Pesti Napló, 1886. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1886-03-01 / 60. szám

60. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­l­et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 37. évi folyam. Budapest, 1886. Hétfő, márczius 1. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VS Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-ra, mi Márczius 1-sejétől kezdve új előfizetést nyitunk lapunkra. Kérjük azon­t. előfizetőinket, kiknek megrendelése lejár, annak minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési árak : (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) Egy hónapra ................. 1 frt 50 kr. Három hónapra ... ... 4 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívánta­tik, postabélyegre havonkint 35 kv. évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Szemle. A béketárgyalások befejeztéről még nem érkezett hír, ámbár valószínű, hogy a meg­egyezés Bukarestben tegnap létrejött. Külön­ben a halasztás sem jár nagy veszélylyel, mert a decz. 21-én kötött szerb-bolgár egyez­mény kimondja, hogy márczius 1-én lejár ugyan a fegyverszünet, de csak úgy, ha tíz nappal előbb formálisan felmondatik; ha nem mondatik fel, az minden további megegyezés nélkül érvényben marad. Minthogy egyik fél sem mondta fel a fegyverszünetet, az ellensé­geskedéseket a békekötés elhúzódása daczára sem lehet újra megkezdeni. Athéni magánhírek szerint a Delyannis­­kormány végre formálisan beadta lemondá­sát. Trikupisz a fővárosba érkezett, s ő fog az új, a békekabinet megalakításával megbizatni, mert Trikupisz mindig éppen az ellenkező politikát követi, mint Delyannis. Ez utóbbi háborút akart, minek folytán ellenlábasa a békepolitika híve. Ha véletlenül Trikupisz lett volna a filippopoliszi államcsíny idején miniszterelnök, akkor ő lett volna a harczias irány zászlóvivője, s ellenfele hirdette volna a béke fentartásának szükségét. Most azonban Delyannis az áldozat. Törekvései teljes hajó­törést szenvedtek s helyet kénytelen engedni az ellenzéknek, mely Görögország külpoliti­káját vissza fogja a békés mederbe terelni. Valami sok dicsőséget az elmúlt hóna­pok nem igen hoztak a régi hellének ivadé­kainak. Mégis nagy és komoly tanulságot sze­rezhetnek a legutóbbi eseményekből. Ha nem akarják feláldozni a jövőt, ha érvényesíteni akarják nemzeti aspirác­ióikat s szerepet óhajtanak játszani a keleti népek sorában, úgy egészen máskép kell a szerepre készül­niük, mint eddig tették. Tengeri és száraz­földi haderejük, pénzügyeik, közigazgatásuk, szóval egész államgépezetük olyan hasznave­hetetlennek bizonyult, több havi fokozott ké­szülődés daczára olyan nyomorúságos sereget tudtak talpra állítani, hogy valóban hálára kötelezték Európának, a­miért a háborút, melyben tönkre vezettek volna, megakadá­lyozta. Ha jövőre ismét akarnak valamit, ak­kor már a béke idejét kell jobban felh­asz­­nálniok. A kongruaügyben, az elégtelenül javadalmazott lelkészek állapotának javítása czéljából, Trefort mi­niszter által összehitt vegyes bizottság, mely az illető minisztériumok (belügy, igazságügy, pénzügy, vallás- és közoktatásügy) s a püspöki kar képviselőiből (Haynald, Samassa, Schlauch) alkottatott, márczius 8-án tartja első ülését. A bazilika sorsjegyekről ezt jelenti a B. K.: A vallás- és közoktatásügyi miniszter és a leszámítoló, a kereskedelmi és az országos bankok képviselői közt jelenleg tárgyalások folynak a bazilika-sorsjegyek át­vételére és kibocsátására vonatkozó szerződés megál­lapítása iránt. E tárgyalások hosszabb időt