Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-01 / 239. szám

239. szftm. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A­ lap szellemi részét élete minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hi­vatal : Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körü­l panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Kedd, szeptember­­ 36.­ Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva régi adás együtt: 1 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt As esti Vadis postal különkü­ldéséért felü­lfizetés báronként 85 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi ÜNTapló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési fel­ek­­vés PESTI NAPLÓ -flV* Szeptember 1-sejével új előfizetést nyitottunk lapunkra, mire felhívjuk azon­­. olvasóink figyel­mét, kiknek megrendelése lejár. Előfizetési árak: (Reggeli és esti lap s hétfő reggeli rendkívüli szám.) Évnegyedre ....................................... 6 frt. Egy hóra ............................................... 2 „ SSD“- Az előfizetés vidékről legczélszerűbben posta­­utalványn­yal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) kül­dendő. IgSSF* Az esti lap külön postai megküldéséért év­­nagyedenkint 1 frt fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, aug. 31. Ez idő szerint nincs Európában (a másutt még kevésbbé) ország, melyben az egyház oly gazdag volna földi javakban, mint Ma­gyarországon a róm. kath. egyház. A kath. főpapok Magyarországon, kevés kivétellel, mind nagyuradalmakat birnak s kezelnek s tiszta jövedelmeiknek független haszonélvezői. Számadással nem tartoznak senkinek, jövedelmeiket úgy költhetik el, a mint akarják. A régibb időből fenmaradt törvények s jogszokások mindössze abban kötik meg a főpapokat, hogy királyi jóváhagyás nélkül nem végrendelkezhetnek, birtokaikat adóssá­gokkal meg nem terhelhetik. Minél kevésbbé vannak azonban meg­kötve pozitív végzések által , annál nagyob­bak a morális és kulturális kötelezettségek, melyek a főpapi domíniumokhoz vannak fűzve. S mindezen morális és kulturális kötele­zettségek első­sorban azt teszik kívánatossá, hogy a főpapok lehetőleg jól gazdál­kodjanak. Mert mindenkinek úgy telik, a­mint gaz­dálkodik. S a főpapok csak akkor teljesíthe­tik valódi hivatásukat az egyházi, iskolai, a humanisztikus és a kulturális téren, ha jöve­delmeiket nem kénytelenek magánadósságok kamataira vagy törlesztésére elfizetni. S nem lehet a közvéleményre nézve kí­nosabb látvány, mint az, ha oly uradalmak, melyek bár birtokjoggal vannak egyesekre bizva, de azért mégsem képeznek magántulaj­donokat, akként kezeltetnek, mintha teljesen magánbirtokok volnának. Ez igen kinos látvány, és demoralizáló hatása van. A kath. magyar főpapok közül sokan vannak, a­kikről mint jó gazda, nagylelkű alapítókról és bőkezű adományozókról csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetni. Elsősorban Simor Jánost, az ország prímását kell említenünk, a­ki nemcsak hogy a legjobb karban hagyja érseki uradalmait utódjaira, hanem azoknak a saját költségéből nagyszerű palotát is emeltetett. Soha arról, hogy földjeit bérbe adja, habár mesés árakat ígértek értük, hallani sem akart. Mert a bérlő, ha még oly lelkiismeretes is, kevésbbé kíméli a földet, mint maga a lelkiismeretes gazda; s mivel a bérlő, ha még oly tisztessé­ges is, a