Pesti Napló, 1884. január (35. évfolyam, 1-32. szám)
1884-01-01 / 1. szám
1. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athénjeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Cm1oTAc^ IQQ^ FaíÍjÍ IfjÚttár 1* Reggeli kiadás. 35. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Áz esti kiadat póttal különít tudáséért felOlfizetés ér negyedenként 1 f< Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhivás a PESTI NAPLÓ 1884. 35-dik évfolyamára. A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, s különösen figyelmeztetünk arra, hogy este is egy egész nagy irén, teljes lapot adván ki, már esti kiadásunkban nyomatjuk le a teljes tudósítást az országgyűlés üléseiről és sok egyéb közleményt, melyet más lapok csak másnap reggel közölhetnek. Ez a Pesti Napló olvasóira nézve, az értesülés gyorsaságát illetőleg, egy egész napi előnyt biztosít. Hétfőn reggel rendkívüli számot adunk ki, valahányszor a tárgyhalmaz megkívánja, lapunkhoz mellékletet csatolunk. Folytonosan két regényt közlünk, a legkitűnőbb íróktól. Munkatársaink díszes köre ugyanaz marad, mint eddig volt, politikai vezérczikkeink legnagyobb részét ezután is b. Kaas Ivor s ifj. Ábrányi Kornél fogják írni. Előfizetési áraJs:: (a reggeli és esti kiadásra, és a hétfő reggeli rendkívüli számra) Egész évre .................24 frt. Félévre ............... 12 » Évnegyedre ............... 6 » Egy hónapra............... 2 » Az előfizetési árak magukban foglalják a lap díjtalan kézbesítését a postán, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Az esti lap postai külön küldéséért havonkint 30 kr fizetendő. Az előfizetéseket korán kérjük megtétetni, hogy az újévi összetorlódás miatt a lap megküldésében késedelem ne történjék. gyy* Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Vidéki megrendelésekre a postai utalványokat ajánljuk. A Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, decs. 31. Legyen üdvöz hazánk ege alatt a király és népe. Békében dolgozhasson mindenki. Szerencse, boldogság és gazdagság legyen jutalmunk. Isten áldása szaporítsa és gyarapítsa a magyart s adjon neki hatalmat ellenségei felett. Ne pusztuljon családja, egészsége, ereje, földje teremjen bőven, pénze legyen sok, gondja kevés; erkölcse legyen szilárd, haladása gyors, kormánya jobb. Sepbi meg ne bánja, hogy Magyarországon született s ne keressen magának hazát idegen öldön. Az uj év egyetlen napja se bánja meg felkeltét lenyugtakor, uj örömre ébredjen reggel, hálával szálljon pihenésre az este. Az 1884 az esztendők sorában dicsőnek és bldognak jeleztessék Magyarország késő töénetirói által. Ne éljünk hiába, ha Isten és a nemzet úgy akarja, sorsunk javulását kérül reméljük, eszközöljük. A múlt év kinek jó, kinek rossz vala. Nagy csapás nem érte az országot de szerencséből is kevés jutott. Átéltük a Tisza-kormány sovány esztendei közül ez volt a nyolczadik. Sivár volt teste, lelke, Magyarország politikája hátrament, népe fogyott, csak Amerikába ismét 16.053 ember vándorolt ki, s hány ment Oláhországba, Oroszországba, Bécsbe? Nem sok termett, annak se volt ára, az ipar tengett, a kereskedés pangott. Már a nép lázong, de a kormány semmibe veszi a nemzetet, a közállapotokon ront, nem javít, mindent feláldoz uralma fentartásának. Meddig tart még e könnyelműség? A nemzet választani