Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-14 / 247. szám
247. szám. Szerkesztési irodái Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. kedd, október 14. 30. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételei«* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti IS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. London, okt. 14. A Reuter office okt. 13-dikáról kelt jelentése Simlából. Roberts tábornok tegnap délben, az emir kíséretében vonult be Kabulba. — A bevonulást üdvlövésekkel kisérte az angol tüzérség. Két ezred megszállotta a Balabissár magaslatokat. Brüszel, okt. 14. A »L’echo du parlament« jelenti: Az elmúlt éjjel csendzavarások fordultak elő Brügge város egyes részeiben, hol is okt. 14-én a szenátorok választása történik meg. A rendőrség beavatkozása folytán többen elfogattak. A kormányzó a rend fentartása végett, katonaságot rendelt ide. A szabadelvűek választási felhívásait leszakították , egy embert késszúrásokkal megsebesítettek. Bukarest okt. 14. A kamra tegnapi ülésében Boerescu védelmezi a kormány javaslatát. Midőn a vitát valódi terére vezeti vissza, bebizonyítja egyszersmind, hogy a kabinet hű maradt programmjához, mert olyan megoldást terjesztett elő, mely nem az általános emanczipácziót — amint azt az ellenzék állítja, — hanem megfelelőleg az ország ez iránti nézetének, az egyéni honosítást akarja létesíteni. A berlini szerződés aláírása előtt kérték a nemzet tanácsát, a kamrák el is fogadták a szerződést, amenynyiben az Romániára vonatkozik, tehát helyeselték az alkotmány 7-ik czikkének megváltoztatását is. Az egyedüli akadály a kivitel módjában rejlik, de minden kormány alá fogja magát vetni Európa követeléseinek, mivel a berlini szerződés nemzetközi hatálylyal bír. Minthogy azon államférfiak, kikkel diplomácziai körútja alkalmával e kérdésről tanácskozott, csak megerősítették, hogy Európa követeli, hogy Románia ismerje el a 44-ik czikk elveit és kezdje meg annak életbeléptetését — a kormány tehát megfelel ezen követelésnek. Ami a névjegyzéket illeti, úgy azok száma és az azokba felvett izraeliták nevei, nem megváltoztathatlan tárgyat képeznek és a kamra által módosíthatók lesznek. De a névjegyzék szükséges, hogy Európa lássa a románok őszinteségét, melylyel a 44-ik czikk életbeléptetésén munkálkodnak. Szemben a veszélylyel kénytelenek vagyunk ezen engedményt megtenni. Holnap a vitát folytatják. Budapest, október 14. (A magyar képviselőház s az osztrákreichsratb) holnap, szerdán ülést tartanak. A két kormány ez ülésben több azonos törvényjavaslatot fog előterjeszteni. E javaslatok Bosznia közigazgatására és a dalmát és bosnyák területeknek a közös vámterületbe kebelezésére vonatkoznak. A magyar képviselőház ülése Tisza Kálmán távirati felszólítására hivatott össze. Az említett javaslatokat holnap a miniszterelnök személyesen terjeszti elő. (A főrendiház) holnap d. e. 11 órakor ülést tart. Ez alkalommal átveszi a képviselőház üzenetét a Horvátországgal történt pénzügyi leszámolás kérdésének a regnikoláris küldöttséghez való utasítása iránt. A főrendek ez ügyet valószínűleg azonnal elintézik, s erről a déli 12 órakor összeülő képviselőházat értesíteni fogják. (A képviselőház bizottságaiból.) A képviselőház honosítási bizottsága alakuló ülésében elnökévé Péchy Manó grófot, jegyzőjévé Péchy Jenőt választotta. — A közgazdasági bizottság az utóbbi országos ülés után megalakulván, elnökévé Fálk Miksát, jegyzőjévé Baross Gábort választotta. — A boszniai közigazgatási bizottság megalakult s elnökévé Éber Nándort választotta, jegyzőjévé Pulay Kornélt. — A kérvényi bizottság elnökévé Vizsolyi Gusztávot, jegyzőjévé Vécsey Tamást választotta. — A zárszámadási bizottság, mely utóbbi A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aglája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniére 3?