Pesti Napló, 1882. február (33. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-01 / 32. szám

üzérkedő osztrák Länderbank s a hason czéi­ből alapított magyar országos bank mint credit mobiljerk cselekvő értékeket képviseltek s üzleti alapokra fektetett vállalatok voltak. Bontoux előnyösen különbözött ellenfeleitől abban, hogy neki nemzetgazdasági czéljai voltak financzvállalataiban, nem pedig egy­szerű kölcsönüzletek provízióra. De épen ez oknál fogva nagyobbat is riszkírozott, mint amazok, s elegendő ereje mindannak kivite­lére, a­mibe belekapott, nem volt. Hogy Ausztriában és Magyarországon alapított intézetei mennyiben érdekelték a párisi tőzsdeválságban, hol részvényeik fo­rognak, s mennyiben önállóak az anyainté­zettől, mely fizetésképtelenné vált , azt meg­határozni csak azok tudják, kik ez intéze­tek vagyonkezelésébe tökéletesen be vannak avatva. A közérdek mindenesetre azt kívánja, hogy ezen intézetek és üzleteik a válságot szerencsésen túléljék. Nekünk magyaroknak különösen semmi okunk Bontouxra neheztelni, vagy az Union Générale bukásának örülni. Irántunk Bontoux régtől fogva — mikor még a­ déli vaspálya igazgatója volt — jóindulattal viseltetett, az országba csak pénzt hozott be s itt köz­hasznú vállalatokba bocsátkozott. Bukásával nagy tervek dőlnek alighanem dugába: a buda-győr-bécsi vasútvonal és a regále-vált­­ság. Mindkét ügy elő volt készítve egészen s tavaszra létesítendő lett volna. Ama vasút a legrövidebb összeköttetést a nyugattal szerzi vala meg, a regále­ váltság pedig tőkét nyújt eladósodott földbirtokosainknak, hogy adós­ságaikat kifizethessék. De Magyarország hálát adhat Istennek azért, hogy Bontoux s az Union Générale bukásában csak távolról van érdekelve. A válságot hitelünk megérzi ugyan, de kész­pénzünket a tőzsdéken el nem vesztettük. Az igaz, hogy főleg azért, mert nem volt. Lehet, hogy a Rothschild-csoport, s a párisi nagy bankárok, a franczia kormány és a franczia bank gátat vetnek a további pusz­tulásnak bő hitelezés útján. Óhajtanunk kell ezt mindnyájunknak. Akkor a jelen válság nem­sokára el lesz felejtve. De ha nem sike­rül a további bukásokat megakadályozni és a pénzválság nőttön nő, úgy még igen szo­morú idők várnak Európára és szegény szom­jas hazánkra is. Mert mi az európai piac­ról élünk, ha nem kapunk kölcsönt, mit tévők leszünk ? Különfélék. Napirend február 1. Naptár: Szerda, február 1. R. kath. : Ignácz püspök vértanú; protestáns : Birgotta ; görög-orosz: (jan. 20.) Eutim apostol; izraelita: (sebat 12.) Izrael. — Nap kel 7 óra 29 perez., nyugszik 4 óra 58 perez. — Hold kel 3 óra 38 percz délután, nyugszik 6 óra 3 percz reggel. A budapesti filológiai társaság rendes havi ülése d. u. 5 órakor. Felolvasók: Heinrich Gusztáv, Wolf György, dr. Somogyi Ignácz és Király Pál. Az »Eötvös« alapra gyűjtő központi bizottság ünnepélyes gyűlése d. u. 6 órakor a nyul-utczai iskolában. Technikus bál az Európában. Gyógyszerész bál a Vigadóban. Az ó­budai tornaegylet zártkörű tornász táncz­­vigalma a Korona vendéglőben. Makart »Öt érzék« képcziklusa a műcsarnokban (su­gárút 81. sz.) d. e. 8-től d. u. 5-ig. Belépti dij 50 kr. gép* Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik : A lázadás. — Orsz. régészeti társulat. — Irodalom: Profi sztantiz­­mus és pánszlávizmus. — Darwin új könyve. — Fő­városi ügyek : Az első javítóintézet Budapesten. — Különfélék. — Közgazdaság: Az Union Générale bukása. — Közgyűlés. — Vegyes hírek. — Iparügyek. — Üzleti hírek. A budapesti gabo­na- és értéktőzsdékről. — Szelvénykamattábla jan. 31-től febr. 6-ig. — A budapest-kőbányai sertéske­­resk. csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — vittek ki a tömegből s meghurczoltak a Law palotája előtt, melynek ablakait beverték. Egy női holttestet a Louvreba vittek, a kis XV. Lajoshoz. Az elrémült Villeroi lemegy a nép közé és megfizeti a temetési költséget. Három holttestet a Palais Royalba visznek. Reggel hat óra volt. A régens, »olyan fehéren, mint a nyakkendője« sietve öltözik föl. Két miniszter lemegy a nép közé, s rábeszéli, mulattatja az alap­jában hiszékeny és jólelkü tömeget. Ezalatt álöltö­zetben katonák lopóznak a palotába. Kilencz órakor a régens, most már bízva erejében, megnyittatja a rácskaput, a tömeg beözönlik s a kapu bezáratván mögötte, csapdába került. Könnyen elbántak vele. Law tíz órakor el merte hagyni házát. Fölis­merték, megállították, ő leszállt kocsijáról, ökölre szok­ta kezét, s ezt mondá: »Szemétnép.