Pesti Napló, 1885. május (36. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-01 / 119. szám

nap érkezik meg báró Pino kereskedelmi miniszter, mint az osztrák minisztérium képviselője a kiállítás ünnepélyes megnyitásán. Gróf Falkenhayn földművelési miniszter szintén el akart jönni a meg­nyitásra, de betegsége megakadályozta ebben.­­ A bécsi futárvonattal ma délután Budapestre érkeztek: herczeg Hohenlohe és dr. Lucius porosz miniszter. Az utóbbit a pályaháznál a bpesti német főkonzulátus személyzete várta és fogadta. * Az iparcsarnok előtti zenepavillont ma elkészí­­tették. A pavilion, ha állványai eltávolíttatnak, csak kis mértékben zavarja az iparcsarnok nyugati hom­lokzatára nyíló kilátást.­­ Munkácsy képei tegnap este megérkeztek és ma installáltattak a műcsarnok­ban. Ugyanott állították fel ma délután az elhunyt Koburg Ágost herczeg márványszobrát és ez volt az utolsó jelentékenyebb súlyú tárgy, mely a kiállítás területére kocsin bevihető volt. Az említett mű a szobrászat egyik kiváló műve. A fővárosi pavillon­ban az iparrajz­­iskola kiállításának installácziója V­i­d­é­k­y igazgató vezetése mellett befejeztetett. Ez a kiállítás egyik leg­figyelemreméltóbb és legtanulságosabb részét képezi, nevezetesen a magyar motívumok alapján készült, csodálatraméltó ornamentikával diszesített kerami­­kai munkálatok fogják lekötni a nézők figyelmét. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. Naptár: Péntek, május 1. — Róm. kath.: Fü­­löp és Jakab apostolok. — Prot.: Fülöp és Jakab. — Gö­rög-orosz : (ápril 19.) Pam­ucz. — Zsidó : (ijar 16.) Noah. — Nap kel 4 óra 46 perez, nyugszik 7 óra 9 perez. — Hold kel 9 óra 26 perez este, nyugszik 6 óra 10 perez reggel. — Merkur reggel 5 órakor leszálló pályacsomóban. Pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4. Honvédelmi miniszter fogad d. u. 4—5. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Főrendiház ülése d.e. 11 órakor. Magyar megnyitó előadás a gyapju-ut­­czai német színházban. Az országos zeneakadémia karének es­télye 7*/5 órakor Andrássy-uti épületben. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Iparművészeti múzeum a Sugárúton d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— d. u. 1. A Vörös kereszt,Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10— III/2 óra között. Technológiai múze­um a Kerepesi-uton (Be­­leznay-kert) nyitva, d. e. 9—d. u. 1, d. u. 3—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul óránkint. — Király ő Felsége tegnap meglátogatta a ke­leti akadémiát. A bejáratnál ő Felségét Kálnoky gr. külügyminiszter, Schmerling lovag, a legfőbb itélőszék elnöke és a Thereziánum gondnoka, Szö­­gy­ény osztályfőnök,Teschenberg b., Gautsch az intézet igazgatója és Holzinger konzul fogad­ták. A tanári testület bemutatása és az intézet helyi­ségei, különösen a könyvtár megtekintése után ő Fel­sége jelenlétében a növendékekhez az egyes tanárok kérdéseket intéztek. A király a Thereziánumon át távozott. A vizsga folyamán ő Felsége a felhívott nö­vendékek mindegyikéhez intézett néhány szót és pe­dig a magyar növendékekhez, Szapáry Móricz grófhoz, Ugronhoz stb. magyar nyelven. — Ő Felsége a király május 4-én utazik vissza Bécsbe. — Simor hgprimás tegnapelőtt este megtekinté a kiállítást s a városligeti apácza-zárdát, tegnap este pedig a bécsi hajóval Esztergomba utazott. A hgpri­­mást a bérmálás és a püspöki tanácskozmányok igen kifáraszták; a budavári templomban a prímás két­ezer hívet bérmált. — Pauler Tivadar igazságügyminiszter beteg­sége — mint sajnálattal értesülünk — három nap óta aggasztó mérveket ölt. — Küldöttség a miniszterelnöknél. A fővárosi kisebb javadalmazással bíró tisztviselők küldöttsége, Szilágyi Sándor vezetése alatt, ma a miniszterelnök­nél tisztelgett, a folyó évi budgetbe felvett drágasági pótléknak megköszönése végett. Egyidejűleg kérvényt nyújtottak át a tisztviselői lakbérek általános s az egész országra kiterjedő szabályozásáról s addig is, mig ez megtörténnék, kérik a jelenben élvezett pót­léknak