népet csakis mint munkaerőt tekinti, s annak etnikai szükségleteivel nem sokat törődik. Samassa József, az egri érsek nem kevésbbé tiszteletreméltó e téren, s mint min­denben, itt is szigorú puritán. Gazdálkodása mintaszerű, s az adományok s alapítványok, melyekkel nemcsak közczélokra áldoz, de különösen egyházmegyéjének templomi és iskolai ügyeit istápolja,­­ ismeretesek. S hogy kisebb jövedelmű püspökségek­ben is mily áldásos tevékenységet lehet kifej­teni, megmutatja Schuszter Konstantin, a kassai püspök, a­ki már eddig is több nagy­szerű alapítványt tett, nagyarányú leányne­veldét állított a felvidéki nemesség részére a folytonos kisebb adományozások mellett. Ellenben a tiszteletre és dicséretreméltó példák között akadnak szomorú kivételek. Éppen most van üresedésben két püs­pökség, s mindkettő a legnagyobb rendetlen­ségben hátrahagyva. Nem akarunk a halottakról kárhoz­tató véleményt mondani. A tulsóság, mely gyengeséggé válik, gyakran okoz épp oly bajokat, mint a könnyelműség. Egyénileg a legtiszteletreméltóbb lelkületű egyházférfiak lehetnek azok, a­kik közül a gazdálkodás te­rén a legnagyobb rendetlenségek támad­hatnak. S nemde kincs látvány, midőn püspökök váltói budapesti kávéházakban számítoltatnak le, s biztosítékul a püspök életbiztosítási tár­­czája adatik? Vagy ha tapasztaljuk, hogy (az élő püspökök között is van erre elég pél­da!) egy-egy püspök rokonsága palotákat épit s családi vagyonnak tekinti a püspöki javadalmat, mig az egyház, a tudomány, a szegények abból vajmi keveset kapnak s a fundus instruktus is pusztul! Mindez megtörténhetik a kormány el­lenőrzése mellett is; de hogyan történhetnek meg oly dolgok, hogy egyes püspökségek nemcsak nagy rendetlenségben, de adós­ságokkal túlterhelve, részint h­o­s­z­­szú időre lekötött jövedelmekkel ma­radjanak hátra,­­ holott sem azokat adóssá­gokkal megterhelni, sem pedig a jövedelme­ket hoszszú időre lekötni nem lehet kor­mány, illetőleg királyi engedély és jóváhagyás nélkül? Ez a kérdés tolja föl magát azon hírek hallatára, melyek a jelenleg üresedésben álló püspökségek gazdálkodási történetéről szóla­nak,­­ és ez a kérdés választ követel. De a választ könnyű megadni, mert az is köztudomású. Köztudomású dolog, hogy a kormány a püspökök részéről politikai szolgála­tokat szokott követelni s ezek fejé­ben helybenhagy szinte hallatlan gazdálko­dási tranzakcziókat. Ez az, a­mit kiválólag nevén kell nevez­nünk , mert ez a rendszer kell, hogy vé­get érje. Itt van két dúsgazdag javadalmazású püspökség, és mind a két püspök, a­kit ki fognak nevezni, egy ideig szegény lesz. A gazdag jövedelmek, melyeknek az lenne rendeltetésük, hogy humanisztikus és kulturális czélokat szolgáljanak, bankok pénz­tárába fognak befolyni, sőt részesülni fognak azokból az uzsorások is. És oly földek, melyekért az albérlők a bérletnek tízszeresét fizetik, csaknem két évtizeden át lesznek lekötve, é­s az új püs­pök a valódi jövedelemnek csak egy tizedét fogja kapni. Ily dolgoknak nem szabad megtörténni. A püspöki jószágok nem politikai szol­gálatokra valók , s még kevésbbé alkalmasak a politikai szolgálatok arra, hogy azok által püspökségek hosszú időre devanzsíroztas­­sanak. Míg az alsó klérus nagy része szegény, míg a papi illeték szabályozatlan, a püspöki javak kezelése általában nagyobb szigort­ ér­demelne. Megköveteli ezt magának a püspöki karnak s az egyháznak tekintélye első­sor­ban. A holt kéz ne hagyja magát a politika által lekenyereztetni s ne ismerje a váltónyar­­galást. Budapest, alig. 31. A közművelődési egyesületek kongresszusa ügyé­ben a többször emlitett értekezlet Budapesten f. évi szept. 