fog: akarja-e még tovább tűrni az erőszakot czél nélkül, vagy inkább szereti-e a valódi szabadságot, mely nagy eszméket követ? A gondolat nélküli minisztérium léte forog koczkán. E minisztérium a képviselőházat is, s utóbb magát a nemzetet elszoktatta a gondolkozástól és lemondásra bírta a cselekvésről. Minek törjük eszünket hiába a hon boldogitásán, mikor úgy sem használ semmit, mondották sokan, kik a közéletben szerepelni hivatvák. Beatus ille, qui procus negotiis. S a nemzet lemondása fokozta a kormány önkényét. De ezen önkény nem volt ész által megtermékenyítve. Nemes ambiczió nélkül a hatalom önzése jogosulatlan. A kormány csak tapos, nem dolgozik. Hol vannak mindenhatóságának alkotásai ? így uralkodni, mint Tisza: visszaélés egy nemzet összes tehetségével. Mekkorát lehetne építeni akkora erővel, tizenhat millió ember eszével és kezével! De hiányzik az építőmester. E kormány zsibbasztólag hat az emberekre, hogy a társadalom se fejti ki azon tevékenységet, melyre képes; mintha malomkő nyomná, úgy fekszik a kormány teherképen a nemzeten. Csak a gonosz szenvedélyek terjednek e nyomás alatt, mélyen alant a nép legalsó rétegeiben, mint Vulkán sziklái alatt a mozgó földrengés. Mindenki hallja tompa hangját, de senki sem gondol vele. A belügyminiszter a főispánok jelentéseit olvassa. A párt, mely többségben van, nem szabadelvű és nem konzervatív. Sem a nemzet szabadságát nem mozdítja elő, sem az állam jogait nem konzerválja. Az csak kormánypárt, a legközönségesebb értelemben. Gratulálhatnak egymásnak, méltók egymáshoz. De mivel érdemelte e nemes magyar nemzet, mit vétett ez ártatlan jó nép, hogy így elkínozzák ? Ne tűrje és menekülni fog. Nincs pótolhatatlan ember a világon, csak ráfogják. III. Napóleonról mondották és Gambettáról, hogy Atlaszként vállaikon hordják a világot s leszakad az égbolt, ha elbuknak és nem szakadt le. Minden órát felvált egy következő óra és minden embert egy más ember. Ha a nagy lángész kialudván, nem oltja ki magával a napfényt, a középszerűség ha van, hát van, ha nincs, hát nincs. Létjogosultsága nem több, mint hogy élni akar, vezérelve: j’ y suis, j’ y reste. Ha a nemzet ebben megnyugszik, maga lássa; ha neki ez politikának és kormány - princzipiumnak elég, tűrje a nyomást és megaláztatását; ha nagyobbra törekszik, szedje erejét össze s követeljen magának olyan kormányt, mely nagyra vezesse. Olyan kormányt fog kapni, aminőt akar. A többi a viszonyoktól függ és a szerencsétől. Mert nem állunk elszigetelten a világon, hanem az európai államok közepén s a 19-ik század végén élünk, szolidaritásban a nyugati czivilizált társadalommal Ehhez kell alkalmazkodnunk, nem feladva, de fejlesztve nemzeti sajátságainkat. Amely vihar Európát éri, az nem kerüli el Magyarországot, eső és meleg napsugár egyszerre adatik nekünk és szomszédainknak. Magyarország kis tényező Európában, de tényező, ha magát érvényesíti, Európa azonban nagy tényező a magyar politikában mindenesetre. A szerencsét még senki sem definiálta, a bölcselők létét tagadják, de minden okos ember hiszi, hogy van, mert a tapasztalás ezt bizonyítja. Szerencse nélkül nincs siker, szerencsével minden könnyebben sikerül, azért újévre mindenki szerencsét kíván magának és kedveseinek. Mi is az országnak azt kívánunk, nem tudjuk mire mindenre. Tisztelt olvasóink