Pesti Napló, 1884. augusztus (35. évfolyam, 211-240. szám)

1884-08-10 / 220. szám

Nem vagyok oly naiv, igy kezdő, hogy csodál­kozzam a mohóság fölött, melylyel a Vatikán mellet­ti diplomácziai képviseletet visszaállítják. E hitbeli és hódolati tényt semmi áron sem halaszthatták. A római Kúria sietett, sürgette. Az előterjesztett ok­mányok tiszta bizonyítékát nyújtják a vallás és po­litika sajátszerű összebonyolításának. A pap-souve­­rain leplezetlen kifejezést ad azokban a jún. 10i vá­lasztások eredménye fölötti örömének. Valóban se nem illő, se meg nem engedhető, hogy egy idegen ily szembetűnően hazánk egyik politikai pártjának élére álljon. Ez okból a legélénkebben sajnálom a vallás ezen intervenc­ióját politikai küzdelmeinkbe. Állam­­férfiaink nagyon jól tudják, vájjon van-e okuk kér­kedni éppen a Vatikánhoz való viszonyainkkal, de a bizottság többsége a maga módja szerint csinált kép­zeleti történelmet, a­mely egyenes ellentéte a va­lódinak. 25 éven át, 1830-tól 1855-ig semmi diplomá­cziai összeköttetésünk nem volt a Vatikánnal, s az­után is egész 1870-ig egészen jelentéktelen. Miért is lett volna másként.Hisz nincs teljesítendő missziónk Rómában, nincsenek tárgyalandó ügyeink. Egy neme­s hallgatag megegyezésnek látszott uralkodni e te­kintetben, mert a Vatikán melletti diplomácziai állás felesleges voltát senki sem vonta kétségbe. A pápa világi hatalmának bukása után én és politikai barátaim elérkezettnek láttuk az időt ezen állás megszüntetésére, 1870 ben a kormányra jutva, kijelenték azon szándékunkat, hogy e rendszabályt megvalósítsuk. A római Kúria azonban új, addig is­meretlen hangon kezdett szólani, interveniálni akart az állam és episzkopátus küzdelmében. Ez volt az egyetlen diplomácziai tény ötven év alatt. Ha konkordátumunk lenne, én ismerném elő­ször el az ily diplomácziai képviselet czélszerű és szükséges voltát. De a mi közjogunk különbözik a többi nemzetekétől, ezeknek az előadó által idézett példája tehát nem jöhet tekintetbe a helyzet megíté­lésénél. Se Angliának, se Hollandnak, se a Svájcz­­nak, se Északamerikának nincs diplomácziai képvise­lője a Kúriánál. A­mi bennünket illet, sajnos, úgyis mindent kiszolgáltattunk már az egyháznak. Püspökeinknek csaknem korlátlan hatalmuk van, melylyel gyakran, olykor a pápa akarata ellené­re is, visszaélnek. A mostani kormányelnök maga is kénytelen volt egyszer panaszt tenni a pápánál erő­szakosságaik ellen. De elhallgattatták, s megadta magát. Szervezési tervet akart az iskolái számára ki­dolgozni, de megakadályozták benne, s azóta általá­ban tudva van, hogy Malou csak azt teszi, a­mit a püspökök javasolnak. E tény valósága közokiratok­kal van bebizonyítva, s a kétség nem fér hozzá. Amit ma nekünk javasol, az tisztán politikai jellegű rendszabály, az ultramontánok követeléseinek folyománya s e rendszabály, mily különös nyítás, a katholikus Belgium nevében kívántatik. A pápával való diplomácziai viszony visszaállítására vonatkozó gondoskodást nem bízhatjuk jobb kezekre külügymi­niszterünknél. Ezen kitűnő államférfiú volt az, aki egy diszlakoma alkalmával arról beszélt, hogy a szil­­labus prófétai szava az emberiség jóvoltára az egész világon meghallgatásra talált. Megfogható tehát a pápa öröme a választások kimenetele fölött. A kor­mány azt állítja, hogy 34 szónyi többsége van. Tehát már a függetleneket magához eszkamatirozta. Ha azonban Brüsszel képviselői valóban függetlenek, hol van a többség ? D’Oultremont gróf a függetlenek állítólagos pártvezére a választások előestéjén kije­lenté azon szándékát, hogy középpártot fog terem­teni, és daczára ennek, az ultramontán párt azt állítja, hogy 34 szónyi többsége van. Woeste (közbeszólva): Kétségtelen, hogy a függetlenek önök ellen vannak. E r­é r­e-O­r­b­a­n (foly­tatva): És ők önök mel­lett. Tehát vannak ultramontánjaink és d’Oultramon­­tane-jaink (Derültség.), s e két párt közti különbséget fegyverzetlen szemmel nem is lehet észrevenni. Min­denesetre kívánatos volna, hogy a kormány ne rin­gassa magát illúziókban többségét illetőleg. Az 1848. és 1857-ik években mi hasonló helyzetben voltunk s ama »impozáns« többség nem egészen két hónap alatt eltűnt. Szóló továbbá fejtegeti azon okokat, melyek a szabadelvű párt váratlan bukását előidézték. E bukást a radikálisok esztelen politikája okozta. De tévedés volna azt hinni, igy szól, hogy a sza­badelvű szellem kihalt. Nem ! A szabadelvű szellem tele van életerővel s ujraébredését hamarabb meg fogjuk érni, mintsem azt, önök uraim, álmodnak. A kormánynak tehát elég oka van arra, hogy mérséklet­tel járjon el. De a kabinet főnöke nem mérsékelt politikus. Szeretetreméltó, szellemes, de jelleme és ne­velése nem ismer mérsékletet. Annak idejében kita­lálta »a hat Malou kabinetjét«. Malou volt a famázus kolostortörvény atyja. Ő volt az, aki nem is oly rég, viszályt keltett a polgárok között. Később láttuk azt, hogy a defic­itet, melyet ő csinált, eltagadta, mely által saját magát ítélte el. Oppozícziója nem becsüle­tes és illegális volt. (Viharos félbeszakítások jobbról.) Mi láttuk őt, midőn az országos törvény ellen izgatott, szóval: anarchisztikus politikát űzött, melynek a levét meg fogja inni. És hogy művét megkoronázza, mos­tani kabinetjét pártjának reakczionárius tagjaiból alakította meg. Valóban, a függetlenekhez is fordul­hatott volna. D’Oultremont gróf: Felajánlottak nekünk egy tárczát, de visszautasítottuk. F­r­é r­e-O­r­b­a­n: Tehát visszautasítják s nem csatlakoznak a minisztérium politikájához ? D’O­ubtremont: Függetlenek akarunk ma­radni. (Derültség balról.) F­r­é­r­e-O­r­b­a­n (folytatva): Csak azt akartam konstatálni, hogy most oly iskolai törvénynyel akar­nak bennünket megajándékozni, mely a maga nemé­ben egyedül áll a világon s örök szégyen lesz Belgium­ra nézve. (Viharos tetszés balról). Nehéz idők elé, az irtózatos reakczió ideje elé megyünk, mely az országot alapjában fel fogja forgatni. (Tetszésvihar balról, derültség jobbról.) F r é r e-O r b a n (a jobboldal padjai felé mu­tatva) : Nem beszélek, uraim, a tervezett, a külföldi gabonára vetendő behozatali vámról. (Megújuló de­rültség jobbról.) E nevetés illetlen. Önök, uraim, megígérték ez adót választóiknak s most nevetnek önök, vagyis nevetnek a választók fölött. (Igen jó­ balról. Mozgás jobbról.) Nem akarom elhagyni a politikai tért, s azt kérdezem a kormánytól, hogy mit akar tenni. A törvényjavaslatok, melyeket elénk terjesztett s azok, melyeket majd elénk fog terjesz­teni, oly módon vannak fogalmazva, hogy megerősí­tik a papság szupremácziáját. Különösen alkalmas erre a Malév által annak idejében javasolt válasz­tási törvény. Kérdem tehát a kormányt, várjon be akarja-e nyújtani ismét e választási törvényt ? (Viha­ros, hosszantartó tetszés balról. Szólót szerencsekivá­­natokkal halmozzák el.) Inen futunk fel a hegy­re; beszélünk az út kelle­mességéről, a virágok s a természet szépségeiről s végre elhitetjük egymással, hogy ezen a csúnya mere­dek helyen, alapjában véve a dolgot, még könnyebb járni mint a sima, tisztességes sík földön! Időközben lopva egymásra pillantunk s várjuk, hogy mikor ad már valamelyikünk jelt a megállásra. Kezdeni egyi­künk se akarja. Végre midőn azonban lábaink úgy titokban határozott erélyességgel tiltakoznak a tovább menetel ellen s érezzük, hogy ezen tiltakozásukat ér­vényre is akarják emelni, akkor e kiáltással »A har­ah de gyönyörű a kilátás« megfordulunk s az öt percznyi kilátás élvezése alatt (hogy triviális kifeje­zést használjunk) jól kifújjuk magunkat. A kilátásban való gyönyörködést aztán felme­net mind többször és többször ismételjük s végre egy ponton (titokban végkép kimerülve de hivatalosan egész könnyedséggel) annyira megtetszik a szemben levő Rax Alpe, hogy a méh ágyra heveredünk. Ké­sőbb aztán elmondjuk a társaságnak, hogy »pompás séta — igen szép kilátás« — egymásra nézünk s tud­juk, hogy hányadán áll a dolog. A fensikon terjedelmes törpefenyves zöldellik s ennek egyes tisztásain kisebb-nagyobb hómezők fe­hérlenek. A hegyi tündér még mindig nem mutatko­zik, s csakis egy fordulónál tűnik szemünkbe a pom­pás kettős csúcs, a Schneeberg. Képzeljünk egy igen magas fensíkot, melyet köröskörül hegyek környez­nek ; egyike ezen határ­ hegyeknek a Schneeberg leg­magasabb pontja, egy koporsószerű gerincz, melynek két végpontja a legmagasabb: az Alpengipfel és a Kaiserstein. Az előbbi a magasabbik, az utóbbi a szebb, a meredekebb. Mind akettőt pedig óriás hómezők fedik. Hanem a csúcsok aljáig a fensíken még jó hosszú út van ; ez utal a természet, hogy a fáradt hegymászót kímélje, a legpompásabb méh és alpesi virág­szőnyeg­gel vonta be. E virágszőnyeg néhol emlékeztet a Tátra völgyének »virágos kertjére«. S e virágok szí­nei egészen elütnek a völgy­beliek árnyas hely­en te­nyésző buja, lágy