Pesti Napló, 1878. április (29. évfolyam, 81-105. szám)

1878-04-02 / 81. szám

81. szám. Szerkesztési iroda,­­ Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-h­ivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, kedd april . 1878. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felü­lfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a IP­esti ÜST napló kiadó­ hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ ISZB-diki,12S-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre.................................... 6 frt Félévre............................................. 12 . Egy hónapra..........................................2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­negyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok­ tere 7. szám Athe­naeum-épültet) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, apai­­. Ignatieff elutazott s missiója meghiúsult, ezen örömhír érkezett Bécsből. Mi igaz, meny­nyiben igaz, nem tudjuk, mert csak homá­lyos félhivatalos tudósítások fekszenek előt­tünk ; de mi már nagyon szerényekké let­tünk s nekünk az is öröm, ha dementál­­ják, hogy benne vagyunk a muszka szö­vetségben. E veszedelmet, úgy látszik, elkerültük, és ezt Andrássy gróf ügyességének tulajdo­nítjuk, ki az udvari párt ellenkező politikáját parírozta. Ez nem könnyű feladat lehetett a múlt hetekben uralkodott áramlattal és a legutóbbi orosz missiók befolyásával szemben. A mérleg sokáig ingott, de három körülmény okozhatta, hogy a bécsi döntő körök nem merték megkötni a szerződést Oroszországgal. Egyik az lehetett, hogy Ignatieff nem kínált eleget, nem ten positív és kötelező ajánlatot és puszta ígéreteivel még az oroszbarát kö­rökben sem tudott bizalmat ébreszteni, mert hazugnak ismeri őt mindenki. A személy ro­­szul volt megválasztva. Ignatieff jó diplomata a keleten, de rosz a nyugaton, hol nem hisz­nek neki. A másik és döntő ok, hogy tartóz­kodó állást foglaltak el a bécsi urak, kétség­kívül Derby alkalomszerű lemondásában s Anglia háborús szándékainak határozottsá­gában keresendő. Ignatieffet csapásként érte a hír Bécsben, hogy Anglia indul hábo­rúba. A félénk bécsi politikusok, kik nem mernek kitűzni senkivel, és osztozni sze­retnének Oroszországgal, meghökkentek, mi­dőn észrevették, hogy az orosz szövetség eset­leg háborúra vezethet Anglia és a nyugati hatalmak ellen. Ily fordulattal szemben taná­csosnak látták temporizálni és bevárni a dol­gok további fejlődését. A harmadik körül­mény, mely előtt mindenkor visszariadnak, a visszahatás, melyet az orosz szövetség okvet­len előidézne Magyarországon, de Ausztriában is. A népek repudiálják e szövetséget, s két­ségtelen, hogy a gyönge Tisza-kormány meg­buknék, ha ily politikát acceptálna; s Magyar­­országon nem találkoznék más alkotmányos minisztérium, mely azt képviselhetné. Külső complicatiókba menni belzavarok felidézésé­vel — oly experimentum, melytől az udvar óvakodik, daczára a kicsinylésnek, melylyel mostanság Magyarországról beszélni szoktak. De Ignatieffet nem utasították vissza ke­reken, alkudoztak vele hosszasan, tanácskoz­tak részletesen. A barátságos viszony Orosz­országhoz ma is fennáll, háborúról ellene szó sincs, az angol szövetségtől messze va­gyunk. A san­ stefanoi békét nem fogadták el Bécsben a keleti kérdés rendezésének alap­jául. Ezen negatív eredmény bizonyos és ez igen nevezetes dolog. Úgy látszik, Ignatieff úr azt remélte, hogy csekély módosítás­sal kiviszi annak elismerését, ha átengedi Ausztria-Magyarországnak osztály­részül, mi Törökországból még megmaradt. De Bécs­­nek ez nem elég. Az udvari annexio-pártnak Törökországból Ausztria számára több kell, Oroszországnak pedig kevesebbet akarnak átengedni. Az osztályrész, melyet Andrássy követelt, annyi volt, hogy Ignatieff azt meg­adni nem akarta, s a mit a bécsi kormány Oroszországnak meghagyott, Ignatieff nem tartotta elegendőnek, hogy vele az orosz nemzet beérhesse. Mit ten tehát ? Tudomást szerzett ma­gának az osztrák-magyar politikáról s a­ referendum magával vitte a követeléseket Szen­t-Pé­tervárra. Sikert nem aratott, de elérte azt a czélt, hogy az osztrák-magyar politika intenzióiról Oroszország van legjobban értesülve és el­érte azt, hogy ha nem szövetkezünk Orosz­országgal, hát, egyelőre nem szövetkezünk Angolországgal sem. Hogyan, hisz szabad kezünk van ? Igen ám, csak hogy Oroszország nyitva tartotta magának a további transactiók útját. Gorcsa­­koff felelni fog Andrássy propositióira, nem fog visszautasítólag felelni, hanem alkudozási bázisul fogja azokat tekinteni, húzni-halasz­­tani fogja monarchiánk elhatározását, és pres­­siót fog rá gyakorolni Berlinen keresztül. A félrendszabály, melyre Bécs döntő körei ma­gukat ismét elhatározták a diplomatiai bo­nyodalmak folytatását és minden activ elha­lasztását vagy elmaradását jelenti. Bécsben most azt hiszik és remélik, hogy Oroszország mindenben engedni fog — Anglia miatt — s mi olcsón hozzájutunk Andrássy program­jának megvalósításához. Ez a legújabb tévedés. Ebből a pro­gramaiból se lesz semmi. Az események na­pirendre fognak térni felette, mint valameny­­nyi korábbi terv és programm felett, a status quo am­eliorén kezdve a congressusig, melye­ket soha cselekvő politika nem támogatott. Különben e legújabb programm sem ér sokat. Bosznia és Herczegovina és Ó-Szer­­bia annexiója — ez a programmnak reális ré­sze ; Szerbia, Montenegro és egy új állam, Albániának katonai conventiókkal és vám­szövetséggel a monarchiához fűzése — ez a programm ideális része. A reális programm­­ szláv belpolitikára és f­ederalismusra vezet­­ anélkül, hogy tetemes hatalmat szerezne a monarchiának ; az ideális programm nem ér semmit. Katonai conventiók Szerbiával, Mon­tenegróval nem nyújtanak garantiát, mert csak azt jelentik, hogy mi granicsár tisztekkel szervezzük az ő hadseregüket, mely aztán el­lenünk harczol, ha Szent-Pétervárról úgy pa­rancsolják. A vámszövetség velők áldozat és odium nevezetes haszon nélkül,mert fekvésük­nél fogva Szerbia és Montenegro úgy is tőlünk vásárolnak. A vasúti csatlakozások, melyeket Andrássy kikötött magának, a jelen körülmé­nyek közt jövő zenéje. Ha Andrássy a nyu­gati Balkán-félszigetet valóban monarchiánk­nak akarja megszerezni — mi semmikép sem magyar érdek — úgy ennek csak egy módja van: bekebelezni egész Szerbiát és a Timok­­tól a Dráváig és az Adriáig csinálni egy dél­szláv királyságot a Habsburg ház fejének. Ha pedig Oroszország hatalmát és be­folyását akarja megdönteni a