Pesti Napló, 1879. június (30. évfolyam, 134-157. szám)
1879-06-04 / 135. szám
135. szám. Budapest, 1879. szerda, junius 4. 30. évi folyam. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különküdéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Festi IS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Berlin, jun. 4. A császár egészen jól érzi magát. A daganat megapadt. Messzina, junius 3. Az Aetna kitörése tegnap este fokozott mérveket öltött. A lávafolyam, mely Mojótól 11/5 kilométerre és az Alcantara folyótól fél kilométerre van, lassan terjed tova. Róma, jun. 3. A pápa a turini, vercellii és genuai püspökökhöz levelet intézett, dicsérve őket, hogy oly buzgón védték a keresztény házasságot, mely kizárólag isteni intézmény. Az egyház nem akar beavatkozni az állam jogaiba, de az államnak csak arra van joga, hogy a házasság polgári következményeit szabályozza. A pápa sajnálatát fejezi az új olasz házassági törvény felett, mely szerinti a lelkiismereti szabadságba ütközik; kijelente,hogy mindig meg fogja óvni a keresztény házasság szent ügyét. London, jun. 3. A London Gazette jelenti: Michelle angol főkonzul Donoughmore helyébe a kelet-ruméliai bizottsághoz második angol biztossá neveztetett ki. Simlából jelentik, hogy Casmirben nagy éhség uralkodik, az ínség legnagyobb fokra hágott. A kormány 3500 tonna gabonát küldött oda. Liszabon, jún. 3. A kamara 75 szavazattal 29 ellenében bizalmatlanságot szavazott az új kabinetnek, de nem tagadta meg a költségvetést. A kamara feloszlatása elkerülhetlennek látszik. Páris, jun. 3. A Paix cz. lap az Alig. Ztg. híreit a tunisi Sancy-ügyről alaptalanoknak nyilvánítja. A bizottság, mely 3 tuniszi és 3 franczia tagból alakíttatott, alaposan megvizsgálta Sancy igényeit és azok legtöbbjét egyhangúlag alaposaknak nyilvánította. A Paix szerint alaptalan azon hir is, hogy Oneille, pénzügyi felügyelő a becsületrend keresztjét kapta. Oneille elmozdittatott Tuniszból. Budapest, junius 4. (A szegedi kir. biztos.) A mai hivatalos lap a következő legf. kéziratot bocsátotta ki: »Kedves Tisza Lajos! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére, Ont Szeged szabad királyi városa törvényhatóságába, a folyó évi XX. törvényczikk értelmében, királyi biztossá kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi május hó 31-én. Ferencz József, 8. k. Tisza Kálmán, s. k. (Uj főispán.) A mai hivatalos lap a következő legf. kéziratot teszi közzé : A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, Lonovics Józsefet Csanádmegye főispánjává kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi május hó 26-án. Ferencz József, 8. k. Tisza Kálmán, s. k.« (A Lim vonal okkupácziója.) Azon hir, hogy a Lim vonal megszállására megkezdődtek a katonai előkészületek s hogy az okkupáczió ténye már legközelebbre várható, a hivatalos és nem hivatalos dementik egész özönét keltette föl maga ellen. E cáfolatok mindnyájan korainak mondják a hírt. sőt a N. Fr. Presse azt is tudja, hogy még eddig Boszniában Novi-Bazár-féle katonai intézkedés nem történt, s nem is történhetik mindaddig, míg az élelmezés iránt jelentékeny diszpozíciók nem léteznek. Ilyenekről pedig mindeddig semmit sem hallani. Csakhogy közvetlenül ezután e lap maga elismeri, hogy Dél-Boszniában bizonyos csapatdiszlokácziók mégis folynak, állítólag csak azért, hogy az eddig rosszul elhelyezett csapatok most jobb állomásokba tétessenek át. A lapok azt is kiemelik, hogy Schönfeld báró, a vezérkar főnöke és Galgóczy ezredes jelenleg Bécsben sincsenek, hanem csak június 16-án térnek vissza az Isonzo