Pesti Napló, 1879. február (30. évfolyam, 28-51. szám)
1879-02-03 / 29. szám
29. szám. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület ▲ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal, Barátok- tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1879. hétfő, február 3. 30. évi folyam. Előfizetési feltételeit s Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 3 írt. — 8 hónapra 8 írt. — 6 hónapra 12 írt. isti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármly napján történik is, mindenkor a hó első napjától azt mutatik« Hirdetések szintúgy mint előfizetések a [Pesti IS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. ESTI KIADÁS: A Pesti Napló táviratai. Nis, febr. 1. A szkupstina egyhangúlag elfogadta azon törvényjavaslatot, amely megszünteti a zsidók jogainak korlátozását. Ezen törvényjavaslatot még a nagy szkupstinának is szentesítenie kell. A szkupstina üléseit ma bezárták. Madrid, febr. 2. A Globe közzé tesz egy felhívást, melyet Castelar és mintegy száz 1873-iki kortes-képviselő intéz a demokrata választókhoz. A felhívás arra szólítja fel őket, hogy a választási törvény talaján kezdjék meg a harczot, hogy a közelgő választások alkalmával a demokrata párt törvényes képviseletet nyerjen a kortesben és a többi megválasztandó testületekben. A felhívás arra kéri a választókat, hogy tartózkodjanak minden törvénytelenségtől és maradjanak meg a törvényesség terén. Páris, febr. 2. este 9 órakor. Miután nem sikerült Dufauret rábírni, hogy megmaradjon, Grévy elnök megbízta Waddington külügyminisztert, hogy új kabinetet alakítson. Kairó, febr. 2. A hír, hogy a kabinetben szakadás állott be, hamis és rosz akaratú koholmány. A miniszterek közt teljes egyetértés uralkodik. A Rothschild-féle domaniális jelzálog-üzlet tegnap aláíratott. Pária, febr. 2. Ma tizenkét helyen képviselőválasztás volt, megválasztatott három republikánus és két konzervatív, két helyen pótválasztás szükséges. Fourtou és Mun gróf kerületeiből a választási eredmény ismeretlen. A konzervatív báró Beille és a bonapartista Paul de Cassagnac, kiknek választását a kamara érvényteleneknek nyilvánította, újból megválasztottak. London, febr. 2. Jan. 14-ikéről kelt fokvárosi hírek szerint Cetynays, a zulu király nem felelt az angol ultimátumra. Négy angol hadoszlop jan. 12-én átkelt a Tugela-folyón és a Zuluk területén tábort ütött. Eddig még nem találtak ellenállásra. Hírszerint a cetynaik félnek a békepárttól. Gyenge ellenállást várnak. Sz.-Pétervár, febr. 3. A hivatalos lap a moszkvai főkormányzó általi vizsgálat alapján megcáfolja a moszkvai lapok azon hírét, hogy a mirigyvész Moszkva közelében Viszokoje faluban Skropuchovtól 20 versztnyire kitört volna. A betegség, mely négy embert ért, hagymázos láznak bizonyult, lefolyása rendes; a megbetegedettek mind gyógyulóban vannak. London, febr. 3. Gladstone a midlothami liberálisokhoz levelet intézett, melyben kijelenti, hogy elfogadja a grófság részéről neki felajánlott jelöltséget a közelgő parlamenti választásokra; a szokatlan helyzet bírta rá — úgymond — mert a választásoknál azon komoly kérdés forog szóban, hogy az ország óhajtja-e a mostani belsz külpolitika folytatását. London, február 3. A Times jelenti Csellabadból jan. 31-től: Sabul khán azt felelte Cavagnari őrnagynak, hogy az angolok követeléseit határozottan viszszautasítja, kijelenti, hogy el van tökélve végrehajtani Sir Ali parancsát és Kabult védeni. Vali Mohamed