Pesti Napló, 1878. május (29. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-16 / 119. szám
119. szám. Szerkesztetti iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, csütörtök, május 16,1878." 29."évi folyam. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki,59-dik évfolyamára. Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre...................................................12 . Egy hónapra....................... 2 . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. fffgpr* Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala, Budapest, május 15. A pénzügyi bizottság tegnap tárgyalta a quótabizottság előterjesztését és elfogadta a két kormány eredeti javaslatát a hozzájárulási kulcsról és az adóvisszatérítésről. A bizottság ellenzéki tagjai hozzájárultak a restitutio új módozatához, de különvéleményt jelentettek be a quota-arányra nézve, s ezen különvélemény alakilag megfelel talán azon eszmének, melyet tegnap tüzetesen kifejtettünk, hogy a restitutio különíttessék el a quota kérdésétől és foglaltassák külön törvénybe. Az érvek, melyeket ezen eszme mellett közjogi s czélszerűségi szempontból felhoztunk, a pénzügyi bizottságban nem maradtak visszhang nélkül. Maga az előadó figyelemreméltónak nyilvánította azon kérdést, vájjon a restitutio s a quota ugyanegy vagy két törvényben rendeztessék-e ? A pénzügyminiszter sem tagadta, hogy correctebb e két kérdést egymástól elkülöníteni, csakhogy sajnálná, ha ezen formaság miatt újabb nehézségek támadnának. Nem szenved kétséget, hogy a szóban forgó elkülönítés Bécsben nehézségekre akad, de csak azoknál, kik a restitutió eddigi módozatát továbbra is fenn akarják tartani. Herbst és társai, kik váltig ahhoz ragaszkodnak, hogy mi 31,4 százalékkal járuljunk a restitutióhoz, és hogy ezen kiadás a vámjövedelemből, melyben 31,5 százalékkal részesülünk, fedeztessék, következetesen cselekszenek, midőn ezen két ügyet továbbra is ugyanazon törvénybe foglaltatni kívánják, mely megállapítja, hogy a közös költségekhez való járulásunk ugyancsak 31,4 százalék. Azok, kik a Magyarországra nézve hátrányos restitutióért Ausztria részéről a kárpótlást a vámjövedelem közösségében megadva látják, sőt a quótát is Ausztria által csak úgy tartják jelenlegi mérvében fenntarthatónak, ha a vámszövetség megnyittatik, természetesen helyesen járnak el, ha quótát, vámot és restitutiót egy törvényben összeforrasztanak. A reichsrath ezen pártjára azonban nem lehetünk semmi tekintettel, mert ez úgy sem fogadja el a restitutió új módját, és ha az ő törekvéseit vennék tekintetbe, a kiegyezést megbukottnak kellene venni s kár volna a restitutió új módozatának részleteivel foglalkozni. De mi azon, úgy hiszszük, jogosult föltevésből indulunk ki, hogy a reichsrabban meg van a többség a kormány javaslata mellett és ez a többség nem fogja ellenezni azon eszmének következetes keresztülvitelét. Tudjuk, hogy a reichsrat kiegyezési bizottságának kisebbsége részéről Suess képviselő különvéleményt jelentett be, mely a két kormány javaslata szerint a restitutiót a termelés arányához képest ajánlja rendeztetni. Ez indítványt megtette és erélyesen védte Suess már a bizottságban és kimondotta, hogy az eddigi visszatérítési módozat elvileg következetlen, minthogy nem vám-, hanem adóresti tutió teljesíttetik és minthogy elvileg a viszszatérítés nem a vámokkal, hanem az adókkal történik. Már ezen érvelésből is kitűnik, hogy az említett reichsrathi képviselő teljesen egyetért velünk a minapi czikkünkben kifejtett azon tételre nézve, hogy voltaképen a vám nem is szerepel a visszatérítésnél és hogy az adóvisszatérítés az adóból teljesítendő. Egész