Pesti Napló, 1878. szeptember (29. évfolyam, 211-236. szám)

1878-09-27 / 233. szám

Budapest, péntek, September 27.1878. 29. évf folyam. 233. szám. Szerkessetési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a [Pesti HS Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-ra. IpST* Az octoberi évnegyed közeledtével , te­kintettel a jelen eseményteljes napokra, felhívjuk t. ol­vasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Oct.—decz. vége ..... . frt Egy hónapra. ...... 3 M Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év­negyedenkint X forint. 13SF" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadó­hivatalába (barátok­ tere, Athenaeum-épü­let) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala Budapest, sept. 26. Könnyebb Magyarországon majoritást kapni, mint pénzt csinálni. Ha a kormánynak csak az a gondja volna, hogy többsége legyen, ezen könnyen segítene : választatia magának többséget, a­mint a praxisból tudjuk, hogy lehet. Hanem hogyha a kormány olyan politi­kát követ, melyre sok pénz kell, h­iában sza­vazza meg Erdély a bizalmat, a megszavazott milliók nem kerülnek ki Kolozsvárról s a bizalom csak úgy ér valamit, ha a banká­rok kölcsönöznek reá a pénzügyminiszternek. Pénz tehát csak akkor van, ha hitel van, s minthogy nem a majoritás a hitelező, ez csak arra való, hogy a váltót kiállítsa, melyet a miniszter elfogad s a bankár consortium forgat. A váltó értéke a magyar arany rente árfolyamában talál kifejezést. Ez pedig azt mutatja, hogy Magyarország hitele az európai pénzpiac­okon a boszniai expeditió folytán nagyot csökkent. Ha nem veszszük igénybe ezen hitelt, remélhetőleg gyorsan emelkednek tűrhető magasra. De ha mértéken túl igénybe akar­juk venni, nem csak hogy rohamosan esnék papírjaink árkelete, de valószínűleg absolute képtelenek volnánk a nagy összegeket felhaj­tani, mivel hogy nem akadna vevő, ki sok millió aranyát értéket vesztő papírokért ne­künk ideadni hajlandó volna. Arra bizton számíthatnánk, hogy apadó deficitek mellett évi tíz, vagy húsz millió já­radékot a pénzpiac­okon lassan kint elado­gathatnánk ; nem kellene tehát félnünk, hogy komoly és solid financzkezelésnél a kincstár megakadna, míg pár év alatt takarékosság, szorgalom, jó termés és egy kis szerencse se­gítségével a deficitet valahogyan talán kitö­­rülhetnek. Igaz, hogy ez nehéz munka volna, annál nehezebb, mert a kiegyezés káros köz­­gazdasági hatásait csak a jövő évtől kezdve fogjuk megérezni. De ha a feladat nehéz, merő lehetetlenségnek állítani tán még­sem lehet, hiszen a nemzetéletben sokszor kell nehéz fel­adatokkal megküzdeni s annyi rész üzleti év után a bonne chancera is szabad számítani egy kicsit. S miután a százötvenhárom milliós köl­csönnek első felét, hetvenhat és fél milliót deczember elsejéig nem csekély áldozatokkal valahogyan convertálnunk sikerült, s mint­hogy a másik hetvenhat és félmillió conver­­siója egy év múlva nem új kölcsönt jelent, hanem csak egy régi kölcsön kötvényeinek újakkal fölcserélését; és mivel a papirosok nagy részének birtokosai el vannak készülve, hogy a kincstári utalványokért rentot kapja­nak alacsonyabb árfolyam szerint, ezért nem kétkedünk abban sem, hogy a conversió má­sodik fele is a jövő év folyamában sikeresen keresztülvihető lett volna, ha Magyarország hitele mesterségesen meg nem rontatik az által, hogy a folyó évi és a jövő eszten­dei költségvetés deficitje óriás mérvben