Pesti Napló, 1885. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1885-04-13 / 101. szám
lekvésünk és tevékenységünk kiindulási pontja és végczélja kell, hogy legyen a nemzeti erő és öntudat fejlesztésére és erősbítésére. Nem vizsgálom én az alapszabály tervezet részleteit — ne fektessünk súlyt arra, hogy van az körülírva, — minden alapszabály jó, ha jól van kezelve; minden egylet erős és jó hatású, ha tapintatosan ésjól van vezetve, ellenkező esetben pedig semmiféle jó alapszabály nem segít. Hassunk arra, hogy a magyar művelődési egylet jól megalapítva legyen, és akkor feladatának megfelel; máskülönben semmiféle alapszabály nem fogja azt biztosítani. Igaz, hogy nemzeti nyelvünk és fajunk erősbítésére irányzott minden törekvésünket a testvériség, egyenlőség és szabadság nevében is meg szokták támadni és mint azokba ütközőt ostromolni azok, kik a nagy eszmék sasszárnyai alá rejtik önző érdekeiket; de ez szemfényvesztés. Igénytelen nézetem szerint ott, hol azon a téren mozog az akció, melyen egyletünk szándékozik működni, ily támadás alaptalan és igaztalan, mert a testvériség és egyenlőség szép eszméivel nemzetünk soha ellentétbe nem jött. De ezen eszmék olvasztó, homogenizáló hatással bírnak, melyek veszély nélkül csak az erős nemzeti öntudattal szemben működhetnek. Midőn ezt fejlesztjük és erősbítjük, éppen akkor teszszük lehetségessé korunk eszméinek zavartalan érvényesülését, főleg miután tiszteletben tartjuk a többi nemzetiségeket. Másfelől a jogegyenlőség és szabadság ritka országban van oly tiszteletben, mint nálunk, de azok nevében formált méltánytalan követeléseknek nem áldozhatjuk fel nemzetiségünket. Azok valódi értelme és czélja nem ellenzi, sőt követeli nemzetünk erősítését. Ez eszmék alapot, korlátot képeznek működésünkben; nem tévesztjük azokat soha szem elől, hisz társadalmunkat teszik egységessé, erőssé; de ha iparkodunk is egész erőnkből azok érvényesítésén, ezek nevében nem szabad tőlünk a nemzeti erők feláldozását vagy elhanyagolását, a nemzeti elemek erőtlenítését követelni. Ezt már semmiféle eszme kedvéért nem teszszük, és mert e nagy czélnak a társadalom öntevékenységét biztosítja az egylet, ahhoz teljes erőmből csatlakozom. Ha tovább beszélnék, az önök hazafiságát és bölcseségét sérteném meg. E kérdésben, e feladatban a kevés szót jobban, biztosabban követheti a tett, mint a sok beszédet, mert a cselekvés megbotlik a szóban és elhal a beszédben. A hazafiság kitűzte a feladatot a nemzetiségnek, most már a munkásság és tevékenység vezesse a nemzetiséget erőinek felfedezésében, terjesztésében, szaporításában czéljának elérésére. Úgy legyen ! (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Feméry Lajos az előkészítő bizottság nevében igen emelkedett hangú beszédet mondott, melyből a következő kivonatot közöljük. Egy pár lelkesítő szó bevezetés után a magyarság helyzetét a következőleg jellemzi: Fogaras megyében mindössze 2694 magyar van, magyar szót tulajdonképen csak Fogarason hallhatni, egyebütt e megye területén ritka, mint a fehér holló. Nagy-Küküllőben a magyarság szerény 14 iskolával nyomorog, ellenben a nem-magyarok 209 iskolával dicsekszenek. Kisdedóvó e megyében nincsen sehol. Szolnok-Doboka megyében 271-re megy a nemmagyar iskolák száma. Alsó-Fehér megye 285 iskolája közül csak 52-ben hangzik a magyar szó, s a nagy-enyedi és gy.-fehérvári két kisdedóvodától eltekintve, a megye területén híte sincs az óvodáknak. Brassó megyében, a várost ide nem értve, 22 román és 13 német iskolával szemben csak mintegy hírmondóul van egyetlen magyar iskolánk. Torda-Aranyos megyében a román iskolák száma 131, ellenben a magyaroké csak 54. Maros-Torda megye 264 iskolája közül 105-ben nem magyar a tanítás nyelve, s csak 159-ben magyar. Szilágymegye 301 iskolája 2/8-adában idegen nyelven tanítanak, s csak 106-ban magyarul. Az óvodák száma e megyében aránylag nagy, t. i. 2 Zilahon és Sz.-Somlyón. Besztercze-Naszód és Szeben megyéről mit mondjak? Szóljon az, hogy: hallgatok. Fogaras megyében a tanítók 9—10-ede nem tud magyarul; Felső-Fehér megyében sem tehetni többre a-nála magyarul értő tanítók számát; Szolnok-Doboka 271 nem magyarajkú tanítója közül csak 69 érti nyelvünket; egész Brassó megye területén csak 3 oly gör.