mellől, így tehát csak a mondott nap után fognak majd az okkupáczió kivitele, s a határon való átmenetei iránt a tárgyalások megindulhatni. Egészben véve a mai hírek a jövő hó elejére helyezik kilátásba az okkupácziót. Egy másik hír szerint összeesnék az az oroszoknak Bulgáriából való kivonulásával. Az iránt azonban senki sem táplál kétséget, hogy az idei nyár folyamában az okkupá A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tóL Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Baby 01. II. FEJEZET. Maximics Maxim. (Folyt.) — Talán a poloskák háborgatják ? kérdem tőle. — Igen, a poloskák ... felelé nehéz sóhajjal. Másnap bár kora reggel ébredtem föl, Maximics Maxim mégis megelőzött. — A kapuban kövön ülve találtam őt. »Okvetlen a parancsnokhoz kell mennem«, mondá: »ha Pecsorin ez alatt el találna jönni, kérem, szíveskedjék utánam küldeni. .. Megígértem, mire oly sebességgel távozott, mintha tagjai ifjúkori erejüket és rugékonyságukat ismét visszanyerték volna. A regg üde és gyönyörű volt. Aranyozott bárány felhők, mint valami új jéghegyek, csoportosultak a hegyek fölött. A kapu előtt tág tér terült el; mögötte — ünnepnap lévén — a bazárt sűrű néptömeg környező; a mezttlen lábú oszet-fiúk, hátukon édes mézzel telt edényekkel sürgölődtek körülöttem , káromkodni kezdtem. Minden törekvésemet a jó törzstiszt nyugtalanságának eloszlatására fordítom. Nem múlt el tíz percz, a tér szélén megjelent az, a kire várakozunk. II. ezredessel ment, ki a vendég fogadóig kisérte őt, azután elbúcsúzott s visszatért az erődbe. Én azonnal Maximics Maxim után küldtem a rokkantat. Pecsorin elé inasa ment, jelentvén neki, hogy mindjárt befognak. Azután átadá neki a szivarcsomagot , átvéve ura néhány parancsát, azok elintézése után látott. Az ő ura szivarra gyújtván, vagy kétszer ásított s a kapu melletti padra ült. Most pedig törekedni fogok személyét festeni. Közép növésű volt; karcsú, nyúlánk termete s széles vállai erős testalkatra engedtek következtetni, következéskép alkalmasnak is látszott a nomádélet minden terheit és az éghajlat változásait elviselni; nem volt elfásulva a fővárosi könnyű élet és a lélek harczai folytán. Poros bársony kabátja csak két alsó gombjára volt begombolva s igy szép fehérneműt tüntetett elő, mely körülmény a rendszerető embert jellemző ; piszkos kesztyűje mintha oda lett volna tapasztva kis arisztokratikus kezéhez s midőn az egyik keztyűt levevő, elcsodálkoztam gyönyörű ujjain. Járása büszke s lanyha volt,s kezeivel sohasem hadonázott az alattomos jellem jeléül. Különben ezek az én saját nézeteim, a melyek saját tapasztalásomon alapultak, tehát egyáltalán nem akarom, hogy önök ezt vakon elhigyjék. Midőn a padra leereszkedett, egyenes dereka meghajlott, mintha ott egyetlen egy csontocska sem lett volna; egész testalkatán valami ideggyengeség tükröződött vissza; úgy ült ott, mint Baszakov 30 éves delnője, puha pamlagán, valamely fárasztó hal után. Első tekintetre nem tartanám öregebbnek 23 évesnél, habár lehetett volna 30 évesnek is nézni. Mosolyában bizonyos gyermekiesség látszott; bőre női finomságú volt; természettől göndör, szőke haja festőjén környező halvány, nemes kifejezésű homlokát, a melyen csak hosszasabb észlelés után lehetett kivenni a redőket, a melyek egymást szelők, s a melyek még jobban tűntek ki a harag perezében, vagy a lélek egyéb izgalmaiban. Eltekintve haja világosságától, bajsza és szemöldöke fekete volt — a természet sajátságos játéka, mint fehér lónak a fekete fark és sörény. Hogy bevégezzem az arczképet, megjegyzem még, hogy orra