kerülő leánya térdre rogytak a karszék mellé, melyen Andrée még mindig aléltan hevert. Francis egy lépést hátrált és szintén pisztolyt rántott; azután egy nyugtalan tekintetet vetett Hervére; ez keresztbe font karokkal, nyugodt, szinte közönyös magatartással állott a fal mellett. A zajra a gránátosok, kik a szomszéd szobában voltak, az ajtóhoz siettek. — Álljon félre hadnagy úr, kiáltott az egyik katona, mert úgy nem lehetünk. — Uraim, ismétlő Francis indulatosan, még egyszer kérem önöket, legyenek könyörülettel e szegény hölgyek iránt . . . — George, vágott közbe Liliom szörnyű indulatossággal, feleljen ennek az urnak. — Azután Hervé elé állott: — Pelven parancsnok, védelmezze magát. Hervé megrázta fejét és nem mozdult. Liliom meglepetten hátralépett, ajkain sajátságos mosoly játszott, mely arczának majdnem vad kinézést adott; eltökélten felemelte a pisztolyt, de egyszerre, mintha a görcs jött volna karjába, elejtette a fegyvert. A halálos tusa vészt jelentő nesze közepette irtózatos, hosszú kaczaj hangzott fel, hogy valamennyi jelenlevő ereiben megfagyott a vér. Siri csend állott be. — A nővérem, suttogó Kergant úr és reszkető kézzel az ablak felé mutatott. Minden szem oda iránnyúlt; a chanoinesse ott állott Andrée mellett a nyitva hagyott ablaknál; szeme künn tévedezett; folyvást nevetett, de a kaczaj közbe-közbe zokogásba ment át. Egyszerre a jelenlevők felé fordult, lassú léptekkel fivére felé ment. — Miért nem nevetnek ? — szólalt meg. — Furcsa emberek... Hát sohse láttak lakodalmat ? Mihelyt a hegedűk itt lesznek, tánczolni fogunk . . . ők nem fognak késni... mert a vőlegény már elindult ; nincs messze és ő fiatal... Ez urak nyilván meg vannak hiva ? Tán rokonok ?... Sok rokonunk van Bretagneban... megmondom a királynak. Jean, adjon ide székeket... Uraim, nem akartam önöket megsérteni... Bele szép az éj... azt hiszem künn jobb lesz tánczolni... és itt nincs elég levegő... nem tudom... mi ez, szent Isten. Az öregasszony egyszerre irtózatos hörgést hallatott, feje hátra hanyatlott, egy éles sikoltással aléltan fivére karjaiba rogyott. Republicánusok és royalisták mintegy megmerevedten nézték a borzasztó jelenetet, megfeledkeztek viszályról és veszélyről. George vad arcza is ingadodozást, levertséget mutatott. Liliom néhány szót súgott neki, azután vállat vont és resignált arczcal az ifjú hadnagyhoz lépett. — Itt vannak fegyvereim, uram mondá. Elég volt a bajból egy éjjelre. Készen állunk önöket követni. Meg vagyok győződve, hogy Kergant úr nem hazudtol meg. — A marquis igenlőleg bólintott. Francis egészen udvariasan sajnálkozását fejezte ki, hogy ily családi szerencsétlenséget okozott; és hogy ezt még tetézni kell, amennyiben Kergant urat e helyről, hol most oly nagy teendője van, el fogja vezetni, mert nem halaszthatja az indulást egy percig sem; egyúttal kijelenté, hogy csak Liliom, George és Jamarquis mennek vele; a többi lakók itt maradnak, pár óráig le lesznek tartóztatva, mert ő lebontatja a hidakat, nehogy valaki segítségért fusson. Francis rögtön ki is adta a parancsot, hogy a kerti hidat szét kell bontani. A chanoinesse e közben magához tért aléltságából, de bizarr, összefüggés nélküli feleletei arról tanúskodtak, hogy esze még nem jött meg, sőt attól lehetett tartani, hogy ez az őrültség, épen mert csendes, tovább fog tartani. Andrée is magához tért már, Hervé nyakába borult és fivére keblén szabad folyást engedett csendes fájdalmának. Kergant úr észrevette, hogy Liliom és George a szomszéd szobában vannak, odafordult gyorsan Francishoz! szabad lesz családomat viszontlátnom uram ? — Kétségkívül, uram. — úgy hát nem is búcsúzom, felelt a marquis és kisietett a szobából. Pelven szó nélkül felemelte nővérét és lefektette a pamlagra, melyen Bellah helyet foglalt. Mielőtt kiment, még egy tekintetet