Pesti Napló, esti kiadás, 1876. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1876-05-18 / 115. szám
115. szám. S Szerkesztési iroda : BarátokAthenaenm-ipfilet. A lap malissai ránét illata taladja közleminy a szerkemtSaét hu vitáasndo. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Xtla.d0~hivatal Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető köadmények (előfizetési pénz, kiadás kiirtó panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivsUlhoz faileakt. Budapest, (ütörtök, május 18.1876. ESTI KIADÁS. ______________27. évi folyam. EUSfizetést feltételek s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti Wadis postai külünkfüdéséért felfilfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhet 46 ennek t-ūrmaiy napján történik is, mindenkor a hó első napjától ssimitmise ! hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 p esti ÜSTapló kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. I___ 17—— ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 18-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők:Molnár Aladár, Guner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Simonyi Lajos báró, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla. Budapest, május 18. Király ő Felsége ma délben fogadta a budai várpalotában, melyre ez alkalomból a magyar zászló is kitüzetett, a két delegatió tagjait. A magyar delegatió elnöke Szlávy József e Felségéhez következő beszédet intézte: Császári és apóst. kir. Felség! Legkegyelmesebb Urunk! A közös ügyek tárgyalására Felséged által egybehívott országos bizottság, Felséged kegyes engedelmével és parancsára, megjelenik Felséged színe előtt, hogy alattvalói hódolatát bemutassa. Ugyanazon tántorithatlan hűség Felséged személye és az ország alaptörvényei, ugyanazon meleg érzés a monarchia szilárdsága s hatalmi állása iránt lelkesít bennünket, mely az előbbi delegátiók határozatban nyert kifejezést. A legközelebbi napok alatt történtekben örvendetes tanúságát véljük láthatni annak, hogy azon tetemes áldozatok, melyeket Felséged népei évek óta véderőnk öregbítésére hoztak, lehetővé tették Felséged bölcseségének, közös kormánya sikeres fáradozásainak, az európai kérdések intézésénél súlyt és tekintélyes állást vívni ki monarchiánk számára. Ezen állás fenntartása, s szilárdítására szükséges terhektől mi sem fogunk visszarettenni. De súlyos csapások s az utolsó években talán túlságos megfeszítés által megfogyott anyagi erőnk korlátot szab buzgóságunknak. Felséged közös kormánya előterjesztéseinek kötelességszerü megbirálásánál a monarchia védképessége, biztossága s hatalmi állásának követelményei kényszerüleg nehéz ellensúlyra fognak találni az ország elutasíthatlan belszükségleteinek sokasága, s jövedelmi forrásainak elégtelensége miatt mindnyájukban fel-fel merülő aggodalmakban. De ha a harc, melyet az el nem fojtható aggodalmak és az el nem tagadható követelmények mindegyikünk belsejében egymással küzdenek, fog is külsőleg nyilvánulni, ha az országos bizottság tanácskozásainál az ellentéteseknek látszó álláspontoknak hol az egyike, hol a másika fog érvényesülést keresni, világitó szövétnekül, mely bizton kivezetend az ellenkező nézetek tömkelegéből fog nekünk szolgálni mindig. Felséged trónjának fénye, dísze, biztossága. Feltételezi ezt Felséged népeinek jólléte, virágzása, mi, — tudjuk — Felséged atyai szivének egyedüli óhajtása. Engedje Isten, hogy Felséged ez óhajtását a