Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-11 / 11. szám

Melléklet a Pesti Napló január II. Il­dik számához. A magyarság terjesztése. Tegnapi közleményünk befejezéséül közöljük most Bánó József úr tervezetének végét, meg­jegyezve, hogy ezzel az egész, figyelemre méltó fontos javaslat olvasóink kezében van . Távolabb eső eszközök a magyarság terjesztésére. A bizottság felszólítandónak véli Sáros vár­megye közönségét, vallja magáénak a következendő eszközöket, mondja ki ezt a megyei gyűlésen, s szük­ség esetén terjeszszen e czélból folyamodást a tör­vényhozáshoz, és a törvényhatóságokhoz küldendő körlevelében szólítsa fel a törvényhatóságokat hasonló eljárásra. Ilyen távolabb eső eszközök a következendők: 1. Az iskolákban, az ország minden részében az elemitől elkezdve egész fél, ha nem is azonnal, de mindenesetre igen rövid idő múlva, magyar legyen a tannyelv, azon okoknál fogva, melyeket szerencsénk volt az irány­eszmék között kifejteni. 2. Az ország abbeli jogos kívánsága, hogy az ország minden tisztviselője, hivatalnoka, szóval minden fizetett közege köteles legyen magyarul tudni, szigo­rúan hajtassák végre.­­ Legyen ez kivétel nélkül, és minden szakmában. 3. Nem csak a magyar állami, de minden vasut­­társulatnál, mely a törvényhozás engedélyétől függ, legyen a magyar az ügykezelési nyelv, magyar tiszvise­­lők és szolgák félfogadása conditio sine qua non. — A régibb engedély-okmány kifogás nem lehet, mert a kormánynak van okvetlen annyi befolyása minden társulatra, hogy ezt keresztülviheti; ha pedig nincs annyi befolyása, akkor az ellenőrzést az ország érdekében általában kellőleg nem is gyakorolhatná. Valamint eddig a külföldi vagy privát vasúti társulatok valódi germanizáló telepek valának az egész országban, úgy legyen ezentúl minden vasút­­társulat magyarosító telep. A magyar állami vasút és minden Magyarországon levő vasúti társulatnak minden állomása egy-egy kis központ a magyarság terjesztésére. Minden vasúti állomásnak van a vidék­kel kereskedelmi összeköttetése, s munkaadás által befolyása a népre, s igy e részben sokat tehet, csak akarni kell; s a sok millió szubvenczióért, vagy ha­szonért ennyi viszontszolgálatot csak méltán követel­het az ország. Ugyanennek kell történni minden más szub­­venczionált vagy nem is szubvenczionált, de az or­szágban evő, s ebből hasznot húzó vállalatoknál is. 4. Ingyen a minisztériumnak, a törvényhozásnak fő gondja, és vitessék minden áldozattal keresztül a Tiszának , mellékfolyóinak czélszerű szabályozása. Itt lakik a magyarság zöme. Ez minden évben ve­szélynek, pusztulásnak van kitéve. Ha a Tisza és mellékhelyeinek lakossága elpusztul vagy kivándo­rol, Magyrországnak vége van. 5. Minden kivándorolt, külföldön, de különö­sen Olaországban, Moldvában és Bukovinában élő magyar garmatok telepíttessenek vissza, vagy leg­alább hisztessek meg minden eszköz ennek sikere­­sítésére. S­zétessenek a legszigorúbb óvintézkedések, hogy a­zékelyek és más magyar ajkúak ki ne ván­­doroljanak 6. Az állam­jószágok ne adassanak tömegesen külföldiének, vagy ha adatnak, csak oly feltétel alatt,a­hol a most nem magyar ajkúak számára ma­gyar iskák és óvodák állíttassanak ; a még csak be­­telepitenikre pedig biztosittassék, hogy lehetőleg magyarosat vagy megmagyarositandókat fognak tele­píttetni. Ha pedig és a mennyiben az állam kezében maradni a birtokok, a­hol szükséges, magyar tele­­pitvények szállíttassanak előnyös feltételek mellett. ’* ra már elszakadt Szl­avoniai­­a ^ * -gystrosztgtól, ügyeljen a kormány, hogy Szlavóniának magyr lakossága ne olvadjon el, hanem terjedjen. Tovább­i szász földön levő magyar helységek el ne szászkodjanak, vagy oláhosodjanak. Hiszen Er­délyiek egész Maro­s-völgye egykor magyar­­­ok­. Továbá a zágrábi érsekség alatt levő mura­közi lakoso mielébb egy közvetlen magyarországi püspökség rá kerüljenek. 8. Sorkodjék a kormány Fiumét is magyarosí­tani, nehog Délszlávia prédája legyen, s h a nagyon szűk körre­­om­tott és a város kiterjedését akadá­lyozó magyr birtokot kissé kiebb terjeszteni. 