Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-16 / 119. szám
119. szám. Budapest, 1879. péntek, május 16. 30. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak «. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ ESTI KIADÁS, EUS&zetal feltételek, Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 8 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 írt. Az esti kisdia postai klufinküldéséért felül elletén ém egyedenként 1 tartalos előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek kis mely napján történik is, mindenkor a hé első napjától alámutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a P Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Kalocsa, május 16. A Haynald bibornok tiszteletére rendezett ünnepély a tegnapi világítással befejeztetet. Az idő pompásan kedvezett. Az egész lakosság már 7 órakor ünnepi díszben hullámzott a földíszített főutczán. Ezer színes lampion gyönyörűen látszott a fasorok között, a fényesen világított ablakok tarka virágokkal, az erkélyek zászlókkal, a diadalív ezer meg ezer lámpással voltak díszítve. A mozsarak dörögtek, a zene szólt, míg ő eminencziája a ma érkezett vendégekkel a városban kocsizott, a lelkei éljenek, mint a város hódolatteljes ragaszkodásának őszinte szívből fakadt nyilvánulásai, szűnni nem akartak. A közönség csak későn oszlott szét. Berlin, május 16. A Norddeutsche Allgemeine Zeitung jelenti: Bolgárországból érkezett megbizható hírek szerint az orosz katonai kormány Bolgárország és Kelet-Rumélia folyamatban levő kiürítését illetőleg a legteljesb mérvű intézkedéseket tette meg. Eddig már 33 gyalogezred kelt Tarnán hajóra. A 48-ik ezred, a 47. lovasezred és három üteg május 11-én érkezett Szilisztriába és másnap hajóra szállt. A 45. gy. ezred két üteggel f. hó 10-én Beribe ment hajóra szállítandó ; a 4-ik lovashadosztály Slivnóban összpontosittatik, Szilisztriába és Buszosukba megy. A 106. és 30. sz. gy. ezredek Burgaszon át mennek, az 5. lovashadosztály és a 9-ik kozákezred Jeni Zágrába mennek, hogy Buszosukon és Várnán át folytassák a hazamenetelt. Legvégül a 31-ik gyaloghadosztály a 9-ik huszárezreddel mennek és a tett intézkedések szerint a kivonulás július 25-dikén be lesz fejezve. London, május 16. (Éjjel.) Az alsóházban Campbell kérdésére Northcote kijelenti: A kormány ismételten sürgette a portát, hogy foganatosítsa a berlini szerződés XXIII. czikkét, legújabban ismét felszólalt e miatt. Bourke külügyi államtitkár Muret kérdésére felelve azon hiszemét fejezé ki,hogy Németország Samoával szerződést kötött és a német konzul a szerződést másolatban közölte az ottani angol konzullal , de azt szóló nem tudja, hogy a német kormány ratifikálta-e már a szerződést. Egyébiránt az angol kormányhoz panaszok a szerződés ellen nem érkeztek. Bécs, május 15. A pénzügyi bizottság ma elintézte a hozzá intézett kérvényeket. Dr. Gross meleg szavakban kifejezte elismerését dr. Herbstnek, ki sok éven át tárgyilagosan, kitűnően részrehajlatlanul vezette a bizottság tárgyalásait. A tagok a beszédet rendkívüli tetszéssel, felállással fogadták. Herbst szíves szavakban mondott köszönetet. Ezzel a pénzügyi bizottság befejezte hat évi működését München, május 16. Az itteni lapok közzéteszik a helybeli osztrák-magyar követ levelét, melyben a követ Bettelheim segélybizottsági tagnak a cs. k. kormány nevében legőszintébb hálát fejez ki a szegedi árvízkárosultak javára tanúsított emberbaráti fáradozásért, amely oly nagyszerű adományt eredményezett. A követ még azon kérést fejezi ki, hogy az összes nemes adakozókkal nyilvános és magén után tudattassék