Pesti Napló, 1878. március (29. évfolyam, 54-80. szám)
1878-03-01 / 54. szám
szágnak. Hogy megtették, azért a kormány felelős és a kormánypárt, hogy megtehették, azért az ellenzéket kell kárhoztatnunk. Egy minoritás, mely nem tart össze, és nem ismer fegyelmet, mikor a kománypárt Tisza ügyes vezérlete alatt fegyelme által tűnik ki, és arat sikert, nem veszi komolyan ellenzéki feladatát s lemond az eredményről, politikáját érvényesíthetni, mert ezt csak úgy érheti el, ha kitartó és helyt áll mindig. Ma is a Lloyd-szerződés megbukik, ha az ellenzék teljes számban jelenik meg a házban. De a szavazásnál azok közül, kik a vámegyezséget el nem fogadták, távol valának harminczhatan, kik ha jelen vannak, a Lloydszerződés hét szavazattal elvettetik. Hiányoztak ugyanis a nemmel szavazók soraiból : Hazay Ernő, Hegyessy Márton, Hudák Lajos, Kacskovics Sándor, Kautz Gyula, Károlyi János, Kövér G., Kövér K., Lipovniczky Sándor, Lukacsek János, Markhot János, Meczner Gyula, Mihályi Péter, Missies János, Nagy Ferencz, Nyisztor J., Rády Endre, Sibrik Kálmán, Somsich Imre gr., Sós Gábor, Szabó Mihály, Szongoth Jakab, Ürményi Miksa, Varga Károly, Zichy Nándor gr., Zmeskáll Zsigmond, Balázs Frigyes, Balogh Imre, Balogh Károly, Bittó István, Bittó Béni, Dániel Ernő, Erling Miklós, Forián Károly Fröhlich Gusztáv, Gulner Gyula. Az ellenzéknek ilyetén tömeges absentálása szintén egyik kórjelensége parliamentáris állapotainknak s azon színben tünteti fel az oppositiót, mintha nem akarná a kiegyezést megbuktatni, hanem szánt szándékkal juttatná többségre a kormányt, mint a tacticus Tisza Kálmán hatvanegyben a felirati pártnak mesterséges többséget csinált. E gyanúsítást beszélik máris kormánypártiak az ellenzékre, s ennek valóban rendszabályokról kellene gondoskodnia, hogy párttagjait fegyelmezze. A tárgyalás folyamán elfogadta a ház a pénzügyi bizottság módosítványait; mikor az első módosítvány szavazásra került, az eredeti szöveg mellett a kormány tagjai vagy tized magukkal állottak föl. Volt azután hosszabb vita Molnár Aladár azon módosítványa fölött, hogy ne terjesztessék ki a szerződés a Lloyd-társulatnak saját alapszabályai szerint megállapított fennállásán túl. Mudrony évről-évre fölmondhatónak indítványozza a szerződést, Hunyady Béla pedig nem kívánja megszoríttatni a társulatot abban, hogy mennyi osztalékot fizessen részvényeseinek. E módosítványokat erélyesen támogatta az ellenzék, a kormánypárt részéről nem sokat vesződtek a cáfolattal, hanem szavaztak. És a kormánynak a milyen erősek az érvei, épen oly erős a többsége. A Lloyd-szerződés tárgyalása nincs még egészen bejezve. Időt kellett szorítani Pereze igazságügyminiszter válaszára a kisebb királyi haszonvételek tárgyában. Kiváncsi nem volt a válaszra senki, mit is várt volna a kormánytól egyebet, mint azon tétel variatióját, hogy a kérdés komplicált, hogy majd eljön egyszer ennek is az idejé n. (Folytatás esti lapunkhoz.) Esti lapunkban közöltük a Lloyd-szerződés fölött történt szavazás eredményét. A szavazók névsora a következő: Igennel szavaztak: Halassy Gyula, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Hieronymi Károly, Hirsch Tivadar, Hodossy Imre, Horváth Gyula, Horváth Lajos, Horváth Mihály, Hosztinszky János, Houchard Ferencz, Istóczy Győző, Janicsáry Sándor, Jeney József, Joannovics György, Jordán István, Jókai Mór, Jósika Gyula b., Juhász Mihály, Kassay Ignácz, Kármán Lajos, Károlyi Tibor gr., Kemény Gábor b., Kemény István b., Kemény Kálmán b., Kende Kanut, Kégl György, Kiss Lajos, Kiszely Árpád, Korizmics László, Kossy Sándor, Kovách László, Krajtsik Ferencz, Kulcsár Lajos, Künte József, László Antal, Lehoczky Egyed, Lenk zánkfiától szándékozott beküldeni, s az elfogatástól csak Nagynak lélekjelenléte mentette meg. Ez ugyanis kezébe adott egy kész nadrágot és a csendőrök előtt oláhul rá parancsolt, hogy vigye minél gyorsabban haza ezt ez bojárhoz. Mack a nadrággal — mint szabólegény — gyanútlanul elbocsáttatott. Majd elővették Nagynak műhelyét, minden végposztot ki- és