ál. II. Illatszerárusnő és alvajáró. (Folyttás.) — Óh! ez csodálatos! mondá az illatszerárusnő. — Igen, viszonzá Aglája, mert mostanig már bizonyosságot "szerezhetett magának az igazságról. Rá, mint Annára nézve, most kitűnő alvajáró, Pytha, jósnő vagyok. Majd meglátja, édes asszonyom, hogy ezek ismételten el fognak jönni, és akkor ... Nem fejezte be a mondatot, de szemeiben különös tűz égett. — Reggelizzünk mondá, hirtelen felkelve. Egy párisi soha sincs zavarban, ha egy másik párisi felől tudakozódni kíván. Minden utczában van három testület, melyekhez bizalommal fordulhat: a fűszerárus, a pék és a szénárus. A szénárus, — mint mondják— sokkal jobban értesült, mint a többiek, valószínüleg, mert vizet, fát és szenet szolgáltat még a legkisebb háztartásokba is vagy nőteleneknek, akiket természetesen nem ismerhet sem a fűszerárus, sem a pók. Annyi határozottan bizonyos, hogy a Montmartre külvárosban, hol Ronchon asszony körülbelül öt éve lakott abban a lakásban, melyet leírtunk, az illatszerárusnő nem a legjobb hírnek örvendett. Tudták, hogy valami üzletet folytat, hogy illatszereket árul, de azt is tudták, hogy mi módon űzi azt, és ez nem keltett bizalmat. Valóban többször kényszerülve volt szállítóitól hitelt kérni. Azután, hogy eleget tehessen az igazságos követeléseknek kénytelen volt eladni egymásután bútorait, így tartott ez három és fél évig. Régi bútoraiból nem maradt egyéb, mint egy pár törött darab, melyeket a zsibárusok semmi áron sem akartak megvenni. Már nem is hiteleztek többé neki, midőn egy új személy helyreállította Rochon asszonynak nem ugyan becsületét, de fizetési képességét. Ez a személy egy nő volt.Neve, melyet először a városrész,azután egész Páris és végre egész Francziaország ismert: Aglája kisasszony. Másként nem ismerték. Nem tudták, kicsoda, honnan jött. Csak azt az egyet lehetett látni, hogy megjelenése óta az illatszerárusnő adósságai a legutolsó sorig kifizettettek. Ami a lakást illeti, melyet elfoglalt és mely főleg az utóbbi időben rendetlen és visszataszítóan ronda volt, annak azonnal más képet adott. A fakő, elszakított, összetört bútorokat kijavították, újra bevonták. A különféle ócska ruhák, melyek jó ideig a falon függtek és az illatszerárusnőnek mintegy múzeumát képezték, másnap azonnal eltűntek és helyüket más, hasznos tárgyak foglalták el. Szóval a régi undok lakásból, melyben a vén rima mostanig élt, nem maradt egyéb, mint a falak és a legszükségesebb bútorok, így átalakítva e lakás egyszerűsége, az igaz, már határos is volt a nyomorral, de oly tiszta, hogy a legkényesebb flamand matrónának sem lett volna semmi kifogása ellene. Ez átalakítást kétségtelenül Aglája kisasszony hozta létre. Aglája kisasszony kis tőkét hozott magával és erős kézzel vitte az igazgatást. Ettől a percztől fogva a vastag illatszerárusnőnek nem igen volt már dolga a szállítókkal. Mindig Aglája kisasszony vásárolt be s fizetett készpénzzel. A tizennyolcz hónap óta, mióta megúsztá Ronchon asszony lakását, egyetlen egyszer se kért hitelt, így tehát mindent megváltoztatott volna,ha a vastag illatszerárusnő nem gördített volna eléje