Pesti Napló, esti kiadás, 1876. augusztus (27. évfolyam, 179-209. szám)
1876-08-02 / 180. szám
180. szám. Budapest, Szerda augusztus 2.1870. 27. évfolyam. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei*:: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Festi ISTapló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, aug. 2. A nagy actióról, mely a Csatatéren immár csakugyan megindult, ma reggel kevés újabb hír érkezett. A törökök ezúttal valóban szerb földön állanak, de előnyomulásuk rendkívüli akadályokba ütközik s hihetőleg csak pár nap múlva lesznek azon helyzetben, hogy nagyobb számban súlyosabb csapást mérhessenek az ellenségre. Lényegesen megváltoztatná a helyzetet az, ha Osman pasa hamarjában hatalmába tudná keríteni Zajcsárt s vele amaz úthálózatot, melynek ez csomópontja. Minthogy azonban Lesjanin elég ügyes hadvezérnek bizonyul s igen nagyszámú hadsereggel rendelkezik, e fontos és erődített positió meghódítása hoszszabb időt veend igénybe s talán rendszeres ostrom nélkül alig lesz eszközölhető. Erre pedig a törökök egyelőre kevés hajlamot mutatnak, s inkább a positió megkerülésével tettek kísérletet, ami azonban eddig nem sikerült. A montenegrói harcztéren Bilek körül ismétlődtek a küzdelmek, s ez a tény újólag megcáfolja amaz állítást , hogy Nikita fejedelem Moukhtar pasa hadait a múlt héten teljesen megsemmisítette. Különben nem itt, hanem Szerbiában fog a hadjárat sorsa eldőlni. Ma újólag a leghatározottabban azt jelentik félhivatalos részről, hogy a (uploilatiai beavatkozásról döntő csata előtt szó sem lehet s hogy minden hír, mely fegyverszünet közvetítéséről s európai értekezlet összehívásáról eddig elterjedt, ez idő szerint még korai. Ezzel szemben, mint már reggeli lapunkban közöltük, Pétervárról és Berlinből egyszerre azon hír jó, hogy az orosz kormány új actiót kezdett s föl akarja eleveníteni a berlini emlékiratot. Csakhogy most ez még ridegebb alakban fogna történni, mert Pétervárott állítólag a török birodalom jelen nemzetközi jogállásának teljes kiforgatására törekesznek. Hogy a porta és Oroszország viszonya egyáltalán nem igen barátságos, azt újabban bizonyítja az orosz hivatalos »Agence Russe« azon állítása, hogy a kaukázusi lázadás székhelye török területen van, s hogy a mozgalomért a portára hárul a felelősség. Másrészt a »Winer Abendpost« tegnap lapja élén közli a »Golosz« egy igen békésen hangzó nyilatkozatát, melyben az orosz közlöny először is constatálja, hogy a csatatéren a szerbek vannak hátrányban. A czikk azután így szól : »Ha a múltból következtetést vonhatni, a szlávok iránti rokonszenveink minden complicatio daczára a jövőben is kifejezésre juthatnak ugyan, de anélkül, hogy a vérontás Törökország határain túl terjedne. Az angol parliament mindkét házában tegnapelőtt este megindult a régóta várt vita a keleti kérdésről. A vita mindkét házban a kormány diadalával végződött. Az ellenzék meglehetős tartózkodólag lépett föl s habár Gladstone hosszasabban bírálta is a kabinet politikáját, ezt olynngy melegen tette, hogy oppositiójának semmi következménye sem volt. A kormány nevében az alsóházban Disraeli szólt, ki a keleti kérdés újabb stádiumának fontosabb mozzanatait mind megérintette. A felsőházban Derby lord külügyminiszter a többek közt azon fontos nyilatkozatot tette, hogy Anglia a keleten semmi messzebb menő változásba nem fog belenyugodni. A nyilatkozatok, melyeket különben még csak távirati kivonatban ismerünk, általában elég világosaknak és kimerítőknek látszanak, s azt bizonyítják, hogy az angol cabinet eddigi politikáját semmiben sem módosította ugyan, de most is fenntartja actiója teljes