« A tömeg meghátrált. Mikor Law bement a Palais-Royalba, hintóját összetörték, kocsiját megsebesítették. Nem mert többé az utczán mutatkozni, ott maradt a régens­nél. A parlament, távol attól, hogy a kedélyeket le­­csöndesíteni igyekeznek, ridegen visszautasig a Law segédeszközeit, e talány kísérleteket, hogy az életkedv és a birodalom fölélesztessék. Július 10-dikén e tes­tületet enyhe száműzetésbe, Pontoisba küldték. Való­ságos kegy volt az, melyet nem érdemelt meg, s mely dicsfénynyel övezte körül a közönség szemében. A régens adta a pénzt e kis utazásra, adott az elnök­nek is, hogy nyílt házat tartson, s vendégelhesse a hatóságokat. Megérkezvén, hogy büntető hatalmukat, elidegeníthetlen jogukat kimutassák, fölállíttatták akasztófájukat. Ítéletet hoztak, s fölkötöttek egy macskát. Idétlen komédia e tragikus időben. Méltó párja volt ennek a nagy hazafi, Conti magaviselete, ki öklével a régens orra alatt hadoná­szott. A Quincampoix-utcza hőse, ki híres kocsijai, nevetséges ledér neje és csúf alakja miatt, volt isme­retes, egyszerre mint Cato lép föl. Csak ő képes re­formálni az államot. A csapatok élére akar állani és átvenni a régensséget. Kinevetik. Ez a bolond nem marad magára. Bekövetkezik az, a­mit a nagyon beteg időkben láthatni, hogy minden szellemes ember elbutul. Law, a régens, ha közelről tekintjük őket, látjuk, hogy a­nélkül, hogy teljesen megbolondulnának, láthatólag megzavarod­nak, haboznak, elvesztik józanságukat és lélekjelen­létüket Egyikük sem született arra, hogy elszenvedje a közönség gyűlöletét s kétségbeestek rajta. A nagy tömegek anathémája, átka borzasztó hatásúak arra nézve, hogy tehetetlenséggel, elvakult­sággal, megzavarodással sújtsa azokat, a­kik ellen fordul. Egymás után Isten tudja hányféle dolgot meg­kísértenek, hiábavaló, gyerekes dolgokat, rendeletet rendeletre bocsátanak ki, s egyik ostobább a má­siknál. Július 21-dike óta fizetés nem történt. Az álla­potok tűrhetetlenek. A tíz frankos kis bankjegyeket már nem is váltották be, sem el nem fogadták cseré­ben. Az emberek éhen halnak. Innen származik a düh, Lawnak és a régensnek halállal fenyegetése. A párisi nép levetkőzi természetét, annyira, hogy nőket is üldöz és bántalmaz. A Champs-Elysées-n fölisme­rik Law bérruháját; köveket dobnak kocsijába, me­lyen leánya tett sétakocsizást; egy kő megéri és meg­sebesíti a gyermeket. A régens olyan mélyen sülyedt, hogy, úgy lát­szik, még azt a tulajdonságát sem őrizte meg, a­mit benne megtörhetlennek tartottak : a bátorságot. A tömeg nagyon jól ismeri az utat, mely a Palais- Royalba vezet; szeptember 24-dikén a régens a Louvreba megy aludni, a kicsi király védelme alá. Annyira fél, hogy titkos lépcsőt készítenek számára, melyen minden perezben eljuthat a sérthetetlen hely­re, a királyi gyermek szobájába. Law azonban még mindig mert maradni. A herczegnek és másoknak érdekükben volt ez; ők pár­tolták. Azonban a parlament, dühös ellensége vissza­tért száműzetéséből. Hatalmuk október 10-dikén feloszlatta a bankot. Ugyane napon általános tilal­mat eszközöltek ki, mely szerint útlevél nélkül senki sem távozhatik a királyságból. E tilalom világosan mutatja, mily erőszakos eszközöket akarnak alkal­mazni a meggazdagodottak ellen, ki akarják fosztani őket, pert kezdeni ellenük. Vájjon kit fognának elő­ször sújtani ? Law-t bizonyára. S mit mondhatott volna ő?Védheti-e magát a nélkül, hogy vádolja a herczegeket, a régens pazarlásait s a herczeg rab­lásait ? Ez meggondolta a dolgot, s módot adott Law­nak a szökésre. Hat ló vonta szép kocsiban, az Orle­ans család korlátnokával és egy csinos nővel elindult. E hölgy de Prie márkiné volt, kinek bizonyára na­gyon érdekében volt a menekülés. Párison kívül egy más kocsi, a Bourbon her­­czege várta, hogy gyorsan a határra röpítse. Argen­­son egyik fia, az északra vezető út felügyelője Mau­­beugeben föltartóztatta s kérdést intézett Párisba, mit tegyen vele. A felelet ez volt: »Hagyja menni, de vegye el szekrényét.