határozottsággal kifejezi ez eszmét Suess azon indítványban, mely a kiegyezési bizottságban csak két szavazattal bukott meg, és melyet a plénumban megújítani fog. Az indítvány így szól: "A közös vámvonalon kivitt megadóztatott tárgyakért az adóvisszatérítés előlegképen a vámjövedelemből láttatik el.A reichsrathban képviselt királyságok és országoknak, és a magyar korona országainak megterheltetése ezen adóvisszatérítés czímén minden egyes adónemre nézve külön úgy vitetik keresztül, hogy mindegyik fél az illető naptári év alatt az egyes adónemnél előlegesen fedezett adóvisszatérítésből ugyanannyi százalékot tartozik viselni, mint ahány százalékot tesz az ő bevétele a mindkét fél által ugyanazon évben az illető adónemnél elért nyersbevételből. Ezen szövegezés és az előbb említett indokolás szerint Suess és pártja nem tartja a restitutiót a vámjövedelem által fedezendőnek, de megengedi, hogy e bevételből a visszatérítés előlegképen fizettessék; a végén azonban mindegyik állam a maga adójából fedezze a termelés aránya szerint a restituált adót; vagyis téríttessék meg a vámjövedéknek minden előleg, melyet az egyik vagy másik kincstár abból igénybe vett. És amidőn kimondja, hogy a vámpénztárakból előlegesen fizethető az adóvisszatérítés, gyakorlatilag véve egészen jelentéktelen megszorítást tesz, mert kimutattuk minap, hogy most is, midőn pedig tényleg a vámjövedék viseli a restitutiót, ezt a legkisebb részben fizetik a vámpénztárak. Az a reichsrathi párt tehát, mely a restitutió új módját elfogadja, — és nekünk csak ezen párttal, esetleg többséggel kell számolnunk — nem fogja visszautasítani, hogy az önmaga által már szövegezett corollariumnak, minélfogva a vám nem tartozik a restitutióra, a törvény megalkotásánál is kifejezést adjon. Minthogy pedig a restitutió csak úgy került egy törvénybe a quotával, mivel a közös fedezetre szánt vámjövedelemből volt eddig teljesítendő, természetes, hogy a restitutió, mihelyt az egyes államok adójából és nem a közös hozzájárulás arányában fedeztetik, nem foglalhat többé helyet a quotáról szóló törvényben. A vámjövedelemnek közös fedezetre fordítása, az előrebocsátottak szerint, a vámszövetségi törvénybe foglalandó, úgy hogy a quótatörvény érvényben maradhasson, ha a vámszövetség meg is szűnik. A restitutió külön törvénybe foglaltassák. Szükséges ezen elkülönítés a korábban már kifejtett közjogi tekinteteken kívül azért is, mert a restitutiót mi távolról sem akarjuk tíz évre oly változhatlannak tekinteni, mint amilyennek az 1867. XII. t. sz. a quótát tekinti. A vámszövetség sok részben változik tiz év alatt egyes törvényhozási adtás és nemzetközi szerződés által; a szesz- és czukoradótörvény is könnyen változásnak van kitéve, ha a technika abban módosításokat követel. Miért ne lehetne tehát a restitutió most igazságosnak látszó új módját, ha a gyakorlat visszásnak bizonyítaná, 5—6 évi tapasztalat után egészben vagy részben átalakítani ? Eddig ez lehetetlen volt a quotával fennállott alaki s anyagi szoros kapcsolata miatt, de miután most a belső összefüggés megszűnik, kell, hogy ennek az alaki elintézés is megfeleljen. És végre addig, mig a restitutio a quotaaránynyal összefüggésben hagyatik, lehetetlen az 1867. XII. t.