Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-16 / 113. szám
113. szára,_______________ Szerkcszéiai iroda : Baritos-tsrt, Athanavam-ipfllet. A lap jellem! kitét illata minden közlemény a szerkesztőiéihez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Baritok-tere , Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Kedd, május 16.1876. ESTI KIADÁS. ______________27. évi folyami Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 4 hónapra 12 írt — kr. Az esti kiadás postai Villönkfüdéséért felfizcsetés óraegyedenként 1 forintos előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számitatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a "Pesti VS Napló kiadó Hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum- épület küldendők. Budapest, május 16. * — A berlini miniszteri értekezletekről a bécsi »Pol. Corr.« tegnapi esti lapja élén a következő, Berlinből, f. hó 13-ról kelt levelet közli: »Az itt egyesült három államférfiú feladata csakhamar sokkal nagyobb mérveket öltött, mint eredetileg hitték. Fel lehetett ugyan tenni, hogy Andrássy gróf és Gortsakoff herczeg itt megállapodásra, sőt végleges megegyezésre fognak jutni mindazon kérdéseket illetőleg, melyekről el lehettek készülve, hogy a keleti ügyek további fejlődési folyamában fel fognak merülni. De azt, legalább tágabb körökben, mégsem láthatták előre, hogy a török fanatismus oly gyorsan fog lángra kapni, ahogy azt az utóbbi napokban tapasztaltuk. E fanatismus a török birodalom fővárosában is oly fenyegető alakot öltött, hogy most a herczegovinai fegyverszünet előidézésénél és a felkelők mielőbbi kielégítésénél egyéb, sokkal sürgősebb kötelességeik támadtak a hatalmaknak. A felkelők kielégítését oly módon, hogy »Törökország európai birtokállományának fenntartása mellett lehetőleg nagy autonómia« adatik nekik, még lehetséges lett volna és Andrássy gr. jegyzékében meg is volt arra az elegendő alap. De miután constatálva van, hogy a Saloniki eset symptoma jellegével bír, miután Konstantinápolyban a miniszterváltozás és a rohamosan elharapózó forrongás ama tünetekre még élesebb világot vetnek, más és elutasílatlan kötelességek nyomulnak előtérbe, semhogy elsősorban arra kellene ügyelni, hogy Törökország európai birtokállománya fenntartassék. Oly államot, mely napról-napra mind aggasztóbban bizonyítja, hogy nem bírja magát fenntartani, tovább is támogatni mind kevésbbé állhat érdekében a keresztény hatalmaknak, melyekre a »hitetlenek« elleni fanatikus gyűlölet kitörésével szemben a legkomolyabb feladatok hárulnak. Ha eddig remélni lehetett, hogy a török kormány központján még van elég jóakarat arra, hogy jószándékú tanácsok erélylyel és nyomatékkal foganatosíttassanak, most már e remény sokat vesztett alaposságából. Ignatieff tábornok tegnap reggel érkezett távirata, mely a Konstantinápolyban támadt helyzetet, az ottani keresztényeknek orosz oltalom utáni vágyódását ecsetelé, itt természetesen mély benyomást tett; a figyelem mindjobban élénk közeledésre irányult, mely az itteni külügyi hivatal, az orosz palota és az osztrák-magyar nagykövetség közt folytattatik. E helyzettel szemben nem lehet elég gyakran és elég hangosan kiemelni azon tényt, hogy a három nagyhatalom folyton benső és baráti egyetértésben van egymással. Mivé lenne most Európa, ha a három kormány nem ragaszkodnék