« E szekrény neje ékszereit, a száműzött utolsó segélyforrását tartalmazta. Szesz. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meg­haltak Budapesten jan. 30-án. — Nyilttér. — A Szent-István-szoborra ma háromfelől vet­tünk hazafias adományt. Ismét egy derék vidéki pénz­intézet emlékezett meg e nemzeti eszméről. A tisza­­vidéki hitelintézet-takarékpénztár Szolnokon legközelebb tartó közgyűlését, mely alkalommal a lelkes igazgatóság indítványára más hazafias adomá­nyok közt az áldozatkész részvényesek ö­t­v­e­n irtót szavaztak meg a szoborra. Ez összeget Polgár Simon igazgató úr ma küldte be hozzánk. A d­e 11 a i pol­gári kaszinó (Bürger-Casino) derék tagjai ugyane czélra 20 frt 40 krt adományoztak, mely összeget dr. P­o­lj­á­k Ede úrtól, az egylet érdemes alelnöké­­től ma vettük. Végül Héderváry Antal ügyvéd úr Ipolysághról legközelebb meghalt nagybátyja, sőt, Labuda Tamás nevében és hagyatékából 5 frtot, saját adományakép szintén 5 frtot adományozott a szoborra. A legmelegebb köszönetünket fejezzük ki az összes adományozó uraknak. A gyűjtés eredménye következő: A tiszavidéki hitelintézet és taka­­rékpénztár-rv.-társaság (Szolnok) 50 frt Polgári kaszinó (Detta).................... 20 » 40 kr Héderváry Antal (Ipolyságh) ... 10 » Eddig begyült . . . . . 5140 » 93 » Összesen . 5221 frt 33 kr. — Szende Béla honvédelmi miniszter ma dél­előtt ő Felsége által hosszabb kihallgatáson fogad­tatott. Bedekovich Kálmán horvát miniszter és Jekelfalussy miniszteri tanácsos ma Bécsbe érkeztek. A mai délután folyamában huzamosabb ideig tartó magyar minisztertanács volt. — A hírlapírók nyugdíjintézetének alaptőkéje javára ma ismét tekintélyes adományt vettünk egy hazafias vidéki pénzintézettől. Ez a tiszavi­­déki hitelintézet és takarék­pénztár-részvénytársaság Szol­nokon, melynek közgyűlése az érdemes igazgató­ság indítványára jan. 29-én öt­ven frtot szavazott meg az említett nyugdíjintézet javára. Ez összeget, további ötven írttal a szent István szoborra, melyet más helyen mutatunk ki, Polgár Simon igazgató úrtól ma vettük. Addig is, míg a hírlapírók nyugdíj­intézete maga teheti, a magunk és az intézet nevében őszinte köszönetet mondunk az adományért a ki­tűnő vidéki pénzintézetnek és derék részvényeseknek, kik ezzel is kimutatták meleg érdeklődésüket a hazai sajtó és a nemzeti közművelődés ügye iránt. — Hazafias adományt vettünk ma fel. Nagy János apát-kanonok úrtól Szombathelyről, ki t­i­z­e­n­k­é­t frtot küldött be hozzánk a magyar írók segélyegylete és a magyarországi hirlapirók nyugdíj­intézete javára. Az érdemekben gazdag férfiúnak őszinte köszönetet mondunk az adományért, melyet rendeltetése helyére fogunk juttatni. — A király-himnusz. Az irók- és művészek kö­rében ma délután értekezlet tartatott, melyet a leg­nagyobb örömmel üdvözlünk, s a kitűzött czél eléré­sét szívből kívánjuk. Az értekezlet azon módozatokat állapította meg, melyeknek segélyével a magyar ki­rály-himnusz megvalósítható volna, hogy valahára vé­ge vettessék azon visszás állapotnak, hogy a magyar király, Magyarországon, a nyilvános ünnepélyeken a Gott erhalteval fogadtatik, azzal a Gott erhalteval, a­melyhez oly szomorú és gyászos emlékek fűződnek. Az értekezleten F­e­l­e­k­y Miklós elnökölt. Ott vol­tak: Hoffmann Pál, dr. G­r­ü­n­w­a­l­d Béla, dr. Kaas Ivor, Komócsy József, Gyö­rgy Aladár, Odry Lehel, id. Ábrányi Kornél, Simonffy Kálmán, dr. P­a­s­t­e­i­n­e­r Gyula, Hubai Károly, dr. To­­­dy László, Engesszer Mátyás, Pá­lf­ik Béla, Szabó Endre, Porzsolt Kálmán stb. B­a­­logh