begöngyölgettek, ágyat, bútorokat, szekrényeket össze-vissza kerestek, udvart, padlást felkutattak s már-már megmenekültnek képzelő magát Nagy, főleg mert neje a Mack-féle útitáskát e közben a kerítésen át a szomszéd kertjébe átdobta, midőn mégis számlái és kereskedelmi könyvei közt egy 500 aranyról szóló Mack-féle nyugtát és néhány »sic semper tirannis« feliratú Kossuth-bankót leltek. Harmadnap múlva aztán őt nejével együtt elzárták az osztrák cancellárián s ott vallatták s kérdezték 7 napig, de mivel mindent tagadott, végre is szabadon bocsáták. Ő ismét elég vigyázatlan volt Mackkal saját házánál tanácskozni a teendők felől, mi a consulatus előtt kétségkívül nem maradt titok. Mindamellett 1852-ki áprilisig nyugton hagyták, ekkor a consul felszólította, menjen önként, fedezet nélkül Szebenbe magát purifikálni, biztatván, hogy nem lesz semmi baja. Különös, hogy Mack maga is hasonló véleményben volt, mi baja lehetne — úgymond — azon »haszontalanságért«, melynek mikénti oda kerültét úgy sem tudja, s állitandja, hogy alkalmasint valamelyik volt magyar legénye hagyhatta ott. Szebenben azonban máskint gondolkoztak, előbb sötét egyes börtönbe vetették, nejét pedig az apáczák zárdájába zárták, onnan Károlyfehérvárra viteték, s három évig vallatták és végre 1855-ki február 3-án — noha semmit nem vallott — elitélték mint felségsértőt 15 évi nehéz börtönre, azon ürügy alatt, hogy ő itt Kossuth ágense, s a lázitó proclamátiók és emissariusok beküldésének fő eszközlője. Bírája Yotova kapitány volt, hihetőleg most magyar, vagy közös nyugdíjat élvez érte, míg a szegény ártatlan Nagy Theresienstadtban ült 1857. május 16-ig, s csak az akkori amnestia folytán bocsáttatott szabadon megtört egészséggel és koldusán. Most öreg korában boldoggá tenné az az 500 arany, mely akkor feszedelmet okozá. t- - • ■ «• Sándor, Lészai Lajos, Lónyai József, Lőw Vilmos, Luka Lajos, Lukácsi Béla, Makray Aladár, Mara Lőrincz, Marsovszky Jenő, Máday Lajos, Máriássy Sándor, Márkus István, Miehl Jakab, Migazzy Vilmos gróf, Mikó Bálint, Molnár György, Móricz Pál, Móricz Károly, Nagy György, Nedeczky István, Odeschalchy Gyula herczeg, Ordódy Pál, Pap Lajos, Pap Sándor, Pauler Tivadar, Perczel Béla, Perczel László, Perényi Zsigmond báró, Péchy Manó gr., Péchy Tamás, Plachy Tamás, Podmaniczky Frigyes br., Pogány Károly, Pongrácz Lajos, Pór Antal, Prileszky Tádé, Prónay József, Pulay Kornél, Radvánszky Béla báró, id. Ráday Gedeon gr., ifj. Ráday Gedeon gr., Révay Simon br., Román Sándor, Rónay István, Rudics József br., Rakovszky György, Rubido Radislav, Schmausz Endre, Simó Lajos, Sváb Károly, Sántha Lajos, Szapáry Gyula gr., Szaplonczay Miklós, Szathmáry Miklós, Szende Béla, Szeniczey Ödön, Szerafin Fr., Szerbe György, Széll Kálmán, Szikszai Lajos, Szilády Áron, Szilágyi István, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szlávy József, Szlávy Olivér, Szontagh Pál (somogyi), Szüllő Géza, Tanárky Gedeon, Teleky Géza gr., Teleszky István, Tibád Antal, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tisza László, Tóth Vilmos, Trauschenfels Emil, Trefort Ágoston, Urbanovszky Ernő, Üchtritz Zsigmond b., Vendégi Gábor, Veres Pál, Vécsey Tamás, Végh Aurél, Vizsolyi Gusztáv, Vladár Ervin, Wahrmann Mór, Wodianer Albert b., Wodianer Béla, Weisz Pál b., Zabulik László, Zalay István, Zákó Sándor, Zsedényi Ede, Zsigmondy Vilmos, Zsivkovics János, Andaházy Pál, Andrássy Mihály, Antal Gyula, Antonescu István, Babics János, Baranyi Ferencz, Barcsay Ákos, Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bánffy László b., Beöthy Algernon, Békássy Károly, Bibics Döme, Boér Antal, Bohus Zsigmond, Bokros Elek, Boross Bálint, Borosnyai Pál, Bedekovics Kálmán, Csávosy Béla, Csemegi Károly, Csengery Antal, Csernátony Lajos, Cziple Zsigmond, Dacsó Pál, Dániel Pál, Degenfeld Béla gr., Degenfeld Lajos gr., Deésy Sándor, Dimitrievics Milos, Emmer Kornél, Ernust Kelemen, Éber Nándor, Fabricius Károly, Fáik Miksa, Farkas Elek (bihari), Felszegi Sámuel, Funták Sándor, Galgóczy Sándor, Gábor Péter, Gáspár