Pesti Napló, 1884. augusztus (35. évfolyam, 211-240. szám)
1884-08-10 / 220. szám
Nem vagyok oly naiv, igy kezdő, hogy csodálkozzam a mohóság fölött, melylyel a Vatikán melletti diplomácziai képviseletet visszaállítják. E hitbeli és hódolati tényt semmi áron sem halaszthatták. A római Kúria sietett, sürgette. Az előterjesztett okmányok tiszta bizonyítékát nyújtják a vallás és politika sajátszerű összebonyolításának. A pap-souverain leplezetlen kifejezést ad azokban a jún. 10i választások eredménye fölötti örömének. Valóban se nem illő, se meg nem engedhető, hogy egy idegen ily szembetűnően hazánk egyik politikai pártjának élére álljon. Ez okból a legélénkebben sajnálom a vallás ezen intervencióját politikai küzdelmeinkbe. Államférfiaink nagyon jól tudják, vájjon van-e okuk kérkedni éppen a Vatikánhoz való viszonyainkkal, de a bizottság többsége a maga módja szerint csinált képzeleti történelmet, amely egyenes ellentéte a valódinak. 25 éven át, 1830-tól 1855-ig semmi diplomácziai összeköttetésünk nem volt a Vatikánnal, s azután is egész 1870-ig egészen jelentéktelen. Miért is lett volna másként.Hisz nincs teljesítendő missziónk Rómában, nincsenek tárgyalandó ügyeink. Egy nemes hallgatag megegyezésnek látszott uralkodni e tekintetben, mert a Vatikán melletti diplomácziai állás felesleges voltát senki sem vonta kétségbe. A pápa világi hatalmának bukása után én és politikai barátaim elérkezettnek láttuk az időt ezen állás megszüntetésére, 1870 ben a kormányra jutva, kijelenték azon szándékunkat, hogy e rendszabályt megvalósítsuk. A római Kúria azonban új, addig ismeretlen hangon kezdett szólani, interveniálni akart az állam és episzkopátus küzdelmében. Ez volt az egyetlen diplomácziai tény ötven év alatt. Ha konkordátumunk lenne, én ismerném először el az ily diplomácziai képviselet czélszerű és szükséges voltát. De a mi közjogunk különbözik a többi nemzetekétől, ezeknek az előadó által idézett példája tehát nem jöhet tekintetbe a helyzet megítélésénél. Se Angliának, se Hollandnak, se a Svájcznak, se Északamerikának nincs diplomácziai képviselője a Kúriánál. Ami bennünket illet, sajnos, úgyis mindent kiszolgáltattunk már az egyháznak. Püspökeinknek csaknem korlátlan hatalmuk van, melylyel gyakran, olykor a pápa akarata ellenére is, visszaélnek. A mostani kormányelnök maga is kénytelen volt egyszer panaszt tenni a pápánál erőszakosságaik ellen. De elhallgattatták, s megadta magát. Szervezési tervet akart az iskolái számára kidolgozni, de megakadályozták benne, s azóta általában tudva van, hogy Malou csak azt teszi, amit a püspökök javasolnak. E tény valósága közokiratokkal van bebizonyítva, s a kétség nem fér hozzá. Amit ma nekünk javasol, az tisztán politikai jellegű rendszabály, az ultramontánok követeléseinek folyománya s e rendszabály, mily különös nyítás, a katholikus Belgium nevében kívántatik. A pápával való diplomácziai viszony visszaállítására vonatkozó gondoskodást nem bízhatjuk jobb kezekre külügyminiszterünknél. Ezen kitűnő államférfiú volt az, aki egy diszlakoma alkalmával arról beszélt, hogy a szillabus prófétai szava az emberiség jóvoltára az egész világon meghallgatásra talált. Megfogható tehát a pápa öröme a választások kimenetele fölött. A kormány azt állítja, hogy 34 szónyi többsége van. Tehát már a függetleneket magához eszkamatirozta. Ha azonban Brüsszel képviselői valóban függetlenek, hol van a többség ? D’Oultremont gróf a függetlenek állítólagos pártvezére a választások előestéjén kijelenté azon szándékát, hogy középpártot fog teremteni, és daczára ennek, az ultramontán párt azt állítja, hogy 34 szónyi többsége van. Woeste (közbeszólva): Kétségtelen, hogy a függetlenek önök ellen vannak. E ré re-Orban (folytatva): És ők önök mellett. Tehát vannak ultramontánjaink és d’Oultramontane-jaink (Derültség.), s e két párt közti különbséget fegyverzetlen szemmel nem is lehet észrevenni. Mindenesetre kívánatos volna, hogy a kormány ne ringassa magát illúziókban többségét illetőleg. Az 1848. és 1857-ik években mi hasonló helyzetben voltunk s ama »impozáns« többség nem egészen két hónap alatt eltűnt. Szóló továbbá fejtegeti azon okokat, melyek a szabadelvű párt váratlan bukását előidézték. E bukást a radikálisok esztelen politikája okozta. De tévedés volna azt hinni, igy szól, hogy a szabadelvű szellem kihalt. Nem ! A