az osztrák-magyar kormány legmelegebb hálája. Pária, május 16. Az államtanács az aixi érsek ügyében kijelente, hogy visszaélés történt a hivatalos hatalommal. London, május 16. A Fokvárosból érkezett, ápril 29-ikéig terjedő hírek szerint újabb katonai mozdulat nem történt. Chelmsford ezredes Kambulába szándékozott menni, megkezdendő az angol csapatok előnyomulását. A boerek gyűlése nevezetes inczidens nélkül ért véget. A boerek sir Bartle Frérenek átnyújtották a királynéhoz intézett kérvényt, melyben függetlenséget kérnek, de sir Bartle Frére megtagadta a felirat átvételét. Fanamából jelentik május 7-től. Caucaban a felkelés véget ért, a zavargásoknál mintegy 350 személy veszett el. A tengeralatti távirdai összeköttetés Peru és Európa közt két helyen meg van szakítva. Ipaiqua közelében a megszakítást a chilei tengernagy eszközölte. Bécs, máj. 16. (Az urak házából.) Wehli referens en bloc elfogadásra ajánlja az állati járványok elleni intézkedésekről szóló javaslatokat oly módosítással, hogy a marhavészről szóló javaslatban háromhavi átmeneti stádium helyett öt évi állapíttassák meg. Czartoryski hg kikel az ellen, hogy az urak háza oly gyakran jut kényszerhelyzetbe, hogy az utolsó perczben kell fontos határozatokat hoznia. V r i n t s a három évi. Haerd 11 az öt évi átmeneti stádium mellett szólaltak fel. A ház az ötévi átmeneti stádiumot fogadta el, és mindkét törvényjavaslatot 2-ik és 3-ik olvasásban elfogadta. Prága, május 16. A marhavész Csehországban megszűnt. A lapok azon híre, hogy az a német bródi kerületben újból kitört volna, alaptalan. A Pesti Napló tárczája. Kóbor János története. — Beszély. — Irta Henri de la Madeléne. IV. (Folytatás.) — Hallottad, Liza ? kiáltott föl. — Hallottam, — de hiszen sok kutya kóborol oda lent, — kivált ma éjszaka, mikor mindenki virraszt. — Ő az, ha mondom! Megismertem. Különben hallgass ide. — Kiállott a barlang elé és a nesztelen éjféli csöndbe háromszor egymásután hatalmasan, élesen belefüttyentett. Pár pillanat múlva messziről háromszoros eliugatás hangzott fel a sziklákhoz; nincs benne kétség, ez csakugyan a megtérő Uriszáj. Ah! derék kutya! Te jobb az embereknél! Milyen lakomát csapok tiszteletedre! Meglásd, mindjárt itt lesz, rohanni fog tüskén-bokron át, csakhogy mielőbb nálunk lehessen ! Ah ! már ez aztán szép karácsony, boldog karácsony! János többször ismételte füttyeit, nagy meglepetésére az ugatás mindig egy távolságban maradt és a hang mind’ szomorúbb vonítássá vált. — Ab! a menykőbe! kiáltott föl János s arcza hirtelen elborult, ez csakugyan Uriszáj, de a kutya nincs szabadon. — Hogy értsem ezt, János? — Mondom, már eddig itt lett volna ...! Igen, igen, ez ő; nyomot szaglál, de féken tartják.... Gyorsan, Liza! bennünket keresnek.........Uriszáj áruló! Jánosnak igaza volt; a kutya nyomot szagláit kalauzolta ellenségeit. Nem volt vesztegetni való idő, menekülni kellett minden áron! Félise hirtelen összenyalábolta legjobb ruhaneműit és János a lőporcsináló szerszámokat roppant sziklatömb alá rejtette; azután két kenyeret dugott vadásztarisznyájába, kéznél fogta Féliset és mentek a meredek út felé. Csípős hideg volt... a fogyó holdvilág fényesen tündöklött a csikorgó havon; az ugatás mindig erősbödött, a szerint, a mint üldözőik beljebb és beljebb nyomultak a hegyekbe. Egyszer az ugatás olyan sajátszerüvé vált, hogy János megállóit és figyelt. — Maravalban vannak, szólott, — és a kutya a meleg nyomokat szaglászsza ; de mi jócskán megelőztük őket; ördöggel czimboráljanak, ha minket utol akarnak érni! A kutya ugatásaiból ítélve, szakadatlanul, makacs