Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-01 / 239. szám
foglalkozik Magyarországgal, a szágnak van szentelve. Ezek eladó küzdenünk, kulturális eszközoskodás nélkül. Végül kijelenti, hogy a jégről lemond, mert attól tart, hogy a szemét ellen irányuló ellenszenv sokakat megbántana tevékenységükben, ha ő ezen álláson megmaradna. Elnök felkéri Barthát, hogy vonja vissza lemondását. Bartha azonban ragaszkodik lemondásához, maga helyett ajánlván Zeyk Józsefet. A közgyűlés a lemondást nem fogadja el. Ezután az egyesület jogtanácsosául megválasztatott Haller Rezső. P. Szathmáry Károly azt indítványozza, hogy az egyesület fektessen nagy súlyt a kisdedóvó intézetek felállítására. A közgyűlés az indítványt a választmányhoz utasította. Orbán Balázs helyénvalónak látja az egyylet czéljainak körvonalazását. Hosszabb beszédében adatokat sorol fel, hol és miben volna helyes a közművelődési egylet működése. Fölemlíti, hogy ötezer székely egy csoportban ma is a görög-keleti vallást követi, s kik ezelőtt jó hazafiak voltak, most a brassói és a balázsfalvi oláh gimnáziumba küldik gyermekeiket, hol — úgymond — szemünk láttára oláhosodnak el. Háromszékben a múlt század végén 900 oláh volt, és most 16 ezer van. Hasonló a helyzet Csik megyében is. Beszéde folyamán hangsúlyozta, hogy az egyesület működjék erélyesen, de minden erőszakoskodás nélkül. Fő törekvésünk — úgymond — az legyen, hogy a nemzetiségi béke megadásával elérhessük czéljainkat. Ezzel a közgyűlés délután egy órakor, zajos éljenzések között véget ért. A mai közgyűlés kárpótolt a tegnapi kellemetlenségekért, lefolyása méltóságteljes és impozáns volt s a fontos nemzeti akczióhoz méltó hangulat uralkodott e közgyűlésen elejétől végig. Az erdélyi közművelődési egyesület végre megalakult, így tehát a munka komolyan megkezdődhetik, mihelyt együtt lesznek a szükséges anyagi eszközök. A megválasztott elnökség, úgy a választmány kellő anyagi és értelmi garanciát nyújt a vállalkozás sikere iránt. Most a nemzeten a sor olyan összegeket szolgáltatni, melyek segítségével a küzdelmet meg lehet indítani a magyarság megvédelmezésére. A mai nap forduló az erdélyi magyarság történetében, óhajtandó azonban, hogy a lelkesedés ne bizonyuljon szalmalángnak és a szép kezdetet derék eredmények kövessék. Hangulat emelkedett, erély, elhatározottság nagy. Ha így marad, szép sikerekre számíthatunk. Felemlítem, hogy tegnap egész éjjel esett, s így reggelre a lobogók elázottan lógtak a házakról. A nap azonban mindjárt reggel áttört a fellegeken és a közönség szép időben kezdett seregleni a redut felé, melynek kapuját lombfüzérek, drapériák, czímerek díszítették. Magáról az épületről óriási lobogók lengtek, míg a lépcsőházat bokrokkal lugassá változtatták. A termet, hol a gyűlés tartatott, szintén zászlókkal, nemzeti színű drapériával, lombfüzérekkel díszítették, a karzat széleit piros szegélyű fehér lepel borította. A karzatot a gyűlés lefolyása alatt díszes hölgyközönség foglalta el. Pótlásul megemlítem még, hogy a közgyűlésre az esti lapban említetteken kívül üdvözlő táviratok érkeztek: Gerlóczy Károlytól, a magyar iskola egyesület elnökétől, az aradi hadastyán-egylettől, a temeskubini magyar társaságtól, a körmöczi magyar egyesülettől, a Brassó czímű lap szerkesztőjétől, a nagykanizsai magyar irodalmi társaságtól. Bausznern Guidó szász képviselő üdvözlő távirata így hangzik: Fájdalom, személyesen nem vehetek részt a Kolozsvár városában való mai hazafius ünnepélyben, de szellemileg ott vagyok és ott leszek kezdettől végig a legbensőbb érdeklődés teljes melegségével. Kérem, méltóztassék legszívélyesebb üdvözletemet nyilvánítani az Erdélyi magyar közművelődési egylet tisztelt közgyűlésének. Éljen az egylet, vivat, florent et crescat! Az összes táviratok élénk éljenzéssel fogadtattalak, de legkiválóbb lelkesedést keltett Gerlóczy és Bausznern távirata. Délután két órakor a lövölde termében lakoma volt, melyen körülbelül kétszázan vettek részt. Együtt láttuk ismét nagyobbára ugyanazokat, kik a közgyűlésen is jelen voltak. Az első pohárköszöntőt Bethlen Gábor gróf mondotta a királyra és családjára, mit közönség lelkes éljenzés között állva hallgatott végig. Szász Béla egyetemi tanár Bethlen Gábort és Kun Kocsárdot éltette. Eltes Károly apátplébános hosszas