Pesti Napló, 1882. január (33. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-11 / 11. szám
Melléklet a Pesti Napló január II. Ildik számához. A magyarság terjesztése. Tegnapi közleményünk befejezéséül közöljük most Bánó József úr tervezetének végét, megjegyezve, hogy ezzel az egész, figyelemre méltó fontos javaslat olvasóink kezében van . Távolabb eső eszközök a magyarság terjesztésére. A bizottság felszólítandónak véli Sáros vármegye közönségét, vallja magáénak a következendő eszközöket, mondja ki ezt a megyei gyűlésen, s szükség esetén terjeszszen e czélból folyamodást a törvényhozáshoz, és a törvényhatóságokhoz küldendő körlevelében szólítsa fel a törvényhatóságokat hasonló eljárásra. Ilyen távolabb eső eszközök a következendők: 1. Az iskolákban, az ország minden részében az elemitől elkezdve egész fél, ha nem is azonnal, de mindenesetre igen rövid idő múlva, magyar legyen a tannyelv, azon okoknál fogva, melyeket szerencsénk volt az irányeszmék között kifejteni. 2. Az ország abbeli jogos kívánsága, hogy az ország minden tisztviselője, hivatalnoka, szóval minden fizetett közege köteles legyen magyarul tudni, szigorúan hajtassák végre. Legyen ez kivétel nélkül, és minden szakmában. 3. Nem csak a magyar állami, de minden vasuttársulatnál, mely a törvényhozás engedélyétől függ, legyen a magyar az ügykezelési nyelv, magyar tiszviselők és szolgák félfogadása conditio sine qua non. — A régibb engedély-okmány kifogás nem lehet, mert a kormánynak van okvetlen annyi befolyása minden társulatra, hogy ezt keresztülviheti; ha pedig nincs annyi befolyása, akkor az ellenőrzést az ország érdekében általában kellőleg nem is gyakorolhatná. Valamint eddig a külföldi vagy privát vasúti társulatok valódi germanizáló telepek valának az egész országban, úgy legyen ezentúl minden vasúttársulat magyarosító telep. A magyar állami vasút és minden Magyarországon levő vasúti társulatnak minden állomása egy-egy kis központ a magyarság terjesztésére. Minden vasúti állomásnak van a vidékkel kereskedelmi összeköttetése, s munkaadás által befolyása a népre, s igy e részben sokat tehet, csak akarni kell; s a sok millió szubvenczióért, vagy haszonért ennyi viszontszolgálatot csak méltán követelhet az ország. Ugyanennek kell történni minden más szubvenczionált vagy nem is szubvenczionált, de az országban evő, s ebből hasznot húzó vállalatoknál is. 4. Ingyen a minisztériumnak, a törvényhozásnak fő gondja, és vitessék minden áldozattal keresztül a Tiszának , mellékfolyóinak czélszerű szabályozása. Itt lakik a magyarság zöme. Ez minden évben veszélynek, pusztulásnak van kitéve. Ha a Tisza és mellékhelyeinek lakossága elpusztul vagy kivándorol, Magyrországnak vége van. 5. Minden kivándorolt, külföldön, de különösen Olaországban, Moldvában és Bukovinában élő magyar garmatok telepíttessenek vissza, vagy legalább hisztessek meg minden eszköz ennek sikeresítésére. Szétessenek a legszigorúbb óvintézkedések, hogy azékelyek és más magyar ajkúak ki ne vándoroljanak 6. Az államjószágok ne adassanak tömegesen külföldiének, vagy ha adatnak, csak oly feltétel alatt,ahol a most nem magyar ajkúak számára magyar iskák és óvodák állíttassanak ; a még csak betelepitenikre pedig biztosittassék, hogy lehetőleg magyarosat vagy megmagyarositandókat fognak telepíttetni. Ha pedig és a mennyiben az állam kezében maradni a birtokok, ahol szükséges, magyar telepitvények szállíttassanak előnyös feltételek mellett. ’* ra már elszakadt Szlavoniaia ^ * -gystrosztgtól, ügyeljen a kormány, hogy Szlavóniának magyr lakossága ne olvadjon el, hanem terjedjen. További szász földön levő magyar helységek el ne szászkodjanak, vagy oláhosodjanak. Hiszen Erdélyiek egész Maros-völgye egykor magyarok. Továbá a zágrábi érsekség alatt levő muraközi lakoso mielébb egy közvetlen magyarországi püspökség rá kerüljenek. 8. Sorkodjék a kormány Fiumét is magyarosítani, nehog Délszlávia prédája legyen, s h a nagyon szűk körreomtott és a város kiterjedését akadályozó magyr birtokot kissé kiebb terjeszteni. 