Pesti Napló, 1886. május (37. évfolyam, 120-150. szám)
1886-05-13 / 132. szám
132. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Eladó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu m-é p & 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Csütörtök, május 13. 37. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és asti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«« kétszer házhoz hordva : havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 at 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai ktdlühküldés, kívántatik, postabelszegre havonként 15 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendö. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti 2STapló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Pénzügyeink. A közelebbi napokban a képviselőház hivatva lesz a kormány pénzügyi gazdálkodásával foglalkozni. Óriási hanyatlást lesz kénytelen konstatálni az előbb is elég rossz állami háztartásban. Az utóbbi két évben már az előirányzat szerint is igen nagy deficitet jelentékeny túllépések még inkább fokozták. A kormány gondatlansága, a budgettörvényt semmibe vevő gazdálkodása, hol szándékos, hol öntudatlan túlköltekezései, teljesen felforgatták az állami pénzügyeket. 1884-ben és 1885-ben a zárszámadások és kezelési kimutatások mindegyik minisztériumnál túlköltekezést mutatnak. Jellemző a túlkiadások nagyobb részére az az egyszerű, de kategorikus érv, melyet a földmivelési miniszter jelentésében a lótenyészintézeteknél történt túlkiadásokról felhoz, hogy t. i. elégtelen volt a költségvetési hitel. Ha keveset engedélyez a törvényhozás, ám lássa következményeit, a miniszter azért nem fogja magát a költekezésben reguláztatni, így öregbedett nagyrészt a deficit 1884-ben 5,892.000, 1885-ben 6,712.000 frttal. Gondatlan előirányzásnak és számítás nélküli építkezésnek rovandó fel az állami vasutaknál egyrészt 4,075.000 frt túlköltekezés, másrészt pedig 3,264.000 frt túlkiadás a múlt évi üzemből. Ezen közel 20 millió túlkiadás fedezésére kér most a kormány hitelt. De ezzel a hitelszükséglet határa nincs elérve. Egész raja a kisebb-nagyobb túlköltekezéseknek merült fel még a homályból egymásután, mikor már a 19.900.000 frtnyi hitelről szóló javaslatát a pénzügyminiszter és a 4 millió túlköltekezésről a közmunkaminiszter előterjesztette volt. És mi sem kompromittálja annyira a magyar állami gazdálkodást, mint az a zavar, tájékozatlanság — vagy amennyiben nem ez volt az ok — ama hamis színben való feltüntetés, melyet a kormány a pénzügyi helyzetnek a törvényhozás előtti feltárásánál praktizált. A múlt őszszel előterjeszté a pénzügyminiszter az 1886-iki költségvetést az előző évhez képest 3 milliónyi nagyobb deficittel, és hogy a financziális állapotról szint ne kelljen vallania, semmis ürügyből a szokott expozét elhalasztja. Az ugyanakkor bemutatott 1884-iki kedvezőtlen zárszámadás és a prelimináre rossz mérlege azonban meghiúsították a hallgatag miniszter szándékát és a valóságnak megfelelő kedvezőtlen véleményt keltettek a közvéleményben és különösen a pénzpiaczon. Csak a képviselőház pénzügyi bizottságában említette fel később a kormány a rossz pénzügyi fordulatot és maga indítványozott törléseket a beruházásoknál. Később, január 12-én, továbbra menőleg szellőztette a képviselőházban a pénzügyminiszter a financziális zavart, de tisztán maga sem látta vagy nem kívánta láttatni a bajt. Csak a mikor a budget már meg volt szavazva s ki volt bocsátva all millió papirjáradék adósságtörlesztésre s 14 millió deficit fedezésre, akkor állott