Pesti Napló, 1878. január (29. évfolyam, 1-29. szám)
1878-01-01 / 1. szám
zeti bank ezt még manapig sem fogadta el) és hogy a felügyelő tanácsot illetőleg »elvben« megóvatott a paritás a két kormány közt; az osztrák kormány ráállott, hogy ő is csak két tagot nevez ki a felügyelő tanácsba; a neki szánt nagyobb befolyást reducálta a nemzeti bank javára. Az új kiegyezést »egy rémes kiáltással fogadta a sajtó, úgy tekintette, mint egy csatavesztést, mint egy megdöbbentő szerencsétlenséget.« Pest megye márt. 20-án elhatározta, hogy felír a kiegyezés ellen; példája számos utánzóra talált. A keleti kérdés is izgatta már a nemzetet, melynek hangosan kifejezett rokonszenve kisérte az egyetemi ifjuság küldöttségét, mely diszkardot vitt Abdul Kerimnek Konstantinápolyba és ott a legnagyszerűbb ovátiókkal fogadtatott. Lelkes, országos tüntetésekkel fogadták a hazatérő ifjakat. A szultán azzal viszonozta e tüntetést, hogy a Corvinákat felajánlotta a budapesti egyetemnek és ez ajándék átadásával megbízta Tahir beyt, kit — Savfet külügyér szavai szerint — e czélból Budapestre küldött. A főváros nagyszerű készületeket tett a vendég fogadására, de Andrássy nem engedte meg, hogy a nemzet illően fogadja a maga vendégét; orosz-ellenes tüntetéstől félt; a szultán külön küldötte még csak hivatalos fogadtatásban sem részesült; úgy utazott haza apr. 25-én; két külügym. tisztviselő hozta a Corvinákat apr. 28-án Budapestre, hol a kormány részéről Szász Károly, azután az egyetem rectora és a városi hatóság átvették. Május 1-én a képv. ház — a független szabadelvű párt kezdeményezése folytán — egyhangúlag köszönetet nyilvánított a szultánnak a nagybecsű ajándékért. Ez némileg lecsillapítá az ingerültséget. A képv. ház ápr. 23-iki ülésében a kormány a következő kiegyezési ívjavaslatokat terjesztette elő: 1. A bankegyezmény beigtatásáról; 2. a bankegyezményről; 3. az osztrák-magyar banktársulat alapszabályai; 4. a kereskedelmi és vámszövetség ; 5. a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek; 6. a czukoradóról; 7. a szeszadóról; 8. a 80 milliós bankadósságról. Előterjesztett továbbá egy határozati javaslatot a quotadeputatio kiküldéséről. A külügyi események, az elkerülhetlennek mutatkozó orosz-török háború mind figyelmesebbé tevék a nemzetet arra, hogy nemcsak anyagi, de politikai jövője is válságos viszonyok közé sodortatik; a nemzet érezte, hogy a török birodalmat elsodorni készülő szláv áradat örökös fenyegetés lesz a magyar államra nézve. Érzelmeinek impozáns kifejezést adott a fogadtatás által, melyben a szófiákat részesité, kik ápr. 27-én érkeztek magyar földre és mint a főváros népének vendégei folyvást a legnagyszerűbb ovatiók tárgyai voltak. A képv.házban uralkodó, de mindeddig határozott alakot nem öltött forrongás egyik nevezetes tünetét képezte a hatalmas beszéd, melylyel Horváth Boldizsár május 2-án a gyámügyi tvjavaslat tárgyalásakor Tisza Kálmán »reactionaries« politikáját megtámadta; ennek az lett az eredménye, hogy Tisza csak a szélsőbal segítségével tudta 10—15 szónyi többséggel a javaslatot keresztülvinni. Ugyan a napon Somssich interpellált a keleti kérdés tárgyában. Ez volt az egyetlen interpellate, melyet kormánypárti képviselő intézett a cabinethez a külpolitika tárgyában. Tisza május 4-én felelt de úgy hogy Somssich a választ »nem találta kielégítőnek;« május 9-én a Duna semlegessége tárgában felelt Tisza Somssichnak, de Somssich ezt aálaszt is csak »sajnos tudomásul«vette. Zágrábban Albrecht féiig fogadtatásai ’«vr*13-13 "““‘'OWebw niuaittA. jk.diposuiatufd; *noi* népdalokból összeállított« hymnust játszottak, mely azonban annyira »hasonlított az orosz hymnuszhoz« (mint Tisza magát kifejezte) hogy Albrecht félig nem engedte tovább játszani. Azóta a horvátok meggyőződhettek, hogy Boszniában nincs horvát párt, de a tanulság nem fogott rajtuk. Május 16-án Helfy ismét interpellált a keleti kérdésben, mire Tisza a kormány felelősségére utalt és azt mondá, hogy a kormány ügyelni fog, miszerint a háború következtében oly alakultak ne jöjjenek létre, melyek a mon°”‘’Ma érdekeit veszéljy.