Balkán-félszi­geten, annak egyetlen módja : háborút üzenni Oroszországnak, s kiverni onnét. Ha pedig valódi érdekpolitikát akar kö­vetni a magyar szempont tekintetbe vételével, akkor nem keresi a monarchia érdekeit a nyugati Balkán hegygerinczein, hanem a Duna mentén a Feketetengerig. Belgrád visz­­szavétele, Románia szövetsége, Törökország fenntartása a mennyire lehet — ez magyar érdek. Ha pedig Andrássy nagyhatalmi politi­kát akar követni és a monarchiának tekinté­lyes szerepet, a jelenben hasznot, a jövőben befolyást kíván szerezni, erre ismét csak egy út van: a szövetség Angolországgal. Itt az alkalom, el ne mulaszsza. A »független szabadelvű párt« ápril 2-án kedden d. u. 6 órakor értekezletet tart. A Pesti Napló tárczája. Az Ellenállhatatlan. (Csiky Gergelynek 400 aranynyal jutalmazott legújabb pá­lyaműve.) — apr. 1. A Karácsonyi-pályázat ez évi eredménye iro­dalmi esemény. A pályázó darabok egyikét, az »Ellenállhatatlan«-t az akadémia méltónak ítélte a 400 arany jutalomra. Eddigelé még csak egy darab részesült ily kitüntetésben: Szigligeti Ede »Trónkereső«-je, mely mintegy tíz éve nyerte el a Karácsonyi pályadíjat. Csiky Gergely darabja a má­sodik, mely e legnagyobb pályadíjunkat elnyerte. Az Akadémiának ma este gróf L­ó­n­y­ay Meny­hért elnöklete alatt tartott összes ülésén G­y­ő­r­y Vilmos mint előadó beterjesztette az idei Kará­csonyi-pályázatra beérkezett kilencz vígjáték megbí­­rálására kiküldött bíráló bizottság (Pulszky Ferencz elnöklete alatt G­r­e­g­u­s­s Ágost, Arany László, Vadnai Károly és Győry Vilmos) jelentését. Győry Vilmos megemlítvén, hogy a jutalom kiadását a bizottság szótöbbséggel döntötte el, a be­érkezett darabokat három csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak: »Telepi, vagy a gróf mint körjegyző,« »Ludmilla,« »Gazsi bácsi,« »A család becsülete« és a »A svihákok.« Ezek olyan szárnypróbálgatások, melyek megítélésénél úgy a szerzők, mint a közönség érdekében a felebaráti kö­­nyörületesség a bírálatnak egyetlen egy módját java­solja: a hallgatást. A második csoportba három pályamű tartozik s ezek olyanok,amelyekről némelyeket még meg is lehet említeni, azonban azon megjegyzéssel, hogy a meg­említhető egyes tulajdonok felhozása alatt egyálta­lában nem értjük a műveknek, mint egészeknek külö­nösebb figyelemre vagy épen dicséretre méltatha­­tóságát. Ezek közé tartozik: »A felfordult világ«; ez nem roszul indul, de cselekménye csakhamar nem annyira bonyolódik, mint inkább összekuszálódik, s oly valószínűtlenségek útvesztőjébe téved, a­hova a figyelem élvezettel csakugyan nem tudja többé elkí­sérni érdeket nem gerjesztő szereplőit. Mellékesen megjegyeztetik, hogy az ikes és nem ikes igék dolgában valóban nagyon pogányul felfordult világ­­ van Cyprus szigetén (a cselekvény színhelyén). A »Tristan és Izolde« rimes ja­mbusok­­ban van írva, s ami kiemelhető, az épen sima, ügyes kézzel vezetett versezete, bár ezzel sem ékeskedik egyaránt mindenütt, igy pl. két sora igy szól : »S lesz rá joga. Mert amely fél fiú­e ! Méltóságát a nő csak egyszer adja fel...