Pesti Napló, 1884. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-07 / 337. szám

337. szám. Budapest, 1884. Vasárnap, deczember 7. 35. évi folyam. Szerkentési iroda: 10 Tencziek-terv, Athéniénm-4p ft 1 •­­ A tap­aalleiai részét illető minden közlemény a szerkesztetéshez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Ferencziek-tere, Athenseum-épü­l­et. A hó anyagi részét mető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám­o­kra Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek­­ Poétán küldve, vagy Budapesten, házhoz hordva reggeli is esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 8 hónapra IS frtc As­set­ kiadás postai kiVitaktűldéseért fal­Udzatéa haverként , ha, érnagyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »­Pesti Napló« kiadó-hivatalá­ Ba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1885-diki, 36-dik évfolyamára. A Pesti Napló az uj évvel harminczhatodik évfolya­mába lép. Nagy tradicziók fűződnek Magyarország e leg­régibb napi­lapjához s azoknak megfelelni erkölcsi köte­lességünknek tartjuk. A nemzet jogai és szabadságának erőteljes védelme, a liberális előhaladás és a kultúra érdekeinek legmelegebb gondozása ezentúl is e lapok fő fel­adatát fogja képezni. Arra törekszünk, hogy a kiegyezés által biztosított jogok, melyeket a jelen kormány nem fejleszt, kiterjesztessenek, hogy a nemzet közművelődési szinvonala emeltessék s hogy az anyagi érdekek gondos ápolása által a nemzet erőssé tétessék szabadságának és önállóságának biztosítására.S teszszük ezt,a je­l­en kor­mánynyal szemben ellenzéket képezve, a legteljesebb függetlenséggel s a pártfegyelem veszélye nélkül, — a mi czélunk egyedül: hozzájá­rulni mindazon eszközzel, melyet a napi sajtó nyújt ahhoz, hogy Magyarország alkotmányos szabadsága, köz­művelődési és anyagi el­haladása, minél sikeresebben előmozdíttassék. Ez tartva szem előtt, a magyar közönségnek oly politikai napilapot adunk, mely a nagy európai közlönyök szín­vonalán áll. Az Athenaeum-társulat, mint nagy hazánkfia KOSSUTH LAJOS Iratainak kiadója, az iratok folytatását a Pesti Naplóban fogja közzétenni. Vezérczikkeink legnagyobb részét ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Adolf, K­a a­s Ivor b. és a szerkesztő írják. Bár ez a rovatunk jelentékenyen meggazda­godott s az érdekes olvasmányok egész sorozatát nyújtja. Rendes tárczánkon kívül V­asárnap czimmel nagy heti mellékletet adunk, mely oly kitűnő tollakról hoz közleményeket, mint: Bajza-Beniczky Lenke, Kürthy Emil, Szabó Nogál Janka, To­l­­nai Lajos, V­aj­d­a János,W­o­h­l Janka,W­o­h­l Stefanie. „Sport“ rovatunkat, különös tekintettel a testedzés- és fejlesztésre, S­z­o­k­o­l­a­y Kornél szerkeszti. Folytonosan közlünk regényeket. Legközelebbi re­gény közléseink lesznek: Norina írta , Fanghné-Gy­ur­­­ó Izabella és Ser'apis a hírneves Ebers György legújabb regénye. Az első eredeti regény nagy érdekű szituácziói e kitűnő rajzai által köti le a figyelmet. Ebers nagy regénye a pogányvilág rombadülését festi, mesteri tollal, színgazdag, elbűvölő előadással. Gazdasági rovatunk, különös tekintettel a gazda közönségre, kimerítő s teljes informácziókat nyújt a gazdasági élet minden teréről; földművelési rova­tunkat Kodolányi Antal szerkeszti. A