Pesti Napló, 1885. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-01 / 269. szám

269. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép­ü­l­e­t. A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­l­et. A­ lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Csütörtök, október 1. 36. évi folyam, Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 60 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ez al atti kiadta postai kt­onktödése kívántatik, postabélyegra havonként SS kr., évnegyedenként 1 forint fellilflaetencia. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás, Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ -Okt. 1-sejétől kezdve lapunk előfizetési ára lényegesen leszállíttatik. Előfizetési feltételek: (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reg­gel rendkívüli számot ad ki.) 6 hónapra ••• ••• ••• 9 frt — kr. 3 hónapra ............... 4 „ 50 „ Havonkint ............... 1 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívánta­tik, postabélyegre havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. Azon előfizetők, kik szeptemberen túl a régi áron fizettek elő, a régi s az új előfizetési árak közötti különbözetet az új előfizetésnél levonni szí­veskedjenek. gHf- Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Háború előtt. Milán király elindult hadseregéhez. Nis­­ben várja őt Szerbia országgyűlése. De itt csak pár napig fog időzni, míg a szerb had­sereg összpontosítása a határon befejeztetik. Fontos események hírét várjuk Nisből. A skupstina proklamálni fogja Szerbia igényeit, kimondja a foglalás szükséges voltát, megsza­vazza a pénzt s Milán király óriás demonstrá­­czióval vonul ki a hadsereg élén a háborúba. Követni bolgár Sándor hódító példáját. A pénzt minisztere hozza már Bécsből, húsz millió frankot, ez egyelőre elég Szerbiának. Ott még olcsó a háború. Hanem kidobni a pénzt Szerbia czéltalan mozgósításra nem fogja, mindenből világos, Szerbia el van szánva a háborúra. A hadsereg útnak eredt, a tanuló ifjúsá­got besorozták, még a papnövendékeket is, a nemzetőrség kivonult, 70.000 ember áll zászlók alatt. Tréfából ilyet nem tesz a király. S a szerb külügyminiszter nem titkolja szándé­kát, a szerb diplomaták székében beszélik, hogy Szerbia területi nagyobbítást kíván a bolgár unió által fenyegetett hatalmi állása fentartására. Hová nyomul a szerb hadsereg, ha a dob pereg? Nem Bulgária ellen, nem Szófia felé. Te­hát délnek vagy nyugatnak, Maczedóniába vagy Ó-Szerbiába. A törökök némi csapatokat küldtek siet­ve Szalonikiból Novi-Bazárba. Tehát itt vár­ják a szerbek támadását. E területre vonatkozólag a berlini szer­ződés XXV. czikke így szól : " Minthogy Ausztria-Magyarország kormánya a Szer­bia és Montenegro közt délkeleti irányban egész Mi­troviczán túl terjedő novi-bazári szandzsák kormány­zatával nem kívánja magát terhelni, az ottomán kormány ott továbbra is fog működ­ni. Mindazonáltal, hogy az új politikai álla­pot, valamint a közlekedési utak szabadsága és biztonsága biztosíttassák, Ausztria-Ma­gyarország fentartja magának a jogot, hogy a boszniai régi vilajet azon részének egész terjedelmé­ben helyőrségeket tartson és kato­nai és kereskedelmi utakat birjon. E czélból Ausztria-Magyarország és Törökország kor­mányai fentartják maguknak a részletek fe­letti egyezkedést.