fognak igénybe venni, minthogy a szerződésbe az egész sor­solási tervet, és a sorsjegyek szövegét is fel kell venni. A Magyar Állam azon híre, mely szerint a kormány azt kívánta volna, hogy a vallásalapok és alapítvá­nyok ellenőrzésére kiküldött bizottság a kölcsön alap­jára nézve külön kezességet vállaljon, — a­mint ér­tesülünk — helytelen, minthogy elvégre ez is csak az állami kezesség egy neme lenne. Az érintett bizott­ság nem is tartotta meg előrehirdetett ülését; ülés van ugyan legközelebbi vasárnapra kitűzve, ez ülésen azonban csak folyó ügyek fognak elintéztetni s a bi­zottság értesittetni fog a bazilika-sorsjegyek megtör­tént átengedése felől. A kultuszminiszter és a bankok képviselői közt folytatott tárgyalások valószínűleg a legközelebbi napokban befejeztetnek. A bankok a 800.000 db sorsjegyet a legrövidebb idő alatt szán­dékoznak kibocsátani. A kath­. autonómia, Trefort Ágoston közoktatási minisz­ter következő köriratot intézte a püspöki kar tagjaihoz: Nagyméltóságu püspök úr! Azon kérdések közt, melyek Magyarország katholikusait évtizedek óta váltakozó érdeklődéssel ugyan, de azért szüntelenül foglalkoztatják, az u. n. »egyházi autonómia« kérdése kiváló helyet foglal el, mint erről az ország­gyűlésen ismételve tett felszólalások félre nem érthető bizonyságot tesznek. Nem kétlem ugyan, hogy a t. ez. püspöki kar az autonómia azon nemét, mely újabban is több ol­dalról sürgettetik, velem együtt sem kívánatos, de ta­lán kivihetőnek sem tekinti, meg lévén győződve ar­ról, hogy a viszonyoknak ilyetén gyökeres megváltoz­tatása sem magának az egyháznak, sem pedig azon viszonyoknak előnyére nem szolgálna, mely Magyaror­szágon állam és egyház közt századok óta fennállván, a szellemek bárminő, gyakorta élesebb súrlódásai da­czára is, végeredményeiben az egyházat kitűnő állá­sában megtartotta, s az államnak társadalmi és köz­művelődési tekintetben mindenka fényes szolgálato­kat tett. Vannak azonban, s ezzel úgy hiszem, ismét a nm. püspöki karnak nagybecsű nézetével találkozom feles számmal oly mozzanatok az egyházi közéletben, melyekre nézve a világi hivek az eddiginél nagyobb befolyást méltán igényelhetnek, a­nélkül, hogy az ál­tal­a szorosan vett egyházi szervezeten bárminő csorba ejtetnék. Ilyen a felekezeti iskolán kívül, mely­re nézve az iskolaszékek intézménye által oly befolyást nyertek a hitközség világi tagjai is, mely gondos és tapintatos vezetés mellett a jóirányu közérdeklődést hathatósan ápolhatná, — a hitközségi vagyonnak ke­zelése s ezzel összefüggőleg a hitközségi terhek az egyes tagokra kirovása, esetleg behajtása s mindenek előtt a lelkészválasztás oly helyeken, hol az nem sze­mélyes, vagy legfőbb kegyúri kijelölés vagy főpapi szabad kinevezéstől függ s a hol nem ritkán azon visszás állapottal állunk szemben, hogy a katholikus lelkésznek megválasztására nem katholikus választók is folynak be, ha­nem éppen ők képezik azt a több­séget, melytől egyik-másik pályázó óhajának teljesü­lését várja. Re­mélem nagy méltóságod az eddigiekből böl­csen méltóztatott észrevenni, hogy szemem előtt bizo­nyos helyi autonómia, a helyi hitközségi szervezet­nek egy neme lebeg, minő, hogy nagyobb városokat említsek. Pozsony és Sopron városaiban már régibb idők óta közmegelégedésre működik, s min­t számos kisebb hitközségek számára, az illető egyházi főható­sággal és a nm. m. kir. belügyminisztériummal egyet­értve az évek folytán megerősítettem, jeléül annak, hogy e helyek kath. hívei, a­mint hitközségük ezen ügyei iránt érdeklődnek, úgy az ezekre ily keretben