-keleti tanító van, ki magyarul jól tud. A szász tanítók közül csak 2 van ilyen. A felolvasott adatokból kitetszik, hogy megyéink tekintélyes részében a magyar állameszme szempontjából rendkívül csekély az iskolák száma. Chauvinizmus lenne azt kívárni, hogy e haza minden polgára beszéljen magyarul, mert hiszen az állam életében van a nyelvnél nagyobb rangú tényező: az együttérzés és a közös akarat, mint amelyek egy haza idegen ajkú polgárai közt a szolidaritást megteremtik és fentartják. Ebben a talajban terem a hazafiság. A patriotizmust nem az teszi első polgári erénynyé, ha mellünket verve magunkat hazafiaknak nevezzük, hanem az, hogy szívünk szerint ragaszkodunk azokhoz az intézményekhez, tradíciókhoz, szokásokhoz, küzdelmekhez és törekvésekhez, melyek a magyar állam lényegét alkotják. Az igaz patriotizmus meghatja bensőket, idealizálja őseinket, heroizmusukat és szenvedéseiket, erényüket és bátorságukat előtérbe állítván ; a jelent összeköti a múlttal, az ifjúságot szolidaritásba hozza az ősökkel és eltölti a hazaszeretet szent tüzével. De ha a néptanító nem érti a magyar nyelvet, miként várhatjuk tőle, hogy behatoljon államunk életének legfinomabb részeibe, s ha abból a hazafi érzést el nem sajátította, hogyan állíthatja az ifjú nemzedéket arra az alapra, melyen kebléből önkényt fakad az ősök kultusza az állam törekvéseivel való együttérzés és a hazafiakkal való egyetértés. Az állam nyelvének kellő ismerete nélkül tőle ilyesmit kivánni annyi, mint csaknem lehetetlenséget kivánni. Ebből a szempontból kiindulva, valóban megdöbbentően csekély az említett megyékben az iskolák száma. Az iskolák hiányához fogható hatású volt a magyar elem elporlasztására sok helyt az egyházak indolencziája vagy nem léte. Ezek után szóló jellemzi Hunyadmegyében az 1848 előtti papság hanyagságát a hazafiság ápolásában, valamint az erdélyrészi birtokosságot. A tényezők hatása mellett cseppet sem csodálkozunk, ha pld. egynémely községnek ma csak neve hirdeti, hogy valaha magyar volt. Ugyanis a volt Aranyosszéken 22 községből teljesen oláhvá lett 8. u. m. Veresmart...Alsó- és Felső-Füged, Hidas, Mohács, Dombró, Örményes, Csákó. És ez az utóbbi 5 község eredetileg székely-huszár telepítvény volt. Ily kihalt községeket, fájdalom, a Mezőségen lakásszámra találunk. Magyar-Peterd, Magyar-Szilvás, Keménytelke, Mező-Kapus, Mező-Szakáll, M.Sályi, Ikland, Tohát, és még egy sereg magyar nevű községgel úgy van a dolog, mint Gyergyóban Holló, Bélhor, Toplicza, Mesterháza hajdani székelyeivel, se hirek, se hanvok. Kolozsmegyében apad a magyarság.Kolozson, honnan 1852. után számos magyar család költözött ki. Az örményesi járás 22 községében az egy Köbölkút kivételével az oláhság mindenütt túlnyomóban van, és egyetlen községben sincs állami iskola. A tekei járásban 22 község közül magyar van, de 10 oláh, 3 szász, 8 vegyes. A magyarság apadóban van Szász-Ludvégen, Nagy-Idán, Szász-Erkeden, és Farag-Fintán. A mócsi járás 2 magyar községét 14 oláh és 20 vegyes lakosságú veszi körül. A vegyes községekben általánosa magyarság apadása, minek utána legtöbb helyt sem iskolák, sem templomuk, sem papjuk. A bánffy-hunyadi járásban 42 község közül magyar 8, vegyes 8 és oláh 26. Tarnáson és Magyarókeréken a magyar elem veszélyben forog. Fejtegeti ezután a magyar birtok eladósodását, az idegen pénzintézetek veszélyes befolyását a megyékben, s az idegen nyelvnek beszélésével járó veszedelmeket a népnél (eloláhosodás) élesen jellemzi. Kit okoljunk, kit tegyünk felelőssé fajunk pusztulásának ez elszomorító okaiért és adataiért ? A földbirtokosokat okoljuk, akiknek legtöbb helyi szemek láttára történik népünk átalakulása, de a kik sóhajtozva azzal mentik magukat, hogy rájuk nézve is megnehezedett az idők járása; avagy talán azt az egyszerű papot vagy levitát, kik szegénységekre mutatva éreztetik velünk, hogy nekik is nagyon fáj az élet? Avagy a községi és egyházi elöljárókat tegyük felelősekké, kik száz meg száz másféle dologgal hozakodnak elé; avagy azokat s hivatalbelieket, kik rovatos iveikbe beletemetkezve, a község lakóit misera plebs contribuensnek tekintik, vagy talán a tanfelügyelőket, kik arra volnának hivatva, hogy a község közművelődési érdekeit állandó gondjuk tárgyává tegyék, de a kiket e gondozástól a lelketlen irodai munka elfog és íróasztalhoz