Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épü­l­et. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. . Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­l­et. A lap an­yagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó­ hivatalhoz intézendők.PESTI MPLO c ~ ’ ' r\ r • Knvryp:j-\ REGGELI KIADÁS- b SIClWv n;... « B$M3Sií3KfiS3HK*aHiauiHnBfiS5ÍKn*aaainM«MÍreQBÍik Előfizetési feltételek­­ Postán küldve, vagy Budapesten házban hordva reggelt és ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra fi frt. — 3 hónapra 18 frt*- . Az esti kiadás postai különküldéséért felfilthetés évnegyede­nként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ha enᣠfu­tár, mely napján történik la, mindenkor a né el:10 napjától bámíttatik. Hirdetések szintugy- mint előfizetőnek a »TJesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athen­aeam-ép diet, küldendők. »■íniimn tun m —un nn mm mrmnTlilnmi n -i11 Hüll HillI IMII II Ilii letlBBII'l IIIH1YÜ Egész évre Fél évre . Előfizetési árak : (Vidékre postán küldve, helyben házhoz hordva.) 24 frt. Évnegyedre . 6 frt. bem 12 „ Egy hónapra . 2 „ Ha az előfizető részéről az esti lap postai kü­­lön ildése kívántatik, a felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Előfizetésre a postai utalványokat ajánljuk. Az elfizetések legkésőbb f. évi deczember hó 31-dikéig alihenaeum kiadó-hivatalába, Budapestre kül­­ők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1882-dik, harminczharmadik évfolyamára. A PESTI NAPLÓ megjelen naponkint kétszer, reggeli és esti kiadásban, legalább két nagy ívnyi terjedelemben. Vasárnap s ünnepnap után reggel is megjelen, rendkívüli kiadásban. Budapest, decz. 31 Eltűnt időknek soha visszatérő történe­­t esztendővel vénebb ismét a nemzet, asztalosban újra gazdagabb. S bár —­­ a nap körül forgó természet megújul is­­, ha megvénhedett — a nemzet is minden ívben más embereket szül, felnevel és állít e helyébe, kik elkoptanak, s az ifjak min­­usra megtanulni kénytelenek, a mit az fék már tudtak régen s igy az élet és a lka nagy része puszta ismétlés , mégis a szeti történetek s a nemzetlélek ösztöne s ita a történeti tapasztaláson nő fel, abból itt gondolkozását és szenvedélyeit s a lé­telen s a keletkező jövő a megsemmisült b­űn gyökereznek. Múltúnk ha jobb volna, jövőnk szeren­­ebb lehetne. Magunkkal czipeljük terhét, dességét s bűnét az elmúlt éveknek, mint­séget, melytől megszabadulnunk alig le- Folytatjuk, a mit elhagytunk, a rossz út, mert jobbat helyébe nem tudunk Meghaladott bajok helyébe m­’ao gondol* , s midőn boldogságot és jó szerencsét unk egymásnak és a hazának , szivünk reit elárulja szemünk s meghazudtolja őt. Szivesen hiszszük ugyan, a mit óhaj­­, a képzelet gyorsan elővarázsolja a jó ■,sét , de fontoló eszünk szárnyát szegi csalóka ígéretében. ■­ztendő nem volt szerencsétlen, esésnek sem mondható. Isten ő rólunk, adott kis termést, adott a halál irtásától megkímélt, ám ők nem voltak oly izgalmasok s az isztitását folytatták. Az új évben es­sünk s várjuk, hogy jó időjárás sze­­repünknek jó aratást, hanem hogy az­t ne tegyék egymást tönkre, hogy az ne falja fel saját gyermekeit, hogy Ma­­ország jól kormányoztassék, az legyen