legteljesebb mértékben teljesítve lássa, engedje, hogy mi és utódink sokáig szerethessük Felségedben kegyes urunkat, alkotmányos királyunkat! Éljen! A beszédre ő Felsége következőleg válaszolt: A hit ragaszkodás kifejezése, melyet imént Hozzám intéztek, őszinte megelégedésemre szolgál. A keleti események, valamint a velünk szomszéd két nagyhatalom uralkodóit, kik Velem benső baráti viszonyban állnak. Engemet is csak megerősítettek azon elhatározásban, hogy a birodalmaink között fennálló viszony még szorosabbá és bensőbbé tétessék. Azon biztos várakozást táplálom, hogy ezen viszonynál fogva és a Velünk szintén barátságos viszonyban lévő többi európai nagy hatalmasság együttes közreműködése által sikerülni fog az európai béke áldásait fenntartani. Szintúgy remélem, hogy a hatalmak törekvése, a Portát fellázadt tartományainak állandó kibékülésében támogatni, eredmény nélkül maradni nem fog. A bemutatott előirányzatok kormányaim megállapodása folytán jöttek létre. Fel fogják Önök ismerni, hogy azokban csak oly költségek vetettek fel, melyeket a monarchia véderejének tekintete követel. A midőn tapasztalt buzgalmuknak és hazafias odaadásuknak, melylyel e feladataikat teljesítendik, egész bizalommal nézek elébe, a legszívélyesebben üdvözlöm Önöket. Az osztrák delegatió elnöke dr. Rechbauer következőleg üdvözölte ő felségét: Híven az ősosztrák lelkülethez, az osztrák birodalmi gyűlés delegatiója ösztönözve érzi magát, azon perczben, midőn Felséged felhívásának engedelmeskedve, alkotmányos működését megkezdi, mindenekelőtt tiszteletteljes kifejezést adni őszinte lojalitása — s változatlan hűsége — s hódolatának. Fogadja el Felséged,kegyesen azon biztosítást, miszerint az osztrák delegatió a Felséged kormánya részéről bemutatott előterjesztvényeket teljes lelkiismeretességgel s a legélénkebb kötelességérzettel fontolandja meg. Szem előtt tartva alkotmányos jogait s kötelességeit, valamint a rá háramló felelősséget, az osztrák delegatió nem mulasztandja el egyetértő s társas észműködésben a magyar országgyűlés delegatiójával a birodalom egyetemes érdekeiért, s mind azért, mit annak csorbítatlansága, függetlensége, szabadsága és méltósága igényel, áldozatokat is hozni. Másfelől azonban a delegatió szintén kötelességének tartandó a lehető legnagyobb takarékosság határait lelkiismeretesen megtartani,annyival inkább, minthogy a még folyvást tartó közgazdasági válság pusztító hatása a népek lehető legnagyobb kímélését parancsolólag igényli. Most inkább, mint valaha általános és mélyen érzett a béke szükséges volta azon tekintetből, hogy a közgazdasági károk szomorú hatásából némileg felüdülni lehessen. Szilárdan hiszszük, miszerint Felséged bölcsességének magas szövetségeivel egyesülve sikerülene a világ békéjét állandó módon biztosítani, úgy, hogy a nemzetek képesit tessenek egész erejöket saját mivelődési feladataikra fordíthatni és igy a hazát újólag felvirágoztatni, a népek javára és a korona fényére. Ez óhajtól lelkesülve s a hazaszeretet érzése által lelkesítve, mély tiszteletű hódolatunkat hozzuk Felséged színe elé, fölkiáltván: Éljen Ő Felsége, első Ferencz József császár! Ő Felsége a fentebbi beszédét német nyelven ismételte. Mint említettük, az olasz és franczia kormányok hivatalosan kijelentették, hogy föltétlenül csatlakoznak a berlini értekezletek megállapodásaihoz. Berlinben úgy látszik tegnapelőtt azon hír volt elterjedve, hogy az angol kormány megtagadta