lekötve tart ? Senkit, senkit se vádoljunk, csak egyesegyedül önmagunkat, saját közönyösségünket. A magyar társadalom menthetetlen közönyössége volt az ok, hogy a fajunkra nézve bomlasztó, hogy ne mondjam, nemzetirtó tényezők ahelyett, hogy megszűntek volna, hatványozott tevékenységet fejtenek ki. Élhetetlenségünkre és ne másra vessünk, hogy e hazarész földe nem egy nemzet kidőlt tagjainak, hanem az abszorpczió következtében magának az élő egész jelentékeny részének is temetőjévé lett. A magyar társadalom ily tünemények és körülötte megmozdult ily mozgalmak közepette nem maradhatott tovább is csökönyös tétlenségben. Most már kezdjük érezni, hogy nagy mulasztásokat kell helyrehoznunk. A kérdés nagyon egyszerű: Szaharának akarjuk-e tovább is tekinteni az erdélyi részek magyarsága rétegeit, s engedni, hogy tovább porlódjék, míg valamely Számom-féle szél meg nem könyörül rajta és végkép el nem söpri, vagy pedig kitartó szolidáris működéssel a hazafiság termékeny talajává kívánjuk változtatni ? Plátói viszonyban akarunk-e tovább is maradni a nemzeti közművelődéssel, vagy édes mindnyájunk létkérdésének tekintjük azt, amint kell tekintenünk, mert ha azt nem akarjuk, hogy az idők szele elfujjon e föld színéről, beléje kell gyökereznünk mélyen intézményeinkkel, nyelvünkkel, műveltségünkkel , kezünk és szellemünk munkájával. Sajátszerű, hogy mi eddigelé az egész nemzetre kiható társadalmi akciót, mondhatni, csak nevezetes ünnepélyek alkalmával fejtettünk ki, mikor a nemzetnek nagy gyásza vagy — ami ritkán történt — nagy öröme volt! Az élet ünnepnapjaira tartogattuk az összetartó működést, de a hétköznapokon nem törődtünk semmivel. Elfelejtettük, hogy az élet hat heted vagy 9/10-ed részben hétköznapokból áll és kemény munkát követel. Ezentúl ezzel az alkalmi hazafisággal szakítanunk kell. Az ünneplő patriotizmus helyett a kitartóan munkás patriotizmus útján kell járnunk; meg kell tanulnunk, hogy az igazi hazafiság nem ideig-óráig fellobogó láng, hanem folyvást izzó állapotban lejvő parázs, melynek kohója a közművelődés. S végre mozgósítsuk és változtassuk egy nagy organizmussá az egész társadalmat. Nő és férj, ifjú és agg egyiránt járuljon erejével, tehetségével a közczélhoz. Nyerjük meg tehát elsősorban e mozgalomnak a minden társadalom kelesztő részét: a nőket. A magyar nők kezében egy nagy hatalom van, érzelmeink kormányzása, legédesebb emlékeink ápolása, a nemzeti szent hagyományok tisztelése. Ha az erdélyi szász pórnők szintúgy, mint az osztrák előkelő nők versenyezve csoportosulnak és százával buzgólkodnak az iskola-egyesületekben, hogy a német nyelvet diadalra juttassák: erős hitem, hogy a mi nőink sem fognak a felelettel adósok maradni ! Ők legyenek a hazafi érzet első dajkái, a nemzeti nyelv és hagyományok leghűbb őrei és aki a nyelvet őrzi, az a társadalmat őrzi és a nemzetet védi! Az éljenzés csillapultával Haller emelt szót és lelkes éljenzések közt az egyletet megalakultnak jelentette ki. A tisztikar az eddigiek személyében megalakittatott. Erre Moldován Gergely tanfelügyelő az állványra lépve, lelkes szavakkal indokolta, hogy miért tartja szükségesnek a magyar közművelődési egyletet. Beszéde a következő: Az előadó úr szíves volt felhozni azt, hogy ebben a hazában mindenkinek egyformán kell éreznie és hazafinak kell lennie. Ez a gondolat felvetett agyamban egy másik gondolatot, hogy vájjon én mint román s illetőleg hazám többi népei ezen egyesületnek czélját előmozdithatjuk-e, vagy nem ? A nézetek különbözők lehetnek e tekintetben, én azonban vallom és nyíltan hirdetem is, hogy akkor, a midőn az egylet sorába sorakozom, én nem fájom, nemzetiségem ellen lépek fel. (Élénk éljenzés.) Mert mit cselekszem én most ? Munkás vagyok abban, hogy a magyar nemzet megerősüljön, s aki erre törekszik, közvetve törekszik arra is, hogy a haza, az állam erős legyen. (Igaz!) Egy erős államnak a jótéteményeit pedig élvezi minden egyes, tekintet nélkül a fajra. Hazánk többi népének nem lehet érdeke az, hogy a magyar elsatnyuljon, hogy ez állam területén idegen kultúra domináljon, mert ha ez eset beáll, vége lesz az állam alkotmányának is, mely mindnyájunknak egyforma jogokat és szabadságot biztosít. (Igaz! Úgy van.) A közjó, az állam közérdeke követeli tehát azt, hogy az állam területén a magyar kultúra domináljon. Igen kívánatos, hogy hazánk összes népeit a magyar kultúra forraszsza össze a hazaszeretetben, mert mindaddig, míg az idegen kultúra után epedünk, a hazafiságnak más és más értéke lesz itt. E szempontból elfogadom az alapszabályzatot, s mint román ember is pártolom azt. (Éljenzés.) — Az alapító tagok neveinek felolvasásakor riadó lelkesedést és szűnni nem akaró éljenzést keltett Kossuth Lajos nevének olvasása és felolvastatott az általa az elnökséghez intézett következő távirat: Torino, ápril 11. Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, mit a magyarság elveszít, hazánk ezer éves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafias irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, oly önvédelem, melyet minden magyarnak támogatni kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul a 100 főt a közművelődési egyletnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit. Kossuth Lajos.« Erre nagy hazánkfiának a következő választávirat küldetett: »Nagy hazánkfia! Az erdélyi részek összesereglett magyarsága megilletődéssel fogadta a turini excelsiort! Isten sugallta azokat a sorokat. A megemlékezés felébreszti — ha még lennének — a kishitüeket, s igy az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek a legnagyobb alapítványt Kossuth Lajos tette.— Az alakuló közgyűlésből, Haller Károly elnök.« Az üdvözlő táviratok a gyűlés folyamán és az megelőzőleg sűrűn érkeztek. A magyar iskolaegyesület nevében Gerlóczy Károly budapesti alpolgármester a következő táviratot küldte: »Koronázza siker a hazaszeretet hevével megkezdett törekvéseiket. Legyen egyesületük Erdély bérczei közt a magyar állam védbástyája, a hazaszeretet ápoló fészke, nemzetiségünk hatalmas oszlopa, a közműveltség fáklyavivője. Lankadatlan kitartást kiván a magyar iskolaegyesület elnöke: Gerlóczy Károly.« A temesvári magyar nyelvterjesztő egyesülettől a következő távirat érkezett: »A ma alakuló erdélyrészi magyar közművelődési egyletben a temesvári magyar nyelvterjesztő egylet nagyreményű fegyvertársát örömmel és lelkesedéssel üdvözli. Babusnik Ágost, elnök.« Üdvözlő táviratokat küldtek még: Pancsováról több ott lakó erdélyi nevében Ludwigh Károly, Schieb Márton, Budai Gábor, Donszky Lukács, Jakab Géza, Málnásy Ferencz, dr. Vizoly Zakariás, Molnár S., Zsidó Domokos, Egyed Mózes, Kovács Ferencz, dr. Nemes, Füri Adolf, Veres Rezső, Garant Ottó. — Kézdi-Vásárhelyről a háromszék megyei tanító testület központi választmánya nevében Baló László elnök ; — Baróthról Dániel Gábor főispán ; — Maros- Vásárhelyről Kovács Ferencz apát-plébános, Deák Lajos tanfelügyelő; — Deésről a magyar-zsidó hitközség magyar tannyelvű iskolája nevében Hartmann hitközségi elnök stb. stb. Az alapitó tagok neveinek felolvasásánál a gyűlés minden névnél éljenzésben tört ki. Gyarmathy Miklós, Kolozs megye alispánja egymaga 20 alapító tagot jelentett be 100—100 frt alapítványnyal. A nagyenyedi Bethlen-főtanoda és a helybeli egyetemi ifjúság szintén bejelentették, hogy az alapító tagok sorába lépnek. A közgyűlést dr. Haller elnök a következő beszéddel zárta be : »Mélyen tisztelt nagygyűlés! Azt hiszem, e lélekemelő hangulatnak leginkább megfelelnek azon rövid zárszavak : »Éljen a haza!« (Hosszantartó élénk éljenzés.) Ezzel a gyűlés szétoszlott. A közgyűlésen e hazarész legtávolabb vidékei is képviselve voltak. A vigadó nagy termét a legintelligensebb közönség zsúfolásig megtöltötte. A karzatokon a hölgyközönség foglalt helyet s azt egészen megtöltötte. Úgy a gyűlés higgadt menete, mint a megjelentek nagy száma biztos kilátást nyújt arra nézve, hogy az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület nemcsak élni, hanem virágozni is fog. BELFÖLD: Sopron megye közigazgatási bizottságához a közoktatási kultuszminiszter a következő rendeletet intézte: »11187. szám. A megye közigazgatási bizottságának 1883. évi aug. hó 6-án 634. sz. a. s illetőleg ugyanazon évi november hó 14-én 1461. sz. a. kelt jelentéseivel hozzám felterjesztett, valamint a fél által közvetlenül a vezetésem alatt álló minisztériumnál bemutatott iratokból a következőkről győződtem meg. Folyamodó dr. Szauer Vilmos azon kérelmet terjesztette elő, hogy a nevezett által Goldmann Helénnel 1876. évi február 20-án Ottakringben kötött