András, Gebbel Károly, Gidófalvy Albert, Gorove István. Nemmel szavaztak : Háczky Kálmán, Halász Bálint, Hedry E., Hegedűs László, Helfy Ignácz, Hets Károly, Herits Antal, Hollósy Károly, Horánszky Nándor, Hunkár Sándor, Hunyady Béla, Irányi Dániel, Ivády Béla, Justh Sándor, Kaas Ivor b., Kajuch J., Kállay B., Kállay D., Károlyi Gyula, gr., Kende Péter, Kerkapoly Károly, Khuen Károly gr., Királyi Pál, Kiszely Ernő, Kollár János, Komjáthy Béla, Kossuth Mihály, Kovácsy Gyula, Könczey Károly, Lichtenstein József, Lónyai Menyhért gr., Lukács Béla, Luppa Péter, Lükő Géza, Madarász Jenő, Madarász József, Majzik Viktor, Mandel Pál, Matkovich János, Máriássy Kálmán, Máriássy Miklós, Micsky Lajos, Miklós Gyula, Mocsáry Géza, Mocsáry Lajos, Molnár Aladár, Molnár Antal, Molnár István, Mudrony Soma, Muldts Ernő, Muzslay Sándor, B. Molnár Sámuel, Nagy Károly, Nemes Nándor gróf, Németh Albert, Novák Gusztáv, Ocskay István, O’ Donell Henrik gróf, Orbán Balázs, Orosz Mihály, Ostffy István, Paczolay János, Perczel Lajos, Peretti Lajos, Péchy Jenő, Pilisy László, Pogonyi Dénes, Pongrácz Adolf gr., Pongrácz Ágost gr., Potoczky Dezső, Pulszky Ágost, Ragályi Aladár, Ragályi Gyula, Ragályi Nándor, Ráth K., Remete Géza, Röser Miklós, Schwarcz Gyula, Sembery István, Simonfay János, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos báró, Simonyi Simon, Siskovics Tamás, Somssich Pál, Steinacker Ödön, Simay Gergely, Szakáll Antal, Szalay Imre, Szentiványi Árpád, Széchényi Pál gr., Szilasy János, Szilágyi Dezső, Szivák Imre, Szluha Ágoston, Szoboszlay József, Szontagh Pál (gömöri), Szögyény László, Sztupa György, Tarnóczy Gusztáv, Teleky László, Tomcsányi László, Tóth Kálmán, Tulok Zsigmond, Tombor Iván, Vályi János, Vidliczkay József, Vidovich Ferencz, Wirkner Lajos, Woncina János, Zay Adolf, Zsilinszky Mihály, Zsitvay József, Almássy Sándor, Ábrahámffy Gyula, Apponyi Albert gr., Babics István, Baldácsy Antal b., Bartal János, Bay Géza, Bánhidy Béla b., Bánó József, Berchtold László gr., Bereczky Sándor, Berényi Ferencz gr., Bernáth Dezső, Bethlen András gr., Biró Kálmán, Bocsánczy Adolf, Boda József, Bujanovics Sándor, Balomiri János, Chorin Ferencz, Csanády Sándor, Csatár Zsigmond, Csávolszky Lajos, Csider Károly, Csíki István, Dániel László, Dessewffy Aurel gr., Dessewffy Kálmán, Duka Ferencz, Farkas Elek, (körösi), Farkas József, Fáy Béla, Fornszek Sándor, Földvári János. Távol voltak: Hammersberg Jenő, Hazay Ernő, Házmann Ferencz, Hegyesi Márton, Hodossiy József, Horváth Boldizsár, Heinrich Károly, Hudák Lajos, Horvát Mirkó, Horváth Péter, Jankovich Miklós, Jászay Antal, Jakics Antal, Jordán Antal, Kacskovics Sándor, Kasper Mihály, Kautz Gyula, Károlyi János, Kemény Mihály, Knöpfler Vilmos, Korodi Lajos, Kövér Gábor, Kövér Károly, Kürthy J., Kotur B., Kukuljevics L, Kresztics M., Leonhárd Frigyes, Lipovniczky Sándor, Lukacsek János, Loncsarics Márk, Manger Károly, Markhot János, Meczner Gyula, Mihály Péter, Miletics Svetozár, Missies János, Malecz József, Mihalovics Károly, Miskatovics József, Mrazovics Mátyás, Nagy Ferencz, Nyisztor József, Ocskay Rudolf, Ógyics Zsifkó, Ozsegovics Lajos b., Pap Gábor, Pap György, Pesty Frigyes, Poltt Mihály, Prepeliczay Gyula, Pejacsevich László gr., Pejacsevics Péter gr., Prandau Gusztáv b., Puszt Károly, Rády Endre, Róth Keresztély, Rupprecht Lajos, Sennyey Pál báró, Sibrik Kálmán, Somssich Imre gróf, Sós Gábor, Stoll Károly, Sasich István, Spisics Viktor, Sram Lipót, Stekovics János, Szabovljevics Mihály, Szabó Mihály, P. Szathmáry Károly, Szluha Benedek, Szomjas József, Szongoth Jakab, Szubotics János, Taray Endre, Türk Ferencz, Ugrón Ákos, Uray Miklós, Ürményi Miksa, Varga Károly, Várady Gábor, Virava József, Vojnits Jakab, Vidrics Lőrincz, Vukasinovics Sándor, Zichy Nándor gr., Zmeskal Zsigmond, Bakcsy Ferencz, Balázs Frigyes, Balogh Imre, Balogh Károly, Beliczey Rezső, Berke József, Bittó Béni, Bittó István, Borba Zsigmond, Bruckner Vilmos, Conrád Károly, Cosma Parthen, Czédler János, Czernadák György, Dániel Ernő, Dékáni Gusztáv, Doda Traján, Domahidy István, Derencsin Marian, Erling Miklós, Ernst Frigyes, Ernust Sándor, Forgách Antal gr., Forián Károly, Fröhlich Gusztáv, Gulner Gyula, Gurban Constantin, Gál Péter, György Endre, Filip Konrád. Megkezdettén a törvényjavaslat részletes tárgyalása, az 1. czikknél Wahrmann Mór előterjeszti a pénzügyi bizottság javaslatát, mely szerint a keletázsiai és nyugati vonalak elejtendők volnának s ekként a segélyösszeg is 1.300.000 frtra szállíttatnék. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy a kormány súlyt fektet a fiume-liverpooli vonalra, s ezért vette fel a trieszt-bombayi vonalat. Ha a ház elfogadja a pénzügyi bizottság javaslatát, a kormány meg fogja kísérelni, hogy a szerződő felekkel új megállapodásokat hozzon létra. Nemes Nándor gr, a pénzügyi bizottság módosítványát, Baross Gábor az eredeti szerkezetet pártolják. Ragályi Nándor semmiféle subventiót nem fogad el. Ez a subventio ismét egy csápja azon polypnak, melynek neve Ausztria. Ez a csáp a legszemtelenebb. (Mozgás.) Trefort Ágost megjegyzi, hogy a subventio a teljesített szolgálatokhoz képest nem nagy. Remete Géza szintén az egész czikk ellen nyilatkozik. A ház a pénzügyi bizottság módosítványát fogadja el. A pénzügyi bizottság többi módosítványa szintén ellenmondás nélkül elfogadtatik. A 39-ik czikknél Molnár Aladár utal arra, hogy a Lloydtársulat saját alapszabályai szerint csak 1884-ig áll fenn. Sajátságosnak tartja, hogy ily körülmények között a monarchia tíz évre köt a társulattal szerződést. Ennek megfelelőleg azt indítványozza, hogy az állami előleg visszatérítése ezen idő alatt történjék, s a szerződés is csak 1884-ig köttessék meg. Trefort Ágost kereskedelmi miniszter megjegyzi, hogy a Lloyd-társulat kötelezte magát, mihelyt a törvény sanctionáltatik, alapszabályait átdolgozni, tehát az időtartamra nézve az illető határozatok meg fognak változni és a társulat létező viszonyok közt az azokkal járó kötelezettségek teljesítése tekintetében tíz évre fogja magát lekötni. (Helyeslés a középen.) Mudrony Soma a következő indítványt terjeszti elő: »A jelen szerződés rendelkezése mindaddig érvényben marad, míg vagy a szerződő államok egyike vagy másika részéről, vagy a társulat részéről a felmondás be nem következik, mi ha megtörténik, a szerződés a felmondás napjától számított egy év lefolyása után véget éri.« Horánszky Nándor pártolja Molnár Aladár indítványát, annál is inkább, mert jogi szempontból kétséges, köthet-e valamely társulat jogi létén túlterjedő időre is érvényes szerződést. Tisza Kálmán miniszterelnök az eredeti szöveget kéri fentartatni. Mindkét módosítványt olyannak tartja, mely veszélyezteti a szerződés létrejöttét. Németh Albert pártolja a módosítványt. A ház, — fejenkénti megszámlálás útján, — 16 szótöbbséggel az eredeti szöveget fogadta el. A 40. czikket, mely azt határozza, hogy a társulat csak a kormány engedélyével adhasson4°/0-nál nagyobb osztalékot, Hunyady Béla kihagyatni kívánja, minthogy ezáltal a társulat tartaléktőkéje oly nagyra növekedhetik, hogy örök időkre képes lesz minden versenynyel szembeszállni. Wahrmann Mór és Tisza Kálmán miniszterelnök azt hiszik, hogy az ország érdekében van az, hogy e társulat hajóit jó karbantarthassa. Simonyi Lajos b. Hunyady indítványát pártolja. A ház elfogadja az eredeti czikket. A tárgyalás folytatása a jövő ülésre halasztatik. Ezután Perczel Béla igazságügyminiszter felel Ragályi interpellációjára a kisebb királyi haszonvételek ügyében , utal korábbi válaszára, melyben a megváltás elvét állította fel. Szóló nem hiszi, hogy e megváltás az állam közvetítése nélkül keresztül vihető lenne, a közvetítés pedig igen nagy összegre rugó államkötvények kibocsátását tenné szükségessé, s kételkedik, hogy találkoznék olyan pénzügyminiszter, ki a mostani constellatiók között mintegy 250 millió forintnyi új államkötvény kibocsátására határozhatná el magát. A kormány tehát mindamellett, hogy maga is óhajtja, hogy a kb. kisebb haszonvételek megváltásának ideje mihamarább bekövetkezzék, a jelen