Harapirba érkezett és hír szerint kérni fogja, hogy az angol kormány támogassa az ő jelöltségét az afghán trónra. Budapest, február 3. (A képviselőházi pártokról) a következőket közölhetjük : A pártokon kívüli képviselők klubjának elnöke b. Bánffy Albert, alelnöke gr. Wenckheim Frigyes, jegyzője Zay, igazgatógazdája gr. Nemes Nándor. Legújabban Hodossy Imre és Mihályi Péter léptek be e klubba. Az egyes képv. klubok rendességű képviselő tagjainak száma jelenleg a következő : Az országos szabadelvű körben 223, egyesült ellenzéki 71,szélsőbaloldali 65, párton kívüli 35. Ezeken kívül van 14 képviselő, aki egy klubnak sem tagja, se nemzetiségi. A horvát képviselők e számokba nincsenek betudva. (Az országgyűlési szabadelvűpárt tegnapi értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, Pogány Károly az osztrák büntető perrendtartás iránt interpellácziót intéz az igazságügyminiszterhez. Felvettetvén a berlini szerződés kérdése, a miniszterelnök, hivatkozva már tett nyilatkozatára, kijelenti, hogy mihelyt az osztrák birodalmi tanács mindkét házában véget ér e kérdés tárgyalása, maga fogja e szerződésre a ház figyelmét felhívni. Simonyi Ernőnek a pestis tárgyában beadott indítványára nézve az értekezlet a miniszterelnök felszólalása után abban állapodott meg, hogy ezúttal határozathozatalát szükségesnek nem tartja. Kemény Gábor báró miniszter, Boros Béninek a magyar borok tárgyában tett interpellácziójára adandó válaszát adván elő, az értekezlet azt tudomásul vette. A függetlenségi pártnak, az összeférhetlenségi törvény némely intézkedésének módosítása iránt küldött üzenetére nézve, az értekezlet abban állapodik meg, hogy e tekintetben a kezdeményezést bevárja. Ezután a Deák-síremlék bizottság tagjaivá kijelöltettek : Bittó István, Baros Gábor, Csengery Antal, Gorové István, Kármán Lajos, Kovách László, Lipthay Béla b., Mihalovich Károly, Szitányi Bernát, Tisza Lajos. A zárszámadási bizottságba Jakics helyébe Kussevich Svetozár jelöltetett ki. Ezzel az értekezlet esti 9 órakor véget ért. (A prágai béke.) A bécsi Mantags-Revue jelenti, hogy a legutóbbi napokban Ausztria-Magyarország és Németország között szerződés köttetett, mely szerint az előbbi lemondott a prágai béke V. czikke záradékának érvényesítéséről, hogy Észak- Schleswig retrocrekciója plebiscitumtól tétessék függővé. A P. Ll. erre vonatkozólag a következőket írja: Mint nekünk Bécsből írják, Németország kezdeményezte e tekintetben az eljárást. Berlinben a prágai béke V. czikkének ezen záradékát nagyon hátrányosnak tekintették, amennyiben az Észak - Schleswig birtokára nézve bizonyos tekintetben veszélyt rejtett magában, vagy legalább ily czélból kizsákmányolható lett volna. Ausztria-Magyarországra nézve ezen záradék nem birt értékkel, sőt érdeke sem volt monarchiánknak e záradék fenntartásában. E záradékot annak idejében maga III. Napoleon császár indítványozta s annak elfogadása az ő közvetítő eljárásának jutalma volt. Azon czélt, melyet ő ezzel egybekötött, sok más messzebb terjedő tervekkel együtt elsöpörte szerzőjükkel együtt a világtörténelem áradata. Ma a prágai béke ezen czikke már csak anachronizmus, mely monarchiánknak oly befolyást biztosit, melyet nem igényel, melyre nincs szüksége s melyet nem is érvényesíthetne. A plebisczitum különben magában véve sem felel meg azon elveknek, melyeken a habsburgi monarchia nyugszik , az a napi események által világra hozott, naprólnapra élősködő s a napi események