« A jó verselés nem ad elég kárpótlást a benső hiányokért, melyekben ezen darab is oly nagyon sin­­lődik. Oly jelenetek, melyek itt a családi körben elő­fordulnak, sokkal szomorúbbak, semhogy színpadra vive vígjáték alkatrészei legyenek, amely vígjátéknak nem az a feladata, hogy elkomolyítson, hanem hogy felderítsen. A »holdkó­r­o­s« sokkal durvább szálakból szövődik, semhogy a pályázatra beváló magasabb vígjátékká lehetne. Ügyes kéz talán nem rosz bohó­zatot alakíthatna belőle. »Az ellenállhatatlan« képezi a harma­dik »csoportot«; jeligéje »Karácsonyi-pályamű.« Jeligéje — így szól a bírálat — nem mond valótlant, csakugyan beválik annak. Nemcsak versenyző társai fölött áll magasan, hanem némi kifogás alá eshető egyes — jobbára apró hiányai mellett is annyira si­került, hogy méltán adhatjuk neki az eredmény ne­vet. A darab Spanyolországban, Oviedóban játszik. Szándékosan említem e különben talán mellékesnek látszó körülményt először, mert épen ez sorozható azon hiányok közé, melyeket fentebb jeleztem. Kü­lönösen vígjáték íróink azok, a­kik darabjaik színte­rét — úgy látszik — nagyon szeretik saját hazájuk határain túl mennél távolabbra helyezni. A tollas ba­rett,az idegen öltözet nagy vonzó erőt gyakorol, mintha ez emelné, nevelné a költőiséget. Kétségtelen, lehetnek körülmények, a­melyek az ilyen idegen földre átülte­tést nemcsak érthetővé, hanem szükségessé is teszik. Némely szenvedély, melyet a forróbb égalj termé­szetszerűleg hevesebbé, fokozottabbá nevel, a társa­dalmi viszonyok, melyek köréből a darab merítve van, történelmi háttér, mely a színhelyet oda köve­teli, a­hol a cselekvény játszik, igen is jogossá teszik a hazából távozást. Azonban ott, hol minden ilyen kiváló sajátságok nélkül általános, közös emberi vo­nások vázoltatnak : bizonyára méltányos követelés, hogy magyar költő ezeket a magyar életből merítse, melyet mind ő, mind közönsége legjobban ismer. Igaz, hogy e közvetlenség a feladat helyes megoldá­sát nehezebbé teszi, mert a valószínűség, az élethűség szigorúbban ellenőrizhető; de viszont igaz az is, hogy a siker esetén a feladat helyes megoldása sokkal hálásabb lesz. Ezt épen az »Ellenállhatatlan«-nal szemben annál inkább meg kellett említenünk, mert tárgya, első pillanatra rokonságban látszik állani épen egy spanyol darabbal, Mortonak nálunk is ismert »Szép Diego«-jával. S a bírálók között épen e látszólagos rokonságnál fogva merült fel a főkérdésre nézve a vélemény­eltérés, mi aligha történik, ha a szerző nem szintén spanyol földet választ darabja színteréül. A fönnebb jelzett hiányok ezen egyikéről eny­­nyit előrebocsátva, áttérek immár magának a darab­nak ismertetésére. Az »Ellenállhatlan«-ban a férfiúi önhittség lesz nevetségessé. Mondanom is felesleges, hogy szerzője tehát jó alapeszmét választott. A darab meséje oly egyszerű, s természetesen ép ez egyik fő érdeme, hogy néhány sorban el lehet mondani az egészet. Rodrigo, egy elszegényedett, de igazán nemes spanyol lovag, szép, szembetűnő, vonzó külső és belső tulajdonokkal bíró ifjú férfiú, azt hiszi magáról,hogy ő a nőkkel szemben ellenállhatatlan. Egyetlen egy pillantást vetni rá, elég, hogy bármely nő belészere­­sen. Ezen ellenállhatatlan tulajdonaiba elbizakodva, jön el Oviedoba, hogy ott magát a trónörökös hűnővel észrevétesse, és a­mi ezzel egy,­­ megszerettesse. Két hetet töltött már a városban, s még mindig nem sikerült a herczegnő figyelmét magára vonnia. Végre