Pesti Napló, 1883. május (34. évfolyam, 119-148. szám)
1883-05-28 / 145. szám
145. szám. Szerkesztési Iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők., Budapest, 1883. hétfő, május 28. 34. évi folyai. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 ft. As wti kiadás postai külöoktudéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. law————^——■ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Június lsejére új előfizetést nyitunk a Pesti Naplóra, melyet a t. olvasóközönség különös figyelmébe ajánlunk. Júniusban Kossuth Lajos nagy hazánkfiától czikksorozatot fogunk közölhetni, melynek czíme : »Visszaemlékezések.« A tiszaeszlári per tárgyalása júniusban lesz. Intézkedtünk, hogy a per tárgyalásáról külön gyorsíróink által szerkesztett kimerítő tudósítást táviratilag megkaphassuk, úgy, hogy a szenzácziós perről a legteljesb és leggyorsabb tudósításokat fogjuk közölhetni. A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel s ünnepnap után reggel rendkívüli számokat ad ki. Előfizetési árak: (Reggeli s esti lap s hétfői reggeli külön kiadásunk.) Fél évre.................................12 frt Évnegyedre...........................6» Egy hónapra...........................2 » Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a felülfizetés havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok tere Athenaeum-épület) intézendők. A Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala. Budapest, május 27. Ma tette fejére III. Sándor czár a koronát. Az orosz birodalom s a görög-keleti egyház egész nagyszerű pompájának kifejtésével, a fejedelmi személyek, nagykövetek és kiváltságos vendégek egész tömegének jelenlétében ment végbe a nagyszerű ünnepély, melyre huszonhat hónap óta lázas nyugtalansággal, itt vérmes reménynyel, amott komor aggodalmakkal tekintett kilenczven millió orosz alattvaló. De sem a remények, sem az aggodalmak nem teljesültek. Midőn e sorokat írjuk, még semmi hírünk sincs, hogy az autokrata czár ünnepélyes koronázását a legcsekélyebb kellemetlenség zavarta volna. Nem is valószínű, hogy ilyesmi történhetett. A Kreml zárt helyiség, egy nagy erőd, melybe nemcsak ma, hanem már hónapok óta csupán a legmegbízhatóbb egyének juthattak be. Ha a nihilista orgyilkosok, ha a dinamit és robbanó bombák másutt nem érhették a czárt, a Kremlbe az óriási elővigyázat mellett bizonyára nem tudtak bejutni. A fényes szertartás ma, ezt bizonyára vehetjük, zavartalanul ment végbe s igy a nihilistáktól való félelem ezúttal alaptalannak bizonyult. De ha nem teljesültek az aggodalmak, még kevésbbé teljesültek a remények, melyeket az orosz nép nem nagy, de műveltebb, értelmesebb körei a koronázáshoz fűztek. II. Sándor czár épen élete utolsó napjaiban foglalkozott az eszmével, hogy népe felsőbb rétegeit valamikép belevonja az állami és közügyek intézésébe, hogy megvesse alapját a politikai szabadságnak s az orosz viszonyokra szabott alkotmányt adjon népének. A tervezetet örökül hagyta fiára és utódjára, Hl. Sándorra s az orosz közvélemény vérmesebb, habár csekély része az utolsó pillanatig reménytette, hogy az uj czár koronázása fenséges pillanatában azzal ünnepli majd elhunyt atyja emlékezetét, hogy amiben őt a nihilista orgyilkosok meggátolták, megteszi maga s alkotmányt ad nemzetének. Ma már ez a remény is meghiúsult. III. Sándor czár nem osztja meg mindenhatóságát senkivel, sem nemzetével, sem annak egyes rétegeivel. Az