• — fontos leleplezést közölt a Pesti német-osztrák-magyar véd és dacz szövetségi tervről, melyet katonai köreink meghiúsítottak; e leleplezéseket több felől megerősítették és a reichsrathban interpelláló is volt miattuk. Nagy izgatottságot keltett, midőn jun. 20-án a Kiemdenblatt azt jelenté, hogy Rodich és Mol- 1ináry alatt két mozgósított hadtest állíttatik fel, Simonyi Ernő és K. Kaas Ivor jún. 23-án interpellálták is a kormányt. A mozgósítás nem történt meg de annyi kiderült, hogy a hírt a külügyi hivatal szándékosan célportáltatta, diplomatiai czélokból. Somogy megyének a keleti kérdés tárgyában benyújtott kérvénye jan. 26-án fontos vitát idézett elő a házban. Apponyi Albert gróf beszédére Tisza Kálmán nevezetes nyilatkozatokkal felelt; kijelenté, hogy nincsenek sem szövetségeseink sem kötelezettségeink; hogy a monarchiának döntésre hivatott köreiben nincs senki, ki külpolitikánk feladatául azt tekintené, hogy szomszédságunkban a birtoklási és hatalmi viszonyok megváltozzanak; ily politika érdekében határozatokat hozni a jövőt illetőleg sincs senkinek szándéka. Nemhogy bármi tartomány megszállása, de még csak részletes mozgósítás iránt sem hozatott határozat. A király táviratilag üdvözölte Tiszát e beszédért. Több napig tartott a vita — ez egyetlen tény melyre a magyar parlament a keleti válság ügyében magát rászánni merte. Zsedényi a német szövetséget hangsúlyozta; Apponyi Albert a török birodalom integritása mellett szólt; Kállay Béni »bosnyákul« beszélt, de csak Pulszky Ágost és Márkus István pártolták; Ürményi Miksa a conservativ párt nevében defavoyálta; Csernátony, Gullner Gyula, Orbán Balázs, Remete Géza, Irányi Dániel, Tarnóczy és mások mind kikeltek ellene. Polytot kivéve a »nemzetiségiek« mint pl. Cosma Parthén, Miskatovics mérsékelten beszéltek. Tisza jún. 30-án tetemesen csökkentette jun. 26-iki beszédének kedvező hatását; tiltakozott azon felfogás ellen, mintha ő Törökország integritása mellett nyilatkozott volna. Határozat nem hozatott, és azontúl a kormánypárt arra szorítkozott, hogy »tudomásul vette« az összes , többé kevésbbé semmitmondó válaszokat, melyeket Tisza az ellenzéki szónokok interpellációira adott. Időközben Bécsben egyre folytak a quótabizottságok tanácskozásai; két-két üzenet változott, melyekben osztrákok és magyarok minden kigondolható érvvel kölcsönösen a felől kapacitálták egymást, hogy a túlsó fél 1867 óta mennyire gyararapodott. júl. 6-án a magyar quóta-bizottság kimondta, hogy miután a vámrestitutió kérdésében nem létesült megegyezés, kényszerítve látja magát az alkudozásokat egyelőre megszakítani; júl. 7-én az osztrák küldöttség is egyhangúlag kijelentette merev ragaszkodását a »keine Mehrbelastung« elvéhez. E határozatokról a két parlamentnek az év vége felé jelentés is létetett. Július 7-én az országgyűlés elnapoltatott sept. 15-ikéig. A közvélemény nem nyugodott; az aggodalmakat nagy mérvben fokozta Gurko expeditiójának sikere; július 26-án Pulszky Ferencz elnöklete alatt a fővárosi polgárság színe java népgyűlést tartott, mely Klapka György, Királyi Pál, Helfy I.J beszédei után kifejezte megbotránkozását az oroszok barbár harczviselési módja felett. Oroszország hatalmi terjeszkedését Ausztria és Magyarország érdekeivel megférhetetlennek nyilvánítá és elhatározta küldöttségileg felkérni a kormányt, hogy a monarchia érdekeit az orosz terjeszkedési politikával szemben kellő időben minden rendelkezésére álló eszközzel érvényesítse. A főváros példáját Magyarországnak majdnem valamennyi városa követte; sok helyütt egyenesen a fegyveres beavatkozást sürgették. Tisza aug. 2-án fogadta a fővárosi népgyűlés küldöttségét és azt hangsúlyozta, hogy »a nemzetet lehetőleg meg kell óvni a mindig sajnos véráldozatoktól;« az egri küldöttségnek pedig azt felelte, hogy »magyar vért nem szabad semmiféle más hatalom érdekéért ontani.