is fogadják szíves szerencsekívánatainkat. Hisz mi régi jó barátok vagyunk s mindennapos vendég a háznál. Nehezen nélkülözhetnők egymást. Tartsa meg hát Isten jó egészségben e sorok minden olvasóját s adjon neki több örömet, mint a mennyit kíván. A hazára pedig virradjon igazán boldog uj esztendő. Budapest, decz. 31. Az újévi üdvözlés Tisza miniszterelnöknél, illetőleg az ezen alkalomkor elmondandó beszédek, mint hírlik, politikai jelentőséggel fognak bírni. A szabadelvű párt szónoka, gr. Bánffy Béla beszédében, — mely azon reményt fejezi ki, hogy az általános képviselőválasztások alkalmával a nemzet nagy többsége Tisza Kálmánnak bizalmat fog szavazni—hangsúlyozni fogja a főrendi ház reformjának szükségét s az antiszemitizmus elleni erélyes küzdelmet, illetőleg az antiszemitizmus leveretését. Tisza miniszterelnök mindkét ügyről tüzetesen fog szólani. A főrendek körében észlelhető élénkebb mozgalom jelenségeit, illetőleg azt, hogy számos főrendű tag kikéri meghívóját, a Bud. Kort. éjjeli kiadása is fölemlíti. A kőnyomatú lap még azt teszi hozzá, hogy a meghívó levelek különösen a főrendiházi ellenzék által kéretnek, de az illetők ezzel el fognak késni, mert a kérvények a belügyminisztériumba küldendők s a belügyminisztérium azután az illetékes hatóságtól beszerzik megfelelő adatokat, és a kérvények csak ezután jutnak a királyi kabinetirodába; — mindez pedig bizonyos időt igényel. A főrendiház hármas bizottsága a képviselőháznak a keresztények és zsidók egybekeléséről szóló törvényjavaslatára vonatkozó második üzenetet valószínűleg már január 10-én tárgyalni fogja. A Bud. Korr. azt is mondja, hogy a konzervatívok, mint egyik korifeusuk kijelentette volna, most akarják Tisza Kálmánon megboszulni a 67-diki kiegyezést. Ez kissé badar beszéd, mert a 67-diki kiegyezést, mikor megalkották, Tisza Kálmán ellenezte, most hogy’, megvan, meghamisitja. Tisza Kálmánon nem lehet megboszulni a 67-diki kiegyezést! A pápa karácsonyi beszédét esti kiadásunk közlötte. A pápai udvar hivatalos lapja, a Moniteur de Borne, kommentárral kíséri e beszédet, mely kommentár teljes figyelemreméltó. A kommentár szerint a pápa beszédében Magyarországra, illetőleg a keresztények és zsidók közötti házasságot illető magyar javaslatra is czélozott s e tény tán megérthetővé teszi most már Haynald bibornok római tartózkodásának indokait. A pápai hiv. lap kommentárja így hangzik: »Első ízben emelt XIII. Leo nyilvános beszédben panaszt, hogy még a katholikus nemzetek közt is az ellenségeskedés szelleme mutatkozik, mely arra irányul, hogy az egyház társadalmi befolyásától megfosztassék, hogy jogaiban rövidséget szenvedjen s hogy föladata mind jobban megnehezittessék. E szavak jelentősége igen súlyos. Ez az első nyilvános vád azon rendszeres üldözés ellen, melynek az egyház bizonyos katholikus országokban kitéve van, s amely annál veszélyesebb, mert a tiszteletnyilvánitások álarczát ölti magára. Nevezetesen Magyarországon, Spanyolországban és Portugáliában emelkedtek nehézségek; e pillanatban még jelentéktelenek, de nemsokára aggasztó kiterjedést vehetnek. XIII. Leo tehát, hogy ez ellenséges áramlatot mindjárt kezdetben föltartóztassa, ünnepélyes intést tesz közzé, amely ha tartózkodó és diskrét formában jelentkezik is, mit sem veszít jelentőségéből. Mindenekfölött