elő a közmunkaminiszter 4 milliós túlköltekezési jelentésével és a pénzügyminiszter 19.900.000 frt hitelkérésével és azon fölül közös póthitelt két törvényjavaslatával. Azonban e póthiteli összegek kérésével a kölcsönök útján beszerzendő fedezet sora éppenséggel nem volt befejezve. A közmunkaminiszter, 4 milliós túlköltekezési jelentésének tárgyalása közben, azzal lepi meg a pénzügyi bizottságot, hogy újabb 878.000 frt túlkiadást fedez fel, megjegyezvén, hogy jót nem áll, hogy további kisebb-nagyobb túlköltekezést nem fog-e az államvasutaknál kideríteni. Azután következik annak kijelentése, hogy a pénzügyi és az igazságügyi miniszternél tetemes, fedezetlen túlkiadások vannak a múlt évről, hogy 4 millió visszamaradás van a múlt évi jövedelmeknél, amelyeknek pótlásáról szintén gondoskodni kellene, így apránként megint 5.657.000 frt újabb szükséglet szaporodott fel, melyről soká hallgattak. De ebben még nem szerepel a kiállítási deficit. És végül csattant az ostor. A pénzügyminiszter kijelenti a bizottságban, hogy korábbi deficitek ellátása következtében annyira megapadtak az állami pénztár készletei, hogy a most kért 22 millió beszerzése után is, kénytelen lesz a pénztárak kellő dotácziója végett az őszszel nagyobb hitelt —20 millióról volt szó — igénybe venni, így került ki a zűrzavarból nagy kínnal, szaggatva, darabonkint a pénzügyi helyzet megközelítő képe. A kormány megtett mindent, hogy lehetőleg késleltesse az állapot megismertetését; segítette őt ebben a gyámoltalanság is, mert egészen tisztán sokáig maga sem látta. Az ilyen módszer kompromittálja egész adminisztrációnkat és az ország hitelét. Pedig az nagy mértékben fog most igénybe vétetni. Nézzük csak, minő emissziókra kerül a mostan ismeretes szükséglet szerint még az idén a sor. A közösügyi két póthitellel együtt a többször említett 19.900.000 frt fedezet effektív 22 millió beszerzését teszi legközelebb szükségessé papírrente kibocsátása útján. Őszszel 20 millió lesz beszerzendő pénztári készletre, továbbá vagy 7 millió azon előbb említett több kisebb deficitre, melynek fedezetét a pénzügyminiszter most nem kéri, de amelyről az őszszel gondoskodnia kellene. Ugyanez időben bocsátja ki rendszerint a pénzügyminiszter a következő év adósságtörlesztésére megkivántató papírjáradékot, amely ez alkalommal 11 */a millió effektív szükségletre szól. Ez nem kevesebb, mint 60 millió effektív összeg, melyet még az idén be kell A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. Kászonyi Dániel. Nem volt ország Európában, ahol Kászonyi Dániel idegen lett volna, de egyikben sem volt soha otthon. Hetvenhárom évig űzte nyugtalan természete, és még most sem az agg kor fáradtsága, hanem csak a nyomor és a nélkülözés vetett neki véget. Nyelvtehetsége rendkívüli volt. Anyanyelvén kívül teljesen értette Európa minden nemzetének nyelvét. Angol, franczia, német nyelven könyveket irt; regényeket, politikai emlékiratokat s hírlapi közleményeket. Beszélt és irt olaszul, spanyolul, sőt még törökül is tudott. Egész élete vándorlás és munka közt oszlott meg. És ennyi észszel, ennyi tehetséggel s ennyi munkával nem tudta többre vinni, mint hogy mindenkitől elhagyatva, a legnagyobb nyomorban, üres szobában, szalmán haljon meg. Miért? Mert nem volt szerencséje. Nem volt szerencséje, de egész életén át soha nem érezte magát szerencsétlennek. Nem csupán bölcsészetből, hanem mert ilyen volt a természete. Rendkívüli illúzióval tudta körülvenni magát, s a valóságot nem látta sehol és soha. Világnézete mindenkiétől elütő volt. S csak Diogenes lehetett