állandósítását. A miniszterelnök a küldött­ségnek következőleg válaszolt: »Kérvényüket átve­szem, megnézem, s a­mennyire lehet, a jövő évi költ­ségvetés összeállításánál figyelembe vétetem. Higgyék meg, hogy úgy én, mint a többi minisztertársaim jó­akarattal vagyunk, az egész s különösen a kisebb java­­dalmazású tisztviselők ügyei iránt. Ugyanezen bizott­ság a jövő hét elején fog tisztelegni a pénzügyminisz­ternél a köszönet kinyilvánítása végett s egyúttal az ő pártfogását is kikérni. — Emlékünnepély. Bárány Ágoston, Torontál­­megye elhunyt alispánja, s a megyei monográfia meg­­irója, arczképének leleplezése alkalmából, Nagy-Becs­kereken 1. évi május hó 10., 11. és 12. napjain ünne­pélyességek tartatnak. Első nap a meghívott törvény­­hatóságok küldötteit fogadják, este pedig a »Toron­táli athletikai klub« tart versenyző gyakorlatokat a városi színházban. A második napon hálaisteni tisz­telet lesz a kath. templomban, 10 órakor pedig a me­gye gyűlést tart, melyen az arczkép lelepleztetik. Ezután kivonulás lesz a Hegyi-féle házhoz, hol az emléktábla leleplezése a dalárda közreműködése mel­lett történik. Délután 3 órakor diszebéd lesz 200 te­rítékre, este 1/28-kor műkedvelői díszelőadás a szín­házban. Végül május 11-én este térzene, tűzijáték s bál zárja be az ünnepélyeket. — Tüntetés a walesi herczeg ellen. A london­­derri operaházban hétfőn este az Aladdin pantomi­­mia első előadása alkalmával sajátságos tüntetés for­dult elő. Mikor a walesi herczeg silhuettejét előhoz­ták, a hallgatóság az »Isten óvja a walesi herczeget« kezdetű néphimnuszt kezdte énekelni. Ezt azonban a jelenlevők közül sokan rossz néven vették. Különösen a karzati közönség pisszegett és fütyült, s mikor ez sem használt, az »Isten védje Izlandot« kez­detű dalt kezdte énekelni. Az előadásra senki sem figyelt. Az igazgató nem merte lecsendesíteni a kö­zönséget. A hölgyek ijedten hagyták el az épületet. A karzati közönség féktelensége nem ismert határt. Lehányta a padokat a földszintre. A rendőrség köz­belépett és kiürítette a színházat. Erre az utczán valóságos harcz fejlődött ki. A zavargók köveket hajigáltak egymásra. Egyes házak ablakait bedobál­ták. A rendőrség csak nagy nehezen tudta a rendet helyreállítani. — Felhívás. Az annak idejében reám ruházott megbizás alapján felhívom a tudomány-és műegye­temi olvasókörnek 1875-ik évben volt bizottsági tag­jait,hogy 1875. julius 1-én kelt közös megegyezésünk értelmében folyó év pünkösd vasárnapján, a tiz évi találkozóra megjelenni szíveskedjenek. Az egy. olva­sókör akkori elnöke dr. Fenyve­ssy Ferencz orsz. képviselő. — A magyar heraldikai és genealógiai társaság ma délután 5 órakor, Nagy Imre társulati alel­­nök elnöklete alatt, az akadémia Kisfaludy-termében választmányi gyűlést tartott. Első tárgyát Fej­ér­pata­k­y László társulati titkár olvasta fel N­y­á­r­y Albert bárónak A pecsétek mint a heraldika kútfői czímű széles ismeretkörrel írt tudományos értekezé­sét. Az éljenzéssel fogadott értekezés után az elnök Szalay József társulati tag elhuny­táról emlé­kezett meg, kinek emlékét, indítványára, a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökíteni határozá. Ezután az alapszabályok értelmében a választmányi tagok kie­gészítése következett s a megválasztott 39 taghoz titkos szavazás útján 15 uj tag választatott a választ­mányba, amit a titkár által bejelentett uj társulati tagok neveinek felolvasása követett. Varsányi Si­­monyi Simon 200 írttal a társaság alapító tagjainak sorába lépett. — Az idei rózsaleány, R­e­z­s­ő trónörökös és Stefánia főherczegnő esküvője alkalmából gróf Karácsonyi Guido által tett erénydíjat Földváry Mihály, Pest megye alispánjának fölterjesztése folytán, a miniszter jóváhagyása utján, Erk Terézia soly­mári illetőségű hajadon nyerte el. Az alapítvány 1000 írtról szól, azonban az összeg a költségek levo­nása után 948 frt 65 írra olvad le, miből a rózsa­leány csak 600 forintot kap, mert a többi összeg az ünnepélyre fordíttatik. A rózsaleány-ünnep május 10-én lesz.