beszédben Haller Károly polgármestert köszöntötte föl, méltányolva érdemeit a közművelődési egyesület körül, melynek eddig ideiglenes elnöke volt. Groesz Gusztáv egyetemi tanár az alelnökökre ürite poharát, kik a kulturegyleti hadsereget békés hódításra vezetik. Szász Gerő református esperes Sándor József titkárra mondott áldomást. Sándor kényezve hallgatta végig a szép beszédet, meghatottsága fokozódott, mikor Haller Károly a közönség tapsai és éljenei között két emléktárgyat, egy ezüstserleget és egy gyémánt gyűrűt adott neki barátai nevében. Heller Károly ezután arra buzdította a tagokat, hogy mindig a legnagyobb egyetértéssel dolgozzanak a szent szél érdekében, mert csak így lehet elérni szép eredményeket. Deáky Albert ügyvéd elmés beszédben megemlékezik a nagy szolgálatokról, melyeket a sajtó tett és tesz a közművelődési egyesületnek. Bízik az egyesület diadalában, mert a sajtó, ez a valódi nagyhatalom, velünk van. Élteti a magyar hírlapirodalmat. A sajtó nevében a megemlékezést a fővárosi hírlapirodalom nevében lapunk képviselője, Szokolay Kornél köszöni meg. A fővárosi sajtó, úgymond, nem elégszik meg azzal, amit eddig tett a magyarság ügyének. Folytonosan fáradhatatlanul fog küzdeni a szent szélért, hogy Magyarország valóban magyar legyen. Poharát azért üríti, hogy az erdélyi közművelődési egyesület székhelye, Kolozsvár, minél előbb odafejlődjék, hogy Magyarország testvérfővárosa lehessen Budapest mellett. Takács Lajos, mint Budapest főváros törvényhatóságának tagja, Kolozsvár lakosságát élteti. Szász Béla Kossuth Lajosért emel poharat. Moldován Gergely a nemzetiségek jó egyetértésére köszönt. A lakoma d. u. 5 óra felé ért véget. Ebéd közben Haller Károly fölolvasta Zichy Géza gróf levelét, melyben ígéri, hogy hangversenyezni fog a kultúregylet javára, még ha minden hangverseny után párbajoznia kell is. Vendégeink részint ma este, részint holnap reggel utaznak el. Azzal a benyomással hagyják el városunkat, hogy az ünnepély külsőségei minden készülődés daczára gyöngén sikerültek ugyan, de az alakuló gyűlés méltó volt az ügy fontosságához. Pótlólag még felemlítem, hogy a díszelőadás tegnap este igen szépen sikerült. A színház zsúfolásig megtelt. Kívülről színes transzparent mutatta a nemzet czímerét. A házról zászlók lengtek alá. A nézőtér zöld lombokkal, fehér, vörös rózsákkal, czimerekkel és zászlókkal volt gazdagon díszítve. Mindenekelőtt Medgyasszay Evelin szavalta el Szász Károly hosszú prologját, ezután a zenekar eljátszotta Bertha Sándor Egyesült erővel czimü kulturegyleti indulóját. Az induló eljátszása után előadták Szigligetinek Árpád és Álmos czímű regényes színművét. Álmos és Árpád hazafias mondásait a közönség mindig kitörő lelkesedéssel, tapsviharral fogadta. Az előadás után ismerkedő estélyt kellett volna tartani, de azt szétverte a szakadozó zápor. A közgyűlésen Burián István moszkvai osztrák-magyar konzul is jelen volt. Kolozsvár, aug. 31. Kossuth Lajos kiválóan sikerült arczképe, melyet Sikó Miklós arczképfestő festett, ma a Helly-ház földszinti nagytermében a kultur-egylet javára ki volt állítva. A festő e képet a az írók és művészek kirándulása alkalmával a Kossuth által adott fénykép után festette. A képet nagy közönség látogatta. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: szeptember 1. Naptár: Kedd, szeptember 1. Róm. kath.: Egyed apát. — Prot.: Egyed. — Görög-orosz: (augusztus 20.) Sámuel próféta. — Zsidó: (elül. 21.) Rózel. — Nap kel 5 óra 20 perez, nyugszik 6 óra 38 perez. — Hold kel 10 óra 16 perez este, nyugszik délben. Pénzügyminiszter fogad délután 3-4. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 3—4 órakor. Horvát miniszter fogad d. e. 10—d. u. 2. Országos kiállítása Városligetben délelőtt 8—délután 6 óráig. Belépti díj 50 kr. Tenyész- és hízott sertéskiállítás megnyitása délelőtt 9 órakor Kőbányán. Tenyész szarvasmarhakiállítása déli 12 órakor az állatkiállítás területén. A budapesti borbély, fodrász és parókakésztő társulat ülése este 8 órakor. Nemzetközi képkiállítás (II. sorozat) a műcsarnokban (Andrássy-út 69. sz.) délelőtt 9—délután 6. Belépti dij 50 kr. Indiai kiállítás az iparművészeti múzeumban délelőtt 9—délután 4. Belépti dij 20 kr. Honi iparművészeti vállalat csarnoka (Andrássy-út 28. sz.) megtekinthető egész nap. Miss Cora állatszeliditőnő mutatványai az állatkertien délután 4—7-ig. Belépti dij a rendes 30 kr. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. A Vöröskereszt Erzsébet-kórház (Budán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—u./1 óra között. Magyar iparművészeti múzeum naponként, péntek kivételével, d. e. 9 -d. u. 4 óráig ingyen megtekinthető. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— d.u. 1. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva d. e. 9—d. u. 1, délután 3—5. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton a. e. 7— 12 és d. u. 2—7. Az egyetemi könyvtár idegenek számára hétköznapokon d. e. 9—12 óra közt. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul félóránkint; a szigeten katona és czigányzene. Svábhegyre lóvonatos fogaskerekű vasút, összeköttetés. Indulás a Károly-kaszárnyától «. óránkinti a Városmajortól r. 6—10-ig V. óránkint, d. u. 3-ig óráig, azontúl esti 10-ig ismét félóránkint. — A királyné ő Felsége ma este 7 óra 22 perczkor Penzingből, kis kísérettel Ischlbe utazott. A felséges asszony és Mária Valéria főherczegnő szeptember elején időznek Ischlben és azután néhány napi tartózkodásra Stájerországba, Radmerbe utaznak. A királyné Mária Valéria főherczegnővel szept. 17-én érkezik meg Budapestre. Rudolf trónörökös, ki a jövő hó 11-én Görgény-Szt-Imrébe utazik vadászatra, 17-re szintén Budapestre jön, hogy mint a kiállítás védnöke, fogadja a királynét. A király szeptember végéig fog Budapesten és Gödöllőn tartózkodni. — Szentgyörgyi Imre, igazságügyminiszteri államtitkár, ünnep- és vasárnapok kivételével naponként délután 1 órától 2-ig fogad az igazságügyminisztérium hivatalos helyiségeiben. — Száz forintot vettünk az Erdélyi Közművelődési Egyesület javára, mint Zsiska Julia urhölgy, nyíregyházai lakos alapítványát. A hazafias adományért köszönetünket kifejezve, tudatjuk, hogy az összeget Kolozsvárra küldöttük. — Nyugalomba helyezés. Matlekovits Ignácz, Matlekovits Sándor államtitkár atyja, vizsgálóbíró a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél, kérvényt adott be nyugdíjaztatása iránt. Kívánságát, mint hírlik, az érdemes bírónak több mint 40 évi államszolgálata után teljesíteni fogják. A Podmaniczky-jubileumot kedélyes lakoma fejezte be ma d. u. 3 órakor a margitszigeti alsó vendéglő nagytermében. A patkóalakban felállított három hosszú asztal körül mintegy százhuszan ültek. Az opera tagjai csaknem teljes számmal képviselve voltak. Ott láttuk a hölgyek közül Maleczkyné, Saxlehner Emma, Szigetiné, Ábrányiné, Jósikáné asszonyokat, továbbá Rotter Gizella, Kordin Mariska, Stoll Gizella, Doppler Ilka, Komáromy Mariska kisasszonyokat s még több fiatal hölgyet, kik az énekes tánczkart képviselték. Az asztalfőn a jubiláló intendáns mellett ült Beniczky Ferencz államtitkár, Török János főkapitány, Országh Sándor, orsz. képviselő, Ybl Miklós, Erkel Ferencz, Erkel Sándor, K. Jósika Kálmán és Paulay Ede, a nemzeti színház igazgatója, ki a drámát ezúttal egymaga képviselte. A lakoma pontban 3 órakor kezdődött s ámbár czigányzene nem volt, a hangulat mégis úgy neki lelkesedett, hogy öt óra felé kicsi híján csaknem tánczra perdült az egész társaság Campilli főballetmester vezetése alatt. Hajós Zsigmond énekelte a pardon, mondta az első toasztot, hagyományos szokás szerint ő Felségére ürítve poharat, mint »Európa leglovagiasabb és legműszeretőbb fejedelmére«, akinek Budapest főváros a magar operaház remek épületét köszönheti. E megnyitó toasztot — mint székére beszélték — tulajdonképpen Erkel Sándornak kellett volna elmondani, de az operaszínház jeles karmestere és nagy hallgatója a legutolsó perczben visszariadt a nehéz feladattól s papirszelet alakjában kérvényt dobott át az asztalon Hajós Zsigmondnak, melyben a beszélés dicsőségét ünnepélyesen a bátrabb nyelvű tenoristára ruházta. Hajós, ő Felsége éltetése után, az operaszínház intendánsát köszöntötte fel a dalmű személyzete nevében. B. Podmaniczky Frigyes meghatottan válaszolt s hosszabb toasztjában bő dicséretet juttatván az opera és dráma tagjainak, végül Paulayra és Erkel Sándorra ürítette poharát, mint ama kitűnő munkatársakra, kik a munkát mindig megosztották vele, de a dicsőséget sokszor egészen átengedték neki. Szép volt az a toaszt, amit az intendáns a magyar dalmű megteremtőjére, az agg Erkel Ferenczre mondott, ki megérte azt a ritka dicsőséget, hogy egyik legremekebb dalművét, a Hunyady Lászlót, 250-szer vezényelhette negyven egynehány esztendő alatt, anélkül, hogy a közönség tetszését e hosszú idő alatt, mely annyi európai hírű zeneszerző művét homályosította el, hanyatlani látta volna. S megható volt, mikor az agg Erkel e felköszöntő után fölemelkedett helyéről és remegő hangon igy szólott: »Szerettem anyámat és hazámat... ennek méltóztassanak tulajdonitani, hogy megírtam, a mit írtam...