Pesti Napló, 1878. január (29. évfolyam, 1-29. szám)

1878-01-01 / 1. szám

1. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal t ■■■•.** Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd, január 1.1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi íolyarn. Előfizetési feltételek: Ive, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: hónapra 6 frt — kr. — 8 hónapra 12 frt — kr. esti kiadás postai kütlönkidldáseárt felülfizetés évnegyedenként 1 forint, előfizetés na év folytán minden hónapban megkezdheti,, de ennek bártörténik is, mindenkor a hó első napjától számitszik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti dS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Karaték-tere, Athenaeum-épület, áss. küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára. Az év fordulata közeledvén, t. olvasóinkat felhivja az előfizetési megrendelés minél előbbi megújítására, hogy a mai eseményteljes napokban a lapot rendesen kaphassák. A háború rendkívüli áldozatokat rótt reánk. Az előfizetési ár minden emelése nélkül, ez évben 50—80 számmal többet adunk ki, mint rendes időkben a az eredeti táviratok és havertéri tudósításokban, közvetlen forrásokból merített oly sok gyors és megbízható informatiót nyújtottunk, hogy e tekintetben versenyezhetünk a nyelvi tekintetek miatt összehasonlíthatlanul nagyobb elterjedésre számot tartható »nemzetközi« lapokkal. A magyar közönség fokozódó pártolásába rejtett erős reményünk bátorított e rendkívüli áldozatokra s e remény biztat jövendőre is. A magyar közönség pártolása a »Pesti Napló«-t a legelterjedtebb magyar napilappá tette s bizonyára jövendőben is felkarolja, hogy lapunk, mint a magyar hírlapirodalom független, jól informált és a hírlapolvasó közönség minden igényének megfelelő közlönye, a közügynek jelentékeny szolgálatokat tehessen. Azon helyzetben vagyunk, hogy a jövő évre nagy érdekű eredeti tárcza-közleményeket ígérhetünk. Reggeli lapunk oly művet fog közölni, mely irodalmunkban eseményszerű jellegre tarthat számot. E mű: „A magyar emigratio a keleten írta x. y. A munka, meg vagyunk győződve, a legnagyobb fokú érdeklődést fogja felkelteni országszerte. Száműzötteink élményeit, terveit, kalandjait beszéli el e műben ez élmények egyik részese, kinek neve egyelőre titkunkat képezi, de a munka minden sora elárulja a gyakorlott kitűnő írói tollat, s az előadás közvetlensége a szemtanút. A mű az által különbözik a regénytől, hogy való eseményeket tárgyal, de ez események érdekfeszítők, regényesek, bejátszanak a nemzet életébe, s a magyar olvasó e napló-jegyzetekben veszi először a keleti magyar emigratio történetének teljes, hiteles képét. Esti lapunk tárczája szintén nagybecsű eredeti s a magyar társaséletből vett regényt fog közremi, melynek czime: „Itt és a jövő életben két kötet. Irta: BselíczDsjt rBa-jza, Ijesihc®. Előfizetési árak: Jan.-flecz. végéig.............................................24 frt. Jan.-jan. végéig .............................................12 „ .Sn. —max'dus végéig..........................................o . Január hónapra...................................................2 „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, decz. 31. Üdvözlet a nemzetnek, mely mint az örökifjú természet fris napsugárral uj tavaszra ébred, akként a dermedt tespedésből uj eszmék világánál dicsőbb tettekre éled. Ex profundis clamo, a mélységből kiáltunk segítségért, hogy el ne merüljünk a veszedelemben. A múlt év szégyent, anyagi veszteséget s erkölcsi sülyedést hozott hazánkra s minden baját áthárította az uj