­­ A temesvári magyar nyelvterjesztő egylet ülésén Tedeschi János indítványozta, hogy ke­ressék fel Temesvár város törvényhatósága, hogy ta­nácskozásait ezentúl magyar nyelven tartsa. Elhatá­roztatott, hogy ennek kezdeményezése magára a vá­rosi törvényhatósági bizottságra hagyatik, mely ha­zafias érzületeinek már annyiszor fényes jelét adta. Az egylet továbbá elhatározta, hogy a közművelődési egy­letek alakítása iránti mozgalmat támogatni fogja. — Marosvásárhelyről távirják. A városi tör­vényhatósági bizottság ma Bánffy báró főispán elnöklete alatt izgatott közgyűlést tartott, melyen fő­leg a múlt évről áthozott 11.000 frt hiány, valamint a honvédlaktanya-építésnél mutatkozó 9604 frt költ­ség fedezetének előteremtése képezte a vita tárgyát. A tanács indítványára ötszázezer téglának eladása határoztatott el, hogy így a megzavart városi pénz­­ügy-egyensúly helyreállíttassék. — Merénylet Bratiano ellen. A román minisz­terelnök ellen tervezett s lapunkban már említett merényletről Bukarestből ápril 27-ki kerettel írják: Pénteken délután az északi vasút indóházában egy volt adószedőt olyan körülmények közt fogtak el, melyek azon hír elterjedésére adtak okot, hogy Bra­tiano miniszterelnök ellen merénylet intéztetett. A nevezett napon ugyanis az indóházban állomásozó titkos rendőröknek feltűnt egy ember izgatott maga­viselet m­iidőn Bratiano kocsija az indó­ház elé gosan kezdte szidni a miniszter­elnököt,­­ tán a rendőrök letartóztatták. A gyanús egyént megmotozták s revolvert talál­tak nála ; a levélszekrénybe bedobott egy levelét is lefoglalták. Más hír szerint épen akkor fogták el, mikor a levelet a szekrénybe dobta. E levélben durva szidalmak közt felhívja Bratianot, lépjen vissza a kormánytól, különben nem sokára követni fogja elhunyt barátját, Rosettit a sírba. Az Ind. Rumaine azt állítja, hogy a levélíró a forradalmi bizottság ügynöke. Tényleg azonban ez egyén — neve Stefa­­nescu — nem más, mint a Romániában fölötte nagy számú apró hivatalnokproletariátus egyik képviselője, a­melynek tagjai az államszolgálatban minden egyéb becsületes munkától elszoktak. Ha azután valami vét­ség vagy talán politikai magatartásuk miatt hivata­lukat elvesztik, a társadalomra csak terhet képeznek s veszélyeztetik az állami rendet. Petariu merénylő, ki négy évvel ezelőtt komoly gyilkossági kisérletet tett Bratiano ellen, az efféle egyének közé tartozott. A főváros ünnepe. Az utczi­k díszítése. A főváros közönsége nagyban készülődik a ki­állítás megnyitására. Az utczákat tatarozzák, a sétá­nyokat rendezik, a házakat díszítik. Ma délután már a fő útvonalakon minden ház lobogódíszt öltött. A közönség az esti órákban sűrű tömegben hullámzott a Váczi-körúton, várva a királyi vendégek megérke­zését. A fogatok egymást érték, s az osztrák-magyar államvasút pályaháza előtt nagyra szaporodott a kiváncsi közönség, mely a trónörökös pár, továbbá Albrecht és Frigyes főherczegek és Izabella főher­czegnő megérkezésére várakozott. Az állami és a középületekre már a délutáni órákban kitűzték a nemzeti lobogót. A nemzeti szín­házon négy óriási zászlót lengetett a szél. A budai várban majd minden házat feldíszítettek, az Erzsébet­­sétatéren, a Ferencz József-téren és az Albrecht­ úton színesre festett duezokat vertek le, melyekre az esti órákban felhúzták a büszke trikolórt. Igen csinosak a telefon­huzaloknak a magasabb házakra erősített duezaira kitűzdelt apró lobogócskák. Az utczák díszítését ma még nem fejezték be. Ma nagyobbára csak azokat az utakat díszítették föl, a­melyeken a megérkező királyi vendégek elvonulan­­dók voltak. A budai Szent­ György-tér valóságos lo­bogó fátyolba burkolódzott. József főherczeg palotá­járól nemzeti zászlók, bajor lobogók és az uralkodó ház színeit viselő zászlók csüngnek alá. A miniszter­­elnöki palotán, a honvédelmi minisztérium épületén szintén zászlók lengenek. A Szent-György-tértől a Ferencz­ József kapuig, s innen a hosszú, kanyargós Albrecht-út mentén egész a lánczhidig majd minden ház lobogó­ díszt öl­tött. A lánczhid-tér