9. Küföldön, de különösen keleten állíttassanak magya konzulátusok, melyek akarják is, tudják is f kil földön a magyar érdekeket megvédeni. 10. Álltassék fel végre valahára czélszerű helyen a görögkeleti vallású magyar lakosoknak régi óhajtása, a magyar görög keleti püspökség. 11. Érvényezzék a megyék az országgyűlésnél, hogy a ormány és törvényhozás vigye keresztül, miszerint a özös hadseregnél nagyjában érvényesüljön a territoiális divíziók rendszere, s akkor a magyar ezredek nem magyar ajkú vidékre kerüljenek. Továbbá, hogy a magyar ezredeket illetőleg a belső ügykezelési nyelv és ha lehet, a vezényszó is magyar legyen. Mert miután ez országban minden ifjú hadköteles, ez lehetne leghathatósabb eszköze a megmagyarosodásnak; három év alatt minden újoncz megtanulhatna magyarul. Továbbá eszközöltessék, hogy a honvédtisztek is átmehessenek hasonló ranggal a közös hadseregbe. Holott most csak a közös hadseregbeli tisztek mehetnek a honvédséghez, s ezen s ehhez hasonló szabályok által még a hovédség is esetleg a germanizálás veszélyének lehet kitéve. 12. Állíttassék fel, ha közös költségen nem lehet, az ország külön költségén, egy magyar katonai akadémia. Valamint parallel magyar tanfolyam a keleti akadémián, vagy Bécsben, vagy mi még jobb, Budapesten. 13. Tűzessék ki országos jutalom azon kérdés felderítésére, miért oly nagy a halandóság különösen itt a fővárosban ? miért oly nagy a halandóság az egész országban ? különösen a gyermekek közt, s általában mi az oka a különben erőteljes magyar faj igen gyönge szaporodásának ? 14. Ha a véderőről szóló törvény, mai alkalmazásában, volna akadálya legalkalmasabb időben a családalapításnak, változtassák meg oly módon, hogy ez akadály ne legyen, mert különben ezen törvény, így amint van, végzetessé válhat az országra. Meg vagyunk győződve, ezeken kívül van még sok közel és távolabb eső eszköz, mit körünkben is a tapasztalás bizonyosan ki fog fejteni; azért felszólítandóknak véljük a törvényhatóságokat, ha körükben meg más czélszerű eszközöket tudnának vagy észlelnének, közöljék azt velünk és a testvér törvényhatóságokkal. Szóval, legyen ezen eszme itt Magyarországon az, mi a természetben a mindenhatóság »Onnét ered minden, oda foly vissza minden!« A PESTI NAPLÓ TÁRCÁJA. — Január 11. — Filényi bankja. — Regény két kötetben. — Írta: ACSÁDY IGNÁCZ.I»------éva almája. _Ha úgy szeretnél, hallgatnál szavamra. De csak három hölgyed vagyok, s hogy egyetlen, az nem teszi méltóbbá helyzetem. Ha Fridényi Elza e párbeszédnek tanúja lenne, véleménye Olga tehetségeiről nagyot változnék. Olga most először tesz komoly próbát áldott, jó férje ellen fölzendülni; harczias tehetsége még fejletlen, de erős izmos és nagy jövővel kecsegtet. Tarászyt majdnem mennykőcsapásként érték neje kifakadásai. Komoly ember volt, aki komolyan vett mindent. Keserű fájdalom fogta el. Ez hát a tíz évi szeretet, a legbensőbb szerelem jutalma. Érdemes-e még szeretni ? Imádata tárgya most, tíz évi zavartalan boldog együttlét után azzal lepi meg, hogy szerencsétlen. s E vallomás maga is elég lett volna, hogy Javászyt lesújtsa. De még inkább n megrémités a baj maga mely, mint fájdalma közben is látta, nejen hirtelen erőt vett. Az ő fenkölt, eszményi lelkülete ezt a bajt, a pénzlázat tartotta a legrutább, a legátkosabb betegségnek, melynek gondolata is visszatetszést, undort keltett benne. Látta a bajt, most tudni akarta, mennyire mételyezte meg felesége lelkét. Nem szakította meg a beszélgetést. Eszébe jutott, hogy Olgának már voltak olykor-olykor efféle rohamai. Akkor még kigyógyította őt okos szóval, nemes indulattal, igaz szeretettel. Talán most is sikerült . A szegény férj elfeledte, hogy régebben neje még hajlítható ifjú nő volt, most már huszonhét éves. E korban a nőnek már elvei, igényei vannak, melyek kielégítése halasztást nem enged. Olgának már kilencz éves leánya van, még csak öt-hat évvel van előnyben fölötte. Most kell kivennie a maga részét az életből, öt versenytársa eszeveszett gyorsasággal re romába. Öt-hat évig még ragyoghat, még ünnepeltetheti magát, azután át kell