házasságról a nagy-martoni izraelita hitközség esketési anyakönyvében foglalt bejegyzés hatályon kívül helyeztessék, illetve megsemmisittessék. E kérelmével őt Sopronmegye alispánja 1883. évi augusztus 30-án 5088. sz. a. kelt végzéssel elutasította oly indokolással, hogy igaz ugyan, mikép az anyakönyvekbe ily tények bevezetése szabálytalannak látszik, mégis az alispáni hivatal magát sem a kérdéses anyakönyvi »Anhang« megsemmisítésére, sem pedig az abból adott kivonat semmisnek kijelentésére jogosítva nem látta. Sopronmegye közig. bizottsága pedig 1883. junius 14-én tartott ülésében ezen alispáni határozatot indokainál fogva helybenhagyta. Midőn az ügy ily alakban és kérelemmel elém terjesztetett, annak elintézésénél az ügyfél által előadott kérelem mellett szemügyre kellett vennem azt: 1. hogy minő eljárás követendő a bepanaszolt anyakönyvi bejegyzéssel szemben? 2. hogy feltéve, hogy a panaszolt anyakönyvi bejegyzés helytelen is, elérte-e folyamodó azon czélját, hogy első házasságának felbontása nélkül új házasságra léphessen ? Ami az első kérdést illeti, oly eljárással állunk szemben, mely a zilált izraeli hitügyi viszonyok közepette szerzett számos szomorú tapasztalat mellett is a legmerészebb képzeletet is túlhaladja. Egy Hirsch Jakab nevű rabbihelyettes, ki 1861. évi ápril 7-én Nagy-Martonból eltávozott és Bécsbe költözött, ekkor megállapodásra lépett állítólag Kohn Dávid nagymartoni izr. anyakönyvvezetővel, mely szerint Hirsch Bécsben esketéseket fog végezni, Kohn pedig azokat Nagy-Martonban anyakönyvezendi. Ezen megállapodáshoz képest Hirsch Jakab Bécsben 1862-től 1878. évig összesen 183 esketést végzett, melyek egy nagymartoni izraeli anyakönyvhöz készített külön »Anhang«-ban bejegyezve is lettek és ezek között fordul elő 139-ik helyen azon házasság is, mely a folyamodó dr. Szauer Vilmos és Goldmann Helén között 1876. február hó 20-án Bécsben (Ottakring) köttetett. Mennyiben jártak itt el Hirsch Jakab és Kohn Dávid rosszhiszemüleg vagy sem és mennyiben tartattak meg az ezen »Anhang«-ba bevezetett házasságoknál az egyéb megkívánt törvényes formák, nem tudható. Tény azonban az, hogy minden szr. hitközség csakis azon eseteket van feljogosítva saját anyakönyveibe bevezetni, amelyek saját területén folytak le, hogy tehát azon házasságokról, melyek nem Nagy- Martonban, hanem, mint a fenforgó esetben, még a belföldön sem köttettek, Nagy-Martonban érvényes anyakönyvi bejegyzések sem tehetők. Ennélfogva a nagymartoni izr. hitközség anyakönyvének »Anhang«jában Ausztria több helyiségében Hirsch Jakab rabbi által teljesített 143 esketésről szóló ugyanannyi házassági bejegyzés nem létezőnek, illetve semmisnek tekintendő annyiban, amennyiben ezen esketéseknek a többször érintett »Anhang«-ban történt anyakönyvezése a bejegyzett házasságoknak érvényes vagy érvénytelen voltára befolyással nem bírhat, mert valamely házasságnak érvényes módon történt megkötése alaki szempontból azon ország törvényei szerint bírálandó el, melynek területén az megköttetett, a szóban levő »Anhang«-ba bevezetett esketési szertartások pedig kivétel nélkül mindannyian Ausztria területén végeztettek. . Miután a szabálytalanságot elkövetett Kohn Dávid nagymartoni anyakönyvvezető már meghalt, Hirsch Jakab rabbi pedig Bécsben lakik, de Ausztriában is követte el a szabálytalanságokat, tehát csak ott vonható ezek miatt felelelősségre, a megtorlási eljárás megindítását ellene el nem rendelhetem. Minthogy azonban Hirsch Jakabnak a nagymartoni szolgabiró előtt 1883. szept. 21-én tett kimondása szerint, az »Anhang« csak azon időpontig lett vezetve, mig Ehrenfeld S. nem lett Nagy-Martonban rabbinak alkalmazva, ki is azóta minden esketést önmaga végez, és ezen bemondásból az véleményezhető, mintha Hirsch Jakabnak szabálytalan eljárását 1878. év óta Ehrenfeld S. nagymartoni rabbi folytatná, ez iránt a vizsgálatot a megye közig. bizottsága mielőbb indíttassa meg és az eredményt hozzám jelentse be. Folyamodó Szauer Vilmost pedig értesítse, hogy a közte és Goldmann Helén között 1876. febr. 20-dikán Ottakringben létrejött házasság törvényességére nézve a nagymartoni izraelita anyakönyvnek »Anhang«-jában 139. tétel alatt történt anyakönyvi bejegyzés befolyással nem bir, és minthogy a házasság Ausztriában jött létre, annak alaki tekintetben való érvényessége Magyarország törvényei szerint és hatóságai által el nem bírálható. Trefort, s. k.