a vndunk. Ha soha meg nem kezdjük jóvá tenni, a Politikában vétettünk, ha mind egyre folytatjuk az elkövetett hibákat, akkor ne reméljünk javulást az új évtől, mert csodák a politikában nem történnek. Mi kell Magyaroszágnak ? Kettő: hogy anyagilag gyara­podjék és hogy a magyarság meg­szaporodjék és megerősbödj­ék. E két alapigazság körül forog mind a többi. Ha vagyonosabbak leszünk s a magyarság szám­ra és befolyásra hatalmasabb, akkor a nép jobban fogja magát érezni s az állam meg fog szilárdulni, — ellenkező esetben, ha még in­kább elszegényedünk, az elkeseredés, az er­kölcstelenség s az elnéptelenedés nőni fog s ha a magyarság gyöngül vagy az ellenáram­latokkal szemben helyt állani nem bir, a ma­gyar államiság is lehanyatlik. E két sarkalatos igazságot kormányaink idáig fel nem ismerték. Intézkedéseik a múlt­ban sem a nemzet anyagi erejével nem szá­moltak, vagyoni jólétének emeléséről nem gondoskodtak, sem a magyar faj testi, lelki épségének megóvásával, szaporításával, nyel­vének terjesztésével nem törődtek. Katona­törvényt, adótörvényt, nemzetiségi törvényt, állami és egyházi intézményeket, forgalmi és kereskedelmi vállalatokat, közoktatást stb. mind terv és czél nélkül, különböző elveken és alapokon szervezték, azaz hogy az államot össze-vissza kuszálták, s igy a nemzetet adós­ságba, ínségbe, az országot deficzitbe kever­ték s Magyarországot és annak alkotó elemét, a magyarságot, nemcsak hogy nem fejlesztet­ték azon polctra, melyet jogosan elfoglal­hatna s tizenöt esztendő alatt elérhetett vol­na, hanem oda juttatták a dolgokat, hogy válságos anyagi és bizonytalan politikai hely­zettel állunk szemben. Sok dolgot, melyet immár befejezhet­nénk, szinte élvlről kell elkezdeni, például az iparügyet, az alföld vízmentesítését s a folyam­szabályozást, a kereskedés megmagyarosítá­­sát, az adminisztrác­ió reformját, a polgá­ri törvénykezés reformját, a telepítést a ma­gyar államjavakra stb.; sok dolgot úgy el­rontottunk, hogy alig lehet jóvátenni, mint ” '■'m­in­ifXr­Tf/nt' «-».• t/ * ____ f », pénzügyeket általán. Arra ügyelni, hogy külföldiek ne foglalják el a honpolgárok elől a jövedelmező és befolyásos állásokat s hogy a magyar ember kenyérhez jusson, mikor a magyar állam pénze jön forgalomba, ilyen csekélységekkel senki nem gondolt. Aztán csodálkoznak, hogy nem tudunk boldogulni, mikor a magyar állam polgárai­tól csak vesz, még pedig évről-évre többet s nekik nem juttat vissza semennyit. A vér is körfutamban táplálja a testet s elhal a leg­utolsó izig, de minden test kimerül, mely folyton vérveszteségben szenved. Minő orvo­soknak itélnék azokat, kik szünet nélkü pió­­czáznának és eret vágnának s még csak tápláló eledelt sem nyújtanának a betegnek? Az ilyen orvosokat magyar államférfiaknak le­hetne keresztelni. Forduló­pontot képez-e az új év a ma­gyar politikában, nem tudjuk, de nagyon kívá­natosnak tartjuk. Nemcsak kívánatosnak, ha­nem szükségesnek. A hazaszeretet, melyet minisztereink annyiszor hangoztatnak, ne csak abból álljon, hogy teli kiabálják az országot e szóval »áldozzatok« s végrehajtók által sza­porítják az áldozatok számát, hanem fordítsák meg s keressék a hazaszeretetet abban, hogy az államhatalom tegyen