nekik megadott befolyással beérve, szívesen hajlan­dók, egyházuk érdekében tőlük telhetőleg közremű­ködni. Tiszteletteljes nézetem szerint az ekként mu­tatkozó csírákat gondos ápolás által netalán vészessé válható elfajulástól megóva, oda kellene törekedni, hogy az eddig csak szórványosan fennálló helyi auto­nómiák intézménye általánossá, országossá, s az erre hivatottak közreműködése által törvényes erejűvé és kötelezővé tétessék. Midőn tehát jelen, az ország va­lamennyi róm. kath. főpapjaihoz intézett tisztelettel­jes felhívásom által e tekintetben a kezdeményezés terére lépnék, felkérem Nagyméltóságodat, hogy az ekként megpendített eszmére vonatkozólag nagybecsű nézeteit, különös tekintettel a megye viszonyaira, s a gyakorlati keresztülvitel módozataira velem közölni méltóztassék, meg lévén győződve arról,hogy e lépésre egyedül azon jól megfontolt óhaj késztet, a katho­likus hitéletnek felvirágoztatásához s ekként magának az egyháznak eddigi állásában való újbóli megerősí­téséhez ez után is tőlem telhetőleg járulhatni hozzá. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1886. február 17. Trefort, m. p. A bortermelők orsz. kongresszusa. (Második nap.) I. A bortermelők orsz. kongresszusa tartalmas napirendjének érdekesebb és fontosabb tárgyai a teg­napi ülésben nyertek elintézést. A borkivitel­nél eddig tapasztalt nehézségek elhá­rítása tekintetében Egyessy Géza előadó ja­vaslata azon nézetnek adott kifejezést, hogy expor­tunkon egyrészt kiviteli prémiumokkal, másrészt oly bankféle vállalattal lehetne lendíteni, melynek fel­adata volna belföldön , borpinczek felállítása, külföl­dön pedig új piaczok megszerzése és állandósítása. A kiviteli prémiumokkal a kongresszus túlnyomó része megbarátkozni nem tudott, s ezért az előadó határozati javaslata csak e passzus mellőzésével fo­gadtatott el. A regálejog megváltása volt a máso­dik fontosabb kérdés, melylyel tegnap a kongresszus foglalkozott. B­o­r­o­s­s Bálint előadó részletes meg­oldási módot nem hozott javaslatba, hanem egysze­rűen oda konkludált, hogy a kormány keressék föl, hogy e tárgyban mielőbb törvényjavaslatot terjesz­­szen elő a képviselőháznak. A kongre­sszus nem is elégedett meg ezzel, hanem Esterházy István úr. és S­z­i­v­á­k Imre felszólalásai értelmében határozot­tabb alakban akkér formulázta kívánságait, hogy az italmérési kft. kisebb haszonvételi jogokat oly módon véli legczélszerűbben eszközölhetőnek, ha ezen jogo­kat az állam magához váltja és monopolszerűleg ke­zeli, addig is azonban őket azon becsületes védelem­ben részesíti, a­melyet most, fájdalom, nem élveznek. Az okszerű szőlőművelést, a borászati szak­­oktatás és pinczekezelés terjesztésére létező intéz­mények fejlesztését és szaktanfolyamok tartását a kongresszus minden tagja bortermelésünk felvirágoz­tatása érdekében levőnek tartja és azért G­a­m­a­u­f Vilmos előadó javaslatát, mely a szőlészeti és borá­szati szakiskolák tanszervezetének és tanítás­módjá­nak gyakorlatibb alapokra való fektetését, munkás­képző tanfolyamok rendszeresítését, középiskolai jel­legű szőlészeti és borászati intézetnek létesítését stb. hangsúlyozta, egyhangúlag fogadták el. A szőlővel ujonan beültetett ke­rületek részére Bethlen Gergely gróf előadó az 1883. évi 17. t.