« — Ezen rendelet minden vita nélkül tudomásul vétetett és elhatároztatott, hogy a vizsgálat megindításával Molnár Sándor nagymartoni szolgabiró bizatik meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, ápril 13. Naptár: Hétfő, ápril 13. — Rom. kath.: Hermenegild vértanú. — Prot.: Jusztin. — Görög-orosz: (ápril 1.) — Zsidó: (nizán 28.) — Napkel 5 óra 18 percz, nyugszik 6 óra 45 percz.Hold kel 4 óra 25 percz reggel, nyugszik 4 óra 50 percz délután. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar tudományos akadémia II. (filoz. társ. és tört. tudományi) osztályának ülése délután 5 órakor. Értekeznek: Dankó József és Ballagi Aladár. Pest megye képviselőtestületének évnegyedes közgyűlése délelőtt 10 órakor a megyeház nagytermében. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottság ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanácstermében. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése délelőtt 10 órakor az uj városháza társalgó termében. Az országos iparegyesület kertészeti szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. A magyar mérnök- és építész-egylet mű- és középítési szakosztályának ülése 6 óra órakor. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Nemzeti múzeum: term, rajz és népismetár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. A Vöröskereszt Erzsébet-kórház (Budán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11 óra között. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton(Beleznay-kert) nyitva, d. e. 9—d. u. 1 és d. u. 3—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul óránkint. — A. hiv. lapbról. Csató, János Alsó-Fehérmegye alispánja, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen, Alexander Ignácz késmárki rendőrkapitány, 50 évet meghaladó hű és buzgó szolgálata elismeréséül, az arany érdemkeresztet nyerték. A m. kir. igazságügyminiszter Illés Károly budapesti kir. törvényszéki jegyzőt az igazságügyminisztériumhoz fogalmazóvá, segédtelekkönyvvezetőkké, a zólyomi kir. járásbírósághoz Heinezmann Attila ottani Írnokot; a szemezi kir. járásbírósághoz Simonyi József érsekujvári kir. járásbirósági Írnokot; Írnokokká a medgyesi kir. járásbírósághoz; Marselek Béla erzsébetvárosi, —és a karczagi kir. törvényszékhez Szkicsák Lipót debreczeni királyi ügyészségi Írnokokat, végül végrehajtóvá a dicsőszentmártoni kir. járásbírósághoz Boilla Zakariás kisküküllőmegyei árvaszéki dijnokot nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Matavovszky Béla baranyamegyei kir. tanfelügyelőségi tarnokot ideiglenes minőségben tolnamegyei kir. segédtanfelügyelővé nevezte ki. A m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság, Zuna Gyula, ifj. Vángel Károly és Hirt György I. oszt. dohánygyártási gyakornokokat III. oszt. gyártási tisztekké , Führer Károly díjtalan dohánygyártási gyakornokot, valamint Udvardy Árpád és Heim Vilmos végzett jogászokat II. oszt. dohánygyártási gyakornokokká nevezte ki. A m.-szigeti kir. törvényszék elnöke a vezetése alatti kir. törvényszékhez Gyenge Mihály közigazgatási gyakornokot díjas joggyakornokká nevezte ki. — A trónörököspár, mint lapunknak Bécsből távirják, ma szerencsésen megérkezett Bécsbe. — A herczegprimás az általa tervezett árvaházat nem Esztergomban, hanem Nagy-Szombatban állíttatja fel. Boldizsár püspökkel e czélból a hgprimás már érintkezésbe lépett. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter által f. évi márczius hó 26-án kiadott rendelet értelmében a somlyóvásárhelyi közalapítványi kerületi főtisztségnek f. évi junius hó utolsó napján bekövetkező megszüntetése mellett, annak ügyköre f. évi július hó 1-ső napjától számítva a pécsváradi főtisztségre ruháztatott, mely »pécsvárad-somlyó-vásárhelyi közalapítványi kér. fő tisztség« czim alatt továbbra is Pécsváradon fog székelni. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Somssich Pál valóságos ,belső titkos tanácsos urnak azon nemesszivüségéért, melylyel a kibővitendő kaposvári államgimnázium helyiségeinek előállítására 1000 frtot adományozott, legmelegebb elismerését nyilvánította. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Semsey Andor úrnak, a m. kir. földtani intézet könyv- és térképtárának gyarapítására a múlt évben tett nevezetes ajándékokért köszönetét fejezte ki. — Ugrón Ilona és gróf Wass Ida. A nevezett urhölgyek rokoni s ismerős körökben a M.-Záhon építendő ev. ref. templom javára sorshúzást rendeztek, mely majdnem 1500 fatot eredményezett. Ez által tetemesen növekedvén az építési alap, még ez évben hozzá fognak kezdeni a templom építéséhez, melynek számára már gróf Wass Albertné egy uj harangot öntetett; templom hiányában már régi idők óta mindig az Ugronok tartottak házi isteni tiszteletet, melyhez azonban a falu és környék ev. ref. lakossága is legnagyobb készséggel hozzábocsáttatott. De az általános óhajt, külön templommal bírni a faluban, a két nemes hölgy magáévá tette s teljes erővel munkálkodik annak megvalósításában. — Követésre méltó példa. Régi időkben a magyar falu nyelvének uralma az országban abban is nyilvánult, hogy a helynevek, hegyek, dűlők stb. elnevezései magyarok voltak oly vidéken is, ahol a lakosság nem volt magyar. A régi okmányok bizonyítják ezt. Később azonban, különösen a X XVII. század óta a régi magyar helynevek kimennek a használatból s a hivatalos körökben is az idegen helynevek használata nyer tért. Imitt-amott megmarad még egy-egy magyar helynév, de ez már ritka kivétel. Mutatja ezt a felvidéki megyék példája. Zólyom megye a múlt hó végén tartott közgyűlésében erre nézve követésre méltó határozatot hozott. Már néhány hóval ezelőtt megindult a mozgalom, melynek czélja a megyei helynevek megmagyarositása volt. A megye a történelmi társulathoz fordult s felkérte, hogy a régi okmányok alapján állapítsa meg a megyei községek magyar neveit. A történelmi társulat e kérésnek a legnagyobb készséggel felelt meg s a rendelkezésére álló kútfőkből összeállította a zólyommegyei községek diplomatika neveit. A hiányzókra nézve, úgyszintén az újabban keletkezett telepekre nézve a megye lehetőleg hasonló hangzású magyar neveket fogadott el és ma már Zólyom megyében, kivéve a nemesi előnévként használ néhány helység neveit, nem lesz más, mint magyar nevű község. Régi magyar nevét visszakapja Dubovs 1424 okm. Garam-Szent-Miklós; Predajia 1358 okm Péteri; Jaszena 1424 Jeszenye; Valaszka 1424 Olaszka; Renicz 1424 Kis-Garam; Baczuch 1274 Vaczok; Benyus 1380 Benesháza; Lucsatin 1424 Lucsatő; Szkubin 1428 Szakbény; Rakitócz 1324 Rakolcz; Cserin 1300 Cserény; Csacsia 1282 Csécsény Muolcsa 1282 Molchatev p. Molcha patak; Zinczelova a XIV. és XV. században Gönczölfalva Salkova 1424 Salfalva; Ribár 1254 Halászfölde Szászi 1351 Német-Pelsőcz stb. Nem tehetnék-e ez más megyék is ? Nem restaurálhatnák-e a régi magyar helyneveket, melyek csak a mostoha idők következtében mentek ki a használatból ? A magyar történelmi társulat nagy készséggel felel meg az ily nemű megkereséseknek. A Petőfi-társaság ma délelőtt tartotta hat felolvasó ülését az akadémia kistermében. A hallgatóságnak máskor tömör sorai ezúttal már észrevehetően megritkultak. Első felolvasó Névy László volt, ki ismertette a rajzot, mint irodalmi műfajt. Komócsy József Petz Mórtól olvasott fel két csinos verset »Erdőben« és »Nyugalom« czímmel. Utána Bodnár Zsigmond olvasott föl egy hosszabb és érdekes tanulmányt Tolnay Lajosról, melyben apológiát mond a termékeny író által követett irány mellett. Tolnait többször megtámadták és lelkészi állását is kénytelenült elhagyn főkép azért, mert regényeiben élő emberek hóbortjai tette nevetségessé, vagyis modelleket használt elbeszéléseiben. A felolvasó épp oly jogosultnak találja naturalizmus korában a modell használatát az elbeszélő műfajban, mint akár a festészetben. Tolnai Lajos ritka ismerője a való életnek. Az »Ötforintos« czímű regényében például bámulatosan el tudta találni a bankóhamisító lelki állapotát, ésannyira, hogy egy ízben a boldogult Török Pál szuperintendens magához hivatta a regényírót és nagy titkolódzva, a részvét hangján megkérdezte tőle: »Ugye, kedves barátom, maga már készített hamis bankót ?