ez mégis megtörténik épen akkor, midőn a herczegnő, volt dajkája és most duenája kíséretében a templom­ból kilép. Florindát, az asturiai herczegnőt, épen e duena, Coscolina figyelmezteti a szép lovagra, — csak hogy jaj! nem azért, a­mit a lovag képzel, hogy a herczegasszony belé szeressen, hanem azért, mert Coscolina a lovag szállásadója által olyan­nak ismeri a nemes, bátor, szolgálatra kész fér­fiút, a­ki a legalkalmasabb lesz arra, hogy a her­czegnő távollevő kedvesének, Rolandnak elvigye Flo­rinda levelét, melyben arra kéri, jöjjön Roland hala­déktalanul Oviedóba s szabadítsa meg türelmetlen, zsémbes, zsarnok nagybátyjától s gyámjától, aki oly féltékenyen őrzi s úgy körülveszi kémekkel, hogy kedvesét sem értesítheti semmiről, pedig, a­mint a nők sejtik, igen nagy baj van keletkezőben, mert az öreg gyámnak féltékenykedésétől és Florinda férjé­hezmenetelének sokszor hangoztatott szükségességé­től megrettenésekben azt következtetik, hogy a gyám maga akarja a herczegnét nőül venni. Rolandot tehát tudósítani kell minden áron, é­s a mesének röviden ez a magva: a nők a bátor, derék Rodrigot szemelik ki a titkos levélhordó tisztére, a magát épe­n ellenáll­hatatlannak hivő Rodrigo pedig mind mélyebben me­rül azon csalódásba, hogy előre látott kétségtelen diadala itt is teljesen bizonyos. A dolognak meg is van látszata, mert Cosco­lina nagy titokban meghívja Rodrigót a herczegi pa­lotába, a­mely meghívást magyarázhatná-e az ellen­állhatatlan egyébre, mint már­is kitűzött légyottra. Szerencséjének, előre látott szerencséjének ily hirte­len bekövetkezett felmosolygásával nagylelkűséggel lemond a kedves Elviráról, szállásadójuk Gil-Perez fogadósnak leányáról, a­ki — nem lehetetlen — Isten igazából bele tudna szeretni a szép lovagba. Az pe­dig, a­kinek javára Rodrigo e leánykáról lemond, az ő hű bajtársa, szenvedéseinek, fáradalmainak részese, s Rodrigo diadalainak önzetlen bámulója, a becsü­letes Dorido, ki Rodrigonak ellentéte, és magáról sokkal kevesebbet képzel, mint a­mennyi benne van, s a ki a világ legboldogabb emberévé lenne sorsa minden mostohasága daczára, ha az igazán szeretett kedves kis Elvirát magáénak mondhatná. A két lovag jellemének különbségét h­iven és élénken tükrözi vissza egyebek között e párbeszéd : Rodrigo. Ream nézett, mosolygott, reszketett. És eltávozván, még egy epedő Tekintetével nézett reám. Dorido. Rodrigo. Természetes. Nem első set. Dorido. Tudtam, hogy ez lesz vége biztosan, Nyisziv nem állhat ellen ennyi hajnak. Ily termet. Rodrigo. Hát e tündöklő szemek ! Dorido. E dús hajfürtök. Hát e finom arcz ! Dorido. A kis Elvirát. De ő is érted ég. Rodrigo. Szegény leányka! Legyen tied, így mond le arról, a­ki igazán övé lehetne , de mit neki most az egyszerű fogadós leánya, — neki, kire herczegnő vár a palotában ?! A herczegi palotában — hová a második fel­vonással pillantunk be — csakugyan sok és nagy meglepetés vár az »ellenállhatatlan« Rodrigora. Lamela, egy szolgalelkű kém, egyike azoknak, kik­kel Don Diego gyámleányát körül­vette, Gil Perez fogadójában, az első felvonás egy igen ügyesen szőtt jelenetében arról értesült, hogy Don Rodrigo a féltve őrzött Florinda herczegné kedvese, é­s hogy magát urának a kormányzónak kegyére még mél­tóbbá