Pesti Napló, 1883. május (34. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-01 / 119. szám
119. szám. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szelemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kladd-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1883. kedd, május 1. 34. évf folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 frt As esti kiadás posts!kttUnködéseért reUilfirstse evaegj'sd«!*«:“ ¦ »»»‡»'• Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VSTapló« kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenacum-épület, küldendők. Budapest, ápril 30. A főrendiház ma vette tárgyalás alá a középiskolai törvényjavaslatot s a mai ülést úgyszólván egészen az ecclesia militans töltötte be. A képviselőházban a katholikus álláspont szinte elmosódott a protestáns és a nemzetiségi sérelmek mellett : a főrendiházban ellenben, hol a protestantizmus nagy kisebbségben van, a nemzetiségek pedig egészen megsemmisülnek a kath. főpapság és arisztokráczia mellett, természetszerűleg a kath. álláspont nyomult előtérbe. Hogy az állásfoglalás nagy szellemi magaslaton s kiváló politikai előkelőséggel történt, azt mondani sem kell. Elég tudnunk, hogy Schlauch Lőrincz, Samassa József, Haynald Lajos voltak a kath. főpapság mai vezérszónokai. Az egyházpolitikai eszme, mely a kath. állásponton végigvonul, törekvés egyrészről több befolyásra a kath. középiskoláknál, másrészről fentartani a mai status quót. Elsőt illetőleg Haynad bibornok panaszosan említi a kath. jogok és érdekek mellőzését; utóbbit illetőleg Schlauch Lőrincz szatmári püspök aggodalmakat árul el, melyek szerint a kormánypolitika, a most nyerendő hatalomnál fogva, a középiskolai nevelésnél nem fogja kellő tekintetben részesíteni a valláserkölcsi szempontokat. Mind Schlauch, mind Haynald általánosságokban fejezi ki magát, s konkrét indítványt (ha csak a részletes vitára fent nem tartják) egyik sem tesz. Konkrét indítványa, illetőleg programmja csak Tamássá érseknek van, a ki az egyházpolitikát csak keretül veszi, de kritikájának czéljául a törvényjavaslatnak pedagógiai tartalmát tűzi ki. S e czélt oly mély tudománynyal s oly államférfim érveléssel éri el, hogy eszméi a legkomolyabb figyelmet és megfontolást érdemlik, s joggal követelik. Czéljához Samassa nemcsak ékes tartalmat, de szerencsés formát is választ. Egyik sem támad oly erélyesen a rém, mint az egri érsek , de támadása konfliktust nem idézhet elő. S egyik sem oly sima, s oly diplomatikus, mint a kalocsai bibornok-érsek, s ő mégis a konfliktusok magvait hinti el, melyek már a mai ülés végével kikeltek. Az egri érsek sokkal nagyobb politikus, hogysem akármelyik oldalról az elfogultság látszatába essék. Az államnak czéljául tűzi ki, hogy a középiskolákban nemzeti missziót keressen, s hogy ne legyen más középiskola Magyarországon, mint csak magyar, s mikor ezt czélul tűzte ki, tudja, hogy az állam ezt a czélt a katholiczizmus támogatása nélkül el nem érheti. S így minél nagyobb czélokra szövetkezik az állam és az egyház, annál bizonyosabb, hogy nemcsak megtámadni nem fogja, de védeni sőt ápolni fogja az egymás kölcsönös érdekeit. S ez lévén álláspontja, mellőzi a részletes politikai dedukcziókat, s magára a pedagógiai tartalomra tér. Mert ez a dolog lelke. Jó iskolai politikát, csak megfelelő iskolai módszerrel lehet elérni. S ahol a tanítási rendszer nem helyes, ott a tanügyi politika, bármily kitűnő czéljai legyenek is, ingoványon nyugszik. Samassa érsek bajt lát a mai tanítási rendszerben, mert az a nevelést és tanítást nem kellőleg