a három császári hatalom további pacificationális lépéseinek támogatását. Ez a hir nem valószínű ugyan, s tegnapelőtt óta nem is nyert hivatalos megerősítést. Mindamellett föltehető, hogy a londoni kabinet csak fenntartással fogja csatlakozását bejelenteni, ami abból is kitűnik, hogy válaszát elhozza-vonja, mit nem tenne, ha a római és párisi kabinetek példáját akarná követni, tartalék nélkül magáévá tenné a berlini megállapodásokat. Másrészt azonban az sem valószínű, hogy Angolország isolálni akarná magát, s olyan politikát követne, mely egyetlen egy állam támogatására sem számíthat. Különben a helyzet a török birodalomban épen nem akar megnyugtatóbb alakot ölteni. Az ugyan tény, hogy Konstantinápolyban az idegen lakosság nincsen úgy fenyegetve, mint a nagyobbára orosz kútfőkből eredő első tudósítások jelentették. De az is tény, hogy az előbbeni kormányt a török lakosság s nem a szultán buktatta meg, mi már magában véve is rendkívüli jelenség. Egy német lap tudósításai szerint a múlt héten pénteken mintegy 20.000 softa — tanuló — gyűlt össze a Szuleimán-mecsetben; imájok végeztével felfogadták, hogy össze fognak tartani, hogy a csőcseléket nem veszik föl soraikba s minden erőszakoskodást megakadályoznak. Azt mondák:a keresztény alattvalók olyanok, mint mi, életök, vagyonuk, becsületük olyan, mint a mienk; az idegenek vendégeink, vendégszerető fogadtatásban kell őket részesítenünk; aki másképen cselekszik, az szent vallásunk ellenére cselekszik. A tanároknak, kik őket le akarták csendesíteni, azt mondák : »Amig ti minket tanutok, szüleinket, testvéreinket Ruméliában lemészárolják ; — ha megtiltjátok nekünk, hogy a mieink segélyére siessünk, úgy néhány nyomorult ezüstpénzért eladjátok a hazát.« A menet a legnagyobb rendben vonult a fényes portához, honnan a szultán hadsegéde jött eléjök s kívánságukat megkérdezte. Elmondották, hogy a nagyvezír és a selk-ülszlam orosz szolgálatban állanak s hogy el kell őket bocsátani. A szultán csakhamar teljesítette vágyaikat, mire a tanulók a legnagyobb rendben szétoszlottak. Nem fordult elő rendzavarás, de az eset mégis nagyban megijesztette a keresztényeket ; a legrémítőbb hírekkeringtek, melyek azonban mindeddig nem valósultak meg. A román kormány a két kamrához manifestumot intézett, melyben elmondja programmját. »A kormány gyeplőit — mondja az okmány — addig fogjuk kezünkben tartani, amig a fejedelem bizalmában s az ország támogatásában részesülünk. Külpolitikánk békés lesz s tisztelettel fog viseltetni a nemzetközi szerződések iránt, amelyek Románia politikai állapotát meghatározzák, neki függetlenséget és semlegességet biztosítanak, így fogja az ország a biztosító hatalmak bizalmát megszerezni.« A belügyi politikáról szólva így folytatja: »Románia földrajzi fekvése, nemzetiségünk fenntartása megkövetelik, hogy mindig készek legyünk határainkat védeni, hogy semlegességünk tiszteletben tartassák. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy az ország jól szervezze véderejét.