nö­­veltetik, nagy mennyiségű uj kamat­te­her szaporítja az eddigi államadóssági ki­adásokat s másnemű uj rendes és rendkívüli költségek igtaztatnak az előirányzatba, ré­szint hadi kiadások czimén, részint Bosznia occupátiójának, tartós megszállásának, köz­­igazgatása berendezésének s mindennemű építkezéseknek s beruházásoknak miatta. így tehát most, hogy a Tisza-kormány, mely a hazának megmentését a fenyegető financziális válságból tűzte feladatául, Bosz­niába tévedt s megfoghatatlanul rész politi­káját velünk megfizettette, s ezután még na­gyobb mértékben megfizettetni akarja: való­ban kiváncsiak vagyunk arra, hogy fogja a kormány előadni a folyó évi pénzügyi hely­zetet, mely a hatvan millión felöl újabb bos­­nyák kölcsönt követel; hogyan fogja meg­állapítani a jövő évi budgetet a közös kiadá­sok betudásával s mekkorára teszi maga jövő esztendőre a deficitet s mindenek felett kiváncsiak vagyunk, hogy a tisz­telt kormánypárti képviselő urak Erdély­ből és Magyarországból — a magyar pénzzel pazar horvát urakat nem említve — minő arczczal és milyen indokolással fogják megadni Tisza Kálmánnak a rengeteg össze­geket, melyeket politikája nemzetellenes czé­­lokra az elszegényedett országtól igénybe vesz . Bátorság kell ám ahhoz, efélét követelni s még nagyobb bátorság a követelést meg­adni! De bármint szavazzon is a kormány­párt, gyakorlatilag véve a dolgot: az euró­pai pénzpiacz, mely a háborus hatalmak által folytonosan közvetve és közvetlenül igénybe vétetett s mely a szünetlenül harczias kilátá­sok miatt bizalmatlan, jelenleg nem bir annyi vevőképességgel, hogy nagyobb mennyiségű magyar állampapírt absorbeálni tudjon. Bár­mely consortium is csak azon esetben lehet­ne hajlandó számos millió magyar járadék­kötvényt átvenni, ha azokon bizonyos idő alatt ismét túladni remélhetne. A dolog azon­ban úgy áll, hogy még az első conversiót sem bonyolíthattuk le, a folyó évi rendes deficit fejében is — mely legkisebb huszon­egy millió — az arany­ rente hozzá kerül; a hatvan milliós kölcsön egy része is a renté­­ből fedezendő, s erre, mint mondják, elő­leget kaptunk ; most jön a második bos­­nyák kölcsön, nem tudjuk, hány millió erejéig, ezért is rentét árulunk, s igy ront­juk magunk a papír árfolyamát, melyet a külföldi tőke kezdetben eléggé kedve­­zőleg fogadott. S nem elég a mi a conversióra kell s a folyó deficitre és a mi a hatvan mil­lióra esik, de Andrássy — Tisza külpolitikája folytán ma egy háborút végezünk be Bosz­niában, mely rengeteg pénzbe kerül s tavasz­ra folytatni akarjuk a mulatságot Novi-Ba­­zarban, mi ismét rengeteg pénzbe fog ke­rülni s ki tudná megmondani, egy geniá­­lis főben micsoda ötlet születik ezután, melyhez a magyar minisztérium készséggel járul, de melynek költségeit megfizetni a ma­gyar nép nem képes s az ország hitelezői nem hajlandók. A bizonytalanság, hogy ennek a pénzügyi politikának feneke nincs, hogy a bécsi diplomatia szeszélyétől függ a magyar kincstár existentiája, hogy a­mi jót pár év alatt nagy nehezen teremtünk, pár hét alatt könnyelműen leromboljuk, — ezen bizonyta­lanság legnagyobb megrontója államunk hite­lének és legnagyobb veszedelme pénzügyi helyzetünknek. Ezzel foglalkozzék a minisztertanács, ha még nem késő. Ehhez mérje a külügyi poli­tikát, ha van bele szava. Ebből áll a probléma, a­melyet a kor­mány bosny­ák politikájával magának feladott, de melyet megoldani képes alig leszen. S ami minden körülmények