Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-01 / 79. szám

79. szám. Szerkesztési iroda* Barátok-tere, Athenaeum-épület, 4. lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. K­émiattellen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza* Ion­da-h­ivatal * Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. Budapest, 1879. kedd, ápril 1. 30. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit:* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli sa­rtó ap adás együtt: X hónapra 2 írt. — 8 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felfi­fn­ető» évnegyedenként 1 forit* Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkereíteto? 49 eWOfc pay ipely napján tesrtpuls. is, m­indenkor a hó első napjától isftjsíttatok. Hirdeté­sek szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti OS Napló kiadó­ hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Ath­enaeusa»épületi küldendők. 1 Pesti Napló táviratai. London, april 1. A szegedi segély alap ma 9500 font sterlingre rúgott. Bedford herczeg és Batthyány herczeg 100—100 irtot adtak. A north-schieldsi osztrák-magyar alkonzul 30 fontot gyűjtött. Bukarest, márcz. 31. Az 1879-iki költségve­tés 108,376.539 fr. bevételt és 107,873.765 frank ki­adást mutat fel. Az alkotmány­módosítási indítvány harmadik olvasása szerdán vagy csütörtökön lesz. London, márcz. 31. (Az alsóházból.) Hosszú vita után Mura visszavonta pótindítványát, mire a ház 306 szavazattal 246 ellenében elvetette Dieko bizalmatlansági javaslatát a zu­­­u-háboru tárgyában. Bécs, ápril. 1. Az 1854-iki sorsjegyek mai húzásán 1204 s. 34 sz. 100.000 frtot, a 3959 s. 15 sz. 20.000 frtot nyert. Róma, April 1. Garibaldi levelet tesz közzé, melyben ellenzi azon tervet, hogy Új Guineába olaszok telepíttessenek ; felhívja az ifjúságot, marad­jon Olaszországban, melynek szüksége lesz karjukra a függőben levő bel- és külügyi kérdésekben. Budapest, ápril 1. (A képviselőház erdőügyi bizott­sága) tegnapi ülésében folytatta és befejezte az er­­dőívjavaslat tárgyalását s a 165. §. végig a szakaszo­kat kisebb lényegtelenebb módosítások beszámításá­val egészben elfogadta. Visszahatólag a tvjavaslat 37. 38. 39. §§ aira, azon elvi változtatás fogadtatott el, hogy a magán erdő birtokosok felesketett erdőőreinek qualifikáczió­­jára nézve, — hogy azok szintén mint hiteles és rend­őri közegek tekintethessenek, —• bizonyos könnyebb­ség állapíttatott meg. Végre behatóan vitatta meg a bizottság azon függőben hagyott elvi kérdést, vájjon a felállítandó erdőfelügyelők kinevezett, vagy törvényhatóságilag választott egyének legyenek-e. Kemény Gábor b. miniszter e kérdés min­den oldalát megvilágító előleges kombináczió alapján összeállított költségvetést mutatott be, miután ebből a bizottság meggyőződött arról, hogy a tvhatóságok által választandó erdőfelügyelők intézménye tetemesen többe kerülne, mint a kormány által kinevezendő s az egész országban legfeljebb 14 létesítendő ily hivatal, továbbá, minthogy előreláthatólag ezek mű­ködése, ha kineveztetnek korrektebb, egyöntetűbb re­­end, az állam összérdekében gyakorlandó főfelügye­let tekintetéből is, s végre, hogy ezen intézmény ily módozatok mellett több garanc­iát nyújt, a bizott­ság a­­javaslatban felállított kinevezési elvet fo­gadta el. Ezzel befejeztetvén a törvényjavaslat tárgya­lása, még e tárgyban ápril 3-án lesz egy ülés, mely­ben a tvjavaslatra vonatkozó jelentés fog hitelesítet­ni s mely után azt P­e­r­é­n­y­i Zsigmond b. a bizott­ság előadója a képviselőház elé fogja terjeszteni. (A porta körirata.) A török kormány márczius 20-án az európai hatalmakhoz köriratot in­tézett, hogy