« Julius 31-én nagy fontosságú közös miniszteri értekezlet volt, mely felhatalmazta Andrássyt, hogy »szükség esetén« intézkedéseket tehessen a déli határszélen felállított csapatok erősítésére és e végből a közös activákat 30 millió frt erejéig lombardirozhassa. Az országgyűlési szüneteket a kormány a vámpolitikái akadottá.Apokra használté, fel, a melyek ismételten húzódtak. Aug. 21-én a trónörökös nagykorú lett, mely lomból . " nemzet arról emlékezhetett meg, hogy évszakrjz. óta Rudolf főherczeg az első trónörökös, ki magyar szellemben neveltetett. Nem kis izgatottságot keltett azon, aug. 24-én érkezett hír, hogy Nachtlebent és Zoliert az Achaitius ágyuk titkának elárulása miatt letartóztatták ; a végtárgyalást, »diplomatiai okokból« nem lehetett egész nyilvánosan megtartani, ami az ügy fontosságáról tanúskodik. Megelégedéssel fogadta a magyar közvélemény azon hírt, hogy Moulin úrg jul. 27-én beadta lemondását és helyébe Philippovics táborszernagy neveztetett ki. September havát király ő Felsége Magyarországon töltötte ; Kassán sept. 11-én Sándor czárra toasztot mondott, mely sensatiot keltett, mert a Corr. Bureau hamisított szövege szerint szövetségesének mondáa czárt. Az izgatottságot csak ügygyes bajjal lehetett lecsillapítani a hiteles szöveg közzététele által. Ezen eseménynek utójátéka volt Yerhovay sajtópere, mely decz. 29-én tárgyaltatott. Sept. 15-én az országgyűlés ismét megnyílt, és csakhamar özönével jöttek a külpolitikai interpellációk. Apponyi Albert a ház zajos éljenei közt csodálatát fejeze ki a török hősök iránt és követelte, hogy a monarchia gátolja meg Szerbia actióját; interpelláltak még Simonyi Ernő, Helfy, Irányi és Simonyi Lajos báró. A főváros lakossága is impozáns kifejezést adott a nemzet érzelmeinek: sept. 18-án este az egész főváros ki volt világítva a plevnai győzelmek örömére. E példát majdnem az egész ország követte. Sőt az osztrákok is megszólaltak. Fux és 28 képv.társa Apponyiéhoz hasonló interpellációt intéztek az osztrák cabinethez. Mindez mit sem használt; salzburgi levelezőnknek— azóta fájdalomvalónak bizonyult — tudósítása szerint Bismarck a sept. 18 és 19-ki salzburgi találkozáson rábeszélte Andrássyt, hogy sem Szerbia, sem Görögország támadó fellépését Törökország ellen ne gátolja meg. Tisza sept. 27-én felelt a fentebbi interpellációkra, melyekhez még Bausznerné járult a német szövetségről; ez utóbbit illetőleg Tisza »megnyugtatta« Bausznerné, hogy Németországgal igen jó viszonyban vagyunk, a többi interpellálóknak a szokásos phrazisokkalfelelt. Auersperg is igy válaszolt Foxnak, sőt még azt is kérte a háztól, »mentené fel a válasz alól« Szerbia actióját illetőleg. September vége felé kalandos hírek érkeztek az »erdélyi legió«-ról; az ügy iránt a közvélemény csak akkor nyert tájékozást, midőn az a legfitétőszék elé került és egy mulatságos humbugnak bizonyult, melynek legcomiusabb epizódját kétségkívül a Helfy esete képezte. Oct. 9. és 10-én bocsáttatott aláírás alá a magyar aranyjáradék-kölcsön, mely itt Budapesten váratlanul fényes eredményt ért el; közel 12 millió íratott alá; oly összeg, minővel a magyar pénzpiac és a magyar tőke még soha sem vettek részt semmiféle pénzügyi operatióban; de külföldön az aláírás nem sikerült úgy, ahogy reméltük, Bécsben 8 milliót, Németországban 20 milliót, Páris és Londonban 15 milliót írtak alá. Egyébiránt vigasztalásunkra szolgálhatott, hogy nemsokára ráa hatalmas Oroszorság még nagyobb kudarczott vallott az európai pénzpiacon. Oct. 23-án megnyittatott az összekötő vasút, mely közlekedési hálózatunkban igen nevezetes szerepre van hivatva. October hó folyamában tárgyalta a ház a szesz- és cukoradójavaslatokat, nov. 22-én pedig a határvidéki vasúti törvényjavaslatot, mely miatt a horvát képviselők egy része kilépett a szabadelvű pártból. Nov. 18-án volt a budapesti bank- és vámügyi népgyűlés, mely szószegőnek mondta a kormányt és »követelte« a kormánytól az önálló bankot és külön vámterületet. October 25-én történt Miletics vád alá helyezése. October 27-én a képv. ház megkezdte a banktörvényjavaslat tárgyalását és nov. 8-án 210 szóval 109 ellenében általánosságban elfogadta azt. Oct. 3-án Széll Kálmán előterjesztette az 1878. évi költségvetést, mely 15.638.000 frtnyi deficitet praeliminál. November 3-án Tisza bejelenti a háznak, hogy a német vámtárgyalások eredmény nélkül megszakíttattak; néhány nap múlva pedig előterjesztő a külön vámtarifát, melyről annak idején nagyszabású tanulmányt közöltünk. A reichsrath is megkezdte ekkor a bankjavaslat tárgyalását; a vitát nevezetessé tette Kellers- Perg centralisticus szellemű beszéde, melyet Herbst, Unger