« Ez némileg ellenkezik az oly nagyon hangsúlyozott semlegességi politikával. A „Pesti Napló“ tárczája. Bellák. — Regény. — Irta : Feuillet Octáv. (Francziából.) XI. (Vége.) Egy ízben, hogy Andrée ismét e hiábavaló nézegetésbe volt elmerülve, Belláb felhasználta az alkalmat és megkérdezte Hervétől, mit gondol, meghallják-e segélykiáltásaikat a repedésen át, melynek alakját és mérveit az imént leírták. Hervé azt feleli, hogy nem tartja lehetségesnek, mert a boltozat igen mélyen van, a repedés szabálytalanul húzódik el, a hang megtörik, elenyészik benne. Annyi bizonyos, folytató, hogy a hangok, melyek netán mégis kihatolnának, sokkal gyengébbek, semhogy a közönyös arra menő figyelmét felébreszthetnék; ha pedig valaki azért jön, mert egy rokonát, vagy barátját keresi, az bizonyosan eljön a kápolna romjai közé; lépteinek kongását meghalljuk a boltozaton, akkor lesz ideje a végső módhoz folyamodnunk. Addig a kiáltozás csak arra szolgálna, hogy minden haszon nélkül még rémületesebbé teszszük az itt tartózkodást , és Andréet, meg a többi asszonyokat az után már nem lehet tovább ámítani . . . Oh! Bellah! mily örömmel áldoznám fel utolsó csepp vérem is, ha a borzasztó órákat, melyeknek eléje nézünk, elháríthatnám öntől és e szegény nőktől. — Gondolkoztam a dologról, Hervé... még nincs elveszve minden... Talán majd mégis jönnek ide, sőt bizonyosnak hiszem, mert majd el akarják temetni a szerencsétleneket... Bellah szíve kínosan összeszorult, eszébe jutott szegény atyja. Rövid szünet állott be, majd Hervé szólott: — Bellah, nem bírom önt ámítani, nem hagyhatom meg e csalódásban... kétségtelen, hogy majd el fognak jönni, de tán két nap múlva... vagy még később. Az egész vidéken nagy a rémület. Láttam már gyakran ilyen csatatereket; tudom, hogy azokat soka ' szokták úgy hagyni... és ha jönnek is, várjon azok ismerik-e e boltozat titkát ?... Lesz-e majd akkor ereje kiáltani ?... és vájjon meg fogják-e kiáltását hallani ? Ez kérdéses ... ez nem is valószínű. — így hát teljesen kétségbe kell esnünk, mondá Bellah... Mondja csak Hervé ?... Szóljon bátran, hisz ön jól ismer. — Van még egy reményünk, feleségervé és ez Francis ... Kötelességénél fogva a tábornok környezetében volt Ha túlélte a ma éjjeli ütközetet, akkor nem kételkedem, hogy ő... nem tudom, hogy ő mit tehet... de tudom, hogy én megmenteném, ha én az ő helyén volnék, ő meg az enyimen . . . Szegény Francis!... Hosszú órák múltak el így... A nap nyugvóra hajolt; a sírboltba ismét visszatért a sötét homály. Andrée odaült bátyja mellé. Sejteni kezdte, hogy elámították; nem szólt semmit, de homlokán veríték gyöngyözött. Mikor a nap végső sugarai is kialudtak, nem tudta borzongását rejtegetni, szívszaggató zokogásba tört ki, időről-időre a kétségbeesés szavaira fakadt. Bellah megölelte, karjaiba zárta, de nem bírta megnyugtatni. Hervé, kit az éj beálltával erős láz fogott el, alig tudott eszének ura maradni. A sírbolt egy másik részében a négy szolgáló még siralmasabb állapotban van. Az éjszaka kiölte belőlök,ami reményök még megmaradt; az éhség is beállott, előszéül a még kiállandó szenvedéseknek; egyszerre a fellázadt ösztön dühöngő erejével feltápászkodtak kábultságukból; őrültekként rohantak fel, s alá a sírboltban, fejeiket a falakhoz verték és vad kiáltásokban törtek ki. E brutális, állatias kitörés rémületbe ejtette Andréet, felhagyott a zokogással, és mély elmerültségébe esett, akár csak a halálos álom karjaiba esett volna. A többi asszonyokon fogott a jámbor vigasz, melyet fiatal úrnőjük szüntelenül ismételgetett; ki is voltak már merülve , elhallgattak, mintha mit se éreznének. Ne időzzünk sokat e borzasztó kép ecsetelésénél. Kergant kisasszony térdre borult és imádkozott. Hervé már nem tudott ellent állni az emésztő forróláznak ; ajkai értelem és összefüggés nélküli szavakat ejtettek; égő kezei a nedves frisseségű falakon kerestek