« Homályos jog és fél rend­szabály, mely itt részünkre kiköttetett. Kié legyen Novi-Bazár és Mitrovicza? a Lim völgye a montenegrói batárhegyek s a szerb Jávor-hegyláncz közt ? Bosznia kapuja délnek s az egyetlen út, mely innét Maczedó­niába vezet? Tulajdonjogi igényt a berlini szerződés nekünk e földterületre nem ad. Ha a szerbek elfoglalják, vagy Montenegro oda lecsap, teheti. De nekünk beavatkozási jo­gunk van, s e jogczim veszedelem a mi bé­kénkre nézve. Mert lehetetlennek tartjuk, hogy a novi-bazári kerület nyugton marad­jon, ha Szerbia felkerekedik Törökország ellen. Nagy hatalommal csap rajta a védtelen törökön, mely, úgy látszik, lemondott minden erélyes önvédelemről. A szerbek északról, a görögök délről tör­nek be Maczedóniába. Nincs török sereg, mely útjukat állhatná. Elfoglalják és megosztoznak rajta. A bolgárok most nem mehetnek Macze­­doniába, el vannak foglalva otthon s véde­niük kell magukat a török ellen, a bolgárok csak Thrácziában hadakozhatnak. Maczedonia szabad zsákmány. A görögök is úgy tesznek, mint a szer­­bek, okkupálnak, a­mennyit lehet Epiruszban, északi Thesszália és Maczedoniában, hol görö­gök laknak. De nem oly harczkészek mint a szerbek. Csakhamar azonban követni fogják a példát. Sokkal nagyobb a népizgalom Szerbiá­ban és Görögországban, semhogy a háború kitörését meggátolni lehetne. De vájjon ne­vezhető-e háborúnak, hol számbavehető ellen­ség nincs. Oly kevés a török katona e földön, hogy ezek csatát alig vívhatnak, de váraikban s városaikban tarthatják magukat darab ideig. A­mire azonban el lehe­tünk készülve, az a mohamedánok néplázadása, olyanféle, minőt Boszniában megértünk. Faj és népharcz az egész Balkán-félszi­geten, melyben győztes az lesz, ki rendsze­res katonaságra támaszkodható. S ilyen a szerb. Szerbia megragadja az alkalmat s kilá­tásai kedvezők. Már a népharcz foly, már Albánia fel­lázadt. S az albán törzsek is a törököt verik. Nem bir ez velük. Ezelőtt a török uralom fő­támasza Európában az albánok voltak: most nem lelvén többé földjük és nemzetiségük biztosítékát a portában, az albánok is függet­lenségre törekesznek, hogy megtartsák szlá­vok és görögök ellen hazájukat, melyet sok ezer év óta bírnak, mint legősibb lakói Euró­pának. Az osztrák-magyar politikát a keleti eseményekkel szemben a határozatlanság jel­lemzi. Egy konferenczia kell neki, mely mögé zavarát rejtse. Talán már sejti, hogy háború lesz? A béke nem lesz fentartható, ez alig szenved kétséget, de a beavatkozás talán. Magyarországnak semmi keresni valója nincs a Balkántól délre. A Balkántól északra lett volna, de már nincs többé. Ausztria-Ma­gyarország 1854 óta minden jó alkalmat el­mulasztott. Nekünk csak vigyázni kellene Oroszor­szágra, hogy az ne legyen úrrá a Balkánon. Azonban ezt se teszszük, mert hiszen Orosz­ország a mi szövetségesünk. A mi külpoliti­kánkat Bismarck és Giers csinálják most Friedrichsruheban. Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 6 órakor tartott értekezletét Vizsolyi elnök meg­nyitván. Rakovszky István, a kijelölő bizottság jegyzője, felolvasta a képviselőház holnapi ülésében megválasztandó bizottságokba kijelölt tagok névsorát, mely következő : Gazdasági bizottság:Andaházy László, Andaházy Pál, Baics Milos b., Csávossy Béla, Fáy László, Izsák Dező, Ivády Béla, Neppel Ferencz, Ra­kovszky György. Igazságügyi bizottság: Apáthy Ist­ván, Engelmayer József, Grál­ József, Győry Elek, Haviár Dániel, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Kazy János, Kőrösy Sándor, Lészay Lajos, Literáty Ödön, Mandel Pál, Matuska Péter, Popovics Vazul, Te­­leszky István. Kérvényi bizottság: Bernáth Dezső, Bessenyey Ernő, Csávossy Béla, Gajáry Ödön, Ger­­gelyi Tivadar, Gödi Károly, Kiss Pál, Kricsfalusy Vilmos, Juszh Gyula, Olay Lajos, Rácz Athanáz, Vámos Béla, Vizsolyi Gusztáv, Zeyk Dániel, Zsám­­bokréti József. Könyvtári bizottság : Beksics Gusztáv, Fenyvessy Ferencz, Kiss Lajos, Orbán Balázs, Pulszky Károly, Román Sándor, Roztaházy Kálmán. Közlekedésügyi bizottság: Bausznern Guidó, Bánffy Béla gr., Borosa Bálint, Darányi Ig­­nácz, Fackh Károly, Huszár Károly b., Ivánka Imre, Károlyi Sándor gr., Krausz Lajos, Kresztics György, Kubinyi Árpád, Probsztner Arthur, Szalay Ödön, Szögyény Emil, Teleki Domokos gr., Teleki Géza gr., Thaly Kálmán, Tisza Lajos gr., Tomcsá­­nyi László, Törs Kálmán, Zalay István. Közoktatásügyi bizottság: Bartha Miklós, Bohus László, Bubics Zsigmond, Dániel Márton, Ferencz József, Kardos Kálmán, Kis Al­bert, Kovács Albert, Kuncz Adolf, Sághy Gyula, Szathmáry György, Széchényi Jenő, Vadnay Károly, Zichy Antal, Zsilinszky Mihály. Mentelmi bizottság: Antal Gyula, Cho­­rin Ferencz, Cziple Zsigmond, Dániel Gábor, Gaál Jenő (felvinczi), Karuch József, Komjáthy Béla, Kraj­­csik Ferencz, Lázár Ádám­, Porubszky Jenő, Schmidt Gyula, Szathmáry László, Szilágyi Virgil, Szlávy Oli­vér, Veszter Imre. Naplóbíráló bizottság: Ámon Ede, Baranyi Ödön, Beles János, Bezerédj Viktor, Bia­­sini Domokos, Boda Vilmos, Bottlik Lajos, Desewffy Kálmán, Degen Gusztáv, Fáy László, Gulácsy Dezső, Gulácsy Gyula, Győrffy Gyula, Gyurics János, He­­vessy Bertalan, Horváth Móricz, Jánosy János, Lő­­rinczy György, Ordódy Pál, Koszival István, Szereday Aladár, Szunyogh Szabolcs, Török Zoltán, Vay Ele­mér b., Zeyk Károly. Pénzügyi bizottság: Andrássy Manó gr., Busbach Péter, Dániel Ernő, Elekes György, Fáik Miksa, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sándor, Helfy Ignácz, Hieronymi Károly, Horánszky Nándor, Králitz Béla, Láng Lajos, Lukács Béla, Lukács László, Ország Sándor, Pejacsevich Tódor gr., ma­ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Hazánk fiatal leányaihoz. Jelen korszakunk tagadhatatlanul költőiségtől megfosztott száraz korszak. A milyen lelkes nem­zedék vala az 1820—30-as ifjúság, épp oly meg­győződés, elv és hit nélküli, épp oly'számító a mai. Anyagi siker, külszín, önnek áldoznak fel mindent, kevés kivétellel. Nincsenek a mi ifjainknak nemes illúzióik, mert jókor kiszárítja szívüket a nevelés, az iskola, az élet. De a fiatal lányok még mentek lehet­nek e szomorú ragálytól. Ne is engedjék lelkök szár­nyait megnyirbálni, de szövetkezzenek, hogy megerő­södjenek minden szép és jóban, s egy új korszak ve­zércsillagai legyenek! Most már egyes ember, elszigetelve, s a maga erejére utalva, mit sem érhet el, a társulás száza­dát éljük. Alakítsanak tehát a magyar fiatal leányok egy óriási sereget, egy óriási szövetségeddé elnök, alelnök, pénztárnok, szónokok és hiúságok nélkül. Legyen e szövetségben mindenki egyenlő, mindenki közkatona, s csak arra kötelezze magát e szövetség minden tagja, hogy tőle kitelhetőleg