és Preus erélyesen defavoyáltak; a bécsi lapok azt fejtegetik, hogy a dualizmus az osztrák bankvitából megerősödve került ki, hogy a magyar állam hitele elleni kicsinyes rágalmak visszautasíttattak, a miniszteri és képviselői padokon ülő államférfiak tiszteletüket nyilvánították a magyar állam iránt. November 22-én a képv.ház megkezdte a ■-yumetu uuutiA tá rgyaia&ts az anauilius vita rövid volt; több elvi kérdés értékes vitákra adott alkalmat; a codex elfogadása képes a parlament ez évi egyetlen nevezetes tényét. A részvet tárgyalás decz. 18-án fejeztetett be. December hóban a politikai élet a def Jeatókban összpontosult, melyek decz. 5-én kezdik meg működésüket. A közös költségvetés 109.031,871 frt szükségletet és 4.699,296 frt fedezetet irányzott elő (a hadügynél 3.593,587 frt többletet), de a quóta arány nem lévén megállapítva, a kormány három havi indemnityt kért. A delegátiók ez ülésszakát a külügyi viták tették nevezetessé, decz. 9-én Széchen és Andrássy közt nagy érdekű társalgás folyt. Andrássy kijelente, hogy a monarchia bizton számíthat igazságos és méltányos érdekei érvényesítésére, hogy nélkülünk senki sem foghat a keleti ügyek szabályozásához; majd decz. 11-én utalt arra, hogy Szerbia eddig nem foglalhatta el Boszniát, se pedig Montenegro Herczegovinát; de Haynald azon kérdésére, hogy megengedjük-e új souzerain-államok keletkezését a keleten, megtagadta a feleletet. Kijelenté, hogy mi Oroszország háborúját Törökország ellen csak úgy akadályozhattuk volna meg, ha magunk üzenünk háborút Oroszországnak, de ezért a politikáért ő nem akar felelősséget vállalni. Decz. 12-én az osztrák delegatióban Grocholski és Demel nyilatkoztak az orosz politika ellen. Andrássy azt viszonza, hogy az osztrák érdekek mind megóvattak. Egy más alkalommal Andrássy a magyar népgyűlések resolutióit határozatlan tettvágynak tulajdonitá, melyet a magyar népdal így fejez ki: »Megverek valakit, vagy engem valaki.« De a legfontosb nyilatkozatok titokban maradtak . Széchen a N. Fr. Pr.-ben, gróf Apponyi Albert pedig a képviselőházban kijelentették, hogy ők nem nyilvánítottak Andrássynak bizalmat, csak anynyit mondtak, hogy a jelen körülmények közt a külpolitika nyilvános elvi fejtegetését nem tartják opportunusnak. A delegatió külügyi albizottsága is ily értelmű határozatot hozott. Az indemnity megszavaztatott. Decz. 15-én a képviselőház 144 szóval 78 ellenében elfogadta a provisoriumról szóló törvényjavaslatot. Decz. 16-án a keleti kérdésben ismét népgyűlés volt, melyen Helfy és Eötvös Károly mondottak nagyhatású beszédeket. Tisza Kálmán a népgyűlés küldöttségét nem akarta elfogadni, ami sajnos kihágásokra adott alkalmat, melyek miatt most a miniszterelnök a gyülekezési jogot szándékozik megszorítani. Decz. 19-én Tisza a vámügyi bizottságban kijelente, hogy a magyar kormány a vámtarifát csak úgy tartja a maga részére nézve kötelezőnek, ha az osztrákok is változatlanul fogadják el. Az év utolsó eseményét képezi Wrede herczegnek Belgrádban tett nyilatkozata, hogy a monarchia nem fogja megengedni a szerbek betörését Boszniába. E két nyilatkozat képezi az auspiciumokat, melyek közt a méhében nagy eseményeket rejtő újév elé tekintünk. a 27-dik zászlóalj irányát elérte, a legvégső balszárnyról egy honvéd rájuk tüzelt, s ez által helyzetünket elárulta. Rögtön hátra húzódtak s felállítván egy üteg röppentyűt, elkezdek helyzetünket kémlelni. Mintegy 60 lövést tettek a nélkül, hogy részünkről tűzök viszonoztatnék s a nélkül, hogy csak egy emberünket is megsebesítették volna, pedig néhány röppentyűjük egészen közénk esett, egynek gránátja beszakitotta a dobot, melyen két tiszt, ugymint Francziszczy és Bakacs markaözött, egy másik mellettem és Kosztolányi mellett 2 lépésre pukkant el, de senkit meg nem sértett. Végre megsokalván parancsnokunk e boszantást, ágyúinkkal rájok tüzeltetett, mi őket azonnali hátrálásra kényszeritette. Ez alatt a sűrü kukoricza közt kibontakozott csatárlánczuk, s megkezdő az előhaladást erős tüzelés közben, a mi azonban fedett helyzetünk folytán nekünk igen keveset ártott, s részünkről darabig nem is viszonoztatok. Lassankint azonban a 66-dik zászlóalj jobb és a 27-dik zászlóalj bal szárnyai