Pesti Napló, 1883. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1883-06-01 / 149. szám
hogy tehát azt épen nálunk a jury természetes feltételének állítani egyszerűen hamisítás. Ha tetszik, igenis arisztokratikus lenne a magyar esküdtszék. Olyan arisztokratikus,mind a mai magyar választópolgárság és parliament, a mai magyar önkormányzat; ezek mind a polgárok közjogait bizonyos műveltségi és vagyoni feltételekhez kötik, csakúgy, mint más, demokratikusabb állam, elsősorban Anglia. A magyar esküdtszék tehát ép oly arisztokratikus lenne, mint a mai magyar állam, tehát összhangba hozná az igazságszolgáltatási hatalom szervezetét a többi politikai intézményünkkel, a mi egyik legbecsesebb hatása, az alkotmányosság betöltése volna. De nem lenne olyan arisztokratikus, aminő a bürokratikus bírói hierarkhia, mely ma is nagyrészt el van telve vagy a szűkkeblű és tudatlan nemes táblabírói szellemmel, vagy az ennél is veszélyesebb kormányimádó, csúszó-mászó odaadással. És mikor azt halljuk, hogy a Kúria évenként a ténykérdésben is az alsó jogtudó bíróság és a felsőbb jogtudósabb tábla hány bűnperbeli határozatát kénytelen megváltoztatni mint alaptalant, feloldani mint könnyelműt, megsemmisíteni mint törvénytelent, és hogy ismét perújítás folytán évenként hány kúriai ítélet bizonyul tévesnek, amelynek alapján ártatlanul fogságot szenvedhettek már az elítéltek; ha olvassuk, hogy a jogtudó bíróság miként oltalmazza az egyéni szabadságot a vizsgálati fogsággal szemben, mely nálunk a kényelem, vagy presszió rendes eszköze, melynek esetei közül évenkint több ezer teljesen alaptalannak bizonyul; ha halljuk, hogy egy hó 22 hónapon át lehetett vizsgálati fogságban, mert egy tárczában a lélek halhatatlanságát tagadta; ha ismerjük az emberi szenvedés és nyomor azon borzasztó kvótáját, melylyel népünket a jogtudós bírák juszticziája évenként boldogítja, akkor a mi bizalmunk annak egyedül üdvözítő, független, gondviselésszerű hatalmában nátron meg fog rendülni. Az állapotok borzasztóak, türhetlenek ; és hogy a nemzet régen nem tiporta szét e hidra fejét, ámbár már az 1871-ki birói szervezeti törvényünkbe iktatta az esküdtszéket, annak oka csak az, mert ezen állapotok tüneményei ritkán hatnak a közvéleményre, hanem eltemetve maradnak az akták néma sírjában. Valódi nyilvánosság, a nagyközönség és a sajtó érdeklődése és ellenőrzése nem létezik csak egységes, döntő szóbeli tárgyaláson alapuló törvénykezésnél, ez pedig nem létezik csak esküdtszéknél. Jól tudták ezt már 48 előtt a Pesti Hírlap doktrinerjei. Valamint azt is tudták, hogy a valóban hatályos védelem, az egyenjogú védelem elfogulatlan, előítélet nélküli, figyelmes bíró előtt nem létezhetik, csak esküdtszék előtt. És tudták azt is, hogy a közvetlenség hányszor nagyobb, még ha tolmács kell is néha, a jurg előtt, mint a vidék nyelveit kevésbbé értő jogtudó bíró vagy épen azon távoli felső jogtudós bíró előtt, aki a tintatartóból és paragrafusból meríti az ítéletet törvénykezési »alattvalóinak« becsülete, szabadsága, élete felett. Az esküdtszéket mindenütt ellenezték a tudós bírák, leghevesebben Olaszországban; őket nevezte Carrara az esküdtszék természetes ellenségeinek. És midőn a népképviselet parancsszava mégis meghonosította az idegenszerű, gyűlölt intézményt, ime ma, tizenhat évi tapasztalat után, mindazon agy- rém, előítélet és balfogalom elenyészett, elnémult, úgy hogy Lucchini, a nagy tudós, joggal mondhatta Carrara utolsó esküdtszéki apológiájára, hogy a törvénykezési megnyitó beszédek tanúsága szerint a birói s ügyészi karban egyre fogynak az ellenzők, úgy hogy örömmel konstatálható, hogy abban a jury inkább támaszszal, mint ellenzékkel bir. (Rivista penale 1883. márcz.