Francziaország fogja megérteni ama kényes figyelembevételt, mely ez első tiltakozással együtt járt. XIII. Leó a vallásellenes radikalizmus növekedése daczára még egyszer kímélte Francziaországot. De a szent atya czélzása mégsem maradhat észrevétlen; beveztését jelzi a vallási kérdés uj fázisának, uj világot vet a szentszéknek a franczia kormányhoz való viszonyára. Reméljük, hogy ez első intés nem marad visszhang nélkül s meg fogja hozni a maga gyümölcseit. Mindenekelőtt azonban utalt XIII. Leo azon naponkint rosszabbuló helyzetre, amely az egyház fejének saját székvárosában teremtetik. Melyik pápa szerette őszintébben és mélyebben Olaszországot, mint XIII. Leo? De minél több jelét adja szeretetének és rokonszenvének országa iránt, minél jobban igyekszik, azt igazi nagysága útjára visszavezetni, annál jobban látszik dühöngeni ellene egy szakadár szövetség s kétszerezi támadásait a pápaság ellen. XIII. Leó nem akarja a háborút; amit kíván, az a félreértések megszüntetése és viszályok lecsillapítása, melyek a két hatalmat elválasztják, végre a békés, gyümölcshozó egyesülés, amely még üdvösebb a társadalomra, mint az egyházra nézve.« A bosznia-herczegovinai eseményekről írja a Pester Lloyd: A bécsi lapok legutóbbi közléseinket azon megjegyzéssel kifogásolják, hogy e hírek részint egy »előbbi időszakra« vonatkoznak, részint »nem szabatosak.« Erre kijelentjük a következőket: Az illető hírek oly tiszt leveléből vévék, kinek már állásánál fogva az okkupált tartományokbeli helyzetről értesítve kell lennie. Egyenesen megjelöli az ötödik századot Mostarban, mint olyat, melynél a szökések előfordulnak. Ezt a századot pedig csak nem rég az őszi ujonczozás alkalmából alakították újjá. Nem talál tehát, ha ezen szökési eseteket azokkal akarják összezavarni, melyek már a múlt évben történtek. A mi továbbá a lázadó bandák általunk jelentett erőszakosságait s összeütközéseit a czirkáló őrjáratokkal illeti, az egyik esetről — az ujonczozásra menő ifjú Csengics bég meggyilkolásáról — azt mondják, hogy azt már jelentette a Nemzet. Igaz! De ez egy eset mellett egész csomó más eset volt, melyek mind, mint a bécsi dementik is elismerik, októberben s nov. első felében történtek s melyekről eddig egy lap sem közölt hírt. S ha a kommüniké azzal vél bennünket letromfolni, hogy Kállay miniszter, habár csak kumulative, érintette ez eseteket a delegácziókban, úgy arra figyelmeztetjük az illetőket, hogy gonosz ellenmondás van benne, ha elismerik, hogy e balesetek nov. 15-éig érnek, mert Kállay nov. 6-án tartotta beszédét. Hogy ő excziája már nov. 6-án megemlékezhetett volna az eseményekről, melyek az azután következő nyolcz napon történtek, azt a közös pénzügyminiszter nagy tehetségei iránti minden tisztelet mellett sem igen hihetjük. Hogy egyébiránt az utolsó hat héten — nov. 15-ke óta — újabb összeütközések nem történtek, azt levelezőnk nem tagadta. Ellenben hangsúlyozta, hogy az állomás-parancsnokok kénytelenek az utak biztosítására folyton czirkáló őrjáratokat kiküldeni. És ezt a bécsi lapok dementije is világosan megerősíti. Egyébiránt mi e tényeknek nem tulajdonítottunk túlságos súlyt, hanem szó szerint azt mondottuk, hogy az előbbi viszonyok utóbajainak tekintjük őket, melyek azonban mégis arra intenek bennünket, hogy állásunk az okkupált tartományokban ma még nagyon exponált. Talán nem igy van ? A mit végül a krivoscziaiakról mondottunk, arról a félhivatalos bécsi czáfolat — éppen úgy, mint az, melyet mi vettünk — teljes hallgatást követ. 