leglegálisabban azon alaphoz, melyen 1872-ben a kölcsönös bizalom létesült. Azelőtt a népek — és valóban igazuk volt — gyanakvó szemmel nézték az uralkodók összejöveteleit és a miniszteri értekezleteket. Most a béke legszilárdabb biztosítékainak tekintik azokat. Természetes, hogy a »béke« szó csak azt jelenti, hogy az európai hatalmak közt és nevezetesen Németország, Osztrák-Magyarország és Oroszország közt van béke , de soha a történet folyamában nem történt, hogy három nagy nemzet annyira egyetért uralkodóik közös politikájával, mint most egyetértenek azon politikával, melynek jelentőségét Sándor czár Andrássy gr. előtt jelképesen is hangsúlyozott. Keleten a helyzet tán komolyabb mint valaha, de kevésbé fenyegető, mint valaha, mert a három császári hatalom megegyezett minden eshetőségre, még a legvégsőket sem véve ki, és mert a három nyugati hatalom is csatlakozik a szövetséghez, melyről felismerték, hogy az egyik érdeküket sem fenyegeti, hanem az összes nagy Európával közösen szándékozik megoldani. És ily megoldás előtt állunk jelenleg.« A berlini értekezletek befejezvék s a vendégek eltávoztak a német fővárosból. Az értekezletek eredménye azon emlékiratban van letéve, mely az angol, franczia és olasz nagykövetekkel szombaton délben közöltetett. A fontos okmány tartalmát még titok leple takarja ugyan, de megbízható hírek alapján két főeszméje következő : A nagyhatalmak először is hosszasabb fegyverszünet engedélyezésére szólítják föl a portát, hogy legyen ideje a sokat emlegetett reformokat valósítani s a lázadókkal a szükségesnek mutatkozó alkudozásokat folytatni. A második főpont a Saloniki eseményekkel foglalkozik s a cabinetek kilátásba helyezik, hogy az ott levő hajóhadakat még inkább szaporítani fogják. Az emlékirat a nyugati hatalmakkal is közöltetvén, az eljárást mindenütt a legbékésebb szellemben magyarázzák , azon reményt táplálják, hogy a hat nagyhatalom a béke fenntartását jövőre is biztosítani fogja. Mint a táviratok jelentik, a franczia és az olasz kormány már formaszerűen bejelentette csatlakozását a közös lépéshez s igy most csak Anglia hozzájárulása van hátra, hogy Konstantinápolyban megkezdődjék a diplomatiai hadjárat. Ami az angol kormányt illeti, az ő csatlakozása is biztosan várható ugyan, de Disraeli úr politikája olyan sajátságos, hogy hozzájárulása bizonyára most is kétségkívül feltételes lesz. Hírszerint a londoni kabinet a hatalmakhoz már a múlt héten körjegyzéket intézett, melyben azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a hatalmak nem helyesen jártak el, midőn a Konstantinápolyban Montenegro ellen tervezett actiót megakadályozták. Disraeli kormánya e pontban nemcsak nem ment a többi öt hatalommal karöltve, hanem egyenesen azt ajánlotta, hogy a hatalmak Montenegrót katonailag megfenyítsék. Ezek után nagyon valószínű, hogy Londonban most sem minden fentartás nélkül fogják a hatalmak actióját támogatni. Időközben a mohamedán lakosság körében elterjedt izgatottságról angol és orosz lapok folyton nyugtalanító híreket közölnek. Ezek szerint a török városokban levő idegen telepek és keresztény községekben páni félelem kezd lábra kapni. A »Times« Konstantinápolyból Athénen át, május 12-től, következő táviratot közöl: »Általános panique uralkodik Konstantinápolyban. Tanulók és a legalsóbb néposztályokhoz tartozó muzulmánok