szabadelvű szellem tele van életerővel s ujraébredését hamarabb meg fogjuk érni, mintsem azt, önök uraim, álmodnak. A kormánynak tehát elég oka van arra, hogy mérséklettel járjon el. De a kabinet főnöke nem mérsékelt politikus. Szeretetreméltó, szellemes, de jelleme és nevelése nem ismer mérsékletet. Annak idejében kitalálta »a hat Malou kabinetjét«. Malou volt a famázus kolostortörvény atyja. Ő volt az, aki nem is oly rég, viszályt keltett a polgárok között. Később láttuk azt, hogy a deficitet, melyet ő csinált, eltagadta, mely által saját magát ítélte el. Oppozícziója nem becsületes és illegális volt. (Viharos félbeszakítások jobbról.) Mi láttuk őt, midőn az országos törvény ellen izgatott, szóval: anarchisztikus politikát űzött, melynek a levét meg fogja inni. És hogy művét megkoronázza, mostani kabinetjét pártjának reakczionárius tagjaiból alakította meg. Valóban, a függetlenekhez is fordulhatott volna. D’Oultremont gróf: Felajánlottak nekünk egy tárczát, de visszautasítottuk. Fré re-Orban: Tehát visszautasítják s nem csatlakoznak a minisztérium politikájához ? D’Oubtremont: Függetlenek akarunk maradni. (Derültség balról.) Frére-Orban (folytatva): Csak azt akartam konstatálni, hogy most oly iskolai törvénynyel akarnak bennünket megajándékozni, mely a maga nemében egyedül áll a világon s örök szégyen lesz Belgiumra nézve. (Viharos tetszés balról). Nehéz idők elé, az irtózatos reakczió ideje elé megyünk, mely az országot alapjában fel fogja forgatni. (Tetszésvihar balról, derültség jobbról.) F r é r e-O r b a n (a jobboldal padjai felé mutatva) : Nem beszélek, uraim, a tervezett, a külföldi gabonára vetendő behozatali vámról. (Megújuló derültség jobbról.) E nevetés illetlen. Önök, uraim, megígérték ez adót választóiknak s most nevetnek önök, vagyis nevetnek a választók fölött. (Igen jó balról. Mozgás jobbról.) Nem akarom elhagyni a politikai tért, s azt kérdezem a kormánytól, hogy mit akar tenni. A törvényjavaslatok, melyeket elénk terjesztett s azok, melyeket majd elénk fog terjeszteni, oly módon vannak fogalmazva, hogy megerősítik a papság szupremácziáját. Különösen alkalmas erre a Malév által annak idejében javasolt választási törvény. Kérdem tehát a kormányt, várjon be akarja-e nyújtani ismét e választási törvényt ? (Viharos, hosszantartó tetszés balról. Szólót szerencsekivánatokkal halmozzák el.) Inen futunk fel a hegyre; beszélünk az út kellemességéről, a virágok s a természet szépségeiről s végre elhitetjük egymással, hogy ezen a csúnya meredek helyen, alapjában véve a dolgot, még könnyebb járni mint a sima, tisztességes sík földön! Időközben lopva egymásra pillantunk s várjuk, hogy mikor ad már valamelyikünk jelt a megállásra. Kezdeni egyikünk se akarja. Végre midőn azonban lábaink úgy titokban határozott erélyességgel tiltakoznak a tovább menetel ellen s érezzük, hogy ezen tiltakozásukat érvényre is akarják emelni, akkor e kiáltással »A harah de gyönyörű a kilátás« megfordulunk s az öt percznyi kilátás élvezése alatt (hogy triviális kifejezést használjunk) jól kifújjuk magunkat. A kilátásban való gyönyörködést aztán felmenet mind többször és többször ismételjük s végre egy ponton (titokban végkép kimerülve de hivatalosan egész könnyedséggel) annyira megtetszik a szemben levő Rax Alpe, hogy a méh ágyra heveredünk. Később aztán elmondjuk a társaságnak, hogy »pompás séta — igen szép kilátás« — egymásra nézünk s tudjuk, hogy hányadán áll a dolog. A fensikon terjedelmes törpefenyves zöldellik s ennek egyes tisztásain kisebb-nagyobb hómezők fehérlenek. A hegyi tündér még mindig nem mutatkozik, s csakis egy fordulónál tűnik szemünkbe a pompás kettős csúcs, a Schneeberg. Képzeljünk egy igen magas fensíkot, melyet köröskörül hegyek környeznek ; egyike ezen határ hegyeknek a Schneeberg legmagasabb pontja, egy koporsószerű gerincz, melynek két végpontja a legmagasabb: az Alpengipfel és a Kaiserstein. Az előbbi a magasabbik, az utóbbi a szebb, a meredekebb. Mind akettőt pedig óriás hómezők fedik. Hanem a csúcsok aljáig a fensíken még jó hosszú út van ; ez utal a természet, hogy a fáradt hegymászót kímélje, a legpompásabb méh és alpesi virágszőnyeggel vonta be. E virágszőnyeg néhol emlékeztet a Tátra völgyének »virágos kertjére«. S e virágok színei egészen elütnek a völgybeliek árnyas helyen tenyésző buja, lágy színeitől. Ha az