uj czár maga koronázta meg önmagát s ő maga tette fejére nejének is a koronát. Ennek a történelmi aktusnak még az egyház is csak ünnepélyes tanúja, olyan néma résztvevője volt, mint a többi vendégek. Magához a koronázáshoz az egyház épen úgy, mint minden más orosz állami intézmény, csak külső pompáját kölcsönözte, de nem ő koronázta meg az uralkodót. Ezt maga a czár teszi, aki minden világi és egyházi hatalom, a ki császár is, pápa is és az orosz egyháznak épen olyan lelki feje, legfőbb képviselője, a mint korlátlan ura az államnak és alattvalóinak. A koronázás az autokrata czár saját joga, egyedül a fölkenetés szertartása az egyház dolga. Ez azonban csak második mozzanata a mai ünnepélyeknek. Kiemeli a czár egyéniségét a többi halandók sorából, de a politikai teljhatalmat nem ez, hanem a korona fölvétele adja meg neki. És az uj czár, midőn maga tette fejére a koronát, újraproklamálta az osztatlan és korlátlan hatalmat Oroszországban. Magának vett minden jogot és alattvalóinak nem adott semmit. Adott czimeket, kitüntetéseket kivetnek, adott adóelengedést, miből azonban az orosz közigazgatás erkölcstelen kapzsisága folytán valószínűleg épen azok fognak legkevesebbet érezni, kiknek nehéz terhein a czár enyhiteni akart, adott amnesztiát, mely azonban elfogadhatatlan feltételekhez van kötve, szabadon bocsátott néhány száz közönséges bűntettest, szóval ide-oda hullatta kegyelmének egyes morzsáit, de nem adott jogot, szabadságot, alkotmányt, nem adott semmi olyat, mi az orosz művelt néprétegek szabadságvágyát csak legkevésbbé is kielégíthetné. Említést se tesz ilyesmiről, mintha föl sem tételezné, hogy alattvalóinak egyes töredékei csak álmodni is mernének szabadságról, haladásról abban a pillanatban, mikor ő épen azokat az eszméket proklamálja, melyek a rettenetes Ivántól kezdve egész mostanig jellemezték a czári önkényuralmat. A koronázás tehát a régi czári korlátlanság ünnepélyes proklamálása. A czár nem enged jogaiból; jövőre is kezében tartja azt a rettenetes hatalmat, melyhez csak a Kaligulák és Domicziánok hatalma volt hasonló. Oroszország ma uralkodója által újólag kimondotta, hogy nem akar belépni a művelt európai világ közösségébe, hogy Törökország mellett továbbra is ő akar azon egyetlen európai állam maradni, melyben az uralkodó akarata az egyedüli törvény s hogy az orosz nép annyi szabadságot és alkotmányos életet sem blt meg, mint például a török járom alól csak az imént felszabadult bolgár fajrokonok. Oroszország jövőre is az ázsiai eszmék képviselője lesz az európai világrészben. A czár ezután is az marad, aki volt, mindenható, korlátlan, ázsiai kényur, akinek önkényét nem korlátolja semmiféle alkotmányos intézmény. De ha a czár a régi marad, úgy a nihilizmus valószínűleg szintén ép oly fontos tényező marad, mint eddig volt Oroszországban. Egy pillanatra az állam óriási hatalomkifejtésével szemben ma ismét visszalépett a homályba. De ki tudja, nem nagyon és hamar beáll-e a pillanat, midőn a mai koronázással proklamált korlátlan hatalmi igényekre a maga módja szerint megadja a választ ? Budapest, május 27. A francziák háborúja Tonkinban. Francziaország egy új háború küszöbén áll. Az expedíczió, melyet Tonkinba, Kelet-Ázsiába küldött, magával Khinával háborúba készül őt sodorni. Több felől jelentik, hogy Khina és Francziaország a diplomácziai viszonyokat máris megszakították egymással. Ha a hir talán még ma korai, az