kitartással folyt az üldözés. Már régen megviradt s János és Félise még mindig mentek-mentek előre szótlanul; a fáradság már kezdett erősen észrevevődni a fiatal asszony arczán. Többször megállott, hogy lélegzetet vegyen; akárhogy akart, akárhogy igyekezett, nem birta tovább a járást. Érezte, hogy ereje megtört s baljós sulylyal nehezedett János karjaira. Végre teljesen összeroskadt. — János, nem bírom tovább ! Hagyj engem itt és menekülj! Nekem semmi bántódásom nem eshetik, és lesz módunk egymást csakhamar újra látni...! — Téged hagyjalak el? Soha, soha! Édes gyermekem még egy lépést! — Hiába minden János! Érzem, hogy végem van! Menj, menj, menekülj, ha szeretsz! — Nem! soha! soha! Már csak kődobásnyira vagyunk a sainte-croixi esztenától, — még csak odáig gyere velem, ott megpihensz s én majd megyek a magam utján. Félise kínosan vonszolta magát az esztenáig, mely a sűrű hóba szinte belesüppedt. A durván öszszetákolt pásztorkunyhóban nagy rakás levendula és kakukfa volt összehalmozva. Felise felhalva rogyott e puha fekhelyre: — Maradj itt és várj rám türelmesen; isten segítségével nem fog sokáig tartani! János nagy tettre szánta el magát; visszafordult, szaladt gyorsan Maraval irányában és állást foglalt egy szikla mögött, mely a szűk ösvényt mintegy eltorlaszolta és más irányba terelte. Nem várakozott sokáig; Uriszáj megjelent egy zsandár kötelén; nagy hévvel szaglátt, ugatott és lógatta kifelé a nyelvét, mint kánikula közepén; a káplár ment utána embereivel ; homlokukról csak úgy csurgott a veríték. János fölvette puskáját, lassan czélzott és a boldogtalan eb feje kellő közepén találva, nyomban öszszeesett. — Holláh ! bajtársak! üvöltött a káplár előre rohanva, rajta! Bérard ! rajta! Bassy! a ki istene van! — De János gyiknál fürgébben siklott fel a sziklákon s mire üldözni kezdték, már jó messze járt, Curnier irányában futott, szándékosan hagyva mögötte a saint-croixi esztenát. A zsandárnagy belátta, hogy elveszett fáradság volna utána menni és hátrálót fuvatott. Uriszáj hullája egyedül maradt az után, ott hevert fölfordulva, égre meredő lábakkal, nagy örömére a legelső farkasnak, aki véletlenül arra talált vetődni. V. Az este már jól belenyúlt az éjszakába, mikor János visszatérhetett Félisehez a sant-croixi esztenába. Ott feküdt, félholtra válva fagytól és félelemtől, testét hideg rázta, ajkai összefüggéstelen szavakat tördeltek, mint a lázbetegségben szenvedők. János hirtelen lobogó tüzet gyújtott s elkezdte dörzsölni a szegény asszony merev tagjait, miközben ezer édes néven szólogatta. Félise minderre érzéketlen maradt; nyitott szemei üresen bámultak a légbe s láthatatlan szellem-alakokkal látszott társalogni. A baj fokozására viharos északi szél támadt, mely porrá törte a havat és vad szeszéllyel, iszonyú üvöltözéssel fújta szerteszét. Lehetetlen volt kimozdulni, lemenni a hegyről ilyen időben, ott kellett maradni másnap reggelig. János nyugtalan, elszorult szívvel ágyat rögtönzött száraz levelekből az esztena legépebb zugában és oda fektette a boldogtalan Féliset; azután betakarta saját ruháival és a nyomorult kalyiba bejáratánál egész éjszaka rakta szakadatlan a tüzet. A fergeteg néha kettős dühvel fújt, neki nekirohant a gunyhónak, mintha ki akarta volna venni helyéből és keservesen megropogtatta düledező bordáit; a füst ilyenkor betódult a gúny bő belsejébe és megfojtással fenyegette a szerencsétlen beteg asszonyt. Félise, rémítő szomjúságtól gyötörve, minden pillanatban vizet kért és szegény János nem nyújthatott neki mást fagyott hódaraboknál, amiket késével apróra tördelt. Mikor a borzalmas éjszaka