szabadságát. Budapest, aug. 2. (A bankszervezet) átalakításának elhalasztásáról 1878-ig ezeket írja a »Hon« : »Kétségtelen, hogy léteznek erre nézve apróbb nehézségek, de Széll arra törekszik, hogy a vám- és kereskedőszerződésnek, valamint a bankügynek s az újból megállapítandó quota-viszonynak egyszerre lejáró határidő megállapítását eszközölje ki. Valószínű, hogy Bécsben bizonyos körök még szeretnék a bankügyi status-quot egy évig föntartani, ebből azonban még épen nem következik, hogy e kívánság teljesülni is fog. Hogy Bécsben bizonyos körök a bankügyi status-quót még továbbra is fenn akarják tartani, azt nagyon is jól tudjuk. Hanem az, hogy félhivatalos közlések oly erősen hangsúlyozzák, miszerint Széll Kálmán minden módon oda törekszik, hogy az új bankrendszer a jövő év kezdetén életbe léphessen, még inkább fölkelti a gyanút, hogy bajosan fog sikerülni ama bécsi körök makacsságát megtörni. A pénzügyminiszter így teljesíteni fogja kötelességét és az ország előkészíttetik azon nézet befogadására, hogy a bankügy mostani állapotát el kell tűrni még közel másfél évig. (A zentai képviselőválasztás ügyében ma több levelet veszünk, melyek mindnyájan a leghatározottabban megcáfolják a hírt, mintha a szabadelvű párt július 30-ai ülésében Lónyay grófon kívül más jelöltet kiáltott volna ki. Az egyik levél, melyben Merényi Dezső ügyvéd úr az ülés folyamát részletesen leírja, így szól: Zákó György országgyűlési képviselő lemondásával a zentai választókerület képviselői állása megüresedvén, a kerület központi választmánya az új választás határnapjául f. évi augusztus hó 10-ikét tűzte ki, a mi nem csekély mozgalmat idézett elő különböző politikai nézetű választópolgárságunk között. A szabadelvű párt összes tagjait közgyűlésre annak elnöke Majoros József 1. évi július hó 30-ka délután 4 órájára hívta meg, s a sürgős munkaidő daczára a párt közgyűlésére a tagok lehető legnagyobb számmal, közel 300-an jelentek meg, főleg az intelligencia, a kapatos osztály tagjai, majdnem kivétel nélkül ott voltak. Ez mutatja, mennyire megerősödött utóbbi időben Zentán a szabadelvű párt, s mennyire megváltozott, megtisztult a politikai látkör. A gyűlés megnyitása után az elnök felhívta a pártot, hogy f. évi augusztus hó 10-ikén megtartandó orsz. képviselőválasztásra jelöltet állítson fel, mely felhívás után közvetlenül Jankovich Aurél polgármester szólalt fel. Először is a szabadelvű párt választmánya részéről személye iránt tanúsított kitüntetést köszönte meg, azután pedig a tárgyhoz szólva , határozottan kiemelte,hogy a képviselői állásra oly egyént jelöljenek, kinek tudományos képzettsége, államtudományokbani jártassága , tehetsége , Európaszerte elismert neve, bő garantiát nyújt, mind az országos kívánalmak, mind a helyi érdekek emelésére nézve«, s mint ilyent ajánlja gróf Lónyay Menyhért urat. Szavait szűnni nem akaró általános éljenzés fogadta, s a pártgyűlés egyhangúlag jelöltül a magy. tudományos akadémia elnökét kiáltotta ki. Kimondá egyúttal, hogy a történendőkről a gróf imát csak is a befejezett tények és kivívott eredmény után kívánja értesíteni. Végül a pártgyűlés megrótta a minden jogosultság nélkül igen nagy számmal városunkban vándorló képviselő-aspiránsokat, kik választókerületünket oláh helységnek nézik, s seregestől jönnek, hogy maguknak propagandát csináljanak. A függetlenségi párt néhány tagból álló csoportja, mint halljuk, Majoros Istvánt szándékozik felléptetni. (A nyugdíjazott közös tisztek, mint a »N. H.