revolvereket és tőröket vásárolnak olyan pénzen, melyet olyan egyénektől kapnak, akik a szultán és a kormány megdöntését, és a keresztények lemészárlását és kirablását tervezik. A tanulók sértegetik és fenyegetik a görögöket és örményeket, s azt mondják nekik, hogy készüljenek a halálra. Az utasok tömegesen távoznak a városból, az európai lakosok elküldik családjukat s a követségekhez naponkint számos levél jön oly egyénektől, akik komoly veszélytől tartanak. Az európai hajóhadak jelenléte s európai lakókból álló önkénytes csapat alakítása némileg mérsékelhetné az aggodalmakat.« Az OrOSZ lapok e közlemény tartalmát megerősítik s a »Golos« szerint 10-én Pétervárott azon hír volt elterjedve, hogy a konstantinápolyi keresztények az idegen hatalmakhoz folyamodtak segélyért. A mecsetekben a papok felbőszítették a törököket a keresztények ellen. Ignatieff tábornok a veszélylyel szemben magához hívta a külállamok képviselőit, kik nála naponkint értekezletet tartanak. »Ezekben a hírekben —- mondja a Journal de St.-Pétersbourg — fájdalom, van valami igaz.« A Saloniki eseményeket illetőleg jelentik, hogy már eddig 236 elfogatás történt, s hogy a bűnösök gyors és »borzasztó« megfenyítést ígérik a török hatóságok. A franczia közvélemény mély megilletődéssel vette Ricard belügyminiszter halála hírét. Még ellenfelei is ama tisztelettel szólanak róla, melylyel halottak irányában viseltetni szokás. Csak a bonapartisták nem kímélik őt. »Ricard úr — írja a »Pays« — épen jókor halt meg. Szelet vetett, de a vihart már nem fogja megérni. Miután annyi bajt idézett elő, amennyit csak tudott, épen abban a pereben távozik, midőn a köztársaságiak meg akarták buktatni. A haza semmit sem veszt ezen a középszerűnél is jelentéktelenebb egyénben. A hivatalos lap szerint ideiglenesen Dufaure vette át a belügyminisztérium vezetését. Magát a tárczát Waddingtonnak ajánlották fel, ki azonban visszautasította . Jules Simon is szóba került, de a minisztertanácsban kisebbségben maradt, így azután a tárczával Marcére államtitkárt kínálták meg, ki azt el is fogadta. Kinevezését mára várják. Ricard temetése tegnap ment végbe. Halála napján, csütörtökön, folyton dolgozott s családja s néhány barátja társaságában jó étvágygyal ebédelt. Beszéd közben Marcerének, kivel együtt dolgozott, ezt mondá: »Szükség esetén már vissza is vonulhatnánk, mert elmondhatjuk, hogy a köztársaság kerekeit jól megolajoztuk és mozgásba hoztuk.« Estefelé kikocsizott s félóráig értekezett Mac Mahon tábornagygyal. Hazatérve lefeküdt ; tizenegy óra tájban megjelent nála az orvos. Ekkor még néhány agydarab volt kezében, midőn heves rohamot kapott, nem birt lélegzetet venni s csakhamar meghalt. A „Pesti Napló“ tárczája. Bella K. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XIII. — Folyt. — Mindez sokkal gyorsabban történt, mint ahogy elbeszéltük; a katonák, kik kívül maradtak, megláttak mindent. A tiszt, ki Hervé után következett, átvette a vezényletet: — Le a dombról! kiáltott fel, le a dombról! — A gránátosok engedelmeskedtek és leugráltak a gyepre. A fennmaradt chouanokat egyenként lelőtték. — Most rajta boszuljuk meg a parancsnokot! vezényelte a tiszt. A csapat újabb rohamot intézett a halom felé, de a kápolna pitvarának torlaszairól, az ablakokból és a kis toronyról oly pusztító sortűz fogadta őket, hogy hátrálniok kellett. Újabb