Pesti Napló, 1885. február (36. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-01 / 32. szám

50°/o-ának még meg nem terhelt részére, míg annak, a­ki nem tagja az intézetnek, birtoká­nak legfölebb 30°/o-nyi értéke erejéig, — az intézet az ily bekeblezett hitel alapján számára hitelt nyújt kötvénye összegének két­harmada erejéig. A hitel hat hóra terjed­het, de a lejáratkor megújítható. A mezőgazdaság életérdekei kívánják, hogy az olcsó hitel ily forrásai a gazdák előtt mindenütt megnyíljanak, ne csak a köz­pontban, hanem, a­mi a legfontosabb, a vidé­ken is. Ha e hitelforma elfogadása mellett a bankfiókok is megfelelőn szaporíttatni fogná­nak, nagy lépést tennénk gazdasági viszo­nyaink jobbulása felé. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 1. Naptár: Vasárnap, február 1. — Róm. kath.: D. Ignácz püspök vértanú. — Prot.: D. Hetvenedik vasár­nap. — Görög-orosz: (január 20.) F. Hetvenedik vasár­nap. — Zsidó: (feb. 16.) János. — Nap kel 7 óra 28 perez, nyugszik 5 óra 1 perez. — Hold kel 7 óra 36 perez este, nyugszik 8 óra 6 perez reggel. Igazságügyminiszter fogad d. e. 10—d. u. 2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. A tudomány- és műegyetemi olvasó­kör szépirodalmi matinéja délelőtt 11 órakor a központi egyetem dísztermében. Az orsz. tanáregyesület budapesti társalgó körének alakuló közgyűlése délelőtt 10 órakor a felső leányiskolában. A b­u­d­a-ó-b­u­d­a­i 1848—49-i­ki honvédegy­let közgyűlése délután 3 órakor a krisztinavárosi isko­lában. A budapesti lengyel egylet rendes évi köz­gyűlése saját helyiségében (Stáczió­ utcza 33. szám) dél­után 3 órakor. A budapesti szünidei gyermektelep egye­sület választmányi ülése délelőtt 11 órakor a Tigris szállóban. A fővárosi dijnokok segélyegyletének évi közgyűlése délután 3 órakor saját helyiségében (Szé­­ch­enyi-tér 2.) A pinczemesterek és pinczemunká­­s­o­k országos egyesületének alakuló közgyűlése délután 3 órakor (Klauzál-utcza 2. szám). Az I. budapesti szabósegédek egyesüle­­tének évi közgyűlése délután 3 órakor (Akáczf­a-utcza 11. szám). Az Unió betegsegélyre és temetkezési egylet évi közgyűlése délután 3 órakor (Külső Dob-utcza 7. sz.) Rakodczay Pál szavaló matinéja délelőtt 10 órakor a népnevelők egyesületében (Kazinczy-utczai is­kola,). Udel zenész-humorista férfinégyesének előadása este 7­­ ó­rakor az Európa szállóban. Jégünnepély az I. kerületi polgári kör jégpá­lyáján délután 4 órakor. A magyar gazdasszonyok álarczos far­sangi tréfa-ünnepélye a vigadó összes termeiben. A ferenczvárosi társaskör műkedvelői előadással egybekötött tánczestélye. A könyvnyomdászok és betűöntők jó­tékonysági körének jelmezestélye a régi polgári lövöl­dében. Az Athenaeum könyvnyomda személy­zet dalegyletének jelmezes farsangi dalestélye a városli­geti sörcsarnokban. Az I. kerületi polgári kör tánczestélye a krisz­tinavárosi tornacsarnokban. Képkiállítás a műcsarnokban (Sugárút 81. szám) délelőtt 9—d. u. 4. Belépő díj 50 kr. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. Iparművészeti múzeum a Sugárúton d. u. 2—5 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köz­telken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Nemzeti múzeum, képtár d. e. 9—d. u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton(Be­­leznay-kert) nyitva, d. e. 9—12 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Állatkert nyitva egész nap. Napirend, február 2. Naptár: Hétfő, február 2. — Róm. kath.: Gyer­tyaszentelő Boldogasszony. — Prot.: Boldogasszony. — Görög-orosz . (jan. 21.) Maxim hitvalló. — Zsidó : (feb. 17.) Jakab. — Nap kel 7 óra 26 perez, nyugszik 5 óra 2 perez. — Hold kel 8 óra 48 percz este, nyugszik 8 óra 37 percz reggel. A Gusztáv Adolf egylet budapesti misszió­jának évi ünnepe­ délután 6 órakor a hold-utczai temp­lomban. A fővárosi iparosok körének XII. évi rendes közgyűlése délelőtt 10 órakor saját helyiségében (Ferencziek határa I. emelet). Este 7 órakor férfi-estély. Az országos magyar vadászati véd­egylet igazgató választmányi ülése délelőtt 11 órakor. A fővárosi állami és közintézeti hiva­talszolgák egyletének évi rendes közgyűlése délután 3 órakor a nemzeti tornacsarnokban. * S Álmélkodva állottam Mazzini előtt s kérdeztem, vájjon komolyan bízik-e a merész terv sikerében, s vájjon Piemontban mi sem történt-e a felkelés