között legelszomorítóbb, hogy minél több sikert tud a kormány ez irányban felmutatni, annál nehezebben fogja a magyar nemzet ezen sikereknek árát meg­fizetni. A Pesti Napló tározója. A magyar emigratio a keleten. írta : X. Y. Az angol nevelés. (A nép nevelése. — A felolvasások. — Tanulságos mulatóhe­lyek. — A múzeumok. — A gazdagabb osztály. — Másfél század előtt és ma.) Ha az angol nevelési ügyre akarunk egy pillan­tást vetni, mindenekelőtt meg kell különböztetnünk a köznép nevelését és a tudósok vagy gazdagabb osztály nevelését. A nép az iskolákban nem sokkal tanul többet, mint nálunk, vagy bárhol is az úgynevezett elemi iskolákban, úgy­hogy elég angol katonát, különösen izlandit találtam, ki vagy épen nem, vagy alig tudott írni, ott a regementnél tanítgatták őket, de valamint nálunk majd mindenki megtanulja a földmivelést, úgy ezen roppant gyár- és kereskedő országban a gyermek minden lépten-nyomon gépeket, rohanó vo­natokat,roppant terjedelmű hajókat látva,ezáltal meg­szokik a gépekhez. Továbbá e temérdek vasúttal háló­zott országban könnyebben tehetni legalább kisebb utazásokat, többet érintkezik az ember magánál mi­­veltebbekkel s igy pallérozódik. Csak a legszegényebb osztály lesz katonává s ez bejárván a fél világot, ta­pasztaltan tér meg. Legtöbbet tesznek a nép nevelésére azon magán társulatok, melyek e czélra alakultak s részint nyil­vános felolvasások s rajzbeli oktatások, részint mér­­tékletességi s állatkínzás elleni egyleteik által világo­sítják a nép szellemét. E felolvasások mindenesetre igen üdvösek, de ismét nem azon osztály által látogattatnak, melynek legnagyobb szüksége lenne rá, mert az épen a nagy feladat: annyira mivelni valakit, hogy kedvet kapjon a tanulásra; az alsó osztály még nem jutott idáig, e helyett jobban szereti a brandi,­ gin- és sörházakat és a nyilvános sétatereket. Az előrelátó policzia azonban gondoskodott róla, hogy olyan általános ivások és dorbézolások ne igen történhessenek, mint vasárnaponkint nálunk, mert a sör- és pá­linka­házakban jóformán még csak leülő padok sincsenek, hanem a­ki inni akar, beszalad egyik ajtón, odadobja előre pénzét, állva megiszsza sörét és halad odább. Az angol általában iszákosabb a magyarnál, de legalább csendesen iszik és nem es­nek meg társaságos dorbézolások ; azt a csömörletes botrányt pedig soha nem láttam, hogy valaki magát végigmuzsikáltatná az utczán s igy a dorbézolásból még parádét csináljon. Hatalmas tényezők azonban a népnevelésre a közmulatóhelyek, színházak, ipar- és terményi állan­dó kiállítások, múzeumok stb. A Regents­ Park azon­kívül, hogy egyike London legszebb és legterjedel­mesebb sétatéréinek, olyan állatgyű­jteménynyel bír, melynek aligha van párja Európában. A társulat semmi pénzt és fáradságot nem sajnál a még netalán hiányzó — vagy koronkint kipusztuló — példányok beszerzésére. — Itt aztán míg a köznép az oroszlá­nokat, tigriseket, vízilovat, óriás kígyót, elefántot, giraffot, vagy a ragyogó tollú fáczányokat, stru­­czokat, kondor- és másféle keselyűket bámulja, — a tudományosan képzett ember is megtalálja élvezetét és sorban megismerkedhetik a föld minden lakói­val. — Lehetetlen érdekkel s élvezettel nem nézni az állatok sajátságos alakjait, mozgásait, életmódját, szokásait s az ember valóban mulatva tanul s a hat pence bementi díjért élvezetes néhány órát tölthet. Másik nevezetes mulatva oktató intézet a Co­­lisseum. Itt az ember egy shilling