9. Küföldön, de különösen keleten állíttassa­nak magya konzulátusok, melyek akarják is, tudják is f kil földön a magyar érdekeket megvédeni. 10. Álltassék fel végre valahára czélszerű he­lyen a görögkeleti vallású magyar lakosoknak régi óhajtása, a magyar görög keleti püspökség. 11. Érvény­ezzék a megyék az országgyűlés­nél, hogy a ormány és törvényhozás vigye keresztül, miszerint a özös hadseregnél nagyjában érvényesül­jön a territoiális divíziók rendszere, s akkor a ma­gyar ezredek nem magyar ajkú vidékre kerüljenek. Továbbá, hogy a magyar ezredeket illetőleg a belső ügykezelési nyelv és ha lehet, a vezényszó is magyar legyen. Mert miután ez országban minden ifjú had­köteles, ez lehetne leghathatósabb eszköze a megma­­gyarosodásnak; három év alatt minden újoncz meg­tanulhatna magyarul. Továbbá eszközöltessék, hogy a honvédtisztek is átmehessenek hasonló ranggal a közös hadseregbe. Holott most csak a közös hadse­regbeli tisztek mehetnek a honvédséghez, s ezen s ehhez hasonló szabályok által még a hovédség is eset­leg a germ­anizálás veszélyének lehet kitéve. 12. Állíttassék fel, ha közös költségen nem le­het, az ország külön költségén, egy magyar katonai akadémia. Valamint parallel magyar tanfolyam a keleti akadémián, vagy Bécsben, vagy mi még jobb, Budapesten. 13. Tűzessék ki országos jutalom azon kérdés felderítésére, miért oly nagy a halandóság különösen itt a fővárosban ? miért oly nagy a halandóság az egész országban ? különösen a gyermekek közt, s ál­talában mi az oka a különben erőteljes magyar faj igen gyönge szaporodásának ? 14. Ha a véderőről szóló törvény, mai alkal­mazásában, volna akadálya legalkalmasabb időben a család­alapításnak,­­ változtassák meg oly módon, hogy ez akadály ne legyen, mert különben ezen tör­­vény, így a­mint van, végzetessé válhat az országra. Meg vagyunk győződve, ezeken kívül van még sok közel és távolabb eső eszköz, mit körünkben is a tapasztalás bizonyosan ki fog fejteni;­­ azért fel­­szólítandóknak véljük a törvényhatóságokat, ha kö­rükben meg más czélszerű eszközöket tudnának vagy észlelnének, közöljék azt velünk és a testvér törvény­­hatóságokkal. Szóval, legyen ezen eszme itt Magyar­­országon az, mi a természetben a mindenhatóság »Onnét ered minden, oda foly vissza minden!« A PESTI NAPLÓ TÁRC­ÁJA. — Január 11. — Fi­lényi bankja. — Regény két kötetben. — Írta: ACSÁDY IGNÁCZ.­I»------­éva almája. _Ha úgy szeretnél, hallgatnál szavamra. De csak három­ hölgyed vagyok, s hogy egyetlen, az nem teszi méltóbbá helyzetem. Ha Fridényi Elza e párbeszédnek tanúja lenne, véleménye Olga tehetségeiről nagyot változnék. Olga most először tesz komoly próbát áldott, jó férje ellen fölzendülni; harczias tehetsége még fejletlen, de erős i­zmos és nagy jövővel kecsegtet. Tarászyt majdnem mennykőcsapásként érték neje kifakadásai. Komoly ember volt, a­ki komolyan vett mindent. Keserű fájdalom fogta el. Ez hát a tíz évi szeretet, a legbensőbb szerelem jutalma.­ Érde­mes-e még szeretni ? Imádata tárgya most, tíz évi zavartalan boldog együttlét után azzal lepi meg, hogy szerencsétlen. s E vallomás maga is elég lett volna, hogy Ja­­vászyt lesújtsa. De még inkább n megrémités a baj maga mely, mint fájdalma közben is látta, nejen hir­telen erőt vett. Az ő fenkölt, eszményi lelkülete ezt a bajt, a pénzlázat tartotta a legrutább, a legátkosabb betegségnek, melynek gondolata is visszatetszést, un­dort keltett benne. Látta a bajt, most tudni akarta, mennyire mételyezte meg felesége lelkét. Nem szakította meg a beszélgetést. Eszébe ju­tott, hogy Olgának már voltak olykor-olykor efféle rohamai. Akkor még kigyógyította őt okos szóval, nemes indulattal, igaz szeretettel. Talán most is si­kerül­t . A szegény férj elfeledte, hogy régebben neje még hajlítható ifjú nő volt, most már huszonhét éves. E korban a nőnek már elvei, igényei vannak, melyek kielégítése halasztást nem enged. Olgának már kilencz éves leánya van, még csak öt-hat évvel van előnyben fölötte. Most kell kivennie a maga részét az életből, ö­t versenytársa eszeve­szett gyorsasággal re romába. Öt-hat évig még ragyoghat, még ünnepeltet­heti magát, azután át kell engednie a tért a vetély­­társnőnek. Ezt