támo­gatásának előkészítésére? Végre bevallottam neki őszintén, miként nem engedhetem át magamat an­nak az illúziónak, hogy a magyar csapatok mindjárt a mozgalom kezdetén fraternizálni fognak a felkelők­kel, mert szigorú felügyelet alatt állván, a legjobb akarattal sem tehetnék ezt meg. Milano polgárai is, Piemont által figyelmeztetve, aligha belevetik magu­kat hanyatthomlok e kalandba. Mazzini mosolygott megjegyzéseimre s azt mondá: Majd meglátjuk. Beszélgetésünk azután egyébre tért át. Másnap délre találkát adtunk egymásnak. Mazzini már ekkorra várta az első híreket Milá­nóból. Nagyon izgatott volt, midőn beléptem hozzá. — Még mindig semmi hir! kiáltott fel. Jöjjön el este ismét. S midőn este ismét felkerestem, egészen meg volt törve, kétségbe volt esve. A milánói felkelés meghiúsult, a c­itadella elleni támadást visszaverték s százan és százan kerültek börtönbe. — Minden veszve van! sóhajtott fel, rendelke­zéseinket nem foganatosították pontosan . Isten tudja, mi fog most történni! Szívemből sajnáltam, elragadtatni engedte ma­gát féket nem ismerő képzelőtehetsége által, de javát akarta hazájának. A lealáztatás, melyet szenvedett, megsemmisítő volt reá nézve. E naptól kezdve elvesztő tekintélyét a köztársasági párt Itáliában, ártalmat­lanná lett a kormányra nézve Turinban, a­hol Cavour vette kezeibe az összeesküvésnek minden fonalát. A keserű csalódás után visszatért Mazzini Londonba, s én ugyanazon után, a melyen jöttem, s ugyanoly nehézségek közt a St. Gotthardon át Genfbe, hol közöltem a szomorú hírt barátaimmal. A merész terv gyors kudarcra, meglehet, szerencse volt úgy Olaszországban levő honfitársainkra, mint otthoni barátainkra nézve. A budapesti czipészsegédek önképző egyle­tének szakelőadása délután Va3 órakor (Akáczfa­ utcza 30 szám). A budapesti kerékpár egyesület távgya­loglása délután 2 órakor az Újvilág helyiségében. A budapesti vaskereskedő ifjak jótékony­­czélű tánczmulatsága a vigadó éttermében. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bi­­z­o­tt­s­á­g ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanács­termében. A kettős ünnep miatt lapunk leg­közelebbi száma — rendkívüli kiadásban — kedden, febr. 3-án reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva, a következő tartalommal : Vasárnap: Intus. (Költemény.) Bogdánfy Lajostól. — A pro­­tekczió. (Vígjáték, irta Bérczik Árpád.) — 1849. no­vember. Ifj. Ábrányi Kornéltól. — Forgách Simon kalandjaiból, Mailáth Bélától. — Sport: Vivja­­nak-e a nők ? Szokolay Kornéltól. — Divat. D’Orsay E.-től. — Szemfényvesztők. (Gr. Zichy Géza »Dalnok útja« czimü dalcziklusából.) — Fővárosi ügyek. — Törvényszéki csarnok. — T­á­r­c­z­a: Serapis. — Egy czigány prímás temetése. — Közgazdaság. — Hir­detések, PSP A Magyar Bazár febr. 1-jei száma mai la­punkkal küldetik meg azon előfizetőinknek, kik azt kü­lön megrendelték. Tartalma: A magyar hölgyek és az Auróra. — Női munkásság és nőnevelés itthon. — Női munkásság külföldön. — A rózsa és a tölgylevél, gróf Zichy Gézától. — Rococo, Fanghné Gyűjtő Izabellától. — Másnap (nagy illusztráczió). — A tűzpróba, angol re­gény. — Divattudósitások, folyóiratok. — Színes párisi divatkép, nagy munkalap, nagy iv szabásrajz, s külön re­génymelléklet : „A perlemonti torony.“ — Bonnaz Sándor Csanádi püspök a földrengés által sújtott spanyolok javára 400 frtot küldött dr. Kuntz Jenő budapesti spanyol konzulhoz. — Budapest főkapitányául Kormos Béla ver­­seczi kir. közjegyző van kilátásba véve, a ki gróf Rá­day működése alatt Szegeden, mint a biztosság egyik közege, kitűnő rendőrnek bizonyult és kit ez állomáson szívesen üdvözlenénk.­­ A magyar földrajzi társaságnak tegnap (30-án) Hunfalvy János elnöklete alatt tartott választmányi ülése a folyó ügyeken kívül több fontos s közérdekű kérdéssel foglalkozott, Tömösváry Lajos vidéki tag indítványozza, hogy különösen a magyar típus kiderí­tése érdekében az ország különböző részeiben anthro­­pológiai mérések s tanulmányok létessenek. A vá­lasztmány az eszmét helyesléssel fogadta, azonban mi­vel annak megvalósítása sok­­oldalú működést igényel, az indítványt véleményadás végett kiadta dr. Török Au­rél választmányi tagnak, ki az egyetemen az anthropo­­lógia tanára s hazánkban e szak legalaposabb művelője. Török hosszasabban fejtegette e kérdés fontosságát, mert bár