kül- és belföld minden fontosb eseményéről, a rendes hirlapi táviratokon kívül, eredeti, kimerítő táviratokat közlünk. Saját levelezőin­k vannak Bécsben, Párisban, Belgrádban, Buka­restben s a belföld minden fontosb helyén, kik minden nevezetesebb mozzanatról táviratilag is értesíte­nek, s ezen fölül szerződésre léptünk a Kölnische Zeitung nagy nemzetközi lappal, mely a saját, Euró­­paszerte kitűnőknek elismert magántáviratait rendelke­zésünkre bocsátja, úgy hogy azokat a Pesti Napló, a Kölnische Zeitunggal egy időben közli. A Pesti Napló naponként kétszer megjelen­vén, esti kiadásában közli nemcsak a d. u. 2 óráig érkező táviratokat s mindannak leírását, a­mi délelőtt történik, de már esti kiadásában tartalmazza a kimerítő tudó­sítást az azon napi országgyűlési ülésekről is, a tartott beszédek egész szövegével, s igy tetemesen megelőzi az esti kiadással nem bird lapokat. Oly gyors zsurnalisztikai munka ez, melynek alig van párja. Hétfő reggel s ünnepnap utáni reggel rendkí­vüli számokat adunk ki; többször, a rendes két nagy ívet, mellékletekkel toldjuk meg. Mindezeken kívül a Pesti Napló előfizetőinek, új évtől fogva külön rendkívüli kedvezményt nyújthatunk. Alig van művelt háztartás, melyben a politikai na­pilapon kívü­l, egy képes szépirodalmi és di­vatlap szükségét ne éreznék. Mi az e nemben legki­­tűönöbb, és legelterjedettebb lapot, a Magyar Bazárt féláron, melyet kizárólag csak is a Pesti Napló előfize­tői élvezhetnek, ajánljuk fel lapunk közönségének. A Magyar Bazár, melyet Wohl Stefanie és Janka szerkesztenek, az Athenaeum kiadásában félhavon­­ként jelen meg, gazdag szépirodalmi és divat tartalom­mal. Közöl regényeket, beszélyeket, közös szabás­mintákat, eredeti párisi divatképeket (az egyedülieket a magyar divatlapok között!), női kézi munkák rajzait, és egyszóval a legteljesben meg­felel a műveit nő ebbeli igényeinek.­­Minden szá­ma három-négy melléklettel, köztük zene­mellékletekkel és albumlapokkal van el­látva. Szabásrajzai oly gyakorlatiak, hogy azokat min­den háztartásban használhatják, s a haszon, mely ebből az egyes háztartásokra háramlik, számtalanszor megté­ríti az arra fordított költséget. A Magyar Bazár rendes előfizetési ára egész évre 10 frt, félévenkint 5 frt, évne­­gyedenkint 2 frt 50 kr.; a Pesti Napló előfizetői részére csak 5 frt, 2 frt 50 kr., és 1 frt 25 kr. — Az előfizetések vagy együtt küldendők a Pesti Naplóéival vagy azokhoz a Pesti Napló folyó czimszalagja melléklendő. Előfizetési árak a PESTI NAPLÓ-ra (Reggeli és esti kiadás­­ a hétfő reggeli rendkívüli számra) Egész évre .................84 frt Fél évre ............. 18 frt Évnegyedre.............. 6 frt Egy bóra .............. 8 frt A Pesti Napló é­s Magyar Bazárra. Egész évre ........... 80 frt Fél évre ................ 14 frt 50 kr. Évnegyedre................ 7 frt 85 kr. fiSSF“ Ha az esti lap külön küldése kívántatik, ezért havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1 frt külön fize­tendő. MT Előfizetésre a posta utalványt ajánljuk. M ÜT Az előfizetéseket minél előbb kérjük be­küldeni, hogy az újévi nagy összetorlódás folytán, a lap expedicziójában fennakadás ne történjék. SV Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló ki­­adóhivatalába Athenaeum-épület küldendők. Budapest, deczember, 1884. Az Athenaeum Urváry Lajos irodalmi és nyomdai rész­ a Pesti Napló felelős vénytársaság, a P. Napló szerkesztője, kiadó-tulajdonosa. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Deczember 7. — Az »arany ember« balatonparti kastélya. Junius vége felé volt. Forró délután. Néhány távol földről való rokonnal jártam Veszprémben, megmutatva nekik a történelmileg nevezetes várost, elkísérve őket a messze vasúti állomásra, melyet il­lendőségből megtiszteltek a város nevével. Visszaté­rőben leugrottam az arácsi szeretetháznál a kocsiról, hogy meghallgassam az árva fiúk vizsgálatát, melyre az igazgató szíves volt meghívni. A balatonfüredi vendégekből sokan jelentek meg az érdekes vizsgálaton. A nagyoknak már mu­latság az, a­mi az apróságnak tortúra, meg szívbeli szorongatás. Ha tudnék gyermekkorunkban, hogy az examen vendégei milyen szigorúan kísérik figyelem­mel tanulásunkat, de hogy törnénk-marnánk magun­kat annyira azért a kis dicsőségért, hogy bele ne sül­jünk előttük. A­mig a szegény kicsinyek meg vizsgáló taná­raik izzadtak, mi vendégek félre-félreszöktünk egy bús szobába, melynek ablaka a hegyre nyílik s ott hű­­­tőztü­nk a jégbebütött palac­kok társaságában. A legközelebbi tárgyról: a szeretetházról folyt­­ társalgás. Nevezetes intézmény, nevezetes épület. Gyer­­­eknevelőnek pompásabb helyet keresve sem lehe­­ett volna keresni; fenn a magasban, a tószintől száz ábnyira emelkedett lankán, hátvédül az szőlős-erdős jegylánczczal, a magasztos tájképpel az előtérben, melynek puszta látása is szivet finomitó, lelket ne­­nesitő. De még valami másért is nevezetes az épület. A ki most a nemzeti színházban hallja emb­­­erni Tímár Mihály balatonparti kastélyát, melynek rkélyéről a havas tihanyi hegyre szolgál az ablak. Még inkább a ki olvassa a regényben a kastély pár vonással híven megrajzolt képét,, annak hát elmon­dom, hogy az a kastély a mai szeretetház. Tímár nevével összekapcsoltan örökítette meg e névtelen kastélyt Jókai. Azt a kastélyt, a­hol most névteleneket nevelnek derék emberekké Jókai Mór elnöksége alatt. Az igazgató, a vidám kedélyű Nagy Áron, ál­­mélkodva nézett rám : honnan gondolom vagy tudom én ezt ? Hát a­kinek gyermekkori ákom­bákomai meg lesznek a meszelés alatt, a falra karczolva, eltüntetve az emberi szem elől örökre, teljesen, annak meg kell éreznie, hogy ez az a ház, melyet Jókai bir. »Az a kastély egy régi épület volt. Valami elő­kelő uraság építette saját gyönyörűségére, a kinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis emeletre volt véve az épület, tömör falakkal, a Balatonra néző verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsőzete alatt, és erő­sen körülrakva szent szobrokkal.« Nézzék meg tehát az urak, mi van meg ebből. A fügefák most is ott diszlenek, felnyúlva ka­csaikkal majdnem az emeleti ablakok párkányáig. Itt a nagy szederfa, mely a kastély félszárnyát beárnyalja. (Faragott pad alatta.) Itt az üvegajtós erkély, nem veranda ugyan, de a név mit sem határoz. Szebb kilá­tást honnan kíván az ember ? Jobbra a messzeség­ben szürke felhőként húzódik a Badacsony orma, a Balaton párokba enyészik, csak egy keskeny sáv sej­teti, hogy még messze terjed Tihanyon túl. A tihanyi félsziget egészen