eshetőség bekövetkezte olyan valószínű hogy Párisban máris számolni kell vele, mert a Tonkinba küldött franczia katonaság nemcsak az ottani benszülöttekkel, hanem Khina egész hatalmával fogja magát szemben találni. Ez pedig nem csekélység. Húsz évvel ezelőtt Palikao gróf vezetése alatt egy maroknyi franczia csapat egész Pekingig tudott ugyan nyomulni s kirabolhatta a khinai császár kincses, nyári palotáját. Azóta azonban nagyot fordult a világ még Khinában is, a kétszáz milliónyi lakosú állam egyre jobban hatalmának öntudatára kezd ébredni. Tengeri hadereje már is jelentékeny; hajói a legjobb európai gyárakban készülnek s kitűnő ágyukkal vannak ellátva. Szárazföldi serege a népességhez képest csekély ugyan, de ma mégis sokkal magasabb fokon áll, mint húsz évvel ezelőtt. Egy háború Khinával tehát ma mindenesetre igen komoly vállalat lesz Francziaországra. Ezenkívül a franczia tengerészet ugyancsak most Madagaskáron s a Kongó folyónál is igénybe van véve, s így az újonan inaugurált gyarmatügyi politika nagyon is sokfelé és igen jelentékeny mérvben igénybe veszi Francziaország erejét. Berlinben ezt nagyon szívesen látják, mert minél több a bajuk a francziáknak tengerentúli vállalataikkal, annál kevésbbé gondolhatnak valami harczias kalandra Európában. Moltke gróf sokat emlegetett utazásáról Írja a berlini National Ztg: Moltke gr. táborszernagy felsőolaszországi utazása alkalmából a franczia hírlapok izetlen tirádákat hangoztatnak a Moltke gr. állítólagos terveiről. A gambettista sajtónak maradt fenn túlszárnyalni ebben is a többi lapok leleményeit. A Páris cz. gambettista lap »Attila et Brennus« cz. alatt vezérczikket szentel a gróf utazásainak, melyben e német táborkar főnökét, mint Attila pommadé-t mutatja be, akit állítólag fia kísér. Ezen czikk színvonalán áll a találékony lap többi közleménye is, amelyek csak azért érdemesek a figyelemre, mert Francziaországnak Olaszországhoz való viszonyára igen kirívó világot vetnek. A Paris szerint azt kellene gondolni, hogy Olaszország valami expedícziót tervez Francziaország ellen, s hogy Moltke gróf utazásának az a czélja, hogy az olaszoknak megmutassa a legjobb átjárókat az Alpeseken. A czikk a szokásos módon hálátlansággal vádolja Olaszországot, mintha Francziaország az ő szolgálatkészségéért nem hagyta volna magát megfizettetni Nizza és Savoya átengedése által. »Nagyon érdemes volna a fáradságra — jegyzi meg gúnyosan a Paris — a németeket legyőzni látni Piemontban és Lombardiában, Velenczében és Tirolban.« A gambettista sajtó elmulasztja azt kiemelni, hogy az említett harczok Ausztria ellen folytak. Mindenesetre e lamentácziók elég világosan és határozottan tükrözik vissza a francziák elégedetlenségét a hármas szövetség miatt, amely eléggé alkalmas arra, hogy a gambettisták lássák, hogy revanche törekvésekre hosszú ideig alig van kilátásuk. Alfonzo spanyol király, mint a párisi Memorial Diplomatique jelenti, szeptemberben Párison keresztül Angliába akar utazni, s innen visszatérőben Bécset is meglátogatja. Hogy Alfonzo Németországba megy, még nem egészen bizonyos, mert a német birodalommal, a kereskedelmi szerződés ügyében folytatott tárgyalások nem olyan természetűek, hogy a látogatást ajánlatossá tennék. Mária Krisztina spanyol királyné július hó második felében Ausztria- Magyarországba akar utazást tenni Párison a legszigorúbb inkognitóban utazik keresztül, aztán Münchenben