esztendőre. Alázó békével s káros kiegyezéssel kínálkozik az uj év, vagy belső válsággal s óriás háborúval. Úgy üdvözöljük a véres háborut s a kínos válságot, mint biztató remeyt beteg kit lassú nyavalya sorvaszt, kívánja ekként az éles vasat s keserű orvosságot, mely a biztos haláltól és a hosszas betegségtől menekülést igér fájdalmak árán, így nem folyhatnak az ügyek tovább, azt mindenki érzi, s ha valaki tagadná, nézzen keletre és fontolja meg lelkében, hogy ott mi történik, s itthon olvassa végig a kiegyezést és számítsa át a budgetet állandó deficitjével s aztán mondja ki, hogy ő megnyugszik benne. Ehhez a debreczeni követek bátorsága szükséges. Ilyenek kevesen vannak, nekik a rothadás élet. Sokan vannak, kik a két rész között választást ejteni nem bírnak elszántsággal ; nyomja lelküket a jelen állapot sivársága, de a merészebb politika veszélyeitől félve, minden cselekvéstől visszariadnak : ezek nem sok hasznot tesznek a közügynek, midőn passivitásuk által fenntartani segítik azon uralmat, melynek bukása előfeltétele a dolgok fordulatának. Tagadhatatlan, hogy Tisza Kálmán bukása szükséges, hogy azonnal, logikai kényszerűséggel, más politika jusson érvényre úgy a keleti kérdésben, mint a kiegyezési kérdésekben és a belügyekben. A minisztérium bukását az elvtelen és decomponált pártok teljes bomlása követné; a nemzet a magyar nemzeti politikát helyreállítaná; az új kormány jellemes és tehetséges hazafiakból alakulva, erkölcsi reputatiójával visszaszerezné a kormány eljátszott tekintélyét s az önálló felfogással s politikai iránynyal biró pártok revindicálnák a parliament alkotmányszerű befolyását, melyet a Tisza Kálmán vezetése alatt álló többség fenntartani elmulasztott. Hogy állunk ma? Igen szomorúan. Bizonyos, hogy Tisza Kálmán a legnépszerűtlenebb kormányelnök, ki gr. Batthyány Iltilus a, női alkotmányos miniatori kormányt vezette. Okait könnyű kitalálni: ígért nemzeti politikát s a nemzet érdekeit feladta Ausztriával szemben minden kiegyezési kérdésben ; nem érvényesítette a magyar nemzet befolyását a külügyek terén s megtűrte, hogy a monarchia három éven keresztül Oroszországgal szövetségben oly keleti politikát csináljon,mely végveszedelembe ejte Törökországot s bizonytalanná teszi sajáig jövőjét • az egyensúly helyreállítására ^itkozött, s’bár újabb terheket rótt a nén^ nincs rá kilátás, hogy a deficitet mt^üntesse; szabadelvűnek nevezte magáv ainnak keresztelte pártját, s egyetlen szabadelvü intézkedést nem tett; ellenben a személyes uralom rendszerét személiy gen;e nélkül sértő kíméletlenséggel és a megfelelő ügyetlenséggel behozta Magyarságon ; a parliamentet demoralizálta, és a síp szivéből gyakori köpenyforgatásai által kitépte a hitet a politikusok szavahihetősége iránt; végre a mihez kezdett, a conceptióban félszegnek és elfogultnak, a kivitelben tehetetlennek bizonyult. Mindezen okokból, melyek közt a keleti háborúban és a kiegyezésben követett magatartása volt a nemzet ítéletére döntő hatással, az évek folyamában oly ellentét fejlődött ki a nemzet közvéleménye és Tisza Kálmán között, melyet csekély számú barátainak, valanint a szabadelvű pártban brit parlamenti többségének támogatása sem ellensúlyozni, sem megváltoztatni nem képesek. Ennek folytán Tisza Kálmánra és a szabadelvű pártra nem marad más hátra, mint választani e kettő közt : vagy lemondani, vagy a nemzetet erős kényszereszközökkel engedelmességre szorítani. Tehát vagy kormányválság, vagy reactió. Tisza Kálmán már több ízben megkísérlette az utóbbit, de kevés sikerrel. Valahányszor az erőszakhoz folyamodott, mindannyiszor