enyhülést. Bellah nem kívánta őt felrázni e kábultságból, mely legalább a feledést jelenti; reggel felé ő is engedett az álomnak, mely szempilláira nehezedett és az aléltságnak, mely már fejébe szállott. Utóbb felébresztette Hervé hangja, mely többször egymásután szólt ra. — Bellah! Bellah! Figyeljen csak! Lépteket hallok! Emberek vannak a kápolnában. Bellah elleinte azt hitte, hogy a lázas káprázat űz játékot Pelvennel, de amint figyelni kezdett, ő is hallott valami neszt a feje fölött. Felemelkedett A nap sugarai ismét behatoltak a sírboltba. A lépcső felé hallgatózott, felsietett azon és kezeivel döngetni kezdte a kőlapot, mely a sírboltot fedte. — Nem! nem! ne ott kopogtasson, ismétlé Hervé. Hisz ezt sehogy se tudják meghallani. Ott a fal repedésénél, kedves Bellah... ott kiáltson, amennyire csak bir. Bellah gyorsan lesietett a lépcsőn, odafutott a repedéshez, melyet az este egész véletlenül felfedeztek, ott pár éles sikoltást hallatott, azután elhallgatott és lelkendezve figyelt. —• Édes istenem, suttogó néhány percznyi várakozás után, semmit se hallok, Hervé!... Az emberek kimentek a kápolnából! — Hervé nem felelt. — Ha mindnyájan egyszerre kiálthatnánk, vélekedik a fiatal leány, akkor talán inkább . . . E szavakkal odasietett szerencsétlen társnőihöz, iparkodott őket kábultságukból felrázni, kérte őket, hogy kiáltsanak vele együtt. Csak Andrée látszott megérteni, hogy itt mi történik; fekvő helyzetéből felocsúdott, térdre állott, de ismét visszahanyatlott és mozdulatlan maradt. Bellah fájdalmasan fejet csóvált, visszatért a repedéshez és belenézett. — Látom őket! kiáltott fel. — Látom már őket!... — Kit? Ismeri őket? kérdé Hervé mohón. — Igen.. A fiatal tisztet látom! — Az Francis! — És az őrmestert... azután még kettőt... Most elmennek, de lassan, szinte akaratlanul. — Szedje össze még egyszer az erejét, ha még van, az isten szerelméért. Bellah ismét kiáltani kezdett, rövid időközökben követték egymást sikoltásai. — Nos!... nos!.... visszajöttek ? kérdésezvé feszülten. — Nem, nem! szent isten!... Beb kegyetlen vagy!... Nem látom őket!... Már túl vannak az udvar azon részén, melybe elláthatok.... de nem! ismét megjelennek... ott vannak a fasor végén!... Most elmennek!... Elmennek!... Mindenható szent atyám, segíts ... hogy meghallják szavamat!.. Ide emberek! Segítség Francis! Francis ! Bellah ereje végleg kimerült ezen utolsó erőfeszítéstől. Hervé újabb kérdést intézett hozzá, de hangja már gyenge volt, mint lehelet: — Megállották, visszajönnek... azt hiszem,... igen azt hiszem, hogy meghallották szavamat, úgy látszik, tanakodnak egymással... Jaj! oda vagyunk, végünk van! eltávoznak ! elmentek!... Ez utolsó szavakat már csak töredezve ejte a fiatal leány, azután eltántorodott és a földre rogyott. Hervét ismét delirium fogta el, mely annál irtózatosabb volt, mert közbe-közbe fel-fel derengett lelkében a tiszta öntudat: a fantázia sajátságos játékot, űzött vele; szemei előtt mosolygó képek vonultak el, hol meg felébredt benne a rémítő valóság érzete. Ismét úgy tetszett neki, mintha lépteket hallana, a boltozaton tompa kongás hallatszott , úgy rémlett neki, mintha ott folyvást dolgoznának, aztán valami zsibongást hallott, amit nem tudott magának magyarázni . . . Egyszerre — azt hitte most is álmodozik, — a tiszta napsugár egész özönével hatolt be a sírboltba; fenn a lépcsőn a nyitott fedélkő sugáros keretében emberi alakok tűntek fel. — Pelven! kiáltá egy