az időt akarja tehát értékesíteni s oroszláni erővel fog küzdeni feltett szándékaiért. Most már nem egy tánczosra, nem egy udvarlóra áhítozik, zajos és ünnepelt állást, nagyvilági pompát akar magának biztosítani a társadalom vásárján. — Kérlek, panaszold el hát bajod — monda Imre, ki hasztalan igyekezett lelke küzdelmeit pa­lástolni. Olga csak erre várt, mint a szökőkút nyitott csöveiből a víz, úgy özönlött ajkiról a szó hevesen, indulatosan, szünet nélkül. — Nem ma mondom először, százszor ismétlem panaszom. Előre megy mindenki, csak te maradsz egy helyen , könnyen, urjasan és gondtalanul él az egész világ, csak neked kell kínlódnod, látnod-futnod egész nap , csak a te családod kénytelen elvonulni a világ örömzajától. Mindenki nagy összegeket szerez, száz­ezreket halmoz lakásra, csak mi nem gyarapítjuk vagyonunkat. Pedig reám nem lehet panaszod, elég takarékos vagyok, a télen is egy ruhában voltam két bá­bon. Reszeltem is a dolgot egykori barátnőim előtt, kik a legragyogóbb toilettekben díszelegnek mindenütt Hej, elém is kerültek mindnyájan, pedig egykor él voltam az első közöttük, s most az utolsó lettem És te még mindig nem tudod, mi az én bajom ? _Bankárhoz mentél-e nőül ? — szólt közbe s férj. - Csak tiz évi együttlét után fedezted fel igazi foglalkoznom! Ah, ne ébreszsz föl tíz évi boldogsá­gom álmábó! Én nem vagyok aranycsináló, én a tu­dománynak élek, én családomnak élek. — Nem, Imre, te nem élsz családodnak, mert ha annak élnél, elhatározásaidra nekem is juttatnál befolyást. Te önző vagy, rajtad nagyobb hatalma van a megszokásnak, mint nőd legokosabb tanácsának. Te élvezed nőd szerelmét, élvezed lányod szeretetét s azt hiszed, viszonoztál minden! a kenyeret al.-z nekik. Nem panaszkodnám, ha ennek ugy kellen­e lennie. Ha befolyásod, állásod, kiváló neved nem lenne, ha ismeretlen szegény munkásként dolgozná: valami rejtett hivatalszobában, az én lelkemnek sem lenné­nek vágyai. Megosztanám veled «/ára« kenyered, szűk hajlékod, munkád fáradalmát. De t előkelő u. vagy. Csak akarnod kell és van - szóra átváltozik kö­rülötted az "Ven. T‘' ner* ’ tsz. Miér­­t;V akkor id» ‘ ?gvilás szépségeit, ha nem engeded iket érintenem és él­veznem. Szenvedélyes zokogás kiélte e szavakat; min­den csepp köny egy-egy levelét fo­rozta le Tarászy boldogsága koszorújának. Élete eddig a tisztes mima s így a szerény emelkedés élete volt. És mégis égtelenül örült az életnek, mert a családi boldogságírók édes tárházát találta benne. Talán szűkebb látkörű, deiszta, nemes szív, becsületes jellem volt, melyet megsem mételyeztek a kor alanti szenvedélyei. És ez az aber egyszerre azt vette észre, hogy családi tűzhelye nyugalma, boldog­sága mind nem igaz, hanem csak ilmodott. Lehetet­len volt elhinnie, hogy ennyire csatkozhatott. Bizal­ma neje iránt sokkal mélyebb el gyökerezett egész lényében, semhogy káprázatnal beteges álomnak ne tartotta volna a kínos jelenete Megható részvéttel lépett sogó nejéhez, kezét akarta megfogni. — Nincs szükségem szereled olcsó jeleire — monda komoran az asszony és keres szemében ne­héz bánat ült.­­ — Légy férfi és vezess­z abba a világba, melyre áhitozom . . . — Ne folytasd — felelt oly sóhajjal a férj. Kínos, kegyetlen húrokat érinteszNem tudod, mit akarsz, megmagyarázom. Azt akad, hogy ott hagy­jam becsületes életpályám, hogy álba bocsássam te­hetségeimet, hogy üzér legyek s tadjam magam az aranycsinálás tisztátlan mesterségre, belekevered­jem lelketlen szerencselovagok, szíelgők és ámitók csoportjába. Most, igaz, övék a világ! Eljött az ő idejök. Valami megmagyarázhatatl természeti erő előcsalta őket odvaik fekete ü­lyeből,­a sárból, a szemétből, a hol eddig rejtve tör­ődtek, a mint az erős szél messze földről elhozza a sásta sereget,hogy föl­falja a becsületes emberek vetését s aztán ismét el­­tün­ik, ínséget és nyomort hagyva maga után. Igen Most itt a sáskajárás ideje------övék a ma, föl is használják. Aranyban pompáznak, ezüst hévvel merí­j­tik ki a pillanat érveit, mert nem tudják, övék lesz-e­­ a holnap is, s nem kellend-e épen oly gyorsan, a­min­ feltűntek, ismét a mocsar, aljéba t metni hitvány életüket. És én álljak be közéjök ? Én álljan be ! i börtönök e »zaimdsag iltiai, e« öngyilkosjelöltek, he ] xiyc do!