kissé hajlott volt, fogai vakító fehérek s szemei feketék. Szemeiről különben még néhány szót vagyok kénytelen mondani: Legelőször is nem nevettek azok, a midőn ő nevetett ! — Nem volt e még alkalmuk ilyen sajátságot más embereken is tapasztalni ? ... Ez vagy alávaló jellemre, vagy pedig mély állandó fájdalomra enged következtetni. A félig lebocsátott szemöldökök alól, azok bizonyos foszforikus fénynyel villogtak elő. Ez nem volt a lélek melegének tükre, vagy a képzelet rajongása: ez fény volt, hasonló az aczél fényéhez, vakító, de hideg; tekintete nem állandó, de átható s bus volt, s kellemetlen benyomást hagyott maga után; s meglehet — daczos volt, ha nem lett volna annyira közömbösen nyugodt. Mindezen megjegyzések — meglehet — csak azért jutottak eszembe, mivel ismertem élete egyes mozzanatait s meglehet, hogy másra tekintete épen az ellenkező hatást tette volna; de igy, minekutána önök felőle — én nélkülem — semmit sem fognak megtudni, úgy akaratlanul kénytelenek belenyugodni ezen leírásba. Befejezésül még megjegyzem, hogy általánosságban csinos volt s a fizonomiáknak azon fajával birt, mely a nőknek különösen tetszik. A lovak már be voltak fogva, a csengetyü időnként hallatszott s az inas már kétszer is jelenté Pecsorinnak, hogy minden készen van. Maximics Maxim azonban meg sem mutatkozott. Szerencsére Pecsorin gondolatokba mélyedt, elmerengett a Kaukázus kék csúcsain; úgy látszott, nem is igen akart egy hamar tovább utazni. Hozzá léptem: »ha még szíves lesz egy kissé várakozni«, mondom én, »úgy alkalma lesz régi barátját viszont láthatni« ... Ah, valóban! felelős gyorsan: — tegnap mondták nekem. ... de hát hol van ő ? — Én a piacz felé fordultam s láttam,mint fut lélekszakadtából Maximics Maxim. . .. Néhány percz múlva előttünk állt; alig birt lélekzetet venni, arczárós patakként folyt az izzadság, átizzadt hajfürtjei, melyek a sapka alól kilógtak, homlokához tapadtak, térdei reszkettek .... Pecsorin nyakába akart borulni, de ez meglehetős hidegvérűen — habár üdvözlő mosolylyal — kezét nyújtá feléje. A törzstiszt egy pillanatra meghökkent, de azután módon foga meg kezét mindkét kezével, s nem birt szóhoz jutni. —Mennyire örvendek, kedves Maximics Maxim ! Nos, hogyan van, kérdé Pecsorin. — És ... te . . . és ön, dadogá kényes szemekkel az öreg , hány éve . .. hány napja ... és hová . .. — Megyek Persiába — és tovább ... — De talán csak nem rögtön ? ... Időzzék itt egy ideig! ... Ne váljunk el oly hamar .. . Ennyi időt csak vehet magának ? .. . — Kénytelen vagyok, Maximics Maxim, jön a válasz. — Istenem! istenem! De hát hová siet annyira ?... nekem oly sok mondani... oly sok beszélni valóm lenne ... Nos, micsoda ? talán nyugdíjba helyezték ?... hogyan ? hol járt azóta ?.. — Unatkoztam! felelé Pecsorin mosolyogva. — Emlékszik még, várjon az erődben töltött órákra ?... Pompás egy tájék ez a vadászatra!... Hisz ön szenvedélyes vadász volt... Hát Béla ?... Pecsorin e közben elsáppadván, elfordult. — Igen! emlékszem! mondás gyorsan egyet ásított utána. Maximics Maxim azután ismételve kérte, töltene egy-két órát még vele. »Pompásan fogunk ebédelni«, mondá, »nekem két fáczánom van, a kacetini is jó itt.... értetődik, nem olyan,mint a grúziai, de nemesebb... Elbeszélgetünk... Ön elmondja nekem pétervári életét, nemde ? — Valóban, nekem semmi elbeszélni valóm sincs, kedves Maximics Maxim... Tehát isten önnel, itt az ideje, én elutazom... Köszönöm, hogy nem feledkezett meg, a tévé utána, megfogva kezeit. Az Öreg elkomorodott. Szomorú és haragos volt, mit elrejteni igyekezett. »Megfeledkezni!