impozáns látványt nyújtott. Kü­lönösen a magyar északkeleti vasutak épületét és a Klutemann féle házat díszítették fel ízlésesen. A lánczhídon, az oroszlánok lábai közé hatal­mas zászlókat erősítettek, s a boltozatos ívek homlok­zatára drapériákat vontak. A Ferencz­ József-téren a Nákó-ház, az akadémia épülete és Koburg herczeg palotája öltöttek ünnepies arczulatot. A kis sétányo­kat tele ültették virágokkal, a rügyező ákáczfákat megnyesték, és hajtó bokrokat rendeztek. A sétányok vasrácsozatához czövekeket vertek, s felhúzták rá a nemzet színeit. A Fürdő-utcza mentén szintén minden házat feldíszítettek. Egyes paloták erkélyéről nemzeti szint drapériák csüngtek alá, az ablakokból pedig értékes szőnyegeket akasztottak ki. Az Erzsébet­ téren az egész nap folyamán lázas tevékenységgel dolgoztak a munkások, mindenütt csinosítottak, díszítettek, goztak. Legimpozánsabb volt a Váczi-körút. A széles boulevard nagy arányú épületei, pompás palota sorai felöltötték az ünneplő mezt. Az esti szellő enyelegve játszott a lobogók bojtos vásznával, s meg-meg rázta a párkányzatokra erősített drapériákat. Még az épülő­félben lévő házakat is feldíszítették. A hatalmas bazi­lika állványaira lobogókat erősítettek, s a kőporos duczokat színes vászonnal húzták be. A magán­házak tulajdonosai előljártak a jó példával, s nem egy palota valóságos lobogó erdőbe takaródzott. Alig volt ház, erkély, párkány, amelyet fel ne díszítettek volna. Nyolcz órakor az esti harangszó a lázas gyár­munkának véget vetett. A gyárakban kialudtak a kohók, s a hatalmas kéményekből csak soványan gomolygott a füst a felhő borította ég felé. A gépek zakatolása elhalt, s a társzekerek dübörgését az ele­g ápr. 30. gáns fogatok könnyű zaja váltotta föl. A munkások nem tértek, mint rendesen napi fáradalmaikat ki­pihenni a családi tűzhely köré, hanem élénk zsivajjal siettek a pályaudvar felé. A széles útón megélénkült az élet. Nem a siető üzletemberek, hanem a sétáló kiváncsiak ütötték fel rajta táborukat. A gázlángok pazar fényt árasztottak a csillagtalan égbe, csillogóvá varázsolva a rügyező fákon himbálódzó cseppeket, melyeket a délutáni eső hagyott hátra. Az idő kellemes hűvös volt, s a jótékony szellő üdítőleg hatott. A járók aszfaltjáról nem szikkadt fel az eső, mely a díszítésekben nem csinált semmi kárt. Nyüzsgő emberraj járkált mindenfelé élvezve a szép tavaszi est kellemeit. A tömeg csak a királyi vendégek megérkezése után oszlott szét. A trónörökösök­ megérkezése. A trónörököspár ma este 9 óra 15 perc­kor, az osztrák-magyar államvasút rendes vonatához csatolt udvari kocsikban, Albrecht főherczeggel, Izabella fő­­herczegnővel és Frigyes főherczeggel együtt a fővá­rosba érkezett. Fogadtatásukra megjelentek a fővá­ros részéről Ráth Károly főpolgármester, Kamer­­mayer Károly polgármester, Pest megye részéről gróf Szapáry István főispán, továbbá Jókai Mór, Török János főkapitány, a vasúti igazgatóság részéről Hie­­ronymi elnök és Lippmann állomásfőnök. A perron­on, a pályaudvar körül, bár az idő már későre járt, nagy és díszes közönség gyűlt össze, mely a vonatot berobogásakor, midőn a magas vendégek a kocsik ablakainál megjelentek, zajosan megéljenezte. A vonatról a trónörökös-pár szállt le legelőször. Rudolf trónörökösön huszártábornoki egyenruha volt, Stefánia főherczegnőn drappszinű ruha fekete derék­kal, magas kalap fehér atlaszszal és struczcz-tollakkal díszítve. Ráth Károly főpolgármester Stefánia-rózsákból és halvány orgonavirágból készült pompás csokrot nyújtott át a főváros nevében a trónörökösnének, ki szívélyes köszönetet mondott. Az udvari kocsiból ezután Albrecht főhg, Frigyes főhg és neje Izabella főherczegné léptek ki. Ekkor Kamermayer polgár­­mester díszes, rózsákból készült csokrot adott át Iza­bella főherczegnének, ki azt köszönettel fogadta. A főherczegné drapp szinű úti ölönyt viselt. Rudolf trónörökös Szapáry István gróffal és Jókaival kezet szorított és társalgott velük néhány perczig. »Fenséged áldásos esőt hozott fővárosunk­ra«, mondá Jókai, mire a trónörökös igy válaszolt: »Csak a kiállítás megnyitásakor ne essék az eső.