14-én d. u. 4 órakor az új városház társalgó termében tartatik meg. A meghívókat Gerlóczy Ká­roly, a Magyar Iskola Egyesület elnöke ma küldötte szét. Tudva van, hogy a kongresszus eszméjét először herczeg Odescalchy Gyula, a Felvidéki Ma­gyar Közművelődési Egyesület elnöke pendítette meg a Magyar Iskola­ Egyesület elnökéhez intézett levél­ben. A kongresszusi értekezletre szóló meghívó a kongresszus megtartását október hóra tervezi s közli annak következő tervrajzát, melyet majd az értekez­let vitat, illetőleg állapít meg . Első nap, A kongresszus megnyitása, a kon­gresszus megalakulása és a tisztikar megválasztása után következik a tárgysorozat letárgyalása a követ­kező rendben: 1. Felolvasás a honunkban létező kü­lönböző egyesületek működési viszonyairól, anyagi és szellemi segédeszközeiről, az elért eredményekről, az egyesületek történetének vázolásával. Felolvassa: G­er­ló­cz­y Károly. 2. Szükségesnek tartja-e a kon­gresszus, hogy a különböző nevű, de a magyar állam­eszme megszilárdítását, a magyar nemzeti szellem és műveltség terjesztését illetőleg rokonczélú egyesü­letek működésük erősbítése szempontjából össze­köttetésbe lépjenek ? Nevezetesen: a) elégséges­nek tartja-e a kongresszus az elszórtan működő egyesületek által, a jelzett főczélt tekintve, eddig elért eredményeket és b) kielégítőknek véli-e az egyesü­letek által eddig követett eljárási módokat, a főczél megvalósítására eddig használt eszközöket, a tett in­tézkedéseket, az eddigi kölcsönös érintkezést, támoga­tást és ha nem, c) mily közös irányelvek, az egyön­tetű eljárás mily módjai lennének alkalmazandók a pénzgyűjtés, az irodalmi téren való hatás s a szervez­kedés terén ? következőleg: 3. Mi módon véli a kon­gresszus a főczél sikeresebb elérése végett az összeköt­tetést a különböző közművelődési egyesületek között létesíthetni? E kérdés­csoport előadójai (ezután vá­lasztandó.) 4. Minő módozatokat ajánl a kongresszus a különböző egyesületek működési területein felváltva bizonyos időközökben tartandó vándorgyűlések (kon­gresszusok) rendszeresítése ügyében ? Előadó: (vá­lasztandó.) Második nap. 5. Miként lehetne azon vidékeket közömbösségükből fölrázni, melyek eddig kevés anya­gi­­támogatásban részesítik a közművelődési egyesü­leteket ? Előadó: (választandó). 6. Kívánatosnak tart­ja-e a kongresszus, hogy az egyesületek életmozgal­mait, tanácskozásaik eredményét közlő, az egymással való érintkezést elősegíteni hivatott s bizonyos idő­közökben megjelenő, az egyesületek által közösen fen­­tartott lap létesíttessék ? Előadó (választandó): 7. Czélszerűnek tartja-e a kongresszus, hogy a művelt­séget terjesztő egyesületek a portamentesség ügyében a közlekedésügyi minisztériumnál a szükséges lépéseket közösen tegyék meg? Előadó: (választandó). 8. A népszerű, hazafias, de irodalmi színvonalon álló mun­káknak a Magyar Tudom. Akadémia fölajánlott szí­ves közreműködése mellett való szerkesztése, terjesz­tése, továbbá a Fekésházy-alapítványnak az egyesüle­tek irodalmi czéljaira leendő fölhasználása ügyében milyen intézkedéseket vél a kongresszus eszközöl­hetni ? Előadó: (választandó). 