Pesti Napló, 1885. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1885-04-13 / 101. szám

lekvésünk és tevékenységünk kiindulási pontja és végczélja kell, hogy legyen a nemzeti erő és öntudat fejlesztésére és erősbítésére. Nem vizsgálom én az alapszabály tervezet rész­leteit — ne fektessünk súlyt arra, hogy van az körül­írva, — minden alapszabály jó, ha jól van kezelve; minden egylet erős és jó hatású, ha tapintatosan és­­jól van vezetve, ellenkező esetben pedig semmiféle jó alapszabály nem segít. Hassunk arra, hogy a magyar művelődési egylet jól megalapítva legyen, és akkor feladatának megfelel; máskülönben semmiféle alap­szabály nem fogja azt biztosítani. Igaz, hogy nemzeti nyelvünk és fajunk erősbí­tésére irányzott minden törekvésünket a testvériség, egyenlőség és szabadság nevében is meg szokták tá­madni és mint azokba ütközőt ostromolni azok, kik a nagy eszmék sasszárnyai alá rejtik önző érdekeiket; de ez szemfényvesztés. Igénytelen nézetem szerint ott, hol azon a té­ren mozog az akc­ió, melyen egyletünk szándékozik működni, ily támadás alaptalan és igaztalan, mert a testvériség és egyenlőség szép eszméivel nemzetünk soha ellentétbe nem jött. De ezen eszmék olvasztó, homogenizáló hatással bírnak, melyek veszély nélkül csak az erős nemzeti öntudattal szemben működhet­nek. Midőn ezt fejlesztjük és erősbítjük, éppen akkor teszszük lehetségessé korunk eszméinek zavartalan érvényesülését, főleg miután tiszteletben tartjuk a többi nemzetiségeket. Másfelől a jogegyenlőség és szabadság ritka országban van oly tiszteletben, mint nálunk, de azok nevében formált méltánytalan köve­teléseknek nem áldozhatjuk fel nemzetiségünket. Azok valódi értelme és czélja nem ellenzi, sőt követeli nemzetünk erősítését. Ez eszmék alapot, kor­látot képeznek működésünkben; nem tévesztjük azo­kat soha szem elől, hisz társadalmunkat teszik egysé­gessé, erőssé; de ha iparkodunk is egész erőnkből azok érvényesítésén, ezek nevében nem szabad tőlünk a nemzeti erők feláldozását vagy elhanyagolását, a nemzeti elemek erőtlenítését követelni. Ezt már sem­miféle eszme kedvéért nem teszszük, és mert e nagy czélnak a társadalom öntevékenységét biztosítja az egylet, ahhoz teljes erőmből csatlakozom. Ha tovább beszélnék, az önök hazafiságát és bölcseségét sérteném meg. E kérdésben, e feladatban a kevés szót jobban, biztosabban követheti a tett, mint a sok beszédet, mert a cselekvés megbotlik a szóban és elhal a beszédben. A hazafiság kitűzte a feladatot a nemzetiségnek, most már a munkásság és tevékeny­ség vezesse a nemzetiséget erőinek felfedezésében, terjesztésében, szaporításában czéljának elérésére. Úgy legyen ! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) F­e­­­m­é­r­y Lajos az előkészítő bizottság nevé­ben igen emelkedett hangú beszédet mondott, mely­ből a következő kivonatot közöljük. Egy pár lelkesítő szó bevezetés után a magyar­ság helyzetét a következőleg jellemzi: Fogaras megyében mindössze 2694 magyar van, magyar szót tulajdonképen csak Fogarason hallhatni, egyebütt e megye területén ritka, mint a fehér holló. Nagy-Küküllőben a magyarság szerény 14 is­kolával nyomorog, ellenben a nem-magyarok 209 iskolával dicsekszenek. Kisdedóvó e megyében nin­csen sehol. Szolnok-Doboka m­egy­ében 271-re megy a nem­magyar iskolák száma. Alsó-Fehér megye 285 iskolája közül csak 52-ben hangzik a magyar szó, s a nagy-enyedi és gy.-fehérvári két kisdedóvodától eltekintve, a megye területén híte sincs az óvodáknak. Brassó megyében, a várost ide nem értve, 22 román és 13 német iskolával szemben csak mintegy hírmondóul van egyetlen magyar iskolánk. Torda-Aranyos megyében a román iskolák szá­ma 131, ellenben a magyaroké csak 54. Maros-Torda megye 264 iskolája közül 105-ben nem magyar a tanítás nyelve, s csak 159-ben magyar. Szilágymegye 301 iskolája 2/8-adában idegen nyelven tanítanak, s csak 106-ban magyarul. Az óvo­dák száma e megyében aránylag nagy, t. i. 2 Zilahon és Sz.-Somlyón. Besztercze-Naszód és Szeben m­egy­éről mit mond­jak? Szóljon az, hogy: hallgatok. Fogaras megyében a tanítók 9—10-ede nem tud magyarul; Felső-Fehér megyében sem tehetni többre a-nál­a magyarul értő tanítók számát; Szol­­nok-Doboka 271 nem magyarajkú tanítója közül csak 69 érti nyelvünket; egész Brassó megye területén csak 3 oly gör.