Pesti Napló, esti kiadás, 1876. december (27. évfolyam, 289-316. szám)

1876-12-02 / 290. szám

27. évfolyam. 290. szám. Budapest, Szombat, deczember 2.1876. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ■Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. 1 f Hirdetések­­ szintúgy mint előfizetések a triesti IS Napló kiadó­ hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, decz. 2. A képviselőház mai ülése nagy érdekű volt. Befejeztetvén az igazságügyi költségve­tés tárgyalása a közoktatásügyire került a sor. A miniszter rövid tájékoztató beszéde után Irányi fölvetette a vallásszabadság kérdé­sét, mely a miniszterelnöknek nagyérdekű nyilatkozatra adott alkalmat. Ezután Chor­in interpellált a bank­ügyben, a­mire a miniszterelnök azonnal felelt. Az ülés végén a kérvények tárgyaltat­tak, melyek sorában a fáklyás­ zene ügye hosszabb vitát keltett fel. Miklós nagyherczeg az oroSZ déli had­sereg főparancsnoka tegnap nagy ünnepélyes­ségek közt távozott Pétervárról s valószinüleg ma már Kisenenben lesz. Útközben a főpa­rancsnok, hir szerint, meglátogatja a hires Troiczky-kolostort s ott szent Bergius sírjá­nál imádkozni fog. Kisenenben már igen élénk a katonai élet. Pétervárról naponkint számos vonat visz oda élelmi­szert és hadi anyagot; orosz hírek szerint a sereg kitünően el van látva mindennel, a mi a téli hadjárat­hoz szükséges. A kaukázusi aktiv­ hadsereg, melynek fő­­parancsnoka Loris Melichow tábornok, szin­tén menetkészen áll. Itt a tüzérség főparancs­noka Gubsky, a táborkar főnöke Duchovszky tábornok. A sereg három osztályból áll: az ara­­vani Tergukassow, az achalzyki De­vet tábor­nok vezetése alatt, a harmadik pedig a tarta­lék sereg. A Kaukázusban jelenleg egy grá­nátos hadosztály, két gyalog hadosztály, egy lövész dandár, nyolcz tüzér dandár 384 ágyú­val, egy dragonyos dandár két lovas üteggel, a sorkozákság, a kubani és tereki kozákok tüzérségekkel, a gruzini és mengreli miliczia, összesen 150.000 ember áll. A tengerészcsa­patok a rendes hadseregnél fognak alkalmaz­tatni. Mint a »W. Abendpost«-nak Pétervárról írják, a nov. 27-ei hivatalos lap közölte a hon­­védség újjá­szervezésére vonatkozó czári rendeletet. A honvédségbe tartoznak a hadseregben be nem sorozottak, s a kiszol­gált katonák negyven éves korukig. A legény­ség létszámát esetről-esetre ezári rendelet ál­lapítja meg. Tengerészeti honvédség is alakít­­tatik. A honvédségnek a mozgósítási rende­lettől számítva 28 nap alatt szervezve kell lennie. A formatió kormányzóságok szerint történik, minden kormányzóság honvédsége külön parancsnokot kap, a tiszteket a helyi hatóságok nevezik ki, s a névsort a hadügy­miniszternek bemutatja. Hogy az orosz közvélemény minő túlzott reményeknek engedi át magát, azt a »Golos« egy czikke a legvilágosabban bizonyítja. E lap felsorolja ama hadakat, a­melyek legkö­zelebb Törökországot meg fogják támadni. A »Golos« szerint a montenegróiak a hercze­govinai és albániai lázadókkal együtt 30.000 emberrel, a boszniai lázadók 4000, a szerb sereg 80.000, Görögország felől 200.000, Románia 52.000, Oroszország 150.000 em­berrel fogja a portát megtámadni, s így a támadó sereg legalább 516.000 embert tesz. De kétségkívül csak a papiroson. Már Szer­bia 80.000 embere iránt komoly kétsége­ket támaszthatni ugyan, de hogy az a két­százezer ember, kiket a »Golos« Görögor­szág felől vár, soha sem fog megjelenni, s hogy a görög állam 20—30.000 embernél többet a legjobb esetben sem fog Törökország ellen küldhetni, az teljesen bizonyosnak mondható. A »Golos« közlése