végre elmúlt, a boldogtalan ember kiment egy perezre, hogy tájékozza magát. Napkeltével a szél elült, de állapota azért nem javult. Egyedül volt a Ventoux ormán, tizenkéttizenöt fok hidegben, egy lázbeteg, félre beszélő aszszonynyal, aki a lábát se bírta mozdítani... és ő ott állott megtörve, dúlva, kimerülve a tegnap és az elmúlt év fáradalmaitól, és nem várhatott segélyt senkitől, senkitől, csak önön magától! Életében először érezte a csüggedést és szemeiből forró könnyek szivárogtak sáppadt, sovány orczáira.........Néma kétségbeeséssel égre emelte szemeit s kietlen fájdalommal visszaült Félise mellé, aki újra és újra vizet kért. E halálos csüggedés nem tartott sokáig; János csakhamar megemberelte magát és szembe nézett keserves sorsával. Első dolog kimenni az estenából, törik-szakad, s evégből kell, hogy némi erőre kapjon. Hirtelen megevett egy fél kenyeret s az olvadt kőből három-négy kortyot ivott. E kurta ebéd után rövid imát mormogott, azzal fölkapta Félixet és vállára emelte; azután, fegyverét botként használva, apró léptekkel lefelé indult a meredekről. Roppant ereje és biztos menése daczára is kénytelen volt többször megállapodni, hogy lélegzethez jusson. Ilyenkor drága terhét letette valamelyik közel eső sziklára s rövid pihenő után megint vállára vette és ment tovább, tovább. Öt órai kétségbeesett vándorlás után végre megérkezett maravali barlangja elé s örömmel tapasztalta, hogy a gyorsan átvonult ellenség nem tett semmi kárt kedvencz lakhelyében. Az első fáradságot kipihenve. Félcsére fordította minden figyelmét, aki mindig nyugtalanítóbb állapotba sülyedt. A lázat és félrebeszélést mozdulatlan, élettelen merevség követte. A legmélyebb álomkórba látszott merülni, elnyúlt testtel ott hevert halott halványan, mocczanás nélkül. János minden képzelhetőt elkövetett, hogy a nőt magához térítse; szólt hozzá, kérte, rázta, simogatta, ölelte, könyörgött neki. Minden fáradsága haszontalan volt; kétségbeesését most már rémület váltotta föl. A nap alkonyra szállt; még egy éjszakát töltsön-egy egyedül, elhagyatva mindenkitől, még egy éjszakát töltsön-e úgy, hogy a legcsekélyebb ápolásban se részesíthesse drága betegét és ott nézze bambán, segítni nem tudó tétlen karokkal tépő kínjait? János gyorsan kiment a barlangból és a messze láthatárig átható, fürkésző pillantást vetett körös-körül. Ah! senki, senki! Sehol egy lélek, sehol egy pásztor, sehol egy nyáj, sehol egy kutya! Senki, senki! csak mély, szomoru, kietlen, vigasztalan magány! Lenn a völgyben a falu harangja estimára csöndült és János e szent hangra — életében most először — keserű gúnymosolyra fakadt. Viharos, átokvert lelkében a csöndes estharang szelíd szava gúnyként visszhangzott; úgy tetszett neki, mintha e harangszóban a békés polgári élet, a szabályos, önző társadalmi rend tiltakozott volna ellene. — »Pusztulj, rebonnai!« — így csengett felé tiszta értelemmel a falu harangja, — dögölj meg, mint a kutya, szikláid közepett! Ápolásunk, cselédeink, irgalmunk, orvosaink, papjaink nem a te számodra vannak! Mi csak azoknak nyújtunk segélyt, akik úgy élnek, mint mi élünk, akik osztoznak terheinkben, akik megosztják kötelességeinket s a kik nem akarnak úgy élni, a mint nekik tetszik, törvényen, társadalmon, kötelességen kívül! (Folyt. köv.) Budapest, május 16. (Konstantinápolyból) »nem osztrák részről* a Pol. C. következő május 10-én kelt levelet vesz: A porta és Ausztria-Magyarország közti konvenczió immár nyilvánosságra került. Mindenki, aki csak némileg beavatott a török viszonyokba, ez egyezményt nem értelmezheti máskép, mint hogy Bosznia és Herczegovina