nagyobb czinikus ő nála. De czinizmusa nem volt sivár, nem volt gúnyolódó, sőt nagyon is meleg és kedélyes. Igényei, melyeket elveiben megalkotott, túlhaladtak minden mértéket , de a legparányibb jóval, melyet az élettől kapott, meg tudott elégedni, s élvezőképessége Epikurnak nem lehetett nagyobb. így történt, hogy élvezőképessége minden nélkülözését meg tudta aranyozni, s a valóságnak hiányait pótolták illúziói. Ha pénze volt, Krőzusnak érezte magát s átélte a gazdagság passzióit; ha szegénységbe jutott, a nagy szoczialista és anarchista apostolok helyzetében érezte magát, kik ellen az egész társadalom összeszövetkezik, hogy elnyomja őket. Mikor legtehetetlenebb volt, akkor képzelte magát az államra és a társadalomra nézve a legveszedelmesebbnek, s kéjelgett abban a gondolatban, hogy ő képviseli az új forradalmat, mely jönni fog, mert jönnie kell. És mivel életének legnagyobb részét szegénységben és nélkülözések közt töltötte el, ennek gondolatvilága volt az, mely érzelem- és gondolatvilágát leginkább asszimilálta. És igy az állandó szerencsétlenség és elnyomottság a forradalmi és társadalomellenes elveknek bizonyos következetességét okozták nála. A mivel ő igen nagyra volt. Dicsekedett gyakran következetességével, pedig nem rajta, hanem helyzetén múlt, hogy más legyen. Valamint hogy mindig más lett minden változó helyzetében. Oly gyorsan alkotott véleményeket, s oly gyorsan változtatta azokat, hogy ő maga sem emlékezett a saját régibb nézeteire. Egész érzelemvilága rokon- és ellenszenvekből állt, de egyik sem volt benne mély és tartós. Csak egy maradt meg nála állandóan: a fennálló rend és hatalom negácziója. O, ki minden helyzetében jól tudta érezni magát, és folyton vidám maradt, nem volt megelégedve semmivel, ami törvény volt, akár az erkölcsi, akár a fizikai világban. Folyvást rajongott, hit nélkül; folyvást dolgozott, munkálkodott, életczél nélkül; a legszorgalmasabb emberek egyike volt, a lehető legnagyobb könnyelműséggel. Egy szeretetreméltó anarchistának típusa lakott benne, s képzelete mindig a legnagyobb kegyetlenségekben gyönyörködött. Szeretett oly színben föltűnni, mint a ki halomra képes gyilkolni az embereket, mint akiben nincs lágyság és irgalom. Mint a ki nem tud megsiratni halottat, bármily kedves volt is, mint a ki nem búsulhat csapáson, veszteségen, mert semmi sincs az életben, amihez ragaszkodni érdemes lenne; mint a ki nem tud tisztelni senkit és semmit, mert mindenki gyarló, gonosz és gyáva, és minden rosszul és ostobán van berendezve a világon. S míg ő, őszinte vallomásaiban e sötét színeket kereste jellemének rajzához, gyakran vidám ebédek és vacsorák mellett a bonvivántok eszménye gyanánt tűnt fel. Idegenek, új ismerősök előtt mindenkor csodás, rendkívüli embernek tűnt fel, tartósabb ismeretség nem használt presztízsének. Ezért kereste mindig az új helyzeteket, az új embereket. S ha valahol több évig lakott, mint Londonban, Berlinben, Lipcsében, ott nem hogy pozícziót foglalt volna, hanem ellenkezőleg, mindinkább vesztette pozíczióját. Mindig valami nagy, valami rendkívüli hivatás, vagy jobban mondva szerep lebegett előtte, de sohasem tudta azokhoz megtalálni az eszközöket. Tanulmányra méltó alak , terve a legellentétesebb változatossággal. Czézárból, Hannibálból, Thackerayből, Rabelaisből, Ariostoból, Diogenesből, Schopenhauerből, Darwinból, Maraiból és Robespierreből volt benne valami, de mindenből csak úgy, mint a napsugárból a víz tükörén. A bölcsészetből kivette, ami romboló volt a meglevő rend ellen; a történelemből az adomákat szerette; a