Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-01 / 52. szám

52. szám. Budapest, 1879. szombat, márczius 1.­30. évi folyam. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Baritók-tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz, intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Poetin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 írt. A* **!! p©*tai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint A* előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek kár ••ly a*pján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épütlet, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Trieszt, febr. 28. A Saturno Lloyd-gőzös ma délután 144 órakor ide érkezett; fedélzetén van L a y­a­r­d konstantinápolyi angol nagykövet. London, február 28. A Reutter-ügynökség jelenti, hogy a királyné márczius 25-én Angol­­országból, Francziaországon és Turinon át Ravenába utazik (a Lago Maggiore partján), hol a Villa Clarát, tulajdonosa a királyné rendelkezésére bocsátotta. A királyné legszigorúbb inkognitóban teszi meg ez utat.Washington, febr. 28. A képv. kamara elfo­gadott egy törvényjavaslatot, mely szerint a kötvé­nyek után harmincz nappal a beváltás kihirdetése után, nem fizettetik több kamat. Szer­aj­ovo, márczius 1. Württemberg herczeg szemleútra indult Bosznia egész területén. London, márczius 1. A brit csapatok jelen helyzete Afrikában kielégítő. A sánczok Ekowenél és Helpmakaainál biztosítják a csapatokat a zuluk támadásai ellen. A zuluk a Tugela folyón átkelni s Natalt megtámadni szándékoztak, de a folyton tartó esőzés, mely miatt a folyó nagyon megáradt, meg­akadályozta őket szándékuk kivitelében. Bécs, márcz. 1. Az 1864. sorsjegyek húzása: 3524 sor 19 szám a főnyerő 1329 » 90 * nyer 20.000 frtot 3524 » 33 » * 15.000 » 1120 » 77 » » 10.000 frtot. Kihúzottak még a következő sorozatok: 217 296 894 1066 1771 1904 1921 2436 2909 3412 3094.Bécs, márcz. 1. Az 1839. sorsjegyek húzása. Kihúzottak a következő számok: 68769 szám nyeri a főnyerőt, 34243 » » 75.000 frtot 2773 » » 30000 · 7209 » » 20.000 » 106814 » » 15.000 » 114920 » » 10.000 frtot. Budapest, márczius 1. (A tegnapi szavazás­ világosan kitün­tette a kormánypárt és ellenzék számarányát. Ugyan­is a valóban távol volt 41 képviselő közül 11 horvát, 13 kormánypárti (t. i. Bartha János, Bokros Elek, gr. Borgách A., Gorove I., Révai Simon b., Szat­­máry Miklós, Széll Kálmán, Teleki Domokos gr., Zichy Ág. gr., Zsigmondy Vilmos, Fabriczius Ká­roly, Jósika Gyula b., Szabovljevics M.); ellenzéki 13 (Bakay Nándor, Balogh Imre, Boros Béni, Gul­­ner Gy., Hazay Ernő, Horváth Boldizsár, Justh Sándor, Ocskay István, Ocskay Rudolf, Paczolay János, Szongott Jakab, Varga Károly, Vidovics Fe­­rencz); nemzetiségi 4 (Cosma P., Doda Traján, Hadzsics Ant., Polit M.). Ennélfogva : a kormány mellett szavazott 203 magyar és 23 horvát képvi­selő ,226, távol volt pártjából 13 magyar és 11 horvát képviselő.­­ Van pedig jelenleg a 34 horvát­­országin kívül 410 igazolt képviselő, ebből 216 tar­tozik a kormánypárthoz, ha t. i. Szélit is oda szá­mítjuk. — így az összes ellenzék 194 szavazat­tal bir. (Andrássy Gyula gróf) külügyminisz­ternek Tisza Kálmán miniszterelnökkel tegnap csak­nem három órai értekezlete volt. (Pest, Corr.) (A bolgárok tüntetései.) A drinápolyi bolgárok minden áron fel akarják tartóztatni a város átadását a porta hatóságainak kezébe. A Pol. Corr. hírei szerint február 27-én a bolgár lakosság újra nagymérvű rendzavarást akart előidézni, tömeges tüntetést rendezett, de az orosz hatóság erélyes in­tézkedései még idejében véget vetettek a mozgalom­nak. Sőt a bolgár gonoszság annyira ment, hogy for­­maszerű összesküvés létesült Drinápoly váro­­sának felgyujtására és teljes elpusz­títására. A Pesti Napló tárczája. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) A múlt évben de Sardes marquis egyetlen egy­szer írt nekem. E levél nem különbözött semmiben a többitől, melyeket tőle eddig kaptam. Mindig ugyan­azon általános szeretetteljes pártfogó hang, mely elég érthetően fejezi ki, hogy én legkisebb gondját képe­zem életében, melyet csupán az örömök lánczolata tölt be, a­nélkül, hogy időt engedne neki, csak egy napig is saját lelkével foglalkozni. Egy párisi, ki nem rég néhány napot töltött itt, Sardes úrról beszélt nekem. Azt beszélte, hogy a fényes gavallér engedel­mes rabszolgája lett egy idegen nőnek, ki három hó­nap óta időzik Párisban, és kinek neve Offermann bárónő. E nő rendkívüli szépsége de Sardes marquis szivét szenvedélyes szerelemre gyújtotta, és a bárónő a­mint mondják, kész azt viszonozni, kezet nyújtva neki. A marquis ötven éves, és kénye szerint élvez­heti a szerelem örömeit. Ő szeret, és szerelmét meg­hallgatják. Ő boldog, míg én ... Ah ! annyi bizo­nyos, hogy életem meg van átkozva és el van hi­bázva ! . . -november 17. Egyikében lakom azon házaknak, melyek Pau monumentális terraseát szegélyezik. Lakásom sze­rény. Fő szépségét az átellenben fekvő hegység lát­ványa képezi, mely a Gave túlsó felén a várossal szemközt van és óriási félkör alakban dominálja azt, míg legmagasabb csúcsai az örökös hóban fénylenek. A hoz­zám legközelebbi fensík,mely a Gavetől keresztül vágott lapályon túl fekszik, gyönyörű látványt nyújt, ilsa­rt nyaralói, virágzó rétei és park ültetvényeivel, és úgy­szólván első lépcsőjét képezi ezen óriási hág-­­ csónak; a második réteg erdős halmai, még termé­keny és virágzó természetre mutatnak ugyan, de ko­molyabb és szigorúbb jelleget viselnek, a felettük ég­hez emelkedő hegyek árnyéka folytán. Ormaik élét mintha erős kezek vágták volna el, itt-ott mély repe­déseket képeznek, melyekben a nap,ha képes behatolni sugaraival, néha nagy mezítelen lapályt világit meg, mely sivatagra emlékeztet, vagy helyenkint illatos füvekkel és vad cserjékkel van benőve, melyen ta­vaszkor a csordák legelnek, néha pedig merész és kifáradatlan kezek által mivelt kis darab szántóföl­deket, melyeknek ezer különböző alakja és színe a hegység egyes részein, nagy sakktáblára emlékeztet­nek, mely mintha a titánok szórakozására állíttatott volna oda. Végre a legutolsó lépcső, maga a Pyré­­néek lánczolata, melynek óriási csúcsait többnyire ködfátyol borítja, de azon ritka esetekben, ha a fel­hőkből sikerült kibontakozniok, a káprázó szemnek a festő lap minden vakító színeit mutatják be, mert ha a nap sugara a havasokkal csókolódzik, kimond­hatatlan színgazdagságával az arany, ezüst, kék és opál színekkel kedveskedik azoknak. Ha az ember ezen képet bizonyos távolságból nézi, úgy látszik, mintha ezen hegyek, csúcsok oly szerény helyen szorulnának össze, hogy egy nap ele­gendő volna azoknak bebarangolására. De ez merő képzelet. Ezen vetélkedő magaslatok közt, mély tor­kolatok, örvények fekszenek, völgyek terjednek, víz­esések dörögnek, források csevegnek, és ligetek mo­solyognak. Pautól rövid távolságra, egyszerre azon titokteljes szépségek közepette találja magát az em­ber, melyeket a hegyek maguk közt rejtegetnek, és egyszersmind titkaikat és bájaikat képezik, melyeket csak azoknak fedeznek fel, kik valóban szeretnek köz­tük élni. Én naponkint hosszú órákon át élvezem e látvány titokszerű bájait.Gondolataimat oly hatalom­mal veszi igénybe e nagy természet szépsége, hogy azok rendes lánczolata megakad. Megszűnöm