marad. Innen a királyné Bécsbe és Prágába megy; egy hetet tölt valamelyik cseh fürdőn, aztán visszatér Madridba. Berlinből írják máj. 24-iki kelettel. A május 5-iki porosz jegyzéket, eltekintve az ultramontánoktól, mindenütt tetszéssel fogadták. A kormány azon engedményekben, melyeket a pápai kúriának tesz, megjelöli a legszélsőbb határt, a meddig mehet. Az ultramontán sajtó ennek ellenében a porosz kormány engedményeit hevesen megtámadja s teljesen elégtelennek mondja. A porosz kormány kijelentéséhez képest most már nem marad más hátra, mint a májusi törvények általánosan szükségesnek tartott revízióját keresztül vinni, és jellemző a német pártviszonyokra, hogy a Kreuzzeitung már most felszólítja a szabad konzervatívoket, hogy a kath. egyháznak teendő engedményekben addig menjenek, ameddig csak lehetséges. De ez sem lesz elégséges a béke helyreállítására, mert a Germánia előre kijelenti, hogy : »Ha a szent atya azt nem fogadja el, mi sem fogadjuk el.« Sőt tovább megy, azt mondja, hogy: mindenesetre közel van azon kérdés eldöntése, vájjon a kultúrharcz csak átmeneti tévedés, vagy az egyházellenessé lett állam állandó intézménye volt-e. A történelmi képcsarnok, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter meghívása következtében ma a történelmi arczképcsarnok ügyében a miniszter elnöklete alatt értekezlet tartatott a közoktatási minisztérium épületében. Az értekezleten Ipolyi Arnold, Bubics apát, Barabás Miklós, Pulszky Károly, Szalay Imre osztálytanácsos, K. Kaas Ivor, Fenyvessy Ferencz és Ujváry Lajos vettek részt. A jelenlevők között hosszabb eszmecsere folyt a történelmi arczképcsarnok felállításának módozataira nézve. Felemlittetett, hogy egyeseknek, különösen egyes nevezetesebb családoknak, az Eszterházyaknak, Pálffyaknak, Zichyeknek stb. birtokában igen nevezetes történelmi képek vannak, melyek ittott csak útban állanak. Ezeknek csoportosítása történelmi szempontból igen kívánatos volna. Felemlíttetett az is, hogy igen sok történelmi érdekű kincs van a vármegyék és kolostorok birtokában. A történelmi képcsarnoknak nem kellene csupán arczképekre szorítkoznia, hanem fel lehetne abba venni a régi várak képeit és mindazt, ami történelmi érdekkel bír s inkább a történelmi, mint a műbecsre kellene súlyt fektetni. Felhozatott, hogy igen sok kincs van közgyűjteményeinkben, így a nemzeti múzeum képtárában, melyek ama gyűjtemények keretében el nem férnek, és melyeket igen előnyösen lehetne a történelmi képcsarnok érdekében felhasználni. Ami a helyet illeti, felmerült azon nézet, hogy meg lehetne talán e czélra nyerni a budai királyi palotának árkádjait. A miniszter megígérte, hogy ezen ügyben előterjesztést fog tenni ő felségének. Az értekezlet tagjaira egyáltalában jó hatást gyakorolt azon érdeklődés, melyet a miniszter ezen ügy iránt tanúsít. Az eljárásra nézve ő maga terjesztett elő javaslatot, mely az értekezlet tagjainak tetszését minden tekintetben megnyerte. A miniszter ugyanis kijelentette, hogy fel fogja szólítani az egyes nevezetesebb családokat, vájjon hajlandók-e a birtokukban levő ily történelmi képeket átengedni. A miniszter az ily módon átengedett képeket és a meglevő egyéb anyagot egybegyűjtve, lehető rövid idő alatt kiállítást fog rendezni, amelyhez miniszteri kiküldöttek fognák az illető helyeken a megfelelő tárgyakat kiválogatni. Ha ily irányban megtörténik a kezdeményezés, remélhető, hogy a közérdeklődés