Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)
1879-04-01 / 79. szám
79. szám. Szerkesztési iroda* Barátok-tere, Athenaeum-épület, 4. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kémiattellen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza* Ionda-hivatal * Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. kedd, ápril 1. 30. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit:* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli sartó ap adás együtt: X hónapra 2 írt. — 8 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különküldéseért felfifnető» évnegyedenként 1 forit* Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkereíteto? 49 eWOfc pay ipely napján tesrtpuls. is, mindenkor a hó első napjától isftjsíttatok. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti OS Napló kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeusa»épületi küldendők. 1 Pesti Napló táviratai. London, april 1. A szegedi segély alap ma 9500 font sterlingre rúgott. Bedford herczeg és Batthyány herczeg 100—100 irtot adtak. A north-schieldsi osztrák-magyar alkonzul 30 fontot gyűjtött. Bukarest, márcz. 31. Az 1879-iki költségvetés 108,376.539 fr. bevételt és 107,873.765 frank kiadást mutat fel. Az alkotmánymódosítási indítvány harmadik olvasása szerdán vagy csütörtökön lesz. London, márcz. 31. (Az alsóházból.) Hosszú vita után Mura visszavonta pótindítványát, mire a ház 306 szavazattal 246 ellenében elvetette Dieko bizalmatlansági javaslatát a zuu-háboru tárgyában. Bécs, ápril. 1. Az 1854-iki sorsjegyek mai húzásán 1204 s. 34 sz. 100.000 frtot, a 3959 s. 15 sz. 20.000 frtot nyert. Róma, April 1. Garibaldi levelet tesz közzé, melyben ellenzi azon tervet, hogy Új Guineába olaszok telepíttessenek ; felhívja az ifjúságot, maradjon Olaszországban, melynek szüksége lesz karjukra a függőben levő bel- és külügyi kérdésekben. Budapest, ápril 1. (A képviselőház erdőügyi bizottsága) tegnapi ülésében folytatta és befejezte az erdőívjavaslat tárgyalását s a 165. §. végig a szakaszokat kisebb lényegtelenebb módosítások beszámításával egészben elfogadta. Visszahatólag a tvjavaslat 37. 38. 39. §§ aira, azon elvi változtatás fogadtatott el, hogy a magán erdő birtokosok felesketett erdőőreinek qualifikácziójára nézve, — hogy azok szintén mint hiteles és rendőri közegek tekintethessenek, —• bizonyos könnyebbség állapíttatott meg. Végre behatóan vitatta meg a bizottság azon függőben hagyott elvi kérdést, vájjon a felállítandó erdőfelügyelők kinevezett, vagy törvényhatóságilag választott egyének legyenek-e. Kemény Gábor b. miniszter e kérdés minden oldalát megvilágító előleges kombináczió alapján összeállított költségvetést mutatott be, miután ebből a bizottság meggyőződött arról, hogy a tvhatóságok által választandó erdőfelügyelők intézménye tetemesen többe kerülne, mint a kormány által kinevezendő s az egész országban legfeljebb 14 létesítendő ily hivatal, továbbá, minthogy előreláthatólag ezek működése, ha kineveztetnek korrektebb, egyöntetűbb reend, az állam összérdekében gyakorlandó főfelügyelet tekintetéből is, s végre, hogy ezen intézmény ily módozatok mellett több garanciát nyújt, a bizottság ajavaslatban felállított kinevezési elvet fogadta el. Ezzel befejeztetvén a törvényjavaslat tárgyalása, még e tárgyban ápril 3-án lesz egy ülés, melyben a tvjavaslatra vonatkozó jelentés fog hitelesítetni s mely után azt Perényi Zsigmond b. a bizottság előadója a képviselőház elé fogja terjeszteni. (A porta körirata.) A török kormány márczius 20-án az európai hatalmakhoz köriratot intézett, hogy figyelmüket a kelet-ruméliai