Pesti Napló, 1883. április (34. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-08 / 96. szám

Budapest, ápril 7. A dinamit a találmányok sorában poli­tikai szerepet játszik. Nagy jövő várakozik reá. Még egészen fiatal és máris nevezetes hír­­névre tett szert. Átfúrta a szent Gotthárd he­gyet és megölte a muszka­szárt, valóban cso­dákat mivel. A­mély társadalomban robbanó anya­gok vannak, ott a dinamit működik. Az állam erős várának aláaknázására s a kormány­­rendszerek légberöpítésére kiválón alkalma­tosnak találtatik. Az állam mindenütt kon­zervatív, ez az ő természete, a régi társadalom az állam oltalma alá menekszik, a forrada­lom pedig mindenből ellensége az államnak s a társadalomban vannak sok országban elemek, melyek a régi renddel össze nem férnek. Háború van az állam és a forradalom, polgárháború az uralkodó és az uralomra tö­rekvő osztályok között. A fegyver, melylyel támadnak, a dinamit, a fegyver, melylyel vé­delmezik magukat, az akasztófa, így látjuk Angliában, Francziaország­­ban, Oroszországban. E harczmodor könnyen találhat utánzókra mindenfelé, hol az elé­­gületlenek szenvedélye nagyobb, mint haza­­fisága. Az ir azt mondja, hogy Anglia neki nem hazája s ő kész Londont a légbe röpíteni; a szoczialista azt mondja, hogy neki hazája nincs, a gazdagoké az egész világ, a nyomornak nem jut a világból, ha a pénz internaczionális, a dinamit is az legyen; a nihilista azt mondja, hogy Oroszország nem az oroszoké, hanem a czáré s a czár minisz­terei lopnak, a minisztériumok hivatalnokai is lopnak, az egész állam tehát egy tolvaj­banda, mely az orosz nép felett zsarnokosko­dik, a miből következik, hogy a nihilisták is lopnak s a pénzen dinamitot vesznek, hogy a czár koronázását ők is megünnepeljék. A dinamit iszonyú rázkódtatást okoz a levegőben, akkor is, ha embert nem gyilkol. Az angol kormány­palotában történt robbanás óta egész Anglia remeg. S ki tagadná, hogy van rá oka ? Az írek Amerikából annyi dina­mitot importálnak, minta az egész szigetet el akarnák sülyeszteni. Senki élete nem biz­tos, mert a felrobbanó akna nem kérdi kit gyilkol, az írek sem bánják, csak angol le­gyen. Embertelen módja a hadviselésnek, ha­sonló a barbárok háborújához, kik mindenkit lekonczolnak, ki hatalmukba kerül s a vá­rosokat hamuvá égetik és romba döntik. C’est la guerre, corame á la guerre, mond­ják a franczia szoczialisták, kik ünnepelik a napot, midőn felgyújtották Páriát. De most nem akarják levegőbe röpíteni sem a várost, sem a parliamentet, jelszavuk : ni faut tuer l’individualisme.« Jól tudják, hogy Franczia­­országnak mindig király kell, hívják ezt Robespierre, vagy Gambettának. L’état c’est moi, mondá XIV. Lajos, s minden franczia államférfi ezt tartja, s ha Bonaparte nincs, lesz Clémenceau. Lefejezni magát az államot, ez a kommün. Ne lehessen államfő senki, ne legyen kitűnő senki, ez az egyenlőség. És ne legyen gazdag az egyén, csak a köz, ezt tanít­ják azok, kik ellenségei az individuumnak. Gyűlölik tehát az államférfiakat és a tőke­pénzeseket. De a dinamitot nem nagyban használják, hanem kicsiben, nem aknába rak­ják, hanem tölténybe. Egyik szoczialista dicsekedett, hogy akkora kis bombát csinált, mely a marokban elfér, »az ember sétál az utczán, s ha egy kutyával, macskával vagy kapitalistával találkozik, eldobja a bombát s a kutya, a macska vagy a kapitalista meg­döglik.