Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-01 / 239. szám

foglalkozik Magyarországgal, a szágnak van szentelve. Ezek el­ad­ó kü­zdenünk, kulturális eszkö­­zoskodás nélkül. Végül kijelenti, hogy a jégről lemond, mert attól tart, hogy a szemé­­t ellen irányuló ellenszenv sokakat megbántana te­vékenységükben, ha ő ezen álláson megmaradna. Elnök felkéri Barthát, hogy vonja vissza le­mondását.­­ Bartha azonban ragaszkodik lemondá­sához, maga helyett ajánlván Zeyk Józsefet. A közgyűlés a lemondást nem fogadja el. Ez­után az egyesület jogtanácsosául megválasztatott Haller Rezső. P. Szathmáry Károly azt indítványozza, hogy az egyesület fektessen nagy súlyt a kisdedóvó intézetek felállítására. A közgyűlés az indítványt a választmányhoz utasította. Orbán Balázs helyén­valónak látja az egyy­­let czéljainak körvonalazását. Hosszabb beszédé­ben adatokat sorol fel, hol és miben volna helyes a közművelődési egylet működése. Fölemlíti, hogy ötezer székely egy csoportban ma is a görög-keleti vallást követi, s kik ezelőtt jó hazafiak voltak, most a brassói és a balázsfalvi oláh gimnáziumba küldik gyermekeiket, hol — úgymond — szemünk láttára oláhosodnak el. Háromszékben a múlt század végén 900 oláh volt, és most 16 ezer van. Hasonló a helyzet Csik megyében is. Beszéde folyamán hangsúlyozta, hogy az egyesület működjék erélyesen, de minden erőszakoskodás nélkül. Fő törek­vésünk — úgymond — az legyen, hogy a nemzetiségi béke megadásával elérhessük czéljainkat. Ezzel a közgyűlés délután egy órakor, zajos él­jenzések között véget ért. A mai közgyűlés kárpótolt a tegnapi kellemet­lenségekért, lefolyása méltóságteljes és impozáns volt s a fontos nemzeti akczióhoz méltó hangulat uralkodott e közgyűlésen elejétől végig. Az erdélyi közművelődési egyesület végre megalakult, így tehát a munka komolyan megkezdődhetik, mihelyt együtt lesznek a szükséges anyagi eszközök. A megválasztott elnökség, úgy a választmány kellő anyagi és értelmi ga­­ranc­iát nyújt a vállalkozás sikere iránt. Most a nemze­ten a sor olyan összegeket szolgáltatni, melyek segít­ségével a küzdelmet meg lehet indítani a magyarság megvédelmezésére. A mai nap forduló az erdélyi magyarság törté­netében, óhajtandó azonban, hogy a lelkesedés ne bi­zonyuljon szalmalángnak és a szép kezdetet derék eredmények kövessék. Hangulat emelkedett, erély, elhatározottság nagy. Ha így marad, szép sikerekre számíthatunk. Felemlítem, hogy tegnap egész éjjel esett, s így reggelre a lobogók elázottan lógtak a házakról. A nap azonban mindjárt reggel áttört a fellegeken és a közönség szép időben kezdett sereg­leni a redut felé, melynek kapuját lombfüzérek, drapé­riák, czímerek díszítették. Magáról az épületről óriási lobogók lengtek, míg a lépcsőházat bokrokkal lugassá változtatták. A termet, hol a gyűlés tartatott, szintén zászlókkal, nemzeti színű drapériával, lombfüzérekkel díszítették, a karzat széleit piros szegélyű fehér lepel borította. A karzatot a gyűlés lefolyása alatt díszes hölgykö­zönség foglalta el. Pótlásul megemlítem még, hogy a közgyűlésre az esti lapban említetteken kívül üdvözlő táviratok érkeztek: Gerlóczy Károlytól, a magyar iskola­ egye­sület elnökétől, az aradi hadastyán-egylettől, a temes­­kubini magyar társaságtól, a körmöczi magyar egye­sülettől, a Brassó czímű lap szerkesztőjétől, a nagy­­kanizsai magyar irodalmi társaságtól. Bausznern Guidó szász képviselő üdvözlő távirata így hangzik: Fájdalom, személyesen nem vehetek részt a Kolozsvár városában való mai hazafius ünnepélyben, de szellemileg ott vagyok és ott leszek kezdettől vé­gig a legbensőbb érdeklődés teljes melegségével. Ké­rem, méltóztassék legszívélyesebb üdvözletemet nyil­vánítani az Erdélyi magyar közművelődési egylet tisztelt közgyűlésének. Éljen az egylet, vivat, florent et crescat! Az összes táviratok élénk éljenzéssel fogadtat­talak, de legkiválóbb lelkesedést keltett Gerlóczy és Bausznern távirata. Délután két órakor a lövölde termében lakoma volt, melyen körülbelül kétszázan vettek részt. Együtt láttuk ismét nagyobbára ugyanazokat, kik a közgyű­lésen is jelen voltak. Az első pohárköszöntőt Beth­len Gábor gróf mondotta a királyra és családjára, mit közönség lelkes éljenzés között állva hallgatott végig. Szász Béla egyetemi tanár Bethlen Gábort és Kun Kocsárdot éltette. Eltes Károly apátplébános hosszas