« Tovább nem szólhatott, mert a könyök megakasztották beszédét. Az egész társaság fölállott és a nagy zeneköltőhöz sietett kocczintani vele. Sokan a hölgyek közül sírva fakadtak. A toasztok hosszú sorából kiemeljük még a Kády Gyula főrendezőét, ki Tisza Kálmánra ürítette poharát s a Paulayét, ki az opera nemzeti irányban való haladását kívánván, kollegiális jóindulattal igazgató társát Erkel Sándort köszöntötte föl. Stesser, belügyminiszteri osztálytanácsos, az operaszínház hölgytagjait éltette ékes toasztban, mely rávallott a 70-es évek kedvelt báli tudósítójára. Mondtak még felköszöntőket Yblre, Beniczky államtitkárra, Török főkapitányra (kit Hajós a rendőrség »tisztító csillagának« nevezett) a távollevő Ribáry József min. tanácsosra, Káldyra stb. stb. Az ünnepelt intendáns végül örömmel hozta köztudomásra, hogy a távollevő Turolla, Bartolucci és Reich kisasszonyok szintén küldtek üdvözlő táviratokat s ezzel a jó kedv általános kitörései közepette véget ért a lakoma s a vig társaság az intendáns vezetése alatt 6 órakor hajóra szállott és Budapestre visszatért. (A társaságot vivő gőzhajó a bombatéri kikötő előtt összeütődött a Fecskével, de az ijedtségen kívül egyéb baj nem történt.) Nagy tűzvész dühöngött, mint a Zala Írja, e hó 20-án Szepezden. A tűz egy pajtában keletkezett, rövid idő alatt azonban oly gyorsan terjedt a nagy szélben, hogy 22 ház égett le, sok gabona, takarmány és bútor pusztult el. Az oltásnál különösen két fiatal ember tüntette ki magát. Egy magas pajtatetőre másztak fel az először kigyuladt ház szomszédságában. Ez volt a legkritikusabb pont. Ha azt a pajtát megmenthetik, úgy megmentik vele a fél falut. A két fiatal ember kitéve magukat a csaknem bizonyos életveszélynek, macskaügyességgel futott a síkos nádtetőn, hol jobbra, hol balra, hol le, hol föl, majd egymás kezébe, majd lábába kapaszkodva, kezeikkel paskolva a lángokat, melyek vagy harmincszor belekaptak a tetőbe. Egyszer pláne az egyik úgy vetette magát az égő helyre egész testével, mivel másként nem tudta eloltani a lángot. Nemes igyekezetük és vakmerő fáradozásuk azonban sikertelen maradt. A két fiatalember egyike Győrffy Endre Köves-Kálláról, a másik Géri Zsigmond Kővágó-Eőrsről. — Ludassy Gans Mór osztálytanácsos szombaton este Reichenauban szívszélhüdés következtében hirtelen meghalt. 56 éves volt, Komáromban született. Már mint fiatalember került Bécsbe, hol publicisztikai működését a Morgenpost szerkesztőségében kezdte meg. A hatvanas években több irodalmi lapot adott ki, később Apponyi gróf és Sennyey báró támogatásával megindította nagy politikai lapját, Die Debatte, mely nagy befolyásra tett szert a kiegyezés után azonban megszűnt. Később a Tagespresse czimű lapot alapította és a németfranczia háború alatt németellenes politikát követett. Mikor Andrássy miniszterelnök lett, Gans Mórt nemesi rangra emelte és egyúttal osztálytanácsos lett a magyar belügyminisztériumban. Később a bécsi külügyi hivatal sajtóirodájába lépett, hol mint magyar és német publicista egyaránt kiváló tevékenységet fejtett ki. Gans mint regényíró is nagy sikert aratott. Regényei nagy elterjedtségnek és kedveltségnek örvendtek. Nőt és két fiút hagy hátra, kik közül az idősebbik dr. Gans szép sikerrel működik az irodalomban. Ennek öcscse, jelenleg mint egy éves önkénytes részt vesz a pilseni hadgyakorlatokban. — Szászy István a sikkasztó barsmegyei pénztárnok, mint tudva van, Bécsben öngyilkos lett. Most Bécs város hatósága átiratilag felhívta a barsmegyei törvényhatóságot, hogy tekintettel a holttá nyilvánítás eljárásának hosszadalmasságára, a a személyazonosság beigazolására a holttest kiásatását szorgalmazza. Az alispáni hivatal vezetésével megbízott megyei főjegyző az