engednie a tért a vetélytársnőnek. Ezt az időt akarja tehát értékesíteni s oroszláni erővel fog küzdeni feltett szándékaiért. Most már nem egy tánczosra, nem egy udvarlóra áhítozik, zajos és ünnepelt állást, nagyvilági pompát akar magának biztosítani a társadalom vásárján. — Kérlek, panaszold el hát bajod — monda Imre, ki hasztalan igyekezett lelke küzdelmeit palástolni. Olga csak erre várt, mint a szökőkút nyitott csöveiből a víz, úgy özönlött ajkiról a szó hevesen, indulatosan, szünet nélkül. — Nem ma mondom először, százszor ismétlem panaszom. Előre megy mindenki, csak te maradsz egy helyen , könnyen, urjasan és gondtalanul él az egész világ, csak neked kell kínlódnod, látnod-futnod egész nap , csak a te családod kénytelen elvonulni a világ örömzajától. Mindenki nagy összegeket szerez, százezreket halmoz lakásra, csak mi nem gyarapítjuk vagyonunkat. Pedig reám nem lehet panaszod, elég takarékos vagyok, a télen is egy ruhában voltam két bábon. Reszeltem is a dolgot egykori barátnőim előtt, kik a legragyogóbb toilettekben díszelegnek mindenütt Hej, elém is kerültek mindnyájan, pedig egykor él voltam az első közöttük, s most az utolsó lettem És te még mindig nem tudod, mi az én bajom ? _Bankárhoz mentél-e nőül ? — szólt közbe s férj. - Csak tiz évi együttlét után fedezted fel igazi foglalkoznom! Ah, ne ébreszsz föl tíz évi boldogságom álmábó! Én nem vagyok aranycsináló, én a tudománynak élek, én családomnak élek. — Nem, Imre, te nem élsz családodnak, mert ha annak élnél, elhatározásaidra nekem is juttatnál befolyást. Te önző vagy, rajtad nagyobb hatalma van a megszokásnak, mint nőd legokosabb tanácsának. Te élvezed nőd szerelmét, élvezed lányod szeretetét s azt hiszed, viszonoztál minden! a kenyeret al.-z nekik. Nem panaszkodnám, ha ennek ugy kellene lennie. Ha befolyásod, állásod, kiváló neved nem lenne, ha ismeretlen szegény munkásként dolgozná: valami rejtett hivatalszobában, az én lelkemnek sem lennének vágyai. Megosztanám veled «/ára« kenyered, szűk hajlékod, munkád fáradalmát. De t előkelő u. vagy. Csak akarnod kell és van - szóra átváltozik körülötted az "Ven. T‘' ner* ’ tsz. Miért;V akkor id» ‘ ?gvilás szépségeit, ha nem engeded iket érintenem és élveznem. Szenvedélyes zokogás kiélte e szavakat; minden csepp köny egy-egy levelét forozta le Tarászy boldogsága koszorújának. Élete eddig a tisztes mima s így a szerény emelkedés élete volt. És mégis égtelenül örült az életnek, mert a családi boldogságírók édes tárházát találta benne. Talán szűkebb látkörű, deiszta, nemes szív, becsületes jellem volt, melyet megsem mételyeztek a kor alanti szenvedélyei. És ez az aber egyszerre azt vette észre, hogy családi tűzhelye nyugalma, boldogsága mind nem igaz, hanem csak ilmodott. Lehetetlen volt elhinnie, hogy ennyire csatkozhatott. Bizalma neje iránt sokkal mélyebb el gyökerezett egész lényében, semhogy káprázatnal beteges álomnak ne tartotta volna a kínos jelenete Megható részvéttel lépett sogó nejéhez, kezét akarta megfogni. — Nincs szükségem szereled olcsó jeleire — monda komoran az asszony és keres szemében nehéz bánat ült. — Légy férfi és vezessz abba a világba, melyre áhitozom . . . — Ne folytasd — felelt oly sóhajjal a férj. Kínos, kegyetlen húrokat érinteszNem tudod, mit akarsz, megmagyarázom. Azt akad, hogy ott hagyjam becsületes életpályám, hogy álba bocsássam tehetségeimet, hogy üzér legyek s tadjam magam az aranycsinálás tisztátlan mesterségre, belekeveredjem lelketlen szerencselovagok, szíelgők és ámitók csoportjába. Most, igaz, övék a világ! Eljött az ő idejök. Valami megmagyarázhatatl természeti erő előcsalta őket odvaik fekete ülyeből,a sárból, a szemétből, a hol eddig rejtve törődtek, a mint az erős szél messze földről elhozza a sásta sereget,hogy fölfalja a becsületes emberek vetését s aztán ismét eltünik, ínséget és nyomort hagyva maga után. Igen Most itt a sáskajárás ideje------övék a ma, föl is használják. Aranyban pompáznak, ezüst hévvel meríjtik ki a pillanat érveit, mert nem tudják, övék lesz-e a holnap is, s nem kellend-e épen oly gyorsan, amin feltűntek, ismét a mocsar, aljéba t metni hitvány életüket. És én álljak be közéjök ? Én álljan be ! i börtönök e »zaimdsag iltiai, e« öngyilkosjelöltek, he ] xiyc do!