figyelmüket a kelet-ruméliai muzulmán lakosság gyászos és veszélyes helyzetére irányozza. A jegyzék a többek közt ezt mondja: Azon remény, hogy a bolgárok ellenséges érzülete a muzulmánok irányában igazságosabb és emberiségesebb érzelmek­nek fog helyt adni, nem teljesült. A muzulmánok majdnem mindenütt ki vannak téve bolgár polgártár­saik erőszakoskodásainak és nyomásának. A hatósá­gok nem védelmezhetik őket. A szerencsétlen áldoza­tok kivándorlásra kényszerittettek. Számos menekült érkezett Drinápolyba s ott megnehezítette a porta új tisztviselőinek feladatát. A porta tehát a hatalmakhoz felebbez s bízik humanitási érzelmeikben, hogy megvédik Kelet-Ru­­mélia muzulmán lakosait az üldözések ellen, melyek­nek a bolgárok részéről kitévék. A körjegyzék arra emlékeztet, hogy a berlini szerződés, összhangban az igazságosság legelemibb parancsaival, Kelet-Rumélia egész lakosságának faj és valláskülönbség nélkül tel­jes jogegyenlőséget ad. A hatalmak, melyek e szerző­dést aláírták, meg nem engedhetik tehát, hogy a la­kosság egyik osztálya nyíltan azon másik osztály el­nyomásán és rendszeres üldözésén dolgozzék, melynek hasonló jogai vannak s melynek ugyanazon védelem­ben kell részesülnie. (Viktor Hugo Párisról.) A franczia szenátus egyik osztályában Viktor Hugo is hozzá­szólt azon indítványhoz, hogy a kamrák székhelye Párisba visszahelyeztessék. A hírneves költő ezeket mondá: Önök Párissal foglalkoznak. Jól teszik. De a mód, mint teszik, rész. Feledik, hogy Páris magasan áll önök felett. Csak két város volt Európában az, a­mi ma Paris, Athén és Róma. Mint Athén, mint Róma, úgy Paris a város. Páris urbs. Páris uralkodik Francziaország felett, a­mint Francziaország uralko­dik a világ felett. Midőn önök e város ellen, a város ellen fordultak, tudták-e akkor, mit tettek ? Nem. Meg­gondolták-e, minő akadályt gördített e város a barbár­ság elé, hogy két millió ember férfi nő és gyermek egy­szerre a béke teljes élvezetéből, a császárság mámo­rából fölverve, a rémület közepette fölébredt és ez az óriási Babylon legyőzhetetlen Spártává változott át? Gondoltak-e asszonyainkra, az előkelők és a nép asszonyaira, a­mint ez utóbbiak mezítláb a jégen 17 foknyi hidegben hajnali négy órakor állottak a pék ajtaja előtt ? Gondoltak-e rá, hogy a fagyban, midőn az éhség kitört, a vadak beláthatatlan hadserege vas­évet vont a polgárosodás köré ? Ez öt hóna­pig tartott. És ez a lakosság egyre tovább és tovább akart küzdeni. Hogy megmentsék az éhhalál­­tól, el kellett azt árulni. A történelem kezdete óta ilyet nem láttak. Páris Róma hatalmát Lacze­­damon hősiességével egyesítette. De Róma csak Ró­ma, Laczedamon csak Laczedamon volt. Páris mind­kettő volt, nagy mint Róma, legyőzhetetlen mint La­­czedamon. Megértették uraim? Önök tisztelettel tartoznak Párisnak. Ezt önök elfeledték s én most emlékeztetem önöket reá. A­mi a márcz. 1- át illeti, jobb ha nem szólunk róla, rettenetes és utálatos nap az : rettenetes, mint a polgárháború kiinduló pontja, utálatos,mert az ország ellenségével vívott háborún már átestünk. Megtettem kötelességem. Önök a nagy nem­zetet képviselik ; én képviselem ama várost, mely azt nagggyá tette. Vonják le ebből a következtetést. A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) julius 24. Boldogságos Isten! Minő esemény zavarta meg egyszerre életemet! Álom játéka vagyok-e? Valóban én vagyok-e, kihez Mathild e rémületes szavakat in­tézte: »Távozzék, távozzék és engedje elfelednem, hogy ismertem önt!