öngyilkos hagyatéka terhére a személyazonosság beigazolására dr. Lányi Benedek járásorvost, Vincze Gyula tiszti ügyészt és a család egy tagját szándékozik kiküldeni. — Magyar királyi államvasutak. Szept. hó 6-án a m. kir. államvasutak városi menetjegy-irodája által Budapestről (személypályaudvar) Ruttkán át Tátrafüredre, illetőleg Poprádfelkára társas kirándulás fog különvonattal rendeztetni. A visszautazás 14 napon belül Kassán át közlekedő bármely személyszállító vonattal — gyorsvonat kivételével — is történhetik. — Osztrák-magyar államvasuttársaság. F. évi szeptember hó 5 én két menetek rendeztetnek a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság valamennyi vonaláról Bécsbe (osztr. államvaspálya) és Budapestre, igen mérsékelt menetdijak mellett. Az említett napon Budapestről Bécsig (osztr. államvaspálya) és megfordított irányban egy-egy külön vonat közlekedik, nagyon leszállított menetdijak mellett. A menettérti jegyek 10 napi érvényességi tartammal bírnak. A külön vonat elindulása Budapestről 8 óra 45 percz este, Bécsből 10 óra 40 percz este. Visszautazásra, a futárvonatok kivételével, bármely menetrendszerű vonat használható. Visszamenetkor az utazást tetszés szerint, bármely állomáson a tértijegyek érvényességi tartamán belül egyszer félbe lehet szakítani, mi mellett az utas, mihelyt a vonat elhagyja, azonnal az állomási főnöknél tartozik bemutatni jegyét, hogy az az utazás félbeszakítását a jegyen előjegyezhesse. — Leányrablás. Nagy-Becskereken egy Milanov Jócza nevű legény szerelmes volt Vlah Steva odavaló lakos 17 éves Juliskájába, ki azonban nem viszonozta szerelmét. A legény ezért elhatározta, hogy elrabolja a leányt. Tervét végre is hajtotta, és midőn e hó 27-én este a leány vízért ment, több legény segítségével megragadta, kocsiba ültette és ócskára hajtatott, ott azonban az egész társaságot elfogták. — A mainzi kettősgyilkosság. Említettük már, hogy Mainzban rejtélyes módon gyilkoltatok meg Wothe czipész neje és hogy ugyanott a Rajnából egy megcsonkított férfi holttestet fogtak ki. Most e hó 28-i kelettel még a következő részleteket írják: A két holttest felbonczolása után némileg megerősítést nyert az a feltevés, hogy a Rajnából kifogott holttest azonos az eltűnt Wothe czipészszel. Mindkét holttest gyomrában ugyanis egyforma ételmaradékokat találtak. Ebből azt következtetik, hogy mindkét meggyilkolt, kevéssel a gyilkosság elkövetése előtt, együtt étkezett Wothe asszonynyal. A meggyilkolt férfi hiányzó testrészei még nem találtattak meg. 28—30 éves lehetett, testén a bőr vakító fehérségű. A tüdőben szénport vettek észre. A szoba, melyben a kettősgyilkosság történt, borzasztó pusztítás nyomait mutatta. A padló tele volt vérrel, a falak vércseppekkel. Találtak véres czipészszerszámokat és egy vérrel telt edényt. Ebbe fogták fel a gyilkosok a vért, midőn a férfit szétdarabolták. Wothe asszony halva feküdt ágyában; valószínű, hogy az ágyban gyilkolták meg és pedig nem egyidejűleg férjével. Különös, hogy Wothe ruhái hiányzanak, mi némileg megingatja azt a feltevést, hogy ő a meggyilkolt. Lehet azonban, hogy ruháiba csomagolták a hiányzó testrészeket és úgy vitték azokat el. A házban lakók azon az éjjelen, amikor a gyilkosság történt, hallottak ugyan segélykiáltásokat, de azokra súlyt nem fektettek, mert a házaspár folytonosan czivakodott. Mások azt állítják, hogy Herbst czipész hajnalban 1/23 órakor érkezett haza. Lakásán, mely nem ugyanabban a házban van, ahol Wothe lakott, hanem a szomszédos épületben, véres ruhákat találtak, melyekről kitűnt, hogy az ő tulajdonát képezték. Herbst, ki júniusban szabadult ki a marienschlossi fegyházból, hol tíz évet töltött betörés miatt, tagadja bűnösségét, de rendkívül izgatott. Kiderült róla az is, hogy mészáros volt, s e körülmény annyiban bir fontossággal, mert a Rajnában talált férfi holttestét gyakorlott kéz darabolhatta szét. — Gyilkos anya. A nagykanizsai gőzmalom mellett e hó 28-án virradóra egy körülbelül 4 évesnek látszó figyermek holttestét találták meggyilkolva. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy a gyermek anyja Deli Erzsébet hajadon cseléd, ki gyermekének megölése után a kukoriczában bujdosott, de rátaláltak és elfogták. Töredelmes vallomást tett, s mint mondá, azért ölte meg gyermekét, mert férjhez akart menni. — Hamis tízforintosok vannak ismét forgalomban Félegyházán, melyek megegyeznek azokkal a hamisítványokkal, melyeket nemrég bizonyos Szeleczki nevű szt.