utóbbiak a kéjt, az élvet, a kényelmet fejezik ki, akkor az előbbiek, e merész sötét s szinte élesszínü virágok a megtisztult erényt ábrázolhatnák. Oly hatást gyakorolnak az ember szemeire, mint arczára az a hideg, éles, de felségesen tiszta és üde alpesi szellő, mely a kúpszerű Etscherről jőve, végigsivnt a terjedelmes fensikon. E virágok színei oly gyönyörű sötétek és oly edzetteknek látszanak a maguk csekélységükben a fentharczoló elemek ellenében, mint az egyenlítő alatt utazó trapper broncz arcza a tikkasztó és fonnyasztó napmeleggel szemben. S ezek a kis alpesi anemonék s primulák büszkén tekinthetnek le a sok ezer lábnyi mélységben völgyszerte kényelmeskedő testvéreikre... ! Előbb az Alpengipfelt, s aztán a Kaisersteint mászszák meg. Ez utóbbit Ferencz császárról nevezték el, mivel ez uralkodó a század elején itt járt. Mind a két csúcs túlsó fele egy álló szikla és szakadék. A Stadelwandon való feljövetel igazán turista-parthie. Olyan hasadékokat, mint az Alpengipfel déli oldalán és olyan kárhozatos, rideg mélységeket, mint a Kaiserstein éjszaki felén, csakis a gerlachfalvi csúcson láttam. Csakis madár, valami elhagyott sas vagy apró szirtmadár kóvályog e mélység felett, rossz még abba le is nézni. A kilátás igen festői. Rax-Alpe, az Etscher, hegyes kúpjával a Veitsch mind, mint egy-egy király tornyosodnak a homlokukat nyaldosó felhőkbe. A távoli megszámlálhatatlan csúcsok mind halványabb körvonalakban tűnnek fel; végre a legtávolabbi óriás légszerü csúcsán a hó összeolvad az eget borító kumulusok fehérségével s a lehelletszerü körvonalakat nemsokára elnyeli valami homályos ködfelhő. Lent a völgyek színe a fenyves zöld színétől az azúrkékig váltakozik s a különböző árnyékok manccait végre a völgyfenéken leskelődő rejtélyes sötétség olvasztja magába. — Csak keret, egy ehez méltó ráma kellene ennek a képnek, s valami élelmes impresszárió, ki a természettel szerződést kötne a kiállítást illetőleg.... E pillanatban egy lassan előtűnő köd az egész kilátást eltakarja. Lent a lehető legköltőiebben szólal meg az annyiszor megénekelt pásztorsíp. A makacs tündért tehát sikerült meghódítanunk. És ő éppen akkor, midőn a legjavában gyönyörködünk benne, felhőfátyolt húz fejére s elszégyenli magát. Valahogy utána ne leskelődjünk többet, mert ő könnyen megboszulhatja magát egy zivatarral. Hagyjuk itt a Schneeberg tündért felhőpárnái közepette, — mert ez már etikett-kérdés s menjünk vissza az alul kékellő völgybe. Csak egy ibolyát, egy szerény havasi ibolyát kérjünk tőle emlékül. S ez ibolyán rajta van a tündér alpesi csókja. Pekár Gyula. KÖZOKTATÁSÜGY. Az Értesítők értekezései. Adatok Beszterczebánya és vidéke flórájához, Tinák Józseftől. (A beszterczebányai kir. főgimnázium értesítője.) A szép hermaneczi völgyről, melyben a hegyvidékeket jellemző növényeknek a botanikusra nézve legháládatosabb termőhelyei fordulnak elő, ezeket olvassuk e több évi közvetlen észlelés alapján irt dolgozatban. Az apró községekkel benépesített Bisztriczavölgy Ulmanka fölött szétágazik; egyik ága Óhegy felé, a másik délnyugat felé nyílik, ez utóbbi a csodálatos szépségű Hermanecz völgye. E völgy bükk és fenyvesekkel benőtt kies hegyek közt nyúlik el és Alsó - Hermanecz fölött a felső-hermaneczi és a messzire elnyúló Bisztricza-völgyre ágazik, melynek sziklás talpán a Krizsna környékén eredő Bisztricza patak siet először a F.-Hermaneczről zúgva rohanó patak felé, melylyel Alsó-Hermanecz fölött, majd később az óhegyi patak felé, melylyel Ulmankánál egyesül, mig végre Bisztricza név alatt városunkban a Garamba szakad. A Bisztricza völgye fölött óriási, meredek s hasogatott mészsziklák meredeznek fel, ezek közt és rajtuk bükk, fenyő, juhar és szilfák zöldellenek festői csoportozatokban. E sziklák tetejét Saxifraga Aizoon, függélyes falait vánkosszerű telepekben az Alsine laricifolia, aljukat a Toffeldia calyculata, Solidago Virga aurea, a legelőkül használt köves lejtőket pedig a nagymennyiségű Sambucus Ebulus, racemosa, Parietaria erecta, Sedum album, Chrysanthemum corymbosum, Parthenium díszíti. Árnyas sziklák hasadékaiban a Moehringia muscosa díszült, a televénydús horpadásokban pedig az Actea spicata, Valeriana tripteris és a Lunaria rediviva található. A felsőhermaneczi völgy Tufmna felé fokozatosan emelkedik, melytől északra az 1572 méter magas s