-keleti tanító van, ki magyarul jól tud. A szász tanítók közül csak 2 van ilyen. A felolvasott adatokból kitetszik, hogy megyéink tekintélyes részében a magyar állameszme szempont­jából rendkívül csekély az iskolák száma. Chauviniz­­mus lenne azt kívárni, hogy e haza minden polgára beszéljen magyarul, mert hiszen az állam életében van a nyelvnél nagyobb rangú tényező: az együtt­érzés és a közös akarat, mint a­melyek egy haza idegen ajkú polgárai közt a szolidaritást meg­teremtik és fentartják. Ebben a talajban terem a hazafiság. A patriotizmust nem az teszi első polgári erénynyé, ha mellünket verve magunkat hazafiaknak nevezzük, hanem az, hogy szívünk szerint ragaszko­dunk azokhoz az intézményekhez, tradíc­iókhoz, szokásokhoz, küzdelmekhez és törekvésekhez, melyek a magyar állam lényegét alkotják. Az igaz pat­riotizmus meghatja bensőket, idealizálja őseinket, heroizmusukat és szenvedéseiket, erényüket és bátor­ságukat előtérbe állítván ; a jelent összeköti a múlt­tal, az ifjúságot szolidaritásba hozza az ősökkel és el­tölti a hazaszeretet szent tüzével. De ha a néptanító nem érti a magyar nyelvet, miként várhatjuk tőle, hogy behatoljon államunk életének legfinomabb ré­szeibe, s ha abból a hazafi érzést el nem sajátította, hogyan állíthatja az ifjú nemzedéket arra az alapra, melyen kebléből önkényt fakad az ősök kultusza az ál­lam törekvéseivel való együttérzés és a hazafiakkal való egyetértés. Az állam nyelvének kellő ismerete nélkül tőle ilyesmit kivánni annyi, mint csaknem le­hetetlenséget kivánni. Ebből a szempontból kiindulva, valóban megdöbbentően csekély az említett megyék­ben az iskolák száma. Az iskolák hiányához fogható hatású volt a magyar elem elporlasztására sok helyt az egyházak indolencziája vagy nem léte. Ezek után szóló jellemzi Hunyadmegyében az 1848 előtti papság hanyagságát a hazafiság ápolásá­ban, valamint az erdélyrészi birtokosságot. A tényezők hatása mellett cseppet sem csodál­kozunk, ha pld. egynémely községnek ma csak neve hirdeti, hogy valaha magyar volt. Ugyanis a volt Aranyosszéken 22 községből teljesen oláhvá lett 8. u. m. Veresmart...Alsó- és Felső-Füged, Hidas, Mo­hács, Dombró, Örményes, Csákó. És ez az utóbbi 5 község eredetileg székely-huszár telepítvény volt. Ily kihalt községeket, fájdalom, a Mezőségen lakásszámra találunk. Magyar-Peterd, Magyar-Szil­vás, Keménytelke, Mező-Kapus, Mező-Szakáll, M.­­Sályi, Ikland, Tohát, és még egy sereg magyar nevű községgel úgy van a dolog, mint Gyergyóban Holló, Bélhor, Toplicza, Mesterháza hajdani székelyeivel, se hirek, se hanvok. Kolozsmegyében apad a magyarság.Ko­­lozson, honnan 1852. után számos magyar család költözött ki. Az örményesi járás 22 községében az egy Köbölkút kivételével az oláhság mindenütt túlnyo­móban van, és egyetlen községben sincs állami iskola. A tekei járásban 22 község közül magyar van­­, de 10 oláh, 3 szász, 8 vegyes. A magyarság apadó­ban van Szász-Ludvégen, Nagy-Idán, Szász-Erkeden, és Farag-Fintán. A mócsi járás 2 magyar községét 14 oláh és 20 vegyes lakosságú veszi körül. A vegyes községekben általános­­a magyarság apadása, minek utána legtöbb helyt sem iskolák, sem templomuk, sem papjuk. A bánffy-hunyadi járásban 42 község közül magyar 8, vegyes 8 és oláh 26. Tarnáson és Magyarókeréken a magyar elem veszélyben forog. Fejtegeti ezután a magyar birtok eladósodását, az idegen pénzintézetek veszélyes befolyását a me­gyékben, s az idegen nyelvnek beszélésével járó veszedelmeket a népnél (eloláhosodás) élesen jellemzi. Kit okoljunk, kit tegyünk felelőssé fajunk pusz­tulásának ez elszomorító okaiért és adataiért ? A földbirtokosokat okoljuk, a­kiknek legtöbb helyi szemek láttára történik népünk átalakulása, de a kik sóhajtozva azzal mentik magukat, hogy rájuk nézve is megnehezedett az idők járása; avagy talán azt az egyszerű papot vagy levitát, kik szegénységekre mu­tatva éreztetik velünk, hogy nekik is nagyon fáj az élet? Avagy a községi és egyházi elöljárókat tegyük felelősekké, kik száz meg száz másféle dologgal ho­zakodnak elé; avagy azokat s hivatalbelieket, kik rovatos iveikbe bele­temetkezve, a község lakóit mi­­sera plebs contribuensnek tekintik, vagy talán a tan­­felügyelőket, kik arra volnának hivatva, hogy a köz­ség közművelődési érdekeit állandó gondjuk tárgyává tegyék, de a kiket e gondozástól a lelketlen irodai munka elfog és íróasztalhoz lekötve tart ? Senkit, senkit