Pesti Napló, 1883. február (34. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-01 / 31. szám
hanem ügyvédek. A magyar földbirtok csődjét, leső hitelezők és tömeggondnokok. Nem véletlen Magyarországon az agrárius mozgalom, hanem szükség. Nem Apponyi ötlete, hanem a helyzet szomorú kényszere támasztotta a törekvést a földbirtok bajain segíteni. Kitérni e kérdés elől nem lehet sem a kormánynak, sem semmiféle pártnak, mert ezen kérdés adva van; az élet szülte, a törvényhozásnak kell azt megoldani. El szeretnék tagadni az agrárius kérdést. Lehet-e eltagadni az éhséget, vagy a betegséget, kivált mikor már ínség, vagy járvány, mert általánossá vált ? El szeretnék hallgattatni a panaszt; ha a száj csukva, a szemek sírnak, ha a szemek nem sírnak, a rongyok kiáltanak. Gúnyolják Apponyi panaszát. Könnyű volna Apponyi grófnak Bécsbe menni lakni, enni, inni és mulatni, mint a meggazdagodott tőzsérek teszik, gondolván: ubi bene, ibi patria; mert hiszen Apponyi nem szorul reá, hogy képviselő legyen, beszédeket tartson s magát a házban irigyel, a közönségben a német hirlapirók által szidalmaztassa, hanem Apponyi nem önmagán kesereg, belőle a közállapotok szomorúsága szól s ezen honfiúi kínt persze nem értik és érzik azok, kik a hatalomban vannak, sem pedig azok, kiknek épen ezen állapotok tetszenek, mert azért megy nekik jól, mivel sokan elpusztulnak. Ám a nemzetgazdasági kérdésekben s kivált a magyar földbirtokra vonatkozó politikában a létező pártok egyikének sincsenek megállapodott nézetei. Szabad tehát a vásár és nincs pártfegyelem. Akinek eszméi vannak, jöjjön velük a piaczra. Apponyinak vannak, ő pozitív ész és művelt tehetség; ellenlábasai negativisták és gondolatszegény ismétlői a régi nemzetgazdasági tankönyveknek. Még csak jól alkalmazni sem tudják az egyes fejezeteket Magyarországra. Azon bölcseség, melyet prédikálnak, juttatta az országot mostani közgazdasági helyzetébe; tovább haladva ezen uton, tovább vezet a romlásba. Akinek ez tetszik, vallja be nyiltan, hogy neki a földbirtokos osztály bukása kell, vagy bizonyítsa be, hogy az ország s különösen mezőgazdasága virulnak, s kik ellenkezőjét állítják, tévednek. De ne vessék Apponyinak szemére, hogy a bajok iránt részvéttel viseltetik és segíteni akar. A nemzetgazdasági kérdések Magyarországon előtérbe lépnek, mert az anyagi helyzet előre tolja azokat. Pártbontó és pártalakító ereje van e kérdéseknek. Pozitív erő rejlik bennök, nem negatív kritika. Agyoncsépelni az eszméket, melyeket Apponyi penget, nem lehet, ha valamennyi német lap neki áll, sem lehet, az iránt legyen Apponyú nyugodt. És ha őt sértik szemei^ escur n vejtve A zászlótartó a csatában felemeli a nemzeti lobogót magasra, golyózápor közt. ,r , Budapest, január 31. A Duna-kérdésről ekként nyilatkozik a bukaresti Románul: A Duna-kérdés, így szóltunk már régebben, nem fog teljesen megoldatni a nagy politikai események előtt, melyek a közeljövőben előkészülnek s megoldása meg fog felelni az azok által teremtett európai helyzetnek. A külföldről érkezett hírek igazolták e nézetünket. Általánosan el van terjedve a nézet, hogy a londoni konferenczia csak az európai Duna-bizottság meghosszabbításával fog foglalkozni s az osztrák-magyar igények s a román ellentállás fölötti határozatot későbbi tárgyalásokra hagyja fenn. Ha ez eset bekövetkezik, teljesülni fog, amit megjósoltunk, mert Ausztria-Magyarország nem egyhamar enged s Romániának erélye is aligha csökken addig, míg a nagy politikai események bekövetkeznek s a Duna-kérdést háttérbe szorítják. Annyi bizonyos, hogy időt nyerünk s ez esetleg igen sokat jelenthet. . Eta 1 . " * b Dieu! Patrie! Liberté! »Isten! Szabadság! Haza!