akadályt, mert a vén rima nem változtatta meg szokásait. Minden reggel, mint rendesen, míg Aglája a háztartással volt elfoglalva, nagy dobozzal karján távozott. Nem titkolta sem összeköttetéseit, se csúnya üzletét, és Aglája öntudatosan bűntársa lett ebben az üzletben. Különben azonnal megérkezésének első napjaiban a lakást úgy rendezték be, hogy ott fogadni lehetett és Aglája kisasszony alvajárónak adta ki magát. Alvajáró! ez hamar van mondva, de nem kell-e bizonyítékot nyújtania e tehetsége felől, hogy fölkeressék ? Némely együgyü eltud ilyet képzelni. Mily tévedés! Nem mindenható-e a szemfényvesztés a mi szép Francziaországunkban ? Nem látjuk-e napjainkban mindenütt a világon diadalmaskodni ? Nem Amerika-e a szemfényvesztők nagy mestere ? Van-e a Barnumoknak nemzetiségük ? Aglája kisasszony, kit nagyon ügyesnek tartottak, rövid idő alatt keresett jön; hét-nyolc hónap alatt annyi pénzt szerzett, hogy hirdethette magát az újságban. Minden, csak némileg is olvasott lapban bizonyosan lehetett e hirdetést olvasni: Aglája kisasszony, alvajáró. Faubourg, Montmartre 84. A közönség mosolygott, vállát vonogatta, de adott próbái után özönlött hozzá. E gyökeres átalakulás Ronchon asszony életében és szokásaiban szükségkép magára és társnőjére vonta a szomszédok figyelmét. Az, amit a nőknél a fiatalság visszatérésének neveznek, a vérmes Ronchon asszonyra nézve végzetessé válhatott volna. Betegségének első fázisaiban megkísérlettek minden ismert gyógyszert és kuruzslókkal gyógyittatták. Állapota azonban napról- napra rosszabbra fordult, míg végre Aglája egy napon orvost hozott. Eleinte, igaz, senki se képzelte, hogy ez orvos. Ez az új személy legfőlebb huszonhat éves fiatal ember volt. Egyáltalán nem hasonlított orvoshoz ; nem volt merev magatartása, fehér nyakravalója, aranyos szemüvege és komoly, fontoskodó arczkifejezése. Igen csinos, fekete hajú, kék szemű, finom metszésű orrú, érzéki szájú gyerek volt. Gondozott bajusz árnyékolta ajkait és ritka pofaszakáll lepte el arczát, mely a bátorság és akarat majdnem csalhatatlan kifejezését viselte. Csak néhány látogatás után tudták meg, hogy orvos és hogy Marczelnek hívják. Midőn az asszonyok megtudták,mily még ki nem próbált kezek közé került a szegény Roncon asszony, elveszettnek hitték. Bizonyos, hogy a beteg egy álló hónapon át élet és halál közt lebegett. Marczel mindennap rendesen jött 9 órakor reggel. Aglája folytonos sürgetései daczára egyetlenegyszer sem akart a szerencsétlen állapota felől nyilatkozni. Egy hónap lefolyása után végre kijelentette, hogy felel a beteg felgyógyulásáról. E percztől fogva valóban csak minden második nap, azután csak kétszer és később csak egyszer jött betenkint. Nem múlt el három hónap, és Roncon asszony a szomszédok sötét jóslatai daczára teljesen fölépült, és mint azelőtt, végezte apró ügyeit. E gyógyítás óta a városrészben a legnagyobb tisztelettel viseltettek Marczel úr iránt. Ami a fiatal orvost illeti, e percztől fogva nem látták többé. Atya és leány. Ama nagy paloták egyikében, melyek a Grenelle-Saint-Germain-utcza legvégében, közel az Invalides-sétányhoz állanak, egy körülbelül 55 éves férfiú szembenült egy legfőlebb 18 éves leánynyal, kire jósággal mosolygott és atyai tekintetet vetett rá. A szoba igen tágas, igen magas, igen szellős ebédlő volt sötét tölgyfa-padlózattal, kordován bőr kárpitokkal, búskomor redőzettel. Az asztalon álló gyönyörű porczellán-lámpa fénye világított apa és leány feje fölött, kik körül