bu­­songani a felett, mi kínjaimat okozza. Lelkem és tekintetem a végtelenségbe téved, mely szemeim előtt terül végig, hosszú perspektívák­ban, és az idő, mely ekkép múlik,fázisát képezi életem­­ sivatagjának. Tegnap este felé, azon idő tájban, midőn a nap már lenyugvóban van, annyira elmélyedtem gyönyör­ködésemben, hogy már megszűntem azt látni, mi lábaimnál, ablakaim alatt a téren történt, melynek közepében diszlik Henrik király szobra. Habár már a tél küszöbén állunk, az idő mégis langy,­­ és az ég kék volt. Az égboltozatot fényes lángok díszítet­ték, mi ezen áldott éghajlatban, rendesen egy szép nap végét jelzi. Egyszerre csak az utczai lárma fel­keltette figyelmemet. Leszálltam mélabús régiómból, melyben oly gyakran időzöm, és a valóságba tér­tem vissza. Alattam egész tömege az elegáns sétálók­nak hemzsegett, és szemem egy csoporton akadt meg, mely néhány lépésnyire volt tőlem. E csoport három személyből állt: két férfi és egy nő képezte azt. A két férfi egyike öreg, a másik fiatal volt. Az első nemsokára eltávozott, és az azt megszólító, miután köszönt, szintén megindult. A nő követte őt, míg karját sietve nyújtotta neki, melyre az támaszkodott. Ekkor észrevettem, hogy az én sétálóm arcza igen halvány, és hogy lassú járása nagy gyöngeségre mutat. Ez bizonyára valami be­teg, ki e szép nap jóltevő levegőjét felhasználva, ere­jét megkísérli. Az ifjú nő, kinek karjára támaszko­dott, arczának bája által igen kellemes benyomást tett reám. Közép termetű és karcsú, haja sötét gesz­tenye színű, és arczbőre végtelen finom és fehér, de azért nem birja egyikét sem azon tökéletes szépségek­nek, melyek finomsága s tisztasága a festőket és szob­rászokat lelkesíteni szokták. De van valami benne, mi többet ér a szépségnél, van bája. Nagy és mély szemei rendkívüli szellemet és jóságot árulnak el. Minduntalan gondos kifejezéssel a beteg felé irá­nyozta azokat, ki e tekintetet szomorú, de megadó mosolylyal látszott megköszönni. — Ezek szeretik egymást, szóltam önmagam­ban, míg szemeimmel kísértem őket. És még­sem lehetnek boldogok, mert a férfiú az egészséggel e leg­drágább kincsesei nem bir. Meg van talán írva az em­ber végzetében, hogy mindig hasztalanul keresse a bol­dogságot ! Este a Hotel Francéban, hol ebédelni szok­tam, a beteg s ifjú neje részt vettek a tábla d’ hoteen. Minthogy velem szemközt ültek, jobban láthattam őket, mint ablakomból, de első benyomásom nem volt téves. Soha nem láttam vonzóbb arczét, mint e finom lényét, ki alig lehet húsz éves. Nem kell őt soká megfigyelni, hogy megértse az ember, hogy tár­sát imádja, hogy ez egyedüli tárgyát képezi gondjai­nak és érzelmeinek. Semmi nem lehet megindítóbb e gondoskodásnál. Öltözete végtelen egyszerű szürke selyemruhából áll, haja minden művészet nélkül, de azért több ízléssel volt elrendezve, a legtöbb jelenvolt hölgynél, daczára e hölgyek virágai, és fedetlen vállainak. Az ebéd befejezése után eltávozott kísé­rőjével, kit férjének tartottam, és szobájába ment. Kiváncsi voltam nevére, és megkérdeztem a vendéglő tulajdonosát. — Ez nem férj és feleség, felelte nekem, hanem bátya és nővér. Apjokat, ki éltében hámor-tulajdo­nos volt Bourgogneban, Cervolle bárónak hívták. Három év előtt meghalt, és árvákként hagyta őket vissza, miután anyjukat már kicsiny korukban ve­szítették el. Szép vagyont és becsült nevet hagyott hátra gyermekeinek. Ezen esemény óta sok kérő jelent meg Cervolle Mathild kisasszonynál, de ő könyörtelenül utasított vissza minden ajánlatot, hogy egyedül bátyjával él­hessen, kinek rész­egészségi állapota folytonos ápo­lást igényel. Cervolle úr és nővére mér rég óta töltik a