Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)

1879-03-05 / 55. szám

55. szám. Budapest, 1879. szerda, márczius 5. 30. évi folyami Szerk­es­f.téri irodát Barátok-tere, Athenaeum- épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bénnentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Bar­átok-tere, Athenaeusi-épü­let A lap anyagi részét illető közlemények (elő­zetési pénz, kiadás körüi­ panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. ESTI kiadó Előfizetési feltétele­i Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ég esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 3 írt, — $ hónapra 8 írt, — 6 hónapra 12 írt. Az ftgti kitufá* postai külöckü­ldédért felülfizetés évnegyedenként 1 foh­ét Az előfizetés zz év folytán minden hónapban megkezdhető, de e&nek m*\y pepján ^rténni. ie, mindenkor & hó elsö napjától Qgátpitetik* Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok "tere, Athenaeusum épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Bukarest, márczius 4. Minthogy a kamra, s a szenátus hosszasabb titkos tanácskozás után az alkotmány revíziója iránt megegyeztek, s elhatároz­ták, hogy csak a VII. czikkely revideálandó, ma a két kamrában megtartatott az első olvasás. A szená­tusi bizottság többségének javaslata így szól: »Az alkotmány 129 pontja alapján a szenátus kijelenti, hogy az alkotmány VII. czikkelyét revizió alá kell venni.« Azonos indítvány terjesztetett a kamra elé. Elnyomatása után megkezdődik a tárgyalás. Az al­kotmány szabványai szerint a végleges szavazást há­rom olvasásnak kell 14—14 napi időközben meg­előznie. Darmstadt, márczius 4. Ma éjjel a palota azon részében, melyben a nagyherczeg lakik, tűz tá­madt. De az égés csak a tetőzetre korlátoltatott. Washington, márczius 3. A kongresszus bizonytalan időre elnapolta magát a nélkül, hogy a hiteleket elintézte volna. London, márcziu­s. Az alsóház hosszabb vita után elvetette Trevelian azon indítványát, hogy a választó czenzus a vidéki kerületekre is ki­terjesztessék. Az indítványt a kormány élénken el­lenezte. Brüssel, márczius 4. A semmitőszék elvetette T’Kint és Forcamps semmiségi panaszát az esküdt­szék azon ítélete ellen, mely T’Kintet 15 évi fogházra, Fortampsot egy évi fogságra ítélte. Páris, márcz. 5. A hivatalos lap közzé teszi az amnesztia törvényt s L­e­p­é­r­e kinevezését bel­ügyminiszterré, Andrieux kinevezését rendőrfő­nökké. A kereskedelmi miniszter kinevezése még nem ment végbe. London, márcz. 5. A Times egy konstantiná­polyi távirata szerint Thessalia kormányzója jelenti, hogy 500 görög átjött a határon s egy falut elpusz­tított. London, márcz. 5. A Daily News alexandriai híre szerint N­u­b­a­r pasa újra belépett a minisz­tériumba. Budapest, márczius 5. (A boszniai közigazgatást­ vitató mi­niszteri bizottság, mint felhív, helyről jelentik, ta­nácskozásai alapjául a Philippovich által kidolgozott munkálatot fogadta el, mely a nyáron visszauta­­síttatott. (A függetlenségi párt­ tegnapi érte­kezletén felszólalások történtek a tiszaszabá­­lyozás , az árvíz tárgyában, és a párt elhatá­rozta, hogy a Tiszaszabályozás ügyében Helfy a kormánytól jelentés előterjesztését fogja kérni, az áradások ügyében pedig M­o­c­s­á­r­y Lajos a képvi­­selőház mai ülésében felszólal. (A gróf Károlyi Sándor­ által az orsz. gazdasági egyesület körében indítványozott enquétek­­ről a Magyarország mai számában gr. D­esse­wffy Aurél szól s a következőket mondja: Mint keleti fajnak, szokásunk, sok bajainkat a fatumnak, a világesemé­nyeknek tulajdonítani, vagy a bajok orvoslását az egye­sek munkája és takarékosságára bizni. Ha ez utóbbit el is fogadom, épen ez késztet bennünket, hogy hát mű­ködjünk