-lászlói lakosnál találtak. Ez alkalommal Ónodi Károly korcsmárost és sertéskereskedőt fonták be ilynemű hamisítványokkal. Ocskó János félegyházi lakos f. hó 26-án három drb. hamis tízessel fizetett Ónodinak. Ónodi, midőn meggyőződött arról, hogy a kapott tízesek hamisítottak, még aznap este 6 órakor jelentést tett a rendőrbiztosnak, ki azonban nem eszközölte azonnal a gyanúsított Ocskó elfogatását, s csak másnap, mikor Ónodi a rendőrségen is jelentést tett, fogatott el, amikor nála a megmotozás alkalmával természetesen már egyetlen hamisítvány sem találtatott. A gyanúsított egyént a hivatalos előnyomozás megejtése után átkisérték a járásbírósághoz. — Párbaj. Hentaller Lajos, az írói kör igazgatója és Kiss Pista, a népszínház tagja közt becsületbeli ügy merült föl, mely augusztus 28-án egy vívóteremben lovagiás után elintéztetett. Hentaller segédei Szohner Antal és Várady Antal, Kiss Pistáéi pedig Verő György és Gerő Károly voltak. — Vasúti személyforgalom. A magyar államvasutak vonatain tegnap 5299 személy érkezett a fővárosba, elutazott 2641, az osztrák-magyar államvasuton érkezett 3085, elutazott 2358 utas, a déli vaspályán érkeztek 873-an, elutaztak 532-en. Összesen érkeztek 9257-en, elutaztak 5531-en. — Sztrájk van készülőben Gráczban a kőműves- és ácssegédek között. Tíz órai munkaidőt követelnek és elhatározták, hogy ha e követelésük nem teljesíttetik, abbahagyják a munkát. — Kirabolt színésznő. Welter Heléna bécsi színésznő lakását, a lipótvárosi Czerningasse 7. sz. ház negyedik emeletén, tegnap délután kirabolták. A betörők 700 frt készpénzt és 2000 frt értékű ékszert vittek magukkal. — Egy sikkasztó elfogatása. Bécsben szombaton délután a Kertnerstrassén Blazsek István, a magyar államvasutaknál alkalmazott kalauz, felismerte Jordán Bélát, ki a magyar államvasutak újvidéki állomásán volt alkalmazva és 1300 frt elsikkasztása után megszökött. Blazsek elfogatta a sikkasztót, ki azzal védekezett, hogy a fentebb említett összeget ellopták a pénztárból, midőn azt egy alkalommal nyitva felejtette. A lopásról nem tett jelentést, és mikor a pénztárvizsgálat ideje közeledet, a hiány leplezése végett, számlákat hamisított. Ez még a télen történt és február végén, a feletti bánatában, hogy a hiányzó összeget pótolni nem tudja, elszökött Újvidékről. Törökországban, Romániában kóborolt, július hó óta lakik Bécsben álnevek alatt, és utóbbi időben már koldulásból élt. Átadták a törvényszéknek. — Olivier Pain. A nemzetközi békés választott bírósági társulatnak párisi bizottsága Olivier Pain ügyében határozatot hozott. Azon óhajt jelenté ki határozatában, hogy fele részben franczia s fele részben angol polgárokból bizottság alakuljon, mely ez ügyben a valót kinyomozza. Meglepő, hogy a bizottság egy szóval sem kárhoztatja Rochefort izgatásait. Helyi hírek. — Tortúra a rendőrségnél. Ily czim alatt közölte a Magyar Híradó cz. kőnyomatos tudósító, hogy a VI. ker. kapitányságnál egy Wellinger nevű borbélyt minden ok nélkül a legborzasztóbb módon megkínoztak. A főkapitány megvizsgáltatta ez ügyet s arra a következő jelentést közli a lapokkal: Wellinger János fodrász, f. hó 27-én este, 9 óra után az Alkotmány-utczában saját előadása szerint tiz-tizenkét tót napszámos elől, kik előtte gyanúsaknak látszottak, menekülni akarván, elesett és eközben térdén és állán magát megütötte. A tót napszámosok őt a földhöz nyomták, de hogy ütötték-e, nem tudja, óráját azonban nem vették el. E miatt Wellinger az arra menő 90. számú lovasrendőrt felszólította, hogy üldözze meg támadóit, ez azonban egy marhaszállítmányt kisért a Margithídhoz és egy hivatalos kiküldetésben lévén, őt egy más rendőrhöz utasította. Erre Wellinger, saját vallomása szerint, azt kiáltotta utána: »Nyomorult gyáva, gyalázat, hogy ilyen ember van a rendőrségnél. Mutassa a számot, majd feljelentem.