annyiban mégis érdekes, a­mennyiben azt mutatja, hogy Oroszország a görögök közreműködésére is számít. Különben a görög kormány megbu­kott. A kamra megszavazta ugyan Komonodu­­ros úrnak a hadikészületekre vonatkozó ja­vas­latokat, de a készülődések költségeit már meg­tagadta. Ez okból a kormány leköszönt. A váratlan miniszterválság a nagyon elmaradt hadi készülődések haladására bizonyosan nem lesz kedvező hatással. Jelentik, hogy a román Bratianu-kor­mány is inog. Nem számíthat többé a senatusra, mely a volt miniszterek elleni pöröket ellenzi. Csakhogy a viszonyok nem olyanok, hogy a kormány most leköszönhetne. A pénzügymi­niszter, hogy a hadsereget eltarthassa, új hadi adót akar kivetni. Kilya várát és Ismail erő­döt fölszerelik. Galaczban az orosz kormány részére két nagy élelmi raktár jön beren­dezve. Az orosz kormány a Vlovtenegroi se­reg állapotáról jelentést tétetett magának. Plamenatz hadügyminiszter szerint Monte­negro 18.000 embert, a herczegovinai lázadók 6,500, a boszniaiak talán 3000 embert fognak kiállíthatni. A háború folytán Nikita fejede­lem tisztán a sereg eltartására havonként 50.000 rubelt fog az orosz kormány­tól kapni. A montenegrói egész férfi lakosság deczem­ber 20-ára zászló alá hivatik. Dervis pasának jelenleg 9500 embere, 900 basibozukja s hat­van ágyúja van Albániában; seregéből 12000 ember és 30 ágyú Bulgáriába ment. A ,,Festi Napló“ tárczája. N­ovella-tárgy. Irta: Christen A. (Folyt.) »A fiú is ép úgy mint anyja, minden alkalom nélkül tudott aggódni és örülni, legkisebb ok nélkül egyszerre felkaczagott vagy sirva fakadt és végre ezen esztelen kitörések miatt maga is elcsüggedt.« A beszélő kissé elhallgatott, a füstfellegecs­­kékre tekintett, melyek a világosság fényétől rózsásra festve, a lámpa körül lebegtek. Herbert kiábrándult­nak látszott, és ha csakugyan érdekli valami, akkor az e perezben a beszélő maga volt. A lágy szelíd száj lehajló széleivel, a csendes nagy szem, a hosszú kissé fürtös haj, de mindenek előtt az erős orr, mely a homloktól egyenes vonalban eredt, az egész fejnek szoborszerű jelleget adott. A nyugodt arcz akkor sem változott meg, midőn az ifjú elbeszélés­ fonalát ismét felvevé. »Mind saját, mind anyjának idegei, nemsokára minden életkedvet és minden gyermekes pajkossági hajlamot elnyomtak lelkében, türelmesen érette ma­gát agyon czukorkák és édességekkel és legfeljebb csak olykor-olykor titokban ránczigálta és ütötte a drága franczia babákat, melyek valódi csodák voltak mozgékony szemeik és gyönyörű ruháikkal s e miatt az irigység tárgyát képezték kis játszó társnői előtt. De az elkényeztetett fiú mindennek daczára, láthatólag nőtt és fejlődött, az erdőszerü parkban való szabad mozgás testét erősité és csakis lelkét bob­tá úgyszólván köny­­nyü fátyol. Végre azonban megjött azon idő, midőn tanítóról kelle gondoskodni. Az öreg papnak nem volt sem elég ideje, sem elég türelme ahhoz, hogy e szellemileg nehézkes fiúnak megfelelő nevelője legyen, Így történt tehát, hogy hosszadalmas és félelmetes tanácskozások és ugyanily levelezések után nevelőt hoztak a kastélyba... A hosszú hölgy, rövidre nyírt szürke hajával és nagy, gömbölyű pápaszemével, külsejében és moz­dulataiban is egészen úgy nézett ki, mint a női ruhá­ba öltözött férfi. A nyers, ránczos vonások, a magas, durva csizmák, a lötyögő ruha férfias szabású felöl­tönyével, kitűnően illettek az erélyes hang, a biztos mozdulatok, a csontos kéz, a vad komolysághoz és az éles gúnyhoz, mely e hölgyet jellemzé... Ő igen híres tanár özvegyének adta ki