Pesti Napló, 1878. május (29. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-30 / 131. szám
rifa mégsem bukott meg. Épen úgy lesz ma is. Akkor nemet mondtunk és győztünk. Most is csak attól függ minden, hogy legyen bátorságunk nemet mondani. (Élénk tetszés.) De ha ez a bátorság nincs meg, akkor természetesen igent kell mondani. Az államjogi kérdést illetőleg is más a nézetem, mint a szónokok legtöbbjének. Én ugyanis azt tartom, hogy mindenekelőtt nem az alkotmány betűje, hanem az alkotmány iránti lelkesedés a fődologban egy hazafiság, a nép hazafisága, mely nem sokat számolgat, a szív és az érzék hazafisága; ezt kell felkelteni s épen ebben fekszik a veszély a dualizmusra. Mert ha például 1867-ben megszavazták a delegationális törvényt és ha az tíz éven át fennállott, azt hiszik önök, hogy képes volt lelkesedést ébreszteni a lakosságban, midőn ez a rendszer mindig az alárendelés veszélyének tesz ki bennünket, a másik félnek mindig csak uralmat hoz ? (Élénk tetszés.) Nem hiszik-e, hogy természetellenes viszony, ha az egyik félnek kell a terheket viselnie s e mellett mindig alávetni köteles magát a másik fél akaratának ? Az állam nem a jelen pillanatra létezik, az igazi államférfiúnak a jövőre is kell gondolnia, s ha önök ma a reánk kedvezőtlen határozmányokat elfogadják, a viszálynak véget vetnek ugyan, de a kellemetlenség és elégedetlenség magvait vetették el, (Tetszés,) mely veszélyesebbé lehet a dualismusra, mint akármilyen provisorium. Hohenwart Károly gróf: Államférfiaink nem értették az egyesitett Magyarországgal a Lajtán inneni országokat is egyesítve szembe állítani (helyes jobbról) s igy be kellett következnie annak, hogy delegátiaink szervezete szerint az elhatározás a birodalom minden fontosabb ügye felett Magyarországnak hullott ölébe. De ez nem volt elég. Magyarországnak a külpolitika ügyeiben és pedig a delegációkon kívül is engedtek befolyást, mely legalább a kiegyezési törvényekben nem találja jogosultságát. (Tetszés jobbról.) Sőt még tovább mentek, lezarándokoltak Budapestre, hogy a magyarokat meghivják, hogy a birodalom ezen felének belügyeibe is avatkozzanak. (Tetszés jobbról.) Bizonyára nem említettem volna e körülményt, ha azt nem épen pár héttel ezelőtt dicsőítették volna ezen ház szószékéről s olyannak nem mondották volna, a miért mi szegény osztrákok hálával tartozunk Magyarországnak. Ki veheti rész néven Magyarországtól, ha a folytonos tömjénezés elhomályosította szemét s ha elfeledhette, hogy mindent, a mije van és a mit elért, épen az osztrák tartományokkal való szoros összeköttetésének köszönhet, hogy saját javát, sőt léterét ássa alá, ha azon monarchia hatalmát gyöngíti, melynek védelme alatt nagy művelődési feladatának sikerrel szentelheti magát. (Nagyon helyes jobbról.) De ha mindez nem így lenne, ha Magyarország egész józanul nézne a jövőbe, ha az utóbbi tíz évben sikerült volna a de lege bennünket megillető állást a monarchia kötelékében de facto fenntartani, úgy még egy másik akadályt kellene elhárítanunk, hogy szorosabb összeköttetésbe jöhessünk Magyarországgal. Ez akadályt nemrég kiemelte Kaiserfeld úr. Magyarország azon aggodalma ez, hogy a szorosabb kötelék mellett elvesztené önállóságát; attól fél, hogy egyszerű tartománynyá fogna lesülyedni. De erre az alkotmánypártnak, mely e szigorúbb egyesülést óhajtja, azt kellene mondania : Oszlassuk el mindenekelőtt a magyarok ezen aggodalmát, mutassuk meg nekik intézményeinket, bizonyítsuk be nekik, hogy készek vagyunk minden alkotmányos jogot tisztelni és védeni. (Élénk helyeslés jobbról.) Ez lett volna azon feladat, melynek megoldását az utóbbi évek politikájának elő kellett volna készítenie. De épen az ellenkező rendszert követik hat év óta ; az egyes országok önálló életét megsemmisíteni s a nemzetek szeretetét és ragaszkodását a közös nagy haza iránt aláásni igyekeztek. A jelen viszonyok közt mondjunk le tehát róla, hogy a büszke Magyarországot velünk való szűkebb szövetségre bízhassuk. Nem ismétlem, amit itt tegnap mondtak, hogy a dualismusnak nem a centralismus, hanem a foederatismus lesz örököse. De ki kell fejeznem azon meggyőződésemet, hogy az egyes országok jogainak