ögker$vrtc hx* * ,i ilgozni hejq us­tra­inak, cg, re tevő terve-e*­­ üres fejeket? Velek szövetkeztem én, ki atyáimtól becsületes nevet örököltem, ki egy nagy választó­ke­rület bizalmát élvezem, kinek van vagyona, kinek annyi veszteni valója, én menjek a herék és dolog­­talanok közé ? Imre egészen kimerülten hanyatlott vissza e fel­­lobbanás után a pamlagra. De a szép asszonyt nem győzte meg Giga ké­szen volt a felelettel. Betanították JJI­ Elmondotta, hogy egy nagy nemzeti vállal­atól van szó, melyből kizárni magát hazafiatlan.S­­ hogy az ország legjobb nevei vesznek részt az új alapításban. Vannak ott is­mertebb, kiválótó állású emberek is, régi főúri csa­ládok fiai, nagy országos nevek viselői. Velük, egy tár­saságban szolgálni a hazát nem válhat szégyenére senkinek. — Majd a végén csattan az ostor ő nekik is — felelt Imre nyugodtabban. — Én maradok orvos, de nem leszek pénzlovag. Elismerem, hogy ilyenekre is van szükség, a­mint vannak csatornatisztítók, sőt gyakran gyémántot is találnak a sárban. Nem irigy­lem őket, éljék világukat, tartsanak nagy lakást, úri fogatot, hódoljon előttük a kislelkü világ, de én nem adom oda nevem üzelmeik czégtáblájául, nem megyek közibök sem orgazdának, sem bűntársnak. — Ezt nem a becsület, ezt a gyávaság mondat­ja veled — kiáltott felhevülve az asszony. — Olga, ezt az istelen szót nem egyhamar fe­ledteted el velem. Nem akarom feledtetni — te harezot kívánd legyen. — Nem akarom én a harezot — felelt Imre elérzékenyülten. Tiz évig eléltünk nélküle, most sincs rá szükségünk. Lásd Oda, ha nem imádnálak, ha lányunkat nem szertem oly annyira, ha ágról sz­kadt senki lenne*, ha egyedül állanék a ,idrek fo ’ talán elcsábíthatna a könnyű pénzszerzés szenve(V Ive a szédelgők ez újabb szüretje, — De mert van családom mert ti vagytok életem kincse, nem m­­rek nem akarok koczkaját'k 'a vállalkozni. — hídn­a i netem Giö ám a eszámolás órája. M 4mc, » ÄÄ isel »zMelgít, kf todort, herét fa íitant, mit » «* ”U i tánláb­om hol • Gban csalárdul, hol nyiitan a törvény eszközeivel fogyasztja Térét s V .Áj .p ? "‘-"relémnek átára is van, s a ...... s A |U.,( ? kan meg is szo­k­­.«rvzáS* _ *F"­először állanak ki a vásárról, tetszetős nevek, csalogató czimek lépyprG^e,n °gdossák az együgyü­­eket. De egyszer al ba’im ^'ál­akkor Semn ^tem őket- Ah’ feledd el Olgám ezt a kese’-' a'imot­— Soha, soha! Azért, mert szeretlek, azért kí­vánom, hagyd el ezt a fáradságos életpályát. Egész nap látnod-futnod kell egyik városrészből a másikba, hogy néhány forintot összekoldulj, a­miből még kocsira sem telik. — Nem koldulás ez, felelt élénken Imre —, a becsületes után szerzett kenyér sohasem koldulás. És ti értetek mindenre kész vagyok. — Ezt nem akarom én, felek i­­lga és újra zo­kogni kezdett — ez az én kesereg®111- Pe agyon dolgozod magad. Mi lesz belől^ Pár év múlva . — Engem ne sajnálj, s erelmed mindenen kár­pótol. Imádlak, mert bokfga.tet|'et’. csak vanenL Ne félj az időtől, jöv'^et 13 biztositja 031 va­gyonunk. it és belépett a kis Juliska, a ,AZ aj,'j° lány-gyerm­­e. A kilencz éves lány­család egyetlen vonásait örökölte. De ha atyja kom' ’gzggri'riss rózsapirja boritá, üde bájos arczA goy.j is s ebben anyjához hasonli­­szép faltó c./me kedves mosolyával együtt át­tott, k’ ,jeg p,érmekére, szál vimulva állt meg a szobában; anyja sirt Még ?sosem látta simi; aggódva kérdezte, beteg-e idősebb leszsz, meg tudod mi volt a beteg­­, mely életemet elkeserité — felelt anyja. — Menj, atyádat te is, gyógyítsa meg bánatom. ^ A kis leány gyermeteg ártatlansággal futott atyjához, ki ölébe ültette. Össze-vissza csókolta atyja arczát, bajuszát duzgálta s tréfásan enyelegve mon­dogatta: — Apus, apus, gyógyítsa meg a inamat,­­ maga olyan jó. Nem fogom szeretni, ha mi gyógyítja, édes aranyos apuska * E pillanatban halkan kopogtatta’­— Szabad ! — kiáltá Olga, azt hi­dényiéktől jön valaki. Fekete reverendás, hosszú, sz­en­t idő előtt előszült ifjú lépett a szotypp­­­alásszolgáját kívánva. „WT­olyt. kor_ Irodalom. Uj könyvek. Ábrányi Emil újabb költeményei. (Szerző arczké­­pével.) Budapest, 1881. Kiadják Fuchs testvérek. — Sajnos dolog, hogy oly ismert nevű író, mint Ábrányi Emil, Fuchs testvéreknél nem talált különb kiadót, a­ki szebb kiállításban, ízlésesebb külalakban bocsá­totta volna az olvasók elé a versgyűjteményt. A gyarló kiállítás bizonyára hozzá­járult, hogy a sajtó oly kedvezőtlenül fogadta a kötetet, melyben a sok gyönge vers között elég csinos, mély érzelemről ta­núskodó költemény van. Mindenesetre hiba volt a szerzőtől, hogy kevés kritikával válogatta össze a verseket, melyek nagy része bizonyos alkalmakra készült. Akkor lehetett némi értelmük, talán jogosult­ságuk, de évek múltán annyira sem képesek többé felkelteni az érdeklődést, mint egy nevezetesebb po­litikai mozzanat szülte vezérczikk. A pillanat termé­kei s az idő múlta elvonja tőlük a napi érdeket. Egész tömege az ilyen verseknek ép oly kellemetlen benyo­mást tesz, mint egy csomó elhervadt, elfonnyadt, színe vesztett mezei virág. A politikai nyomások, a pilla­natnyi föllobbanás alatt született versek ma már hidegen hagynak, sőt nagyhangzású szavaikkal egye­nesen nevetésre gerjesztenek. Ma már tudjuk, hogy a nagy szavak konganak az ürességtől, hogy a páthosz hamis s a lelki felháborodásnak kevés az erkölcsi alapja. Ábrányi Emil e mellett egyes politikai versé­ben fölötte ízléstelen is, a mi különben nem mond­ható róla. De mivel a politikában minden eszköz meg van engedve, azt hiszi, hogy a politikai költészetben is jogosult mint épp,a jj.Te­epen­ nem költői dolgok­kal művel, az csakugyan túlmegy az ízlés minden ha­tárán, sőt egyenesen esetlenné lesz. De azért politi­kai költészetének is van egy pár állandó értékű haj­tása. Ott, a­hol nem a pillanat múló hatásait hajhászsza, a­hol kiemelkedik a köznapiasságból, nemesebb húrokat érint, mindjárt megváltozik egyéni­sége s versei megkapják az olvasót. A mostani kötet­ben is van ilyen sok. Hogy csak újnehányat említsünk, ilyenek a Hugo Viktorhoz, Gyermekek a kálvárián, Fonjon babért más..., Byron-emlék, Ágyúgolyók, Ringasd szelíden... Munkácsi Mihálynak, Királyok násza, A pillangó halála és több más. Mindezek elénk varázsolják a költőt, a ki tud hevülni a szépért, jóért, igazért, a ki szép formába tudja önteni gondolatait, a ki ízléssel és mégis erőteljesen tudja kifejezni azt, a­mi lelkét, képzeletét foglalkoztatja. A Margit-dalok közt is sok szép van. Legértékesebb s terjedelemre is legnagyobb darabja a kötetnek a Pap szerelme költői beszély, melyből annak idején lapunkban is jelent meg mutatvány ; kiemelkedik továbbá Hugo Viktor két költeményének fordítása. Kevés oly hivatott mű­fordítónk van,mint Ábrányi Emil; bár, hogy az ide­gen költészet remekeiből többet nem ültet át, be tud hatolni a költő szellemébe, a nyelvvel kitűnően bánik, formaérzéke igen élénk, mind oly tulajdonságok, me­lyek az eredeti alkotás mellett határozottan e térre is utalják. A kötet ára 1 írt 50 kr. Aigner Lajos kiadásában Budapesten meg­jelentek : Nemzeti könyvtár. Szerkeszti Abafi La­­jos. Vajda János összes költeményei. Két kötet. Buda­pest. A kitűnő költő összes verseit veszi a közönség e díszesen kiállított két kötetben. Az első a kisebb lyrai, a második az elbeszélő költeményeket tartalmazza. Ez utóbbiak — összesen öt van — között találjuk Alfréd regénye költői beszélés­t és Találkozások buda­pesti életképét, melyek első megjelenésökkor oly feltű­nést keltettek s azóta sem veszítettek költői értékük­ből. Ajánljuk a díszesen kiállított nagy érdekű mun­kát a magyar olvasóközönség, főleg a hölgyvilág figyelmébe. Az első kötet ára 1 frt 40 kr, a másodiké 1 frt 60 kr. Gaál József összes művei. Első kötet: S­z­i­r­­m­a­y Ilona: Történeti regény. A Peleskei Nótárius szerzőjének e regénye a múlt század elején játszik s élénk, változatos cselekményével ma is megérdemli az elolvasást. A 268 oldalra terjedő regényt B­a­d­i­t­s Ferencz terjedelmes tanulmánya követi Gaál József életéről és irodalmi tevékenységéről. A kettőnek egy teljes kötetben ára 2 frt. Zsadányi István viszontagságos élete. Irta Nagy László. Két