« Mi kell a nihilistának? Nem hisz sem­mit s fanatikus hive a rombolásnak, magát saját életét is semmibe veszi. Hősei a vegy­tannak s mesterei az összeesküvésnek. Regé­nyesen tudnak élni s művészileg tudnak meg­halni. Oroszországot nitrogliczerinnel akar­ják felszabaditani. A czár jövő hóban találkát adott nekik Moszkvában: várjon megjelen­nek-e ? Azelőtt igy volt: a kőnyilakat és lánd­zsákat felváltotta a vas, a vaspánczélt és kar­dot felváltotta a lőporos ágyú és puska; most a lőport felváltja a dinamit. Az iparban a lőpor teljesen meg van ha­ladva ; a tudomány elítélte, mint gyöngét. A tengeren a dinamit felvette a keztyüt a pán­­czélos hajók ellen, egy kis torpedó neki megy a vértezett fregattnak és elsülyeszti. A szára­zon ha majd várat kell védeni és ostromolni, a dinamit aknák divatba jönnek. Fog akadni Krupp, a­ki a dinamit ágyút kitalálja, mikor pokolgépeket fognak vetni a levegőben. S akkor eladhatjuk az Ac­ácziusokat mind és vehetünk dinamit-ágyukat. A szoczialisták megmutatták, hogy a jövő század fegyvere csak dinamit lehet. Várjon a régi állam és a régi társadalom kiállja-e a dinamit összeesküvések támadá­sait ? Talán megszokja a robbanásokat s nem ijed meg? Az ablakok csörömpölése a madri­di királyi várpalota lakóit megrémíthette, de Alfonz király nem szökött még el, hogy a »fekete kéz« fő vezetőjének engedje át trónját. A munkás, ki a tőkét szidja, szívesen cserélne a tőkepénzessel, daczára a dinamitbombáknak, melylyel életét fenyegetik. Az állam változ­­hatik, de meg nem szűnhet. Bármilyen legyen a társadalom szervezete, az ember ember ma­rad mindig. Megoldást a dinamit nem hozhat a poli­tikában. Azt ne képzeljék a forradalmárok. A dinamittal rombolni lehet, de építeni nem. És ezért a 19-ik század vulkanizmusának sem fog sikerülni a földet sarkaiból kiemelni. Erő­sen van az megteremtve nagyon. A PESTI NAPLÓ TÁRC­ÁJA. Ápril 8. Nemzeti színház. (Fedóra. Dráma 4 felvonásban. Irta Victorien Sardou. Először előadatott a nemzeti színházban ápril 6-dikán.) A valószínűtlenségek világa Sardounál Orosz­országban kezdődik. A mint Fedóra második felvo­násában Lorisz gróf az orosz nőket jellemzi s a mi­nőnek maga a szerző hősnőjét elejétől végig feltün­teti, az orosz nő egészen kívül áll az emberin; démon vagy angyal, legtöbbször mindkettőnek sajátszerü ve­­gyüléke, de soha sem földi lény, a kinek érzelmeit, vágyait, szenvedélyeit, gondolatvilágát, tetteinek in­dító okait megérteni, helyeselni vagy megbocsátani tudjuk. Csodálva nézzük Fedorát, ez idegenszerű, exotikus alakot, de szerelmi mámora és szenvedései, boldogsága vagy balvégzete meghalni, lelkünkben igazán rokonszenves vagy fájós visszhangot kelteni nem bír. Idegeink izgatottságban vannak; lázasan, a végletekig fölcsigázott kíváncsisággal kisérjük sorsa változásait, de szívünk néma marad, s azzal a benyo­mással távozunk a színházból, mintha a czirkuszban lettünk volna, hol merész ugrásokkal, vakmerő gimnasztikai gyakorlattal kápráztatták szemünket. Végig mentünk a legidegrázóbb, legraffinistabban ki­gondolt helyzetek egész tortúráján. A szerző geniális leleménye a legvakmerőbb színpadi fogásokat, a legerősebb hatást hajhászó eszközöket bámulatos ügyességgel használta érdeklődésünk ébrentartására. Figyelemmel, néha csaknem lélekzetünket elfojtva, mintha magunk is valami szédületes magaslaton ha­ladnánk, kísérjük művét, de lelkünk még sincs meg­hatva, szívünk hideg marad, sőt végül boszankodva kérdezzük: mire való volt ez a nagy erőködés, a raf­­fineria és technikai virtuozitás mindezen összejátszá­sa ? Lélektani vagy művészi probléma az, melyet szer­ző maga elé kitűzött ? Efféle probléma nincs Sardou új művében, mely