ülésszak alatt arra való nézve törvényjavaslatot nem terjeszthet elő, mert nem járulhat a törvényhozás elé oly törvényjavaslattal, melyet végrehajtani képes nem volna. A kormány különben foglalkozik e tárgygyal s a bel-, pénz-, kereskedelem- és igazságügyi miniszter küldötteiből egy bizottságot alakított a végből, hogy ez javaslatot készítsen; a nagy szorgalommal gyűjtött s terjedelmes adatok e bizottságnak rendelkezésére bocsáttattak; mihelyt e bizottság javaslatával elkészül s az ország pénzügyi körülményei lehetővé teendik, a kormány nem fog késni javaslatát a ház elé terjeszteni. (Helyeslés a középen.) Ragályi Nándor sürgeti a kisebb kir. haszonvételek mielőbbi megszüntetését. »Megjegyzésem — így szól, — csak két részből áll. Az egyik az, hogy reményeket keltenek önök és ezt 67-től fogva tette minden kormány, de azon reményeket nem realizálták, ez legalább nem egy államférfiúhoz való ildomos tett. A második pedig, — de bocsánatot kérek, ez nem jut eszembe, pedig jó lett volna, a jegyzeteket pedig nem szoktam tenni, és így kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a miniszter úrnak válaszát tudomásul veszem. (Derültség.) A ház a választ tudomásul veszi. Ezután Simonyi Ernő terjeszti elő esti lapunkban közölt interpellációját. Beszédében utal azon hírekre, melyek osztrák-magyar alattvalókon véghezvitt kegyetlenségekről szólanak, s ha ezen hírek valók, elégtételt sürget. E mellett kívánatosnak tartaná, ha a kormány az ügyek jelenlegi állásában határozottan körvonalazná a monarchia érdekeit. Azt látja, hogy a külügyminiszter úgy viseli magát, mintha megcsalatott volna; pedig mindaz, ami történt, mint az angol kékkönyvből kiderül, már a múlt évben közöltetett vele. Azt hiszi, a külügyminiszter becsülete megkívánja, hogy a kétszínűség vádja alól tisztázza magát s azért a kormányelnöktől még Bécsbe utazása előtt választ kér. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Bizonynyal nem várja senki, hogy ezen interpellációra most válaszoljak, mert a válasz idejét természetesen fenn kell magamnak tartanom, hanem Simonyi Ernő t. képviselő úr beszédje elejének, első interpellációjának következtében annyit már most előzetesen kívánok kijelenteni, hogy a közös külügyi hivatal részéről hasonlag már napokkal ezelőtt megtörtént az intézkedés, hogy azon általa felemlített eseménynek mibenlétéről, valódiságáról vagy valótlanságáról magának bizonyságot szerezzen, ez irányban tehát, ami eddig kellett, hogy történjék, megtörtént. Ezt csak előzetesen kívántam megjegyezni, anélkül, hogy ezáltal úgy kívánnám tekinteni a dolgot, mintha feleletet adtam volna az interpellációra. Elnök: Ezen interpelláló közöltetni fog a miniszterelnök úrral. A holnap 10 órakor tartandó ülés napirendjéről kívánok nyilatkozni. Folytattatni fog a Lloyd-szerződésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Azután a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat VI. czikkében függőben maradt két utolsó bekezdés fog tárgyaltatni. Végre tárgyaltatni fog a ház vám- és kereskedelmügyi bizottságának jelentése a magyar korona országai és őfelsége többi országai és királyságai kormánya közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölhonös bebocsátása iránt létrejött egyezményről szóló törvényjavaslatról. Az ülés végződik d. u. 3 órakor. Az angol parliamentből. Az angol felsőház hétfői ülésében lord Stratheden indítványt tett, mely szerint »a legutóbb előterjesztett diplomatiai okmányok után indokolva van, hogy a kormány megtegye az évrendszabályokat az 1856. és 1871-iki szerződéseket fenyegető támadások elriasztására.