bemeneti dijat fizet, azért aztán következő mutatványokban gyö­nyörködhetik : Kőszén- és ezüst bányák belseje utá­nozva eredeti kövekből, svájczi vidék víz zuhataggal egészen természethiven utánozva, hangverseny va­lamely zeneművésztől, magnetizált nő mutatványai, Páris megfoghatlan módon előállított panorámája. — Ez megfoghatlan azért, mert a néző gyülekezetei felvezetik az épület kupolájának terasse-szerű tete­jére ; itt látja az ember maga alatt az ónos görbe fe­delet, a mindenki által jól ismert karfára könyököl­het, maga előtt sem üveget, melyen átnézne, sem­­ kifeszített vásznat, mire ködfátyolképileg vettetnék a tárgy nem lát, hanem a nagy London helyett egészen természeti nagyságában Párist látja.­­ Legtanul­ságosabbak azonban az itteni felolvasások vagy inkább magyarázatok. Ködfátyol kép módra egy falra vettet­ték a nap képét s egy tanár elmagyarázta annak nagyságát, távolságát, foltjait és az egész planéta­rendszert, azután sort vett a planétákon, úgy a mint óriás távcsöveken nagyítva minő alakokat mutatnak, a holdat, foltjait, hegyeit, fogyatkozásait stb. elma­gyarázta, úgy hogy a ki soha iskolába hírét sem hal­lotta, az is tiszta fogalommal tért haza e mulatságos lec­kéről. Ugyan ilynemű az indian­ house, hol egy roppant nagy, forgatható földgolyó van, s vele egyen­­kezűleg egy az egész kupolát betöltő égi térkép és sok mindenféle emberismeretre és természettanra vo­natkozó kitömött, mintázott, vagy öntött tárgy. Egy helyen még nyilvános törvényszéki üléseket tartanak, melyek az eredetitől külsőleg csak abban különböznek, hogy a hallgatóság tdeázgat és kávézik mellette. Van aztán Londonnak vagy 60 színháza, me­lyek a kiállítás fényességében versenyeznek egy­mással, hogy látogatókat vonhassanak. E versenyek óriásiak. 1858-ban a Drury Lane színház 6000 font sterlinget költött egy darab előadhatására, hanem aztán adták is vagy 150-szer ismételve, mindig zsú­folt hallgatóság előtt. A világkiállításról, e modern olympiai játékok­ról miért beszéljek ? Hogy mily hatalmas előmozdí­tója ez a világ általános művelődésének, a kereskedés és ezerféle ipar kifejtésének, legnagyobb bizonysága azoknak részint Angliában, részint Európa más fő­szerepet játszani óhajtó városaiban ismétlése, de nevezetes tényezői Anglia művelődésének még mú­zeumai is. Nemcsak a mély tudományok buvárlója talál ezekben felhalmozva mindent, mit fürkészés és ezrek kutatása felfedezett s az elveszéstől megóvni méltónak vélt ; de vannak múzeumok, mint pl. a Kensington múzeum, kiválólag az üzletek előmozdí­tásának czéljából alapítva. Itt láthatni építészeti és gépészeti mintákat s azok előállításához szükséges anyagokat, kendert, lent, pamutot, gyapjút, fát, va­sat, érczeket, ércztartalmu köveket és az azokból ké­szült kelméket s tárgyakat,s igy alig van olyan kézmü vagy üzleti ág, mely itt képviselve ne volna. A mu­latság mellett mindenki megtalálja azon tárgyakat, melyek őt leginkább érdeklik, s ki tudja, hány jeles találmány, hány nevezetes gép feltalálásának eszméje fogamzott már meg ez állandó kiállítások termeiben, így például láttam itt egy régi fegyvert, melynél a re­volver rendszer, nevezetesen töltény tokokból egy kö­zös csőn általi lövés, már tisztán alkalmazva volt, s a Colt által feltalált, ma az egész világot betöltött pisztoly nem egyéb e régi találmány némi tökéletes­í­­tésénél. A tudományos pályákra készítő iskolák talán nagyon is szaktudományok