arra, hogy az anyagi érdekek tekintetbe vé­tele körül nagyobb tevékenység fejtessék ki, mint ed­dig, mert hisz e téren igazán nagy a közöny. A poli­­litikai élet abszorbeálja az elméket, az indítvány en­nek felébresztésére s a közöny leküzdésére van elő­irányozva, feladatul tűzvén ki azt, hogy nem szabad többé tétlenül nézni közgazdasági hanyatlásunkat, ennek leküzdését kénytelenek vagyunk minden meg­engedett eszközzel foganatba venni. — Ha az enquéte az akadémikus diskussáé keretéből kilépve, gyakor­lati javaslatokat terjesztene elő, mely által a közvé­lemény helyes útra tereltetik, a törvényhozás és a kormány pedig az irányra figyelmeztetve leend és ha ezen irányt követni is fogja, akkor mindenesetre nagy szolgálatot fog tenni a közérdeknek és így talán a kí­vánt czél is el lesz érve. (Rhodus szigete és a francziák.) A Pol. Corr. lapja élén következő közleményt hoz: Egy általunk tegnap Konstantinápolyba intézett kérdésre az iránt, mi igaz, a hozzánk rendes postai utón jutott azon hírből, hogy Rhodus szigetének a francziák ál­tali megszállása küszöbön állana, onnan ma megerő­sítik nekünk, hogy ottani diplomácziai körökben né­hány nap óta Rhodus átengedésének eshetőségéről beszélnek. Anélkül, hogy a kérdéses hírt egyenesen alaptalan kombinácziónak lehetne nevezni, annak eredetét lényegileg azon mindenesetre pozitív tényre vélik vissza­vezethetőnek, hogy a porta minden más szembetűnő indok nélkül azon határozatot hozta, hogy a Fabri-Sefid (szigettengeri vilajet) tartományi kormányzóságának székelyét Rhodusból, a­hol őstől fogva volt, Chios-szigetére teszi át. E határozatot ki­egészítik azon Rhodusba küldött utasítások, hogy minden intézkedés megtétessék, az egész ottani török kormánygépezet, beleértve a fegyveres hatalom s ha­diszer mielőbbi átköltözésére. Minthogy Chios-szigete jelentőségre nézve minden tekintetben elmarad Rho­dus mögött, a porta érintett rendszabályainak érthe­tetlen volta a föltevések egész tömegére adott impul­zust, melyek az utóbbi napokban az említett sziget­nek nemsokára franczia kézbe való juttatásában kul­mináltak. (Arnauták betörései szerb terü­letre.) A Pol. Corr. márczius elsejétől Belgrádból egy levelet közöl, melyből kétségtelenül kitűnik, hogy a szerb határszélekről mostanában ismételve jelzett betörések minden politikai jelentőség nélküli közön­séges zsiványbetörések. A­míg a zordon hegyeket és utakat kő borította, az ar­auták is meghúzták magu­kat. De mióta enyhébb az idő, alig múlik nap, hogy egy-egy csomó zsivány, szerb földre ne törne s a ha­tárfalvakból marhát ne rabolnának el. A szerb csend­­őrség üldözni szokta őket és sokat megöl közülök. De noha a szerbek rögtön elégtételt szereznek a szenvedett sérelmekért, Belgrádban és Bécsben ez épen nem szokatlan dolgokat minden áron nagy politikai ese­­ménynyé szeretnék felfújni s a konstantinápolyi kor­mányt akarják felelősségre vonni. (A bolgár nemzetgyűlés első ren­des ülése­ febr. 27 én délelőtt fél 10 órakor kez­dődött. Lukianoff, ki Dondukoff Korzakoff hget helyet­tesítette, kijelenté, hogy a herczeg a bolgár exar­ch­á­t nevezte ki elnöknek. Az exarcha elfoglalta az elnöki széket, be­szédet mondott, melyben figyelmeztette a képviselő­ket, hogy vitáikban legyenek­eszélyesek, mert egész Európa szeme rajtuk függ, továbbá, hogy egymással jó barátságban legyenek. Az elnök alelnöknek monsignor Sineo­­nát (Prislavából), jegyzőnek Constantin archi­­mandritát másodjegyzőnekEconomoff képviselőt, várnai tanfelügyelőt nevezte ki. A másodjegyző felolvasta a képviselők névso­rát. A legtöbb tag jelen volt. Néhány kinevezett kép­viselőt másokkal helyettesítettek. Ez ellen Balabanoff felszólalt. Ez volt az első speech a bolgár