fiatal hang izgatottan. — Francis! itt vagyok édes Francis! feleté Hervé. Az ősi kastély hatalmas falai ellentállottak a tűzvész ostromainak. Az elmondottak jelenet után egy órával később, Hervé parancsnok az ódonszerű nagy nyoszolyán nyugodott, melyben ifjúkora első álmait aludta. A hálószoba ablakában egy öreg katonaorvos rendezgette ijesztő mentőszereit. Egy komornak és burleszknek is mondható öreg ember, ki fehér vászonkötényt viselt, egyre sürgölődött a beteg körül, egyik kezével felemelte a sebesült fejét, a másikkal meg levest adott neki. — No parancsnok úr, monda a furcsa betegápoló, azt merem állítani, hogy Ön abban a sírboltban roppant erkölcsi hatást érezhetett! — Az ám, öreg Bruidoux... kemény egy éjszaka volt. Hogy van nővérem ? — Szemlátomást indul új virulásnak, parancsnok úr. A kunyhókban mindenütt ismét a rendes munka után néznek az emberek. Csak azt a szegény kis suhanczot, a boldogtalan Kadó fiát, azt végtelen sajnálom Ha nem gondoltam egyet, kedvem volna a gyermeket fiamnak fogadni; megérdemli ám, először is mert árva lett; másodszor, mert megmentette az én életemet és harmadszor megmentette valamenynyiünket... Ha az nem történik, hogy vele találkozunk a fasorban és ő rá nem vezet a dolog nyitjára ... szó sincs róla, mi bizony elvesztünk volna. Én hát atyja leszek neki... Colibri meg azt mondja, hogy ő anyja lesz neki, ezt teheti is, mert olyan szelíd fiú. E pillanatban belépett Francis. — Parancsnok úr — mondá — Bellah kisasszony már egészen jól érzi magát, amióta azt mondtam neki, hogy az orvos jót áll az ön felgyógyulásáért. — Én semmiért se állok jót, vágott közbe boszszusan az öreg orvos, hisz nem tudtok egy perczig se veszteg maradni... Feljebb indulj... Elég volt a fecsegésből! Az őrmester és Francis lábujjhegyen kimentek a szobából és Hervé csakhamar mély álomba merült. Budapest, május 18. (Ő Felsége) elnöklete alatt ma közös minisztertanács tartotik, melyen a közös minisztereken kívül a két orsz. pénzügyminiszter is részt vesz. Az értekezlet az erdélyi kórházak ügyével fog foglalkozni, amelyekre vonatkozó túlkiadásokat a közös katonai kincstárnak kellene fedeznie, de amelyet eddig még nem fedezett. (A magyar tud.akadémia alapszabályai azon határozatot tartalmazzák,hogy az évi közgyűlés május havában tartatik. Minthogy azonban a delegatiók rendszerint májusban üléseznek s az akadémia igazgató-választmánya a palota helyiségeit az osztrák delegatió rendelkezésére bocsátotta, az igazgató választmány legközelebbi ülésében a »Bud. Corr.« szerint azon indítvány fog létetni, hogy az osztrák Reichsrath felkeressék, hogy delegációja számára más állandó helyiséget szerezzen Budapesten. (A jobboldali ellenzék tegnapi értekezletéről a következőket jelenti a »K. N.« A jobboldali ellenzék értekezletének tárgyát a kisebb városi törvényhatóságok megszüntetéséről szóló tvjavaslat képezte. Az értekezlet egyhangúlag megállapodott abban,hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat jelen alakjában nem fogadható el, mert habár az administrate czélszerűségének tekintetéből helyesnek látszik is, hogy a külön ívhatósággal bírók száma apasztassék, ezen beolvasztási műtételnél az illető városok lakosainak számaránya nem szolgálhat kizárólagos alapul. Számos egyéb tekintet, különösen a vagyoni, culturális, kereskedelmi viszonyok, sőt még politikai érdekek is közreműködnek arra, hogy egy némely várost lakosságának csekélyebb száma mellett is