jót a népért s a pol­gárok java s boldogsága czéloztassék. Mert nem az állam képezi a nemzetet, hanem az emberek s az ember a fő, nem a gépezet. Mit kívánunk tehát ez uj esztendőben, hogy boldognak nevezhessük ? Isten áldását a népre, hogy háború ne irtsa, nyavalya ne pusztítsa­ a földekre, hogy se víz, se fagy, se szárazság, sem semmiféle csapás az országot ne érje s bor, búza, állat teremjen bőven. Azután kívánunk jó gazdasági politikát, hogy a­mit az Úristen adott, az emberek el ne ragadják, hanem okos munkával vagyon­ban gyarapodjanak s az állam a népet törek­véseiben ne hátráltassa, hanem elősegítse, hogy kiki biztonságban és jó reményben dolgozzék s iparkodjék; a­hol pedig az állam gazdálkodik, takarékosan tegye és hasznosan. Végre kívánunk jó nemzeti politikát, nem mások elnyomását, nem faj zsarnokságot, hanem a magyar nemzetiség érdekeinek foly­tonos szemmel tartását és gondos ápolását. Mert e nélkül bizony nem fog a magyar ál­lam jövője biztosíttatni annyi ellenség között. Ez a mi újévi üdvözletünk , de kihez in­tézzük azt ? A miniszterekhez ? Az országgyű­léshez ? Nem; a nemzethez magához. Sorsá­nak intézője önmaga, tegyen a magyar nem­zet úgy, hogy meg ne feledkezzék saját ma­gáról. A nemzetnél van a hatalom és a jövendő. ESTI NAPLÓ TÁRCIÁJA. — Január 1. — Frölényi bankja. — Regény két kötetben. — Irta: ACSÁDY IGNÁCZ. ELSŐ KÖTET. A modern hübér ur. Nem vaspánczélt visel, nem magányos szikla­ré­szekben lakik járatlan hegytetőn, nem tör pribék­jeivel jámbor utasra, kereskedők békés karavánjára. A legújabb divat szerint öltözködik, a főváros középpontján tart nagyúri lakást s közhasznú tevé­kenységgel szaporítja a nemzet vagyonát. Nem hűbér urnak hivják, hanem bankigazga­tónak. A daczos várkastély kaszárnyaszerü palotává lön. Bejáratát nem őrzik marezona darabantok. Tar­ka-barka jelmezbe bujtatott portás ad útbaigazítást a három emeletes labirint titkairól. Ma a kapus különösen kicsipte magát s komoly méltósággal teljesíti hivatala fárasztó teendőit. Sok is a dolga. Örökre ismételnie kell az ügyes-bajos embe­rek előtt: — Tessék délben jönni, addig az intézet zár­­va van Addig csak a kiválasztottak juthatnak az eme­leti termék és szobák rengetegébe. Csönd van ott; íróasztalok, pamlagok, székek elhagyatják, s a nagy üzleti könyvek végtelen szám­oszlopainak titkát senki sem igyekszik megfejteni: a­z őszi nap szabadon küldi be sugarait a nyitott ab­lkokon. Csöndes, elhagyatott a sok hivatalszoba, melyek egyforma, de elegáns és finom bútorzata buszáén hirdeti, hogy ez a pely a modern rélet egyik szentelje, uralkodó pénzintézet, a­hol milliókkal dol­goznak. Pedig sokan kívánkoznak ide feljutni. , i u i Pl,s vakig ismét­ mondókáját az érkezők­­’ £1 Gbámulva veszik tud­másul a szokatlan brit I­SZU orral mennek ki a kapui. De a sima aszfalton a ház előtt megállanak és találgatni kezdik a titokzatos dolog nyitját. Egész tömege a várakozóknak gyűlt már össze a kövezeten, lesve a delet, hogy bejuthasson. — Kapus ! kapus! — kiáltja egyszerre valaki a tömegből, melyen át csak nagy ügygyel-bajjal tud utat törni becses személyének. — Ab! doktor úr — válaszol udvariasan a portás. Csak tessék! Helyet a doktor urnak! — teszi hozzá