Pesti Napló, 1878. szeptember (29. évfolyam, 211-236. szám)
1878-09-27 / 233. szám
Budapest, péntek, September 27.1878. 29. évf folyam. 233. szám. Szerkessetési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a [Pesti HS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-ra. IpST* Az octoberi évnegyed közeledtével , tekintettel a jelen eseményteljes napokra, felhívjuk t. olvasóinkat az előfizetés minél előbbi megújítására. Előfizetési árak: Oct.—decz. vége ..... . frt Egy hónapra. ...... 3 M Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint X forint. 13SF" Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala Budapest, sept. 26. Könnyebb Magyarországon majoritást kapni, mint pénzt csinálni. Ha a kormánynak csak az a gondja volna, hogy többsége legyen, ezen könnyen segítene : választatia magának többséget, amint a praxisból tudjuk, hogy lehet. Hanem hogyha a kormány olyan politikát követ, melyre sok pénz kell, hiában szavazza meg Erdély a bizalmat, a megszavazott milliók nem kerülnek ki Kolozsvárról s a bizalom csak úgy ér valamit, ha a bankárok kölcsönöznek reá a pénzügyminiszternek. Pénz tehát csak akkor van, ha hitel van, s minthogy nem a majoritás a hitelező, ez csak arra való, hogy a váltót kiállítsa, melyet a miniszter elfogad s a bankár consortium forgat. A váltó értéke a magyar arany rente árfolyamában talál kifejezést. Ez pedig azt mutatja, hogy Magyarország hitele az európai pénzpiacokon a boszniai expeditió folytán nagyot csökkent. Ha nem veszszük igénybe ezen hitelt, remélhetőleg gyorsan emelkednek tűrhető magasra. De ha mértéken túl igénybe akarjuk venni, nem csak hogy rohamosan esnék papírjaink árkelete, de valószínűleg absolute képtelenek volnánk a nagy összegeket felhajtani, mivel hogy nem akadna vevő, ki sok millió aranyát értéket vesztő papírokért nekünk ideadni hajlandó volna. Arra bizton számíthatnánk, hogy apadó deficitek mellett évi tíz, vagy húsz millió járadékot a pénzpiacokon lassan kint eladogathatnánk ; nem kellene tehát félnünk, hogy komoly és solid financzkezelésnél a kincstár megakadna, míg pár év alatt takarékosság, szorgalom, jó termés és egy kis szerencse segítségével a deficitet valahogyan talán kitörülhetnek. Igaz, hogy ez nehéz munka volna, annál nehezebb, mert a kiegyezés káros közgazdasági hatásait csak a jövő évtől kezdve fogjuk megérezni. De ha a feladat nehéz, merő lehetetlenségnek állítani tán mégsem lehet, hiszen a nemzetéletben sokszor kell nehéz feladatokkal megküzdeni s annyi rész üzleti év után a bonne chancera is szabad számítani egy kicsit. S miután a százötvenhárom milliós kölcsönnek első felét, hetvenhat és fél milliót deczember elsejéig nem csekély áldozatokkal valahogyan convertálnunk sikerült, s minthogy a másik hetvenhat és félmillió conversiója egy év múlva nem új kölcsönt jelent, hanem csak egy régi kölcsön kötvényeinek újakkal fölcserélését; és mivel a papirosok nagy részének birtokosai el vannak készülve, hogy a kincstári utalványokért rentot kapjanak alacsonyabb árfolyam szerint, ezért nem kétkedünk abban sem, hogy a conversió második fele is a jövő év folyamában sikeresen keresztülvihető lett volna, ha Magyarország hitele mesterségesen meg nem rontatik az által, hogy a folyó évi és a jövő esztendei költségvetés deficitje óriás mérvben növeltetik, nagy mennyiségű uj kamatteher szaporítja az eddigi államadóssági kiadásokat