egyesíti. Ismereteket olt be, de jellemet nem képez. S mig jellemképzés hiányában a szivet üresen hagyja, az ismeretekkel a gyermek agyvelejét túlterheli. A szélsőségig vitt szakoktatás helyett legalább az alsóbb osztályokban az osztályrendszert ajánlja. S mig egyrészről a külföld tanügyi tapasztalataiból demonstrálja, hogy a porosz Basedow-féle módszer, melyet mi is utánzunk, túlélte magát, másrészről annak abszurditását hangsúlyozza, hogy egy gyermek mindazt a különböző tantárgyat alaposan megtanulhassa, amire nincs tanár, aki mindazt előadásában egyesíteni tudja. Ez az egri érsek kritikájának fő gondolatmenete, s e körül egész beszéde oly következetes logikával illeszkedik, hogy nincs azon egy hajszálnyi rés. Ami pedig az előadást illeti, az mindvégig ékesszóló és megragadó volt. Rokonszenvvel fogadjuk az egri érsek fejtegetését különösen azért, mert kulturharczot nem akarunk, az egyház s állam közti konfliktusokat perhorreskáljuk, és ezekre nézve az egri érsek felszólalása okot nem ad. Éz ily rokonszenvvel fogadjuk Schlauch Lőrincz szónoklatát is, és elismeréssel adózunk a nemes hévnek, melylyel a szatmári püspök a nevelés nemzeti misszióját fejtegeté. A kath. főpapok közt utolsó szónok volt Haynald bibornok kalocsai érsek. Beszéde mély tudományu volt, s élettől, szellemtől szikrázott. De több helyen személyeskedő volt, és támadó színezetet nyert, így a kellő objektivitást elveszté. S ezt őszintén sajnáljuk. Sajnáljuk, hogy a bibornok-érsek belekeverte a vitába a kath. alapok kérdését, továbbá, hogy a kath. egyház viszonyának Rómához, szükség nélküli fejtegetéseket szentelt. Úgyszintén sajnáljuk, hogy belevonta a vitába az alsóházi kath. peticziók ügyét, — mert mindezekkel ő maga provokálta Tisza Kálmán miniszterelnök úrnak éles válaszát, mely bizonyára szenzácziót fog kelteni. Nem mindennapi jelenség is volt az, midőn Tisza Kálmán az egyházi javak elvesztésének kérdését festé a falra, s tette ezt a kalocsai bibornokérsek felszólalása folytán, ki a kormánypolitikának egyik legbuzgóbb előmozdítója. A jelenet igen pikáns volt, s bizonyára még sokáig foglalkoztatja majd a főpapi köröket. A mai szónokok közt kiváló helyet foglal el báró Vay Miklós koronaőr is, aki a protestáns álláspontot kiváló higgadtsággal és államférfim érvelésekkel fejtegetve, elfogadta a törvényjavaslatot. Holnap Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök lesz az első szónok, hacsak Haynald bíbornok-érsek nem fog felelni Tisza miniszterelnök úrnak mai nyilatkozatára. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. — Május 1. — Schulze-Delitsch. — 1808—1883. — A hatvanas évek nagy munkás-mozgalmai Németországban kiválóan két név, Schulze és Lassalle köré csoportosulnak. Mindegyik egy-egy zászló volt, mindegyik egy nagy elvet képviselt s habár közöttük élethalál-harcz vivatott, mégis kettejök fáradozásainak tulajdonítható, hogy ma a munkás nép anyagi helyzetének javítását a német császár uralkodói feladatai közt legelsőnek tekinti. Megindult ottan is a »negyedik rend« nagy emanczipáczionális küzdelme, a munkások zászlóaljai számbavételt követelő tényezővé váltak s ma végre az ő osztályérdekeikkel is komolyan foglalkozik a kormány és a törvényhozás. E nagy átalakulást vezette be Schulze, ki születéshelye után m megkülönböztetőül a számtalan Schulzétól — ez a név Észak-Németországban nagyon gyakori — a Delitsch melléknevet vette föl, és Lassalle Ferdinánd, a sokat emlegetett agitátor, kit rövid, de ragyogó pályája közben egy golyó váratlanul a sírba temetett. De mégis elég sokáig