parancsolólag. A tömeg tisztelettel engedelmeskedik, a doktor úr végre látható lesz. Elhízott kis emberke, ki azonban nagy gondot fordít a természet bájaival nem épen bőkezűen megáldott külsejére. Kövér fekete arczát egészen elborító sűrű sötét szakálla, melynek erdejé­ből egy hatalmas kampós orr és vele arányos terje­delmű száj, de annál apróbb két kis zöld szem kan­dikál kifelé. Habár az arcz rútságán a művészet minden erősödése megtörik, annál elegánsabb, igazi boltos legény ízléssel kiválasztott toilettebe van a golyó alakú hájas testecske bujtatva. Szépen ragyogó czilinder, fekete bársony kabát, melynek rövidsége a rosszul alkalmazott takarékossági rendszerre emlé­keztet, fehér mellény, kék nadrág, drága sárga kez­­tyű és lakkezipő járulnak a doktor úr bájainak foko­zásához. Kezében tartja arany gombos palctáját és aranyos szemüvegét. Jelentőségének egész öntudatá­val áll meg a kapuban s élénk macskaszemét tel­jes lenézéssel jártatja végig a künn ácsorgó kö­zönségen. — Miféle csődülés van itt ? Hogy tűrheti ezt ? Mért nem hivat rendőrt ? — pattog rikácsoló hangon az apró nagy férfiú. — Első emelet, balra — mondja diplomatikus mosolylyal a kapus és meghajtja magát. A doktor úr libegve siet föl a lépcsőn. Figyel­mére sem méltatja a főajtót, melyen a bank neve ara­nyos betűkkel tündököl. Kifordul a folyosóra, egy aj­tónál csönget. A liberiás szolga nagy előszobába vezeti, mely­ben a kalapok végtelen sora tart sziesztát. Az érkező is leteszi s a szolga különös figyel­mébe ajánlja czilinderét, azután belép a terembe. A tágas terem tömve van. Feketébe öltözött urak, frakkos, parfümös ifjak halkan beszélgetve, új­ságot olvasva töltik meg minden zugát s a nagy to­longásban észre sem veszik, hogy uj vendég érkezett. De a doktor úr nem jő zavarba, éktelen, fül­szaggató hangon kiáltja : Ah! még itt vannak! Úgyis tudtam, hogy nél­külem nem történik semmi. — Assszszszolgája Lápóczy úr — felel egy ki­­csipett fiatal ember a tömegből. — Kissé várnunk kell, a vezérigazgató urnál ma sokan tisztelegnek. — Előre tudtam — felel fitymálólag Lápóczy — azért jöttem félórával később. De most rajta, előre, fogjunk hozzá, nincs vesztegetni való időm, vár a miniszter. Siessenek tehát. Mondja csak Spritz bará­tom, ki lesz a szónok ? — A főtitkár. — Szép szónokot választottak, mondhatom. — Spritz ur egészen meghökken e szentségtelen sza­vaktól, Lápóczy ur pedig a szónokhoz fordul s beszé­dét kéri tőle. Ez zsebébe nyúl s díszes másolatban kézbesíti elmeszüleményét. — Hosszú, nagyon hosszú — kiált a papírra pillantva a kis emberke. — Hát egyéb nem lesz ? — Diszalbum is van, tessék megnézni — felel szolgálatra készen Spritz úr. — Ennél már különbet is láttam — mondja Lápóczy úr kicsinylő hangon alig egy pillantásra méltatva a gyönyörű albumot. — Kérem híres művészek készítették, én ren­deltem, volt is bajom vele elég — bátorkodik Spritz úr megjegyezni — Ha tetszik, részletes leírást adok róla, felhasználhatja, hisz a múltkor is készítettem önnek tudósítást, teszi hozzá hetykén, pic­i bajuszát pödörítve. — Eiz az elég rossz volt — felel vissza az apró testbe bujtatott nagy kritikus. — Rossz volt ? hisz csaknem változatlanul kö­zölte ! — Csaknem