nagyobb arányban fogja ezen tervet felkarolni és talán elérjük azt, hogy az ezredéves ünnepély alkalmával egy külön díszes csarnokkal fogunk bírni, mely meglevő gyűjteményeinket értékes kincsesel fogja kiegészíteni. Az értekezlet tagjai azon meggyőződéssel oszlottak szét, hogy a történelmi képcsarnok felállítása rövid idő kérdése, mely Trefort Ágoston ügy buzgalmának és történelmi emlékek iránti nemes érdeklődésének újabb bizonyítéka lesz. Az országos honvédgyülés. — május 27. Az országos honvédgyülést viharos előértekezletek előzték meg, maga a gyűlés azonban ma csöndesen, mondhatni, komoly méltósággal folyt le. Kevéssel 9 óra után Krivácsy ezredes a tanácskozást megnyitván, felolvastattak mindenek előtt a jelenlevő egyletek s azok képviselőinek nevei, mely szerint konstatáltatok, hogy képviselve volt 17 vidéki egylet 42 küldött által és jelen volt a központi választmánynak 11 tagja, összesen tehát 53 tanácskozó egyén s ezzel a gyűlés megalakultnak nyilváníttatott. Első gyanánt szót emelt ezután Mikár Zsigmond, örömmel fogadván a megnyitó üdvözletét, mert az, mondá, az 1848—49-ki honvédek múltjából fakadt, a régi honvédek büszkeségét ébreszti fel, habár annyival fájdalmasabban kell a tegnapi nap tanácskozására visszapillantania. Ő ezen a napon szerzett meggyőződése szerint az országos honvédgyűlés tanácskozásának feladatát két részre oszthatja, t. i. azon dolgok megítélésére, melyek a múltból a közp. választmány s a fővárosban élő honvédek között felmerültek, de a melyekből sem örömöt, sem üdvöset meríthetni nem vél, s ennélfogva azokat egyszerűen elejtendőknek véli, annyival fontosabbnak látja a feladatnak második részét, mely a jövendőbeli dolgokra vonatkozik, s azokat megint egyszerűen abban látja összpontosulni, hogy miután a jelenlevő honvédtársaknak a tegnapi napon tett általános nyilatkozata szerint a központi választmányt fentartani kell, egyedüli feladata legyen ezen tanácskozásnak az, hogy olyan közp. választmányt alkosson, mely a jövőre képes legyen a dicső emlékezetű 1848/9. honvédséget minden irányban méltóan képviselni és képes legyen a bajtársak között azt a szeretetet feléleszteni, melylyel egykor egymás mellett annyi hazafias odaadással harczoltak és szenvedtek a haza alkotmányos jogaiért. Indítványozza ennélfogva, hogy küldessék ki 7 tagból álló bizottság, mely a választmányra nézve javaslatot tegyen, addig pedig a tanácskozás szüneteljen, a majdan előterjesztett javaslat után essék át az országos gyűlés a tárgysorozaton minél rövidebben és bízza a fontosabb dolgokat elintézés végett a majdan megalkotott választmányra. Mikor Zsigmondnak indítványa egyhangúlag elfogadtatott s a 7 tagú bizottság Krisztinkovics Ede orsz. képviselő, Csolnoky Lajos baranyamegyei, Kovács Sándor nógrádmegyei, Adamovics Győző komárom megyei, Bogdánffy Antal, Mikár Zsigmond és Vangel Károly fővárosi küldöttekben kijelöltetett. Ezen javaslatkészítő bizottság közel egy órai munka után a nagy terembe visszatérvén, a tanácskozás tovább folytattatott. Lényegesebb felszólalásokhoz a közp. választmánynak azon jelentése adott alkalmat, hogy a honv. minisztériumhoz intézett azon kérelmével, miszerint az a közp. választmány költségeinek fedezésére néhány száz forintnyi segélyt nyújtana, ezért nem ért, melyre Csolnoky Lajos igen világosan elmondván nézetét, hogy ezen kérelemmel csakis a belügyi minisztériumhoz kellett volna folyamodni, s ajánlja, hogy