ögker$vrtc hx* * ,i ilgozni hejq ustrainak, cg, re tevő terve-e* üres fejeket? Velek szövetkeztem én, ki atyáimtól becsületes nevet örököltem, ki egy nagy választókerület bizalmát élvezem, kinek van vagyona, kinek annyi veszteni valója, én menjek a herék és dologtalanok közé ? Imre egészen kimerülten hanyatlott vissza e fellobbanás után a pamlagra. De a szép asszonyt nem győzte meg Giga készen volt a felelettel. Betanították JJI Elmondotta, hogy egy nagy nemzeti vállalatól van szó, melyből kizárni magát hazafiatlan.S hogy az ország legjobb nevei vesznek részt az új alapításban. Vannak ott ismertebb, kiválótó állású emberek is, régi főúri családok fiai, nagy országos nevek viselői. Velük, egy társaságban szolgálni a hazát nem válhat szégyenére senkinek. — Majd a végén csattan az ostor ő nekik is — felelt Imre nyugodtabban. — Én maradok orvos, de nem leszek pénzlovag. Elismerem, hogy ilyenekre is van szükség, amint vannak csatornatisztítók, sőt gyakran gyémántot is találnak a sárban. Nem irigylem őket, éljék világukat, tartsanak nagy lakást, úri fogatot, hódoljon előttük a kislelkü világ, de én nem adom oda nevem üzelmeik czégtáblájául, nem megyek közibök sem orgazdának, sem bűntársnak. — Ezt nem a becsület, ezt a gyávaság mondatja veled — kiáltott felhevülve az asszony. — Olga, ezt az istelen szót nem egyhamar feledteted el velem. Nem akarom feledtetni — te harezot kívánd legyen. — Nem akarom én a harezot — felelt Imre elérzékenyülten. Tiz évig eléltünk nélküle, most sincs rá szükségünk. Lásd Oda, ha nem imádnálak, ha lányunkat nem szertem oly annyira, ha ágról szkadt senki lenne*, ha egyedül állanék a ,idrek fo ’ talán elcsábíthatna a könnyű pénzszerzés szenve(V Ive a szédelgők ez újabb szüretje, — De mert van családom mert ti vagytok életem kincse, nem mrek nem akarok koczkaját'k 'a vállalkozni. — hídna i netem Giö ám a eszámolás órája. M 4mc, » ÄÄ isel »zMelgít, kf todort, herét fa íitant, mit » «* ”U i tánlábom hol • Gban csalárdul, hol nyiitan a törvény eszközeivel fogyasztja Térét s V .Áj .p ? "‘-"relémnek átára is van, s a ...... s A |U.,( ? kan meg is szok.«rvzáS* _ *F"először állanak ki a vásárról, tetszetős nevek, csalogató czimek lépyprG^e,n °gdossák az együgyüeket. De egyszer al ba’im ^'álakkor Semn ^tem őket- Ah’ feledd el Olgám ezt a kese’-' a'imot— Soha, soha! Azért, mert szeretlek, azért kívánom, hagyd el ezt a fáradságos életpályát. Egész nap látnod-futnod kell egyik városrészből a másikba, hogy néhány forintot összekoldulj, amiből még kocsira sem telik. — Nem koldulás ez, felelt élénken Imre —, a becsületes után szerzett kenyér sohasem koldulás. És ti értetek mindenre kész vagyok. — Ezt nem akarom én, felek ilga és újra zokogni kezdett — ez az én kesereg®111- Pe agyon dolgozod magad. Mi lesz belől^ Pár év múlva . — Engem ne sajnálj, s erelmed mindenen kárpótol. Imádlak, mert bokfga.tet|'et’. csak vanenL Ne félj az időtől, jöv'^et 13 biztositja 031 vagyonunk. it és belépett a kis Juliska, a ,AZ aj,'j° lány-gyerme. A kilencz éves lánycsalád egyetlen vonásait örökölte. De ha atyja kom' ’gzggri'riss rózsapirja boritá, üde bájos arczA goy.j is s ebben anyjához hasonliszép faltó c./me kedves mosolyával együtt áttott, k’ ,jeg p,érmekére, szál vimulva állt meg a szobában; anyja sirt Még ?sosem látta simi; aggódva kérdezte, beteg-e idősebb leszsz, meg tudod mi volt a beteg, mely életemet elkeserité — felelt anyja. — Menj, atyádat te is, gyógyítsa meg bánatom. ^ A kis leány gyermeteg ártatlansággal futott atyjához, ki ölébe ültette. Össze-vissza csókolta atyja arczát, bajuszát duzgálta s tréfásan enyelegve mondogatta: — Apus, apus, gyógyítsa meg a inamat, maga olyan jó. Nem fogom szeretni, ha mi gyógyítja, édes aranyos apuska * E pillanatban halkan kopogtatta’— Szabad ! — kiáltá Olga, azt hidényiéktől jön valaki. Fekete reverendás, hosszú, szent idő előtt előszült ifjú lépett