változatlanul, ugy­e! maga is el­ismeri, hogy nem egészen változatlanul, felel Lápó­czy. Az a kis­ változtatás adta meg a közleménynek savát-borsát. Én nekem egy tollbuzásom többet ér az ön egész tudósításánál. Látja ez a szerkesztés titka. Ez az igazi tudomány. Azért vagyok én országos nevű szerkesztő, azért van tekintélyem, mert a leg­gyöngébb stílgyakorlatot is kitűnővé tudom szerkesz­teni . Érti ? De csak írja le az albumot. Spritz úr néma csodálattal hallgatta az írás e nagy mesterének bölcselkedését, azután zsebébe nyúlt, előszedte a már rég elkészített leírást s átadta a cso­datevő szerkesztőnek. — Hosszú, bosszú — mondá ez — de majd csinálok belőle valamit. — Csak a nevemet ki ne feledje — felelt alá­zatosan Spritz úr — nem hiúságból. — Tudok mindent fiatal barátom — felel le­ereszkedő mosolylyal Lápóczy. — Majd protegálom önt, csinálok önből híres embert, mint a gazdájából csináltam. Hisz tudja, mennyire le van nekem köte­lezve, én fedeztem fel, én tettem országossá — hallja, országossá! Spritz úrnak már nem volt ideje felelni, mert éppen most jelenti a szolga, hogy a vezérigazgató ur vendégei távoznak s rögtön megkezdődik a tisztelgés. Itt van a kertyűhúzás pillanata. Spritz ur a für­ge főrendező lázasan futkos ide-amoda és rendet igyekezik hozni a tömegbe. Kiáltoz, kommandiroz, dirigál, de senki sem hallgat reá. A szónok még egy­szer átnézi beszédét. Oroszlánhegyi ur fehér keztyüs kezébe veszi a diszalbumot. Lápóczy ur előre törtet a várakozó tömegen, midőn egyszerre megnyílik a nagy szárnyasajtó s egy impozáns férfias alak udvariasan azt mondja: Uraim, szivesen látom önöket! Az emberár megindul a szomszéd szobába. Nem szoba ez, hanem nagy, három ablakos terem, a leg­finomabb ízléssel bútorozva. A vezérigazgató ur, mint valami védbástya mögé, visszavonul íróasztalához s onnan pillantja át az érkezők hosszú seregét. Úgy áll ott, mint a fejedelem, a­ki szemlét tart hadai felett. A tisztelgők elhelyezkednek s csaknem egé­szen megtöltik a nagy termet. Feszes várako­zás ül minden arezon, ünnepi csend van , mi­dőn egyszerre Lápóczy úr éles hangján kiáltja: Papirost kérek! Ez a közbeszólás, mely nem ál­lott napirenden, kissé zavarja ugyan az ünnepi hangulatot, de a vezérigazgató úr nem veszti el nyu­galmát s kezével íróasztalára mutat. Lápóczy az asz­tal előtti karszékbe veti magát s megkezdődhetik az ünnepély. A főtitkár hosszú, száraz alakja kifogástalan szalontoilettében egy lépéssel kiválik a sorból és meg­kezdi a dikéziót. Háta mögött a fáradhatlan Spritz úr, a nagyreményű hivatalnok foglal állást és játsza a súgó szerepét. A szónok nem is sül bele bosszú előadásába, melynek végszavai »éljen Fridényi Osz­kár, a "mi lángeszű vezérigazgatónk« viharos vissz­hangot keltenek. Ezt követi a díszalbum átadása az intézet öszszes tisztviselőinek arczképével. Fridényi vezérigazgató úr komoly,­­ méltóságos nyugalommal hallgatta végig a hosszú szónoklatot. Férfias szép arczán, melyet hosszú ragyogó dús sza­káll költi, az öntelt elégedettség kifejezéss­el. Egész lénye azt látszik mondani, hogy rabjává tette a sze­rencsét s a sorsnak eddig csak mosolyát ismeri. Szű­m­e még ragyogott a fiatalság tüzétől, azetán még ott ült a derült férfikor­pirja, sürü