terjedelmes Nagy-Krizsna havas emelkedik. E völgyet hasonlóan helyenkint függélyes, szaggatott mész- vagy dolomitból álló sziklaormok és tornyok környezik, míg alant a völgy talpán egyes zöldelő rétlapályokkal körülvett sziklás medrű s helyenkint zuhatagokat képező patakba számos erdei csermely siklik le a meredek hegylejtőkről természetes vagy a fahasábok leeresztésére kibélelt medrében. E sziklák polczai, gyepes, csalitos vagy erdős magaslatok, tisztások, erdővágások, rétek, továbbá a csermelyek által öntözött és emberektől ritkán látogatott lapálykák dúsan megjutalmazzák a füvész fáradságát. A Garam bal partján a Vepor hegység Polana csoportjának Jura és Trias systema dolomit, mész és —■———dnn márgákból álló részei a város közelében tetemes magasságra emelkednek; így a 712 m. magas Ó-Kopa, és a vele összefüggésben álló Uj-Kopa, mely keletről a salkovai, illetőleg a molcsai, nyugatról pedig a Hluboka-völgy felé lejtősödik. Ettől nyugatra a Turicska s az ezzel kapcsolatban álló Vartovka (568 m.), továbbá éppen a város fölött a kerekded Urpin (517 m.) magaslik fel, melynek fal gyanánt felszökő l°jtőjét gyönyörű lépet nyújtó bükkerdő fedi. Az Urpintól délre keskeny és vízben szűkölködő völgyektől szeldelt legelőkkel, rétekkel és köves szántóföldekkel borított dombsorozat húzódik, melynek nyugati lejtőjén Szliács és Borova hóza fürdő épült. E hegyek majdnem kizárólag bükkösöktől fedvek, a déli dombokon pedig ligetszerű tölgy- és nyírfa erdőrészleteket találunk. Az erdők közepette elterülő rétek, tisztások, faültetvények s vágások, valamint a Garam mentén a legtarkább növényzettel biró ligetek már közelgésüknél fogva is a legtanulságosabb kirándulási pontokul szolgálnak. Virányunk hegyi, alhavasi és havasi tájjelleggel bir; ezek közt azonban szoros határ nem vonható, mivel egymás fölött esnek és egyik a másikba átmegy. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 10. Naptár: Vasárnap, augusztus 10. — Róm. kath.: E. 10. Boldog Asszony elh. Prot.: E. 9. Lörincz vértan. Görögorosz : (julius 29.) G. 9. Kallinik. Zsidó : (ab 19.) Böjt t. 1. k. — Nap kel 4 óra 50 perez, nyugszik 7 óra 19 perez. — Hold kel 8 óra 50 perez este, nyugszik 8 óra 41 percz reggel. Igazságügyminiszter fogad délelőtt, 10—délután 2 óráig. Horvát minitár fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A budapesti kőművessegédek közgyűlése délelőtt 10 órakor az egyleti házban (Mária Terézia tér 4. sz.) A budapesti Aczélhang férfidalegylet nyári ünnepélye a városligeti Klemens-féle helyiségben. Gyümölcskiállítás a Köztelken délelőtt 10— 12 és délután 2—4. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert, mellett) látható egész nap díj nélkül. Iparművészeti múzeum a műcsarnokban d. u. 2 — 5 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában délelőtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9 — 12 óráig. Egyetemi fűvész kert az Üllői-uton nyitva van naponkint, vasár- és ünnepnap kivételével, délelőtt 8 — 12, délután 2—8 óráig. Múzeumban : állat- és népismetár délelőtt 9 — délután 1 óráig. Nyilvános könyvtárak zárva. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint. Naponkint nemzeti zene , katona-zene kedd, csütörtök, vasárnap és ünnepnapokon. Lapunk legközelebbi számán, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik: A parasztbirtok oszthatósága. — Programm. — Irodalom. — Tárcza: Bajai rózsák Újpesten. — A titok. — Közgazdaság. — Hirdetések. — Pulszky-album és Pulszky-érem. Az országos régészeti és embertani társulat nagyérdemű elnökének , Pulszky Ferencznek 50 éves irói jubileumát megünnepelni óhajtván, tudvalevőleg bizottságot küldött ki az ünepély kivitelének megállapítására. A bizottság elhatározta egy Pulszky-album kiadását és egy Pulszky-érem vezetését s e czélra a következő felhívást bocsátotta ki: »A magyar tudományos irodalomnak alig van egyetlen ága, mely ugyszólva előzők és korábbi kísérletek nélkül pár évtized alatt oly számbavehető eredményt tudna felmutatni, mint a hazai régészeti irodalom. A tudomány színvonalán álló szakközlöny, az ország egész területére kiterjedő régészeti társulat, a nemzeti és vidéki múzeumok gazdag, állandó tárlatai és közelebbről három, a nagy közönség érdeklődését teljesen megnyert nagyobb kiállítás tesz ez állítás valóságáról fényes tanúságot. A nemzet közművelődésére igen nagy