« Mi történt? Mit tettem? Mi az én vétkem ? Megkísértem elmondani azon fájdalmas jele­netet, melynek emlékét lelkem örökké meg fogja őrizni és melynek előidézésében ama de Sardes mar­­quisnő kezét sejtem, kit nem ismerek és ki nem nyerve vissza megsértett férjének kegyét, azon látszik igye­kezni, hogy rajtam boszulja meg magát, miután nem sikerült bűntársául megnyerni és miután ezáltal tö­rekvése meghiúsult. Tegnap este tíz óra felé váltam el Mathildtól, miután hosszú sétát tettünk a parkban, és hosz­­szasan elbeszélgettünk, mely beszélgetés alatt Ma­thild még nagyobb bizalmat tanúsított irántam, mint az előtte való napokban. Beavatott életmódja foglal­kozásaiba, a jótettekbe, melyeket ezen általa átala­kított vidéken véghez visz, és mely neki köszönheti, hogy nincs ott egy szerencsétlen sem. És midőn kér­tem őt, hogy engedné meg, hogy én is részes legyek e jótettekben, így szólt mosolyogva : — Várjon, várjon. Nemsokára házasok leszünk, és akkor önnek is meg lesz illő része ezekben. »Nemsokára házaso­k leszünk !« E szavak a leg­nagyobb elragadtatásba ejtettek. Néhány órára elvá­lásunk után még mindig nem voltam képes aludni; e néhány szó, mely magában foglalta összes reményeimet és földi boldogságomat, egész lényemet felizgatta. Fájdalom­ ez nem volt egyéb csalódásnál. Ma reggel, egyedül lévén szobámban, épen de Sardes marquisnak írtam, midőn Desarnaux úr be­lépett. Az egykori főtanácsos, egész atyai érzelemmel viseltetik irántam. Szereti ismételni, hogy szellemem tetszik neki, hogy társaságomat kellemesnek találja, és ezért gyakran jó reggel hozzám, hogy felszólítson egy sétára, melyet felkelés után mindig meg szokott tenni. Megjelenése tehát nem lett volna meglepő, ha arcza, mely rendesen mosolyog, nem fejezi ki a legfeltűnőbb szomorúságot. — Mi baja önnek ? kérdeztem tőle, egészen meghatva külseje által. De anélkül, hogy feleletet adott volna, ő kez­dett kérdezni. — Miksa úr! szólt, én becsületes embernek tar­tom önt, és azért őszinte és igaz feleletet követelek öntől azon kérdésre, melyet kénytelen vagyok önhöz intézni. Nincs múltjában egy rosz cselekedet, melyet szemére vethetne magának ? — Egy rosz cselekedet! kiáltottam fel; nem ér­tem önt. — Nincs olyan, mely önnek lelkiismeretfurda­­lást okoz ? — Nincs, uram, nincs. — Ismételje ezt Mathildnak, mert önt rágal­mazták, és oly rut színekkel festették előtte, mint oly embert, ki képes gyalázatos tettre. — Ki a nyomorult, ki vádolni mer ? kérdeztem, semmit nem értve az egészből. — Mathild várja önt. Siessen hozzá. Ő vár önre. Én mint őrült futottam a kis szalonba, mely­ben Cervolle kisasszony rendesen időzni szokott. Most is ott volt, de nem egyedül, mert Desarnaux asszony, ép oly szomorú arczkifejezéssel mint férje, állott mellette. Egy íróasztal előtt ülve, melyre támaszkodva, barátnőm halvány homlokát remegő kezeibe temette, szemeit egy előtte fekvő nyitott levélre szegezte. Mi­dőn tekintetét reám vetette, láttam hogy ezen imádott szemek még nedvesek voltak, nem rég hullott kö­­nyektől. — De mi történik ? kérdeztem tőle. Mathild a levelet lassan kezébe véve, és azt ne­kem nyújtva, csak e három szóval felelt: — Fogja uram, olvassa. Arczkifejezése, és hangja megdöbbentettek. — Nem tudom mivel vádolnak, kiáltottam fel, anélkül, hogy tudnám, megesküszöm, hogy nincs sem­mi, a­mit szememre vethetnék. — Olvassa előbb! felelte Mathild szelíden. Szót fogadtam, és elolvastam azon átkozott le­velet, azt a bűnös levelet, melyet női kéz irt, és mely aláírás nélkül volt. Íme a szavak, mely eltörülhetle­­nül vésődtek emlékező tehetségembe, és melyeket min­denkor szóról szóra fogok elmondhatni: »Cervolle kisasszony, mint mondják, azon pon­ton áll, hogy vagyonát és kezét Chamblay Miksa úr­nak engedje át, ki de Sardes marquis úr törvénytelen fia. Cervolle kisasszonyt egy