-czikkben előrelátott azon intézkedést, hogy esetleg a korona döntsön a quotáról, érvényre juttatni. Mert a korona igenis dönthet arról, hogy a hozzájárulási kulcs legyen 70 : 30, vagy 69 : 31, de az említett törvénynek szava és szándéka nem az, hogy a korona válaszszon két szövevényes adóvisszatérítési rendszer között. Magyarországnak érdekében pedig mindenekelőtt az áll, hogy a közösügyi költségekre nézve igazságos quotakulcs jöjjön létre, és azért gondoskodni tartozik jövőre arról, hogy egy igazságos visszatérítési mód elérhetése miatt kényszerhelyzetbe ne szoríttassék. Eddig úgy állott a helyzet, hogy nem jön létre quota, ha nem egyezünk meg a restitutióban, ezentúl pedig, ha a restitutio különválasztatik, úgy alakulandó kérdés, hogy ha nem egyezünk meg a restitutióban, nem lesz vámközösség. Az »egyesült ellenzék« május 16-án csütörtökön délután 6 órakor értekezletet tart. Budapest, május 15. (A főrendiház) holnap kezdi meg a kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalását. A főrendiház hármas bizottságának erre vonatkozó jelentéseit ma vettük, s fölemlítjük azokból, hogy a bizottság elfogadásra ajánlja a két kormány között legújabban létesült megállapodásokat, ami által a kiegyezési küzdelmet befejezhetni hiszi. (A delegációk összeülése előtt a kormány, mint halljuk, a szeszadóra vonatkozó újabb megállapodásokat, sőt esetleg a quota-tv javaslatot is le akarja az országgyűlésen tárgyaltatni, miután a 60 milliós hitel fölött az osztrák birodalmi tanácsban előreláthatólag kifejlődő nagyobb vita nem engedi meg, hogy a delegatiók már a legközelebbi napokban összeülhessenek. (A delegatiók egybe hívását akkorára vették kilátásba, mikor a parlamentekben a 60 milliós hitel fedezete meg lesz szavazva. Remélték, hogy ez f. hó 22-ike vagy 25-ikéig mind a két parlamentben meglesz. De az osztrák birodalmi gyűlésben a vita a 60 milliós hitelről igen hosszadalmasnak ígérkezik, sőt meglehet, hogy Giskra indítványát a reichsrath képviselő háza is elfogadja. A kormány azonban több ok miatt végleg el akarja intéztetni a közös költségvetést és mint a Fi att jelenti, egybe fogja hívni a delegatiókat, mihelyt a magyar országgyűlés megszavazta a fedezetet, így tehát meglehet, hogy a delegatiók már jövő hét elejére hivatnak össze. (A székelyföldi perek.) Biztos helyről vett értesülés alapján közlik a kormánypárti lapok, hogy ő Felsége — a kormány előterjesztésére — megengedte, hogy a székelyföldi közcsendháborítás miatt bűnvádi vizsgálat alá vont egyének ellen a további eljárás beszüntettessék. (A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében először az apahida-szászrégeni államút kiépítésének ügyét vette tárgyalás alá. A közlekedési miniszter a bizottság elé terjesztett jelentésében az útvonal még hátralevő 7 mfldnyi részét — az érdekelt vidék közmunkájának igénybe vételével — 300.000 frt költséggel kiépíttetni s az építést hét évre feloszlatni tervezi, ezúttal azonban csak 50000 írtnak megszavazását kéri az útvonal Azon — 2/8 mfldnyi — részének teljes kiépítésére, melynek alapmunkái már elkészültek s az ahhoz szükséges kavics anyag is készen áll. A bizottság rövid vita után a miniszternek e javaslatát elfogadta. Ezután hitelesíté a bizottság a quota törvényjavaslat iránti jelentését, mely alkalommal ajavaslat 2. §-ában e kifejezés : »az 1867. XII. t. sz. 64. §-ánál fogva közös bevételnek kijelentett vámjövedék«, a szerkezet világosabbá tétele czéljából eként állapíttatott meg : »az 1867. XII. tcz. 64. §-ánál fogva a vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt közös bevételnek kijelentett vámjövedék.