Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)
1878-04-02 / 81. szám
81. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd april . 1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a IPesti ÜST napló kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ ISZB-diki,12S-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre.................................... 6 frt Félévre............................................. 12 . Egy hónapra..........................................2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épültet) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, apai. Ignatieff elutazott s missiója meghiúsult, ezen örömhír érkezett Bécsből. Mi igaz, menynyiben igaz, nem tudjuk, mert csak homályos félhivatalos tudósítások fekszenek előttünk ; de mi már nagyon szerényekké lettünk s nekünk az is öröm, ha dementálják, hogy benne vagyunk a muszka szövetségben. E veszedelmet, úgy látszik, elkerültük, és ezt Andrássy gróf ügyességének tulajdonítjuk, ki az udvari párt ellenkező politikáját parírozta. Ez nem könnyű feladat lehetett a múlt hetekben uralkodott áramlattal és a legutóbbi orosz missiók befolyásával szemben. A mérleg sokáig ingott, de három körülmény okozhatta, hogy a bécsi döntő körök nem merték megkötni a szerződést Oroszországgal. Egyik az lehetett, hogy Ignatieff nem kínált eleget, nem ten positív és kötelező ajánlatot és puszta ígéreteivel még az oroszbarát körökben sem tudott bizalmat ébreszteni, mert hazugnak ismeri őt mindenki. A személy roszul volt megválasztva. Ignatieff jó diplomata a keleten, de rosz a nyugaton, hol nem hisznek neki. A másik és döntő ok, hogy tartózkodó állást foglaltak el a bécsi urak, kétségkívül Derby alkalomszerű lemondásában s Anglia háborús szándékainak határozottságában keresendő. Ignatieffet csapásként érte a hír Bécsben, hogy Anglia indul háborúba. A félénk bécsi politikusok, kik nem mernek kitűzni senkivel, és osztozni szeretnének Oroszországgal, meghökkentek, midőn észrevették, hogy az orosz szövetség esetleg háborúra vezethet Anglia és a nyugati hatalmak ellen. Ily fordulattal szemben tanácsosnak látták temporizálni és bevárni a dolgok további fejlődését. A harmadik körülmény, mely előtt mindenkor visszariadnak, a visszahatás, melyet az orosz szövetség okvetlen előidézne Magyarországon, de Ausztriában is. A népek repudiálják e szövetséget, s kétségtelen, hogy a gyönge Tisza-kormány megbuknék, ha ily politikát acceptálna; s Magyarországon nem találkoznék más alkotmányos minisztérium, mely azt képviselhetné. Külső complicatiókba menni belzavarok felidézésével — oly experimentum, melytől az udvar óvakodik, daczára a kicsinylésnek, melylyel mostanság Magyarországról beszélni szoktak. De Ignatieffet nem utasították vissza kereken, alkudoztak vele hosszasan, tanácskoztak részletesen. A barátságos viszony Oroszországhoz ma is fennáll, háborúról ellene szó sincs, az angol szövetségtől messze vagyunk. A san stefanoi békét nem fogadták el Bécsben a keleti kérdés rendezésének alapjául. Ezen negatív eredmény bizonyos és ez igen nevezetes dolog. Úgy látszik, Ignatieff úr azt remélte, hogy csekély módosítással kiviszi annak elismerését, ha átengedi Ausztria-Magyarországnak osztályrészül, mi Törökországból még megmaradt. De Bécsnek ez nem elég. Az udvari annexio-pártnak Törökországból Ausztria számára több kell, Oroszországnak pedig kevesebbet akarnak átengedni. Az osztályrész, melyet Andrássy követelt, annyi volt, hogy Ignatieff azt megadni nem akarta, s a mit a bécsi kormány Oroszországnak meghagyott, Ignatieff nem tartotta elegendőnek, hogy vele az orosz nemzet