Pesti Napló, 1884. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-01 / 271. szám

közölte újabb tapasztalatait, melyeket Berlinben az utczák tisztításánál gyűjtött. Az egész rendszert rész­letezve adta elő s végül megígérte, hogy a legköze­lebbi jövőben már az új rendszer Budapesten is életbe lép, de előbb egy mérnököt és a tűzoltóság egyik kö­zegét a főváros ki fogja küldeni, hogy a helyszínen gyakorlatilag is szerezzenek ismereteket. (Helyeslés.) Dr. Dubay M. felszólal a fővárosi Duna-uszodák állapota és jelenlegi czélszerűtlen elhelyezése iránt. Különösen felhívja a tanács figyelmét a budai olda­lon levő Péczely-féle uszodára, mely ódonsága és ren­detlensége miatt éppen nem érdemli meg, hogy jövő évre ily állapotban felállíttatni engedtessék. Általá­ban felszólaló azt óhajtaná, hogy az uszodák kellő tá­volságban legyenek egymástól és lehetőleg úgy ren­dezve, hogy kettő kizárólag a férfiak és ugyanannyi a nők számára legyen rendelve, mivel közegészségi te­kintetből egyáltalán nincs indokolva azon mostani szokás, hogy a nők csakis reggel 8—10 óra között használhassák a szabad uszodát, mi az előbb említett berendezés mellett önmagától el fog esni. Kamermayer K. megígérte, hogy figyelmeztetni fogja az illető tanácsnokot, miszerint tavaszkor a für­dőhelyek meghatározása alkalmával a fürdőtulajdo­nosokat arra is kötelezte, hogy a szépészeti és tiszta­sági feltételekre kellő súlyt fektessenek. A­mi a fürdő elkülönzését illeti, ezt az illető tulajdonos saját ér­deke szerint osztja be, s ha nyereséget remél, bizo­nyosan kizárólag a nők számára is állít majd fürdőt. Steiner J. előhozta a kőbányai sertéshizlaló társu­lat ellen hírlapjában is felhozott vádakat s arra kérte az elnököt, hogy a hatóság vesse kézbe magát és se­gítsen a bajokon. Talán czélszerű volna, hogy az érte­kezlet megbízásából valaki az ügyet a közgyűlésen is előhozná. Kamermayer azt véli, hogy ha csakugyan vannak egyének, kiknek sérelmük van, folyamodjanak a ható­sághoz, akkor a hatóság intézkedni fog. Dr. Szabó Alajos helyeselte az elnök nézetét annál is inkább, mert a Steiner által felhozott sérel­mek csak állítások, melyek ellenében a sertéshizlaló részvény­társaság egyszerűen csak azt felelte c­áfola­­tul a lapokban, hogy azon állítólagos sérelmek a­l­a­p­­talanok. A­ki nem hiszi, jöjjön ki a kőbányai te­lepre s a társaság könyveiből meg fog győződhetni. Az értekezlet egyhangúlag belenyugodott az elnök azon kijelentésébe, hogy ha vannak panaszosok, azok beadványukkal forduljanak a hatóságokhoz. S­­­i­b­e­r terézvárosi segédlelkészt Királyi Pál ajánlatára az egylet rendes tagnak választot­ta meg. Az értekezlet áttért a holnapi közgyűlés tár­gyainak megbeszélésére, s a szakbizottságok és a ta­nács javaslataihoz hozzájárult s azokat helyeselte. Ezzel az értekezlet esti 7 órakor véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 1. Naptár: Szerda, október 1. — Róm. kath­.: Remi­gius püspök. Prot.: Remigius. Görög-orosz : (szeptember 19.) Trófim vér tanú. Zsidó : (tizri 12.) Abdon. — Nap kel 6 óra 1 perez, nyugszik 5 óra 38 perez. — Hold kel 3 óra 59 perez dél­után, nyugszik 1 óra 18 perez reggel. — Mars a hó első har­madában este mélyen nyugaton látható, ezentúl eltűnik. — Jupiter a hó elején reggel 2 órakor, vége felé mindjárt éjfél után kel és a hajnali ég dísze. — Szaturnus az esti órákban mindig korábban keleten látható. — Ur­nus reggel kele­ten áll. M­iniszterelnök (belügyminiszter) fogad délután 5—6 óráig. Közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter fogad délután 5—6. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A főváros törvényhatósági képviselő­bizottságának közgyűlése délután 4 órakor (új város­háza). Az országos ipar­egyesület ipartársulati szakosztályának ülése délután 5 órakor. (tájvilág-utcza 14. sz.) »Krisztus a Kálvárián* * * a műcsarnokban (Su­gárút 81. szám) d. e.9 — d. u. 5, és este­­1,7— 9 óráig. Belépti díj 50 kr. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9—délután 1. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a f­üvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9 d. u. 1 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton nyitva van naponkint, vasár- és ünnepnap kivételével, délelőtt 8 — 12, délután 2—6 óráig. Múzeumban: képtár nyitva délelőtt 9—délután 1 óráig. Egyetemi könyvtár d. u. 3—7. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. — Mária Valéria főherczegnővel, ki ma Gödöl­lőről a fővárosba érkezett, Amália bajor herczeg­­nő is eljött Budapestre.Kiséretökben K­o­r­n­i­c­s gróf­nő és B­r­a­n­c­a bárónő udvarhölgyek voltak. — Simor herczegprimás budai palotájában fé­nyes társaság volt együtt tegnap este. A fővárosunkban időzött bécsi nunczius, Vannutelli Szerafin volt a tár­saság központja; kívüle jelen voltak: Ipolyi, Schlauch, Császka, Dulánszky, Schuszter püspökök, Máj­er, dr. Hornig, Markus prelátusok, Trefort miniszter, Sző­­gyényi-Marich László főrendiházi elnök, ki folyékony latinsággal társalgott a nuncziussal, gr. Zichy Nán­összeütközésének csattanását, a jaj kiáltásokat, s az elme szinte tudja, hogy a regulátort tartó moz­donyvezető feltépett mellel fekszik a kazán alatt, a fűtő szintén halva van, hisz arcza oly sápadt, a mint a tűz fénye végig tánczol alakján. ..Se borzasztó ké­pek mind egy »ha« szón függenek, de már annyira ki vannak színezve, hogy ha a szerencsétlenség meg is történnék, az egészen nem látszanék semmi kü­lönös. Ezalatt a lokomotív csak siklik tovább a síne­ken, a sütő és mozdonyvezető alakjai mereven álla­nak helyeiken s az egész vonat szinte mesés gyorsa­sággal rohan tova a sötétben... Egyszerre a menet meglassul, az óriás pihenni készülve, oda fütyöl a távoli állomásnak. Pár pilla­nat, s a raktárak, filtőház és melléképületek elmara­dása után egyszerre benn vagyunk az indóházban. Em­berek látnak-futnak összevissza, míg a gőzmastodon némán áll a kút mellett, hogy egy kis friss vízzel fel­frissítse magát. Kéményén át oly hidegvérrel füstöl, mint a hogy csak a győzelmes atléta czigarettezhetik, ki némán, nyugodtan s nagy ereje öntudatában szemléli a maga körül forgolódó apró világot. * Mikor a váróterem ajtajából visszapillantunk óriás barátunk felé, az még mindig vízzel oltja szom­júságát. A mozdonyvezető jóakarólag törüli meg ke­réklábait, melyeket az út piszokja és füstje össze­szennyezett. -------Pár pillanat múlva azonban ismét türelmetlenül, élesen füttyenti el magát s a tolattyú­­jából előtóduló gőztussal gúnyosan ijeszti el a bámész embereket. Aztán lassan, de fokozódó sebességgel el­indul, hogy folytassa tüneményszerű utazását... S mily ijesztően szép ez utazás alatt! Szép, tö­kéletes, fenséges, — csak az kár, hogy kora épp úgy le fog járni, mint az ős­kor óriásaié, s épp úgy mú­zeumba fog kerülni, mint azok csontjai,­­ bámula­tára az utókornak. Pekár Gyula, dór, stb. Ma reggel visszautazott a nunczius Bécsbe. Ugyancsak ma reggel, mint a M. Állam úra, tanács­kozásra gyűjté össze a herczegprimás az országgyűlés megnyitására Budapestre feljött püspöki kart. Jelen volt a tanácskozáson: a kalocsai bibornok-érsek, az egri érsek, a győri, veszprémi, beszterczebányai, szat­mári, szepesi, pécsi, erdélyi, sz.-fehérvári, kassai, mun­kácsi, n.-váradi és szamos-ujvári görög sz. püspökök, a pannonhalmi főapát s a jászóvári premontreiek fő­papja. A tanácskozásból a főrendiház ülésére ment a püspökök legnagyobb része. — Munkácsy elutazása. Munkácsy Mihály és neje ma délután utaztak el az osztrák-magyar állam­vaspálya 2 órai gyorsvonatával Budapestről Luxem­burgba. Minthogy Munkácsy hétfőn József főherczeg családjának vendége volt Alcsuthon, elutazásának ideje nem volt előre megállapítható s arról a közön­ség nem értesülhetett. Az országos magyar képzőművé­szeti társulat pártfogó és alapító tagjai azonban az elutazásról az utolsó pere­ben értesülvén, nagy szám­mal jelentek meg a pályaudvarban, hogy a mestertől és nejétől búcsút vehessenek. Munkácsy Mihályt Harkányi Frigyes, Munkácsynét pedig gróf Tisza Lajos vitték ki saját fogataikon a vasúthoz. Ott láttuk a perionon a képzőművészeti társulat részéről Keleti Gusztáv igazgatót, Telepy Károly műtárnokot, dr. Szmrecsányi Miklós titkárt s a választmányi tagok közül gr. Karácsonyi Guidót, gróf Zichy Jenőt, dr. Takács Lajost, Vastagh Györgyöt, Tölgyessy Arthurt, Spányi Bélát, Ligeti Antalt, Morelli Gusztávot, Huszár Adolfot s Aggházy Gyulát; ott voltak továbbá: Vadnai Károly és családja, Ligetiné, Telepy Károlyné, Fittler Kamill leányával, valamint Munkácsy roko­nai : Böckék és Kósék. Munkácsyék falusi birtokán Kolpachban ragályos hagymát ütött ki, sőt az ő kas­télyukban is egyik inas e betegségbe esett, azért orvo­suknak határozott tanácsára nem térnek oda vissza. Ugyanez ok miatt Munkácsyné szüleinek arany­lako­dalma sem lesz ott megtartható s azt egészen zárt családi körben Luxemburgban fogják