parancsszó hangzott. A katonák elhelyezkedtek az égő épületek közt, hol a hőség kiállhatlanná vált; néhányan a gáteresz mögé rejtőztek és onnét lőttek a toronyra; mások a kocsiszinekből bútorokat hoztak és ezek mögül folytatták a lövöldözést, oly sikerrel, hogy a kápolnából már lassabban kezdtek lövöldözni. Ekkor egy óriási termetű felkelő kijött a pitvarból és egész egyedül a gyepre ment. Bruidoux, ki a gáteresz mellett térdelt, felugrott: — Bajtársak, ne lőjjetek, kiáltá tüdőszakadtából... ez az öreg kerülő, aki megmentette életemet!... Add meg magad, barátom, add meg magad. Csakugyan Kado volt; úgy látszik nem hallja meg az őrmester szavát, de felhasználja a republicanusok ámulatát, a holttestek halmazából felkap két holttestet, Pelvenét és Liliomét, vállaira veszi és kettős terhével visszamegy a kápolnába. — Add meg magad! kiáltja Bruidoux. Adjátok meg magatokat! a toronyban tűz van! a kápolna lángban áll!.. Senki sem felelt. A pitvar bejárásánál feltorlaszolt padok és székek kitolattak és a kis templom nagy ajtaja becsapódott. A szörnyű hir, melyet Bruidoux a kerülővel tudatott,csakugyan való volt. A lángokból, mely az istállókon dühöngött, több szikra átcsapott a majorba, mely egészen a kápolna mellett állott; a láng hosszú nyelvei körülnyaldosták már a tornyot. A füstfellegek közt feltűnt két, három chouan, kik fegyvereiket töltötték. A kápolna alsó ablakaiból még egyre lövöldöztek. Bruidoux odalépett a tiszthez, ki Hervét helyetesitette: — Kapitány, mondá, nem fogsz semmit se tenni azon boldogtalanokért? — A tiszt ránczba szedte homlokát, keze görcsösen fogta a kard markolatot , sötét tekintetet vetett a mindjobban elharapódzó tűzre. — Hát mit tegyek ? — felelé. Hisz látod, hogy még egyre lövöldöznek. Hiába nem szabad feláldoznom egy emberemet se... Nézd ott azokat az embereket, nem fogják magukat megadni. — Majd beszélek velük én, viszonzó Bruidoux. Csak azt engedd meg, hogy életük megkímélését ígérhessem nekik. — Ígérj meg mindent, szólt a tiszt és elfordult, mert ez már borzasztó. Bruidoux oda sietett a dombra és az esplanadera ugrott; két golyó átfúrta ruháját, de ő tovább futott és szerencsésen eljutott a pitvarhoz; itt dörömbölni kezdett a kápolna ajtaján: — Mindenki meglesz mentve! kiáltá, Radó! polgárnők! akartok-e életben maradni és szabadok lenni... mindent megígérünk, csak jöjjetek ki! A derék őrmester hasztalan beszélt, meglehet, hogy szava a recsegő tűzvészben nem hallatszott, vagy meglehet, hogy a bűnök miatt, melyek e háborút beszennyezték, nem akartak neki hinni. De ő állhatatos maradt. Csak akkor vonult vissza, mikor társai odakiáltották, hogy a kápolna beszakad és őt is eltemeti. Lássuk, hogy ezalatt mi történt benn a kápolnában. A palló már ki se látszott a holttestek sűrű halmaza alól; minden pillanatban új meg új áldozatok buktak le az ablakról, vagy lehemperegtek a kis csigalépcsőn, mely a toronyba vezetett. A boltozaton mély hasadások mutatkoztak, melyeken sűrü, fekete füst tolult be, közbe-közbe becsapott a láng és kísérteties fényt vetett a homályba. Az öreg pap holtan feküdt az oltár alján, a chanoinesse és egy nőcseléd mellette hevertek; más nők, kik még éltek, jajgattak és kezeiket tördelték. Bellah és Alix kibontott, lengő bajjal térdepeltek az elájult Andrée mellett és iparkodtak őt életre ébreszteni; bágyadt szemeik