1883. — decz. 31. Silány egy esztendő lesz ez a lealkonyodott 1883-ki év mindenekfölött anyagi tekintetben. Gyenge termése az 1882-ki évhez képest, egyre csökkenő gabonaárak, kedvezőtlen export-viszonyok elegendő rossz mozzanatok az olyan, mind hiába, mégis csak túlnyomólag agrikál országban, mint a mienk. De közgazdasági saját gyengéinkhez járult sok mindenféle külső baj, mely a javulást fölülkerekedni nem engedte. A franczia bel- és külpolitikai viszonyok, az egyiptomi hadjárat és utána a kholera, a Németország és Oroszország közti viszonynak feszegetése, azután Tonking esete, mind olyan külpolitikai momentum, mely időről-időre nyomasztólag hatott az üzleti viszonyokra. Tetőpontjára hágott az üzlet elakadása, mikor a tiszaeszlári per nyomán itt Budapesten, majd túl a Dunán több helyütt zavargások keletkeztek, azután Horvátországban tört ki a forrongás és azok elfojtására rendkivüli eszközökhöz kellett folyamodni. Az állami hitel ekkor sülyedt legmélyebbre s azért hosszú időre el kellett napolni az aranyrente konverzióját, melyet a konzorczium tavasszal ismét felkarolt vala, nem A PESTI NAPLÓ TÁRCZJA. — Január 1. — Ej évre. Szilveszter estéjét üljük, a múlt ész uj esztendőről beszélgetünk. Mily sok reményt viettünk el a múló esztendővel — sok reményt, de sm mindent Jenne a világból, ha solpnosan nem i múlt év társadalm eseményeit. .. reporter-módra.m rázkódtatásokon me keresztül. Botrány botrányt, esemény eseményt t, s a lapok majd mindennap referálhattak szenzáczi dolgokról. Az úgynevezett ugorka-évadnak hire-haja sem volt, a reporter agrója felszállt, az olvasó község pedig szaporodott. Lássuk hát, mi minden törtt. Első helyen említjük fel, hogy a kilyi udvart többször volt szerencsénk körünkben üdzölni. Az év elejét Budapesten, az év közepének egrészét pedig Gödöllőn töltötték. De fájdalom, a reény, hogy a trónörökös pár állandólag Budapesten fekszik le, ez a remény nem valósult. Az év nem valami örvendetes reményet köszöntött be. Meghozta az árvizet, mely untén az egész Duna és Tisza mentét fenyegette s őr városát hullámsirba temette. A szép város nagyésze viz alatt állt, száz meg száz ház omlott össze, s emberélet esett áldozatul. Nemesszivü emberbarát áldozatkészsége, derék honleányok siettek a nyomorny kilétére. A veszély elmúlt, de a sebek, melyeket lefolyt esztendő ütött a derék magyar városon, ss nem hegedtek be. A zsidóellenes mozgalmak már tavaly haltak meg Pozsony megyében, de a büntető igazságnak ez év elején emelhette fel megtorlásra a kezét, anuár 20-án a pozsonyi törvényszék ítéletet mondottseklészi zsidóellenes mozgalmak vezetői felett. Másnap vastag, kövér betűk két borzas katasztrófáról tettek jelentést. A Cymbria gőzö Borkum mellett elsülyedt, a Pacific-vasút gyarmata pedig lezuhant a töltésről. Mindkét szerencsésség számos emberéletet oltott ki. A csalások, bukások, szökések krónikája több nevezetes esettel szaporodott. Horváth Gyul volt budapesti ügyvéd több ezer forint elsikkasztás után megszökött s meg sem állt, mig Chicagóba nem ott. Onnan azután levelet irt azoknak, akiket megcsalt, hogy majd ha teheti, megfizeti