« mormogá ő, — »én semmiről sem feledkezem meg. — No hát isten önnel... Nem így reméltem én önnel találkozni.« — No, elég, elég! mondá Pecsorin, barátságosan megölelvén őt, valóban megváltoztam ?... De mit tévő legyek ? Mindenkinek meg van a maga útja... Lesz-e még alkalmunk találkozhatni ? Isten tudja!.. Ezeket mondva, kocsijába ült, s a kocsis a gyeplő után nyúlt. — Várj csak, várj!... kiálta egyszerre Maximics Maxim, megfogva a hintó ajtaját, majd elfelejtettem. .. Nálam iratai vannak, Alexandrovics Gregor . .. magamnál hordozom őket... Grúziában hittem önnel találkozhatni, s ime, az isten hol hozott öszsze önnel... Mi tevő legyek velük ? — Amit akar! felelé Percsorin. — Isten önnel... — Tehát csakugyan Persiába ? ... és mikor tér vissza? kiálta utána Maximics Maxim. A hintó már távol volt. Pecsorin felelet helyett kezével intett, amiből körülbelül azt lehetet magyarázni : bizonyosan.... nem tudom. Már rég elhangzott a csengők hangja, s a hintó kerekeinek zöreje a kovás után, de a szegény öreg —mély gondolatokba merülve — még mindig ugyanazon a helyen állott. »Igen« mondá végre, közönyösséget igyekezvén mutatni, habár könyei időnkint arczára hullottak: — »kétség kívül, mi barátok voltunk, — de mi a barátság a jelen korban! ... Mi köze neki hozzám ? Én sem gazdag, sem hivatalnok nem vagyok, hozzá még éveimre is külömbözöm tőle ... No lám, mily fennhéjázó uracs lett belőle, mióta ismét Pétervárott tartózkodott . .. Milyen hintó . .. mennyi málha ! .... s a lakása mily büszke... E szavakat bizonyos irónia s mosoly követte. »Mondja csak, folytatá ő, hozzám fordulva: mi véleménynyel van felőle ? ... De mi a manónak megy ő most Persiába? .... Nevetséges, istenemre nevetséges!. .. . Tudtam én azt régen, hogy ő szeles egy ember, akiben nem tanácsos bízni .... Ennek bizonyára rész vége lesz .. . nem is lehet másként! Én mindig azt állítom, hogy semmi haszon nincs abban, ha valaki megfeledkezik régi barátjairól! . .. Ekkor elfordult, hogy elrejtse meghatottságát; kiment az udvarra, hogy megnézze szekerét s kerekeit, de szemei időnként meg-megteltek könyükkel. — Maximics Maxim, mondom én, hozzá merni ve: ugyan miféle irományokat hagyott önnél Pecsorin ? — Isten tudja! valami jegyzetek ... — Mit teend velük ? — Mit ? felhasználom töltésekre. — Akkor adja át inkább azokat nekem. (Folyt, köv.) czió mindenesetre végbe megy. Kétségtelen, hogy csak a magyar országgyűlés elnapolását várják, hogy azután egész erővel megkezdjék az okkupáczió előkészítésére a szükséges diplomácziai és katonai lépéseket. (Bismarck szövetkezése Francziaországgal.) A Pol. Corr. pétervári levelezője Írja: Itt különösnek tartják, hogy Németország a görögtörök konfliktus ügyében Francziaországot támogatja. E támogatás bizonyáyal nem fog túl menni a platonikus demonstráczió határain, de azért vannak egyének Németországban, sőt Francziaországban is, kik kezdik sejteni, hogy Bismarcknak az a titkos czélja, hogy Francziaországgal de facto szövetséget kössön. A német államférfi ezáltal kettős czélt érne el. Először megtartaná Francziaországot mostani másodrendű politikai szerepében és izoláltságában (mert Németország szövetsége visszatartaná attól, hogy más államokkal szövetkezzék) s másodszor Németország megtartaná tényleges domináló szerepét, függetlenül minden tulajdonképeni szövetségtől s folytonosan fenntartva akczió-szabadságát. (Aleko pasa Filippopólisban.)Filippopólisból írják a Pol. Corrnak máj. 28-ról. Bár mindent elkövettek, hogy Aleko pasa fogadtatása nagyszerű legyen, a fogadtatás egyáltalán nem volt valami