színeitől. Ha az utóbbiak a kéjt, az élvet, a kényelmet fe­jezik ki, akkor az előbbiek, e merész sötét s szinte élesszínü virágok a megtisztult erényt ábrázolhatnák. Oly hatást gyakorolnak az ember szemeire, mint ar­czára az a hideg, éles, de felségesen tiszta és üde al­pesi szellő, mely a kúpszerű Etscherről jőve, végig­­sivnt a terjedelmes fensikon. E virágok színei oly gyö­nyörű sötétek és oly edzetteknek látszanak a ma­­­guk csekélységükben a fentharczoló elemek ellenében, mint az egyenlítő alatt utazó trapper broncz arcza a tikkasztó és fonnyasztó napmeleggel szemben. S ezek a kis alpesi anemonék s primulák büszkén tekinthet­nek le a sok ezer lábnyi mélységben völgyszerte ké­­nyelmeskedő testvéreikre... ! Előbb az Alpengipfelt, s aztán a Kaisersteint mászszák meg. Ez utóbbit Ferencz császárról nevez­ték el, mivel ez uralkodó a század elején itt járt. Mind a két csúcs túlsó fele egy álló szikla és szakadék. A Stadelwandon való feljövetel ig­azán turista-parthie. Olyan hasadékokat, mint az Alpen­­gipfel déli oldalán és olyan kárhozatos, rideg mély­ségeket, mint a Kaiserstein éjszaki felén, csakis a gerlachfalvi csúcson láttam. Csakis madár, valami elhagyott sas vagy apró szirtmadár kóvályog e mély­ség felett, rossz még abba le is nézni. A kilátás igen fes­tői. Rax-Alpe, az Etscher, hegyes kúpjával a Veitsch mind, mint egy-egy király tornyosodnak a homloku­kat nyaldosó felhőkbe. A távoli megszámlálhatatlan csúcsok mind halványabb körvonalakban tűnnek fel; végre a legtávolabbi óriás légszerü csúcsán a hó összeolvad az eget borító kumulusok fehérségével s a lehelletszerü körvonalakat nemsokára elnyeli valami homályos ködfelhő. Lent a völgyek színe a fenyves zöld színétől az azúrkékig váltakozik s a különböző árnyékok m­anccait végre a völgyfenéken leskelődő rejtélyes sötétség olvasztja magába. — Csak keret, egy ehez méltó ráma kellene ennek a képnek, s va­lami élelmes impresszárió, ki a természettel szerző­dést kötne a kiállítást illetőleg.... E pillanatban egy lassan előtűnő köd az egész kilátást eltakarja. Lent a lehető legköltőiebben szólal meg az annyi­szor megénekelt pásztorsíp. A­ makacs tündért tehát sikerült meghódíta­nunk. És ő éppen akkor, midőn a legjavában gyö­nyörködünk benne, felhőfátyolt húz fejére s elszé­­gyenli magát. Valahogy utána ne leskelődjünk többet, mert ő könnyen megboszulhatja magát egy zivatarral. Hagyjuk itt a Schneeberg tündért felhőpárnái köze­pette, — mert ez már etikett-kérdés s menjünk vissza az alul kékellő völgybe. Csak egy ibolyát, egy szerény havasi ibolyát kérjünk tőle emlékül. S ez ibolyán rajta van a tündér alpesi csókja. Pekár Gyula. KÖZOKTATÁSÜGY. Az Értesítők értekezései. Adatok Beszterczebánya és vidéke flórájához, Tinák Józseftől. (A beszterczebányai kir. főgimnázium értesítője.) A szép hermaneczi völgyről, melyben a hegyvidékeket jellemző növényeknek a bo­tanikusra nézve legháládatosabb termőhelyei fordul­nak elő, ezeket olvassuk e több évi közvetlen észlelés alapján irt dolgozatban. Az apró községekkel benépesített Bisztricza­­völgy Ulmanka fölött szétágazik; egyik ága Óhegy felé, a másik délnyugat felé nyílik, ez utóbbi a csodá­latos szépségű Hermanecz völgye. E völgy bükk és fenyvesekkel benőtt kies hegyek közt nyúlik el és Alsó - Hermanecz fölött a felső-hermaneczi és a messzire elnyúló Bisztricza-völgyre ágazik, mely­nek sziklás talpán a Krizsna környékén eredő Bisz­­tricza patak siet először a F.-Hermaneczről zúgva rohanó patak felé, melylyel Alsó-Hermanecz fö­lött, majd később az óhegyi patak felé, melylyel Ulmankánál egyesül, mig végre Bisztricza név alatt városunkban a Garamba szakad. A Bisztri­cza völgye fölött óriási, meredek s hasogatott mész­­sziklák meredeznek fel, eze­k közt és rajtuk bükk, fe­nyő, juhar és szilfák zöldellenek festői csoportozatok­­ban. E sziklák tetejét Saxifraga Aizoon, függélyes falait vánkosszerű telepekben az Alsine laricifolia, aljukat a Toffeldia calyculata, Solidago Virga aurea, a legelőkül használt köves lejtőket pedig a nagy­mennyiségű Sambucus Ebulus, racemosa, Parietaria erecta, Sedum album, Chrysanthemum corymbosum, Parthenium díszíti. Árnyas sziklák hasadékaiban a Moehringia muscosa díszült, a televénydús horpadá­sokban pedig az Actea spicata, Valeriana tripteris és a Lunaria rediviva található. A felsőhermaneczi völgy Tufmna felé fokozatosan emelkedik, melytől északra az 1572 