kötet. Budapest 1882. A csaknem ezer oldalra terjedő két nagy kötetben szerző érdekes tár­sadalmi regényt ir, melynek alakjai a hazai életből vannak merítve. Az igen díszesen kiállított két kötet ára 5 frt. Megjelentek továbbá: A protestáns theologiai könyv­tár XV-ik kötete. A XVI-ik században tartott ma­gyar ref. zsinatok végzései. Összeszedte, a latin szö­­veg­eket magyarra fordította és tájékoztató jegyze­tekkel kisérte Kiss Áron lelkész-esperes. Budapest 1881. Kiadja a magyarországi protestáns egylet. A 735 oldalra terjedő munka nemcsak magyar egyház­történelmi szempontból igen becses, hanem a XVI-ik század egész művelődési életére élénk világot vet s a század eseményeinek minden tanulmányozója sok becses anyagot fog benne találni. Szerző összesen harmincz zsinat végzéseit és kánonjait közli az emlí­tett századból; az első, az erdődi zsinaté, 1545-ből való. A közlött anyag összegyűjtve és rendezve még sohasem volt. Kiss Áron buzgalma gyűjtötte össze az anyagot, részint már ritkává vált nyomtatványok­ból, részint kéziratokból szedve rendezve s a­hol kellett, lefordítva őket. Az egyes zsinatokat érdekes, noha rövid történeti bevezetések nyitják meg. Szerző az evang. zsinatokra is kiterjeszkedett egész azon időig, mig a két testvér-felekezet külön nem vált egymástól. Gondosan és szakértelemmel készült mű­vében a hazai történelemirás gazdag kutfő-munkát nyer. Ára? Élményeim 1848—1861. Irta Boros Mihály. Kiadja Borongó. Első füzet. Székesfehérvártt. Nyo­matott a Vörösmarty-könyvnyomdában. Nagyérdemű veterán írónk, ki, mint előszavában jogos önérzettel említi, ötven éves írói pályára tekinthet vissza, mely­nek emlékét 75 önálló kisebb-nagyobb munka örökíti meg. 169 oldalra terjedő kis művében a szabadság­­harcz idejéből mondja el élénken elbeszélve élmé­nyeit. Az olvasó élvezettel lapozhatja át s a történet­író hasznát veheti az itt elmondott adatoknak és raj­zolt eseményeknek. A sok között igen becsesek Fehér megye az időbeli viszonyaira és szereplésére vonatkozó közlések. Jelen művét az érdemes szerző hattyúdalának nevezi­­ tu. • "XTGITT' sosáig "eljen a hazának és szaporítsa működésével az irodalmat. A csinosan kiállított kötet ára csak 50 kr. T­iszta jövedelmét a szerző a hírlapírói nyugdíj­alapra ajánlotta fel. Sári biróné: Elbeszélés, irta Erdélyi Gyula. Temesvár, Magyar testvérek könyvnyomdája. A rö­vid elbeszélésben szerző érdekes történetet mond el a nép életéből. A személyek kivétel nélkül a köznép köréből valók, mindnyájan pompásan vannak jelle­mezve. A művecske tőrül metszett magyarsággal van írva, az idegenszerűségnek legcsekélyebb nyoma sem található benne. Az érdekes és jól írt füzet ára 50 krajczár. A zsidókérdés. Nr. 2. Történelmi, társadalmi és törvényes szempontból tárgyalva irta M­a­t­ó­k Béla. Szerző sajátja. Budapest 1881. — Nyomatott Kocsi Sándornál. A 135 oldara terjedő munka a zsidókérdést általános történelmi és hazai szempont­ból taglalja. Józan, elfogulatlan, tudományos és ha­zafias szellem lengi át; nem lellezgeti a zsidókérdés bajait, de nem a szenvedély és gyűlölet vezeti tollát. A fontos társadalmi kérdés iránt komolyan érdeklődő közönség figyelmét felhívjuk e munkára. Ára díszes kiállításban 1 frt 20 kr. és re­lüzetek a szabadban vak Sasv­ár tóni Freistadt Lipót m. k. honvéd-főhad­­nagy E könyvecske magában foglalja a gyakorlati szabályzatban foglalt vezényszavakat, kivonatokat a gyakorlati szabályzat I. és II. részéből, különösen az KW1 szol£alatot’ kivonatokat az uj kiutasításokról, a Linnemann-féle gyalogsági ásóról, foglalkozási terve­­i£k 6'9" ' megrendelések a könyvecske szerző- Ín£nd7 a "• tóottaígh« A békésvármegyei régészeti és művelődistöörté­­nelmi társulat évkönyve 1880/1. Sz.keszt. 7 ■ linszky Mihály társ. főtitkár. Hét étvi B.