előttünk áll a festői Csucshegygyel, a kettős tornyú templommal. Majdnem alattunk Fü­red , balra a tavat bezáró vakító fehérségű gamászai homok­partok, az örsi hegyfok, mely kiinduló pontját képezi a félkörben vonuló apró falvaknak, fehér sző­lőlakoknak. Ez a kis falat föld itt egész olaszországi kép: buja szőlők közül sűrűn kibukkanó zöld redő­nyös házikók, közben-közben egy-egy nagyobb nya­raló, majd egy piros, körteképű templomtorony, ha az egész part ilyen volna köröskörül! Ha nem ez volna a Tímár kastélya, akkor is erre kellett volna gondolnia Jókainak, mikor leírta. Hogyan keletkezett, azt maga Jókai sem mondja. A levéltár Zala-Egerszegen talán tud felvilágosítást adni róla. De ki kérdezi, ki kutatja most? Senkinek sincs érdekében. Azt hallottam róla, hogy valaha egy Széchenyi grófé volt. Igaz-e, nem tudom. De azt is beszélte egy öreg halász, hogy attól a Széchenyitől egy tímár nyerte volna meg kártyán. Mikor az öreg halász­­ki tudja, nem volt-e valaha köze az öreg Galamboshoz) ezt a történetet mesélte nekem, akkor nálam még min­den mese számba ment. Akkor még nem volt megte­remtve az Arany ember. Évekkel később ajándékozta meg azzal Jókai a világot. Ekkor meg már nem volt az a ház magántulajdon, hanem szeretetházzá alakította át Molnár Aladár. A fölcseperedett gyermek nem zaklathatta már föl a sötét folyosókat, melyek zugait álomképekkel népesítette meg képzelme. Hanem a gyermek­ elmében megmaradt egy gazdag tímár képe. Mert gazdag tímárnak kellett annak lennie, a ki gró­fokkal ülhetett a kártyázó asztalhoz. Mikor azután az arany ember története egyszer­re két nyelven kezdett regélni erről a bűbájos vidék­ről, a magános kastélyról, a Balaton rejtelmes mor­­molásáról, a rianó jégről, az életvesztő hasadások ro­bajáról , akkor kibontakozott emlékezetemben a me­sés homályból az öreg halász elbeszélése, ráismertem Jókai könyvében arra a kedves házra, melynek kert­jében minden agg fa ágán az én kezem törése, az utak minden homokszemén az én lábam hagyott nyo­mot. Akkor kezdtem gondolkodni, nem az a Tímár-e az én tímárom ? A hatvanas évek elején bizonyos Schindler Sámuelé volt a kastély. A csekély belsőségen kívül alig pár ölnyi birtok tartozott hozzája. Nyaraló volt (még kályhát is csak később állítottak bele), nem kellett hozzá gazdaság. A kertész száz lépéssel alább lakott az istállóhoz ragasztott épületben. Egy vagyonos bécsi nőnek megtetszett a kas­tély. Férje magyar nemes családból származó hivatal­nok volt Bécsben; ugyanott lakott egy kanonok bátyja. Ez a Hegedűs vette meg Schindlertől a nyaralót. És hogy ettől az időtől kezdve minden zege-zugát ismer­tem a nevezetes háznak, annak egyszerű magyaráza­ta, hogy tulajdonosa keresztatyám volt. Ez állíttatá fel a feszületet a keleti homlokzaton, mely ma is ott ékeskedik borostyánnal befuttatva. Molnár Aladár, a­kit nagyon korán fogadott ölébe a füredi temető, ezt a helyet szemelte ki, hogy megvalósíthassa nagy eszméjét, megalapítsa az első szeretetházat. 