« Tárgyalás alá vétetett ezután a Szamos folyó szabályozásának — a bizottság egyik közelebbi ülésében már megvitatott ügye. A közlekedési miniszter előterjesztése a még szükséges átmetszések sikeresítésének költségeit 750.000 frtra teszi, amelyből a jelen év folytán létesítendő munkálatokra, illetőleg a szégénymatócsi átmetszés kiépítésének folytatására 60.000 frt hozatik javaslatba. Molnár előadó a 60.000 frt megszavazását javasolja annak kimondása mellett, hogy a matocsi átmetszésnek se felső, se alsó része meg nem nyittatik addig, mig az egész teljesen el nem készül s az átmetszés két oldala kellő védparttal ellátva nem lesz. Az indítványozó Péchy Jenő kéri annak kimondását is, hogy a szóban forgó átmetszés addig nem nyittatik meg, míg a Tisza torkolatához közelebb fekvő apróbb átmetszések is el nem készülnek. Lukács kérdi, váljon a 60000 frt”megszavazása szükségessé teendi-e az egész 750000 frt további megszavazását is. Péchy miniszter válaszolja, hogy az elkerülhetlenül szükséges átmetszési munkálatok a Szamosnál mintegy 150.000 írtba kerülnek s e költségnek három évre felosztását tervezi. Simonyi Ernő nem járulhat ahhoz, hogy egyes vidékek s magánosok jövedelmének fokozása érdekében az egész ország megterheltessék. Móricz a 60000 írtnak megszavazását az állam érdekében is szükségesnek tartja, mert a befektetett összegnél sokkal nagyobb összeg elengedésétől kíméli meg magát. Horváth L. megjegyzi, hogy a Szamos hajózható folyónak van elismerve s igy a szabályozás kötelezettsége az országot is terheli. Szóló minden további kötelezettség nélkül megszavazza a 60.000 forintot. Kerkapoly azt tartja, hogy az állam kötelezettségének inkább megfelel az, ha nem szétdarabolt munkát teljesít hosszú időre felosztott erővel, mely a veszedelmet nem szünteti meg, csak más vidékre hárítja, hanem annak idején nagyobb erő felhasználásával létesíti az egész szabályozást. Wahrmann is abban látja az állam feladatának helyes megoldását, ha erejét egy helyre öszpontosítja, s sor szerint jár el. Ez évre a felhasználható erő a Tiszára van megszavazva s ha mindenütt egyszerre hozzákezdünk a munkához, az eredmény az lesz, hogy egész munka sehol sem készül el. A bizottság többsége a 60,000 frt megszavazását mellőzendőnek határozta. (Az osztrák képviselőház költségvetési bizottságának mai ülésében Giskra előadó előterjesztette a 60 milliomos hitelre vonatkozó jelentést. Ez alkalommal Giskra kérdést intézett de Pretis pénzügyminiszterhez Tisza Kálmán azon tegnapi nyilatkozata tárgyában, hogy máris történt költekezés bizonyos katonai intézkedésekre Erdélyben, pedig de Pretis a budgetbizottságban azt állította, hogy a 60 milliomos hitel még nem vétetett igénybe. De Pretis azt felelte, hogy eddig ő tőle még nem kértek pénzt. Skene azon megjegyzésére, hogy a magyar kormány úgy látszik jobban értesíti mindenről a képviselőházat, mint az oszták kormány a reichszaton, de Pretis azt felelte, hogy ez nem áll. Mi a katonai intézkedéseket Erdélyben illeti, ezek talán oly módon tétezhettek, hogy a hadügyminisztérium a delegációk által részére megszavazott pénzeszközökből bizonyos, múlhatlanul szükségesnek tartott intézkedések foganatosítását rendelte el. De a 60 milliomos hitel igénybe vételéről a miniszter, mint mondá, egyáltalán semmit sem tud. Erre rövid vita után Giskra jelentése változatlanul elfogadtatott. (Türr tábornok nyilatkozatát) Napóleon herczeg leleplezéséről, melyet egész terjedelmében közöltünk, a Journal des Débats keddi száma is közli és John Lemoinne czikket ír a nyilatkozatról. A bevezetésben felemlíti, hogy Türr tábornok vitézül és dicsően harczolt az olasz függetlenségért, azután így folytatja: »Türr tábornok uj magyarázatai ismét bizonyítják, hogy a császárság mily vak és buta vigyázatlansággal fogott ama kalandjához, mely oly sok után az utolsó volt. Lám, nagy isten! minő kezekben voltunk! Nem csak hogy mi nem voltunk készen, képzelt szövetségeseink sem voltak készek. Mikor Türr tábornok katonai szempontból tesz megjegyzéseket, Andreas Memor(Gramont) azt feleli: »Ez a tábornokok dolga.