9. Mily módozatokat ajánl a kongresszus a tagoknak kedvezmények gya­nánt nyújtandó s tetszetős külsővel ellátandó igazol­ványok, okmányok szerkesztése ügyében és czélszerű­nek tartja-e, hogy a tagok erkölcsi kötelességeiről szóló az úgynevezett 10 parancsolatot, az alapsza­bályok főbb pontjait magában foglaló tárcza-naptár s egy nagyobbszabású naptár adassék ki ? Előadó: (választandó) 10. Miként lehetne a magyar nők tevékenységét a közművelődési egyesületek ügyében értékesíteni ? Előadó: (választandó). 11. Indítványok. — Elnöki zárszó. Az orsz. ügyvédi értekezlet által kiküldött bi­zottság aug. 30-án tartott ülésében megalakulván, magát 14 taggal kiegészítette. E szerint a bizottság elnöke Hodossy Imre (Budapest); a­l­e­l­n­ö­k­ö­k : Kövy Tivadar (B. Gyarmat) és Bitoók Zsigmond (Nagyvárad). J­e­g­y­z­ő­k: Bernáth Béla (Budapest), Malek Lajos (Arad), Molecz Dániel (Pozsony) és Sztehló Kornél (Bpest). Pénztáros: Novák Sándor (Bpest). Működő bizottsági tagok: Amman Arzén (Beszterczebánya), Baintner Imre (Budapest) Burián János (Bpest), Dell’Adami Dezső (Bpest), Erreth János (Pécs), Farkas Antal (Szatmár), Fayer László (Bpest), Friedmann Bernát (Bpest), Győry Elek (Budapest), Haviár Dániel (Szarvas), Juhász Mihály (Kassa), Kossatzky Arnold (Budapest), Ku­­binyi Aurél (Eperjes), Magyar János (Szeged), Mike Károly (Komárom), Nyiri Lajos (Bpest), Siegmund Vilmos (Bpest), Szulyovszky Ignácz (Nyitra), Stiller Mór (Bpest), Teleszky István (Bpest), Tarnay János (Bpest), Unger Alajos (Bpest), Volf Vilmos (Bpest), Zombori László (Kecskemét). A bizottság a további kiegészítést a még nem képviselt ügyvédi kamaráktól beérkezendő ajánlatok figyelembevétele mellett esz­­közlendi. A legközelebbi ülés szept. 21-én a jogász­­gyűlés tartama alatt lesz. A király Pozsegán, Daru­vár, aug. 31. Ő Felsége a király fogadta­tása alkalmából, ki a pozsegai hadgyakorlatokra szeptember 12-én érkezik ide, nagy előkészületeket tesznek. A Tüköry-uradalomhoz tartozó Daruvár, Szi­­rács és Uljanik város, illetőleg községek, melyeken­­ keresztül ő Felsége 42 kméternyi utat tesz, kiválóan fognak feldíszíttetni, a magaslatokon pedig az egész vasút mentében örömtüzek fognak égni. A templo­mok, a regényes stupcseniczai várrom és a daruvári kastély, nemkülönben a fürdőhöz tartozó épületek s végül a terjedelmes fürdő­kert fényesen ki lesznek világítva. Az udvari vonat, melyen a Felsége a király Klagenfurtból ide utazik, az új vasutat Daruváron keresztül Omanovácz állomásig használja, hová reg­geli 5 ó. 30 -kor érkezik. Az állomáson létesítendő kiszállóhely most készül s a vasútépítő vállalkozók ez alkalomból díszes diadalívet emelnek. Ő Felsége a király megérkezése után kocsira száll és Pakráczon s Kamenszkón keresztül Pozse­­gára utazik. Kamenszkó községe és Pakrácz városa szintén diadalíveket állítanak. Omanovácztól kezdve az egész vidék lakossága ünneplő ruhában az út men­tén sorfalat fog képezni. A lakosság már­is a legnagyobb lelkesedéssel néz elé ő Felsége jövetelének, melyet különösen emel az a körülmény, hogy a történelem emberemlékezet óta nem tud felmutatni oly időszakot, melyben ez a vidék koronás királyt látott volna. Szeptember 11-én érkezik ide Hunyady gróf főszertartásmester s innen folytatja útját Po­­zsegára. Szeptember 10-én reggel külön vonat érkezik a daruvári fürdőbe, mely az udvar lovait és kocsijait hozza. A lovak és kocsik az udvar megérkezéséig a Tüköry-uradalmi Badljevina-majorban helyeztet­nek el. Az ő Felsége pozsegai lakására szükséges bú­torok és berendezési eszközök egy részét ma szállí­tották innen Pozsegára. Az udvar élelmezése Daruvárról fog történni, mely czélra naponkint közlekedő szertárkocsi-járatok fognak berendeztetni. Az ez iránti intézkedés czéljá­­ból Branko udvari főfuk­r szept. 