a szotyppalásszolgáját kívánva. „WTolyt. kor_ Irodalom. Uj könyvek. Ábrányi Emil újabb költeményei. (Szerző arczképével.) Budapest, 1881. Kiadják Fuchs testvérek. — Sajnos dolog, hogy oly ismert nevű író, mint Ábrányi Emil, Fuchs testvéreknél nem talált különb kiadót, aki szebb kiállításban, ízlésesebb külalakban bocsátotta volna az olvasók elé a versgyűjteményt. A gyarló kiállítás bizonyára hozzájárult, hogy a sajtó oly kedvezőtlenül fogadta a kötetet, melyben a sok gyönge vers között elég csinos, mély érzelemről tanúskodó költemény van. Mindenesetre hiba volt a szerzőtől, hogy kevés kritikával válogatta össze a verseket, melyek nagy része bizonyos alkalmakra készült. Akkor lehetett némi értelmük, talán jogosultságuk, de évek múltán annyira sem képesek többé felkelteni az érdeklődést, mint egy nevezetesebb politikai mozzanat szülte vezérczikk. A pillanat termékei s az idő múlta elvonja tőlük a napi érdeket. Egész tömege az ilyen verseknek ép oly kellemetlen benyomást tesz, mint egy csomó elhervadt, elfonnyadt, színe vesztett mezei virág. A politikai nyomások, a pillanatnyi föllobbanás alatt született versek ma már hidegen hagynak, sőt nagyhangzású szavaikkal egyenesen nevetésre gerjesztenek. Ma már tudjuk, hogy a nagy szavak konganak az ürességtől, hogy a páthosz hamis s a lelki felháborodásnak kevés az erkölcsi alapja. Ábrányi Emil e mellett egyes politikai versében fölötte ízléstelen is, a mi különben nem mondható róla. De mivel a politikában minden eszköz meg van engedve, azt hiszi, hogy a politikai költészetben is jogosult mint épp,a jj.Teepen nem költői dolgokkal művel, az csakugyan túlmegy az ízlés minden határán, sőt egyenesen esetlenné lesz. De azért politikai költészetének is van egy pár állandó értékű hajtása. Ott, ahol nem a pillanat múló hatásait hajhászsza, ahol kiemelkedik a köznapiasságból, nemesebb húrokat érint, mindjárt megváltozik egyénisége s versei megkapják az olvasót. A mostani kötetben is van ilyen sok. Hogy csak újnehányat említsünk, ilyenek a Hugo Viktorhoz, Gyermekek a kálvárián, Fonjon babért más..., Byron-emlék, Ágyúgolyók, Ringasd szelíden... Munkácsi Mihálynak, Királyok násza, A pillangó halála és több más. Mindezek elénk varázsolják a költőt, a ki tud hevülni a szépért, jóért, igazért, a ki szép formába tudja önteni gondolatait, a ki ízléssel és mégis erőteljesen tudja kifejezni azt, ami lelkét, képzeletét foglalkoztatja. A Margit-dalok közt is sok szép van. Legértékesebb s terjedelemre is legnagyobb darabja a kötetnek a Pap szerelme költői beszély, melyből annak idején lapunkban is jelent meg mutatvány ; kiemelkedik továbbá Hugo Viktor két költeményének fordítása. Kevés oly hivatott műfordítónk van,mint Ábrányi Emil; bár, hogy az idegen költészet remekeiből többet nem ültet át, be tud hatolni a költő szellemébe, a nyelvvel kitűnően bánik, formaérzéke igen élénk, mind oly tulajdonságok, melyek az eredeti alkotás mellett határozottan e térre is utalják. A kötet ára 1 írt 50 kr. Aigner Lajos kiadásában Budapesten megjelentek : Nemzeti könyvtár. Szerkeszti Abafi Lajos. Vajda János összes költeményei. Két kötet. Budapest. A kitűnő költő összes verseit veszi a közönség e díszesen kiállított két kötetben. Az első a kisebb lyrai, a második az elbeszélő költeményeket tartalmazza. Ez utóbbiak — összesen öt van — között találjuk Alfréd regénye költői beszélést és Találkozások budapesti életképét, melyek első megjelenésökkor oly feltűnést keltettek s azóta sem veszítettek költői értékükből. Ajánljuk a díszesen kiállított nagy érdekű munkát a magyar olvasóközönség, főleg a hölgyvilág figyelmébe. Az első kötet ára 1 frt 40 kr, a másodiké 1 frt 60 kr. Gaál József összes művei. Első kötet: Szirmay Ilona: Történeti regény. A Peleskei Nótárius szerzőjének e regénye a múlt század elején játszik s élénk, változatos cselekményével ma is megérdemli az elolvasást. A 268 oldalra terjedő regényt Badits Ferencz terjedelmes tanulmánya követi Gaál József életéről és irodalmi tevékenységéről. A kettőnek egy teljes kötetben ára 2 frt. Zsadányi