azonban mégis ritka, káprázatos sikert aratott. A tegnapi premierenek a sok taps és kihívás tekinteté­ben nem egyhamar akad mása színházunkban, mely­nek évlapjain föl van jegyezve, hogy drámai művész­női közül eddig Prielle Kornélia asszony volt az, kit egyik kiváló szerepében, a 47-ik czikkben egymás­után hétszer czitált maga elé elragadtatásában a kö­zönség. Helvey Laura, a tegnapi Fedora személyesítő­­jének sikere,azt is meghaladta; őt a harmadik felvo­nás után kilenczszer hívták ki a legzajobb tapssal a nézők. A művésznőnek csodálatraméltó sikere volt tehát a tegnapi estének eseménye. Csekélyebb tehet­ség kezében az egész darab elveszti érdekét, érthe­tetlen, élvezhetetlen, sőt némely jelenetében egyene­sen visszataszító lesz. Mert Fedóra nem darab, ha­nem szerep; egy alakra van építve az egész, vagyis inkább az ez alakot személyesítő művésznő geniali­­tására. A­mit a szerző adott, az a technikai ügyesség, a színműírói routine egyik legbámulatosabb terméke, de életet, művészetet csak az előadó művésznő tehetsége önt az egészbe. Őt bámuljuk, játékában gyönyörkö­dünk ; a szerző műve egészen háttérbe szorul s az ő tehetsége csak abban nyilvánul, hogy a változatos, merész, legkülönbözőbb helyzetek és jelenetek olyan lánczolatát tudta összehozni, melyek egy kiváló mű­vésznőnek tehetsége minden irányú érvényesítésére adtak alkalmat. Ez idegrázó jelenetekből Sardou olyan raffinirt ügyességgel építette föl darabját, hogy a bámulatból ki sem jutunk s nincs időnk az egyes jelenetek értékéről gondolkodni. Mikor előadás után hidegvérrel elmélkedünk a látottakon, hamar észre veszszük, mi belső tartalom nélküli, mi valószínűtlen, mi tüzijátékszerű az egész. De szerző mégis ezért ért: három óra hosszat feszült figyelemmel, ideges izga­tottsággal kísértük darabját. Fedóra herczegnő, a dúsgazdag, ősrégi család­ból való fiatal nő egy előkelő ifjú menyasszonya, mi­dőn először elénk lép a színpadon. A világ még nem tudja, hogy ara s utóbb sem tudja meg. Miért nem tudja ezt a pétervári előkelő világ? Azt Sardou nem indokolja. Kitűzött feladatához szüksége van, hogy ezt ne tudja senki s bár valószínűtlen az egész, főleg miután a vőlegény komornyikja be van avatva a do­logba s egy kis ajándékért egy ékszerésznek is elárul­ja, mégis elfogadjuk, mert szerző így akarja s mert ez a legkisebb valószínűtlenség, melyet el kell fogad-­­ nunk. Fedóra a saját lakásán várta vőlegényét, Vladimír grófot, de mivel az nem jön hozzá, a nő ké­ső éjjel Vladimir lakására siet. Nyugtalanítja az ifjú elmaradása. Lázasan, türelmetlenül lép a lakásba, valami balsejtelem üldözi, izgatottan kérdezi ki a cselédséget, mely azonban semmit sem tud ura elma­radásáról s nem is nyugtalankodik miatta. Végre megérkezik az ifjú gróf halálosan megsebesülve. Egy félreeső külvárosi házban, a­hová titokzatosan elcsal­ták, orvul agyonlőtte valaki. Ki ölte meg ? Ki csalta ki a félreeső házba ? Megérkezik egy rendőr, megindul a kutatás s míg Vladimir a szomszédszobában haldoklik, annyit a cselédség vallomásából ki lehet deríteni, hogy a gróf délután egy levélkét kapott. E levelet, elolvasta és íróasztala fiókjába dobta. Hol a levél ? Átkutatják az íróasztalt, de nem találják. Ellopta valaki. De ki? Ki járt a szobában ? Egy idegen. Mi a neve ? A cse­lédnek, a­ki már hallotta a nevet, a nagy zavarban most nem jut eszébe. Végre eszébe jut. Ivanov Lorisz gróf volt itt. Ő lopta el a levelet, csak ő lehet a gyilkos is. De miért ölte meg ? Politikai okokból. Vladimir a rendőrfőnök fia, azért