3-án érk­ezik a da­ruvári fürdőbe. Országos kiállítás. A kiállítást tegnap, vasárnap, az állandó je­gyek tulajdonosain kívül, daczára a felette kedvezőt­len időjárásnak, 11,143 személy látogatta, ezek közül 50 kros jegygyel 1, 30 kros vasárnapi jegygyel 9916, 20 kros esti jegygyel 151, 20 kros tanuló- és mun­­kás­jegygyel 454, 20 kros katonajegy­gyel 504, napi szabadj­egy­gyel 117 személy. * Tegnap aug. 30-ig bezárólag a következő b­e­­lépti jegyek adattak el: 215 db 5 frtos jegy, 8726 db 1 frtos, 415.913 db 50 kros, 379.425 db 30 kros vásár-és ünnepnapi jegy, 161.338 db 20 kros esteli jegy, 33.319 db 20 kros katonajegy, 160.872 db 20 kros munkás vagy tanulójegy, 1076 db 12 frtos bérletjegy, 12.107 db 8 frtos bérletjegy, 236 db 5 frtos havi bérletjegy, 45 db 2.50 frtos havi bérlet­jegy. Ezek szerint belépti jegyek után eddig bejött összesen 513.651 frt 30 fr.* Báró de T­r­a­u­x követségi titkár az osztrák­magyar ügyvivőségnél Szófiában, Budapesten idézik, hogy a kiállításunkon amaz iparágakat tanulmá­nyozza, a­melyekből Bulgáriába kivitelt lehetne létesíteni.* Kőbányán a nemzetközi sertéskiállítást szept. 1-én d­­e 9 órakor nyitják meg és a nemzetközi te­­nyészmarha-kiállítást a kiállítás területén pontban 12 órakor.* A lengyelek fogadtatása. A fővárosi kiállítási bizottságának vigalmi albizottsága ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt főkép a lengyelek fogadtatása tárgyában ülést tartott, me­lyen a lengyel-egylet több képviselője is részt vett. Mint tudva van, a lembergi, krakói, tarnowi stb. ven­dégek itt tartózkodásának tulajdonképeni programm­­ját a lengyel-egylet állította össze s azt az ülésen be is mutatta. E legnagyobb részt ismeretes sorozatból fölemlítendő, hogy a Hatvannál találkozó krakói és lembergi csapat — számra nézve a hölgyekkel együtt mintegy háromszázan — gyorsvonattal a magyar ál­lam­vasút központi pályaházához szeptember 6-án (vasárnap) délután 3­­ */14 órakor érkezik Buda­pestre. A bizottság kimondta, hogy az érkezőket Bu­dapest főváros nevében N­­á­­­b Károly főpolgármes­ter elsőül üdvözli, azután jön a lengyel­ egylet, a cseb­­egylet üdvözlete, egy leányka bokrétát nyújt át, kis leányok virágokat szórnak. A lembergi és krakói polgármeste­rek a főváros vendégei lesznek, a többiek elszállásolása az egylet útján történik. A bizottság kimondta még, hogy szeptember 7-én délután 2 óra­kor a főváros lakomát rendez a lengyelek tiszteletére valószínűleg a zenecsarnokban. A főváros részéről Báth Károly a királyra, Gerlóczy a vendégekre mond áldomást mindketten magyarul, a­mint a fogadtatás­nál is magyar lesz az üdvözlet. A lengyelek válaszai is történjenek anyanyelvükön, az a bizottság óhaja. A lengyelek ugyanis — tett közlés sze­rint — készek akár lengyel, akár fran­­czia válaszra, csak németre nem. Schnierer Gyula felemlíti, hogy szept. 