nagy emberek életében az apróságok érdekelték; egy élő konverzácziós lexikon volt; mindenről tudott, de semmiből eleget; ismerte a világ minden országát, ismert minden nemzetet, ismert minden társadalmat; ismerte a czivilizácziónak minden vívmányait, — csak magát az embert, csak azt nem ismerte soha, sem másban, sem önmagában. S a milyen szeretetreméltó czinikus volt, oly nagy mértékben volt hiú. Szerette, ha tömjénezték, ha hízelegtek neki. Ezért szeretett legjobban a fiatalok társaságában lenni. Még hatvan, hetven éves korában is csak a fiatalság körében érezte magát jól. Kortársait s a nála idősbeket mindenkor megvetette. Életrajzi adatai, úgy, amint azokat föl lehet jegyezni, nagyon rövidek. Családi összeköttetései és egyéni tehetségei által korán részt vett a közéletben, de mint főbb alak sehol és soha. A forradalom alatt Csányinak volt kedvence, aki »round head«-nak (kerek fejűnek) nevezte őt, mint egykor az angol forradalmárokat hívták. De habár katonának volt nevelve, nem vitte fölebb főhadnagyságig. Forradalom után az emigráczióval ő is külföldre ment, s Angliában tartózkodott leghuzamosabban. Az angol írókkal megismerkedett, és angol regényeket irt. 1863-ban jött haza Magyarországba, gróf Vay Lászlóhoz, kitől 1864-ben Szent-György-Ábrányba gróf Vay Dániel házához ment, hol a fiuk nevelését vállalta magára. Itt ismertem meg őt, mint gyermek, aki a nyarat rendesen Ábrányban töltöttem és mindig hálával és szeretettel fogok visszagondolni azokra az időkre. Dani bácsi (úgy hívtuk őt) folytonos mesekönyv volt, s érezve, hogy mennyire érdekel mindaz, amit elmond, kifogyhatatlan volt elbeszéléseiben. Sokat tanultam tőle és sokat mulattam vele. Teljes illúzióval néztem őt s mindig csodáltam, hogy akik,a forradalomról írtak, az ő nevét nem emlegették. Áhítattal hallgattam a csaták leírását, melyekben részt vett, a hősök jellemzését, kiket személyesen ismert. Csak az nem fért a fejembe, hogy vacsora után sötét hűvös szeptemberi estéken mindig nekem kellett őt a kastélyból haza kisérnem, mert — mint ő mondta — semmitől sem félt soha a világon, sem kardtól, sem ágyútól, csakis a falusi kutyáktól. 1867-ben az alkotmányos élet fölpezsdült; az emigránsok haza jöttek, nagy szerep várt rájuk. Meg voltam győződve, hogy Kászonyi Dánielből kiváló szereplő lesz. Kászonyi Dániel éppen akkor volt legjobban elkeseredve. Ki is vándorolt családostól Lipcsébe és egy regényszerű pamfletben írta le azt a három esztendőt, melyet hazájában töltött. Ebben a regényben (életemben először) én is szerepeltem. Itthon szerencsére nem sokan olvasták, mert német nyelven volt írva és Lipcsében jelent meg; e regényben nagyon kíméletlenül voltak föltárva oly családi ügyek, melyek nem nyilvánosság elé valók. Lipcsében aztán körülbelül tíz évig lakott, mikor újra visszatért hazájába s Budapesten telepedett meg. Mint hírlapíró akart megélni, de élete kezdettől fogva csak tengődés volt. Pedig egész nap dolgozott. Regényeket fordított s az olcsó lapok számára maga is szenzácziós rémregényeket irt. De nem volt szerencséje! — Nem tudta megélni a forradalmat, melyről álmodozott ! — A halál igazán jótétemény volt neki. Béke legyen jutalma a sirban! A. K. szerezni papirrente utján, bár a folyó évre már szükséges volt 25 millióért papirjáradékot kibocsátani. Ezen összeg államadósságunkat 90 millióval és az állandó évi kamatterhet 40/0 millióval szaporítja. — Ez pénzügyi romlásunk legújabb fázisa. A főrendiházi közjogi és törvénykezési bizottság tegnap d.u. 6 órakor Szlávy József koronaőr elnöklete alatt tartott ülésében befejezte a közigazgatási törvényjavaslatok — név szerint a törvényhatóságokról, a községekről és a fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslatok tárgyalását, és egyszersmind hitelesítette az illető bizottsági jelentéseket, melyeket Rudnyánszky József b. bizottsági jegyző szerkesztett. A kormány részéről az ülésen Tisza Kálmán miniszterelnök volt jelen. A mérsékelt ellenzék tegnap este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a pénzügyi bizottság 316 sz. jelentését, az 1883. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában, melyet Horánszky N. felszólalása után az értekezlet nem fogadott el. Horánszky N. ismertette azután a pénzügyi bizottság 317. sz. jelentését az 1885. évi közösügyi költségekből a magyar korona országai által pótlólag fedezendő összegről szóló törvényjavaslat tárgyában, melyhez hozzászólottak : Beöthy Ákos, Horváth L., Liptkay Béla báró. Az értekezlet e törvényjavaslatot hasonlóan nem fogadta el. Tárgyaltatott ezután a pénzügyi bizottság 315. sz. jelentése a közlekedési minisztérium részére az 1885. évre szükséges póthitel engedélyezéséről benyújtott törvényjavaslat tárgyában, melyet hasonlóan Horánszky N. ismertetett általánosságban. Végre tárgyaltatott ugyancsak Horánszky ismertetése alapján a pénzügyi bizottság 318. sz. jelentése »a múlt évekből származó pénztári hiányok fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Hozzászólottak Beöthy Ákos, Grünwald Béla, Horváth Lajos, mire a párt hosszas beható eszmecsere után ajavaslatot leghatározottabban ellenezve, annak elvetésében állapodott meg. Sándor bolgár fejedelem, mint a Revue de l’Orient-nak Szófiából Írják, f. hó 13. és 19-ike közt Jeni-Sagra, Eski-Sagra, Kasanlik, Haskilj és Hankiei városokat fogja meglátogatni, május hó végén Burgasban hajóra száll és Várnán át Bukarestbe utazik, hogy látogatást tegyen Károly román királynál, amint rendesen szokta tenni, mikor a román határ közelében jár. A fejedelem kíséretében van Battenberg Ferencz József herczeg. Bukarestből a fejedelem vissza fog térni Szófiába, hogy a sobranje megnyitásán jelen lehessen. A görög és a török haderő. Bár a görög-török béke egyelőre biztosítottnak látszik, nem lesz érdektelen kimutatni, hogy milyen haderők állottak egymással szemközt. 1. Görögország a török határon 36 zászlóaljat, 9 századot és 17 üteget, összesen 45.700 embert összpontosított. Athénben tartalékban maradt 6 zászlóalj, 3 század és 6 üteg, a Peloponnezusban pedig 7 zászlóalj és 3 század. 2. Törökország a görög határon 124 zászlóaljat, 25 századot és 37 üteget, összesen 120.000 embert összpontosított. Továbbá 3 hadosztály (mindegyikben 16 zászlóalj, 4 század és 3 üteg) tartalék a ruméliai határról a görög határ felé van indulóban. A csapatok elhelyezése jelenleg a következő: 1. Görögországban a határon áll: Artánál 1 hadosztály (12 zászlóalj és 3 üteg, balszárny); Trikkalánál 1 hadosztály (11 zászlóalj, 3 század és 3 üteg, centrum); Larissánál 1 hadosztály (13 zászlóalj, 6 század és 11 üteg, jobbszárny.) 2. Törökország határán a fentebbi 3 hadosztályyal szemben áll: Janinától délre 2 hadosztály (külön-külön 16 zászlóalj, 4 század és 3 üteg, jobbszárny) , 5 hadosztály (épp oly erős, czentrum), mégpedig 1 hadosztály Grevyananál (a Venetikos völgyében), 1 hadosztály ott, hol a Visztrissa délről északkeletnek kanyarodik; 3 hadosztály a Saranta-szorosvölgyében (az Olympostól nyugatra), Kaserinánál 1 hadosztály (balszárny), s végre Szalonikinál 1 hadosztály tartalék. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 12-én. 1. Az erdélyi hitelviszonyok kérdése, melyre nézve Horváth Gyula interpellációt intézett tegnap a miniszterelnökhöz, meglehetősen éles felszólalásra késztette az interpellálót azon válasz után, melyet a miniszterelnöktől kapott. Horváth Gyula egyenesen kijelenté, hogy a válasz nem nyugtatta meg, s csupán azért vette a választ tudomásul, hogy a kormánynak módja legyen az ígért komoly eredményeket felmutatni, melyek iránt különben bizodalma megingott. Felette kínos hatást is gyakorolhatott az erdélyrészi képviselőkre a miniszterelnök nyilatkozata, mely egyebek között azon furcsa argumentumot is tartalmazza, hogy a gazdaközönség bajai a vasúti befektetések következtében könynyebben elviselhetők. Ennél nagyobb gúnyt a vasúti közlekedést leginkább nélkülöző Erdélylyel szemben alig alkalmazott valaki, nem is szólva arról, hogy a gazdaközönség nem igen fogja megköszönni ezt a csodálatos vigasztalást. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Esti lapunkban közöltük Horváth Gyula interpelláczióját és felszólalását, melylyel ezen interpellácziót indokolta. A miniszterelnök válaszait és az interpellálónak a válaszra tett észrevételeit a következőkben közöljük : Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház! Ugyanazon indok, melyet t. képviselőtársam a legközelebbi napirendre tűzött javaslatok alkalmából felhozva, bizonyos föltevések elleni tiltakozásra használ, késztet engem arra, hogy interpellációjára ma válaszoljak. (Halljuk!) Midőn ezt teszem, mindenekelőtt meg kívánom jegyezni azt, hogy nem fogadhatom el azon vádat, mintha a kormány a gazdaközönség érdekében semmit sem tett volna. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hát mit tett?) Majd mindjárt meg fogja hallani a t. képviselő úr. Azt nem tette ugyan, hogy az állampénztárból egyeseken segítsen, az igaz, de éppen az interpelláló t. képviselőtársam által felemlített törvényjavaslatok, melyek legközelebb a t. házban tárgyalásra kerülnek, fogják igazolni azt, hogy igenis tette részben a kormány. Mert azt csak nem fogja nekem tagadni senki, hogy a vasutak építése és a vasúti vonalak czélszerűbb szervezése, — melynek rohamos volta pedig egyik indító oka ama javaslatok előterjesztésének — a gazdaközönség érdekében van. (Helyeslés. Úgy van a jobboldalon.) És nem fogja senki sem tagadni azt sem, hogy a jelenlegi bajok, melyek a gazdaközönséget általában sújtják és melyeknek elhárítása — azt hiszem, azt talán ott is el méltóztatnak ismerni — nem a kormány befolyásától vagy hatalmától függ és éppen a vasúti befektetések következtében könnyebben elviselhetők. Másik megjegyzésem az, hogy meg fognak győződni ugyanazon alkalommal arról, hogy az egyéb túlkiadásoknak is egy jelentékeny része éppen azon kiadásokból ered, amelyek a gazdaközönség érdekének előmozdítására szükségesek. (Úgy van a jobb oldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mindenekelőtt ki akarom jelenteni, t. képviselőház, reflektálva t. barátom előadására, hogy szeparatisztikus tendencziával én egy oly mozgalmat,melyben ő és mások, olyanok, kiket ismerek, részt vesznek, vádolni bizonyosan nem fogok. De egyátalán senkiről, magyar emberről nem is tehetem fel, hogy ha Erdélyben lakván vagy az ország viszonyait ismervén, az ország azon részeinek érdekében felszólal, szeparatisztikus tendenciákat ápolna. A magam részéről is határozottan tagadásba venném tehát, ha valaki ilyen tendencziákat keresne, barátom és a többi erdélyi képviselők fellépésében. (Helyeslés.) De áttérve most különösen az Erdélyrészek viszonyaira, talán az is alig vehető