élt, hogy a német munkások nagy tömegeit Schulzétól elhódítsa, ki az ötvenes években s a hatvanasak elején is, míg Lassalle a mozgalomnak más irányt nem adott, a német munkások nagy és mérsékeltebb zömének — egyes szocziálkommunista töredékek mindig voltak — vezetője, közgazdasági és politikai orákuluma volt. A manchesteri tanok, a Smith Ádám rendszerének alapján nyugvó közgazdasági rendszer keretén belül akarta az új próféta a munkások anyagi nyomorát és szellemi elmaradottságát orvosolni. Jelszava az »önsegély« volt; maguk a munkások segítsenek magukon a szövetkezés és az önmunka útján. Ez az önsegély lett a német munkások általános jelszava s maradt mindaddig, mig Lassalle harczi riadója, az »államsegély«, mindinkább el nem fojtotta s lassankint híveit más zászló alá nem vezette. Schulzét a bírói pályán találták az 1848-iki események. Akkor ő is a német nemzetgyűlés tagja len s a vidék szűk viszonyaiból egyszerre bejutott a nagy városok akkor zűrzavaros mozgalmaiba. Különösen Berlinben volt alkalma a ki nem forrott demokratikus és szoczialista eszmék által a munkáskörökben okozott vajúdásokat figyelemmel kísérni. Egymás után keletkeztek mindenféle egyletek és társulatok, nagyobbára az angol és franczia szoczializmus recipéje szerint. De eredeti szabású ily egyletek is alakultak, csakhogy jók és rosszak, eredetiek és utánzatok egyaránt gyorsan le is tűntek a napirendről. Voltak köztük előlegegyletek is, de ezek sem boldogulhattak, mert nem egyedül a résztvevő munkások járulékaira, hanem a vagyonos osztályok önkénytes adományaira voltak fektetve. Schulze már akkor felfogta a bennök rejlő józan gondolatot s 1849-ben megalapította Delitschben az első hitelegyletet, melynek minden kézműves egy ezüst garas havi betéttel tagja lehetett. A tagok azután az egylettől olcsó hitelt kaptak. Ez az egylet azonban még nem bizonyult életre valónak; magának sem igen volt hitele s igy tagjai szükségleteit sem bírta kielégíteni. Schulze tehát egy lépéssel tovább ment. 1851-ben Eilenburgban olyan hitelegyletet alapított, melynek tagjai egyetemleges kezességet vállaltak az egylet tartozásaiért s mely ez alapon csakugyan életre valónak bizonyult s a kisiparosoknak és kiskereskedőknek hitelszükségleteit ki tudta elégíteni. Ez a kis helyi intézet lett mintaképe számos hasonló egyletnek Németországban. Schultze szereplése azonban mégis csak 1856-tól kezdve vergődött általánosabb jelentőségre. Egy évvel azelőtt jelent meg nagy munkája az előleg- és hitelegyletekről, mint népbankokról, mire azután ily egyletek mindenfelől alakultak s gomba módra szaporodtak el. Eszméi érdekében nagy tevékenységet fejtett ki a napi sajtóban. Fölötte kedvezett ez uj tanoknak a folyton nagyobb mérveket öltő demokratikus mozgalom, mely a politikai szabadság mellett a szegényebb osztályok, különösen a kisiparosok és gyári munkások anyagi szükségleteit is számba kezdte venni. A szabadelvű és haladó pártnak nagyon megfelelt Schulze azon törekvése, hogy a hitelügyet kis népbankjaival demokratikus alapokon szervezze s azon népelemeknek is hozzáférhetővé tegye, melyek addig nem élvezhették a könnyen szerezhető és olcsó hitel áldásait. Schulze működése eleinte főleg a kisiparosokra és a kézművesekre szorítkozott, kik hitelegyleteik által hatalmas tényezővé tömörülve, lassankint a politika terén is jelentékeny befolyásra tettek szert. Az országban levő különböző ilyen egyletek 1859-ben egymással összeköttetésbe léptek s közös képviseletet alkottak maguknak Berlinben. E képviselet feje Schulze lett, kinek tekintélye és befolyása