« Tudakozódott azután Jókaitól, hogy mennyire ha­ladtak az Osztrák-magyar monarchia írásban és kép­ben czímű mű munkálatai, mire Jókai azt válaszolta, hogy a kitűzött időre minden rendben lesz. Végül a trónörökös arra kérte meg Jókait, hogy holnap reg­gel 1/19 órakor látogassa meg a királyi váriakban. A trónörökös, kinek kíséretében gr. Bombelles főudvarmester és Wohlgemuth szárnysegéd jöttek, s a trónörökösné Pálffy grófnővel bementek a kiváló ízléssel és fénynyel díszített udvari váróterembe. Albrecht főherczeg, I. Piret főudvarmester kí­séretében Frigyes főherczeggel és Izabella főherczeg­­nével az Európa szállóba hajtattak, a trónörököspár pedig a királyi váriakba. A pályaudvar ma már fény­ben és pompában úszott. Még bizonytalan, várjon a trónörökös holnap meglátogatja-e és mikor a kiállí­tást. A Váczi-köruton, Fürdő-utczában, Ferencz-Jó­zsef-téren és a budai lánczhidfőnél nagy közönség csoportosult és zajosan megéljenezte a trónörököspárt. Helyi hírek. — Európa-szálloda. Május 1-én, pénteken este az udvari helyiségnek megnyitása. Darázs Miska zenekara játszik. — A budapesti szatócs-ipartársulat tegnap dél­után 3 órakor Diviaczky János elnöklete alatt tartotta meg rendes évi közgyűlését. Elnök megnyitó beszédében kiemelvén az intézet felvirágzását, mely legnagyobb részt a hírlapirodalom támogatásának köszönhető s ezért a hírlapít­ói nyugdíjintézet javára az ülés végén indítványt tett, mely szerint a nyugdíj­intézet javára 30 frt szavaztatott meg. Az igazgató­sági jelentés szerint az intézet vagyona 15.730,29 frt, az özvegyalap 1100 frtot tesz ki. Az igazgatóság által ajánlott alapszabályok módosítása elfogadtatott s e szerint az eddigi elég »Első budapesti fővárosi közép- és kiskereskedők társulata, czímre változtatott át. Végül Kramer Miksa a fővárosi szatócs-ipartársu­­lattal való egybeolvadást indítványozta, miután ezen indítvány a napirendre kitűzve nem lévén, tárgyalható nem volt. Megválasztottak újra : elnöknek Diviaczky János, alelnöknek Politzer Ignácz s még 24 választ­mányi tag. Ezzel a közgyűlés véget ért.­­ A magyar dalcsarnok a munkálatok gyors előhaladása daczára csak kedden, május hó 5-én lesz megnyitható. Solymossy Elek személyzete már teljes számban van. Daisy Lujza franczia énekesnőn kívül még szerződtette Paine Ire amerikai kapi­tány műlövőt, kiről annak idején a bécsi lapok cso­dás dolgokat írtak. Paine forgópisztolylyal és két csövű puskával lő, a legbiztosabb czélzással. 12—15 lépésnyi távolságból a vörös ász-kártya 4 szemét, mely feltűnő szép neje által elébe tartatik, a leghatá­rozottabb biztossággal lövi ki. Továbbá két üveg­golyót, mely különböző irányba dobatik, szintén neje által, egy kétcsövű puskával a levegőből lelövi. Mu­tatványai különben annyira hajmeresztők, hogy Bécs­­ben a kapitányságtól csak akkor nyert engedélyt mu­tatványaihoz, midőn számtalan próbáival bebizonyí­totta, hogy élő czéltábláját valóban semmi veszély sem fenyegeti. Solymossy Perienel délután is fog előadásokat rendezni, nemcsak este. A személyzet áll: 14 nő, 5 férfi, 10 ballerina és 18 zenészből. Színház és művészet. — A várszínházban ma este volt a téli szezon utolsó előadása. Feleki Miklós társulata holnaptól kezdve részint a gyapjú-utczai színházban, részint a krisztinavárosi színkörben fog előadásokat tartani. A társulatnak a várszínházban sok nehézséggel kellett megküzdenie és ennek daczára oly sikeresen műkö­dött, hogy a budai színházlátogató közönség meg le­hetett elégedve. Blaha Lujza asszony, a­ki nélkül népszínmű előadás el sem képzelhető, volt természete­sen a fővonzerő; sok új szerepben láttuk a művész­nőt és mindegyikben méltán bámult virtuozitásával játszott. Szerepeket teremtett és darabokat men­tett meg. Cserváry Hana és Margó Czélia kisasz­­szonyok egyenlő mértékben nyerték ki a közön­ség tetszését. Ebben a szezonban kezdte meg a színpályát Balogh Etel kisasszony, e tehetséges, fiatal drámai színésznő. A Beödy-pár, Makó, Szirmai, Benedek, Rónaszéki és Mezei mindmegany­­nyian kedvenczei voltak a budai közönségnek, mely szívélyesen fogadta az újonan szerződött tagokat is, és bizonyára élénk pártolásban fogja részesíteni a társulatot a színkörben. Ma este a Falusiak ez a víg­játékot adták. A közreműködők mindannyian sok-sok tapsot kaptak, és Szirmait tisztelő, szép babérkoszo­rúval lepték meg.