« Indítványát behatóan indokolta és többi közt az osztrák-magyar-angol szövetség ellenségeitől azt kérdé, hogy tán a szent szövetségbe zárt Ausztria-Magyarországot imádni, a nyugati hatalmakkal szövetkezőt pedig utálni kell ? Dunraven lord pártolta az indítványt; utalt a török hajóhadi és az egyptomi kérdésekre, a bolgárországi mohamedánok tervezett kiűzésére; megjegyzi, hogy az anglo-ind birodalom, ha Örményország orosz kézbe jut, olyan lesz, mint a dió, mely a diótörő két karja közé kerül. Kifejti, hogy a Balkán félsziget népei közt a török még ma is a legéletképesebb, a legvitézebb; felhozza, hogy mikor a magyarok az alkotmányos szabadságért harczoltak és vezéreik Törökországba menekültek, a vitéz törökök Ausztria és Oroszország követelései daczára sem adták ki a szerencsétlen menekülteket. (Halljuk! Halljuk !) És ha a félszigetről elűznék azt az egy »ördögöt,« hát helyére hét ördög fog lépni, akik roszabbak a töröknél. Lord Dorchester azon véleményét fejezte ki, hogy hajóhadi tüntetés által Angolország nevetség tárgya lett Európa előtt és gyengének tartatik; megjegyzi, hogy akinek még van kis józan esze, már nem hiszi, hogy Oroszország a vallásszabadság érdekében kezdte a háborút. Lord Derby élesen megtámadja lord Stratheden beszédét, confusus rhetorikai ömlengésnek és czifra laposságnak nevezve azt. A veszedelmesekül jelzett béke feltételeket illetőleg kitérő, felette szerény hangú megjegyzéseket tett, melyeket távirataink már ismertettek és végül kifejté, hogy a kormány előre látta az oroszok győzelmét, tudta, hogy Törökország le fog vezetni és egészen új állapot fog beállani, de az ország nem akarta a krími háború megújítását és semlegességet követelt. Az meglehet, hogy akik tavaly semleges politikát követeltek, mert ezen eredményt nem látták előre, most más véleményen vannak, de a kormány nem térhet el a politikától, melyet egy évvel ezelőtt a nemzet támogatásával inaugurált. Hougton lord az indítványt pártolta. Bury ellenezte és nevetségesnek találja ma az 1856-iki szerződésről beszélni. Bury gróf arra utal, hogy erélyes katonai rendszabályok nélkül nem lehet Oroszországtól engedményeket kicsikarni. Végül még lord Stratheden szólalt fel és visszautasította lord Derby gorombaságait. A ház az indítványt elejtette. Egy vidéki közjegyző leveléből. .........február 3-án. Oly tragikomikussá lett állásom, hogy nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek rajta? 1878. január havában egész 31-éig érkezett hozzám. Hagyatéki ügy 4 (négy), mind nagyon kicsiny. Bírói megbízás semmi. Többi ügyforgalmam pedig a következő: ügykönyvi szám 7 (azaz hét). Másolat-hitelesítés szintén 7 (azaz hét.) Más semmi! de a szó szoros értelmében semmi! — Sem beadvány nem volt egy sem, pedig jogi tanácsadás után (melyből több volt igénybe véve) nem vettem be egy fillért sem ! — Ha kértem az ezért járó törvényes díjat, azt kaptam válaszul, hogy nincs, és nem is tudták, hogy nekik azért majd fizetni kellene. De igaz, majd elfeledtem megemlíteni, hogy január 18-án egy szép bevételem mégis volt, t. i. egy egészséges kis leánynyal szaporodott családom. A fentebb említett közjegyzői okiratokból öszszesen befolyt 29 frt 75 kr; a másolat-hitelesítésekből 2 frt 10 kr. A hagyatéki ügyeket még nem intézhettem el, mert vidékiek, az utak járhatlanok és a telekkönyvek megszerezhetők nem voltak. Összesen tehát január havi bevételem tett 31 frt 85 krt. Ezért érdemes volt eddigi hivatalomat ott hagyni, a jelenlegibe közel 2000 frtot beruházni, ugyanennyit hivatali óvadékul letenni és bewertheimcassázni. Jóllehet, kerületemben soha sem volt annyi házasság, mint az idén ; itt helyben naponkint 3 — 4 van legalább, és valamennyi házassági szerződést köt, csakhogy egy sem általam készítteti, hanem megcsinálja nekik többnyire a tanító. Hiába hirdettetem ki dobszó mellett az elöljáróság által, hogy házassági szerződés csak a kir. közjegyző által, vagyis előttem köthető érvényesen, nem használ semmit, a tanító szavának jobban hisznek. Itt van egy német tanító, ki még olvasni sem tud magyarul, egymaga január havában 17 darab házassági szerződést készített, és jóllehet, ezen zugirászkodást hivatalosan is jelentettem a szolgabírónak, — de bizony ő azért csinálja tovább is a szerződéseket. E levélhez csak azt jegyezzük meg, hogy vagy meg kell szüntetni a közjegyzői állomásokat, vagy lehetővé kell tenni a fennmaradhatást; a mai állapotban, különösen a vidéken, képtelenség azt remélni, hogy jóravaló ember erre