tegye, siet ezt a nagyfontosságú hírt azonnal besúgni. A különben is izgatott, lobbanékony termé­szetű gyám, kit a leányőrzés gyötrelmei már is ha­lálra kínoznak, e rémhír hallatára oly kegyetlen ha­ragra gyulad, hogy most már se lát, se hall, és üldöz mindenkit, a­ki csak szeme elé kerül. Hiszen csak Rodrigo. Boldog fid !Rodrigo. Ilyennek alkotótt. Szeret. Az I­gen, mit tehetek róla én? Mint nyílt virágok állnak utamon A legszebb nők, szerelmért epedve . Le kell szakítnom őket, sorsom ez. Dorido. Tudom, láttam, bámul­om, irigyeltem Sok h­altásodat hazánkban is S gyakorta kérdezem , hogy tud szíved Annyit szeretni ? Rodrigo. Én ? Szeretni ? Nem ! Én csak szerettetem, nem szeretek, Hogy is tehetném ? A sok szerelemtől Nem érek rá szeretni. Dorido. Óh te boldog ! Miért nem adhatod nekem szerencséd Századrészét ? Úgy tudnék én szeretni, De úgy, hogy jaj ! S nem kellek senkinek, Rodrigo. Szegény ! Ne busulj, juttatok neked Feleslegemből. Dorido. Hej, csak azt az egyet Adnád nekem. Rodrigo. Kit ? Dorido. Budapest, ápril 1. (A hatvan millió) fedezetét a reichsrath haladó pártclubja ma tanácskozás tárgyává tette s abban állapodott meg, hogy a képviselőház jogában áll a 60 milliónyi hitel fedezetét megtagadni s a kö­vetkező határozatot hozta: »A haladó club kijelenti, a reichsrath mindkét házának joga, hogy a kormány­nak az állami szükségletek fedezésére az eszközöket megadja vagy megtagadja, alkotmányszerűleg m­i­n­­d­e­n kiadási tételre, tehát a közös ügyekre való ki­adásokra is kiterjed; ennélfogva a haladó club fenn­tartja magának annak idején, hogy ha a kormány azon 60 milliónyi hitelnek, melyet a delegációk határozott czélra megszavaztak, fedezete iránt a ja­vaslatát elő fogná terjeszteni, oly állást foglaljon, mely a körülményeknek meg fog felelni.« Ez a határozat homlokegyenest ellenkezik az osztrák alkotmánynyal, mert az ezen alkotmányt sza­bályzó egyik törvény, mely a delegációk intézményé­ről is szól, határozottan kimondja, hogy a reichsrath nem vitathatja többé azon kiadási tételt, melyet a de­legációk törvényszerűleg megszavaztak, hanem tarto­zik azon kiadást az állam budgetbe fölvenni s fedeze­téről gondoskodni. Egyátalában rég elavult és a tény­leges viszonyokkal is merőben ellenkező theória az, hogy a képviselőház vagy épen a felsőháznak is jogá­ban áll a költségek fedezetét egyátalán megtagadni. Az appropriate elmélete már lényegesen megszorí­totta emez avult felfogást, mert annak értelmében a fedezet csak egy bizonyos kormánynak tagad­ható meg. De mikép mondhatja az említett reichsrathi párthatározat, hogy a képviselőháznak jogában áll minden kiadási tételre megtagani a fedezetet ? Vajjon van-e joga megtagadni a civillistát, mely tíz évre törvénynyel van megszabva? Van-e joga megta­gadni az államadósságok kamat- és törlesztési fede­zetét, a­mi kötelezvények által van a hitelezőknek biztosítva? Vagy van--e joga elutasítani az államhi­vatalnokok fizetésének fedezetét, mikor azokat szer­ződés alapján illeti meg a díjazás? Nemcsak gyakorlatilag, de jogilag is tarthatat­lan tehát azon általános tétel, melyet a bécsi hala­dópárti club kimond, hogy a képviselőháznak módjá­ban áll bármely kiadás fedezetét megtagadni és egyenesen az alkotmányba ütközik az a