« E szavakra a lovasrendőr visszatért és a részeg és garázdálkodó Wellingert a 618. számú gyalogrendőr őrizetére bízta, maga pedig a marhákat a hídig kísérte, honnan visszatérve átvette Wellingert és a VI. kerületi kapitánysághoz kísérte be. Itt az őrszobán rövid kihallgatás után, Wellinger állítása szerint azért, mert nem akarta megígérni, hogy hallgatni fog arról, hogy két rendőr megtagadta megtámadóit üldözni, tényleg pedig azért, mert részeg állapotban a rendőrt szidalmazta s közbotrányt idézett elő, elzárták. További vallomásában maga Wellinger is beismeri, hogy mielőtt elzárták, a rendőrök több ízben figyelmeztették, hogy ha csendesen viseli magát, haza bocsátják, de ő daczosan és kihívólag folyton azt hangoztatta, hogy csak zárjanak be, én mindnyájukat fel fogom jelenteni. Wellinger ittas állapotban lévén, a börtönben oly éktelen kiabálást és dörömbölést vitt véghez, hogy miután egy fél óráig tűrték a zajt, nehogy az egész utcza éjjeli nyugalmát borzasztó kiabálásával háborítsa és nehogy magát összetörje, bilincset akartak rátenni; ekkor ellenszegült, az őrparancsnok kezét összekarmolta, egy rendőr ujját megharapta, de végre nagy küzdelem után sikerült a bilincset kezére tenni, de ekkor meg lábaival dörömbölt, az ajtót ütötte s oly botrányos lármát csapott, hogy lábait is meg kellett kötözni. Wellinger még ekkor is őrültséggel határos féktelenséggel térdével verte az ajtót, annyira, hogy a vele együtt bezárt bérkocsis veréssel fenyegette, ha aludni nem hagyja. Reggel kihallgattatván, kijelentette, hogy a rendőrök ellen ott panaszt nem tesz, hanem másutt fog magának igazságot keresni. A kihallgatás befejezte után, tekintettel büntetlen előéletére, botrányos részegség által elkövetett kihágás miatt 2árt pénzbüntetésre ítéltetett és ebben meg is nyugodott. Másnap elment dr. Apatitzky rendőrorvoshoz és orvosi látleletet kért. Apatitzky panaszával a VI. ker. kapitánysághoz utasította, s figyelmeztette, hogy ott azonnal vesznek fel vele jegyzőkönyvet. Wellinger azonban azt mondta, hogy oda nem megy, és tényleg sem a két kapitányságnál, sem pedig a főkapitányságnál panaszt nem emelt. Ez a tényállás, melyből kitűnik, hogy az állítólagos botrányból csak annyi az igaz, hogy egy részeg, botrányt okozott ember bekisértetvén, a rendőrségnél kihívó és sértő viseletet tanúsított és ezért letartóztatták. A börtönben őrjöngéssel határos zajt ütött és kézzel-lábbal dörömbölt az ajtón, és mert a csitítás rajta nem fogott, előbb kezeit, azután lábait kötözték meg. A rendőrök annyiban jártak el helytelenül, amennyiben a részeg borbélyt megkötözték, anélkül, hogy erről előbb a felügyeletet gyakorló biztosnak jelentést tettek volna. A biztos egyebekben teljesen megerősíti a rendőrök vallomását. A rendőrök e szabálytalanság miatt a főkapitány által fegyelmi eljárás alá vonattak, így szól a hivatalos jelentés, melyből azt a benyomást nyerjük, hogy a dolog csakugyan igen botrányos. Egy embert megtámad egy csomó munkás, a megtámadott segélyt kér egy arra menő rendőrtől, de ez megtagadja a segélyt, mert marhát kísér. Nagyszerű állapotok! Hogy a megtámadott ember elveszté türelmét s illetlenül bánt a marhát kisérő, de az embert nem védő rendőrrel, ez helytelen dolog, de igen könnyen megérthető. A szegény embert még meg is bilincselik s egész éjjel fogva tartják, — az őt megtámadó napszámosok pedig békésen elvonulhatnak. Kétségkívül oly igazságszolgáltatás, melyet nem győzünk eléggé megcsodálni. — Ráth János öngyilkosságáról, melyet esti lapunk említett, a következőket említhetjük: Ráth János, ki jelenleg 65 éves volt, ismert polgára a fővárosnak, melynek 30 év óta majdnem minden nevezetes mozgalmában részt vett. Előbb kereskedő volt s virágzó üzlettel birt, melyet azonban 8—10 évvel ezelőtt megrongált egészsége miatt kénytelen volt föladni. Azóta csekély tőkéjének kamataiból, nejével és két kis gyermekével visszavonulva és csendes magányában, s minden öröme két serdülő gyermekében összpontosult. 