« értesül, a hadügyminisztériumtól felszólítást kaptak, nyilatkozzanak aziránt, vajjon nem hajlandók-e tényleges szolgálatba lépni ? E felszólítás még háború esetében is kivételes ; 1866-ban ugyanis nem intéztetett ily felhívás a nyugdíjazott tisztekhez. (Kállay Béni, volt belgrádi főconsulról) a lapok azt jelentették, hogy Belgrádból két napi ott tartózkodás után külön küldetésben Konstantinápolyba utazott. E hírrel szemben, a »K. N.« határozottan kijelenti, hogy Kállay semmiféle, bár honnét származó megbízásból nem utazik, hanem mint egyszerű tourista megy keletre. (Az orosz fővárosból) jul. 28 kikelettel írják a »Pol. Corr.«-nak . Az angol kék könyv immár egész terjedelmében az orosz sajtó és közönség előtt áll. A benne foglalt okmányok gazdag anyagot szolgáltatnak a retrospectív elmélkedésre, egyúttal azonban a jelenlegi keleti situatio genesisének megértésére is, úgy, hogy azok előreláthatólag még sokáig themáját képezendik a politikai vitáknak. Az itteni benyomás abban foglalható össze, hogy itt az angol meghiúsítási rendszerrel szemben az engedékenységet — kétségtelen lévén immár a három hatalom egyetértése — meglepetés következményének s oly hibának tekintik, melynek a diplomatiai interventio legközelebbi — valószínűleg csakhamar bekövetkező — kísérleténél nem szabad ismétlődni. Az ezüst alacsony ára az európai piaczokon a közép ázsiai orosz kereskedésnek is hasznára válik, mert a bocharai, chivai, kliokandi és kashgari piaczokon az ázsiaiak csak orosz ezüstpénzt fogadnak el és pedig a régi árfolyam mellett. A czári pénzverde eddig magánembereknek ezüstrudakért minden levonás nélkül adott cserében vert pénzt, de e cserét újabban ismét beszüntette. Azonban gyors intézkedések léteznek, hogy ki lehessen elégíteni az ázsiai kereskedés ezüst-szükségletét. (A boszniai felkelők.) Kostajniczából írják a »Pol. Corr.«-nek. A dél-bosniai felkelők főtáborából, Kamengradról jelentik, hogy az uzelaz-i, babits-i, americai s karan-i egyesült csapatok Petrovátz és Majdan környékéről minden törököt elűztek. A felkelők 16 török helységet — köztük Skuzani, Vakup, Kamengrad és Sanitza erődített helyeket — s nem csekély mennyiségű zsákmányt kerítettek hatalmukba. E felkelő csapatok most Lievo s Török-Grahovo felé vonultak, hogy e helyeket is megtisztítsák a törököktől s a szerb hadsereggel egyesüljenek. Ermani kolostornál, Grmecben, Glomatsanál s Prologban jelentékeny felkelő csapatok maradtak vissza, hogy Alimpus előnyére egy diversiót tegyenek, mely a török tábornokokat arra kényszerítendi, hogy nagyobb észlelő csapatokat concentráljanak e pontokon. Krajinában 15.000 bosnyák kelt föl, de nem sokra mehet, mert csak igen kevés fegyvere van. A várt fegyverküldemények nem érkeztek meg. Krajinába Sali Sekir pasa tétetett át török főrancsnoknak, aki előbb Belinaban volt parancsnok. Krajinába 2000 kurdot várnak, kik 800 sortával külön hadtestet fognak képezni. ny A „Pesti Napló“ tározója. A rémes titok. Regény két kötetben. írták : Heloz Adolf és Hantin Gyula. — Francziából. — ELSŐ KÖTET. A pénztárnok. XIII. (Folyt.) Az Íróasztal lakatján egy féltuczat kulcs volt gyűrűre aggatva. A biztos azonnal felhasználta e kulcsokat és kinyitotta az íróasztal fiókjait. Hevenyében áttekintette a benne talált iratokat és lezárta azokat. Mouse is segített ezen motozásnál. Egyszerre meghökkent, mintha valami fény villant meg volna előtte; odanyújtott a biztosnak egy tárgyat, mely véletlenül a kezébe került. Igen elegáns névjegy volt grófi koronával és a következő névvel: Vie Leonce de la Coudraye ; a névjegy alján trónnal a következő szavak voltak írva : »S .. . türelmetlenkedik és fenyegetődzik; holnap reggel nyolcz órakor okvetlenül nálam.