a jövő közi választmány ennek végrehajtásával ezen értelemben bizassék meg, mely indítvány egyhangúlag határozattá emeltetett. A második lényegesebb tárgy volt az elaggott, rokkant és vagyontalan honvédeknek terjedelmesebb segélyzése iránti felszólalás, mely szerint főleg hang,súlyoztatott, hogy a honvédségi nyugpénzek főleg a köznépre túlságos szűken vannak kimérve, s az eljárás is túl szigorú, miután némelyik többszöri folyamodása daczára sem ér el semmit, s ennélfogva kívánatos volna, hogy a honvédegyleteknek több hozzászólás és befolyás nyuttatnék. Hozzászólván ehhez a többek között: Adamovics, dr. Szénássy, Kovács L., Csolnoky, Krisztinkovics; utóbbi elmondá, hogy a menházbeli felvételeknél a honvédegyletek minden egyes esetnél meghallgattatnak s azok tudta nélkül egy sem vétetik fel, mi örvendetesen vétetett tudomásul. Csolnoky élénken szivére köti a most megalkotandó választmánynak, hogy tegyen a kormánynál indítványt a jelen felszólalások értelmében az ez irányban szükséges javítások iránt, ő tökéletes reményt táplál az eredményre nézve; ugyanígy kívánja dr. Szénássy a szabályokat oda módosítani, hogy már a 60 éves kornál a törődött embereknél a nyugdíjképesség szabályszerűen bekövetkezzék ; majd Ádámovics a tréfással határosnak találja, hogy az elaggott és rokkant honvédnek most, 34 év után tanuk által kelljen bizonyítania, miszerint 1848/49 csatáinkban lett rokkant, ő is ezentúl főleg a kort s a törődöttséget kivárja irányadóul vétetni. Miután a tárgyakra nézve szükségeltető eljárással a jövendőbeli választmány megbizatott, következett néhány házi belkezelési tárgy, melyekre nézve a tudomásul vétel kimondatván, a régi választmány leköszönt. A leköszönést a maga és társai nevében Krivácsy József elnök jelente be, tudatta egyszersmind, hogy ő többé semminemű tisztséget el nem fogad. Krisztinkovics Ede, mint a kiküldött 7 tagú választmány javaslattevő bizottság elnöke, igen élénken ecsetelte a sok tekintetben nehéz feladatot, melyet társaival — a létező neheztelések közepette teljesítenie kellett, elnézést kér a gyűléstől ezen bizottságra nézve, ha netalán a minden iránybeli kívánalomnak eleget nem tehetett, kijelentvén, miként a munka lehetőleg tárgyilagosan folyt a bizottságban le s a legtisztább bajtársi szívvel mutatja azt be, mint a legjobb akaratnak produktumát. Felolvastatván aztán a névsor, elnökül Tisza László, 1-ső alelnökül Krisztinkovics Ede s 2-ik alelnökül Degré Alajos, főjegyzőül Széll György, 1-ső aljegyzőül Tóth János, 2-ik aljegyzőül Vittek Gyula választattak meg és harsogó éljennel fogadtattak el. Most a választmányi névsor felolvasása, illetőleg megválasztására került volna a sor. Csolnoky Lajos indítványára azonban az elnök föltette a két kérdést: Elfogadja-e a nagygyűlés a felolvasott névsort — igen, vagy nem ? Van-e a gyűlésben csak egy is, ki a titkos szavazást kívánja ? A gyűlés egy tagja, Turcsányi Gyula fővárosi lakos s a jászsági honvédegylet küldöttje titkos szavazást kívánt. Ekkor már dél is elmúlt, a teremben nagy volt a zúgolódás. De a titkos szavazás megtörtént, összesen 36-an szavaztak és pedig 26 a felolvasott névsorra a többi pedig eltérőleg. E szerint megválasztottak. Választmányi rendes tagokká: Kökényessy Szaniszló, Schneider Antal, Fornszek Sándor, Ivánka Imre, Jekelfalussy Lajos, Gajzágó Salamon, Kozma Zsombor, Gedeon László, Bellaágh Imre, Bogdánffy Antal, Bódog Albert, Feleky