tartozásait. A millenium ügyében Kaas Ivor báró mozgalmat indított meg. Az írói körben január 26-án előterjesztést tett, mely nagy tetszésre talált. Az akadémia két ízben is foglalkozott amaz év meghatározásával, amelyben őseink Európába jöttek és államot alapítottak, de az osztály nem tudott a pléniummal megállapodásra jutni, s így az ügy még mindig függőben van. Január 27-én nagy vasúti szerencsétlenség történt Oravicza és Majd közt a temesvár-orsovai vonalon. A pusztító vihar leseperte a száguldó vonat egy részét a töltésről. Hét kocsi a mélységbe zuhant. Január végén megpendítették az országos kaszinó eszméjét, mely előbb gentry-kaszinó akart lenni. Okot erre a nemzeti kaszinónak közgyűlése szolgáltatott, mely a beiratkozási díjat tetemesen felemelte, s úgyszólván elkülönítette magát a középosztálytól. A zsidó-ügy mind élesebben lépett fel. A tiszaeszlári per lázban és izgatottságban tartotta a kedélyeket. Egyes lapok egész agitácziót folytattak a zsidóság mellett és ellen. A mozgalomnak sajnos eredménye lett. A parlament is többször volt kénytelen vele foglalkozni. Iglón Rosenberg Bertalan és Lővy Mór megpendítették a magyar országos zsidó egyesület eszméjét, s január 25-én felhívást intéztek az egyes hitközségekhez. A mozgalom egész röpirat-irodalmat támasztott, de a megjelent munkák csak napi érdekűek voltak, s nem nagy tárgyilagossággal szóltak a kérdéshez. Kivételt képez Acsády I. röpirata a Zsidó és Nem zsidó magyarokról, mely méltó feltűnést keltett. így érlelődött a zsidó-ügy a tiszaeszlári per tárgyalásáig, melyről majd alább szólunk. A folyó évben jelentek meg Kossuth Lajos nagy hazánkfiának levelei, melyekben megköszönte a vidéki törvényhatóságok Szerencsekivánatait. A levelek mindegyike valóságos irodalmi gyöngyszem. Nagy hazánkfiának a Pesti Naplóban közzétett czikkei nagy feltűnést keltettek országszerte. S ha már a Pesti Naplóról szólunk, lehetetlen fel nem említenünk azt a nagy társadalmi mozgalmat, melyet lapunk az esküdtszékek felállítása tárgyában megindított. Vidékek, városok siettek a mozgalomban résztvenni, s a Pesti Napló számos kiváló jogi tekintély nyilatkozatát közölhette az esküdtszékek mellett. Február elején Bécsből érkeztek botrányos hírek a Kaminszky-Schwarz-féle zenzácziót keltő perről, mely miatt az osztrák reichsrath egészen felzúdult és Kaminszky kénytelen volt mandátumáról lemondani. Február 5-én Zágrábból földrengés híre érkezett, de a veszély nem volt nagy. A zágrábiakat ennél jobban megdöbbentette a muraközi iskolák tárgyában megindult mozgalom, mely szintén a Pesti Naplótól indult ki. Az első czikk febr. 5-én jelent meg. Az agitácziónak egyelőre azon eredménye volt, hogy a kormány bizottságot küldött a Muraközbe, tanulmányoztatta az ottani iskolaügyet és állami iskolákat állít. Február 15-én nagy port vert fel az a hír, hogy a kormány Makóról elteszi a megye székhelyét Szegedre, s új megyét kerekít az Alföld büszke metropolisa alatt. A mozgalom nagy elkeseredést szült Makón, honnan egész monstre küldöttség jelent meg a kormányelnöknél és a tőzsgyökeres ellenzéki város illuminált Tisza Kálmán nevenapján. Erre a makóiak egy darabig nyugodtak lehettek. Februárra esik továbbá a vas megyei háború, mely a megyében a kormány és a szélsőbali elemek közt támadt. Febr. 16-án megtörtént a