lelkiismeretes tisztelete képezi előfeltételét a szűkebb szövetségnek Magyarországgal. (Helyeslés jobbról.) A jelen kiegyezés az évek óta elhibázott politikának természetes szülötte. Mi elleneztük e politikát, s azért eredményét sem fogadhatjuk el. A külbonyodalmak jelen ideje nem alkalmas ugyan a belviszályok elintézésére. De én azt hittem, hogy ama pillanatban, midőn a külbonyodalmak fenyegető alakot öltöttek, Magyarország ősi lovagiasságával elénk lépend s kijelenti, hogy követelései érvényesítését kedvezőbb időkre halasztja. Magyarországban ezt nem tették, megtámadtak bennünket s nekünk vissza kell a támadást utasítanunk. (Helyeslés.) kező nemzedékekre bízván azt, hogy felépítsék, mit ő szétzúzott. S csakugyan legnagyobb ügyessége az volt, hogy jókor halt meg. Már saját tanítványainak me- i részsége is elrémíteni kezdé. Midőn Condorcet röpirata a franczia papság ellen megjelent, kegyetlen őrültségnek nevezte annak eszméit . Voisenouhoz írt levelében kijelente, hogy inkább gyaláztatni akar, semhogy valaki úgy dicsérje őt, mint Condorcet. Midőn XVI. Lajos trónra lépett, Voltaire így szólt egyik barátjához: »Sokkal jobban becsülöm az uj királyt, semhogy képesnek higyjem őt arra, hogy létrehozza mindazon változást, melylyel bennünket fenyegessek.« Fájdalmasan lepte meg, midőn azt hallá hirdetni, hogy a királyi hatalom a néptől származik. »A király, mondá, őseitől, hatszáznál több királytól kapja koronáját.« Midőn Holbach műve a természet rendszeréről megjelent, nem elégedett meg azzal,hogy leveleiben gúny tárgyává tette annak szerzőjét, hanem tüzetes cáfolatot készített az ellen. Kivéve a vallást, conservativ jellem volt mindenben i deista maradt a metaphysikában. Egész aristocraticus természete fellázadt azon durva materialismus ellen, melynek híveit napról-napra látta maga körül szaporodni. E mellett elhagyta őt régi hevessége , még érzékenysége is eltompulni kezdett. Életének utolsó éveiben irt levelei Voltairet mint nagyon békés, nagyon nyugodt embert tüntetik fel. E nyugalom az örök hallgatás előjele volt. Visszatért Párisba és meghalt. 1778. május 30-ikán hunyt el e nagy városban, hol oly kevés ideig élt, de melyet annyit mulattatott, melynek annyi élvezetet szerzett,s mely úgy fogadta őt visszatértekor, mint soha uralkodót, vagy győzelmes hadvezért nem fogadtak sehol. Utolsó pillanatairól kevés biztos adat jutott a nyilvánosságra, de mégis elég arra, hogy ne higyjük el azon groteszk legendákat, melyek bizonyos irodalomban oly nagyon terjesztetnek, s hogy bizton állíthassuk,hogy bár nem rövid életpályája alatt nem egyszer félt veszélytől, de nyugodtan és méltón fogadta a halált. A Comédie Francaise előcsarnokában Voltaire egy csodálatra méltó szobra látható. Ez a jerney-i Voltaire, roskadozva már az évek súlya alatt, melyek még inkább megnyujtották szikár alakját, de az örökké fiatal mosoly ott ül arczán és szellemteljes tekintete kihívni látszik még a tusát. Az ember azt mondaná, hogy a szobrász megleste őt azon pillanatban, midőn valamely ellenfelét teszi tönkre maró gúnyjával, s mintegy leszögezni látszik azt a földre. Ez az a Voltaire,ki műveiben él és nyilatkozik; ez a XVIII-ik század megtestesült típusa. Ma Voltaire ennél is több, vagy tán kevesebb: zászló és pártjelvény. Mint ilyent ünnepük halála százados évfordulóján holnap (május 30.) Páriában ; ez ünnep a politikai párttusák körébe vonta emlékezetét, s mozgalomba hozta világszerte a művelt szellemeket. Budapest főváros közgyűlése. — május 29. A gyéren látogatogatott közgyűlést Ráth főpolgármester megnyitván, az izraelita siketnéma intézet zárkövének ünnepélyes letételében való résztvételre hívta fel a közgyűlési tagokat. Az ünnepély jun. 2-án d. e. 10 órára van kitűzve. Dr. Kovács-Sebestyén Endre rókuskórházi főorvos elhunyta fölötti fájdalmának a közgyűlés jegyzőkönyvileg adott kifejezést s az özvegyhez részvétiratot intézett. Forgó István, Strasser Alajos, Egenhoffer Péter és Oszwald Pál fővárosi bizottsági tagok bejelentették a fővárosból huzamos ideig tartó távollétüket. Oszwald ez alkalommal a katonaállítási bizottsági tagságról is lemondott, miért is a tanácsot utasították e hely betöltése végett