se vádoljunk, csak egyesegyedül önmagunkat, saját közönyösségünket. A magyar társadalom ment­hetetlen közönyössége volt az ok, hogy a fajunkra nézve bomlasztó, hogy ne mondjam, nemzetirtó té­nyezők a­helyett, hogy megszűntek volna, hatványo­zott tevékenységet fejtenek ki. Élhetetlenségünkre és ne másra vessünk, hogy e hazarész földe nem egy nemzet kid­őlt tagjainak, hanem az abszorpczió kö­vetkeztében magának az élő egész jelentékeny részé­nek is temetőjévé lett. A magyar társadalom ily tünemények és körü­lötte megmozdult ily mozgalmak közepette nem ma­radhatott tovább is csökönyös tétlenségben. Most már kezdjük érezni, hogy nagy mulasztásokat kell helyre­hoznunk. A kérdés nagyon egyszerű: Szaharának akar­juk-e tovább is tekinteni az erdélyi részek magyarsá­ga rétegeit, s engedni, hogy tovább porlódjék, míg valamely Számom-féle szél meg nem könyörül rajta és végkép el nem söpri, vagy pedig kitartó szolidá­ris működéssel a hazafiság termékeny talajává kíván­juk változtatni ? Plátói viszonyban akarunk-e tovább is maradni a nemzeti közművelődéssel, vagy édes mindnyájunk létkérdésének tekintjük azt, a­mint kell tekintenünk, mert ha azt nem akarjuk, hogy az idők szele elfujjon e föld színéről, beléje kell gyökerez­nünk mélyen intézményeinkkel, nyelvünkkel, művelt­ségünkkel , kezünk és szellemünk munkájával. Sajátszerű, hogy mi eddigelé az egész nemzetre kiható társadalmi akc­iót, mondhatni, csak nevezetes ün­nepélyek alkalmával fejtettünk ki, mikor a nemzetnek nagy gyásza vagy — a­mi ritkán történt — nagy örö­me volt! Az élet ünnepnapjaira tartogattuk az össze­tartó működést, de a hétköznapokon nem törődtünk semmivel. Elfelejtettük, hogy az élet hat­ heted vagy 9/10-ed részben hétköznapokból áll és kemény munkát köve­tel. Ezentúl ezzel az alkalmi hazafisággal szakítanunk kell. Az ünneplő patriotizmus helyett a kitartóan munkás patriotizmus útján kell járnunk; meg kell tanulnunk, hogy az igazi hazafiság nem ideig-óráig fellobogó láng, hanem folyvást izzó állapotban lejvő parázs, melynek kohója a közművelődés. S végre mozgósítsuk és változtassuk egy nagy organizmussá az egész társadalmat. Nő és férj, ifjú és agg egyiránt járuljon erejével, tehetségével a közczél­­hoz. Nyerjük meg tehát első­sorban e mozgalomnak a minden társadalom kelesztő részét: a nőket. A ma­gyar nők kezében egy nagy hatalom van, érzelmeink kormányzása, legédesebb emlékeink ápolása, a nem­zeti szent hagyományok tisztelése. Ha az erdélyi szász pórnők szintúgy, mint az osztrák előkelő nők versenyezve csoportosulnak és százával buzgólkodnak az iskola-egyesületekben, hogy a német nyelvet diadalra juttassák: erős hitem, hogy a mi nőink sem fognak a felelettel adósok maradni ! Ők legyenek a hazafi érzet első daj­kái, a nemzeti nyelv és hagyományok leghűbb őrei és a­ki a nyelvet őrzi, az a társadalmat őrzi és a nemzetet védi! Az éljenzés csillapultával Haller emelt szót és lelkes éljenzések közt az egyletet megalakultnak jelentette ki. A tisztikar az eddigiek személyében megalakittatott. Erre M­o­l­d­o­v­á­n Gergely tanfelügyelő az áll­ványra lépve, lelkes szavakkal indokolta, hogy miért tartja szükségesnek a magyar közművelődési egyletet. Beszéde a következő: Az előadó úr szíves volt felhozni azt, hogy eb­ben a hazában mindenkinek egyformán kell éreznie és hazafinak kell lennie. Ez a gondolat felvetett agyamban egy másik gondolatot, hogy vájjon én mint román s illetőleg hazám többi népei ezen egyesület­nek czélját előmozdithatjuk-e, vagy nem ? A nézetek különbözők lehetnek e tekintetben, én azonban vallom és nyíltan hirdetem is, hogy ak­kor, a midőn az egylet sorába sorakozom, én nem fá­jom, nemzetiségem ellen lépek fel. (Élénk éljenzés.) Mert mit cselekszem én most ? Munkás vagyok abban, hogy a magyar nemzet megerősüljön, s a­ki erre tö­rekszik, közvetve törekszik arra is, hogy a haza, az állam erős legyen. (Igaz!) Egy erős államnak a jótéteményeit pedig élvezi minden egyes, tekintet nélkül a fajra. Hazánk többi népének nem lehet érdeke az, hogy a magyar elsat­­nyuljon, hogy ez állam területén idegen kultúra do­mináljon, mert ha ez eset beáll, vége lesz az állam alkotmányának is, mely mindnyájunknak egyforma jo­gokat és szabadságot biztosít. (Igaz! Úgy van.) A közjó, az állam közérdeke követeli tehát azt, hogy az állam területén a magyar kultúra domináljon. Igen kívánatos, hogy hazánk összes népeit a magyar kultúra forraszsza össze a hazaszeretetben, mert mindaddig, míg az idegen kultúra után epe­­dünk, a hazafiságnak más és más értéke lesz itt. E szempontból elfogadom az alapszabályzatot, s mint román ember is pártolom azt. (Éljenzés.) — Az alapító tagok neveinek felolvasásakor riadó lelkesedést és szűnni nem akaró éljenzést keltett Kossuth Lajos nevének olvasása és felolvastatott az általa az elnökséghez intézett következő távirat: Torino, ápril 11. Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, mit a magyarság elveszít, hazánk ezer éves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafias irányban ellensúlyozni a magyar­­ellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a ma­gyarságot, visszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, oly önvédelem, melyet min­den magyarnak támogatni kellene. Levélben intézke­dem, hogy alapító tagsági díjul a 100 főt a közmű­velődési­ egyletnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit. Kossuth Lajos.« Erre nagy hazánkfiának a következő választáv­irat küldetett: »Nagy hazánkfia! Az erdélyi részek összesereg­­lett magyarsága megilletődéssel fogadta a turini ex­celsiort! Isten sugallta azokat a sorokat. A megemlé­kezés felébreszti — ha még lennének — a kishitüeket, s igy az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület­nek a legnagyobb alapítványt Kossuth Lajos tette.— Az alakuló közgyűlésből, Haller Károly elnök.« Az üdvözlő táviratok a gyűlés folyamán és az megelőzőleg sűrűn érkeztek. A magyar iskolaegyesület nevében Gerlóczy Károly budapesti alpolgármester a kö­vetkező táviratot küldte: »Koronázza siker a hazaszeretet hevével meg­kezdett törekvéseiket. Legyen egyesületük Erdély bérczei közt a magyar állam védbástyája, a hazasze­retet ápoló fészke, nemzetiségünk hatalmas oszlopa, a közműveltség fáklyavivője. Lankadatlan kitartást kiván a magyar iskolaegyesület elnöke: Gerlóczy Károly.« A temesvári magyar nyelvterjesz­tő egyesülettől a következő távirat érkezett: »A ma alakuló erdélyrészi magyar közművelő­dési egyletben a temesvári magyar nyelvterjesztő egy­let nagyreményű fegyvertársát örömmel és lelkesedés­sel üdvözli. Babusnik Ágost, elnök.« Üdvözlő táviratokat küldtek még: Pancsováról több ott lakó erdélyi nevében Ludwigh Károly, Schieb Márton, Budai Gábor, Donszky Lukács, Jakab Géza, Málnásy Ferencz, dr. Vizoly Zakariás, Molnár S., Zsidó Domokos, Egyed Mózes, Kovács Ferencz, dr. Nemes, Füri Adolf, Veres Rezső, Garant Ottó. — Kézdi-Vásárhelyről a háromszék megyei tanító­ testü­­let központi választmánya nevében Baló László el­nök ; — Baróthról Dániel Gábor főispán ; — Maros- Vásárhelyről Kovács Ferencz apát-plébános, Deák Lajos tanfelügyelő; — Deésről a magyar-zsidó hit­község magyar tannyelvű iskolája nevében Hartmann hitközségi elnök stb. stb. Az alapitó tagok neveinek felolvasásánál a gyű­lés minden névnél éljenzésben tört ki. Gyarmathy Miklós, Kolozs megye alispánja egymaga 20 alapító tagot jelentett be 100—100 frt alapítványnyal. A nagyenyedi Bethlen-főtanoda és a helybeli egyetemi ifjúság szintén bejelentették, hogy az alapító tagok sorába lépnek. A közgyűlést dr. Haller elnök a következő beszéddel zárta be : »Mélyen tisztelt nagygyűlés! Azt hiszem, e lé­lekemelő hangulatnak leginkább megfelelnek azon rövid zárszavak : »Éljen a haza!« (Hosszantartó élénk éljenzés.) Ezzel a gyűlés szétoszlott. A közgyűlésen e hazarész legtávolabb vidékei is képviselve voltak. A vigadó nagy termét a legintel­ligensebb közönség zsúfolásig megtöltötte. A karza­tokon a hölgyközönség foglalt helyet s azt egészen megtöltötte. Úgy a gyűlés higgadt menete, mint a megjelentek nagy száma biztos kilátást nyújt arra nézve, hogy az erdélyrészi magyar közművelődési egye­sület nemcsak élni, hanem virágozni is fog. BELFÖLD: Sopron megye közigazgatási bizottságához a köz­oktatás­i kultuszminiszter a következő rendeletet intézte: »11187. szám. A megye közigazgatási bizottsá­gának 1883. évi aug. hó 6-án 634. sz. a. s illetőleg ugyanazon évi november hó 14-én 1461. sz. a. kelt jelentéseivel hozzám felterjesztett, valamint a fél által közvetlenül a vezetésem alatt álló minisztériumnál bemutatott iratokból a következőkről győződtem meg. Folyamodó dr. Szauer Vilmos azon kérelmet terjesztette elő, hogy a nevezett által Goldmann Helénnel 