s másnemű uj rendes és rendkívüli költségek igtaztatnak az előirányzatba, részint hadi kiadások czimén, részint Bosznia occupátiójának, tartós megszállásának, közigazgatása berendezésének s mindennemű építkezéseknek s beruházásoknak miatta. így tehát most, hogy a Tisza-kormány, mely a hazának megmentését a fenyegető financziális válságból tűzte feladatául, Boszniába tévedt s megfoghatatlanul rész politikáját velünk megfizettette, s ezután még nagyobb mértékben megfizettetni akarja: valóban kiváncsiak vagyunk arra, hogy fogja a kormány előadni a folyó évi pénzügyi helyzetet, mely a hatvan millión felöl újabb bosnyák kölcsönt követel; hogyan fogja megállapítani a jövő évi budgetet a közös kiadások betudásával s mekkorára teszi maga jövő esztendőre a deficitet s mindenek felett kiváncsiak vagyunk, hogy a tisztelt kormánypárti képviselő urak Erdélyből és Magyarországból — a magyar pénzzel pazar horvát urakat nem említve — minő arczczal és milyen indokolással fogják megadni Tisza Kálmánnak a rengeteg összegeket, melyeket politikája nemzetellenes czélokra az elszegényedett országtól igénybe vesz . Bátorság kell ám ahhoz, efélét követelni s még nagyobb bátorság a követelést megadni! De bármint szavazzon is a kormánypárt, gyakorlatilag véve a dolgot: az európai pénzpiacz, mely a háborus hatalmak által folytonosan közvetve és közvetlenül igénybe vétetett s mely a szünetlenül harczias kilátások miatt bizalmatlan, jelenleg nem bir annyi vevőképességgel, hogy nagyobb mennyiségű magyar állampapírt absorbeálni tudjon. Bármely consortium is csak azon esetben lehetne hajlandó számos millió magyar járadékkötvényt átvenni, ha azokon bizonyos idő alatt ismét túladni remélhetne. A dolog azonban úgy áll, hogy még az első conversiót sem bonyolíthattuk le, a folyó évi rendes deficit fejében is — mely legkisebb huszonegy millió — az arany rente hozzá kerül; a hatvan milliós kölcsön egy része is a rentéből fedezendő, s erre, mint mondják, előleget kaptunk ; most jön a második bosnyák kölcsön, nem tudjuk, hány millió erejéig, ezért is rentét árulunk, s igy rontjuk magunk a papír árfolyamát, melyet a külföldi tőke kezdetben eléggé kedvezőleg fogadott. S nem elég a mi a conversióra kell s a folyó deficitre és a mi a hatvan millióra esik, de Andrássy — Tisza külpolitikája folytán ma egy háborút végezünk be Boszniában, mely rengeteg pénzbe kerül s tavaszra folytatni akarjuk a mulatságot Novi-Bazarban, mi ismét rengeteg pénzbe fog kerülni s ki tudná megmondani, egy geniális főben micsoda ötlet születik ezután, melyhez a magyar minisztérium készséggel járul, de melynek költségeit megfizetni a magyar nép nem képes s az ország hitelezői nem hajlandók. A bizonytalanság, hogy ennek a pénzügyi politikának feneke nincs, hogy a bécsi diplomatia szeszélyétől függ a magyar kincstár existentiája, hogy ami jót pár év alatt nagy nehezen teremtünk, pár hét alatt könnyelműen leromboljuk, — ezen bizonytalanság legnagyobb megrontója államunk hitelének és legnagyobb veszedelme pénzügyi helyzetünknek. Ezzel foglalkozzék a minisztertanács, ha még nem késő. Ehhez mérje a külügyi politikát, ha van bele szava. Ebből áll a probléma, amelyet a kormány bosnyák politikájával magának feladott, de melyet megoldani képes alig leszen. S ami minden körülmények között legelszomorítóbb, hogy minél több sikert tud a kormány ez irányban felmutatni, annál