7-én este a kiállítás területén a lengyelek s más, testüle­tileg itt időző vendégek tiszteletére nagy kivilágítás lesz; késő órákig két katonai zenekar játszik. A fő­város részvéte a fogadtatással s lakomával be lesz fejezve. A vendégek azonban, ha városi intézeteket megtekinteni akarnak, mindenütt a legnagyobb előzé­kenységre fognak találni. Gerlóczy a lembergi pol­gármestert levélben értesítendi, hogy a főváros ör­vend a lengyelek látogatásán. Az az óhaj talált a bizottságban kifejezésre, hogy a lengyel vendégek ne öltözzenek át nemzeti öltönybe a jövetelkor, hanem jöjjenek úti öltözetben. Mikor ezt a lengyel egylet képviselői teljesíthetlennek nyilvánították, a bizottság elhatározta előre kimenteni magát, hogy a fogadtatásnál díszmagyarban nem je­lenhet meg, mert ily öltözködés csak a király jövete­lekor van divatban. Ezután a bizottság tudomásul vette a csaszlaui gazdasági egylet levelét, melyben tudatja, hogy holnap, szept. 1-én reggel 8 órakor 300 tagja érkezik a központi pályaudvarnál fővárosunkba. Ők, miután zenekarral jönnek, kérik, hogy a vasúttól a Kerepesi-úton át az Erzsébet-térig és másnap d. e. a Sugár-úton át a kiállításig zeneszóval mehessenek. A levél a főkapitánysághoz tétetik át. Bejelentetett, hogy a morva oszágos iparegylet Brünnből szept. 5 én esti 8 órakor jön a kiállítás megtekintésére. Ezek is több százan lesznek. Végre elhatároztatott, hogy a közgazdasági kongresszus tagjai tiszteletére október­ben a főváros díszebédet ad. Az erdélyrészi közművelődési egylet. Távirati közléseink kiegészítéséül a következő részleteket közöljük a Kolozsvárra érkezett vendégek fogadásáról és a vasárnap tartott előértekezletről : A fellobogózott városban kora reggel jóval a vonatok megérkezése előtt kezdett egyes főbb pontokon gyülekezni a közönség. Az indóház zsúfolásig megtelt a fogadó-bizottság tagjaival és a város előkelő pol­gáraival. A­mint a brassói különvonat a feldíszített gőzmozdony és utána a többi vonat a pályaházba berobogott, lelkes éljenzés hangzott fel. Szász Béla a fogadó-bizottság nevében üdvözölte az érkezetteket, kiknek nevében Orbán Balázs válaszolt. A vendégeket hosszú kocsisor vitte be a közön­séggel megtelt utczákon át a városház előtti térre. Útközben hölgyek virágot dobáltak a kocsikba. A bandérium, mely a kocsisor előtt lovagolt, megállóit a városháza előtti téren, s a vendégek kiszállottak. A városháza erkélyéről Haller Károly polgármester a következő beszédet tartotta : »Mint Kolozsvár szabad királyi város polgár­­mestere örömmel üdvözlöm önöket városunk falai közt. Messze földről jöttek, hogy elősegítsék komoly munkával, a tanácskozásban való részvétellel a nem­zeti védelem nagyfontosságú ügyét. Egyesült erővel kell szembeszállanunk a veszedelemmel s azért kiváló megnyugvásunkra szolgál látni, hogy az ország min­den vidékéről oly szép számmal jöttek össze munka­társaink. Adja isten, hogy áldás és siker koronázza az »Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület« tevékenységét. Kevés bár az, a­mit önöknek nyújtha­tunk, de fogadják szívesen, mert szívünkből adjuk. Le­gyenek üdvözölve, mint Kolozsvár város vendégei. Isten hozta önöket.