telet Pauban. Mathild kisasszony majdnem gyer­mek volt, midőn először jöttek ide. Akkor is már, úgy mint most, figyelmes és áldozatkész ápolónője volt bátyjának, kit gyöngéden szeret. Miért indított meg ezen elbeszélés ? Mi okból örültem azon, hogy Cervolle Lajos nővére nincs férj­nél? Elhatároztam, hogy e fiatal emberekkel megis­merkedem. Ezen kozmopolita városban az ismerke­dés könnyen megy : a vendéglői élet elősegíti azt, de viszont ezen ismeretségek rendesen fölületesek és nincsenek befolyással a jövőre nézve. Szeretném meg­nyerni barátságát e fiatal leánynak, kinek kellemei elbájoltak. Nem mintha szerelme után vágyódnám,­­ vagy hogy magam beleszeressek, hanem úgy gondo­lom, hogy valamely nő barátsága jó hatással volna reám. Ha a nők szenvedéseink okozói,­­viszont tőlük nyerjük a legjobb vigasztalást. Cervolle kisasszony képe még álmomba is kö­vetett. Ma reggel, midőn felébredtem, ő jelent meg első emlékezőtehetségem előtt. — Wellysney Mari csak azután jutott eszembe. Mióta Mari eltűnt, először történik, hogy szívem az ő távollétét ke­vésbbé fájdalmasan viseli el. Talán hittelen lett sze­relmem? Nem, mindig szeretni és e szerelem miatt szenveded: ez is egy neme a boldogságnak, és én csak ezért vonzódom Cervolle kisasszonyhoz, mert úgy gondolom, hogy oldala mellett kevésbbé fájlal­nám ama sebet, melyet a másik rajtam ejtett. november 25. Bemutattam magamat Cervolle bárónak és nő­vérének. Esténkint a vendéglő lakói a földszinti sza­lonban jönnek össze. Itt zenélnek, játszanak, vagy énekelnek, sőt néha tánczolnak is. Én soha nem vet­tem részt az összejöveteleken, de mióta Cervolle kis­­asszonynyal kívántam megismerkedni, rendesen én is részt veszek e szórakozásban. Tegnap először jelent meg ő is ott. Bátyja kíséretében volt, kinek egészsége javulni kezd. Cervolle kisasszony egy csoport nő közé ült, kik siettek neki helyet csinálni. Bátyja, ki a terem szögletében állva maradt, egy városi tanácsnokkal beszélgetett, ki három év óta lakik Pauban és így mindazokat ismeri, kik itt szokták tölteni a telet. Ezt szólítottam fel, hogy mutasson be; azután, midőn Cervolle báróval már megismerkedtem, azon kegyet kértem ki magamnak az utóbbitól, hogy nővérének mutasson be. Mindez egészen kívánságom szerint történt. Mathild kisasszony mindenesetre szelíd, szelle­mes és nemeslelkű fiatal leány, kit a természet sok észszel, bátorsággal és meggondolással áldott meg. Egyike azon ritka nőknek, kiket mindinkább megsze­retnek, minél inkább van alkalmunk velük megismer­kedni, és kikben minden nap újabb erényeket és bá­jakat fedezünk fel. Huzamosabb ideig beszélgettünk egymással és engem nemsokára beavatott életébe. A gaz merényletet azonban idejekorán felfedez­ték s az orosz hatóságok megtették a kellő intézke­déseket, hogy az embertelen terv valósítását meghiú­sítsák. Az idegen konzulokat az események nagy nyugtalanságba ejtették, de Skobelev és Moloszwov orosz tábornokok kijelentették nekik, hogy a rend és közbiztonság fenntartásáért kezességet vállalnak. Mihelyt az orosz csapatok Ruméliát kiürítik, a Ke­­let-Ruméliában és Bulgáriában maradó orosz okku­­páló hadsereg főhadiszállása Várnába helyezte­tik át. (Bukarestből) Írják február 25-ről a Pol. Corr.