beszédben Haller Károly polgármestert köszöntötte föl, méltá­nyolva érdemeit a közművelődési egyesület körül, melynek eddig ideiglenes elnöke volt. Groesz Gusztáv egyetemi tanár az alelnökökre ürite poharát, kik a kulturegyleti hadsereget békés hódításra vezetik. Szász Gerő református esperes Sándor József titkárra mondott áldomást. Sándor kényezve hallgatta végig a szép beszédet, meghatottsága fokozódott, mikor Haller Károly a közönség tapsai és éljenei között két emléktárgyat, egy ezüstserleget és egy gyémánt gyűrűt adott neki barátai nevében. Heller Károly ezután arra buzdította a tago­kat, hogy mindig a legnagyobb egyetértéssel dolgoz­zanak a szent szél érdekében, mert csak így lehet el­érni szép eredményeket. Deáky Albert ügyvéd elmés beszédben megemlékezik a nagy szolgálatokról, me­lyeket a sajtó tett és tesz a közművelődési egyesület­nek. Bízik az egyesület diadalában, mert a sajtó, ez a valódi nagyhatalom, velünk van. Élteti a magyar hír­lapirodalmat. A sajtó nevében a megemlékezést a fő­városi hírlapirod­alom nevében lapunk képviselője, Szokolay Kornél köszöni meg. A fővárosi sajtó, úgy­mond, nem elégszik meg azzal, a­mit eddig tett a ma­gyarság ügyének. Folytonosan fáradhatatlanul fog küzdeni a szent szélért, hogy Magyarország valóban magyar legyen. Poharát azért üríti, hogy az erdélyi közművelődési egyesület székhelye, Kolozsvár, minél előbb odafejlődjék, hogy Magyarország testvérfővá­rosa lehessen Budapest mellett. Takács Lajos, mint Budapest főváros törvényhatóságának tagja, Ko­lozsvár lakosságát élteti. Szász Béla Kossuth La­josért emel poharat. Moldován Gergely a nemzetisé­gek jó egyetértésére köszönt. A lakoma d. u. 5 óra felé ért véget. Ebéd közben Haller Károly fölolvasta Zichy Géza gróf levelét, melyben ígéri, hogy hangverse­nyezni fog a kultúregylet javára, még ha minden hangverseny után párbajoznia kell is. Vendégeink részint ma este, részint holnap reggel utaznak el. Azzal a benyomással hagyják el városunkat, hogy az ünnepély külsőségei minden készülődés daczára gyön­gén sikerültek ugyan, de az alakuló gyűlés méltó volt az ügy fontosságához. Pótlólag még felemlítem, hogy a díszelőadás tegnap este igen szépen sikerült. A színház zsúfolásig megtelt. Kívülről színes transz­­parent mutatta a nemzet czímerét. A házról zászlók lengtek alá. A nézőtér zöld lombokkal, fehér, vörös rózsák­kal, czimerekkel és zászlókkal volt gazdagon díszítve. Mindenekelőtt Medgyasszay Evelin szavalta el Szász Károly hosszú prologját, ezután a zenekar eljátszotta Bertha Sándor Egyesült erővel czimü kulturegyleti indulóját.­ Az induló eljátszása után előadták Szigligetinek Árpád és Álmos czímű regé­nyes színművét. Álmos és Árpád hazafias mondásait a közönség mindig kitörő lelkesedéssel, tapsviharral fogadta. Az előadás után ismerkedő estélyt kellett volna tartani, de azt szétverte a szakadozó zápor. A köz­gyűlésen Burián István moszkvai osztrák-magyar konzul is jelen volt. Kolozsvár, aug. 31. Kossuth Lajos kiválóan sikerült arczképe, melyet S­i­k­ó Miklós arczképfestő festett, ma a Helly-ház földszinti nagytermében a kultur-egylet javára ki volt állítva. A festő e képet a az írók és művészek kirándulása alkalmával a Kos­suth által adott fénykép után festette. A képet nagy közönség látogatta. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: szeptember 1. Naptár: Kedd, szeptember 1. Róm. kath.: Egyed apát. — Prot.: Egyed. — Görög-orosz: (augusztus 20.) Sámuel próféta. — Zsidó: (elül. 21.) Rózel. — Nap kel 5 óra 20 perez, nyugszik 6 óra 38 perez. — Hold kel 10 óra 16 perez este, nyugszik délben. Pénzügyminiszter fogad délután 3-4. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter fogad d. u. 3—4 órakor. Horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2. Országos kiállítása Városligetben délelőtt 8—délután 6 óráig. Belépti díj 50 kr. Tenyész- és hízott sertéskiállítás megnyitása délelőtt 9 órakor Kőbányán. Tenyész szarvasmarhakiállítása dé­li 12 órakor az állatkiállítás területén. A budapesti borbély, fodrász és paróka­ké­s­z­­­t­ő társulat ülése este 8 órakor. Nemzetközi képkiállítás (II. sorozat) a műcsarnokban (Andrássy-út 69. sz.) délelőtt 9—délután 6. Belépti dij 50 kr. Indiai kiállítás az iparművészeti múzeum­ban délelőtt 9—délután 4. Belépti dij 20 kr. Honi iparművészeti vállalat csarnoka (Andrássy-út 28. sz.) megtekinthető egész nap. Miss C­o­r­a állatszeliditőnő mutatványai az ál­latkertien délután 4—7-ig. Belépti dij a rendes 30 kr. Ü­v­egf­estészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—u­./1 óra között. Magyar iparművészeti múzeum napon­ként, péntek kivételével, d. e. 9 -d. u. 4 óráig ingyen megtekinthető. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— d.u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva d. e. 9—d. u. 1, délután 3—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton a. e. 7— 12 és d. u. 2—7. Az egyetemi könyvtár idegenek számára hétköznapokon d. e. 9—12 óra közt. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint; a szigeten katona és czigányzene. Svábhegyre lóvonato­s fogaskerekű vasút, összeköttetés. Indulás a Károly-kaszárnyától «­. óránkinti a Városmajortól r. 6—10-ig V. óránkint, d. u. 3-ig óráig, azontúl esti 10-ig ismét félóránkint. — A királyné ő Felsége ma este 7 óra 22 percz­­kor Penzingből, kis kísérettel Ischlbe utazott. A fel­séges asszony és Mária Valéria főherczegnő szeptem­ber elején időznek Ischlben és azután néhány napi tartózkodásra Stájerországba, Radmerbe utaznak. A királyné Mária Valéria főherczegnővel szept. 17-én érkezik meg Budapestre. Rudolf trónörökös, ki a jövő hó 11-én Görgény-Szt-Imrébe utazik vadászatra, 17-re szintén Budapestre jön, hogy mint a kiállítás védnöke, fogadja a királynét. A király szeptember vé­géig fog Budapesten és Gödöllőn tartózkodni. — Szentgyörgyi Imre, igazságügyminiszteri ál­lamtitkár, ünnep- és vasárnapok kivételével naponként délután 1 órától 2-ig fogad az igazságügyminiszté­­rium hivatalos helyiségeiben. — Száz forintot vettünk az Erdélyi Közműve­lődési Egyesület javára, mint Z­s­i­s­k­a J­u­l­i­a ur­­hölgy, nyíregyházai lakos alapítványát. A hazafias adományért köszönetünket kifejezve, tudatjuk, hogy az összeget Kolozsvárra küldöttük. — Nyugalomba helyezés. Matlekovits Ig­­nácz, Matlekovits Sándor államtitkár atyja, vizsgáló­bíró a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél, kérvényt adott be nyugdíjaztatása iránt. Kívánságát, mint hír­lik, az érdemes bírónak több mint 40 évi államszol­gálata után teljesíteni fogják.­­ A Podmaniczky-jubileumot kedélyes lakoma fejezte be ma d. u. 3 órakor a margitszigeti alsó ven­déglő nagytermében. A patkóalakban felállított há­rom hosszú asztal körül mintegy százhuszan ültek. Az opera tagjai csaknem teljes számmal képviselve voltak. Ott láttuk a hölgyek közül Maleczkyné, Sax­­lehner Emma, Szigetiné, Ábrányiné, Jósikáné asszo­nyokat, továbbá Rotter Gizella, Kordin Mariska, Stoll Gizella, Doppler Ilka, Komáromy Mariska kis­asszonyokat s még több fiatal hölgyet, kik az ének­es tánczkart képviselték. Az asztalfőn a jubiláló in­tendáns mellett ült Beniczky Ferencz államtitkár, Török János főkapitány, Országh Sándor, orsz. kép­viselő, Ybl Miklós, Erkel Ferencz, Erkel Sándor, K. Jósika Kálmán és Paulay Ede, a nemzeti színház igazgatója, ki a drámát ezúttal egymaga képviselte. A lakoma pontban 3 órakor kezdődött s ámbár czi­gányzene nem volt, a hangulat mégis úgy neki lelkese­dett, hogy öt óra felé kicsi híján csaknem tánczra perdült az egész társaság Campilli főballetmester ve­zetése alatt. Hajós Zsigmond énekelte a pardon, mondta az első toasztot, hagyományos szokás szerint ő Felségére ürítve poharat, mint »Európa leglovagia­­sabb és legműszeretőbb fejedelmére«, a­kinek Buda­pest főváros a ma­gar operaház remek épületét kö­szönheti. E megnyitó toasztot — mint szék­ére be­szélték — tulajdonképpen Erkel Sándornak kellett volna elmondani, de az operaszínház jeles karmestere és nagy hallgatója a legutolsó perczben visszariadt a nehéz feladattól s papirszelet alakjában kérvényt dobott át az asztalon Hajós Zsigmondnak, melyben a beszélés dicsőségét ünnepélyesen a bátrabb nyelvű tenoristára ruházta. Hajós, ő Felsége éltetése után, az opera­színház intendánsát köszöntötte fel a dalmű személy­zete nevében. B. Podmaniczky Frigyes meghatottan válaszolt s hosszabb toasztjában bő dicséretet juttat­ván az opera és dráma tagjainak, végül Paulayra és Erkel Sándorra ürítette poharát, mint ama kitűnő munkatársakra, kik a munkát mindig megosztották vele, de a dicsőséget sokszor egészen átengedték neki. Szép volt az a toaszt, a­mit az intendáns a magyar dalmű megteremtőjére, az agg Erkel Ferenczre mondott, ki megérte azt a ritka dicsőséget, hogy egyik legremekebb dalművét, a Hunyady Lászlót, 250-szer vezényelhette negyven egy­nehány esztendő alatt, a­nélkül, hogy a közönség tetszését e hosszú idő alatt, mely annyi európai hírű zeneszerző művét homályo­­sította el, hanyatlani látta volna. S megható volt, mi­kor az agg Erkel e felköszöntő után fölemelkedett helyéről és remegő hangon igy szólott: »Szeret­tem anyámat és hazámat... ennek mé­l­­tóztassa­nak tulaj­donitani, hogy meg­írtam, a mit írtam...