Pesti Napló, 1882. február (33. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-08 / 39. szám

Hiány részéről jelen van : Szász Károly miniszteri ta­nácsos. A jegyzőkönyv felolvasása és az elnöki bejelen­tések után: Szász Károly szót kérvén, kijelenti, hogy az albizottság első üléséről némely lapokban adott tu­dósításban neki tulajdonított nyilatkozatot, a kath. egyház képviselőinek meg vagy meg nem hívása tár­gyában, nem úgy s nem azon összefüggésben mon­dotta, mint az szájába adatott és azt semmi tekintet­ben magáénak nem ismerve,az abból vont rosszakaratú következtetéseket határozottan visszautasítja, hivat­kozva az albizottság jelen volt összes tagjaira. Haynald bibornok-érsek: A 11-ik órában kapta a parancsot a bibornok herczeg prímástól, hogy a t. bizottság előtt megjelenve, a kath. egyház igazait, követeléseit, jogait előadja. Azóta is el volt foglalva a delegáczióban s csak ma délután érkezett meg Bécsből. S bár ott éjjeleken át foglalkozott a törvény­­javaslattal s ma még a vasúton is dolgozott előter­jesztésén, s haza érkezve konferencziát tartott püs­pök társaival és a tanitórendek főnökeivel, de az idő rövidsége miatt nem tudott teljesen elkészülni. Hogy kellőleg képviselhesse anyaszentegyházát, mint kétségtelen iskolatartó testü­letet, melynek jogait megtartani, megvédeni elhatározott szándéka, szüksége volna még egy napra, de már holnap nyomtatásban benyújthatná a kath. egyház memorandumát. Különben az ellen sincs kifogása, hogy az felolvastassék a nála lévő impuzumból, mert azon lényeges változás nem eshetik, minthogy a püs­pökök által meg van állapítva s csupán formai tekin­tetben nem oly korrekt, hogy a t. bizottság tagjai magas miveltségének színvonalán álljon. B. Vay: Az eljárási módozatra nézve megjegy­­zi hogy váljon az általa beadott memorandumot fel­olvasottnak tekinti-e a bizottság, mert ennek konsta­­tálásától függ az ő magatartása. Baross Gr. elnök: A beadványok kiosztottak ta­nulmányozás végett a bizottság tagjai közt, s azok mindnyájan felolvasottaknak tekintetnek. De külön­ben is az albizottságnak nem czélja általános vitát kezdeni, hanem csak szakférfiak közreműködésével az anyagot összegyűjteni és a teljes bizottság elé vinni. Kéri a részletes tárgyalás megkezdését. Zay Adolf kérdi az elnöktől, hogy e szerint tehát hol szándékszik figyelembe venni az egyházak által emelt közjogi észrevételeket? Baross Gr. elnök : Hivatkozik arra, hogy a bi­zottság már korábban elhatározta, hogy nem fog általános vitába bocsátkozni s nem tartja helyesnek, hogy most újból kérdésbe tétessék valami, a­mit a bizottság már megállapított. Haynald bibornok-érsek : Méltányolja az elnök által kifejtett következetességet, de ismét megjegyzi, hogy nem rajta múlt, hogy­ a mai részletes tárgya­lásra el nem készülhetett. Ő tisztában van azon ál­lásponttal általában, a­melyet a tanácskozás folya­mában el kell foglalnia, de minden részletre nézve most nem tudna nyugodtan nyilatkozni, hanem hol­nap már abban a helyzetben lesz, hogy a részletes tárgyalásban részt vehet. Hegedűs László: Méltányolnunk kell ő eminen­­cziája kívánságát, s így nem tehetünk egyebet, mint hogy most elhalaszszuk a tárgyalást. Ez a kérdés már oly komplikált lett, hogy a legnagyobb óvatos­sággal kell eljárnunk. Elnök: A kérdés nem komplikált, ha szándéko­san nem teszszük azzá, de hogy azzá ne tétessék, arra gondja lesz. A bizottság vagy teljesítni fogja feladatát, s hozzálát a munkához, vagy belátja, hogy a feladat megoldására nem képes. Részéről is bele­egyezik, hogy a tárgyalás még egyszer elhalasztas­­sék, még pedig holnapután este 5 órára, s e szerint most az ülést bezárja. Haynald érsek köszönetet mond az elnöknek e kegyességéért. A helvét és ág. protestáns egyházaknak a teg­napi ülésen K. Vay Miklós által benyújtott emlékirata így hangzik: Tisztelt közoktatásügyi albizottság! A gimná­ziumi és reáliskolai oktatásról legújabban előterjesz­tett törvényjavaslatra vonatkozólag, nyilatkozattétel­re szólíttatván fel, a helvét és ágostai hitv. evang. egyházak nevében következőkben terjesztjük elő nyi­latkozatunkat. A magyarhoni helvét és ágostai hitv. evang. egyházak mindannyiszor, valahányszor a középtano­­dai oktatás törvényes rendezése szőnyegre került, tel­jes önérzettel hivatkoztak arra, hogy midőn azt egy­házuk jogi állásának, benső életének s közművelődési czéljai