« czimen érdekes könyv jelent a napokban meg Jules Simon, az ismert franczia államférfiú és bölcselő tollából. Szerző előbbi műveinek szellemében a gondolat szabadsága, az iskolakényszer, de nem a kötelezett iskola s a társulási szellemnek minden módon való fejlesztése melletti plaidoyer e könyv. Ellene nyilatkozik az állami iskolák vallási s bölcseleti dolgokban való neutralitásának, melyet lealázóbbnak tart a nihilizmusnál is. Csak az erős hit s önmagának teljes birtoka teremt nagy polgárokat, úgymond szerző előszavában; csak azt fogjuk megmutatni, hogy nincs jogunk a franczia forradalom örököseiül tekintenünk magunkat, ha az iskolában csak gyűlöletre s rombolásra tanítanak. Az 1789-ki franczia társadalom ecsetelése követi e bevezetést. A század végén, így jellemzi Jules Simon az eszmék akkori mozgalmait némelyek gondolkoztak, a többiek szenvedtek.Ben nagy erőfeszítés nyilvánult az igazság után, alant nagy étvágy a boszura. Ezért ingadozott a forradalom sokáig s ingadozik még ma is a bölcselet s a gyűlölet között. Ideje véget vetni ezen ingadozásnak, folytatja szerző áttérvén Francziaország újabb politikai eseményeinek fejtegetésére, Challemel-Lacour volt az első,ki a kamara 1874. szept. 4-ki ülésében megnyitotta a katholiczismus elleni küzdelmet s megkezdte a köztársasági pártban a jakobinusokra s liberálisokra való szakadást. Az uj — a máj. 16. — kamra ura volt az országnak, de nem önmagának. Egy emberé volt, aki késedelem nélkül le is igázta. Gambetta kétségkívül első szónoka, talán első, talán egyedüli szónoka volt e gyűlésnek. Előbb a Németország elleni revanche kiáltással, majd a klerikalizmus elleni harczi riadóval vívta ki népszerűségét. Az ország mind inkább eltávolodott a külháború eszméjétől, e tekintetben az egy pillanatig lángragyűlt köztársaságiak egyetértettek a monarchistákkal, de a klerikalizmus elleni háború tetszett nekik, veszélytelennek, igazságosnak tartották, a hevesebbek szemeiben folytatását, befejezését képezte a forradalomnak. Szerző éles bírálat alá veszi végül a köztársasági kormány által a vallási testületek ellen kibocsátott dekrétumokat s az életbe léptetett tanügyi programmot. Nun osztozik a monarchisták eszméiben, elismeri, sőt dicsőíti a forradalmat, de védelmezi Istent, a szabadságot, elválasztja a konzervatív s a szabadelvű köztársaságot a jakobinus, társadalom-ellenes túlkapásoktól s figyelmezteti azon konzervatív monarchistákat is, kik föléje helyezik a hazát hiúságuknak, hogy fogjanak kezet annak megtartására, ami szilárdnak maradt még a rombolásban. Monarchiánk és Oroszország viszonyáról elmélkedik a National-Zeitung ma érkezett száma. Giers bécsi látogatásának eredményeit fejtegetve, a berlini lap a többek közt ezeket írja: Oroszország és Ausztria hír szerint azonnal nagyon sokra nézve megegyeztek egymással. E mellett bizony sok nehézséget kellett hirtelen leküzdeniük s nehéz rejtélyeket rögtönözve megoldaniok. A ki meg tudná csinálni, hogy Oroszországnak és Ausztriának kölcsönösen kielégítő állást tudjon a Balkán-félszigeten teremteni, az valóban nagy diplomata lenne, még ha munkájához nem negyvennyolc órára, nem is egy hétre, hanem többre lenne szüksége. Más esetekben, midőn ketten versenyeznek egy országért, könnyen megy, legalább papíron, húzást csinálni az országon át keletről nyugatra vagy délről északra, s azt így megosztani. De ha ezt a kellemes eljárást a jelen esetre alkalmazzuk,úgy rögtön a Duna roppant kellemetlenségbe hoz bennünket. Ausztria természetesen az egész Dunát magának óhajtaná megszerezni, Oroszország pedig aligha akar a Dunáról lemondani; hol alkalmazzuk tehát a feloszló vonalat? Megpróbálhatjuk minden vonallal a Balkán-országoknál, de egyiknél sem fogunk nyugalmat és biztonságot találni. A nehézség a következő körülményben van: ha létesülhetne is országfelosztás, másnap az osztrák részt földalatti és nyílt háborúban rögtön megrohanná a pánszláv párt. Azt kellene hinnünk, hogy a Boszniában és Herczegovinában tett tapasztalás ez irányban már jó figyelmeztetésül szolgál. A Balkánon Ausztria-Magyarország mindig csak a saját erejével fog előre mehetni, de sohasem Oroszország jóváhagyásával és segélyével. Ausztria ott már hivatást vállalt s megtette az első lépéseket új útján; mindez azonban a legkevésbbé és távolról sem felel meg akár a pánszláv, akár a délszláv óhajoknak. »Kiegyezés« pedig itt békésen nem eszközölhető, hanem a Balkán-országok jövője az értékversenyzők életereje és fejlődési képessége szerint fog alakulni. A gyöngébbnek hátrálnia kellene az erősebb elől. Mindenek előtt ma nincs idő a jövő politikájával bíbelődni, mielőtt itt további fejtegetésekbe bocsátkoznánk , már végre tudni óhajtanók, vajjon Ausztria jelen állását immár a pánszlávok és délszlávok irigység nélkül elismerték-e ? Ez valami új dolog lenne. Rómából írják jan. 27-ről: Ama hatalmas munka egy részéhez, melyet Olaszországnak teljes újjászületéséhez még ezután el kell érnie, tartozik a jótékony alapítványok rendezése, a szegények óriási, de a legrosszabb kezelési viszonyokban levő örökségének rendbehozatala. 