örökre elvesztek Törökországra. Igaz, hogy a szultán felségjogai respektáltatnak, de ennek csak akadémiai jelentősége van; az egész csak egy keserű pilula megédesítése. (!) A kérdés lényege az, hogy az ottomán kormány a rettenetes csapásokat és tapasztalatokat felhasználni nem tudta, komoly reformokat nem léptetett életbe s nem is akar életbe lépteni, s így be sem látható, hogyan szerezhetné meg a szükséges tekintélyt és hatalmat a két tartomány jövendőbeli hatékony revindikácziójához. Noha a palotában szeretnek csalódásokban ringatózni, most Boszniára és Herczegovinára lemondottak minden reményről. Azon hír, hogy a szultán attól fél, hogy Ausztria-Magyarország, minthogy a portától az okkupáczió költségeit meg nem kaphatja, a két tartomány annexióját fogja kimondani, nem felel meg a valóságnak. Sem a palotában sem a portán nem gondolnak most ilyen távoli dolgokra. Le vannak sújtva az áldozatoktól, melyeket napról-napra hozni kell a berlini szerződés végrehajtása körül. Minden remény most Layardban, a visszatért angol nagykövetben összpontosul. (Azon bolgár küldöttség), mely Battenberg herczegnek fejedelemmé választásáról a jegyzőkönyvet átadja, május 14-én reggel indult el Várnából Livádiába. A küldöttség tagjai: Simeon várnai patriarcha, Burmoff, Karakonovsky, Suoyloff, Zanoff és Hadji Muezzim urak. Ez utóbbi az egyetlen mohamedán a bizottságban. Országgyűlés. A képviselőhöz ülése május 16-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Molnár Aladár, Baross Gábor, Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Kemény Gábor b., Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. A Spizza bekebelezéséről szóló törvényjavaslatnak az országos levéltárba történt elhelyezésére vonatkozó elismervény a ház irattárába tétetik le. Hegedűs Sándor előadó bemutatja a pénzügyi bizottság jelentéseit az 1871: 17. tcz. 20. fejezetében előforduló némely túlkiadások elszámolásáról és fedezéséről, továbbá a kisbirtokosok orsz. földhitelintézetéről szóló törvényjavaslat tárgyában. A jelentés így szól: A pénzügyi bizottságban, mielőtt a tvjavaslat érdeméhez szólana, felmerült annak szükségérzete, hogy e törvényjavaslat iránt a képviselőház igazságügyi bizottsága is megkérdeztetné. Mert egyfelől az 1871. XXXIV. törvényczikkel a magyar földhitelintézetnek adott nagyfontosságu jogi és törvénykezési kedvezmények, az 1875.1. tcz. határozatai alól ugyanazon intézetnek adott kivétel, e törvényjavaslattal ezen intézetnek is megadatni szándékoltatik; másfelől a törvényjavaslat oly messzemenő kivételeket tesz az intézet számára a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII.) határozatai, sőt egész rendszere alól; végül a tervezett intézet annyira érinti a záloglevelek biztosításáról szóló (1876: XXXVII.) t. sz. határozatait, hogy a háznak és így a pénzügyi bizottságnak is okvetlenül ismernie kell a képviselőház jogügyi szakközegének véleményét aziránt, ha váljon a fentebb említett törvényczikkek határozatai és a tervezett kisbirtokosok országos földhitelintézetének nyújtott jogi kedvezmények és ettől követelt jogi biztosítékok a kellő irányba vannak-e vonva, megtartják e a kellő korlátokat, melyeket igazságügyünk és hitelünk érdeke egyaránt megkíván ? Kötelességünknek érezzük tehát, hogy kérdjük a t. képviselőházat, méltóztassék a »kisbirtokosok országos földhitelintézetéről” szóló törvényjavaslatot a mellékelt alapszabály tervezettel együtt az igazságügyi bizottsághoz előleges tárgyalás végett utasítani olyformán, hogy azt az igazságügyi bizottság haladéktalanul jogi szempontból tárgyalná és az elnökség