magát és ezen állítást ki­hívó hangnyomattal ismételte egyszer a halvány, összerezzenő háziasszony előtt, midőn amaz bátorko­dott másodszor, a tanárnő már egyszer alaposan megbeszélt életviszonyairól kérdezősködni... A ne­velőnő az anya és gyermek idegeit a legérzékenyeb­ben sértette kiváltkép hangjával, csizmáival és do­hányillatával, mert e tisztes hölgy még a leczkeórák alatt is dohányzott, és midőn a fiú anyja arra kérte, hogy legalább ezen idő alatt mondana le szokásáról, durván így felelt : »Ha a fiú nem tudja tűrni, akkor fogadjon neki egy halvány angol misst vagy egy öreg papot nevelőnek, én szokásaimat fel nem áldozom senki kedvéért!...« A tanárné tehát tovább is dohányzott, de a szép, előkelő anya mindinkább kezdett visszavonulni szobáiba, kiváltkép a legutolsóba és legkisebbe, mely­ben nem volt egyéb, mint egy nagy fehér kereszt, s előtte kényelmetlen imazsámoly. E szobába még annyira szeretett gyermekének sem volt szabad őt követnie. A nevelőnő e felett vállat vont, de jobb perczeiben szánakozóan és önelégülten mondá: »Mindenki saját módjára vigasztalódik. Én, én a bölcsészetet tanulmányoztam..........« »Ez a nő tetszik nekem,« vető közbe Herbert, elégedetten nevetve. »A fiú ily környezetben nőtt fel és minél idő­sebb lett, annál görcsösebben és kétségbeesette­bben ölelgette őt anyja; elvonta őt könyveitől, hogy szivé­hez szoríthassa, hogy esküdözhessék és biztosíthassa őt arról, mikép a világon soha.­ senki annyira nem fogja őt szeretni, mint anyja. Összekulcsolt kezekkel kérte fiát, hogy ezt ne feledje el, hogy az ő szeretétől függ anyjának élte, és lelki üdvössége, és a kimerült gyermek mindent ígért, anélkül, hogy ezen ígéretet fel bírta volna csak fogni is. ... A­mi az ilynemű nevelésnél lehetséges volt, azt a fiú meg is tanulta a nyirkos hajú nevelőnőtől, sőt még szivarozni és vívni is tanult a park legvégsőbb és legsűrűbb bokrai közt, hogy azt a kastélyból senki ne lássa. »Valamikor még­is csak kell, hogy férfiak közé vigyen szegény anyád, és akkor legalább tisztességesen helyet áll­hatsz !«,... igy vélekedik az öreg asszony. »És miért ne jöjjek én soha fiukkal össze, miért fogad el anyám csak hölgyeket ?« . .. kérdő a fiú, legelőször érezvén, hogy saját nembelijeitől mily gon­dosan távol tartják. »Mert fiuk és férfiak igen ke­véssé illenek ily nyomorék gyerekhez mint te vagy,« felelte haragosan az öreg asszony, »és azután, mert nincs arra szükséged, hogy férfi vagy asszonyhoz csatlakozzál, mert van házad, pénzed és azanyad a mennyi csak kell, és azért nem is kell mást szeretned, mint anyádat és­­ önmagadat. Leghelyesebben te­szed, ha egyelőre nem gondolkodól sem magad felett,­­ sem felettünk, nemsokára elég idős leszesz arra, mikép megtudjad, hogy helyesen vagy nem helyesen történt-e, hogy azzá tettek, a­mi vagy, és akkor szabad választásod lesz úgy élni, a­mint neked tet­szik. Anyád azt véli, hogy mindent megtett boldogsá­godra ... és miután anyád nehéz idegbajban szenved, azért mindenki, ki vele beszél ugyan azt véli, mit ő ... majd meglátjuk, hova jutunk ezen vélemény­nyel.« Herbert fejét csóválta, mintha ez nem nyerné meg jóváhagyását, és olykor gyorsan, néhány szót írt jegyzőkönyvébe; egy nagy légy hangosan dongva repült végig a szobán, a lámpa körül zajgott és meg­égett szárnyakkal az asztalra hullott. »Mit kezdene ön, e nőiesen elkényesztett fiú­val?