szerint vannak beosztva. Különös súlyt fektetnek a számtan­félékre, úgy hogy már 11—12 éves gyermekek algebrai feladatokat dolgoznak. Ezen képzési módnak köszönhető, hogy Anglia kitűnő mérnököket, gépészeket, hajósokat, ta­nárokat, orvosokat stb. nevel, de körülbelül mindenki csak is azt tudja, mi az ő mesterségébe vág, a többiről fogalommal is alig bír, k­ép ellenkezőleg a magyar nevelésmódtól, mely általánosan képez, de aztán a rendkívül kitűnő elmetehetségeket kivéve, a tömegből fél tudósokat teremt, kiknek legtalálóbb ismertetése e pár szóba foglalható : »ex omnibus aliquid, ex toto nihil.« A­mi végre a nagy dúsgazdag osztály nevelő­­intézeteit illeti, ezek abban különböznek más orszá­gok hason­szélú intézeteitől, hogy az ifjak katonai szigorúsággal neveltetnek és én részemről főleg en­nek tulajdonítom az angolok határozott, ha úgy tetszik, bulldog jellemét, mert engedelmeskedni kell annak megtanulni előbb, a­ki parancsolni akar, é­s én nálunk is tudok elég élő példáit annak, hogy szigorú fegyelemmel nevelt ifjak­­ból jeles, határozott jellemű és becsületes emberek lettek, míg az elkényeztettek előbb szüleiknek, azután az emberi társaságnak lettek csak terhére; — ellen­kező eseteket pedig még kivételként sem ismerek. A tudományokon kívül a testi erő és ügyesség kifejté­sére is hasonlít­atlanul több gond fordíttatik, mint nálunk, s nemcsak a férfiak, de még a leányok is úsz­ni, vívni, tornázni tanulnak, mi nem csak hogy kifejti az erőt és izmokat, hanem hatalmasan fölébreszti az önbizalmat, s megadja azon nyugodt függetlenségi érzetet, mely minden erős férfit s különösen az an­gol aristokratiát jellemzi. Angliának valódi nagysága kereskedésében nyilvánul legnagyszerűbben. Vessünk egy pillanatot a térképre s elmondhatjuk, hogy Angliának van va­lóban vasúthálózata. Ha egy földgömbre ki­­huzgálnák mindazon vonalakat, melyeken az angol hajók a tengereket és vizeket minden irányban be­járják, nagyon hasonlítana a földgömb az emberi testhez s a kis angol sziget annak szivéhez, mint a honnan e számtalan erek kiindulnak s hova keringő, éltető utjok megtétele után ismét visszatérnek. Vas és szén azon két hatalmas elem,vasakarattal s valódi nemzeti bölcs kormánynyal egyesülve, mely ezen jelentéktelen szigetet a világkereskedésnek urává tette. Elbámul az ember, ha Anglia és Scotia törté­nelmét olvassa,hogy alig egy és fél század előtt (XIV. Lajos korában) a franczia tisztek Scótiában vályogból és tőzegből épült, boglya kemencze alakú ablaktalan kunyhókban kénytelenittettek nyomorogni. Magában Edingburgban sem volt a városházán kivül egyéb valamire való épület, ennek is besény ablakai voltak, még az úri osztály is bőrökbe s durva daróczokba öltözött, s a szappan és gyertya a legritkább fény­­űzési csikkek közé­­tartozott! És ma ? Ma e nemzet, mely akkor ily föld­höz ragadt szegény volt; mely oly erőtelen volt, hogy a tengeri rablókat sem bírta féken tartani; mely oly miveletlen volt, hogy a szappan használatát sem is­merte ; egyike a világ leggazdagabb, legmiveltebb s leghatalmasabb nemzeteinek. Vas és szén — ezt kellene az angol oroszlán helyett czimerükbe tenni, mert ez tette őket azzá, a­mik. — Gépek százszorozzák az emberi erőt minde­nütt és tesznek képessé hihetetlen tömegeket könnyű­séggel mozgatni, gyúrni, emelni, idomítani ezer meg ezer féle műszer-, bútor-, ruházati-, fényűzési czikké — még­pedig oly olcsón, hogy a versenyt csak azok állhatják