felhatalmazva legyen annak véleményes jelentését közvetlenül a pénzügyi bizottsághoz átküldeni, hogy ez minél előbb azon helyzetben legyen, miszerint ezen fontos ügyet érdemlegesen tárgyalhassa és arról a 1. képviselőháznak jelentést tehessen. Ordódy Pál a bizottság elnöke, Hegedűs Sándor a bizottság előadója. Az előadó e jelentésnek közvetlenül a házban tárgyalását kívánja. Csanády Sándor ezt ellenzi, mert e jelentés napirendre tűzve nem volt. Gulner Gyula hozzájárul a bizottság indítványához. A ház elfogadja a pénzügyi bizottság indítványát. A másik törvényjavaslat legközelebb fog napirendre tűzetni. Folytattatott az erdőtörvényjavaslat tárgyalása. Az erdőtörvényjavaslat hátralevő szakaszai, lényegtelen módosításokkal efogadtattak. Mocsárynak a vízmosásokra vonatkozólag, valamint Tisza Lajosnak az erdőtörvény népszerű magyarázatának kiadására nézve előterjesztett határozati javaslatai a bizottsághoz utasíttatnak. Tárgyalás alá vétetett azon kérdés eldöntése, hogy a honvédségnek a határon kívüli alkalmazásáról szóló miniszteri előterjesztés, melyre nézve a képviselőház már határozatot hozott, átküldessék-e a főrendiházhoz, minthogy a törvény csak azt mondja, hogy ezen jelentés az ország képviseletével közlendő. Madarász József a függetlenségi párt részéről határozati javaslatot nyújt be, melyben a főrendiház hozzájárulása a képviselőház határozatához szükségtelennek nyilváníttatik. E javaslat főleg azon érvvel indokoltatok, hogy a minisztérium feleletre vonásának kérdése forogván fenn ily kérdésekben, minthogy ebben a 48-iki törvények szerint kizárólag a képviselőház van hivatva határozni s a főrendiházat csak a bírói szerep illeti meg, ha a képviselőház a felelősségre vonást elrendelné, a főrendiháznak hozzájárulása és oly kevéssé szükséges a jóváhagyó, mint a felelősségre vonást rendelő határozat közlése a főrendiházzal. Ily körülmények közt a törvény azon kifejezése alatt, hogy azország képviseletei említtetik, Csupán a képviselőházat kívánja értetni. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Annyival inkább kötelességemnek tartom e tárgyban nyilatkozni, mert az előttem szólott. képviselő úr — bár azt hiszem nem helyesen emlékezve vissza az előzményekre, — azt mondotta, hogy e tekintetben még magam sem nyilatkoztam úgy, mintha határozott álláspontot foglalnék el. Engedelmet kérek, én elejétől fogva, de különösen, midőn az utolsó alkalommal e kérdést szóba hoztam, saját nézeteimet ez irányban igen határozottan kimondottam ; kimondtam azon nézetemet, melyben ma is vagyok, és melyet az előttem szólott. képviselő úr érvelésével szemben igazolni fogok, hogy meggyőződésem szerint ezen határozatnak a főrendiházhoz tárgyalás és határozat,hozatal végett át kell tétetnie. Mégpedig szükségesnek tartom ezt mindazon szempontból, amelyeknél fogva Madarász József képviselő úr ezt mellőzendőnek tartja. Mert — és ebben fekszik köztünk az eltérés — az én meggyőződésem szerint a miniszteri felelősség kérdését a vád alá helyezés kezelésével úgy összezavarni, egyértelművé tenni, mint a t. képviselő úr tette, — nem lehet. Minden parlamentáris fogalom szerint ugyanis a minisztériumot felelősségre vonni mind a két háznak teljesen egyenlő joga van. (Helyeslés a jobboldalon.) És nem is gyöngítése a felelősségnek, de erősbítése, midőn, még ha a képviselőház felmentette is a felelősség alól, a másik háznak joga van a felelősség alól föl nem menteni, azaz a követett eljárást helyteleníteni, mert a feleletre vonásnak nem egyedüli következménye a vád alá helyezés, és számtalan eset lehet, midőn valamely kormánynak eljárása