a kellő intézkedések megtételére. A közraktári bizottság munkálatával elkészülvén, azt kinyomatják, valamint a tanácsnak ezen ügyben véleményzését is s a közgyűlési tagoknak megküldik. Ezen fontos ügy tárgyalása mához egy hétre tartandó rendkívüli közgyűlésre tűzetett ki. A bejelentések végeztével a múlt közgyűlésből visszamaradt tárgyakra került a sor. A jogügyi bizottsági tanácsi előterjesztés, a fegyelmi eljárásról szóló szabályrendeleti javaslatra, hosszabb időt vett igénybe azon kérdés, váljon a fegyelmi vizsgálat alatt voltak fizetésének utánpótlása iránti javaslat a tanács vagy a fegyelmi hatóság útján terjesztessék-e elő, szavazás útján döntetett el , a többség a fegyelmi hatóság útján történő előterjesztést fogadta el. A IV. ker. elöljárósági kezelőtiszti állomás, valamint a III. ker.gazdai állomás is a tanács előterjesztése alapján fog betöltetni, ellenben két üresedésbe jött irnoki állomás, hasonlókép a vízvezetéki pénzszedői állomás egyelőre nem töltetik be. Angszter szül. Pohl Anna a f. évi 108. sz. a. k. közgyűlési határozat ellen a belügyminisztériumhoz felfolyamodott néhai Szermenszky András csődügye iránti követelésének kielégítése iránt. A tanács elutasítani javasolta a folyamadót s a közgyűlés ennek alapján fenntartotta azon előbbi határozatát, hogy a folyamadónak 20 300 forint tőke kifizettessék, de a követelt kamat és kamatok kamatja nem. Csekeő Mathilds érdektársainak a 42 frt csatornaépítési illetéket leíratták, ellenben Kiss Jakab és Bogdán József 157 frt 21 kr követési és csatornaépítési járulékát nem engedték el; az illetők kötelesek az összeget részletekben lefizetni. Ezzel a napirendre kitűzött új ügyek tárgyalását kezdették meg s az országház építésére átengedett Sándor-utczai telek iránt kötött szerződésnek 10 évre leendő megújítása iránti előterjesztést elfogadták, valamint a redoute termek és sorház bérbeadására vonatkozó árverési feltételeket is, mégpedig a tanács azon módosításával, hogy az ajánlat 3 vagy 6 évre történhetik külön a sörházra és külön a tánczhelyiségekre, vagy mind a kettőre is. * A fővárosi balparti legelőkből egyelőre 870 hold gazdasági czélokra kihasíttatik, a többi pedig (körülbelül 1000 hold) bérbeadatik. Schallern Frigyesnek a redoute épületben lévő virágcsarnokot a nyári idény alatt éttermül való használatra 100 frtnyi bérért kiadták. Feszi Frigyesnek megengedték, hogy a kőbányaligeti 85. számú telek vételárából hátralékos 246 frtot egy év múlva részletekben fizethesse le. Buchnad Sándor felfolyamodványa az általa felállított utczai Handler-padoknak eltávolítása tárgyában egy kis élénkséget idézett elő a tanácskozásban. Márkus a padokon lévő dr. Handler-féle hirdetéseket nem találta botrányosnak. Botrányosak a hírlapokban megjelenő efféle hirdetések, melyekben a betegségek is elősoroltatnak. Indítványozza, hogy a padokat a Handler-féle feliratokkal meghagyják, vagy pedig a Buchwalddal kötött szerződést szüntessék be. Tenczer Pál cáfolja Márkus Ignácz érvelését s a tanács javaslatát pártolja. Adler Zsigmond illemi és erkölcsi szempontból ellene van az ily botrányos hirdetéseknek. Szégyenére válik dr. Handlernek, hogy ilyen hirdetések által kívánja magát megismertetni. A hírlapi hirdetések betiltása a főváros hatáskörét túlhaladja, de a padokon, mint a város tulajdonán, azokat eltilthatja. Pártolja a padok eltávolítását. Máttyás Arisztid a padokon lévő azon feliratot,hogy »H. orvos rendel külső és belső betegségek ellen« nem tartja botrányosnak. Kikel a szerződés ellen s csodálkozik, hogy lehetett a fővárosnak ily szerződést kötni ? Ghiczey Samu azon csodálkozik, hogy a tanács intézkedése oly vitára adott alkalmat. benne a padokon lévő feliratok szintén visszatetszést idéztek elő, ámbár azok az erkölcsiséget nem sértik, de azon kapcsolatnál fogva, melylyel a hírlapokban megjelent hirdetésekkel állnak, méltán megütközést szülnek. A tanács intézkedését elfogadja. Az elnök szavazásra tűzte ki a kérdést s a közgyűlés 3—4 tagot kivéve, helyeselte a tanács intézkedését. Az árvaszék, személyzeti létszámának szaporítása tárgyában, benyújtotta előterjesztését, mely a tanácshoz utasíttatott a jogügyi és a szervező bizottság