—április p. CDLXIV.) Így lenne nálunk is, ha egyszer megalkotja a parliament a teljes, valódi esküdtszéket, vele a korszerű bűnvádi eljárást, az egyéni szabadság biztosítékát, ha eltörüli a jogtudó birósági igazságszolgáltatás abszolutizmusát a vele járó középkorias eljárással és annak veszélyeivel. Akkor azután nem fogják az egyes esetben való emberi tévedést félremagyarázni, a szálkát a jury szemében látni, a gerendát a hivatalnok bíróéban észre nem venni. És hogy az európai eszmeáramlat ezen hulláma is biztosan termékenyíteni fogja hazánk talaját, hogy az ellen a tudatlanság és rosszhiszeműség hiába fognak gátat emelni, arról biztosít azon természettörvény, hogy egyedül a valódi tudomány, ez azonban folytonosan halad és hogy az természeténél fogva úgy a jogban, mint a politikában, mindig szabadelvű, nem egyes, vagy osztályok, hanem a népek és az emberiség érdekeit szolgálja. Dr. Dell’Adams Rezső: A francziák Tonkingban. A Times hosszabb vezérczikkben emlékezik meg a francziák vereségéről. A francziák reménye, h Így szól a city-lap, — hogy Tonkingban csekély erővel fényes és gyors eredményeket fognak elérni, szétfoszlott. A vereség egymagában véve nagy sulylyal biró esemény s még komolyabbá válhatik az esetleg bekövetkező bonyodalmak folytán. Az kétségtelen, hogy a franczia fegyvereken ejtett csorba ki fog köszörültetni. A feladat kétségtelenül nem könnyű dolog, de Francziaország meg fogja oldani e feladatot. Igaz, hogy a francziáknak most már nemcsak az anamitákkal van dolguk, hanem a többi törzsekkel is, kiket felbátorított az anamiták jelentékeny győzelme. De szó sem lehet arról, hogy a franczia csapatok ne legyenek képesek e törzsekkel megküzdeni és azokat leverni. Francziaország katonai hitele áll, vagy ami egyre megy, a francziák hiszik, hogy katonai hitelük áll kockán, és ily körülmények között a franczia kamrák nem fognak visszariadni semmiféle áldozattól, hogy a vereséget megboszulják. Nem valószínűtlen az sem, hogy Khina is beleavatkozik a dologba. Ha, h így folytatja a Times, — szt.-pétervári levelezőnk jól van értesülve, Francziaország és Khina között a diplomácziai összeköttetés megszakítása minden peresben várható. A khinai haderő állítólag máris mozgósítva van, és a kinevezett főparancsnok a Tonkinggal határos tartományokban megkezdette a katonai előkészületeket. Az is naponkint valószínűbbnek látszik, hogy azon harczban, melyben Riviére elesett s mely a francziák súlyos vereségével végződött, khinai rendes csapatok is részt vettek. Khina veszedelmesnek nyilvánította már régebben a francziákat Tonkingban s azért folyton azt követelte, hogy Khina és a francziák által elfoglalt terület között semleges terület alakíttassák. A Tonkingban megtelepedett törzsek, mint a khinaiak állítják, legnagyobb részt banditák, kik khinai területről űzettek el és Khina épen ezért tart attól, hogy ezen, Khinával ellenséges lábon álló törzsek oly hatalmas állam fenhatósága alá kerüljenek, mint Francziaország, mely minden pillanatban felhasználhatja azokat Khina ellen. Az tehát nagyon valószínű, hogy Khina tényleg akar valamit tenni. De ha tekintetbe veszszük, hogy a khinai kormány híres habozásáról és félénkségéről , másfelől pedig tekintjük azon befolyást, melyet franczia részről reá gyakorolni igyekeznek, meglehet, hogy Khina, ha fegyverkezik is, nem fog merni nyíltan szembeszállani a franczia csapatokkal. Angliára vonatkozólag a Times ezeket mondja: Ha a bonyodalom annyira megy, hogy Francziaorság Khinával háborúba keveredik, ez angol érdekeMoszkva, május 30. A czári párnál ma a koronázás alkalmából folytatták a szerencsekivánatok kifejezését. A trónteremben ma a czári pár a nemes hölgyek üdvözletét fogadta. A czámó, hi hermelin alsóruhát s gazdagon hímzett kék atlasz felsőruhát és gyémántdiadémot viselt, a trón előtt állt; jobbra tőle a czár, azután a nagyherczegek, balra a nagyherczegnők s az udvari hölgyek álltak. A Sándor-teremben alakult meg a nemes hölgyek menete; több száz hölgy vett részt. A nagy orosz birodalom összes főnemesi családai képviselve voltak s a hölgyek versenyeztek egymással a meseszerü fényűzés kifejtésében s a legritkább drágakövek ragyogtatásában. Voltak egyes toilettek, melyek 10,000 rubelbe kerültek. Nagyszerű látvány volt, midőn a menet megindult s a trónterembe lépett. A hölgyek mind kivágott ruhában jelentek meg, s egyenkint léptek a czárné elé, háromszor mélyen meghajoltak előtte s azután kezet csókoltak neki. Egyes hölgyeket a czárné is megcsókolt. A fogadás 11 órától egyig tartott. A koronázási költségek harmincz millió rubelnél többet tesznek. Moszkva, május 30. A nagy színházban ma este volt a díszelőadás. A ház fényesen ki volt világítva. Hét órakor az összes kitűnőségek együtt voltak. A hölgyek nagy toiületteken a páholyokban ültek, míg a parkett kizárólag az urak számára, kik nagyobbára egyenruhában jelentek