ki némileg velők a világ­piaczokon, kik ha­sonló gépekkel rendelkeznek. Budapest, sept. 26. (A mozgósítás.) Illetékes kézből veszszük a következő sorokat: Engedje meg, hogy a Budapester Correspondenz-nek a Pesti Napló 229-ik számában a mozgósított ezredekre vonatkozó közleményt c­á­­folni akaró megjegyzésére, melylyel tulajdonképen csak a Napló közölte állítást erősíti meg, a követke­zőket említsem föl. A monarchia közös hadseregének gyalogságát 80, illetőleg 160 ezred képezi, (csak gyalogezredek­­ről szólunk), a­mennyiben minden ezred két részből, az úgynevezett »Linien« és »Reserve« ezredből áll. Ezen 80, illetőleg 160 gyalog­ezredből 41, illetőleg 82 a magyar, tehát felénél több, u. m.: 2. Sándor orosz czár Fogaras (kiegészítő kerület) 5. Lajos bajor király Szatmár » 6. Coronini Újvidék » 12. Vilmos föherczeg Komárom » 16. Viezlar Határőrvidék » 19. Rudolf föherczeg Győr » 23. Alfoldi Zombor » 25. Mamula Losoncz » 26. Mihály orosz nagyhg Esztergom » 29. Scudier Nagybecskerek » 31. Fridrich Wilhelm (grbg Meklenburg Streltz) Nagyszeben » 32. Észt- Budapest » 33. Kussevich Arad » 34. Vilmos német császár Kassa » 37. József főherczeg Nagyvárad » 38. Mol­mnáry Kecskemét » 39. Elek orosz nagyherczeg Debreczen » 43. Alemann Karansebes » 44. Albrecht föherczeg Kaposvár » 46. Sachsen Meiningen Szeged » 48. Ernő nagyherczeg Kanizsa » 50. Badeni nagyherczeg Károlyfehérvár » 51. Heinrich föherczeg Kolozsvár » 52. Ferencz Károly főhg Pécs » 53. Lipót Lajos föherczeg Zágráb » 60. Nagy Károly Eger » 61. Czezarevics Temesvár » 62. Lajos bajor herczeg Marosvásárhely » 63. Hollandi király Besztercze (Erdély) » 64. Sachsen Weimar Szászváros » 65. Lajos Victor föherczeg Munkács » 66. Toskana föherczeg Ungvár » 67. Schmerling Eperjes » 68. Rodich Szolnok » 69. Jellacsics (György) Székesfehérvár » 70. Philippovich Pétervárad » 71. Rossbacher Trencgen » 72. Dormus Pozsony » 76. Knebel Soprony » 78. Lokcsevics Eszék » 79. Jellacsics (József) Otocsac » Ezen negyvenegy magyar sorgyalogezredből mozgósittatott huszonhét, per három zászlóalj illetőleg 12 század, u. m. 5., 6., 12., 16., 19., 23., 26., 29., 32., 33., 37 , 38., 39., 44., 46., 48, 52., 53., 60., 61., 68., 69., 70., 72., 76. 78. és 79., köztük a tulaj­­donképent magyar elemet magában foglaló minden ezred. A 39 rajt­án túli sorezredből mozgósíttatott mindössze tizennégy az­az fele annyi, mint ma­gyar, n. m. 7., 8., 17., 22., 27., 28., 41., 45., 47., 49., 54., 58., 74. és 75. A 41­ magyar tartalék ezredből mozgósíttatott tizenegy per 2 zászlóalj, illetőleg 8 század, n. m. 6., 23., 32., 38., 44., 52., 60., 69., 70., 71. és 78. A monarchia másik felének 39 tartalék ezrede közül nem mozgósíttatott egy sem, így tehát — daczára annak, hogy ez esetben nem alkalmazható a Budapester Corresponded azon különben helyes megjegyzése, mely szerint a tartalék ezredek sokszor nagyobbak, mint a sor ezredek — óriás túlsúlyban van az occupationális hadsereg gya­logságánál a magyar ezredbeliek száma, a­mennyiben bele­számítva — a lajtántúli rész javára — a moz­gósított 9 zászlóalj vadászt is, áll e hadsereg 103 zászlóalj magyar és 51 zászlóalj osz­trák gyalogságból, vagyis, hogy még részletesebben szóljunk, minthogy minden zászlóaljnak 1000 ember­ből (százada per 250 ember) kellene állania, de itt csak 800-ra téve azt, 82.400 magyar és 40.800 osztrák gyalogosból. Mozgósittatott továbbá: Öt ezred lovasság per 6. század