ténylegesen jót tegyen maga körül, s idejének egy részét a közjó, a közérdekeknek, a hazának szentelje. A­hogy a fiatal ember kénytelenségből áldozza ifjúsága első néhány éveit a közügyeknek, hogy állí­tólag hazáját megvédje a külellenségtől, úgy a fiatal leány önként ajánljon fel, szakítson ki néhány órát élete tavaszából, nem hogy élni tanuljon, de hogy maga körül szellemi életet adjon, hogy fájdalmakat szüntessen, s magát begyakorolja az önfeláldozás is­teni mesterségébe, mely szárnyakat ad a léleknek, költőiséget az életnek. És ez igen könnyű! A fiatal leány szüleivel fa­lun lakik, vagy városon. Szabad ideje van elég. Kis­dedek is vannak körülötte, akár falun, akár városon, kik el vannak hanyagolva, szenvednek, iskolába nem járhatnak. Gyűjtse azokat maga körül, s tanítgassa egy-két óráig naponta. Ébreszsze őket lassan-lassan a szellemi életre, tanítsa meg gondolkodni, jónak lenni, a­nélkül hogy őket egyszerűségükből kivenné és el­érhetetlen vágyakat keltené fel bennök. Igyekezzék minden fájdalmat kitalálni, enyhíteni maga körül, hadd áldja körülötte mindenki azon nemes magyar leányt, kiből így tettleg sugárzik szét a jóság, és akkor annyi jót fogott tenni hazájával is, a­mennyi ifjú erejétől kitelik. És szegény kis hazánk, beékelve az óriási német és szláv elemek közé, talán soha sem volt több ve­szélynek kitéve. Az oláhoknak is feltett szándékuk, hogy azt a Tiszáig elfoglalják, és következetesen, vas kitartással működnek e czél elérésében ; mindenütt alá van már ásva a talaj, valóban talán már csak egy csoda menthet meg bennünket — vagy a nők! Azt állítja egy régi népies franczia példabe­széd, hogy: »A­mit az asszony akar, azt Isten is akarja!« Akarjon tehát! Ha vannak Muszkaországban oly nagy születésű, előkelő, gazdag, fiatal leányok, kik kényelemben és ezernemű élvezetek közt élhetné­nek, és kik egy eszméért lemondanak mindenről, a legnyomoruságosabb sorsra kárhoztatják magokat, hogy szegény munkások életét éljék s ezeket azalatt meghódítsák eszméiknek, — lehetetlen, hogy magyar fiatal leányok ne legyenek készen idejök és fáradozá­saik csak egy kis részét hazájok művelődésének eme­lésére, azaz hazájok megmentésére szentelni. A­ki csak két-három lelket ragadott ki a tudat­lanság sötétségéből vagy a legborzasztóbb nyomor­ból és nyert meg az emberhez méltó szellemi életnek, az már valóban tett valamit a hazáért! S ennyit könnyű tenni minden műveit leánynak, ha akarja. Szövetkezzenek tehát a magyar leányok! Ala­kítsanak ők is egy művelési szövetséget, nyerjenek, hódítsanak annak minél több tagot. Versenyezzenek a jó előmozdításában maguk körül. Legyenek egy­mással szellemi szoros összeköttetésben, tudósítsák egymást, hónapról hónapra, eleintén a Magyar Ba­zár zöld borítékán, például elhatározásaikról, fára­dozásukról, az elért eredményekről, (tudom a lelkes lapszerkesztők nem fogják segítség őket megtagad­ni *), és így életöket is érdekesebbé fogják tenni, és *) Mindenre készek vagyunk, hogy e fenkölt eszmé­nek megvalósítását lehetővé tegyük, s ezer örömmel szol­gálunk tanácscsal, támogatással bármelyik fiatal leány-­­ nak, kit a fentebbi szép és lelkes sorok a közjó érdeké­ben tettre buzdítanak. (Szerk.) jót téve, oly magasra emelkedhetnek, hogy egykor nem egy haszonleső, magánérdekekért élő, de egy valóban hősies nemzetség