által elsöpört bonapartizmus teremtménye. Nem is volt a két szerződő hatalomhoz méltó, hogy a békeokmányban oly intézkedést vettek fel, mely sohasem alkalmaztatott E mellett azonban nem kell felednünk, hogy amily értéktelen volt e záradék monarchiánkra nézve, oly hátrányos és kellemetlen volt a német birodalomra nézve, s igy ezen záradék megszüntetésével szolgálatot tettünk Németországnak, mely újabb bizonyítéka annak, mennyit ér a német birodalomnak monarchiánk barátsága. A jövő remélhetőleg ki fogja tüntetni azt is, hogy mennyit ér Németország barátsága mi nekünk. Eddig a »Soll« ama részen hasonlíthatlanul nagyobb, mint a »Haben.« (Az osztrák miniszterválsághoz.) Taaffe gróf tegnapelőtt Bécsbe érkezett s azóta az előbbi hírekkel ellentétben, melyek mind Hohenwarth grófot mondották a jövendőbeli miniszterelnöknek, ismét Taaffe neve áll előtérben a kormányelnöki jelöltek közt. Az urak háza kedden vagy szerdán fog a berlini szerződés felett határozni. A bizottság, melyhez az ügy utasítva volt, rövid jelentésében következő indítványt tesz : Határozza el az urakháza : »Az 1878. jul. 13-ai berlini szerződés az alkotmányszerű jóváhagyásban részesittetik.« Ez a határozat egészen megfelel a képviselőház határozatának. Mihelyt az urakháza azt elfogadja, kineveztetik az uj kormány. A N. Fr. Presse azt hiszi, hogy Taaffe egyenesen ő Felsége meghívására jött Bécsbe s hogy ő bizatik meg az uj kormány alakításával. Még nem tudni ugyan, minő lesz az uj kabinet, de Taaffe gróf neve — mondja az idézett lap — úgy látszik, kezességül szolgálhat az iránt, hogy az általa alakított kabinet nem lesz nyíltan alkotmányellenes. Ellenkezőleg, igen valószínű, hogy csak ügyvezető kormány lesz az, minden határozott pártirány nélkül. (Új pártalakulás Ausztriában.) A régóta tartó osztrák miniszterválság folyamában mindinkább kiderült, hogy azon pártkonglomerátum, amelyet osztrák alkotmánypártnak szokás nevezni, egyre bomlik, züllik. A Times bécsi levelezője ezen jelenségről elmélkedvén, konstatálja, hogy a birodalmi tanács pártjai közt egészen új csoportosulás készül. Fejtegetéseit a következőkben reprodukáljuk : »Az alkotmánypárt bomlásának sok oka van; a fő ok kétségkívül az, hogy a párt elvesztette létjogát egy oly országban, melynek parlamenti kormányzata van. A külföldi erős anomáliának fogja tartani, hogy az alkotmány védelmére párt alakul. De midőn a klerikálisok, föderalisták és nemzetiségiek Hohenwart és a cseh fundamentális czikkek korában egyesültek, hogy az 1867-iki kiegyezést és Ausztria-Magyarország dualisztikus szervezetét felbontsák, a máskülönben antagonisztikus német szabadelvű elemek egyesülése a mostani alkotmánynak, a német elem fölényének és a parlamenti kormányzatnak fenntartása czéljából nemcsak egészséges politikai eszme volt, hanem az önvédelem diktátuma. És ez egyesülés hét év alatt nagy eredményeket mutatott fel. Midőn a tartománygyűlési választások helyébe a közvetlen választásokat hozta be, megtörte a partikularizmus hatalmát, szilárd alapokra fektette a birodalmi tanácsot. A parlamentarizmus rendes működése mindinkább bebizonyította az új szabadelvű intézmények életrevalóságát és a rendszer mindinkább megnyerte a nép zömét. De ellévén érve a czél, melynek elérése végett aárt alakult, meglazult a párt közt fennállott kapocs. Az alkotmány védőinek legfélénkebbjei is megszűntek félni a reakciótól és a csehek is, a legkonokabb ellenfelek, kétségbeestek ügyük sikere iránt. A