tagadásba, hogy az erdélyi gazdasági viszonyoknak a magyarországiakkal szemben bizonyos fokig rosszabb voltára a kormány és törvényhozás volt is figyelemmel. (Úgy van a jobb oldalon.) Volt figyelemmel a többek közt a legújabb kataszter megállapításánál az adóteher kirovásánál is. Ez is egy tény, amelyet tagadni nem lehet (Úgy van a jobboldalon.) és a minek állandóan érezhető — hozzáteszem: igazságosan — jótékonysága; de a mi másfelől egyszersmindegyik indoka éppen az erdélyi birtok hitelképessége csökkenésének, miután mint méltóztatik tudni, a földhitelintézetek legalább egyik alapjául az érték kiszámításának az adót szokták venni. (Úgy van jobbfelől.) Mindamellett megjegyzem még azt is, hogy Szegeden a bekövetkezett katasztrófának nem az volt az indoka, hogy a város biztosítására fordítandó pénzt nem akarták a szegediek elkölteni, hanem az, hogy bizonyára itt nem fejtegetendő magánérdekek összeütközése jött létre azon vonal felett, melyben a zárgát vezetendő. Itt tehát nem pénzkérdés, hanem magánérdekek összeütközése okozta a késedelmet, amely a veszély bekövetkezését lehetővé tette. (Úgy van jobbfelől.) Ami már magát a dolgot illeti, legyen meggyőződve a t. képviselő úr, és a t. képviselőház, hogy senki jobban, mint én és mondhatom, a kormány minden tagja, nem óhajtja Erdélyben a közép- és kisbirtokos osztálynak és ezzel a magyarságnak fentartását, és érzi, hogy azt, amit a kormánytól és törvényhozástól általában kívánni lehet, ezen érdekben kötelességszerűen meg is teszi. (Helyeslés a jobboldalon.) De bocsánatot kérek, az, ha valaki mindjárt a követendő útra nézve nem követi ugyanazt, amit más helyesnek tart, ez még nem teszi azt, hogy nem kíván a létező bajokon segíteni. Mi a magunk részéről tettünk, tenni fogunk és oda hatunk minden tőlünk kitelhető erélylyel azon irányban, hogy az erdélyi birtokos osztály hitelt közelebbről, és ennélfogva olcsóbban kaphasson, és ez után magán segíthessen. De azt hiszem, addig, míg reményünk lehet ezért újabb, az országtól követelt áldozatok nélkül elérni, senki sem fogja helyteleníteni, ha azonnal rögtön az országtól nem kérünk áldozatokat. Márpedig azon memorandumban, amelyre 1. barátom hivatkozott — és amelyet igen nagy érdekkel olvastam és a melynek sok adata igen elszomorító — mindjárt az elején a czél elérésére egyedüli eszközül azon kívánság állittatik oda, hogy egy külön hitelintézet megalapításához az államkincstár 500.000 írttal járuljon. Nem kétlem, tehát, hogy ha más módon e bajon segíteni nem lehet, bármilyen legyen a mai hely-Divat. Páris, máj. elején. A múlt lóversenyek nemcsak hogy kevés ujjal köszöntöttek be, de valami különös nüanszot is adtak a tavaszi divatnak. Chambord grófné halála nagyon megzavarta divatteremtő hölgyeinket készülődéseikben s mindenki, aki csak kissé húzott a nemességhez, példájukat követve, gyászba öltözött. Innen van, hogy még ma is, mikor a divat már határozottan a világos színeket írja elő, gyakran láthatni a séta közben fekete tüllruhákat, melyekhez a már ismert gyönyörű, fekete köpenykéket viselik. Sőt annyira mentek a gyászolásban, hogy a kotillonban tüntetőleg fehér liliomot használtak, persze csak ártatlan politikai tüntetésül. No de bő kárpótlást nyújtottak e stagnálás után az új színdarabok, mint Chamillac, Serge Panine és Klub. Ha e két utóbbit is új darabnak veszszük, úgy ezt a mi saját külön szempontunkból teszszük, mert minden a jelen korban játszó darab újabb előadásánál lépést tartanak a haladó divattal s a szereplők ennek megfelelő kosztümöt viselnek. Tárgyhalmaz miatt csak egy ilyen