egészen feketébe öltözött inas forgolódott; a csemege maradékát hordta el. — Hol kívánja gróf úr, hogy a kávét felszolgáljam ? — kérdé. — Hát... a lányomnál, ha megengedi, válaszolá Metairie úr. — Hogyan, atyám, mondá örvendve a szép gyermek, ön ma társaságomban akar maradni ? — Igen. — Az egész este ? — Az egész este, ha meg akarsz bennünket tűrni, engem és csúnya, vastag szivaromat. — Oh, meghiszem azt. Épen ebéd előtt vettem önnek egy ládikával... tudja ... azokból, a melyeket ön annyira szeret. . . jöjjön, kóstolja meg. — Nos, szolgáljon fel Helén kisasszonynál, mondá a gróf inasának. E szavak után fölkelt, megfogta leánya kezét, karjába kulcsolta és elhagyta vele az ebédlőt. Előttük ment az inas és vitte a lámpát, melynek golyóján papirernyő volt. Keresztül mentek a nagy és kis szalonon és beléptek egy szobába, melynek kandallójában élénk tűz pattogott. Míg az atya és leánya a kandalló elé ültek, az inas egy kis állványt hozott, melyre a lámpát elhelyezte, s aztán kiment. Néhány percz múlva ismét visszajött és ezüst tálclán hozta a kávét, melyet Helén azonnal felszolgált atyjának. — Nincs egyéb parancsolni valója a gróf úrnak ? kérdé az inas. — Nincs barátom. Ha szükségem lesz önre, majd csengetek, mondá a gróf, és egy mozdulattal elbocsátá az inast. — Így tehát, mondá a fiatal leány atyjának, ön egész estéjét nekem szenteli, és nem megy társaságba ?—Nem, gyermekem, válaszolá a gróf; de ha valaki hallana téged, azt hihetné, hogy ez sohse szokott megtörténni. — Ellenkezőleg, jó atyám, köszönöm önnek, mondá élénken Helén; de ez a nap rám nézve ünnep, s én oly elégedett vagyok, hogy semmire sem emlékezem. Valóban tapsolt kezeivel, jött-ment, czukrot tett atyja fundsájába, egy pohár finom pezsgőt töltött poharába, megcsókolta és leült melléje. — Nos, mi újság ? kérdé a gróf, kinek szivét ez a vigság feloldotta. — De hiszen nekem kellene ezt a kérdést önhöz intéznem, válaszolt Helén. Talán az olyan kislányok, mint én vagyok, sohse tudhatnak meg semmi újat oly emberektől, mint ön, kivéve, ha bálról, estélyekről és toilettekről van szó. — Miért nem, mondá Metairie úr. Nem lehet-e minden beszélgetés tárgya ? — Az igaz. (Folyt. köv.) III. ülésében elnökét megbizta, hogy az államszámszéknál az állami kiadásokra és bevételekre vonatkozó 10 évi átlag kimutatását sürgesse, néhány napi szünetre elnapolta magát, működését azonban valószínűleg már a jövő héten megkezdi. (D. É.) (Az osztrák birodalmi tanács képviselőházának alkotmánybű pártja) tegnap értekezletet tartott, melyen az elnökválasztás kérdésével foglalkozott. Rechbauer és Coronini között kellett választani s 104 szavazattal 53 ellenében Coronini jelöltségében állapodtak meg. Az alelnöki tisztségre Klier és Vidulick jelöltettek ki. A párt továbbá a felirati bizottságra nézve is határozatot hozott. A többi klubokkal történt megegyezés folytán e bizottság 24 tagból fog állani; ezek közül kilencz tagot választ az alkotmánypárt, kilencet az autonomisták, míg a többi hat tag az egész ház köréből fog választatni. Az alkotmánypárt a maga részéről Demel, Herbst, Klier, Mack, Scharschmidt, Sturm, Suess, Tamascsuk és Weber képviselőket jelölte ki s a szabadon választandó hat tagra nézve, Reesz, Kovalszky, Kuranda, Magg, Kábel és Skene urak választását tűzte ki. Az autonomista klub Coroninit kandidálta az elnökségre, Smolkát és Godell- Launoyt az alelnökségre. Az urak házának felirati bizottsága részéről Hasner választatott előadóvá. (A görög kérdésről) írják Párisból a Pol. Korr.