Pál adta elő az értekezlet czélját, s indít­ványozta, hogy az értekezlet küldjön ki bizottságot, mely a közönséget adakozásra hívja fel s az igy be­gyült adományokból hirdessen pályázatot, még pedig 300 aranyat a himnusz zenéjére s 100 aranyat pedig a szövegre. Erre megindult a vita, melyben K. Kaas Ivor, Tánczos Béla, Toldy László, id. Ábrányi Kor­nél, Hoffmann Pál, Komócsy József, Grünwald Béla és Feleki Miklós vettek részt. Az értekezlet elhatá­rozta, hogy felkéri Arany Jánost, a nemzet legnagyobb költőjét, a himnusz szöve­gének megírására. Ha a költő a kérelmet visszautasítaná, akkor a szövegre pályázatot fognak hirdetni. A dallamra nézve elfogadták Balogh Pál indítványát. Végül a további teendők megbeszélésére tizenhat tagból álló bizottságot küldtek ki. A bizott­ság a következőkép alakult meg: Hoffmann Pál a mozgalom politikai, Feleki Miklós a művészi és id. Ábrányi Kornél a zenei rész vezetői, to­vábbá : G­r­ü­n­r­a­­­d Béla, Kaas Ivor, Erkel Ferencz, Odry Lehel, Huber Károly, Bartay Ede, Komócsy József, Toldy László, Agg­­házy Károly, Engesszer Mátyás, Simonffy Kálmán, D­o­­­i­n­a­y Gyula, Tánczos Béla, s Balogh Pál titkár. A bizottság legközelebbi ülését vasárnap este 6 órakor tartja. — Az Ördög Róbert a vigadóban. A telefon csodálatraméltó diadalának voltunk ma tanúi. A te­lefonvezeték, mely a február 4-iki farsangi ünnepély alkalmából a nemzeti színház és a vigadó között fel­­állíttatott, teljesen elkészült s a mai »főpróbára« Puskás Ferencz úr, a budapesti telefon­hálózat igazgatója, szives volt meghívni a lapok képviselőit s egyéb kis közönséget. A nemzeti színházban az Ördög Róbert operát adták elő Wiltnével és Perottival s mi a vigadóban, a telefon segélyével pompásan hallottuk a zenét, a kardalokat, Perotti s Wiltné énekét. Kü­lönösen szépen voltak hallhatók a kardalok s Wilm­é éneke. Az élvezetet, melyet »e főpróba« nyújtott, ritkasága tette különösen becsessé s a telefon legma­kacsabb ellenei is, a legmodernebb találmány e dia­dalának konstatálása után, a legteljesebben kapitu­láltak. A készülék a nemzeti színház színpadán az elő­lámpák között van elhelyezve s a legkitűnőbb, a­mit e nemben a tudomány nyújthat. A szombati ün­nepély látogatói a telefon által valóban csodálatra­méltó élvezetben részesülnek. — Marx, a nyugdíjazott bécsi rendőrigazgató az ötvenes években Kassa város rendőrigazgatója volt. Most hogy nyugdíjazták, ezt tudatta a kassai főkapitánysággal. — A.­Maróthról megkerestettünk annak kije­lentésére, hogy a hir, miszerint gr. Migazzi Vilmos évenkint a községnek 600 frtot ad, csak tévedésen alapulhat; — a községben erről nem tudnak semmit. — Tű­zmentési készülék. A nemzeti színház udvarán tegnap d. u. 4 órakor Podmaniczky Frigyes báró intendáns és Liebermann tanár jelenlétében mu­tatta be Nagel Gyula galgóczi polgár az általa fel­talált szuperátor tűzbiztonsági lapokat. A jelenvolta­kat a kísérlet igen kielégítette.­­ A római vármaradványról, mely Paks mel­lett a Dunából, a sekély vízállás folytán felbukkant, e lapokban már volt közölve. A nagyszerű romokat e napokban szemlélték meg P­e­r­c­z­e­l Dezső alispán s az ez iránt érdeklődők, dr. Novák Sándor régiség­­búvár vezérlete alatt. A megjelentek elhatározták, hogy Tolna megyei régészeti és geológiai társulatot alkotnak. A romokat a hajózás iránti tekintetből di­­namittal szétrobbantják. A különfélék folytatását lásd a mellékleten. Helyi hírek. — A VII. ker. polgári kör tegnap tartott közgyű­lésén következő választások létettek Elnök : dr. Morzsányi Károly; alelnökök: Kaschnitz Gyula , Vajdafy Ernő ; pénztárnok : Z­a­­c­h­e­r Antal; jegyzők: Dezsény­i Arthur s ifj. Z­a­c­h­a­r Antal ; választmányi tagok : dr. Apaticzky Sándor, Back Fülöp, Beliczay Béla, Clauser Vitályos, Dömötör László, Fischer Salamon, dr. Frischmann Gyula, Hirsch Sebestyén, dr. Hudo­­mel József, Kuklay János, Kunstädter Mór, Lád Ká­roly, ifj. Ludvig János, dr. Magyarevics Mladen, dr. Mangold Henrik, Schimmer György, Vajdafy Béla, Weizenfeld Jakab; póttagok: dr. Báthori Dani, Goldmann Mihály, Hatsek Adolf, Kutscha Tamás, Lingl Károly, Meister Ede, Ozarovszky Henrik, Vald Benő, Vincze Antal.