meg, volt fentartva. Fél nyolcz órakor lépett a czári pár az udvari páholyba ; a közönség viharos lelkesedéssel fogadta s a zenekar hangjai mellett a nemzeti himnuszt énekelte el. A czári pár állva hallgatta az éneket, azután háromszor meghajtotta magát, s helyet foglalt. Jobbra a czártól ült a czárné s Olga görög királyné, balra Mária Terézia főherczegasszony s a nagyherczegnők. Előadatott Glinka »Életünket a czárért« operájából az első s az utolsó felvonás, mely az első Romanov bevonulását mutatja, midőn a lengyelek legyőzéséről hazatér. A szinrehozatal 40.000 rubelbe került. Tiz óra után a czári pár a színházból távozott s a künn álló óriási néptömeg zajos lelkesedéssel üdvözölte. Moszkva, máj. 31. Albrecht herczeg tegnap elutazott. A koronázási jelvények ma visszavitettek a kincstárba. Ma ünnepélyes lakoma a papság és a két első rangosztályú urak és hölgyek számára. Estére a moszkvai nemesség bált ádőket is igen közelről fog érinteni. A mi kiviteli és be-viteli kereskedésünk Khinával csak felületes számítással tizenkilencz millió font értékre becsülhető évenként. Mi nem nézhetjük közönyösen az oly eseményeket, melyek e kereskedelmet megzavarhatják és károsíthatják és melyek veszélyeztethetik összeköttetésünket Khinával, ahol nekünk sokkal több érdekeink vannak, mint bármely más létező hatalomnak. De eltekintve ettől, Francziaország előrehaladása annyira megy, hogy nemsokára közvetlen szomszédságunkba fog jutni, ezt a szomszédságot pedig mi ép oly kevéssé szeretjük, mint Khina maga. Ha Tonking franczia kezekbe kerül, bizonyára nemsokára bekövetkeznék a Siam feletti protektorátus és bár nekünk nincsenek nagy érdekeink Siamban magában, nem szeretnék azt franczia kezekben látni, minthogy az a mi birtokaink mentén fekszik. Úgy látszik, a francziák úgy okoskodnak, hogy ha ők minket hagytak cselekedni Egyiptomban, mi se törődjünk azzal, hogy ők másutt mit művelnek. De a mi külügyi politikánk ezen okoskodásba nem nyugodhatik bele. Madagaskarban és Afrika nyugatán Francziaország saját utait követheti. Nem nagy rokonszenvvel viseltetünk eljárása iránt, de nincs okunk tisztán emberiességi tekintetekből közbelépni. Egészen másként áll a dolog Tonkingban. Lehet, hogy nem messze van az alkalom, midőn külügyi hivatalunknak fel kell szólalnia és ki kell jelölnie azon határvonalat, melyen túl nem tűri Francziaország előnyomulását. Most még nincs erre közvetlen indok, de nagyon lehetséges, hogy ennek is megjön az ideje. A moszkvai koronázás.arról május 29-ki kelettel nagy botrányokat jelentenek. Az egyik távirat így szól: Ma reggel váratlanul az a rendelet jelent meg, hogy az öszszes zászlók, házdíszítmények, világítási készülékek, szóval a koronázási ünnepélyekre készült minden díszítmény a házakról eltávolíttassák. A vasárnap és hétfő közti éjjel ugyanis a kivilágítástól nagyon is korán megfosztott és ezért haragvó néptömegben, melynek nagy része egészen ittas is volt, igen komoly jellegű zavargások támadtak. Egyes embereknek leverték a kalapját, azután a csőcselék verekedni kezdett s a nőket nagy zsivajjal bántalmazta. Mindez az esti ünnepély hivatalos befejezése után történt. Éjfél tájban a csendőröket, kik rendet akartak csinálni, a százezer főnyi tömeg visszaszorította, elverte és kigunyolta. Egy rendőrtisztet kivonszoltak a kocsiból és elpáholták. Midőn a botrány már egyre fokozódott , Gresser rendőrfőnök megjelent, őt is bottal fenyegették. Végre reggel felé a csőcselék még több kihágás elkövetése után szétoszlott. Tegnap már idejekorán karabélylyal felfegyverzett lovas cserkészek és gyalogság zárta el az utczákat. Mindazonáltal este ismétlődtek a kihágások. A rendőri közegeket orditozással fogadták, több sétálót durván bántalmaztak, sőt agyon is ütöttek, másokat súlyosan megsebesítettek. Több zászlót a csőcselék összetépett. Gresser rendőrfőnök táviratilag Moszkvába fordult a belügyminiszterhez s tőle kért további utasítást. A válasz az volt: Szüntessék meg Pétervárott az egész ünnepélyt. Ez azonnal megtörtént. A katonai zenekarok, melyeknek a köztereken kellett volna játszaniok, haza rendeltettek s a házdiszitéseket leszedték. De a Marsmezőn még állanak a bódék s nagy néptömeg jár-kel ott. Gresser rendőrfőnök elrendelte, hogy 3 órakor nagy számú rendőrség menjen a Marsmezőre. * Különfélék. Napirend, junius 