« fordult rögtöni kérdéssel a beszélő Herber­thez. »Még eddig nem tudom« felelte amaz őszintén. »Talán volna vele valamely terve, ha a fiú, ki a világot csak könyveiből ismerte, félig ébredő lelké­be és nagy kiváncsi szemeibe egy tekintetet vethetne. Reá nem tett nagy hatást, sem a jó, sem a rész, a melyről olvasott; a könyvben állott és azon tárgyak közé tartozott, mit tanulnia kellett. Csak a történet nagy férfiainak alakja ragadta meg néha figyelmét, anyja nem törülhette azokat el a könyvekből és a nevelőnő sajnálattal volt kénytelen bevallani, hogy e hősök nem voltak asszonyok... V­égre megérkezett azon óra,mely­ben,anélkül hogy anyja görcsei és könnyeitől nem kellett félnie, szólhatott a fiúval atyjáról. Eddig mindig ájultan összerogyott, vagy imaszobá­jába sietett, ha a gyermek kimondá a szót »atya,« és most lehajtott fővel állott előtte. Oly korán her­vadt, szép arczát elfedte és igy szólt: »Maradj fiam, kell hogy beszéljek veled a ... oh istenem! ... a te atyádról.« Az ifjú örömtől sugárzó arczczal meg akarta ragadni anyja kezét, de először történt, hogy anyja irtózat kifejezésével visszatolta őt, és azután esdeklő alázatos hangon folytatá: »Atyádnak .... három nap múlva azon joga lesz,.... hogy tőlem elvált nejétől, fiát.... téged! .... vissza köve­telhet.........Három nap múlva szabadon választ­hatsz , hogy jövőben nálam akarsz-e maradni, vagy atyáddal élni, ki mintegy kegyként engedte meg, hogy téged 15 évig bírhassalak.. .. Csak te tudod, hogy te mindenem vagy ! ... Az Isten szivedet úgy fogja vezérelni, hogy utolsó és egyetlen boldogságom e földön meg lesz mentve«......... »És miért, édes anyám, nem élhetek mindkettő­tökkel együtt, miért kell választanom ? Miért nem láttam soha atyámat, miért vagyunk mi távol tőle?A kérdé a fiú ugyanazon gyors, reszkető modorban, mint anyja. Ő nem magyarázhatja ezt meg neki, forduljon e kérdésekkel a nevelőnőhez,az orvoshoz vagy a tisz­telendő úrhoz, csak iránta, anyja iránt, legyen könyö­rületes és hagyja őt most el, szólt fuldokló hangon a remegő asszony.. . . A beszélő egy perczig hallgatott, a lámpa kissé remegett, és úgy látszott, mintha egy árnyék lebegne az ifjú nyugodt feje felett. Mély sóhaj tört elő a széles mellből, a kéz hanyagul az asztalra ereszkedett és mintha rögtöni bátortalanság fogná el azt kérdezte : »Folytassam ?« »Természetesen, minden bizonnyal!« felelte gyorsan az iró kék füstfelleget eregetve ki száján, roppant kiváncsi vagyok arra, hogy ön mit kezd hősével, én már tisztában vagyok vele«, és a jegy­zőkönyvére mutatott. (Folyt. köv.) Budapest, deczember 2. (Ő Felsége a király) ma a budai kirá lakba váratik, a­hol a Budapestre érkezett osztrák minisztereket fogadja, kik még ma este elhagyják a fővárost. A­mi az osztrák miniszterek helyzetét illeti, úgy látszik, hogy a vállalt solidaritástól való eltéré­sük kedvezőbbé változtatta az osztrák alkotmányhű­ pártnak az osztrák kormány iránti hangulatát s az ellentét kormány és párt között nem látszik e pilla­natban oly élesnek, a minő még néhány nappal ez­előtt volt. Be kell azonban várni, hogy Tisza mint el­nöknek a képviselőházban tett nyilatkozata mily hatást tett Bécsben? A clubban mondott szavai Bécsben csak úgy, mint Budapesten azt az impressiót keltették fel, hogy Tisza engedni akar, így a »N. Fr. Pr.« Tiszának a clubban mondott szavairól így nyilatkozik: »A Tisza által a jövendőre nézve adott megnyugtatás igen ruganyos alakú. Azt sem lehet szem elől téveszteni, hogy Tisza az ellen­mondás felett, melyet Wahrmann Tiszának május 11-diki és Pretis nov. 27-diki kijelentése között ta­lált, egyáltalában nem nyilatkozott, s különösen Tisza nem mondá azt, hogy Pretis nincs feljogosítva azon várakozásra, hogy a bankstatutum módosításai a má­jusi stipulatiók alapelveit is érinthetik, s ez képezi a kérdés csomópontját.