u. m. a 7. és 8. huszár, 5. és 12. dzsidás, meg az 5. dragonyos ezred, ezek közül azonban csak a négy első ezred működik Boszniában, (a dragonyos ezred a határzárra fordíttatik) ezek pedig mindany­­nyian a magyar korona területéről ujonczozván, az egész lovasságot is magyarnak vehet­jük. Mozgósíttatott azonban még az 5., 11., 12. és 15. huszárezred is (tehát jól mondja a Boester Cor­respondent, hogy hatnál több lovasezred mozgósit­tatott), ámde ezen lovas ezredek — mint ilyenek — nem mozgósittattak, és ma is az ilető »garnisonokban« vannak, hanem tartalékosaik behivatván, beosztattak az úgy nevezett »train« csapatokhoz, és pedig rész­ben az apró hegyi lovak gondozása és vezetésére, részben pedig a mozgósított szekerész századokhoz. Ha ezek után a gyalogság fent kimutatott számához hozzáadjuk még a lovasságét, és ha figye­lembe veszszük, hogy az úgynevezett »train soldat«-ok csaknem egészen, a műszaki csapatok pedig legalább fele részben szintén magyarok, akkor — még ha az összes tüzérségi, egészségügyi és élelmezési csapa­toknál egy magyarországi sem volna — mégis az egész occupationális hadseregnek legalább is két­harmada, de kétségtelenül felénél jóval több ma­gyar. — Hiszszü­k, hogy ez ellen a Boester Corre­spondent-nek sem lesz ellenvetése, — ha pedig igen, úgy felette lekötelezne, ha a netán becsúszott hibát kijavítaná, illetőleg e közleményt kiegészítené. (A kabuli emir) sértő magatartását az angol követséggel szemben a Times valóságos h ar­­czulcsapás«-nak nevezi, mely Angliát az egész világ előtt érte s azt mondja, hogy az angol kormánynak kötelessége az embr eren eljárása folytán határozot­tan fellépni s megvédeni az angol becsületet. Megle­het ugyan, mint a Times mondja, hogy az angol követség visszautasítása csak egy alárendelt tiszt önkényes eljárása volt, de még ha ezen eset is forog fenn, s ha sir Ali jóvá is igyekszik tenni alantas kö­zegének tévedését, az angol kormánynak komolyan kell a Times véleménye szerint az afghán kérdéssel foglalkozni. »Nekünk, úgymond, nem szabad lemon­danunk azon politikáról, melyet határaink tekin­tetében Ázsiában elhatároztunk s eddig követ­tünk. Ha akadályokkal találkozunk útközben, tudni fogjuk, miként kell ezen akadályokat elháríta­nunk. Nekünk határozott meggyőződésünk, hogy reánk nézve nem üdvös, ha Afghanistánt magára hagyjuk. Legfőbb óhajunk az, hogy ezen tartomány uralkodója független és hozzánk­­barátságos fejede­lem legyen. Ha sir Ali el akarja foglalni ezen állás­pontot, akkor nincs mit tőle kívánnunk. De azt nem engedhetjük meg, hogy irántunk ellenséges érzelmekkel viseltessék s hozzá még ne is legyen független. Hatá­rainkat minden esetben biztosítanunk kell, és ha sir Ali nem segít nekünk ezen törek­vésünkben, tudni fogjuk, miként való­sítsuk czélunkat nélküle is__Reméljük, hogy háború nem fog szükségessé válni, de ha hábo­rúnak kell lenni, akkor jobb egy kis háború most, mint az évekig tartó viszálykodás, melyből nagy há­ború származhatik.