megünnepelni. Útközben, hacsak Munkácsy egészsége nem követeli, sehol sem tartózkodnak hosszabb ideig. Különben mindenki úgy találja, s a mester maga is azt mond­ja, hogy az itt töltött hónap egészségi állapotára a legkedvezőbben hatott. A pályaudvarban Szmrecsányi titkár a képzőművészeti társulat részéről Munkácsyné­­nak egy díszes virágcsokrot nyújtott át, mire Munká­csyék ismételten megköszönték az irányukban tanúsí­tott szívélyességeket s meghatottan váltak el ismerő­seiktől, kik lelkes éljenzésben törtek ki, midőn a vonat a pályaudvarból kirobogott. — Újabb kérvény. A mai nap folyamában be­adatott a képviselőház korelnökénél a verseczi vá-­­­a­s­z t­á­s ellen a kérvény. E kérvény a verseczi vá­lasztás törvénytelenségének és érvénytelen voltának előtüntetésére főleg két körülményt említ, hogy t. i. egyrészt a választási küldöttségek összes tagjai nem tették le a választási törvény 21-ik §-ában előírt es­küt és hogy másrészt a választási elnök bár tudta, hogy még több száz Grecsák-párti választó várja a szavazásra bocsátást, zárórát tűzött ki, melynek fo­lyama alatt csak 35 ellenzéki választót szavaztatott le. Mind a két körülményt a kérvény 26 bizonyítvány­­nyal okadatolja, melyekben 255 tanú tesz bizonyságot az előadottakról, 176 választó pedig név szerint jelenti ki, hogy a választási elnök erőszakos eljárása a zár­óra kitűzése körül megfosztotta őket szavazati joguk gyakorlásától, jóllehet, hogy már órák óta vártak a a szavazásra leendő bocsáttatásunkra. — A történelmi társulat f. hó 2-án d. u. 5 óra­kor az akadémia Kisfaludy-termében választmányi ülést tart. Tárgyai: 1. Felolvasás: A longobárdok vándorlása, Borovszky Samutól. 2. Folyó ügyek. — Lipthay miniszteri tanácsos ma Pozsonyba érkezett és megtekintette a szarvasmarha-vásártért és a közraktári épületet. — Ásatások. Kutiból írják nekünk : Kuti fehér­megyei falutól keletre, és Kuti pusztától nyugatra (igazán Guthi volna, mert hajdan a Guth-Keled csa­lád birtoka volt) mérsékelt emelkedésű halomnak éjszaki lejtőjén, gyönyörű ponton, mindennap reggel­től estéiig egy főúri hölgyet látni, munkások nagy számától körülvéve. Fáradhatatlan türelemmel figyel egész nap, a munkásokkal munkálkodik maga is, meg­vizsgál behatóan minden cserepet, faragott követ, csontdarabot seb. Mert hát a főúri hölgy, Schläger Jánosné szül. gróf Zichy Paulina, a maga tulajdon birtokán, nagy költséggel ásat, a régiség tudománynak áldozik. A falu lakosainak szóhagyománya után indulva, az előbb leirt ponton némi érdekes épület­maradványokat talált. Elkezdette azokat kiszabadí­tani, s mindenekelőtt egy régi templom alapjaira, majd egy sírboltra akadt. A sírboltban majd össze­vissza hányva, majd meg rendszeresen fektetve, szá­mos csontváz volt, érdekes régi fegyverdarabok, pén­zek, bronezgyűrűk, sarkantyúk stb. Egy más ponton, néhány méterrel tovább, a munkások igen szép és ép római vízvezetőcsövekre akadtak, majd egy igen szépen faragott liliomot ábrázoló oszlopfő került felszínre, az oszlopfő után 1—2 méter magasságú gyönyörű művű, teljesen szép vörös márvány oszlopokat talál­tak, eddig vagy 18 darabot, melyek minden valószínű­ség szerint valamely igen fényes épület lépcsőzete mellett a korlátot képezhették. Mindezeket nem azért közöljük, hogy a grófnő tudományszomját, áldozat­­készségét kiemeljük. Nem szorult dicséretünkre, cse­lekedete maga dicséri őt, s jutalma megvan a gaz­dag leletekben. Említjük csupán azért, hogy a szak­értő tudósok figyelmét e pontra irányozzuk. Dr. Rö­mer Flóris ezen vidéken (lásd Bakony 77. 78. 79.) keresztül ment. Közvetlen közelében lehetett e pont­nak, talán el is haladt a romok fölött, anélkül, hogy azokat észrevette, észrevehette volna. Mily érdekes, tanulságos volna, ha most e históriai nevezetességű helyen egy efége régiségtudós megjelennék, s némi fölvilágosítással szolgálna arra nézve, hogy tulajdon­képen mi ez itt, a leletek mire engednek következtet­ni, mily korra vallanak ? — Rászedett hírlapkiadó-hivatalok. A párisi osztrák – magyar nagykövetséghez Magyar­országra a hírlapok részéről számos panasz érkezett az ottani Rue Dorian 10. sz. alatt levő Brachfeld et comp, állítólagos hir­detés-közvetítő c­ék ellen, hogy e c­ég aláírásával folyton ér­kezik nyomtatott körözvény kiadóhivatalukhoz, melyben ren­desen két hirdetés felvételét kérik, az egyiken dr. Bella hirdeti magát titkos betegségek gyógyítására, a másikon „Professor dr. Albert* vállalkozik