18,000 frton szerezte meg az özvegyen maradt nőtől a kastélyt az összes hozzátartozókkal. De a kas­tély nem volt elég az árvák és az iskolák befogadá­sára. Egy hasonló egyemeletes épületet emeltek mel­léje s az iker­épület most megragadóan emelkedik ki az apró szőlőlakók közül, kedvező hatást téve arra, a­ki gőzhajón megy át Füredre. A régi kastély nagyon egyszerű. Abban a kor­szakban épült, midőn a stílre semmi gondot sem for­dítottak , masszív­ falakkal, a rokokó-korszakból átvett mansard-tetővel. A nagy terem tükör­kárpitjai, né­hány kunkorodó vakolatdisze szintén rokokó-korszak hagyományára emlékeztetnék az embert, csakhogy mindez szegény ahhoz képest, hogy rokokónak tartsuk. Az a néhány freskó pedig, melyekről nagyrészt már levedlett a festék, valami parlagi művész meszelései. De itt most nem is kell hisz. A szellemi veze­tés ott az ékesség. A szeretetházat egy alapból tartják fenn, a köz­oktatási kormány támogatásával. Bizottság kezeli ügyeit, melynek elnöke Jókai Mór, alelnöke E­c­s­y László, a balatonfüredi igazgató. Az intézet vezetője Nagy Áron igazgató, mellette három tanító és két hittanitó. (Szkladányi paloznaki kath. plébános és Segesdi füredi ref. lelkész.) Van egy vinczellér-iskolája is, melynek Kanovics a vezetője. Hatvan árvát nevel­nek ott munkás emberré. Óriási feladata van a tanítói karnak. Többnyire elzüllött, hontalan, nevelésbe soha­sem részesült gyermekekből kerülnek ki a növendé­kek, a­kikben a fegyelmetlen élet meggyarapította a rosszra való hajlandóságot, rakonczátlanságot. A tanítók naplói bizonyságot tehetnek, mily emberöltő munka megtörni a gyermekekben a rosszat, anélkül, hogy megölnék bennük a gyermeki természetet Fegye­lem, rend, pontosság, tisztaság, igazmondás, szor­galom azok az eszközök, melyek embert formál­nak e szegény gyermekekből. A szeretetháznak van bérleti földje, azon minden munkát a gyermekek­nek kell végezniök a tanítók felügyelete mellett. A munka megedzi testüket, megöli bennük a léhasá­got, tunyaságot, mely minden gonosznak szülő anyja. Íme, ez most az a ház, melynek erkélyéről a regény hőse nézte, karjait mellén összefonva, a­mint Krisztyán elhaladt az erkély alatt, véres arc­c­al, bi­­czegő lábbal, le a sima jégtükörre, a­hol a rianásba kergette a feltámadt orkán. Onnan nézett le az üszkökben heverő Füredre. Mert az igaz, a­mit Jókai megír a regényben, hogy a bérház (az akkor híres Horvátház) lakói dári­­dót csaptak, a zsirláng kicsapott a kéményen, elégett a ház, az egész fürdő. Az egész fürdő ? De hát mekkora volt akkor az a fürdőhely ? A­ki látja negyven év előtti képét, összefogja csapni kezét. Saulból Pál lesz. Bizony ott köröskö­rül bírkalegelő volt. Akkor igazán nem volt más szép­sége fürdőhelynek, mint maga az istenadta, titokza­tos szépségű tó. Emberi kéz munkája nem igen segí­tett emelni annak a szépségét. Ne higgye talán az olvasó, hogy valami hivata­los himnusz-félét akarok zengeni ad majorum direc­­toris glóriám. Hanem ami igaz, hát az igaz. A mért magya­rok vagyunk és szegények vagyunk, elég csúnyaság, hogy csak a rongyainkat szeretjük feltárni mások előtt, s a mi szép ruhánk van, azt gondosan elrej­te­getjük. Mintha félnénk, hogy ellopják tőlünk. Bizony megtennék a külföldiek, csak ne volnánk olyan mesz­­sze, meg ne volna nekik is sok szépségük. A­zért hogy némelyek nem találják fel mindazt Füreden, a­mit egy fürdőtől a mai fogalmak közt megkívánhatnánk a külföld mintájára (ámbár ne feledjük, hogy oda hányszor többen járnak csak a mi embereink is), neki állanak és rágalmazzák. Ez