gyilkoltatták meg a nihilisták, hogy az atyján boszút álljanak. Ivanov épen a szomszéd palotában lakik. Fedora átküldi hozzá a rendőröket, hogy fogják el. Maga az ablakból nézi, hogyan nyomulnak a szomszéd házba, ho­gyan támad világosság az ablakokban. Dühtől és bo­­szútól lihegő lelke már azt hiszi, hogy elfogták a gyilkost. De ez elmenekül, míg Vladimir megtört menyasszonya karjaiban leheli ki lelkét. Az első felvonás röviden, gyorsan és remekül kidolgozott hatásos jelenetekben adja elő mindezt. Nincs benne semmi mesterkélt, túlzott vagy termé­szetellenes ; a szerző egyszerű eszközökkel dolgozik, de annál inkább felébreszti a közönség feszült figyel­mét és az idegességig menő érdeklődését. S talán ez a darab alaphibája; az első felvonás olyan nagy hatást kelt, hogy azt később semmiféle mester­séges eszközzel többé fokozni nem lehet. Csodálkozva nézzük a később következő merész, agyafúrt ügyes­séggel s csodás színpadi virtuozitással készült jelene­teket, bámuljuk az előadó művésznő tehetségét és fizi­­­kai erejét, melyet ez óriási szerep megkíván. Maga a színmű azonban már hidegen hagyja lelkünket. Alapeszméje egy bűntény kiderítésén nyugszik. De Sardou­e műve abban különbözik a többi krimi­­náldrámáktól, hogy a bűntény kiderítését és meg­figyelését egy nő vállalja magára s a hatóság köze­geinek igen kevés tér jut benne. Ivanov Lorisz Párisba menekült, hol a darab utolsó három felvonása játszik. Fedora boszútól lihegve utána megy. Egy Párisban élő orosz grófnő szalonjában találkozik vele. Meg akarja nyerni szerelmét, hogy meg­tudja tőle titkát, minden kétséget kizárólag megtudja, várjon csak­ugyan ő ölte-e meg Vladimírt. Két hónapja udvarol már neki Lorisz, midőn ismét találkozunk velük a színpadon. Lorisz vallomást tesz, Fedóra egy kitűnő jelenetben, melyben Helvey Laura művészete a leg­­remekebben ragyogott, kicsalja tőle titkát. A­mint fényes báli toilettében ott hevert a pamlagon, hallgatva Lorisz szerelmi ömlengéseit, azon lények egyikének látszott, melyek előtt hazudni nem lehet. Lorisz csakugyan megvallja, hogy ő ölte meg Vladimírt. Mint a tigris rohan reá Fedóra s kegyetlen boszútól áthatva vágja szemébe : Te vagy a gyilkos! De tudni akarja az eset minden részletét s éjjeli egy órára lakásába rendeli Loriszt. Meg vagy fogva, bandita — vágja a távozó után. Lorisz már vonzalmat keltett szivében, sőt azzal biztatta magát, hogy talán még­sem ő a gyilkos. De most Lorisz maga bevallotta tettét. Fedóra azt hiszi, hogy politikai okok sugallták a gyilkosságot. A démon újra fölébred benne, a boszú szelleme legyőzi fejlődő szerelmét. Megírja Vladimir atyjának, a pétervári rendőrfőnöknek, hogy Lorisz maga beval­lotta a tettet, melyben Vladimírnak Pétervárott élő öcs­­cse is részes. Lorisz elfogatására s Oroszországba szál­lítására pedig igazán démoni tervet kovácsol. Mint­hogy a franczia kormány, mely azt hiszi, hogy Lorisz politikai bűnténynyel vádoltatik, ezt kiszolgáltatni nem akarja. Fedóra éjjel kertjébe rendel néhány Pá­risban tartózkodó orosz titkos rendőrt, hogy Loriszt, ha majd ő tőle egy melléklépcsőn eltávozik, megkö­tözzék, száját betömjék s Fedóra kis gőzösére vigyék, mely a Seine partján a közelben állomásoz. E kis hajón akarja a foglyot Havreba szállítani, egy ott levő orosz hadi­hajóra vitetni s visszaküldeni Orosz­országba a kegyetlen rendőrfőnök kezébe, hogy az törvényes után halállal torolja meg a gyilkosságot. Minden készen van, a titkos rendőrök helyükön állanak, midőn Lorisz megérkezik s elmondja Fedó­­rának, miért ölte meg Vladimírt. A jelenet, mely azután lejátszódik, a drámaírói technika egyik kis remeke. Lorisz kijelenti, hogy nem nihilista, nem politikai okokból ölte meg Vladimírt. Férfi becsüle­tét boszulta meg rajta. Lorisznak neje volt, kivel családi okokból titokban kelt egybe. Nejét csábította el Vladimir. Tetten érte őket, Vladimir is meg­sebesítette őt, míg az ő golyója halálos sebet ejtett a csábítón. »Hazudsz!