azután folyton emelkedett, mert a különböző közgazdasági kongresszusokon számos kiváló tudományos tekintélyt megnyert eszméinek, kik azokat műveikben, egyetemi előadásaikban tovább terjesztették. Működése teljesen összhangzatban volt az akkor uralkodó szabadelvű manchesteri iskola tanaival, melyek szintén lehetőleg ki akarták küszöbölni az állami beavatkozást a közgazdasági dolgokból. A laisses faire elve, melyet az állammal szemben hangoztattak, kiegészítést nyert az öntevékenység, az önsegély eszméjében, melynek Schulze prófétája volt s melynek érdekében fényes gyakorlati tevékenységet tudott kifejteni. Mert az önsegély eszméjét Schulze nem egyedül az előleg- és hitelegyletek alapítására korlátolta. A munkásvilág távolabb álló köreit is be akarta vonni a mozgalomba ; a kisiparosok után a tulajdonképeni gyári munkásokhoz fordult s közöttük fogyasztási egyleteket, nyers termény-beszerző egyleteket, munkásképző-egyleteket és másnemű szövetkezeteket létesített. Az egyletek egész óriási hálózata alakult, mely Németország minden részét, de főleg az északit ellepte, mely ekkér szintén előkészítette a német egységet, és a mi ép oly fontos, sok anyagi előny mellett, melyet a munkásoknak nyújtott, bevonta őket a politikai élet körébe. Különös fontosságúak voltak a munkásképző egyletek, melyekben Schulze tanainak propagandát csinált, melyekben a munkásokat szellemileg befolyásolta, míg más egyesületei a sokat emlegetett »gyomorkérdés« gyakorlati megoldását mozdították elő, midőn a szövetkezet tagjainak olcsó hitelt, olcsó élelmiszereket s más fogyasztási czikkeket nyújtottak. Ezeket a szövetkezetek nagyban vásárolták s csak az önköltségek felszámításával, tehát lényegesen olcsóbban, mint más kereskedők, nyújtották tagjaiknak az áruczikkeket. Schulze tekintélye és befolyása egyre emelkedett, mivel beválasztották a képviselőházba, hol egy alkalommal egész büszkén mondta ki a nagy szót, hogy egyedül a demokráczia helyezte józan alapra, az önsegély alapjára a szocziális kérdést. Az 1859. és 1861. közti időben állt Schulze dicsőségének és sikereinek tetőpontján. Sok száz egylet követte vezetését; ő maga hálás tisztelőitől 50.000 tallérnyi jutalmat s a szövetkezetek központi vezetésében olyan tekintélyes állást kapott, mely anyagilag teljesen, függetlenné tette mindenkitől. 1862-ben azonban egyszerre hatalmas ellenfele támadt Lassalleban, ki az önsegély elégtelenségét meggyőzően mutatta ki s egy uj gazdasági evangéliumot hirdetett a munkásoknak az államsegély utján, mely egyedül képes anyagi bajaikat orvosolni. Éles bírálat alá vette az egyéni önsegély tanát s lángoló ékesszólásával, hatalmas agitátori tehetségével csakhamar óriási tömegben hódította el tőle híveit. Midőn nem sokára párbajban elesett, már hatalmas iskolája volt: a német munkások közt uj nemzedék, uj tanok, új vezérek támadtak, és Schulze befolyása érzékeny csorbát szenvedett. Az 1866-ki és 1870-ki háborúk s az azután következő óriási gazdasági és politikai átalakulások szintén nem kedveztek tanainak és alkotásainak. Népbankjai közül több megbukott, mások részvénytársulatokká alakultak át, és a munkásképző egyletekben új irány kerekedett felül. A külföldi, az angol és franczia szélső radikális tanok egyre inkább háttérbe szorították a manchesteri iskola elégtelennek mutatkozó bölcseségét. 