szerinte is kétségtelen, hogy a magyar any­­nyira kevert faj, hogy valódi magyar típust felfedezni teljes lehetetlenség, egyes vidékek s törzsek anthropo­­lógiai kutatása igen fontos, s ő, ki már eddig is több mint 2000 magyar koponyát gyűjtött s mért meg, utazások által hajlandó e munkát folytatni, de óhajt­ja egyúttal, hogy ez ügyben főkép a tanárok s a ka­tonaorvosok közreműködését is megnyerjük. — Fel­hozatott továbbá a keleti muzeum eszméje is, mely sokat pengetett kérdésnek főkép földrajzi szem­pontból tanulmányozására V­á­m­b­é­r­y Ármin elnök­lete alatt D­é­c­h­y Mór, György Aladár s L­ó­­czy Lajos választmányi tagok küldettek ki oly utasítással, hogy ha szükségét látják, ez ügyben az illető körök számára elküldendő emlékiratot is dolgozzanak ki. Berecz Antal főtitkár indítványozta továbbá, hogy a földrajz tanítását megállapító tanter­vek s a tanításnál az egyes intézetekben használt tan­eszközök, különösen a térképek megbirálása s ezek alapján javaslattétel végett állandó bizottság küldes­sék ki. E bizottság Hunfalvy János elnöklete alatt Berecz Antal és Laky Dániel tanárokból alakíttatott meg, de felhatalmaztattak, hogy magukat más föld­rajzi tanárokkal is kiegészíthessék. Végül Ghyczy Béla altábornagy s a választmány buzgó tagja in­dítványára elhatároztatott, hogy a társulat közlönyé­ben a földrajzi müvek bírálására ezentúl nagyobb súly fektettessék, s az újonan megjelent földrajzi művek s térképek bibliográfiája rendesen közöltessék. A választmány az alapszabályok értelmében több leve­lező tagot is választott, köztük Xantus Jánost, Keleti Károlyt, Gönczy Pált, Schenzl Guidót s egyes kül­földi, a társulat irányában érdemeket szerzett tu­dósokat.­­ A mérnök- és építész-egylet út-, vasút- és híd­építési szakosztálya tegnapelőtt Horváth Lajos elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát »A ma­gyarországi természetes és mesterségesen előállított építő­anyagok« czimű munka összeállítása iránti kö­vetkező javaslat képezte. Mondja ki a szakosz­tály, hogy 1. szükségesnek tartja a hazánkban előforduló természetes, valamint mesterségesen elő­állított építő­anyagoknak forrásait, illetve gyártá­suk helyeit és az anyagok megközelítő mennyisé­gét kipuhatolni; 2. szükségesnek tartja ezeknek az építési anyagoknak használhatóságukat befolyásoló külalakját, szilárdságát és vegyalkatát megvizsgálni, és végre 3. szükségesnek tartja ezeket az adatokat össze­gyűjtésük után .Magyarország természetes és mestersé­gesen előállított építő­anyagainak ismertetése« czíme alatt közrebocsátani. A tárgyhoz szólott először Nagy Dezső, elmondva a műegyetemen eddig általa végrehaj­tott kísérletek eredményét, mely, hogy fáradozásai da­czára is szerény mértékű lehetett, annak egyéb körül­ményeken kívül főleg a rendelkezésére bocsátott ke­vés költség volt az oka. Reménye, hogy az egyesület erkölcsi erejével sikerülni fog a pénzügyi és a többi nehézségeket is legyőzni. Ezután felszólalt N­e­y Béla, ki szintén azon véleményben van, mint az előtte szóló, azért a javaslatot nemcsak elfogadja, hanem örömmel üdvözli, mert az egyesülethez méltó feladat megol­dását tűzte ki. Többek hozzászólása után a szakosz­tály a javaslatot egyhangúlag elfogadta és az előké­szítő bizottságba 4 tagot, az indítványozókat és Nagy Dezsőt választotta meg. Elhatározta továbbá, hogy az egyesület többi szakosztályait is felkéri közreműkö­désre, és hogy e végett az előkészítő bizottságba a ma­guk részéről is általuk meghatározandó számban ta­gokat kiküldeni szíveskedjenek. A mű- és középítési szakosztálynak a napokban tartott ülésén Tankó Sámuel a magyar stílről érdekes tanulmányt olvasott föl, mely élénk vitát provokált. Többen annak a vé­leménynek adtak kifejezést, hogy nincs alap, a­mire a megalkotandó magyar stíl építhető volna, s nincs a legkisebb anyag, a­mivel fejleszteni lehetne, s így a meglevő stílusoknak magyar jelleggel való fölruhá­­zását lehet remélni. Mások e felfogást nem osztják s azt a szellem korlátozásának vélik. A szakosztály kö­szönetet szavazott az előadónak élvezetes fölolvasá­sáért. — A kamerás-oravicza-fiumei vonalon, a hófúvás következtében fennállott forgalmi akadály elhárittat­­ván, az összes forgalom január 31-én újra megnyílt. — A Balaton egylet részéről a következő soro­kat vettük: Minden további félreértés elkerülése