« kiáltja Lorisznak Fedóra, ki nem tudja elhinni, hogy Vladimir akkor, midőn az ő vőlegénye volt, szeretőt tartott volna. De Lorisznak kezében vannak a bizonyítékok, a levelek, melyeket Vladimir annak idején az elcsábított nőhöz intézett. Fedóra elolvassa őket; látja, hogy Vladimir csak vagyona miatt akarta elvenni. Gyűlöletes boszú­­érzete hirtelen szerelemmé csap át Lorisz iránt, ki midőn Vladimírt megölte, őt magát is megszabadí­totta egy nyomorulttól, egy csalótól. Most már a ki­elégített boszu kegyetlenségével hallgatja, hogyan beszéli el Lorisz amaz iszonyú jelenetet, midőn neje hűtlenségéről meggyőződött és Vladimírt lelőtte. Jól tetted — kiáltja neki Fedóra ittasan boszaérzet he­vétől. Végre Lorisz távozni akar. Ekkor eszébe jut Fedórának, hogy ha Lorisz kilép szobájából, a reá leső orosz rendőrök karmai közé kerül. Rémülve kéri, hogy maradjon nála reggelig. Lorisz nem akar ott maradni, nehogy az imádott nő hírnevét kompro­mittálja. Szenvedélyes, heves küzdelem folyik a férfi, és a nő közt. Fedora végre győz s a titkos rendőrök hasztalan várják áldozatukat. A harmadik felvonás zárjelenetével a hatás a legfőbb fokra hatványozódik. Itt Nagy Imre is (Lo­risz) — főleg a gyilkosság elbeszélésekor — igen jól megállta helyét, ámbár egészben kissé szentimentális embert csinált a bátor és nemeslelkű Loriszból, ki becsületének megsértését oly férfiasan torolja meg. A nagy jelenet azonban bármi mesterileg van kivéve, mégis valószínűtlen alapon épült. Sardou elfeledi, hogy a színhely nem Pétervár többé, hanem Páris­i Fedóra akként is megszabadíthatja a palota kertjé­­ben ólálkodó orosz rendőröktől Loriszt, ha egyszer Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. Budapest, ápril 7. Az állami háztartás eredménye 1882-ben — mint értesülünk — a végleges összeállítások szerint még kedvezőbbnek mutatkozik, mint az évnegyedes kimutatások szerint, úgy, hogy a defic­it 20 millión alól áll. Hogy az idén az adóbevételek jóval kedve­zőbbek mint tavaly a megfelelő időben, azt említettük már minap. Szapáry dr. pénzügyminiszter mai válasza Helfy interpellácziójára a rentekonverziót illetőleg, ha újat nem nyújtott is, de megerősítette legalább az eddig jó forrásból vett híreket. Kétségtelen tehát, hogy a konzorczium fix áron vette át a 70 millió 4°­0-os já­radékot és hogy a prémiumot, melyben a 6°/0-os ki­sorsolt járadékok birtokosai részesülnek, ha azokat 4°/0-osokért cserében beszolgáltatják, még részben sem a kincstár, hanem egészen a konzorczium viseli. Nevezetes a pénzügyminiszternek, bár fentartással tett azon nyilatkozata, hogy a megkezdett után, t. i. kisorsolással és 4°/0-ások eladásával a konverzió foly­­tattatni fog. Úgy hangzott e nyilatkozat, mintha kö­zelebbi időben várható lenne a folytatás. Figyelmet érdemel még az az óvás, hogy igyekezzenek kitalálni a 4°/0-ás rente átadásának árát az 50­.9 millió 6°/0-os és az ezek fejében átadott 70 millió 4°/0-os rente közti arányból. Mi hozzátehetjük, hogy pozitív értesülé­sünk szerint a konzorczium az akkori napi kur­zusnál jóval magasabb áron vette át a 4°/0-osokat