beérhesse. Mit ten tehát ? Tudomást szerzett magának az osztrák-magyar politikáról s a referendum magával vitte a követeléseket Szent-Pétervárra. Sikert nem aratott, de elérte azt a czélt, hogy az osztrák-magyar politika intenzióiról Oroszország van legjobban értesülve és elérte azt, hogy ha nem szövetkezünk Oroszországgal, hát, egyelőre nem szövetkezünk Angolországgal sem. Hogyan, hisz szabad kezünk van ? Igen ám, csak hogy Oroszország nyitva tartotta magának a további transactiók útját. Gorcsakoff felelni fog Andrássy propositióira, nem fog visszautasítólag felelni, hanem alkudozási bázisul fogja azokat tekinteni, húzni-halasztani fogja monarchiánk elhatározását, és pressiót fog rá gyakorolni Berlinen keresztül. A félrendszabály, melyre Bécs döntő körei magukat ismét elhatározták a diplomatiai bonyodalmak folytatását és minden activ elhalasztását vagy elmaradását jelenti. Bécsben most azt hiszik és remélik, hogy Oroszország mindenben engedni fog — Anglia miatt — s mi olcsón hozzájutunk Andrássy programjának megvalósításához. Ez a legújabb tévedés. Ebből a programaiból se lesz semmi. Az események napirendre fognak térni felette, mint valamenynyi korábbi terv és programm felett, a status quo ameliorén kezdve a congressusig, melyeket soha cselekvő politika nem támogatott. Különben e legújabb programm sem ér sokat. Bosznia és Herczegovina és Ó-Szerbia annexiója — ez a programmnak reális része ; Szerbia, Montenegro és egy új állam, Albániának katonai conventiókkal és vámszövetséggel a monarchiához fűzése — ez a programm ideális része. A reális programm szláv belpolitikára és federalismusra vezet anélkül, hogy tetemes hatalmat szerezne a monarchiának ; az ideális programm nem ér semmit. Katonai conventiók Szerbiával, Montenegróval nem nyújtanak garantiát, mert csak azt jelentik, hogy mi granicsár tisztekkel szervezzük az ő hadseregüket, mely aztán ellenünk harczol, ha Szent-Pétervárról úgy parancsolják. A vámszövetség velők áldozat és odium nevezetes haszon nélkül,mert fekvésüknél fogva Szerbia és Montenegro úgy is tőlünk vásárolnak. A vasúti csatlakozások, melyeket Andrássy kikötött magának, a jelen körülmények közt jövő zenéje. Ha Andrássy a nyugati Balkán-félszigetet valóban monarchiánknak akarja megszerezni — mi semmikép sem magyar érdek — úgy ennek csak egy módja van: bekebelezni egész Szerbiát és a Timoktól a Dráváig és az Adriáig csinálni egy délszláv királyságot a Habsburg ház fejének. Ha pedig Oroszország hatalmát és befolyását akarja megdönteni a Balkán-félszigeten, annak egyetlen módja : háborút üzenni Oroszországnak, s kiverni onnét. Ha pedig valódi érdekpolitikát akar követni a magyar szempont tekintetbe vételével, akkor nem keresi a monarchia érdekeit a nyugati Balkán hegygerinczein, hanem a Duna mentén a Feketetengerig. Belgrád viszszavétele, Románia szövetsége, Törökország fenntartása a mennyire lehet — ez magyar érdek. Ha pedig Andrássy nagyhatalmi politikát akar követni és a monarchiának tekintélyes szerepet, a jelenben hasznot, a jövőben befolyást kíván szerezni, erre ismét csak egy út van: a szövetség Angolországgal. Itt az alkalom, el ne mulaszsza. A »független szabadelvű párt« ápril 2-án kedden d. u. 6 órakor értekezletet tart. A Pesti Napló tárczája. Az Ellenállhatatlan. (Csiky Gergelynek 400 aranynyal jutalmazott legújabb pályaműve.) — apr. 1. A Karácsonyi-pályázat ez évi eredménye irodalmi esemény. A pályázó darabok egyikét, az »Ellenállhatatlan«-t az akadémia méltónak ítélte a 400 arany jutalomra. Eddigelé még csak egy darab részesült ily kitüntetésben: Szigligeti Ede »Trónkereső«-je, mely mintegy tíz éve nyerte el a