heterogén elemek tehát, melyekben képviselve van az egész politikai skála a mérsékelt konzervatívoktől a legszélsőbb radikálisokig, nem lévén közös törekvésük, szétzüllenek. Ugyanoly processzus az, amilyen Magyarországban ment végbe négy évvel ezelőtt. Ott is a kiegyezés fenntartása a legheterogénebb elemeket csatolta együvé és ezek hét éven át mint tömör falanx állották ki a balközép és szélsőbaloldal támadásait. Utóbb az ellenzéknek mérsékelt és túlnyomó része felhagyott a hiábavaló küzdelemmel és reménytelen folytatását a kis számú szélsőbalra bízta. Nem volt szükség a kiegyezés védelmére és a Deákpárt megszűnt létezni. Új pártalakulás történt, mely azóta tovább fejlődött. Ausztriában hasonló eljárást várnak, mivel ezt a dolog természete hozza magával. Az eddigi pártkötelékek megszakadtak nemcsak az alkotmányos pártban, hanem tán még jobban a többi pártokban ; a homogén elemek találkozni fognak és uj czélokat maguk elé tűző uj pártokká fognak egyesülni. A Pesti Napló tárczája. A rnt nő• Franczia regény. Irta: Juliette Lamber. XII. (Folyt.) Egyszerre Helén kivált a vendégsereg közepéből. Szembeállították vele Guyt, ahogy az imént Martial szobrával állították szembe. Helén előrelépett, Guy megállott. — Megállj, Helén kiáltott fel a fiatalember, megállj, ha te vagy az. Megőrülök! Igen viszont látom első szerelmemet, csakhogy nagyobb lett, újra éledt, megszépült. Hátrált. Érzelmeim heves kitörése rémületbe ejt. Irtózatos örömöt szereztetek nekem , könyörületlenek vagytok mindnyájan. E csodáról előre kellett volna engem értesíteni. — Megírták neked, tudatták veled, most bizonyítják ! mondá Helén csengő hangon. — Bebizonyítják areim, ismétlő Guy, alig tudva, mit beszél. Reszketett, mint akit hidegláz fog el. Téveteg nézése egyszerre merev lett. Zsebéből egyszerre kis tőrt rántott ki és annak hüvelyét a földre vetette. Helénre néz, mintha vissza akarná lökni, a vendégek megrémülnek. Guy a marquisnő arczképe felé rontott.Romain Martial és Helén álmélkodva néztek utána és aggódtak azon, mit lesz most mondandó vagy teendő. A fiatalember a festményhez sietett, száz tőrdöfést ejt azon és úgy megrántja a zsineget, amely tartja,hogy a kezet ketté törik és a vászon darabokban hull lábai elé. Helén diadalmasan felkiált, de szava elvész a nagy tapsviharban. Guy ezen kivégzés után hévvel, merészen, hódítóan közeledik feleségéhez és fülébe súg : — Te vagy a legszebb valamennyi közül! suttogja szenvedélyes hangon. Merész, szinte győztes pillantással néz rajta végig. — Miért jelentél meg előttem e tömeg jelenlétében ? — folytatá azután. Ha ezen nézők eltűnnének, most lábaid elé borulnék. — Lábaim elé, Guy ? És mernéd ezt tenni ? — Igen is, Helén, meg merném neked mondani, hogy viszontlátom benned első szerelmemet, mely egykor oly édes volt és most a leglángolóbb Akarod-e ? Helén meg nem rezzent és lenézően hallgat. Romain látván, hogy Helént és fiát sok kiváncsi néző fogja körül, a zenekarhoz sietett és egy keringőt parancsolt. — Keringjünk Helén — mondá Guy. Jer keblemre, jer karjaimba. És mielőtt a fiatal nő magához tért volna meglepetéséből, melye férjének elragadtatása okozott, az ifjú a tánczosok közé ragadja a kábult, tántorgó Helént. Helén rövid idővel ezelőtt megtanult keringeni, de eddig csak egy öreg tánczmesterrel keringett. Helén átérezte a szűzies félelem minden indulatát, mely a nőt, kit huszonöt éves létére szerelmes karok még soha nem öleltek, elfoghatják. Mikor Guy