nehezebben fogja a magyar nemzet ezen sikereknek árát megfizetni. A Pesti Napló tározója. A magyar emigratio a keleten. írta : X. Y. Az angol nevelés. (A nép nevelése. — A felolvasások. — Tanulságos mulatóhelyek. — A múzeumok. — A gazdagabb osztály. — Másfél század előtt és ma.) Ha az angol nevelési ügyre akarunk egy pillantást vetni, mindenekelőtt meg kell különböztetnünk a köznép nevelését és a tudósok vagy gazdagabb osztály nevelését. A nép az iskolákban nem sokkal tanul többet, mint nálunk, vagy bárhol is az úgynevezett elemi iskolákban, úgyhogy elég angol katonát, különösen izlandit találtam, ki vagy épen nem, vagy alig tudott írni, ott a regementnél tanítgatták őket, de valamint nálunk majd mindenki megtanulja a földmivelést, úgy ezen roppant gyár- és kereskedő országban a gyermek minden lépten-nyomon gépeket, rohanó vonatokat,roppant terjedelmű hajókat látva,ezáltal megszokik a gépekhez. Továbbá e temérdek vasúttal hálózott országban könnyebben tehetni legalább kisebb utazásokat, többet érintkezik az ember magánál miveltebbekkel s igy pallérozódik. Csak a legszegényebb osztály lesz katonává s ez bejárván a fél világot, tapasztaltan tér meg. Legtöbbet tesznek a nép nevelésére azon magán társulatok, melyek e czélra alakultak s részint nyilvános felolvasások s rajzbeli oktatások, részint mértékletességi s állatkínzás elleni egyleteik által világosítják a nép szellemét. E felolvasások mindenesetre igen üdvösek, de ismét nem azon osztály által látogattatnak, melynek legnagyobb szüksége lenne rá, mert az épen a nagy feladat: annyira mivelni valakit, hogy kedvet kapjon a tanulásra; az alsó osztály még nem jutott idáig, e helyett jobban szereti a brandi, gin- és sörházakat és a nyilvános sétatereket. Az előrelátó policzia azonban gondoskodott róla, hogy olyan általános ivások és dorbézolások ne igen történhessenek, mint vasárnaponkint nálunk, mert a sör- és pálinkaházakban jóformán még csak leülő padok sincsenek, hanem aki inni akar, beszalad egyik ajtón, odadobja előre pénzét, állva megiszsza sörét és halad odább. Az angol általában iszákosabb a magyarnál, de legalább csendesen iszik és nem esnek meg társaságos dorbézolások ; azt a csömörletes botrányt pedig soha nem láttam, hogy valaki magát végigmuzsikáltatná az utczán s igy a dorbézolásból még parádét csináljon. Hatalmas tényezők azonban a népnevelésre a közmulatóhelyek, színházak, ipar- és terményi állandó kiállítások, múzeumok stb. A Regents Park azonkívül, hogy egyike London legszebb és legterjedelmesebb sétatéréinek, olyan állatgyűjteménynyel bír, melynek aligha van párja Európában. A társulat semmi pénzt és fáradságot nem sajnál a még netalán hiányzó — vagy koronkint kipusztuló — példányok beszerzésére. — Itt aztán míg a köznép az oroszlánokat, tigriseket, vízilovat, óriás kígyót, elefántot, giraffot, vagy a ragyogó tollú fáczányokat, struczokat, kondor- és másféle keselyűket bámulja, — a tudományosan képzett ember is megtalálja élvezetét és sorban megismerkedhetik a föld minden lakóival. — Lehetetlen érdekkel s élvezettel nem nézni az állatok sajátságos alakjait, mozgásait, életmódját, szokásait s az ember valóban mulatva tanul s a hat pence bementi díjért élvezetes néhány órát tölthet. Másik nevezetes mulatva oktató intézet a Colisseum. Itt az ember egy shilling bemeneti dijat fizet, azért aztán következő mutatványokban gyönyörködhetik : Kőszén- és ezüst bányák belseje utánozva eredeti kövekből, svájczi vidék víz zuhataggal egészen természethiven utánozva, hangverseny valamely zeneművésztől, magnetizált nő mutatványai, Páris megfoghatlan módon előállított panorámája. — Ez megfoghatlan azért, mert a néző gyülekezetei felvezetik az épület kupolájának terasse-szerű tetejére ; itt látja az ember maga alatt az ónos görbe fedelet, a mindenki által jól ismert karfára könyökölhet, maga előtt sem üveget, melyen átnézne, sem kifeszített vásznat, mire ködfátyolképileg vettetnék a tárgy nem lát, hanem a nagy London helyett egészen természeti nagyságában Párist látja. Legtanulságosabbak azonban az itteni felolvasások vagy inkább magyarázatok. Ködfátyol kép módra egy falra vettették a nap képét s egy tanár elmagyarázta annak nagyságát, távolságát, foltjait és az egész planétarendszert, azután sort vett a planétákon, úgy a mint óriás távcsöveken nagyítva minő alakokat mutatnak, a holdat, foltjait, hegyeit, fogyatkozásait stb. elmagyarázta, úgy hogy a ki soha iskolába hírét sem hallotta, az is tiszta fogalommal tért haza e mulatságos leckéről. Ugyan ilynemű az indian house, hol egy roppant nagy, forgatható földgolyó van, s vele egyenkezűleg egy az egész kupolát betöltő égi térkép és sok mindenféle emberismeretre és természettanra vonatkozó kitömött, mintázott, vagy öntött tárgy. Egy helyen még nyilvános törvényszéki üléseket tartanak, melyek az eredetitől külsőleg csak abban különböznek, hogy a hallgatóság tdeázgat és kávézik mellette. Van aztán Londonnak vagy 60 színháza, melyek a kiállítás fényességében versenyeznek egymással, hogy látogatókat vonhassanak. E versenyek óriásiak. 1858-ban a Drury Lane színház 6000 font sterlinget költött egy darab előadhatására, hanem aztán adták is vagy 150-szer ismételve, mindig zsúfolt hallgatóság előtt. A világkiállításról, e modern olympiai játékokról miért beszéljek ? Hogy mily hatalmas előmozdítója ez a világ általános művelődésének, a kereskedés és ezerféle ipar kifejtésének, legnagyobb bizonysága azoknak részint Angliában, részint Európa más főszerepet játszani óhajtó városaiban ismétlése, de nevezetes tényezői Anglia művelődésének még múzeumai is. Nemcsak a mély tudományok buvárlója talál ezekben felhalmozva mindent, mit fürkészés és ezrek kutatása felfedezett s az elveszéstől megóvni méltónak vélt ; de vannak múzeumok, mint pl. a Kensington múzeum, kiválólag az üzletek előmozdításának czéljából alapítva. Itt láthatni építészeti és gépészeti mintákat s azok előállításához szükséges anyagokat, kendert, lent, pamutot, gyapjút, fát, vasat, érczeket, ércztartalmu köveket és az azokból készült kelméket s tárgyakat,s igy alig van olyan kézmü vagy üzleti ág, mely itt képviselve ne volna. A mulatság mellett mindenki megtalálja azon tárgyakat, melyek őt leginkább érdeklik, s ki tudja, hány jeles találmány, hány nevezetes gép feltalálásának eszméje fogamzott már meg ez állandó kiállítások termeiben, így például láttam itt egy régi fegyvert, melynél a revolver rendszer, nevezetesen töltény tokokból egy közös csőn általi lövés, már tisztán alkalmazva volt, s a Colt által feltalált, ma az egész világot betöltött pisztoly nem egyéb e régi találmány némi tökéletesítésénél. A tudományos pályákra készítő iskolák talán nagyon is szaktudományok szerint vannak beosztva. Különös súlyt fektetnek a számtanfélékre, úgy