Radó-Pázmándy-párbaj, mely Pázmándy megsebesülésével végződött. Élete is veszélyben forgott. Utóbb azonban szerencsésen felépült. Különben február hava a párbajok hava volt. A függetlenségi pártkörben előidézett válság nem kevesebb mint három párbajt vont maga után. A zsidó heccz miatt pedig Herman Ottó Back Izraelt, az Ung. Israelit szerkesztőjét bízta ki duellumra, amit az élctlapok különféle torzképekben örökítettek meg. A párbaj-krónika azonban ezzel még nincs befejezve. A Hentaller-Tóvölgyi affairet a Hentaller-Vértessy ügy, ezt a Verhovay-Polónyi párbaj követte, melyre hírlapi czikkek szolgáltattak okot. A Verhovay-Füzesséry párbajt pedig az ismert Füzesséry-botrány okozta. Párbajt vívtak továbbá Kenedy és Pokorny, Verhovay Gyula egy katonatiszttel, ki Verhovayt megsebesité. És végül Almássy Sándor Hoitsy Pállal és Herman Ottóval. De visszatérünk február havára, egy szomorú, gyászos emléket is hagyott hátra, az aradi színház üszkös romjait. A pompás palota február 16-án tűzvésznek esett áldozatul. Márczius havában az írói kör mozgalmat indított a nyilvános felolvasások terjesztése tárgyában. Berzeviczy Albert adta elő az ügyet nagy szakavatottsággal. A kör a vidéki közművelődési egyesületekhez felhívást intézett az eszme felkarolására. Márcziusra esik a bukovinai magyarok betelepítésének ügye, jóllehet a Somssich Pál, Apponyi Albert gr., Prónay Dezső b. és Szontagh Pál által aláírt felhívás február 28-án jelent meg. A felhívás nem talált süket fülekre. Maga a Pesti Napló rövid néhány hónap alatt közel harminczezer forintot gyűjtött össze a nemes czélra. Odescalchy Arthur herczeg betelepítette a csángók egy részét, kiket a magyar városok lelkes hozsannával fogadtak. Azonban a kormánybiztosok tapintatlan eljárása folytán a szépen megindult mozgalmat nem koronázta teljes siker. Márczius havában nevezték ki Hidassy Kornélt szombathelyi püspöknek, s márczius havában támadtak egymás után hol itt, hol ott, az ál-Solymossy Eszterek. Márczius 18-án függesztették fel Kostyál nyitramegyei alispánt hivatalos hatalmával való visszaélés miatt, márczius 24-én üdvös mozgalom indult meg a »bot az iskolában« czim alatt, mely néhány brutális tanító dolgát szellőztette, s a botnak az iskolából való kiküszöbölésére irányult. Márcziusban történt a lipothi rablógyilkosság, melynek tettesét Győrött az év végén felakasztották, még pedig úgy, hogy nem támadt fel többet a la Takács János. Márcziusban történt továbbá Majláth György országbíró meggyilkolása. Április havában a közfigyelem a csángók hazatelepítésére irányult. Bukovinai véreink ápril 1-én indultak útnak. Ápril 4-én leégett a berlini National Theater, ápril 10-én megünnepelték Hugo Grotius emlékét Delftben, ápril 12-én hosszas keresés után elfogták Spangát Pozsonyban, ápril 17-én megünnepelték Katona József emlékét Kecskeméten, ápril 16-án történt a Füzesséry-botrány a parliamentben, mely a társadalmat is élénken foglalkoztatta, és amelyet Zsarnay rendőrkapitány felfüggesztése követett. Ápril végén kezdődött a pékek strikeja Bécsben, mely május 3-án Budapesten is kitört, s előidézte azt, hogy néhány napig kifli nélkül kávézott a közönség. Május elejére esik a csángók nélkülözéséről keringő hírek megerősítése. Május 19-én Spanga bevallotta borzasztó bűnét társaival együtt. Május 20-án megnyitották az