végett felhívom a t. közönség szíves figyelmét azon körülményre, hogy a „Balaton-egylet“ és a „Balaton-vidéki kör,“ me­lyet ismételt tapasztalatok szerint a legtöbben azonosnak tartanak, egymástól különböző két egylet, s mint ilyen egymással össze nem tévesztendő. Minthogy pedig f. é. február havában mindkét egylet rendez egy-egy mulatsá­got, annálfogva megkülönböztethető» czéljából van sze­rencsém kijelenteni, hogy a Balaton-egylet zártkörű tánczvigalma, melynek rendezősége élén gróf Nádasdy Ferencz elnök áll, i. é. február 19-én fog megtartatni a fővárosi vigadóban. — Kifosztott gépész. Hartmann Kemény János mesterlegény azon vád alatt állott ma a törvényszék előtt, hogy Frideczky J. morvaországi gépészt, a ki az ő társaságában iddogált s éjfél tájban mámoros fővel botorkált a Kerepesi-uton, más három czimbo­­rájával mindenéből kifosztotta. Hartmann tagadott mindent s mert a kihallgatott tanuk tényleg se­­mi terhelőt nem vallottak ellene, a törvényszék az ügyé­szi vádindítvány ellenére fölmentette őt a rablás vádja alól, de a Frideczky által rábízott pénznek elsikkasz­­tása miatt 4 havi fogházra ítélte, beleszámitva 3 havi vizsgálati fogságát. Helyi hírek. — A rendőrség uj beosztása. Jekelfalussy Lajos belügyminiszteri tanácsos, min. biztos február 1-től, holnaptól kezdve az államrendőrség körében a következő beosztást léptette életbe: I. A főkapi­tányságnál: 1. Elnöki osztály. Osztályve­zető : P­e­k­á­r­y József r. tanácsos főkapitányi helyet­tes. Előadók: ifj. Farkas Lajos ker. kapitány, M­a­­gyari Kálmán titkár, Lukács­ Emil és B­i­r­­­y István fogalmazók, G­er­lathy Ödön és Pekáry Ferencz írnokok. Elnöki iroda: S­z­o­m­o­r Imre iktató, Meszlény Aladár kiadó és öt dijnok. 2. Közigaz­gatási osztály. Osztályvezető: Géczy István ker.kapitány, Előadók: Egyed István, Lassner Gusztáv, Zlinszky Károly és Czá­j­­­ik Alajos fo­galmazók, M­a­j­s­a­y János és S­c­h­a­u­e­r Ignácz írno­kok, 6 bijnok, 2 polg.biztos. 3. Bűnügyi osztály. Osztályvezető: Majthényi Dezső r. tanácsos. Előadók : Zsar­nay Győző, Karácsony Sándor és K­u­b­i­n­y­i Sándor ker. kapitányok. Hullaügyi előadó: F­á­b­r­y Artur­s mellé beosztva­­ írnok. Szolgálattételre beosztva: A­m­b­r­u­s­s Kamil, báró Luzsénszky Zsigmond és dr. Takács Zoltán fogalmazók, 4 dijnok és 10 polgári biztos. Börtön­hivatal: Palóczy Béla börtönőr, 2 kulcsár és 1 dijnok. Tolonczhivatal: Lomniczy Endre to­­lonczkezelő, Paraicz Géza h. tolonczkezelő, 1 írnok, 1 dijnok és 1 kulcsár. Segédhivatalok: Szász La­jos segédhivatali igazgató, Lovas Imre, Tomis János hivataltisztek, Vadon Sándor, Takács Gábor iktatók, Nagy László kiadó és 14 dijnok. Főorvosi hiva­tal: Dr. Rózsaffy Alajos r. főorvos, 1 írnok és 1 dij­nok. Pénztári hivatal: Ritter Sándor pénztárnok, Örvössi Vilmos ellenőr, Faragó László könyvelő, Held János pénztári tiszt és 1 dijnok. I. ker. kapitány­ság: Kovics Károly ker. kapitány, dr. Kovács Imre kér. r. orvos, Fömel Elek fogalmazó, 2 írnok, 2 dij­nok és két polgári biztos. II. kér. kapitány­­ság : Ebenb­öch Antal kér. kapitány, dr. Müller Ede kér. r. orvos, Haselbeck Károly fogalmazó, 1 írnok, 3 dijnok és 2 polg. biztos. III. kér. kapitányság: Engelbach Károly kerületi kapitány, dr Dumitrianu Ágost kér. r. orvos, Saly Károly fogalmazó, 1 ír­nok, 2 dijnok és 2 polg. biztos. IV—V. ker. kapi­tányság: Farkassányi Kálmán kér. kapitány, dr. Miskolczy Imre kér. r. orvos, Gyalokay Lajos kér. kap., Szlávy György és Diner Ákos fog., 3 írnok, 3 dijnok és 5 polg. biztos. VI. kér. kapitányság: Alkér Jenő kér. kap., dr. Apaticzky Sándor kér. r. orvos, Bérczi Béla kér. kap., dr. Arányi Taksony fog., 3 írnok, 1 gyakornok, 4 dijnok és 5 polg. biztos. VII. kér. kapitányság: Máltás Hugó kér. kap., dr. Róth Ferencz kerületi rendőrorvos, Fischer Lajos, Bánhidi Farkas, Szabó Jenő és Prileszky Guidó fog., 3 írnok, 5 dijnok és 5 polgári biz­tos. VIII—IX kerületi kapitányság: Urs Nándor ker. kap., dr. Osváth Albert ker. r. or­vos, Kratochvill Henrik, Balog Albin fog., 3 írnok, 1 gyakornok, 6 dijnok és 5 polgári biztos. X. k­e­r. kapitányság: Szlávy László, báró Splényi Ödön kér. kapitányok, dr. Várady László kér. r. orvos, Paupera Ferencz, Almássy György fog., 1 írnok, 1 gyakornok, 3 dijnok és 2 polgári biztos. Bejelen­tési hivatal: Ormicsay László főnök, Erdélyi István h. főnök, Kökényessy Szaniszló, Baranyi Fe­rencz, Potóczky Pál fogalmazók, 1 írnok, 1 iktató­kiadó, 17 dijnok. I—VII. és X. kerületben 1—1 dij­nok, VIII—IX. kerületben 3 dijnok s 6 ideiglenes dijnok. Egyenruházott tisztek: Bornemissza Boldizsár főfelügyelő, Baranyi Ádám gyal. fő­ügyelő, Osgyán József lovassági felügyelő és Berkes Kálmán r. oktató.