kudarcot vallott. Nagyon nehéz egy szabadságszerető népet alkotmányos országban lenyűgözni. Előre mondhatjuk, jós tehetség nélkül, hogy minden újabb kísérlet a reactió ösvényén csak újabb vereséget hoz a kormánynak s ez után Tisza a válságot nem elkerüli, hanem elmérgesiti. Tiszának csak egy módja van, melyen bukását még elkerülheti, mi több az ország bizodalmát visszaszerezheti magának : az actió Oroszország ellen. Nem Tisza kell, hogy vigye ez actiót, eddigi politikája nem jogosítja őt fel arra, hogy nemzete élére álljon , de elfogadjuk az actiót tőle is szívesen s a nemzet kitörő lelkesedéssel követne bárkit, követi Tiszát is, csak vezesse őt az orosz ellen. Nincs okunk feltenni Tiszáról, hogy mint Pál apostol megforduljon a rosz útról a jóra s ki mindig engedett, egyszerre követelő cselekvésre térjen át. És mert az ellenkező bizonyítékok nélkül tőle jót már nem várhatunk, de roszat igenis, ellenben minden új parliamentáris kormányról fel kell tennünk, hogy más keleti politikát fog követni, mint előde, mert különben nem kap többséget, ezért a válságot üdvösnek tartjuk s minél elébb kell óhajtanunk, kivált most, midőn az angolok fellépése kilátást, n—it.n—■« rich»-iz v'«- ■ 1 -‘ t. 1-magatartásáén valahára az általunk magyarok álal képviselt irány fölényt nyerhet. It a kormány- válsággal karöltve kell járni a pártváltságnak, mert kormányképes ellenzékre van szükség, mely Tiszát megbuktassa és új többségre, mely az alakítandó kormányt támogassa. Alulról akarunk építeni, h a párt tartsa a kormányt, ne a kormány a pártot. Legyen a parlamenti többségnek politikája, mely a nemzetben gyökerezik és a minisztériumnak programmja, melyet az ország többsége magáénak vall. Ne legyenek többé pártok, melyek nem jelentenek semmit s hamis czégér alatt árulják rosz italukat. Feladata a parliamentfüggetlen állású kapacitásainak a helyzetet egymással megbeszélni s az ellenzékek egyesitését megkísérleni. Tegyék ezt az ülések megnyitása előtt, hogy tisztába jöjjenek maguk közt és tisztában legyenek a képviselő urak, de hogy a haza is lássa: lehet-e az ellenzékeket egyesíteni vagy sem, lehet-e a vezérférfiakat egy közös politika körül csoportosítani vagy sem, áll-e, vagy nem áll a kormánypártiak hivalkodása, hogy Tisza nem bukhatik meg, mert utána nincs örökös és nincs többség? Mi azt hiszszük, hogy lehet találni alapot új kormánypolitikára, a kiegyezés megszavazása előtt. Azt hiszszük, lehet új többséget találni a szabadelvű páre, csak meg kell próbálni és komp akarni. Mi szükséges Magyarországnak Nemzeti politika és a nemzeti A Pesti Naplj tárczája. Hl lepke. A Magyar Bazárból. — Zöld lepke, mint hulló levél, Melyet tovább legyint a szél, Nem száll, virágot lepni meg, Csak lent, az út porán libeg. Nincs feltűnő bársony meze, Csilló pora, fénylemeze ; Virágkorát most éli bár, Oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt négy, tán öt is, Hogy ízlelt ő szerelmet is ; Most a jövőnek hint magot, Nem fél, hogy a láb rátapod. Szegény ! ha rátoppantanék, Pusztulna ő, s egy nemzedék ; Pe oly bizalmas ott alant: Mért bántsam a kis gondtalant ? Élj, lepke féld múló nyarad, Ha még egy-két napod marad , Jöhet vihar nagy hirtelen , megfagysz esőn, hideg szélén. Köszönd, hogy már tekintetem Földhöz lapul, nem fölvetem : Ha bátran még fennhordanám, Rád is tiportam volna tán. Mért nézzek a magasba fel ! E szép világ: egy ködlepel; Nem látom az ég madarát, Csak téged itt, 8 utam porát. Nem a pacsirtát, a ki szánt; A napnak áldott fénye bánt; De az anyaföld színtelen lakóján megnyugszik szemem. Sorsom pedig, s egy méla gond Ege- ' M már a földre vont; F reménymagot vetek : m : hol pihenhetek ! ARANY JÁNOS. "**» — A magyar emigratio a keleten. — Két kötet. — Irta : X. Y. ELSŐ KÖTET. 