1876. évi február 20-án Ottakringben kö­tött házasságról a nagy-martoni izraelita hitközség esketési anyakönyvében foglalt bejegyzés hatályon kívül helyeztessék, illetve megsemmisittessék. E kérelmével őt Sopronmegye alispánja 1883. évi augusztus 30-án 5088. sz. a. kelt végzéssel elutasí­totta oly indokolással, hogy igaz ugyan, mikép az anyakönyvekbe ily tények bevezetése szabálytalannak látszik, mégis az alispáni hivatal magát sem a kér­déses anyakönyvi »Anhang« megsemmisítésére, sem pedig az abból adott kivonat semmisnek kijelentésére jogosítva nem látta. Sopronmegye közig. bizottsága pedig 1883. junius 14-én tartott ülésében ezen alis­páni határozatot indokainál fogva helybenhagyta. Midőn az ügy ily alakban és kérelemmel elém terjesztetett, annak elintézésénél az ügyfél által elő­adott kérelem mellett szemügyre kellett vennem azt: 1. hogy minő eljárás követendő a bepanaszolt anyakönyvi bejegyzéssel szemben? 2. hogy feltéve, hogy a panaszolt anyakönyvi bejegyzés helytelen is, elérte-e folyamodó azon czél­­ját, hogy első házasságának felbontása nélkül új há­zasságra léphessen ? Ami az első kérdést illeti, oly eljárással állunk szemben, mely a zilált izraeli hitügyi viszonyok kö­zepette szerzett számos szomorú tapasztalat mellett is a legmerészebb képzeletet is túlhaladja. Egy Hirsch Jakab nevű rabbihelyettes, ki 1861. évi ápril 7-én Nagy-Martonból eltávozott és Bécsbe költözött, ekkor megállapodásra lépett állítólag Kohn Dávid nagy­­martoni izr. anyakönyvvezetővel, mely szerint Hirsch Bécsben esketéseket fog végezni, Kohn pedig azokat Nagy-Martonban anyakönyvezendi. Ezen megállapo­dáshoz képest Hirsch Jakab Bécsben 1862-től 1878. évig összesen 183 esketést végzett, melyek egy nagy­­martoni izraeli anyakönyvhöz készített külön »An­­hang«-ban bejegyezve is lettek és ezek között fordul elő 139-ik helyen azon házasság is, mely a folyamodó dr. Szauer Vilmos és Goldmann Helén között 1876. február hó 20-án Bécsben (Ottakring) köttetett. Mennyiben jártak itt el Hirsch Jakab és Kohn Dávid rosszhiszemüleg vagy sem és mennyiben tar­tattak meg az ezen »Anhang«-ba bevezetett házassá­goknál az egyéb megkívánt törvényes formák, nem tudható. Tény azonban az, hogy minden szr. hitköz­ség csakis azon eseteket van feljogosítva saját anya­könyveibe bevezetni, a­melyek saját területén folytak le, hogy tehát azon házasságokról, melyek nem Nagy- Martonban, hanem, mint a fenforgó esetben, még a belföldön sem köttettek, Nagy-Martonban érvényes anyakönyvi bejegyzések sem tehetők. Ennélfogva a nagymartoni izr. hitközség anyakönyvének »Anhang«­­jában Ausztria több helyiségében Hirsch Jakab rabbi által teljesített 143 esketésről szóló ugyanannyi há­zassági bejegyzés nem létezőnek, illetve semmisnek tekintendő annyiban, a­mennyiben ezen esketéseknek a többször érintett »Anhang«-ban történt anyaköny­vezése a bejegyzett házasságoknak érvényes vagy ér­vénytelen voltára befolyással nem bírhat, mert vala­mely házasságnak érvényes módon történt megköté­se alaki szempontból azon ország törvényei szerint bírálandó el, melynek területén az megköttetett, a szóban levő »Anhang«-ba bevezetett esketési szertar­tások pedig kivétel nélkül mindannyian Ausztria te­rületén végeztettek. . Miután a szabálytalanságot elkövetett Kohn Dávid nagymartoni anyakönyvvezető már meghalt, Hirsch Jakab rabbi pedig Bécsben lakik, de Auszt­riában is követte el a szabálytalanságokat, tehát csak ott vonható ezek miatt felelelősségre, a megtorlási el­járás megindítását ellene el nem rendelhetem. Minthogy azonban Hirsch Jakabnak a nagy­­martoni szolgabiró előtt 1883. szept. 21-én tett ki­mondása szerint, az »Anhang« csak azon időpontig lett vezetve, mig Ehrenfeld S. nem lett Nagy-Mar­tonban rabbinak alkalmazva, ki is azóta minden es­ketést önmaga végez, és ezen bemondásból az vélemé­nyezhető, mintha Hirsch Jakabnak szabálytalan eljá­rását 1878. év óta Ehrenfeld S. nagymartoni rabbi folytatná, ez iránt a vizsgálatot a megye közig. bi­zottsága mielőbb indíttassa meg és az eredményt hoz­zám jelentse be. Folyamodó Szauer Vilmost pedig értesítse, hogy a közte és Goldmann Helén között 1876. febr. 20-dikán Ottakringben létrejött házasság törvényes­ségére nézve a nagymartoni izraelita anyakönyvnek »Anhang«-jában 139. tétel alatt történt anyakönyvi bejegyzés befolyással nem bir, és minthogy a házas­ság Ausztriában jött létre, annak alaki tekintetben való érvényessége Magyarország törvényei szerint és hatóságai által el nem bírálható. Trefort, s. k.