­­ A budapesti korcsolyázó egylet választmánya folyamodott a főkapitánysághoz a jégpálya megnyitá­sához szükségeltető engedélyért, minek kiszolgálta­tása azonban megtagadtatott, mert az előleges vizs­gálat alkalmával mutatkozott 9 c­entiméternyi vas­tagságú jég nem tartatott elég szilárdnak arra nézve, hogy a nagyszámú egyleti tagok a jégre bocsáttat­hassanak, és így csak néhány nagyobb fagy nyújthat reményt az egyleti jégpálya idei megnyitásához. — Tűz a tánczteremben. A budai templom­­utczában levő tánczterem tegnap igen siralmas jelenet színhelye volt. A szép 18 éves Burger Anna ruhája meggyulladt egy eldobott égő szivartól, s bár a ruhát rögtön letépték, a leány úgy megsérült, hogy életben maradásán kétkednek. —­ Éjjeli megtámadás a Terézvárosban. Breier Ignácz tabi (Somogymegye) szül. 25 éves nős szabó tegnap este 7 óra tájban, munka után, betért egy dohány-utczai kocs­mába s ott egész 11 óráig mulatott. A mint ekkor a kocsmát elhagyta és az utczán keresztül vette útját, hogy külső dob utcza 51. sz. alatti lakására hazamenjen, hirtelen három isme­retlen ember állott eléje és pénzét követelte. A megrémült szabó azt felelte, hogy nincs pénz nála. Erre az egyik megtá­madó kemény tárgygyal úgy ütötte fejbe Breiert, hogy az eszméletlenül elterült a földön. A másik kettő most rárohant és kutatni kezdé zsebeit, azonban emberek jöttek arra, mit a támadók észrevettek és megugrottak anélkül, hogy a megtáma­dottól valamit elvehettek volna. Az utc­án eszméletlenül fek­vő embert csak fél egy órakor találta meg egy rendőr és be­szállította a Rókus-kórházba. A megtámadottnak fején, a bal oldalon van könnyű sérülése. A tetteseket nyomozzák. Halálozások. Festetich Ágost gróf, a hetvenhét éves ag­gastyán, ma délután egy órakor végelgyengülés kö­vetkeztében csendesen elhunyt Budapesten, a Zrinyi­­utcza 10. szám alatt levő palotájában. Ágya mellett voltak fiai, Pál és Andor grófok, és leánya Ka­­rolina, Szapáry Gyula gróf pénzügymi­niszter neje. Dr. Környei gyógykezelte a bete­get, de már egy héttel ezelőtt lemondott megment­­hetéséről. Az elhunyt gróf már négy év óta beteges­kedett, s szobáját csak igen ritkán hagyta el. Az el­hunyt grófot jelentékeny vagyona s jószívűsége tették ismertté. Halálát a nemzeti kaszinóból fekete lobogó jelzi. A megboldogult holttetemét holnap felbonczol­­ják s holnapután d. u. 3 órakor beszentelik, ezután pedig a családi sírboltba Dékre (Veszprém megye) szállítják. Bernáth Zsigmond temetése, mint táv­iratilag értesülünk, ma délután Tarnóczon, Ung me­­gye és a felvidék intelligencziájának nagy részvéte mellett történt meg. Labuda Tamás a váczi egyházmegyének aranymisés áldozata, ez. esperes, és ny.­kosdi plébá­nos, folyó hó 25-én élete 78-ik évében meghalt. Béke poraival! Színház és művészet. — A népszínház ma esti premierején »A fur­csa háború« nem végződött valami fényes diadal­lal. Az Operette nem bir olyan tulajdonokkal, melyek ezt számára biztosíthatnák, kivéve S­t­r­a­u­s­z János szerzette kedves zenéjét, mely — a »keringő-király«­­nál ez hogyis lehetne máskép — tele van szórva ka­­ezér keringőkkel és sóvárgó polkákkal. A második felvonás gyönyörű keringője, mely Bécsben Girardi által énekelve a közönséget elragadta, itt is nagyon tetszett, Kassainak kétszer kellett ismételni. De való­színűleg még inkább gyújtott volna, ha Kassai he­lyett, ki különben oly jelesen énekelte, a­mennyire egyáltalán lehet az ő hangjával, más adta volna elő. A szép keringő csakis a harmadik felvonás nyitányá­ban, a zenekar által eljátszva, jutott egészen érvényre, s megtörtént az a ritka eset a népszínházi zenekar évkönyveiben, hogy e nyitányt kétszer kellett meguj­­ráznia. A zenének teljes ellentéte az operettének za­varos, hosszadalmas és unalmas szövege, melynél leg­­fölebb a sikamlósság emlékeztethetett arra, hogy a darab