-Gyulán, 1881. Kevés hazai egyletünk teljesü­li a­buzgón hivatását, mint a békésmegyei régész-műve­­lődéstörténelmi egylet. Hét éve, hogy megalakult , ha semmi egyebet nem tett volna ez idő alatt, mint hogy közrebocsátá hét kötet évkönyvét, már ezzel is hasznos munkát végzett volna. A hét kötetben meg­becsülhetetlenül gazdag kincses bányáját tárta fel Békés megye eddig nagyon is homályban volt törté­netének, ezelőtt legnagyobbrészt teljesen ismeretlen adatokat hozva nyilvánosságra, és pedig hazai első rangú történészeink kitűnő feldolgozásában, milye­nek : T­h­a­­­y Kálmán, Szabó Károly, F­r­a­k­n­ó­i Vilmos, Hampel József, (mindnyájan az egylet tiszteletbeli tagjai), kiknek nagybecsű művei mel­lett méltó helyet foglalnak el Békésmegye ki­váló jeleseinek és tudósainak dolgozatai. — A most megjelent évkönyv tartalma: Gyulavára bu­kása 1566-ban, Szabó Károlytól. — Regeszták a bécsi cs. k. levéltárból, közli Károlyi Árpád. — Újabb adatok Békésmegye XV. és XVI. századbeli törté­netéhez, a müncheni levéltárból megszerzett okmányok nyomán, irta Göndöcs Benedek. — A Pero-féle láza­dáshoz, Zsilinszky Mihály­tól. —Békésvármegye hely­nevei, Karácsonyi Jánostól. — Gacsári István füzes­gyarmati krónikája, közli Zsilinszky Mihály. Az év­könyvnek ezen gazdag és érdekes közléseit követik a hivatalos közlemények, lelkesen buzdító hazafias irányú elnöki beszédek Göndöcs Benedektől; a lelkesen és szépen irt titkári jelentés és jegyzőkönyvek Zsi­linszky Mihálytól; — pénztárnoki jelentés, melyből megtudjuk, hogy az egylet évi bevétele volt 993 frt 32 kr, kiadása 730 frt 47 kr, pénztári maradványa 262 frt 85 kr, alapítványi tőkéi 1100 frt, s kamatok és kinn levő hátralékokkal együtt az egylet összes pénzvagyona 2195 frt 85 kr. Ezután a megyei múzeum örvendetes gyarapodásáról tesz jelentést id. Mogyoróssy János múzeumi igazgató, ki — 75 éve daczára — egész ifjúi lelkesedéssel csügg az általa annyi előszeretettel gondozott megyei mú­zeumon, melynek ő rakta le első alapját, szülővárosa — B.­Gyula — iránti áldozatkész kegyeletétől in­díttatva. Ezt követi az egyleti tagok névsora, mely szerint az egylet tiszteletbeli, alapító, rendes és pár­toló tagjainak összes száma 417 ; végül közölték az egylet alapszabályai. Az évkönyv tudományos érté­két emeli meg a hozzá mellékelt két kőnyomatu tér­kép, ezek egyike : Gyulavára 1705-ben az ostromkor Thaly Kálmán ajándéka; másika: Gyulavárának na­­gyobbitási térképe 1562-ben, Szabó Károly ajándéka. Amannak eredetije Károlyi hadvezér felvétele, emeze a bécsi cs. kir. levéltárban van. E térképek közlése becses kiegészítésül szolgál a nevezett két kitűnő történész által irt és felolvasott értekezéseknek. A 15 ív tartalmú, nagy nyolczadrét alakú, díszesen kiállí­tott évkönyvet az egylet rendes tagjai, az évi tagsági díj fejében, ingyen kapják. Az egylet működése azonban az évkönyv kiadásán kívül főleg, mint lát­juk, időnkinti nyilvános felolvasások- vándororve­­U..1 - - -vgcolmii­asatás rendeztetett M.­Berényben július 20-án, teljesen kielégítő eredmény­nyel. Nyilvános felolvasások tartottak B.­Csabán aug. 17-én és B.­Gyulán szept. 12-én. E felolvasások min­denkor valódi lélekemelő ünnepei a megyei közönség körében már is ügyesen megkedveltetek és népsze­rűvé tett történelmi és régészeti tudománynak, élesz­tői a hazafiság és magyar nemzetiség iránti lelkese­désnek s minden alkalommal kellemes élénkitői a megye társadalmi életének. Folyóiratok. Koszorú. A Petőfi-társaság közlönye, 1882. Ja­nuári szám. A füzetet Cassone József olasz Petőfi­­forditó fénynyomatu arczképe disziti, rövid jellemzése után. D­a­­­m­a­d­y Győző költeménye, V­é­r­t­e­s­i Arnold elbeszélése, Koroda Pál, H­a­t­a­l­a Péter és L­a­u­k­a Gusztáv nagyobb czikkei, továbbá hossza­sabb irodalmi szemle következnek. Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. Szerkeszti Abafi Lajos. 1881. deczemberi szám. Jakab Szacsvay Sándor hirlapiróról, dr. Adorján Fülöp, Rimai Jánosról és Beniczki Péterről, C­s­a­p­­­á­r Be­nedek Révai Miklósról folytatja megkezdett tanulmá­nyát. Abafi Lajos Szemere Miklós leveleiből közöl füzetet“1^ Ir°dalomtörténetl repertórium zárjVb: íTér^e 1^kezd aJ'\ n iLb AkMh;iegytázban' E fontos kérdést, j azgJll ah 6 etib®n-1S nagy szerepet ját­szik, elé az általános egyházjog, azután a külön mag­a. 4 házjog szempontjából taglalja, feltüntetve ezűtt... nak történeti fejlődését 1820-ig. Dr. Fekete (r. aranyosmaróti kir. törvényszéki biró a rendőri lát­toztatás jogáról és a polgári szabadságról kezd ki. érdekű cikksorozatot. Ser­y Antal losonczi a rasbiro a kisebb peres ügyekről szóló törvény rét­ójával foglalkozik s kijelöli a fejezeteket melye' ^te szerint módositandók. Változatos külfö A fprm^ S szem^e ^eszi a füzet további tai per r 1 m ^zethez külön mellékletképen van cs ,01'Mra terjedő következő becses mun magyar bunvan. Eljárás t­e­r­v­e­z­e­t­é­n k­incse készítette Cse­m­e Károly.