nélkülözhetlen feltételeinek szempontjából veszik vizsgálat alá, ezt egyszersmind azon meggyő­ződésben teszik, hogy a magyar protestáns egyhá­zak czéljai s érdekei hazánk közművelődési érdekei­vel azonosak. Valahány szót a középtanodai oktatásról tör­vényjavaslat terjesztetett elő, a hazai két protestáns egyház nyíltan és határozottan kifejtette és kiemelte azon sarkalatos elveket, melyeknek sértésébe vagy mellőzésébe semmi körülmények között bele nem nyug­­­hatik, és ráutalt a törvényjavaslatok azon intézke­déseire, melyek e sarkalatos elvekbe ütköztek. Jelen alkalommal is első­sorban azon főelveket emeljük ki, melyek a helvét és ágostai hitv. evang. egyházaknak ezen kérdésben megingathatlan szilárd jogi alapját képezik, s iskoláiknak ebből folyólag kü­lön szempont alá helyezését követelik. A magyarhoni mindkét hitvallású evangéliku­sok iskolai autonóm szabadságának s az államhoz való viszonyának törvényes alapjai, nemzetközi szer­ződések erejével biró békekötésekben, az ezek beczik­­kelyezésével s az 179°/x. 26. törvényczikkel alaptör­vényekben vannak lerakva.­­ Ezekben a mindkét hitvallású evangélikusoknak a tanügy terén teljes és tökéletes autonómia, azaz semmi feltételhez nem kö­tött szabadság van biztosítva. Kimonda­tik határozot­tan, hogy: rationem, normum et ordinem docendi atque discendi ordinare futuris semper temporibus liceat evangelicis, ludimagistros, professores, rectores, sub­­rectores vocare et dimittere, numerum eorum augere vei miniere; nec non Directores seu Curatores scho­­larum quarumvis­tam­ locales, quam superiores et supremos, e suae confessionis hominibus eligere futu­ris semper temporibus liceat.« E tanügyi autonómiát és szabadságot nem csor­bítja a coordinatio literariae institutionis kiter­jesztésének elrendelése, mert ennek, a minden jövendő időre a fennebbiek szerint biztosított intézkedési jo­gok mellett, más alkalmazása iskoláinkra lehetetlen, mint az, hogy a minden hazai iskolára törvényben megszabandó tantárgyakat a protestánsok is felve­gyék ; az, a­mi ismételt feliratokban kiemeltetett, hogy az államnak joga van törvényben kijelölni a czélt, melyet az iskoláknak el kell érniök, tehát az adandó képzettség minimumát, de hogy ez mily mód és esz­közök által éressék el, abba az állam nem avatkozik. Hogy az 1790/1. 26. t. czikkben említett coor­dinatio literariae institutionis-nak más értelme a biz­tosított autonómia mellett nem lehet, mutatja a budai zsinatnak, melyen sokan voltak jelen az 1790/1-iki országgyűlés tagjai közül, következő jegyzőkönyvi tétele: »ha csak a nevelésre szükséges tudományok­nak nemeit fogja az országos küldöttség meghatá­rozni, azoknak pedig taníttatásuk módja, a szükséges könyveknek választása s egyéb ilyféle rendelkezések a mi hatalmunkban maradnak — a mint ez iránt az illető törvényczikk kétkedni sem hagy — e szerint nekünk abból semmi sértésünk sem következik.« Igazolja ezt tovább az iskolai rendszer kidol­gozásával megbízott említett küldöttségnek azon kí­vánsága is, hogy a prot. iskolák csak a tantárgyakra nézve alkalmazkodjanak a közoktatási rendszerhez. »Evangelici autem augustanae et helveticae confes­­sioni addicti, in iis, quae pure sunt literaria studiorum argumentis huic normae sese conformare debeant«. Biztos alapon és a tanügy tekintetében is két­­ségbevonhatlan autonómiánk e sérthetetlensége elis­mertetett az 1843/4. országgyűlésen is, midőn az alsó tábla, a vallásügyben a főrendekhez intézett üzenetében azt nyilvánította, hogy a békekötések a közerkölcsiség pajzsa alatt állanak, melyeknek tehát érvénye és kötelező volta felül áll az időnként vál­tozható politikai nézeteken és pártárnyalatok fel­fogásain. Tanügyi autonómiánk s a középiskolai ügy ren­dezésének kérdése egyébiránt önmagában is szoros és elvárhatlan kapcsolatban van a protestáns egyház életével, e kérdésnél a protestáns egyházak életéről és biztos fenmaradásáról van szó. Vannak hitfeleke­­zetek, melyeknek vallási szabadságuk nem érintetik a középiskolák rendezése által, míg a magyarhoni prot. egyházak életfája gyökerében támadtatik meg, ha elvonatik tőle szabadsága éltető levegője. Mert bizonyára nem a puszta esetlegesség szü­leménye, hanem a belső összefüggés és öntudatos te­vékenység tanúbizonysága, hogy a magyar protestáns egyház 30­ fő és 27 nem teljes gimnáziumot, 13 hit­­tani intézetet s ugyanannyi tanítóképezdét és 