befolyással bíró eme társadalmi és tudományos mozgalom központja a nemzeti múzeum és annak tudós igazgatója, Puszky Ferencz, kinek félszázados tapasztalatai és ismeretei e mozgalmakat vezették, házias vendégszeretete, magas miveltsége a holt tőkét gyümölcsözővé tették s hazafisága mindezt nemzeti irányba terelte. Puszky Ferencznek úgy eme, mint általában a tudomány és közművelődés terén szerzett érdemei az országos régészeti társulatot arra indítoták, hogy irodalmi működésének 50 éves jubileumát megörökítse, mely ünnepélynek kivitelét az alulírott bizottság feladatává tette. A bizottság megállapodásának egyik eredménye a Pulszky-album, mely az ünnepelt és Fehérváry életrajzán kívül nagy és díszesen előállított alakban mintegy 25—30 ivén a hazai összes régészeti irodalmat kisebb, becses, hazai tárgyú értekezésben fogja bemutatni a hazai régészeti tudomány csaknem összes művelőinek tollából, kik közreműködésöket már előzőleg bejelentették. A bizottság második czélja a Pulszky-érem vezetése. Oly férfiú érdemeinek megörökítése, ki egy félszázad óta a hazai régészet előrevitelével és népszerűsítésével foglalkozik, legméltóbban történhetik egy emlékérem vezetése és elterjesztése által. Ez érem kiadását is felvette programmjába a kiküldött bizottság, sőt annak igen szép mintázását el is készítteté. A magyar archeológia igaz barátaitól és Pulszky tisztelőitől függ, hogy e tetemesebb költségbe kerülő két diszmó, a Pulszky-Album (3 frt) 63 Pulszky-érem (2 frt) előfizetési árban szintén közkézre kerüljön és elterjedjen a hazában, mely összeg f. évi szeptember 15-ig Czanyuga József társpénztárnok úrhoz (Budapest, nemzeti muzeum) beküldendő. Azok részére, kik úgyis mint az ünnepelt barátai, úgy is mint a hazai régészeti irodalom Maecenásai, az illető megünneplésére szükséges előkészületek és az album minél díszesebb kiállíthatása czéljából nagyobb összeget szántak, e lap nyitva áll és az adományok mindig nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Dr. Nyáry Jenő elnök, Torma Károly, dr. Henszlmann Imre, Havas Sándor, P. Szathmáry Károly a bizottság tagjai. A kiállítási nagy iparcsarnok építkezései a bokréta-ünnepély óta sokat haladtak előre. A külső galériák vasszerkezetei mindenfelé fel vannak állítva s már azok falazását is megkezdették. Az északi oldal feltöltéséhez 50 kocsi hordja a szükséges földet s a különböző építési anyagokat naponkint körülbelül húsz — 120—140 vagyonból álló — vonat szállítja a helyszínére. A saroképületeket most fedik be bádoggal. A keleti kapunál a falak már egészen a tetőzetig vannak felemelve, jó magasan fekvő, tágas ablakokkal. A középső nagy kupola helyén most állványt építenek, melynek segítségével a keresztgalériák belső vasgerendái, melyek a külsőknél sokkal nagyobbak lesznek, a főportálok falazataiba fognak beillesztetni. A vasszerkezetekre a tetőzet alatt mindenütt igen diszes vaspárkányzatok lesznek alkalmazva, a főportálokat pedig szintén igen gyönyörű terrakotta párkányzatokkal látják el, melyek a déli főkapun már föl is vannak illesztve. E terrakottadísz, amely egyike a legszebbeknek Európában, egy római díszépületről van mintázva. A főkapu oszlopai közé a király és a királyné ő Felségeiknek terrakottából készített, köralakú, domborművű fejszobrai lesznek elhelyezve. A minisztériumban most a fölött folyik a tanácskozás, hogy a kapukat milyen feliratokkal lássák el s valószínű, hogy a bécsi világkiállítási palota mintájára egyszerűen csak a világtájak szerint (kelet, nyugat stb.) fogják azokat megjelölni . A központi személypályaudvar Kerepesi-úti homlokzatán most helyezik el a »Földművelés,« »Ipar,« »Kereskedelem« és »Bányászat« allegorikus szobrait. A munka befejezése után a főkapuzat elől az összes állványokat lebontják s akkor az impozáns épület hatását nem fogja többé semmi sem zavarni. Az épület előtti járót most aszfaltozzák s a diszes parkban most folynak a műkertészeti munkálatok. (A budapesti személypályaudvar megnyitásától kezdve Budapest és Gödöllő között a jelenleg közlekedő személyszállító vonatokon kívül minden irányban még egy t. i. a 115. és 116. sz. omnibuszvonat fog további intézkedésig naponkint közlekedni. A 115. sz. vonat indul Gödöllőről reggel 6 óra 50 perckor és érkezik Budapestre reggel 7 óra 58 perczkor; a 116. sz. vonat indul Budapestről éjjel 10 óra 30 perczkor