­­ A lipótvárosi kaszinó ma délután Falk Miksa orsz. képviselő elnöklete alatt tartotta meg ez évi rendes közgyűlését szép számban megjelent tagok előtt. A titkár jelentését Neumann Frigyes olvasta föl s ecsetelte benne a kaszinó ez évi működését. A tagok száma 267 , a bevétel ez évben 9965 for­int 95 krajezár volt, melyből a kiadások levonása után maradt 1291 forint 22 krajezár.­­ A jelentése­ket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette s ezután dr. R­á­c­z Károlynak indítványa került napi­rendre, melyben a kaszinóban is havi felolvasó vagy tanácskozó ülések behozatalát kéri, mely indítvány némi módosítással helybenhagyatott. A választmány­­ból kisorsolt 12 tag helyébe megválasztottak: B­a­ch­m­­ay­er György, Fabinyi Gyula, F­eszty Adolf, Ghyczy Géza, Hallbauer Nándor, Ho­lf Albert, Lán­czy Leó, id. Luczenbacher Pál, Neumann Frigyes, O­r­m­ó­d­y Vilmos, Scho­ssberger Zsigm., dr. Schwimmer Ernő. — Uj palota. Gr. Csekonics Endre ur megvette a zöldfa-utczai 26. számú Eder-féle házat s ezt, mint halljuk, palotává fogja átalakíttatni. — A szegény verebek ellen irtó hadjárat van készülőben. Ott csiripelnek szegénykék az Erzsébet­­tér fáin, elfecsegik egymásnak kalandjaikat, elfecsegik mindazt, a­mit a nagy városban láttak és oly hango­san, hogy az arra járó­kelők szavát alig lehet érteni. De hát a verebek nemcsak csiripelnek a fákon, hanem — hogy is mondjuk ? — »illetlenül« viselik ott magu­kat, nem lévén tudomásuk róla, hogy a város közkölt­ségen »illem«-helyeket építtet és verébnek sem sza­bad a sétányon coram publico »illetlenkednie.« Sze­gény verebek ellen sok panasz érkezett a lipótvárosi elöljárósághoz, és ez kiadta a rendeletet, hogy a ve­rebeket el kell pusztítani az Erzsébet-térről »minden áron.« Az állatvédő-egyesület pártfogása kéretik a szegény csiripelő népség részére! — Az iparoskörben csütörtökön, febr. 3-án esti nyolc­adfél órakor Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő felolvasást fog tartani „Hogyan mulattak a régi magyarok ?“ czim alatt. Eljegyzések és esküvők. K­o­t­á­n­y­i Manó, a m. kir. államvasutak fő­­hivatalnoka, i. é. február 1-én vezeti oltárhoz Szege­den a bájos és műveit G­r­ü­n­f­e­l­d Berta kisasszonyt, különben minden — már untig elhasznált — olasz opera iránt oly nagyon érdeklődő közönség nem tör­­te meg egészen a nézőtért s talán az sem vonzotta nagyon, hogy az opera szereplői mind hazai erőkből teltek ki, mert nálunk nagyon divatos inkább , érdek­lődni minndaz iránt, a mi külföldi s nem hazai. Ezúttal két kisebb szerepet kivéve, úgy mint a Marcellinát (Kordin Mariska) s a J­aquiniét (Kiss) a többi mind a régiek kezében volt, kiket már számos év óta megszok­tunk ez operában. Rocco most is Kőszeghi, Pi­­zarro L­á­n­g­h, Florestan Pauli s a miniszter most is Tallián volt. A czímszerep Spányi Irmának jutott, lévén ő jelenleg az egyedüli oly drámai hangú énekesnője az operának, ki a magyar prózában is meg­tudja a helyét állani. Beethoven, e páratlan géniusz ez egyetlen dalműve 1806-tól kezdve, midőn legelőször került színre Bécsben s midőn a közönség legnagyobb részét a Bécset először bevett francziák képezték s midőn jóformán csak tiszteleti sikert aratott, soha sem képezett általános vonzerővel biró repertoire-ope­­rát, nem azért, mintha egy jelenete is több belbecs­csel nem bírna, mint egy halmaz olasz vagy franczia­­német opera , hanem mert szövegének természetes naivsága, tiszta eszményisége és mesterkéletlen eszthe­­tikája egyáltalán nem biz oly izgató hatással a rémje­lenetekhez szoktatott közönségre, mely párbaj, méreg, gyilok s más efféle drasztikus szövegű fűszer nélkül nem is képzel igazi drámai hatást. Pedig végig lehet kutatni az egész operairodalmat úgy a múltban, mint a jelenben, s egy jelenetet sem fogunk találni, mely e dalmű 2-ik felvonásának börtönjelenetével kiállaná a versenyt. S aztán az is igaz, hogy hang, kifejezés, játék , beszéd, szenvedély, lágyság, szóval minden művészi tulajdonnal kell benne bír­­niok a szereplőknek, hogy a valódi érdeket, ha­tást felkeltsék.