6 jog­akadémiát tart fenn önerejéből, az állam legkisebb megterheltetése nélkül. Vérrel szerzett szent erőssé­gek ezek, melyekre önérzettel tekinthet a két prot. felekezet, mert nagy feladatot teljesítettek azok és kétségtelen érdemök van magyar nemzetiségi tekin­tetben is. A szabad szellem és szabad eszméknek vol­tak azok menhelyei s igen sokszor az alkotmányos szabadságnak s igaz hazafiságnak védvárai. Igazolták tanintézeteik által a protestánsok, hogy a teljes szabadságot, melyet a tanügy terén biztosítottak számukra békekötések és törvények, hasznosítani s értékesíteni tudták. Nem volt áldozat nagy és drága, melyet ennek érdekében meghozni ne siettek volna. Mutatják e tények azt is, hogy őseink az auto­nómiát épen nem valami szűkkeblű felekezeti szem­pontból, hanem a nemzeti művelődés szempontjából fogták fel s annak érdekében használták. Egyház­i iskola a legbensőbb és elvárhatlan kapcsolatban voltak a hazai két protestáns egyház­nál és kell, hogy legyenek jövőre is, ha biztosan fen­­maradni s élni akar. Ez együvétartozást igazolta az 1790/1. országgyűlés is, mely a prot. autonómiáról s államjogi viszonyairól is tüzetesen szóló törvény­­czikknek cziméül elfogadta: »de negotio religionis« s az 1848. 20­­.­cz., melynek czime egyszerűen: »a vallás dolgában.« A magyarhoni protestáns egyházak teljes auto­nóm jogaik mellett természetesen mindenkor elis­merték és tiszteletben tartották az állam legfőbb fel­ügyeleti jogát, de viszont azt mindig természetes je­­lntősége és tartalma szerint fogták fel. Az autonómia valódi jelentősége és fogalma mellett, ez nem lehet más, mint közvetett ellenőrzési jog és hatalom, mely fogalmilag kizár magából minden pozitív intézkedést, mert nem volna mire ügyelni, mit inspicziálni, ha szabad cselekvési tért nem engedne, hanem rendelkeznék a helyett, be­avatkoznék annak cselekvési körébe, kit a működés megillet. A felügyelet ily módon átlépné körét s az autonómia illuzóriásá tétetnék. A legfelsőbb felügyeletnek a múltban is s a hosszas gyakorlat által folytonosan ezen értelem ada­tott, s annak egyedül ez azon jelentősége, mely a tanügy terén is az autonóm szabadsággal megfér. Előadtuk ezekben és tüzetesen kifejtettük azon alapelveket, melyekhez a középtanodai oktatás ren­dezése kérdésében mindenkor szilárdan ragaszkodunk. És ha már most tekintjük, hogy a legutóbb elő­terjesztett törvényjavaslatban mennyiben vétettek ezen sérthetlen törvényes alapok figyelembe, meny­nyiben teljesültek azon kívánalmak, melyeket ezen elvek alapján a hazai helvét és ágostai hitvallású evang. egyházak a korábbi hasontárgyú törvényja­vaslatok alkalmával kifejeztek és részben formuláz­­tak is, ki kell jelentenünk azon sajnos tapasztalatun­kat, hogy a javaslat azokat ismét sérelmesen mel­lőzte. A magyarországi helvét és ágost. hitv. egyháza­kat illetőleg a javaslat intézkedései a fentebb előadot­takkal legnagyobb részt elvi ellentétben állanak. Ugyanezért nem is tekintjük helyén­valónak és fel­adatunknak, hogy a javaslattal szemben részletekbe bocsátkozzunk, hanem még csak némely ily elvi el­lentétben álló s a prot. egyházak ismételt felszóla­lásai daczára fentartott intézkedéseknek főbb voná­sokban való megjelölésére szorítkozunk, így ki kell emelnünk, hogy mellőztetett a ma­gyarországi helvét és ágost. hitvallású evang. egyhá­zak történelmileg kifejlett, békekötések s alaptörvé­nyek által biztosított jogi állásának követelménye, hogy középtanodáinkról a fennebb megjelölt alapo­kon külön fejezetben rendelkezzék a törvény. Autonómiánknak érintetlen megőrzése s ennek a törvényben való kifejezése és tovább valósítása nem felekezeti kiváltság, hanem jogfolytonosság kö­vetelménye s ehhez ragaszkodni a protestáns egyhá­zaknak önfentartási jogukból folyó kötelessége, mert fájdalom, hazánkban a felekezetek közti jogegyenlő­ség és viszonosság nagy elve még testet nem öltött. Míg legalább tényleg gyakorlatban létezik uralkodó vallás, mely hatalmas intéző karjait társadalmi éle­tünk minden rétegébe, a törvényhozás asztalától kezdve kiterjesztheti, addig a létért való küzdelemnél nem nélkülözhetjük azon palládiumunkat, melyet ki­vívott jogaink törvényes biztosítékában bízunk. A törvényjavaslatban egy vonalba helyeztetnek iskoláink és sok tekintetben egyenlő intézkedé­sek alá vonatnak még magánosok által állított is­kolákkal is. Középiskolák felállítása, melyre