erősebben kezdettek .e elengedni a tüzelésbe, s elhagyván fedett helyeiket előtörtek, úgy hogy 10 óra tájban a csatározás mindkét részen egyenlő erélylyel folyt. Az osztrákok lassanként visszahúzódtak, de 11 órakor a mieink is visszarendeltetvén előbbi helyeikre , ismét csend jen. Ekkor az osztrákok egy parlamentakr által felsólittaták Kadó st, hogy kövesse a többi tábornokok és csapat parancsnokok példáját s tegye le a fegyvert. — K a bó s egy még az erdélyi téli hadjárat óta nálunk volt fogoly sebesült osztrák tiszt, kinek szabadságát vissza adáa vissza szénfelé, hogy miután az osztrákok úgy sem várhatnak nagy eredményt csatározásaiktól, hagyjanak fel az •Anélküli vérontással s várják el, ami okvetetlen kövezni fog. Az ajánlat, úgy látszik, egyik részről sem fogtatott el, de a két ellenséges sereg előbbi helyében maradt, pihent , és várta, hogy mit kezd a másik. Délután egy óra tájban legvégső balszárnyunkon a 27-dik zászlóalj házában erős puskatüzelés riasztott bennünket talpra, a troli vadászok megmászván a hegyeket, a 27-dik zászlóaljat alig 50 lépésnyi távolból hátban támadták meg s pillanatra nagy zavart idéztek elő, úgy hogy az egész zászlóalj futni kezdett a közép felé. Tíz percz alatt azonban ismét rendbe szedte magát a zászlóalj és szurony-szegezve rohant előre s nem csak előbbeni helyét azonnal vissza foglalta, hanem a vadászokat a völgybe a kukoriczák közé is folyvást üldözte. Itt újra kezdődött a tüzelés, ágyúink is előnyomultak az Orsovától 3 mértföldet mutató kő oszlopig s onnan darabig tüzeltek, noha a nagy kukoricza miatt hihetőleg kevés eredménynyel. Két és fél órakor az ellenség ismét Mehádia alá nyomatott vissza és tüzelése minden ponton megszűnt, ekkor seregünk zárt oszlopokban megindult Orsova felé, hova estére háborútlanul megérkezett. Augusztus 24-dikén égetőn kelt fel a nap végig ragyogva a nagy Dunának óriás tükörén, talán fel akará szárítani szemünkbe tódult könyeinket, vagy tán gyönyörködni akart az utolsó magyar fegyver csillogásán ? Oh hiszen nem sokáig gyönyörködhetett már! Útban voltunk Oláhország felé, ez volt utolsó útja az utolsó fegyveres honvéd hadtestnek! 8 órakor átlépvén a vercserovai határhidat, csapatonként a hídtól jobbra a Duna felé nyúló kis térségen állítottak fel bennünket. Itt utolsó szemlét tartottak felettünk parancsnokaink — fegyvereinket gúlába raktak — s »hátráljt« parancsoltak. Midőn meg kelle válni dicsőséggel hordott fegyvereinktől, midőn a rendbe felállított 17 ágyú lovait török legénység fogta vezetéken s a huszárnak le kelle szállani kedves paripájáról s leoldani csorbákkal ékes kardját, ós akkor a kebel nem bírta tovább fékezni fájó keserveit. Tolt ki letérdepelt és rémitő átkot mondott a balszerencse okozóira; volt, ki nyakába borult kedves bajtársának és sirt keservesen ; volt ki szörnyű káromlások közt darabra törve a Dunába dobta fegyverét. A legnagyobb rész buskomoran nézett maga elé; nem sírva, nem átkozódva, nem szólva senkihez s engedve magát ide s tova hajtatni szótalan, érzéketlen élő halottként. Majd körülvevének bennünket kettős sűrü csatárlánczczal, beszorítottak a hídtól balra eső szűk sziklás Vodicza völgyecskébe s fegyverkeresés ürügye alatt málhás kocsijainkat s batyujainkat is kikutatták s e kutatás közben nem egy-két ruhadarabjainkat is elsikkaszták. Déltájban nehány nagy gyékény zsákba varrt régi penészes kenyér darabokkal vendégeltek meg s egy néhány birkát levágtak, húsát nyersen kiosztván, mit aztán mi fa nyársakon megsütve költöttünk el. Azon tiszteknek jobban volt dolguk, kiknek szekere, lova volt. Ezek akadály és feltartóztatás nélkül elhajtattak Turnu-Szeverinig, mely városka Vercserovától mintegy két mértföldre fekszik s ott némi kényelmet találhattak; bár kár volt a szegény legénységét nehéz óraiban elhagyniok s megtört sziveiket azzal is keseriteniök. Elszedett fegyvereinket a törökök azonnal viszsza adni ígérték, mihelyt a valódi török földre lépünk ; azonban, a mint később hallánk az osztrákok követelésére azokat nekik szolgáltatták ki, megtartván maguknak belőle sok finom kardot, puskát és pisztolyt. Említést érdemel, hogy még ekkor Turnu- Szeverin — mely ma az osztrák dunagőzhajózási társulat oda