-nak. A görög kérdés különösen érdekli Waddington külügyminisztert és Gambettát. Waddingtonnak Salisbury marquisval Dieppeben történt találkozása alkalmával e kérdésben külön megállapodások jöttek létre. Waddington kívánta, hogy Anglia e kérdésben Francziaország politikáját erélyesebben támogassa, mint eddig Layard konstantinápolyi követje által történt. Salisbury bizonyos tekintetben hajlandónak is mutatkozott erre, s Layard távolléte alkalmával a konstantinápolyi angol ügyviselőnek valamivel erélyes utasítások küldettek, mire az ügyviselő azonnal kihallgatást kért a szultánnál. Úgy látszik azonban, hogy maga a konstantinápolyi franczia követ, Fournier sem felel meg most oly erélyesen, mint eddig, a miniszter kívánságának, úgy, hogy Waddington egyik hivatalnokának külön misszióval való elküldését határozta el Konstantinápolyba. Franczia részről nagy erőfeszítéseket fognak tenni, hogy Janinát Görögország számára megszerezzék. Oroszország már megkezdte a franczia kívánságok erélyes támogatását a portánál. Valószínűleg ez is új kísérlet arra, hogy a franczia rokonszenvet a maga részére biztosítsa. S magasb politikai körökben csakugyan konstatálhatni már némi halvány kezdetét az oroszbarát érzületnek, amely jelenség egyébiránt kétségkívül összefügg néhány orosz nagyherczegnek jelenleg Francziaországban időzésével. Belgrád, okt. 10. P. K. Tizenegy havi távollét után Milan fejedelem Natalia fejedelemnővel és Sándor trónörökössel ismét visszatért Nisből Belgrádba. Az összes miniszterek, szenátorok, tisztikar, községtanács stb. kétszáz szekeren a fejedelmi pár elé mentek, a város lobogókkal s szőnyegekkel fényesen fel volt díszítve. A fejedelem diadalkapuk alatt s ágyulövések közt vonult be a városba. Konakja előtt az összes külföldi képviselők fogadták, kikkel hosszasabban társalgott. Este a város ki volt világítva s a polgármester vezetése alatt nagy fáklyásmenet vonult a fejedelmi lak elé. A fejedelem és neje megjelentek az erkélyen. Kujundjics tanár üdvözletére a fejedelem következőleg válaszolt: »Kedves belgrádi polgáraim ! Köszönöm nektek a magam, a fejedelemnő s a koronaörökös nevében a ragaszkodás azon szívélyes és meleg kifejezéseit, melyekkel körötökbe való visszatérésünket fogadjátok. Veletek együtt érezzük mi is, hogy ez családi ünnepély. Csak azon óhajtásom, hogy személyesen s közvetlenül szabályozzam a viszonyokat új területrészeinken, bízhatott rá, hogy oly soká távol maradjak tőletek. Tudtam, hogy evvel a ti érzelmeiteknek is hű végrehajtója valók új polgártársainkkal szemben, s meggyőződtem, hogy ők is a legszívélyebb érzelmeket táplálják a Sumadija fiai, megszabadítóik iránt. Éljenek Szerbia régi és új polgárai, éljenek a belgrádiak!« E fejedelmi beszédet a tömeg lelkesedéssel fogadta. Tegnap a fejedelem elnöklete alatt minisztertanács volt, melyben a skupstinának nov. 2-ára Nisbe leendő összehívását határozták el. A törvényhozó skupstina-ülésszak befejezte után Belgrádba fog öszszehivatni a nagy nemzeti skupstina a zsidókérdés megoldására. Azon hír, hogy a szerb kormány Kirovics bulgár diplomácziai ügynököt s főkonzult az itteni török követ tiltakozása következtében nem akarná hivatalosan elismerni, alaptalan. Kirovics, ki négy hét óta Belgrádban időzik, a napokban átnyújtja megbízólevelét a fejedelemnek s mint Bulgária képviselője hivatalosan itt fog működni. A porta tiltakozására a szerb kormány azon utalással válaszolt, hogy Bulgáriának diplomácziai képviselő-tartási