elragadta az eszmenélküli rohanó forgó szélbe, keblihez szorította, forró leheletével megégette, ő szabódott, fel volt háborodva, míg Guy átengedte magát az örömmámornak. — Bocsáss el! mondá végül Helén parancsoló hangon. Guy megállott. — Oh gyermekkorom, ifjúságom, első szerelmi öröme, első eszménye! ismét viszont látlak ! suttog az elcsábított csábító. Helén hát te soha sem szerettél ? Nem azért lettél széppé, hogy visszahódíts ? folytatá. Valld be: örömed telik benne, hogy te nekem tetszesz ? — Ha szerettelek is volna pajtás, viszonta Helén gúnyolódva, mikor még savanyu szőlő voltál rám nézve, most bizony nem foglak szeretni, mikor az olasz nap heve alatt túlérett lettél és a darázs megrontott. — A romlottság és olyan betegség mint a rútság. A pusztító láz egyaránt diadalmaskodhatik mindkettőn, meggyógyíthatja és én érzem e lázat, amint ereim dagadnak, dobognak tőle. — Pszt ! Pszt! felelt Helén. Öleléseidből éreztem, hogy még nem vagy blazirt, de mit értek én ezen őrjöngésből, aki a szerelmesek nyelvének első elemeit sem ismerem ? Én csak heves idegenkedést érzek a szerelem iránt, melyet nekem tán már ma este felajánlanál, ha férjül fogadnálak ! Majd ha szeretni fogok, Guy, akkor a szerető szív lassan fog indulatba jönni. Fokonként fogom követni az általam gerjesztett és bennem felköltött érzelmeket. Nem akarom a százszor elmondott leczkét még egyszer végig hallgatni, tapasztalatlan kedélyemet elvakítanád, pedig én nem leszek se tanoncz, se rabszolga, se feleség. — Tehát mi leszesz, királynő ? — Nem, szerető. — Legyen, tehát imádód leszek. — Te , hisz te a férj vagy! — Helén ! kiáltott fel fájdalmasan. Hát azt hiszed, hogy okod van a miért rajtam megbeszuld magad ? Gyötörni akarsz vagy próbára tenni ? Azt akarod, hogy balga vagy hóbortos legyek? Asszony vagy, szép vagy, légy bátor, merd kimondani, hogy mit gondolsz, mit óhajtasz. — Oly szerelmet óhajtok, a mely nem volt száz nőnek odaadva, száztól elvéve. A te szerelmedet viszszautasitom, mert az nyomorult, mindg tettetett vala : elvetted, odaígérted, visszavásároltad, csökkentetted, úgy hogy az a sok viszontagság közt elvesztette értékét. Guy magán kívül volt, egyszerre otthagyta Helént. Atyja látván, hogy a fiatalember hüledezve megy odább, eléje ment és utat nyitott neki a kiváncsi vendégek sorai közt. Romain fia, haragtól eltelve, váltig csak ezt dörmögé magában: Én a férj vagyok! A dolog meglepő, de azért nem kevésbbé való. Guy a felháborodást szenvedésnek vélte. Iparkodott izgatottságát leküzdeni, sőt nevetésre erőlteté magát. A helyzetben volt valami mulattató. De az elutasított férj csakhamar szem elől vesztette az eset tréfás oldalát. Saját tapasztalataiból óvó példákat merített. Elgondolta, hogy az első imádó, ha oly ügyes tud lenni, mint ahogy hasonló esetben ő lett volna,kiaknázhatja Helén büszkeségét, visszaélhet szíve naivságával és előle, Romain Guy elől elhódíthatná a feleséget, mint bárki más elől! És nem keveset nevetne rajta a világ, ha ő, a legszerencsésebb szerencsevadász, közönséges megcsalt férjjé válnék. Hiszen ő múltjánál fogva a csábítók azon fajához tartozik, kikkel szemben a világ a megtorlást jogosultnak tekinti! Elgondolta, hogy Helén bizonyára szerette őt, mikor rutt volt és valamint most, úgy ezentúl is ellenségül tekintendő. Félni kezdett. A nők, kiknek jogait eddig állhatatosan vonakodtunk elismerni, mihelyt ürügyet találnak, szeszélyes boszúra törekszenek és ebben nem ismernek se