1880. óta létezik egy királyi bizottság Correnti elnöklete alatt azon megbízással, hogy napfényt hozzon ebbe a zűrzavarba. Az e bizottságra háruló feladatok háromfélék: az alapítványok tényleges viszonyainak tisztázása, a kezelés hiányainak és visszaéléseinek földerítése, végül indítványok a kezelés javítására, melyek valószínűleg azon gyökeres rendszabályon fognak nyugodni, a melytől a klerikálisok annyira rettegnek, hogy ugyanaz a nagy vagyon lefoglaltassék s az állami közegek által kezeltessék. A feladat óriási; a bizottság még eddig csak első részén dolgozik, melynek földerítésére az egész bizottságban helyi bizottságok — számszerint 233 — alakíttattak. E bizottságoknak kérdőivek küldettek számos kérdőponttal s azok kitöltése most az a csomó, melyet a királyi bizottság még eddig megoldani nem tudott. ^•-win+Koorjr. hlfeá cr c 1373 m+P..1 HD oV- részint az emberek fogyatkozásából, részint a gonoszságból és rosszakaratból erednek s maguk a helyi hatóságok, melyek dolga az okmányok közvetítése s a munka ellenőrzése, a legkevésbbé mutatnak buzgalmat a vállalat előmozdítására. — Mig itten az irredentisták meg vannak félemlitve, mely eredményhez a súlyos bírói ítélet a merénylők ellen, ki a követ dobta az osztrák-magyar nagykövet kocsijára, némileg hozzájárulhatott, a Romagnában a mozgalom egyre forrong, s elkeseríti a prefet-k és rendőrök életét, így jelentékeny nyugtalanságokról jönnek hírek, melyek Faréiban jan. 20-án történtek; lázító falragaszok voltak a falakon, melyeket a rendőrség leszedett ugyan, de az irredentisták újra kiragasztottak, úgy hogy igazi versengés támadt felragasztók és letépők közt, amin a csőcselék roppant mulatott. A tüntetés rendezőinek végre sikerült valami toronyra fekete fátyolba takart vörös zászlót kifüggeszteni s egy rendőrnek létrán kellett fölmenni, hogy a köztársaság s az Ausztriával való háború e jelvényét levegye, mely munkában a rendőrt a tömeg füttye, kiabálása, s kődobálása gátolta. A botránycsinálás nehány alsóbb tisztviselőt s az iskolai ifjúságot is elragadta , amazok Oberdank arczképét kiteszik hivatalszobáikba, a tanulók pedig máskép tüntetnek Ausztria ellen. A kamarában nemrég ellene intézett támadások miatt Goggenbühler képviselő, ki most Cocapiellernek nevezi magát, indítványt tett, hogy személyes becsületessége konstatálására a kamara vizsgáló bíróságot küldjön ki. Az osztályok egyszerűen mellőzték az indítványt. A főügyész kérvényét, mely az említett képviselőnek mentelmi jogát felfüggeszteni kéri, számos okmány kiséri, melyből kitűnik, hogy Cocapieller ellen tiz sajtópör rágalmazás miatt s nehány más pör másféle jogczimeken van megindítva. A »nagy tribün«, mint maga nevezi magát — csillaga, úgy látszik, egészen hanyatlóban van. szövényektől s nem mutatták az ország iránti csendes odaadást. (Zaj jobbról.) Jeromos herczeg manifesztuma egy trónkövetelőnek cselekedete — Cuneo d’Ornano: A népre való hivatkozás! — Falliéres: A manifesztumnak ez volt aláírása: »Napoleon« — Janvier de la Motte : Önöket megijeszti hát már a Napoleon név is! (Élénk tiltakozások.) — Falliéres: Előbb kiutasítani a herczegeket, aztán alkotni a kiutasítást igazoló törvényt, ellenkezett volna a törvények iránti tisztelettel, ezért adta át a kormány Jeromos herczeget az igazságszolgáltatásnak. Ettől kezdve csak nagy nehezen tud beszélni a miniszter, habár a kamara előzékenyen hallgatja s minden találó megjegyzését viharos tetszéssel hallgatja. Mun gróf, úgymond, azt kérdé, voltak-e összeesküvések? Hogy a reakczionáriusok agitácziója meghiúsult, onnan van, mert a köztársasági nép határozottan szembe szállott azokkal s az egyenetlenség szitására irányult kísérleteket nem tűrte. Szaló elmondja, miként rendeztettek népgyűlések s bankettek, miként terjesztették szándékosan a hírt, hogy Francziaország legitimista felkelés előestéjén áll, hogy a kedélyeket megfélemlítsék. A miniszter felolvasta az »Union« egyik számát, mely egyenes felhívást foglal magában a választásokra s a felkelésre. A jobboldal beszédének e helyén oly zajt üt, hogy az elnök a legnagyobb izgatottságban éles rendszabályokkal fenyegetőzik, ha ily módon folytatják, mire a rend helyreáll. A miniszter ismételve fejéhez kap, különös pillantásokat vet felfelé, aztán folytatja beszédét. A kiutasítás mellett beszélt annak idején Périer, Broglie hg., Thiers és Dufaure s midőn az orleansi h.