a magyar tempó! Az *~1'^3illésen kezdődik a lélek fölemelkedése. Budapest, decs. 6. Semlyey Pál báró, országbíró és a fő­rendiház elnöke, ki a politikai küzdtérről már többször félrevonult, Tisza Kálmán által közéletünknek visszaadatott. Benne a főrendi­ház oly elnököt nyer, ki tekintélyt tapaszta­lással, éles felfogást politikai tapintattal páro­sít, s kinek egyéniségéhez az országbírói mél­tóság igen illik, ámbár ez politikai befolyást reprezentálni megszűnt. A királyi kegyelem a leköszönt állam­férfiak sorából Sennyey Pált szemelte ki, hogy zászlósurai közt az elsők közé emelve őt, a reformálandó főrendiház s majdan a kineve­zett felsőház tanácskozásainak vezetését reá bízza. Ezen kitüntetés és udvari bizalom any­­nyira megegyező Sennyey személyiségével és gondolkozásának dogmatikus elveivel, hogy könnyen érthető a kész engedelmesség és bol­dog öntudat, melylyel a nemes báró a csön­des családi kör örömeit a fényes állás terhei­vel felcserélte. És mi őt ezen új magas rangjában szí­vesen üdvözöljük, annyival inkább, mert hisz­­szük, hogy az országbírói czím s az elnöki tiszt felelősség nélküli magas állásaiban meg fogja találni államférfim ambíczióinak teljes kielégítését. Hogy kihalását a főrendek ku­­ruli székén be fogja tölteni, mint senki más jobban, arról mindenki meg van győződve. Tisza Kálmán szerencsés választást tett, midőn Sennyey Pál bárót az ellenzék köré­ből magának kiválasztotta. Hogy mily hasz­nos szolgálatokat tehet neki és a kormány politikájának a katholikus arisztokráczia és a püspöki kar körében Sennyey, azt egy kö­zel­jövő fogja megmutatni, de arról bizonyos lehet, hogy Sennyey Pál neki többé ártani nem fog. Hogy eddig is sokat ártott volna, nem mondhatjuk. S reméljük, hogy szépen gondolt és el­szavalt beszédeiben ismét némelykor gyö­nyörködhetünk, s midőn ennek örvendünk, azon gondolkozunk, nem fognak-e keservesen csalódni mindazon pártok,melyek Sennyeynek országbírói méltóságától maguknak némi előnyt remélnek. Mit várhatnak tőle mások? Bizonyára vannak udvari politikusok, kik azt hiszik, hogy mint régi aulikus, Seny­­nyey kettős fényes pozíczióját arra fogja fel­használni, hogy ismét utat nyisson Magyar­­országban, s kivált a főrendek között azon eszméknek, melyek Ausztria nagyobb egysé­gét Magyarországgal mint a monarchia és a dinasztia fennállásának alapfeltételét tekintik, a korona jogainak pedig a kormányzásban kiterjesztését vélik szükségesnek. De az októ­beri diploma reminiszc­encziái és a volt hely­tartótanács praxisa annyira kivesztek a köz­­tudatból s oly kevéssé valának népszerűek, hogy Sennyey nem azon reakezionárius, ki ezen politikai irány restaurációjára tehetne valamit. Nagyon sokat várnak Sennyeytől a ka­tolikusok, úgy a klérus, mint a klerikális világiak, hogy Tiszánál és kormányánál be­folyásával keresztül fog vinni mindenfélét, mit a püspökök rég óhajtanak, de szóba hozni alig mertek, mert csak Tisza lenne képes azo­kat a képviselőházban keresztülvinni, de Ti­sza erre hajlandó nem volt. Most Sennyey ezeket előadhatná barátjának; két kezet mos, de Sennyey aligha megteszi ezt, s a katoli­kusok benne talán épp úgy megcsalatkozhat­nak másodszor, mint a néhai katholikus kon­gresszus alkalmával A kormánypárt, mely Sennyeyt zárt