franczia vígjáték után készült. Azonban a mez­telenségben mindenesetre meghaladta mintáját. A magyar fordítás a német eredeti spec­iális bécsi él­­eteinek is elvette az élét. A nagy közönség jóindulat­tal fogadta a darabot s a zene kedvéért megbocsátott a szövegnek. Taps volt elég, s az oroszlánrész a nők közül Komáromi és Hegyi kisasszonyoknak jutott, kik közül az első a második felvonás »csók­­dalá«-ban szép hangjának egész üdeségét, s hálás szerepében ügyes játékát ragyogtathatta. Hegyi k. a. az első felvonás egy csinos dalában koloraturáját is bemutathatta. Egy nagy babérkoszorú, s virágokból készült lant volt jutalma, melynek párját Komáromi k. a. kapta. Solymossi nehéz szerepében kissé túl­zónak tűnt fel. Az előadás különben vontatott volt, s a hosszú szünetekkel és ismétlésekkel majd 11 óráig tartott, a­mi még a jóból is sok lett volna egy kissé. Farsang. A február 4-diki farsangi ünnepély bizottságá­nak irodája a nemzeti szállodában holnap reggel nyittatik meg s holnaptól kezdve a jegyek ott, adatnak ki. Már ma mindenki ez ünnepélyről beszél melyre »egész Budapest« készül. A tánczrendek, fü­­zértánczjelvények a bálon oly díszesek lesznek, hogy szinte páratlanok. A telefon-kisérlet, mint a próbák után előre mondható, pompásan fog sikerülni. A nem­zeti színházban ez este a Hunyadi Lászlót adják elő Wilm­éval, s ezt fogjuk hallani a vigadóban. A vigadó nagy termében tartandó színházi előadás (vígjáték, operette­s Blaha asszony népdalai), valamint az élő képek próbái befejezvék. A villám­világítás gépeit ma állíták fel a Gizella-téren. És pedig ki fog világít­tatni a Gizella-tér (a Haas-palota erkélyein már el vannak helyezve a villamos lámpák), a vigadóhoz vezető utczák és a vigadó egyes helyiségei. A házi­asszony, Andrássy Gyula grófné bokrétája, melyet a bizottságnak Perotti ajánlott fel hírne­ves trieszti kertjéből, kétszáz kaméliából fog állani, a­minő óriási bokrétát aligha láttunk. Az ünnepélyre Bécsből és a vidékről is igen sokan vet­tek jegyet. Szóval oly ünnepély lesz ez, melyhez ha­sonlót Budapesten még nem rendeztek. A sárosiak piknikje ma este ment végbe az Eu­rópa termében. A Budapesten levő sárosiakból ugyanis Dessewffy Kálmán kir. kamarás, orsz. képviselő elnöklete alatt bizottság alakult, mely ma az Európában bált adott s arra meghívta a legkivá­lóbb budapesti társaságot. A bál oly fényes volt, a minő csak ily szorosan zártkörű mulatság lehet s azt mondhatjuk, hogy az a jó ízlés és eleganczia bálja volt. Lesz alkalmunk e mulatságra visszatérni, mely a farsang legszebb ünnepélyei között foglalhat helyet. Törvény­széki csarnok. A halálraítélt­ Pánczél Gábor a kerepesi úti fogház egyik czellájában töltötte el ma életének utolsó napját. Nyu­godtan ül, majd néha-néha fel- s alá járkál a szobá­ban. Igen határozottan viseli magát, s nem érzéke­nyült el eddig egy pillanatra sem. Két fegyveres bör­tönőr van mellette, s ezenkívül Szilágyi református lelkész vigasztalja. Úgy látszik, a lelkész jelenléte jó hatást gyakorol rá. Némán bólint egyes szavaira, s aztán ismét bele­esik szokott közönyösségébe. Egy­kedvűségét még testvérei és sógora megérkezésével sem vesztette el. Nyugodtan beszélt velük a holnapi napról, s midőn azok könyekre fakadtak, vigasztalta őket. »Ne bántsatok — úgymond — ennek meg kel­lett lenni. Bűnt követtem el, hát meg is kell szenved­nem érte.« — Testvéreit csak arra kérte, hogy mond­ják meg agg­szüleinek, hogy ne búsuljanak miatta. Sógora Zsigmond János, dr. Poór Imre kocsisa hosz­­szabb ideig volt nála. Különben alig beszélt. Auguszt fogházfelügyelő megkérdezte tőle, hogy nem kíván-e valamit ? Semmit — válaszolt hidegen — csak test­véreimet és sógoromat szeretném látni, így hívták el a rokonokat. Azóta senki sem volt nála, s csak az őrök vált­ják fel egymást a szobában. Igen nyugodtan, csende­sen viseli magát, és nem látszik félni az ítélet bor­zasztó végrehajtásától, mely holnap reggel hét órakor megy végbe. A kivégzés a fogház kisebbik udvarán fog végbe