hogy már 11—12 éves gyermekek algebrai feladatokat dolgoznak. Ezen képzési módnak köszönhető, hogy Anglia kitűnő mérnököket, gépészeket, hajósokat, tanárokat, orvosokat stb. nevel, de körülbelül mindenki csak is azt tudja, mi az ő mesterségébe vág, a többiről fogalommal is alig bír, kép ellenkezőleg a magyar nevelésmódtól, mely általánosan képez, de aztán a rendkívül kitűnő elmetehetségeket kivéve, a tömegből fél tudósokat teremt, kiknek legtalálóbb ismertetése e pár szóba foglalható : »ex omnibus aliquid, ex toto nihil.« Ami végre a nagy dúsgazdag osztály nevelőintézeteit illeti, ezek abban különböznek más országok hasonszélú intézeteitől, hogy az ifjak katonai szigorúsággal neveltetnek és én részemről főleg ennek tulajdonítom az angolok határozott, ha úgy tetszik, bulldog jellemét, mert engedelmeskedni kell annak megtanulni előbb, aki parancsolni akar, és én nálunk is tudok elég élő példáit annak, hogy szigorú fegyelemmel nevelt ifjakból jeles, határozott jellemű és becsületes emberek lettek, míg az elkényeztettek előbb szüleiknek, azután az emberi társaságnak lettek csak terhére; — ellenkező eseteket pedig még kivételként sem ismerek. A tudományokon kívül a testi erő és ügyesség kifejtésére is hasonlítatlanul több gond fordíttatik, mint nálunk, s nemcsak a férfiak, de még a leányok is úszni, vívni, tornázni tanulnak, mi nem csak hogy kifejti az erőt és izmokat, hanem hatalmasan fölébreszti az önbizalmat, s megadja azon nyugodt függetlenségi érzetet, mely minden erős férfit s különösen az angol aristokratiát jellemzi. Angliának valódi nagysága kereskedésében nyilvánul legnagyszerűbben. Vessünk egy pillanatot a térképre s elmondhatjuk, hogy Angliának van valóban vasúthálózata. Ha egy földgömbre kihuzgálnák mindazon vonalakat, melyeken az angol hajók a tengereket és vizeket minden irányban bejárják, nagyon hasonlítana a földgömb az emberi testhez s a kis angol sziget annak szivéhez, mint a honnan e számtalan erek kiindulnak s hova keringő, éltető utjok megtétele után ismét visszatérnek. Vas és szén azon két hatalmas elem,vasakarattal s valódi nemzeti bölcs kormánynyal egyesülve, mely ezen jelentéktelen szigetet a világkereskedésnek urává tette. Elbámul az ember, ha Anglia és Scotia történelmét olvassa,hogy alig egy és fél század előtt (XIV. Lajos korában) a franczia tisztek Scótiában vályogból és tőzegből épült, boglya kemencze alakú ablaktalan kunyhókban kénytelenittettek nyomorogni. Magában Edingburgban sem volt a városházán kivül egyéb valamire való épület, ennek is besény ablakai voltak, még az úri osztály is bőrökbe s durva daróczokba öltözött, s a szappan és gyertya a legritkább fényűzési csikkek közétartozott! És ma ? Ma e nemzet, mely akkor ily földhöz ragadt szegény volt; mely oly erőtelen volt, hogy a tengeri rablókat sem bírta féken tartani; mely oly miveletlen volt, hogy a szappan használatát sem ismerte ; egyike a világ leggazdagabb, legmiveltebb s leghatalmasabb nemzeteinek. Vas és szén — ezt kellene az angol oroszlán helyett czimerükbe tenni, mert ez tette őket azzá, amik. — Gépek százszorozzák az emberi erőt mindenütt és tesznek képessé hihetetlen tömegeket könnyűséggel mozgatni, gyúrni, emelni, idomítani ezer meg ezer féle műszer-, bútor-, ruházati-, fényűzési czikké — mégpedig oly olcsón, hogy a versenyt csak azok állhatják ki némileg velők a világpiaczokon, kik