1949. Mehádiai tábor*. (Az utolsó csata. — A kimenekülés. — A vaskapu. — Az út Kalafatig.) Puchner seregének Orsovánál Oláhországba futása után Beme nevezetes pontnak megőrzését a 27-dik és 78-dik zászlóaljakra bízta, adván melléjök egy üteg ágyút Knall százados vezénylete alatt és egy pár század székely- és Mátyás-huszárt. E kis sereg Orsova mellett szabad ég alatt táborozott s a muszkák és Haynau seregei előnyomulása s az ezek ellen intézett hadi operatio alatt idejét hadgyakorlatokkal tölté s az igazi veszedelmet csak hírből ismerte. Alig hiszem, hogy felszerelés és katonai gyakorlottság tekintetében az összes magyar seregben e kis csapatnak ez időben párja lett volna, s igy nem csoda, ha érezvén erejét, türelmetlenkedett tétlensége felett s alig várta a perczet, midőn a gyűlölt muszkákkal megmérkőzhetik. Pillanatig sem kétkedők azon, hogy hazánk összes ellenségeit is semmivé teszszük s némi irigykedéssel gondolt reá, hogy e dicső győzelmek nála nélkül vivatnak ki. A várva várt indulási parancs helyett azonban legelőször is egy imádkozási és böjtölési rendelet érkezett. Ennél alkalmasabb eszközt készakarva sem lehetett volna találni a bátor sereg megdöbbentésére. Egy óra alatt vége lett az addigi jó kedvnek s önbizalom helyett a kétség és aggódás rész szelleme ütötte fel tanyáját közöttünk. Majd egy török tiszt értesítette a határhídnál volt őrtisztet arról, hogy Ihász alezredes a Veres toronynál kivezetett s Oláhországba menekült. Ez eddig élé hallatlan eset különösen az erdélyieket rémítette el, lázas izgatottságot okozott, s az erdélyiek tisztjeinek nagy megerőltetésébe került őket visszatartani attól, hogy tömegesen haza menjenek. Aug. 7-én egy futár jött Görgeytől. Minő írott rendeleteket hozott, azt nem tudhatom, de e naptól kezdve a győzelemnek még reménye is eltűnt közülünk. Hírek keringtek, melyeknek kezdőjét felfedezni nem lehetett, s melyek a legénységnek szabad haza mehetést és ezüst pénzt ígérgettek, a tiszteknek rangjuk megtartásával az idegen, illetőleg orosz szolgálatba való felvétetést, a hazának békét s az 1848 előtti állapotokat. Augusztus 10-én útnak indítottak bennünket, hogy a Temesvárnál vívandó döntő csatában mi is részt vegyünk, azonban másnap meg visszafordítottak, harmadnap ismét előretoltak, mígnem augusztus 14-dikén ismét visszahátráltattak egész Mehádiáig. Még az nap tábort ütöttünk s itt ültünk nyolcz napig, szenvedvén e 8 nap alatt mind testileg, mind lelkileg annyit, mint az egész hadjárat alatt. Élelmezésünk annyira hiányos volt, hogy 3—4 napban alig kaptunk egy részlet kenyeret s egész századokat kellett a még ellenségtől el nem foglalt nehány falu kisarczolására kiküldözgetni, s ezek is alig hoztak egy két szekér eleséget, mely dirib-darab kenyérhéjból, kukoricza lisztből s egy két sovány disznó vagy kecskéből állott. Pénzünknek értéke oly annyira alá esett, hogy én magam is fizettem egy oláhnak 5 pengő forintot egy másé kenyérért, fizetésünket százas bankjegyekben adták ki, melyeket többé senki felváltani nem akar, s nem is tudott, utoljára felemésztettünk a környéken mindent, a mi megehető volt, s az éretlen gyümölcs és nyers kukoricza choleraszerű betegségeket és számtalan halálozást idézett elő közöttünk. E mellett már első nap elterjedt hire, hogy Kossuth Szőllősyvel álruhában, leborotválkozva török földre menekült, őt megelőzte a két Perczel, követték — igy beszélte azt a hír — Szemere, Fülöp, Wágner, Egressy, Hajnik, Batthyány, Mészáros, Dembinszky és számtalan sok más. Tisztek, katonák, sőt polgáriak is szekereken, lóháton, sőt sokan gyalog is vonultak keresztül táborunkon Orsova felé. Egyik a Görgey árulásával, másik a temesvári elvesztett csata hírével rémitgetett bennünket. Hogy a fegyelem köztünk is fel ne bomoljon s e miatt még a menekülhetés is lehetetlenné ne legyen, parancsnokaink — Jasics és Kabos — koholtaknak nyilvániták e rosz híreket. Jasics egy nagy útmutató táblát állított ki az országútra »Rennweg der Feigen« felirattal s e szép diadalív mellett haladott el sok nagy ur, mig nem Wisocky összevagdalással fenyegetődzve, a táblát levetette. De hiába való iparkodás volt már kétségbe vonni a rémhíreket, mert főbb kitűnőségeinket előbb öt-hat-, majd ötven-hatvan embernyi rendetlen csapatok követték rémülten, kétségbeesve. Augusztus 19-dikén már az egész lengyel légió jött, e magas rangú tisztekben gazdag csapat, mely másnap át is kelt a Dunán a Monti olasz légiójával egyetemben, megadván magát leghaszontalanabb ellenségeinknek, a szerbeknek, kik őket lefegyverzették és vendégszeretet helyett piszkolódással és bántalmazásokkal fogadták. Legvégül jött a Rosti vadász- vagy 66-ik zászlóalj, 16 —18 éves fiatal gyermekek, ezek táborunkban foglaltak helyet, és harmadnapra rá segítettek megállítani azon osztrák csapatot, mely Orsóva és a határszél elfoglalására ellenünk küldetett. E nehéz körülmények közt a fegyelem is felette meglazult. Különösen a székelyek kezdettek tanácskozni, azután egyenkint, majd még kisebb csapatokban hazatértek. Augusztus 19-én egy egész század megindult haza felé s csak egy század Vilmoshuszár fenyegetésének s Kabós őrnagy rábeszélésének sikerült őket ismét visszatéríteni; másnap az egész előőrsi félszázad megszökött, 20-dikán pedig ismét egy félszázad és két ágyú legénysége tűnt el, az előőrsökről átmenvén tisztestől együtt az ellenséghez. Legalább ekkor nekünk azt a hírt hozták felőlük, később hallottuk, hogy ott künn az előőrsön összebeszélve elindultak haza, és elszéledtek. Tudtuk már, hogy mindennek vége, nem Elringattuk többé magunkat szép reményekben, olyanok voltunk, mint a siralomházba kitett halálra ítélt rab. Ezért a szökők és engedetlenek iránt nem is akartuk használni azon szigort, mely ily rendkívüli körülmények között úgy is eredménytelen, sőt tán magunkra nézve veszélyessé lehetett volna, s inkább szép szóval és jó példával igyekeztünk a legénységet a végelcsüggedéstől megóvni s együtt tartani, hogy a számtalan menekülők útját fedezzük, s nem valami hadműveleti czél, csupán a fegyver tiszteletéért az utolsó csait kivívhassuk. — Tartozom az igazságnak kimondai hogy a bihari 27-ik zászlóaljból összesen alig 20- 25 ember széledt el, a 78-dikból legalább 150—20 szökött meg, a visszamaradtak meg zúgolódtak engedetlenkedtek tisztjeik iránt. Augusztus 23-án reggeli 8 órakor Matt Ede százados a 27-dik zászlóaljból aki Mehádi előtt a karánsebesi és szászkai utak összetalálkozásánál egy századdal őrködött, jelt adott az ellensé közeledtéről. Erre Kabós alezredes seregünket következőeg állította fel. A nagy országúttól jobbra a Bé Réka patak medrében jól fedezve a 66-dik zászlós (Rosti vadászai) képezék a jobb szárnyat, ezekk szemben mintegy 500 lépésnyi távolságba a szőlőskertek kerítései mögé a 27-dik zászlóalj (Jas. parancsnok), mely e szerint képezé a balszárnyi Mintegy 400 lépéssel hátrább a két szárny vége, az országúton 4 ágyú s ennek fedezetéül Vili huszárok, ezek mellett a terrasse szerű magas lyon ismét 4 ágyú elrejtve a kukoriczaföldek 1 fedezetül a 78-dik székely zászlóalj (Kabós pa nők). Mindezen csapatok úgy voltak elhelyezve, h az ellenség egy lelket sem láthatott s ha a felki benyomul, három felőli tűznek lett volna kitéve. 