az epilepszia gyógyítására.S a körözvényben ígérik, hogy a lapban való megjelenés után a hirdetési díjt el fogják küldeni. Vidéki lapok közül többen lépre mentek, kö­zölték a hirdetést, de bár kiadó hivatalaik az illető számokat, melyekben a hirdetés közölve volt, a c­égnek bekül­dték, pénzt többszöri felszólalásra sem láttak soha.A nagykövetség vizsgá­latot indított meg ez ügyben s kiderítette, hogy a hivatott Brachfeld et comp,­ezég alatt voltak épen egy Parlagi Al­bert nevű rovott előéle­t egyén űzi szédelgéseit s álnevei közt szerepelnek a dr. Bella, profeszor dr. Albert, Perlaszky és Braki­ nevek is. A nagykövetséghez legutóbb a Fünfkirchener Zeitung, Versetzer Zeitung és Südungarisches Volksblatt ré­széről érkeztek panaszok, minek folytán a nagykövetség hiva­t­losan felszól­ta a fővárosi főkapitányságot, hogy a csaló elég­­re figyelmeztesse a közönséget, mit a főkapitányság ezen az uton tesz meg. — Az orsz. rabbiképző intézet önképző körének tiszti kara a f. hó 30-án tartott alakuló gyűlésen kö­vetkezőképen alakult meg: Elnök Wiener Béla, titkár Klein József, könytárnok Venetiáner Lajos, pénztár­nok Blau Lajos, ellenőr Kecskeméti Lipót. — Meehoffer csernoviczi államügyész vesztege­tési ügyében, mint a lembergi lapok jelentik, új vizs­gálat rendeltetett el. A hamis tanúság gyanúja miatt letartóztatott Altmann Meyer, Meehoffer háziura elleni vizsgálat állítólag új ténykörülményeket derí­tett fel, melyek a nemsokára megtartandó végtárgya­lás alkalmával egészen más világításban fogják a vesztegetési ügyet feltüntetni. — Holdfogyatkozás. Az október hó 4-iki (szom­bat esti) teljes holdfogyatkozás Európában, Ázsiá­ban, Afrikában, déli Amerikában, északi Amerikának keleti részein és Ausztráliának nyugati vidékein lesz látható. Nálunk Budapesten a fogyatkozás, helybeli középnapidőt értve, este 9 óra 31.2 perczkor fog kez­dődni. A fogyatkozás teljességének kezdete 10 óra 31.7 perczkor, közepe 11 óra 18.2 perczkor lesz s a fogyatkozás teljessége éjfél után, tehát 5-én 4.6 percz­kor ér véget, míg az egész tünemény vége 1 óra 5.1 perczkor reggel fog bekövetkezni. (x) Beiker tanár, az általánosan ismeretes orosz császári és perzsa udvari bűvész és antispiritista most kezdi meg körutazását Oroszországból és Romániá­ból jövet Magyarországon, s itt Temesvár, Arad, Szeged, Debreczen és Kolozsvár városokban né­hány előadást szándékozik tartani érdekes, hűvö­sen fantasztikus antispiritista mutatványaival. E művészt nagyon jó hírnév előzi meg, s estélyes úgy elegancziájukat, mint kísérleteit illetőleg a legérde­kesebbek szoktak lenni. Berker tanár november havá­ban Budapestre is el szándékozik jönni. (x) Kollarits József és fiai szállították az újo­­nan megnyílt díszes operaház részére szükségelt ösz­­szes selyem, gyapjú és pamut trikókat, lovagöltö­nyöket és más, e szakmába vágó szövött árukat; el­ismerésül az igazgatóságtól »a magyar királyi opera­ház szállítói« czimet nyerték. (x) Kitüntetés Kalkuttában, hol deczembertől­­ áprilisig nemzetközi kiállítás tartatott, melyen a »Krondorfi savanyúkút« Stefánia koronaherczegnő­­forrás a legmagasabb kitüntetésben részesült, ugyanis az első elismerési oklevél és arany éremmel tün­­tettetett ki. A krondorfi ezen újólagos kitünte­tése tanúskodik kitűnő voltáról, mely tudvalevő­leg a hivatalos vegyelemzés szerint a honi alkali­­kus savanyú vizek között az első helyet foglalja el. Egyszersmind a krondorfi kútvállalat ezen kitün­tetésben szorgalmának elismerését láthatja, mely segítette a krondorfit néhány év lefolyása alatt Ausztria-Magyarországban elismerésre juttatni, va­lamint a világ minden részében kelendőséget biz­tosítani. Főraktár Budapest, Gőbel és Liftnél VII. ker. Klauzál­ u. 6. szám. Pompéry János temetése. P­o­m­p­é­r­y Jánost ma temették el a Soroksá­ri-utcza 18. sz. Károlyi-féle házból. Az utczán már a kora délutáni órákban nagy közönség jelent meg s az elhunyt barátai és tisztelői sűrü csoportokban siettek, hogy a boldogultnak a végtisztességet megadják. A halottas ház kapuivezetét ez alkalommal fekete dra­périával látták el. Ugyanoly szinü posztóval volt be­vonva a boldogult lakásába vezető ajtó, valamint ma­ga a halottas szoba is. Itt voltak elhelyezve a díszes koszorúk is, melyeket az elhunyt családja (a felejt­hetetlen férjnek és apának), tisztelői és barátai he­­lyeztek a ravatalra. Koszorúkat küldtek: az első ma­gyar általános biztosító társaság hivatalnoki