hasonló gépekkel rendelkeznek. Budapest, sept. 26. (A mozgósítás.) Illetékes kézből veszszük a következő sorokat: Engedje meg, hogy a Budapester Correspondenz-nek a Pesti Napló 229-ik számában a mozgósított ezredekre vonatkozó közleményt cáfolni akaró megjegyzésére, melylyel tulajdonképen csak a Napló közölte állítást erősíti meg, a következőket említsem föl. A monarchia közös hadseregének gyalogságát 80, illetőleg 160 ezred képezi, (csak gyalogezredekről szólunk), amennyiben minden ezred két részből, az úgynevezett »Linien« és »Reserve« ezredből áll. Ezen 80, illetőleg 160 gyalogezredből 41, illetőleg 82 a magyar, tehát felénél több, u. m.: 2. Sándor orosz czár Fogaras (kiegészítő kerület) 5. Lajos bajor király Szatmár » 6. Coronini Újvidék » 12. Vilmos föherczeg Komárom » 16. Viezlar Határőrvidék » 19. Rudolf föherczeg Győr » 23. Alfoldi Zombor » 25. Mamula Losoncz » 26. Mihály orosz nagyhg Esztergom » 29. Scudier Nagybecskerek » 31. Fridrich Wilhelm (grbg Meklenburg Streltz) Nagyszeben » 32. Észt- Budapest » 33. Kussevich Arad » 34. Vilmos német császár Kassa » 37. József főherczeg Nagyvárad » 38. Molmnáry Kecskemét » 39. Elek orosz nagyherczeg Debreczen » 43. Alemann Karansebes » 44. Albrecht föherczeg Kaposvár » 46. Sachsen Meiningen Szeged » 48. Ernő nagyherczeg Kanizsa » 50. Badeni nagyherczeg Károlyfehérvár » 51. Heinrich föherczeg Kolozsvár » 52. Ferencz Károly főhg Pécs » 53. Lipót Lajos föherczeg Zágráb » 60. Nagy Károly Eger » 61. Czezarevics Temesvár » 62. Lajos bajor herczeg Marosvásárhely » 63. Hollandi király Besztercze (Erdély) » 64. Sachsen Weimar Szászváros » 65. Lajos Victor föherczeg Munkács » 66. Toskana föherczeg Ungvár » 67. Schmerling Eperjes » 68. Rodich Szolnok » 69. Jellacsics (György) Székesfehérvár » 70. Philippovich Pétervárad » 71. Rossbacher Trencgen » 72. Dormus Pozsony » 76. Knebel Soprony » 78. Lokcsevics Eszék » 79. Jellacsics (József) Otocsac » Ezen negyvenegy magyar sorgyalogezredből mozgósittatott huszonhét, per három zászlóalj illetőleg 12 század, u. m. 5., 6., 12., 16., 19., 23., 26., 29., 32., 33., 37 , 38., 39., 44., 46., 48, 52., 53., 60., 61., 68., 69., 70., 72., 76. 78. és 79., köztük a tulajdonképent magyar elemet magában foglaló minden ezred. A 39 rajtán túli sorezredből mozgósíttatott mindössze tizennégy azaz fele annyi, mint magyar, n. m. 7., 8., 17., 22., 27., 28., 41., 45., 47., 49., 54., 58., 74. és 75. A 41 magyar tartalék ezredből mozgósíttatott tizenegy per 2 zászlóalj, illetőleg 8 század, n. m. 6., 23., 32., 38., 44., 52., 60., 69., 70., 71. és 78. A monarchia másik felének 39 tartalék ezrede közül nem mozgósíttatott egy sem, így tehát — daczára annak, hogy ez esetben nem alkalmazható a Budapester Corresponded azon különben helyes megjegyzése, mely szerint a tartalék ezredek sokszor nagyobbak, mint a sor ezredek — óriás túlsúlyban van az occupationális hadsereg gyalogságánál a magyar ezredbeliek száma, amennyiben beleszámítva — a lajtántúli rész javára — a mozgósított 9 zászlóalj vadászt is, áll e hadsereg 103 zászlóalj magyar és 51 zászlóalj osztrák gyalogságból, vagyis, hogy még részletesebben szóljunk, minthogy minden zászlóaljnak 1000 emberből (százada per 250 ember) kellene állania, de itt csak 800-ra téve azt, 82.400 magyar és 40.800 osztrák gyalogosból. Mozgósittatott továbbá: Öt ezred lovasság per 6. század u. m. a 7. és 8. huszár, 