9 órakor vonult vissza Matta százados, ao ban követtetve az ellenség lovasságának egy szí által. A mint Mehádián átvonult, az oláh pópa, házánál épen szállásolva volt, az ablakból Mattára. Midőn e zárt azezvonalban haladó jogi Budapest, decz. 31. (A képviselőház pénzügyi jogáinak) tisztelt tagjai figyelmeztet ezen bizottság, a deczember 16-án álti végzés nyomán január 5-dikén szombat 10 órakor ülést tart, melynek tárgya az ogyár Lloyd-társulattal kötendő szerződő törvényjavaslat. Budapest, decz. 31-én Z Ede az állandó pénzügyi bizottság elnöke. (Az angol politika) legújabb a Köln. Ztg. teljes rokonszenvével fogat hosszú czikkében idézi Springer jeles ii és tudós azon nézetét, hogy az utóbb Oroszországnak juttatták az uralmat Kel. felett. Az angol közszellem ébredésének egyetes jeleképen felhozza azután Austin . got író Beaconsfield lordhoz intézett ny, mely a leghatározottabb intézkedéseket sürgeti Oroszország ellen. Austin ar Gladstoneról nem valami kedvező véleményben van, ámbár elismeri róla, hogy még mindig nagy hatalom Angliában, mert »a királyság legtöbb bolondját és minden fanaticusát összegyűjtheti zászlója alá.« A Köln. Ztg. kiemeli, hogy Victoria királynő egészen Beaconsfield úr pártján áll sőt a legkomolyabb elhatározásokban sem fogja akadályozni. De a kiváló német lap azt is bizonyosnak tartja, hogy puszta fenyegetés nem teend hatást Oroszországra. Angliának komolyan el kell szánva lennie a háborúra, ha Oroszországban fel akarja ébreszteni a gondolatot: nem lenne-e jobb békét kötni, mit az orosz pénzügyek állapota is nagyon kívánatossá tesz. (A horvát országgyűlés lévéből) A zágrábi b z or szerint a horvát országgyűlési költségvetési bizottság f. hó 28-án tartott esti ülésében elhatározta : indítványozni a zágrábi országgyűlésen, hogy saját kezdeményezése folytán fogadja el a három havi indemnitiáról szóló törvényt, minthogy az országgyűlésnek nincsen ideje a jövő ?... . idején tárgyaini és •.•événynyé emelni; a kormány napestignem engedhető meg, hogy törvényes budget nőik a kormány07-é n A f. évi deczember hó 29-iki orszt.. ülésen a költségvetési bizottság ezen indítványig... sürgőssé- géről fog határozat hozatai; deczember hó 30-án pedig az országgyűlés a szóban forgó törvény érdemle-eges tárgyalását kezdi meg. Az Obzor valószínűnek tartja, hogy a tartománygyűlés a bizottság előterjesztett indítványát elfogadja. (Román lapokból.) A bukaresti Timpul felhívja Románia polgárait, hogy a török foglyokat, akik szent ügyükért oly vitézül harczoltak, kik ezen- kívül éhség s hideg miatt annyit szenvedtek, oly hallatlan nehézségekkel küzdöttek, s mégis az utolsó falat kenyérig, s az utolsó töltényig helyt állottak, a lehető legmelegebben fogadják. A Románul az országban dühöngött rendkívüli zivatarokról szólván, aggodalmát fejezi ki a török foglyok sorsa felett, kik tudvalevőleg oly nagy hiányt szenvednek téli öltöny dolgában, s kiknek hollétéről, sorsáról a távirdai öszszeköttetés fennakadása miatt semmi értesítés sem érkezett Bukarestbe. Magyarország 1877-ben. A lefolyt év nem mutat fel nevezetes belügyi »eseményeket«, de az oknyomozó történet, mely nemcsak a világ- és nemzetrázó katasztrófákat, hanem azok készülődését is kutatja, a lefolyt évet a legemlékezetesebbek és legtanulságosabbak közé fogja sorozni. A magyar nemzet ez évben passiv szerepet játszott. A lefolyt év története abból