­­ S mindebből ezúttal csak ho­­meopathikus adagokat nyertünk, mert majd a hang, majd meg a drámai kifejezés hiányzott a szereplőknél, kik különben legjobb erejükből igyekeztek feladatuk­nak megfelelni. S nem rajtuk múlt bizonyára, hogy nem nyújthattak olyasmit, a­mivel már vagy nem bír­nak, vagy soha sem is bírtak. Ugyanazért a tapsok­ból is minél kevesebb jutott ki, kivévén Paulinak, ki nehéz és sok kifejezést igénylő börtön­ dallamát zajos és elismerő tapsok mellett emelte érvényre.­­ Legfőbb élvezetet a zenekar mesteri játéka nyújtott Erkel Sándor vezénylete mellett, s a tapsokra nézve is csak az képezett kivételt, mely a legzajosabban tört ki, midőn a 2-ik felvonás előtt a nagy C-d­ú­r nyi­tányt bevégezte, melyet hatalmas erővel, tiszta szaba­tossággal és finom művészi árnyékolással értelmezett. A vezénylő Erkel Sándornak háromszor is meg kellett fordulnia, hogy a közönség osztatlan tetszését a zenekar nevében is megköszönje. (i. 1.) — A várszínházban ma este a Tücsök, e régi ismert darab került színre. Az előadásnak érdekessé­get kölcsönzött az, hogy a czímszerepet Blaha Lujza asszony játszotta. S talán ezért történt, hogy Sellei Gyula, a várszínház karmestere, néhány dalt is írt a darabhoz. Ez a megzenésítési kísérlet nem a legjob­ban sikerült. Sellei csakis az ügyes hangszerelésért érdemel dicséretet. Teljes sikert aratott azonban Blaha Lujza asszony kísérlete. Szerepének minden mozzanatát művészi bravúrral játszotta. Alakítása tökéletes volt, a drámai jeleneteket megkapó hévvel és erővel domborította ki, szilajsága, vadsága a ter­mészetesség és közvetlenség által hatott, szólott a szív hangján, mély bensőséggel, érzelemmel, ma­gával ragadva a közönséget. Dalait énekelve, azok egybeolvadni látszottak szerepével, pedig kompo­­zícziójuknál fogva nem igen illettek a darabhoz. A közönség, mely egészen megtöltötte a színházat, min­den felvonás után tomboló tetszés­ zajban tört ki és a művésznőt, ki szép bokrétát is kapott, az est folya­mán húszszor hívta a lámpák elé. A második főbb női szerep, Fadette anyó, Beödyné kezeiben volt. Talán a kelleténél nagyobb buzgósággal is játszotta szere­pét, túlságos realisztikus vonásokkal ruházva fel azt. A mérséklet előnyére válnék játékának. Balogh Etel k. a. szép Madelon volt és a szerep karakterisztikus vonásait, az érzéketlenséget és dölyföt kellőleg kitün­tette. Szirmay (Landry) erős indispozíczióval küzdött. Hangja fátyolozott volt , a helyes felfogás és gondos tanulmány azonban teljes dicséretet érdemel. Benedek Gyula Didier szerepében többször megne­vettette a közönséget. Igen ügyes és mulatságos ala­kot teremtett. Makó (Barbeaud após) derekasan mű­ködött közre. A rendezés gondos, az uj díszletek szé­pek voltak, és a mai est nagy hatása után ítélve, a Tücsök még sokszor fog közönséget vonzani a várszín­házba. — A m. kir. operaház igazgatósága W­­ 11 Má­ria asszonynyal, ki jelenleg Sz.-Pétervárott vendég­szerepel, távirati után­egyességre lépett, mely szerint a művésznő február hó második felében hat ízben fog a m. kir. operaházban vendégszerepelni, a­mely alka­lommal Don Juan és Hunyady László dalművek fog­nak az uj operaházban először ismét szinrehozatni. — A népszínházi bizottság népszínműi pályá­zata fölött ma döntött a bíráló bizottság. A 100 ara­­nyas díjat »Felhő Klára« cz. darabbal Rátkay László dunaföldvári fiatal ügyvéd, a »Toborzás« szer­zője nyerte meg.­­A népszínház legközelebbi újdonsága »Jean­e, Jeanette, Jeanneton« operette lesz, mely­ben a főszerepeket Hegyi, Tarnai, Szelényi, Vidor, Solymosi és Gergely fogják játszani. — Jókainé Laborfalvi Róza mellszobrára újab­ban a következő adományok érkeztek: a tordai taka­rékpénztártól 5 frt, a Nemzet szerkesztősége utján 70 frank. Előbbi kimutatás 651 frt 30 fr és 50 frank. Főösszeg 656 frt 30 kr és 120 frank. — Haase Frigyes, a budapesti német színház­ban vendégszereplő hírneves berlini színész, a Kon­kordia helybeli jótékony intézet javára késznek nyi­latkozott egy legközelebb rendezendő jótékonyczélű színelőadásban közreműködni. Halálozás: Hertelendi és vidornyalaki Hertelendy Gyula, a torontálmegyei gazdasági egyesület igaz­gató alelnöke, közgazdasági előadó stb. a közélet ön­feláldozó munkása, Bocsáron jan. 30-án, élete 50-ik