meghallgatása miatt. Szavek Vinczének a VII. ker. uj vásártéri 27. számú háza után, Ohnmüller Jánosnak a szegények háza melletti 65. számú háza után és végre Kleiner Józsefnek a VIII. ker. uj vásártéri 8. sz. háza után 10 évi községi fél-adómentességet engedélyeztek. Gömör és Kis-Kont t. e. megyéknek a jelenlegi adókivetési eljárás módosítása ügyében a képviselőházhoz intézett feliratát, tudomásul vették. A volt lőportári terület szabályozásánál tervezett utcza elejtését helyeselték. A polgári iskolai tanárok és tanítók óraszámának egy heti maximumát akként állapították meg, hogy a rendes tanárok és tanítók 18—19, a segédtanárok és tanítók pedig 14—16 órát legyenek kötelesek tartani. A kőbányaligeti iskolaépület bővítése iránti tanácsi előterjesztés egyhangúlag elfogadtatott. Dr. Végh Antal bécsi egyetemi tanár által III-ik kor, szegény tanulók jutalmazására tett alapítványról szóló okirat ellen észrevétel nem merült fel. A napirendre kitűzött összes tárgyak elintézésével az ülés esti 7 órakor eloszlott. A Kisfaludy-társaságból. (Visszaemlékezések Petőfire ) máj. 29. A Kisfaludy-társaság mai ülése szokatlan soká tartott, de a hallgatóság inkább keveselte annak tartamát, mert az ülés legnagyobb részét igen érdekes felolvasás vette igénybe. Gyulay Pál ugyanis felolvasta a második részt Orlay Petrich Somának Petőfiről írt viszszaemlékezéseiből, melyek első része a társaság múlt havi ülésén oly nagy érdeket keltett. A visszaemlékezések második része Petőfi életének azon korát vázolja, melyben a nagy költő a pápai collegium önképző körében újabb jeleit adta fényes tehetségének, továbbá azt, melyben mint vándorszínész nyomorogva járta be az országot, végül hogy mikép lépett szorosabb összeköttetésbe a 40-es évek irodalmának jeleseivel. Érdekesen írja le Orlai, hogy Petőfi mint jutott a collegiumba, mint válogatta meg barátait. Az üresfejű tolakodókat laconicus feleletekkel szokta letromfolni. Az egyiknek pl. mikor kérdezi, honnan jön? ezt feleli: »hátam mögül«, és erre a kérdésre hova megy, azt mondja »orrom elé.« Orlai tömérdek adomát, életet, talpraesett mondást beszél el, melyek élénken jellemzik a költőt ; számos pikáns reminiscentiát elevenít fel azontársaságból, mely Petőfi köré gyűlt és melynek tagjai többi közt Jókai Mór, Kerkapoly Károly, Kozma Sándor (a mostani kir. főügyész), Domanovszky Endre stb. voltak, így pl. igen érdekes reminiscentia az, hogy Petőfi a mostani főügyészszel a carcerben ismerkedett meg. Öten voltak bezárva egy napra valami csíny miatt, és azzal űzték unalmukat, hogy eljátszottak egy darabot »Az öt jó madár«, melyet Petőfi férczelt össze hamarjában. Sok részletet beszél Orlai arról is, hogy Petőfi mily nyomorúságban volt gyakran. Egyszer megidézték, mert hátralékban volt a tanpénzzel. Egy társának, ki tudakolta tőle, miért idézték meg, ezt mondá: »Mert rongyos a kabátom bélése.« A collegiumi önképzőkörnek ünnepelt tagja volt már, midőn vágya támadt az irodalomban is fellépni. Elküldött három verset Garaynak, ki azonban nem is felelt neki. Ekkor Bajzához fordult és ez a hozzá beküldött Borozót csakhamar közölte a Regélőben, mire Petőfi nagyon büszke volt. Petőfi két ízben nagy veszélyben forgott: 1842. nyarán a napfogyatkozáskor oly erősen nézett a napba, hogy majd elvesztette szemevilágát. Más alkalommal majdnem a Tapolcza vizébe veszett. Ez év nyarán az önképzőkör zárünnepélyén nagy diadalokat aratott. Az ezt követő szünidő alatt vándorszínésznek csapott fel. Színészi kalandjaiból és élményeiből is sokat említ Orlay. Első szereplése az volt, hogy elszavalta Vörösmarty »Egy úri hölgyhöz« cz. költeményét oly közönség előtt, melyben a szépnemet csak egy tót kalaposné képviselte. A Komlóssy-féle társulattól azért vált meg, mert azt kívánták tőle, hogy Kolozsvárit operában énekeljen. A színi pályán nagy nyomorba jutott, mely egy ízben megtörte az ő híres büszkeségét is, úgy hogy azt írta pápai barátainak, »ne hagyják elveszni, küldjenek neki tíz forintot.