vetett Kergant kisasszonyra, odamutatott Andréera és Francis után ment, ki a pitvarban összeszedte embereit. Rado nem akarta urát elhagyni és csatlakozott a foglyokhoz. Mikor a katonák a híd deszkáit az árokba szórták, Francis felszólította Liliomot, adná becsületszavát, hogy nem tesz szökési kísérletet. Liliom nevetett és megadta becsületszavát, hogy el fog követni mindent, csakhogy elszabadulhasson. (Folyt, köv.) Budapest, május 1. (A földhitel részvény társulat) közgyűlése élénken foglalkoztatja még mindig a fővárosi üzleti köröket, azon nevezetes érdekek miatt, melyek a piaci és ama bankintézet közt fenforognak. Ugyanis az újabb bankvállalatok közül a földhitelrészvény társulat volt az egyedüli, mely a válságot kiállotta s noha sok üzletek — a végvidéki adóüzlet és a gr. Festetich György jószágainak kibérlése által — tetemes veszteségeket szenvedett, ma ezen üzleteket lebonyolítván, a veszteségeket bírván s alaptőkéjét reducálván, nyolcz millió tiszta vagyonnal bír, melynek kisebb része földbirtokban és házában befektetve, másik túlnyomó része szolid kezeléssel a fővárosi kereskedés és a vidéki takarékpénztárak váltói escomtírozására szolgál. Az intézet hosszú vajúdások után, tehát most jutott abba a helyzetbe, hogy tisztázta magát, s pénzzel, hitellel s üzleti öszszeköttetésekkel bírván szebb jövőnek nézett elé. Érdeme ez azon férfiaknak, kik nehéz viszonyok közt az intézet vezetése körül kitartottak, s kiknek becsületes hírneve és kezelése megmentette a fővárosnak a földhitelrészvénytársulatot akkor, midőn hatalmasabb társai az anglo és francobank új befizetések árán sem bírtak megmenekedni s a municipals bank is nagy veszteségeket szenvedett. Annál kínosabban lepte meg piaczunkat a hir, hogy a földhitelrészvénytársulatot is veszély fenyegeti és pedig Bécsből, hol bizonyos üzleti körök, megszagolván, hogy itten készpénz van, az Erlanger háztól megvették a részvények nagy részét — 28.000 darabot — s ezek segélyével oly üzletekre, vagy épen »liquidatióra« akarják szorítani a budapesti intézetet, melyek által a pénzt innét el és Bécsbe felvinnék »maguknak.« Az ily hírek terjesztésére akadnak »vállalkozók« s az eredményt a múlt szombati botrányos közgyűlésben láttuk. Hogy a botrányt mindenkor elitéljük, akkor is, ha a botránykeresőknek egyben másban igaza van, magától értetődik, mert tisztességes emberek, oly érdemes és közbecsülésben álló férfiakkal szemben, milyenek a földhitelrészvény-társulat eddigi igazgatóságát képezték, becsületérzésből sem folyamodnak a botránycsinálás rút fegyveréhez. Az urak közt, kik ama közgyűlésben mint ellenzék szerepeltek, vannak olyanok, kik — német nyelven szólva — »krakehlereknek« ismeretesek, s minden közgyűlés alkalmával hasonló szerepléssel igyekeznek föltűnni. Ha a budapesti részvényeseknek, mint a magyar piacz érdekei képviselőinek van okuk félni a bécsi részvényesek túlhatalmas consortiumának eddig ismeretlen terveitől; ha valóban meg akarják menteni a földhitelrészvénytársulatot és annak tőkéjét a budapesti üzletnek , annak nem az a módja, hogy botrányok által aláássák az intézet hitelét és lehetlenné tegyék jó hírnevű magyar embereknek az igazgatóságban való részvétel, ezért az ily eljárás következménye épen az ellenkező, az t. i. hogy az intézet rész kezekbe kerül, kiszivattyúztatik és tőkéi a liquidatio útján elvándorolnak Bécsbe. Ezt, mi a jelen hitelszűk viszonyok közt csapásnak tartanók a magyar piaczra nézve s elkerülve szeretnék látni. Függ pedig ez az újon választott igazgató tanácstól, melynek éberségén áll, hogy a bécsiekkel semmi oly üzletbe ne bocsátkozzék, melynek következtében a rájuk bízott intézet kárt szenvedne, vagy fennállásában veszélyeztetnék. Minthogy a kereskedelmi törvény értelmében az igazgatótanács többsége magyarokból áll, rajtuk lesz