évében meghalt. Temetése február 1-én lesz. Béke poraival! Színház és mű­vészet. — Az operaházban ma este Beethoven örök­szép s épp oly eszményi, mint tartalomdús operája: F i d e­l­i­o került előadásra s ez által az uj ház mű­sora ismét gazdagodott egy, a szó szoros értelmében klasszikus dalművel. De talán épp ez okozta, hogy a Mulatságok. A bölcső­bál, melyről rendesen tudósítók azt szokták kiemelni, hogy igen fényes volt, a párok számáról pedig hűségesen hallgattak, nehogy növel­jék a rendezőség elkeseredését, ezúttal nem csak elég fényes, de elég népes is volt. Az idén, úgy látszik, minden mulatság sikerül. Az Európa oszlopos terme pompás keretül szolgált a fényes társaság számára, melyhez az arisztokráczia is tekinté­lyes számmal járult. A fiatal mágnás­ hölgyek ez­úttal nem csak nézték, de részt is vettek a táncz­­ban, s így történt, hogy az első négyest 26 pár tán­­czolta, a­mi a budapesti első bölcső-egyesület mu­latságainál igen nagy szám. A társaság éppen akkora volt, a­mekkora az Európa oszlopos csarnokában elég kényelmesen megfér. A háziasszony, gróf Andrássy Gézáné született Kaunitz Eleonóra grófnő a fő­városi arisztokráczia e bájos ifjú tagja igen szere­­tetreméltóan teljesítette feladatát. Megtudta nyerni a főúri köröket. Tíz órakor érkezett halvány rózsaszínű selyem ruhában. Kevéssel utána jött K­o­b­u­r­g Fülöp­ig, ki sokáig időzött az eleintén kissé feszes, de egyre jobban élénkülő társaságban. A hölgyek pompás és gaz­dag öltözékeket viseltek, gazdag gyémántékszereket hordtak s nem, mint, eddig magában a teremben,hanem az oszlopos korridoron foglaltak helyet. Jelen voltak: Gróf Andrássy Aladárné, gróf Andrássy Irma és­­ Karolin, gróf Gyürky Alice, báró Edelsheim-Gyu­lai Lipótné, báró Luzsénszkyné leányaival, Görgei­­né szül. Lipthay bárónő, gróf Forgách Antalné leá­nyaival, a Vécsey báró-kisasszonyok, gr. Bethlenné, szül. Teleki grófnő, Berchenfeld grófnő; továbbá Hzi­­degkuthy Ágnes, Rózsa és Malvin, Wagner Hortense, Széli k. a., Holl­óiczi, Jankovich Irén, Mezei Jolán, Skublics Jolán és Izabella, Késmárszky k. a., Nyiry Jolán, Tolnay Ida, Beliczay Ilonka úr­hölgyek és Hi­­deghéty Antalné, Wagner Józsefné, Harischné (a gö­rög konzul hitvese), Holl Istvánná, Jankovits Miklósné, Mezei Adolfné, Nyiry Lajosné, Beliczay Istvánná úrnak. Az építés­vezetők bálja ma este nagy társa­ságot vonzott a vigadó termeibe. A bál igen népes, a mulatság felette kedélyes volt. Kinyitották a kister­met is, tánczoltak a c­ukrász-helyiségben, sőt a korri­dorokon is, s mégis inkább csak járkáltak szorongva, mint lejtettek sziláján. Annál hosszabban és lelke­sebben járták a csárdásokat. A háziasszony, Gre­­g­e­r­s­e­n Guilbrandtne úrnő hosszú uszályos kék bársony ruhát viselt, halvány sárga tábn­ervát, melyet gazdag csipkedisz ékesített. Tiz óra táj­ban jött s a terem felső végében felállított, lom­bokkal és virágokkal ékesített emelvényen foglalt helyet. Megérkezte után kezdetét vette a táncz rend­kívüli jókedvvel. A hölgyek nagyobbára a főváros polgári köreiből kerültek ki, s mindannyian igen jól mulattak, mert tánczásban nem volt hiány. A rende­zőség tánczrendről is gondoskodott számukra. A né­gyeseket hat kolonban járták, de hogy hány pár sej­tette, a nagy tolongásban alig lehetett volna megolvas­ni. Ott voltak: Gregersen Margit és Hermin, Stökl Fanni, Grogloth Jolán, Gregersen Anna, Sandrosits Anna, Reischl Irma, Turcsányi Mariska, Berány Irma, Linzbauer Anna és Irma, Knapp Konstantin, Lipp Irén, Kirschenbaum Anna, Földesi Aranka, Kreutzer Etelka, Tóth Mariska, Dörzing Már­­tha, Harsányi Ilona, Kovács Mini, Dettl Lujza, Packfrieder Malvin, Schütz k. a., Leindorfer Má­ria, Ruskovics Ilka, Kölber Mariska, Eder Józsa, Juritsits Milike, Knikjevics Ilka, Korniss Melanie, Streeck Jolán, Reichsfeld Mariska, Wölfers Lina, Fanda Anna és Janka kisasszonyok, továbbá Jung­fer Alajosné, Reischl Károlyné, Grogloth Jánosné, Gregersen Miklósné, Lenz Sándorné, Petrovics Lajos­né, Dorsug Antalné, Schütz Edéné, Conti Antalné, Dósa Bertalanné, Blaskó Béláné, Hermann Ferencz­­né, Linzbauer Fülöpné,Tóth Sándorné, Balla Józsefné, Beranek Elekné, Czuschmann Jánosné, Popovics Mik­lósné, Knapp Antalné, Lipp Jánosné, Szvirák Ágos­tonná, Éder Antalné, Szepesi Sándorné,Hauser Gy.