Karácsonyi pályadíjat. Csiky Gergely darabja a második, mely e legnagyobb pályadíjunkat elnyerte. Az Akadémiának ma este gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt tartott összes ülésén Győry Vilmos mint előadó beterjesztette az idei Karácsonyi-pályázatra beérkezett kilencz vígjáték megbírálására kiküldött bíráló bizottság (Pulszky Ferencz elnöklete alatt Greguss Ágost, Arany László, Vadnai Károly és Győry Vilmos) jelentését. Győry Vilmos megemlítvén, hogy a jutalom kiadását a bizottság szótöbbséggel döntötte el, a beérkezett darabokat három csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak: »Telepi, vagy a gróf mint körjegyző,« »Ludmilla,« »Gazsi bácsi,« »A család becsülete« és a »A svihákok.« Ezek olyan szárnypróbálgatások, melyek megítélésénél úgy a szerzők, mint a közönség érdekében a felebaráti könyörületesség a bírálatnak egyetlen egy módját javasolja: a hallgatást. A második csoportba három pályamű tartozik s ezek olyanok,amelyekről némelyeket még meg is lehet említeni, azonban azon megjegyzéssel, hogy a megemlíthető egyes tulajdonok felhozása alatt egyáltalában nem értjük a műveknek, mint egészeknek különösebb figyelemre vagy épen dicséretre méltathatóságát. Ezek közé tartozik: »A felfordult világ«; ez nem roszul indul, de cselekménye csakhamar nem annyira bonyolódik, mint inkább összekuszálódik, s oly valószínűtlenségek útvesztőjébe téved, ahova a figyelem élvezettel csakugyan nem tudja többé elkísérni érdeket nem gerjesztő szereplőit. Mellékesen megjegyeztetik, hogy az ikes és nem ikes igék dolgában valóban nagyon pogányul felfordult világ van Cyprus szigetén (a cselekvény színhelyén). A »Tristan és Izolde« rimes jambusokban van írva, s ami kiemelhető, az épen sima, ügyes kézzel vezetett versezete, bár ezzel sem ékeskedik egyaránt mindenütt, igy pl. két sora igy szól : »S lesz rá joga. Mert amely fél fiúe ! Méltóságát a nő csak egyszer adja fel...« A jó verselés nem ad elég kárpótlást a benső hiányokért, melyekben ezen darab is oly nagyon sinlődik. Oly jelenetek, melyek itt a családi körben előfordulnak, sokkal szomorúbbak, semhogy színpadra vive vígjáték alkatrészei legyenek, amely vígjátéknak nem az a feladata, hogy elkomolyítson, hanem hogy felderítsen. A »holdkóros« sokkal durvább szálakból szövődik, semhogy a pályázatra beváló magasabb vígjátékká lehetne. Ügyes kéz talán nem rosz bohózatot alakíthatna belőle. »Az ellenállhatatlan« képezi a harmadik »csoportot«; jeligéje »Karácsonyi-pályamű.« Jeligéje — így szól a bírálat — nem mond valótlant, csakugyan beválik annak. Nemcsak versenyző társai fölött áll magasan, hanem némi kifogás alá eshető egyes — jobbára apró hiányai mellett is annyira sikerült, hogy méltán adhatjuk neki az eredmény nevet. A darab Spanyolországban, Oviedóban játszik. Szándékosan említem e különben talán mellékesnek látszó körülményt először, mert épen ez sorozható azon hiányok közé, melyeket fentebb jeleztem. Különösen vígjáték íróink azok, akik darabjaik színterét — úgy látszik — nagyon szeretik saját hazájuk határain túl mennél távolabbra helyezni. A tollas barett,az idegen öltözet nagy vonzó erőt gyakorol, mintha ez emelné, nevelné a költőiséget. Kétségtelen, lehetnek körülmények, amelyek az ilyen idegen földre átültetést nemcsak érthetővé, hanem szükségessé is teszik. Némely szenvedély, melyet a forróbb égalj természetszerűleg hevesebbé, fokozottabbá nevel, a társadalmi viszonyok, melyek köréből a darab merítve van, történelmi háttér, mely a színhelyet oda követeli, ahol a cselekvény játszik, igen is jogossá teszik a hazából távozást. Azonban ott, hol minden ilyen kiváló sajátságok