a pénzügyminisztertől. A szeszadó reformja, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter ma este több napra B­é­c­s­b­e utazott, hogy ott az osztrák kormány tagjaival, neve­zetesen Dunajewski pénzügyminiszterrel a monarchia mindkét felét közösen érintő különféle ügyek iránt konferáljon, főképen azonban, hogy a szeszadó tervezett reformjára vonatkozó, s egy idő óta félbeszakított tárgyalásokat személyesen újból felvegye. Ludvigh osztálytanácsos vele utazott. Baross Gábor orsz. képviselőnek közlekedésügyi minisztériumi államtitkárrá történt kinevezte­­tését a hivatalos lap holnapi száma teszi közzé. Ba­ross Gábor valóságos politikai államtitkárrá nevez­tetett ki — a­mint halljuk — már hétfőn délelőtt megkezdi hivatalos működését. A szerb-horvát barátság. Az újvidéki Zasztava a határőrvidéki választások küszöbén az ottani szerb választókat az ügy fontosságára figyelmezteti, s oly egyének megválasztatását ajánlja és óhajtja, kik a szerbek iránt jó indulattal viseltetnek. Elitéli azon horvátokat, kik az egy és ugyanazon nyelvet beszélő szerbeket elnyomják és csaknem rabszolgáknak te­kintik. A horvátok, úgy látszik, nem akarnak meg­okosodni, hanem mindig a régi nótát fújják a régi gyűlölségről. A horvát pártvezérek ma is kegyetlenebb maga­viseletet tanúsítanak a határőrvidékiek, különösen pe­dig a határőrvidéki szerbek irányában, mint valaha a basibozukok és cserkeszek a szerencsétlen törökor­szági »rája« iránt. Ezek áldozataikat egyszerűen lemészárolták, s vége volt mindennek; a horvátok azonban elevenen nyúzzák a szerbeket Boszniában és Herczegovinában. A határőrvidéken pedig nem ma­radt rajtuk sem hús, sem lélek. Tartsák ezt a szerbek jól eszükben és ezen pillanatban, midőn alkotmányos jogukat lesznek hivatva gyakorolni. (Mily gyöngéd ez a szerb-horvát barátság!) Szt. Pétervárról jelentik ápr. 6-i kelettel. A terroristák lapja, a Narodnaja Volja, hosszú szünete­lés után ismét megjelent, fejtegeti a koronázást s a forradalmi párt által ahhoz kötött reményeket. A lap tipográfiailag oly szépen van kiállítva, mintha nem is készülne titkos nyomdában. — Pobedonoszev keresztülvitte, hogy a régi tábori zászlókat az orosz hadseregekben egyházi lobogókkal cseréljék fel, me­lyek az illető ezredek védszentjeinek képével lesznek felékesítve. A tisztikar aligha örömmel fogja venni a dicsőségkoszorúzott régi zászlóknak lomtárba dobá­sát. A csapatok alkalmasint a koronázáskor fognak először új zászlóik alatt kivonulni. A kopenhágai szocziáldemokrata kongresszusról még a következő részleteket jelentik: Ápr. 1-én volt a kongresszus zárülése. A rendőrség rájött arra, hogy a sok idegen jelenléte Kopenhágában valami különöset jelent s hogy többen alkalmasint álnevek alatt tartóz­kodnak a városban. Kora reggel megszállták közegei Budapest, 1883. vasárnap, ápril 8. 06. szám, 34. évi folyam. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeu­m-é­s fi­­­e­t. A lap kellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Baritók-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiad­ás közúti panaszok, hirdetmények) kiadó­ hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Parton küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 frt, 11 úti kisdia postai kollLakilméseért fel classzis évjegyeinkfot 1 fort»«. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők­ az illető szállodákat, felkeltették a vendégeket s a törvényre hivatkozva, legitimácziókat kívántak tőlük. Többen nem tudták magukat legitimálni, mások ott­honi adóintő-czédulákat mutattak fel s bevallották azt is, hogy álneveket használtak, a birodalmi gyű­lési tagok pedig felmutatták utazási szabadjegyeiket, mi által fel lett derítve inkognitójuk. Bebel lipcsei üzletének mustrakönyvével igazolta magát. Megkér­­deztetvén, miért jöttek Kopenhágába, azt válaszolták csaknem mindnyájan, hogy azért, mert zavartalanul akartak politikai kérdések fölött tanácskozni német barátaikkal. Valamennyien azt jelentvén ki, hogy más­nap elutaznak, nem látta a rendőrség helyén lévőnek a további beavatkozást, de alkalmasint önszántából hírt adott az esetről a német rendőrségnek. Hova telepítik a csángókat? Nagy-Györgyfalva, ápr. 6. Ott, a­hol a Tisza elhagyja kanyargós folyását s Titelnél a Dunába ömlik, kezdődnek a Duna azon posványos vidékei és árterei, melyeket a pusztító ár­víz minden évben megszokott látogatni. Titel és Báziás közt, körülbelül 30 mértföldnyi hosszúság­ban mintegy 154 ezer kát. hold képez árteret. E 154 ezer kát. holdból 38 ezer kát. hold kincstári birtok Ez ártér 8 öblözetre van felosztva. Az első rész 7500 kát. hold Titeltől délkelet­re. E részen feküdt Elisenheim határőrvidéki község, mely óriási erőfeszítéssel saját erejéből tar­totta fel körtöltéseit. Az árvíz azonban annyira meg­rongálta e község házait, hogy felsőbb intézkedés folytán Temesmegyébe Józseffalva név alatt uj köz­ségbe telepíttetett át 1881-ben. Nagy György kor­mánybiztos megvizsgálván a hely­színét s fontolóra vévén a szolidáris viszonyokat, szemben a szomszédos becskereki töltésemelő-társulattal," azt az ajánlatot tette a nevezett társulatnak, hogy együttes erővel ala­kítsanak ármentesítő társulatot. A társulat csak sok huzavona után alakult meg. Az ármentesítési költségekhez az egyezség szerint a magyar kormány 70, a becskereki töltés­társulat 30 százalékkal járul. A második öblözetben volt Rudolfsgnad német falu, mely 1876-ig 22 ezer hold árteret védett meg saját erejéből, midőn tökéletesen elpusztult, élannyira, hogy a házak helyeit sem lehetett többé megtalálni. Jelenleg nem áll víz alatt, s az utczák helyeit csak az azok közti tisztás helyek jelölik. A harmadik öblözetben Königsdorf falu feküdt, mely 4024 kat. hold határral birt, szintén alapjában elpusztult. Lakosait Újvárra, Szeged mellé telepítették. A negyedik öblözetben feküdtek Albrecht­s­­dorf és Gizellaheim falvak. Elpusztulásuk után Temes megyébe, Szapáry­fal­vár­a telepíttettek 1876-ban. Ennek területe 42 ezer hold. Ebből 24 ezer kincstári birtok. Az ötödikben vannak a még jelenleg is fenn­álló Orcsa és Borcsa faluk. Ez utóbbi Belgrád átellenében fekszik s határa, melynek legnagyobb része ártér, 29 ezer kát. holdból áll. A hatodik öblözet 12 ezer, a 7-ik 26 ezer hold ártérrel bir. E két öblözetben voltak Marien­feld, tót és német lakossággal, kik a múlt évben Hertelendyfalvára telepíttettek át. I­v­a n­o­v­a, most Nagy-Györgyfalva, bolgár-német lakosaival és Gyurgyevo, jelenleg Rádayfalva, németbol­gár lakosaival. A pancsovakubini töltések 1876-ig 48 kilométer hosszúságban voltak kiépítve, de a mé­lyebb helyek nem voltak töltéssel ellátva. Ugyanezen vonalon készül jelenleg a maár részben kész 60 méter alapszélességü hatalmas töltés. Ez állapotok voltak 1876-ig. Az árvíz által la­kásaikból kiszorított emberek a töltések romjaira épí­tettek kunyhókat s ott nyomorogtak hosszú időn ált. Gyurgyevónak, Marienfeldnek helyét nem lehe­tett megtalálni az árvíz után. Ez árterületeken bírtak Pancsova város 18 ezer kat. holdat, azonkívül kisebb-nagyobb területet a