-nak : Ma fényképen konstatálható, hogy az Arab-Tabia-ügy az egész országban, a kormánypárti és ellenzéki körökben egyformán, iszonyatos elkesere­dést keltett. Mihelyt egyszer igazán nemzeti kérdé­sekről van szó, a románok el szokták feledni belső pártviszályaikat. Mérvadó körökben nagyon panasz­kodnak azon eljárás felett, melyet orosz részről e jelentéktelen ügyben követtek. A kabinetek tanácsára az ottani kormány meghagyta a Dobrudzsa parancs­nokának, vonja vissza a román helyőrséget Arab- Tabiából. De a távirati összeköttetés pillanatnyira meg volt szakítva: ez okból futár indíttatott el, ki azon­ban éjjel a Duna magas vízállása miatt nem mehe­tett át a folyamon. Így történt azután, hogy a kiürí­tési parancs csak reggel 9 óra felé érkezett Arab- Tabiába. De ugyanez időben már egy teljes orosz hadosztály volt csatarendbe fölállítva az erőd előtt, mire a 60 román katonából álló helyőrség gyorsan megretirált s az oroszok harsogd zenével és lobogó zászlókkal vonultak be az erődbe. (Azóta más hírek is megerősítik, hogy az oroszok csakugyan megszál­lották Arab-Tabiát.) A zsidókérdés legközelebb új stádiumba lép. Már holnapután megkezdődik az al­kotmány 129. §-a szerint a kormány deklarácziójának tárgyalása, melyben ki van mondva, hogy az alkotmány 7. czikkelye módosítást igényel. Mindkét kamra osztályai elfogadták a kormány ide vonatkozó javas­latát s kétségkívül a plénum is el fogja azt fogadni. De azért hosszú viták várhatók, minthogy a javasla­tot háromszor kell tárgyalni s minden tárgyalás közt 15 napi időnek kell eltelnie. A kamrák ülésszakát meg fogják hosszabbítani. (Azóta már megtörtént.) Országgyűlés. A képviselőh­áz ülése márczius 1-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Antal Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­­mán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágoston, Bedeko­­vics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a vallás- és közoktatási miniszter a magyar orsz. iparművészeti múzeum alap­szabályait kellő számú példányban megküldte. Az alapszabályok, továbbá a delegáczionális előterjesztések ki fognak osztatni. Tisza Kálmán miniszterelnök , T. képviselő­ház ! Ha jól emlékezem, már a budgetvita megkez­dése utáni napon jeleztem, hogy a legelső alkalmat fel fogom használni, hogy a berlini szerződés iránti teendőkre nézve egy nyilatkozatot tegyek. Nem most tárgyalás alá veendő vagy vehető nyilatkozatot, ha­nem inkább egy bejelentést kívánok most tenni, fenn­tartván magamnak, hogy nézeteimet e tárgyban akkor fejtsem ki bővebben, midőn a tárgy maga na­pirenden lesz. Most csak annyit kívánok jelezni, vagyis in­kább ismételni — mert hisz már máskor is mondot­tam — hogy eljárásunkban kettős szempontnak kell hogy vezessen bennünket. Az egyik az, hogy a­mennyire a körülmények engedik, ne távozzunk na­gyon messze a más alkotmányos államokban szoká­sos eljárástól, vagyis ne menjünk azon nagyon mesz­­sze túl. A másik, hogy tekintettel a magyar-osztrák monarchia közjogára, mégis ne engedjünk oly prece­­denst létrejönni, melyből a magyar törvényhozást il­letőleg bárki is kisebbítő következtetést húzhasson. Ezen kettős szempontból kiindulva, s mert azon alaknak, melyben a berlini szerződés a monarchia másik felében közzététetni szándékoltatik, nálunk a törvénybeigtatás felel meg, egy rövid törvényjavasla­tot van szerencsém letenni a ház asztalára a berlini szerződés beczikkelyezéséről. Kérem a t. házat, hogy midőn ennek kinyoma­­tását elrendeli, méltóztassék egyúttal elhatározni, hogy az általam a legrövidebb idő alatt benyújtandó indokolása is kinyomassék és ezen törvényjavaslattal együtt a képviselőház tagjai közt kiosztassék. (He­lyeslés a jobboldalon ) A törvényjavaslat így szól. Törvényj­avaslat a berlini szerződés beczikkelyezéséről. Az ő Felsége, Ausztria császára, Csehország királya stb. Magyarország apostoli királya, továbbá ő Felsége a német császár s Poroszország királya, a franczia köztársaság Elnöke, ő Felsége a Nagy- Brittania és Izland egyesült királyság királynője s India császárnője, ő