1867. után a munkások tömegei, melyek Schulze vezetése alatt évekig a haladópárt politikáját támogatták, a megszerzett általános szavazatjog segélyével önálló szocziáldemokrata pártként léptek a politikai arénára. Schulze egy ideig azt hitte, hogy némi engedményekkel, melyeket az új iránynak tett, fentarthatja befolyását a munkásokon. A tapasztalás azonban az ellenkezőről győzte meg. Azzal, hogy a merev önsegély eszméjétől s a manchesteri iskola tanaitól el kezdett térni, nem menthette meg többé eszméi uralmát. Új közgazdasági iskola keletkezett, melynek uj emberekre volt szüksége. Schulze lassan kint egészen háttérbe szorult s az utolsó években már keveset lehetett róla hallani. De nem élt hasztalanul. Nem uj eszmék apostola volt, nem önálló és zseniális gondolatokkal állt elő, de mások eszméit hasznosan tudta értékesíteni s egélyével, sokoldalú praktikus tevékenységével legalább szűkebb körben sok életre valót hozott létre. Az önsegély eszméje nem bizonyult azon univerzális gyógyszernek, mely a munkáskérdés problémáját sikeresen megoldhatja. De a lakosság egyes köreire sokszor igen hasznosnak mutatkozott s a Schulze-féle különféle szövetkezetek sok helyen ma is áldásosan működnek, s habár az emberi nyomor megszüntetésére elégteleneknek mutatkoztak, egyes emberek anyagi helyzetén minden esetre sokat lendítettek s legalább a munkások egy csekélyebb töredékének megkönnyítették a súlyos harczot a tétellel. E nehéz küzdelemben a fogyasztási-, előleg-, hitel- és más egyletek sok üdvöset eredményeztek s azért megteremtőjük, első nagy arányú organizátoruk, habár csalódott általános értékekben, mégis hasznos s tiszteletre méltó munkát végezett. Neve azok közt fog szerepelni, kik gyakorlati tevékenységgel fogtak hozzá a szegényebb osztályok helyzetének javításához s kik a német munkások tömegeit a politikai élet mezejére vezették, hogy ott emberhez illőbb léteit és megélhetést vívjanak ki maguknak. Mai számunkhoz egy év melléklet van csatolva. Budapest, ápril 30. A mérsékelt ellenzék ma Ernuszt Kelemen elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek napirendjét a következő törvényjavaslatok tárgyalása képezte: u. m. a fiumei kikötőben építendő kőolaj kikötő-medencze létesítése iránt benyújtott törvényjavaslat, az első magyar-gácsországi vasútra vonatkozó 1871: 38. és 1875:11. törvényczikkek némely határozatainak módosításáról, az 1882. évi közösügyi költségek fedezése czéljából a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegről, és a pénzügyi közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat. Az értekezlet ezen törvényjavaslatokat hoszszabb eszmecsere után, melyben Tomcsányi, Szilágyi Dezső, Horváth Lajos és mások résztvettek, általánosságban elfogadta. Ezzel az értekezlet véget ért. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén a pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot tárgyalta és azt természetesen elfogadta. A képviselőház véderő bizottsága ma tartott ülésében, melyben a kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi miniszter, továbbá Forinyák tábornok, tárgyalta a Ludovika akadémia felállításának módosítását célzó törvényjavaslatot. Csiky Kálmán előadó bírálat alá véve a javaslatot, kiemeli annak előnyeit katonai és pénzügyi szempontból, kifejezést ad az azt előterjesztő miniszter iránti elismerésének és örömmel fogadja el a javaslatot. Tischler Vincze általánosságban csatlakozva a Csiky Kálmán által mondottakhoz, azt hiszi, hogy e javaslat lehetővé fogja tenni a honvédségnek oly képzett tisztikarral leendő ellátását, mely a jelenlegi fokozott igényeknek is megfelel, helyesli továbbá, hogy a javaslat szerint a tényleges és a szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyam külön felállítása terveztetik és elfogadja a javaslatot. Nagy István