speciális tétel, mintha a reichsrath a delegációk által megsza­vazott kiadástól megtagadhatná a fedezetet.A reichs­rath és a magyar országgyűlés vitathatja s elvetheti a fedezetnek egyik vagy másik módját, de magát a fedezetet megadni elutasíthatlan alkotmányszerü kö­telességük. (Az országgyűlési szabadelvű párt­ mai értekezletét Ger­gve elnök megnyitván, tár­gyalás alá vétetett az 1878. évi államkölt­ségvetés. Ezt megelőzőleg M­a­k­r­a­y Aladár hivatkozva a dévai reáltanoda helyiségeinek czélszerűtlen és szűk voltára, kérdi, szándékozik-e a közokt. miniszter a sürgetőleg szükséges intézkedéseket megtenni, hogy e bajokon segítve legyen, s szándékozik-e a tanárok számát a szükséghez képest szaporítani, mint a­hogy a tanodának meghatározott fejlődési rendje, t. i. a magasabb osztályok felállítása, azt magával hozza. T r e f o r t miniszter válaszában kijelenti, hogy maga is meg van győződve arról, hogy a dévai reál­tanodánál a felhozott bajokon és hiányokon segíteni kell s igyekezni is fog a szükséges intézkedéseket a lehetőségig megtenni. Ezután a költségvetés tárgyalása meg­kezdődvén, Széli pénzügyminiszter indokolása és némely kérdésre adott felvilágosításai után, az érte­kezlet a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, megbízván az elnöksé­get azzal, hogy a részletes tárgyalásra annak idején értekezletet hívjon össze. Ezzel a tanácskozás vé­get ért. (A független szabadelvű párt­ mai értekezletén tárgyalás alá vette az 1878-ik évi állam­­költségvetést, s elhatározta, hogy azt általánosság­ban elfogadja ugyan, miután a kiegyezés jelenlegi állapota mellett, az országgyűlés végén ettől lénye­gesen különböző költségvetést más kormány sem ter­jeszthetne elő, de az appropriate alkalmával a költ­ségvetést a jelen kormánynak, mely iránt nem visel­tethetik bizalommal, nem fogja megszavazni. A költ­ségvetési vita folyamán a pártnak felszólaló tagjai részletes bírálat alá vetendik a költségvetést s a kormány pénzügyi politikáját, s kimutatandják, hogy államháztartásunk a deficit apadása daczára épen nem javult, a deficit csökkenése aránytalanul kisebb lévén azon összegnél, melyet a történt nagy­mérvű adóemelés, a beruházások teljes megszünte­tése s az administratív kiadások tetemes reductiója képvisel; s hogy a hozott áldozatok épen nem állnak arányban az elért eredménynyel, constatálván, hogy a kormány által követett után, a tárgyalás alatt álló közgazdasági kiegyezés létrejötte esetében az állam­­háztartás egyensúlyának helyreállítása, a kibontako­zás merőben lehetetlen. (Az ellenzéki pártok egyesülését­ az aradi Alföld melegen pártolja s igy szól: Ha már oly indolensek, mondhatni könnyelműek voltak el­lenzéki árnyalataink, hogy eddig elmulasztották ko­molyan a tömörülés hazafias tényét még áldozatok árán is végbevinni, legyen szabad remélnünk, hogy most a tizenkettedik órában egészen fölfogják a hely­zet veszélyességét, mely szétforgácsoltságukból a ha­zára hárul, s egyes irreveláns elvi nézetkülönbségek miatt nem fogják a nagy czélt, a tömörülésükről föl­tételezett nagy feladatokat meghiusitni. Bessarabia ügye. — Felelet a Fester Lloyd-nak. — Ghika herczegnek a román küldöttséghez tartott beszéde alkalmából, a P. Ll. múlt hó 27-ki számában egy czikk jelent