ismeretlen barátnője kötelességének érzi figyelmeztetni, hogy Chambray Miksa úr nem veheti őt nőül, a­nélkül, hogy egy ré­gibb szent ígéretét ne szegné meg. Több mint két év előtt, Cannesban, hol mérnöki állást foglalt el, szivét és esküjét egy asszonynak adta, ki ígéreteinek hitelt adott, és ki nem mondott le ígéreteinek megvalósítá­sáról, épen ezen eskük folytán. Hogy Chamblay Mik­sa úr, ki akkor igen szerelmesnek látszott, ezen ígére­tekről megfeledkezett, ez az ő dolga; de Cervolle kis­asszony tapasztalhatja ebből, hogy mit ér az oly szív, mely a szerelemről, melyet örökké tartónak nevezett, oly gyorsan átmegy új szerelemre. Azon nő neve, kinek Chamblay Miksa úrhoz jogai vannak: Wellys­­ney Mari. Ő él, és rövid idő múlva meg fog jelenni, bízva annak hűségében, ki miatt önkénytes homályra ítélte el magát. A szerelem után ítélve, melyet iránta táplált, azt lehet határozottan állítani, hogy Cham­blay úr, akár megesküszik vele, akár nem, minden esetre ismét rabszolgája lesz szenvedélyének. Ki akarja-e magát tenni Cervolle kisasszony azon kelle­metlenségnek, hogy férjét egy vetélytársnő által lássa elidegenítve?« Ez volt az egész! De mennyi volt e néhány sorban! Az egész múlt merült fel lelkem előtt! Mathild aggodalmasan tekintett reám, feszólaláso­­mat várva. Miután az adatok valóságát nem tagad­hattam, magyarázatot akartam adni. — Feleljen, feleljen, mondá Mathild élénken; mondja, hogy e levél hazudik és én elszakítom és elfeledem és nem fogok többé máskép vissza­emlé­kezni arra, mint egy rész álomra. — E levél nem hazudik, de nem tökéletes. Igen, én szerettem Wellysney Marit. De még az na­pon, midőn férje halála által visszanyerte volt sza­badságát, eltávozott, azon ürügy alatt, hogy vagyo­nát rendbe hozza, és kijelentve, hogy a boldogságot csak a gazdagsággal egyesítve képzelheti, és hogy nem volna képes megelégedni a középszerűséggel, még ha azt egy oly szerelem, minő az enyém, szépíte­né is. Ő, igaz hogy megígérte, hogy visszajő, de nem tért vissza, és én hasztalanul vártam reá. Azután a szerelem, melyet iránta tápláltam, lassan elszendergett, kiköltözött szivemből, és végül, meg­ismerkedtem önnel kisasszony és megszerettem önt. — És ön nőül akart engemet venni, anélkül, hogy kérdezte volna magában, hogy mit felelne a másiknak, ha az egyszerre megjelennék ön előtt! E szavak kiejtése után Cervolle kisasszony fel­­emelkedett helyéről. Én kezeimet esdeklő tekintettel nyújtottam ki. Ő pedig így szólt: — Én nem kétkedem őszinteségében. Azt hi­szem, hogy ön valóban szeret, miután azt mondta: De minő bizalmam legyen szivének állandóságában ? Elég volt két évi idő, hogy annak emlékét szivében eltö­rölje, kihez ép ily szavakkal szólt! És azután, hogy lehetnék boldog ön mellett, azon gondolat által gyö­törve, hogy előttem más is hallotta e szavakat ? Azon gondolatban leltem örömet, hogy én vagyok első sze­relme !... Kimerülten és halványan rogyott vissza székére és könyei záporként ömlöttek szemeiből. Hozzá siet­tem, esdekeltem, sírtam, mint ő és megesküdtem, hogy ő egyedül bírja szívemet. De semmivel sem lehet ne­hezebben elbánni, mint az egészen ártatlan lelkekkel, kik semmit nem tudnak a szenvedélyekről és a fér­fiakat az ő képök után ítélik meg, anélkül, hogy meg­értenék, hogy a férfi, ha házassága előtt bármennyire szeretett is, szerelmi képességéből mit sem veszített. Mathild ekkor mondta ki e borzasztó szavakat: — Távozzék! távozzék! és engedje elfelednem, hogy ismertem önt. Újra kértem és esdekeltem. Désarnauxné szelí­den félre vont és igy szólt: — Jöjjön Miksa úr, az ön jelenléte fájdalmat okoz neki. E szavak után Désarnauxné férjére bizott, ki­nek