méter magas s terjedelmes Nagy-Krizsna havas emelkedik. E völgyet hasonlóan helyenkint függélyes, szaggatott mész- vagy dolomitból álló szikla­ormok és tornyok környezik, míg alant a völgy talpán egyes zöldelő rétlapályokkal körülvett sziklás medrű s helyenkint zuhatagokat képező patakba számos er­dei csermely siklik le a meredek hegylejtőkről termé­szetes vagy a fahasábok leeresztésére kibélelt med­rében. E sziklák polczai, gyepes, csalitos vagy erdős magaslatok, tisztások, erdővágások, rétek, továbbá a csermelyek által öntözött és emberektől ritkán láto­gatott lapálykák dúsan megjutalmazzák a füvész fá­radságát. A Garam bal partján a Vepor hegység Polana csoportjának Jura és Trias systema dolomit, mész és —■———dnn márgákból álló részei a város közelében tetemes ma­gasságra emelkednek; így a 712 m. magas Ó-Kopa, és a vele összefüggésben álló Uj-Kopa, mely keletről a salkovai, illetőleg a molcsai, nyugatról pedig a Hlu­­boka-völgy felé lejtősödik. Ettől nyugatra a Turicska s az ezzel kapcsolatban álló Vartovka (568 m.), to­vábbá éppen a város fölött a kerekded Urpin (517 m.) magaslik fel, melynek fal gyanánt felszökő l°jtőjét gyö­nyörű l­épet nyújtó bükkerdő fedi. Az Urpintól délre keskeny és vízben szűkölködő völgyektől szeldelt lege­lőkkel, rétekkel és köves szántóföldekkel borított dombsorozat húzódik, melynek nyugati lejtőjén Szliács és Borova hóza fürdő épült. E hegyek majdnem kizá­rólag bükkösöktől fedvek, a déli dombokon pedig li­­getszerű tölgy- és nyírfa erdőrészleteket találunk. Az erdők közepette elterülő rétek, tisztások, faültetvények s vágások, valamint a Garam mentén a legtarkább növényzettel biró ligetek már közelgésüknél fogva is a legtanulságosabb kirándulási pontokul szolgálnak. Virányunk hegyi, alhavasi és havasi táj­jelleg­gel bir; ezek közt azonban szoros határ nem vonható, mivel egymás fölött esnek és egyik a másikba átmegy. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 10. Naptár: Vasárnap, augusztus 10. — Róm. kath.: E. 10. Boldog Asszony elh. Prot.: E. 9. Lörincz vértan. Görög­orosz : (julius 29.) G. 9. Kallinik. Zsidó : (ab 19.) Böjt t. 1. k. — Nap kel 4 óra 50 perez, nyugszik 7 óra 19 perez. — Hold kel 8 óra 50 perez este, nyugszik 8 óra 41 percz reggel. Igazságügyminiszter fogad délelőtt, 10—dél­után 2 óráig. Horvát m­i­n­i­t­á­r fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A budapesti kőművessegédek közgyűlése délelőtt 10 órakor az egyleti házban (Mária Terézia­ tér 4. sz.) A budapesti Aczélhang férfidalegylet nyári ünnepélye a városligeti Klemens-féle helyiségben. Gyüm­ölcskiállítás a Köztelken délelőtt 10— 12 és délután 2—4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert, mellett) látható egész nap díj nélkül. Iparművészeti múzeum a műcsarnokban d. u. 2 — 5 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9 — 12 óráig. Egyetemi fűvé­s­z k­e­r­t az Üllői-uton nyitva van naponkint, vasár- és ünnepnap kivételével, délelőtt 8 — 12, délután 2—8 óráig. Múzeumban : állat- és népismetár délelőtt 9 — délután 1 óráig. Nyilvános könyvtárak zárva. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint. Napon­kint nemzeti zene , katona-zene kedd, csütörtök, vasárnap és ünnepnapokon. Lapunk legközelebbi számán, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik: A parasztbirtok oszt­hatósága. — Programm. — Irodalom. — T­á­r­c­z­a: Bajai rózsák Újpesten. — A titok. — Közgazdaság. — Hirdetések. — Pulszky-album és Pulszky-érem. Az országos régészeti és embertani társulat nagyérdemű elnöké­nek , P­u­l­s­z­k­y Ferencznek 50 éves irói jubileumát megünnepelni óhajtván, tudvalevőleg bizottságot kül­dött ki az ün­epély kivitelének megállapítására. A­ bizottság elhatározta egy Pulszky-album kiadását és egy Pulszky-érem vezetését s e czélra a következő felhívást bocsátotta ki: »A magyar tudományos irodalomnak alig van egyetlen ága, mely ugyszólva előzők és koráb­bi kísérletek nélkül pár évtized alatt oly számbave­­hető eredményt tudna felmutatni, mint a hazai régészeti irodalom. A tudomány színvonalán álló szakközlöny, az ország egész területére kiterjedő régészeti társulat, a nemzeti és vidéki múzeumok gazdag, állandó tárla­tai és közelebbről három, a nagy közönség érdeklődé­sét teljesen megnyert nagyobb kiállítás tesz ez állítás valóságáról fényes tanúságot. A nemzet közművelődé­sére igen nagy befolyással bíró eme társadalmi