települt hajógyára által Oláhország egyik legcsinosabb városává fejlődött — alig érdemelte meg a város nevet, s a régi Severus (?) tornya romjain, vesztegintézeten, megyeházon és pár középületen kívül alig állott 20—25 jobbacska házból; a közel Csernetzet elbobta a homok ár, és egy negyed század alatt roppant változáson ment át a világ ! (Folyt, köv.) Különfélék. — decz. 31. __ Lapunk legközelebbi száma (rendkívüli kiadásban) szerdán reggel jelen meg. (A nemzeti casino) Deák Ferencz szobrára ezer (1000) írtot szavazott meg, s ez összeg ma (decz. 31.) adatott át szerkesztőségünknek. Legközelebb kézbesítjük rendeltetési helyére. (Történelmi társulat.) Egy írótársunk a következőket írja nekünk: Mióta a tört. társulat meghatározta választmánya tagjainak számát (mely 57 s a három elnökkel 60) csak nagy nehezen lehetséges új választmányi tagok felvétele. Igaz, hogy a szabályok értelmében a választmányi tagok egy harmada évenkint kisorsoltatik, s a ki nem mutatkozott buzgó tagnak, könyen kihagyható, de már addig válogatták a tagokat, hogy a meglévők közül jó lélekkel nem igen lehet valakit kihagyni. Az év folytán egy hely halál által üresült s a választó gyűlés a jövő január hó 3-án lesz, mikor is a kisorsolandó 19 s az elhalt 1 választmányi tag helyett 20 v.t. lesz választandó. Emlékezetbe akartuk hozni a társulat tagjainak, hogy e gyűlést, hol választójogát mindenki gyakorolhatja, ne mulaszszák el. Részünkről eddigelé több jelöltet hallottunk emlegettetni; ilyenek: Ballagi Aladár, Beöthy Zsolt, Csontossy János, Rákovszky stb. Az első a magyar testőrség és nyomdászat történetének írója, Beöthy Zsolt az irodalomtörténet elsőrangú mivelője, Csontossy a Corvinák ismertetése által tűnt ki, Rákovszky Pozsony város monográfusa. (A Történelmi Tár, a történelmi társulat és a magyar tud.akadémia történelmi bizottsága ez új vállalatának első (január—márciusi) füzete megjelent. A füzet vagyis inkább kötet, mert 208 oldalra terjed, három főrészre oszlik. Az első nagyobb tanulmányokat és közléseket, a második művelődéstörténeti adatokat, a harmadik vegyes lowtalmov TVfirtflorjunk vowat. cu.oaLi nyújtja a becses és eddig a közönség elől elzárt történelmi adatokat a történelem kedvelőinek. Gyöngye a füzetnek Bocskay István és Illésházy István levelezésének első közleménye. A levelek nemcsak történelmi szempontból, hanem a magyar nyelv tekintetéből is rendkívüli érdekkel bírnak. Ezenkívül a füzet Károlyi Árpádtól, Szabó Károlytól, Hajnik Imrétől, Árolyi Arnoldtól, Thaly Kálmántól stb. hoz nagybecsű adakokat a magyar nemzet múltjának ismeretéhez A történelmi tár egész évi folyamának előfizetési áralfrd 80 kr; az előfizetési ár Knoll Károly akadémiái könyvárushoz küldendő. (Az iróisélyegylet) igazgató-választmánya ma alakult ki?* Indk: gr. Károlyi István, helyettes elnök : gr. tiónyay Menyhért, titkárnak pedig az ig. választnálU ^egyhangúlag, a lemondott Gyulai Pál helyére, R adnai Károlyt választotta meg. (Arany János egy uj költemé nye)i »A lepke« jelen meg újévkor a MagTa,r., a~ zár, mint a nők munkaköre hasábjain, mel azt lapunk átveszi. A Magyar Bazár kitűnően szeresztett női lap XIII-dik évfolyamának első száma arkszik előttünk, s mondhatjuk, hogy nem tekintve a divatrész elismert kitűnőségét s a párisi mellékletek díszes voltát, a lap, mint szépirodalmi családi közlöny nemcsak Magyarországon, de egyáltalán ritkítja párját. Ezen első szám Arany János nagybecsű költeményén kívül Kazinczy Gábor nagyérdekű kiadatlan levelét közli, Bodon József beszélyét és Matheos Helén, a nagy hírre kapott angol írónő mesterművét: »Jön a rozson át« czímű regényét kezdi meg. Azonfelül özv. gr. Szeyné rendkívüli közkedveltségnek örvendő czikkei egyikét hozza, mely a »bonton« nehéz tudományáról szól. A kaleidoskopban mindennemű érdekes eseményekről értesíti olvasóit, valamint nőegyleti, háztartási és alapos kertészeti czikkeket említ a lap programjában. Különösen ajánljuk e lapot az anyák és hölgyek figyelmébe. Előfizetési ára negyedévenkint 2 frt 50 kr. (Pest-Plis-Solt-Kiskun megye) kecskeméti felső járásának bizottsági tagjai a küszöbön álló tisztújítás alkalmából ez évi deczember hó 26-án Nagy-Kátán Battha Andor megyebizottsági