1. Naptár: Péntek, junius 1. Hóm. kath.: Jézus szánt szive. Prot.: Nikodém. Görög-orosz: (május 20.) Talalé. Zsidó : (ijar 25.) Rafael. — Nap kel 4 óra 7 perez, nyugszik 7 óra 48 perez. — Hold kel 1 óra 36 perez reggel, nyugszik 8 óra 15 perez délután. Pénzügyminiszter fogad délután 3—4 óráig. Honvédelmi miniszter fogad délután 4— 5 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10- délután 2 óráig. Az országos nőképző egyesület nagy tavaszi mulatsága a Margitszigeten. Országos képtár az akadémia palotájában délelőtt 9—délután 1. Egyetemi növénykert (üllői uton) nyitva van naponkint délelőtt 7—12 és délután 2—7 óráig ünnep- és vasárnapok kivételével. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: term, rajz és népismetár d. e. 9— délután 1. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 8—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert, nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint. Császárfürdőbe hajó indul óránkint. ■V Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik : Budapest főváros közgyűlése. — Különfélék. — Irodalom. — A tározóban : A fekete boszorkány. — Közgazdaság Az 1884-diki orsz. dohány kiállítás. — Közgyűlések.— Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Hajóforgalom. — Idegenek Budapesten. — Időjárási jegyzések. — Meghaltak Budapesten május 30. — Albrecht főherczeg, mint Kolozsvárról jelentik, a mai gyorsvonattal oda érkezik. A főherczeg úgy polgári, mint katonai hivatalos fogadtatás ellen előre tiltakozván, csak az állomási parancsnok fogja várni az indóháznál. Holnap katonai csapatszemle fog tartatni. — Marosvásárhelyről jelentik mai kelettel. A honvéd-sátortáborban szemlére várják Pacor tábornok, kerületi parancsnokot. A gyakorlatok esőben, sárban szakadatlanul folynak. A lovagló tanosztály holnap kezdi meg a 2 havi tanfolyamot. A maros-tordai és a csik-gyergyói birtokosság József főherczeget határszéli szemleútjában magánfogatokkal elébe hajtván, megtisztelni szándékoznak. A XVI. és XXXV. hadtestek a nyár folyamán a brassó-marosvásárhelyi vonalon hadiműveleteket fognak tartani. Androvszky ezredes Plevljéből a 62. gyalogezred 4. zászlóalján»!* —sau-Sm»ide érgezet£_itteni indóháznál udvari váronk»°+ terveznek, mely czélból Tolnay m. k. államvasuti igazgató és Ribáry miniszteri tanácsos itt szemlét tartottak. Hírlik, hogy ő Felsége őszre idejön. — Az iraki művészek társaságának rendező bizottsága a sok tudakozódás folytán kijelenti, hogy a társaság által rendezendő párisi utazásban csak a társaság tagjai s a társaság által meghívandók vehetnek részt. A társaság kizárólag csakis írókat, művészeket és művésznőket hív meg az utazásban való résztvételre. — Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő azon alkalomból, hogy a képviselőház mentelmi jogának megszüntetését megtagadta s Vas megye bizottságának ellene intézett keresetében zaklatást látott, május 27-diki kelettel Bécsből ugyan a megye törvényhatósági bizottságához nyílt levelet intézett. Elmondja, hogy azon példátlan üldözést, melyben őt elveiért Vas megyében egy bizonyos kateka részesíti, már elítélte a megye és az ország közvéleménye. Most a képviselőház is ugyanezt tette. A levél azután így végződik : »S azért bátor vagyok önöket, igen tisztelt uraim, egyre figyelmeztetni : ne méltóztassanak máskor olyan meggondolatlan határozatokat hozni, jobban mondva, ne hódoljanak meg egy vagy más, még oly befolyásos egyén boszuszavának , s ne üldözzék azt, a ki önöknek sohasem vétett, a ki önöket mindig tiszteletben tartotta, s akit önöktől nem választ el semmi más, mint a hazájának sorsa feletti bú és bánkódás.