az 1790/1-ik évi 26. t. sz. feltétlen jogot biztosit, feltételekhez köt­tetni terveztetik. Az egész javaslaton keresztülvonul bizonyos egyenlősítési irány és oly részletezés, melyek mind­egyike a haladást biztosító szabad verseny és a sza­bad fejlődés kárára van. Törvény általi megszorítás és korlátozás tervez­tetik, igy p. o. a tanárképesítési vizsgákra, osztály­­összevonásokra, tanárok és tanórák számára és még több oly tárgyra nézve, melyben egyházainknak szer­zett s minden jövendő időre biztosított joga a szabad rendelkezés. A főfelügyeleti jog, kivéve valódi értelméből, rendelkezéssé és közvetlen intézkedéssé alakítta­­tik át. Több intézkedésnél pedig kapcsolatba hozva a részletekig menő határozmányokkal, p. o. tantermek, felszerelésre vonatkozókkal, ezen önmagában sérel­mes és helytelen korlátozásokhoz még a beavatkozás és súrlódás veszélyét csatolja. Különösen ki kell emelnünk, hogy még e javas­lat is fentartja a nyilvánosság elvonását, holott a nyilvánossági joggal a protestáns egyházak minden tanintézete a biztosított autonómia alapján feltétle­nül bír és attól kormányi­­ntézkedés útján meg nem fosztható, és sarkalatos jogok egyenes csorbítása nél­kül magánintézetek sorába semmi körülmények közt nem helyezhető. Hasonlókép tiltakoznunk kell a törvényjavas­latban nyilvánuló minden oly törekvés ellen, mely alapítványaink tekintetében bárminő intézkedési jogot adna a kormánynak, valamint azt sem ismerhetjük el, hogy a bezárt iskolák vagyona felett a rendelkezési jog ne magát az autonom prot. egyházat illetné, mert az 1791. 23. t.-cz. ő Felségét, mint legfőbb patrónust említi, ez pedig csak a kath. egyházra vonatkozik. Ily intézkedéseket s átalában olyanokat, melyek jelen nyilatkozatunk elején kifejtett elvi álláspon­tunkkal ellenkező alapokon nyugszanak, a magyaror­szági helvét és ágostai hitv. evang. egyházak minden­kor elleneztek s elleneznek, és soha megnyugvással fogadniok nem lehet. Ugyanazért szilárdan ragaszkodva az említett, egyházunk korábbi előterjesztéseiben is folytonosan fentartott és megőrzött álláspontjához és sarkalatos elveihez, azon reménynyel és kéréssel zárjuk be jelen nyilatkozatunkat, hogy a biztosított jogok sértetlen fentartása, a közművelődés sikeres előmozdítására szükséges szabadságunk érdekében, és megemlékezve azon szolgálatokról, melyeket tanügyi szabadságunk alapján alkotott tanintézeteink a hazának tettek, az egyházaink nevében előadottak figyelembe vételét s a törvényjavaslatnak azokhoz alkalmazását a mélyen tisztelt képviselőháznak ajánlani méltóztassék. Tisztelettel, Budapest 1882. febr. 4. A ma­gyarországi helvét és ágostai hitvallású evang. egyhá­zak nevében és megbízásából: id. Vay Miklós fő­gondnok. B. Radvánszky Antal, egyetemes fel­ügyelő. A lázadás. A II. Wiener Abendblattnak a következőket ír­ják a lázadás színhelyéről: Trebinje, jan. 27. A szoláczi, bileki, gaczkói, nevesinyei és korjaniczai kerületeket számos banda barangolja be. Azelőtt csak egyes őröket vagy őrjá­ratokat támadtak meg, most már nagyobb csapat­­osztályokat is megtámadnak. A fölkelők, a­kiket nem­rég is hivatalosan rablóknak czímeztek, a guerilla harczot oly mesterien űzik, mint a török uralom és az okkupáczió alatt. Herczegovinában csak Trebinje vidéke, a Korjanicza, valamint a Popove-Polje maradt nyugodtan. Mokrine, jan. 28. Egy este sem múlik el, hogy őrségeinket fel ne riasztanák. Azért történik ez leg­inkább, hogy katonáinkat kifáraszszák, vagy pedig kicsalják őket szállásukról, és igy megismerjék erejü­ket. Oravaczban, Grob mellett tegnapelőtt is felriasz­tották a 16. sz. varasdi Wetzlár-ezredet s megkisér­­lették Kokotjesics ezredest elfogni, illetőleg lakását megrohanni. A fáradalmak igen nagyok; a katonák és tisz­tek is rettentő sokat szenvednek. Dorlitz, a Wetzlár­­ezrednek Trebinjében meghalt alezredese, az őrvona­lon betegedett meg. A fölkelők támadásai nem mindenütt oly meg­lehetős ártalmatlanok, mint itt. Legközelebb Kruse­­viczát támadták meg s az ott levő kilencz csendőrt elhurczolták. A segítségre siető csapat a Wetzlár­­ezredből hét csendőr lenyakazott hulláját találta meg. A szerencsétlenek lemészárlása nem messze a katonai állomástól történhetett. Bilek, jan. 29. A bátortalanság napról-napra nő; a katonák ki sem léphetnek a faluból, hogy rájuk ne lőjenek, ha vizet hoznak a Trebenjukáról, a kikül­dött csapatot