« A biztos is, ép úgy mint az ügynök, meg volt lepetve és töprengve nézte a névjegyet. . -Ez már csakugyan furcsa! suttogó Mouse. A biztos nem felelt, de meglátszott, hogy fontosságot tulajdonít a névjegynek, mert pontosan félretette. Mindez különben gyorsan történt, a jelenet többi szereplői nem vették észre. Rocheur mindenfelé kotorászott, és új bűnjeleket keresett. Maheurtier a kandallón könyökölt, és bizonyos meghatottsággal nézte az egész jelenetet. A jelenlevők közöl ő volt az egyedüli, kit a pénztárnok eltűnése közvetlenül érdekelt. A lopás, mely az igazságszolgáltatást foglalkoztató, súlyosan érinthető az ő érdekeit, de mégsem állhatta meg, hogy részvét- és szánalommal ne gondoljon azon emberre, kibe bizalmat helyezett és aki annyi ideig élt mellette. A biztos kikérdezte a házmestert, de az nem tudott semmi nevezeteset, mindössze a következőket vallotta:--------Causson és neje igen visszavonultan, szerényen éltek, sohasem költekeztek túlságosan. Causson úr mindössze két-háromszor maradt el éjjelre, alkalmasint sürgős dolga akadt az irodában. Látogatók, nem jártak a házhoz, legfeljebb hébekorba Urbainék, kik becsületes munkások. Múlt nyáron két-háromszor eljött egy Coudraye vicomte is, ki itt hagyta a névjegyét. — Ezt itt ? kérdé a biztos és megmutatta a házmesternek a névjegyet, melyet épp az imént talált. — Nini, hát megtalálta ? csodálkozék a házmester. Ekkor közbeszólt Maheurtier: — Coudraye ? hisz ezt a nevet ismerem. Fiatal ember, néhány salonban megfordult és mint mondjuk furcsa játékot űzött. — Meghiszem azt, nagyon furcsát, szólt az ügynök mosolyogva. — És Causson összeköttetésben állott ezen emberrel ? — Úgy látszik. — A közmondás úgy tartja,hogy az embert barátjairól ítélik meg, okoskodott Rocheur. De a mondatot nem fejezhette be, mert Maheurtier oly haragos pillantást vetett reá, hogy egyszerre elhallgatott. A házmester elmondta még, hogy nem tudja, milyen irányban távozott el ma reggel, de az bizonyos, hogy nem vitt magával csomagot. Még egyszer hozzáfogtak a motozáshoz és a legnagyobb gonddal folytatták, de nem tudtak felfedezni semmi nevezetes okmányt. Hanem a hálószoba ajtaja mögött Mouse észrevett egy félig elégetett papirost, gondosan felszedte. A lány csak néhány foszlányt kimért meg a levélből; e foszlányokon a következőket lehetett olvasni: .. . elhervadt név . . . .. . nem akarom, hogy viselje; soha se tudja azt meg. . .. mocsoktalanul lépjen az életbe . . . . . . találomra választott nevet . .. Egy másik foszlányon ezek állottak: .., Isten veled, még egyszer, kedves szegény nőm.. ... utolsó gondolatom neked van szentelve és... Többet nem lehetett olvasni. A jelenvalók elhallgattak. — Ez az ember bizonyosan megölte magát, szólt Maheurtier szomorúan. Moule ismét gúnyosan mosolygott. Maheurtier észrevette ezt és boszosan megjegyzé: — Vannak érzelmek, melyeket bizonyos emberek sohasem értenek meg. A motozás el volt végezve; a látogatók épen menni készültek, midőn egyszerre a házmester futva bejött. — Itt van Causson asszony! Csakugyan Clémence lépett a szobába. Halvány, fáradt, levert vala. Moule azt gondolta, hogy az a nyugtalan, lázas kíváncsiság hozta ide, mely a bűntetteseket bűnük színhelyét készteti kerülgetni; nem is az, hogy a szerencsétlenre nézve oly különös vonzerőt gyakorol a csapás színhelye. Clémence csak azért jött, hogy egy-két holmit vigyen magával. Mikor lakásán meglátta ez embereket, kiknek rettenes hivatását könnyen találhatta el, egy perezre zavarba jött; azután még jobban elsápadt, ideges reszketés fogta el, alélni kezdett. Maheurtier, ki épen közelében állott, felfogta és letette egy karszékre. Mikor magához tért, szeme a kandallón akadt meg, az arczképek nem voltak szokott helyükön... Megértette a dolgot, kebléből mély sóhaj tört fel. Maheurtier