­­ Az első magyar előadás a gyapjú-utczai né­met színházban holnap, pénteken este lesz. Szigligeti Edének és Balázs Sándornak rég nem adott népszín­műve, a Strike kerül ez alkalommal színre. Blaha Lujza asszony fogja Szikránét s Feleki Miklós Lajtost személyesíteni, a főbb szerepeket játszszák ezenkívül Balog Etel, Beödyné, Ebergényiné, Laczkó Aranka, Abonyi, Benedek Gyula, Kiss Mihály, Makó, Mezei, Szirmai stb. A német társulat még ma este is tartván előadást, Feleki Miklós a színházat tényleg csak hol­nap délelőtt veszi át, a­midőn is tíz órakor lesz az első magyar próba, melyen a társulat összes tagjai jelen lesznek. A színházon semmi lényegesebb átala­kítást nem eszközöltek, az egyes helyek felírásai ma­gyar és német szövegűek, a belépti jegyek csak magyarul nyomatvák s a jegyszedő és segéd­­személyzet közül csupán azok tartattak meg, kik a magyar nyelvet bírják. Miután a krisz­tinavárosi színkörben is megkezdődnek május 2-án az előadások, a ruhatárt tetemesen meg kellett sza­porítani s a német színház volt díszleteit — számos magyar darabhoz szükséges — uj dekoráczióval kellett pótolni. A színház az ideiglenes megmagyarosodás idejére uj magyar nevet nem fog kapni, miután Les­ser igazgató szerződésileg kikötötte, hogy a »német« jelleg a czimen megtartassék s a szinla­­pokon jelezve legyen, hogy Feleki magyar színtársu­lata csupán vendégszerepel az orsz. kiállítás tartama alatt a gyapju-utczai német színházban. Az első hét műsora akként van összeállítva, hogy a várszínházban tetszést aratott darabokban a társulat minden tagja bemutattassék a pesti közönségnek is s csak ezután kerül az uj darabokra a sor. — Uj népszínművek A várszínház igazgatósága a napokban két uj népszínművet fogadott el előadás­ra. Az elsőnek a czime: »A bujtogató« énekes nép­színmű három felvonásban. E művet Adorján Sándor és Porzsolt Kálmán közösen írták. A másik mű dr. Radó Antal »A más bűne« czimű három felvonásos népszínműve, melyhez dr. S­t­e­i­­g­e­r Lajos írja a zenét, ki egy pár dalával újabban feltűnést keltett zenészeti körökben. Mind a két új népszínmű a gyapjú-utczai német színházban kerül színre, F­e­­­e k­i rendezése mellett, a jövő hó folyamán. — A szinügy állandósítása. Jankovics Aurél főispán kezdeményezésére Bács megyében a magyar szinügy állandósítását és a megye négy városából (Szabadka, Baja, Zombor és Újvidék) színi kerület szervezését tervezik. A szervezendő társulat a téli idényt Szabadkán,­a tavaszi és nyári hónapokban a megye másik három városában töltené. Szabadkán a terv élénk visszhangra talált. Most a főispán a bajai értelmiséget nyerte meg az eszmének. Az e czélra összehívott értekezlet elhatározta, hogy a városi tanácshoz átiratot intéz, nyári színkör építését kérve. Az értekezlet kimondta azt is, hogy a szabadkai színi kerülethez csatlakozni óhajt. A zombori és újvidéki közönség is remélhetőleg hasonló szellemie fog hatá­rozni. S­port. A Magyar Lovar­egylet »Versenyigazgatósága« elrendelte, hogy az 1885. évben tartandó budapesti lóversenyekre saison-kártyák is adassanak ki, és pedig külön a 7 napig tartó májusi versenyekre. Úgy ezek, valamint a napijegyek árai és elárusitási helyük a következők : a) Tavaszi versenyek 7 napon át, azaz május 3., 5., 7., 10., 12., 14. és 17-én. — Helyárak: I. hely uraknak naponkint á 5 frt; mind a 7 napra 30 frt. Ugyanaz hölgyeknek naponkint á 3 frt; mind a 7 napra 18 forint. Ugyanaz katonatiszteknek na­ponkint á 3 forint; mind a 7 napra 18 forint. II. hely nemi különbség nélkül naponkint 1 frt. III. hely nemi különbség nélkül naponkint 30 kr. Ugyanaz katonaság és honvédségnek 20 kr. Ezenkívül az ösz­­szes