gondoskodni, hogy a hiresztelt veszélyek be ne következzenek s ezt a magyar közönség tőlük, kikre e tekintetben elsősorban nehezedik a felelősség súlya, joggal meg is várja. Ismételjük, ezzel ők felelősek saját reputatiójuknak, a részvényeseknek, a közjónak és a közvéleménynek. Ez oly nevekben, mint Horváth Boldizsár, Hodossy Imre, Szarvasy Albert stb. méltán keresi és látja annak garantiáját, hogy semmi olyas nem fog történni — ha ugyan terveztetnék is , mi az intézet rendszeres kifosztására vezetne, melynek ők állnak élén. Mi tehát csak azon óhajunknak akarunk kifejezést adni, hogy az új igazgatótanács és felügyelő tanács ne engedje magát feladatától visszariasztani a megtörtént botrány által, hanem igenis iparkodjék a földhitelrészvénytársulatot fenntartani és minden, bárkitől és bár honnét fenyegető veszély és mindennemű rész és riskant üzlettől megóvni. (Találkozás a czár és a német császár közt.) Berlinből írják a »Pol. Corr.«-nek . Az orosz czárt május 11-ikére és nem 9-re várják ide. Ez elhalasztás, mint biztos forrásból jelentik, azért történt, mert Sándor czár kiváló tekintettel volt Vilmos császárra. A császár ugyanis kissé később utazott Wiesbadenbe, mint ahogy eredetileg terveztetett, és a czár nem akarta császári nagybátyja Wiesbadenben időzését megrövidíttetni. Sándor czár utmulatása alkalmával az uralkodók, valamint a német, s orosz államférfiak előre láthatólag meg fogják beszélni a politikai helyzetet. Természetes, hogy Német, s Oroszországok benső viszonya, valamint a három császári hatalom érdekközössége ismét nyilvánulni fog és alapját képezendi a keleti kérdésről folytatandó tárgyalásoknak. A hatalmak további egyetértése, mint legutóbbi konstantinápolyi fellépésük bizonyító, továbbra is biztosítva lesz és hatalmasan elő fogja mozdítani a keleti zavarok békés kiegyenlítését. A Margt-híd megnyitása — máj. 1-én. A múlt hó első napjaiban, midőn a főváros több pontján az árvíz pusztított, adatott át a Margit-híd a forgalomnak. Minden ünnepélyesség nélkül ment végbe ama nagyfontosságú esemény, hogy új és nagyszerű állandó híd épült a Dunán. A veszély, mely a fővárost fenyegette, nem hagyott időt az ünnepélyre. Az új hidat a közönség azonnal tömegesen használni kezdette. Itt szállították át az élelmiszert a víz alatt álló budai részekbe, itt sietett át mindenki, aki a veszélyben forgó lakosságnak segélyt akart nyújtani. Az új híd épen a veszély pillanataiban tett nagy szolgálatokat, közelebb hozta egymáshoz a város két részét, újabb szilárd köteléket alkotott az új Budapest jobb-, és balparti részei között. Azóta a híd tényleg át volt adva a közlekedésnek,de ünnepélyes megnyitása csak tegnap ment végbe, és pedig oly fénynyel, mely méltó volt a fontos eseményhez. Egy órával a kitűzött idő előtt sok ezernyi közönség sietett ki fényes fogatokon, bérkocsikon, lóvasúton s gyalog, az ünnepély színhelyéhez. A Tüköry gáton innen és túl, a budai feljárókon sűrü csoportokban hullámzott a nép a hid felé, mely már a távolból gyönyörű látványt nyújtott. Mindkét hídfőnél óriási lobogók lengtek, babér övezte lapjaikon aranyos betűkkel ragyogott az »1876» ; a feljárati oszlopokon az ország és a főváros czimerei diszlettek; a hídon és a híd alján álló hajókon temérdek zászlót lobogtatott a szél. A feljáróknál katonai díszőrségek voltak felállítva ; lovas rendőrök tartották fenn a rendet, úgy hogy anagyszámú meghívott vendégsereg a legnagyobb rendben vonulhatott a hídra. A híd közepe felé a rendőrök póznákkal élő korlátot képeztek, melyen belül csak a kitűnőségek, hivatalos személyiségek foglaltak helyet; rendőrök, városi képviselők díszruhában, Jekelfalussy miniszteri tanácsos (honvédlovassági törzstiszti egyenruhában) gondoskodtak a rend fenntartásáról. Röviddel 12 óra előtt megérkezett József főherczeg