vállalkozzék. Budapest főváros közgyűlése, február 28. A közraktárak ügyében ma d. u. 4 órakor folytatólagosan tartott közgyűlésen a szólásra feljegyzettek közül Schönberg kezdette fejtegetni nézeteit s hosszabb indokolás után azon módosítást ajánlta, hogy a vállalkozó ezég csak addig részesittessék a subventióban, mig az entrepoik 61/2°/0-ot jövedelmeznek s ennek beálltával a subventio szüntettessék meg. Éres a bizottság javaslatában nem látja kitüntetve, hogy ha a város maga építené a közraktárakat, mennyibe kerülnének. Szóló meg van győződve, hogy czélszerűbb volna, ha a város maga építteti a közraktárakat, miért is a bizottság utasíttassék javaslattételre, mennyibe kerülne kisebb mérvű elevátor és minden fényűzés nélkül épült közraktár, továbbá miként lehetne e költségek fedezéséről gondoskodni. Házmán a bizottság javaslata mellett érvelt s hivatkozott Amerikára, mely szintén idegen angol pénzzel kezdette vállalatait s most annyira gyarapodott vagyonosságban, intelligentiában, hogy egyike a leghatalmasabb nemzeteknek. Ajánlja a javaslat elfogadását. Elnök azon figyelmeztetésére, hogy ha a tárgy ma be nem fejeztetnék, a közgyűlés holnap folytattatni fog, Ráth Károly és Tenczer elálltak a szólástól. Az indítványozók közül csak Weiss élt jogával, s folytonos éljenzések közt tartotta zárbeszédét. A - -1-en osszegezvén a két napi vita folytán felmerült javaslatokat és indítványokat, mindenek előtt Rupp tanácsnok halasztási indítványát tűzte ki szavazásra. A többség nem fogadta el ezt s így a bizottság javaslatára került a sor. Tíz bizottsági tag név szerinti szavazást kért. A 400 bizottsági tag és a 17 szavazati képességgel biró tisztviselő közül összesen 243 szavazót még pedig 177 igennel, 66 nemmel s így a bizottsá javaslatát 111 többséggel fogadták el, mire a részüetes tárgyalást kezdték meg. Az 1-ső pontnál Havas Ignácz indítványozta hogy a vállalkozóknak használatul átengedett meglevő terület, valamint a szabályozás által a Dunába nyerendő, mint a város tulajdona telekkönyvilei biztosíttassék. Gerlóczy függőben tartani ajánlja ezer pont eldöntését, mert a nyerendő terület a törvény értelmében a városé és nem a kormányé, csak a jövedelme fordítandó a fővárosi alapra. Rupp, Kamermayer és Steiger felszólalásai folytán a tanács utasíttatott, hogy a jogügyi bizottság meghallgatásával ez ügyben tegyen javaslatot. A 2-ik pont Nyry indítványára akként módosíttatott, hogy ha a főváros még két raktár kiépítését követelné, köteles a ezég a felszólítástól számítandó fél év alatt az építést megkezdeni. Gerlóczy inditványára ezen pontba felvétetett, hogy ha a czég a két raktárt vonakodnék felépíteni s azok a czég költségén a város által fognának felépülni, a czég nemcsak az építési költségeket, hanem a befektetett tőke kamatjait s egyéb járulékait is tartozzék megtéríteni. A 3-ik és 4-ik pontot változatlanul elfogadták.A többi pontot a holnap folytatandó közgyűlésen vitatják meg. Különfélék. Febr. 28. (Arany János) »Tetemre hívás« balladájának tiszteletdíját, 50 frtot, a bölcsész-segélyző egyletnek ajándékozta s ezzel az egylet alapitó tagjai sorába lépett. (Pestmegye közönségéhez) Péchy miniszter a következő rendeletet intézte: »Megyéjük alispánja f. évi január 25-éről 521. sz. a. kelt fölterjesztésével beküldötte hozzám a »Sárközi Dunavédgát-társulat a múlt évi szept. 17-én tartott közgyűlése által elhatározott szétválás tárgyában m. évi oct. 5-ki 15672. sz. a. intézményemben bekivánt felvilágosító adatokat. Ezen adatokból, valamint a megye alispánjának kisérő jelentéséből azon meggyőződésre jutottam, hogy a társulat által elhatározott kettéválás jelenleg, amidőn épen egy a törvény követelményeinek tökéletesen megfelelő, t. i. árvízmentes magaslatok által határozott dunai balparti nagy ármentesítő társulat alakítása iránt tárgyalások folynak, melybe, ha ezen tárgyalások eredményre vezetnek, a Sárközi Dunavédgáz-társulat amúgy is be fog olvadni, annál is inkább időszerűtlen, miután az idei árvíz alkalmából szerzett szomorú tapasztalás ezen nagy