állott, hogy két beláthatatlan fontosságú, végzetteljes eseményt engedtünk érlelődni : 1) a ki egyzést, mely szóként fog rágódni a nemzet imáin; és 2) a pamlavismus elhatalmasodását a Balkán-félszigeten. E két veszeelem felismerése, a közvélemény vergődése készülő anyagi és politikai tönkrejutás elé, és a magyar parlament tétlensége : ezek epezték a lefolyt év fölötte tanulságos tömetét. A keleti válság és a kiegyezés alkották azon vezetes beszéd tárgyait,melylyel Goron István szabadelvű párt elnöke újév napján a mind elket a kormánypárt nevében üdvözölte. Goro h hngsúlyozta, hogy a nemzet, ha érdekes koczkánknak forogni, lelkesülten fog a fejedelem és kártya köré csoportosulni; hangsúlyozta, hogy »lehesen nem látni azon törekvés czéljait, hogy elzárnak hazánkra nézve azon források, melyekből nden nép anyagi jóléte elemeit meríti;« aggódik,gy »a százados nyilt és alattomos súrlódások mégis értek véget.« Tisza azt felelé, hogy »sem svágyból, sem türelemvesztés, sem felháborodás att« még nem lehet háborút kezdeni, hanem csak, ha a nemzet és az állam jogait máskép megvédeni nem lehet; azután reményét fejezi ki a kiegyezés függő kérdéseinek oly megoldása iránt, »mely megfelel a nemzet érdekeinek a nélkül, hogy legalább hosszú időre elidegenítse a monarchia két államát.« Ily biztatás mellett nem sok hitelre találhatott a félhivatalos lapok dicsekedése, hogy meglesz az önálló bank, a nemzeti bank megczáfolta őket, közzétévén 1876. ápril 19-ki jegyzékét, melyben kijelentette volt, hogy a magyar nemzeti bank felállítására nem vállalkozhatik. Az alkudozások, melyek januárban Bécsben folytattattak, eszerint már csak a közös bank körül foroghattak. Január 23-án az osztrák miniszterek pestre jöttek és itt folytak a tárgyalások, de a Correspondenz-Bureau febr. 6-iki távirata szerint ezek nem vezettek eredményre; az osztrák kormány és a bank visszautasították azon követelést hogy az igazgatóság a paritás alapján alkottassák meg ; febr 7-én a Tisza-cabinet tagjai a képviselőház miniszteri szobájában aláírták lemondásukat és Tisza azt ajánlotta ő Felségének, hogy hivja fel Bécsbe Sennyeyt és Mailáthot. Lapunk ekkor ki tetizték innét fellvssak ki ? Til és alant a Tisza-cabinet nélkülözhetlenségét öusmonstrálja. Tisza azért hozta javaslatba Sennyeyt, kinek sem a parlamentben, sem az országban nincs pártja hogy az osztrákok és magyarok megijedjenek és hogy ő mint a kiegyezésre kizárólag privilegizált Miniszter kerüljön ki a válságból. A képv. ház febr. 10-iki ülésében Tisza azzal indokolta lemondását, hogy a paritás elvét a csekélynek látszó kérdésben sem adhatta fel fl kaput nyitott volna azoknak, kik más’ kérdésekben 1S m^...porlették volna a • ” buktatni; előadta, hogy eng^.,^ , £ TM az önálló bank felállítására, de »dj^ft. _ v 5 S^tol az állam és Magyarország jólétén aggódó fejrucTMA aggályai, hogy azokat neki elhárítania nem sikerült.« S e n n y e y nem vállalta el a cabinet-alakitást, mert — mint február 27-dikén a házban kijelenté — »a Tisza által elfogadott pontokért, melyeket roszaknak tart, nem akart felességet vállalni.« Febr. 27-én a hivatalos lap közölte a második Tisza-cabinet kinevezését. Tisza e nap előadta, hogy a cabinet alakítási kísérletek meghiúsulta folytán új alkudozásokat kezdett az osztrák kormánynyal és ekkor oly propositió jött létre, mely »teljes egyenlőséget biztosít a magyar állampolgárok és a magyar állam helyzetének a monarchia másik fele állampolgárainak és államának helyzetével.« Ez a »teljes egyenlőség« abból állott, hogy a bank alkormányzóit a két p. n. miniszter nevezi ki (a nem-