-gek 1872-ben engedélyt kértek a visszatérésre, így szólt Grévy: »Nem akarok se megcsalatottja, se bűnrészese lenni a királyságnak. Egyszerre félig elfojtott hangon [így szól a miniszter: »Halálosan fáradt vagyok.« »Pihenje ki magát«, kiáltják s az elnök negyed órára felfüggeszti az ülést. A miniszter halott halovány arczczal, inogva megy le a lépcsőkön s eszméletlenül összerogyik, a mint a mellékterembe lép. Oda sietnek az orvos-képviselők s dr. Testeim szenátor. Megfelelő eszközök alkalmazása után magához tér a miniszter s hidegről s lábainak borzongásáról panaszkodik. Elnök a vita folytatását csütörtökre napolja el. Különfélék. Napirend, február 1. Naptár: Csütörtök, február 1. Róm. kath . Ignácz püspök vértanú. Prot.: Brigitta, Görög-orosz: (jan. 29.) Entim apát. Zsidó : (feb. 24.) Nap kel 7 ó. 29 perez, nyugszik 4 óra 59 percz. — Hold kel 1 ó. 12 p. reg., nyugszik 11 ó. 12 perez d. e. Horvát miniszter fogad d. e. 10 d. u. 2-ig. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar történelmi társulat havi felolvasó ülése d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy termében. Felolvasók : B. Radvánszky Béla, Szilágyi Sándor és Kandra Kabos. A föv. dirnokok segélyegyletének tisztújító közgyűlése d. u. 6 órakor saját helyiségében. A föv. iparoskör felolvasó estélye 8 órakor. A budai V. ker. polgári kör felolvasóestélye 5 órakor. Felolvasó: dr. Herich Károly. A thióta-bál a vigadóban. A budapesti ifjúság jelmez-bálja a Fáczán helyiségben. A pesti nemzeti dalkör zártkörö jelmezes tánczestélye a zenekedvelők egylete termében. Verescsagin-kiállitás a képz. társulat sugárúti műcsarnokában délelőtt 9—délután 4 és este/a6—*B10. Belépti díj 30 kr. Iparmuzeum a műcsarnok épületében délután V. 3—7,6. Gazdasági és tanszermúzeum a F^öztelken d. e. 10 — 12 és d. u. 2—4. Egyetem: füvészk«* az üllői uton n. e. 1 —12 és d. u. 2-4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: term, rajz és népismetár d. e. 9—d. u. 1 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9 — d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. A franczia kamarából, F. hó 30-ki ülésében folytatta a kamara a trónkövetelő tvjavaslatok tárgyalását. Az ülés elején ismét botrányt akartak előidézni a bonapartisták, formahiba miatt kifogásolva Falliéresnek miniszterelnökké történt kinevezését. A kamara azonban nem hajtott a provokácziókra s napirendre tért azok fölött. Renault kimutatta hogy Floquet indítványa ellenkezik a köztársaság valódi érdekeivel. Proskripczionális törvények, úgymond, soha nem mentettek még egy kormányt se meg. A javaslatba hozott s a szabadság elleni merényletet involváló rendszabályok nem fogják a suffrage universel helyeslését sem megnyerni. Beszédének egyik helyén élénk derültséget keltett a baloldalról jött azon közbekiáltás, hogy »ön is orleanista!« Renault válaszolá, hogy készen volt e szemrehányásra s válaszul felolvasta egyik beszédét Gambettának, akit szintén orleanizmusról vádoltak. Hozzátéve: Nincs orleanista párt; mióta az orleansi herczegek Frohsdorfba mentek, meg van e párt halva. (Mozgás.) Szóló ellene van Fabre javaslatának; utal a veszélyekre, melyek abból támadhatnának, ha a hadseregben már régóta elfoglalt rangjaiktól megfosztják a herczegeket. Elismeri, úgymond, a védelem, de nem az üldözés jogát. Olvassák a francziák a külföldi lapok nyilatkozatait e törvényről s meg fogják látni Francziaország barátainak gyászát, ellenségeinek örömét. Falliéres m. elnök: Ha a herczegek békés polgárokként viselik vala magukat, mi sem történik velök, (Viharos tetszés) de nem maradtak távol a cselfk ®“ Mai számunkhoz egy egész iv van mellékelve, a következő tartalommal: Országgyűlés: A képviselőház ülése jan. 31 év. — Az országgyűlési közoktatási bizottság ülése. — A mozgalom a hazai zsidóság körében. — A Kisfaludy-társaságból. — A tárczában: A virágok. (Költemény.) — Hölgyek öröme. — Közgazdaság:A gazda-körből. — Pénzintézetek. — Vegyes hírek. — Vasutak. — Üzleti hírek. — Időjárási jegyzések. — Idegenek Budapesten. — Az élelmiszerek drágaságáról, különös tekintettel a fővárosra. — Törvényjavaslat. — A szombathelyi kataszteri kerület gyűlése. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meghaltak Budapesten jan. 30. — A budapesti és bécsi áru- és értéktőzsde hiv. árjegyzései. — Személyi hírek. Ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi miniszter, b. Fejérváry Géza államtitkár, és Lajtos Géza honvédszázados a ma esti vonattal Bécsbe utaztak. — Somssich Pál arczképét elkészítteti a kaposvári kir. algimnázum ig. választmánya s üléstermét fogja azzal ékíteni. (Sajnálattal hallottuk, hogy Somssich Pál, egészségi állapotára való hivatkozással nem fogadta el a felhívást a kaszinói Széchenyilakomán tartandó beszédre. A beszédet így valószínűleg gr. Károlyi István fogja mondani.) — Berlinből jelentik, hogy a német trónörököspár ezüstmenyegzője alkalmából tervbe vett ünnepélyek a királyi családban előfordult gyászeset folytán csak bizonyos időre halasztattak el, s habár némi megszorításokkal is, február 27-én és 28-án mennek Berlinben végbe, ahova ez időre a különböző udvarok részéről bejelentett képviselők is megérkeznek. — Nyitráról azt írják nekünk, hogy mióta a közmunkaügyben a vizsgálat el van rendelve, a társaséletben is nagy a torzsalkodás, s a gyanúsítások pro és kontra egymást érik. Remélhető, hogy ez nem fogja a vizsgálat pártatlanságát megcsorbítani és pedig annál kevésbbé, mert a főispán, gr. Berchtold, oly férfiúnak látszik, a ki nem hagyja magát terrorizálni. A főispán családjának tiszteletére, a történt izetlenkedések daczára, jan. 27-én a városháza dísztermében estélyt rendeztek, mely fényesen sikerült; ennek viszonzásául közelebb a főispán ad estélyt. — A honvédbál, mely jan. 11-én tartatott, a honvéd-özvegyek s árvák javára, a felülfizetésekkel s adományokkal együtt 8011 frtot jövedelmezett. A nemes czélra Elek Gusztáv ezredes a nemzeti kaszinóban eladott jegyekből 4125 frtot s 20 frankot gyűjtött. — Szombathelyen tegnap és ma voltak gróf Zichy Jenő és Jágócsi Péterffy József urak az ipariskolák tárgyában, ünnepélyesen fogadtattak. Ma volt az értekezlet Radó főispán elnöklete alatt. Holnap ugyanez ügyben Pápára utaznak. — A budapesti uj olasz konzul, Cavaliere Fabio dei Conti Sanminiatelli, őfelségének jan. 20-áról kelt elhatározásával nyerte meg az exequaturt. — Pozsonyban a jövő csütörtökön a győri és csallóközi árvízkárosultak javára hangverseny tartazik, melyben fővárosi hölgyek vesznek részt. — A magyarosodás Szepes megyében. Szepesben közelebb négy község jelentette be a megyéhez nevének megmagyarositása iránti szándékát. Hogy e kérelemnek a megye szívesen helyt adott s pártfogó felterjesztést tett a kormányhoz, — azt lehet gondolni. Ezen négy község közül Szmizsan Szepes Sümegre, Danisócz Dénesfalvára, Harikócz Pálmafalvára, Domanócz község pedig Dományra kérelmezte a névmagyarositási engedélyt. — A szabadságharcz szobra. A szobor nagy bizottsága ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mind a pénzügyi, mind a művészeti albizottságok munkálatai előterjesztettek. Előbb a gyűjtés szervezetét állapították meg, helyeselvén az albizottsági tervezetet. Majd a gyűjtőívekre írandó s kibocsátandó felhívás szövege biráltatott meg. Lipthay Béla báró több kifejezést kifogásolt. Ezután Emich Gusztáv indítványára a felhívás újabb szövegezésére albizottság küldetett ki Királyi Pál, dr. Lipthay Béla, Gelléri Szabó János, Halász Géza urakból. Ezután megválasztották a budapesti kerületi gyűjtő bizottságok elnökeit. Megválasztották az első kerületbe Ország Sándort, a II-ikba Ivánka Imrét, a IH-ikba Végh Jánost, a IY-ikbe Királyi Pált, az Y-ikbe Gelléri Szabó Jánost, a YI-ikba Török Józsefet, a YH-ikbe Morzsányi Károlyt, a VIII-ikba Molnár Endrét, a IX-ikbe Pruk 1er Lászlót, a X-ikbe Henczler Ignácz elöljárót. Az elnökök maguk alakítják meg a gyűjtő bizottságokat. Most a művészeti albizottság javaslatait mutatták be és pedig először is a szobor helyét illetőleg. Az albizottság, mint ismeretes, a