« Mint a Dunántúl írja, Bárdossy László, a szombathelyi törvényszék elnöke, május 22-én azon kérdést intézte Pázmándyhoz, hogy egészségi állapota mikor teszi lehetővé a Széll alispán által ellene indított sajtóperben az esküdtszéki tárgyalás megtartását. Pázmándy arra kérte az elnököt, hogy a tárgyalás az őszre halasztassék. — Bismarck titka czimmel a párisi Figaro legközelebb négy hasábos czikket közölt, mely a következő leleplezéseket teszi: Bismarck herczeg Olaszország s a pápaság kibékitésén fáradozik. Mihelyt az megtörtént, a pápa, mint a papokat üldöző Francziaország ellensége, a hármas szövetséghez csatlakozik mely ez által nagy erőre tesz szert. Akkor azután megkezdődik Francziaország feldarabolása; Olaszország kapja Szavoját, Nizzát s a Dauphinet, s Németország Lothringiát Nancyval s a Franche-Comtét, Belgium Flandriát, Svájcz két határos megyét, Spanyolország Roussilont és Auvergnet, Anglia a csatornában egy kikötőt. Mindez komolyan van a czikkben előadva. A budapest-soroksári helyi érdekű vasút ügyében ma újabb tanácskozás volt Gyöngyösi János osztáltanácsos elnöklete alatt, melyen a m. kir. államvasutak részéről Tolnay Lajos igazgató, Barvics és Storch felügyelők, a közmunkatanács részéről Rupp Imre és Kohlfart mérnök, a fővárostól Gerlóczy Károly, Haris Sándor, Preuszner Henrik, Rózsa Péter, Pest megye részéről Bellaagh Imre t. főügyész, az államépítészeti hivatal képviseletében Reusch Károly, a katonai hatóság részéről Perl kapitány, a közúti vasúttársaság képviseletében Szitányi Izidor, Bossányi László, Jeffinek Henrik és Lőwenstein mérnök s mint jegyzőkönyvvezető dr. M a n d ics mint fogalmazó voltak jelen. Elnök az ülést megnyitván, előadja, hogy miután e vicinális vasút által a budapest-zimonyi vasút közelről érdekelve van, a múlt ülésen végleges megállapodások nem történtek, hanem a közúti vasúttársaság, mint vállalkozó, a kérdés újabb tanulmányozására utasíttatott. Jelinek Henrik titkár emelt ezután szót. A közúti vasút által tett újabb tanulmányok a főváros azon kívánatára irányultak, hogy a tervezett vonal a baloldalról a jobboldalra helyeztessék át. A m. kir. államvasutak igazgatóságának szíves közreműködésével a vállalkozó társulat oly megállapodásra jutott, hogy elvi különbség nem merül fel. Az újabb tanulmányok nem győzték ugyan meg a társulatot arról, hogy e vonal az eredeti terv szerint kiépíthető nem lenne, de miután a főváros hatósága és a közmunkatanács súlyt fektet arra, hogy e vonal a jobboldalra helyeztessék és igy a főváros érdekét jobban megóva látják : a társulat kész erre, habár az igen költséges, s hiszi, hogy ez a főváros által méltányoltatni is fog. A bejárás alkalmával a szemle kiterjesztetvén a jobboldalra is, csak azokra a pontokra terjeszti ki figyelmét , hol a régi és uj terv közt különbözet van. A vonal a soroksári ut baloldalán indul s a 3-dik szelvénynél megy át a jobboldalra; a 26-dik szelvényig akadályok nincsenek s párhuzamosan halad a zimonyi vasúttal. Az erzsébetfalvi állomás a 36. és 38. sz. szelvények közt magánterületen lesz. A 41—47. sz. szelvények közt a zimonyi vasút jelenlegi vágánya oly közel van az országúthoz, hogy a második vágány kiépítése esetén nem volna hely a vicinális vasút részére. Miután azonban a zimonyi vasútra nézve nem kedvező, hogy a második vágánynyal az országútra kijöjjön, a m. kir. államvasutak hozzájárultak ahhoz, hogy a második vágány létesítésére szükséges helyet a létező vágánynak eltolása által nyerjék meg. Ez a megoldás lehetővé teszi a vicinális vasútnak a zimonyi vasúttal való párhuzamos lerakását Erzsébetfalva mentén. Midőn a miniszter a bejárást elrendelte, azt az utasítást adta, hogy minden függő kérdés elintéztessék. Ehhez tartozik , hogy a főváros is nyilatkozzék s az 1880-dik évi XXXI. t. sz. 11. §-ának értelmében adja beleegyezését a közút igénybevételére nézve. Tolnay Lajos, a m. kir. államvasutak igazgatójának nincs kifogása azon végrehajtás ellen, mint azt Jelynek előadta. A második vágányra szánt terület a zimonyi vasút részére ki van sajátítva, csak mintegy 3—400 négyszögméter terület tolandó kisebb a kisajátított területnél, ezt kéri figyelembe venni. Második kérése, hogy a vágányeltolási és az útba eső melléképület áthelyezési költségeit a vasúttársaság fedezze Gerlóczy Károly. Miután a társulat megfelelt azon kívánalmaknak, melyek annak idején a főváros által emeltettek, semmi kifogása sincs. Az útra vonatkozólag azt jegyzi meg, hogy miután a vicinális vasutak 90 évre engedélyeztetnek s előre nem tudható, nem kell-e majd a soroksári országutat a kocsiforgalom miatt kiszélesíteni, a vasúti vágányok ne képezzenek oly akadályt, mely nagy financziális nehézséggel volna legyőzhető,s azért a vágányok szükség esetén való áthelyezését a társulat viselje. Szitányi Izidor a közúti vasúttársulat készséges hozzájárulását ígérte meg a tett kívánalmakhoz. Rupp Imre a második keresztezés mielőbbi megszüntetését