nélkül általános, közös emberi vonások vázoltatnak : bizonyára méltányos követelés, hogy magyar költő ezeket a magyar életből merítse, melyet mind ő, mind közönsége legjobban ismer. Igaz, hogy e közvetlenség a feladat helyes megoldását nehezebbé teszi, mert a valószínűség, az élethűség szigorúbban ellenőrizhető; de viszont igaz az is, hogy a siker esetén a feladat helyes megoldása sokkal hálásabb lesz. Ezt épen az »Ellenállhatatlan«-nal szemben annál inkább meg kellett említenünk, mert tárgya, első pillanatra rokonságban látszik állani épen egy spanyol darabbal, Mortonak nálunk is ismert »Szép Diego«-jával. S a bírálók között épen e látszólagos rokonságnál fogva merült fel a főkérdésre nézve a véleményeltérés, mi aligha történik, ha a szerző nem szintén spanyol földet választ darabja színteréül. A fönnebb jelzett hiányok ezen egyikéről enynyit előrebocsátva, áttérek immár magának a darabnak ismertetésére. Az »Ellenállhatlan«-ban a férfiúi önhittség lesz nevetségessé. Mondanom is felesleges, hogy szerzője tehát jó alapeszmét választott. A darab meséje oly egyszerű, s természetesen ép ez egyik fő érdeme, hogy néhány sorban el lehet mondani az egészet. Rodrigo, egy elszegényedett, de igazán nemes spanyol lovag, szép, szembetűnő, vonzó külső és belső tulajdonokkal bíró ifjú férfiú, azt hiszi magáról,hogy ő a nőkkel szemben ellenállhatatlan. Egyetlen egy pillantást vetni rá, elég, hogy bármely nő belészeresen. Ezen ellenállhatatlan tulajdonaiba elbizakodva, jön el Oviedoba, hogy ott magát a trónörökös hűnővel észrevétesse, és ami ezzel egy, megszerettesse. Két hetet töltött már a városban, s még mindig nem sikerült a herczegnő figyelmét magára vonnia. Végre ez mégis megtörténik épen akkor, midőn a herczegnő, volt dajkája és most duenája kíséretében a templomból kilép. Florindát, az asturiai herczegnőt, épen e duena, Coscolina figyelmezteti a szép lovagra, — csak hogy jaj! nem azért, amit a lovag képzel, hogy a herczegasszony belé szeressen, hanem azért, mert Coscolina a lovag szállásadója által olyannak ismeri a nemes, bátor, szolgálatra kész férfiút, aki a legalkalmasabb lesz arra, hogy a herczegnő távollevő kedvesének, Rolandnak elvigye Florinda levelét, melyben arra kéri, jöjjön Roland haladéktalanul Oviedóba s szabadítsa meg türelmetlen, zsémbes, zsarnok nagybátyjától s gyámjától, aki oly féltékenyen őrzi s úgy körülveszi kémekkel, hogy kedvesét sem értesítheti semmiről, pedig, amint a nők sejtik, igen nagy baj van keletkezőben, mert az öreg gyámnak féltékenykedésétől és Florinda férjéhezmenetelének sokszor hangoztatott szükségességétől megrettenésekben azt következtetik, hogy a gyám maga akarja a herczegnét nőül venni. Rolandot tehát tudósítani kell minden áron, és a mesének röviden ez a magva: a nők a bátor, derék Rodrigot szemelik ki a titkos levélhordó tisztére, a magát épen ellenállhatatlannak hivő Rodrigo pedig mind mélyebben merül azon csalódásba, hogy előre látott kétségtelen diadala itt is teljesen bizonyos. A dolognak meg is van látszata, mert Coscolina nagy titokban meghívja Rodrigót a herczegi palotába, amely meghívást magyarázhatná-e az ellenállhatatlan egyébre, mint máris kitűzött légyottra. Szerencséjének, előre látott szerencséjének ily hirtelen bekövetkezett felmosolygásával nagylelkűséggel lemond a kedves Elviráról, szállásadójuk Gil-Perez fogadósnak leányáról, aki — nem lehetetlen — Isten igazából bele tudna szeretni a szép lovagba. Az pedig, akinek javára Rodrigo e leánykáról lemond, az ő hű bajtársa, szenvedéseinek, fáradalmainak részese, s Rodrigo diadalainak önzetlen bámulója, a becsületes Dorido, ki Rodrigonak