és érkezik Gödöllőre éjjel 11 óra 43 perczkor.) Az időjárásról hivatalos heti jelentése a budapesti központi időjelző állomásnak 1884. augusztus 9-én. Európában a közelebb múlt héten a depresszió Oroszországban, a nagy légnyomás pedig a kontinens délnyugati részében voltak a hét közepe tájáig, midőn egy másik depresszió a Földközi tenger felől jőve, a nagy légnyomást a kontinens északi felére nyomta s részben az Oroszországból jövő depresszióval délkeleten a hét vége felé egyesült. Ezért helyi esők s itt-ott zivatarok, melyek Kelet-Németországban, az orosz-lengyel és a magyar földeken is a hét elején csak gyéren és szórványosan mutatkoztak, a hét vége felé délkeleten a magyar, balkán- s román földeken voltak inkább. A kontinens nyugati, közép és északi részei ellenben szárazak maradtak. A szelek a hét elején északnyugaton, a hét vége felé pedig délkeleten valának olykor erősebbek, különben nagyrészt gyengék vagy mérsékeltek maradtak. A hőmérséklet északkeleten, Oroszországban és Skandináviában lassan egyre kisebbedett; a kontinens közép- és délnyugati részeiben ellenben csekély hullámzás mellett keveset változott. Hazánkban többnyire nagy légnyomás alatt, eleinte északnyugatias, majd különböző irányú és keleties, végre északias szelek mellett az idő többnyire csendes, meleg és derült volt, itt-ott égiháborúk, sőt néhol rövid zivatarok is jöttek ugyan közbe, de csak a hét vége felé lett esőkkel változóbb, kissé szelesebb és hűvösebb. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre, ennek elején és vége felé esőkkel, itt-ott zivatarral változó, kissé hűvösebb és szelesebb időt várhatni, mely a hét derekában csendes, meleg, derült és szárazabb lesz. Czigányaink a hazai fürdőhelyeken a következőleg vannak szétoszolva: Balaton-Füreden Dankó Gyula Pécsről, Bártfán Mányi Lajos S.-A.Ujhelyről, Borszéken Salamon J. Kolozsvárról, Koritniczán Balogh K. Léváról, Lublón Pácz Ferencz Budapestről, Mehádián Erdélyi Náczi Szegedről, Párádon Lakatos Lajos Pásztóról, Pöstyénben Beznák Sándor Nagy-Szombatról, Szliácson Lajos Tóni Beszterczebányáról, Szobránczon Vattay Gyuri Miskolczról, Uj-Tátra-Füreden Lányi Géza Ungvárról, Tátrafüreden Pácz Rudi Losonczról, Trencsén-Tepliczen Csonka J. Nyitráról és Tusnádon Fehér Poldi N.-Egyedről. — A Ferencz József Erzsébet arany ösztöndíjaknak, melyeket ő Felégeik egybekelésük 25-ik évfordulója alkalmából 1879-ben alapítottak — a budapesti egyetemen első élvezői votak: dr. Borovszky Samu bölcsészet-hallgató, ki öt éven át élvezte azt s ki jelenleg a magyar tud. akadémia tisztviselője ; dr. Váczy János bölcsészethallgató, ki szintén az egyetemre lépésekor kapta meg az ösztöndijat s most az egyetemi könyvtár tisztviselője és dr. Schönvitzky Bertalan b. h. ki jelenleg a vidéken foglalatoskodik. A jogi karon Mis-ey Sándor szigorló jogász élvezte az ösztöndíjat. Ez a négy ösztöndij-állomás van most üresedésben . A miskolczi dalárünnepély. A tegnapi közgyűlés tárgyai közül, a király-himnusz ügyén kívül, mely úgy látszik, végre kedvező megoldást fog nyerni, a zenetanári szeminárium és az országos dalár-egyletnek az országos kiállításon való részvétele keltettek általánosabb érdeklődést. Az előbbi ügyet a losonczi dalárda képviselője hozta szőnyegre, előre bocsátván, hogy azon kiváló eredményeket, melyeket az orsz. dalár-szövetség elért, csakis Bartay gyakorlati és buzgó vezetésének köszönheti, aki valódi lelke a dalár-egyesületeknek s azért az egyszerű köszönet szavazáson felül indítványozza, hogy Bartaynak a zenetanári szeminárium felállítására vonatkozó nagyfontosságu indítványát a dalár-szövetség tegye magáévá s innen a közgyűlésből intézzen feliratot annak pártolására, mit a közgyűlés többek hozzászólása után el is fogadott s a felirat készítésével a központi igazgatóságot bízta meg. Az országos kiállításon leendő részvétel ügyében a közgyűlés Debreczen képviselőjének azt az indítványát fogadta el, hogy amennyiben az országos kiállítás rendező bizottsága felszólítaná az országos dalárszövetséget a kiállításon való megjelenésre, az országos daláregylet be fogja magát mutatni, de nem mint versenyző, hanem csupán művészi előadásokkal s ez nem lesz országos dalár-ünnepély, csak egyszerű dalünnep, melynek részletes programmját a központ fogja megtenni. A közgyűlés végén Bartay Ede, aki már másodízben