fényes. A nép oly hidegen üdvözölte a főkormányzót, hogy Aleko pasa hívei a szó szoros értelmében megdöbbentek. A bolgár szoczietás nagyjai pedig egyszerűen nem mentek el a fogadtatásra. A főkormányzó nehéz viszonyok közt foglalja el hivatalát. A bolgár nép legbefolyásosabb eleme a papság, épen nem táplál iránta rokonszenves jóindulatot. A hivatalnokok körében fölmerült eszme, hogy Aleko pasához bizalmi feliratot intézzenek, az exarcha konakjában megbukott és lekerült a napirendről. Most körülbelül a nemzeti kolomposok uralkodnak a helyzet fölött. Aleko kénytelen velük paktálni, mert más pártban nem talál ellensúlyt, hogy velük szemben megállhasson. (Románia és Szerbia.) Belgrádból jelenti a Pest. Corr., hogy az ottani román követ Riszticscsel május 30-án Szerbiával legtöbb kedvezményű kereskedelmi szerződést kötött. Országgyűlés. A képviselőház ülése június 4-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Horváth Gyula, Antal Gyula, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Brassómegye feliratát az 1870. XLII. t. ez. 4-ik bekezdésének módositásáért. Biró Domokos kolozsmegyei lakos kérvényét Magyar-Sárd községének függőben levő határtagosítási ügyében. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bemutatja továbbá az elnöki előterjesztést az elintézetlenül maradt tárgyakról. A ház irodájába tétetik le. Az indítvány- és interpellácziós könyvekben újabb bejegyzés nincs. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a rendőri bejelentési intézmény életbeléptetéséről szóló szentesített törvényczikket. Kihirdettetek s hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Végh Aurél előadó bemutatja a közlekedési bizottság jelentését a vízszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag tett főrendiházi módosításokról. A jelentés azonnal tárgyalás alá vétetvén, az minden vita nélkül elfogadtatik s erről a főrendiház értesittetni határoztatik. Harmadszor felolvastatik és végleg elfogadtatik a beszállásolásról szóló törvényjavaslat. Tárgyalás alá vétetik a katonai beszállásolásból keletkező teher arányosabb felosztása czéljából a megyék által kivethető pótadóról szóló törvényjavaslat. Márkus István előadó röviden ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Mocsáry Lajos megjegyzi, hogy azon indokot, melyből e törvényjavaslat s azzal kapcsolatban levő beszállásolási törvényjavaslat ajánltatott, hogy t. i. a lakosságnak nagy kedvezmény nyujtatik, egyszerűen humbugnak tartja. Egyáltalában úgy látja, hogy a katonabeszállásolási teher elosztása tekintetében nagy igazságtalanság tapasztalható az országban, amennyiben több törvényhatóság van, melyek e tehertől majd teljesen meg vannak kímérve. Nem is vár eredményt attól, hogy a megyéknek fakultative engedtetik meg kaszárnyák építése czímén pótadó kivetése, mert a legtöbb megye óvakodni fog ebbe belefogni, mert oka van félni, hogy 25 év eltelte előtt is valami magasabb államérdek arra indíthatná a kormányt, hogy máskép intézkedjék. Legczélszerűbbnek tartaná, ha a teher arányos felosztása tekintetéből országos szempontokból a kormány által történnék a kaszárnyák építése. Nem fogadja el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán a törvényjavaslat elfogadását ajánlja, mert ha az nem is orvosolja az eddig fennállott igazságtalanságokat teljesen, azokat nagy részben megszüntetni lesz képes, mert e törvényjavaslat a katonaság iránti eddigi kötelezettséget nem érinti, de az eddig fizetett díjakat emeli, ami nem humbug, hanem kétségtelen előny. Maga is elismeri, hogy nem arányos a beszállásolási