Gizella-tért ajánlja. Lipthay Béla báró ezzel szemben alternativ kijelölést kért. Mert ha a művész kezét megkötni semmikép se akarjuk s így az szobrot is, oszlopot is alkothat, bizonyos pedig, hogy az oszlop csak az oktogon-téren lesz helyén, mig a szobor másutt is jó helyet kaphat: ekként két helyet kell kijelölni. Igen hosszas eszmecsere fejlett ki most, s felemlítettek számos teret, így pl. a Deák tért, s a sugárút városligeti torkolatát; a bizottság a Gizella-tér egyedüli kijelölését 9 szóval 8 ellen elejtette, ellenben elfogadta azt, hogy alternative hozassék föl: a Gizella-tér, oktogon-tér és Deák-tér, így három hely adatik a tervező művész rendelkezésére. Egyébiránt a helyet végleg a közgyűlés jelöli ki s még a közmunkatanács is hozzászól. A pályázati feltételek tárgyalása során Vidéky János felszólalt a minták magassága iránt. — Házmán Ferencz azon indítványt teszi, hogy a kiírandó pályázat internaczionális jellegű legyen. Azonban Halász Géza, Királyi Pál s mások felszólalása után ezen indítványt egyhangúlag elvetették s így csak magyar művészek pályázhatnak. — Gráczból azt írják nekünk, hogy az ottani magyar olvasóegylet közelebb feloszlik s helyét uj magyar egyesület foglalja el, melynek részére a Gráczban lakó magyar főurak is meg vannak nyerve. — A magyar északkeleti vasút pályafentartási szakosztályában érdekes ünnepély folyt le. E vasút mérnöki karának nesztora, Szacsvay Ágoston felügyelő — a nemzet egyik vértanújának öccse — a vasúti szolgálatban töltött 38 évi kiváló és fáradhatatlan működés után a nagyon kiérdemelt nyugalomba lépett. Ez alkalomból Polinszky vezérfelügyelő meghatott szavakban tolmácsolá a mérnöki karnak a távozó iránt mindenkor érzett tiszteletét és szeretetét. A beszédet a kartársak megilletődve hallgatták. Az ünnepelt férfiúnak a kartársak egy egyszerű de izlésteljes albumot nyújtottak át, mely a m. é. k. v. pályafentartási osztálya tisztviselőinek arczképét tartalmazá. Holnap lakoma tartatik. — A szajol-h.-m.-vásárhelyi vasút ügye. Szélfőispánja, Beniczky Ferencz, szükebb körű értekezletet hivott egybe Szolnokra, melyen a szolnokmegyei érdekelteken kívül Kovács Ferencz b.-m.vásárhelyi képviselő, továbbá az aradkörösvölgyi vasút kiküldöttei vettek részt. Az értekezlet beható vizsgálat alá vette aovaigi tervezetet és költségvetést és azon eredményre jutott, hogy a vasúti bank által előirányzott átmeneti forgalom, alépítmény, síntávolság és súlyteher megtartásával, sőt az eredetileg előszámolt forgalmi eszközök tetemesebb szaporítása daczára a kiépítés 1,572.000 frttal, beleszámítva a kisajátítási költségeket és időközi kamatokat is, lehetséges, tehát a vasút kiépítése — a bankkal kötött 2.100.000 frtos szerződéssel szemben — kerekszámban 560.000 frttal olcsóbban eszközölhető. E számítás alaposságát bizonyítja az, hogy az aradkörösvölgyi társulat kiküldöttei határozott nyilatkozatot tettek a tekintetben, hogy 1.572.000 fit keretében a munkálat biztosítható, sőt a körösvölgyi társulat hajlandó lesz ezen alapokon a kiépítés átvállalása iránt az érdekeltséggel tárgyalásba bocsátkozni. Az érdekeltség által fölajánlott 1.400.000 írton fölül tehát a vasút kiépítéséhez még csak 157 ezer forint szükséges, mely az érdekeltség között arányosan fölosztva, födözendő. Szolnok megye érdekeltsége a két millió 100.000 forintból 500.000 forintot, tehát ez összegnek 238 százalékát ajánlotta meg; a födözetlen 157.000 forintból hajlandó még 37.000 frtot födözni. — Nagy-Körösről. iszabody Sándor úr megkeresett minket annak kijelentésére, hogy a hir, mely szerint a város határának nagyobb mérvű befásitása az elhunyt Sebesta mükertésznek köszönhető, valótlan. Nagy-Kőrösnek 300 holdnyi gyümölcsös és szőlöskertje van. Továbbá 6000 hold tölgy s cserfa s nehány ezer hold lágy fa erdeje — a faültetés’ott nemzedékek műve s épen — sajnos — az utóbbi időkben hanyatlott. — A kitiltott szoczialisták ügyében illetékes helyről a következő, részben helyreigazító, részben kiegészítő értesítést vesszük: A szoczialisták a kitiltó főkapitányi határozat ellen felebbeztek és felebbezésöket írásban is benyújtották. Később azonban felebbezésöket visszavonták s a kiutasított Kahn János, Bräundl és Konrád azt a kérelmet terjesztették elő a