fontosabbá és a külön törvényhatósági jogok gyakorlatára képesebbé s hivatottabbá tegyenek. Ezen szempontok által vezéreltetve az értekezlet elhatározta, hogy határozati javaslatot fog benyújtani, melyben a törvényjavaslatnak a fentebb kifejtett nézetek alapján való átdolgozását indítványozza. (A parlamenti helyzet Romániában.) Bukarestből, május 14-ről azt írják, hogy a helyzet nyugottabb alakot ölt, s az izgatottság, mely a senatusi választások, s az új kamra kinevezése folytán a lakosságban elharapódzott, most már tűnni kezd. A conservativok vezetői engesztelékeny irányban működnek, s többen kijelentették, hogy megszavazzák a pénzügyi előterjesztéseket, de anélkül, hogy ezzel bizalmat szavaznának a kormánynak. Ez időközben a képviselőházat feloszlatták. A senatus megszavazta a törvényjavaslatot, mely a kormányt 16 milliónyi kincstári utalvány kibocsátására hatalmazza fel; az utalványok hat, kilenc vagy tizenkét hónap alatt váltatnak be a vasúti kölcsönből. A senatus 14-én nyújtotta át küldöttségileg a fejedelemnek a válaszfeliratot, melyben az új kormány támogatását ígéri. (Herczegovinából.) Mint Ragusából jelentik, a niksiczi harczok óta a herczegovinai csatatéren teljes nyugalom van. E tényleges fegyverszünet oka az, hogy a Pressekánál táborozó lázadóknak bizalmasan értésekre adták, hogy a berlini értekezletek befejeztéig minden támadó fellépéstől tartózkodjanak. E figyelmeztetést a lázadók követték s régi hadállásaikban maradnak. Hogy e figyelmeztetés Cettinjéből vagy Jomini ragusai orosz consultól jött-e, nem bizonyos. De annyi tény, hogy Montenegróban a berlini tanácskozások elé rendkívüli várakozással néznek, amit a hivatalos lap nyíltan ki is mond. Mukhtar pasa Niksics ellen harmadik expeditióra készül és pedig egy nagy hadsereggel, minővel a lázadók még nem álltak szemben. Hadteste három osztályból s összesen 23.000 emberből álland. A szultán, magánpénztárából a katonáknak a múltkori harczokban tanúsított vitéz magatartásuk megjutalmazására egyenként 51/1rtot küldött. (Az osztrák nemz.bank heti kimutatása) május 17. Bankjegyforgalom 281,913.680 frt — kr (— 2,839.600 frt.) Giró-betétek 742.532 ft 58 kr. (—576.698 ft 38 kr.) Beváltandó bankutalványok és más esedékes passivák 3,623 75k frt 95 kr. (— 137.150 frt 70 krajczár.) Fedezet: Érczalap 136,597.009 frt 73 kr (—813 forint 65 kr), érezben fizetendő váltók 11,218.260 frt 83 kr (-- 104.329 frt 41 kr), államjegyek, melyek a bank tulajdonában állanak 2,465.223 frt (-1 690.969 frt), leszámítolás 107,946.214 frt 23 kr (— 2,260.555 frt 98 kr.), kölcsönök 28,613.100 frt ( - 1,419.100 frt), földtehermentesítési kötvények beváltott szelvényei 1,141.722 ft 10 s kr ( — 426.269 frt 40 kr), beváltott és börzeszerüleg vásárolt záloglevelek : 66 2/3 % 3,918.000 frt — kr, (— 62.200 frt — kr). Összesen 291,899.529 frt 895 krajczár. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Marosszék részvétnyilatkozatát Deák Ferencz elhunyta felett. Tudomásul vétetik. Esztergom város önálló törvényhatósági jogát továbbra is meghagyatni kéri. A ház irodájába fog letétetni. Andornak, Kis-Táta, Felső-Párkány, Ostoros községek magukat Borsodmegyéből Heves megyébe átkebeleztetni kérik. A közigazgatási bizottsághoz utasittatik. Körmöczbánya város óvást intéz a kisebb kir. városok politikai önállóságának megszüntetését czélzó törvényjavaslat elfogadása ellen. A beadvány, mint óvás, figyelembe nem vétethetvén, egyszerűen félretétetik. Nagy