keblére szór­ítj­a, Tisza ezen új akvizícziójától kettőt remél: egy az, hogy az ellenzék fejét veszti és szétesik, másik az, hogy a főrendi­ház reformja simán keresztülmegy. A­mi az ellenzéket mint pártot illeti, a titkos tanácsos soha sem tudta eltalálni az igazi ellenzéki közhangulatot és soha a párttal összebarát­kozni és összeforrni nem bírt; eszméi, tekin­télye befolyásolták ugyan néha a pártot má­sok által, de pártvezér a szó szoros értelmé­­mében Sennyey csak kis ideig volt a kon­zervatív frakc­ió élén s ott is örökös fél­reértéseket kellett egyengetni; a mostani mérsékelt ellenzékből csak kevesen isme­rik Sennyeyt közelebbről, s ő e párt tagja soha nem volt. Hogy ő vagy más lett országbíróvá, a képviselőház pártalakulásaira és vitáira semmi visszahatással nem lesz. — A főrendekre igen. De várjon itt is nincse­­nek-e ellenesei? Nincsenek-e új elemek, me­lyek a régi tekintélyek előtt meghajolnak, de nem engedelmeskednek? Ha pedig lennének az ellenzék köreiben olyanok, kik Sennyey megközelíthetetlen el­veiben bízván, remélnék, hogy szubjektív ellenzéki nézetei, melyeket fentartott, őt arra indíthatnák, hogy maga mögött nyitva hagyja az ajtót hívei számára s talán propagandát csináljon az udvarnál régi összeköttetéseinél fogva az ellenzéki politika egynémely árnya­latának, azok hármat felejtenek ki: egy az, hogy Sennyey udvari összeköttetései húsz év óta megvannak és nem használtak se neki, se az ellenzéknek soha semmit; más az, hogy Tisza becsukná az ajtót, ha Sennyey nyit­va hagyná; harmadik az, hogy Sennyey maga az, a ki volt, de pozicziója más, mióta Tiszával kibékült és szövetkezett. A régi barátok őt csak feszélyeznék; elég, ha kár­tyát dobnak. Az arisztokrácziának mindig eszménye volt Sennyey a politikában s felülkerekedé­­sét sokan úgy tekintették, mint a régi jó idők visszatérését, midőn a magyar főnemesek kormányozták az országot s ezek tekintélye érintetlen vola. Éppen ezek csalatkoznak a legkeservesebben, mert Sennyey Pál elfogadta gróf Keglevich István nézeteit a magyar arisztokrácziáról, azt a pénzarisztokrácziával hozza kapcsolatba s a mágnások kétharmadát kiutasitandónaik véli a főrendek testületéből. Ebben áll Sennyey egyessége Tiszával, s hogy ez irányban reformáltassék a főrendiház, azért lépett Sennyey újra a nyilvános pályára s jön főrendiházi elnök s országbíró. De maga a kormány sem tudhatja tisz­tán, hogy hányadán van báró Sennyey Pál­lal, mig az majd fellép az elnöki székre s maga magát leleplezi. Azonban Sennyey Pál báró nem oly ügyetlen szfinx, ki megoldható rejtélyeket adna fel Odipusnak. Hiszen ha azok megol­datnának, mit tévő legyen, ő marad szfinx s kőkebb­ titkait elrejti örökre, így méltósá­­gos ő és bámulat tárgya, mindenki tisztelettel hajlik meg előtte velünk. Budapest, decz. 6. A mérsékelt ellenzék hétfőn d. u. 5 órakor ér­tekezletet tart. A magyar- és horvátországi szerb képviselők teg­nap délután értekezletet tartottak, melyen beható vita tárgyát képezte a szerb egyház viszonyainak bi­zonytalan helyzete és felvettetett azon kérdés, hogy mit lehetne tenni ezen viszonyok orvoslására. Az értekezleten hangsúlyoztatott annak szükségessége, hogy az egyházi kongresszus — mint ama viszonyok orvoslására egyedül hivatott fórum — összehivassék. Egyszersmind Stojacskovics, Baics b., Zsivkovics b., Kresztics György és Gyurkovics képviselőkből álló bizottság választatott, melynek feladata lesz az irány­adó tényezőkkel a legközelebbi időben érintkezési­e lépni, hogy így az egyházkongresszus összehivatása lehetővé tétessék. A horvát képviselők utóbbi időben több értekez­letet tartottak, melyeken ismételten fölmerült azon javaslat, hogy részt vegyenek a költségvetés általános tárgyalásában. A többség azonban elvetette ezen in­dítványt, nehogy vitára adassák alkalom a horvát ügyek fölött, mely elébe vághatna a regnikolá­­ris küldöttség tárgyalásainak. Ellenben elhatározta­tott, hogy a horvát képviselők a részletes tárgyaké­ban behatóbban fognak résztvenni. A fővárosi rendőrség. — decz. 6. Igen furcsa tünemény, hogy a kormány a leg­fontosabb ügyekben is csak akkor nyilatkozik, hogy ha erre az ellenzék szorítja, így a franczia vámeme­lések s a fővárosi rendőrség kérdéseiben a kormány nem találta szükségesnek, hogy a saját pártja által magát interpelláltatva, elmondja e dolgokról nézeteit, s elfoglalt álláspontjával megismertesse az országot, hanem mindkét kérdésben az ellenzéknek kellett fel­szólalnia. A franczia vámemelések ügyében a kor­mány ma is adós a felelettel, míg a rendőrség kérdé­sében Tisza Kálmán mint elnök ma azonnal meg­adta a választ. Közbevetőleg megjegyezve, hogy a kormány el­járása az ellenzéket remélhetőleg arra fogja bírni, hogy kérdéseivel ne fukarkodjék s az interpelláczió jogának minél szélesebb körű kihasználásával telje­sítse az ország iránti kötelességeit, áttérhetünk a miniszterelnök mai feleletére. A feleletről konstatálnunk kell, hogy a fo­lyamatban levő vizsgálatról elmondott annyit, a­mennyit mondhatott Sőt Thaisz főkapitány ál­lását illetőleg kissé többet is. A miniszterel­nök megc­áfolta azt a közlött hírt, hogy Thaisz ismét elfoglalja eddigi állását, s kilátásba helyez­te, hogy Tbaisz nyugdíj­aztatni fog. Ebből tehát az következik, hogy a főkapitány a »csöndes embe­rek« közé helyeztetik, s ez a csönd, úgy látszik, álta­lában jótékonynak ismertetik el. A miniszterelnök válasza, a­mennyiben a jelen­leg folyó vizsgálatra vonatkozik, eléggé kimerítő le­het, de nem mentheti fel a kormányt a múltért s nem nyugtathat meg a jövendőre. A miniszterelnök kénytelen beismerni, hogy a rendőrség e­g­é­s­z szervezetében nagy bajok konsta­táltalak, s e tényt tekintve, valóban megdöbbentő, hogy a kormány által gyakorolt felügyelet nem derít­hette ki a bajokat, hanem magánföljelentéseknek, vé­letleneknek kellett közre járulnia, melyek aztán meg­indították és lezúdították a lavinát. Ha ez megtörténhetett a múltban, mily biz­tosítékokat birunk a jövendőre nézve, hogy ilyen dolgok nem ismétlődnek ? A korrupczió szélesen elterpeszkedik a mai egész kormányrendszerben s az állami életnek majd­nem minden terén kitűnik, hogy a mily kitűnő kor­tespolitikát űz a miniszterelnök, épp oly kevéssé ké­pes a kellő ellenőrzés gyakorlására. S erre vonatkozólag a min. elnök mai feleletében semmi megnyugtatót sem mondhatott. Kikelt azonban hevesen és indulatosan az es­küdtszékek ellen. A találó felkiáltások, melyekkel a filippikáját a képviselőházban kisérték, fölmentenek minket attól, hogy erre megjegyzést tegyünk.

Next