Miklós, Lükő Géza, Kovács László (visontai), Vangel Károly, Mikár Zsigmond, Németh Albert, Lévay Henrik, Sárkány József, Busbach Péter, Vajkay Károly, Morzsányi Sándor, Balogh Sándor, Gelléry Szabó János, Borbély Sándor, Kleeberg Károly, Baranyay Péter, Girókuty Ferencz, Király János, Nagy Pál. Póttagokut: Gaál Ernő, Spur János, Klementis Sándor, Kleeberg Osvald, Vincze Antal, Blaskovics Lajos, Nyitray Mátyás, Pillich Ferencz, Dushegyi Márton, Iglódy Kálmán, Apeczky Antal, Oppody Alajos. Krisztinkovich elnök búcsúzó beszéde után a gyűlés véget ért. Különfélék. Napirend, május 28. Naptár: Hétfő, május 28. Róm. kath.: Vilmos. Theodozius vértanú. Prot.: Vilmos. Görög-orosz: (május 18.) Tivadar. Zsidó : (ijar 21.)— Nap kel 4 óra 11 perez, nyugszik 7 óra 44 perez.— Hold kel éjfélkor, nyugszik 10 óra 22 percz délelőtt. — Merkur leszálló pályacsomójában van, m fit Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. Perendiház ülése d. u. i/s 1 órakor. Képviselőház ülése d. e. 12 órakor. A magyar tudományos akadémia öszszes ülése délután 5 órakor Előadó : Szabó József. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottság ülése délelőtt 10 órakor a régi városháza tanácstermében. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi növénykert (üllői úton) nyitva van naponkint délelőtt 7—12 és délután 2—7 óráig ünnep- és vasárnapok kivételével. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: term, rajz és népismetár d. e. 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 8—7. Egyetemi könyvtár d. u. 8—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint. Császárfürdőbe hajó indul óránkint. — A llv. lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Péchy Tamásnak, az országgyűlés képviselőháza elnökének, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül,l-ső osztályú vaskorona-rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1883. évi május hó 25-én. Ferencz József, s. k. Orczy Béla, s. k. Dr. Berczik Árpád osztálytanácsos, buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül a III-ad osztályú vaskorona-rendet nyerte. — Farkas Jenő miniszteri titkár az osztálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen nyerte. — Tamássy Béla törvényszéki nyugalmazott biró a nagy-kanizsai törvényszékhez elnökké neveztetett ki. A m. kir. igazságügyminiszter, Berencsy Livius szemezi kir. járásbirósági bijnokot ugyanazon kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki, továbbá Thaly József komáromi kir. törvényszéki aljegyzőt saját kérelmére a keszthelyi kir. járásbírósághoz, és Éderer Nándor csákovári kir. járásbirósági írnokot szintén saját kérelmére a temesvári kir. törvényszékhez helyezte át. A pozsonyi királyi törvényszék elnöke, Csizsinszky Ág. végzett joghallgatót a pozsonyi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. A nagy-kikindai királyi törvényszék elnöke, dr. Gozsdu Elek köz- és váltó-ügyvédet a vezetése alatti kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. A székesfehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Miklós Dániel ügyvéd pápai lakos e kamara lajstromából elhalálozása folytán kitörültetet, és hogy zalai Horváth Gyula ügyvéd Várpalota lakhelylyel ugyanabba folytatólag felvétetett, végül, hogy elhalt Miklós Dániel ügyvéd irodája részére Könczöl János pápai lakos ügyvéd neveztetett ki gondnokul. A temesvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Maugsch