fájdalmam benyomása alatt kifejeztem felhábo­rodásomat és haragomat, ő férfi, és mint ilyen meg­értett és kimentett. De azért azon nézetben van, hogy egy időre hagyjam el Cervollet. Úgy gondolja, hogy a távolból, leveleim által, könnyebben hatok majd Mathild felháborodott szívére, mintha közelében ma­radok, felindulását a megfontolás le fogja csendesí­teni, de most még az első heves roham befolyása alatt áll. Néhány óra múlva elhagyom a kastélyt, de vissza fogok térni, arra megesküszöm, mert a jövő­ben életem­ egyetlen czélja az lesz, hogy visszanyer­jem Mathild szivét. Wellysney Mari vissza­térhet. Én nem leszek képes elfeledni a fájdalmat, melyet az ő nevében okoztak nekem. — Vége a második résznek. — Országgyűlés. A képviselőhöz ülése ápril 1-jén. Elnök: Váradi Gábor. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Mol­nár Aladár. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Kemény­­prábor Péchy Tamás, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán ). Az utóbbi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. Az elintézetlen tárgyakról szóló elnöki jelentés felolvastatván, a ház irodájába tétetik le. Emmer Kornél előadó bemutatja az igazság­ügyi bizottság jelentését a magyar északnyugati vasút kiépítésére vonatkozó 1870 : 41. t. sz. hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A Romániával való vasúti csatlakozásról szóló törvényjavaslat tárgyalása után fog napirendre tű­zetni. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kéri a házat, hogy a törvényja­vaslatot a budget tárgyalása után a holnapi ülés napirendjére tűzze ki. Csanády Sándor utal arra, hogy a ház már tegnap elhatározta, hogy a budgettörvény letárgya­­lása után a Romániával való vasúti csatlakozásra szóló tvjavaslat fog tárgyaltatni. Éles Henrik pártolja a pénzügyminiszter in­dítványát. Madarász József nem fogadja el Szapáry indítványát, mert ha a budgettörvény ma letárgyal­­tatik, lehetetlen rögtön tárgyalás alá venni azon je­lentést, mely csak az imént nyújtatott be. Elnök Madarászszal szemben megjegyzi, hogy a romániai vasúti csatlakozásról szóló törvényjavas­lat az esetben sem tárgy­altathatnék ma, ha esetleg a budgettörvény még ma elintéztetnék, mert nincs na­pirendre tűzve. A ház rövid eszmecsere után Molnár Aladár és Tisza Kálmán felszólalása­ után elhatározza, hogy a szóban forgó törvényjavaslat esetleg, ha a romániai szerződés tárgyalása befejeztetnék a holnapi ülésben, mindenesetre pedig a csütörtöki ülésben tárgyal­­tassék. Tárgyalás alá vétetett a budgettörvény. Hegedűs Sándor előadó ajánlja a törvényja­vaslatot. Fröhlich Gusztáv nem számszerű tekintetből bírálja a költségvetési törvényt. A megállapított költségvetésért a többséget terheli a felelősség, de szóló a bevételek szedésére és a kiadások fedezésére a jelenlegi kormányt nem hatalmazza fel. E kor­mányban megingott számos azelőtti támogatójának uralma, kik a fúziótól sikert vártak, de csatla­koztak. Szaló is ezek közzé tartozik. Belátta, hogy e kormány fantomok után vadász s ez által megin­gatja az ország jólétét, állami alapjait és jövendőjé­nek biztosítékait. Nem szavazza meg e kormánynak a költségvetési törvényt, mert azt tapasztalta, hogy a kormány a békés czélokra megszavazott 60 milliót hadi czélokra költötte el. Ily kormányban senki sem bizhatik, az nem nyújt többé erkölcsi garancziát arra, hogy a budgetben megszavazott költségeket az abban megszavazott czélokra fogja fordítani. Pedig — igy folytatja — méltóztassék elhinni a t. háznak, hogy megkísértettem magam előtt meg­védeni a kormány politikáját s nem könnyen s szíve­sen váltam ki egy pártból, melynek annyi évekig vol­tam