kara, Fálk Miksa és családja, az akadémia, a Pesti Napló szerkesztősége, a hírlapírók egyesülete, a szálloda részvénytársaság , az Egyetértés hivatalszolgája stb. stb. A gyászszertartás délután 4 órakor kezdő­dött. A ház udvarán állították fel a díszes, feketével bevont ravatalt, melyre a virágokkal s koszorúkkal ékített koporsót helyezték. Ide gyűlt össze az elhunyt számos barátja és tisztelője is. Ott láttuk Paul­er Tivadar igazságügymi­nisztert , Somssich­ Pált, C­semegi Károlyt, a kúria tanácselnökét, Karácsonyi Guidó gró­fot, Tóth Lőrincz kúriai tanácselnököt, Beöthy Zsigmond kir. táblai tanácselnököt, Lévay Hen­riket, Királyi Pált, Szász Károlyt, Gyulai Pált, Szilágyi Dezsőt, U­j­v­á­r­y Lajost, H­o­i­t­s­y Pált, Szilágyi Sándort, dr. Sztoczek Jó­zsefet, Molnár Antalt, G­h­i­c­z­e­y Samut, V­a­d­­nai Károlyt, Harkányi Frigyest, Szily Kál­mánt, Bittó Kálmán miniszteri tanácsost, Hor­váth Gyulát, Hiletzky Béla osztálytanácsost, D­e­g­r­é Alajost, B­o­s­s­á­n­y­i Lászlót, R­u­d­­nyánszky Ferenczet, Kég­­ Györgyöt, Utt­­m­a­n­n Sándort stb., az első magyar általános bizto­sító­társaság hivatalnoki karát testületileg. A gyászszertartást a budapesti görög-román archimandrita végezte fényes segédlettel, egyházi éne­kek mellett. Az egyházi énekek után a budapesti ref. egyház énekkara zengett gyászdalokat, mire Szász Károly ref. szuperintendens lépett elő s megindult hangon a következő beszédet mondta: Az egyház zsolozsmái után, melyek felhangozva »a mélységekből« az ég felé, az örökkévalóságba, a végetlen jövendőre utalnak, — engedjetek egy szót a barátságnak, a szeretetnek, az emlékezésnek is, mely ámultan mereng s veszteségeit vész számba. Kétségkívül a tiétek a legnagyobb veszteség, szerető nő és gyermekek, kiket egy élet köt hozzá, s egy élet kötelékei szakadnak el a megválásban. Szive a szeretetre, a meleg és gyöngéd érzelmekre volt te­remtve, s ő teljes szivével ölelt magához titeket. Évek hosszú során át, a­mint gyermekeit növekedni látta, mély gond emésztette szivét, hogy sorsukat biztosíthassa s állást adhasson nekik a társadalom­ban, melyre oly sokat adott. Végre, nagy elhatáro­zással, elérte czélját s azt mondta — »most nyugod­tan halok meg, mert gondoskodtam azokról, a kiket szeretek, az enyéimről«, — s ti veszteségteket nem csak a vér és a természet, — hanem a hála nagy tar­tozásával is súlyosbítva érzitek. De ha kevésbbé éles és szivbe metsző, azért nem kisebb a mi veszteségünk is, barátaim s társaim, az iránta való szeretetben, tiszteletben és ragaszkodásban. Irodalmunk, nemzetiségünk s közügyeink egy régi — s mindig hű — bajnokát kisérjük sírba Pom­péry Jánosban. A koszorúk, melyektől koporsója s ravatala elhalmozva áll, nemcsak a szokás és a divat megtartását, hanem a szeretet élő emlékezetét is tanú­sítják s veszteségeinkről szólanak. Miért tagadjam ? Szemeim előtt az irodalom vesztesége áll előtérben. Pompéry János nem tarto­zott ama nagyok közé, kik koszorús fővel, mint félis­tenek diadalszekéren, mennek az Olimpia s ott örökké égő csillagokká változnak, hogy a jövendő századok élébe bevilágítsanak s minden nemzedékekre fényt áraszszanak; öröklétű nagy műveket­­ nem alkotott; de — a mire irodalmunknak az ő fellépése korában oly nagy szüksége volt — terjesztette az ízlést, a ne­mes hangot és nemes érzelmeket; ízlése oly finom s hangja oly gyöngéd, irásmodora oly választékos volt, hogy az Yd­é és Sarolta leveleiben egy mű­­velt nő, é­s az Erwin novelláiban a társaság legmagasb fokán álló férfi hangját véltük hallani, s a közönség soha nem akarta elhinni, hogy azokban férfi, a középosztály egy férfia szól. Költeményei közül a Levél anyámhoz az emberi szív legnemesebb és leggyöngédebb húrját pendíti meg s visszhangja, melyet a szivekben költött, örökre fog zengeni, mig nemesen érző s gyöngéden szerető szivek lesznek. Ő megérdemelte az akadémia amaz első koszorúját, melyet akkor nyújtott neki, mikor tagjai sorába vá­lasztotta, s ezt az utolsót, melyet negyvenhárom évi irói munkássága elismerése jeléül tett koporsójára. Mint publiczista, politikai iró s debatter is a finom és nemes hang terjesztője volt, ki a vitatkozá­sokban sem vesztette el nyugalma egyensúlyát soha. Helyi hírek. — A budapesti népoktatási kör ma délután 5 órakor választmányi ülést tartott az akadémia egyik kis termében Irányi Dániel elnöklete alatt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elhatározta a választmány György