olykor Liliom és Hervé felé tévedtek, kik egymás mellett az oltárnál voltak kiterítve. A lépcsők aljain a kerülő és egy fiatal paraszt, (csak ezek voltak még sebzetlenek) elhordták a holttesteket egy kőlapról, mely valami családi sírboltfélét látszott takarni; a rácsozatból kirántottak néhány vasrudat és ezzel a kőlap mellől elszedtek néhány követ; azután megfeszített erővel felemelték a súlyos gránittömböt; fegyver és bútordarabokkal megtámasztották; egyik végét két lábnyi magasságra emelték; a nyíláson meglátszott a lépcső, mely egy pinezébe vezetett. Két vasrudat odatettek a lép-cső első fokához, úgy, hogy túlsó végük a kőlap két szegletét támasztotta. A fiatal paraszt, ki Kadonak segített, megragadta puskáját és visszatért az ablakához. Pár percz múlva leesett, szívén lőtték. Amint a sírbolt nyilása hozzáférhetőnek muttatkozott, egy csoport asszony azonnal odarontott. Kado kijelente nekik, hogy ő egymagába nem emelheti fel többé a kőlapot, ha heveskedésükkel ledöntik; kényszerítette őket, hogy egyenkint lépjenek oda: úgy másztak le a sötét boltozatba. Kado azután az oltár felé fordult, egyik kezével felemelte Andrée gyenge, átért testét, a másikkal megragadta a magán kívül levő Bellaht és visszatért a kőlaphoz. — Nem, nem! ne engem. Hervét, suttogó a leány és ellenszegülni akart a hatalmas karnak, amely őt elragadta. — Legyen nyugodt kisasszony, felesé Kado. Megígérem önnek, hogy megmentem, de lépjen be, lépjen be, mert nem tudom, hogy különben mi lesz. Kergant kisasszony engedelmeskedett. Kado utána ment, Hervé nővérét vitte. Pár pillanat múlva visszajött. A kápolnát már sűrű füst lepte el. — Alix, gyermekem! kiáltott a kerülő. Istenem, ez a füst megvakít. Hol vagy ? — Itt vagyok, atyám, szólt Alix, ön mellett. — Igen, leányom, igen. Szent isten milyen éjszaka. De te jobban látsz .. . Hol a vezér, előbb őt kell megmentenünk .... azután megmenteném az ifjurat is, ha az isten megengedi. Hol van ő, melyik a Liliom. — Ez az, atyám, felelt a fiatal leány. Kado felkapta a mozdulatlan testet, melyre Alix mutatott, azután óvatosan leszállott a tátongó sírboltba. — Jer Alix, kiáltá, jer.. .Ne várj egy perczig se... jer utánam. Ugye jösz már ? — Igen is atyám, felelt Alix felegyenesedve , de nem ment atyja után. Odalépett a sebesülthöz, ki még ott maradt az oltár mellett, lehajolt hozzá: — Liliom — szólott a sebesülthöz... megmondtam önnek, hogy meg fog ismerni, ha valaha megtalálna csalni... Nos megismer-e ? A sebesült vezér kebléből kínos nyögés tört fel. — Milyen gyávaság! felelte a fiatal leány és szavai csak úgy sziszegtek fogai között, milyen gyávaság és milyen barbárság! Pedig bel kegyetlen kapocs fűzött engem önhöz! Ah! Ön jól tudta, hogy inkább elszenvedek bármit a világon, semhogy atyám előtt felfedjem leánya gyalázatát, semhogy ártatlan versenytársam nemes szívét megmarczangoljam. Nem is tettem meg. Szegény Bellahbel sok fájdalmat okoztam neki, de hisz a legkeserűbbet magamnak tartottam fenn! Nem akartam, hogy homlokát szégyenüit fussa el az ön alávalósága miatt... Ő még siratni fogja önt, mert nem ismeri! Lilici arczán e szavak közben kimondhatlan kín tükröződött vissza; hanyatlófélben levő erejét megpróbálta összeszedni Ajkai megnyíltak: — Hallgass meg, rebegő halk hangon, hallgass meg, én csak téged szeretelek. .. A büszkeség,... a nagyravágyás