muzulmán lakosság gyászos és veszélyes helyzetére irányozza. A jegyzék a többek közt ezt mondja: Azon remény, hogy a bolgárok ellenséges érzülete a muzulmánok irányában igazságosabb és emberiségesebb érzelmeknek fog helyt adni, nem teljesült. A muzulmánok majdnem mindenütt ki vannak téve bolgár polgártársaik erőszakoskodásainak és nyomásának. A hatóságok nem védelmezhetik őket. A szerencsétlen áldozatok kivándorlásra kényszerittettek. Számos menekült érkezett Drinápolyba s ott megnehezítette a porta új tisztviselőinek feladatát. A porta tehát a hatalmakhoz felebbez s bízik humanitási érzelmeikben, hogy megvédik Kelet-Rumélia muzulmán lakosait az üldözések ellen, melyeknek a bolgárok részéről kitévék. A körjegyzék arra emlékeztet, hogy a berlini szerződés, összhangban az igazságosság legelemibb parancsaival, Kelet-Rumélia egész lakosságának faj és valláskülönbség nélkül teljes jogegyenlőséget ad. A hatalmak, melyek e szerződést aláírták, meg nem engedhetik tehát, hogy a lakosság egyik osztálya nyíltan azon másik osztály elnyomásán és rendszeres üldözésén dolgozzék, melynek hasonló jogai vannak s melynek ugyanazon védelemben kell részesülnie. (Viktor Hugo Párisról.) A franczia szenátus egyik osztályában Viktor Hugo is hozzászólt azon indítványhoz, hogy a kamrák székhelye Párisba visszahelyeztessék. A hírneves költő ezeket mondá: Önök Párissal foglalkoznak. Jól teszik. De a mód, mint teszik, rész. Feledik, hogy Páris magasan áll önök felett. Csak két város volt Európában az, ami ma Paris, Athén és Róma. Mint Athén, mint Róma, úgy Paris a város. Páris urbs. Páris uralkodik Francziaország felett, amint Francziaország uralkodik a világ felett. Midőn önök e város ellen, a város ellen fordultak, tudták-e akkor, mit tettek ? Nem. Meggondolták-e, minő akadályt gördített e város a barbárság elé, hogy két millió ember férfi nő és gyermek egyszerre a béke teljes élvezetéből, a császárság mámorából fölverve, a rémület közepette fölébredt és ez az óriási Babylon legyőzhetetlen Spártává változott át? Gondoltak-e asszonyainkra, az előkelők és a nép asszonyaira, amint ez utóbbiak mezítláb a jégen 17 foknyi hidegben hajnali négy órakor állottak a pék ajtaja előtt ? Gondoltak-e rá, hogy a fagyban, midőn az éhség kitört, a vadak beláthatatlan hadserege vasévet vont a polgárosodás köré ? Ez öt hónapig tartott. És ez a lakosság egyre tovább és tovább akart küzdeni. Hogy megmentsék az éhhaláltól, el kellett azt árulni. A történelem kezdete óta ilyet nem láttak. Páris Róma hatalmát Laczedamon hősiességével egyesítette. De Róma csak Róma, Laczedamon csak Laczedamon volt. Páris mindkettő volt, nagy mint Róma, legyőzhetetlen mint Laczedamon. Megértették uraim? Önök tisztelettel tartoznak Párisnak. Ezt önök elfeledték s én most emlékeztetem önöket reá. Ami a márcz. 1- át illeti, jobb ha nem szólunk róla, rettenetes és utálatos nap az : rettenetes, mint a polgárháború kiinduló pontja, utálatos,mert az ország ellenségével vívott háborún már átestünk. Megtettem kötelességem. Önök a nagy nemzetet képviselik ; én képviselem ama várost, mely azt nagggyá tette. Vonják le ebből a következtetést. A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) julius 24. Boldogságos Isten! Minő esemény zavarta meg egyszerre életemet! Álom játéka vagyok-e? Valóban én vagyok-e, kihez Mathild e rémületes szavakat intézte: »Távozzék, távozzék és engedje elfelednem, hogy ismertem önt!