István viszontagságos élete. Irta Nagy László. Két kötet. Budapest 1882. A csaknem ezer oldalra terjedő két nagy kötetben szerző érdekes társadalmi regényt ir, melynek alakjai a hazai életből vannak merítve. Az igen díszesen kiállított két kötet ára 5 frt. Megjelentek továbbá: A protestáns theologiai könyvtár XV-ik kötete. A XVI-ik században tartott magyar ref. zsinatok végzései. Összeszedte, a latin szövegeket magyarra fordította és tájékoztató jegyzetekkel kisérte Kiss Áron lelkész-esperes. Budapest 1881. Kiadja a magyarországi protestáns egylet. A 735 oldalra terjedő munka nemcsak magyar egyháztörténelmi szempontból igen becses, hanem a XVI-ik század egész művelődési életére élénk világot vet s a század eseményeinek minden tanulmányozója sok becses anyagot fog benne találni. Szerző összesen harmincz zsinat végzéseit és kánonjait közli az említett századból; az első, az erdődi zsinaté, 1545-ből való. A közlött anyag összegyűjtve és rendezve még sohasem volt. Kiss Áron buzgalma gyűjtötte össze az anyagot, részint már ritkává vált nyomtatványokból, részint kéziratokból szedve rendezve s ahol kellett, lefordítva őket. Az egyes zsinatokat érdekes, noha rövid történeti bevezetések nyitják meg. Szerző az evang. zsinatokra is kiterjeszkedett egész azon időig, mig a két testvér-felekezet külön nem vált egymástól. Gondosan és szakértelemmel készült művében a hazai történelemirás gazdag kutfő-munkát nyer. Ára? Élményeim 1848—1861. Irta Boros Mihály. Kiadja Borongó. Első füzet. Székesfehérvártt. Nyomatott a Vörösmarty-könyvnyomdában. Nagyérdemű veterán írónk, ki, mint előszavában jogos önérzettel említi, ötven éves írói pályára tekinthet vissza, melynek emlékét 75 önálló kisebb-nagyobb munka örökíti meg. 169 oldalra terjedő kis művében a szabadságharcz idejéből mondja el élénken elbeszélve élményeit. Az olvasó élvezettel lapozhatja át s a történetíró hasznát veheti az itt elmondott adatoknak és rajzolt eseményeknek. A sok között igen becsesek Fehér megye az időbeli viszonyaira és szereplésére vonatkozó közlések. Jelen művét az érdemes szerző hattyúdalának nevezi tu. • "XTGITT' sosáig "eljen a hazának és szaporítsa működésével az irodalmat. A csinosan kiállított kötet ára csak 50 kr. Tiszta jövedelmét a szerző a hírlapírói nyugdíjalapra ajánlotta fel. Sári biróné: Elbeszélés, irta Erdélyi Gyula. Temesvár, Magyar testvérek könyvnyomdája. A rövid elbeszélésben szerző érdekes történetet mond el a nép életéből. A személyek kivétel nélkül a köznép köréből valók, mindnyájan pompásan vannak jellemezve. A művecske tőrül metszett magyarsággal van írva, az idegenszerűségnek legcsekélyebb nyoma sem található benne. Az érdekes és jól írt füzet ára 50 krajczár. A zsidókérdés. Nr. 2. Történelmi, társadalmi és törvényes szempontból tárgyalva irta Matók Béla. Szerző sajátja. Budapest 1881. — Nyomatott Kocsi Sándornál. A 135 oldara terjedő munka a zsidókérdést általános történelmi és hazai szempontból taglalja. Józan, elfogulatlan, tudományos és hazafias szellem lengi át; nem lellezgeti a zsidókérdés bajait, de nem a szenvedély és gyűlölet vezeti tollát. A fontos társadalmi kérdés iránt komolyan érdeklődő közönség figyelmét felhívjuk e munkára. Ára díszes kiállításban 1 frt 20 kr. és relüzetek a szabadban vak Sasvár tóni Freistadt Lipót m. k. honvéd-főhadnagy E könyvecske magában foglalja a gyakorlati szabályzatban foglalt vezényszavakat, kivonatokat a gyakorlati szabályzat I. és II. részéből, különösen az KW1 szol£alatot’ kivonatokat az uj kiutasításokról, a Linnemann-féle gyalogsági ásóról, foglalkozási tervei£k 6'9" ' megrendelések a könyvecske szerző- Ín£nd7 a "• tóottaígh« A békésvármegyei régészeti és művelődistöörténelmi társulat évkönyve 1880/1. Sz.keszt. 7 ■ linszky Mihály társ. főtitkár. Hét étvi B.