anyái lehetnek! De Gerando Antonina. A Kisfaludy-társaságból. A Kisfaludy-társaság tegnap délután 5 órakor tartotta meg a szünet után első ülését Gyulai Pál elnöklete alatt. Az akadémia havi felolvasó termét elegáns hölgyközönség töltötte meg, úgy hogy a ta­goknak is alig jutott hely. Pedig ezúttal számosabban jelentek meg, mint rendesen. Gyulai Pál elnök üdvözölvén a megjelent ta­gokat, kívánta, hogy a társaság a szünet után nagy tevékenységet fejtsen ki, s az ülést megnyitottnak nyilvánította. Ezután V­a­d­n­a­i Károly kért szót a napirend előtt. Lehetetlen — úgymond — meg nem emlékeznünk arról, hogy elnökünket a király ő Fel­sége a főrendiház tagjává nevezte ki, s hogy a főrendiház a kitüntetést a napokban még magasabbra tetézte, a mennyiben Gyulai Pált jegyzővé válasz­totta meg. Gyulai Pál a kinevezés és választás jogán fog­lal helyet a főrendiházban. Én ugyan ennél sokkal nagyobbra tartom azt az elismerést és dicsőséget, a­melyet ő irodalmi munkásságával szerzett, mert ez maradandóbb, de azért lehetetlen elhallgatnom azt az örömöt, hogy az arisztokráczia utolsó védbástyájá­­ból alakított demokratikus intézményben a magyar irodalom is képviselve van, s hogy ezt az irodalmat éppen a mi elnökünk, Gyulai Pál képviseli. Azt hiszem mindnyájunk helyeslésével találkozom, mikor őt ez alkommal melegen üdvözlöm és ezt teszem éppen azért itt, a társaság nyílt ülésén, hogy annak jegyző­könyvünkben is nyoma legyen. (Zajos, hosszas éljenzés.) S­z­á­s­z Károly alelnök erre kijelenti, hogy a társaság üdvözlete jegyzőkönyvbe fog vétetni. — Beöthy Zsolt, a társaság főtitkára, három alapít­ványt jelent be. Jelenti, hogy Thege Miklós végren­­deletileg hagyott 200 frtos lemberg-czernoviczi vasúti részvényének értéke, valamint Kun József végrende­­letileg hagyott 200 frtos alapítványa befolyt a társa­ság pénztárába. Jelenti továbbá, hogy egy magát megnevezni nem akaró fővárosi orvos 200 írttal az alapító tagok sorába lépett. Győry Vilmos özvegye köszönő levelet intézett a társasághoz azért a részvétért, a­melyet a társaság tagjai iránta mindenha tanúsítottak. A Kisfaludy­­társaságot az aradi Fábián-ünnepélyen, mely f. hó 20-án folyt le, Tóth Lőrincz és P. Thewrewk Emil képviselték. Tóth Lőrincz az ünnepély lefolyásáról jelentést tevén, hangsúlyozza, hogy a Babián-ünnep a kegyelet ünnepe volt, s hogy emelkedett hangulat­ban folyt le. Az elnök köszönetet mond a kiküldöt­teknek azért a buzgóságért, amelylyel megbízatásuk­ban eljártak, s felkéri Tóth Lőrinczet, hogy beszédét az évkönyvek számára küldje be. A győri Kisfaludy szobor­bizottság adakozásra szólítván fel a társaságot, elhatározták, hogy felkérik a gazdasági bizottságot vegyen fel e czél­­ra a jövő évi költségvetésbe a kegyeletes czélhoz és a társaság kegyeletéhez méltó összeget, egyúttal elhatá­rozták, hogy a tagok maguk közt is fognak gyűjteni. A társaság a szünet alatt két kötetet adott ki: Fiók Károly szanszkrit fordítását, és Beöthy Zsolt Tragiku­mát. A társaság érdekes ajándékokat is kapott, így azt az iskolai értesítőt, a melyben Arany Jánosnak A magyar költőkről irt értekezése először megjelent. A füzetet az teszi becsessé, hogy elhunyt jelesünk sajátkezüleg tett jegyzeteivel van ellátva. Vörösmarty Béla oda ajándékozta a társaságnak Kisfaludy Sándor 1830-ban kelt sajátkezüleg irt érdekes