Aladár indítványára, hogy ezen­túl mind a 8 felnőttek iskolájában ingyen írószere­ket fognak kiosztani. Ezután elhatározták, hogy a II. kerületi iskolát áthelyezik a krisztinavárosi iskola új helyiségébe, a rákosi iskolát pedig valószínűleg beszüntetik, mert a felügyelet és ellenőrzés nagy fá­radsággal jár. Végül elhatározták, hogy a beiratások jövő október 15-én kezdődnek s ezentúl minden isko­lában hetenkint csak két előadási óra tartozik. A be­iratkozásokra vonatkozó felhívásokat az utczákon, gyárakban és munkás-gyülekező helyeken már a jövő héten ki fogják függeszteni. A pénztárnok sajnálattal jelenti be, hogy a tagok száma folytonosan csökken. E czélból elhatározta a választmány, hogy felhíváso­kat bocsát ki tagok gyűjtése végett. Kívánatos volna, ha ez igazán hazafiasan működő egyesületet a nagy közönség venné pártfogásába. — Első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság. Október 1-től fogva a helyi gőzösök a vámpalota és Újpest között csak reggeli 6 órától esti 6 óráig, a vámpalota és Ó-Buda között pedig csak reggeli 6 órától esti 7 óráig közlekednek.­­ A budapesti kereskedő ifjak társulata f. hó 4-én nyitja meg estélyeinek sorozatát társas vacsorá­val egybekötött férfi-estélylyel. Ezen estélyen csakis társulati tagok s az ezek által bevezetett vendégek ve­hetnek részt, melyre előjegyezni lehet a társulat he­lyiségében a bizottság pénztárnokánál naponkint d. u. 5 órától este 9-ig bezárólag f. hó 2-ig. Egy teríték ára 1 frt 20 kr. A bizottság ez után is felhívja a tago­kat, hogy minél számosabban megjelenni szívesked­jenek. — Tűz az operaház mellett. Az operaházban ma a Lohengrint adták. A megnyitó előadások után ez volt az első teljes előadás. Nagy közönség volt je­len s az udvari inkognitó-páholyban látható volt Mária Valéria főherczegnő is, aki ma érkezett Gödöllőről a fővárosba. Vele voltak Amália bajor herczegnő, továbbá K­o­rn­i­ss grófnő és Braue a bárónő udvarhölgyek. Az opera első felvonása zavar­talanul folyt le. Mindenki érdekkel nézte a fényes le­­mezeket, a pazar fényű kiállítást s hallgatta Wag­ner hatalmas zenéjét. Az első felvonás után a színházban szokatlan mozgalom volt észrevehető. Többen, akik a foyerba mentek felvonás köz­ben, megrendítő látványnak voltak tanúi. Az ope­raház mellett elvonuló hajós-utczai 21-dik szá­mú földszintes ház, mely Haas és Deutsch vál­lalkozók tulajdonát képezi, lángban állott. Azok közül, a­kik felvonás közben a foyerba vonultak, töb­ben visszasiettek a nézőtérre, közölve ismerőseikkel azt, a­mit láttak. A közönség nyugtalankodni kezdett s többen készületeket tettek a távozásra. A szokatlan moz­galom felkeltötte figyelmét számos színházlátoga­tónak, a­kik aggodalmasan tekingettek körül, alig leplezhetve ijedelmüket. Hozzájárult ehhez az is, hogy a felvonáskor hosszú ideig tartott, a­mi szintén nyugtalanságra adott okot. Az előadást azonban folytatni kezdték s a közönség, melyet a kívül­ről beszivárgó, kevésbbé vészes hirek ismét meg­nyugtattak, nyugodtan helyén maradt s az előadást végig hallgatta minden további megzavarás nélkül. A tűz, mint fönnebb említők, az operaház közvetlen szomszédságában tört ki. A vész a Hajós utcza 21. sz. ház hátsó részének padlásán keletkezett. A tözőr­­ség a tűz keletkezése után negyedórával vonult ki a vész színhelyére s azonnal az oltáshoz fogott. A lán­gok magasra csapkodtak fel, nappali fénybe borítva a közellevő házakat és az operaházat. Az esti szél az égő tető szikráit szerteszét hordta, átcsapkodva azokat az operaház tetőzetére is. Az oltásnál T­h­a­i­s­z E. főkapi­tány is megjelent. A főkapitányságról egy erős rendőr­szakasz is kivonult s elzárta a Hajós-utczához vezető utakat, melyeken a Teréz- és Ferencz-városból nagy tö­megekben özönlött a nép. E városrészekben az a hir volt elterjedve, hogy az operaház áll lángban, s mindenki az operaház felé futott, hogy a részről tudomást sze­rezzen. A lángok a szomszédos Sugár-út 40. sz. ház harmadik emeletéig értek. E ház harmadik emeletén lakik Coppinik­­a, balletművésznő és Campilli balletmester is. Lakásaikban a felcsapkodó lángok szintén tettek kárt. Ablakaik kipattogtak s függö­nyeik , valamint az ablakok közelében levő hol­mik megperzselődtek. Ugyanezen ház második eme­letén Sotora Ernő lakása is beégett. A tű­z itt is tett károkat. Az opera titkárai, Jósika és W­á­g­n­e­r, a tűz kiütéséről azonnal értesültek. A titkárok és az operaház kapusa gondoskodtak arról, hogy azok, akik az operai előadásról kijövet tudomást vettek a közeli részről, a színházban jelenlevő közön­séget alaptalan vészhírekkel ne ijeszszék meg. P­o­d­­maniczky Frigyes báró intendáns az operaház te­tőzetére hágott, s onnét szemlélte a vész terjedését, meggyőződve egyszersmind arról, hogy az operaház veszélyeztetve egyáltalában nincsen, daczára a folyton a tetőzetre pattogó szikráknak. A tüzet rövid félóra alatt a kivonult tüzérség elnyomta. A 2-dik számú tüzérség, mely később vonult ki, már félórával a tűz elnyomása után érkezett.