« Az éljenzéssel fogadott beszéd után a vendégek a számukra kijelölt szállásokra mentek s onnan ali órára kitűzött előértekezletre siettek. Az előértekezletet Haller Károly nyitotta meg. Ezután S­án­d­o­r József titkár terj­eszte elő a választmány indítványait, melyek szerint egy elnök, két alelnök, egy titkár, egy jegyző, egy ellenőr, két számvizsgáló, egy jogügyi tanácsos és 32 választ­mányi tag választása ajánltatik a nem alapító ta­gok közül. Ugron Gábor legalább 4 alelnököt kíván választatni s határozottan ellenzi azt, hogy a választ­mányi tagok ne legyenek megválaszthatók. E mellett azt kívánja, hogy a kisebb tisztviselői funkc­iók ne legyenek fizetéssel ellátva. A tisztviselők kijelölése, valamint a közgyűlés elé terjesztendő anyag megálla­pítása czéljából egy 12 tagú bizottság választását ajánlja. Haller Károly megjegyzi, hogy a választ­mány a titkárra és pénztárnokra nézve javasol díjazást. * Ezután elfogadtatott Ugrón indítványa a 12 tagú kijelölő bizottság kiküldésére nézve. E bizott­ság tagjaiul megválasztattak: Haller K. p. m., Beth­len Gábor gr., Csató János Al. F. megye alisp., Felméri Lajos dr., Bánffy Béla gróf, Teleki Gusztáv gr., Szász Domokos, Szoboszlay Károly, Deáky Al­bert, Ugrón Gábor, Gyarmathy Miklós alispán, Kuun Géza gr., Kovács Ferencz, Teleki Domokos gr., Sán­dor József titkár. Egyúttal ugyancsak Ugrón indítványára ki­mondatott, hogy a begyűlt pénzek ne egy, hanem több és pedig vidéki pénzintézeteknél is helyeztes­senek el. Hosszabb vita folyt azon kérdés felett, vájjon választmányi tagokat alapító tagok is lesznek-e meg­­választhatók. Az alapszabályok 12. §-a ugyanis azt mondja, hogy csak »rendes« tagok lehetnek választ­­mányi tagok. Gyarmathy Miklós úgy magyarázta az alapszabályokat, hogy azok szerint a megválasz­tandó választmányi tagok a választmánynak lesz­nek »rendes« tagjai. Szász Béla ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az alapszabályok szerint az örö­kös és alapítótagok nem választhatók be a választ­mányba. C­s­a­t­ó János úgy értelmezi az alapszabá­lyokat, hogy a választmánynak az alapítótagok nem rendes, és csak a választottak rendes tagjai. Az elnök indítványára ezen kérdés eldöntése is a kiküldött bizottsághoz utasíttatott, s ezzel az előérte­­­kezlet véget ért. * (Saját tudósítónktól.) Kolozsvár, aug. 31. (Foly­tatás esti lapunkhoz.) A tisztikar megválasztása után az igazgató-választmány megválasztására került a sor. Egyhangúlag megválasztottak: Bánffy Zoltán b., Benigni Sámuel gyáros, Concha Győző, Felméri La­jos, Hegedűs István, Jeney Viktor, Szász Béla egye­temi tanárok, Dániel Gábor főispán, Esterházy Kál­mán gr. a kolozsvári színház intendánsa, Ferencz József unitárius püspök, Gaál Domokos, Horváth László, Koós Ferencz, Moldován Gergely tanfel­ügyelő, Haller Jenő gróf, Jósika Lajos báró, Kiss Károly, Korniss Viktor gróf, Kovács Ödön, Lenhardt Ferencz erdélyi kath. püspök, Nagy Béla pénzügyi igazgató, Poecz Dezső ügyvéd, Sigmond Dezső, Ugrón Gábor képviselők , Szarvassy György, a m. államvasutak kolozsvári üzletvezetője, Szász Domokos, erdélyi ref. püspök, Szoboszlai Károly, Teleki Gusztáv gróf, Török Bertalan, Weits József ügyvéd, Wesselényi Miklós b., Zeyk József. Ezeken kívül tagja a válaszmánynak az egyesület minden alapító tagja, összesen valami hétszázan. A választások megejtetvén, mint már emlí­tettem — három tagú­­küldöttség ment el az uj el­nökért. Bethlen Gábor gróf, Nagy-Küküllőmegye erélyes főispánja, szép, marcziális alak, megjelenvén, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Haller