és tudományos mozgalom központja a nemzeti múzeum és annak tudós igazgatója, P­u­­­s­z­k­y Ferencz, kinek félszázados tapasztalatai és ismeretei e mozgalmakat vezették, házias vendégszeretete, magas miveltsége a holt tőkét gyümölcsözővé tették s hazafisága mindezt nemzeti irányba terelte. P­u­­­s­z­k­y Ferencznek úgy eme, mint általában a tudomány és közművelődés terén szerzett érdemei az országos régészeti tár­sulatot arra indítoták, hogy irodalmi működé­sének 50 éves jubileumát megörökítse, mely ün­nepélynek kivitelét az alulírott bizottság felada­tává tette. A bizottság megállapodásának egyik eredménye a Pulszky-album, mely az ünnepelt és Fehérváry életrajzán kívül nagy és díszesen elő­állított alakban mintegy 25—30 ivén a hazai összes régészeti irodalmat kisebb, becses, hazai tárgyú érte­kezésben fogja bemutatni a hazai régészeti tudomány csaknem összes művelőinek tollából, kik közreműkö­­désöket már előzőleg bejelentették. A bizottság máso­dik czélja a Pulszky-érem vezetése. Oly férfiú érde­meinek megörökítése, ki egy félszázad óta a hazai régészet előrevitelével és népszerűsítésével foglalko­zik, legméltóbban történhetik egy emlékérem veze­tése és elterjesztése által. Ez érem kiadását is fel­vette programmjába a kiküldött bizottság, sőt annak igen szép mintázását el is készítteté. A magyar archeológia igaz barátaitól és Pulszky tisztelői­től függ, hogy e tetemesebb költségbe kerülő két diszmó, a Pulszky-Album (3 frt) 63 Pulszky-érem (2 frt) előfizetési árban szintén közkézre kerüljön és elterjedjen a hazában, mely összeg f. évi szeptember 15-ig Czanyuga József társ­­pénztárnok úrhoz (Budapest, nemzeti muzeum) beküldendő. Azok ré­szére, kik úgyis mint az ünnepelt barátai, úgy is mint a hazai régészeti irodalom Maecenásai, az illető meg­ünneplésére szükséges előkészületek és az album mi­nél díszesebb kiállíthatása czéljából nagyobb összeget szántak, e lap nyitva áll és az adományok mindig nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Dr. Nyáry Jenő el­nök, Torma Károly, dr. Henszlmann Imre, Havas Sándor, P. Szathmáry Károly a bizottság tagjai.­­ A kiállítási nagy iparcsarnok építkezései a bokréta-ünnepély óta sokat haladtak előre. A külső galériák vasszerkezetei mindenfelé fel vannak állítva s már azok falazását is megkezdették. Az északi oldal feltöltéséhez 50 kocsi hordja a szükséges földet s a különböző építési anyagokat naponkint körülbelül húsz — 120—140 vagyonból álló — vonat szállítja a helyszínére. A saroképületeket most fedik be bá­doggal. A keleti kapunál a falak már egészen a tető­zetig vannak felemelve, jó magasan fekvő, tágas abla­kokkal. A középső nagy kupola helyén most állványt építenek, melynek segítségével a keresztgalériák belső vasgerendái, melyek a külsőknél sokkal nagyobbak lesznek, a főportálok falazataiba fognak beillesztetni. A vasszerkezetekre a tetőzet alatt mindenütt igen diszes vaspárkányzatok lesznek alkalmazva, a főpor­tálokat pedig szintén igen gyönyörű terrakotta pár­­kányzatokkal látják el, melyek a déli főkapun már föl is vannak illesztve. E terrakottadísz, amely egyike a legszebbeknek Európában, egy római díszépületről van mintázva. A főkapu oszlopai közé a király és a királyné ő Felségeiknek terrakottából készített, kör­­alakú, domborművű fejszobrai lesznek elhelyezve. A minisztériumban most a fölött folyik a tanácskozás, hogy a kapukat milyen feliratokkal lássák el s való­színű, hogy a bécsi világkiállítási palota mintájára egyszerűen csak a világtájak szerint (kelet, nyugat stb.) fogják azokat megjelölni . A központi személypályaudvar Kerepesi-úti homlokzatán most helyezik el a »Földművelés,« »Ipar,« »Kereskedelem« és »Bányászat« allegorikus szobrait. A munka befejezése után a főkapuzat elől az összes állványokat lebontják s akkor az impozáns épület hatását nem fogja többé semmi sem zavarni. Az épület előtti járót most aszfaltozzák s a diszes parkban most folynak a műkertészeti munkálatok. (A budapesti személypályaudvar megnyitásától kezdve Budapest és Gödöllő között a jelenleg közlekedő sze­mélyszállító vonatokon kívül minden irányban még egy t. i. a 115. és 116. sz. omnibuszvonat fog további intézkedésig naponkint közlekedni. A 115. sz. vonat indul Gödöllőről reggel 6 óra 50 perc­kor és érkezik Budapestre reggel 7 óra 58 perczkor; a 116. sz. vo­nat indul Budapestről éjjel 10 óra 30 perczkor és ér­kezik Gödöllőre éjjel 11 óra 43 perczkor.)