ellentéte, és magáról sokkal kevesebbet képzel, mint amennyi benne van, s a ki a világ legboldogabb emberévé lenne sorsa minden mostohasága daczára, ha az igazán szeretett kedves kis Elvirát magáénak mondhatná. A két lovag jellemének különbségét hiven és élénken tükrözi vissza egyebek között e párbeszéd : Rodrigo. Ream nézett, mosolygott, reszketett. És eltávozván, még egy epedő Tekintetével nézett reám. Dorido. Rodrigo. Természetes. Nem első set. Dorido. Tudtam, hogy ez lesz vége biztosan, Nyisziv nem állhat ellen ennyi hajnak. Ily termet. Rodrigo. Hát e tündöklő szemek ! Dorido. E dús hajfürtök. Hát e finom arcz ! Dorido. A kis Elvirát. De ő is érted ég. Rodrigo. Szegény leányka! Legyen tied, így mond le arról, aki igazán övé lehetne , de mit neki most az egyszerű fogadós leánya, — neki, kire herczegnő vár a palotában ?! A herczegi palotában — hová a második felvonással pillantunk be — csakugyan sok és nagy meglepetés vár az »ellenállhatatlan« Rodrigora. Lamela, egy szolgalelkű kém, egyike azoknak, kikkel Don Diego gyámleányát körülvette, Gil Perez fogadójában, az első felvonás egy igen ügyesen szőtt jelenetében arról értesült, hogy Don Rodrigo a féltve őrzött Florinda herczegné kedvese, és hogy magát urának a kormányzónak kegyére még méltóbbá tegye, siet ezt a nagyfontosságú hírt azonnal besúgni. A különben is izgatott, lobbanékony természetű gyám, kit a leányőrzés gyötrelmei már is halálra kínoznak, e rémhír hallatára oly kegyetlen haragra gyulad, hogy most már se lát, se hall, és üldöz mindenkit, aki csak szeme elé kerül. Hiszen csak Rodrigo. Boldog fid !Rodrigo. Ilyennek alkotótt. Szeret. Az Igen, mit tehetek róla én? Mint nyílt virágok állnak utamon A legszebb nők, szerelmért epedve . Le kell szakítnom őket, sorsom ez. Dorido. Tudom, láttam, bámulom, irigyeltem Sok haltásodat hazánkban is S gyakorta kérdezem , hogy tud szíved Annyit szeretni ? Rodrigo. Én ? Szeretni ? Nem ! Én csak szerettetem, nem szeretek, Hogy is tehetném ? A sok szerelemtől Nem érek rá szeretni. Dorido. Óh te boldog ! Miért nem adhatod nekem szerencséd Századrészét ? Úgy tudnék én szeretni, De úgy, hogy jaj ! S nem kellek senkinek, Rodrigo. Szegény ! Ne busulj, juttatok neked Feleslegemből. Dorido. Hej, csak azt az egyet Adnád nekem. Rodrigo. Kit ? Dorido. Budapest, ápril 1. (A hatvan millió) fedezetét a reichsrath haladó pártclubja ma tanácskozás tárgyává tette s abban állapodott meg, hogy a képviselőház jogában áll a 60 milliónyi hitel fedezetét megtagadni s a következő határozatot hozta: »A haladó club kijelenti, a reichsrath mindkét házának joga, hogy a kormánynak az állami szükségletek fedezésére az eszközöket megadja vagy megtagadja, alkotmányszerűleg minden kiadási tételre, tehát a közös ügyekre való kiadásokra is kiterjed; ennélfogva a haladó club fenntartja magának annak idején, hogy ha a kormány azon 60 milliónyi hitelnek, melyet a delegációk határozott czélra megszavaztak, fedezete iránt a javaslatát elő fogná terjeszteni, oly állást foglaljon, mely a körülményeknek meg fog felelni.« Ez a határozat homlokegyenest ellenkezik az osztrák alkotmánynyal, mert az ezen alkotmányt szabályzó egyik törvény, mely a delegációk intézményéről is szól, határozottan kimondja, hogy a reichsrath nem vitathatja többé azon kiadási tételt, melyet a delegációk törvényszerűleg megszavaztak, hanem tartozik azon kiadást az állam budgetbe fölvenni s fedezetéről gondoskodni. Egyátalában rég elavult és a tényleges viszonyokkal is merőben ellenkező theória az, hogy a képviselőház vagy épen a felsőháznak is jogában áll a költségek fedezetét egyátalán megtagadni. Az appropriate