tag az elnöklete alatt előértekezletet tartván, ez alkalommal járási szolgabiróul egyhangúlag Dezseőffy Emil jelenlegi szolgabirót, segédszolgabiróul Bicskey Zoltán tiszt, szolgabirót, járási orvosul dr. Krajcsik Rezső jelenlegi járóorvost jelölte ki. Miután az itt kijelöltek a közbizalmat teljesen bírják, megválasztatásuk biztosítása tekintetéből kimondotta az értekezlet, hogy a többi járások bizottsági tagjai fölkéretnek, a választás alkalmával ezen jelölteket szavazatukkal támogatni , a kecskeméti felsőjárás irányukban szintén hasonló eljárást fogván követni. (A következő lépésadományokat) vettük és átadtuk a török sebesültek javára: Budapestről Katona László egy csomag, Budapestről Pórszász Etelke egy csomag, Budapestről Novelly Antalné, született Parail Albertine úr hölgytől 12 kiló 36 gr. Ez utóbb említett nagy mennyiségű lépést említett úrnő felhívására egy hölgykoszorú készítő, melynek tagjai a kegyeletes munkához hetenkint kétszer megjelenni vállalkoztak oly feltételek alatt, hogy mindenki, ki közülök elmarad, minden elmaradásért a török sebesültek javára 10—10 krt fizet. A bírság pénzből 17 frt jött be, és szerkesztőségünknek szintén átadatott. (Ezt közelebb rovatos kimutatásunkban nyugtázzuk.) A hölgyek, kik e nemes munkában részt vettek, a következők voltak: Banovics Kajetánné, Bartal Antalné, Bunczmann nővérek, Czóbel Lari,&-né, Farnady Józsefné, Henszelman Kálmánná, Haróczy Mátyásné, dr. Keller Józsefné, Malmossy Károlyné, Nagy Árpádné, Nikászy Karolin, Odenwald N.-né, Onody N.-né, Ónodi Ilonka, Prohászka Ferenczné, Szász Zsigmondné, Szép Katinka, Sinkovics Lajosné, Tihanyi Béláné, Vinkle Nándorné. — Langhammer Vilma urhölgy Nyitra-Zsámbokrétről 2 kilo 100 gramm lépést küldött hozzánk, melyet szintén rendeltetése helyére átadtunk. (A karánsebes-orsovai vasút.) Ma délelőtt 10 órakor a ralkonyai nagy alagúton az utolsó nagy évben a zárkő de Serres építészeti igazgató által lerakatott, miáltal a karánsebes-orsovai vonalszakasznak kiépítése végleg befejezve jön. (Feleki Miklós) megkeresett minket a kör.sorok közlésére: Budapest főváros közönségének, mindazon intézetek, társulatoknak és egyeseknek, úgy a fővárosi, mint vidéki lapok szerkesztőségeinek, kik a lefolyt évi jubileumom alkalmából becses emlékekkel, üdvözlőlevelekkel, hirlapi czikkekkel, sürgönyökkel stb megtiszteltek — amennyiben eddig tőlem köszönőlevelet nem kaptak volna — fogadják itt nyilvánosan őszinte hálás köszönetemet. Kelt Budapest 1877. decz. 31-én. Feleki Miklós s. k., a nemzeti színház tagja. (Jókai Mór történelmi Regénytárából) megjelent a Névtelen Vár tizedik füzete, melylyel a regény be van fejezve; a füzet ára 50 kr. (A Nemzetgazdasági Szemle) oct. — deczemberi füzete megjelent, ezúttal is igen érdekes tartalommal. Első helyen Kautz Gyula emlékbeszéde Berzeviczy Gergelyről tanulságos képet nyújt egy magyar nemzetgazdasági íróról, kinek érdemeit eddig jobbadán csak a szakemberek méltányolták. Korizmics László a pénzügyi vámok fölemeléséről és ennek financziális kilátásairól értekezik. Szerző e vámok fölemelését adópolitikai szempontból teljesen igazoltnak tartja s részletesen bizonyítgatja, hogy a remélt vámjövedelmet nem fogja sem az aránylag csekély drágulás, sem a csempészet leszállítani. Dobner Rudolf az egyenes adóknak Ausztriában tervezett reformját ismerteti, kissé szárazon, kizárólag részleteit felsorolva, de nem szólva a reform alapelveiről. A dolgozat a kormány múlt évi javaslatát ismerteti, de a reichsrath adóügyi bizottságának fontos módosításairól még nem is szól Dr. Weisz Béla Pierre Clément nyomán Colbert- ről, pénzügyi s kereskedelmi politikájáról értekezik. Dr. Darányi Ignácz a »Tiszavölgy kérdései« czím alatt a f. é. november 25-én és 26-án megtartott tiszavölgyi nagygyűlés három főkérdését t. i. a catasteri, a pénzügyi s az egyesülési kérdést taglalja. Dr. Herch Károly a vámügyi politikának többrendbeli kérdéseit érinti, egyes szakgatott, de magukban alapos észrevételekkel. A füzet végén apróbb szakirodalmi közlések foglaltatnak. A Nemzetgazdasági Szemle, amint az utóbbi füzet ismertetéséből is kitűnik, méltó a nagyobb közönség támogatására. (Reformunk és a sajtókérdés) czímmel dr. Emmer Kornéltól kis büntetőjogi értekezés jelent meg, mely már néhány héttel ezelőtt szűkebb ügyvédi körben felolvastatott. A füzet feketesárga borítéka mintegy előre sejteti, hogy szerző nem barátja a sajtószabadságnak. És valóban elavultnak mondja azon rendszert, mely a sajtó útján elkövetett cselekményeket kiveszi az általános büntetőjog és eljárás alól, sőt megtámadja a magyar büntető törvényjavaslat indokolását is, »mely ezen elavult rendszer késő bajnokául szegődött, sajtóügyünk sokféle baja iránt szemet huny, sőt azok tagadására kell az 1848-diki sajtótörvényt fenntartandónak véli.