Felsége Olaszország királya, ő Felsége minden oroszok császára és ő Felsége az ottománok császárja között a Berlinben tartott kon­gresszus folytán ugyanott 1878. évi julius 13-án kö­tött és ő Felsége, Ausztria császára, Csehország királya stb. s Magyarország apostoli királya által a Bécsben, 1878. évi julius 26-án kiállított jóváha­gyási záradékkal helybenhagyott szerződés tudomá­sul vétetvén, ezennel az ország törvényei közé ik­­tattatik. Az említett szerződés szövege következő: Beadja 1879. márczius 1-én. Tisza Kálmán miniszterelnök. A törvényjavaslat kinyomatik, szétosztatik és tárgyalása iránt a ház később fog határozni. Elnök jelenti, hogy Láng Lajos képviselő a közlekedési bizottsági tagságról lemondott. Nevezett bizottságba az új tag megválasztása, a csütörtöki napon fog eszközöltetni. Az indítvány és interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik. Következik a napirend: az 1879-ik évi állami költségvetés részletes tárgyalása. Elnök azt indítványozza, hogy a pénzügyi bi­zottság határozati javaslatait vegye a ház tárgyalás alá és pedig első­sorban azt, mely a kormányt a de­­fic­it megszüntetésére c­élzó rendszabályok előter­jesztésére utasítja. Mocsáry Lajos figyelmeztet arra, hogy az említett javaslatot megelőzőleg is van a javaslatban egy indítvány, mely szerint a 6.280.000 boszniai áta­­lány-quota a költségvetésben külön felvetessék. Hegedűs Sándor előadó azt hiszi, hogy ezen kérdés fölött a ház a budgettörvényjavaslat tárgya­lása alkalmával legczélszerűbben határozhat. Mocsáry megnyugszik ezen indítványban. Elnök ezen értelemben mondja ki a hatá­rozatot. Tárgyalásra kerül a pénzügyi bizottság követ­kező határozati javaslata. Utasítsa a ház a kormányt, hogy az államház­tartás rendezése és az abban krónikussá vált hiány apasztása, megszüntetése iránt teendő gyakorlati rendszabályokat úgy foganatosítsa, illetőleg készítse elő, hogy a jövő évi költségvetésnél az ország már tájékozva legyen a kedvezőbb pénzügyi fordulat esz­közei iránt. E határozati javaslatot a ház elfogadta. Elfo­gadtattak továbbá a pénzügyi bizottságnak a nyug­díjtörvényre, a számvevőszék szervezésére, az adókive­tés kezelésére, a pénzügyi és közigazgatási bírásko­dásra, az illetékkiszabásra és behajtásra, valamint az ipar-, bélyeg-, erdő- és bányatörvénynek és a perrend­tartásnak reformjára vonatkozó határozati javaslatai. A királyi udvartartás költségénél Csanády Sándor kijelenti, hogy tudomása szerint is a törvényhozás nincs jogosítva a 4.650.000 frtot megtagadni, de mivel a nyomor nagy és álta­lános és még fokoztatott a boszniai foglalás által, szereti hinni, hogy ő felsége a szenvedő emberiség iránti könyörületből hajlandó anyagi áldozatot is hozni s azért a következő határozati javaslatot ter­jeszti elő: A kormány utasittatik, hogy tekintve az ország szomorú pénzügyi állapotát s a népnek napról-napra terjedő elszegényedését, kérje meg király ő Felségét, hogy a királyi udvartartás költségeiből egy millió frtot elengedni méltóztassék.« Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter azt hi­szi, hogy a házat nem lepte meg ezen indítvány, mely minden évben elő szokott terjesztetni. Törvényen alapulván ezen összeg, az meg nem változtatható, a jelenleg felhozott indok pedig annál kevésbbé vehető figyelembe, mert a boszniai hadjárat folytán nélkü­lözéseket szenvedett családokról és magukról a kato­nákról az ország kellőkép gondoskodott. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel megjegyzi, hogy épen a fennálló törvénynél fogva választotta Csanády azon formát, melyben határozati javaslatát indítványozta. Nem a boszniai foglalás az egyedüli indok, mely támogatja a határozati javaslatot, hanem az általános nyomor, mely odáig terjed, hogy az adót csak végrehajtással lehet beszedni. Az ország a királyi udvartartás költ­ségeihez oly összeget járul, mely 500.000 írttal na­gyobb egymaga, mint a nálunk közművelődési czé­­lokra szánt összeg (Igaz. Úgy van­ a szélsőbalon.) A fejedelem udvartartási költsége nálunk többre rúg, mint Európa akármely államában. A német csá­szár, ki pedig hatalmasabb a mi fejedelmünknél, csaknem 3 millióval, az angol királynő 4 millióval, az olasz király 3 *­2 millióval kevesebb udvartartási költséget élvez, mint a mi uralkodónk. Csanády in­dítványa pedig csak 1 millió elengedését kívánja; ez a jelenlegi körülmények között igazságos és méltá­nyos dolog. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Nem érti különben sem, hogy Magyarország miért viseli felét az udvartartási költségnek. Norvé­gia és Sveczia példája e tekintetben világosan szól. Norvégiának több önállósága van Svecziával szem­ben és mégis jövedelmeivel aránylag járul csak az udvartartás költségeihez. Nem méltatlan dolog tehát azon kívánság, melyet Csanády oly udvarias és kí­méletes formában terjesztett elő. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Midőn 1848-ban a pozsonyi országgyűlés egy nagy küldöttséget indított Bécsbe, mely V. Ferdi­­nánd király ő Felségétől a független magyar minisz­térium helybenhagyását volt kérendő, a többi közt Lajos főherczegnél is, ki az államügyekre tudvalevő­leg nagy befolyással birt, kívánt a küldöttség tisz­­telkedni, a szolgálattevő tiszt azzal kívánta várako­zásra bírni a küldöttséget, hogy ő fensége épen ebé­del. Midőn a monarchia veszélyben van, akkor ő fensége egy tál étellel kevesebbet ehetik, felelte a küldöttség egyik tagja. (Tetszés a szélsőbalon ) Talán Kossuth volt az a nép embere ? koránt­sem. Ő Felségének valóságos belső titkos tanácsosa, a londoni udvarnál volt nagykövete, a később kine­vezett minisztériumban ő Felsége személye körüli miniszter, hg. Eszterházy Pál. (Mozgás.) Midőn a kettős monarchia a bukás szélén áll, akkor azt hiszi, ő Felsége beérheti 8.300.000 írttal. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azért kéri a házat, hogy ezen méltányos, igazságos és oly illedelmes formában előterjesztett indítványtól hozzájárulását ne tagadja meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Minthogy az előirányzott összeg megszavazása ellen nem történt felszólalás, elnök kimondja, hogy az megszavaztatott. Csanády Sándor indítványát a ház elvetette , mellette csak a szélsőbal szavazott. A függő államadósságokat ellenőrző bizottságra előirányzott 7000 írtnál Szögyény László előadó elfogadásra ajánlja a pénzügyi bizottság azon indítványát, hogy ez alka­lommal is felszólíttassék a kormány, hogy a háznak korábban hozott határozata értelmében a bizottság belszervezetéről és költségvetéséről a háznak jelen­tést tegyen. Halassy Gyula megjegyzi, hogy a bizottság megfelelt azon kívánságnak, mely az indítványban foglaltatik, a­mennyiben ügyrendje iránt terjedelmes munkálatot készített. Szögyény László előadó megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság indítványa nem a bizottságot, ha­nem a kormányt kívánja utasíttatni a megjelölt teen­dők teljesítésére. E­­ötvös Károly azt kívánja, hogy a kormány utasittalék a kívánt előterjesztésnek megtételére rög­tön a költségvetés tárgyalásának befejezése után. Ezen kívül kívánatosnak tartaná, s ez iránti indítvá­nyát annak idején meg fogja tenni, hogy a mi külön államadósságaink ellenőrzésére is egy bizottság ala­kíttassák, melynek működését a jelenlegi körülmé­nyek között