Kovács János,baranyamegyei lakos magát megsértett tulajdonjogaiba visszahelyeztetni kéri. A kérvénybizottsághoz utasíttatik. Simó Lajos a gazdasági bizottság jelentését mutatja be a ház folyó havi költségvetéséről és múlt havi számadásairól. A jelentés tárgyalása a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Harmadszor felolvastatnak és végleg elfogadtatnk Horvát-Slavonországokban az 1876. év végén fennmaradt egyenes adóhátralékokra befolyt öszszegből ugyanazon országokat megillető százaléknak kifizetésére megkivántató póthitelről; az 1873—75 közösügyi költségek fedezésére megkivántató póthitelről; az 1875 évi egyenes adóhátralékok egyénenkénti leszámolásának befejezésére szükséges költségek fedezésére megkivántató 150.000 frtnyi póthitelről ; az 1875. évi XXXVI. t. ez. A) VI. fejezet 9. cziménél továbbá XIX és B) VII. fejezetei némely czimei és rovatainál tett túl kiadások elszámolhatásáról; az 1874. évi XXXIII. t. ez. alapján 1875. évben végbement általános országgyűlési képviselőválasztások alkalmával felmerült költségekre szükséges póthitelről és az 1872. évben végbement általános választások alkalmából fennmaradt némely költségek fedezéséről szóló tvjavaslatok. A már végleg elfogadott törvényjavaslatok hason elfogadás végett átküldetnek a főrendiházhoz. Tárgyalás alá vétetett az igazságügyi bizottság jelentése a záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslatnak 14-ik szakasza tárgyában. A ház ugyanis május 10-én tartott ülésében elfogadta Wahrmann Mór következő indítványát : »A 14. §. hagyassák függőben és utasíttassék vissza az igazságügyi bizottsághoz a czélból, hogy abban vagy esetleg új szakaszban azon eljárás körvonalaztassék, mely az intézetek által követendő, ha a jelzálogul szolgáló ingatlant a jelzálog-intézet maga bírói árverésen megveszi. Ezen határozat folytán az igazságügyi bizottság az említett szakaszt újabb tárgyalás alá vette azon szempontból, hogy váljon a határozattá emelt indítvány szerint szem előtt tartott esetben a jelzálog-intézet szintén köteleztessék-e az illető ingatlanra zálogjogilag bekeblezett követelése alapján kibocsátott zálogleveleknek a forgalomból való visszavonására vagy sem? A bizottság nézete szerint czélszerű, hogy a jelzálog-intézetek azon ingatlanokat, melyeken kibocsátott zálogleveleik alapját képező jelzálogos követelésük iránt a zálogjog be van kebelezve, ha azok bírói árverés alá kerülnek, megvehessék a nélkül, hogy az ezen bekebelezett követelés alapján kibocsátott zálogleveleket a forgalomból visszavonni kényteleníttetnének. Czélszerűnek tartja ezt a bizottság azért, mert különösen a földbirtok árviszonyainak kedvezőtlen volta esetében megesik, hogy a jelzálog-intézetek saját jelzálogos követeléseik megmentése és így közvetve a záloglevelek biztosítékának fenntartása czéljából, nagyobb menynyiségű oly földbirtokot saját maguk megvenni kénytelenek, melyre említett követeléseik iránt a zálogjog be van kebelezve. A jelzálog-intézeteknek a záloglevélbirtokosok érdekében is fekvő ezen eljárása azonban nagymérvben igénybe veheti pénzerejüket s azért meg kell óvni attól, nehogy még az illető ingatlanra bekebelezett követelésük alapján kibocsátott zálogleveleiket is a forgalomból kivonni s ezek beváltására tetemes pénzösszegeket kiadni kénytelenek legyenek. Nehogy tehát azon felfogás érvényesülhessen, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan tulajdonjoga és a jelzálog