egy század kiséri. Tegnapelőtt innen egy félórányira az után megtámadtak egy szerb ke­reskedőt s levágták az orrát meg fülét. Scecovitza faluba ma éjjel betört egy 300 főből álló banda: kifosztotta a noelavov lakását, elvitte marháját és 4000 frtját. A poglavárt nagyon gyűlöl­ték a fölkelők, mivel nem akart csatlakozni hozzájuk. A bilek-trebinjei távirót megint szétrombolták, azaz a fölkelők néhány távirópóznát ledöntöttek, abban a hitben,­hogy most már szétrombolták a táviró-ve­­zetéket. * A szegedi ezred mozgósítása is kilátásban van, ha ítélni lehet az előkészületekből. A 46-ik Szász-Meiningen-ezred szegedi tartalék-pa­­rancsnokságához — mint a Szegedi Napló írja — ugyanis a minap rendelet érkezett, mely szerint a tisztek mielőbb kötelesek magukat tábori­ bőröndök­kel ellátni, minthogy az ezred mozgósítása — mint a rendelet mondja — legrövidebb idő alatt bekövetkez­­hetik. A 46. ezred 1878-ban is volt Boszniában és sok veszteséget szenvedett. Különfélék. Napirend február 8. Naptár: Szerda, február 8. E. kath. : Mattai Já­nos , protestáns : Salamon; görög-orosz: (jan. 27.) Krizosz­­tóm ; izraelita : (serat 19.) — Nap kel 7 óra 19 perez,­nyugszik 5 óra 9 perez. — Hold kel 10 óra 56 perez este, nyugszik 9 óra 1 perez reggel. — Merkur a nap közelében. A Kisfaludy-tár­sas­ág tagválasztó ülése d. u. 5 órakor az akadémiában. A magyarhoni földtani társulat szűkülése d. u. 5 órakor. Értekezők : Matyasovszky Jakab, Halaváts Gyula és Schafarzik Ferencz. A fővárosi törvényhatósági képviselő bizott­ság ülése d. u. 4 órakor. A budapesti népnevelők bálja. Makart »Öt érzék« képcziklusa a műcsarnokban (su­gárút 81. sz.) d. e. 9-től d. u. 5-ig. Belépti dij 50 kr. P®“ Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik : Közoktatásügy: A gimnáziumi törvényjavaslat és nemzetiségi érde­keink. — Értekezlet a középiskolai törvényjavaslat tárgyában. — Irodalom. — Lapszemle. — Vegye­sek. — Törvényszéki csarnok. — A tárczában: Pridényi bankja. (28.) — Közgazdaság: A Du­­nagőzhajózási társaság és Magyarország. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek: A budapesti gabona- és értéktőzsdékről. — A budapest-kőbányai sertéske­­resk. csarnok távirata. — Bécsi szarvasmarha- és sertésvásár. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meghaltak Budapesten febr. 6-án. — Nyilttér. — A szent István-szoborra ma négyfélét vettünk hazafias adományt. A bajai főgimnázium tegnap ki­mutatott jelentékeny gyűjtéséhez pótlólag Nemes Tivadar tanár úr további 4 frt 2 frt küldött be hoz­zánk. Egy másik derék tanintézet, a kegyesrendiek debreczeni gimnáziuma szintén letette adomá­­nyát a kegyeletes czél oltárára. Sőt. H­a­r­m­a­t­h Gergely igazgató úr, az érdemes tanférfiú, meleg ki­sérő levélben 21 frtot küldött be hozzánk, melyből 19 frt 20 ki a hazafias tantestület és a tanuló ifjú­ság, a többi pedig Beér Kálmán rendőrkapitány ur adománya. Pancsováról Zsitkovszky Gizella urhölgy 22 frtot küldött be hozzánk, melyet egy ha­zafias zártkörű mulatságon gyűjtött. Végül S­z­i­n­y­ér­sz­e­g­r­ő­l, Temes megyéből 5 frtnyi adományt vet­tünk. Őszinte köszönetet mondunk hazafias buzgal­­makért a derék gyűjtőknek és adományozóknak. Kü­lönös elismeréssel kell megemlékeznünk arról, hogy egy lelkes hölgy is magáévá tette az eszmét s buzgón fáradozott a kegyeletes czél érdekében. Szép példá­ját ajánljuk a magyar hölgyvilág szíves figyelmébe. Minél jobban felkarolják magyar nők a szobor esz­mét, annál gyorsabban nyerhet az valósítást. A gyűj­tés eredménye következő : Zsitkovszky Gizella gyűjtése (Pan­csova)........................................ 22 frt — kr. Főtiszt. Harmath Gergely igazgató gyűjtése (Debreczen) .... 21 » — » Névtelen adomány (Szinyerszeg) . 5 » — » Nemes Tivadar gyűjtése (Baja) . 4 » 02 » Eddig begyült.............................. 