joga fölött a berlini szerződés mitsem határozott s ennélfogva Szerbia nem tehet eleget a török tiltakozásnak. Tegnap az uj olasz követet, Tornielli grófot ünnepélyes kihallgatáson fogadta a fejedelem. A gróf megbízólevelének átnyujtása alkalmával kijelenté, hogy Olaszország a Szerbiával való barátságos viszonyt Szerbia függetlenségének elismerése által mindkét fél érdekében fenntartani s megszilárditni óhajtja. Tornielli a kihallgatás után be lett mutatva Natalia fejedelemnőnek, s este udvari ebéd volt tiszteletére. Ma a belga ügyvezető és főkonzul, de Borchgrave is benyújtó megbízólevelét. Azon hír, hogy Protics tábornok kormányi küldetéssel Livádiába utazik, alaptalan. A tábornok, ki közelebb a fejedelemmel beutazta az új területrészeket, Nisben marad, hogy a fejedelemnek a skupstinaülésszak alatti téli elszállásolásáról gondoskodjék. A sz.-pétervári szerb követ, Protics Miloslav jelenleg szabadsággal itt tartózkodik, s csak e hó vége felé tér vissza állomására. A főváros Szegedért. A szegedi katasztrófa után közvetlenül, a főváros törvényhatósága Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt nagy bizottságot küldött ki a sújtott lakosság segélyezésére. A bizottság nagymérvű tevékenységről kimerítő jelentést készített, melynek egyes adatait már közöltük. Ezúttal adjuk a jelentés következő részét. 1. Leküldtünk Szegedre összesen 70, részint önkénytes, részint városi tűzoltót, Krause Valdemár fővárosi tűzfelügyelővel; a polgármester úr által még a katasztrófa előtt leküldött mentőszerekkel együtt összesen 108 csolnakot és 1920 darab fáklyát; továbbá: 70310 darab kenyeret; 500 kilogram húst; 5558 kgr szalonnát; 2207 kgr. tarhonyát; 6806 kgr. burgonyát ; 200 kgr. rizst; 200 kgr. hagymát; 800 kgr. sót; 200 kgr. túrót; 72 kgr. káposztát; 460 kgr. babot; 52 kgr. kukoriczát; 3110 liter bort; 4651 liter pálinkát; végre 4525 kgr. különféle ruhaneműt. Leküldtünk továbbá eszközöket két népkonyha berendezésére; végre rendelkezésre bocsátották a fővárosnak két 6 lóerejű gőzmozgonyát és 8 szivatytyuját, négy tűzoltóval, — Krause Valdemár tűzfelügyelő vezetése alatt — a vízkiszivattyúzási munkálatokhoz, melyek harmadfél hónapig tartottak. II. A fővárosba — mint már volt szerencsénk említeni — 4 ezernél több egyén menekült. Ezekből 2700 személy szorult támogatásunkra, mely részben teljes ellátásban, részben különféle segélyezésben állt. A segélyünkre szorultakat részint az üllői úti laktanyának azon osztályában,mely katonai kórháznak volt berendezve, az orsz. főhadparancsnok úr által azonban készségesen átengedtetett, részint pedig az egyes polgárok és testületek által felajánlt s általunk nyilvántartott lakásokban, illetőleg intézetekben helyeztük el. Ez utóbbiak közül különösen ki kell emelnünk a »budai jótékony nőegylet«-et, a »Mária-intézet«-et, az »Alte Getreue« szent János rendű szabadkőmives páholy menhelyét s a »pesti szegény gyermek-kórház«-at. Az elhelyezést mindjárt a menekült érkezésekor, a vasúti pályaudvartól intézte két bizottsági tag s egy hivatalnok által, kik valahányszor vonat jött, az osztrák államvasuttársulat indóházában, — hol felvételi helyiségünk volt, — megjelentek. Első ily menekültek márczius 16-án jöttek. Az élelmezés az említett laktanyáján történt, s azt egész május 20-ig a helybeli nőegyletek és pedig kizárólag a saját maguk gyűjtötte adományokból eszközölték, jelentékenyen könnyítvén ezáltal feladatunkon. Nekünk csak kenyérről kellett gondoskodnunk. A