5 hóval ezelőtt költözött át a várba, hol a Disz-tér 11. szám alatti házban kétszobás lakást bérelt. Itt érte az a csapás, hogy fölserdült fia 19 éves korában váratlanul elhalt. A gyengélkedő öreget nagyon megviselte e szerencsétlenség, s azóta egész viselete megváltozott. Komor, szótalan lett, bús hangulatát igen növelte anyagi zavara, kis tőkéje folytonosan fogyott is, és úgy látszott, mintha valami titkos eszmével foglalkoznék, melytől helyzete javulását várja. Csakugyan foglalkozott valamivel. Szenvedélyes lutrizó lett, s a játékba anynyira belemerült, hogy a csekély pénzösszeg, mely fölött még rendelkezett, csakhamar elfogyott s a háznál a nyomor ütötte fel tanyáját. A jólelkü öreg, ki családját polgári jóléthez szoktatta, nem tudta elviselni e csapást, s ez adta kezébe a gyilkos fegyvert. Pár nap óta a búskomorság mellett bizonyos nyugtalanságot észleltek rajta, melynek okát nem tudták megfejteni. Tegnap este látszólag nyugodtan tért aludni, s ma hajnali három órakor irányozta homlokának a gyilkos golyót. Neje és leánya a dörrenésre fölébredtek s az öreg ágyához rohantak, hol ez vértől patakzó koponyával élettelenül feküdt. Az előhívott orvos már csak a halált konstatálhatta. A rendőrséget korán reggel értesítették az esetről, s csakhamar megjelent a helyszínen Laszner Gusztáv I. ker. kapitány s kihallgatta a házbelieket. Az öngyilkos levelet nem hagyott hátra, s e helyett zsebeiben nagymennyiségű lottószelvényeket találtak, melyek szomorú magyarázatát adják a végzetes esetnek. A holttestet átszállították a kerepesi-úti temető halottasházába. — Miss Corát, a bátor oroszlánidomitónőt, kinek merész mutatványai folyton érdeklik úgy a vidéki, mint a visszaérkezőben lévő fővárosi közönséget, az állatkert igazgatósága további 14 napra szerződtette. József főherczeg fiai, kik a napokban a kiállítás megtekintése után egész délutánt töltöttek az állatkertben, szintén nagy érdeklődéssel nézték a miss előadásait. Eljegyzések és esküvők. Nahakó György Liptó-Szent-Miklóson e hó 26-án vezette oltárhoz Lehoczky Etelka kisasszonyt, Lehoczky Sándor árvaszéki ülnök leányát. Dr. Torovszky Elek homonnai ügyvéd eljegyezte Horváth Gizella kisasszonyt, Horváth Imre Andrássy Aladár gróf uradalmi tiszttartójának leányát. Halálozások. Krause Valdemár temetése. Krause Valdemár volt fővárosi tűzfelügyelő holttestét ma délután 3 órakor temették el a Rókus-kórház hallottas házából általános és nagy részvét mellett. Koszorúkat helyeztek a ravatalra: a főváros tanácsa, a városi, az önkéntes, a gyári, a malmi és hajótűzoltóságok, a Saxlehner-telep tűzoltói, Szczerbovszky Szaniszló h. tűzoltó főparancsnok, az elhunyt özvegye, édesanyja, a Kern,Pucher, Walzer és Stambach családok, továbbá nagyszámú barátai és tisztelői. A mintegy 40 díszes koszorú egészen beborította a kápolna feketével bevont falait. A gyászoló család fél 3 órakor érkezett a halottasházba és szívszaggató zokogás között búcsúzott el az elhunyttól. A lezárt koporsót pontban 3 órakor vitték ki az udvarra, hol Korbély ev. segédlelkész megható gyászbeszédet mondott. Konyáry Mihály, Zala megye perlaki járásának szolgabirája, 58 éves korában e hó 22-én Perlakon meghalt. Mint hivatalnok és mint magánember köztiszteletben és szeretetben állott. Holttestét Csáktornyára vitték és ott temették el. Trajcsik Alajos, a Margitszigeten elhunyt trencsén megyei főmérnök neve lapunkban hibásan volt közölve, amit helyreigazítunk. Trajcsik orsz. képviselő, polgármester s 48-diki honvéd volt. Hátra hagyott tekintélyes vagyonát, nővérén kivül, a Gerometta-, Gutwill- és Lombardini-családok öröklik. Dr. Hidegh Béla, szabadkai nyugvárosi főorvos, aug. 27-dikén, 51 évében elhunyt. Özv. Butykay Jánosné, szül. Nagy Katalin élte 63 évében, Hódmezővásárhelyen elhunyt. Temetése e hó 29-dikén ment végbe nagy részvét mellett. Törley Bálintné, szül.bajsai Vojnits Mária augusztus hó 29-ikén életének 51-ik évében Budapesten meghalt. Színház és művészet. — A nemzeti színháznál a mai nappal minden szabadságidő lejárt. A betegek is felüdültek, s most már a teljes számmal együtt levő személyzet remélhetőleg egész erővel kezdi meg tervszerű működését. — E hó 7-én lép fel P r i e tr e K o r nélia szabadságideje után először Denise-ben; 8-án Grillné Csillag Teréz hosszas betegsége után először Bozóti Mártában; 9-én Nagy Imre másfél havi rekedtség után Hamlet-ben. 13-án adatik először.Antonius és Kleopatra, ezt követi az újdonságok sorában Jókai Fekete gyémántja október 2-án; még ugyanazon hónapban kerül színre Csiky Sötét pont czímű drámája és november közepén Endre és Johanna történeti színmű Rákosi-tól. További újdonságok Zilah herczeg Clarette-től, Szakítás Dreyfusstól, Martin hercegnő Meilhac-tól, Névtelen levél Cohen-től, Ősz és tavasz Hetényi és Hevesitől, uj betanulással Seigliere kisasszony Augier és Sandeau vígjátéka, Egy pohár víz Scribetől, Shakespeare