kosztümre terjeszkedhetünk ki, mint a melyet a küszöbön álló utazási évadra igen ajánlatosnak tartunk. Fiatal leányoknak való utiruha barna és sárga madras- sarakból, melynek barna szövetből készült tünikje az alj egész jobb oldalát elfödi s csak a baloldalt hagyja teljesen szabadon. A corsage balról jobbra átvetve, négy lyukra gombolódik s a nyakkivágásnál egy madrasgallér alkot plasztront. E kosztüm egyszerű szövetből 8 bármily színben is készíthető s mint látható, igen egyszerű alkotása. Elegáns voltának titka a tűnik művészi redőzésében rejlik. E ruhához magas, barna kalapot viselnek, melynek szalmafonadéka egyik oldalon fel van hajlítva s magas szalagdíszszel van ellátva. Bár e kalap nem olyaj, mint a Dentelle és Ajour szalmakalapok, mégis sokkal előnyösebb szint kölcsönöz az arcznak. Sétára nagyon alkalmas egy armidekosztüm, melyet hímzéssel áttörve vagy valami carreauxdíszítéssel ellátva is viselnek. Természetes, hogy az előbbi finomabb és szebb, de azért az utóbbit is nagyon viselik. E kosztüm stílje XV. Lajosbeli. Egy körülbelül 40 czintrnyi széles bordázsával szegélyzett selyemaljra könnyedén drapirozott tűnik borul, melyet mindkét oldalán selyem szalagcsokor tart össze. A derékbetét meglehetősen széles sávokkal van ellátva, melyeknek színe megegyezik a derék szegélyzetével. A keztjüket illetőleg a párisi nő ma is a svéd keztjüket részesíti előnyben. Világosszürke Chevreau-kertjük is láthatók, fekete hímzéssel, de ezeket leginkább csak az idegenek viselik. Figyelmet érdemelnek a legújabb bizantini nyári szövetek, melyek igen szépek és alkalmasak. E könnyű gaze-szöveteknek alapszíne egészen fénytelen, melyen függélyes selyemsávok futnak le, itt-ott fehér pamutszálakkal átszőve. Koczkás variánsai is vannak, de nem oly kedveltek, mint a szintén divatos foulardszövetek. Hogy a kisebb vagy a nagyobb koczkák-e a szebbek, az eldöntetlen marad s azt hiszem, hogy a kosztüm egész kiállítása határozza meg, hogy melyikhez milyen áll jobban. Nehezebb szöveteket természetesen csak komolyabb kosztümökhez, mint az elfogadó, és hangverseny toilettekhez használnak. E nemben egy gyönyörű példányt láttunk pávakék velour ottománból. A sima derék szélén vastag 20—25 cmntnyi széles rüss van, melynek közepéig egy magas Chantilly-volant esik le. Maga a velour-ottománból készült derék elől nyitott és szögletes, hátul testhez álló s három, aránylag hosszú tompa csúcsban végződik, melyeknek köreit Chantillycsipke tölti ki. Az ujjak igen keskenyek és szorosak. A köpenykék még mindig a régiek maradtak; elől szabadok, hogy a karok könnyen mozoghatnak, hátul egészen kicsinyek és szorosan testhez simulók. Leggyakoriabbak a fekete csipkéből valók, de vannak szövetköpenykék is, csakhogy mindenkor gazdagon díszítve gyöngyökkel. S e tekintetben a divat nagyon pazarul bánik. E köpenykéket persze csak este és kocsikban viselik. Mielőtt végeznénk a toilettekkel, még egy pár szót a turnérról. Külföldi lapokból úgy olvassuk, hogy már kezdenek kimenni a divatból. Sajnosan kell konstatálunk, hogy e hír téves. A turnér él és uralkodik tovább is. Az idei nyári divat nagy előszeretettel foglalkozik az ernyőkkel, azonban itt sem törli kérlelhetlenül a régit, hanem csak lassan kint változtat rajta egyetmást, így a fekete ernyők többé-kevésbbé széles fekete csipkével még mindig divatosak. Ellenben teljesen új divat a selyembélés nélküli hímzett gaze-ernyő, melyet felül a kalap színével megegyező kis csokor érít. Azt rebesgetik, hogy a nagy lóversenyek idejére e kis csokrokat egész csomó strucztoll fogja felváltani.