tagja, de nem lehetett azt magamévá tenni,mert ezen politika folytatásában én legjobb meggyőződé­sem szerint hazám létfeltételét láttam megtámadva, igenis, Magyarország további fenállását láttam ve­szélyeztetve a jelenleg követett politika által. Sok nemzetiségű monarchiánknak csak két ös­­­szetartó kapcsát képzelhetem, az egyik az absolutis­és , erőszakos hatalomra s autokrat akaratra ha­­tírozva, a másik az alkotmányosság, közjólétre ala­­pítva, h­amar századokon át rendelkezett feltételei­vel , az erőszak erejével, —­em ez már kezdetben válságossá ígérkezik lenni, mert hiányzik feltétele: a közjólét. Kormányunktól a mondottaknál fogva én a közjólétre való törekvést követelem, — most már kérdem én, milyen irányban fokoztatik a közjólét kalandos külügyi politikánk által ? Vájjon javítja-e pénzügyi helyzetünket egy né­pességében megtizedelt, elpusztított tartomány, mely­nek európai állam színére emelése milliomokat fog megemészteni? Fogja-e emelni hazám lakói jólétét egy politika, mely, habár eddig tagadtatik is, hiszen tagadtatott az okkupáczió maga is, mely nem fogja véget érni az okkupáczió, illetőleg annexióval. Tovább kell majd menni, kell még nekünk Novi-Bazár és Szalonik. Kell nekünk egy kikötő az Aegeumi tengeren, szükségesek lesznek kikötői építések a la Fiume, kell majd az újonnan megszerzett tartományok megvédésére egy nagy flotta, mely daczára annak, hogy hazánkból nem fognak alkotni tengeri hatalmat, milliomokat és milliomokat fog elnyelni s tovább is elszegényítve drága hazánkat, létalapját a népnek jólétét megsem­misítve, az egyedüli összetartó kapcsot elpusztítani. Egy kormányt, melynek politikája ily eredmé­nyeket ígér, nem támogathatom szavazatommal és azért, a­mint már kijelentettem, nem szavazom meg a szőnyegen levő javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Schäffer Antal nem azért szólal fel, hogy künn az országban, vagy benn a házban hatást idéz­zen elő. (Halljuk ! Halljuk!) Nem csupán szubjektív szempontból bírálja a helyzetet, hane objektív szem­pontból. Megszavazza a költségvetési törvényt, mert a kormány által követett politikát helyesnek tartja, főleg a külpolitika terén. A legújabb időkig mon­archiánkat azért vádolták, mert nem tudott foglalni, most foglalt és ezért vádolják. Bosznia kérdését, azt hiszi, a jövő fogja helyesen megbírálni. Szaló a maga részéről helyesnek tartja, hogy monarchiánk kelet felé törekszik, sőt azt kívánja, hogy »menjünk tovább« (nagy derültség.) Tovább a Balkánig s szerezzük vissza Nándorfehérvárt s lobog­tassuk ott az igazi kereszténység zászlaját. (Derült­ség.) A kormány hazafiságában és jóakaratában a maga részéről nem kételkedik; azt hiszi, hogy ebben kételkedni lehet ugyan, de nem szabad. felénk de­rültség. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Általánosan hangoztatott bajaink okát a múlt­ban keresi, egyebek között pedig adminisztrácziónk­­ rendetlenségében és bíráskodási rendszerünkben. Kü­­lnösen a vámügyek terén panaszolja fel az illető tőzegek lelkiismeretlen eljárását, (Nagy derültség a mioldalon.) a túlterhelő adókat, különösen a luxus­adókat, a bonyolódott bírósági eljárást. Mindezért azonban nem lehet a jelen kormányt vádolni és az ellenzék mégis a jelen kormány ellen izgat. Békes­ségre és egyetértésre int, mert a nép nem azért küldte ide képviselőit, hogy azok itt holmi szatirika humorisztikus czélzásokkal éljenek s az időt paza­rolják. (Élénk derültség a baloldalon.) Az egyenetlenség volt régi bajunk, pedig ha az egyenetlenség ördöge valamely tűzhely alá vette magát, azon a fazekak nem jól állanak. (Derültség a mi oldalon.) Legyünk tehát egyek, — úgymond — álljunk egymás mellé minden pártkülönbség nélkül, nyújtsunk egymásnak kezet, mely a haza szeretet angoló tüzében összeforrjon, hogy így egyetértve működjünk! (Egy hang balról: Amen !) Felkéri az ellenzéket, hogy tegyen le az emberi gyarlóság egyik nagy tényezőjéről: az önérzésről, mely kutforrása az özvegységnek, a féltékenységnek és a czivódásnak. (Derültség a baloldalon.) Nagy tévvel tiltakozik az adóemelés ellen. Mindezen felso­rolt és fel nem sorolt bajok okát azonban a múltban találja. Teljes bizalommal lévén a kormány iránt, arról rész­akaratot nem tételez fel, egyes tagjai be­csületességéről csak jót tesz fel s azért megszavazza a költégvetést. (Élénk helyeslés a jobboldalon. De­rültség a baloldalon.) Csanády Sándor a közös ügyes alapban látja a közerkölcsiség sülyedését és Tisza Kálmán úr (Nagy derültség.) ezen általa is átkosnak nevezett alapon folytatja működését és ezen alapon gyilkol­­tatta le honfitársaink ezreit Boszniában és Herczego­­vinában. Oly kormánynak, mely ezen alapon áll, sem szóló, sem társai nem szavaznak meg egy krajczárt sem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Zsíros Lajos hosszasan s általános figyelmet­lenség között polemizál a budgettárgyalás alkalmával felszólalt szónokokkal s végre kijelenti, hogy a kor­mány iránt bizalommal viseltetvén, elfogadja a bud­­gettörvényt. Lukács Béla nem fogadja el a törvényjavas­latot. Nem akar elkésett budgetbeszédet tartani. Csak azon tényre utal, hogy a kormány, midőn megalakult, a nemzet majd osztatlan bizalmával találkozott, most pedig csak auxiliáris szavazatok segélyével és min­denféle taktikával képes csak a többséget ideig-óráig fenntartani. (Igaz­ a balon.) A felelősséget a kormányra és az azt támogató többségre hárítja. Hivatkozik arra, mi az ellenzék részéről a budgettárgyalás alatt mondatott. A bud­get nem reális s ezt a kormánypárt nem c­áfolta meg , ezen kívül elvetette a bizottság kiküldésére vo­natkozó indítványt. A jelenlegi kormánynak nincs érzéke az ország közgazdasági érdekei iránt, de kül­ügyi és átalános politikai iránya tekintetében is megingott iránta az ország bizalma. Ily körülmények között a budgettörvényben foglalt felhatalmazást nem szavazhatja meg. (Helyes­lés a baloldalon) s a felelősséget e politika folytatá­sáért a kormányra s a többségre hárítja. (Élénk he­lyeslés a balfelől.) A ház ezután úgy általánosságban, mint rész­leteiben elfogadja a törvényjavaslatot. * Ezzel az ülés ,­a2 órakor ért véget. A holnapi ülésben a Romániával kötött vasúti szerződés fog tárgyaltatni: város kapitány, Harold új­ aradi molnár, Huber Ber­­nát kereskedő stb. mind azt vallották, hogy visszaélé­sek történtek. Schauer szerint igaz, hogy a le­állító bizottság által 250 írttal megvett lovak közül két darab egy­­egy szemére vak volt; az is igaz, hogy csupa öreg lovakat vezettek elő; azt is bizonyítja, hogy midőn a város igás lovaiért darabonkint 200 írttal megelé­gedni nem akart, a Borozó bizottság elnöke , Miluti­­novits alezredes, Gutzjáler és Csobán jelenlétében Schwimmerre utalva azt mondá neki: »Der muss auch etwas verdienen.« Bizonyítja, hogy a város lovai után Schwimmer neki előbb darabonkint 200 frtot, másnap mikor újra oda küldetett, a darabonkint hátralékos 50 frtot is kifizette. Előadja, hogy egy gazda szürke lova, mint alkalmatlan visszautasítta­­tott, de midőn azt Schwimmer, (ez volt a lószállitó) levágott farkkal elővezette, alkalmasnak találtatott. Második tanú Salacz Gyula polgármester. Előadja, hogy Urbányi főkapitány hozta tudomására, miszerint a lóállításnál visszaélések fordulnak elő, hogy a lótulajdonosok a bizottság elé direkte nem juthatnak, s a