­­ Az időjárásról hivatalos heti jelentése a bu­dapesti központi időjelző állomásnak 1884. augusztus 9-én. Európában a közelebb múlt héten a de­presszió Oroszországban, a nagy légnyomás pedig a kontinens délnyugati részében voltak a hét közepe tá­jáig, midőn egy másik depresszió a Földközi tenger felől jőve, a nagy légnyomást a kontinens északi felére nyomta s részben az Oroszországból jövő depresszió­val délkeleten a hét vége felé egyesült. Ezért helyi esők s itt-ott zivatarok, melyek Kelet-Németország­­ban, az orosz-lengyel és a magyar földeken is a hét elején csak gyéren és szórványosan mutatkoztak, a hét vége felé délkeleten a magyar­, balkán- s román földeken voltak inkább. A kontinens nyugati, közép és északi részei ellenben szárazak maradtak. A szelek a hét elején északnyugaton, a hét vége felé pedig dél­keleten valának olykor erősebbek, különben nagyrészt gyengék vagy mérsékeltek maradtak. A hőmérséklet északkeleten, Oroszországban és Skandináviában las­san egyre kisebbedett; a kontinens közép- és délnyu­gati részeiben ellenben csekély hullámzás mellett ke­veset változott. Hazánkban többnyire nagy légnyomás alatt, eleinte északnyugatias, majd külön­böző irányú és keleties, végre északias szelek mellett az idő többnyire csendes, meleg és derült volt, itt-ott égiháborúk, sőt néhol rövid zivatarok is jöttek ugyan közbe, de csak a hét vége felé lett esőkkel változóbb, kissé szelesebb és hűvösebb.­­ Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre, ennek elején és vége felé esőkkel, itt-ott zivatarral változó, kissé hűvösebb és szelesebb időt várhatni, mely a hét derekában csen­des, meleg, derült és szárazabb lesz.­­ Czigányaink a hazai fürdőhelyeken a követ­kezőleg vannak szétoszolva: Balaton-Füreden Dan­­kó Gyula Pécsről, Bártfán Mányi Lajos S.-A.­­Ujhelyről, Borszéken Salamon J. Kolozsvárról, Koritniczán Balogh K. Léváról, Lublón Pácz Ferencz Budapestről, Mehádián Erdélyi Náczi Szegedről, Párádon Lakatos Lajos Pásztóról, Pös­­tyénben B­e­z­n­ák Sándor Nagy-Szombatról, Szliácson Laj­os Tóni Beszterczebányáról, Szobránczon Vat­­tay Gyuri Miskolczról, Uj-Tátra-Füreden Lányi Géza Ungvárról, Tátrafüreden Pácz Rudi Losoncz­­ról, Trencsén-Tepliczen Csonka J. Nyitráról és Tusnádon Fehér Poldi N.-Egyedről. — A Ferencz József Erzsébet arany ösztöndíjaknak, me­lyeket ő Fel­égeik egybekelésük 25-ik évfordulója alkalmából 1879-ben alapítottak — a budapesti egyetemen első élvezői vo­tak: dr. Borovszky Samu bölcsészet-hallgató, ki öt éven át élvezte azt s ki jelenleg a magyar tud. akadémia tiszt­viselője ; dr. Váczy János bölcsészethallgató, ki szintén az egyetemre lépésekor kapta meg az ösztöndijat s most az egye­temi könyvtár tisztviselője és dr. Schönvitzky Bertalan b. h. ki jelenleg a vidéken foglalatoskodik. A jogi karon M­i­s-­­­e­y Sándor szigorló jogász élvezte az ösztöndíjat. Ez a négy ösztöndij-állomás van most üresedésben . A miskolczi dalárünnepély. A tegnapi köz­gyűlés tárgyai közül, a király-himnusz ügyén kívül, mely úgy látszik, végre kedvező megoldást fog nyerni, a zenetanári szeminárium és az országos dalár-egy­­letnek az országos kiállításon való részvétele keltet­tek általánosabb érdeklődést. Az előbbi ügyet a lo­­sonczi dalárda képviselője hozta szőnyegre, előre bocsátván, hogy azon kiváló eredményeket, melyeket az or­sz. dalár-szövetség elért, csakis Bartay gyakor­lati és buzgó vezetésének köszönheti, aki valódi lelke a dal­ár-egyesületeknek s azért az egyszerű köszö­net szavazáson felül indítványozza, hogy Bartay­­nak a zenetanári szeminárium felállítására vonat­kozó nagyfontosságu indítványát a dalár-szövet­ség tegye magáévá s innen a közgyűlésből intézzen feliratot annak pártolására, mit a közgyűlés töb­bek hozzászólása után el is fogadott s a felirat készítésével a központi igazgatóságot bízta meg. Az országos kiállításon leendő részvétel ügyében a köz­gyűlés Debreczen képviselőjének azt az indítványát fogadta el, hogy amennyiben az országos kiállítás rendező bizottsága felszólítaná az országos dalárszö­­vetséget a kiállításon való megjelenésre, az országos daláregylet be fogja magát mutatni, de nem mint ver­senyző, hanem csupán művészi előadásokkal s ez nem lesz országos dalár-ünnepély, csak egyszerű dal­ünnep, melynek részletes programmját a központ fogja meg­tenni. A közgyűlés végén Bartay Ede, aki már másod­ízben választatott