e javaslatban nem látja ugyan kifejezve a tisztképző akadémia felállításának eszméjét, hanem csakis a Ludovika akadémia eddigi tanfolyamainak hadapródi tanfolyam által szaporítását, de nem is akarja e javaslatot a nemzetnek a magyar tisztképző akadémia felállítása iránt táplált, jogos és méltányos kívánalmai végleges elejtésének jeléül tekinteni, hanem bízik ezen méltányos kívánság annak idején leendő teljesítésében. A honvédségi intézmény megszilárdítására és tökéletesítésére a javaslatot különben alkalmasnak és üdvösnek tartja és azért azt általánosságban elfogadja. Éber Nándor és Mara Lőrincznek a Ludovika alapítványai tárgyában tett kérdései és ifj. gr. Ráday Gedeon honvéd, miniszter felvilágosító válasza után a javaslat részleteiben is elfogadtatván, az ülés véget ért. Az ezredév ünnepélye tárgyában az akadémia ma ülést tartott. Tudvalevőleg a második osztály újólag beható tanácskozás alá vette a kultuszminisztérium leiratát s abban állapodott meg, hogy 1894-ik év volna legalkalmasabb a millenium megünneplésére. Ez ellenében Salamon Ferencz külön véleményt terjesztett elő, mely szerint az ünnepély éve az 1897. vagy 1898-ik évekre halasztandó. Salamon kifogásolja a bizottság indítványának indokolását. A mai zárt ülésen Lónyai Menyhért gr. ismertette a kétféle előterjesztést, s felhívta a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá a tárgyhoz. A vita ma is igen élénk volt. Salamon Ferencz nagy hévvel védte különvéleményét. Kívüle még beszéltek Gyulai Pál, Szász Károly, Pauer Gyula és Thay Kálmán. Az ülés esti 9 órakor eredmény nélkül ért véget. A vitát legközelebb újra folytatják. A külügyminisztériumban Szőgyény László osztályfőnök előléptetése nyomán megürült helyre, Pasetti, a berlini nagykövetségnél alkalmazott nagykövetségi tanácsos fog kineveztetni. Mayr bárónak Bukarestből való áthelyezése szóba sem jött. A franczia kormány és a püspöki kar közt, mint mai esti lapunk egyik táviratából is kitetszik, mind élesebb alakot ölt a konfliktus. Az államtanács a hivatalos hatalommal való visszaélésben vétkeseknek jelenté ki az albii érseket s Annecy, Viviers, Yalena és Langres püspökeit, kikaz államtanácsnál be nem jegyzett kibocsátványát a pápai udvarnak közzé tették s a lelkiismereteket Paul Bertnek s társainak tankönyvei miatt a gyermekek s tanítók ellen intézett fenyegetésekkel nyugtalanságba ejtették.« Az államtanács ezután a fölött tanácskozott várjon a kormány felfüggesztheti vagy megszüntetheti-e fegyelmi úton a püspökök, valamint a többi papok javadalmazását. Hosszabb vita után azon nézetben állapodott meg az államtanács, hogy a kormány joga a papság javadalmazását fegyelmi úton felfüggeszteni vagy megszüntetni, az állam által díjazott minden egyénre különbség nélkül alkalmazható. A franczia klerikális sajtóban természetesen nagy a harag az államtanácsnak e véleménye miatt, amely módot nyújt a kormánynak elvonni a fizetést az izgató papoktól. A Monde, a pápai nuncziaturának orgánuma, szörnyűségesnek s égbekiáltónak mondja e véleményt. Az Univers pedig »rablódnak bélyegzi az államtanácsosokat s azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a becsületes emberek haragja mihamar el fogja űzni Francziaország kormányáról »az istentelen gazember-bandát.« A római kúria és Oroszország között létrejött a megegyezés. Az új orosz püspöki kinevezéseket tegnapi táviratunk közlé. Katonai összeesküvés Oroszorságban, Sz.