« (Philippovich és Rodich.) Több lap­ban érdekes leleplezések történnek a boszniai occu­­patiót megelőzött eseményekről. A P. Ll. tegnap azt közölte, hogy midőn Philippovich szólíttatott fel a főhadparancsnokság átvételére, a tbszernagy kérdést tett, hogy miért nem Rodich bizatik meg e feladattal ? Azon választ nyerte, hogy Rodich igen prononcirozott szláv, »oda lenn« pedig osztrák-ma­gyar politikát kell űzni; továbbá, hogy Rodich gör. keleti vallású, Boszniában pedig katholikus főpa­rancsnok kell; végül Rodich az occupatio keresz­tülvitelére legalább százezer embert kér, Bécs­ben pedig jól tudják, hogy erre négy divisio elégsé­ges. Philippovich kezdetben vonakodott, ő is a ter­vezetnél nagyobb haderőt kért, de azzal nyug­tatták meg, hogy a­kik nagyobb haderőt akar­nak, azok csak a mozgósítási előléptetésre gon­doltak s aláíratták Philippovichcsal a Bécsben ké­szült első napiparancsot, melyben a főhadparancs­­nok azt mondja,hogy »nem ígérhet győzelmet, mert nem csatározások várják a csapatokat, hanem fára­dalmak.« E pikáns s igen jellemző adatokat a félhiv. Bohemia most azzal akarja elütni, hogy Philip­povich designatiója már 1876. és 1879-ből származik, midőn Philippovichnak az occupatio tárgyában ismételt értekezlete volt gr. Andrássyval. Philippovich bécsi utazása 1877. augusztusban kizárólag az occupatiót illette. A Bohemia állítása semmit sem von le a Lloyd adataiból, de nagyérdekű az más szempontból. Azt bizonyítja, hogy Andrássy már hosszú idő óta elhatározta volt Bosznia occupatióját, a­mit ő a delegatióban és Ti­sza a képviselőházban mindig megtagadott. Bizo­nyítja továbbá, hogy bár évekkel ezelőtt készültek az occupatióra, ennek nehézségeiről egyáltalán nem bírtak a kellő fogalommal. Az angol-afghan viszály. — Két czikk — Vámbéry Ármintól. (II.) Az említett felszólalások eredménytelenek voltak. A diplomatáknak tudatlansággal párosult ön­fejűsége az egész világon egyforma. Az angolok pon­tosan és lelkiismeretesen fizették sir Ali Khánnak a subsidiumokat, s mindenkit fanatikus rajongónak és álomlátónak nyilvánítottak, ki azt merészelte állíta­ni, hogy ezen ügyetlen politika keserű gyümölcsöket fog teremni, s hogy jöhet idő, midőn sir Ali az an­goloktól kapott fegyverekkel fogja lövöldöztetni az angol katonákat és angol pénzzel zsebében fogja ma­gát az orosz medve karjaiba vetni. A­min oly sokáig kételkedtek és gúnyolódtak, most, úgy látszik, való­sággá kezd válni. Sir Ali, ki sohasem viseltetett va­lami különös szeretettel a hideg John Bull iránt, csak addig várt, míg az orosz baráti kar ujjhegyei hozzá az Oxuson át elérnek, s azonnal meg is fogta ezen ujjakat azon pillanatban, midőn Taskendből czélszerűnek tartották a déli szomszéddal barátkozni. Ez azonban nemcsak néhány héttel, hanem négy év­vel ezelőtt történt, noha az angolok, kik annak ide­jében ez iránt figyelmeztetve lettek, az egészet hiú mesének tartották. Az oroszok és az afghánok, t. i. az afghán király, ha titokban is, de szakadatlanul kokettíroztak egymással. Titkos ügynökök jártak Taskend és Kabul között, úgy, hogy ezen szerelmi viszony nyilvánosságra jutása csak idő kérdése, csak opportunitási kérdés lehetett. S ezen idő, ezen oppor­­tunitás India és Turkesztán határtartományaiban időközben történt politikai események következtében elérkezett. Az utóbbi két év alatt Angliában ugyanis azon meggyőződésre kellett az illetőknek jönniök, hogy az úgynevezett alarmistáknak mégis igazuk volt és sir Ali kétséges barátsága nem képezi azon gránitszik­lát, melyen az orosz támadás elleni védsáncz felépíthe­tő. Nem akarva kezdetben mindjárt az elkövetett hi­bát belátni, az angolok előbb leszállították, később teljesen megszüntették a subsidiumokat, és mert még ezt sem tartották elégséges ellentüntetésnek, kénysze­­rüleg a tettleges bántalmazások terére léptek, a mennyiben a sir Alival folytatott s most értéktelenné

Next