felettébb szükségesnek tartja. Nem akarja a kormányt gyanúsítani, de kérdi, ki hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy a kormány 180 milió rentot fog kibocsátani. A legközelebb megal­kotott kölcsöntörvény értelmében a kormány jogo­sítva van függő adósságok kontrahálására s a leve­gőben van a novibazari expediczió. Mindezek indo­kolják a külön ellenőrző bizottság kiküldését, mely az államnyomdára is kiterjeszthetné ellenőrzését. Szögyény László előadó megjegyzi, hogy az előirányzott tétel, s a pénzügyi bizottság indítványa a közös függő adósságokat ellenőrző bizottságra vo­natkozik. A­mi az Eötvös által indítványozott határ­­zatot illeti, megjegyzi, hogy a­ kormány a bizottságban készségét jelentette ki, hogy a kívánt munkálatot be fogja terjeszteni, de arra kérte a bizottságot, hogy záros határidőt ne tűzzön ki. Eötvös Károly visszavonja a módosítványt. A javaslat és az összeg elfogadtattak. A quotánál Madarász József és Csanády szólalt fel, annak megszavazását ellenezvén; a köz­ponti volt kormányközegek nyugdíjainál Csanády a nyugdíjak megszavazása ellen nyilatkozott. Az állam által fizetendő kamatok arányban fizetésére előirányzott összegnél Simonyi Ernő az ezüstfize­­tést kívánja fenntartatni, hol ez volt eredetileg ki­kötve. A ház az előirányzott összegeket megszavazta. A tárgyalás a 30 milliós kölcsön tételeinek el­fogadása után fölfüggesztetvén, a kérvények vétettek tárgyalás alá. A Tisza áradása, Szeged, febr. 28. A téli rendkívüli időjárás, melynek tüneteit eddig csak a meteorológiai jelentések adataiban bámultuk, következményeit most már nagyon is kéz­zelfogható veszélyekben mutatja be. A folyókat táp­láló nedvesség a­helyett, hogy téli álmát aludta volna — folyton eleven mozgásban volt, a Tisza, mely más­kor a 0 pont körül pihent, deczember, január és feb­ruár hóban ezen pont fölött váltakozva 15—21'-nyi magasságban maradt. Hiába vártunk legalább két heti hideg időt, hogy az időszaknak megfelelő víz­­szinte apadjon, s így a tavaszi áradásnak helyet csináljon,­­ ez nem következett be, ellenkezőleg az utóbbi apróbb esőzések a még meglevő hó olvadását is elősegítvén, a Tisza és mellékvi­zei oly fokú áradását idézték elő, a­mely — szá­mítás szerint — az 1877-diki árvizet felül fogja múlni. Szegeden legalább, mire e sorok napvilágot látnak, vizünk, mely naponkint 7 — 8 hüvelykkel emel­­kedik, az 1877-ki — eddig legmagasabb — vízszin­­állást elérni fogja, de azt mennyivel fogja túlhaladni, az csakis a Maros szeszélyétől függ, mely­ még eddig mérsékelten emelkedik. A vészbizottság üléseit már állandósította, s gondoskodása körébe a legvégső intézkedéseket is bevonta. Nem akarom itt ezeket részletezni, mentsen isten, hogy mindezekre szükség legyen. — Szeged népe mindent el fog követni, hogy — megfelelő­leg hírnevéhez — ősi tűzhelyeit megvédje, — de hogy e magában megnyugtató körülményből merít­­hetünk-e egyszersmind vigaszt is,—ezt alig hiszem. A Tisza-szabá­lyozás létrejötte óta folyton fokozódó ma­gasságú árvizekkel küzdjük az élet-halál harczot, bízunk abban, hogy most is győzni fogunk, — de meddig fog ez így tartani ? — Föl fog-e végre a kor­mány szeme nyílni, azon szomorú valóság fölismeré­sére, hogy e küzdelem elvégre is fölemészt ben­nünket? Be fogja-e látni, hogy a rendszer nél­kül keresztülvitt Tisza-szabályozás , mostani ál­lapotában meg nem maradhat ? Ebben mi szegediek (nem szólva más szerencsétlen szomszédaink nevé­ben), kétkedünk­; — míg a kormányt ugyanazon ta­nácsadók környezik, kiknek a Tisza-völgy veszélyes előidézésében oly nagy érdemük van, — egy szeren­csés fordulatról nem álmodozunk, úgy látszik, hogy

Next