elmélete már lényegesen megszorította emez avult felfogást, mert annak értelmében a fedezet csak egy bizonyos kormánynak tagadható meg. De mikép mondhatja az említett reichsrathi párthatározat, hogy a képviselőháznak jogában áll minden kiadási tételre megtagani a fedezetet ? Vajjon van-e joga megtagadni a civillistát, mely tíz évre törvénynyel van megszabva? Van-e joga megtagadni az államadósságok kamat- és törlesztési fedezetét, ami kötelezvények által van a hitelezőknek biztosítva? Vagy van--e joga elutasítani az államhivatalnokok fizetésének fedezetét, mikor azokat szerződés alapján illeti meg a díjazás? Nemcsak gyakorlatilag, de jogilag is tarthatatlan tehát azon általános tétel, melyet a bécsi haladópárti club kimond, hogy a képviselőháznak módjában áll bármely kiadás fedezetét megtagadni és egyenesen az alkotmányba ütközik az a speciális tétel, mintha a reichsrath a delegációk által megszavazott kiadástól megtagadhatná a fedezetet.A reichsrath és a magyar országgyűlés vitathatja s elvetheti a fedezetnek egyik vagy másik módját, de magát a fedezetet megadni elutasíthatlan alkotmányszerü kötelességük. (Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Gergve elnök megnyitván, tárgyalás alá vétetett az 1878. évi államköltségvetés. Ezt megelőzőleg Makray Aladár hivatkozva a dévai reáltanoda helyiségeinek czélszerűtlen és szűk voltára, kérdi, szándékozik-e a közokt. miniszter a sürgetőleg szükséges intézkedéseket megtenni, hogy e bajokon segítve legyen, s szándékozik-e a tanárok számát a szükséghez képest szaporítani, mint ahogy a tanodának meghatározott fejlődési rendje, t. i. a magasabb osztályok felállítása, azt magával hozza. T r e f o r t miniszter válaszában kijelenti, hogy maga is meg van győződve arról, hogy a dévai reáltanodánál a felhozott bajokon és hiányokon segíteni kell s igyekezni is fog a szükséges intézkedéseket a lehetőségig megtenni. Ezután a költségvetés tárgyalása megkezdődvén, Széli pénzügyminiszter indokolása és némely kérdésre adott felvilágosításai után, az értekezlet a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, megbízván az elnökséget azzal, hogy a részletes tárgyalásra annak idején értekezletet hívjon össze. Ezzel a tanácskozás véget ért. (A független szabadelvű párt mai értekezletén tárgyalás alá vette az 1878-ik évi államköltségvetést, s elhatározta, hogy azt általánosságban elfogadja ugyan, miután a kiegyezés jelenlegi állapota mellett, az országgyűlés végén ettől lényegesen különböző költségvetést más kormány sem terjeszthetne elő, de az appropriate alkalmával a költségvetést a jelen kormánynak, mely iránt nem viseltethetik bizalommal, nem fogja megszavazni. A költségvetési vita folyamán a pártnak felszólaló tagjai részletes bírálat alá vetendik a költségvetést s a kormány pénzügyi politikáját, s kimutatandják, hogy államháztartásunk a deficit apadása daczára épen nem javult, a deficit csökkenése aránytalanul kisebb lévén azon összegnél, melyet a történt nagymérvű adóemelés, a beruházások teljes megszüntetése s az administratív kiadások tetemes reductiója képvisel; s hogy a hozott áldozatok épen nem állnak arányban az elért eredménynyel, constatálván, hogy a kormány által követett után, a tárgyalás alatt álló közgazdasági kiegyezés létrejötte esetében az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, a kibontakozás merőben lehetetlen. (Az ellenzéki pártok egyesülését az aradi Alföld melegen pártolja s igy szól: Ha már oly indolensek, mondhatni könnyelműek voltak ellenzéki árnyalataink, hogy eddig elmulasztották komolyan a tömörülés hazafias tényét még áldozatok árán is végbevinni, legyen