elragadtak... de istenemre mondom... csak téged szerettelek. .. Alix, fogd meg kezemet. .. te nem vagy!... — Ohón szerencsétlen! kiáltott fel a fiatal leány, még egyszer megcsal, de szeretem — és megfogom menteni! E szavak után két karjával felfogta a fiatal vezért és a felemelt kőtábla felé sietett. Atyja a sírbolt előtt állott és ijesztő szemeket meresztett rá. Alix visszatántorodott, térdei inogtak és kezei leejtették Liliom testét. — Atyám, kiáltott fel összetéve kezeit, engedjen meghalnom, de mentse meg őt! — Sem téged, sem őt, szólt a kerülő tompán, ide még nem tette be lábát árulás. Ezzel megfordult, ellökte a vasrudakat, melyekkel a kőtábla meg volt támasztva s a sírkő lezuhant. — Most imádkozzunk, szólt az aggastyán ünnepélyes hangon. Imádkozzék herczeg úr, hallja-e, te is imádkozzál érte, ha szereted. Alix egy szörnyű sikoltása volt a felelet. Ez volt végső szava. Ezrével csaptak a lángok a kápolnába, iszonyú recsegés hangzott, a zuhogó téglák közül hosszú lángok lövelltek, a boltozat összeroskadt, égő törmeléke eltemette az élőket és holtakat. Mindez alig tartott egy óráig. Mikor a tűzvész végső lobbanásait a gyenge hajnalok váltotta fel, a füstölgő romok sivár pusztaságot képeztek, ellepve emberi testrészekkel. (Folyt kör.) Budapest, május 16. (Ráth Károly főpolgármester) — mint értesülünk — a kormány megbízásából összehívta a főváros közgyűlési tagjainak egy részét ma d. 5 órakor tartandó zártkörű, bizalmas értekezletre, hogy ebben oly indítvány fölött megegyezzenek, mely a holnapi közgyűlésen előterjesztetvén, a kormánynak a bécsi tárgyalásokban követett eljárásáért bizalmat szavazzon. (A közös hadtengerészet) 1877-ik előirányzata 58.160 frt többletet mutat fel, s a rendes költségvetésben áll. ez. a.(hadihajók jó karbantartása, pótlása) a c ) pontban egy uj kazemat hajóra, melynek költségei tüzérséggel együtt 4.974.000 frtra vannak előirányozva, első részlet fejében 541.360 frt van felvéve. Ez uj hajó építését azzal indokolják, hogy »pótolni« fog egy pánczélhajót, mely a hajóhad létszámából kimustráltatott. A »Bud. Corr.« azt hiszi, hogy e tételt alig lehet majd fenntartani, egyúttal arra figyelmeztet, hogy a magyar delegátió tengerészeti bizottsága csupa főrendiházi tagokból áll. (Az osztrák és a magyar kormány.) Chlumetzky és Pretis osztrák miniszterek tegnap este gyorsvonaton ide érkeztek, hogy a magyar kormánynyal a vámtarifa végleges megállapítása és a külföldi kereskedelmi szerződések megújítása iránti tárgyalások felett alkudozzanak. Bazan mint tanácsost is ide várják. Pretis pénzügyminiszter ez alkalommal az osztrák delegáció költségvetési bizottságának jelentést fog tenni az osztrák állam pénzügyi viszonyairól. (A honvédek nyugdíjügye.) A »Hon« közli: A honvédelmi miniszter igen üdvös, s nem kevésbbé fontos ügy valósításán dolgozik. A honvédség tudvalevőleg minden nyugdíjintézmény nélkül van. Bármily érthető okai legyenek is ennek államfinancziális tekintetből, tény, hogy az nagy anomália s már humanisztikus szempontból is alig tűrhető állapot. Régebb időktől tervelik hát, hogy segítsenek ezen úgy, ahogy lehet. Kisebb-nagyobb adományokból, egész csendben össze is hozott már a miniszter közel tízezer forintnyi tőkét, mely egy ilynemű társuláson alapuló intézmény magvát igen czélszerűen képezheti. Hogy ez megvalósulhasson, legújabban — szem előtt