versenyek mindegyik napjára lovasjegyek is adat­nak ki a pálya belsejébe , egy napra 2 írtjával. — Hintók is mehetnek be a pálya belsejére, napi 10 fotos jegy váltása mellett. A 7 napra szóló belépti jegyek ápr. 20-tól kezdve válthatók a »Magyar Lo­­varegylet» főpénztárnokánál, nemzeti kaszinó (Buda­pest) II. emelet. A napi jegyek pedig a versenyek előtti napon több fővárosi kereskedő­boltban és a verseny napján a helyszínen. Lóvonatú vasutak és omnibuszok egész a verseny hely kapujáig, a főváros minden részéből közlekednek. A Pesti Napló táviratai. Az angol-orosz viszály. Pétervár, ápr. 30. Azon alkalomból, hogy Lumsdennek a márcz. 30-diki orosz­­afghán összeütközésre vonatkozó távirata az angol parlamenttel közöltetett, a hivatalos lap a következőket írja: A kedvezőtlen helyi vi­szonyok, különösen az a körülmény, hogy a folyók és csatornák kiáradása megrongálta az utakat, késleltette azon tiszt megérkezését, kivel Komaroff tábornoka márcz. 30-diki esetre vonatkozó kimerítő jelentését elküldte. Az előttünk fekvő adatok alapján azonban máris helyes következtetést lehet vonni arra nézve, hogy mennyiben alapos az a kétely, melyet Lumsden Komaroff jelentéseinek hitelessége iránt támasztott. A hivatalos lap ezután ki­fejti, hogy az orosz kormány, azon őszinte óhaj által vezéreltetve, hogy a határkérdés barátságos elintézést nyerjen, szívesen bele­egyezett, hogy a határvonal megállapítása mindkét fél által kijelölendő biztosokra bí­zassák. Az a­fghánok váratlan bevonulása Pend­­zsehbe és az afghán csapatok előnyomulása a Murghab és Herbrud folyók mentén, arra kényszerítette Oroszországot, hogy az afghá­­nok önkényes foglalásai ellen jogainak tény­leges megóvásáról gondoskodjék. Az idézett lap ezután előadja, mely állásokat tartottak az orosz csapatok febr. 20-án megszállva és kijelenti, hogy az orosz csapatparancsnokok akkor szigorú utasítást kaptak, hogy a leg­gondosabban kerüljék a fegyveres összeütkö­zést az afghánokkal.Márcz. 4-én Thornton pétervári angol nagykövet közölte az orosz kormánynyal, hogy az afghánok utasítást kap­tak, hogy bármely előrenyomulástól tartóz­kodjanak és csak az oroszok esetleges további előrehatolásával szemben fejtsenek ki ellen­állást. Az orosz kormány egyúttal abba is bele­egyezett, hogy a határkérdés eldöntéséig til­­tassék meg az oroszoknak az előnyomulás. Lumsden Péternek az angol kormányhoz intézett táviratai tájékozást nyújtottak a két fél előőrseinek akkortájt elfoglalt hadállásai­ról. Az a lehetőség, hogy az afghánok a Kushk folyó balpartjára tolhatnák elő csapat­­jaikat, teljesen ki volt zárva. Midőn Koma­roff márczius 30-án a Kushk folyó balpart­ján afghán erődítményre bukkant, annak ki­ürítését követelte. E követelés megtagadása volt az összeütközés közvetlen előidézője. E tényekből tehát az tűnik ki, hogy Komaroff­­nak nem volt czélja a támadás, és hogy ő a neki adot­t parancsot nem szegte meg. Egye­lőre az orosz kormány nem nyilatkozhat es afölött, miért fogták föl máskép az afghánok mellé beosztott angol katonatisztek az ango kormány felvilágosításaival megegyező pa­rancsokat? Komaroff tábornoknak ápri 18-tól kelt távirata felvilágosításokat tartál már Lumsden ápril 17-ki táviratának né­mely pontját illetőleg. E táviratra vonatkozó­lag Komaroff végleges bírálatát még nem küldhette el. Londoll, ápr. 30. Az esti lapok távira­tot közölnek New-Yorkból ápr. 30-iki kelet­tel, mely szerint A­­­z p­u­r­a, a panamai láza­dók vezére, Panamából a csapatokat vissza­vonta. A várost Columbia csapatai szállít­­ták meg. Moszkva, ápr. 30. A Moskowszk. Wie­­domosti Írja: Ha Angolország a háborút nem akarja, Hamiltont ki kell üríteni, ellenkező esetben Oroszország kénytelen lesz Héra­­megszállásával válaszolni. A lap azt hiszi hogy e napokban okvetlenül el kell dőlnie hogy háború lesz-e vagy béke. (Ered. sürg.) London, ápr. 30. (P. K. Az itteni diplomácziai körökben, daczára a helyzet komolyságának, még mindig lehető­nek tartják azt, hogy az ügy békés fordulatot vesz. E reményt egyrészt arra a tényre