-Gyulán, 1881. Kevés hazai egyletünk teljesüli abuzgón hivatását, mint a békésmegyei régész-művelődéstörténelmi egylet. Hét éve, hogy megalakult , ha semmi egyebet nem tett volna ez idő alatt, mint hogy közrebocsátá hét kötet évkönyvét, már ezzel is hasznos munkát végzett volna. A hét kötetben megbecsülhetetlenül gazdag kincses bányáját tárta fel Békés megye eddig nagyon is homályban volt történetének, ezelőtt legnagyobbrészt teljesen ismeretlen adatokat hozva nyilvánosságra, és pedig hazai első rangú történészeink kitűnő feldolgozásában, milyenek : Thay Kálmán, Szabó Károly, Fraknói Vilmos, Hampel József, (mindnyájan az egylet tiszteletbeli tagjai), kiknek nagybecsű művei mellett méltó helyet foglalnak el Békésmegye kiváló jeleseinek és tudósainak dolgozatai. — A most megjelent évkönyv tartalma: Gyulavára bukása 1566-ban, Szabó Károlytól. — Regeszták a bécsi cs. k. levéltárból, közli Károlyi Árpád. — Újabb adatok Békésmegye XV. és XVI. századbeli történetéhez, a müncheni levéltárból megszerzett okmányok nyomán, irta Göndöcs Benedek. — A Pero-féle lázadáshoz, Zsilinszky Mihálytól. —Békésvármegye helynevei, Karácsonyi Jánostól. — Gacsári István füzesgyarmati krónikája, közli Zsilinszky Mihály. Az évkönyvnek ezen gazdag és érdekes közléseit követik a hivatalos közlemények, lelkesen buzdító hazafias irányú elnöki beszédek Göndöcs Benedektől; a lelkesen és szépen irt titkári jelentés és jegyzőkönyvek Zsilinszky Mihálytól; — pénztárnoki jelentés, melyből megtudjuk, hogy az egylet évi bevétele volt 993 frt 32 kr, kiadása 730 frt 47 kr, pénztári maradványa 262 frt 85 kr, alapítványi tőkéi 1100 frt, s kamatok és kinn levő hátralékokkal együtt az egylet összes pénzvagyona 2195 frt 85 kr. Ezután a megyei múzeum örvendetes gyarapodásáról tesz jelentést id. Mogyoróssy János múzeumi igazgató, ki — 75 éve daczára — egész ifjúi lelkesedéssel csügg az általa annyi előszeretettel gondozott megyei múzeumon, melynek ő rakta le első alapját, szülővárosa — B.Gyula — iránti áldozatkész kegyeletétől indíttatva. Ezt követi az egyleti tagok névsora, mely szerint az egylet tiszteletbeli, alapító, rendes és pártoló tagjainak összes száma 417 ; végül közölték az egylet alapszabályai. Az évkönyv tudományos értékét emeli meg a hozzá mellékelt két kőnyomatu térkép, ezek egyike : Gyulavára 1705-ben az ostromkor Thaly Kálmán ajándéka; másika: Gyulavárának nagyobbitási térképe 1562-ben, Szabó Károly ajándéka. Amannak eredetije Károlyi hadvezér felvétele, emeze a bécsi cs. kir. levéltárban van. E térképek közlése becses kiegészítésül szolgál a nevezett két kitűnő történész által irt és felolvasott értekezéseknek. A 15 ív tartalmú, nagy nyolczadrét alakú, díszesen kiállított évkönyvet az egylet rendes tagjai, az évi tagsági díj fejében, ingyen kapják. Az egylet működése azonban az évkönyv kiadásán kívül főleg, mint látjuk, időnkinti nyilvános felolvasások- vándororveU..1 - - -vgcolmiiasatás rendeztetett M.Berényben július 20-án, teljesen kielégítő eredménynyel. Nyilvános felolvasások tartottak B.Csabán aug. 17-én és B.Gyulán szept. 12-én. E felolvasások mindenkor valódi lélekemelő ünnepei a megyei közönség körében már is ügyesen megkedveltetek és népszerűvé tett történelmi és régészeti tudománynak, élesztői a hazafiság és magyar nemzetiség iránti lelkesedésnek s minden alkalommal kellemes élénkitői a megye társadalmi életének. Folyóiratok. Koszorú. A Petőfi-társaság közlönye, 1882. Januári szám. A füzetet Cassone József olasz Petőfiforditó fénynyomatu arczképe disziti, rövid jellemzése után. Damady Győző költeménye, Vértesi Arnold elbeszélése, Koroda Pál, Hatala Péter és Lauka Gusztáv nagyobb czikkei, továbbá hosszasabb irodalmi szemle következnek. Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. Szerkeszti Abafi Lajos. 