meg elnöknek, melegen megköszönte a bizalmat, kijelente, hogy külföldi útjában arról győ­ződött meg, hogy a magyar dalegyletek ma már előtte állanak a külföldieknek. Kívánja, hogy ezt a külföld is mihamarább ismerje el. A közgyűlés élénk éljenzés közt oszott szét. Miskolczról ma este a következő táviratot vettük: A dalárünnepély legérdekesebb része a mai összelőadás volt a színházban. A színház impozáns látványt nyújtott. Amfitheatrális emelkedésen mint­egy 600 dalár foglalt helyet, középen zenekar, két­oldalt dalárdák felkoszorúzott lobogói. Huber Ká­roly a karnagyi emelvényen megjelenvén, zajos éljen­zéssel fogadtatott. Első szám a Himnusz volt, melyet a közönség kegyelettel hallgatott. Nagy hatást tett Liszt »Rajnai bordala« szabatos élénk előadásban, Mihalovics »Intése« komplikált szerkezetével ke­vesebb sikert aratott. Annál inkább tetszett H­u­­bay Jenő »Bucsu«ja, e hangulat teljes, szépen dolgozott mű, melyet szerző személyesen vezényelt. — A közönség lelkes tapsaira háromszor kellett megjelennie. — Nem oly szerencsés volt Hubay »Hajós imája« czimü szerzeményével, mely számos szépséget daczára, a közönséget fellelkesiteni nem tudta, mivel nehezebben fölfogható és a kivitel nehéz­ségei miatt előadása némi kívánni valót hagyott fenn. — Ezután következett »Szentelt Hantok« Mosonyi­­tól, melynek magyaros rithmusát a közönség szívesen fogadta. — Legnagyobb hatást keltett Huber Károly magyar királyi indulója. — Lendületes, dalla­mos mű, különös műbecscsel nem bir, de hatásos in­­strumentácziójával és élénk ritmikájával behízelegte magát. A hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharral fogadta, mire megismételték. — A befejezést a Szó­zat képezte, melynek hatását némileg csökkentette a túlságosan elnyújtott tempó. Az előadás közben a zsinórpadlásról több koszorút bocsátottak le s virá­gokat szórtak. — Az ölelgetés következményei. Horváth Sán­dor szombathelyi lakos bűnügyével foglalkozott nem­rég a m. kir. kúria. Horváth Sándor ugyanis — mint az Ügyvédek Lapja írja — azzal volt vádolva, hogy az erdő szélén nyugodni ledőlt R. Mihálynét »ölelgetni kezdte.« A szombathelyi kir. törvényszék ezért a vád­lottat a btk. 249. §-ában meghatározott szemérem el­leni vétségben mondotta ki bűnösnek s 8 napi fogház és 10 forint pénzbüntetésre ítélte. A kir. tábla a vád­lottat felmentette, mert cselekményében nem találta meg a szemérem elleni vétség alkotó elemeit, azt nem tartván egyébnek tréfás ingerkedésnél. A kúria egész más nézeten volt és mindkét alsóbirósági ítélet meg­változtatásával, vádlottat a becsületsértés vétségében mondotta ki vétkesnek és 20 forint pénzbüntetésre ítélte. — A pozsonyi ág hitv. evang.­liczeumban a be­iratások az 1884/5. tanévre szept. hó 1-jétől kezdve szept. hó 4-ig történnek, és pedig az első osztályba való felvételt illetőleg az első két nap alatt protestáns hitfelekezetű és általában helybeli tanulók, a többi napokon vidéki más vallásu tanulók számára. A fel­vételi, javító, pótló és magánvizsgálatok aug. hó 30. és 31-én tartatnak. A tanév ünnepélyes megnyitása szept. hó 5-én lesz, az előadások 6-án kezdődnek. A tápintézet szept. hó 1-jén nyittatik meg. Az igaz­gatóság. — Az elsülyedt »Afrika« nevű hamburgi gőz­hajó fűtője: Kogri vagy Kadri János, a szerencsét­lenség alkalmával a tengerbe veszett. A tengerészeti hatóság 272 márk és 75pfnyi segélyösszeget utalvá­nyozott hozzátartozói részére, a­kiknek tartózkodási helyét azonban nem tudták idáig felfedezni. A bel­ügyminiszter most felhívja az ismeretlen örökösöket, hogy jelentkezzenek. Versaillesban. — aug. 7. Nincs több színház Párisban. Az egész párisi élet átköltözött Versaillesba. A csendes királyi székhely nagy fasorai, mint politikai fénykorának egykori napjaiban, újra ott lát­ják lombjaik alatt a szenátorokat s képviselőket. Egy hétre felélesztette a parliament Versaillest, a­hova máskor csak a turisták s a kalauzok szoktak angol­jaikkal ellátogatni. Kevés a kiváncsi ember a pályaháznál, midőn a nemzet képviselői megérkeznek. Beszélgetve mennek a kastélyig; azt hihetné az ember, hogy rajongó iskolás gyermekek — szürke szakállal, egy sétára indult növelde! Pedig hát történet az, a­mit csinálni ide jöttek, abba a szögletbe, melyet a rue de la Chancellerie és az egykori rue de la Bibliotheque képez, a­mely ez idő szerint Gambettának a nevét viseli. Itt állomásoz­nak a »Service parlamentaire« feliratú lóvasúti ko­csik, hogy elszállítsák a va­súthoz a képviselőket. Itt összpontosul e pillanatban a versaillesi élet. S mily nagy az ellentét a szintér s az előforduló jele­netek között! A place d’Armes magaslatáról XIV. Lajos lovasszobra kinyújtja bronz­karját a Gambet­­ta-utc­a felé, s a hirlapárusítók oly újságokat ajánl­­gatnak, a­melyek ugyancsak dühössé tették volna a nagy királyt. — Tessék az Intransigeant! Olvassák el a Rochefort czikkét! — Itt van a Matin frangais, czikkel Jules Vallestől!