hangsúlyozta. Reuschl Károly az államot kiszélesítési költségét is a társulatra hárítja. Mindezek elfogadása után elnök konstatálta, hogy az újonnan kidolgozott terv ellen kifogás nem emeltetvén, az a miniszternek elfogadásra ajánltatni fog. Ezután a részletekre tértek át, melyeknél semmi nehézség sem forogván fenn, a jegyzőkönyv aláíratott s a tanácskozás véget ért. — A felső-torontáli kármentesítő társulat f. hó 28-án tartotta évi közgyűlését Nagy-Kikindán. Az ülésen Hertelendy József főispán elnökölt. Tárgyalták a választmány javaslatát a két milliós kölcsönből fenmaradt 100.000 írtnak kamatainak és egyéb járulékainak fedezhetése czéljából eszközlendő kétszáz- ózvaid forintos kölcsönnek az állampénztárból való felvételére nézve. A javaslatot rövid vita után elfogadták. Elfogadták Hajdú Gyula társulati főmérnöknek terveit a Tisza-Maros védtöltésekre nézve, ezek szerint az építési költség 1.200.000 fitot tesz. A felső torontáli és a Temes-Béga társulatok között lévő demarkaczionális vonalak tárgyában a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumhoz felterjesztést intéz a társaság, melyben kérelmezni fogja ama községek területeinek kihasítását, amelyek az ártérfejlesztés alkalmával a Temes-Béga társulat árterébe nem vétettek fel. A felfüggesztett Zsarnay Győző czimzetes kapitány fegyelmi ügyében meglepő fordulat állott be. Ugyanis Thasz Elek főkapitány a fegyelmi eljárást felfüggesztette és Zsarnay ügyét áttette a fenyező törvényszékhez. E fordulatot az a körülmény idézte elő, hogy a fegyelmi vizsgálat folyamán oly adatok kerültek napfényre, melyekben a büntető törvénykönyv 479. §-ába ütköző büntetendő cselekmény jelenségei láthatók, a fegyelmi szabályok pedig azt rendelik, hogy ha a fegyelmi vizsgálat folyamában oly körülmények merülnek fel, melyek a büntető törvénykönyvbe ütköznek, az iratok átteendők a fenyítő törvényszékhez. Az idézett §. kimondja azt, hogy az a közhivatalnok, aki a reá bízott hivatalos titkot elárulja s ez által másnak kárt okoz, büntetendő cselekményt követ el. A fegyelmi ügyben csak a törvényszék végleges határozata után fog a főkapitány ítéletet hozni. — Henri Riviére, a hős franczia katonatiszt, ki legközelebb Tonkingban, Hanoiban a becsület mezején veszté életét, tudvalevőleg igen előkelő franczia iró is volt s olvasóink még bizonyára emlékeznek ama sok szép elbeszélésre, melyeket tőle lapunk is közölt. A párisi irók társasága legutóbbi, május 28-iki ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy gyűjtést indít, melynek eredményéből a jeles írónak és hős katonának Párisban emléket állít. A társaság a gyűjtést ezer frankkal nyitotta meg. — A Silberer-Heydebrand párbajügyben, mint nekünk Bécsből távírják, ma tartották meg a végtárgyalást. Tudvalevőleg Heydebrand és Silberer Vik(,,» A *.- fol,ri,41 ViA 15.«- 1»------“ v*a**-*j párbajt vívtak. A párbajra a Sportzeitungban megjelent és Heydebrand sportoró ellen intézett támadások szolgáltattak okot. Heydebrand fia, Heydebrand Detlev szolgálaton kívüli porosz főhadnagy ezen czikkek következtében Guttmann Gyula és Grotta Frigyes által párbajra szólította fel Silberer Viktort, a Sport Zeitung kiadóját, ki Ernst Györgyöt, a Sport Ztt. szerkesztőjét és Zubovics Fedor főhadnagyot kérte fel segédkezésre. A párbaj egy pozsonyi lovardában történt meg. A háromszori golyóváltás alkalmával Silberer Viktor jobb térdekalácsában megsebesült. Az osztrák büntető törvénykönyv szerint az olyan párbajok, melynél a büntetendő cselekmény alanya öt évnél nagyobb fogság büntetéssel nem sújtható, négyes kollégium által ítélendő el, így került az ügy a bécsi fenyítő törvényszék elé. A tárgyalást Gross tervszéki bíró vezette. Zubovics főhadnagy, aki a vizsgálat folyama alatt hivatkozván arra, hogy ő magyar állampolgár, s így az osztrák bíróság által el nem ítélhető, minden hozzá intézett kérdésre »nem tudom»-mal felelt. Ma azonban válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, s szavait mindannyiszor nagy derültség követte. Elmondta, hogy hogyan vezette tévútra Pozsonyban azokat, akik kérdezősködtek tőle, hogy miért jött a régi koronázási városba. Azt a hírt terjesztette, hogy a pozsonyi lovardában produkálni akarja magát, meg akarja mutatni, hogyan tudja szőrmentén megülni a lovat. A bíróság Heydebrand-ot hat heti, Silberert-t négy heti, s Guttmann, Grotta és Ernst párbajsegédeket pedig két-két heti börtönre ítélte. Zubovics Fedort pedig, ki mint magyar állampolgár a magyar bíróság által lesz elitélendő, a bíróság fölmentette. A különfélék folytatását lásd a mellékleten. A bukovinai magyarok javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Csütörtökön kimutattunk 35.275 frt 81 krt és két húszast, amely összegnek még kezeink közt levő részét, 1387 frt 8 krt a mai napon átadtuk a csángók segélyezésére alakult bizottság 1. pénztárnokának, az itt következő elismervény tanúsága szerint : Nyugta. 