« Természetesen meg is tették. Iszonyú nyomor lehetett az, mely őt csak enynyire is megtörhette. Mikor 1843. telén Kecskeméten volt és Domanovszkytól egy előadásra kölcsön kérte ennek hoszti kabátját, nem lehetett őt rábírni, hogy azonnal magára öltse; egy szál kabátban dideregve sietett az előadásra. Pozsonyban ismerkedett meg személyesen néhány íróval: Lisznyaival, Vachott Sándorral, Kuthyval, Pompéryval. Annyira szerette a nyíltságot, hogy szinte ellensége volt az udvariasságnak és Pompérynak, mikor ez a bemutatásnál »örült a szerencsének«, azt felelte: »Ne igen örüljön lesz annak, hogy ily szegény ördöghöz van szerencséje.« Halassy Aladár, Jókaira hivatkozva, azt mondja, hogy Petőfi kissé tótosan beszélt. Azt megtette ugyan, hogy egy ízben tréfából tót fiúnak öltözve tótos kiejtéssel elszavalta az önképzőkörben a Szózatot, de egyébiránt amaz állítás teljesen alaptalan. Petőfi atyja értett tótul, de a magyar szót keményen ejtette ; édesanyja kissé aszódiasan beszélt, de Sándor kiejtésében nyoma sem volt a tótosságnak. Találomra emeltünk ki néhány apróságot Orlai visszaemlékezéseiből. A válogatás bajos volna, mert Orlay száz meg száz ily érdekes apró reminiscentiát beszél el a nagy költő életéből. A majdnem másfél óráig tartott felolvasást mindvégig nagy figyelemmel hallgatták és zajosan megtapsolták. A társaság legközelebbi ülésén Gyulai fel fogja olvasni a visszaemlékezések harmadik részét. Az ülés többi tárgyairól ezúttal csak röviden szólhatunk. Szász Károly bemutatott néhány részletet Mikes Samunak majdnem teljesen elkészült Gudrun-fordításából, továbbá egyrészt dr. Szemák Istvánnak a Gudrunról írt szépészeti tanulmányából. Beöthy Zsolt bemutatta Csokonai Vitéz Mihály néhány érdekes, eddig ismeretlen versét. Brankovics György úr talált Bécsben egy füzet verset, melyek közül több darab Cs. V. M. betűkkel van aláírva. Csokonainak tudvalevőleg számos kisebb műve van, melyeket itt is, ott is írogatott és egybe nem gyűjtött; a névről ismertek czimeinek sorozata is tít sűrűn nyomott lapot foglal el. Beöthy kifejti, hogy az általa bemutatott versek csakugyan Csokonaitól valók. A folyó ügyek közül említjük, hogy Hadsics Antal, a szerb Maticza titkára, szépen irt levele kíséretében beküldte Arany János »Murány ostroma« cz. költeményének és Jókai Mór »Tarka Világ« cz. novella gyűjteményének igen sikerült szerb fordítását Joannovics Jánostól, továbbá hogy beküldtek a társaságnak két új Moliére fordítást: a »Fejedelmi kérők«-et és az »Újdonsült nemes«-t. Az ülés fél 8 óra után ért véget. Különfélék. — május 29 mmf“ Lapunk legközelebbi száma pénteken, május 31-kén délután adatik ki. (Rosty Zsigmond) követségi tanácsos, ki eddig a drezdai követségnél volt, legújabban a konstantinápolyi követséghez helyeztetett át. (A trencséni iskolák.) A következő levelet vettük: Becses lapjának esti kiadásában »a magyar nyelv Trencsénben« czim alatt közlöttekre a következőket kell megjegyeznünk: a tanfelügyelőnek jelentése csak a trencsénmegyei, de nem a trencsénvárosi iskolákra vonatkozhatik. Örömmel constatálom, hogy Trencsén városa majd minden tanintézetében a hazai nyelv, mint oktatási nyelv szerepel. A főgymnásiumban s a felső állami leánytanodában csak magyar szót lehet hallani. Nagy érdemeket vívott ki magának az ottani izr. hitközség. Az izr. községi felsőbb népiskolának minden tanítója magyarul tud oktatni, s Mank Béla hazafias igazgató buzgó fáradozásainak köszönhető, hogy a legtöbb tantárgy — a nehézségeknek daczára — magyar nyelven taníttatik. Fájdalom, sok kívánni valót hagy fenn e tekintetben az ottani ág. ev. népiskola. Mednyánszky János tanfelügyelő egész idejét szent feladatának áldozza, hogy a megyében is a magyar szellem mindinkább meghonosittassék. Legyen őszinte törekvéseinek kívánt sikere! (Izsó síremléke.) A következő sorokat vettük: Ma (május 28.) három éve, hogy a kerepesi temetőbe örök nyughelyére kisértük az eddig legnagyobb magyar szobrászt, a kegyelet fölkeresteté velünk sirkantját és szomorúan tapasztaltuk, hogy az még ma is jeltelen, csupán egy női kéz ápol ott nagy gonddal virágokat, szebbnél szebb árvácskákat. De a szegényül hagyott özvegy nem állított eddig sírkövet, mert aligha van miből; ez a pályatársak s a nemzet azon fiainak kötelessége, akik Izsó Miklós nemzeti jellegű remekműveit méltatni, hatását felfogni képesek. S nincs benne