« — Ezen rendelet minden vita nélkül tudomásul vétetett és el­határoztatott, hogy a vizsgálat megindításával Mol­nár Sándor nagymartoni szolgabiró bizatik meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, ápril 13. Naptár: Hétfő, ápril 13. — Rom. kath.: Her­­menegild vértanú. — Prot.: Jusztin. — Görög-orosz: (ápril 1.) — Zsidó: (nizán 28.) — Nap­kel 5 óra 18 percz, nyugszik 6 óra 45 percz.Hold kel 4 óra 25 percz reggel, nyugszik 4 óra 50 percz délután. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar tudományos akadémia II. (filoz. társ. és tört. tudományi) osztályának ülése délután 5 órakor. Értekeznek: Dankó József és Ballagi Aladár. Pest megye képviselőtestületének év­­negyedes közgyűlése délelőtt 10 órakor a megyeház nagy­termében. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bi­­z­o­tt­s­á­g ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanács­termében. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése délelőtt 10 órakor az uj városháza társalgó ter­mében. Az országos iparegyesület kertészeti szak­osztályának ülése d. u. 5 órakor. A magyar mérnök- és építész-egylet mű­- és középítési szakosztályának ülése 6 óra órakor. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Nemzeti múzeum: term, rajz és népismetár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Ga­zdasági és tanszermúzeum a Köztel­ken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11­­ óra között. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton(Be­­leznay-kert) nyitva, d. e. 9—d. u. 1 és d. u. 3—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul óránkint. — A. hiv. lapbról. Csató, János Alsó-Fehérmegye alispánja, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen, Alexander Ignácz késmárki rendőrkapitány, 50 évet meghaladó hű és buzgó szolgálata elismeréséül, az arany érdemkeresztet nyerték. A m. kir. igazságügyminiszter Illés Károly buda­pesti kir. törvényszéki jegyzőt az igazságügyminisztérium­­hoz fogalmazóvá, segédtelekkönyvvezetőkké, a zólyomi kir. járásbírósághoz Heinezmann Attila ottani Írnokot; a szemezi kir. járásbírósághoz Simonyi József érsekujvári kir. járásbirósági Írnokot; Írnokokká a medgyesi kir. járásbírósághoz; Marselek Béla erzsébetvárosi, —és a karczagi kir. törvényszékhez Szkicsák Lipót debreczeni királyi ügyészségi Írnokokat, végül végrehajtóvá a di­­csőszentmártoni kir. járásbírósághoz Boilla Zakariás kisküküllőmegyei árvaszéki dijnokot nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Ma­­tavovszky Béla baranyamegyei kir. tanfelügyelőségi ta­­r­­nokot ideiglenes minőségben tolnamegyei kir. segédtan­felügyelővé nevezte ki. A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság, Zuna Gyula, ifj. Vángel Károly és Hirt György I. oszt. dohánygyártási gyakornokokat III. oszt. gyártási tisz­tekké , Führer Károly díjtalan dohánygyártási gyakor­nokot, valamint Udvardy Árpád és Heim Vilmos végzett jogászokat II. oszt. dohánygyártási gyakornokokká ne­vezte ki. A m.-szigeti kir. törvényszék elnöke a vezetése alatti kir. törvényszékhez Gyenge Mihály közigazgatási gyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — A trónörököspár, mint lapunknak Bécsből távirják, ma szerencsésen megérkezett Bécsbe. — A herczegprimás az általa tervezett árvahá­zat nem Esztergomban, hanem Nagy-Szombatban állíttatja fel. Boldizsár püspökkel e czélból a hgpri­­más már érintkezésbe lépett. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által f. évi márczius hó 26-án kiadott rendelet értel­mében a somlyóvásárhelyi közalapítványi kerületi főtisztségnek f. évi junius hó utolsó napján bekövet­kező megszüntetése mellett, annak ügyköre f. évi­ július hó 1-ső napjától számítva a pécsváradi főtiszt­ségre ruháztatott, mely »pécsvárad-somly­ó-vásár­helyi közalapítványi kér. fő tisztség« czim alatt továbbra is Pécsváradon fog székelni. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Somssich Pál valóságos ,belső titkos tanácsos urnak azon nemesszivüségéért, melylyel a kibővitendő ka­posvári államgimnázium helyiségeinek előállítására 1000 frtot adományozott, legmelegebb elismerését nyilvánította.