« Mint tudjuk, Tisza képviselőházi beszéde eloszlatta e kételyeket, melyeket a clubban mon­dott szavai felkeltettek, de a kételyek mind Buda­pesten, mind Bécsben fölmerültek. Ezúttal csak ezt akartuk constatálni. (A lengyelek felirata a czárhoz.) Már tegnap említettük, hogy Varsóból a délszlávok javára a czárhoz felirat küldetett, melynek nagyon sajátságos története van. Mint a »Pol. Corr.«-nak onnan nov. 29-ről írják, néhány nap óta e felirat ké­pezi a közbeszéd tárgyát. A felirat »mi lengyelek« szókkal kezdődik, mi a fennforgó viszonyok közt né­mi feltűnést kelt. Egyebekben az okmány a legaláza­tosabb hangon van tartva. Az eszme megpendítői előbb kérdést tettek ez ügyben Kotzebue gróf kor­­mányzónál, kit a dolog annyira meglepett, hogy Pé­tervárról kért utasítást az iránt, hogy mit tegyen. Pétervárról azt felelték, hogy szívesen veszik a fel­iratot, mire azután megkezdődött az aláírások gyűj­tése. Megeshetik, hogy a felirat ellentüntetésekre is alkalmat fog szolgáltatni. (Egy görög titkos társulat.) Mint Monastirból a »Pol. Corr.«-nak nov. 22-től írják a harczias viszonyok új életre keltették a »He­­tarie« nevű görög titkos társulatot, mely ötven évvel ezelőtt oly nagy eredménynyel működött. A társulat székhelye Athén s nagy pénzeszközökkel rendelke­zik; az egész Monastir-vilajet el van árasztva a tit­kos társulat fiókegyleteitől. A szervezet kitűnő s minden fiókegylet székhelyén azon contingens is meg van állapítva, melynek az Athénből jövő jelre a szi­gorúan titokban tartott a központokon fegyveresen össze kell gyűlnie. Mindenütt fegyvert gyűjtenek és rejtenek el s a hatóságok nem bírják a fegyver be­csempészését meggátolni. Most azután török részről is hozzá fogtak az ellenintézkedések megtételéhez. Fel­­fegyverzik és katonailag szervezik a mohamedán la­kosságot. A vilajet négy katonai kerületre osztatik s minden várost és nagyobb helységet sánczokkal lát­nak el. Azon helyekről, hol a mohamedán lakosság kisebbségben van, e lakosság, mihelyt a görögök fegyvert ragadnak, a városokba fog menekülni. ORSZÁGGYŰLÉS. A Képviselőház ülése decz. 2-án. Elnök: Grhyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Gulner Gyula, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szel Kálmán, Perczel Béla, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Szolnok-Doboka megye kér­vényét székhelyének Deésen leendő meghagyása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Az inditványkönyvben bejegyzés nincs. Az interpellátiós könyvbe Chorin Ferencz jegyzett be egy interpellate a miniszterelnökhöz a bankegyesség tárgyában. Az interpellate az ülés végén fog előterjesztet­ni. Minthogy a mai ülésben kérvények is vannak na­pirenden, a költségvetés tárgyalása korábban fog be­fejeztetni. Megkezdett ezután az igazságügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Ballogh József azon kérdést intézi az igaz­ságügyi minisztériumhoz, hajlandó-e a járásbíróságok szaporítása iránt törvényjavaslatot beterjeszteni, és­pedig annál inkább, minthogy az igazságügyi tárc­a keretében eddig oly megtakarítások eszközöltettek, melyek nemcsak a régi 9-es albizottság előirányzatát jóval túlhaladják, de melyek magát az igazságszol­gáltatás életképességét komolyan fenyegetni látsza­nak. Továbbá a hagyatéki ügyekre nézve kérdi, szán­dékozik-e továbbra is fenntartani azon rendeletet, hogy a hagyatéki ügyek közjegyzőkhöz utasittassa­­nak s nem volna e ezt hajlandó oly értelemben mó­dosítani, hogy vagy csak bizonyos összegen felül, vagy ott utasittassan­­ak a hagyatéki ügyek közjegy­zőkhöz, hol a felek ezt kivánják. Perczel Béla igazságügyminiszter : T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr hozzám intézett kérdésére van szerencsém válaszolni. Először azon kérdést illetőleg : vájjon szándékozom-e a járásbíró­ságok számát szaporítani, kénytelen vagyok azt fe­lelni, hogy nem. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az ország jelen pénzügyi helyzete ezen szaporítást ma rám nézve lehetetlenné teszi. (Helyeslés.) Azon­ban, miután másrészről arról is meg vagyok győződ­ve, hogy a járásbíróságok teendőkkel túl vannak ter­helve, s hogy ennélfogva igen sok restantiát tüntet­nek fel , én egy más mód által kívánok a bajon segí­teni (Halljuk!), és a képviselőház előtt fekszik is már azon törvényjavaslat, melytől ezen baj orvoslását várom, t. i. a kisebb jelentőségű ügyek elintézéséről szóló javaslat. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy ha a tisztelt ház e törvényjavaslatot azon elvek szerint, melyek alapján az a kormány által beterjesztetett, elfogadja, ezen bajokon, melyek a képviselő úr által említtettek, s melyeken szerintem is segíteni kell, bizonyosan segít­ve lesz. (Élénk helyeslés.) A­mi pedig a hagyatéki ügyeket illeti : kijelen­tem, hogy az új hagyatéki eljárás már munkálat alatt is van , legközelebb a t. ház elé fog terjesztetni. E javaslattól várom, hogy mindazon bajok, melyeket a t. képviselő úr felemlített, ennek elfogadása által orvosoltatni fognak. (Élénk helyeslés.) Az előirányzott összeg változatlanul megsza­­vaztatik. A kir. ügyészségekre előirányzott összegnél, Lüke Géza a nem rég megszüntetett tornai törvényszékhez kinevezett kir. ügyész visszaléseire hívja fel a kormány figyelmét. E kir. ügyész tetemes kárt okozott az államnak. Csemegi Károly államtitkár megjegyzi, hogy ezen kir. ügyész hivatalától felfüggesztetett, s a fe­­nyítő törvényszéknek átszolgáltatott. Az orvosi bizo­nyítvány ezen egyént őrültnek declarálta. Különben a kormány meg fog tenni a maga törvényes hatáskö­rében mindent, hogy az állam kárt ne szenvedjen, s a bűnös, ha csakugyan az, megbüntettessék. Az eljá­rás menetébe természetesen nem avatkozhatik. Metzner Gyula a bűnvádi költségeknek köz­­igazgatási útán leendő beszedéséről szóló törvényja­vaslat előterjesztését sürgeti, mire Perczel Béla igazságügy miniszter kijelenti, hogy e részben a tár­gyalások folyamatban vannak. Hegyessy Márton a fegyintézetek költségeit a tavalyi tényleges kiadásokhoz képestapasztalni kí­vánja. A ház ezen indítványt az igazságügyminiszter felszólalására elvetette. Következett a vallás és közoktat­á­­si miniszter költségvetésének tárgyalása. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi mi­niszter : T. ház! Ötödízben van szerencsém tárgyalni a közoktatási minisztérium budgetét. Első ízben szük­ségesnek tartottam a közoktatás s közművelődés­nél, mely kérdéseiről nézeteimet elmondani, hogy lássa a képviselőház, mily szellemben fogom vezetni a köz­oktatási minisztérium ügyeit; a későbbi budgeteknél felszólalásaim főleg a részletek körül forogtak, most azonban szemben azon áramlattal, mely kevésbbé kedvező a közoktatási s közművelődési ügynek, mint azelőtt, és szemben azon hangulattal, mely mindent roszall és kicsinyes a mi hazánkban létezik s tör­ténik , kötelességemnek tartom ez alkalommal közok­tatási és culturális ügyeinkről némely észrevételeket tenni. (Halljuk!) A­mi a jövő évi közoktatási budget financiális