választatott meg elnöknek, melegen megköszönte a bizalmat, kijelente, hogy külföldi útjában arról győződött meg, hogy a magyar dalegyletek ma már előtte állanak a külföldieknek. Kívánja, hogy ezt a külföld is mihamarább ismerje el. A közgyűlés élénk éljenzés közt oszott szét. Miskolczról ma este a következő táviratot vettük: A dalárünnepély legérdekesebb része a mai összelőadás volt a színházban. A színház impozáns látványt nyújtott. Amfitheatrális emelkedésen mintegy 600 dalár foglalt helyet, középen zenekar, kétoldalt dalárdák felkoszorúzott lobogói. Huber Károly a karnagyi emelvényen megjelenvén, zajos éljenzéssel fogadtatott. Első szám a Himnusz volt, melyet a közönség kegyelettel hallgatott. Nagy hatást tett Liszt »Rajnai bordala« szabatos élénk előadásban, Mihalovics »Intése« komplikált szerkezetével kevesebb sikert aratott. Annál inkább tetszett Hubay Jenő »Bucsu«ja, e hangulat teljes, szépen dolgozott mű, melyet szerző személyesen vezényelt. — A közönség lelkes tapsaira háromszor kellett megjelennie. — Nem oly szerencsés volt Hubay »Hajós imája« czimü szerzeményével, mely számos szépséget daczára, a közönséget fellelkesiteni nem tudta, mivel nehezebben fölfogható és a kivitel nehézségei miatt előadása némi kívánni valót hagyott fenn. — Ezután következett »Szentelt Hantok« Mosonyitól, melynek magyaros rithmusát a közönség szívesen fogadta. — Legnagyobb hatást keltett Huber Károly magyar királyi indulója. — Lendületes, dallamos mű, különös műbecscsel nem bir, de hatásos instrumentácziójával és élénk ritmikájával behízelegte magát. A hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharral fogadta, mire megismételték. — A befejezést a Szózat képezte, melynek hatását némileg csökkentette a túlságosan elnyújtott tempó. Az előadás közben a zsinórpadlásról több koszorút bocsátottak le s virágokat szórtak. — Az ölelgetés következményei. Horváth Sándor szombathelyi lakos bűnügyével foglalkozott nemrég a m. kir. kúria. Horváth Sándor ugyanis — mint az Ügyvédek Lapja írja — azzal volt vádolva, hogy az erdő szélén nyugodni ledőlt R. Mihálynét »ölelgetni kezdte.« A szombathelyi kir. törvényszék ezért a vádlottat a btk. 249. §-ában meghatározott szemérem elleni vétségben mondotta ki bűnösnek s 8 napi fogház és 10 forint pénzbüntetésre ítélte. A kir. tábla a vádlottat felmentette, mert cselekményében nem találta meg a szemérem elleni vétség alkotó elemeit, azt nem tartván egyébnek tréfás ingerkedésnél. A kúria egész más nézeten volt és mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, vádlottat a becsületsértés vétségében mondotta ki vétkesnek és 20 forint pénzbüntetésre ítélte. — A pozsonyi ág hitv. evang.liczeumban a beiratások az 1884/5. tanévre szept. hó 1-jétől kezdve szept. hó 4-ig történnek, és pedig az első osztályba való felvételt illetőleg az első két nap alatt protestáns hitfelekezetű és általában helybeli tanulók, a többi napokon vidéki más vallásu tanulók számára. A felvételi, javító, pótló és magánvizsgálatok aug. hó 30. és 31-én tartatnak. A tanév ünnepélyes megnyitása szept. hó 5-én lesz, az előadások 6-án kezdődnek. A tápintézet szept. hó 1-jén nyittatik meg. Az igazgatóság. — Az elsülyedt »Afrika« nevű hamburgi gőzhajó fűtője: Kogri vagy Kadri János, a szerencsétlenség alkalmával a tengerbe veszett. A tengerészeti hatóság 272 márk és 75pfnyi segélyösszeget utalványozott hozzátartozói részére, akiknek tartózkodási helyét azonban nem tudták idáig felfedezni. A belügyminiszter most felhívja az ismeretlen örökösöket, hogy jelentkezzenek. Versaillesban. — aug. 7. Nincs több színház Párisban. Az egész párisi élet átköltözött Versaillesba. A csendes királyi székhely nagy fasorai, mint politikai fénykorának egykori napjaiban, újra ott látják lombjaik alatt a szenátorokat s képviselőket. Egy hétre felélesztette a parliament Versaillest, ahova máskor csak a turisták s a kalauzok szoktak angoljaikkal ellátogatni. Kevés a kiváncsi ember a pályaháznál, midőn a nemzet képviselői megérkeznek. Beszélgetve mennek a kastélyig; azt hihetné az ember, hogy rajongó iskolás gyermekek — szürke szakállal, egy sétára indult növelde! Pedig hát történet az, amit csinálni ide jöttek, abba a szögletbe, melyet a rue de la Chancellerie és az egykori rue de la Bibliotheque képez, amely ez idő szerint Gambettának a nevét viseli. Itt állomásoznak a »Service parlamentaire« feliratú lóvasúti kocsik, hogy elszállítsák a vasúthoz a képviselőket. Itt összpontosul e pillanatban a versaillesi élet. S mily nagy az ellentét a szintér s az előforduló jelenetek között! A place d’Armes magaslatáról XIV. Lajos lovasszobra kinyújtja bronzkarját a Gambetta-utca felé, s a hirlapárusítók oly újságokat ajánlgatnak, amelyek ugyancsak dühössé tették volna a nagy királyt. — Tessék az Intransigeant! Olvassák el a Rochefort czikkét! — Itt van a Matin frangais, czikkel Jules Vallestől!