­­ A nagyszá­mú közönség, mely a szomszédos utczákat egészen megtöltötte, már derültséggel fogadta az elkésette­ket. Rendzavarás sehol sem történt. Az operaházban zavartalanul folyt végig az előadás. Végig nézte Mária Valéria főherczegnő is, aki, valamint kí­sérete is, láthatólag mit sem tudott a tűzvészről. A közönség csak a késő esti órákban oszladozott szét. Számosan azok közül, akik az operai előadást végig nézték, csak az előadás befejeztével értesültek a tűz felől. — Betörők Odry Lehelnél. Újpesten az utóbbi időben több betörés történt, melynek tetteseit a szor­gos nyomozás daczára nem sikerült kipuhatolni. A múlt héten Odry Lehel, az operaszínház jeles bari­tonistájának újpesti lakásába kíséreltek meg betörést, azonban az okozott zajra Odry és házi tanára, Hav­­lisch Gyula figyelmessé lettek, felkeltek s revolverrel felfegyverkezve kimentek az udvarra. A betörők éppen ekkor feszítették be a kapu ajtaját s midőn az udva­ron Odryt és Havlischt észrevették, egyenesen rájok rohantak és revolvereikből rájok lőttek. Odry és Hav­­lisch viszonozták a lövéseket, mire heves harcz támadt a betörők és a vagyonukat s életüket védő polgárok közt. A tettesek egyike, egy vad marezona alak előbb a tanárra rohant s azt földhöz vágta, azután pedig Odryval kezdett birkózni, ki csak nagy nehezen hitt kezei közül kimenekülni s látva, hogy a rablóval ket­ten sem birkózhatnak meg, folytonos küzdelem közt visszavonultak szobáikba, mire a tettesek is eltávoztak. Odry haladéktalanul jelentést tett az esetről az új­pesti rendőrségnek s Chapó csendbiztos rögtön megkezdte a nyomozást, melynek fényes eredménye­ként sikerült ma a főczinkost Márkus Sámuel 51 éves ismeretes betörő személyében egy félreeső kunyhóban, hol a betörés óta rejtőzködött, feltalálni és letartóztatni. Az illető mellén és czombján meg van lőve, minek következtében a Rókus-kórházba szál­lították. Felgyógyulása után át fogják küldeni a fe­­nyitő törvényszékhez. — Csontváz a csatornában. A Sip-utcza 8. sz. ház udvarán ma a csatornát tisztítás végett felbontot­ták. A munkások, akik a csatorna ásásával foglalkoz­tak, már hosszabb ideig dolgoztak csákányaikkal és ásóikkal.­ A munka már jó előre haladt, midőn az egyik munkás ásójával kemény tárgyba ütközött. Kö­zelebbről vizsgálva a tárgyat, észrevették, hogy a csa­tornában egy egészen ép, gyaníthatólag férfi-csont­váz fekszik. Az esetnek a környéken kire terjedt s a nevezett ház udvarába nagy néptömeg gyűlt. A csont­vázat kiemelve, azonnal értesítették a leletről a ható­ságot. A rendőrség a nyomozást megindította. Eddig annyi derült ki, hogy a csatornát mintegy nyolcz év előtt építették. Hogy a csontváz hogyan került oda, arról a házbeliek felvilágosítást adni nem tudnak. — Egy rendőr öngyilkossága. Fekete István Il­od osztályú rendőr ma esti 8 órakor a 16. sz. őr­szobában (Százház) szolgálati revolverével mellbe lőtte magát. A szomorú lépésre családi viszályok vitték. Még élve szállították a Rókus-kórházba. Felgyógyu­lásához kevés remény van. — Tűz. Ma esti 7 órakor a III. ker. Fehér­­utcza 15. sz. a. házban egy fabódé égett le. Az idejé­ben megjelent tűzoltók a tüzet elnyomták. A kár nem jelentékeny. — A budapesti könyvnyomdászok és betűöntők jótékonysági köre 1. évi október hó 5-én a régi pol­gári lövölde helyiségeiben szüreti ünnepélyt rendez, mely hangversenynyel és tánczvigalommal lesz egybe­kötve. Belépti díj: előre váltva 50 kr, a pénztárnál 70 krajczár. Ezért voltak politikai ellenfelei, de ellenségei nem. Komolysága, mely szarkazmusaira is nemes bélyeget nyomott, s minden kifogáson felül álló lovagiassága, mely jellemének egyik állandó alapvonása vala, meg­óvták őt az összeütközések azon nemének még a lehe­tőségétől is, mely a kicsinyes s oly gyakran szennyes hercze-hurczákhoz vezet. A társadalmi s politikai kö­rök megérdemelt koszorúi ezt az elismerést jelentik, s ő arra