főkapitánynál, hogy engedtessék meg nekik ügyeik rendezése végett még 6—8 napig a fővárosban maradhatni. A főkapitány e kérelmet méltányosnak találván, megengedte az illetőknek, hogy február 6-ig itt maradhassanak, akkor azonban okvetlenül kötelesek a főváros területét elhagyni. _Nagy-Kálióból megkerestettünk a következő sorok közlésére : Az általam kezdeményezett »Irodalomterjesztő Társaság,« melynek czélja a sajtó alól kikerült irodalmi jeles termékeknek ismertetése s ily jeles munkák megszerzésére serkentés, megalakult és pedig a »népi osztályt« buzditó rész következő polgárok közreműködése mellett: Kiss Rezső, Benedek Sámuel biró, Görömbei Péter ref. lelkész, Huszthi József mezei biró, Bereczky János, Bereczky Sándor, Torma János, Borsi Bálint, Holló Károly jegyző, ifj. Holló Károly másodjegyző, Toka Sándor, Szondy Sándor, kik a »népi osztály« közt terjesztendő bizottságnak tagjai. Ki kell jelentenem, hogy ezen »Irodalom-terjesztő Társaság« felsőbb, azaz az irodalmi jeles munkákat úri osztály előtt ismertető osztálya e napokban fog alakulni; ki kell jelentenem, hogy az általam kezdeményezett »Irodalom-terjesztő Társaság« más felolvasó társasággal semminemű viszonyban nem áll, hanem független s jelszava : jeles munkák terjesztése ; jeles munkák megszerzésére ösztönzés tisztességes eszközök igénybevétele mellett ernyedetlenül. — Kelt Nagy-Kállóban 1883. jan. 28. Kiss Rezső, reáliskolai tanár. — A magyar országos méhészeti egyesület csütörtökön, február hó 1-én d. u. 5 órakor méhészeti estélyt tart a Köztelken (üllői ut 25. sz.) Az estély programmja a következő: I. Toldy József Rövid oktatás a méhekkel való bánásról czimü múlt századbeli érdekes kéziratát ismerteti Nuszbek Sándor 2. A fának kiszárításáról Kaukel János 3. Egy próbakaptár, Bertalan Gyula 4. Egy trónon két királyné, Lusich László. — Nógrád megye árvaszékének múlt évi működéséről részletes jelentést terjesztett a megyei közig. bizottság elé Pajor István árvaszéki elnök. Kiemeljük e jelentésből a következőket: A múlt évben érkezett az árvaszékhez 12.678 darab, elintéztetett 12.611. Az elintézett darabok közül érdemi tárgyú és tanácsülésben előadott ügy volt 9634, ülésen kívüli 2987. Hagyatéki ügy volt 416, melyekből végleges elintézést nyert 366, elintézésre felmaradt 50 db. — Az elintézett 366 dbból csupán ingókat tartalmazó hagyaték volt 17, ingó és ingatlan 165, csupán ingatlan 158, s örökséghiány 26 esetben. A központi árvapénztár állása a lefolyt év végén következő vola, u. m.: a pénzintézeti könyvekben elhelyezve 245.156 írt 76 kr, b) ennek kamatja, a pénztári könyvek szerint, 23.872 frt 15 kr, c) kötvényekben 25.016 frt 18 kr, d) értékpapírokban 18.110 frt, összesen 537.300 frt 9 kr, a tartalékalap tett 4554 frt 9 krt. — A hiteltelekjegyzőkönyvek átalakításáról s a földadó kataszteri adatokkal való kiegészítéséről szóló törvényjavaslat megvitatása végett 1. évi február hó 6-án kezdetét veendő szaktanácskozmány tagjaiul meghivattak: Berczelly Jenő igazságügyminiszteri tanácsos, Dévány Henrik, a központi telekkönyvi hivatal főnöke, dr. Wekerle Sándor és Fehér Miklós pénzügyminiszteri osztálytanácsosok, Süteő Rudolf, a királyi kúriához osztott kir. táblai biró, Puky Gyula királyi táblai biró, Czeredi Kálmán, budapesti törvényszéki biró, Pápay Mór pestvidéki törvényszéki biró és dr. Wlassics Gyula, kir. igazságügyminiszteriumhoz osztott budapesti kir. alügyész, mint jegyző. — Az igazságügyminiszter akadályoztatása esetén a szaktanács elnöke Berczelly Jenő leend. — Bismarck a vasárnapi munkaszünetről. A Magdeburger Zrt. érdekes közleményeket hoz arról, hogy miként vélekedik a német kanczellár a vasárnapi munkaszünetről. Ebéd közben — írja az idézett lap — szóba került e kérdés is. A herczeg egyebek között ezeket mondá: A vasárnap megünneplése Amerikában és Angliában valóságos zsarnokság. — Emlékszem, mikor először mentem Angliába és Hulban kiszállottam, az utczán fütyörésztem. Ekkor egy angol jött hozzám, kit a hajón ismertem meg és arra kért, hogy ne fütyöljek. . . »Hát miért — kérdem — talán ez itt tiltva van ?« — »Nem,« — mondá — »hanem ma vasárnap van.