« A felolvasó eredeti tehetségnek mondja Tolnait, kinek egyedül: hibája, hogy nem mindig tárgyilagos. Végül Szabi Endre olvasta föl nagy hatással Reviczky Gyul: »Harmincz év« czímű költeményét, melyben a költő a férfikor beköszöntését üdvözli. A felolvasásokat zár ülés követte. — A magyarországi Kárpát-egyesület f. hó 18-ái d. e. 10 órakor Lőcsén rendkívüli közgyűlést tart melynek tárgyát a kárpáti muzeum épületének felállítása képezendi. E közgyűlésre az egyesület tagja ezennel meghivatnak. — Névmagyarosítások. Haller Ferencz székesfehérvári illetőségű váczi lakos Fehérvári-ra, Schachter Emil ugvári illetőségű ugyanottani lakos, valamint kiskorú Szerén leánya Szántóra, Schächter Sámuel ugvári illetőségű ugyanottani lakos nagykor, Herman, úgy kiskorú Zsigmond, Mihály és Lipó gyermekei Szántóra, Steiner Pinkász balassa-gyarmati illetőségű ugyanottani lakos kiskorú Mór fi, Szigeti-re, Weisz Lipót balassa-gyarmati illetőségi ugyanottani lakos, valamint kiskorú Samu (Sándor) fia Fehérre, Kiszlingstein Kálmán farkasdi illetőségű ugyanottani lakos Köves-re változtatták vezetékneveiket. A pozsonyi művészeti egyesület ma tartá alakuló közgyűlését, miután már háromszáznál többen jelentkeztek tagokul. Az alapszabályok helybenhagyatásáig Eszterházy gr. főispán és Mergl polgár mester elnöklete alatt bizottság küldetett ki, mely a ügyek elintézésével bízatott meg. Klamarik osztály tanácsos holnap idejön, hogy a helybeli reáliskola az állam részére átvegye. — Párbaj. Szegzárdról Írják: Sz. F. gróf és Fi földbirtokos f. hó 10-én Kölesden kardpárbajt vivtak, melynek nem volt semmi komolyabb következménye. A gróf, ki Tolnamegye közéletében igen kivál szerepet játszik, sértetlen maradt, ellenfele két kard vágást kapott. A párbaj okát nem tudják. A Bikaviadal rendezhetésének engedélye véget fordult egy entrepreneur, mint lapunknak az osztrák fővárosból távírják, a bécsi rendőrséghez, mely azonban megtagadta az engedély kiszolgáltatását. — Öngyilkosságok. Egy fiatal leány öngyilkosságáról sokat beszélnek Szegzárdón. Hesz Márk nőgyakornok a szegzárdi táviró hivatalnál, f. hó 9-éi kisétált a kálváriára s ott revolverrel magára lőtt két lövés mellébe, egy pedig a fejébe fúródott. A szerencsétlen fiatal leányt még élve szállították be kórházba, hol néhány óra alatt kiadta lelkét. A tolnamegyei Simontornyán pedig egy fiatal ember Drenovics Pál egyetlen fia, ki csak nem rég jegyezi el a környék egyik hires szépségét, lőtte magát agyon Hogy mi vitte a szerencsétlen ifjút e végzetes lépésre annál kevésbbé sejtik, mert igen rendezett anyagi viszonyok közt élt és szép jövő várt reá. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben hétfőn, ápril 13-án Rácz Pál hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — A fővárosi egylet kedden d. u. 5 órakor s régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A fővárosi VII. ker. erzsébetvárosi klub ápril hó 2-án hozott határozata alapján annak egy öttagú küldöttsége tisztelgett ma Grecsák Károly kiulelnök vezetése és Fektor Ferencz, Daubek János Eulenberg Salamon és Dezsényi Gusztáv klubtagok részvétele mellett dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszter úrnál, hogy a főváros VII-ik kerületében, az Erzsébetvárosban, egy külön járásbíróság szervezését kérelmezzék. A miniszter a küldöttséget igen szívélyesen fogadta s a kérelem tárgyában kijelenté, hogy azt a maga részéről teljesíteni kész, s azon lesz, hogy ez új járásbíróságnak felállítása még az idei törvényszünet ideje alatt legyen eszközölhető. — A budapesti munkás-családházakat építő egylet tagjainak az elnökjelölés tárgyában mára hirdetett értekezlete közbejött akadályok miatt f. hó 16-ára, csütörtök esti 6 órára elnapoltatott. — A lipótvárosi II. számú iskolaszék mai ülésén egy tanulógyermeknek a javítóházba küldését határozta el, amibe a szülők is örömmel egyeztek bele. Ez az első eset, hogy iskolából javítóházba menesztettek Budapesten valakit. Ezenkívül az iskolaszék két iskolába a jövő tanévtől kezdve osztályszaporítást kér, és pedig a külső váczi útihoz az 5 és 6-ik osztály, az angyalföldihez az 5-ik vegyes osztály megnyitását kérelmezi a törvényhatóságnál. — Adókivetés. A fővárosi VI. kerületi adókivető bizottság április 13-ikán a még hátramaradottak, a VII. kerületben az 5241—5293 új helyrajzi házszámok alatt összeírt adókötelesek III. oszt. adóját fogja tárgyalni. — Tölcsérrel és revolverrel. Az öngyilkossági statisztika, mely napról-napra újabb és újabb öngyilkossági módokat mutat ki, szomorúan igazolja, hogy az öngyilkosok igen találékonyak a halál ne