fekete hajzatának még egyetlen szálát sem szapulta fehérre az idő. Az impo­záns fő oroszláni testen nyugodott: athlétai alak, de minden kihívó harcziasság nélkül. Nem a csaták mar­­ezona vitéze, hanem a szalonok és üzleti sikerek hősi ez; modern rajta minden, a gyémántos inggombtó az arczkifejezésig. A hosszú szónoklat nem untatta, a dicsőítés melynek tárgya volt, el nem hódította. Szívélyes jó akarattal tekintett végig néhányszor a tisztelgői csoportján. Eszébe jutott: ezek az én hadaim, az és hűbéreseim. Néha-néha révedező pillantása a távolba szállt, mintha gondolatai messze kalandoznának. De ezt csak figyelmes néző vehette észre. Midőn végrl az éljenzaj megdördült s háromszor fölhangzott min­dig fokozódva, az igazgató arczát az ihlet sajátszeri kifejezése lepte el. De nem az, melylyel egykor a hű­bér uz uj barczok hirét tudatta hűbéreseivel. Minth egy pap állana hivei között hirdetni nékik az Isten igéit. És pap volt ő is, isten szolgája, de egy uj is­tené, a kinek nem imával áldoznak és oltára nem­­ templomban, hanem a tőzsdén, a bankok palotái­ban áll. Az igazgató úr válaszolni kezd Meghatott, ke­letteljes hangon fejezi ki köszönetét. Elmondja, hogy igazán modern ünnep ez, melyet itt ülünk. A munka és szorgalom lélekemelő ünnepe. Ma tíz éve kezdte meg az intézet működését. Szívesen veszi ez alka­lomból a szerencsekivonatokat. Az alapítás az ő műve; nehéz volt e ma, nehéz bi­zalmat szerezni, tőkét összehozni, szakavatott, mun­kabiró erőket egyesíteni. Ő legyőzte e nehézségeket És mégis mily csekély az ő érdeme a tisztviselőkéhez képest! Hogy az intézet a megszerzett bizalomnál megfelelt, hogy a tőkék gyümölcsöztek a részvénye­sek, a közjó, a nemzet javára, hogy a vállalat daczol­­hatott a tíz év zivataraival, melyek annyi világra, Budapest, decz. 31. Ő Felsége Bécs város lakosságának nagy­szerű újévi ajándékot adományozott. Arról értesülünk ugyanis, hogy ő Felsége magánpénztárából ma félmillió irtot utalványozott a Ringtheater telkén építendő új jótékony­ alapítványi házra. I UULU um,I .T lllllllobina Jvg A JUVU ufetCU -Deusub utazni, hogy ott ő Felsége elnöklete alatt tanácskoz­zanak, s másrészt az osztrák miniszterekkel közösen konferáljanak. A szentesített törvényczikkek közt, melyek ma az országgyűlésen ki lettek hirdetve, a Szerbiával kö­tött szerződéseket beczikkelyező törvények nem for­dultak elő, bár azokat a magyar országgyűlés már el­fogadta. Ezen törvények nem terjeszthetők szentesí­tés alá egyrészt azért, mert egyik kiegészítő részük, a hajózási szerződés még nem került a törvényhozás elé s azért kár is volt sietni a többinek tárgyalásával, míg az említett lényeges szerződés meg nem kötte­tett. De a szentesítés alá terjesztésnek még az az aka­dálya is fenforog, hogy a reichsrath, mely az egész szerződési komplexum előterjesztését bevárja, még tárgyalás alá sem vette a Szerbiával kötött egyezmé­nyeket. Úgy járhatunk esetleg most, a­mint jártunk a petróleumvámmal, a­melyről a törvényjavaslatot el­fogadtuk, az osztrákok pedig a reichsrath plénumá­ban tárgyalás alá sem vették; most pedig a Szerbiá­val kötött vámszerződés az ellene támasztott osztrák agitáczió miatt talán el sem fogadtatik. A ma kihirdetett