­­ A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Semsey Andor úrnak, a m. kir. föld­tani intézet könyv- és térképtárának gyarapítására a múlt évben tett nevezetes ajándékokért köszönetét fejezte ki. — Ugrón Ilona és gróf Wass Ida. A nevezett urhölgyek rokoni s ismerős körökben a M.-Záhon építendő ev. ref. templom javára sorshúzást rendeztek, mely majdnem 1500 fatot eredményezett. Ez által te­temesen növekedvén az építési alap, még ez évben hozzá fognak kezdeni a templom építéséhez, melynek számára már gróf Wass Albertné egy uj harangot öntetett; templom hiányában már régi idők óta min­dig az Ugronok tartottak házi isteni tiszteletet, mely­hez azonban a falu és környék ev. ref. lakossága is legnagyobb készséggel hozzábocsáttatott. De az álta­lános óhajt, külön templommal bírni a faluban, a két nemes hölgy magáévá tette s teljes erővel munkálko­dik annak megvalósításában. — Követésre méltó példa. Régi időkben a ma­gyar fal­u nyelvének uralma az országban abban is nyilvánult, hogy a helynevek, hegyek, dűlők stb. el­nevezései magyarok voltak oly vidéken is, a­hol a la­kosság nem volt magyar. A régi okmányok bizonyít­ják ezt.­­ Később azonban, különösen a X XVII. szá­zad óta a régi magyar helynevek kimennek a haszná­latból s a hivatalos körökben is az idegen helynevek használata nyer tért. Imitt-amott megmarad még egy-egy magyar helynév, de ez már ritka kivétel. Mutatja ezt a felvidéki megyék példája. Zó­­lyom megye a múlt hó végén tartott közgyűlésé­ben erre nézve követésre méltó határozatot ho­zott. Már néhány hóval ezelőtt megindult a moz­galom, melynek czélja a megyei helynevek meg­­magyarositása volt. A megye a történelmi társu­lathoz fordult s felkérte, hogy a régi okmányok alap­ján állapítsa meg a megyei községek magyar neveit. A történelmi társulat e kérésnek a legnagyobb kész­séggel felelt meg s a rendelkezésére álló kútfőkből összeállította a zólyommegyei községek diplomatika neveit. A hiányzókra nézve, úgy­szintén az újabban ke­letkezett telepekre nézve a megye lehetőleg hasonló hangzású magyar neveket fogadott el és ma már Zó­lyom megyében, kivéve a nemesi előnévként használ néhány helység neveit, nem lesz más, mint magyar nevű község. Régi magyar nevét visszakapja Dubovs 1424 okm. Garam-Szent-Miklós; Predajia 1358 okm Péteri; Jaszena 1424 Jeszenye; Valaszka 1424 Olaszka; Renicz 1424 Kis-Garam; Baczuch 1274 Vaczok; Benyus 1380 Benesháza; Lucsatin 1424 Lucsatő; Szkubin 1428 Szakbény; Rakitócz 1324 Ra­kolcz; Cserin 1300 Cserény; Csacsia 1282 Csécsény Muolcsa 1282 Molchatev p. Molcha patak; Zin­czelova a XIV. és XV. században Gönczölfalva Salkova 1424 Salfalva; Ribár 1254 Halászfölde Szászi 1351 Német-Pelsőcz stb. Nem tehetnék-e ez más megyék is ? Nem restaurálhatnák-e a régi ma­gyar helyneveket, melyek csak a mostoha idők kö­vetkeztében mentek ki a használatból ? A magyar történelmi társulat nagy készséggel felel meg az ily nemű megkereséseknek.­­ A Petőfi-társaság ma délelőtt tartotta hat felolvasó ülését az akadémia kistermében. A hall­gatóságnak máskor tömör sorai ezúttal már észreve­hetően megritkultak. Első felolvasó N­é­v­y László volt, ki ismertette a rajzot, mint iro­dalmi műfajt. Komócsy József Petz Mórtól olvasott fel két csinos verset »Erdőben« és »Nyugalom« czímmel. Utána Bodnár Zsigmond olvasott föl egy hosszabb és érdekes tanulmányt Tol­nay Lajosról, melyben apológiát mond a termékeny író által követett irány mellett. Tolnait többször meg­támadták és lelkészi állását is kénytelenült elhagyn főkép azért, mert regényeiben élő emberek hóbortjai tette nevetségessé, vagyis modelleket használt elbe­széléseiben. A felolvasó épp oly jogosultnak találja­­ naturalizmus korában a modell használatát az elbe­szélő műfajban, mint akár a festészetben. Tolnai La­jos ritka ismerője a való életnek. Az »Ötforintos« czímű regényében például bámulatosan el tudta ta­lálni a bankóhamisító lelki állapotát, ésannyira, hogy egy ízben a boldogult Török Pál szuperintendens ma­gához hivatta a regényírót és nagy titkolódzva, a rész­vét hangján megkérdezte tőle: »Ugy­e, kedves bará­tom, maga már készített hamis bankót ?