5. és 12. dzsidás, meg az 5. dragonyos ezred, ezek közül azonban csak a négy első ezred működik Boszniában, (a dragonyos ezred a határzárra fordíttatik) ezek pedig mindanynyian a magyar korona területéről ujonczozván, az egész lovasságot is magyarnak vehetjük. Mozgósíttatott azonban még az 5., 11., 12. és 15. huszárezred is (tehát jól mondja a Boester Correspondent, hogy hatnál több lovasezred mozgósittatott), ámde ezen lovas ezredek — mint ilyenek — nem mozgósittattak, és ma is az ilető »garnisonokban« vannak, hanem tartalékosaik behivatván, beosztattak az úgy nevezett »train« csapatokhoz, és pedig részben az apró hegyi lovak gondozása és vezetésére, részben pedig a mozgósított szekerész századokhoz. Ha ezek után a gyalogság fent kimutatott számához hozzáadjuk még a lovasságét, és ha figyelembe veszszük, hogy az úgynevezett »train soldat«-ok csaknem egészen, a műszaki csapatok pedig legalább fele részben szintén magyarok, akkor — még ha az összes tüzérségi, egészségügyi és élelmezési csapatoknál egy magyarországi sem volna — mégis az egész occupationális hadseregnek legalább is kétharmada, de kétségtelenül felénél jóval több magyar. — Hiszszük, hogy ez ellen a Boester Correspondent-nek sem lesz ellenvetése, — ha pedig igen, úgy felette lekötelezne, ha a netán becsúszott hibát kijavítaná, illetőleg e közleményt kiegészítené. (A kabuli emir) sértő magatartását az angol követséggel szemben a Times valóságos h arczulcsapás«-nak nevezi, mely Angliát az egész világ előtt érte s azt mondja, hogy az angol kormánynak kötelessége az embr eren eljárása folytán határozottan fellépni s megvédeni az angol becsületet. Meglehet ugyan, mint a Times mondja, hogy az angol követség visszautasítása csak egy alárendelt tiszt önkényes eljárása volt, de még ha ezen eset is forog fenn, s ha sir Ali jóvá is igyekszik tenni alantas közegének tévedését, az angol kormánynak komolyan kell a Times véleménye szerint az afghán kérdéssel foglalkozni. »Nekünk, úgymond, nem szabad lemondanunk azon politikáról, melyet határaink tekintetében Ázsiában elhatároztunk s eddig követtünk. Ha akadályokkal találkozunk útközben, tudni fogjuk, miként kell ezen akadályokat elhárítanunk. Nekünk határozott meggyőződésünk, hogy reánk nézve nem üdvös, ha Afghanistánt magára hagyjuk. Legfőbb óhajunk az, hogy ezen tartomány uralkodója független és hozzánkbarátságos fejedelem legyen. Ha sir Ali el akarja foglalni ezen álláspontot, akkor nincs mit tőle kívánnunk. De azt nem engedhetjük meg, hogy irántunk ellenséges érzelmekkel viseltessék s hozzá még ne is legyen független. Határainkat minden esetben biztosítanunk kell, és ha sir Ali nem segít nekünk ezen törekvésünkben, tudni fogjuk, miként valósítsuk czélunkat nélküle is__Reméljük, hogy háború nem fog szükségessé válni, de ha háborúnak kell lenni, akkor jobb egy kis háború most, mint az évekig tartó viszálykodás, melyből nagy háború származhatik.