mértéket, se igazságosságot. Guy ismerte őket és kétségbeesésssel vette észre, hogy ő most száz hízelgéstől és vágytól környezett csinos nő férje. Ösztönszerűleg visszatért és nézte Helént, kit az imádók raja vett körül. Észrevette, hogy Helén szereti a bókokat, eszébe jutott, hogy a hirtelen széppé vált nőt könnyű elcsábítani. Mély bánat fogta el Guyt. Vájjon ő most szeret-e ? Nem-e csak azért szerette a többi nőket, mert neki nem volt neje? Most hogy viszonttalálta a magáét, szíve felébredt egy hosszú álomból, kalandjait a rosz álomlátások ködös világába száműzte. És lelkében mindaz, ami nem volt Helén, egybe olvadt, összevegyült, elvesztette tiszta körvonalait, elenyészett az emlékezetből. Az ezer alakot elűzte, elsöpörte egy nagy lehellet örökre, első ábrándjai testet öltöttek és Helén alakját, arczát mutaták. A félelem, a féltékenység, a kétely, a türelmetlen fájdalom ostrom alá vették Guyt, megrendítették önbizalmát és a stratégia eszközei, melyeket eddig oly biztos kézzel alkalmazott, most semmivé lettek. A szerencsevadász a nőkkel szemben ritkán téved. Ha bájt, szellemet, könnyű vagy szemtelen szokást kell legyőznie, akkor ellenállhatatlan. Az áldozatoknak, ha előre megmondják is nekik, hogy fel lesznek áldozva, azt mondják: Miért ne ? De ha a legügyesebb révé nem közönséges asszonynyal, hanem szfinxel találkozik, ama ki nem fürkészett titokkal, oly lénynyel, kiben az életerő közvetlen hatásáról eredő erély van meg, akkor megrendül, hasztalan szabódik azon hatalom joga ellen, melyet a szkepticzizmus nem bir tagadni, mert az érzésekben nyilvánul. A világon sok ilyen különös teremtés van, kiket nem ért meg senki, mert ismert és ismeretlen tényezők működnek bennök; meg van itt az eszményi, a hősi, abüszke, kegyetlen felfogás, melyet a szerelem szentesit és mely arra való, hogy lebilincseljen. Ha maga don Juan kerülne egy ily nő elé, ő sem menekülhetne e bűvös hatás elől, ő előbb fog szeretni, semmint viszontszerettetik. Helén kétségkívül szintén ezen nők közé tartozik . Guy a pokolnak is felajánlotta lelkét, hogy elcsábíthassa egy óra alatt, és hogy legrégibb meg legújabb szerelme közt kapcsot létesíthessen. Helén, annyira eszébe jutatta ifjú korát, hogy visszanyerte gyermekkori lelkesedését és bohóságait. Már csak az kellett, hogy nyilvánosan térdre boruljon, beismerje hibáját és igy kiáltson fel: »Ez a nő az, kit most megszerettem és én, életemben első eset, megígérem hogy mindig fogom szeretni!« (Folyt. köv.) Az elnökválasztás a franczia kongresszusban. Páris, január 30. Ma délután gyűltek össze a két kamara tagjai közös kongresszusba. Az elnöki széket Martel, a szenátus elnöke, a jegyzői székeket pedig szintén a szenátus jegyzői foglalták el, mint ezt a törvény ily esetekben megállapítja. Ma re elnök: Van szerencsém a nemzetgyűlésnek a levelet felolvasni, melyet a köztársaság tábornagy-elnöke a szenátus és a kamara elnökéhez intézett. (Felolvasta az általunk már szó szerint közölt levelet.) Most felolvasom azon alkotmánytörvények szövegét, melyek alapján a jelen nemzetgyűlés összejött. (Felolvasta az 1875-ki alkotmány 2., 7 és 11. pontjait, melyeket már szintén közöltünk). Ezennel megalakultnak nyilvánítom a nemzetgyűlést. A köztársasági elnökválasztás azonnal megkezdődik. A szavazás névszerinti, mindenki — a szószékről fog szavazni. Mielőtt a névszerinti szavazást megkezdem, 36 szavazatszedőt és 12 póttagot kell kinevezni, kik a szavazatokat megszámlálják. Sar