5778 » 34 » Összesen : 5830 frt 36 kr. ** * * Főtiszt. Harmath Gergely igazg. gyűjtéséhez a róm. kath. kegyesrendi gimnáziumban Debreczenben járultak : Harmath Gergely gimn. igazgató 2 frt, Véber Antal, Vas Ká­roly, Varjú János, Haraszthy Gyula, Nemesszeghy Kálmán, Zvér Ferencz gimn. tanárok egyenkint 1 frt, a IV. oszt. növen­dékei 2 frt, m­. oszt. növendékei 3 frt 30 kr, II. oszt. növen­dékei 1 frt 89 kr, I. oszt. növendékei 1 frt 61 kr, dr. Cseh Fe­rencz k. r. u. 2 frt, dr. Kardhordó Ambrus 1 frt, Boér Kálmán városi rendőrkapitány 1 frt 20 kr, összesen 21 frt. — Az állami közép­ipartanoda, Matlekovits államtitkár személyesen nyitotta meg tegnap a közép­ipartanodában a gépkezelők és fűtők tanfolyamát, a­melyre 140 hallgató iratkozott be; az előadások pa­rallel osztályokban naponkint este 7 órától 9-ig tar­tatnak. — Új lap. Vas megyében mind a kormánypárt, mind a függetlenségi párt megalakulván, érde­kei képviseletére mindegyik saját közlönyt fog ki­adni. A kormánypárt lapja a Vasmegyei Lapok lesz; a függetlenségi párt Dunántúl czim alatt új la­pot ad ki, melynek első száma február 16-án jelenik meg. Szerkesztője Latky Károly lesz. — Természettudományi estély. A természettu­­nányi társulat legközelebbi estélye febr. 1- én, pénteken esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben (múzeum­­körút 4.), melyre a t. közönség ezennel meghivatik. Ez alka­lommal dr. Thanhoffer Lajos fog mutatványokkal egybekapcsolt előadást tartani­­a nagyítókról és a mikroszkópról a tudományban és a köz­életben.« Belépti jegyek a társulat titkári hivatalában adatnak ki a társulat tagjainak csütörtökön d. u. 4-től 6 óráig és nem társulati tagoknak pénteken d. e. 10-től 12 óráig. — Az országos középiskolai tanáregyesület választmánya f. hó 8-án d. u. 5 órakor az állami felsőbb leány­iskolában a gimnáziumi és reáliskolai törvényjavaslat tárgyá­ban ülést tart, melyre az egyesület budapesti tagjai ezennel meghivatnak. Berecz Antal elnök. — Dr. Lueger leleplezései, melyekről reggelijj la­­punkban kimerítően megemlékeztünk, foglalkoztatják most Bécs város egész közvéleményét. Mindenki kí­váncsian leste a tegnapi városi bizottsági ülést, mely tisztán e szenzácziós ügy folytán hivatott össze. Noha a meghívások későn küldettek szét, csaknem az ösz­­szes bizottsági tagok megjelentek. A gyűlés roppant izgatottság közt vette kezdetét. A h 1 polgármesteri helyettes mély csöndben mondta el, hogy azért hívta össze az ülést, hogy dr. Lueger ismert levelét s a vele összefüggő iratokat előterj­eszsze. Erre felolvasta Lueger úr levelét. A levél bevezetése igy hangzik: »Nagyságos úr! Állásomban mint a vasúti bizottság elnöke, sajnálatomra kénytelennek érzem maga­mat, hogy nagyságodnak, mint a polgármester ez időszerinti helyettesének, értésére adtam azon tényt, hogy a Bunton és Fogerty vállalat részéről a községtanács s különösen a vasúti bizottság tagjainál kísérletek léteznek, hogy őket jól do­tált állások vagy nagyobb pénzössze­gek biztosításával megnyerjék a terv támo­gatásának.A Lueger azután egészen úgy adja elő a nála tett vesztegetési kísérletet, a­mint szóban el­­mondá választói előtt. Azután igy folytatja: »A bi­zalmi személy, kit, a Fogerty vállalat a velem való alkudozással megbizott, Buchwald Alajos fB’’ rln»> ? -—w' MuwvL. o v/1 A A —„ ~ - Ki , évek óta barátságban van velem s a kiről jog­gal állíthatom, hogy a mit nekem mondott, az teljes hitelt érdemel. Buchwald Tivadar pedig az első négy szem közt folyt beszélgetésben egész határozot­tan kijelentette, hogy három községi taná­csosnak, köztük Gunesch Rudolf lovag­nak és Goldschmidt lovagnak igazgatói állás van biztosítva s hogy ezenkívül Gunesch lovag 1000 font sterlinget is kap, mihelyt a végleges engedély megadatott. A levél fölemlíti, hogy Buchwald később a harmadik községi tanácsost is megnevezte, kit szintén meg akarnak nyerni, de hozzá­tette, hogy erre nézve nincs teljes bizonyossága, miért is most a levél azt a nevet nem említi. Lueger Károly levelét így végezi: »Midőn bátorságot veszek magamnak a Bécs városáról szóló törvény 95. §-ra utalni, kérem nagysá­godat, tegye meg a lépéseket,melyeket szükségeseknek tart.« Uhl polgármester-helyettes erre bejelenti, hogy ugyanezen ügyben Gunesch és Goldschmidt lovagok­tól írásbeli nyilatkozatokat vett. Fel is olvasta azokat. Gunesch az összes állításokat alaptalanoknak nyilvá­nítja s jelenti, hogy Lueger ellen megteszi a törvé­nyes lépéseket. Goldschmidt Tivadar lovag az összes vádakat »hazugság«-nak nyilvánítja. A levelek felol­vasása után az elnök jelenti, hogy Lueger leve­lét még tegnap délelőtt átadta a ki­r. ügyésznek s felkérte, indítsa meg a vizsgálatot. Ezzel a rendkívüli közgyűlés min­den további eszmecsere nélkül berekesztetett. Tegnap a Bécs városi vasúti bizottság ülést tartott. Itt felol­vasták Goldschmidt lovag levelét, melyben azt írja, hogy becsületsértés és rágalom miatt fenyitő pert in­dított