-cz. olyképeni módosítását hozta ja­vaslatba, hogy ezen szőlők 12 évi adómentességben részesittessenek a hivatkozott törvényben megszabott 6 esztendő helyett. A kongresszus a határozati javas­latot Szabó Lajos és Andrássy Manó gr. fel­szólalásai értelmében azon pótlással fogadta el, hogy az egy fajtájú szőlővel beültetett területek 15 évi adó­­mentességben részesíttessenek. A szőlőhegy-rendszabályok kötelező alkotása mindenütt a különböző borvidékek érdekeire való tekintettel szintén a kongresszus napirendjének egyik tárgyát képezte. Szalay Károly előadónak erre vonatkozó javaslata vita nélkül elfogadtatott. A filloxéra elleni védelem kérdésében Szabó Lajos előadó azt ajánlotta, hogy a gyérítés­hez szükséges szénkénet az állam által szereztessék be és szegényebb vidékeken ingyen adassék a birtoko­soknak, kívánatosnak tartja továbbá az amerikai szőlő­vessző-termelő telepek felállítását. A kongresz­­szus ezen ügyben nem határozott, hanem a kérdés szemmeltartását a kormányra bízta. Még a kongresszus határozatának végrehajtása tekintetében eljáró bizottságot választották meg és ezzel a kongresszus befejezte tanácskozásait. II. Az ülés befolyásáról a részletes tudósítást kö­vetkezőkben közöljük. Az ülést Andrássy Manó gr. elnök nyitotta meg. Deil Jenő jegyző jelentést tesz a beérkezett iro­mányok és nyomtatványokról. Tárgyalás alá vétetett a borkivitelnél eddig tapasztalt nehézségek elhárítá­sának kérdése. Egyessy Géza előadó figyelmeztet arra, hogy a legfontosabb érdeke borászatunknak az, hogy borain­kat minél előnyösebben értékesítsük. 15—16 millió hektoliter termésünkkel szemben mily szegényes arányt mutat jelenlegi borkivitelünk, mely alig üti meg a 900 ezer hektolitert. Ez oly baj, melyen mindenesetre segíteni kell. (Helyeslés). A baj kutforrása nézete szerint abban áll, hogy nincs helyes és okszerű pin­­czekezelésünk. Boraink kezelését illetőleg oda kell töreked­­nünk, hogy e részben magunkat azon piaczok ízlésé­hez alkalmazzuk, melyeket boraink számára meg­nyerni kívánunk. S ha e tekintetben megbarátkozunk ama módokkal, melyek által ezen czél elérhető, azon kell iparkodnunk, hogy e piac­okra borainkat a lehető legolcsóbban szállítsuk. Egyik módja ennek a szállí­tási kedvezmények elérése, a­mit azonban szóló elég­ségesnek nem tart és azzal kívánná kiegészíteni, hogy a kormány bérkivitelt a vám­jövedelmekből engedélye­zendő prémiumok által segítse elő, mint más államok s némely iparczikkek kivitelénél alkalmazzák. A kongresszusnak a következő határozati ja­vaslatot, melyet az előkészítő bizottság nevében terjeszt elő, elfogadásra ajánlja. Mondja ki a bortermelők országos kongresz­­szusa, hogy 1. felkérendőnek tartja a kormányt, hogy a szállítási kedvezményeken s a borvámok kérdésének czélszerű megoldásán kívül a borkivitelt a vámbevé­telek jövedelmeiből engedélyezendő prémiumok kitű­zése által segítse elő; 2. hogy a borkivitel érdekében kívánatosnak tartja, akár egyesülés, akár vállalkozás útján, minden esetben a kormány ellenőrzése mellett, oly vállalat létesítését, mely szakszerű berendezése által képesítve legyen borainknak nagyban való kivitelét eszközölni. E vállalatnak feladata volna Budapesten és esetleg az ország különböző vidékein nagyobb borpin­czék felállítása, melyekben részint a vállalat által saját számlájára vásárolt borok, részint a hazai bor­termelőktől bizományba vett borok szakszerű pincze­kezelés által a külföldi piaczok megnyerése és állan­dósítása érdekében alkalmasokká tétetnének. Végül e vállalat előleg-üzlettel oly módon volna összekötendő, hogy a hazai bortermelők érdekei ez irányban is a lehető legelőnyösebb kielégítést nyerjék. Silay azt kívánja, hogy minden nagyobb kivitel­nél az illető kötelezve legyen egy bizonyos mennyisé­get szakszerű megvizsgálás alá bocsátani. Wagner László figyelmeztet arra, hogy