* * * Más jeleneteket látott valaha a hely, a­hol most a hírlapok czimeit kiabálják. Ha beszélni tudna ez a kövezet! Itt, a­hol most szép asszonyok tipegnek a kongresszus ülésterme felé, abban a reményben, hogy skandalum lesz, — itt, a Gambetta-utczában, állottak a bódék, melyekben a király asztalához szükséges élelmiszerek fel valának halmozva. Egy órával a ki­rály ebédje után ide jöttek a versaillesiek, s összevá­sároltak nagy olcsón a temérdek megmaradt ételből mindent, a­mihez csak kedvük volt. A katonai kórház, a­honnan most üdülő bete­gek nézik a járó­kelő szenátorokat s képviselőket, a királyi konyha volt egykor. Innen vitték melegí­tőben az eledeleket, az utczán át, a királyi asztalra. A ma története összevegyül itt a tegnapéval. Ebbe a nevét viselő utczába rohant ki dühösen Gam­­betta azon emlékezetes ülés után, a­melyben megjó­solta a 363 köztársasági képviselőnek visszatérését. Rég elvonult az idő, midőn e sorokat irta Mária Antoinette: »Értesült ön a harmadik rend rettenes lépésé­ről . Chambre nationalenek jelentette ki magát. A királyt felháboritá­s bir. Tanácskoznak, de semmi eredményhez sem jutnak. Mindenki nagy izgatottság­ban van, gyűlölik egymást, hajba kapnak, valóságos polgári háború létezik.« Rég elfelejtették e levelet, de ha a látszat után indulnánk s komolyan veszszük a kongresszus első ülésében történteket, bízvást le lehetne újra nyomtat­ni, a­mit Versaillesből irt a szerencsétlen királyné. Szerencsére nem sok a komolyság abban, a­mi történt. Douville Maillefeu közbekiáltásai aligha fog­nak nyomot hagyni a történetben. Mindegy. Mi párisiak, kik az új États gene­­reaux megnyitó ülésére ide siettünk, teljesen meg le­hetünk elégedve azzal, a­mit kaptunk. Ilyen szép kis lárma talán még soha nem volt törvényhozó gyű­lésben. Csodálkozni látszottak rajta még azon 1789-ks képviselők is, kiket Couder ecsetje az elnök feje fö­lött levő képre festett. Mintha oda fordult volna Mirabeau a festmény­ről a rajongók felé, hogy a csend szabadságát köve­telje, ő, a­ki oly mennydörgő hangon követelte egykor a beszéd szabadságát. A versaillesi teremnek egy történelmi nappal többje van. Sokáig elhagyott folyosóin újra látta a hírlapok tudósítóit s a kiváncsi őgyelgőket, a­kik eljöt­tek ide elölni egy napot, mint a­hogy el szoktak menni a Bois de Boulogneba. A társalgó teremnek megújultak egykori szép napjai, zsúfolva volt láto­gatókkal, a­kik beküldték névjegyeiket az ő képvise­­lükhöz. A gylrgos nyári toilettekkel ellepett karzatok sokkal tel­ítősebb képet nyújtanak, mint a gyűlés maga. Sok a szép nő s az elegáns öltöny. »Jolie salle«, mint a színházi első előadásokról szokták mondani a hírlapok tudósítói. ... Vége az ülésnek, a törvényhozók csapato­san sietnek tova, az utcza elcsendesedik, aludni készül Versailles. S a távol láthatáron megvilágosodik Pá­­ris, felgyúlnak a gázlángok boltjaiban, café-concert­­jeiben, nyári mulatóhelyein. Vájjon kinek van igaza, Versaillesnek-e, midőn lefekszik az estszürkületkor, vagy Párisnak, a­mely akkor látszik felébredni, midőn Versailles fejére húzza a hálósipkát? Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. Az Arany­sasban vasár­nap, augusztus 10-én Bunkó és fia hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — Nagy vihar volt ma este a fővárosban. Esti nyolcz órakor beborult az égbolt s a komor, sötét fel­hőkön gyakran czikázott át a villám. Kilencz óra tájban megeredt az eső. Nagy erővel köszöntött be, s öreg cseppekben, sűrűen hullott alá. Néha meg-meg­­állt, majd ismét rákezdett, záporként omlott, aztán pedig csak elsoványodott, elgémberedett cseppekben hulldogált. Valódi erejét azonban tíz óra tájban adta ki. Valóságos felhőszakadás volt. Sürü cseppekben sebesen hullott.­­ Egyhangú kopogásától meg­bokrosodtak a bérkocsi sok lovai. A járókon a víz tömeg tócsává állt össze. A csatornák nem tudták

Next