helyteleníttetik és életbelép számára a politikai felelősségnek következménye, de a vád alá helyezésnek indokát még maguk is, kik feleletre akarták vonni, nem látván, a vád alá helyezést nem követelik. * * * A vita folytatását holnapi lapunkban közöljük. Itt ennyit említünk fel, hogy a miniszterelnök javaslatát nagy többség fogadta el, s így a határozat átküldetik a főrendiházhoz. Ezután a ház azon javaslatot kezdte tárgyalni, mely szerint a megyei székhely Erzsébetvárosról Dicsőszent-Mártonba tétetnék át. Jókai Mór Ezsébetváros mellett szólal fel, Tisza Kálmán ellene. Az ülés tovább foly. Szegedről. (Saját levelezőnktől.) május 14. Az egész alföldvasút szakadásának elzárásánál tett munkálatok nem érnek egy fabatkát sem. Városunk jövő sorsa ép úgy az elemek szeszélyétől függ a hatszázezer forintnak kidobása után, mint annak előtte, noha már majdnem készen van az egész eldeszkázási művelet. Ha egy kis szélvész kerekedik, a fölkorbácsolt lomha tenger hullámaival kénye-kedve szerint szakít ki a falból 30—40 méternyi területet, működhetik azután kétezer szivattyú is, míg a meg- megújuló szakadás elzáratik, addig ismét elborítja a berohanó víz szerencsétlen fekvésű városunkat. A nagy költséggel vont falazat nagyon gyönge az óriási víztengerrel szemben. A hullámok ingásával az egész fal inog. A pilóták nem elég hosszan vezetnek a földbe, hogy szilárdan állhassák a hullám csapdozásait. Úgy hallom, itt rejlik a baj kutforrása, mert a fővállalkozó, egyes területeket alvállalkozóknak adott át elkészitésre s a fal egyszerűen úgy vizsgáltatott és vizsgáltatik meg az átvételnél, hogy a kiálló rész megméretvén, ha a rendes méretet megütő — ergo fólkészültnek konstatáltatott, holott a nyelvágy kapzsiságában a vállalkozók csak azon iparkodtak, minél többet leverni — persze kissé megrövidítvén a pilótákat — hogy minél előbb látszassék, hogy itt óriási fal védi a várost, ha aztán jött a szél, az egész falat kihányta, a víz meg egyre növekedett városunkban. A fővállalkozó ezt fölhasználván, ám a vihar mindent megsemmisít úgymond, a határidő halasztásáért esedezett. A szakadáson a betömési művelet megkezdésekor nagy tömegmunkás dolgozott, de a vállalkozó nem fizetvén rendesen őket, most csak imitt-amott barkácsolgat néhány munkás a betömési vonalon. A munka nem lesz kész, még 30 nap múlva sem. Különben holnap jó Péchy miniszter megtekinteni szerencsétlen városunkat, s minthogy Szatymaz felől jó hajóval, előre meggyőződhetik az alföldi vasútnál az elzárási művelet haszontalanságáról, ha végig tekint a víztengeren, ha csak jeles szakértők és hű tengerésze Herrich úr meg nem győzik, hogy ezen óriási vizet kanállal is ki lehet merni, s hogy ezen viz háborgása a khinai fallal vetélkedő óriási védfalat meg se ingathatja stb. De ha a miniszter kellő szigorúsággal és szakavatott pontossággal beletekint a manipuláczióba, látni fogja városunknak védtelen és szomorú helyzetét, noha félek, hogy majd ő is magas megelégedését nyilvánítja a mű ily nagyszerű és gyors elkészülte fölött, mint a Hon sürgönye szerint egyik külföldi szakértő. Az osztrák pálya 15-ére hirdetett megnyitása pár nappal később leend, mert viharos időjárás gátolta a munka befejezhetését, 15-én csak kísérlet lesz, a megnyitás valószínűleg 18—19-én leend véglegesen, ha ugyan a víz nagymérvű emelkedése és gyakori viharok ezt meg nem akadályozzák. A szombati apadás 10 dm volt, azóta ismét áradt úgy a belvíz, mint a Tisza, s pár nap múlva ily emelkedés mellett egyenlő magas lesz a belvíz a Tiszával s ekkor nem lévén a belvíznek kifolyása, nagyobb duzzadást eredményezhet a városban, mint