menni, s az akasztófát hajnalban állítják fel. Az ítélet végrehajtásánál csak a törvényes tanúk, a törvényszék kiküldöttei és a sajtó képviselői lesznek jelen. Megemlítjük még, hogy az elítéltet ma délután igen sokan akarták megnézni, azonban e kérelmet a kir. ügyészség a legújabb igazságügyminiszteri ren­delet értelmében megtagadta. Pánczél védője, dr. Vaisz Sándor ügyvéd, ma a következő táviratot intézte ő Felségéhez: Császári és apostoli királyi felség! Legkegyel­mesebb uram! A legmélyebb tiszteletteljes hódolat­tal járulok a legjóságosabb uralkodó zsámolya elé, hogy Pánczél Gábor védenczemért, kinek ma jön ki­hirdetve halálos ítélete, kegyelemért esedezzem. Vé­­denczemnek nincs többé joga életéhez. A bíróság holnap reggeli 7 órára tűzte ki a halálitélet végrehajtását. Védői tisztem határához ért. Embertársi kötelességemet kell azonban teljesí­tenem, midőn minden alattvalója kegyelmes atyjának, a legjobb királynak kimeríthetlen kegyelmét kérem oly emberéletért, mely fölött a törvény hajlíthatlan szigorú palctát tört. Védenczem, bűnössége bűnbánó tudatában, önmegadó nyugalommal hallgatta a mai ítélethirdetést, és most fogadja a vallás utol­só vigaszát. — Maga a legfőbb ítélőszék ítélete kiemeli az elitélt szeplőtlen előéletét, tettének töre­delmes, őszinte bevallását, bűnbánatát. Legyen a védőnek megengedve császári és apostoli királyi Fel­séged trónja előtt védencze érdekében igazság szerint még felemlíteni, hogy Pánczél Gábor rossz barátja, bűntársa által elcsábítva, bortól felhevülten kö­vette el irtózatos tettét. A királyi kegyelem forrá­sa kiapadhatlan; az ő kegyelme a törvény felett is uralkodik. Vajha e fiatal életet, melynek oltalmát a törvény reám bizta s melyet a törvény kioltani ren­delt, ama végtelen kegyelem, az apostoli király e leg­­magasztosabb joga a megsemmisüléstől megóvná. Legalázatosabb hódolattal császári és apostoli királyi Felségednek hű alattvalója, dr. Vaisz Sándor. Szerkesztői üzenetek: N. Sz. Hol halt meg G­o­t1 Katalin tanítónő ■ hol volt amaz érdekes temetés ? A hely nevét ön elfelejtette meg­írni. — Királyének. Nem adhatnók azt át valamely folyó­iratnak ? — Egy öreg lutheránus. Sajnálattal láttuk, hogy már megjelent. — Csallóköz­i. Megnyugszik ön benne, hogy a czikket legalább felére rövidítsük ? — Kommentár kommentárhoz. Érdekes reminisczenczia, ha az adatok egy­­beállitója minduntalan nem szólna bele a saját megjegyzésé­vel. Ezeket elhagyva, a czikket újra átdolgozzuk. A Pesti Napló táviratai. A delegácziók. (Ered. sürg.) BéCS, jan. 31.A magyar delegáczió négyes bizottságában ma csak a kérdések tétettek s feleletek adattak meg; a bizottságban a viták csak holnap, s tán hol­napután is lesznek. A kormánypártból is többen, így Baross, Hegedűs, Csernátony hevesen támadták a hadügyminisztert s álta­lában a boszniai közigazgatást, me­lyet a lázadás főokozójának mondanak. Szlá­­vy miniszter kijelente, hogy az ujonczozás alkalmával csak történetesen tört ki a lázadás; ugyanazon szláv elemek, melyek az okkupá­­cziónak ellentálltak, ugyanezek okozzák a mostani zavargást; a nyugalmat csak hosszabb idő, állandó viszonyok idézhetik elő. A had­ügyminiszter kijelente, hogy az esetben, ha a lázadás nagyobb terjedelme nagyobb pénzösszegeket igényelne, ismét összehivat­nak a delegácziók. Az ellenzék csak a kérdé­sek megtételére szorítkozott s holnapi felszó­lalásaiban tiltakozni fog a diskusszió oly fordulata ellen, mintha a lázongást csak a boszniai közigazgatás rendszerezetlen volta s nem általában az okkupáczionális politika okozná. Gr. Andrássy Gyula ma hallga­tott; a gróf holnap fog beszélni. A nyilvános ülésen is nagy viták vár­hatók. Gr. Kálnoky nyilatkozatai ked­­vezőleg fogadtattak; de azok nagy része, s különösen a Montenegróra s Oroszor­szágra vonatkozó rész, titokban tartatik. S­z­­­á­v­y ellentmondott annak, mintha a pa­­czifikáczió után az okkupáit tartományokban megváltoztatni szándékoltatnék a közigaz­gatás. Bécs, jan. 31. (B. K.) A magyar delegá­czió egyesült négyes albizottságának ma három órán át tartott ülésén Baross Gábor előadó által a krivos­zcziei és herczegovinai katonai szituáczióra vonatkozólag nyújtott részletezések után, a delegáczió több tagja nevezetesent az ellenzék ré­széről kérdéseket intézett a kor­mányhoz a felkelés eredetének okai felől és kiterjedésére nézve. Gróf Kálnoky, Szlávy és Rylan d’t-R­h­e i­d­t közös miniszterek e felszólalásokra kimerítő vála­szokat adtak. A kormány előterjesz­tésének érdemleges tárgyalása a holnap tartandó bizottsági ülé­sen fog végbemenni.