« Tovább nem szól­hatott, mert a könyök megakasztották beszédét. Az egész társaság fölállott és a nagy zeneköltő­­höz sietett kocczintani vele. Sokan a hölgyek közül sírva fakadtak. A toasztok hosszú sorából kiemeljük még a K­á­­­d­y Gyula főrendezőét, ki Tisza Kálmán­ra ürítette poharát s a Paulayét, ki az opera nemzeti irányban való haladását kívánván, kollegiális jóindulattal igazgató társát Erkel Sándort köszön­tötte föl. Stesser, belügyminiszteri osztálytaná­csos, az operaszínház hölgytagjait éltette ékes toaszt­­ban, mely rávallott a 70-es évek kedvelt báli tudósí­tójára. Mondtak még felköszöntőket Yblre, Beniczky államtitkárra, Török főkapitányra (kit Hajós a rend­őrség »tisztító csillagának« nevezett) a távollevő Ri­­báry József min. tanácsosra, Káldyra stb. stb. Az ünnepelt intendáns végül örömmel hozta köztudomás­ra, hogy a távollevő Turolla, Bartolucci és Reich kisasszonyok szintén küldtek üdvözlő táviratokat s ezzel a jó kedv általános kitörései közepette véget ért a lakoma s a vig társaság az intendáns vezetése alatt 6 órakor hajóra szállott és Budapestre vissza­tért. (A társaságot vivő gőzhajó a bombatéri kikötő előtt összeütődött a Fecskével, de az ijedtségen kívül egyéb baj nem történt.)­­ Nagy tűzvész dühöngött, mint a Zala Írja, e hó 20-án Szepezden. A tűz egy pajtában keletkezett, rövid idő alatt azonban oly gyorsan terjedt a nagy szélben, hogy 22 ház égett le, sok gabona, takarmány és bútor pusztult el. Az oltásnál különösen két fiatal ember tüntette ki magát. Egy magas pajtatetőre másztak fel az először kigyuladt ház szomszédságában. Ez volt a legkritikusabb pont. Ha azt a pajtát meg­menthetik, úgy megmentik vele a fél falut. A két fia­tal ember kitéve magukat a csaknem bizonyos élet­veszélynek, macskaügyességgel futott a síkos nádte­tőn, hol jobbra, hol balra, hol le, hol föl, majd egy­más kezébe, majd lábába kapaszkodva, kezeikkel pas­­kolva a lángokat, melyek vagy harminc­szor belekap­tak a tetőbe. Egyszer pláne az egyik úgy vetette magát az égő helyre egész testével, mivel másként nem tudta eloltani a lángot. Nemes igyekezetük és vakmerő fáradozásuk azonban sikertelen maradt. A két fiatal­ember egyike Győrffy Endre Köves-Kállá­­ról, a másik Géri Zsigmond Kővágó-Eőrsről. — Ludassy Gans Mór osztálytanácsos szomba­ton este Reichenauban szívszélhüdés következtében hirtelen meghalt. 56 éves volt, Komáromban szü­letett. Már mint fiatal­ember került Bécsbe, hol public­isztikai működését a Morgenpost szerkesztő­ségében kezdte meg. A hatvanas években több iro­dalmi lapot adott ki, később Apponyi gróf és Sennyey báró támogatásával megindította nagy politikai lap­ját, Die Debatte, mely nagy befolyásra tett szert a kiegyezés után azonban megszűnt. Később a Tagespresse czimű lapot alapította és a német­­franczia háború alatt németellenes politikát kö­vetett. Mikor Andrássy miniszterelnök lett, Gans Mórt nemesi rangra emelte és egyúttal osztály­­tanácsos lett a magyar belügyminisztériumban. Ké­sőbb a bécsi külügyi hivatal sajtóirodájába lépett, hol mint magyar és német public­ista egyaránt kiváló tevékenységet fejtett ki. Gans mint regényíró is nagy sikert aratott. Regényei nagy elterjedtségnek és ked­vel­tségnek örvendtek. Nőt és két fiút hagy hátra, kik közül az idősebbik dr. Gans szép sikerrel működik az irodalomban. Ennek öcscse, jelenleg mint egy éves önkénytes részt vesz a pilseni hadgyakorlatokban. — Szászy István a sikkasztó barsmegyei pénz­tárnok, mint tudva van, Bécsben öngyilkos lett. Most Bécs város hatósága átiratilag felhívta a barsmegyei törvényhatóságot, hogy tekintettel a holttá nyilvání­tás eljárásának hosszadalmasságára, a a személyazo­nosság beigazolására a holttest kiásatását szorgal­mazza. Az alispáni hivatal vezetésével megbízott megyei főjegyző az öngyilkos hagyatéka terhére