oldalát illeti, mondhatom, hogy a mi budgetünk leg­kisebb az occidentális Európa államainak budgetjei közt. Ez indokolását találja pénzügyi helyzetünkben s én e tényt csak azért említem, mert vannak kik azt állítják, hogy mi felette sokat költünk közoktatá­sunkra. S ha meg is engedik, hogy e budget nem nagy, azt vélik, hogy a megszavazott összeggel roszul gazdálkodunk. Ha ezt azonban be kell bizonyítani, az egyes tételeknél találnak egy-két tételt, melyekbe kapaszkodnak egészen ignorálván a viszonyokat, me­lyek kényszerűsége alatt keletkeztek e tételek, ille­tőleg kiadások s abból aztán következtetéseket von­nak a kormány összes eljárására. De áttérvén az előirányzat didactikus vagy szellemi oldalára erre nézve engedjen a t. ház némely megjegyzéseket, me­lyekben a kormány közoktatási politikája tükröződik vissza. (Halljuk!) Félre nem ismervén a népoktatás jelentősé­gét én a felsőbb oktatásra s a felsőbb tanintézetekre nagy súlyt fektetek, mert azok felvirágzásától függ összes mivelődési állapotunk. Solid felsőbb oktatás nélkül nem prosperálnak sem a középtanodák sem a népoktatás­ a nélkül nincs tudományos szellem, nincs magasabb műveltség az országban. Ennek folytán tö­rekedtem a felsőbb oktatási intézeteket nem csak a kor követelményei szerint szervezni, hanem azokat a megszavazott összegek keretében a­­szükséges tudományos apparátussal ellátni. De e téren még igen sok teendőnk van. Az orvosi tudományok szá­mára építettük a physiologia intézetet; közel van be­fejezéséhez a sebészeti clinika; készülőben van a doncttani intézet. De ezekkel a teendők nincsenek kimerítve. Belgyógyászati clinikánk például a leg­­szomorubb állapotban van. Fixírozva van azonban a terv, mely szerint előre kell mennünk, s ebben áll az igazi vívmány e téren. A jogi tanulmányok körében tetemes reformok lettek keresztülvive, melyek között nem az utolsó helyet érdemli a jogakadémiák reform­ja. Műegyetemünk igen szép tanerőkkel bír, s ha még nem mutathat oly eredményeket, mint a kül­földi intézetek, annak oka főleg abban rejlik, hogy mostanáig igen sok ifjú csekély előké­születtel került oda, s mert oly roszul van el­helyezve, hogy a tanterv ez­által is zsibbasztatik; középtanodáink, a mint tudjuk, kétfélék: reáliskolák s gymnasiumok; reáliskoláink igen hibásan voltak szervezve; azok reformja — 8 osztálylyal — érettségi vizsgákkal — s a mi a leglényegesebb s az uj tan­rendszerrel, mely az általános miveltséghez tartozó tantárgyakra is a kellő súlyt fekteti, habár a classi­­kus nyelvek kizárásával — nagy haladást jelez. Gym­­nasiumaink igen különbözők, épen úgy mint az ország talaja s népességünk miveltségi foka. Vannak igen jó gymnasiumaink is, melyeknek tökéletes átalakítása kívánatos volna. Szakoktatásunk az ipar mezején — közoktatá­sunknak nem a legfényesebb sikere. A kezdet ugyan itt is meg van téve, a kassai ipar­iskola jó úton van, de ha az ipar­i kézi művekben haladni akarunk, to­vább kell mennünk. Népoktatásunk halad, de ez nagy részben a község feladata lévén, előhaladásunk nagy ellensége: szegénységünk. A mennyiben eddig az adminisztra­­tió hiányos voltában is feküdt az egyik ok, hogy az nagyobb mérvben nem fejlődött, azt hiszem, hogy az Az orosz nő. — Töredék egy tanulmányból — A házi zsarnokság Oroszországban is, mint min­denütt, a nő szolgaságával jár. A magasabb osztályok­ban a nő — nevelés, képzés, szokás alapján — telje­sen egyenrangú a férfival, sőt sok esetben a férfi fölött áll. A nép körében, a kereskedők, parasztok közt nyoma sincs az egyenjogúságnak. Itt tűnik ki leginkább a válaszfal, mely Nagy Péter utódait a régi Moszkvától elkülönzi. A nép a hagyományos Oroszország avult eszméiben él. A nők alárendelt helyzete nem kerülhette ki az utazók figyelmét, kik a XVI. és XVIII. században Oroszországot bejárták. Mindenkinek feltűnt, hogy az orosz paraszt mily le­­nézőleg bánik nejével, s mennyire megveti a nőnemet. Van egy orosz közmondás, mely így szól :»Szeresd a feleségedet, mint a lelked üdvös­ségét, s verdel, mint a bundádat.