voj­loviczi görög keleti zárda, Starcsova, Homolicz, Bresz­­torácz, Blosicz, Ramaniste és Kubin községek. A kincstár 20 ezer kát. hold fekvőséggel birt. Összesen 38 ezer hold ártér. Hosszú tanácskozások után Nagy György kor­mánybiztos megalkotta az ármentesítő társulatot a »pancsova-kubini ármentesitő és belvíz-szabályozó társulat« név alatt. A 8-ik öblözet res nullius volt: 17 ezer kát. holdnyi területén 11 ezer kát. holdnyi birtoka van rajta a kincstárnak. Csángóinkat részben Hertelendyfalvára, részint Nagy-Györgyfalvára telepítik. Hertelendyfalva, mint már más he­lyütt említettem, nem fekszik az ártér területen, ha­nem egy magaslaton Pancsova város és a vojloviczi görög-keleti zárda között. N­a­g­y-G­yörgyfalva Pancsovától dél­keletre másfélórai távolságra fekszik, a Dunától kö­rülbelül 300 lépésnyire. E két falu földje első minőségű, 3 méter mély termő réteg. Eddig 15—40 frtig váltakozott holdjá­nak évi haszonbére. Minden egyes csángó család kap legkevesebb 10 katasztrális holdat, azonkívül 2 hold legelő illetőséget. Ebben az összes 800 holdnyi belsőség­ben foglaltatik. Törlesztési módjáról a következők állapíttat­tak meg. Az ármentesitési költségek az árba beszámít­tatnak. E költség 37 forinttal kát. holdankint volt felvéve. Azután holdankint 63 írt kincstári váltságot fizetnek. Az első három évben, tehát négy termésből semmit sem fizetnek s c­s­a­k a 4-ik évben az 5-ik termésből fogják kezdeni a törlesztést s ezt 32 éven át letörlesztik évenkinti 7 százalékkal. E 7 százalék holdankint 4 frt 21 krt tesz. Azonkívül 15 évig semmi adót sem fizet­nek. Az ármentesitési költség 2 frt 40 kr volt eddig, tehát összesen 6 frt 61 kr a holdankint fizetendő évi törlesztési összeg. A regale a községeket fogja illetni s csak a község lakosai által vehető haszonbérbe, a jövedelem templomépítésre, fentartásra s lelkészfizetésre for­dítandó. Hogy az egész pancsova-kubini ártér mikor lesz ármentesítve, az még a jövő kérdése. A pénzügymi­niszter Nagy György kormánybiztos előterjeszté­sére tárc­ájának terhére elvállalta az ármentesítési tervek elkészítését s megkereste a közlekedési minisz­tert, hogy erre nézve műszaki erőket adjon rendelke­zésére. Ez megtörtént s a munkálatok folynak. Az eddig elkészített töltések impozáns látványt nyújtanak. A hatvan méternyi alapszélességű hatalmas töltések másfél méterrel magasabbak, mint az 1876-iki árvíz legmagasabb állása. Tetején két kocsi kényelmesen elfér egymás mellett . Nagy György kormánybiztos nemcsak azon érdemekre te­kinthet vissza öntudatosan, melyek a csángók betele­pítése körül megilletik, hanem arra is, hogy e tölté­sek az ő tervei és utánjárásai folytán készültek. Ha az ármentesités tervei tökéletesen keresz­tül lesznek vive s minden öblözet ármentesittetni fog, akkor nemcsak csángóink fognak boldog otthonra ta­lálni a szerb hegységek szomszédságában, hanem minden bukovinai és magyar csa­lád ki lesz telepíthető. Ezek voltak saját szavai Nagy kormánybiztos­nak, ki rajta is van azon, hogy ez óhajtás beteljesül­jön. Úgy legyen! * * * Csángóink már elhelyezkedtek a barakokban. A két barak belseje nyüzsög a tarka néptől ; előke­rültek már a hazulról, Bukovinából hozott tulipános ládák is, melyekben az egyes családok ágy és ruha­neműje volt elhelyezve s a lányok kedvtelve próbál­gatják fel piros rokolyáikat. Itt vannak tehát az Ígéret földén. A magas szerb hegyek kopár tetői, a Duna hatalmas árja által van egyfelől határolva az uj haza. A magyar oldalról a pancsova-kubini töltés hosszú vonala

Next