ala­pítják, hogy a határkérdésben a megegyezés­­közel volt a végleges megkötéshez, midőn a G­ladstone-kabinet sir Lumsden Péter jelen­tései alapján a Kuskh folyó mentén történt összeütközésre ismét visszatért,­­ másrészt pedig arra, hogy, bár Gladstone általánosság­ban hangsúlyozta a »vizsgálatot«, ezt azon­ban határozott módon nem követelte. Orosz részről ugyan mindeddig azt han­goztatják, hogy a Kuskir folyó mentén tör­tént összeütközés elintézettnek tekintendő mi­vel a czár­a felett sajnálkozásának adott ki­fejezést és tény, hogy az oroszok viszatértek állomásaikra. Azt vitatják továbbá, nem volna méltó Oroszország tekintélyéhez, ha az össze­ütközést még egyszer újból szóba hoznák. Mind­a mellett orosz részről sem adták még föl tel­jesen a reményt, hogy az orosz körök, tekin­tettel az angol és az orosz jelentések közötti ellentmondásokra, barátságosan fognak köze­ledni az angol kormányhoz, s meggyőzik a világot Oroszország ama jó szándékáról, hogy elismeri elvben annak a szükségességét, mi­szerint mindkét részről az ellentmondó jelen­tések kiegyenlítése igen kívánatos. Az angol kormányt illetőleg azt remélik, hogy ez is egyelőre megelégszik ezen elvi ki­egyenlítéssel. Ha ez a kényes pont már leg­közelebb elintézést nyer, úgy a határkérdés megoldásának mi sem áll útjában, s ennek elérése esetében más pont aligha vezethet válságra. Az oroszok legutóbbi előnyomulá­sát nem lehet a tárgyalások veszélyeztetésé­nek tekinteni, mindaddig, míg az oroszok azon határvonalhoz ragaszkodnak, amelyet az angol kabinet az oroszoknak más engedmé­nyek fejében megállapított, s amelyhez úgy látszik, még ma is ragaszkodik. Természetes, hogy ez az egész érvelés azon a feltételen alapul, hogy mindkét fél komolyan óhajtja a háború kikerülését. (Ered. sürg.) London, ápr. 30. A Meru­­sciak megszállásáról szóló hír alaptalan és a kormány ezt az alsóházban ki is fogja jelen­teni. Annak híresztelése, hogy Oroszország ultimátumot fog küldeni, csak tőzsdei manő­ver. Valamint Angolország nem küldött még ultimátumot Pétervárra, úgy Oroszország sem fog ilyennel válaszolni, sőt mindenkor megőrzi a legnagyobb udvariasságot és hig­gadtságot. Oroszország különben semmi kö­rülmények között nem fogja először a háborút megüzenni, hanem Angliának adja az elsőbb­séget a nagykövet visszahívásában és a to­vábbi intézkedésekben, mert Oroszország ha csak a legvégső szükség nem kényszeríti rá, nem vállalkozik ily költséges háborúra. A háború megkezdésekor legfeljebb csak egy hadtestre lesz szüksége. (K. Z) (Ered. sürg.) Bécs, ápr. 30. A Pol. Korr. pétervári jelentése szerint Oroszország han­gulata a viszály halogatásánál fogva egyre háborúsabb jelleget ölt. Általános a meggyő­ződés, hogy Anglia háborút akar, s csak azon van, hogy időt nyerjen. E felfogás szerintük abban találja bizonyítékát, hogy Anglia a vi­szály súlypontját a nemzeti önzésre és nem az anyagi és területi feltételekre helyezi. Anglia abbeli követelése, hogy a Kuskh folyó mentén történt összeütközés megvizs­gáltassák és Komaroff tábornok megbüntet­­tessék vagy legalább is dezáruáltassék, az egész országban nagy botránkozást keltett s a közvélemény ez irányban minden enged­ményt megengedhetetlennek tart. Port­ Hamilton megszállása az angolok által általában rossz vért szült. Annak a brit hajórajnak, mely nemrégiben a sladivostoki kikötőbe érkezett, a kikötést nem engedték meg. Bár egyik ország közbiztonsága és anyagi érdeke sem követeli a háborút, az általános vélemény mégis oda irányul, hogy Oroszor­szág a háborút, melyet épp úgy óhajt, mint fél, kény­telen lesz elfogadni. Más forrásból vett pétervári jelentés alapján azt hiszik, hogy az ügy más irányú fordulatát május hó első napjaira lehet várni. Prízis, ápr. 30. A Temps azt mondja, hogy csakis Németország vállalhatja magára Angol- és Oroszországgal szemben a békéltető szerepet, és hogy Bismarcknak kötelessége volna a válságot megakadályozni. Ha Bis­marck ezt nem teszi, úgy csak azt lehet fel­tételezni, hogy ő sajnálkozás nélkül nézné ama

Next