« Mi történt? Mit tettem? Mi az én vétkem ? Megkísértem elmondani azon fájdalmas jelenetet, melynek emlékét lelkem örökké meg fogja őrizni és melynek előidézésében ama de Sardes marquisnő kezét sejtem, kit nem ismerek és ki nem nyerve vissza megsértett férjének kegyét, azon látszik igyekezni, hogy rajtam boszulja meg magát, miután nem sikerült bűntársául megnyerni és miután ezáltal törekvése meghiúsult. Tegnap este tíz óra felé váltam el Mathildtól, miután hosszú sétát tettünk a parkban, és hoszszasan elbeszélgettünk, mely beszélgetés alatt Mathild még nagyobb bizalmat tanúsított irántam, mint az előtte való napokban. Beavatott életmódja foglalkozásaiba, a jótettekbe, melyeket ezen általa átalakított vidéken véghez visz, és mely neki köszönheti, hogy nincs ott egy szerencsétlen sem. És midőn kértem őt, hogy engedné meg, hogy én is részes legyek e jótettekben, így szólt mosolyogva : — Várjon, várjon. Nemsokára házasok leszünk, és akkor önnek is meg lesz illő része ezekben. »Nemsokára házasok leszünk !« E szavak a legnagyobb elragadtatásba ejtettek. Néhány órára elválásunk után még mindig nem voltam képes aludni; e néhány szó, mely magában foglalta összes reményeimet és földi boldogságomat, egész lényemet felizgatta. Fájdalom ez nem volt egyéb csalódásnál. Ma reggel, egyedül lévén szobámban, épen de Sardes marquisnak írtam, midőn Desarnaux úr belépett. Az egykori főtanácsos, egész atyai érzelemmel viseltetik irántam. Szereti ismételni, hogy szellemem tetszik neki, hogy társaságomat kellemesnek találja, és ezért gyakran jó reggel hozzám, hogy felszólítson egy sétára, melyet felkelés után mindig meg szokott tenni. Megjelenése tehát nem lett volna meglepő, ha arcza, mely rendesen mosolyog, nem fejezi ki a legfeltűnőbb szomorúságot. — Mi baja önnek ? kérdeztem tőle, egészen meghatva külseje által. De anélkül, hogy feleletet adott volna, ő kezdett kérdezni. — Miksa úr! szólt, én becsületes embernek tartom önt, és azért őszinte és igaz feleletet követelek öntől azon kérdésre, melyet kénytelen vagyok önhöz intézni. Nincs múltjában egy rosz cselekedet, melyet szemére vethetne magának ? — Egy rosz cselekedet! kiáltottam fel; nem értem önt. — Nincs olyan, mely önnek lelkiismeretfurdalást okoz ? — Nincs, uram, nincs. — Ismételje ezt Mathildnak, mert önt rágalmazták, és oly rut színekkel festették előtte, mint oly embert, ki képes gyalázatos tettre. — Ki a nyomorult, ki vádolni mer ? kérdeztem, semmit nem értve az egészből. — Mathild várja önt. Siessen hozzá. Ő vár önre. Én mint őrült futottam a kis szalonba, melyben Cervolle kisasszony rendesen időzni szokott. Most is ott volt, de nem egyedül, mert Desarnaux asszony, ép oly szomorú arczkifejezéssel mint férje, állott mellette. Egy íróasztal előtt ülve, melyre támaszkodva, barátnőm halvány homlokát remegő kezeibe temette, szemeit egy előtte fekvő nyitott levélre szegezte. Midőn tekintetét reám vetette, láttam hogy ezen imádott szemek még nedvesek voltak, nem rég hullott könyektől. — De mi történik ? kérdeztem tőle. Mathild a levelet lassan kezébe véve, és azt nekem nyújtva, csak e három szóval felelt: — Fogja uram, olvassa. Arczkifejezése, és hangja megdöbbentettek. — Nem tudom mivel vádolnak, kiáltottam fel, anélkül, hogy tudnám, megesküszöm, hogy nincs semmi, amit szememre vethetnék. — Olvassa előbb! felelte Mathild szelíden. Szót fogadtam, és elolvastam azon átkozott levelet, azt a bűnös levelet, melyet női kéz irt, és mely aláírás nélkül volt. Íme a szavak, mely eltörülhetlenül vésődtek emlékező tehetségembe, és melyeket mindenkor szóról szóra fogok elmondhatni: »Cervolle kisasszony, mint mondják, azon ponton áll, hogy vagyonát és kezét Chamblay Miksa úrnak engedje át, ki de Sardes marquis úr törvénytelen fia. Cervolle kisasszonyt egy