1881. deczemberi szám. Jakab Szacsvay Sándor hirlapiróról, dr. Adorján Fülöp, Rimai Jánosról és Beniczki Péterről, Csapár Benedek Révai Miklósról folytatja megkezdett tanulmányát. Abafi Lajos Szemere Miklós leveleiből közöl füzetet“1^ Ir°dalomtörténetl repertórium zárjVb: íTér^e 1^kezd aJ'\ n iLb AkMh;iegytázban' E fontos kérdést, j azgJll ah 6 etib®n-1S nagy szerepet játszik, elé az általános egyházjog, azután a külön maga. 4 házjog szempontjából taglalja, feltüntetve ezűtt... nak történeti fejlődését 1820-ig. Dr. Fekete (r. aranyosmaróti kir. törvényszéki biró a rendőri láttoztatás jogáról és a polgári szabadságról kezd ki. érdekű cikksorozatot. Sery Antal losonczi a rasbiro a kisebb peres ügyekről szóló törvény rétójával foglalkozik s kijelöli a fejezeteket melye' ^te szerint módositandók. Változatos külfö A fprm^ S szem^e ^eszi a füzet további tai per r 1 m ^zethez külön mellékletképen van cs ,01'Mra terjedő következő becses mun magyar bunvan. Eljárás tervezetén kincse készítette Cseme Károly. A bűnvádi alapelvei és főbb intézései Budapest 1882. Történelmi tár, Évnegyedes folyóirat. Kiadja m. tud. akadémia történelmi bizottsága. 1882 k . folyam. Első füzet január—márczius. Szabó Károl ismert történetírónk Bocskay István politikai levelezését kezdi az 1605—6. évekből közzétenni. Az ersdélyi múzeum egyik 17. századbeli kódexében Bocskai levelezéséből 77 db van lemásolva A levelek a bécsi békealkudozások, a korponai és kassai országgyűlések folyamához s általánosan a hazai belviszonyok ismertetéséhez nyújtanak sok becses adatot. A legérdekesebb a levelek azon része, mely a Bocskai és a lengyel udvar közti összeköttetésre dérit világot. A levelek közül eddig csak 11 db jelent meg, részben hiányosan. Szabó Károly most történetírásunk nagy előnyére megkezdi az egész gyűjtemény közzétételét s ezúttal 34 dbot közöl. Szilágyi Sándor folytatja Bethlen Gábor és a porta közti viszonyokra vonatkozó igen becses okiratok közzétételét. Ezúttal az 1621—30 évekből további huszonöt iratot veszünk. Fraknói Vilmos Tomory Pál kalocsai érsek 14 iradatlan levelét közli, melyek igen tanulságosan egészítik ki azon nagybecsű tanulmányt, melyben fraknói nemrég a Századokban Tömöri, a lovag és pap nagyérdekű, meglepő fordulatokkal teli életrajzát leírta. Károlyi Árpád befejezi a Fráter György levelezésének közlését. Az egész gyűjtemény a legutóbbi közléssel összesen 242 dbra terjed. Dr. Ger gey Sámuel Bethlen Gábor hat levelét közli, melyeket a fejedelem nejéhez Károlyi Zsuzsannához intézett. Beke Antal a gyulafehérvári levéltár gazdag tárházából további közléseket ad Pámán tér, Lippay György és Eszterházy Miklósyseiről I. Rákóczi György gyei. Mar ez a 1x. regesztázót közöl a külföldi levéltárakról, első sor a múlt század elején folyó Rákóczi-mozgalmaka vonatkozólag. Több nagyérdekü művelődéstörténeti adat és vegyes közlés, ezek közt Tömöri Pál még egy levelet, melynek hasonmása is mellékelve van, teszi testes kötet további tartalmát. Említést érdemel mi két XV századi levél,melyet a felsőmagyarországi rablók intéztek Bártfa városához s melyet most Beczky Lajos tesz közzé. A XV. század ezren a zsebrákok tudvalevőleg iszonyun garázdáik «Irak ! Magyarországban. A gyülevészkáli tudora. 'és be mert szállani Hunyadi Jánossal is, csak 1irály tudott velök elbánni. Álmost tó/ni. f U ' J n Bártfa városához. Boszuval fenyeutói ■, miért ártatlan »testvéreit« felkötötték. A V’ kelte igazi rabló-romantikával van jelezve. Kett meg zöld fenyő alatt, egy hűvös patak mellett, egy mély völgyben.« Igen érdekes a cseh rablók másik levele is. Szintén Bártfa városához van intézve, a tót nyelven íratott. Iszonyú fenyegetések közt felszíják a bártfaiakat, hogy három hét alatt 400 arany ítót fizessenek, különben a rablók boszut fognak álljD társaikért, a »jó és ártatlan« emberekért, kik a polgárok felakasztottak. A levél kitűnő hasonmát mellékelve van a füzethez. A hasonmás szerint a vélnek külalakja is borzadalmas.. Az írás utál, név helyett kard, puska és más öldöklő szerszám durván rajzolva. Ezek alatt egy akasztófa láb, melyen három hosszú emberi alak lóg. Láthatóra továbbá egy emberi fej és egy fej nélkül rest. A vér nagyon érdekes adalékot nyújt a XV. századi élet ismeretéhez. A testes kötet árai írt 30 ki Magyar könyvszemle. Közrebocsátja a maga nemzeti muzeum könyvtára. 1881. julius-októbzám. A kettős füzetet hosszabb közlemény nyitja meg a legközelebbi könyvkiállitás czéljáról és hivatásáról. Ezt követik Fraknói Vilmos, Csontosi János, Dietz Sándor, Reizner János, Rosty Kálmán, Majláth Béla, Kudora Károly, Hellebrant Árpád, Má