« (Philippovich és Rodich.) Több lapban érdekes leleplezések történnek a boszniai occupatiót megelőzött eseményekről. A P. Ll. tegnap azt közölte, hogy midőn Philippovich szólíttatott fel a főhadparancsnokság átvételére, a tbszernagy kérdést tett, hogy miért nem Rodich bizatik meg e feladattal ? Azon választ nyerte, hogy Rodich igen prononcirozott szláv, »oda lenn« pedig osztrák-magyar politikát kell űzni; továbbá, hogy Rodich gör. keleti vallású, Boszniában pedig katholikus főparancsnok kell; végül Rodich az occupatio keresztülvitelére legalább százezer embert kér, Bécsben pedig jól tudják, hogy erre négy divisio elégséges. Philippovich kezdetben vonakodott, ő is a tervezetnél nagyobb haderőt kért, de azzal nyugtatták meg, hogy akik nagyobb haderőt akarnak, azok csak a mozgósítási előléptetésre gondoltak s aláíratták Philippovichcsal a Bécsben készült első napiparancsot, melyben a főhadparancsnok azt mondja,hogy »nem ígérhet győzelmet, mert nem csatározások várják a csapatokat, hanem fáradalmak.« E pikáns s igen jellemző adatokat a félhiv. Bohemia most azzal akarja elütni, hogy Philippovich designatiója már 1876. és 1879-ből származik, midőn Philippovichnak az occupatio tárgyában ismételt értekezlete volt gr. Andrássyval. Philippovich bécsi utazása 1877. augusztusban kizárólag az occupatiót illette. A Bohemia állítása semmit sem von le a Lloyd adataiból, de nagyérdekű az más szempontból. Azt bizonyítja, hogy Andrássy már hosszú idő óta elhatározta volt Bosznia occupatióját, amit ő a delegatióban és Tisza a képviselőházban mindig megtagadott. Bizonyítja továbbá, hogy bár évekkel ezelőtt készültek az occupatióra, ennek nehézségeiről egyáltalán nem bírtak a kellő fogalommal. Az angol-afghan viszály. — Két czikk — Vámbéry Ármintól. (II.) Az említett felszólalások eredménytelenek voltak. A diplomatáknak tudatlansággal párosult önfejűsége az egész világon egyforma. Az angolok pontosan és lelkiismeretesen fizették sir Ali Khánnak a subsidiumokat, s mindenkit fanatikus rajongónak és álomlátónak nyilvánítottak, ki azt merészelte állítani, hogy ezen ügyetlen politika keserű gyümölcsöket fog teremni, s hogy jöhet idő, midőn sir Ali az angoloktól kapott fegyverekkel fogja lövöldöztetni az angol katonákat és angol pénzzel zsebében fogja magát az orosz medve karjaiba vetni. Amin oly sokáig kételkedtek és gúnyolódtak, most, úgy látszik, valósággá kezd válni. Sir Ali, ki sohasem viseltetett valami különös szeretettel a hideg John Bull iránt, csak addig várt, míg az orosz baráti kar ujjhegyei hozzá az Oxuson át elérnek, s azonnal meg is fogta ezen ujjakat azon pillanatban, midőn Taskendből czélszerűnek tartották a déli szomszéddal barátkozni. Ez azonban nemcsak néhány héttel, hanem négy évvel ezelőtt történt, noha az angolok, kik annak idejében ez iránt figyelmeztetve lettek, az egészet hiú mesének tartották. Az oroszok és az afghánok, t. i. az afghán király, ha titokban is, de szakadatlanul kokettíroztak egymással. Titkos ügynökök jártak Taskend és Kabul között, úgy, hogy ezen szerelmi viszony nyilvánosságra jutása csak idő kérdése, csak opportunitási kérdés lehetett. S ezen idő, ezen opportunitás India és Turkesztán határtartományaiban időközben történt politikai események következtében elérkezett. Az utóbbi két év alatt Angliában ugyanis azon meggyőződésre kellett az illetőknek jönniök, hogy az úgynevezett alarmistáknak mégis igazuk volt és sir Ali kétséges barátsága nem képezi azon gránitsziklát, melyen az orosz támadás elleni védsáncz felépíthető. Nem akarva kezdetben mindjárt az elkövetett hibát belátni, az angolok előbb leszállították, később teljesen megszüntették a subsidiumokat, és mert még ezt sem tartották elégséges ellentüntetésnek, kényszerüleg a tettleges bántalmazások terére léptek, a mennyiben a sir Alival folytatott s most értéktelenné