1387 frt 8 krt, azaz ezerháromszáznyolczvanhét forint és 8 krt a csángók javára a Pesti Napló szerkesztőségétől a mai alálirt napon átvettem. Budapest, 1883. május 31. Sztupa György, mint pénztárnok. Újabban adakoztak : Remenyik Ede, a jolsvai takarékpénztár elnökének gyűjtése..........................24 frt — kr Összesen : 35.299 frt 81 kr és két huszas. * Renmyik Ede gyűjtéséhez Jolsván egy társas vacsorán járultak: Remenyik Ede, Glós Pál, Glós Dezső, Takácsy Károly, Zirbesz Lajos, egyenkint 1 frtot, Markus Aurél, Hoensch Géza, Remenyik Károly, Bazilidesz Gusztáv, Bazilidesz Samu, Ratkovszky Árpád, Vietórisz Sándor, ifj. Remenyik Ede, Müller Lajos, Rudnay Lajos, Várady Sámuel, egyenkint 50 krt, Petényi Sándor 1 frt, Fischer János, Zalánffy István, Mészáros Géza, egyenkint 50 krt, Remenyik Pál, Madarász Soma, ifj. Porubszky Imre, egyenkint 1 frtot, Sztriska Samu, Szikora András, Koch Imre, Rudnay Károly, Novák Sámuel, egyenkint 50 krt. Jólsvai takarékpénztár 3 frtot. Többen kisebb összegekben 2 frt 50 krt. Összesen 24 frt. Az Udvarhely megye községeiben történt gyűjtéshez járultak : Etéd községből 8 forint 53 kr. Siklód községből 5 forint 34 kr. Szolokma községből 2 forint. Erked községből 2 forint 91 kr. Csekefalva községből 3 forint 40 kr. Szt.-Ábrahám községből 5 frt 30 kr. M.-Andrásfalva községből 2 frt 22 kr. Kis-Solymos községből 4 frt 62 kr. Gagy községből 2 frt 29 kr. Kétoláhfalu községből 2 frt 10 kr. Vágás községből 2 frt. Doba községből 2 frt. Béta községből 1 frt. Paraja és Felső-Sófalva községből 11 frt 30 kr. Oroszhegy községből 2 frt 37 kr. Korond községből 1 frt 40 kr. Atyha községből 3 frt 50 kr. Bethfalva községből 1 frt 10 kr. Kiskede községből 2 frt 92 kr. Rugonfalva községből 80 kr. Nagy-Kede községből 1 frt 80 kr. Alsó-Siménfalva községből 3 frt. Orbob Sándor körjegyző 38 kr. Kisbaczon községből 3 frt 50 kr. Magyar- Hermány községből 1 frt 82 kr. Bibarczfalva községből 1 frt 57 kr. Rénos községből 2 frt 14 kr. Lővéte községből 12 frt 4 kr. Jakab Gyulától 11 kr. Svarcz Jakab gyűjtéséhez járultak : Svarcz Jakab 2, Albert Dénes 1, Szinnay 1, Retezár János 2, Flatt Károly 1, Szlávy Olivér 5, Brachfeld József 5, Einborn Márton 1 forint. Waldstätter József 50 kr. Weinberger Lajos 20 kr. Barna Zsigmond öngyilkossága. A szerencsétlen véget ért tanácsos szomorú esete mindenfelé a legélénkebb részvétet keltette. Az öngyilkosság híre villámgyorsan terjedt szét, és a fejétől megfosztott családhoz egymásután érkeztek a részvétnyilatkozatok. Ama hír, mintha a sajnálatraméltó özvegy Kassán lett volna, midőn férje a végzetes lépést elkövette, valótlan. Barna Zsigmondné só utcza 14. szám alatti lakásán értesült a gyászesetről, és a puszta hit is sokkal inkább lesújtotta őt, semhogy elég erős lett volna férje holttestét megszemlélni, mely különben még a dél folyamán a köztemető halottas házába szállíttatván, ravatalra helyeztetett. Az öngyilkosnak nejéhez írott levele is minden sorában beszámíthatlan elmebeli állapotról tesz tanúságot. A délután folyamán a családnak a fővárosban lakó tagjai összegyűltek az elhunyt tanácsnok lakásán, és fogadták a fájdalmukban osztozó barátok és ismerősök látogatását. A látogatók közt voltak Ráth és Kamermayer polgármester urak is. A temetés ideje még nincs pontosan meghatározva, mivel a vidéken lakó rokonok távirati úton szólíttattak a fővárosba, és ezeket okvetlen be fogják várni. Holnap a holttestet felbonczolják. A mai fővárosi közgyűlésen Ráth Károly főpolgármester a fájdalom őrzésétől elfátyolozott hangon jelente be, hogy Barna Zsigmond tanácsos ma d. e. X/411 órakor az új városház középítési hivatalában golyót röpített agyába. Tette