­­ Az albizottság­ban felvetett kérdések valószínűleg a plénumban is meg fognak a kormánynyal szemben tétetni. Bécs, január 31. A magyar delegá­czió négyes egyesült albizottsága ma d. e. 11 órakor ülést tartott. Elnök: Tisza Lajos. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky gróf külügyminiszter, Bylandt-Rheidt gr. hadügyér, Szlávy József pénzügyminiszter, Kállay és Falke osztályfőnökök, D­ó­c­z­y, Mérey és Szentgyörgyi udvari tanácsosok, Pápay őrnagy, Lambert főhadbiztos és Gaal korvetta-ka­­pitány. — A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán kormányelnök, Orczy Béla dr., Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Szende honvédelmi miniszter. Elnök az ülést megnyitván kijelenti, hogy a tanácskozás egészen bizalmas természetű s ennél­fogva titoktartást kér. Baross Gábor előadó ama meggyőződését nyil­vánítja, hogy a mozgalom következtében szüksé­gessé vált csapatszaporítás a megszavazott költség­­vetésből nem eszközölhető, hanem rendkívüli hitelre van szükség. Ajánlja a 8 millió megszavazását, re­mélve, hogy az összeg okszerűen fog felhasználtatni a rend helyreállítására és a monarchia tekintélyének megóvására. Apponyi Albert gróf kész megszavazni a hitelt, és elvárja, hogy ha az összeg elégtelen lesz, a dele­gáczió kikerülésével nem fog intézkedés történni; ez iránt felvilágosítást kér. Szlávy pénzügyminiszter kijelenti, hogy az eset­ben, ha jelentékeny összeg kivántatnék, a delegácziók összehivatnak, csekélyebb költség póthitel útján fog kéretni. Pulszky kérdi, hány ezred maradt ott ? melyi­ket lehetett volna máshol elhelyezni ? hány zászlóalj küldetett oda ? hány ezredhez hívták be az utóbbi három évi tartalékosokat ? mily összegre rúgnak a felszerelési költségek és mi módon csoportosulnak a kiadások ? Bylandt-Rheidt gróf tüzetesen válaszol Pulszky kérdéseire, részletesen ismertetve a szükségesnek tartott katonai intézkedéseket. Előadása végén hang­súlyozta, hogy némely intézkedés, mely most már szükségesnek mutatkozik, nincs fölvéve a most kért 8 millióba; enélfogva nincs kizárva, hogy esetleg újabb hitel fog igény­be vétetni. Pulszky kielégítőnek tartván a választ, az úgy­nevezett rendkívüli hegyi ütegekre kér felvilágosí­tást, melyre nézve a miniszter nyomban kielégítő vá­laszt ad. Hegedűs a mozgalom jelen állásáról kér felvi­lágosítást. Fálk kérdi Szlávytól, hajlandó-e közölni bizal­masan a múlt évi november óta beérkezett vala­mennyi jelentést, továbbá kérdi, váljon a jelen ak­­c­ió alkalmával a legmagasabb állású döntőleg in­tézkedő egyén polgár-e vagy katona ? Hason tartalmú kérdéseket intéz Apponyi, Szi­lágyi és Bánffy a mozgalom keletkeztének okairól, a jelen állapotról és a szomszéd államokkal való viszo­nyokról. Szlávy a hozzá intézett kérdésekre válaszolva, hosszabb beszédben kimerítő ismertetést ad a forron­gásban levő területen uralkodó jelen helyzetről, utána tévén, hogy a belterületi részleges mozgalmakhoz szórványosan külizgatás is társul, azonban egész ha­tározottsággal konstatálja, hogy a szomszéd államok kormányai az izgatástól távol állanak. Csernátony kérdi, lehet-e attól tartani, hogy a mozgalom Boszniában is kitörhet ? Szlávy erre vonatkozólag nem adhat előre biz­tosítást, annyit azonban mondhat, hogy a mozgalom Boszniába átcsapásának meggátlására megtétettek a szükséges intézkedések. Éber Nándor kérdést tesz a hadügyérnél a mozgalom kiterjedésére és topográfiai alakzatára nézve.

Next