« Valaki azt tanácsolja, hogy hatni kell a közvéleményre Francziaországban, Olaszországban, Ausztriában; a másik azt feleli: Én a háborút nem hírlapok által akarom folytatni.« Ez a csapat seregély nyolcz nap alatt akarta nyélbe ütni a dolgot. Hiába mondja Türr tábornok a császár követének, hogy Ausztria és Olaszország és oly kevéssé vannak elkészülve, mint Francziaország. Nem hallgattak semmire. »Ez az én háborúm.« Íme e rémite compánia mélységes felfogása. Ez elég felelet. Ezért jelentette ki egy franczia tábornok nyilvánosan, hogy »készek vagyunk az utolsó gombig«, ezért mondta egy külügyminiszter, hogy, szövetségeseink vannak. Gramont úr megmutat Türr Ibnoknak egy nagykövetet, ki épen nála volt. A kamara bizottságának többeket is mutatott. Mindig tudott ő ilyeneket mutatni. Azon komédiákra emlékeztet ez, melyekben pénzintézeti igazgatók bocsánatot kérnek a részvényesektől, hogy várakoztatták őket. Népen Rothschilddal értekeztek.« Azalatt nekünk nem volt se barátunk, se gombunk. A császár a levélben, melyet később Burgoyne tánokhoz intézett, beismerte, hogy meglepték. Ez bizonyítja, mennyire félreértette ő Európa helyzetét. Ő még arról ábrándozott, hogy Angliát is behozza ama szövetségbe. Pedig tudjuk, hogy Anglia minő véleménynyel volt felőle. Egy kormány se hitte el neki a mit mondott, ő maga se tudta már mit tesz. Congressusra gondolt, pedig a világ már oly elkerülhetlennek tekintette bukását, milyennek tekintjük azon bolondot, ki a Vendome szoborról leugrik. Később a háború után Türr tábornok viszontlátja Gramont herczeget, ki így szól hozzá: »Mit akar ön? Nem tehettem semmit Rómára vonatkozólag, meg lévén kötve . .. által.« Kiáltal ? (A császárné által ?) Miáltal ? Erre tessék Andreas Memornak felelni. Már fel volt vetve a kérdés, hogy mi történt Saint-Cloudban azon a napon, melyen Ollivier és a herczeg odavitték a spanyol követ által közölt sürgönyt, mely tudatta Hohenzollern herczeg lemondását. Ha jól emlékszünk, Olozaga úr a legnagyobb örömmel sietett átadni e sürgönyt, melyről ő meg az egész világ azt hitte, hogy véget vet a válságnak. Ez volt Ollivier nézete is; ez volt a császár nézete is, ki megbízta a minisztert. írjon másnapra békés manifestumot. Ollivier egymaga jött vissza. Gramont úr ott maradt Saint-Cloudban, ahol a császárné volt. Másnap Olozaga eljön Ollivierhez. Ez mutat neki egy lap papirost, melyen a megállapított nyilatkozat el volt kezdve. De Ollivier hozzátéve, hogy fájdalom minden megváltozott, mert megbántottak minket. Kezembe veszem Benedetti úr könyvét és olvasom: »Emiben nem volt se megbántó,se megbántott. A király maga nagyon meg volt lepve, mikor megtudta minő meséket terjesztenek a lapok ; pedig ezek azt hitték, hogy szemtanuk elbeszélése nyomán írják le a jelenetet.« Nagyon érdekes volna megtudni Andreas Menor úrtól, hogy kicsoda vagy micsoda által voltak Gramont úr kezei megkötve. Országgyűlés. A képviselő úz ülése május 15-én. 1. Két érdekes beszédet hallottunk: a Kerkapolyét és a Tiszáét. Kerkapoly igen szép kritikai beszédet mondott a keleti kérdésről és Tisza tegnapi enuntiatiójáról nagy mérséklettel szólt és köztetszést aratott következtetéseivel. Tisza is polemikus beszédében ezúttal nem volt sértő, s tegnapi kijelentéseit magyarázva oly határozott nyilatkozatokat tett, melyek megnyugtatólag hatottak az ellenzékre is. A miniszterelnök ma harcziasabb volt, mint bármikor ezelőtt és ez tetszett. Mi okozta e háborús hangulatot nála, nem tudjuk, mert a kormány politikáját és czéljait köd borítja ezután,mint ezelőtt; de Tisza mai beszéde oroszellenes iránynyal volt tele és harczkész indulattal hívta fel áldozatkészségre a magyar képviselőházat. Tartalmilag azonban