a személyazonosság beigazolására dr. Lányi Benedek járásorvost, Vincze Gyula tiszti ügyészt és a csa­lád egy tagját szándékozik kiküldeni. — Magyar királyi államvasutak. Szept. hó 6-án a m. kir. államvasutak városi menetjegy-irodája által Budapestről (személypályaudvar) Ruttkán át Tátra­­füredre, illetőleg Poprádfelkára társas kirándulás fog különvonattal rendeztetni. A visszautazás 14 na­pon belül Kassán át közlekedő bármely személy­szál­lító vonattal — gyorsvonat kivételével — is történ­hetik. — Osztrák-magyar államvasuttársaság. F. évi szeptember hó 5 én két menetek rendeztetnek a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság valamennyi vona­láról Bécsbe (osztr. államvaspálya) és Budapestre, igen mérsékelt menetdijak mellett. Az említett napon Budapestről Bécsig (osztr. állam­vaspálya) és meg­fordított irányban egy-egy külön vonat közlekedik, nagyon leszállított menetdijak mellett. A menettérti jegyek 10 napi érvényességi tartammal bírnak. A kü­lön vonat elindulása Budapestről 8 óra 45 percz este, Bécsből 10 óra 40 percz este. Visszautazásra, a futár­vonatok kivételével, bármely menetrendszerű vonat használható. Visszamenetkor az utazást tetszés sze­rint, bármely állomáson a tértij­egyek érvényességi tartamán belül egyszer félbe lehet szakítani, mi mel­lett az utas, mihelyt a vona­­t elhagyja, azonnal az állomási főnöknél tartozik bemutatni jegyét, hogy az az utazás félbeszakítását a jegyen előjegyezhesse. — Leányrablás. Nagy-Becskereken egy Milanov Jócza nevű legény szerelmes volt Vlah Steva odavaló lakos 17 éves Juliskájába, ki azonban nem viszonozta szerelmét. A legény ezért elhatározta, hogy elrabolja a leányt. Tervét végre is hajtotta, és midőn e hó 27-én este a leány vízért ment, több legény segítségével megragadta, kocsiba ültette és ócskára hajtatott, ott azonban az egész társaságot elfogták. — A mainzi kettősgyilkosság. Említettük már, hogy Mainzban rejtélyes módon gyilkoltatok meg Wothe czipész neje és hogy ugyanott a Rajnából egy megcsonkított férfi holttestet fogtak ki. Most e hó 28-i kelettel még a következő részleteket írják: A két holttest felbonczolása után némileg megerősítést nyert az a feltevés, hogy a Rajnából kifogott holttest azonos az eltűnt Wothe czipészszel. Mindkét holttest gyomrában ugyanis egyforma ételmaradékokat találtak. Ebből azt következtetik, hogy mindkét meggyilkolt, kevéssel a gyilkosság elkövetése előtt, együtt étkezett Wothe asszonynyal. A meggyilkolt férfi hiányzó test­részei még nem találtattak meg. 28—30 éves lehetett, testén a bőr vakító fehérségű. A tüdőben szénport vettek észre. A szoba, melyben a kettősgyilkosság történt, borzasztó pusztítás nyomait mutatta. A padló tele volt vérrel, a falak vércseppekkel. Találtak véres czipészszerszámokat és egy vérrel telt edényt. Ebbe fogták fel a gyilkosok a vért, midőn a férfit szétdara­bolták. Wothe asszony halva feküdt ágyában; való­színű, hogy az ágyban gyilkolták meg és pedig nem egyidejűleg férjével. Különös, hogy Wothe ruhái hiányzanak, mi némileg megingatja azt a feltevést, hogy ő a meggyilkolt. Lehet azonban, hogy ruháiba csomagolták a hiányzó testrészeket és úgy vitték azo­kat el. A házban lakók azon az éjjelen, a­mikor a gyilkosság történt, hallottak ugyan segélykiál­tásokat, de azokra súlyt nem fektettek, mert a házaspár folytonosan czivakodott. Mások azt állítják, hogy Herbst czipész hajnalban 1/23 órakor érkezett haza. Lakásán, mely nem ugyanabban a házban van, a­hol Wothe lakott, hanem a szomszédos épületben, véres ruhákat találtak, melyekről kitűnt, hogy az ő tulajdonát képezték. Herbst, ki júniusban szabadult ki a marienschlossi fegyházból, hol tíz évet töltött betörés miatt, tagadja bűnösségét, de rendkívül izga­tott. Kiderült róla az is, hogy mészáros volt, s e kö­rülmény annyiban bir fontossággal, mert a Rajnában talált férfi holttestét gyakorlott kéz darabolhatta szét. — Gyilkos anya. A nagykanizsai gőzmalom mellett e hó 28-án virradóra egy körülbelül 4 évesnek látszó figyermek holttestét találták meggyilkolva. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy a gyermek anyja Deli Erzsébet hajadon cseléd, ki gyermeké­nek megölése után a kukoriczában bujdosott, de ráta­láltak és elfogták. Töredelmes vallomást tett, s mint mondá, azért ölte meg gyermekét, mert férjhez akart menni. — Hamis tízforintosok vannak ismét forgalom­ban Félegyházán, melyek megegyeznek azokkal a hamisítványokkal, melyeket nemrég bizonyos Sze­­leczki nevű szt.