szárnysegéde, Graef altábornagy és főudvarmestere , báró Nyáry ezredes kíséretében, utána Edelsheim Gyulay báró országos főparancsnok, több tábornok : Szapáry László gr., Schwertführer és mások kíséretében, majd utóbb király ő Felségének képviselője. Péchy Tamás közlekedési miniszter a kormány itt időző tagjaival, névszerint Perczel Bélával és Trefort Ágosttal együtt. Vele volt még de Gouen Ernő úr, a franczia akadémia és törvényhozó testület tagja, az egyesült franczia kereskedelmi és iparkamarák elnöke, ki a hidat építette. Azután megérkeztek Mailáth György országbíró és Ghyczy Kálmán képviselőházi elnök vezetése mellett a törvényhozás mindkét házának számos tagjai. A Hieronimy közlekedési államtitkára fővárosi hatóság élén Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármester ; a megyei küldöttség élén gróf Szapáry István főispán és Szilassy István alispán; a minisztériumok, a Budapesten székelő közlekedési intézetek, a kereskedelmi és iparkamara, a nevezetesebb bankok és pénzintézetek főbb képviselői és számos más kitűnősége közéletünknek. A híd közepén egy korlát előtt a kitűnőségek kört képeztek, mire Rátb Károly főpolgármester a következő beszédet intézte a közlekedési miniszterhez : Nagy méltóságú miniszter úr ! Kegyelmes uram! Budapest főváros törvényhatósága nevében és képviseletében legmélyebb alázattal s tisztelettel van szerencsém nagyméltóságodat üdvözölni, mint ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb urunk királyunk ez ünnepélyes alkalomra megbízott képviselőjét; — egyszersmind pedig legőszintébb örömérzetünknek vagyok bátor elsősorban kifejezést adni a fölött, hogy ő Felsége sokoldalú országlási gondjai között, ezen új közlekedési mű megnyitását legmagasabb figyelmére méltatni, azonban akadályoztatása miatt legmagasabb személyének képviseletével nagyméltóságodat megbízni kegyeskedett; ezen legfelsőbb elhatározás kétségtelen bizonyítékául, újabb jeléül szolgálván ő Felsége atyai gondoskodásának, s ama véghetetlen, és legmagasabb királyi kegyelmének, melylyel szeretett hazánk, s a főváros érdekei iránt mindenkoron viseltetni méltóztatik. A Margit-hidnak megnyitása, mely a fővárosnak a Duna folyam által elválasztott két részét ismét egy új ponton örökre összeköti, rendkívüli fontossággal bír, nem egyedül csak közlekedési tekintetben, hanem különösen a fővárosi forgalom élénkítése, az ipari kereskedelem fejlesztése, a főváros jellegének emelése, a főváros szépítése, s fekvőségeinek értékesítése szempontjából. Rendkívüli fontossággal bír annál is inkább, mert ezen utóbbi összeköttetése a fővárosi Dunapartoknak oly szerencsés ponton jön létesítve, mely a főváros eddigi terjeszkedési irányának és a megállapított szabályozási tervnek leghelyesebben megfelel, és azon biztos reményre jogosít, hogy ezen újabb közlekedési mű, a forgalom előmozdítása mellett nemcsak a főváros szabályozási terveinek keresztülvitelét fogja elősegíteni s gyorsítani, hanem általában a főváros fejlődésének, szépítésének s felvirágozásának egyik hatalmas emeltyűjét képezendi. De különös figyelmet s méltó bámulatot érdemel maga azon díszes, azon monumentális mű, mely ő Felsége legkegyelmesebb urunk királyunk képviseletében amlsgod által ma a közhasználatnak s közforgalomnak ünnepélyesen átadatik; kivételes figyelmet érdemel nem csak azért, mert az mint építészeti mű mind belső alkotására, mind kül alakjára s művészi kivitelére nézve műtanilag a tudomány magaslatán áll, és minden tekintetben a monumentális művek azon nagyszerű remekjei közzé sorozható, melyekre a haza, és a főváros mindenkor büszkén tekinthet; de másrészt azért is érdemel kiváló figyelmet, s bámulatot, mivel tekintettel az építést nehezítő helyi vi-szonyokra, s visszaemlékezve a fennálló szintén remek, s gyönyörű lánczhíd építési körülményeire, és