tartva a hasonirányú ausztriai Ferencz József-egyesület szabályzatát, melynek különben a magyar honvédtisztek közül is sok tagja van — a miniszter egy szabályzatot dolgoztatott ki, mely a jótékonysági és életbiztosítási számítások kombinálásával módot nyújtana arra, hogy a honvédek családjaik sorsát legalább minimálisan biztosíthatnák. Mielőtt a szervezés magában a honvédségben — teljes társulási irányban — megtörténnék, a miniszter, megszerzendő, mennyire lehet azt a létező összeget, fölszólítást intéz körlevelek útján a püspökökhöz, mágnásokhoz, hatóságokhoz, ismertebb czégekhez stb., melyben felszólítja őket a jótékony ügy előmozdítására akkép, hogy a társulatba vagy mint alapító tagok (500 írttal), vagy mint pártolók (100 írttal,) vagy mint rendes tagok 30 írttal belépjenek. Ezen fölül fog aztán még jönni az érdeklettek befizetése. — A társulat gyors megalakulása azért szükséges, mert ma még viszonylag kevés nyugdíjigénylő van ugyan, de a tőkeszaporításra legalkalmasab ép ez az idő, midőn még nem lévén sok igénylő — a kamatok, sőt az évi befizetések jó része is tőkésíthető lesz. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése május 16-án. Elnök: Mailáth György országbíró. Jegyző: Zichy-Ferraris V. gr., A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wenckheim Béla b. Elnök az ülést d. e. 11 órakor megnyitván, Szögyény-Marick László bemutatja a főrendi ház állandó közjogi és törvénykezési bizottságának jelentését az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874-ik évi XXXIII. törvénycikk némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság tekintettel arra, hogy a hozzá utasított törvényjavaslat az 1874. évi 33. törvényczikk némely §-ainak módosítását czélozza, melyeknek hiányai a gyakorlati alkalmazásban merültek fel, egyszersmind pedig az eljárás olcsóbbá tételét és gyorsabb intézését szándékozik elérni, — azt az idézett törvény lényeges javítmányának tartja — mielőbbi életbeléptetése különösen azért lévén kívánatos, hogy a választók állandó névjegyzékének kiigazítása haladéktalanul foganatba vétethessék, s ez által az 1874. évi 33. törvényczikkben lefektetett elveknek minél teljesebb érvényesítése eléressék. A bizottság ennélfogva a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. A törvényjavaslat szakaszai vita nélkül elfogadtatnak. Szőgyény-Marich László kérdést intéz a kormányhoz az iránt, mikor fogja azon alaki és anyagi szabályokat magában foglaló törvényjavaslatot beterjeszteni, melyek szerint a m. kir. curia a megtámadott választások feletti bíráskodásban eljárni fog. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy tudomása szerint e törvényjavaslat az igazságügyminisztérium kebelében készülőben van s őszszel az országgyűlés elé fog terjesztethetni. Elnök bejelenti Károlyi György gr. levelét, melyben delegationális tagságáról lemond. Helyette Kálnoky Pál póttag fog behivatni. Ezután a jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés ma 12 órakor véget ért, szék hivatalnoki személyzetében történt áthelyezéseket. A birák és ügyészek állományában történt változásokat itt közöljük, a hivatalnokok áthelyezésére vonatkozó részt alkalmilag fogjuk közölni. Király ő Felsége kinevezte ugyanis törvényszéki birákká: a deési törvényszékhez: Veszprémi Antal nyugalmazott járásbirót; a pancsovai törvényszékhez :Vásárhelyi János károlyfalvi járásbirósági albirót; a nagykikindai tvszékhez: Seeborsch Ferencz verseczi járásbirósági albirót; a szabadkai törvényszékhez: Baky Gedeon zentai járásbirósági albirót; a lugosi tvszékhez: Póczeyi Ferencz aradi törvényszéki jegyzőt; és a fehér templomi tiszükhez: Sántha Gyula kőrösbányai ügyészt; járásbirákká: az erdődi járásbírósághoz: Tegze Mihály, nyugalmazott törvényszéki bírót; a nagyhomágyi járásbírósághoz: Zubor Gyula, borosjenői járásbirósági albirót; a székesfehérvári járásbírósághoz: Komócsy Pál, ottani alügyészt, a butyini járásbírósághoz: Naszády Iván boroc-jenői törvényszéki jegyzőt; a zrczi járásbírósághoz: Galamb István veszprémi járásbírósági albírót; a muraszombati járásbírósághoz: Vittnyédy József szent-gotthárdi alügyészt és a radnai járásbírósághoz: Jankó József borosjenői alügyészt; továbbá albirákká: a nagy károlyi járásbírósághoz: Horváth Bálint, ottani törvényszéki jegyzőt; a német-újvári járásbírósághoz .Kovács István, szombathelyi törvényszéki jegyzőt; a kőrösbányai járásbírósághoz: Bartha Győző szilágysomlyói törvényszéki jegyzőt; a szakolczai járásbírósághoz: Borsiczky Géza selmeczbányai törvényszéki aljegyzőt; a nagybányai járásbírósághoz : Fürey Gusztáv ottani törvényszéki aljegyzőt; az erdődi járásbírósághoz: Török Miklós mátészalkai járásbirósági aljegyzőt; a kismartonii bírósághoz: Czekel is Marczel budapesti tvszéki aljegyzőt; a szirákibirósághoz Dévay Gusztáv budapesti törvényszéki aljegyzőt; és az igali járásbírósághoz: Krizsanich Vincze köz- és váltóügyvédet ; ügyészszé a kalocsai törvényszék mellé: Ba 11- ay Imre ugyanottani alügyészt; végre alügyészekké: a nagykikindai törvényszék mellé: Dobák Béla köz- és váltóügyvédet, és a lugosi törvényszék mellé: Rochel Aurél aradi törvényszéki jegyzőt. Király ő felsége megengedte a következő áthelyezéseket , nevezetesen: Burián Pál nagyszombati kir. törvényszéki bírónak a pozsonyi kir. törvényszékhez; Nozdroviczky Ferencz magyaróvárigi 1troff Rezső nagyszombati és Eremita György újvidéki kir. járásbiráknak törvényszéki bírói minőségben a győri kir. törvényszékhez; Lehotzky Károly alsókubini, Stur János trencséni és Farkas Géza selmeczbányai kir. törvényszéki bíráknak eddigi minőségükben az aranyosmaróthi kir. törvényszékhez; Lastyák János és Winkler Manó alsókubini, Thuránszky Kálmán és Potborányi Gyula liptószentmiklósi , Uhlarik Gedeon és Duálszky Gyula zsolnai, Vaszilyjevics Vazul budapesti és Vadnay miskolczi kir. törvényszéki bíráknak a rózsahegyi kir. törvényszékhez; Szüllő Ágoston és Sántha Ignátz selmeczbányai kir. törvényszéki bíráknak az ipolysági kir. törvényszékhez; Motkó Nándor és Latkóczy Antal zsolnai kir. törvényszéki bíráknak és Nemcsák József bittsei kir. járásbirónak a trencséni kir törvényszékhez; Ladomirszky Antal homonnai kir. törvényszéki bírónak a kassai kir. törvényszékhez; Fekete József, Major István és Szerviczky Ödön homonnai kir. törvényszéki bíráknak a sátoraljaujhelyi kir. törvényszékhez; Cservenicz Mihály gyöngyösi kir. törvényszéki bírónak az egri kir. törvényszékhez; Missits Manó borosjenői kir. törvényszéki bírónak a kaposvári kir. törvényszékhez; A bíróságok újjászervezéséhez. A mai hivatalos lap a bíróságok újabb reductiójából folyólag számos bírósági kinevezés és áthelyezést közöl és közli a megszüntetett 22 törvény