megszánta a szerencsétlen nőt. Érezte, hogy kegyetlenség volna e nőt most kihallgatni ; halk hangon megkérte a biztost, engedjen a nőnek néhány órai pihenést. De a biztos épen ellenkező nézeten volt, ő e gyengeséget, e zavart ki akarta aknázni, hogy fontos vallomásokat kaphasson. A vallatás két óra hosszat tartott, hosszú, kínos vallatás volt, mert Caussonné mit sem mondhatott ; nem tudott semmit, a biztos meg erőnek erejével azt akarta vele kivallatni, hogy férjének bűnrészese. A biztos már tizedik ízben vonta kétségbe, hogy ő csak ma reggel tudta meg férje bűnét; a nő méltósággal felegyenesedett és hévvel mondá: — Ön azt mondja, hogy lehetetlen ? . . . Ugyan honnét tudtam volna ? Ő titokban tartotta, előttem, meg akart halni, anélkül, hogy bevallja. És ön ezt hihetetlennek találja? Én meg? hogy gyaníthattam volna ezt hiszen szerettem őt, mert oly jó és ha volt hozzám! Igen! akármit mondanak is önök, bármit Belgrád, jul. 30. (A harcztérről. — Kállay Béni. — Államjegyek kibocsátása. — Milán. — A belgrádi helyőrség.) (»P. O.«) A Drina-sereg azon parancsot vette, hogy a délkeleti harcztéren az események kifejlődéséig szigorú védelmi helyzetben maradjon. A főhadiszálláson felismerték, miként a törökök támadó lépései Ljubovijánál a Drina mellett csak azt czélozták, hogy a szerb haderők szétforgácsoltassanak. A török tábornokok tényleg csak a Timoknál és Moravánál rendelkeznek oly seregek fölött, amelyekkel támadólag működhetnek. Csernajeff ennélfogva minden rendelkezés alatt álló zászlóaljat délkeletre küldött, míg a Drina és Ibar melletti parancsnokok azon utasítást vettek, hogy csak az ország határait védelmezzék, amely czélra Alimpicsnek és Csolak-Anticsnak elég ereje van. Az eldöntés tehát csak a knjazevácz-zajcsár-alexinátzi vonalon várható. Eddig még nem történt az meg, bárha tegnap óta Veliki-Izvor melletti makacs küzdelmeknek jár itt hite. A volt osztrák főconsul, Kállay Béni, Konstantinápolyba utaztában ma barátainak meglátogatására ide érkezett. Természetesen politikai jelentőséget tulajdonítottak ezen excursiójának, ami azonban egészen üres combinatio. A szerb hadseregnél a tisztekben igen érezhető hiányon nemsokára segítve leend. Már a jövő héten 80 nem aktív szolgálatban álló tiszt érkezik ide, akik készeknek nyilatkoztak a szerb szolgálatba lépésre. , Állítják, hogy a pénzügyminiszter 24 millió franknyi államjegy kibocsátására akarja rábírni a kormányt, mert a rendes bevételek nem elégségesek a háború költségeinek fedezésére. A pénzügyminiszter, Jovanovics Vladomir, egyúttal azt is javaslatba hozza, hogy az állam erdőségeit ajánlja fel ezen adósság fedezete gyanánt. Szerbiának igen nagy terjedelmű erdőségei vannak, amelyek értéke legalább 140 millió frankot képvisel. Alaptalan azon hír, hogy Milan közelebbről ide fog érkezni. A fejedelem nem hagyta el most a hadsereget, melynek főparancsnoka. A belgrádi helyőrség jelentékenyen megerősíttetett a belgrádi kerületnek tartaléka által. A vár teljesen fel van szerelve, s 1500 főnyi őrséggel láttatott el. A napokban negyedik tüzérezredet is alkotnak, amely csak kiszolgált tüzérekből fog állani. Ezen ezredet Krupp-féle ágyúval szerelik fel. A háború. aug. 2. A harcztéri műveletek súlypontja tegnap óta Gurgosovatz és Zajtsárnál fekszik. A véliki-izvori magaslatok, melyek a Timok-völgyének egy része fölött uralkodnak s a zajtsári hadállás kulcsát képezik, a törökök birtokában vannak. Ha Gurgosovátznál a török fegyvereké a diadal, nemcsak Zajtsár birtokában, mely a Paracsin és Csuprijába vezető utat elzárja a veliki-izvori török positió elől, ingattatnak meg a szerbek, de az alexinatzi hadállás háza is veszélyeztetve