ismeretlen barátnője kötelességének érzi figyelmeztetni, hogy Chambray Miksa úr nem veheti őt nőül, anélkül, hogy egy régibb szent ígéretét ne szegné meg. Több mint két év előtt, Cannesban, hol mérnöki állást foglalt el, szivét és esküjét egy asszonynak adta, ki ígéreteinek hitelt adott, és ki nem mondott le ígéreteinek megvalósításáról, épen ezen eskük folytán. Hogy Chamblay Miksa úr, ki akkor igen szerelmesnek látszott, ezen ígéretekről megfeledkezett, ez az ő dolga; de Cervolle kisasszony tapasztalhatja ebből, hogy mit ér az oly szív, mely a szerelemről, melyet örökké tartónak nevezett, oly gyorsan átmegy új szerelemre. Azon nő neve, kinek Chamblay Miksa úrhoz jogai vannak: Wellysney Mari. Ő él, és rövid idő múlva meg fog jelenni, bízva annak hűségében, ki miatt önkénytes homályra ítélte el magát. A szerelem után ítélve, melyet iránta táplált, azt lehet határozottan állítani, hogy Chamblay úr, akár megesküszik vele, akár nem, minden esetre ismét rabszolgája lesz szenvedélyének. Ki akarja-e magát tenni Cervolle kisasszony azon kellemetlenségnek, hogy férjét egy vetélytársnő által lássa elidegenítve?« Ez volt az egész! De mennyi volt e néhány sorban! Az egész múlt merült fel lelkem előtt! Mathild aggodalmasan tekintett reám, feszólalásomat várva. Miután az adatok valóságát nem tagadhattam, magyarázatot akartam adni. — Feleljen, feleljen, mondá Mathild élénken; mondja, hogy e levél hazudik és én elszakítom és elfeledem és nem fogok többé máskép visszaemlékezni arra, mint egy rész álomra. — E levél nem hazudik, de nem tökéletes. Igen, én szerettem Wellysney Marit. De még az napon, midőn férje halála által visszanyerte volt szabadságát, eltávozott, azon ürügy alatt, hogy vagyonát rendbe hozza, és kijelentve, hogy a boldogságot csak a gazdagsággal egyesítve képzelheti, és hogy nem volna képes megelégedni a középszerűséggel, még ha azt egy oly szerelem, minő az enyém, szépítené is. Ő, igaz hogy megígérte, hogy visszajő, de nem tért vissza, és én hasztalanul vártam reá. Azután a szerelem, melyet iránta tápláltam, lassan elszendergett, kiköltözött szivemből, és végül, megismerkedtem önnel kisasszony és megszerettem önt. — És ön nőül akart engemet venni, anélkül, hogy kérdezte volna magában, hogy mit felelne a másiknak, ha az egyszerre megjelennék ön előtt! E szavak kiejtése után Cervolle kisasszony felemelkedett helyéről. Én kezeimet esdeklő tekintettel nyújtottam ki. Ő pedig így szólt: — Én nem kétkedem őszinteségében. Azt hiszem, hogy ön valóban szeret, miután azt mondta: De minő bizalmam legyen szivének állandóságában ? Elég volt két évi idő, hogy annak emlékét szivében eltörölje, kihez ép ily szavakkal szólt! És azután, hogy lehetnék boldog ön mellett, azon gondolat által gyötörve, hogy előttem más is hallotta e szavakat ? Azon gondolatban leltem örömet, hogy én vagyok első szerelme !... Kimerülten és halványan rogyott vissza székére és könyei záporként ömlöttek szemeiből. Hozzá siettem, esdekeltem, sírtam, mint ő és megesküdtem, hogy ő egyedül bírja szívemet. De semmivel sem lehet nehezebben elbánni, mint az egészen ártatlan lelkekkel, kik semmit nem tudnak a szenvedélyekről és a férfiakat az ő képök után ítélik meg, anélkül, hogy megértenék, hogy a férfi, ha házassága előtt bármennyire szeretett is, szerelmi képességéből mit sem veszített. Mathild ekkor mondta ki e borzasztó szavakat: — Távozzék! távozzék! és engedje elfelednem, hogy ismertem önt. Újra kértem és esdekeltem. Désarnauxné szelíden félre vont és igy szólt: — Jöjjön Miksa úr, az ön jelenléte fájdalmat okoz neki. E szavak után Désarnauxné férjére