kétség, hogy ha a képzőművész pályatársak s a műbarátok közül néhányan az ügy élére állnak : a jövő év május 28-án, mint Izsó halála évfordulóján, hozzá méltó síremlék fogja már díszíteni nyughelyét. Miután úgy a tervezet, mint annak kivitele művész collegák által kétségkívül költségkíméléssel eszközölhető, s a kőanyag is jutányosabban megszerezhető lesz, mint más számára, ugyanazért azt hiszszük, 5—600 írtból Izsó Miklóshoz méltó síremléket lehet állítani s hogy ennyi pénz egy felhívásra összegyűljön, abban nem kételkedünk. Hiszszük is, hogy illetékes körben meg fogják ragadni az eszmét s a kivitel ekkor már biztosítva van! (Uj-Kécskéről) írják nekünk, hogy május 23-án a bolt-tiszaparti üigetes erdőben vig majális tartatott, melynek annyiban volt politikai színezete is, hogy a lakomán kiválólag az ellenzék kitűnőségeit éltették. A tánczban részt vett hölgyek közül a tudósító a következőket említi: Nell Linka, Kostyán Szidónia, Szegedi Mitla, Földesy nővérek, Frecska Hermin, Nagy Linka, Vágó Lina, Szente Ern, Szabó Emi kisasszonyokat, T. Jurenák Miklósné, Lonka Lászlóné, Hausinger, Lakó Flóra, Keszthelyiné, Király J. stb. (A »bécsi magyar egylet«) tíz éves fennállásának évfordulója alkalmából június hó 1 én a Prater EEI-dik kávéházának dísztermében tartandó tánczvrgalommal egybekötött alapítási ünnepélyt tart. Kezdete este 8 órakor. Személyjegy urak számára 1 frt. Jegyek előre válthatók Vidor István (I., Seilergasse 2), Pap és Hausenblass (I., Fleischmarkt 8) és Moldován Simon (H., Gr. Mohrengasse 23, Firma Harack) urak kereskedéseiben. (Négy szabadkai ügyvéd) feljelentést tett az ottani járásbíró, M. J. ellen. A bíróság a bűnvádi feljelentést, mint alaptalant visszautasitá s az ügy ezután a fegyelmi útra került. A kir. tábla közelebb határozott e tárgyban, s bizonyos pontok alól fölmenti panaszlottat, más pontokban vád alá helyezte. Az ügy fölebbeztetett. (A balázsfalvi ünnepély.) A Gazetta Transilvaniei két levelet közöl Balázsfalváról és Nagy-Szebenből, melyekben megiratik, hogy a tanulóifjúság miként ünnepelte meg május 15-két, a balázsfalvi 1848-as népgyűlés évfordulóját. A balázsfalvi levélben előadatik, hogy miután ezen napnak megünneplése miniszteri rendelet folytán el van tiltva, az ifjúságnak csak éjjel sikerült a Nagyküküllő jobb partja melletti hegyen levő kereszt mellé és a »szabadság mezején« levő »szenvedések emlékköve« mellé két nemzeti zászlót kitűzni, s e napot a román nemzet jeles férfiainak éltetése mellett tűz körül tánczolva megünnepelni. Czikkiró azután csodálkozását fejezi ki a felett, hogy a balázsfalvi tanulóifjúságnak nemcsak e napot megünnepelni, de általában jótékonyczélű táncrvigalmakat és majálisokat sem szabad tartani (?), holott ez másutt mindenütt meg van engedve, s azzal végzi, hogy mindezek mellett könnyebb kitépni a napot az ég boltozatából, mint kitörülni ezen magasztos nap emlékét a románok szivéből. Nagy-Szebenben e napon három joghallgató műkedvelői előadással öszszekötött tánczvigalmat rendezett, mely késő éjfél utánig tartott. (Mint e tudósításokból látszik, a »tüntetés« ezúttal néhány tanuló csinyjéből állott.) (A felső magyarországi múzeum egylet) Kassán, e hó 26-kán tarta meg válogatott közönség jelenlétében a városház dísztermében az évi közgyűlését. — Lősz József elnök megnyitó beszéde után felolvastatott Ször Szilárd egyleti titkár által a terjedelmes évi jelentés, mely különösen hangsúlyozza azt, hogy a muzeum egylet tagjainak, valamint a muzeum számára ajándékozott tárgyak száma örvendetesen gyarapodik. Ezen titkári jelentés után — mely örvendetes tudomásul vétetett, Myskovszky Viktor múzeumi őr, s ismert nevű régészünk tart előadást: »A mürégiségek hamisitásáról«,mely alkalommal megemlíté, hogy a vegytan és a mütechnika mai álláspontjánál fogva már igen nehéz a valódit a hamisítványtól megkülönböztetni; — hogy a mürégiségek utánzására s hamisítására nézve Velenczében, Rómában, Párisban Münchenben s több helyen egész gyárak vannak. Azért óva inti a régiségek kedvelőit s gyűjtőit igazi mürégiségeiket ephemerbecsü s csak szemre készült gyári czikkekért becserélni. Ezen érdekes előadás után, melyet a jelenvoltak megéljeneztek, a