-Pétervárról jelentik. A múlt kedden minden feltűnés nélkül elfogtak itt nyolc tisztet, köztük egy ezredest, a Konstantinov iskola tanárát, két tüzér- és három tengerésztisztet. Ugyanakkor Permben és Jekaterinoszlávban is történtek elfogatások. Állítólag messze ágazó katonai összeesküvésnek jutottak nyomába. Az összeesküvők benső összeköttetésben állottak a terroristákkal s külön végrehajtó bizottságokat alakítottak. A fő bizottság székhelye, úgy látszik, Smolenskben volt. Sz.-Pétervárott, Permben s Jekaterinoszlávban csak fiókbizottságok valának. Az összeesküvés egyenesen a Romanov-dinasztia ellen volt intézve; czélját az önkényuralom megdöntése s a lehetőséghez képest a köztársasági kormányforma életbeléptetése képezte. Smolenskben igen fontos iratokat koboztak el, amelyekből kitetszik, hogy az összesküvők akciója mindjárt a koronázás után vette volna kezdetét. Magát a koronázást se a terroristák, se a többi forradalmárok nem akarják megzavarni s misztifikácziónak jelentik ki a hírhedt véres nyomású lapocskákat, melyekben felszólíttattak a külföldi képviselők, hogy tekintettel a Moszkvában történendő szerencsétlenségekre, ne jelenjenek meg a koronázási ünnepélyen. Az elfogatások Sz.-Pétervárott, mint említők, egész csendben mentek végbe, csak Smolenskben váltottak az összeesküvők lövéseket a rendőrséggel. Számos javított dinamitlöveget is találtak az utóbb említettük városban. Az orsz. gazd. egyesület. — ápril 30. Az orsz. gazd. egyesület választmánya ma délután 4 órakor tartotta ülését a Köztelken. Jelen voltak: Korizmics László egyesületi alelnök, gróf Dessewffy Aurél 2-es alelnök, gróf Károlyi Sándor, gróf Lónyay Menyhért, Kerkápoly Károly, őrgróf Pallavacini Ede, báró Lipthay Béla, Lónyay Gábor, Máday Izidor, Wagner László, dr. Darányi Ignácz, Niki Mihály, Karsay Albert, Lipthay István, Dorner Ede, Galgóczy Károly, Szabó Ferencz, , jegyző Ordódy Lajos. Elnök Korizmics László üdvözölvén a megjelent választmányi tagokat, előadja, hogy a múlt évben hozott azon határozat, miszerint gróf Károlyi Istvánnak, ki az egyesületnek annyi éven át elnöke és jótevője volt, arczképe a Köztelek tanácsterme számára elkészíttessék, ma már ténynyé vált és annál örvendetesebb e tény, a mennyiben a boldogult jeles hazafinak érdemes fia, gr. Károlyi Sándor, az egyesületet e képpel meglepte. (Éljenzés.) Midőn tehát szóló a boldogultról ily módon kegyelettel megemlékezvén, a képet leleplezteti és bemutatja, egyszersmind gr. Károlyi Sándornak az egylet köszönetét fejezi ki hazafias adományáért. A leleplezett olajfestmény gr. Károlyi Istvánt díszmagyar ruhában tünteti elő, és műbecsére nézve is méltán sorakozik a tanácsterem többi festményeihez. A jelenlevők éljenzéssel fejezték ki elismerésüket gr. Károlyi Sándor ezen adományáért s elhatározták köszönetüknek jegyzőkönyvileg is kifejezést adni. A múlt ülés hitelesített jegyzőkönyvének bemutatása után felolvastatott a tagok mozgalmára vonatkozólag, hogy : új alapító tagot a győrvidéki gazdasági egyesület 200 írttal jelentetett be, továbbá évdíjas tagokat : Csengeri Lóránt, Lepényi Pál. Kötelezettségeiket a 83—88-iki cziklusra megújították : Kégl György, Illyés Lajos, Kellemesi Melczer Gyula, Baranyai Gáspár, Jaross Károly, Beimel J. és fia, Vörös Sándor, Prély István, Potyondy Béla, Ruprecht Lajos, Kosutány Tamás, Sváb Károly, Dessewffy Ottó, Bujanovich Sándor, Szontágh Albert, Czegléd város, Csányi Ágoston. A bejelentett tagok a választmány által örömmel üdvözöltetnek és felvetteknek nyilváníttatnak. Ezután az elnök felszólítására dr. Darányi Ignácz előadja, hogy a polg. törvénykönyvben gazd. szempontból felveendő intézkedésekre vonatkozó pályázat azon része, melyre a Fáy-féle pályadíj