a fran­­czia kormány kebelében javaslat készül a czukorra vetett adó szupprimálása czéljából, a minek következ­tében nagy mennyiségű czukor fog bor-előállítási czé­­lokra felhasználtatni s igy a bortermelési hiány ez­által bőven fedeztetik. Molnár István szerint nekünk más szőlőfajok művelésére kell az export tekintetében áttérni, hogy a külföldi ízlést, mely a franczia után indul, kielégít­hessük. Azt hiszi, hogy kiviteli prémiumok adását az ország anyagi viszonyai nem engedik meg. Hammersberg Jenő export-prémiumok követe­lését az ország sanyarú pénzügyi helyzeténél fogva nem tartaná helyesnek és czélravezetőnek. Andrássy Manó gr. elnök arra figyelmeztet, hogy a prémiumok nem a kormánytól követeltetnek, ez nem fogná az országot különös áldozattal terhelni, a­mint nem terheli Németországban, hol Bismarck herczeg a horvám iránt tett intézkedések által terem­tett szolgáló alapot. Nendvich Károly arra fektet fősúlyt, hogy pin­­czekezelésünk oda fejlesztessék, hogy egyes borvidé­kenként a külföldi borkereskedők igényeinek is meg­felelhessünk. Borbás János súlyt helyez a vidékenként felál­lítandó borászati bankokra. Mezősy László a mintapincze szervezetére nézve panaszt emelt, melyeket Miklós Gyula visszautasított. Huszár István az exportprémiumok tekintetében nem pártolhatja az előterj­esztett határozati javaslatot. Dapsy László kívánatosnak tartaná, hogy konzu­látusaink a borászatunk érdekében követendő eljá­rásra nézve bizonyos utasításokkal láttassanak el. Tisza László magáévá teszi az előadó határozati javaslatát, a prémiumokra vonatkozó pont kivételével. A konzulátusok közreműködését arra nézve is igénybe kívánja venni, hogy ott, a­hol a külföldön megbízható magyar borászati telepek már vannak, a konzulátusok tájékozzák az ottani fogyasztókat nemcsak az iránt, hogy hol van hamisított bor, hanem értesítsék a for­rást is, hol tiszta magyar bort kaphatnak. Deis Jenő azt hiszi, elégséges, ha a kormánytól kérjük, hogy a konzulátusokat figyelmeztesse, hogy a borvédelem érdekében hozzájuk érkező megkeresése­ket elintézni szíveskedjenek. Egyesy Géza válaszában utal arra, hogy a hatá­rozati javaslatot az előkészítő bizottság megállapo­dása alapján terjesztette elő és ha a kongresszus jó­nak látja, nincs kifogása az ellen, hogy annak első pontja kihagyassék. (Helyeslés.) A határozati javaslat ezután az első pont kiha­gyásával elfogadtatott. Tárgyalás alá vétetett a regálójog meg­váltásának kérdése. Boross Bálint azt hiszi, hogy tekintettel azon sokféle érdekre, mely e kérdéssel kapcsolatban áll, a kongresszusnak nem lehet hivatása részletes megol­dási módot javaslatba hozni a regále megváltása te­kintetében. Azért egyszerűen a következő határozat kimondását ajánlja : Keressék fel a m. kir. belügyminiszter úr nagy­méltósága, hogy a regále-jognak megváltás útján való rendezése végett minél hamarabb törvényjavaslatot legyen kegyes terjeszteni a törvényhozás elé. (Élénk helyeslés). Esterházy István gróf az előterjesztett indít­ványt nem tartja eléggé szabatosnak. Nem a regále­­jognak átalában, hanem az italárulási jog megváltá­sáról lehet csak a kongresszuson szó. A kérdés szorosan összefügg az úrbéri viszo­nyokkal. E tekintetben a 48-as törvényhozás már in­tézkedett s ezen intézkedésnek csak foganatosításáról van szó s az elfogadandó határozat tulajdonképen csak figyelmeztetés és kérelem a kormányhoz, hogy a törvényben kimondott elvnek tegyen eleget. (Élénk helyeslés.) A következő indítványt terjessz elő: »Mondja ki a kongresszus a­­méltóságú minisz­tériumhoz