nem­zetgyűlésben. Kis vita következett. Lukianoff erre azt javaslá, hogy minden megbízó levél megvizs­gáltassák és azok, a­kiké nincs rendben, rekesztesse­­nek ki. Ez meg is történt. A ruméliai és mac­edoniai küldöttek közül egy sem volt jelen, a konzulok közül pedig csak az orosz konzul. A nemzetgyűlés tisztességesen néz ki — írja a Times levelezője, — a tagok általában értelmes ar­­cznak. Tiz török tag van jelen. A hirlaptudósítók iránt igen előzékenyek voltak. Két orosz, két bolgár, két angol lap és az Agence Havas van képviselve. Hetenkint három ülés lesz, hogy a jegyzők megírhassák a naplókat, mert gyorsírók itt nin­csenek. A nemzetgyűlés tagjai nincsenek tisztában az iránt, hogy mi lesz a dolguk. (A »R­u­s­z­k­i Mir« betiltása.) Péter­­várról írják febr. 21-ről: »Épen most tiltották be négy hónapra a legolvasottabb orosz hírlapot, a Ruszki Mirt (Orosz világ.) Olvasva e lap vasárnapi számát, nem is várhattunk más rendszabályt az orosz kormánytól. Két vezérczikkben követelte nyíltan az alkotmányt, és ha nem jön a betiltás, a követelés csakhamar mindenfelől visszhangzott volna, így a többi lap kénytelen hallgatni. A Ruszki Mir első vezérczikke ezzel a sorral kezdődik: »Miért ámítsuk magunkat?« és a folytatás következő : »Európa mit sem akar tudni rólunk; a megkötött béke és a pestis­ zár folytán hely­zetünk rosszabb, mint azelőtt. A fölvilágosodott la­pok megvetnek bennünket, és e megvetést nyi­tan ki­mondják. Mindez belállapotainkban gyökeredzik. — A külháboru nem hogy valódi politikai életre vezetett volna, hanem még lejebb sülyesztett a mo­csárban. Keserűen csalódtunk, mikor a háború alatt a nemzeti élet föllendülését véltük konstatálhatni.« A második vezérczikkben azt fejtegeti, hogy az állam létérdekeit nem lehet elintézni a nép és társa­dalom részvéte nélkül. »A múlt hadjárat balesetei, a diplomácziai és katonai vereségek, a minden­felé nyilvánuló gyöngeség és tehetetlenség és rosz gazdálkodás mind onnan erednek, mert nálunk nem uralkodik se nemzeti eszme, se törvényes forma a népakarat szabad nyilvánulására. Bizott­­s­á­g­o­k akarják rendbehozni az állam ügyeit és le­szállítani a közkiadásokat. De kikből állanak e bi­zottságok ? Bureaukratákból, kik nem bolondok, hogy önmagukat megkárosítsák. S azután e bizottságok hozzá sem nyúlhatnak a hadügyi, tengerészeti és a császári udvar budgetjéhez.« A vezérczikk vége így szól: »A nép nyomorban, a nemzetgazdaság nem bírja már az állam terheit, a kereskedelem megbé­nul a folytonosan hanyatló árfolyam miatt, a drága­ság általános, dögvész és új társadalmi mozgalmak réme áll előttünk, és ily korszakban a kormány nem akarja meghallgatni a nép szavát, az isten szavát !­ Országgyűlés. A képviselőh­áz ülése márczius 5-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Boros Gábor, Antal Gyula, Mol­nár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Panner Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, b. Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észre­vétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Tisza-Szőllős község közön­ségének kérvényét a tagosítás és a Tisza szabályozás ügyében levő sérelmeik megvizsgáltatása és orvos­lása iránt, illetőleg a minisztériumokhoz beadott kérvényeik pártolása és mielőbbi segély kieszközlése tárgyában. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Baross Gábor előadó bemutatja a vám és ke­reskedelmi bizottság jelentését a Görögországgal kö­tött postaszerződés beczikkelyezéséről szóló törvény­javaslat tárgyában. A törvényjavaslat az osztálytárgyalások mel­lőzésével a szombati ülés napirendjére tűzetik ki. Mocsáry Lajos: Mielőtt a napirendre tér­nénk, méltóztassék megengedni a t. ház, hogy egy igen sürgős, semmi halasztást nem tűrő ügyben itt a házban a t. kormányhoz egy kérdést, illetőleg kérel­met intézzek. (Halljuk!) Tudvalevő, hogy az országnak egy jelentékeny része veszedelemben van (Úgy van!) hogy a Tisza áradása oly ú­gy fokra hágott, hogy különösen a Csongrád megye terültén levő népes városok, neveze­tesen pedig Szeged városa a megsemmisülés veszélyé­nek vannak kitéve. (Élénk helyeslés.) Nem akarom hosszasan fejtegetni, hogy miért és mennyiben tarthat igényt Szeged városa az ország­nak kiváló figyelmére , csak röviden legyen szabad megjegyeznem azt, hogy Szeged városa irányában az országnak kettős kötelessége van. Kötelessége elő­ször azért, mert Szeged, mint az országnak nagyság­ra második, magyarságára legelső városa, azt hiszem az országnak gyöngye, az országnak fénylő kincse; másodszor kötelessége azért is, mert Szeged városa egyenesen a Tisza-szabályozásnak áldozata (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Szeged szenved azért, hogy a Tisza szabályo­zása következtében az országnak igen sok vidéke nagy előnyökben részesült. Szeged ellenben évek óta folytonosan a Tiszával küzdve, milliókat költött már saját megvédésére s roppant adósságokba verte magát. (Igaz! Úgy van­ a szélső bal felől.) És hogy mennyire meg van terhelve, látszik abból is, hogy községi pótadója majdnem egyenlő már magával az országos adóval. Tudvalevő dolog te­hát, hogy ily körülmények közt, mint a mostaniak, a töltések fentartása, erősí­tése, nagyobbítása az egyedüli mentőeszköz. Erre azonban természetesen mélhatlanul szükséges az, hogy ott munkás kéz kellő mennyiségben legyen. Sze­ged nem is mulasztotta el megtenni, a­mit emberileg tenni lehetséges; megtette ezt már máskor is, valósá­gos hősiességgel; de utoljára is a mostani rendkívüli veszélylyel szemben ki fog merülni s reá nézve tény­leg fizikai lehetetlenség már, hogy a töltések fen­­tartásának megfelelő erőt képes legyen kiállítani. E tekintetben tehát mélhatlanul szükséges, hogy országos intézkedés útján pótoltassák a hiány. (Helyeslés balfelől.) Az igen t. kormánynak bősége­sen, a legjobb minőségben rendelkezésére áll az erre megkívántató erő. Indítson útnak a kormány 50.000 katonát (Élénk helyeslés.) adjon azok kezébe ásót, kapát, kosarat , ezen módon — hiszem — lehetséges lesz, hogy a fenyegetett alföldi városok, nevezetesen Szeged megmentessenek. Ha szükséges, menjen a kormánynak egy tagja s intézkedjék ott helyben ha­tályosan és egész erélylyel. (Élénk helyeslések.) Én nem hiszem te­hát, hogy ily intézkedés ellenében a közös hadsereg, illetőleg a közös kormány részéről nehézségek támasztatnának, és akadályok gördíttet­­nének kormányunk útjába. Elismeréssel kell meg­említenem, hogy ott, a­hol eddig szükség volt rá, a­hol igénybe vétetett, a közös hadsereg részéről sehol sem tapasztaltuk, hogy késedelmezés történt, vagy megvonatott volna a kívánt segély. Csak az szükséges, hogy a t. kormány intézked­jék erélylyel, hogy ne csak Szegeden, hanem itt Bu­dapesten is legyen meg a kormány körében a legény a gáton. (Helyeslések.) Ezeknél fogva bátor vagyok ezen igen nagy fontosságú és igen sürgős, halasztást nem tűrő ügyet a t. kormány figyelmébe ajánlani, kérvén, hogy min­dent, mit tenni lehet, haladék nélkül megtenni mél­tóztassék és egyúttal méltóztassék felvilágosítani a házat és ezen az után az egész országot, hogy mi tör­tént eddig a kormány részéről a veszély elhárítására. (Élénk helyeslés.) Szende Béla honvédelmi miniszter : A szóba­­hozott nagy veszély elhárítására történt részletes intézkedésekről én a t. háznak felvilágosítást nem adhatok. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a bel­ügyminiszter és a közlekedési miniszter urak a ház­ban jelen volnának, a legnagyobb készséggel nyug­tatnák meg a t. házat, arra nézve, hogy amit tehettek, ez megtörtént. Részemről jelenthetem a t. háznak, hogy amennyiben eddig a közlekedési miniszter úrtól kivántatott, katonaság már kiment Szegedre s jelenleg ott van. Legyen meggyőződve a t. ház róla, hogy a leg­nagyobb készséggel, és abban a mérvben, melyben az illető hatóság kívánni fogja, a legnagyobb siet­séggel kész lesz úgy a közös katonaság, mint a hon­védség a veszély elhárítására közreműködni. (Tetszés.) Az indítvány és interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nem lévén, folytattatik az 1879. évi állam­költségvetés részletes tárgyalása. * * * Az ülés végén Tisza min. elnök szólt Szeged veszedelméről, előadva az eddig tett intézkedéseket. Részleteiben reggeli lapunkban. A Tisza áradása. I. Szeged, márcz. 4. A víz folytonos emelkedése a legnagyobb aggo­dalmat, de egyszersmind a legerélyesebb intézkedése­ket is eredményező. A színház rendőrileg bezáratott, és úgy a korcsmák is csak esti 11 óráig lehetnek nyitva. A tanodákban szünetelnek az előadások, a tanulók sietve távoznak városunkból szüleik körébe A mélyebb részen lakók a magasabb és erősebb házi helyek felé menekülve hordják magukkal legszüksé­­gesebbjeiket. A rabok Félegyházára és Kecskemétre vitet­nek át, a vizsgálati fogságban levők és a fegyenczek szabadon bocsáttattak. A kényszermunkára kirendeltek, ismerve kötelességek horderejét, a legnagyobb pontossággal jelennek meg a töltéseken, hol kiváló szükség van a legerélyesebb munkára, minthogy a folytonos havazás s esőzés gyen­gítik a munka hatását. Csodálatos ! Egész Budapesten nincs 21 pon­tonnál több, mert hisz a honvédelmi miniszter érte­sítése szerint majd Prágából fogunk kapni! Az eddig iderendelt katonaság kevésnek bizo­nyult,­­ minthogy innen Mindszentre kéretett egy század, mivel ott a kényszermunkát csak fegyveres erővel lehet elrendelni, — most újólag egy zászlóalj érkezik az esti vonattal Temesvárról városunkba, részint a helyőrséget helyettesíteni, részint a töltése­ken való őrtállásra. A víz 25 láb s 6 hüvelyk, a város Tisza felőli töltései még a javítások folytán erősek s jókarban tartásukról a legszigorúbban van gondoskodva. A különböző egyesületek védő és mentő egye­sületekké alakultak s Szeged ifjai érezve szülőváro­suk iránti kötelességüket, mindent elkövetnek, hogy a részben mutassák meg az ős­város iránti szerete­teket. A vízvéd.­bizottm. elnöke felragaszban figyel­mezteti a város lakosságát, hogy a parcsoratöltésen bekövetkezhető katasztrófa esetén vészlövések ál­tal fog tudtára adatni, hogy a védvonalakra kel vonulnia mindenkinek kivétel nélkül — ne tulajdo­­nítsa tehát senki e vészlövéseket az elpusztító vesze­delem szignatúrájának. Percsoráról a legnyugtalanítóbb hírek érkeznek A főmérnök jelentése szerint, nem bír el egy erős habzást a töltés, a munka szünetlenül folyik, még idáig nem eredménytelenül. Tápé­falva a legnagyobb kétségbeesésben a végpusztulás szélén áll Algyő községgel egyetem­ben, de hatványozott összes erőikkel védik még bi­zony-bizony nagyon meggyengült töltéseiket. * * « (Ered. sürg.) H.-M.-Vásárhely, márcz. 5. A védelem legerélyesebben foly, körülbe­lül 3000 munkás dolgozik a tökény-mind­­szenti gátnál. A vészbizottság tegnapról azt jelenti, hogy veszély ez időszerűit nincs, gát­jaink állják az árvizet. (Ered. sürg.) Szatmár, márcz. 5-én 8 6.10 p. A Szamos vízállása 1­84 m. (Ered. sürg.) Szeged, márcz. 5. r, 8 6. 45 p. Vízállás 7.43 m. Derült, fagy. (Ered. sürg) Tokaj, márcz. 5. 