van. Ily körülmények között a döntő csatának, mely a helyzetet egyik vagy másik fél határozott előnyére vagy hátrányára megoldja, legközelebb meg kell történnie. Jellemző, hogy Belgrádban, mint onnan érkezett sürgönyök jelentik, határozottan tagadják, hogy az utóbbi két nap alatt csata vivatott volna, tett is! Édes istenem! hogy történhetett ez ? . .. Hiszen oly boldogok voltunk ? És a szegény nő oly szívből fakadt jajkiáltásokkal, oly ékesen szóló könyekkel vázolta letűnt boldogságát, szétdúlt jövőjét, hogy a rendőrök is meg voltak hatva és Moule ezt dörmögte : — Ejnye, ez csakugyan igy lesz! Moule most már eleget tudott, félrehivta a biztost és egész bizalmasan, de mégis bizonyos alázattal mondá : — Ez ember nyilván megszökött, mondá halkan. Rögtön indulok. — Merre felé. — Joignyba, szülőföldére. Ezek a becsületes gonosztevők olyanok, mint a nyulak ; ösztönszerűleg visszakerülnek a tanyájukra.Bizonyosan elment atyjához bocsánatot kérni ... az ostoba! . . . Holnap elcsípem. Az asszonytól nem fog megtudni semmit, az inkább nyársra huzatja magát, semhogy elárulja férje rejtekhelyét. Tudom, hogy az efféle asszonyban több bátorság van, mint tíz férfiúban. A biztos is ily nézeten volt, tudatta Caussonnéval, hogy nemsokára meg kell jelennie a vizsgálóbíró előtt, aztán visszavonult. Maheurtier ment ki utolsónak, mikor a szerencsétlen nő előtt ment el, nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét. — Köszönöm! rebegő ez és zokogva fakadt. XIV. Mi lett ez alatt a szökevényből? Causson csak arra gondolt, hogy akármiképen, de megszökjék: egész találomra mondta a kocsisnak, hogy vigye a Blanche-vám felé. A bérkocsi a Harpe-utczán indult meg. Causson a kocsi zugába rejtőzött és igyekezett megállapodni valami tervben, de nem tudott másra gondolni, mint nejére és gyermekére, kiket ilyen árvaságra juttatott. Azután eszébe jutott szülőföldje, atyja, anyja, nővére. Mily csapás lesz az rájuk nézve, ha megtudják a sikkasztás hírét. Nem akarják majd elhinni, de azután meg kellene hajolniok a szörnyű igazság előtt. A bérkocsis a Saint-Michel hídra ért. Caussson tovább szőtte gondolatait, eszébe ju A vrbicai csata még mindig kísért. Daczára annak, hogy a montenegrói fejedelem sürgönye szerint Mukhtar pasa 16 zászlóalja közül 12 megsemmisítetett s Mukhtar teljesen harczképtelenné vált, a »Pol. Corr.« azt jelenti, hogy a csata, most majd 24 órával a török haderő megsemmisítése után, még mindig folyamatban van s Mukhtar pasa a Mostar felé vezető utat zárja el a montenegróiak elől. Konstantinápolyba érkezett sürgönyök azt jelentik, hogy a törökök öt hadoszlopban nyomultak be Szerbiába. Ha e hír igaz, akkor úgy látszik, a törökök a krusevatzi után is megkezdették az előnyomulást. A muzulmánok tömegesen sorakoznak még mindig a zászlók alá, nagy contingenst szolgáltatnak a keresztények is. Mint Konstantinápolyból írják, a török lakosság felébredt apathicus hangulatából. A seraskiei főtörekvése a török haderő szervezésében az volt, hogy ne kelljen a próféta zászlaját kibontani. Csak Konstantinápolyban 20 ezernél több önkénytes jelentkezett s jelentkezett volna több is, ha a kormány nem szüntette volna meg a toborzást. Különösen Ázsiában ébredt fel a harczi kedv. Egész törzsek jelentkeznek hadi szolgálatra. A kormány is minden lehetőt megtesz, hogy csakhamar bevégezze a háborút s a csapatok miben se szenvedjenek hiányt. Az utolsó 14 nap alatt a Duna partjaira és Boszniába több katona indult el, mint amennyi hónapok óta megérkezett. A török fegyvergyárakban és katonai raktárakban éjjel-nappal dolgoznak. Ég a legcsodálatosabb mindebben az, hogy a kormány ezt úgyszólván pénz nélkül