szabad remélnünk, hogy most a tizenkettedik órában egészen fölfogják a helyzet veszélyességét, mely szétforgácsoltságukból a hazára hárul, s egyes irreveláns elvi nézetkülönbségek miatt nem fogják a nagy czélt, a tömörülésükről föltételezett nagy feladatokat meghiusitni. Bessarabia ügye. — Felelet a Fester Lloyd-nak. — Ghika herczegnek a román küldöttséghez tartott beszéde alkalmából, a P. Ll. múlt hó 27-ki számában egy czikk jelent meg, melyet szó nélkül hagyni nem lehet. Nem pedig azért, mert az idézett lap czikkurrója visszapillantást tévén Románia magaviseletére a háború tartama alatt, s azt incorrectnek bélyegezvén, végkövetkeztetéseiben oda jut, ahova a pétervári és moszkvai lapok sem tudtak elérni. Ugyanis az orosz lapok Bessarabia kérdését tárgyalván, megelégesznek azzal, hogy azt úgy tüntetik fel, mint a czárra nézve »becsületbeli« kérdést, s ehhez hozzáadják, miszerint »Románia csökönösségében megfeledkezik arról, hogy az orosz hadsereg Románia függetlenségéért is vért ontott.« Ami a Bessarábiára vonatkozó államjogi kérdést illeti, ezt az orosz lapok nem tartják czélszerűnek túlságosan fejtegetni azért, mert valószínűleg jól tudják, hogy ha jogról (és nem ököljogról) van szó, ezen jog Romániáé, vagy helyesebben szólva Moldváé. A törököknek Európába történt beütése és az orosz állam megalakulása előtt, azon terület, mely a Duna-torkolatoktól egészen a Dniesterig terjed, Moldva tulajdona és kiegészítő része volt. Maga az elnevezés »Bessarábia« Bassaráb román fejedelmi családtól ered, melynek ezen területen nagy kiterjedésű földbirtokai voltak. A Bassaráb név az idegen és magyar történetíróknál »Ba z a r ád« név alatt is előfordul, s az egyik Bazarád fejedelemmel, mint tudjuk, Robert Károly magyar királynak nem épen szerencsés kimenetelű harcza volt. De az 1856. évi párisi szerződés is azon kisrészt Bessarábiából, melyet ma Románia bir, mint Moldvának, »ab antiquo,« századok óta hirt tulajdonát csatolta vissza. Maguk az orosz történetírók és publicisták sem tudják kimutatni, hogy Oroszország Bessarábiát fegyverrel hódította volna meg valaha. Ami pedig a román fejedelemségeknek a magas portával kötött stipulatióit illeti, Törökország a fejedelemségek által fizetendő tributumon kívül egyéb jogosítványt nem nyert. Törökország azoknak területét sem magának el nem foglalhatta, sem másnak el nem idegenithette; sőt a mahomedán vallásu nép egyenesen ki volt zárva még abból is, hogy ott honosságot, s igy földbirtokot szerezhessen. — A dolgon mit sem változtat azon körülmény, hogy a magas porta nem tartotta meg mindig a maga részéről Mirceával és Istvánnal kötött, s ezek utódaival később, több alkalommal ünnepélyesen megerősített capitulárékat. — Ha tehát Oroszország arra hivatkozik, hogy ő Bessarábiát Törökországtól kapta meg , [úgy ez nem jogos birtokosától történt, hanem a magas porta szorultságában engedte át ezen területet egy idegen hatalomnak, Csurpálván a fejedelemségek állami és területi jogát. S valóban míg Oroszország 44 évig bizlalta Bessarábiát, s rendkívüli eszközökkel pusztította annak népét, Moldva azt évszázadokon át birta mint saját tulajdonát. — S ha ma egész Bessarábiára vonatkozó tulajdonjogi kérdést felvetjük : az állam- és történelmi tudományokban valamennyire jártas ember is a jogot Moldvának fogja oda ítélni. — Ami a P. Ll. azon elmés megjegyzését illeti, hogy Románia a párisi szerződés előtt nem létezett, ezt talán komolyan megcáfolni is felesleges, mert a szó Románia annyit jelent más szóval, mint Oláhország (»tiera romanesca«) s hogy ez nem létezett volna a párisi szerződés előtt, azt komolyan állítani senki sem