« A törvényszék lehetőleg óvja az orosz asszonyt, de nem biztosítja férje baromi bánásmódja ellenében. A muzsik nagy szemeket vág, ha a túszék büntetni akarja. Egy paraszt, ki nejét egyszerűen elkergette, igy kiáltott föl a törvényszék előtt: »Feleségem volt, jószágom volt, — tehettem vele, a­mit akartam!« Egy másik ezzel vágott vissza a bírónak: »Ki verheti meg, ha én nem ?« A parasztnők helyzete még a műveltebb tartomá­nyokban sem valami rózsás, de Oroszországban két­ségbeejtő. »A századok röpülnek — énekli N­e­­­k r a s­o­k, orosz költő — minden a boldogság felé ha­jol, minden elváltozik a földön; csak a muzsik neje él szomorúságban, csak arról feledkezett meg az is­ten !« Az orosz népdalok tele vannak a pórnők titko­san nyilatkozó bánatával. Hány fiatal pórleány her­vad el idő előtt a durva, kegyetlen bánásmód alatt!­­ Többnyire szivük ellenére mennek férjhez, a földbir­­­­tokos vagy a családfő parancsára. Rabszolgái lesznek azoknak, kik maguk is rabszolgák. A szolgaság ket­tős bilincsét viselik! Helyzetük még ma is oly nyo­masztó, hogy a pórnő kénytelen megölni férjét, mert más szabadulás nincs a kegyetlen igából. Ily bűnesetek gyakoriak s a törvényszék, szá­nalomtól eltelve, rendesen fölmenti a vétkest. A nagy sanyaruság daczára van bizonyos báj e szegény orosz hitvesekben és hajadonokban, a mint nyári estén visszatérnek a mezőről s az orosz faluk széles utczáin két sorjában lépegetve, mélabús nótát dalolgatnak. Az orosz nő nem vé­nult el a sok ínség és szolgaság közepette. Még mindig erős és szép. Csak a szabadság egy kis sugarára van szüksége, hogy pompás sudárként fölmagasuljon. A férfiak emancipátiója különben maga után fogja vonni a nők emancipátióját is. A falukban már ma is valódi tiszteletben részesítik az özvegy család­anyát, sőt nem egyszer megtörtént, hogy a községhá­zán a nő helyettesítette távollevő férjét. Az iskoláz­tatás a megindult mozgalmat okvetlenül ki fogja fej­teni. Az individualismus — szemben a patriarchális erkölcsökkel — mind a két nemben életre kelti az ön­érzet csíráját. Az egyéni szabadság vájjon nem lesz-e káros a hagyományokon nyugvó orosz családi életre nézve ? Az orosz községi élet kiállja-e majd a bomlás e processusát ? A család és a község, a házi élet és a mir­ élet ugyanegy alapon nyugszanak; egy az elvük, egy a szellemük; egyik a másik nélkül nem változhatik el. A családi hagyományok elzüllése a közélet hagyományait is egyszeriben megszünteti. A paraszt, emancipálva magát az apai nyűg alól, nem­sokára a közjáromnak is felmondja a szolgálatot; ha otthon nagykorú és szabad, kívül sem akar kiskorú maradni. A függetlenség szelleme, ha egyszer lábra kél, hiába vetnek eléje korlátot. Terjed határ­talanul. Az orosz társadalom túl fogja élni a transfor­­matiót, ha az egyénnek szabadságot ad, ha az egyéni szabadságot nem nyomja el. Tágítsa csak a községi élet lánczát s az orosz paraszt szépen megmarad benne a nélkül, hogy valaha szét akarná tépni. Az ódon agrárius község ma csak úgy maradhat fönn, ha szövetkezik a modern individualismussal.

Next