-lászlói lakosnál találtak. Ez alkalom­mal Ónodi Károly korcsmárost és sertéskereskedőt fonták be ilynemű hamisítványokkal. Ocskó János félegyházi lakos f. hó 26-án három drb. hamis tízessel fizetett Ónodinak. Ónodi, midőn meggyőződött arról, hogy a kapott tízesek hamisítottak, még aznap este 6 órakor jelentést tett a rendőrbiztosnak, ki azonban nem eszközölte azonnal a gyanúsított Ocskó elfoga­­tását, s csak másnap, mikor Ónodi a rendőrségen is jelentést tett, fogatott el, a­mikor nála a megmotozás alkalmával természetesen már egyetlen hamisítvány sem találtatott. A gyanúsított egyént a hivatalos elő­ny­omozás megejtése után átkisérték a járásbírósághoz. — Párbaj. Hentaller Lajos, az írói kör igazga­tója és Kiss Pista, a népszínház tagja közt becsület­beli ügy merült föl, mely augusztus 28-án egy vívó­teremben lovagiás után elintéztetett. Hentaller segé­dei Szohner Antal és Várady Antal, Kiss Pistáéi pe­dig Verő György és Gerő Károly voltak. — Vasúti személyforgalom. A magyar állam­vasutak vonatain tegnap 5299 személy érkezett a fővárosba, elutazott 2641, az osztrák-magyar állam­­vasuton érkezett 3085, elutazott 2358 utas, a déli vaspályán érkeztek 873-an, elutaztak 532-en. Össze­sen érkeztek 9257-en, elutaztak 5531-en. — Sztrájk van készülőben Gráczban a kőműves- és ácssegédek között. Tíz órai munkaidőt követelnek és elhatározták, hogy ha e követelésük nem teljesít­­tetik, abbahagyják a munkát. — Kirabolt színésznő. Welter Heléna bécsi színésznő lakását, a lipótvárosi Czerningasse 7. sz. ház negyedik emeletén, tegnap délután kirabolták. A betörők 700 frt készpénzt és 2000 frt értékű ék­szert vittek magukkal. — Egy sikkasztó elfogatása. Bécsben szomba­ton délután a Kertnerstrassén Blazsek István, a ma­gyar államvasutaknál alkalmazott kalauz, felismerte Jordán Bélát, ki a magyar államvasutak újvidéki ál­lomásán volt alkalmazva és 1300 frt elsikkasztása után megszökött. Blazsek elfogatta a sikkasztót, ki azzal védekezett, hogy a fentebb említett összeget el­lopták a pénztárból, midőn azt egy alkalommal nyit­va felejtette. A lopásról nem tett jelentést, és mikor a pénztárvizsgálat ideje közeledet, a hiány leplezése végett, számlákat hamisított. Ez még a télen történt és február végén, a feletti bánatában, hogy a hiány­zó összeget pótolni nem tudja, elszökött Újvidékről. Törökországban, Romániában kóborolt, július hó óta lakik Bécsben álnevek alatt, és utóbbi időben már koldulásból élt. Átadták a törvényszéknek. — Olivier Pain. A nemzetközi béké­­s választott bírósági társulatnak párisi bizottsága Olivier Pain ügyében határozatot hozott. Azon óhajt jelenté ki határozatában, hogy fele részben franczia s fele rész­ben angol polgárokból bizottság alakuljon, mely ez ügyben a valót kinyomozza. Meglepő, hogy a bizott­ság egy szóval sem kárhoztatja Rochefort izgatásait. Helyi hírek. — Tortúra a rendőrségnél. Ily czim alatt kö­zölte a Magyar Híradó cz. kőnyomatos tudósító, hogy a VI. ker. kapitányságnál egy Wellinger nevű bor­bélyt minden ok nélkül a legborzasztóbb módon meg­­kínoztak. A főkapitány megvizsgáltatta ez ügyet s arra a következő jelentést közli a lapokkal: Wellinger János fodrász, f. hó 27-én este, 9 óra után az Alkotmány-utczában saját előadása sze­rint tiz-tizenkét tót napszámos elől, kik előtte gyanú­saknak látszottak, menekülni akarván, elesett és eköz­ben térdén és állán magát megütötte. A tót napszá­mosok őt a földhöz nyomták, de hogy ütötték-e, nem tudja, óráját azonban nem vették el. E miatt Wellin­ger az arra menő 90. számú lovasrendőrt felszólította, hogy üldözze meg támadóit, ez azonban egy marha­­szállítmányt kisért a Margithídhoz és egy hivatalos kiküldetésben lévén, őt egy más rendőrhöz utasította. Erre Wellinger, saját vallomása szerint, azt kiáltotta utána: »Nyomorult gyáva, gyalázat, hogy ilyen ember van a rendőrségnél. Mutassa a számot, majd feljelen­tem.