Ká­roly lelépett az elnöki emelvényről s röviden üdvö­zölte az uj elnököt, ki elfoglalván az elnöki széket, megköszönte a megtiszteltetést. Kijelenti beszédében, hogy elfogadja az elnökséget, mert úgy tudja, hogy vannak oly kötelességek, a­melyek­­elől kitérni kö­telességmulasztás. Ezek közé a kötelességek közé sorolja a kultúr­­egyleti elnökséget. ígéri, hogy minden erejéből igye­kezni fog, hogy megfelelhessen ezen állás kötelessé­geinek és azonnal visszavonul onnan, mihelyt érzi, hogy gyönge betölteni azt. Az egyesület munkája bár túl van a kezdeményezés stádiumain, de azért még nagyon sokat kell tenni, hogy az erdélyi közművelő­dési egylet czélját elérje. Feladata annál nehezebb mert az egyesületnek minden erőszakoskodás nélkül, a nemzetiségek legliberálisabb kímélésével kell elérni czélját. Újólag fogadja, hogy minden erejét az egye­sületnek fogja szentelni. Beszédét a lelkes éljenzések többször félbesza­kították. Ezután felolvasták a titkári jelentést az egyesü­let megalakulásáról és az ideiglenes választmány mű­ködéséről. Majd megválasztják jegyzőknek Ferenczi Zoltán, polgári iskolai igazgatót és­­ Rieger Imre ta­­nítót, tikárul pedig Sándor Józsefet az egyesület eddigi nagy buzgóságú ideiglenes titkárját, ki fárad­­hatlan tevékenységével jól kiérdemelte ezt a kitün­tetést. Ugron Gábor indítványa folytán az adminisz­­tráczió megkönnyítésére­ a választmányból három tagú igazgatótanács fog válasz­tatni az elnökség mellé. Ekkor fölállott Bartha Miklós és szép beszédjé­ben körülbelül következőket mondott: »Egyáltalán nem csodálkozom, ha idegen ajkú polgártársaink bi­zonyos féltékenységgel, igen gyakran heves támadás­sal fogadják egyletünket. Ők látják, érzik, hogy a magyar állameszme, melyet a letűnt viharok után már csak a magyar állam­egység utópiájának tekintettek — végre mégis teljesedésbe megy. Ebben ők saját fajérdekeiket látják veszélyeztetve, s nem szűnnek meg minket a sérelmek egész halmazával el­árasztani. Azt hiszem, őket inkább fölvilágosítani kell té­ves Intőktől, mintsem fajfejlődésekben megakadályoz­ni, vagy nyelvektől, nemzetiségüktől megfosztani akarni. Fontoljuk meg, hogy a nemzetiségeket termé­szetes fejlődésükben megakadályozni nincs rendelke­zésünkre álló eszköz, de ilyeneket nem is remélhe­tünk. Hiába kísértjük meg az iskolában, hiába akar­juk őket újításokkal nyelvüktől, nemzetiségüktől megfosztani és tűzhelyüket összerombolni. Idegen ajkú nemzetiségeink megnyugodhatnak, a magyar nemzetnek erőszakos akc­ió sohasem ké­pezte nemzeti jellegét. Senki sincs, ki beolvadást téte­lezne fel román és szász polgártársainktólHa máskü­lönben tudnám,hogy ezen egyletnek ilyféle czéljai van­nak, én tagja sem lennék! Idegen ajkú polgártársaink tehát csalódnak, hisz minden gondolkozó ember jól tudja, hogy igen erős politikai nemzetet lehet alkotni és képezni a különböző fajú nemzetiségek mellett is. Czélunk az, hogy a trónnak, a kormánynak és a törvényhozás­nak segélyére legyünk a magyar állameszme meg­szilárdításában. Ezután reflektál arra, hogy minő erős tevékenységet fejtenek ki az oláhok és szászok nemzetiségük érdekében a magyar állameszme ellen. Hivatkozik az oláh kulturegylet gyűléseire, pá­lyázataira stb., melyek mind dákoromán törekvéseket árulnak el. Bemutatja egy az erdélyi szász iskolák­ban használt olvasókönyvet, melynek ötszázötven lapa

Next