lan de : Elnök úr szót kérek. (Felkiáltás: Nem szabad.) Ga 11 y: E pillanatban minden vita ki van zárva. Sarlande: Meg akarnám kérdezni (Felkiáltás : Nem szabad.) Marte elnök : Nem öné a szó. Sarlande: Vájjon az uj elnök hét évre választatik-e ? (Felkiáltás: elég, eég — nem öné a szó.) Sarlande: Úgy nem vagyunk felvilágosítva a szavazatra nézve, melyet adni akarunk. Az uj elnök (nagy zaj balról) két évre (nagy zaj) vagy csak azon időre választatik-e, mely 1880. nov. 23-ig tart? Dufaure miniszterelnök : E kérdésre a válasz ben van az alkotmányban. Martel: Sarlande úr, nem öné a szó s fölkérem, távozzék a szószékről. Sarlande (nagy zaj): Meghajlom az elnök tekintélye előtt, de fenntartom a kérdést. „Gavardiea szószékre lép. Balról nagy zaj: Önnek nincs joga szólani.) Megengedik ? (nem, nem, zaj balról.) O n de t: Választásról és nem vitáról van szó. Camille Léo: Az alkotmány tiltja szót emelni. Gavardie : Uraim (nem, nem, balról — engedjék szólani — jobbról; nagy zaj ) Ragaszkodom jogomhoz. Marte 1: Gavardie úr állhatatosságával szemben kérem a nemzetgyűlést, engedje meg neki hogy kérdését előadhassa. (Balról: nem. Itt nincs mit kérdezni.) Deschanel: Az alkotmány azt mondja,hogy a szavazás azonnl megkezdendő. Marter: Gavardie úr azt akarja a nemzetgyűléstől kérdezni, nem kell-e előbb a köztársaság elnökének lemondását az önök elfogadása elé terjeszteni. (Nem, nem a zaj.) Ra ter: Ez alkotmányellenes. Guibard: Az alkotmány nem mondja. (Hangok: csak tudomásul kell azt venni.) Martel: Nem átallom azt hinni és ki is mondani, hogy a nemzetgyűlésnek nem szükséges előzetesen határozni Mac Mahon tábornagy lemondása felett, de ha Gavardie úr ragaszkodik hozzá, ha nem azt hiszi, hogy a nemzetgyűlés e pillanatban úgyszólván választótestület. (Helyes, helyes — balról.) mely az urnához van hivatva lépni és semmi mást nem tenni, ha — mondom — Gavardie úr ragaszkodik ehhez, úgy megkérdezem a gyűlést s ez fog felette határozni. Gavardie: Uraim . . . (balról: nem, nem, önnek nem szabad szólani. A szavazásnak vita nélkül kell végbe mennie. Jobbról: kérdezzék meg a nemzetgyűlést.) Gambetta: Mi az előzetes kérdés fölvetést kivánjuk. Gavardie: Nem öné a szó Gambetta úr. (Odo — zaj balról.) csak az elnök vezetheti a vitákat. Ön itt nem diktátor. (Nagy zaj és ellenmondás balról.) Marcelin Pellet: Önnek nincs joga társait sértegetni. Gambetta: Fölteszem az előzetes kérdést. (Balról helyeslés.) Cuneo d’Ornano: íme ilyenek a liberálisok ! Gavardie: Szót kérek az előzetes kérdés tárgyában. Mar te 1: Garvardie úr, nem öné a szó. Gambetta: Mi választó testület vagyunk. Kérem az előzetes kérdést vita nélkül (Hangok: igen, szavazzunk.) Ma r te 1: Fölteszem az előzetes kérdést. (A szavazás felállás útján történik.) A ház ellenzi a vitát. (Hangok balról: Az ellenpróbát kérjük.) Elnök: megtettem. Erre megválasztatnak a szavazatszedő bizottság tagjai. Elnök folytatja: Mielőtt a választást megkezdjük, felolvasom az 1875 febr. 25-iki törvény idevágó második pontját, mely igy szól: »A köztársaság elnöke abszolút szótöbbséggel választatik a nemzetgyűléssé egyesült szenátus és képviselőház által. Az elnök hét évre választatik. Újra megválasztható.