meg, melyet szó nélkül hagyni nem lehet. Nem pedig azért, mert az idézett lap czikk­­urrója visszapillantást tévén Románia magaviseletére a háború tartama alatt, s azt incorrectnek bé­lyegezvén, végkövetkeztetéseiben oda jut, a­hova a pétervári és moszkvai lapok sem tudtak elérni. Ugyan­is az orosz lapok Bessarabia kérdését tárgyal­ván, megelégesznek azzal, hogy azt úgy tüntetik fel, mint a czárra nézve »becsületbeli« kérdést, s ehhez hozzá­adják, miszerint »Románia csökönössé­­gében megfeledkezik arról, hogy az orosz hadsereg Románia függetlenségéért is vért ontott.« A­mi a Bes­­sarábiára vonatkozó államjogi kérdést illeti, ezt az orosz lapok nem tartják czélszerűnek túlságosan fej­tegetni azért, mert valószínűleg jól tudják, hogy ha jogról (és nem ököljogról) van szó, ezen jog Romániáé, vagy helyesebben szólva Moldváé. A törököknek Európába történt beütése és az orosz állam megalakulása előtt, azon terület, mely a Duna-torkolatoktól egészen a Dniesterig terjed, Mold­va tulajdona és kiegészítő része volt. Maga az elne­vezés »Bessarábia« Bassaráb román fejedelmi családtól ered, melynek ezen területen nagy kiterje­désű földbirtokai voltak. A Bassaráb név az idegen és magyar történetíróknál »B­a z a r á­d« név alatt is előfordul, s az egyik Bazarád fejedelemmel, mint tud­juk, Robert Károly magyar királynak nem épen sze­rencsés kimenetelű harcza volt. De az 1856. évi párisi szerződés is azon kisrészt Bessarábiából, melyet ma Románia bir, mint Moldvának, »ab an­­tiquo,« századok óta hirt tulajdonát csatolta vissza. Maguk az orosz történetírók és publicisták sem tudják kimutatni, hogy Oroszország Bessarábiát fegyverrel hódította volna meg valaha. A­mi pedig a román fejedelemségeknek a ma­gas portával kötött stipulatióit illeti, Törökország a fejedelemségek által fizetendő tributumon kívül egyéb jogosítványt nem nyert. Törökország azoknak területét sem magának el nem foglalhatta, sem másnak el nem idegenithette; sőt a mahomedán val­­lásu nép egyenesen ki volt zárva még abból is, hogy ott honosságot, s igy földbirtokot szerezhessen. — A dolgon mit sem változtat azon körülmény, hogy a magas porta nem tartotta meg mindig a maga részé­ről M­i­r­c­e­á­v­a­l és Istvánnal kötött, s ezek utó­daival később, több alkalommal ünnepélyesen meg­­erősített­ capitulárékat. — Ha tehát Oroszország arra hivatkozik, hogy ő Bessarábiát Törökországtól kapta meg , [úgy ez nem jogos birtokosától történt, hanem a magas porta szorultságában engedte át ezen területet egy idegen hatalomnak, Csurp­álván a fejedelemségek állami és területi jogát. S valóban míg Oroszország 44 évig bizlalta Bessarábiát, s rend­­kívüli eszközökkel pusztította annak népét, Moldva azt évszázadokon át birta mint saját tulajdonát. — S ha ma egész Bessarábiára vonatkozó tulajdonjogi kérdést felvetjük : az állam- és történelmi tudomá­nyokban valamennyire jártas ember is a jogot Moldvának fogja oda ítélni. — A­mi a P. Ll. azon elmés megjegyzését illeti, hogy Románia a párisi szerződés előtt nem létezett, ezt talán ko­molyan megc­áfolni is felesleges, mert a szó Romá­nia annyit jelent más szóval, mint Oláhország (»tiera romanesca«) s hogy ez nem létezett volna a párisi szerződés előtt, azt komolyan állítani senki sem

Next