bizott, kinek fájdalmam benyomása alatt kifejeztem felháborodásomat és haragomat, ő férfi, és mint ilyen megértett és kimentett. De azért azon nézetben van, hogy egy időre hagyjam el Cervollet. Úgy gondolja, hogy a távolból, leveleim által, könnyebben hatok majd Mathild felháborodott szívére, mintha közelében maradok, felindulását a megfontolás le fogja csendesíteni, de most még az első heves roham befolyása alatt áll. Néhány óra múlva elhagyom a kastélyt, de vissza fogok térni, arra megesküszöm, mert a jövőben életem egyetlen czélja az lesz, hogy visszanyerjem Mathild szivét. Wellysney Mari visszatérhet. Én nem leszek képes elfeledni a fájdalmat, melyet az ő nevében okoztak nekem. — Vége a második résznek. — Országgyűlés. A képviselőhöz ülése ápril 1-jén. Elnök: Váradi Gábor. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Keményprábor Péchy Tamás, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán ). Az utóbbi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elintézetlen tárgyakról szóló elnöki jelentés felolvastatván, a ház irodájába tétetik le. Emmer Kornél előadó bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését a magyar északnyugati vasút kiépítésére vonatkozó 1870 : 41. t. sz. hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A Romániával való vasúti csatlakozásról szóló törvényjavaslat tárgyalása után fog napirendre tűzetni. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kéri a házat, hogy a törvényjavaslatot a budget tárgyalása után a holnapi ülés napirendjére tűzze ki. Csanády Sándor utal arra, hogy a ház már tegnap elhatározta, hogy a budgettörvény letárgyalása után a Romániával való vasúti csatlakozásra szóló tvjavaslat fog tárgyaltatni. Éles Henrik pártolja a pénzügyminiszter indítványát. Madarász József nem fogadja el Szapáry indítványát, mert ha a budgettörvény ma letárgyaltatik, lehetetlen rögtön tárgyalás alá venni azon jelentést, mely csak az imént nyújtatott be. Elnök Madarászszal szemben megjegyzi, hogy a romániai vasúti csatlakozásról szóló törvényjavaslat az esetben sem tárgyaltathatnék ma, ha esetleg a budgettörvény még ma elintéztetnék, mert nincs napirendre tűzve. A ház rövid eszmecsere után Molnár Aladár és Tisza Kálmán felszólalása után elhatározza, hogy a szóban forgó törvényjavaslat esetleg, ha a romániai szerződés tárgyalása befejeztetnék a holnapi ülésben, mindenesetre pedig a csütörtöki ülésben tárgyaltassék. Tárgyalás alá vétetett a budgettörvény. Hegedűs Sándor előadó ajánlja a törvényjavaslatot. Fröhlich Gusztáv nem számszerű tekintetből bírálja a költségvetési törvényt. A megállapított költségvetésért a többséget terheli a felelősség, de szóló a bevételek szedésére és a kiadások fedezésére a jelenlegi kormányt nem hatalmazza fel. E kormányban megingott számos azelőtti támogatójának uralma, kik a fúziótól sikert vártak, de csatlakoztak. Szaló is ezek közzé tartozik. Belátta, hogy e kormány fantomok után vadász s ez által megingatja az ország jólétét, állami alapjait és jövendőjének biztosítékait. Nem szavazza meg e kormánynak a költségvetési törvényt, mert azt tapasztalta, hogy a kormány a békés czélokra megszavazott 60 milliót hadi czélokra költötte el. Ily kormányban senki sem bizhatik, az nem nyújt többé erkölcsi garancziát arra, hogy a budgetben megszavazott költségeket az abban megszavazott czélokra fogja fordítani. Pedig — igy folytatja — méltóztassék elhinni a t. háznak, hogy megkísértettem magam előtt megvédeni a kormány politikáját s nem könnyen s szívesen váltam ki egy pártból, melynek annyi évekig voltam tagja, de nem lehetett azt magamévá