Tisza ma sem fejtette meg, hogy mi a kormány keleti politikája, melyek felfogása szerint monarchiánk megvédendő érdekei, melyek a külügyminisztériumnak kifogásai a san stefanói békekötés ellen, és miféle adóprogramm rejlik a hitelkövetelés mögött, vagyis mire kell a hatvan millió ? Ezért hát a bizalom ma sincs indokolva, s nincs beigazolva. Senki e háznak nem teheti a szemrehányást, hogy irtózik a háborútól Oroszország ellen. Az ellenzéki pártok régen sürgetik az aktív külpolitikát, háború árán is. Az egyesült ellenzék ez okból nem vonakodik a hatvan milliós hitelt megszavazni, csak garantiákat kíván, hogy a pénz nem Bosznia occupatiójára és Törökország felosztására fog fordíttatni. E garantiákat a kormánypárt nem követeli, de Tisza kijelente, hogy politikája nem különbözik az egyesült ellenzék felfogásától a keleti kérdésben. Ha Tiszában megbízni lehetne , beszéde nem volna oly furfangos, hogy a gyanút maga ébreszti fel, és ha Bécsben nem volnának oly áramlatok, melyek ellenkezőjét akarják, mint Magyarország, tekintve a külpolitikai helyzetnek a jelen napok alatt válságos és bizonytalan voltát, a kormányelnök mai nyilatkozata után némi reménynyel nézhetnénk ismét monarchiánk jövő magatartásának elébe. Hisz még a szélső balról is Helly és társai egy határozati javaslatot terjesztettek be ma, mely a párt készségét jelenti ki a hitelt megadni, s csak, mint az egyesült ellenzék, feltételekhez köti szavazatát. Nem egyéb az, mint bizalmatlansági tüntetés a jelen kormány ellen, de politikai hazafias készség az államnak megadni az eszközöket az önvédelemre és az Oroszország elleni háborúra. Nyomatékos beszéd a mai ülésen nem mondatott, csak az emlitett kettő. A mérsékelt pártok részéről több szónoklat nem is tartatott. Beszéltek a szélső balról Csanády, Helfy, Madarász József, Ragályi Nándor, kiket a képviselők osztott figyelemmel hallgattak. A discussió holnap folytattatni fog. II. — Folytatás esti lapunkhoz. — Kerkapoly Károly, T. képviselőház! Én elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Szükségesnek látom nyilatkozatomat ennek előzetes kijelentésével kezdeni meg, s hozzáteszem, hogy elfogadom azt annálfogva, mert a kívánt összegnek a delegációk általi megajánltatása annak fedezését illetőleg kötelezettséget rótt e törvényhozásra, ha nem is feltétlen kötelezettséget arra nézve, hogy az így, ilyetén módon fedeztessék, de igenis arra nézve, hogy az valami, éspedig reális módon fedeztessék. Nem titkolom t, képviselőház, hogy az 1867. XII. t. sz. betűi alapján a fennforgóhoz hasonló esetekre vonatkozólag nem egy kétely merülhet fel, s e kételyeket egy időben — és pedig nem is régi időben magam is igen súlyosaknak és olyanoknak tekintettem , a melyekről magunknak számot adni törvényhozói kötelességünk. — Épen azért, ha nem is osztom már, de értem azon nyilatkozatokat, melyek e háznak egyik oldaláról ez irányban felhozattak értem a szélső balt. (Mozgás a szélső balon.) Mondom, ha nem is osztom már azon nyilatkozatokat, de megértem, és mert támpontokat a törvény szavaiban találhatnak, elkárhoztathatóknak nem tartom. De a dolog lelkiismeretes átgondolása engem arról, hogy e kötelesség fenforog, meggyőzött. Ugyanazért elismerem e kötelezettséget annyira, hogy részemről még azt sem engedhetem meg, amit a tegnapi napon a t. miniszterelnök úr megengedett, mondván, hogy nincsen kizárva a mód, hogy a törvényhozás magát e kötelezettség alól legalább egyidőre kivonja, az által t. i., ha a fedezet módozatainak ezélzatos megválasztása által teremtene nehézséget. Nem engedhetem ezt azért, mert ha a delegatió votuma kötelezettséget teremt, azon kötelezettség beváltását a