végrendeletét, mely Deák Ferencztől maradt reá. E végrendelet világot vet a költő vagyoni hely­zetére és arra a viszonyra, a melyben Kisfaludy Sán­dor Kisfaludy Károlylyal állott. Van a testamentom­­nak egy érdekes pontja, melyben a költő afelől pa­naszkodik, hogy fél a tetszhaláltól s ezért elrendeli, hogy elhunyta után 36 órával vegyék ki a szivét, vagy háromszor szúrják keresztül. Annak az orvosnak, a­ki ezt teljesíti, két aranyat hagy. Rendelkezik ki nem adott kéziratairól, és az utolsó pontban Deák Ferencz »szerette öcscsének« a végrendelet végrehajtójának, 25 aranyat hagy. E végrendeletre Deák Ferencz sajátkezűleg a követke­zőket jegyezte fel: »Az adósságok túlhaladván a tő­két, nem volt mit végrehajtani.« E bejelentések után következtek a felolvasások. Elsőnek Szász Károly ült a felolvasó asztalhoz és élénk figyelem mellett olvasta fel Schiller Harangjá­nak fordítását. Megelőzőleg elmondta, hogy Vargha Gyulával együtt Schiller lyrai költeményeinek már 5/6-od részét lefordította, s nem hagyott ki belőle sem­mit, ami akár a költőre, akár korára nézve érdekes volna. A szép fordítást a közönség zajosan meg­tapsolta. Ezután V­a­d­n­a­i Károly olvasott fel érde­kes fejezetet legközelebb megjelenő emlékirataiból: »A muszka világból« czímmel. A közönség nagy érdekkel hallgatta a magyar szabadságharc­ tragédiájának befejezéséből merített érdekes adatokat, s a felolvasót zajosan megéljenezte. Dalmady Győző három verset olvasott fel. Czimeik : »Királyi jutalom,« »Petőfi szobra« és »Vácz-Hartyán­­ban.« Ez utóbbi név a nemrég lefolyt rablógyilkosság­ról volt ismeretes, de Dalmady verse nem erről szól. Végül Beöthy Zsolt mutatta be Vajda János kitűnő költőnk három remek költeményét, melyeket a közön­ség hosszantartó zajos tapssal jutalmazott. Balázs Sándor előre hirdetett felolvasása az idő előrehala­dottsága miatt elmaradt. Ezzel az ülés véget ért. A Dalmady Győző által felolvasott költemé­nyek közül itt közöljük a »Vácz Hartyánban« cziműt, mely igy hangzik: Ez a ház, ez a régi ház, Feledi, hogy az éve száz, Oly vidám, csengő eleven, Lakói : Ifjúság és szerelem. Fiatal lányok laknak itt, Messzire csengnek dalaik, Mit tegyen a vén ház velük ? Megszokja A mosolyt és a derűt. Költő itt jól érzi magát, Megértik­ egyszerű dalát, Koszorút kaphat bőven itt, A kertben Minden virág neki virít. Költészet hazája ez a táj, Álljon meg, kinek szive fáj, Töltsön itt, ha csak egy napot,­­ elhiszi, Hogy a világ újra jobb. Ha voltak fellegvárai, Nem kíván róluk hallani, Fellegvár neki ez a ház, Lelke csak Itt mulatoz, itt tanyáz. Novszky István, Szilágyi Dezső, Wahrmann Mór, Ugrón Gábor, Zsigmondy Vilmos. Számvizsgáló bizottság: Dániel Gá­bor, Földváry Miklós, Jankovich Aladár, Kégl György, Latinovics Gábor, Lázár Ernő, Nyáry Béla b., Papszász Károly, Potóczky Dezső. Véderő bizottság: Bissingen Ernő gr. Ernészt Kelemen, Hojtsi Pál, Lipovniczky Sándor, Lónyay Sándor, Mara Lőrincz, Milics Miklós, Münich Aurel, Szerb György, Szily László, Tischler Vincze, Tisza László, Thaly Kálmán, Török József gr. Was­­ter Adolf b. Zárszámadás vizsgáló­bizottság: Abonyi Emil, Ámon Ede, Bossányi László, Cselkó Ignácz, Enyedy Lukács, Ferenczy Miklós, Gyurko­­vics György, Hazay Ernő, Kapisztory Ferencz, Mi­hályi Péter, Molnár Antal, Neusziedler Károly, Pri­­leszky Tádé, Wodiáner Béla, Zay Adolf. Az értekezlet a kijelöléseket helyeslő tudomásul vévén, a tanácskozás véget ért. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, mint értesü­lünk, az 1886-ik évi költségvetési előirány­zatot a jövő hét közepén terjeszti be a képviselő­házban. A szerb kongresszus tegnapi tárgyalásáról alan­tabb közöljük a részletes tudósítást. Itt fölemlítjük külön tudósítónk következő táviratát: A kiküldött bi­zottság által elkészített, legális, hazafias hangon írt felirat ma egyhangúlag elfogadtatott. Gyurkovits mozdulatain látszott, hogy készül valamit mondani, de a nagy és általános lelkesedés láttára a szó tor­kán akadt. A feliratot Vucsetics alelnök vezetése alatt egy küldöttség a kir. biztosnak nyomban átad­ta, ki azt elfogadva, a küldöttségnek kijelentette, hogy óhaja volna az ülésbe jönni, hogy a kongresszusnak felső utasításszerű közléseit megtegye. Ezután a kir. biztos, miután a megjelenésre küldöttségileg felkére­tett, megjelent és itt a kongresszust, mint már meg­­alakultat üdvözölvén, tudtára adta, hogy a munka­programra gazdag úgy mennyiségben, mint tartalom­ban, habár ő Felségének jóváhagyásával két tárgy kitöröltetett. E két tárgy pedig a néptanítók nyugdíj - szabályzatának tervezete,továbbá Ivácskovics pátriárka nyugdíjaztatásának, Angyelics adminisztrátorrá és pát­riárkává kineveztetésének ügye. Ez ügyeknek a kon­gresszusi tárgyalások köréből való kivonása azzal in­dokoltatok, hogy a koronának az érseki adminisztrá­tori és pátriárka kinevezési joga kétségbe nem vonha­tó és hogy a pátriárka-kinevezés meghirdettetvén, az esetleges tárgyalás tárgytalanná vált. A szervezeti sza­bályzat szerint felterjesztések a elnök és alelnök által aláírandók. Kérdés azonban, hogy a sérelmeket tar­talmazó feliratot a pátriárka aláírja-e, és ha nem, a kir. biztos felterjeszti-e ? A közalapítványi kir. ügyigazgató, Bones Fe­rencz, a papi kongrua ügyében f. évi jul. 3-tól a kul­tuszminiszterhez fölterjesztést intézett, melyben azt ajánlja, hogy a kongrua megállapításánál mindenek­előtt az eddigi illetékek lennének pontosan összeíran­­dók. Ez pedig csak úgy történhetik, hogy ha a »papi munkák« megváltatnának és pedig az eddigi kötelezettek által. A váltságösszeg az adóval együtt lenne behajtandó. Prónay Dezső b. beszéde. Pártoljuk és az egész magyarországi közvéle­mény által pártolandónak tartjuk az eszmét, hogy a Horvát-Szlavon-Dalmátország területén lakó luthe­ránusok, azon törvényes kapcsolatból, melyben az egyetemes magyar evangélikus egyházhoz állanak, necsak ki ne szakittassanak, hanem ebből folyó jogaik sértetlenül fentartassanak és megóvassanak. S örven­dünk, hogy báró Prónay Dezső az ág. evangéliku­sok egyetemes konventjén ezt az eszmét kimondta, s a teendőkre rámutatott. Mert e téren is a horvát szeparatisztikus törekvéseknek útjakat kell állani, s a magyarországi ág. evangélikus egyetemes egyház­nak a saját jól felfogott érdeke is azt követeli, hogy erejét, jövőjét és felvirágzását sehol sem a magyar nemzeti és állami érdekek gyöngítésében, hanem azok­nak erősítésében keresse. S e tekintetben azon férfiakra, a­kik ezen egy­háznak vezetésére vállalkoztak, nagy és szép hivatás vár. Első­sorban báró P­r­ó­n­a­y­ Dezsőre, a ki ezen egyháznak egyetemes főfelügyelője. Fiatal, nagy te­hetségű, erélyes férfi, a­kinek ideje