tenni,mert ezen politika folytatásában én legjobb meggyőződésem szerint hazám létfeltételét láttam megtámadva, igenis, Magyarország további fenállását láttam veszélyeztetve a jelenleg követett politika által. Sok nemzetiségű monarchiánknak csak két összetartó kapcsát képzelhetem, az egyik az absolutisés , erőszakos hatalomra s autokrat akaratra hatírozva, a másik az alkotmányosság, közjólétre alapítva, hamar századokon át rendelkezett feltételeivel , az erőszak erejével, —em ez már kezdetben válságossá ígérkezik lenni, mert hiányzik feltétele: a közjólét. Kormányunktól a mondottaknál fogva én a közjólétre való törekvést követelem, — most már kérdem én, milyen irányban fokoztatik a közjólét kalandos külügyi politikánk által ? Vájjon javítja-e pénzügyi helyzetünket egy népességében megtizedelt, elpusztított tartomány, melynek európai állam színére emelése milliomokat fog megemészteni? Fogja-e emelni hazám lakói jólétét egy politika, mely, habár eddig tagadtatik is, hiszen tagadtatott az okkupáczió maga is, mely nem fogja véget érni az okkupáczió, illetőleg annexióval. Tovább kell majd menni, kell még nekünk Novi-Bazár és Szalonik. Kell nekünk egy kikötő az Aegeumi tengeren, szükségesek lesznek kikötői építések a la Fiume, kell majd az újonnan megszerzett tartományok megvédésére egy nagy flotta, mely daczára annak, hogy hazánkból nem fognak alkotni tengeri hatalmat, milliomokat és milliomokat fog elnyelni s tovább is elszegényítve drága hazánkat, létalapját a népnek jólétét megsemmisítve, az egyedüli összetartó kapcsot elpusztítani. Egy kormányt, melynek politikája ily eredményeket ígér, nem támogathatom szavazatommal és azért, amint már kijelentettem, nem szavazom meg a szőnyegen levő javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Schäffer Antal nem azért szólal fel, hogy künn az országban, vagy benn a házban hatást idézzen elő. (Halljuk ! Halljuk!) Nem csupán szubjektív szempontból bírálja a helyzetet, hane objektív szempontból. Megszavazza a költségvetési törvényt, mert a kormány által követett politikát helyesnek tartja, főleg a külpolitika terén. A legújabb időkig monarchiánkat azért vádolták, mert nem tudott foglalni, most foglalt és ezért vádolják. Bosznia kérdését, azt hiszi, a jövő fogja helyesen megbírálni. Szaló a maga részéről helyesnek tartja, hogy monarchiánk kelet felé törekszik, sőt azt kívánja, hogy »menjünk tovább« (nagy derültség.) Tovább a Balkánig s szerezzük vissza Nándorfehérvárt s lobogtassuk ott az igazi kereszténység zászlaját. (Derültség.) A kormány hazafiságában és jóakaratában a maga részéről nem kételkedik; azt hiszi, hogy ebben kételkedni lehet ugyan, de nem szabad. felénk derültség. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Általánosan hangoztatott bajaink okát a múltban keresi, egyebek között pedig adminisztrácziónk rendetlenségében és bíráskodási rendszerünkben. Külnösen a vámügyek terén panaszolja fel az illető tőzegek lelkiismeretlen eljárását, (Nagy derültség a mioldalon.) a túlterhelő adókat, különösen a luxusadókat, a bonyolódott bírósági eljárást. Mindezért azonban nem lehet a jelen kormányt vádolni és az ellenzék mégis a jelen kormány ellen izgat. Békességre és egyetértésre int, mert a nép nem azért küldte ide képviselőit, hogy azok itt holmi szatirika humorisztikus czélzásokkal éljenek s az időt pazarolják. (Élénk derültség a baloldalon.) Az egyenetlenség volt régi bajunk, pedig ha az egyenetlenség ördöge valamely tűzhely alá vette magát, azon a fazekak nem jól állanak. (Derültség a mi oldalon.) Legyünk tehát egyek, — úgymond — álljunk egymás mellé