intézendő feliratában, hogy az italmérési kft. kisebb haszonvételi jogok megváltását oly mó­don véli legczélszerűbben eszközlendőnek, miszerint ezen jogokat az eddigi tulajdonosoktól az állam maga váltsa meg és saját birtokába­n, kezelése alá véve, monopóliumszerűleg kezelje« (Élénk helyeslés és tetszés). Szivák Imre egyúttal kimondatni kívánná azt, hogyha a kormány nem tartja elérkezettnek az­ időt e kérdés végleges rendezésére, addig míg ez meg nem történik, adassék meg e jognak azon becsületes véde­lem, melyet az most nem élvez. A kongresszus Deil Jenő, Galgóczy Károly, Göndöcs Benedek és Hammerberg Jenő felszólalásai után elfogadta Esterházy István gr. határozati javas­latát azon kiegészítéssel, melyet Szivák indítvá­nyozott. A szövegezéssel a kiküldendő bizottság bíza­tott meg. (A tárgyalások további folyamáról közelebb tu­dósítunk. A gyűlés által elfogadott határozatokat fentebb ismertetjük.) KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius I. Naptár: Hétfő, márczius 1. — Róm. kath.: Al­bin püspök hitvalló. — Prot.: Albin. — Görög-orosz: (feb­­ruár 17.) Marianna. — Zsidó: (adar 24.) — Nap kel 6 óra 44 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 42 percz d. u. — Hold kel 4 óra 8 p. reggel, nyugszik 1 óra 35 percz délután. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A magyar tudományos akadémia I. (nyelv - és széptudományi) osztályának ülése délután 5 óra­kor. Értekeznek: Szilády Áron és Joannovics György. A bortermelők kongreszszusának ki­rándulása Budafokra Vallórakor, délután a mintapincze megtekintése. A magyarországi hirlapirók nyugdíjin­tézetének igazgatósági ülése délután 5 órakor az írók és művészek körében. Az országos gazdasági egyesület do­hánytermelési szakosztályának ülése délután 5 órakor a Köztelken. Az országos iparegyesület kertészeti szakosztályának ülése d. u. 5 órakor. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bi­­z­o­tt­s­á­g ülése d. e. 10 órakor a régi városháza tanács­termében. Az egyetemi jogtudományi kör alakuló közgyűlése este 7 órakor az olvasókörben. Felolvasás a kiállításról a műegyete­­men este 5 órakor. Felolvasó : Kherndl Antal. Senk­r­ah Irma hangversenye este V­8 órakor a VI- VII. ker. kör dísztermében. Az erdélyrészi magyar közművelődé­si egylet bálja a Vigadó összes termeiben. A nyitramegyei társaskör alakuló köz­gyűlése este 6 órakor a Muzeum kávéház helyiségében. A zempléni egyetemi ifjúsági egye­sület felolvasó estélye 7 órakor (Kommer vendéglő.) Verescsabin-képkiállítás a műcsarnok­ban (Andrássy­ út 69.) reggel 9— d. u. 4 és este 6—9. Be­lépti díj 30 kr. Nemzeti múzeum: term, rajz- és népismetár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztel­ken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Be­leznay-kert) nyitva van: vasárnap és ünnepnapokon d. e. 9—12, hétfőn, kedden d. e. 9—d. u. 1, és 3—5, szerdán d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, este 7—9, csütörtökön, pénteken d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, szombaton zárva. Technológiai múzeumi könyvtár nyit­va (szombat és vasárnap este kivételével) egész nap. Egyetemi füvészkert az Üllői­ úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—6. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A pestbelvárosi plébános. Szép ünnep folyt le tegnap délelőtt a belvárosi plébánia-templomban. Romeiser József, pápai titkos kamarást, a főváros törvényhatósága által belvárosi plébánossá megvá­lasztott és a bíboros herczegprímás által ez állomásá­ban megerősített derék lelkészt iktatták be nagy ün­nepélyességek mellett új hivatalába. A templom már jóval tíz óra előtt megtelt áhitatos hallgatósággal, a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok Ráth Károly főpolgármesterrel és a főváros hivatalnokaival nagy számban jelentek meg. A beiktató szertartást Cselka Nándor esperes, ó­budai plébános, mint szentszéki biz­tos, végezte. Fényes segédlet mellett misét mondott, melynek folyamán felolvastatta a bibornok herczeg­­primásnak Romeiser megválasztására vonatkozólag kiadott megerősítő okmányát, s átadta neki az egyház kulcsát, mint a plébánosi joghatóság szimbólumát. Ezután az ünnepelthez szép beszédet intézett, ki­emelte, hogy Romeiser budapesti születésű és 22 év óta működik a belvárosi plébániánál, s így leginkább ismeri hívei igényeit, s leginkább lesz képes kötel­meit teljesíteni. Legyen ez új állásában — úgymond — jó hazafi, igaz magyar, ki­fogástalan pap, s híveinek minden te­kintetben atyja. Az ékes szavak után Ro­meiser letette az ünnepélyes fogadást, s ígérte, hogy jó plébánosa lesz egyházának, s mint jó hazafi min­den törekvését oda fogja irányozni, hogy hívei ne csak jó keresztények, hanem jó ma­gyarok is legyenek. Megköszönvén az iránta nyilvánuló szeretetet és ragaszkodást, engedelmet kért, hogy a szószékre léphessen, mely ez alkalomból virágokkal volt díszítve. A szószéken Krisztus szavai­val élve »Békesség nektek« jeligével megható szép beszédet tartott, melyben főleg a vallásos szellemnek az igaz hazafisággal és ke­resztényi tü­relmességgel való párosu­­lását hangsúlyozta. A beszéd, mely gyöngéd czélzattal érintette Királyi Pálnak érdemeit is, mély benyomást tett a hívőkre. A jeles egyházi szónoklat után folytatták és Te Deummal végezték be az egyházi szertartást. Az újonan beiktatott plébánost barátai és ismerősei lakására kisérték, honnan d. u. 1 órakor a Hungáriába vonultak, hová az ünnepelt barátait, a főváros kiválóbb polgárait és a sajtó munkásait gaz­dag lakomára hivta meg. Igen szép és díszes társaság volt jelen. Az asztalfőn ültek a házigazdán kívül Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester, Kirá­lyi Pál, Wahrmann Mór, Balk Miksa, Cséry Lajos, Giczey Samu, Sigray Pál, Török János főkapitány, Cselka Nándor esperes, Klempa, Simon, Bogisich, Maszlaghy prépostok, Kalmár Endre, a kegyes tanító­­rend főnöke, a főváros összes tanácsosai, jegyzői, főbb tisztviselői, és a törvényhatósági bizottság ki­válóbb tagjai. A lakomán emelkedett és derült hangu­lat uralkodott. A pezsgő felszolgálásánál Ráth Ká­roly főpolgármester emelkedett föl, s felköszön­­tötte Simor János bibornok herczegpri­­m­á­st, kinek ez alkalomból üdvözlő sürgönyt is küld­tek. Kamermayer Károly Romeiser Józse­fet, a nap hősét éltette, Romeiser a belvárosi plé­bánia kegyurára , a főváros törvényhatóságára és tanácsára emelte poharát. Fálk Miksa általános figyelem mellett köszöntötte fel Cselka Nándor esperes-plébánost, s különösen azt helytelenítette, hogy a plébános-választás előtt egyesek azt hangoz­tatták, hogy a plébános-választásban a más val­­lásúak nem vehetnek részt. És bár résztvet­­tek, ebből nem lett baj, mert mindenki ismerte Romeisert s tudta, hogy oda való ember. Ro­meiser másodszor is felszólalván, általános lelkese­dés mellett ürítette poharát Királyi Pálra, a fő­város nagyérdemű, derék polgárára, a­kinek neve összeköttetésben van a főváros emelkedésével és hala­dásával. Kalmár Endre, a kegyes tanítórend fő­nöke, a jó szomszédság nevében éltette Romeiser plébánost. W­o­­­a­f­k­a Nándor két toasztot