elmezavarodottságnak tulajdonítható. Már néhány napja halála előtt nagy lelki nyugtalanságot árult el s minduntalan üldözésről, rendőrségi kémkedésről s a főváros egyesülése előtti régi hivatalos pecséteknek eltűnéséről beszélt. Meleg szavakkal emlékezik meg róla az elhunytnak kitűnő érdemeiről s vas szorgalmáról. Barna már 1848-ban a városnál szolgált s belépett a főváros által felállított honvédzászlóaljba. A szabadságharcz lezajlása után Szatmár megyébe menekült, honnan később ismét pestvárosi szolgálatba lépett. A két város egyesítése előtt főjegyző volt s az egyesítéskor szerénysége nem engedte, hogy tanácsnoki állásra pályázzon, hanem csak a főjegyzőségre nyujtá be folyamodványát, mely állásra meg is választották. Indítványozza, hogy elhunyt felett őszinte mély részvétnek kifejezés adassék jegyzőkönyvileg s gyászba borult családjához részvétír-f :^+á^toasék és egyúttal * lovarosi bizottsági tagokat, hogy az elhunytnak temetésén megjelenjenek. A közgyűlési tagok soraiban a gyászeset bejelentése láthatólag a legteljesb részvétet keltette fel. Barna tanácsnok levele, melyet Ráth Károly főpolgármesterhez intézett, minden kétséget kizár arra vonatkozólag, hogy Barna Zsigmond az öngyilkosságot elmezavarban követte el. Elmezavarodottságának eredete ismeretlen s a hozzá legközelebb állottak sem tudják azt olyan körülményre visszavezetni, mely azt felkelthette. Ráth főpolgármesterhez írott levelének gondolatmenetén, mint tragikus véget ért életének rossz szelleme, mindenütt a régi pestvárosi jegyzői pecséttel s elveszett régi iratokkal találkozunk. A pecsét — mint ő írja — egy ízben elveszett, azután megkerült íróasztala egy fiókjában. Sokat tusakodott magában, hogy átadja-e a polgármesternek, de nem merte, mert fegyelmi vizsgálattól félt. S ez az egész pecséthistória agyrém volt, mert ha elveszett is az a pecsét, annak semmi fontosságot tulajdonítani józan fővel nem lehetett. Legfeljebb mint régiség bírhatott becscsel. S mégis — úgy látszik legalább a levélből — ez okozta élete szerencsétlenségét. Annyira mániájává vált, hogy az utóbbi években mindig azon tépelődött. Tavaly húsvétkor koloszvári rokonai látogatták meg. Együtt sétált velük az utczákon s azok kifejezték előtte, hogy milyen általános tisztelet tárgya lehet ő, mikor annyian köszönnek neki. Barna megemlékezik erről a főpolgármesterhez írott levelében s mint írja, rögtön a pecsétre gondolt. Akkor gondolt először rá, hogy öngyilkos legyen. Hogy üldözési mániában is szenvedett, levele végpasszusából bizonyos. E mánia az utóbbi napokban erőt vett rajta. A főváros tegnapi közgyűlésén történt, hogy Kovács Károly törvh. biz. tag, különben I. ker. rendőrkapitány, interpellácziót intézett a polgármesterhez. A mint felállott, Barna tanácsnok, ki az előadók padsorában ült, izgatottan ugrott fel helyéről s elhagyta a gyüléstermet. A melléje beosztott Kun Gyula jegyzőtől kérdezősködött később, hogy Kovics miért interpellált. »Az éjjeli csendháboritásokról szóló szabályrendeletet sürgette« — felelt neki Kun. »Akkor jól van« — mondá fellélegzve, mint akinek nagy teher esett le a szivéről — Barna. Ez üldözési mániát talán az költötte fel benne, hogy nem régen a főpolgármesternél följelentést tettek ellene. Ez tény, de a följelentés alaposságát illusztrálja az, hogy a följelentő kilétét máig sem sikerült kinyomozni, bár a följelentő irat névaláírással el van látva, de olyan nevű embert, ki a följelentés ódiumát magára vállalja, nem lehetett felfedezni. Barna Zsigmond 1829. febr. 8-án született II.Károlyban, atyja gimn. tanár volt. Elemi és gimn. iskoláit N.-Károlyban, a bölcsészetet Szatmárit és Pécsett végezte. 1848-ban a pesti egyetemen orvosnövendék volt s innen lépett be, mint második önkényes, az I. honvédzászlóaljba. Az egész hadjáratot végig küzdötte; a télit Görgey alatt, a nyárit a VII. hadtestben Pöltenberg alatt. Világosnál mint főhadnagy tette le fegyverét. Zászlóaljának egy ütközetéből sem hiányzott. Gyuláról mint foglyot Aradra vitték , ott besorozták az 1. sz. morva cs. kir. ezredbe. Itt 1851. deczemberig szolgált, Toskánában. Ekkor szembaja miatt elbocsátották. 1861-ig II.Károlyban volt aljegyző. Ekkor jött fel Pestre, hol mint városi aljegyző kezdte meg működését. 1868-ban nősült meg. 4 serdületlen árva siratja tragikus halálát.