törvényczikkek közt foglalta­tik különben az is, a­mely a törvények új kihirdetési módját megállapítja; minél fogva a törvények ezen­túl az országgyűlésen többé nem fognak kihirdettetni. A bélyeg- és illetékügyről újabban alkotott tör­vény tárgyalásakor fölmerült az az indítvány, hogy az ezen ügyben fennálló sokféle törvény és rendelet okozta zavar eloszlatása végett kodifikálni kellene az egész anyagot. A pénzügyminiszter ellenezte ezen indítványt és kijelentette, hogy a kormány össze fogja gyűjtetni s még ezen év folyamában közzétenni a bé­lyeg- és illetékügyre vonatkozó összes törvényeket és rendeleteket. A képviselőház ily értelmű határozatot is hozott. Szapáry dr. pénzügyminiszter okt. hó 20-án tartott budgetbeszédében megújította azon ígéretét, hogy még ez évben elkészül azon összeállítás, mely úgy az egyenes adókra, mint a bélyeg- és illetékekre vonat­kozó összes szabályokat magában foglalja. Ugyanez alkalommal a pénzügyminiszter maga elismerte, hogy­­a pénzügyi adminisztrác­iónak nagy hiányaként jelentkezett az, hogy az arra vonatkozó szabályok annyira el vannak szórva, hogy azokban sem a pénz­ügyi közegek, de még kevésbbé a nagy­közönség tájé­kozást nem nyerhet.­ Ezen bevallás és ismételt ígér­getés mellett az év elmúlt és a bélyeg- meg illeték­ügyi törvények és szabályok gyűjteményének nincs még mindig semmi híte. Belgrádból, decz. 22-iki kelettel írják, hogy a szerb főváros szokatlanul élénk lett az utóbbi napok­ban. Közelednek a skupstinai pótválasztások, melyek­től annak igazolását várják, várjon a kormány jelen­legi összealkotásában bírja-e még a nép teljes bizal­mát. Különösen Belgrádban tesznek a pártok óriási erőfeszítéseket, hogy jelöltjeiket győzelemre juttassák. Az ellenzéki jelölteknek most is nehéz küzdelmük lesz a kormánypárt jelöltjével szemben, de az a több­ség, melylyel a haladópárt képviselője megválasz­­tatni fog, nem lesz oly nagy, mi­nt a múlt választás alkalmával, miután azóta az ellenzék minden eszközt felhasznált, hogy a kormány pártját gyengítse. Az utóbbi napokban kormányválság híre járta be a várost s azt beszélték, hogy a minisztérium be­adta lemondását, mert lényeges kérdésekben nem volt képes saját kebelében egyetértésre jutni. Kezdet­ben azon hírt terjesztették, hogy Lesjanin tábornok hadierminiszter mondott le, és pedig azon okból, igen érdemes főtisztek, politikai indokokból," nyug­­díjaztassanak. Beszélték továbbá, sőt külföldi hírla­pokban is olvasható volt, hogy a minisztérium rekon­­strukcziója várható, és pedig a szabadelvű párt felé való közeledés útján. Egyenesen megjelölték azon minisztereket, kik­nek áldozatul kell esniök. Ezen hírek mind választási cselfogásoknak bizonyultak, mel­yk arra voltak szá­mítva, hogy a választók ne szavazzanak oly miniszté­riumra, mely bomlófélben van. Annyi kétségtelen, mint Belgrádból jelentik, hogy a minisztérium kebe­lében vannak nézeteltérések, de ezek nem oly mér­vűek, hogy a minisztérium újjáalakítását tennék szük­ségessé. A szabadelvű párt arra számít, hogy az összes oppozíczióval szemben győzni fog, mert joggal hivatkozhatik oly eredményekre, melyek az országnak kétségtelenül javára váltak. Gambetta és Bismarck. A Correspondance de