közgyűlés véget ért. (A veszprémi izraelita népiskola növendékei f. hó 25-én az iskola könyvtár javára színi előadást tartottak. Az előadásnál a város színe-java jelen volt és fölötte kellemesen töltötte az estét. A jegyek árát következő gyermekbarátok felülfizették: b. Fiáth Ferenczné 5 frt, Stáhli György tanfelügyelő ur 1 frt, dr. Halasi Vilmos 3 frt, Lévai Imre gymnasiumi igazgató úr 1 ezüst frt, Menczel Adolf 2 frt, Széphegyi Miksa 50 kr, Mautner Ignácz 20 kr. Az előadás tekintélyes összeget jövedelmezett az ifjúság művelődésére. (Esküdtszéki tárgyalás.) — Folytatás esti lapunkhoz. — A közvádló által idézett tanuk a következőket vallották: Lőwi Henrik győrszigeti 30 éves izraelita, pinczér nevezett eset kezdeményezése körül azt vallotta, hogy mint a Teleki-kávéház pinczére, főnöke által figyelmeztetett két vendégre, kik illetlenül viselték magukat a helyiségben. Oda ment tehát tanú, és kivezette a két egyént, az ajtónál Gazsa által felpofoztatott. Ekkor tartóztatták le a rendőrök Gazsát, ki az ellen tiltakozott, sőt tettleg is ellenszegült. 1g óráig tartott, míg Gazsát biztonságba helyezték a rendőrök, kik közül egyet altestben megrúgott, a másiknak meg a számtábláját rántotta le. A bekisérést Gazsa nehezíte meg, mert a földre veté magát. Schön Salamon nagylétai 35 éves, izraelita, szabó azt állítja, hogy a kávéháztól a börtönig Gazsát lábánál fogva vitte, míg a rendőrök Gazsa testét és fejét tartották a földön felül; sem megütve, sem hurczolva nem lett a letartóztatott. Tanú azonban Székács biró úr tüzetes kérdései által sok ellenkező kijelentésbe esett. Ezután felolvastatott azon orvosi látlelet, mely a Gazsa Samu sértéseire vonatkozik, s a rendőrök vallomásáról felvett jegyzőkönyvek előterjesztése után a bizonyítási eljárás be lévén fejezve, Bökh alügyész előadta a vádat. Kéri az esküdteket a vádlottat, ki egész valótlan vádakkal támadta meg a fővárosi államrendőrséget, — az 1848. 18. t. sz. 10. §-a szerint, a hivatalos közegek rágalmazásának bűntényében bűnösnek kimondani és elitélni. Védő — Hevesi Lajos — kéri védencze felmentését, miután majdnem órahosszat tartó beszédében a vád alaptalanságát bizonyította és a közleménynek valóságon alapulását a tanuk által igazolva látta. A vád- és védbeszédek után még vádlott beszél és azt mondja, hogy a kir. ügyész insinuatióját visszautasítja, mintha személyes érdekből írta volna az incriminált czikket. Az elnök ezen kifejezés miatt szigorúan rendre utasította vádlottat, mire vádlott oly zavarba jött, hogy csak ezen szavakat rebeghette: Engem megtámadott az ügyész úr — nem szabad védekeznem, nem tudok egyebet mondani — kérem mentsenek fel. Elnök összegezte ezután a vád és védelem által előterjesztetteket, felhívta az esküdteket ezen ügyet szavazataikkal elbírálni és a következő kérdésekre felelni: 1.Meg vannak-e győződve az esküdtek, hogy a »Neues Polit. Volksblatt«-ban megjelent czikk tartalmaz-e rágalmat a budapesti államrendőrség ellen vagy nem ? 2. Grünfeld Armin-e a czikk szerzője és közzétevője-e vagy nem ? 3. E szerint Grünfeld Armin vétkes-e a rágalmazás által elkövetett sajtóvétségben ? Negyed órai tanácskozás után dr. Kerntler Ferencz, mint az esküdtszék által választott elnök, nyilvánosságra hozta az esküdtek szavazatát. Az első kérdésre 6 igennel, 6 nemmel felelt, — a második kérdésre valamennyien igennel, — a harmadik kérdésre 6 igennel, 6 nemmel felelt; ennek következtében vádlott felmentetett. A kir. törvényszék közvádlót 30 frt per- és 70 frt 14 kr. eljárási költségek fizetésére marasztalta. (A Benvenisti-féle perben), mely egykor a főváros képviselő testületét oly nagy izgatottságban tartotta, a legfőbb itélőszék legközelebb a fővárost az ellene 36.000 forint kőszénvámdíj visszafizetése végett indított kereset terhe alól felmentette. Ezen pernek ily módon történt elintézése a fővárosra nézve annyival fontosabb, mert több mások is hasonló igényekkel csak arra vártak, hogy a fennebbi per nekik hasonló követeléseik érvényesítésére az utat megnyissa. (A bécsi tavaszi lóverseny második napjának szintén nem kedvezett az idő. Csupán a részvényesek helye és a páholyok voltak telve, a közönséget visszatartották