minden pártkülönbség nélkül, nyújtsunk egymásnak kezet, mely a haza szeretet angoló tüzében összeforrjon, hogy így egyetértve működjünk! (Egy hang balról: Amen !) Felkéri az ellenzéket, hogy tegyen le az emberi gyarlóság egyik nagy tényezőjéről: az önérzésről, mely kutforrása az özvegységnek, a féltékenységnek és a czivódásnak. (Derültség a baloldalon.) Nagy tévvel tiltakozik az adóemelés ellen. Mindezen felsorolt és fel nem sorolt bajok okát azonban a múltban találja. Teljes bizalommal lévén a kormány iránt, arról részakaratot nem tételez fel, egyes tagjai becsületességéről csak jót tesz fel s azért megszavazza a költégvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) Csanády Sándor a közös ügyes alapban látja a közerkölcsiség sülyedését és Tisza Kálmán úr (Nagy derültség.) ezen általa is átkosnak nevezett alapon folytatja működését és ezen alapon gyilkoltatta le honfitársaink ezreit Boszniában és Herczegovinában. Oly kormánynak, mely ezen alapon áll, sem szóló, sem társai nem szavaznak meg egy krajczárt sem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Zsíros Lajos hosszasan s általános figyelmetlenség között polemizál a budgettárgyalás alkalmával felszólalt szónokokkal s végre kijelenti, hogy a kormány iránt bizalommal viseltetvén, elfogadja a budgettörvényt. Lukács Béla nem fogadja el a törvényjavaslatot. Nem akar elkésett budgetbeszédet tartani. Csak azon tényre utal, hogy a kormány, midőn megalakult, a nemzet majd osztatlan bizalmával találkozott, most pedig csak auxiliáris szavazatok segélyével és mindenféle taktikával képes csak a többséget ideig-óráig fenntartani. (Igaz a balon.) A felelősséget a kormányra és az azt támogató többségre hárítja. Hivatkozik arra, mi az ellenzék részéről a budgettárgyalás alatt mondatott. A budget nem reális s ezt a kormánypárt nem cáfolta meg , ezen kívül elvetette a bizottság kiküldésére vonatkozó indítványt. A jelenlegi kormánynak nincs érzéke az ország közgazdasági érdekei iránt, de külügyi és átalános politikai iránya tekintetében is megingott iránta az ország bizalma. Ily körülmények között a budgettörvényben foglalt felhatalmazást nem szavazhatja meg. (Helyeslés a baloldalon) s a felelősséget e politika folytatásáért a kormányra s a többségre hárítja. (Élénk helyeslés a balfelől.) A ház ezután úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja a törvényjavaslatot. * Ezzel az ülés ,a2 órakor ért véget. A holnapi ülésben a Romániával kötött vasúti szerződés fog tárgyaltatni: város kapitány, Harold új aradi molnár, Huber Bernát kereskedő stb. mind azt vallották, hogy visszaélések történtek. Schauer szerint igaz, hogy a leállító bizottság által 250 írttal megvett lovak közül két darab egyegy szemére vak volt; az is igaz, hogy csupa öreg lovakat vezettek elő; azt is bizonyítja, hogy midőn a város igás lovaiért darabonkint 200 írttal megelégedni nem akart, a Borozó bizottság elnöke , Milutinovits alezredes, Gutzjáler és Csobán jelenlétében Schwimmerre utalva azt mondá neki: »Der muss auch etwas verdienen.« Bizonyítja, hogy a város lovai után Schwimmer neki előbb darabonkint 200 frtot, másnap mikor újra oda küldetett, a darabonkint hátralékos 50 frtot is kifizette. Előadja, hogy egy gazda szürke lova, mint alkalmatlan visszautasíttatott, de midőn azt Schwimmer, (ez volt a lószállitó) levágott farkkal elővezette, alkalmasnak találtatott. Második tanú Salacz Gyula polgármester. Előadja, hogy Urbányi főkapitány hozta tudomására, miszerint a lóállításnál visszaélések fordulnak elő, hogy a lótulajdonosok a bizottság elé direkte nem juthatnak, s a hirdetmény