« E szavakra a lovasrendőr visszatért és a részeg és garázdálkodó Wellingert a 618. számú gya­logrendőr őrizetére bízta, maga pedig a mar­hákat a hídig kísérte, honnan visszatérve át­vette Wellingert és a VI. kerületi kapitányság­hoz kísérte be. Itt­ az őrszobán rövid kihallgatás után, Wellinger állítása szerint azért, mert nem akarta megígérni, hogy hallgatni fog arról, hogy két rendőr megtagadta megtámadóit üldözni, tényleg pe­dig azért, mert részeg állapotban a rendőrt szidal­mazta s közbotrányt idézett elő, elzárták. További vallomásában maga Wellinger is beismeri, hogy mi­előtt elzárták, a rendőrök több ízben figyelmeztették, hogy ha csendesen viseli magát, haza bocsátják, de ő daczosan és kihívólag folyton azt hangoztatta, hogy csak zárjanak be, én mindnyájukat fel fogom jelen­teni. Wellinger ittas állapotban lévén, a börtönben oly éktelen kiabálást és dörömbölést vitt véghez, hogy miután egy fél óráig tűrték a zajt, nehogy az egész utcza éjjeli nyugalmát borzasztó kiabálásával hábo­rítsa és nehogy magát összetörje, bilincset akartak rátenni; ekkor ellenszegült, az őrparancsnok kezét összekarmolta, egy rendőr ujját megharapta, de végre nagy küzdelem után sikerült a bilincset ke­zére tenni, de ekkor meg lábaival dörömbölt, az ajtót ütötte s oly botrányos lármát csapott, hogy lábait is meg kellett kötözni. Wellinger még ekkor is őrültséggel határos féktelenséggel térdével verte az ajtót, annyira, hogy a vele együtt bezárt bér­kocsis veréssel fenyegette, ha aludni nem hagyja. Reggel kihallgatta­­tván, kijelentette, hogy a rendőrök ellen ott panaszt nem tesz, hanem másutt fog magá­nak igazságot keresni. A kihallgatás befejezte után, tekintettel büntetlen előéletére, botrányos részegség által elkövetett kihágás miatt 2­árt pénzbüntetésre ítéltetett és ebben meg is nyugodott. Másnap elment dr. Apatitzky rendőrorvoshoz és orvosi látleletet kért. Apatitzky panaszával a VI. ker. kapitánysághoz utasította, s figyelmeztette, hogy ott azonnal vesznek fel vele jegyzőkönyvet. Wellinger azonban azt mondta, hogy oda nem megy, és tényleg sem a két­ kapi­tányságnál, sem pedig a főkapitányságnál panaszt nem emelt. Ez a tényállás, melyből kitűnik, hogy az állítólagos botrányból csak annyi az igaz, hogy egy részeg, botrányt okozott ember bekisértet­­vén, a rendőrségnél kihívó és sértő viseletet tanúsított és ezért letartóztatták. A börtönben őrjöngéssel hatá­ros zajt ütött és kézzel-lábbal dörömbölt az ajtón, és mert a csitítás rajta nem fogott, előbb kezeit, azután lábait kötözték meg. A rendőrök annyiban jártak el helytelenül, a­mennyiben a részeg borbélyt megkötöz­ték, a­nélkül, hogy erről előbb a felügyeletet gyakorló biztosnak jelentést tettek volna. A biztos egyebekben teljesen megerősíti a rendőrök vallomását. A rend­őrök e szabálytalanság miatt a főkapitány által fe­gyelmi eljárás alá vonattak, így szól a hivatalos jelentés, melyből azt a be­nyomást nyerjük, hogy a dolog csakugyan igen bot­rányos. Egy embert megtámad egy csomó munkás, a megtámadott segélyt kér egy arra menő rendőrtől, de ez megtagadja a segélyt, mert marhát kísér. Nagy­szerű állapotok! Hogy a megtámadott ember elveszté türelmét s illetlenül bánt a marhát kisérő, de az em­bert nem védő rendőrrel, ez helytelen dolog, de igen könnyen megérthető. A szegény embert még meg is bilincselik s egész éjjel fogva tartják, — az őt meg­támadó napszámosok pedig békésen elvonulhatnak. Kétségkívül oly igazságszolgáltatás, melyet nem győ­zünk eléggé megcsodálni. — Ráth János öngyilkosságáról, melyet esti lapunk említett, a következőket említhetjük: Ráth János, ki jelenleg 65 éves volt, ismert polgára a fő­városnak, melynek 30 év óta majdnem minden neve­zetes mozgalmában részt vett. Előbb kereskedő volt s virágzó üzlettel birt, melyet azonban 8—10 évvel ezelőtt megrongált egészsége miatt kénytelen volt föladni. Azóta csekély tőkéjének kamataiból, nejével és két kis gyermekével visszavonulva é­s csendes ma­gányában, s minden öröme két serdülő gyermekében összpontosult. 