konyhaeszközöket a fővárosi népkonyhabizottmány volt szíves átengedni. Ugyancsak a laktanyában történt a szolgálat- és munkaközvetítés is a munkaképes menekültek s a közönség között. E czélból, valamint a létszám nyilvántartására ott külön iroda volt berendezve, két bizottsági taggal s egy írnokkal. A szolgálatot 3 adóbiztos teljesítette , a rendőri felügyeletről pedig a fővárosi rendőrségi főkapitány úr volt szíves gondoskodni; míg a menekültek osztályozását, a helyiségeknek felszerelését, a rend és tisztaság fentartását s általában az összes terhes főfelügyeleti és kezelési teendőket a laktanya buzgó és fáradhatlan gondnoka Kulcsán János, cs. kir. nyug. százados úr végezte. A laktanyában junius 30-ig, — mely napon az utolsó ott elhelyezett menekült távozott, — összesen 1146 személy tartózkodott és nyert teljes ellátást. Egyéb segélyezési tevékenységünk a fővárosban tartózkodott menekültek szükségleteivel szemben a következő volt: Kubaneművel mintegy 1500 személyt láttunk el és kiosztottunk 6480 dbot. Pénzbeli segélyben 167 családot illetőleg egyént részesítettünk 190 esetben. 18 iparos részére vásároltunk szerszámokat és 40 tanuló részére iskolai könyveket és szereket. Tandíjmentességet 55 tanulónál eszközöltünk ki és 14 tanuló egész az iskolai év végéig nyert teljes ellátást. Két árva közvetítésünk mellett lett örökbe fogadva, ideiglenes gondviselőt pedig 16 gyermeknek szereztünk. A díjmentes utazást 1748 személynek tettük lehetővé 1502 utalványnyal és 125, a belügyminiszter úrhoz intézett felterjesztéssel. Podgyászkiváltásra 67 utalványt adtunk 300 személynek. III. Működésünk eszközét s alapját az adományok képezték. Említettük, hogy tevékenységünket azok gyűjtése szintén kiválólag igénybe vette és pedig nemcsak mert erre a tekintetes közgyűlés által egyenesen utasíttatunk, hanem mert magánadakozások nélkül csak korlátolt tevékenységet fejthettünk volna ki; a menynyiben kiadásainkat a tekintetes közgyűlés által két ízben, t. i. a katasztrófa napján s ő Felségeik ezüst menyegzős ünnepélye alkalmából — megszavazott összegek nem fedezték volna. Van szerencsénk már most a reánk bízott, illetőleg általunk gyűjtött pénzbeli és természetbeni adományokról a következőleg számolni: Bevétel: 1. A tekintetes közgyűlés által megszavaztatott 21.000 frt Szeged részére, 7000 frt vidéke részére. 2. Magánadakozásokból begyült, a közönséghez a katasztrófa napján s ő Felségeik ezüst menyegzője alkalmából intézett felhívásaink folytán, és pedig részint gyüjtőiveken, részint külön 90.124 frt 38 kt Szeged részére, 9579 frt 7 kr. Összes bevétel 111.124 frt 38 kr Szeged részére, 16.579 frt 7 kr vidéke részére. Kiadások: 1. Mentő eszközökre, fáklyákra, csolnakokra 3.578 frt 62 kr. 2. Kenyérre 9.155 frt 54 kr. 3. Egyéb élelmi czikkekre 5.363 frt 26 kr. Mindez Szeged részére. 242 frt 90 kr vidéke részére. 4. Ruhanemüekre 1955 frt 50 kr. 5. Utazási, szállítási és fuvarköltségekre és munkabérekre 1223 frt 74 kr. 6. Népkonyhaeszközökre 595 frt 26 kr. 7. Iskolai könyvekre és szerekre 362 frt 19 kr. 8. Szerszámokra 367 frt 58 kr. 9. Adomány-kimutatások, hirdetmények, felhívások nyomtatási költségeire 1.369 frt 921/2 kr. 10, Vegyesekre 235 frt 038 kr. 11. Pénzbeli segélyekre és pedig : a) élelmezési dijak fejében 571 frt 60 kr b) rendkívüli segélyek fejében 617 frt 33 kr; összesen 1188 frt 93 kr. Mind Szeged részére. Kiadtunk összesen 25.395 frt 58 krt Szeged részére, 242 frt 90 krt vidéke részére. Készpénzben elküldtünk 10.000 frt