törvényhozás lehetetlen feltételekhez nem kötheti; a fedezetnek egy lehetetlen módozatban megajánlása a kötelességnek nem beváltása, de kijátszása lenne, ami mivel erkölcsileg tilos, a törvényhozásra nézve lehetetlen. De elfogadom ezen törvényjavaslatot nemcsak azért, hanem elfogadnám még akkor is, ha az e tárgyban való intézkedés, egész osztatlanul, úgy a szükséglet megajánlása, mint a fedezetnek megszavazása tekintetében a törvényhozásnak volna osztályrésze. Elfogadnám azért, mert Európa jelen helyzetében a részünkről kifejtendő actiónak feltétlen szükségét látom, és mert az actiót eszközök nélkül megejteni nem lehet. Ezen eszközök megtagadása egyértelmű lenne azon actiónak szabadjára hagyásával, amelyet az orosz hatalom több mint egy év óta a nélkül is gátolatlanul kifejtett, azon actiónak, amelytől érdekeinket minden körülmények között és személyes bizalom kérdésétől teljesen eltekintve, sokkal inkább féltem, mint a részünkről kifejtendőtől félthetném. Igen, ha a részünkről kifejtendő cselekvésségnek eszközeit megtagadom, egyúttal azon másik actiót is megállíthatnék, akkor lehetne gondolkoznunk, férhetne szó e kérdéshez; de miután ezen eszközök megtagadása egyértelmű azzal, hogy azon másik actió miattunk bátran folyhasson a megkezdett irányban, azt gondolom, hogy a habozásnak lehetősége is kell, hogy kizárva legyen. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennélfogva,ismétlem, megszavazom a törvényjavaslatot, mert lehetővé kívánom tenni saját actiónkat, éspedig annál inkább, mert egy áramlattal állunk szemben, amelyről én is azt hiszem, hogy oly helyzetet teremtett, amelynek vaskényszerűsége biztosítékul szolgál nekünk az iránt, hogy ha talán némi tétovázás, némi habozás után is, de mindenesetre megtaláljuk azon irányt,melyet a monarchia cselekvésének venni kell, meg vagyok győződve, hogy ha némi tévedezés után is, de megtalálja igazi medrét, azon áramlat, amely ezen vátum folytán is netán megindulandó lesz. Sőt hiszem, hogy cselekvésünk, ha egyedül helyes irányát egyszer megtalálta, nem fog megállani azon pontnál, amelyre Jókai képviselő úr mutatott, egyezetben magával a miniszterelnök úrral. Jókai képviselő azt mondá, hogy nem kétkedik ezen összeget megszavazni, miután lehetetlennek tartja, hogy nemcsak a mostana székeken ülő férfiak bármelyike, de bármely politikai characteria hajlandó lehetne aláírni oly okmányt, amely belenyugvás lenne abba, hogy a monarchia a térképről eltűnjék, vagy annak területe megcsonkíttassék. Ez, t. képviselő úr, a nagyon is szűkre szorított védelem, politikája volna. Engem nem nyugtatna meg, ha csak azt tartanám politikai férfiaink részéről lehetetlennek, hogy egy ily okmány alá írják nevüket, és lehetetlennek akarom hinni, hogy találkozzék a monarchiában akár a jelenleg működő, akár az eddig működött, akár jövőben működésre hívható kormányférfiak közt csak egy is, aki e monarchia hatalmi állásának egyáltalán, különösen pedig azon irányban és azon hatalom részéről való megszorításába beleegyeznék, amely részről a veszély fenyeget. Azért helyezek a t. képviselő úrnak ez irányban tett nyilatkozatára ily súlyt, mert a t. miniszterelnök úr, midőn az innen felhangzott azon kívánatokra válaszolt, amelyek a hitelkérés okát és az azzal elérni kívánt célok megjelölését szorgalmazák, csak oly intézkedések szükségére mutatott, melyek saját területünk védelmén túl épen nem terjednek. Érdekeink védelmét határaink védelmével kimerítettnek a dolgok jelen állásában én semmiképen sem tekinthetem (Helyeslés balfelől) és azért akarom hinni, hogy ezen nagyon megszorított értelmű nyilatkozat nem szándékos, s mert ezt hiszem, alkalmaz ki-