lesz kitűzve, az akadémia által egybevitt vegyes bizottság ülésén szövegezve lett. Az egyesületnek közgazd. szakosztálya által kiküldött albizottság a rendelkezésére álló pályadíjra külön pályázat megállapítását határozta el és egyszersmind megállapodott abban, hogy az egyesület által kitűzendő pályakérdés csupán a földbirtokos osztály hitelviszonyainak rendezésére vonatkozzék. A szakosztály a következő kérdések kitűzését kéri: Mely intézkedések, esetleg mily törvényhozási rendelkezések volnának szükségesek az államiságunk szempontjából fentartandó földbirtokos osztály hitelviszonyai tekintetében ? Adassák ezek közt különösen elő, hogy 1-szer mily intézkedések volnának szükségesek a középbirtokos és bérlő osztály; és milyenek a kisbirtokos osztály reális és személyes hitelének helyes szabályozására? 2-szor szükséges-e az 1876-ik XXVII. t. czikkben foglalt váltótörvény módosítása, és ha igen, mily irányban és mily korlátok között ? Az igazgató választmány elfogadta a szakosztály javaslatát és pályázati feltételekkel együtt annak mielőbbi kiírását elrendelte. Korizmics László elnök értésére adván a választmánynak, hogy a múlt közgyűlés alkalmával gróf Dessewffy Aurél másodalelnökké,ifj.Mailáth György és gr. Széchényi Imre pedig választmányi tagokká lettek megválasztva; midőn az egyesület másodalelnökét a választmánynak bemutatja, egyszersmind felkéri gr. Dessewffy Aurélt, hogy hordja az egyesület ügyeit ezentúl is szivén, miként azt eddig tette, és támogassa, fejleszsze erejéhez képest az egyesületet mindazon törekvéseiben, melyek hazánk mezőgazdaságának felvirágozását czélozzák(Éljenzés). Gr. Dessewffy Aurél megköszönve a hozzá, az egyesület érdemdús alelnöke által intézett szavakat, kijelenti, hogy iparkodni fog mindig azon kötelességeknek eleget tenni, melyeket ezen belé helyezett bizalom reá ró. Bejelentetett, hogy a közgyűlés néhai Mar-áth György arczképének megszerzését rendelte el. A választmány az elnökséget bízza meg ezen határozat keresztülvitelével. Felolvastatott az emlékkönyv 4-ik kötetébe felveendő elhunyt kitűnőbb mezőgazdák és egyesületi tagok névsora. A névsor helyeslő tudomásul szolgál, s az emlékkönyv elkészítésével, miként eddig, Galgóczy Károly bízatott meg. Bejelentetett, hogy a telepítvényi pályázatra eddigelé egy mű érkezett be, és hogy e pályázat a holnapi nappal lejár. Tudomásul szolgál. Felolvastattak a szövetségbe lépett egyesületek 2-ik nagygyűlésének megállapodásai, miket a választmány tudomásul véve, a nagygyűlés által kívánt bizottságba gr. Dessewffy Aurél elnöklete alatt gr. Károlyi Sándort, gr. Apponyi Albertet, gr. Keglevich Istvánt, Kerkápoly Károlyt, Galgóczy Károlyt, Wagner Lászlót és Ordódy Lajost választa meg. Felolvastattak ezután a szakosztályok megállapodásai. Ezek szerint a közgazd. szakosztály megállapodott abban, hogy a Dunagőzhajózásra vonatkozólag emlékiratot intézzen az egyesület a minisztériumhoz, mit a választmány azon megtoldással fogadott el, hogy ezen emlékirat az országház tagjainak külön is megküldessék. A földmivelési szakosztály elhatározta, hogy a jövő év tavaszán dohánykiállítást rendez és kéri az igazg. választmányt ezt helybenhagyva, intézzen köszönő feliratot a pénzügyminiszterhez azon készségéért, melylyel az egyesület ezen kezdeményezéséhez támogatását már is megígérte és hogy kérje ki az egyesület úgy a pénzügy-, mint a földmiv. minisztériumtól a további támogatást. A jószágrendezési szakosztály előterjeszti a folyó évben foganatosítandó jószágszemlére vonatkozó tervezetét, mely szerint gróf Batthyány Géza