Szeged részére, 10.408 frt 10.408 frt 10 kr vidéke részére. Összes kiadás 35.395 frt 58 kr Szeged részére, 10.651 frt vidéke részére. Rendelkezésre áll gyümölcsözőleg elhelyezve Szeged részére 75,728 frt 80 kr. vidéke részére 5928 frt 07 kr. azaz: hetvenötezerhétszázhuszonnyolcz forint 80 kr. Szeged s ötezerkilenczszázhuszonnyolcz forint 7 kr. vidéke részére. Egyéb, — természetben nyújtott — adományokban mintegy 6000 kilogramm gyűlt be, melyből kis részt Szegedre küldtünk, se részt pedig a fővárosban használtunk fel. A rétöntözés eredményei. A Ferencz-csatorna társulat, hogy az öntözés által a gazdálkodásban elérhető eredményeket gyakorlatilag bemutassa az érdekelt gazda közönségnek, új verbászi telepén 118 holdnyi területet saját költségén öntözésre berendeztetett. Az öntözés berendezési költségei, mint értesülünk, a helyi viszonyok eltérő volta szerint tizenkét, egész húsz írtra mennek holdankint. Az öntözés által elért meglepő eredményről Gerster Béla Ferencz csatornás főmérnök Türr István tábornok úrhoz, mint a Ferencz csatornarészvény-társulat elnökéhez, következő nagyérdekű jelentést intézett: Van szerencsém a következőkben a Ferenczcsatorna új-verbászi telepen 118 holdoni öntözés által elért ez idei eredményeket röviden összefoglalni. Új rétek, (ápril 24, május 2-ig vettettek be) ezen öntöző rétek adtak október elejéig 3 kaszálásra holdanként 41 métermázsa szénát; jövő évben a májusi kaszálással 55—60 métermázsa lesz holdanként. Régi természetes rétek, szintén május havában rendeztettek öntözésre, adtak 3 kaszálásra 36 méter mázsa szénát holdankint. Megjegyzendő, hogy ezen kétféle rétek ezzel korántsem végezték be haszonhajtásukat, mivel a lejtős fekvésüeket, ahol csörgedeztethetjük a vizet, az erős fagyok beálltáig a szarvasmarhák részére zöld takarmányt fogunk vágni. Az öntözésre használt csatornás viz oly meleg, hogy ezt bizonyosan el fogjuk érhetni. — Ma p. o. reggel 7 órakor a légmérséklet 8° R., a viz 141/2° R. volt; ez ugyan rendkívüli, de rendesen 4° R. különbség van. Rétjeink jelenleg oly kinézésűek, mintha a fris május hónapban volnánk. Luczernások. Jelenleg 7 és 8-szor vágjuk, s ha csak kissé meleg októberünk lesz, még egy kaszálást remélhetünk. Káposzta. Eddig egy katasztrális hold veteményből 25.000 fej termett, ezen hold föld bruttó 7—800 frtot, netto 6—700 frtot fog hozni. Rizs igen későn vettetett el, június első napjaiban, szeptember 18-án arattatott, 12 pozsonyi mérő 350 négyszögöl területen, tehát 50 mérő katasztrális holdankint. A vetőmag és az aratott mag összehasonlításából kitűnik, hogy az idei bácskai mag sokkal szebb s súlyosab, mint a vetőmagnak használt bánsági rizs. Ez leginkább az öntözővíz kitűnő tulajdonának köszönhető. Jövőre minden esetre kísérletet kell tennünk jobb fajú olasz vetőmaggal. Kukoricza, egy katasztrális holdon adott 70 pozsonyi mérőnyi aratást. Karórépa, oberndorfi,adott trágyátlan földben, de öntözés mellett, egy holdra 350 méter mázsa répát. Az öntözéssel ellátott házikertekben oly szépen díszlettek mindennemű konyhazöldségek, hogy a környék gazdasszonyai mind bámulni jöttek hozzánk. Szükségesnek tartom említeni, hogy valamennyi itt felhozott eredmény trágyázatlan földben éretett el, és ezzel bebizonyult, hogy a csatorna vize, mint a Nílus vize trágya gyanánt emeli az öntöző föld termőképességét. Ezen terület eddig 3 éves bérletre volt kiadva, a föld bérlője pedig emberemlékezet óta felesekkel gazdálkodott, tehát a föld trágyát soha sem ka-