9 ó. 10 p. Víz­állás Sárospataknál 5­60 mm. fagy, Tokajnál 7,S­bi, fagy, tiszta. (Tegnap Tokajon 7.56, Sárospataknál 5.,6 volt.) Horgos és Kanizsa között a vizár elbo­rította az utakat, keresztül törvén a gyenge töltést, megakadályozta a közlekedést. Tokajból, Szolnokból csekély, de még mindig emelkedését jelzik a Tiszá­nak, míg Aradról a Maros apadásáról értesite­­nek. Á cs. II. Szentes, márcz. 3. A Tisza szabályozási társulat igazgatósága f. évi febr. 27-én állítólag arról értesítő Szentes város közönségét, hogy a Tiiza rohamos áradása folytán a víz a 24' 1' magasságot elérte, miért is a város in­tézkedjék, hogy a közerő a gátakra kirendeltessék. A polgármester még az­nap a közgyűlést összehívta, mely is a vízvédelmi vészbizottságot megalakította és teljhatalommal ruházta fel. A vészbizottság azonnal intézkedett, hogy febr. 28 án reggel 700 ember a tiszai gáthoz, 200 ember a körösi gáthoz kimenjen, kirendeltetett 80 kocsi­erő. Február 38-án reggel 24' 9' 6'" magas vízállás jeleztetett, este pedig a víz a 24' 9' 0'" magasságot ért el. A veszély egy óráról-órára nagyobb lett, miért a vészbizottság nagyobb gyalog és kocsi­erőt volt kénytelen kiküldeni. Márczius 1-én reggel a viz a 25' 1" ért el, tehát az 1876-ki legnagyobb vízállást, a viz ily magassága mellett a városi mentőgátak átmetszéseit s csurgóit betömetni kellett. Balogh János erélyes polgármeste­rünk, mint a részbizottság elnöke és Nagy István képv. kiküldetett, hogy az egész 18.000 éles gátvona­lat megjárják és jelentésüket terjeszszék be. A kiküldöttek jelentéseiket­­— késő este meg­érkeztükkor — beterjesztették, és a gát legna­gyobb részét a legelhanyagoltabbaknak jelentették be, sőt nyíltan kimondták, hogy gátunk egy nagy része karózatlan, alig egy lábnyival magasabb a víz­nél, némely helyen a gát koronáját felében már a víz elmosta. Ezen szomorú és kétségbeejtő állapotok miatt a vészbizottság az összes lakosságot márczius 2. reggelén kirendeltetni határozta és ezen határozat foganatba vételére a kellő intézkedés megtétetett. Márcz. 1-ről 2-ra éjfél után a vészbizottság azon rész­­hírt vette, hogy a szegvári határon levő gátunk mintegy 150 ölnyire megcsúszott és a babok az erős nyugati szél által hajtva, a gátat meghágták; erre a vészharangok megbuzattak, a nép özö­nével rögtön a gátakra sietett. Hála azonban a gond­viselésnek és Mihalovics Jenő mérnök körültekintő, és gyors intézkedéseinek, a gát védelmi állapotba helyeztetett és ezzel a romboló árt pár órára el­odázni sikerült. Ezen gázveszélynél egy kis kellemetlen epizód történt, melyet ha nem tekintenék a vész komoly szomorú nagyságát — nyilvánosságra a turbulens megnevezésével — kérni kellene, de nem teszszük azért, mert most a veszélylyel kell először küzdenünk, a részlelkűséggel majd később bánunk el. A mai vagy is márcz. 2-diki reggeli vízállásunk 25' 5' 0" gyenge nyugati szél fút, de erős és sűrű ha­vazás mellett. A vámszer­­nt hatványozza azt, hogy Tokaj és Szolnokról, úgy a Köröst illetve Gyomáról 16, 9 k- 6 c­entiméter áradást jeleznek,a hogy sem száraz föl­dünk nincs,­­ ha volna is, a nagy sár és jár­atlan út következtében a gátra vinni nem lehet, még­is segí­tünk magunkon, a­hogy tudunk és bírni fogunk. Mu­lasztások történtek, de ezekről majd annak idejében. Különfélék. — márcz. 