­­ A bűnvádi alapelvei és főbb intézései Budapest 1882. Történelmi tár, Évnegyedes folyóirat. Kiadja m. tud. akadémia történelmi bizottsága. 1882­ k­ . folyam. Első füzet január—márczius. Szabó Károl ismert történetírónk Bocskay István politikai leve­lezését kezdi az 1605—6. évekből közzétenni. Az ers­­délyi múzeum egyik 17. századbeli kódexében Bocs­kai levelezéséből 77 db van lemásolva A levelek a bécsi békealkudozások, a korponai és kassai országgyűlések folyamához s általánosan a hazai bel­viszonyok ismer­tetéséhez nyújtanak sok becses adatot. A legérdeke­sebb a levelek azon része, mely a Bocskai és a len­gyel udvar közti összeköttetésre dérit világot. A le­velek közül eddig csak 11 db jelent meg, részben hiá­nyosan. Szabó Károly most történetírásunk nagy elő­nyére megkezdi az egész gyűjtemény közzétételét s ezúttal 34 dbot közöl. Szilágyi Sándor folytatja Bethlen Gá­bor és a porta közti viszonyokra vonatkozó igen becses okiratok közzétételét. Ezúttal az 1621—30 évekből további huszonöt iratot veszünk. F­r­a­k­­n­ó­i Vilmos Tomory Pál kalocsai érsek 14 ir­adatlan levelét közli, melyek igen tanulságosan egé­szítik ki azon nagybecsű tanulmányt, melyben f­rak­­nói nemrég a Századokban Tömöri, a lovag és pap nagyérdekű, meglepő fordulatokkal teli életrajzát leírta. Károlyi Árpád befejezi a Fráter György levelezésének közlését. Az egész gyűjtemény a leg­utóbbi közléssel összesen 242 dbra terjed. Dr. G­e­r­­ g­e­­­y Sámuel Bethlen Gábor hat levelét közli, me­lyeket a fejedelem nejéhez Károlyi Zsuzsannához intézett. Beke Antal a gyulafehérvári levéltár gazdag tárházából további közléseket ad Pámán tér, Lippay György és Eszterházy Miklósy­seiről I. Rákóczi György gyei. M­a­r e­z a 1­­­x. regesztázót közöl a külföldi levéltárakról, első sor a múlt század elején folyó Rákóczi-mozgalmaka vonatkozólag. Több nagyérdekü művelődéstörténeti adat és vegyes közlés, ezek közt Tömöri Pál még egy levelet, melynek hasonmása is mellékelve van, teszi testes kötet további tartalmát. Említést érdemel mi két XV századi levél,melyet a felsőmagyarországi rablók intéztek Bártfa városához s melyet most Beczky Lajos tesz közzé. A XV. század­­ ezr­en a zsebrákok tudvalevőleg iszonyun garázdáik «Irak ! Magyarországban. A gyülevészkáli tudo­r­a. 'és be mert szállani Hunyadi Jánossal is, cs­ak 1­i­rály tudott velök elbánni. Álmost tó/n­i. f U ' J n Bártfa városához. Boszuval fenyeutói ■, miért ártatlan »testvéreit« felkötötték.­­ A V’ kelte igazi rabló-romantikával van jelezve. Kett meg zöld fenyő alatt, egy hűvös patak mellett, egy mély völgyben.« Igen érdekes a cseh rablók másik levele is. Szintén Bártfa városához van intézve, a tót nyel­ven íratott. Iszonyú fenyegetések közt felszíják a bártfaiakat, hogy három hét alatt 400 arany í­­tót fizessenek, különben a rablók boszut fognak álljD­ társaikért, a »jó és ártatlan« emberekért, kik a polgárok felakasztottak. A levél kitűnő hasonmát mellékelve van a füzethez. A hasonmás szerint a vélnek külalakja is borzadalmas.. Az írás utál, név helyett kard, puska és más öldöklő szerszám durván rajzolva. Ezek alatt egy akasztófa láb­, melyen három hosszú emberi alak lóg. Látható­ra továbbá egy emberi fej és egy fej nélkül­ rest. A vér nagyon érdekes adalékot nyújt a XV. századi élet ismeretéhez. A testes kötet ára­­i írt 30 ki Magyar könyvszemle. Közrebocsátja a maga nemzeti muzeum könyvtára. 1881. julius-októ­bzám. A kettős füzetet hosszabb közlemény nyitja meg a legközelebbi könyvkiállitás czéljáról és hiva­tásáról. Ezt követik Fraknói Vilmos, Csontosi János, Dietz Sándor, Reizner János, Rosty Kálmán, Maj­­láth Béla, Kudora Károly, Hellebrant Árpád, Má­

Next