képes keresztül vinni. A katonák készpénzzsoldot alig kapnak már, de a rendes élelmiszerek nagyobb mértékben kijárnak. Kávé, rizs, arthus nagy mennyiségben küldetik a csapatokhoz, melyek ebben nem szenvednek hiányt. A tisztek hónapok óta nem kapják rendesen fizetésüket s csak annak egy részével elégittetnek ki. A fegyvergyárakban dolgozó munkások szintén nem kapnak bért, hanem csak élelemmel láttatnak el. És csodálatos, mint szavahihető emberek beszélik, e munkások és a katonák épen nem zúgolódnak, hanem serényen dolgoznak és engedelmeskednek. A rendes csapatoknál pedig fosztogatás vagy rablás épen nem fordul elő. Szökésnek még hire sincs. A törökök a montenegróiak ellen Albania összes fegyverfogható népét hadi szolgálatra hívják be. S e f f e t pasa 8000 albán vadászt szerelt fel, kik a montenegróiak ellen indultak. Ezek az ő halálos ellenségeik. E vadászok, mint mondják, a montenegróiakkal kitartás, bátorság, vadság tekintetében teljesen megmérkőzhetnek. Az utóbbi időben újabban 3—4000 kletta és arnauta csatlakozott az albán vadászokhoz. E nép béke idejében folyton harczban áll a montenegróiakkal s a fő-, orr-, fül-levágásban ezekkel méltán versenyezik. Hobart pasa, ki Kreta közelébe egy török hajórajjal megérkezett, a legmegnyugtatóbb tudósításokat küldő Konstantinápolyba. Kadrybey, ki mint a porta megbízottja szintén Krétán van, szintén azt jelenti, hogy ott felkeléstől nem kell tartani. A »Deutsche Z.« tudósítja, hosszabb ideig beszélt Konstantinápolyban Klapkával. Klapka határozottan kijelenti a tudósító előtt, hogy ő mindig a szabadság híve volt, s utálta a zsarnokságot. De a szerbeket gyűlöli, mert hazája ellenségeinek tartja őket. Hazájának érdekeit pedig nem tévesztheti szem elől. Egy előkelőbb török férfiúnak Klapka ugyanízott legutolsó látogatása Joignyben. Epen három évvel ezelőtt tette meg ez utat. Neje és gyermeke vele voltak.Milyen öröm volt ez! Egy szép napon felkeltek kora reggel és a gőzhajóhoz mentek. ... Azóta a közlekedés nem változott. Azt a hajót alkalmasint épen most fűtik. A bérkocsis a Barillerie-utczába tért. Causson egyszerre kihajolt a kocsiból és oda kiáltott a kocsisnak : — Hotel-de ville-tér! Siessen! A kocsis örült, hogy megszabadul egy nagy úttól, nem mondatta magának kétszer. Jobbra fordult, a lovak közé csapott és a Szajna mentén haladt tovább. Causson nem csalódott. A hotel-de ville-térről csakugyan látta a hajót, mely indulni készült. Leszállott a kocsiról, jegyet váltott Monterauba, a hajóra szállt és két percz múlva a hajó csakugyan megindult. Csakugyan az történt, amit Moule előre mondott. A fedélzeten Causson szemügyre vette útitársait, gyanúsat csak egyet talált: egy kövér urat, ki nagyon kíváncsian nézte meg. De csakhamar megnyugodott ; bűne még fel sincs fedezve és különben is, ha ez az ember nyakon akarja csipni, akkor nem várja, hogy a hajó meginduljon. Mikor a hajón leült, elgondolta, hogy mit tesz; nem bánta meg, hogy így határozta el magát A fődolog az, hogy Párisból meneküljön. És miért fognak épen itten keresni ? Csahogy elfeledte a számításból Moule ösztönét. — Sőt az az előnyöm van, hogy ismert területre menekülök, könnyebben találok menhelyet; szüleim nem fognak maguktól eltaszítani; lesz ugyan szemrehányás, sóhajtozás, de akár megbocsátanak neki, akár elátkoznak, mindenesetre el fognak rejteni és mihelyt alkalom nyílik,segíteni fognak nekem a menekülésben ... Délután két óra felé Montezauba ért. Az álom és az éhség szörnyen kínozták. De nem lehetett késlekednie, rögtön folytatnia kellett útját. Most kiderült a bűntett, a rendőrség keresi, a táviró már minden irányba megvitte személyiem írását. (Folyt. köv.)