-né, Schmatz Antalné, Kirschenbaum Keresztélyné, Földe­si Andrásné, Czel Nándorné, Oettl Jánosné, Lipót Fe­­renczné, Rózsa Péterné, Kovács Zsigmondné, Leipold Ferenczné, Gedeon Jánosné, Negier Nándorné, Hegyi Józsefné, Steinhardt Antalné, Reischl Károlyné, Köl­ber Fülöpné, Wolfer Zsigmondné, Ulmann Józsefné, Molnár Vinczéné, Reisner Ignáczné és Holub Józsefné úrnők. A vasúti bál rendező bizottsága felkéri mind­azokat, kik meghívókra igényt tarthatnak és eddig nem kaptak, hogy felszólamlásaikkal vagy Daxner Andor titkár úrhoz (osztrák-magyar államvasut igaz­gatósága) vagy a bál bizottságához. Nemzeti szál­loda I. em. 6. ajtó, fordulni szíveskedjenek. IRODALOM. A Schmoller-féle évkönyv (Jahrbuch für Gesetz­gebung, Verwaltung und Volkswirthschaft im deut­schen Reich. Neunter Jahrgang. Herausgegeben von Gustav Schmoller. Erstes Heft. Leipzig. Verlag von Duncker et Humblot, 1885. Preis 7 Mark.) ki­­lenczedik évfolyamából megjelent az első kötet. A nagyobb közlemények sorát Lupo Brentano strass­­burgi egyetemi tanár értekezése nyitja meg a német birodalom kereskedelmi politikájáról a jövőben. Az értekezés sok tekintetben aktuális jelleggel bír, a­mennyiben végkövetkeztetéseiben a kontinentális ha­tárzár és vám­unió nálunk is emlegetett eszméit fej­tegeti. Herzog D. rendelkezési állapotban lévő porosz államtitkár azt a kérdést fejtegeti, hogy meny­nyiben gyarapszik az Egyesült­ Államok lakossága a bevándorlás által és hogy mit veszít Németország a tengerentúli kivándorlással. O­s­­­u­s Rudolf a kasseli városi pénztár szervezetét és történetét ismerteti. S­t­i­e­d­a Vilmos rostocki egyetemi tanár a nagy váro­sokban mutatkozó foglalkozási viszonyokról értekezik. Kiválóan a német városokkal foglalkozik ugyan, de érdekes összehasonlító adatokat hoz fel más külföldi nagy városokról is. Simonson A. törvényszéki ülnök Berlinben a warrant-ok (lakjegy) jogi termé­szetéről értekezik különös tekintettel a német és angol viszonyokra. A kisebb közlemények közt figyelmet érdemelnek Martins Henrik fejtegetései a norvég alkotmányviszályról. Miaskovszki A. érteke­zése a jelenkori német gyarmati politikáról. Statisz­tikai és társadalmi politikai természetű apró közle­mények és könyvismertetések fejezik be a kötet vál­tozatos tartalmát. Anyagi és eljárási magyar örökösödési jog, külö­nös tekintettel az arra vonatkozó döntvényekre és miniszteri rendeletekre. Irta dr. Szentkirályi Sándor. Szerző tisztán gyakorlati szempontból tár­gyalja az anyagot és a haláleset felvételétől kezdve kérvény- és egyéb irománypéldákkal illusztrálva kö­veti az eljárást a lebonyolításig. A kimerítő tárgymu­tatóval ellátott zsebkiadású kézikönyv ára 2 írt. A felső nép- és polgári iskolai közlöny idei máso­dik számának tartalma: A polgáriskolai élet köréből. — Pár szó a termé­szetrajzi tananyag felosztása tárgyában, különös tekin­tettel a kőzettan-és geológiára. F­eh­ér János. — Reál­iskola vagy polgáriskola. Orbán Ferencz. — A földmű­velés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. minisztérium iparoktatási kiadványai. S. V. — Polgári iskoláink és a magántanulók vizsgálati dija. Fodor Dániel. — Vegyes. ni k­Hr*-' "" ~ r:-z-T-- —~ .............. . ■ - ■ • ■ ■ " A Pesti Napló táviratai. A reichsrabhbtfl. Bécs, jan. 31. A képviselőház közgazdasági bizottsága egyhangúlag elfogadta Hallwich azon indítványát, mely szerint a kormány utasíttassék, hogy a Magyarországgal fennálló kiegyezésnek küszöbön lévő meghosszabbítása alkalmából törvényjavaslatot terjeszszen a reichsrat­ elé, melynek alapján a vám- és egyedárusági rendszerről szóló törvények átvizs­gálásnak vetendők alá. A kormány képviselője kije­lentette, hogy az ügy érdemére nézve teljesen egy véleményen van a bizottsággal. A Taterland Trefort ellen. (Ered. sürg.) Bécs, jan. 31. A feudál-klerikális Vaterland mai czikke itt igen feltűnik. A lap, mely a pápai nuncziussal összeköttetésben van, a magyar képviselőházban lefolyt vallásügyi vitáról szólván, igen erős támadást intéz Trefort ellen. A lap azt ál­lítja, hogy Trefort a kath. egyházat meg akarja ra­bolni alapjaitól, s a magyar törvényhozástól elvitatja a jogot, hogy az alapok és alapítványok ügyében intézkedjék. Az afrikai értekezlet: Berlin, jan. 31. A nyugat-afrikai ügyben egybe­hívott értekezlet a területszerzéseknél követendő el­járásra vonatkozó szabályzatot a bizottság által meg­

Next