Albert ügyvéd, Nagy-Becskerek székhelylyel a kamara lajstromába folytatólag felvétetett; valamint, hogy Jankovics Pál nagybecskereki ügyvéd irodáját a kamara területén belül Perlaszra, Petrovics Márk kubíni ügyvédi irodáját a kamara területén belüli Fehértemplomba helyezte át; továbbá, hogy Gyorgyevics István nagybecskereki ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitörültetett és irodája részére gondnokul dr. Gyorgyevics Milos nagybecskereki ügyvéd neveztetett ki; végül, hogy Demetrovics Dániel perlaszi ügyvéd elhalálozása folytán a kamara lajstromából kitöröltetett és irodája részére gondnokul Jankovics Pál perlaszi ügyvéd rendeltetett ki._ — Ő Felsége Lakárt községnek, iskola helyreállítására száz frtnyi segélyt; a tótkereszturi r. kath. hitközségnek, iskolaépitkezési czélokra száz frtnyi segélyt és a rovnói községnek, iskolaépitkezési czélokra magánpénztárából százötven frtnyi segélyt adományozott. — »Egy nagy város életéből« czimű újdonságunkra vonatkozólag a következő sorokat vettük: Az eset egy kissé különbözik a valóságban attól, a mint az e lapokban elmondatott. Valahol történt, — nem szükséges megmondani, hol, az olvasó talán kitalálja, egy fiatal ember a vidékről a fővárosba jött, tagja lett egy körnek, melyetnemzeti kaszinócnak hívnak , kártyázni kezdett, vesztett és elvesztette vagyonának legnagyobb részét, mintegy 200.000 irtot. A veszteség egy részét nem volt képes többé kifizetni, de azok, kik tőle nyertek, beleegyeztek, hogy akkor fizessen, ha sikerül egy birtokát eladnia. A kártyatartozás kifizetésére ama körben soha sem volt 48 órai vagy más határidő kikötve. Az alapszabályok sem szólnak erről, sőt ezek a szerencsejátékot egyáltalában tiltják és azért nem is ama kör helyiségeiben folytak a kártyázások. De a szokás sem állapította meg azt, hogy bizonyos idő alatt köteles lett volna különbeni kiküszöböltetés, vagy becstelenség terhe alatt fizetni. Becsületszó adásról szintén nem volt szó ; ellenkezőleg, azok, kik a fiatal emberrel játszottak, látván, hogy alig lesz képes fizetni, még azzal biztatták őt a játék folytatására, hogy ha veszit, várnak, mig eladhatja birtokát. De midőn a birtok eladása és ennek folytán a fizetés soká késett, beadták ellene a kizáratási indítványt, mely azonban a kör által formahiányok miatt három hónapon át nem tárgyaltatott. A fiatalember időközben eladta birtokát, kielégítette hitelezőit és azután a kizáratását indítványozóktól fegyveres elégtételt kért. Ezek azonban mindenféle ürügyek alatt azt megtagadták, azon indokolással, hogy a kihívó addig nem elégtételképes , míg az ellene emelt vád meg nem cáfoltatik, vagy a kör a kérdésben ítéletet nem mond. Minthogy azonban senki sem köteles bevárni, míg az ily Damokles-kard magától leesik vagy eltávolíttatik, a fiatalember újólag elégtételt követelt és pedig attól, aki mint kitűnő lövő a legveszedelmesebbnek látszott. A párbaj megtörtént, a fiatalember hibázott s fél másodperccel később ellenfelének golyója átfúrta a karját. A seb mindazonáltal könnyű volt, úgy hogy néhány nap múlva fennjárhatott. Ez a tényállás, melynek megvan az az érdeme, hogy nem mese, hanem szóról-szóra igaz. A Budavár bevételének emlékére emelendő honvédszobor pénzalapjának könyveit alálkották e hó 20-án megvizsgálták s rendben találták. Az alap jelenleg 14,353 frt 24 krt tesz ki, mely nagyrészben az első magyari tisztviselő egyletnél, részben az