eddigelé vala. Szivattyúk még nem működnek, a belvizek levezetésére — egyetlen szivattyúzás eszközöltetik a »bánomkerteket fellepő víznek a külterületre való szivattyúzása által. A szivattyúk a város két szélén állíttatnak föl. A felső városon a gyártelep közelében mintegy 21 szivattyú van elhelyezve, vasárnap működésre készen lesznek, és úgy alsóvároson elhelyezett 13 szivattyú is vasárnapra kész lesz. Most még a szivattyúkat fedő barakkok és levezető csatornák hiányzanak, a munkásoknak lakásul szolgáló hajó már ott áll a »hármaskukk«-nél kifolyó víz közelében, s azon hajó ez, mely a boszniai hadjáratnál betegek szállítására alkalmaztatott. Míg az eljárás nincs tökéletesen befejezve, addig a szivattyúk nem működnek. Újszegeden ma ismét töltenek a Tisza partjain, mert a Maros hirtelen áradása a Tiszát is gyors emelkedésre bírta, s itt a viharok megrongálta töltéseken tartanak újabb katasztrófától. Szőregen új barakok emeltetnek, valószínűleg a „vörös kereszt“ vasháza is itt állíttatik föl. Az időjárás hűvös kellemetlen, széllel és zuhogó esővel. Emiatt az élelmezés is nagy erővel folytattatik, noha az élelmiszerek már fogyóban vannak. Az egészségi állapot tűrhető, sőt a szerencsétlenek csodálandó szivósággal bírva, még vidorak is, sőt jókedvüek nyirkos, sötét kunyhóikban. A mai helyi lapban a leghűbb kifejezése olvasható ama megbotránkozásnak, melyet városunkban minden irányban keltő Herrich vádaskodása agyonszabályozott szerencsétlen városunkkal szemben. Vasárnap rendkívüli közgyűlés lesz a rekonstruáló bizottság javaslatainak részletes megvitatására. Az utak mindenfelé elkészültek, csak egyetlen megközelíthető templomunkhoz nincs járó készítve, a hívők vasárnap is úgy jártak bokáig vízbe oda, s vártuk a víz leapadását, de hiába vártuk! —cs. Különfélék. — május 16. (A kalocsai ünnepélyek) napja tegnap volt. Tegnap érkezett Kalocsára marchese d’Ossolia pápai küldött, Ipolyi, Schuster püspökök, az erdélyi sz.-váradi káptalanok küldöttsége, s Haynald érsek több tisztelője a fővárosból. Mint a P. L.-nak távirják, az érsek a marcheset az érseki palota csarnokában várta. A teremben össze voltak gyűlve a papság s egyéb kalocsai notabilitások. A pápai küldött olasz beszéd kíséretében átnyújta a pápai állami kanczellária zárt levelét, valamint egy aranynyal kirakott szekrényt, mely a bibornoki jelvényeket tartalmazta. Haynald Lajos érsek szintén olaszul igy felelt: »Boldog vagyok,hogy miután XIII. Leo pápa engem, legkegyelmesebb urunk kérelmére, a bibornoki méltóságra fölemelt, e méltóság első jelvényeinek átvételekor oly férfiúval találkozhatom, ki kitűnik a születés nemessége, jámbor erkölcsök s a szent szék iránti ragaszkodás által.« A bibornok ezután felnyitá s elolvasta a pápai levelet, felnyitá a szekrényt, s fejére tette a bibornoki kapucziumot, a mit a jelen volt közönség zajos éljenzéssel fogadott. Ezután Haynald érsek magyar beszédet tartott, XIII. Leó pápa s a király ő Felsége iránti hódolatát fejezve ki. Kalocsának — úgymond — 400 év óta nem volt bibornokja. Két kalocsai érsek bibornok volt ugyan, de őket klérusukkal együtt a török uralom távol tartó székhelyüktől. Ha sok méltóbb közül ő emelkedett a bíbornoki méltóságra, ezt egyrészt a királynak, másrészt ez érseki szék különös fényének köszönheti. Azt, valamint a klérus és a nép erényeit akarta XIII. Leó pápa megtisztelni, midőn őt kitüntette; annál inkább vagyunk köszönetre lekötelezve — folytatá — XIII. Leo pápa iránt, kinek legyen megengedve a katholikus egyház békéjét helyreállítani, az igazságot a békével szent csókban egyesíteni. E szavakat, va-