teljesen méltó volt és példányul állhat e rész­ben mindnyájunk előtt. Egy koszorú van még itt, mely a családé után talán a legnagyobb veszteséget tolmácsolja: az el­ső magyar általános biztositó társaságé, melynek élete végével munkásságát a legnagyobb részben szentelte. E tiszteletreméltó társaságnak, mely az anyagi érdekek egy nevezetes ágát képviseli s a ha­szonszerző eszélylyel a legnemesebb humanizmust állandóan s minden eljárásaiban következetesen és elvszerüen tudta és tudja összekötni, ő egyik vezér­­egyénisége vala ; jól érezte magát e tevékenységi kör­ben, mely munkaszeretetével és nemes szive hajla­maival oly összhangzó vala; helye ott soká pótolha­tatlan marad, s a koszorú, melyet társaitól kiérdemelt, nem töltheti be — csak rá­mutat az űrre, melyet maga után hagy. De ti is adjátok meg koszorúitokat, barátai! So­kan vagytok, sokan vagyunk! mert ki ne lett volna ba­rátja neki, a ki senkinek sem volt ellensége! Koszorúito­kon könyek csillognak, — megérdemelte, mert nemes szivet s tiszta jellemet viselt férfias kebelében, melyre — a ki benne megbízott — minden körülmények közt bizton számíthatott is. S most vegyétek fel a koporsót, ti halottvivők ! Vigyázzatok a koszorúkra, hogy kár ne essék bennök: őszinte becsülés s igaz szeretet kötötte és nyújtja azokat. Nem is csak a sírig kell szolgálniok; az emléke­zet, melynek könyei rajtok égnek, bevilágít a sír sö­tét folyosójába is, mely az örökkévalóságba vezet át, mert — a költő szép szavaként — »Mert a földi lét csak árny, De a holtak mindig élnek !« A beszéd után még a ref. énekkar zengett el egy gyászdalt, mire a koszorúkkal megrakott kopor­sót, melynek közepére a család és a Pesti Napló ko­szorúja veolt helyezve, a gyászkocsira emelve, a kere­­pesi­ uti temetőbe vitték örök nyugalomra. Színház és művészet. — Turolla Emma kisasszony, ki Budapestre már megérkezett, e héten kétszer és pedig csütörtökön és szombaton mint Margit »Faust«-ban fel fog lépni.­­ Bucsulakomát rendeztek ma este 9 órakor a Frobner fogadó dísztermében a nemzeti színház mű­vészei az operahá­z tagjainak, a­kikkel évtizedeken keresztül békés egyetértésben fértek meg egymás mellett a nemzeti színházban. Most az opera saját külön palotájába költözött, s a nemzeti színház tagjai felhasználták az alkalmat annak a bebizonyítására, hogy a testvéries jó viszony azért nem szűnik meg közöttük. A lakomán kizárólag a két műintézet tagjai voltak jelen. Nem nagy számban gyűltek ugyan össze, de annál jobban mulattak. Ott vol­tak a nemzeti színháztól Paulay Ede igazgató bá­jos nejével, Prielle Kornélia, Jászay Mari, Lend­­vayné asszony hugával, a Vizváry és a Szacsvay pár, Györgyné, Bercsényi Béla, Nagy Imre, Szigeti Imre, Gyenes László, Benedek Lajos nejével, Tóth Imre és Mátrai Béla; az operától megjelentek: Odry Lehel nejével, Szigeti Imréné, Ábrányi Emilné, Risley Lélia, Kordin Mariska, Doppler Ilka és nővére, Spányi Irma, Gassi Ferencz, Hajós Zsigmond, Szabados Ká­roly, Jósika János és neje stb. Ott voltak továbbá Ábrányi Emil, Szilágyi az operaház volt mérnöke stb. A lakoma igen kedélyesen folyt le. Az első felköszön­tőt Odry Lehel mondta Podmaniczky Frigyes b. in­tendánsra, a másodikat Bercsényi Béla az operaház tagjaira, szívélyes búcsút mondott nekik és kérte őket, hogy ezentúl is tartsák meg azt a testvéries jó vi­szonyt, a­mely eddig az opera és dráma tagjait össze­fűzte. Elmés beszéde végén átnyújtotta azt a nagy ké­pet, mely a nemzeti színház összes tagjainak csopor­­tozatát tünteti föl.E beszédre Odry Lehel az opera tag­jai nevében a nemzeti színház tagjait köszöntötte fel sikerült beszédben. Mindkét feköszöntőt zajosan meg­éljenezték. Végül Vizváry Gyula mondott humoros ál­domást Paulay Edére, a nemzeti színház nagyérdemű igazgatójára. A vacsora után a társaság tánczra kere­kedett s vidám jókedvvel és élénk tűzzel járta késő éjjelig. A társaság kedélyes hangulatban jóval éjfél után oszlott szét. — Képzőművészeti hirek. Aggházy Gyula jeles festőművészünk két nagyobb szabású képet feje­zett be a napokban. Az egyiknek a czime : »Széna­­gyűjtéskor« s idillikus pusztai jelenetet ábrázol, a másik bibliai tárgyú s igazi drámai hatással tárja elénk a házasságtörő asszony bünhődését. Munkácsy, ki a múlt héten meglátogatta a művész epreskerti műtermét, nagy elismeréssel szólott mindkét műről s különösen az utóbbit dicsérte nagyon, melylyel Aggházy az őszi kiállításon a szentképre kitűzött

Next