arad-csanádi vasutat. Május 23-án beiktatták Prónay Dezső bárót az ág. hitv. evangélikusok egyetemes főfelügyelői tisztébe. Május 25-én történt a Schlayer-Bolgár-féle párbaj, mely Schlayer alezredes életébe került. A Petőfi-társaság pedig május 28-án ment el Pozsonyba és ott tartotta meg rendes évi nagygyűlését. Június eleje az öngyilkosságokkal köszöntött be. Gyürky Miklós törvényszéki jegyző , Barna Zsigmond fővárosi tanácsos és Bajkay zsarolással vádolt rendőrkapitány pisztollyal vetettek véget életüknek. Júniusban alakították át a népszínházat a tűzbiztonsági igényeknek megfelelőleg, mely idő alatt a társaság Bécsben aratott diadalokat, de deficitet is. Június 6-án fogták el a Landauer czég kárára elkövetett lopás tetteseit. Junius 9-én látogatta meg Amadeo herczeg a magyar fővárost, junius elején történt a sunderlandi színházi katasztrófa, mely számos gyermek halálát okozta és junius 19-én kezdődött a tiszaeszlári per tárgyalása. Ez a per töltötte ki az egész hónapot, sőt a rá következő július havát is. Naponkint nem kevesebb, mint 20—23 ezer szót röpített Nyíregyházáról Budapestre a távíró s a magyar sajtó ezúttal nemcsak életképességét bizonyította be, hanem azt is, hogy a közönség igényeinek megfelelni tud és akar. A tiszaeszlári per egészen lebilincselte a közérdeklődést. Senki sem törődött a Málta szigetén julius 1-jén kitört kolerával. Julius hóban történt az írók és művészek társaságának párisi utazása; mind ez, mind a tisztelgés Kossuthnál maradandóbb helyet érdemel a nap történetében. A király ő Felsége julius hóban tett körutat. A julius hónap még az újvidéki Radasevics-ünneppel és Ischia elpusztulásával (jul. 31.) végződött. Augusztus 3-án kihirdették a tiszaeszlári perben a felmentő ítéletet. Scharf Móriczot Budapestre hozták s a fővárosban megkezdődtek a zsidóellenes demonstrácziók, melyek napokig tartották izgatottságban a kedélyeket. A mozgalom elharapódzott a vidékre is. Sőt Bécsben is kitört. Legnehezebben lehetett elfojtani Zala megyében, ahol rögtönitélő bíróságot kellett felállítani. Az általános ribillióhoz járult a zágrábi magyarellenes mozgalom, a magyar felirású czimerek leverése stb., melyek mind nagyon elkeserítették a közönséget. Augusztus 12-én tartották a dunántúli tűzoltók Keszthelyen nagygyűlésüket, augusztus 20- dikán pedig a tanítók gyüléseztek Budapesten . Bécsben ugyanekkor megnyilt a villamos kiállítás. A magyar történelmi társaság pedig Sopronba ment gyülésezni. A müncheni nemzetközi műkiállítást, a békésgyulai gazdasági és iparkiállítást szintén augusztusban nyitották meg. Ugyancsak augusztusban tartotta a Balaton-egyesület első diadalmas kirándulását, mely fényesen sikerült. Augusztus 27-én a portugáli trónörökös meglátogatta a magyar fővárost. Szeptember 2-án a Gellért-hegy ágyúi jelentették, hogy Stefánia főherczegasszony szerencsésen leánygyermeket szült. Ugyancsak szept. 2-án nyitották meg a bácsmegyei kézműipari kiállítást Zomborban. Szeptemberben kezdődtek a bécsi tűzvészek, melyek nagy rettegésben tartották az osztrák főváros lakosságát. Szept. 5-én tiltották be Deszkajev Istvánnak, a horvát nemzeti színház tagjának a népszínházban való vendégszereplését.Szept. 5-én keresztelték meg a kis Erzsébet főhgnőt. Szept. 11-én kezdődtek a bécsi Mai számunkhoz fél iv mellékban csatolva.