Pesth decz. 19-ei számában diplomácziai körökből vett levél nyomán következő bírt közli: »Bismarck herczeg a török rendkívüli követ, Ali Nizami pasa közvetítésével azt tanácsolta a szultánnak, hogy Francziaországgal közvetítés nélkül barátságos útón jöjjön megállapodásra, s hogy legálisan, utógondolat nélkül ismerje el az utóbbi időben lefolyt afrikai ese­mények által létesült bevégzett tényeket. Ezen hír megerősítést, nyer a Pester Lloyd-nak Berlinből ér­kezett mai következő távirata által: »Gambetta mint miniszterelnök levelet intézett a német állam kanc­ellárjához, a­melyben elismerésé­nek ad kifejezést, azon tanácsért, melyet Bismarck a török rendkívüli követ, Ali Nizami pasa közvetítésé­vel a porta kormányának adott, a midőn azt ajánlá, hogy Tripoliszt illetőleg közvetlenül Gambettával értekezzék, minthogy Gambetta lojalitása felesleges­sé teszi a német kormány közbenjárását.« A törvénykezési uj év. Mai napon lépnek életbe az uj csődtör­vény, a perrendtartási novella és a végrehaj­tási törvény. A csődtörvény rég érzeti szükségnek fe­lel meg, a­mennyiben az 1840-ben szerkesz­tett törvény már sehogy sem illett mai gaz­dasági és törvénykezési állapotainkhoz, me­lyek azóta gyökeresen átalakultak. Helyes volt-e ebben is, miként a váltó­s kereskedel­mi törvénykönyvben, kizáróan a német biro­dalom alkotásait követni, az persze más kér­dés. Igaz, hogy ezek legközelebb állnak hoz­zánk annyiban, hogy leginkább, sőt csak­nem egyedül a német irodalom ismerete ter­jedt el jogászaink között, de minden iskolai magas tudományosság mellett — majdnem azt mondhatni annak folytán — a német törvényhozási alkotások nem szoktak kiválni mintaszerű, szerencsés konc­epcziók által. Az »önczélkép« miveit tudomány, mely a gya­korlati hasznosság és czélszerűség szempont­jait nagyon alárendelteknek tekinti, alkalma­sabb mély dogmatikának, mint törvényhozási eszméknek produkcziójára. Szerintünk helyesebb elvekre vezetett p. o. az angol csődjog fejlődése, mely szorosan különböztet vétkes és ártatlan adós között, mint a római vagyonfelosztásból és a közép­kori kereskedői szokásjog büntető elveiből vegyesen leszármaztatott és általánosított pandektacsődjog, melyet mi befogadtunk. A parlamenti retortában ezenfelül a né­met birodalmi minta nem egy lényeges módo­t j­ttem”mindeni­or az egység­es­­ kovery ér­zetesség rovására. Be fognak-e válni a sok vélelmek, kautelák és szankc­iók a rosszhi­szeműség ellenében és az eljárásnak vélt egy­szerűsítése, előttünk nagyon kérdésesnek lát­szik. Különben a statisztika feladata volna kimutatni, fognak-e fogyni a bukások, rövi­­debb és olcsóbb lesz-e az eljárás, többet fog­nak-e kapni a csődhitelezők, mely eredménye­ a csődtörvény jósága legbiztosabban mérhető. E részben bizonyos, hogy rosszabbra fordulás alig képzelhető a mai viszonyoknál, melyek között a hitelező egy perc­ig sem kételked­­hetik, hogy nem fog kapni semmit, hacsak nem burkolt »kény­szer egyezség« útján. Az új végrehajtási törvény óriási sza­kaszhalmazának egyik kiváló tulajdonsága , hogy nincs teljesen összhangban a csődtör­vénynyel, valamint mindkettő nincs összhang­ban anyagi jogunkkal. A darabos és gondat­lan kodifikác­iónak e következményét nem

Next