5. (A hivatalos lapból.) Konkoly Kálmán tartalé­kos hadnagy a honvédséghez áthelyeztetett. — Dr. Königs­baum Armin királyfi­ra, Kricska János és családja Budavári­ra, Szpolecsni Pál győri növendékpap Ürméncsi­re változtatta nevét. — A fővárosi pénzügyigazgatóság Moser Sándort ke­zelő gyakornokká nevezte ki. (Ő Felsége) tegnap Budapestről Bécsbe utazott; legközelebb azonban ismét Budapestre ér­kezik. (Rudolf koronaherczeg), az ő Felsége melletti minisztérium utján, a nemzeti muzeumnak megküldé a dunai utazásról irt művét. (Kossuth anyjának) arczképét megta­lálták Valot Imre hagyatékában. Az arczkép felajánltatott a függetlenségi pártnak, mely a hite­lességet konstatáltatja. (Halálozás.) Marcot, a párisi Temps buda­pesti levelezője ma reggel a Wurmházban, ahol la­kott, hagymázban meghalt. Ő a magyar viszonyok ta­nulmányozása végett időzött fővárosunkban; lapjának rokonszenves hangon irt viszonyainkról. Temetése iránt a budapesti franczia konzul fog intézkedni és részt fognak abban venni a magyar jour­nalisztika, a magyar írók és művészek társasága stb. (A Hon és a Lónyay-család.) A mai Hon, mint kijelenti, Lónyay Albert és a Lónyay­­család több tagja által történt felhívás következtében, a következő nyilatkozatot közli: Mint a Hon felelős szerkesztője, ezennel őszinte sajnálatom nyilvánítom, hogy figyelmem kikerülte e lap 1. évi febr. 28-án kelt számában azon czikk, mely a pénzügyi tagságra tör­tént szavazás alkalmával oly észrevételeket közölt, melyeknek a Lónyay »név«-re vonatkozásában a Lónyay »család« érzi magát megsértve, ennélfog­va kötelességemnek ismerem nyilvánítani, hogy az általam minden tekintetben tisztelt Lónyay családot s annak egyik kitűnő tagját, Lónyay Menyhért grófot, legtávolabbról sem lehetett szándéka e czikknek sér­teni, ennélfogva a fent említett czikkben minden erre vonatkozó kifejezést ezennel határozottan helyte­lenítek. Amennyiben ezen czikkben a volt pénzügymi­niszterre vonatkoztak némely kifejezések, azok épen nem Lónyay Menyhért gróf magán jellemére czé­­loztak, — melyet mindenkor tiszteltem, sőt megtá­madások ellen védelmeztem — csupán politikai állás­pontját érinthették, melylyel való ellentétben állásom köztudomású, bár ez a személyes becsülésből és tisz­teletből semmit le nem von. Jókai Mór. (Almássy Sándor képviselő úrtól) a következő sorokat vettük: A keddi esti lapban be­szédem oly kivonatban közeletvén, mely épen ellenke­zőleg értelmezhető, mint a minő beszédem czélja volt, kérem ezt aként helyreigazítani, hogy a belügymi­niszter úr figyelmét arra hívtam fel, hogy a községi jegyzők és bírák ellen, azon esetben, midőn már képtelenek több adót behajtani a népen, mint ha­nyagok ellen, az ő kárukra és költségükre küldenek végrehajtókat,­­ ezen állapot mi­előbbi orvoslását kér­tem. Almásy Sándor. (Főúri esküvő.) Br. Jósika Gyula s br. "Wesselényi Teréz esküvője Kolozsvárott hétfőn ment végbe. Az esküvőt a M. Polgár így írja le: A vőlegély, br. Jósika Gyula sötét lila bársony mentét, gyöngyszin­atillát, megyszin nadrágot, kalpagot vi­selt kócsagtollal, turkisz­ékitéssel. Vezették balról gr. Bethlen Olivia (megyszin ruha) jobbról gr. Thoroczkay Julia. A bájos menyasszonyt dr. Wesselényi Terézt vezették a násznagy, gr. Teleky Géza (sötétkék mente, nyuszt prémmel, vilá­goskék atilla, gyöngyszin nadrág, egy antik nászna­gyi bottal, turkisz ékszerek, melyek egykor a hires Teleki Mihály tulajdonát képezték, oldalán egy Rá­­kóczy kard.) Balról vezette Sigmond Ákos,­­sö­tét megyszin bársony mente, fekete atilla, smaragd gombokkal, világoskék nadrág, rubint és smaragdos boglár, kócsag-tollas főveg, smaragdos forgóval.) Bal­ról vezette gróf Bánffy György (piros bár­sony Zrínyi ments, galambszin­atilla, piros nadrág, rubin és türkisz ékitések. A főveg igen érdekes darab volt, a mennyiben a gróf Batthyány Lajosé volt. A toll rajta 100 aranyba került.) Gr. Bethlen Márkus, (fekete mente, vadgalambszin attila, megy­szin nadrág, türkisz ékszerek rubin és smaragdos forgó kócsaggal.) Ő vezette a bájos Tisza Jolánt, gr. Bethlen Sándor (lila mentében, sötét veres attila, téglaveres nadrág, öltözetén antik ékszerekkel.) ve­zette gr. Thoroczkay Esztert (rózsaszínben.) Ott lát­tuk Paget