teher elosztása, de megjegyzi, hogy a vagyonosabb megyék közül csak kettő van, melyben nincs katona elhelyezve. Ez különben így volt a törvényjavaslat beterjesztése előtt is. A kaszárnyák építését nem tartja a kormányra bíztatónak, mert ekkor oly törvényhatóságok is köteleztetnek más területen levő kaszárnyák költségeinek viselésére, melyek a maguk erején már építettek kaszárnyákat. Hangsúlyozza, hogy az állam is erkölcsi szempontokat köteles szem előtt tartani a szerződések megtartásánál s igy Mocsáry aggodalma e tekintetben alaptalan. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Csanády Sándor nem fogadja el a törvényjavaslatot s azt kívánja, hogy ha mi építettünk Ausztriának kaszárnyákat, azok is építsenek nekünk. Irányi Dániel azt hiszi, hogy az igazságtalanság nem lesz igazsággá az által, ha hosszabb ideig tart s igy nem fogadhatja el a miniszterelnök azon érvét, hogy a teher aránytalan elosztása már a törvényjavaslat beterjesztése előtt létezett. A pótadó kivetése által egyes törvényhatóságokban meg van annak lehetősége, hogy oly községek is belevonatnak a fizetésbe, melyek már építettek saját erejükből kaszárnyákat. Nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert azt nem tartja az egyenlő teherviselés elvével megegyeztethetőnek. Ennek az általános vitát berekesztettnek nyilvánítja. Tisza Kálmán és az előadó röviden reflektálnak a történt megjegyzésekre, mire a törvényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Az 1. §-nál Mocsáry Lajos visszatér a miniszterelnök által az ő beszédére tett megjegyzésekre s kijelenti, hogy az 1. §-t, mely magában foglalja a törvényjavaslat lényegét, nem fogadja el. A miniszterelnök felszólalása után az 1. §. elfogadtatott. A 3-ik §-t, Csapó Kálmán a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni oly szövegezés végett, hogy a kaszárnyák építésére a törvényhatóságoknak vagy az állam által közvetlenül, vagy annak közvetítése mellett adassanak kölcsönök. Az indítvány, melyet Pulszky Ágost pártolt, a miniszterelnök és az előadó felszólalása után elvettetett. Az 5-ik §. a pótadónak az egyenes adókra való kivetési arányát a törvényhatóságokra bízza. Irányi Dániel azt hiszi, ez visszásságokra fog vezetni s részletesebb megállapítást sürget. Tisza Kálmán utal arra, hogy a megyék különböző adóviszonyai teszik szükségessé azt, hogy az egyes törvényhatóságok saját viszonyaiknak megfelelőleg intézkedhessenek. Az ellenkező eljárás vezetne inkább a legnagyobb viszásságokra. Csatár Zsigmond Iványi értelmében nyilatkozik. A ház a miniszterelnök és az előadó felszólalása után a szakaszt eredeti szerkezetében elfogadta. A törvényjavaslat többi szakaszai változatlanul elfogadtattak. A kérvények tárgyalása közben Beöthy Ákos a Rábaszabályozás ügyében beadott kérvényt a kormány figyelmébe ajánlja. A bizottság a sürgős elintézést indítványozza, mit Péchy Tamás közlekedési miniszter megígér. Végül Kemény Gábor b. földmivelési és kereskedelmi miniszter felel Gyurgyik Gyula és Gaal Jenő interpellációra. Az elsőre nézve kijelenti, hogy amennyiben az osztrák bányatörvény magyar fordítása kétségtelenül hiányos, ha egyes konkrét esetek merülnek fel, meg fogja adni a kellő utasítást az eredetinek tekintendő német szöveg értelmében. Gaal Jenő interpellációjára kijelenti,hogy az ipartörvény revíziója tárgyában amint a folyamatban levő egyéb sürgős tárgyak engedik, azonnal meg fogja tartani a kilátásba helyezett tanácskozmányt s oly időben fogja beterjeszteni a javaslatot, hogy az még a jövő országgyűlési cziklus elején tárgyalható