5 hóval ezelőtt költözött át a várba, hol a Disz-tér 11. szám alatti házban kétszobás lakást bérelt. Itt érte az a csapás, hogy fölserdült fia 19 éves korában váratlanul elhalt. A gyengélkedő öreget na­gyon megviselte e szerencsétlenség, s azóta egész viselete megváltozott. Komor, szótalan lett, bús hangulatát igen növelte anyagi zavara, kis tőkéje folytonosan fogyott is, és úgy látszott, mintha va­lami titkos eszmével foglalkoznék, melytől helyzete javulását várja. Csakugyan foglalkozott valamivel. Szenvedélyes lutrizó lett, s a játékba any­­nyira belemerült, hogy a csekély pénzösszeg, mely fölött még rendelkezett, csakhamar elfogyott s a ház­nál a nyomor ütötte fel­ tanyáját. A jólelkü öreg, ki családját polgári jóléthez szoktatta, nem tudta elvi­selni e csapást, s ez adta kezébe a gyilkos fegyvert. Pár nap óta a búskomorság mellett bizonyos nyugta­lanságot észleltek rajta, melynek okát nem tudták megfejteni. Tegnap este látszólag nyugodtan tért aludni, s ma hajnali három órakor irányozta homlo­kának a gyilkos golyót. Neje és leánya a dörrenésre fölébredtek s az öreg ágyához rohantak, hol ez vértől patakzó koponyával élettelenül feküdt. Az előhívott orvos már csak a halált konstatálhatta. A rendőrsé­get korán reggel értesítették az esetről, s csakhamar megjelent a helyszínen Laszner Gusztáv I. ker. kapitány s kihallgatta a házbelieket. Az öngyilkos levelet nem hagyott hátra, s e helyett zsebeiben nagy­­mennyiségű lottószelvényeket találtak, melyek szo­morú magyarázatát adják a végzetes esetnek. A holt­testet átszállították a kerepesi-úti temető halottas­házába. — Miss Corát, a bátor oroszlánidomitónőt, ki­nek merész mutatványai folyton érdeklik úgy a vi­déki, mint a visszaérkezőben lévő fővárosi közönséget, az állatkert igazgatósága további 14 napra szerződ­tette. József főherczeg fiai, kik a napokban a kiállítás megtekintése után egész délutánt töltöttek az állat­kertben, szintén nagy érdeklődéssel nézték a miss előadásait. Eljegyzések és esküvők. N­a­h­a­­­k­ó György Liptó-Szent-Miklóson e hó 26-án vezette oltárhoz Lehoczky Etelka kis­asszonyt, Lehoczky Sándor árvaszéki ülnök leányát. Dr. Torovszky Elek homonnai ügyvéd elje­gyezte Horváth Gizella kisasszonyt, Horváth Imre Andrássy Aladár gróf uradalmi tiszttartójának le­ányát. Halálozások. Krause Valdemár temetése. Krause Valdemár volt fővárosi tűzfelügyelő holttestét ma dél­után 3 órakor temették el a Rókus-kórház hallottas házából általános és nagy részvét mellett. Koszorúkat helyeztek a ravatalra: a főváros tanácsa, a városi, az önkéntes, a gyári, a malmi és hajótűzoltóságok, a Saxlehner-telep tűzoltói, Szczerbovszky Szaniszló h. tűzoltó főparancsnok, az elhunyt özvegye, édes­anyja, a Kern,Pucher, Walzer és Stambach családok, továbbá nagyszámú barátai és tisztelői. A mintegy 40 díszes koszorú egészen beborította a kápolna feketével bevont falait. A gyászoló család fél 3 órakor érkezett a ha­lottas­házba és szívszaggató zokogás között búcsú­zott el az elhunyttól. A lezárt koporsót pontban 3 órakor vitték ki az udvarra, hol K­o­r­b­é­l­y ev. segéd­lelkész megható gyászbeszédet mondott. K­o­n­y­á­r­y Mihály, Zala megye perlaki járásá­nak szolgabirája, 58 éves korában e hó 22-én Perla­kon meghalt. Mint hivatalnok és mint magánember köztiszteletben és szeretetben állott. Holttestét Csák­tornyára vitték és ott temették el. Tr­aj­csik Alajos, a Margitszigeten elhunyt trencsén megyei főmérnök neve lapunkban hibásan volt közölve, a­mit helyreigazítunk. Trajcsik orsz. képviselő, polgármester s 48-diki honvéd volt. Hátra hagyott tekintélyes vagyonát, nővérén kivül, a Gero­­metta-, Gutwill- és Lombardini-családok öröklik. Dr. Hidegh Béla, szabadkai nyug­­városi főorvos, aug. 27-dikén, 51 évében elhunyt. Özv. Butykay Jánosné, szül. Nagy Kata­lin élte 63 évében, Hódmezővásárhelyen elhunyt. Temetése e hó 29-dikén ment végbe nagy részvét mellett. Törley Bálintné, szül.­bajsai Vojnits Mária augusztus hó 29-ikén életének 51-ik évében Budapesten meghalt. Színház és művészet. — A nemzeti színháznál a mai nappal minden szabadságidő lejárt. A betegek is felüdültek, s most már a teljes számmal együtt levő személyzet remélhe­tőleg egész erővel kezdi meg tervszerű működését. — E hó 7-én lép fel P r i e tr e K o r n­é­l­i­a szabadság­­ideje után először Denise-ben; 8-án Grillné Csillag Teréz hosszas betegsége után először Bozóti Mártá­ban; 9-én Nagy Imre másfél havi rekedtség után Hamlet-ben. 13-án adatik elő­ször­­.Antonius és Kleopatra, ezt követi az újdonságok sorában Jókai Fekete gyémánt­ja október 2-án; még ugyanazon hónapban kerül színre Csiky Sötét pont czímű drámája és november közepén Endre és Johanna történeti színmű Rákos­i-tól. További újdonságok Zilah herczeg Clarette-től, Szakítás Dreyfusstól, Martin her­­c­egnő Meilhac-tól, Névtelen levél Cohen-től, Ősz és tavasz Hetényi és Hevesitől, uj betanulással Seigliere kisasszony Augier és Sandeau víg­­játéka, Egy pohár víz Scribetől, Shakespeare

Next