ellenére egy vállalkozó közvetítése fogadtatik el. Mikor újabb panaszok érkeztek hozzá, Urbányi főkapitányt átküldötte a temesvári katonai parancsnoksághoz a visszaélések feljelentése végett. Egyuttal elhatározta próbára tenni a bizottságot s a város igás lovait, melyek évekkel ezelőtt 80—90 frton vásároltattak s nem voltak jókarban, elküldötte, hátha beveszik s ez esetben uj és jobb lovakat vásárolhat a város. A 80 frtos lovak, melyek három éven át terhes munkára használtattak, 200 írtjával szó nélkül megvétettek az állam részére, s midőn a polgármester a teljes 250 frtnyi árt követelte, Schauer városgazdának kifizették a hátralékot s igy a város négy lovát 250 frtjával adta el. Urbányi főkapitány feljelentésére egy tábornok jött át vizsgálatot tartani, azonban mikor ez eltávozott, újra sor- t dultak elő panaszok. Harmadik tanú Urbányi János vár,főkapitány. Ha — úgymond — alap nem lett volna a panaszra, nem kellett volna neki feljelentést tennie Temesváron. Első visszaélés volt, hogy Scudher táborszernagy mit sem tudott arról, hogy a lósorozásnál literáns működik közre; a hirdetés szerint is minden lótulajdonosnak joga lett volna lovát elővezetni, pedig ez itt nem történt. Az is visszaélés volt, hogy a megvett lovak árát nem az állam közegei, hanem Schwimmer és társai fizették ki. Mikor a vizsgálat végett kiküldött tábornok eltávozott, azok a lovak, melyeket ez alkalmatlanoknak osztályozott, bevetettek Schwimmer útján. Többire nézve megerősíti polgármester előadását, így vallottak a többi tanúk is. Az esküdtek a vádlott szerkesztőt egyhangúlag fölmentették s a közös hadügyminiszter elmarasztaltatott 176 főt perköltségben. A hadügyminiszter sajtópere. Az Aradon márcz. 28-án lefolyt sajtóper igen erősen kompromittálja a katonai levásárló bizottságokat. A gazdák köréből e bizottságok ellen mindig sok volt a panasz s különösen azt hangoztatták, hogy a bizottságok a lókereskedőktől drágábban veszik a lovakat, mint a lótenyésztőktől, s a tenyésztők ajánlatait általában visszautasítják. Ilyen adatokat említett fel az Arader Zeitung derék szerkesztője, Hatos úr, mire a hadügyminiszter a lap ellen az aradi törvényszék előtt sajtópert indíttatott. A törvényszék elé a vádlott által idéztetett tanuk: Schauer Arad városi gazda, Salacz polgármester, Urbányi Különfélék: april 1. (A hivat,lap) ma kezdi meg a berlini szerződés közlését. Király ő Felsége Mocskovcsák János bazini ágostai hitvallása evangélikus lelkésznek, 50 évi sikeres működése eli méréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (A szegediek javára) a belügyminisztériumhoz újabban, a mai hir. lap kimutatása szerint mintegy 45.369 frt folyt be. Ehhez járultak többi közt a londoni Gresham életbizt. társaság részvényesei 2000 frt, Weisz bukaresti könyvkereskedő 50 db Napóleon, egy eckernföldi (Slezvig) leány-olvasókör 22 márkával, több hazai vasút személyzete 1533 frt, Szepesmegyei gyűjtés 1323 frt, alsau-i d’Hennin Angelika lgne Párisban 1000 frt, báró Miske Imre mosonyi főispán 1000 frt, Kolozsvár város adománya 2000 frt, kolozsvári gyűjtés 2550 frt, bácsmegyei gyűjtés 3000 frt, a m. kir. honvédcsapatok körében 3703 frt, a szász egyetem 200 frt, Újvidék adománya 1500 frt, újvidéki gyűjtés 3717 frt, gróf Beust gyűjtése 19.300 frank bankjegy és 2480 frank arany, Komárom város adománya 1000 frt, a bécsi magyar segélyző-egylet estélyének jövedelme 808 frt, Beszterczebányai gyűjtés 1418 frt. (Izabella) a volt spanyol királynő, a szegediek javára gr. Beust követ termeiben Párisban tartott hangverseny alkalmával a jótékony czélra 500 frankot adományozott.