legyen. Gaal Jenő nem tartja a választ a kérdés fontosságának színvonalán állónak, de azért, mert mégis jó akaratot lát, azt tudomásul veszi. Kemény Gábor sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy Gáal nem adta okát gáncsoló nyilatkozatának, melyért közvetlenül követőleg elismerést is fejezett ki a kormány iránt. A ház mindkét választ tudomásul veszi. Ezzel az ülés */* 2 órakor véget ért. Holnap a kisbirtokosok földhitelintézetéről szóló törvényjavaslat tárgyaltatik. A tűzoltó gyűlés. — Az ünnepélyek folytatása. — M.Vásárhely, jun. 2. Tegnap reggel a választmányi ülésen 23 hazai egylet képviselői igazoltattak; 11 órakor az egyletek két zenekarral a főtéren épített nagy diszsátor elé vonultak, hol nemsokára a zászlóanya, gróf Teleki Gézáné Bethlen Margit is megjelent a 12 koszorulánynyal; azután Kovács r. kath. esperesplébános és dr. Tolnai ev. ref. lelkész közreműködésével megtörtént a díszes zászló fölszentelése. A zászló egyik oldalon nehéz fehér a másikon hasonló vörös selyemből, dúsan aranyozva Lipcsében készült. A felszentelés után föltették rá a zászlóanya ajándékozta nagyértékü arany és kék szin selyemből készült s aranynyal remekül hímzett szalagot, mire megtörténtek a szegbeverések. Elsőt a főispán király ő Felsége nevében vette be, aztán következtek a zászlóanya és a számos hatóság és egylet. A helybeli két dalárda szabatos énekeivel nagyban emelte az ünnepélyt, melyet ablakokból s a főtérről mintegy hatezer ember nézett. A szegbeverések után Lázár Benedek főparancsnok jeles beszéddel adta át a gyönyörű lobogót Szabó József zászlótartónak; a zászlón az egylet jelmondata van: »Csak bűnszerelmünk lángja olthatatlan!» Erre az össszes egyletek a díszsátor előtt kitűnően sikerült felvonulást tartottak. Délben az egyletek parancsnokai Knöpflernél voltak ebéden; d. u. négy órakor a királyhágón inneni kerületi tűzoltó szövetség tartotta közgyűlését az Apollo teremben, hol Minorich kolozsvári főparancsnok elnökölt. A tanácskozásokból a leginkább közérdekű mozzanatokat következőkben foglaljuk össze: Gamauf Vilmos kolozsmonostori főparancsnok nagy gonddal szerkesztett statisztikai előadást tartott az erdélyrészi tűzoltó-egyletek jelen állásáról. Az előadás szerint, noha a nagy fontossági vágy egészben véve még alig van túl a kezdeten, máris fölötte örvendetes haladás mutatkozik, akár a személyzet számát, akár az egyletek gyakorlottságát, akár az anyagban való felszerelést nézzük. A jeles előadást élénken megéljenezték, valamint a szászvárosi parancsnoknak Jahn Józsefnek szakszerű értekezését a mászóházak rendeltetéséről, hasznáról és költségvetéséről. Este 8 órakor az összes egyletek 200 fáklyával nagyszerű szerenádot adtak a zászlóanyának, kit ez alkalommal dr. Knöpfler országos képviselő és tiszteletbeli főparancsnok üdvözölt. A zászlóanya férje gr. Teleki G. röviden és talpra esetten fejezte ki hálás köszönetét. A fáklyás zene után, melyen már a vidékről is pár ezer ember vett részt, nagy zeneestély volt a Lénárt-féle kerthelyiségben, hol néhány száz ember folytatta a tegnap megkezdett ismerkedést. Az idő rendkívül kedvező volt s a város és vidék közönsége, valamint kedves vendégeink teljes mértékben élvezhették a ritka és valóban sikerült ünnepélyességeket, amelyekről holnapi zártudósításomban fogok szólani. Különfélék. — jun. 41 (A hv. 1 a p . 