Lueger ellen s azért nem maradhat azon bizott­ság tagja, melynek elnöke Lueger. Bejelenti tehát ki­lépését a bizottságból. Ekkor Luegert felszólították, mondjon le az elnökségről. Minthogy ezt tenni nem akarta, még tizenhárom más bizottsági tag kö­szönt le, úgy, hogy összesen csak öt tag maradt a bizottságban. Ez tehát most szét van ugrasztva és a legközelebbi községtanácsi ülésben újjá fog ala­kíttatni. — Három selyemtenyésztési felügyelői állomásra hirdet pályázatot Bezerédj Pál szegzárdi miniszteri meghatalmazott. Az állomások Pancsován, Zsablyán és Nagy-Czenken létesíttetnek; mindegyikével 600 frt fizetés, természetben lakás, esetleg 100 frt házbér van összekötve. A pályázóktól a magyar nyelv töké­letes ismeretén kívül megkivántatik, hogy németül, esetleg szerbül is tudjanak beszélni, feddhetetlen er­­kölcsüek legyenek, igazolniok kell, hogy katonai kö­telezettségüknek eleget tettek s kellő jártassággal kell birniok kisebb irodai munkálatokban. — Az orosz nagykövet elleni merénylet. Tegnap délután tárgyalták Bécsben a belvárosi járásbíróság­nál annak a merénylőnek ügyét, ki i. é. január 19-én délután 4 órakor követ dobott Dubril orosz nagykövet kocsijába. A kő, mint ismeretes, csak a kocsi ablakát zúzta be. A vádlott zord külsejű, 45 éves ember; neve Zseh János, Csehországban, Zamrskban szüle­tett ; volt egy kis birtoka is, de tönkrement s 1877-ben mint önkénytes beállt az orosz hadseregbe. Harczolt a Sipka-szorosban is , bal karján most is megvan a sebje. Nemrég Bécsbe jött, s mivel csak száraz ke­nyere volt, elment az orosz követséghez, abban a reményben, hogy ott kap segítséget. De semmit sem adtak neki. Boszuból bedobta a kocsi ablakát. Elfo­­gatásakor több követ is találtak zsebében. Ezekkel, mint valló, a követségi palota ablakait akarta be­zúzni. Haragudott, hogy úgy bántak vele — úgy­mond — a nagykövetségnél. Nem tudom, mért tet­­tem, a­mit tettem, — de azt tudom, hogy azt akar­tam, csukjanak be, hogy legyen enni valóm. Ziehet, tekintettel arra, hogy 1877-ben a Sipka-szorosban harczolt, Dubril nagykövet kérelmére csak 8 napra ítélték el. A vádlott belenyugodott. — Molnár István miniszteri tanácsos helyett, ki főispánná neveztetett ki, a honvédelmi minisztérium 6. és 7. ügyosztályainak vezetését — B­énár­d La­jos miniszteri tanácsos vette át. — Gambetta Nizzából átrándult Monte-Carloba is. Mikor Monaco herczegségbe lépett, Wagatha és Judas, a játszó bank igazgatói üdvözölték. A zene­teremben hangversenyt rendeztek tiszteletére. A zene­teremből a játszó­terembe ment, a­hol egy Lajos­­aranyat tett pirosra, de vesztett. Többször nem is próbált szerencsét és visszatért Nizzába. — A franczia kormány és külügyi kormányunk közt tegnap szerződés cseréltetett ki, mely a holnap lejáró, legfőbb kedvezményt biztositó vámszerződést 1882. évi május 15-éig meghosszabbítja. — Váltóhamisítás. Fuchs Mór kerepesi­ ut 10. sz. a. lakó ékszerész ma d. e. jelentést tett a rendőrségnél, hogy szombaton este beállított üzletébe egy elegáns külsejű fiatal­ember, ki K­ő­n­i­g Frigyes győri ügyvédnek adta ki magát és egy 100 forintos arany remontaire órát vásárolt nála váltóra és egy­szersmind azt mondotta, hogy Wimmer Miksa, a Strasser és König elég utazó ügynöke kezességet vállal érette. Fuchs beleegyezett az alkuba, mire az ügyvéd elment és nemsokára visszatért Max W­i­m­­m­e­r által aláirt váltóval, saját nevét, Fritz König, ott a helyszínen irta alá és az összegre 10 forintot azonnal törlesztett is. Tegnap Fuchs a váltó valódi­ságáról meggyőződést akart szerezni, s e végett el­ment AVimmerhez. Mily nagy volt itt meglepetése, midőn AVimmer és neje a váltót hamisnak nyilvání­tották. Fuchs azonnal a rendőrségre sietett és az esetet feljelentette. Az állítólagos váltóhamisító-ügy­­véd a vételnél azt mondotta Fuchsnak, hogy legkö­zelebb Orosházán szándékozik ügyvédi irodát nyitni. A rendőrség ez ügyben szigorú vizsgálatot indí­tott meg.