az égen tornyosuló felhők. A meetinget a Trial Stakes nyitotta meg. A 2000 frtos díjat Kincsem nyerte el,még pedig játszva. Ez volt e hírneves versenyló harmincötödik diadala, mindössze három ló futott. Kincsemen kivül Henckel gr. Prince Giles-je és Springer b. Mile Buccaneerje. Prince Giles és Buccaneer mentek az egész verseny alatt legesül, Kincsem könnyedén követte őket. Az utolsó előtti kanyarulatnál előre tört s nagyszerűen győzött. A hölgyek diját, mely körülbelül 1000 frtot képviselt, Baltazzy Hector nyerte el Eszterházy Pál hg Chére Amieján. A freudenaui Handicapban, melyre nyolcz ló futott, az 1200 frtos dijat Gyürki Lőrincze nyerte el két ló hoszszal. A 400 aranyos császárdijat Grovestin b. Outrigger-je nyerte el. Igen érdekes volt a katonatiszti Steeple Chtase, melynek díja ő Felsége által ajándékozott 400 arany. Mindössze tizenegy ló futott. Elsőnek érkezett Simon főhadnagy Hopefulje, melyet Sellinger kapitány lovagolt. (Lord John Russell meghalt.) Benne Anglia elvesztette egyik legkiválóbb államférfiát, ki egész éltében a liberális mozgalmak élén állott. Született 1792. aug. 18-án; 1813-ban jött a parliamentbe; 1818-ban a választási reform indítványával lépett fel; tizennégy évi lankadatlan agitátióval keresztül is vitte e jelentőségteljes reformot. Azóta is leginkább ő juttatta diadalra az 1832. óta keresztül vitt nagy reformok legtöbbjét. Tagja volt 1835-től kezdve majdnem mindegyik whig-cabinetnek. Peel bukása után 1846-ban miniszterelnök lett, majd 1853-ban külügyminiszter és 1854-ben a minisztertanács elnöke. A bécsi conferentián még ő képviselte Angliát, de azután a keleti zavargások miatt visszalépett, mert ellenezte a háborút. Pár év múlva 1859-ben Palmerstonnal whig-cabinetet alakított, melyben külügyminiszter volt, Palmerston halála után pedig egy évig, 1866-ig, miniszterelnök. Azóta Gladstonenak engedte át a pártvezérséget, de élénk részt vett a napi kérdésekben. Legújabb időben az ultramontánok és turcophilek ellen küzdött. Egy londoni távirat szerint tegnap este 11 órakor meghalt. (A párisi közkiállítás) fényes sikere mellett tanúskodik, hogy múlt vasárnap a látogatók száma meghaladta a 111 ezret. A vasárnapi közönség iránti tekintetből a szökőkutak már d. e. 10 órakor játszottak, hétköznap csak déli 1 órakor szoktak játszani. (Egy pótlandó hiány.) A következő sorokat vettük. Kezemben van azon nemzetközi zene-ünnepélyek sorozata, melyek a párisi világkiállítás alkalmából jún. 1-től oct. 10 ig a Trocadéro nagy és kis termeiben fognak tartatni. A programm valóban nagyszerű: 110 hangverseny,zenekar, énekkarok és orgona. A világ legkitűnőbb zenekarait látom ott felsorolva: Gilmore New-Yorkból; Vianesi a Covent- Gardenből (London); a Scala, az Apollo zenekarai, továbbá Olaszországból a turini, a florenczi operák zenekarai; mások Spanyolországból, Hollandból, Dániából, Svédországból stb. Csupán két nemzet nem lesz ott képviselve: a német és a magyar! A németek, mint tudjuk, nem állítanak ki Párisban, így aztán meg sem hivattak a zene-ünnepélyekre. Azt hitték, helyüket pótolni fogja Bécs, s így a német classicus zene nem fog elmaradni a Trocadéróból. A cs. k. udv. opera zenekara egy ideig habozott is, de végre győzött benne Richter ellenszenve a francziák ellen, és a Hof- Oper zenekara honn marad. Ha azonban jól vagyok értesülve, úgy Strausszal folynak jelenben az alkudozások, s pedig sikerrel a jó eredményre. Aki ismeri Strauss zenekarát, az tudja, hogy a nagyobb művek előadására az képtelen, sőt már számaránya miatt sem foghat a Trocadéro nagytermében játszhatni. Erre a bécsi opera zenekarán kívül az egész monarchiában csak egy zenekar vállalkozhatik, s ez a mi nemzeti színházunk zenekara. Derék művészek, kitűnő vezető alatt! Nemzeti színházunk zenekarának jelenléte most Párisban nem hiúsági, de a nemes ambitió követelménye. Berkes meghódította már fél Párist. De úgy a genre, mint a czigányok parányi számánál fogva a Trocadéroban föl nem léphet , megtette azt, mit 1000 magyar együttvéve nem tudott eddig ily sikerrel: feltárta előttünk Francziaországot. A magyar zenét követi a magyar bor, és hogy kövesse más is, az most egyedül rajtunk mű-