és hatalma van nemcsak bele­kezdeni a nagy feladatokba, hanem azokat b­e i­s v­é­g­e­z­n­i. Az ág. evangélikus egyház törvényes autonómiáját senki sérteni és korlátozni nem akarja. De éppen ezért magának az egyháznak kell gondoskodnia erről, hogy ez az autonómia, sem az iskola, sem az egyházi élet terén államellenes törek­vésekre ne használtassák fel. Az pedig tudvalevő, hogy ezen egyház kebelében még ma is fölös számmal vannak oly elemek, melyek az egyházi autonómiát politikai czélokra használják föl. Ezek mindenkép megkísérlették, hogy az egyetemes főfelügyelői szék­be kevésbbé erélyes és határozott férfit ültessenek, mint Prónay Dezső; de ez a kísérletük megbukott. Prónay Dezső pedig, hogy egészen tisztán látja hely­zetét és hivatását, melylyel mint főfelügyelő, egyházá­nak, s melylyel mint magyar ember hazájának tarto­zik, mai beszédében is megmutatta. Helyes, hogy Prónay erősen hangsúlyozza az összetartást, valamint azon önkormányzati jogok meg­őrzését is, melyeket az ág. evang. egyháznak, régi törvények, az államhatalommal szemben kikötöttek és biztosítottak. De annak az organizmusnak, mely ily módon folytatja tevékenységét, nem szabad elfajulni, az állameszmére nézve veszedelmessé válnia. Mert bármennyire tiszteljük is minden egyháznak szabad­ságát s önkormányzati jogait, még­sem tűrhetnők, hogy ennek bástyái mögül rendszeres támadások in­­téztessenek a magyar állam egysége­s érdekei ellen. S ha Prónay az egyházi önkormányzat mellett lánd­zsát tör,­­ ugyanakkor meg is kell értetnie egyhá­zának bizonyos elemeivel, hogy valamely joggal, bár­mily szent legyen is, csak úgy lehet élni, ha azzal vissza nem élnek. A felső-magyarországi tótság nagy részben az ág.-evang. egyházhoz tartozik. A papok és tanítók körében ott fészkel még mindig az államellenes pro­paganda. Ezt megtámadni és kiirtani feladatuk azok­nak, a­kiknek az ág.-evang. egyház autonómiája igazán a szívükön fekszik. Mert a­mely mértékben irtják e propagandát, oly mértékben biztosítják ezen autonómia sértetlenségét a jövőben. Prónay Dezső fölemlítette, hogy a főrendiház újjáalakításánál az ág. evang. egyház is képviseletet nyert, s ezt ők csakis a más egyházakkal való viszo­nosság és a jogegyenlőség elismerésének szempontjá­ból fogadták el. A felfogás ugyanez, a­mi a kálvi­nistáké, csakhogy simább formában kifejezve. A­mit igazol az a tény is, hogy az ág. evangélikus püspökök már elfoglalták székeiket az új főrendiházban, míg a kálvinista püspökök még távol maradtak. S mi részünkről mindig örülünk, ha látjuk, hogy az egyházi önkormányzati elvek nem keresik a merev ellentéteket az állam érdekei közt. Mert sem kultúrai, sem politikai szempontból nem tartjuk kívánatosaknak az állam és egyház közti összeütkö­zéseket. De megkívánjuk, hogy az állam ellenében ne csak jogaik, de kötelességeik színvonaláig is fölemel­kedjenek s ennek minden téren eleget tegyenek. Prónay Dezső bárónak hazafias jelleme, egyhá­zának forró szeretete és mély belátása erre nemcsak reményt, de biztosítékot is nyújt. Budapest főváros közgyűlése­ 1. A tegnapi fővárosi közgyűlésen Ráth Károly főpolgármester a főrendiház tagjává kineveztetése alkalmából lelkes és tüntető ováczióban részesült. A közgyűlés egyhangú­lag, zajos éljenzés s taps között elhatározta, hogy a kitüntetésért üdvözli a főpolgármest

Next