­­ A meggyilkolt bécsi uzsorásról, Streinsberg­­ről igazán elrémítő adatok kerülnek nyilvánosságra. Ő havi 10—12 százalékra, tehát mintegy 130 száz­­lék­ra adott kölcsön s ezenkívül adósainak mesés ösz­­szegű másik váltót kellett aláirnuok, mely ha az ere­deti váltó nem fizettetett ki, általa szintén beperelte­­tett, így megtörtént, hogy egy kereskedő, ki tőle 80 frtot kért kölcsön, másfél év alatt 5000 írttal tarto­zott neki s ez adósság fejében az uzsorás elliczitál­­tatta a kereskedő minden holmiját. Igen valószinü, hogy valamely adósa állt boszul rajta, de a tettest még nem ismerik. Az uzsorás hátrahagyott iromá­nyai között sok fenyegető levelet találtak, melyeket egyes adósok írtak hozzája. Helyi hírek. — Az adókivető bizottságok. A III. és IV. oszt. kereseti adó, továbbá a tőkekamat-járadék adó s nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója kivetésére hivatott bizottságokba a pénzügy­­miniszter a maga részéről a következőket küldte ki: I. (Vár, Tabán, Krisztinaváros, Ország-ut) elnök: Jekelfalusy József min. számtanácsos, rendes tagok : Mandl Ferencz magánzó, Wlassek Ede gyógy­szerész; póttagok: Zehetner Mihály háztal., Peringer Ferencz mészáros. II. (Újlak és Ó-Buda) elnök : Szt.-Gerizei Nagy Sándor nyugalm. számtanácsos, rendes tagok Varga András építőmester, Prósz József háztulajdo­nos, póttagok Prohászka András és Stern Mihály nézs no "f xxx. (sótírváros) elnök, Ottner Ferencz czim. p. n. tanácsos, rendes tagok Rácz Pál ügyvéd, Ander­­lik Ede szűcs, póttagok Báthory Mihály kávés, Schmelcz Károly szappanos. IV. (Lipótváros 1. rész) elnök: id. Szebeni Pál nyug. p. v. titkár, r. t. Deutsch Samu kereskedő, Ad­ler Lajos fbirtokos, pl. Frey József házt. Hüttl Tiva­dar kereskedő. V. (Lipótváros 2. rész) elnök: Szuper László P. ü. minisz. segédhivatali igazgató, r. t. Keppich Ármin keresk., Halbauer Rezső magánzó, pótt. Nagel Ármin házt., Havas Sándor gyáros. VI. (Terézváros) elnök, Baintner Imre ügyvéd, r. t. Kern István házt., Winter S. kőnyomdász, pótt. Hulib­is Károly magánzó, Jeszenszky Lajos asztalos. VII. (Erzsébetváros) elnök : Tölgyesi Ferencz nyug. p. n. titkár: Kuklay János házt., Steinitz Ad. ügynök, pótt. Blazovics Mihály házt., Silber Antal magánzó. VIII. (Józsefváros) elnök: Pásztory Károly házt., r. t. id. Komáromy Ignácz czipész, Hirschl Jó­zsef ügyvéd, pótt. Oswald Pál házt., Petz Ármin ügyvéd. IX. (Ferenczváros és Kőbánya) elnök, Ballagi Mór háztal. tőkés és k­e­­r.­t. Fáczányi Ármin gyógy­szerész, Prückler Ignácz gyáros, pótt. Stéger Tamás majoros, Vidacs István gyáros. Bizalmi férfiakul a tanács a következőket ajánlja: I­-II. ker. Mauks János és Frei­berg­e­r Pál; III. kér. Krisztofon For­­tunáté; IV. ker. M­i­k­s­i­c­s Károly és J­á­r­i Károly; V. kerület 1-ső bizottságba: Wahr­­mann Sándor és Szubsziványi Károly; 2-ik bizottságba: Beiwinkler Károly és Wuk Mihály; VI. ker. ifj. Heidelberg Mór és S­e­­b­e­s­t­y­é­n Géza; VII. ker. Morzsányi Károly és Kasnir Gyula; VIII. ker. Csepreghy Já­nos és B­ő­h­m Sámuel; IX—X. ker. Lehes Mihály és F­e­s­z­­ Frigyes. A felszólamlási bizottságba a vá­ros részéről kiküldendő tagokat a tanács ajánlani fogja a közgyűlésnek rendes tagokat: Havas Sán­dort és Takácsy Miklóst,póttagokul dr. Halász Gézát és dr. Fülöp Károlyt. — A terézvárosi VI. kerületi klubban f. hó 11-én este 71/2 órakor L­a­u­k­a Gusztáv fog felolvasást tar­tani. Felolvassa Alczibiád és Angelo­vig el­beszélését. A felolvasás után társas vacsora lesz. — A színházi tűzrendőri bizottság ma délután négy órakor meg fogja vizsgálni a várszínházát, hol­nap délelőtt pedig a gyapjú utczai német színházat. A bizottság vizsgálata arra fog kiterjedni, hogy vár­jon megtették-e a színházak igazgatói a tűzbiztosság szempontjából amaz intézkedéseket, melyeket a bi­zottság a Ring-színházi katasztrófa után tett vizsgá­lata alkalmával számukra kijelölt. — Felfüggesztett kapitányi biztos. Nagy Pál kapitányi biztost ma délután a főkapitány állásától felfüggesztette. Az eset oka egy két év előtti ügyre vezethető vissza. Nagy Pál kapitányi biztos mintegy két év előtt a rendőri rapport alkalmával észrevette a letartóztatottak közt Csokonai Gyula volt gé­pész helyszerző korcsmárost, ismerősét. Odament­ hozzá és kérdezte, miért van letartóztatva. Csokonai elbe­szélte, hogy bizonyos özv. Palkovics Francziska nővel közös üzletet akart nyitni Egerben, minek folytán a nő átadott neki egy ládát, hogy azt küldje Egerbe. Ő azt a maga ládájával együtt elküldte; másnap oda­érkezvén, csak a magáét váltotta ki. A nő panaszt tett ellene, hogy az ő ládáját elsikkasztotta. Ez alkalom­mal Cs. felkérte Nagy Pált, hogy mivel ő fogva van, járjon utána ügyének, tisztázza a dolgot és költsé­gekre 10 frtot adott át Nagynak. Nagy azonnal fel­ment Engelbach alkapitányhoz­­és Egyed tollnak-

Next