mondott. Az elsőt a polgárok és felekezetek közti egyesülésre és békére, a másodikat a sajtó munkásaira, különösen Fálk Miksára. Polónyi Géza azt emelte ki, hogy a tegnapi ünnepély a vallási türelmesség ünnepe is volt, Királyi Pál pedig Ráth Károlyt és Kamer­mayer Károlyt köszöntötte fel, mint a­kik a fővá­rosnál az állami és a városi hatóságot képviselik, s azt kívánta, hogy e kettő egymás iránti jóakarata és barátsága ne szűnjék meg soha. Mondtak még több toasztot is, de a hangulat már olyan zajos volt, hogy a szónokokat nem igen lehetett hallani. A társaság derült jókedvben oszlott szét a késő délutáni órákban.­­ A borászati kongresszus tagjai tegnap dél­után lakomára gyűltek össze az opera átellenében levő Ruscher-féle vendéglő földszinti termében. A fényes menü és a mintapincze kitűnő borai derült kedvre hangolták a társaságot. Az első pohárköszöntőt Földváry Mihály, Pest megye alispánja mondotta a kongresszus elnökére Andrássy Manó grófra és a kongresszus tagjaira. Miklós Gyula a kongresszus három alelnökére, Esterházy István gróf, Tisza László gr. és Huszár Istvánra emelte poharát. E­s­­terházy István gróf Pest megye alispánját, Föld­váry Mihályt éltette, Tisza László a kongresszus előadóira ürített poharat. Andrássy Manó gr. Miklós Gyulát, Szalay Imre Tisza Lászlót, Ba­rabás János az Andrássy családot, M­e­z­ő­s­s­y László a nem befolyásolt magyar sajtóra emelt po­harat. Miklós Gyula a sajtó munkásait, V­a­d­n­a­y Károly Szalay Imrét élteti. S­z­a­l­a­y Imre élteti a sajtót. Deil Jenő Andrássy Manót mint kitűnő gaz­dát, kereskedőt és nagyiparost ünnepli és óhajtja, hogy sok ilyen főura legyen a hazának, akkor nem fognának a főúri birtokok olyan kezekbe kerülni, ahol nem szívesen látjuk. A lakoma fél hét óra táj­ban ért véget.­­ A budapesti honvédegyesület tegnap délután tartotta meg idei közgyűlését a megyeháza nagyter­mében Visontai Kovács László elnöklete alatt. Első­sorban az új tisztikart választották meg. Elnök­lett ismét Visontai Kovács László; tiszteletbeli elnö­kök Schneider Antal és Feleky Miklós; alelnökök Bellák Imre és Wanger Károly; a két igazoló bizottság tagjai pedig Reményi Antal, Pillich Ferencz, Bleier Ignácz, Egerváry Ödön, továbbá Petrovics Ákos, Lup­­ták István, Iglódi Kálmán, Borofsky Ernő. Ezután az elnök indítványára elhatározták, hogy a tagok iga­zolásánál a legnagyobb szigorral fognak eljárni. A központi bizottság szervezeti szabályzatának elkészí­tésével az egyesület Füzesséry Gézát bízta meg. Ma­gáévá tette a közgyűlés azt az indítványt, hogy az osztrák hadseregből a szabadságharc­ hadseregébe lépett volt osztrák tiszteknek eszközöltessék ki egy­kor viselt rangjuknak megfelelő nyugdíj, segély vagy pótlék. Az igazságügyminisztériumhoz feliratot fog­nak intézni, hogy a tömegesen elbocsátott dijnokok közül azokat, kik honvédek voltak, fogadja vissza. A honvédsegélyző egyesület pedig átiratilag meg fogják kérdezni az iránt, várjon tett-e lépéseket »Honvéd­­nyugdíj és segélyegyesületté leendő átalakulásra«. Végül az elnök köszönetet mondott Huszár István­nak ama bajtársi vendégszeretetért, mely által lehetővé tette, hogy Görgei és Klapka saját házában találkoz­hassanak. — A bécsi arisztokráczia jótékonyczélű elő­adási sorozatot fog rendezni a fehér kereszt-egylet és a poliklinika javára. Az előadás iránt igen nagy az érdeklődés, nemcsak az arisztokráczia körében, hanem a disztingváltabb polgári és művészi körökben is; együttesen fognak közreműködni a humánus czél ér­dekében. A tervezett előadások minden tekintetben

Next