hirdetmény ellenére egy vállalkozó közvetítése fogadtatik el. Mikor újabb panaszok ér­keztek hozzá, Urbányi főkapitányt átküldötte a te­mesvári katonai parancsnoksághoz a visszaélések fel­jelentése végett. Egyuttal elhatározta próbára tenni a bizottságot s a város igás lovait, melyek évekkel ezelőtt 80—90 frton vásároltattak s nem voltak jó­karban, elküldötte, hátha beveszik s ez esetben uj és jobb lovakat vásárolhat a város. A 80 frtos lovak, melyek három éven át terhes munkára használtattak, 200 írtjával szó nélkül megvétettek az állam részére, s midőn a polgármester a teljes 250 frtnyi árt köve­telte, Schauer városgazdának kifizették a hátralékot s igy a város négy lovát 250 frtjával adta el. Urbányi főkapitány feljelentésére egy tábornok jött át vizsgá­latot tartani, azonban mikor ez eltávozott, újra sor- t dultak elő panaszok. Harmadik tanú Urbányi János vár,­főkapi­tány. Ha — úgymond — alap nem lett volna a pa­naszra, nem kellett volna neki feljelentést tennie Temesváron. Első visszaélés volt, hogy Scudher tá­borszernagy mit sem tudott arról, hogy a lósorozásnál literáns működik közre; a hirdetés szerint is minden lótulajdonosnak joga lett volna lovát elővezetni, pedig ez itt nem történt. Az is visszaélés volt, hogy a meg­vett lovak árát nem az állam közegei, hanem Schwim­mer és társai fizették ki. Mikor a vizsgálat végett kiküldött tábornok eltávozott, azok a lovak, melyeket ez alkalmatlanoknak osztályozott, bevetettek Schwim­mer útján. Többire nézve megerősíti polgármester előadását, így vallottak a többi tanúk is. Az esküdtek a vádlott szerkesztőt egyhan­gúlag fölmentették s a közös hadügy­miniszter elmarasztaltatott 176 főt per­költségben. A hadügyminiszter sajtópere. Az Aradon márcz. 28-án lefolyt sajtóper igen erősen kompromittálja a katonai levásárló bizottsá­gokat. A gazdák köréből e bizottságok ellen mindig sok volt a panasz s különösen azt hangoztatták, hogy a bizottságok a lókereskedőktől drágábban veszik a lovakat, mint a lótenyésztőktől, s a tenyésztők aján­latait általában visszautasítják. Ilyen adatokat emlí­tett fel az Arader Zeitung derék szerkesztője, Hatos úr, mire a hadügyminiszter a lap ellen az aradi törvényszék előtt sajtópert indíttatott. A tör­vényszék elé a vádlott által idéztetett tanuk: Schauer Arad városi gazda, Salacz polgármester, Urbányi Különfélék:­ ­ april 1. (A hivat,­lap) ma kezdi meg a berlini szerződés közlését. Király ő Felsége Mocskovcsák János bazini ágostai hitvallása evangélikus lelkésznek, 50 évi sikeres működése el­­i méréséül, a koronás arany érdemkeresztet adományozta. (A szegediek javára) a belügyminiszté­riumhoz újabban, a mai hir. lap kimutatása szerint mintegy 45.369 frt folyt be. Ehhez járultak többi közt a londoni Gresham életbizt. társaság részvénye­sei 2000 frt, Weisz bukaresti könyvkereskedő 50 db Napóleon, egy eckernföldi (Slezvig) leány-olvasókör 22 márkával, több hazai vasút személyzete 1533 frt, Szepesmegyei gyűjtés 1323 frt, alsau-i d’Hennin An­gelika lgne Párisban 1000 frt, báró Miske Imre mosonyi főispán 1000 frt, Kolozsvár város adománya 2000 frt, kolozsvári gyűjtés 2550 frt, bácsmegyei gyűjtés 3000 frt, a m. kir. honvédcsapatok körében 3703 frt, a szász egyetem 200 frt, Újvidék adománya 1500 frt, újvidéki gyűjtés 3717 frt, gróf Beust gyűj­tése 19.300 frank bankjegy és 2480 frank arany, Komárom város adománya 1000 frt, a bécsi magyar segélyző-egylet estélyének jövedelme 808 frt, Beszter­­czebányai gyűjtés 1418 frt. (Izabella) a volt spanyol királynő, a szege­diek javára gr. Beust követ termeiben Párisban tar­tott hangverseny alkalmával a jótékony czélra 500­­ frankot adományozott.

Next