« Erre meg akarják kezdeni a szavazást. De la Bassetiére: Szót kérek. (Balról: nem, nem, szavazzunk.) Le Royer: Kezdjék meg a nevek felolvasását, szavazzunk. (Jobbról: engedjék beszélni.) Elnök: Most megkezdődik a szavazás. A jegyző urak felolvassák a névsort. Haentjens: Tessék megmondani, melyik betűnél kezdődik a szavazás ? Elnök: A sors fog határozni. (T betű húzatik ki.) A szavazás 5 óra 5 perczkor kezdődik. Scheurer-Kestner jegyző olvasta a névsort. Midőn Dufaure a szószékre lép, hogy szavazzon, a czentrum és baloldal padjairól kétszes taps nyilvánul. A szavazás folyik. 6 óra 35 perczkor a névsor első felolvasása véget ér. Elnök : A névsor másodszor felolvastatik. Ez megtörténik. 6 óra 50 perczkor elnök a szavazást befejezettnek nyilvánítja. A szavazó jegyek megszámláltalak s azután egy mellékteremben a szavazatszedő bizottság által megolvastatnak. Az eredmény 7 óra 50 perczkor közöltetik az elnökkel. Martel elnök: A választás eredménye következő : A szavazók száma 713, fehér vagy érvénytelen szavazó jegy 43, érvényes szavazat 670, abszolút többség 336. Kaptak: Jules Grévy 563, Chancy tábornok 99 szavazatot. Minthogy Grévy úr az érvényes szavazatok abszolút többségét megkapta, ezennel kikiáltom őt hét évre a köztársaság elnökévé. (Hosszan tartó tetszés nyilatkozatok balról s a középen. Számos képviselő feláll s azt kiáltja: éljen a köztársaság!) Gaillard (a jobboldalhoz fordulva.) Önök Chancy tábornokra szavaztak a nélkül, hogy felhatalmazását kikérték volna. Ha ezt megteszik, ő megtagadta volna beleegyezését. (Nagy zaj jobbról, helyeslés balról.) Elnök: A minisztertanács közölni fogja Grévy úrral a nemzetgyűlés eldöntését. A nemzetgyűlés befejezte feladatát; a jelen ülés jegyzőkönyve azonnal fel fog olvastatni. (Bernard jegyző felolvassa a jegyzőkönyvet, melyet a gyűlés észrevétel nélkül elfogad.) Elnök: az ülést berekesztetnek nyilvánítja. A tagok 7 óra 45 perczkor távoznak, éljen a köztársasági kiáltások közt, melyet azonban csak a baloldal tagjai hangoztatnak. A jog- és államtudományi tanulmány- és vizsgálati rendszer tárgyában tartott enquete. A közoktatási miniszter elnöklete alatt e tárgyban szombaton este tartott értekezleten Trefort A. általuk már közölt bevezető szavai után, legelőször szót emelt: Hoffmann Pál: E tanácskozmány feladata a létező intézmények javítása, nem pedig a jogoktatás terén állítólag mutatkozó hanyatlás föltartóztatása, mert ilyen hanyatlás a valóságban nem észlelhető. 1848 óta a jogi tanulmányok nálunk szakadatlanul haladást mutatnak. Ecseteli ebbeli állapotainkat 1848 előtt, a német rendszer alatt és azóta, tekintettel a tanítás módjára, a tantárgyakra és a tanerőkre. Nem tartja e tanácskozmányhoz tartozónak a gymnaziális tanulmányok vagy a jogi tanulmányokon kívül álló egyéb tényezőknek méltatását, helytelennek mondván, ha a jogi tanulmányok terén létező hiányok okát másokban keressük. Erre nincs szükségünk és nem is volna igazságos. Három szempontból indul ki: először a tanrend legyen mentül inkább állandó, azaz mentül ritkábban történjenek rajta változtatások, mert minden változtatás nagy zavarokat idéz elő a tanulók egész genera Ciójának képzése menetében . Ausztriában ma is ugyanaz a rendszer áll fenn, mely ez előtt 25 esztendővel létezett. Másodszor a jogi tanulmány legyen mint egyetemi tanulmány rendezve, tehát álljon kapcsolatban az egyetemi oktatással és a tudományműveléssel. Hosszasabban fejtegeti, hogy nem szabad ennél fogva semmi oly változtatást tennünk, amely a jogi tanulmányt az egyetemi összeköttetésből kiragadná, vagy ennek színvonaláról lenyomná. E pontnál figyelmezteti a minisztert, hogy az enqueto elé terjesztett kérdésekben ellenmondás van. Az egyetemre nézve ugyan-