ármentesítő társulat létrejövetelét okvetlen szükségesnek bizonyította Ezen oknál fogva tehát a »Sárközi Dunavédgát-társulat« m. évi September 17-én tartott közgyűlésén elhatározott szétválást nem hagyhatom jóvá s a társulatot utasítom, miszerint helybenhagyott alapszabályai értelmében működését a jövőre is folytassa. Ha azonban — mit ugyan nem remélek — a nagy Dunavédgát-társulat alakulása meghiúsulna, ez esetben tetszésére bízom a társulatnak ezen elválás kérdését ismét tárgyalás alá hozni. Ami a társulat által elhatározott 84 ezer és 240 frtnyi s 80 kvnyi kölcsönt illeti, ezt, tekintettel arra, hogy a visszacsatolt kimutatással az 1871. évi 39. törvényczikk 22. §-a követelményeinek elég létetett, helybenhagyó tudomásul vettem.« (A következő orsz. képviselők):Csider Károly, Hunkár Sándor és Bujanovics Sándor szintén megszavazták Bittó István képv. módositványát a képv.ház febr. 23. ülésében, s nevük a közlött hivatalos szavazó névsorból tévedés folytán maradt ki. (Congressus vagy conferentia)lesz-e? Ez a nagy kérdés, melyre fontoskodó arcczal minden nap más magyarázatot, meg más választ adnak a félhivatalosak. Az angol felsőház hétfői ülésében Manners lord felkérte a miniszterelnököt, magyarázná meg a háznak, mi különbség van hát a congressus és conferentia közt. Lord Beaconsfield erre így felelt: Igazán nem tudom megmagyarázni a különbséget a congressus és conferentia közt, mert nem ismerem el, hogy volna köztük különbség. Külföldön az a felfogás, hogy congressuson az államokat az uralkodók képviselik, conferentián pedig meghatalmazottak. De én azt hiszem, e megkülönböztetés alaptalan, mert pl. a rastadti congressuson, e század elején meghatalmazottak voltak, sőt hogy a legújabb példát mondjam, az 1856-ki congressuson is meghatalmazottak vettek részt, és nem uralkodók. (A török fővárosban hivatalos közlés szerint 100,000 ínséges asszony és gyermek van, kik fejenkint mindennap fél kenyeret kapnak. Társulatok és magánosok 20,000 egyént látnak el élelemmel. A többiekről a kormány gondoskodott. Most azonban a kormány pénztárai üresek és a sütők nem hiteleznek , a kormány nem képes a kenyérosztást folytatni, így tehát attól lehet tartani, hogy a török főváros utcáin nyolcvanezer ember éhen fog halni, ami a legnagyobb rendetlenségekre adhat okot. (A Times és az angol közvélemény.) Walter úr, a Times tulajdonosa és alsóházi tag közelebb, midőn be akart lépni az Athenaeum-clubba, nagyon tapasztalhatta, hogy mily oroszellenes hangulat uralkodik most Londonban. A nevezett club rendesen tartózkodik a politikától. Walter urat lord Granville, Gladstonenak volt külügyminisztere ajánlotta. Walter urat a londoni társaságban a legszeretetreméltóbb személyek egyikének ismerik, a parlamentben a külön hitelre szavazott, de lapjának oroszbarát volta felháborította Oroszország ellenségeit. A club szokásai ellenére kísérletet tettek, a Times nagy befolyású kiadóját fekete golyók által kizárni, és a kísérlet sikerült . Walter úr titkos szavazás által visszautasíttatott, nem fogadták be a clubba. Ilyesmi már hosszú évek óta nem történt. (Gróf Szapáry gyilkosát) Tóth Ferencz hadnagyot a haditörvényszék a tiszti rang és jelvény elvesztésére, a honvédségből kirekesztésre és kötél általi halálra ítélte. A felsőbb helyen megerősített ítéletet ma reggel 9 órakor hirdették ki a jászberényi hadbíróság termében, a hadbirák és helyőrségi tisztek jelenlétében. Tóth F. nyugodtan hallgatta meg az ítéletet. Szombaton reggel fogják kivégezni. (A »magyar vámkérdéshez.«) Irta Körösi József. Ez a kis füzet szerzőnek azon beszédét tartalmazza, melyet 1874. ápril végén az országos iparegyesület gyűlésén elmondott, mikor a vámszerződés felmondásáról folyt a vita. Körösi az önálló vámterület és védvám mellett küzdött, akkor felhozott érvei és adatai ma is teljes bizonyító erővel bírnak, s az időközben bekövetkezett tények nagy részt igazat szolgáltatnak az ő akkoriban még erősen megtámadott felfogásának. (A »Statistique internationale des grandes villes«) második részéből, mely a pénz*