61.) Ö Felsége Tömöry Mihály, Déva- Anya mezővárosa reformált tanítójának, buzgó és sikeres működése elismeréséül, a koronás ezüstérdemkereszet adományozta. Ö Felsége Riley Weaver James, az északamerikai Egyesült Államok Bécsbe kinevezett főkonzulának megbízó leveléhez a legmagasb exequaturt megadta ; Lippich Frigyes, scutarii konzult ugyanoda valóságos főkonzullá, nevezte ki és Kohen Henrik, Kardiffban levő konzulnak , a főkonzuli czimet és jelleget adományozta; — Linnich F. Miklós valparaisói kereskedőt oda díjtalan konzullá nevezte ki. Beglia Pál konzult Durazzóból Port-Saidba lovag Strantz Antal konzult Mostárból Corfaba helyezte át, dr. Seewald Vilmos marseillesi alkonzult Durazzóba konzullá nevezte ki és lovag Piombazzi Zsigmond konstantinápolyi alkonzulnak a konzuli czímet adományozta. Pescha Sándor konzuli snövendéket Drinápolyban és Steinbach Győző konzuli növendéket Beirutban, jelenlegi állomásaikon, alkonzulokká nevezte ki. Vinti Antonio gőzhajózási ügynököt Girgentiben ugyanoda alkonzullá nevezte ki. Az igazságügyminiszter Hajnik Béla békésgyulai kir. jbirósági díjas joggyakorlatot a b.-gyulai kir. tszékhez aljegyzővé , Nagy Miklós tordai kir. jbirósági djnokot a tordai, Kordé Ignácz kaposvári kir. jbirósági dijnokot pedig a marczali kir. j bírósághoz írnokokká nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter Frideczky Kálmán mérnökgyakornokot kir. segédmérnökké, Kuffler Ignácz díjtalan mérnökgyakornokot pedig ösztöndíjas mérnökgyakornokká nevezte ki. A fiumei tengerészeti hatóság Nagy Imrét M.Vásárhelyről a kereskedelmi tengerészeihez hadnagygyá nevezte ki. A budapesti országos tébolydában megürült másodorvosi állomásra dr. Dienes Kálmán neveztetett ki. A telekkönyvi ügyekben bírói hatáskörrel felruházott zólyomi kirábiróság mint telekkönyvi hatóság működését f. évi szeptember hó 1-én kezdi meg. Paars Anna fővárosi lakos »Császárira, Sandbank József kossuthi lakos és gyermekei vezetéknevüket »Zátonyiéra változtatták. Pozsonymegyében Nagy-Levárdon és Morva-Szt.-Jánoson új távirda-állomás nyittatott meg, korlátolt napi szolgálattal. a kassa-abauji iparos oktatást és házi-ipart terjesztő egylet, a Szt-Miklósról nevezett szegedi keleti egyház szerb nőegylete, az alsó-metzenzéfi önkénytes tűzoltó-egylet, a mohácsi izraelita nőegylet, a körmöczbányai kisdedóvó-egylet, a Jánosháza községben alakult »Berzsenyi kör«, a »nagy-becskereki szerb-egyházi dalegylet,« a »varadiai olvasó-egylet,« a »kőbányai társaskör,« az aradi izraelita jótékony nőegylet, a kőbányai kisdedóvó-egylet, a budapesti szabósegédek önképző egyletének és a Brassóban színház építése czéljából alakult egyletnek alapszabályait a belügyminisztérium a bemutatási záradékkal ellátta. (József főherczeg Lugoson) két érdekes beszédet mondott, melyeket egy ottani lap most közöl. A főherczeg az őt üdvözlő Ujfalussy főispán beszédére ezeket felelte: »A legforróbban köszönöm önöknek a szívélyes fogadást, melyet önök nekem előkészítettek, s legyenek meggyőződve, hogy én méltányolni tudom a kifejezésre juttatott érzelmeket. Kívánom, hogy Krassó megye és Lugos városa virágozzanak és hogy a jövőben is úgy teljesítsék feladatukat, mint ez ideig. Isten óvja és tartsa meg Krassómegyét és Lugos városát !« A hatóságok üdvözlő küldöttségének ezeket felelte ő Fensége: »Hazánk történelmének számos példái tanítják, hogy bár ezen megyének lakói nem is tartoznak egy nemzetiséghez, de mindig bírtak azon tudattal, hogy ők magyarok. Különböző nemzetiségek és nyelvek mindig voltak és lesznek, ha az én meggyőződésem, hogy e megye lakossága, ha egykor szükség lesz rá, daczára különbözőségének, emlékezni fog arra, hogy mindnyájunk hazája Magyarország. Örvendek tapasztalhatni, hogy ez érzelmek jutnak most is kifejezésre. Kívánom, hogy ez érzelem egyesítse