« A felolvasó eredeti tehetségnek mondja Tolnait, kinek egyedül: hibája, hogy nem mindig tárgyilagos. Végül Szabi Endre olvasta föl nagy hatással Reviczky Gyul: »Harmincz év« czímű költeményét, melyben a költő a férfikor beköszöntését üdvözli. A felolvasásokat zár ülés követte. — A magyarországi Kárpát-egyesület f. hó 18-ái d. e. 10 órakor Lőcsén rendkívüli közgyűlést tart melynek tárgyát a kárpáti muzeum épületének fel­állítása képezendi. E közgyűlésre az egyesület tagja ezennel meghivatnak. — Névmagyarosítások. Haller Ferencz székes­fehérvári illetőségű váczi lakos Fehérvári-ra, Schach­ter Emil ugvári illetőségű ugyanottani lakos, vala­mint kiskorú Szerén leánya Szántó­ra, Schächter Sámuel ugvári illetőségű ugyanottani lakos nagykor, Herman, úgy kiskorú Zsigmond, Mihály és Lipó gyermekei Szántó­ra, Steiner Pinkász balassa-gyar­mati illetőségű ugyanottani lakos kiskorú Mór fi, Szigeti-re, Weisz Lipót balassa-gyarmati illetőségi ugyanottani lakos, valamint kiskorú Samu (Sán­dor) fia Fehér­re, Kiszlingstein Kálmán farkasdi il­letőségű ugyanottani lakos Köves-re változtatták ve­zetékneveiket.­­ A pozsonyi művészeti egyesület ma tartá ala­kuló közgyűlését, miután már háromszáznál többen jelentkeztek tagokul. Az alapszabályok helybenha­gyatásáig Eszterházy gr. főispán és Mergl polgár mester elnöklete alatt bizottság küldetett ki, mely a ügyek elintézésével bízatott meg. Klamarik osztály tanácsos holnap idejön, hogy a helybeli reáliskola az állam részére átvegye. — Párbaj. Szegzárdról Írják: Sz. F. gróf és Fi földbirtokos f. hó 10-én Kölesden kardpárbajt viv­tak, melynek nem volt semmi komolyabb következ­ménye. A gróf, ki Tolnamegye közéletében igen kivál szerepet játszik, sértetlen maradt, ellenfele két kard vágást kapott. A párbaj okát nem tudják. A Bikaviadal rendezhetésének engedélye véget fordult egy entrepreneur, mint lapunknak az osztrák fővárosból távírják, a bécsi rendőrséghez, mely azon­ban megtagadta az engedély kiszolgáltatását. — Öngyilkosságok. Egy fiatal leány öngyilkos­ságáról sokat beszélnek Szegzár­dón. Hesz Márk nőgyakornok a szegzárdi táviró hivatalnál, f. hó 9-éi kisétált a kálváriára s ott revolverrel magára lőtt két lövés mellébe, egy pedig a fejébe fúródott. A szerencsétlen fiatal leányt még élve szállították be­­ kórházba, hol néhány óra alatt kiadta lelkét.­­ A tolnamegyei Simontornyán pedig egy fiatal ember Drenovics Pál egyetlen fia, ki csak nem rég jegyezi el a környék egyik hires szépségét, lőtte magát agyon Hogy mi vitte a szerencsétlen ifjút e végzetes lépésre annál kevésbbé sejtik, mert igen rendezett anyagi vi­szonyok közt élt és szép jövő várt reá. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben hét­főn, ápril 13-án Rá­cz Pál hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — A fővárosi egylet kedden d. u. 5 órakor s régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A fővárosi VII. ker. erzsébetvárosi klub­­ ápril hó 2-án hozott határozata alapján annak egy öt­tagú küldöttsége tisztelgett ma Grecsák Károly kiul­elnök vezetése és Fektor Ferencz, Daubek János Eulenberg Salamon és Dezsényi Gusztáv klubtagok részvétele mellett dr. Pauler Tivadar igazságügymi­niszter úrnál, hogy a főváros VII-ik kerületében, az Erzsébetvárosban, egy külön járásbíróság szervezését kérelmezzék. A miniszter a küldöttséget igen szívé­lyesen fogadta s a kérelem tárgyában kijelenté, hogy azt a maga részéről teljesíteni kész, s azon lesz, hogy ez új járásbíróságnak felállítása még az idei törvény­szünet ideje alatt legyen eszközölhető. — A budapesti munkás-családházakat építő egy­let tagjainak az elnökjelölés tárgyában mára hirde­tett értekezlete közbejött akadályok miatt f. hó 16-ára, csütörtök esti 6 órára elnapoltatott. — A lipótvárosi II. számú iskolaszék mai ülésén egy tanulógyermeknek a javítóházba küldését hatá­rozta el, a­mibe a szülők is örömmel egyeztek bele. Ez az első eset, hogy iskolából javítóházba menesz­tettek Budapesten valakit. Ezenkívül az iskolaszék két iskolába a jövő tanévtől kezdve osztályszaporítást kér, és pedig a külső váczi­ útihoz az 5 és 6-ik osz­tály, az angyalföldihez az 5-ik vegyes osztály megnyi­tását kérelmezi a törvényhatóságnál. — Adókivetés. A fővárosi VI. kerületi adóki­vető bizottság ápril­is 13-ikán a még hátramaradot­tak, a VII. kerületben az 5241—5293 új helyrajzi házszámok alatt összeírt adókötelesek III. oszt. adóját fogja tárgyalni. — Tölcsérrel és revolverrel. Az öngyilkossági statisztika, mely napról-napra újabb és újabb ön­gyilkossági módokat mutat ki, szomorúan igazolja, hogy az öngyilkosok igen találékonyak a halál ne­

Next