« E felett annyira boszankodtam, hogy rögtön másik jegyet váltottam és Edinburghba utaztam, mert nem tetszett nekem az, hogy ne legyen szabad fütyölni, akkor midőn nekem ahhoz kedvem van. Egyébiránt én korántsem vagyok ellene a vasárnap megünneplésének, sőt ellenkezőleg, mint földbirtokos megteszek érte mindent, mit tennem lehet. Csak nem akarom azt, hogy arra kényszerítsék az embereket. Mindenkinek tudni kell azt, hogy mimódon készítse el magát legjobban a jövendő életre. Vasárnap sehol sem kellene dolgozni, nem annyira azért, mivel ez szentségtelen tett, mivel isten parancsolata ellen van, hanem mivel mindenkinek van szüksége pihenésre. Ez természetesen nem áll az államszolgálatra nézve, különösen a diplomácziai foglalkozásra, hol még vasárnap is érkeznek sürgönyök és táviratok, melyeket el kell intézni. Az ellen sem lehet szólni, hogy a földmivelők, tartós esős idő után, ha szombat délután szép idő volt, vasárnap hordják be galnájukat és szénájukat. Nem vinne reá a lelkiismeret, hogy ezt bérlőimnek szerződésileg megtilsam, én magamnak azt megengedhetem, mert a hétfői eső által okozott némi kárt elviselhetem. — Iskolai takarékpénztárak. Jegyzéke azon helyeknek, ahol a folyó iskolaév kezdetétől fogva mai napig (számszerint 31) életbeléptettek iskolai takarékpénztárak, és azon tanítók nevei, akik hazafias érzülettől ösztönözve nem sajnálják a fáradságot azokat kezelni u. m.: Alsó-Zsolna: Rozgonyi Lajos. Babocsa: Steiner Dávid. Baksa: ifj. Kovács J. Sándor. Battonya: Spitzer Ignácz. Budapest, Krisztinaváros : Gotdona, Csath Gyula. Budapest-Kőbánya: Győrffy János. Budapest nyul-utcza: Senyei Ferencz. Dmm Szerdahely 6 osztály: Volner Adolf, König Mór, Heilpern Benő, Wirtschafter Bernát. Érsek- Újvár: Wiener Jakab. Fekete-Erdő üveggyár: Bilisitz Géza. Félegyháza: Tauszky Sámuel. Galantha: Goldberger Mór. Jánoshida: Száva János. Jászárokszállás : Stefcsek János. Katymár : Ifj. Mayer János. Keszthely 4 oszt. : Vörös János, Haspl József, Bányai Károly, Újlaki Mátyás, Bérczi Mór. Nagy-Bariska : Pölcz Pál. Kis-Báb: Berger Ignácz. Kristyán : Hermann Erzsi, Szládok János. Nagy-Kanizsa : Eichberg Adolf, Baronkai Károly, Kondor József, Kellert Lajos, Bám Samu, Altmann Mór. Német-Palánka : Spitzné-Hubert Ilon. Paks 4 oszt. : Golner Armin, Lauf Lajos. P.Szarda : Aradi Emil. Rózsahegy: Hercsek János. Salgó-Tarján : Schlesinger Armin. Szatmár-Németi : Spiri Endre. Székelyhid : Herman Jakab. Tóth : Engel Samu. Tograi : Mácza István. Vágvecse : Mandl Samu. Zsarnócza : Zákai Gyula. — Jég Olaszországban. Nápolyból írják: Ritka esemény állott be, — jegünk van, az utóbbi éjjelek fagya ujjnyi vastagságú jéggel bobita be a vizmedenczéket. Nagyobb baj az, hogy nincsenek kemenezéink s szórakozásul nem is korcsolyázhatunk; egész Nápolyban alig lehetne egy pár korcsolyát találni. A közel Sorrento kertjeinek narancs- és czitromfái s a sziklákon a füge-kaktusok s aloék nagy részben elfagytak s a Vezuv ugyancsak furcsán veszi ki magát szokatlan hókucsmájában. — Névmagyarosítások: Rakolcza Gábor (Gavrilu) ormányi illetőségű török lakos Rákoczi-ra. Diamantstein Áron (Albert) budapesti illetőségű ugyanottani lakos, valamint Sándor, József, Hermin, Gizella, Károly és Adél nevű kiskorú gyermekei Darvas-ra változtatták vezetéknevüket. Összes gyűjtésünk : 1408 frt 85 kr és 55 márka. Győr városa és vidéke vizkárosultjainak Helyi hírek. — A belvárosi (IV. ker.) törv. hatósági bizottsági tagok felkéretnek, hogy a szakbizottságokba választandó tagok kijelölése végett február 2-án, pénteken délután 4 órakor a régi városház tanácstermében megjelenni szíveskedjenek. — A Duna gőzhajózási társulat a vámház igazgatóságától albérletbe vette az alsó rakpartnak mintegy 70 méternyi területrészét, hogy a Budapest- Paks és Mohács közt közlekedő hajói, melyek sok élelmiszert szállítanak, ott kiköthessenek. A dunagőzhajózási társulat ezen bérletének jóváhagyása végett a tanácshoz folyamodott. — Fővárosi javítóintézetre Kovács Pál fővárosi ügyvéd atyja még 1845-ben 300 pengő forintot hagyományozott a városnak. A könyvvezetőség ezen alapot, mely időközben 2200 írtra nőtt, kikutatta, és külön számlán vezettetni javasolja. — A kereskedő ifjak társaságában ma este érdekes felolvasás volt. Schütz Miksa, a P. Lloyd zenei referense tarta azt. A felolvasás czime és tárgya »Goethe Fausztja a zenében.«