* * * Más jeleneteket látott valaha a hely, ahol most a hírlapok czimeit kiabálják. Ha beszélni tudna ez a kövezet! Itt, ahol most szép asszonyok tipegnek a kongresszus ülésterme felé, abban a reményben, hogy skandalum lesz, — itt, a Gambetta-utczában, állottak a bódék, melyekben a király asztalához szükséges élelmiszerek fel valának halmozva. Egy órával a király ebédje után ide jöttek a versaillesiek, s összevásároltak nagy olcsón a temérdek megmaradt ételből mindent, amihez csak kedvük volt. A katonai kórház, ahonnan most üdülő betegek nézik a járókelő szenátorokat s képviselőket, a királyi konyha volt egykor. Innen vitték melegítőben az eledeleket, az utczán át, a királyi asztalra. A ma története összevegyül itt a tegnapéval. Ebbe a nevét viselő utczába rohant ki dühösen Gambetta azon emlékezetes ülés után, amelyben megjósolta a 363 köztársasági képviselőnek visszatérését. Rég elvonult az idő, midőn e sorokat irta Mária Antoinette: »Értesült ön a harmadik rend rettenes lépéséről . Chambre nationalenek jelentette ki magát. A királyt felháboritás bir. Tanácskoznak, de semmi eredményhez sem jutnak. Mindenki nagy izgatottságban van, gyűlölik egymást, hajba kapnak, valóságos polgári háború létezik.« Rég elfelejtették e levelet, de ha a látszat után indulnánk s komolyan veszszük a kongresszus első ülésében történteket, bízvást le lehetne újra nyomtatni, amit Versaillesből irt a szerencsétlen királyné. Szerencsére nem sok a komolyság abban, ami történt. Douville Maillefeu közbekiáltásai aligha fognak nyomot hagyni a történetben. Mindegy. Mi párisiak, kik az új États genereaux megnyitó ülésére ide siettünk, teljesen meg lehetünk elégedve azzal, amit kaptunk. Ilyen szép kis lárma talán még soha nem volt törvényhozó gyűlésben. Csodálkozni látszottak rajta még azon 1789-ks képviselők is, kiket Couder ecsetje az elnök feje fölött levő képre festett. Mintha oda fordult volna Mirabeau a festményről a rajongók felé, hogy a csend szabadságát követelje, ő, aki oly mennydörgő hangon követelte egykor a beszéd szabadságát. A versaillesi teremnek egy történelmi nappal többje van. Sokáig elhagyott folyosóin újra látta a hírlapok tudósítóit s a kiváncsi őgyelgőket, akik eljöttek ide elölni egy napot, mint ahogy el szoktak menni a Bois de Boulogneba. A társalgó teremnek megújultak egykori szép napjai, zsúfolva volt látogatókkal, akik beküldték névjegyeiket az ő képviselükhöz. A gylrgos nyári toilettekkel ellepett karzatok sokkal telítősebb képet nyújtanak, mint a gyűlés maga. Sok a szép nő s az elegáns öltöny. »Jolie salle«, mint a színházi első előadásokról szokták mondani a hírlapok tudósítói. ... Vége az ülésnek, a törvényhozók csapatosan sietnek tova, az utcza elcsendesedik, aludni készül Versailles. S a távol láthatáron megvilágosodik Páris, felgyúlnak a gázlángok boltjaiban, café-concertjeiben, nyári mulatóhelyein. Vájjon kinek van igaza, Versaillesnek-e, midőn lefekszik az estszürkületkor, vagy Párisnak, amely akkor látszik felébredni, midőn Versailles fejére húzza a hálósipkát? Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. Az Aranysasban vasárnap, augusztus 10-én Bunkó és fia hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — Nagy vihar volt ma este a fővárosban. Esti nyolcz órakor beborult az égbolt s a komor, sötét felhőkön gyakran czikázott át a villám. Kilencz óra tájban megeredt az eső. Nagy erővel köszöntött be, s öreg cseppekben, sűrűen hullott alá. Néha meg-megállt, majd ismét rákezdett, záporként omlott, aztán pedig csak elsoványodott, elgémberedett cseppekben hulldogált. Valódi erejét azonban tíz óra tájban adta ki. Valóságos felhőszakadás volt. Sürü cseppekben sebesen hullott. Egyhangú kopogásától megbokrosodtak a bérkocsi sok lovai. A járókon a víz tömeg tócsává állt össze. A csatornák nem tudták