« Dr. Emmer tehát mindenzokszor ollenpyn álláspontot foglal el, degát indokolni legkevésbbé sem tartja szükségesnek. Megelégszik azzal, hogy Wahlberg egy idézetét közli Ausztriáról, hol egy egész más törvény a mieinktől egészen eltérő sajtóügyi állapotokat hozott létre. Szerző általában nem is bocsátkozik a hazai sajtó viszonyok beható taglalásába. Az 1848- diki törvényből s az uj büntetőjavaslatból csak a felelősség kérdését bírálja s azt természetesen rosznak találja. Emmer úrnak nem elég, hogy valamely sajtóvétségért fokozatosan vagy az illető czikk írója, vagy a lap szerkesztője, vagy ha ez is ismeretlen, a nyomdász bűnhődjék. Ő »szerkesztő, kiadó, nyomdász s terjesztő« ellen egyszerre akar pert indítani és pedig nem esküdtszékek előtt, mert nézete szerint politikai vagy sajtóvétségeknél az esküdtszék »oly eszme, melynek szörnyű voltát theoria és praxis egyaránt kitüntette.A Szerző egy reactionarius kormány védelme alatt theoriáival még sokra viheti. A mű ára 60 kr. A magyar írók segély egylete javára van kiadva, de a jótékony czél nem absolválja szerzőt azon vétségért, melyet e mű kiadásával a sajtószabadság elve ellen elkövetett. (Hymen.) A kassai kötszövészeti iskola kir. felügyelője, jágócsi Péterffy Zoltán, a házi ipar és ipari oktatás fejlesztése körül fáradozó miniszteri biztos jágócsi Péterffy József fia, eljegyezte Szászországban Limbachban özv. Esche Emmi gyártulajdonosné bájos leányát, Esehe Lujza kisasszonyt. (A ticánbó 1) Írják: Pius pápa még nincs pályája ;^1én-A11elk^'0 n*lauSy 1,utazik’ Pa‘ rancsol a testnél’ N/ha a Pharsicai ha‘nyatlás tünetei vaií13“yszok ’ de egyszerre a szem megelevenedik, ahol^^1’ a teTMet felegyenesedik, a pápa ismét fe^^ja magát. Fehér keze még mindig szép és ele^f' Haja fehérebb mint fehér ruhája. Amint ágyán a) ugyanazon fe^eg es jóság sugárzik arczán, melyet a str.GmnCfdátak: Ha megszólal, szellemed megjegyz?61’ komoly intfei derült vagy komor kifejezést varázoltak sarCfTM' Minden nap délben több bibornok jöi 10ZZ .fu ' niök nem lehet, mert csak egy szék van ?ríSZ0 , ? és arra senki sem mer leülni; az álldoga aS aZ eV6n súlyától görnyedő főpapok némelyikének na^e°a nehezére esik; panaszkodnak is maguk köz.’. pápa ezt nem veszi észre. Ő szentsége gyakran szorgnyad el, mi a vérkeringés lassulásáról tanúskodik. ■, ilyenkor nem szabad őt felkelteni, mert ez, az orvosok nézete szerint, megárthatna a pápának. »Azt írják nekem Németországból mondá minap a pápa , hogy Vilmos császár nálamnál betegebb; ezt sajnálom ; imádkozom, vajha úgy intézné ügyeit, hogy ne kelljen üldözői ruhában megjelennie az élő isten Ítélő széke előtt. Jelen volt e szavaknál Hohenlohe herczeg is; Pius hideg, éles pillantást vetett rá, mely ezt látszott mondani. Megjelentheti ezt is Bismarck úrnak. Pár perczcel később Bonaparte bíbornok jött be, üdvözletet hozott Eugénia császárnétól és a császári herczegtől és áldást kért számukra. »Ah a császárné ... a császári herczeg! mondá a pápa lassan — igen, igen megáldom őket; megáldok mindenkit, aki kívánja; de rajtuk áll megérdemelni, hogy megáldassanak.« Bonaparte bíbornok a szent collegium egyik legifjabb tagja, de úgy néz ki, mint egy 80 éves ember; arcza sárga, tekintete élettelen, hangja reszketeg, alig bir állani, meg kellett neki engedni, hogy ülve misézhessen. — Pius e napokban kijelente, hogy jövő márciusban több bibornokot fog kinevezni. »Lássa, mondá Ceccarelloja a pápa orvosa, ő szentségének esze ágában sincs elhagyni e világot, még sok embert fog eltemetni." (A nemzeti zenedogató választá nya Huber Károly hegedű- ésn»lt -tanár urak, \ ' 13