Jánost, a becsületrend kereszttel diszitve, vezette gr. Bánffy Bélánét, ki gyöngyszin ruhájában impozáns szép alak volt. A nászmenethez tartoztak továbbá br. Jósika János, huszár ezredesi ruhában, Nagy Péter püspök, br. Bánfi Ádámné, br. Jósika Andorné, Tolnay Reginaldné, Tisza Lászlóné, gróf Thoroczkay Miklósné. Az uj párt Weszely Károly apát-plébános adta össze. A szokásos szertartások közben szép alkalmi beszédet mondott a boldog uj pártnak. — Az esküvő bevégeztetvén, gróf Te­leki Géza kezében a bokrétás bottal megindította a menetet, s őt követte az uj pár karon fogva, utána a násznagy, nyoszolyó leányok, vőfélyek. A nászme­net kocsikra kerekedve, gróf Bánffy Béláékhoz ment, villásreggelire. A grófné ugyanis nénje a bájos menyasszonynak, s ezúttal mintegy az örömanyát he­lyettesítette. A vőlegény részéről az örömapa báró Jósika Pál hiányzott. Mindenki tudja, hogy a báró várfalvi tuskulánumában nagyon elvonult életet él. Semmi zaj, semmi mulatság ki nem tudja csalni az otthon barátságos fészkéből, hol szorgalmasan dol­gozik, olvas, tanul, esztergályoz, s békével nézi a világ zajos folyását, nem vágyakozva hullámai közé soha. Egy érdekes különcz alak, az értelmes művelt ember rokonszenves típusai közül. B. Jósika valóban nagyon kedves nejével, kinél szebb menyasszonyt a közönség régen nem látott, Nizzába utazott. (Gambetta és Turgenjeff.) A Gam­­betta-Turgenjeff affaireben egy orosz lap, úgy látszik, a hírneves orosz írótól következő helyreigazítást közöl: »Alaptalan, hogy Turgenjeff Gambettánál Flaubert úr érdekében interveniálni akart, mint a lapok hiresztelték. Ellenkezőleg Gambetta nem hiva­talos alakban már előbb megadta beleegyezését Flaubert könyvtárnoki kinevezéséhez, de később né­hány rokona óhajára megváltoztatta nézetét. Turgen­ieff e nézet­változásról nem lévén értesülve, Flaubert érdekében személyesen is szólani akart a franczia államférfiuval, ki Turgenjeffet azonban fogadni sem akarta. Az orosz iró tehát levelet irt Gambettának, de ez nem is válaszolt neki. Végre a két férfiú Arno­urhölgy szalonjában találkozott s itt Gambetta Tur­­genjeff kérését egyenesen megtagadta. Gambetta tehát csak abban követett el illetlenséget, hogy Tur­genseff levelére nem felelt. A­mi a lapok ez ügyről közölt további részleteit illeti, azok nagyobbára túl­zottak.« (Elfogatások Krakóban.) A krakói rendőrség Kemer Szaniszló, Drozdowski Vincze, Pavlovszki Sándor és Biesiadowski szoczialisták el­fogatása után valóságos hajtóvadászatot folytat a szoczialisták ellen. Házmotozások és elfogatások sű­rűn követik egymást. Elfogták Wonsovicz képzőmű­vészeti akadémiai hallgatót, azután Zabloczkit s a tanítóképezde két növendékét. Pár nap múlva újra két növendéket fogtak el s legutóbb Dombrovski képezdését épen előadás közben fogta el a rendőrség. (Hyme­n.) Ullmann Tinka kisasszonyt, Ull­­mann Károly ur leányát nőül vette Ullmann Emil ur, Ullmann M. G. urnak fia. Ezzel a családi köte­lék, mely az Ullmann-családot egybe fűzi, még szoro­sabb lett. (A zsebtolvajoknak­ tegnap rész nap­juk volt. A rendőrség különféle utczákban négy hír­hedt tolvajt kapott tetten, s fogott el. Nevek Huszti Béla, Löwy Adolt, Kohn Samu és Beregszászi Sámuel. (U­t­c­z­a­i botrány.) Tegnap este Kr. Te­réz asszony ment hazafele a váczi utczán, midőn há­rom fiatal ember hozzá lépett és az egyik szemtelen kérdést intézett hozzá. A nő a kérdésre megfelelő hangon válaszolt. Erre a három egyén egyike, Frau Adolf kereskedő segéd, az amúgy is vérig sértett nőt arezon ütötte. Nagy lárma támadt, a három fiatal ember — kereskedő segédek—futásnak akartak ered­ni, de egy rendbiztos el­fogta őket. Igazolásuk után egyelőre szabad lábra helyeztettek.

Next