Pesti Napló, 1886. augusztus (37. évfolyam, 211-240. szám)
1886-08-01 / 211. szám
211. szám. 37. évi folyam. Budapest, 1886. Vasárnap, augusztus 1. Szerkentéul Iroda Feren őriek-tere, Athenäen m-é p ü 1 • t. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnék .S Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadts-hivatal Ferenciek-tere, Athenben mé p fte t A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás kfirfill panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézandők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás, £1fizetési feltételein A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra é irt 50 kr. — « hónapra 9 frt. B, u Mtl postai kaffiaküldése kívántatik, postabélyegre havonként 15 kr. évnegyedenként 1 forint felüilfisetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-társ, Athenaeum-épüst, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓAugusztus 1-jével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak : (Reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli kiadásért.) Egy hónapra ••• ••• 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................. 4 „ 50 „ faSF“ Az előfizetés Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postautalványon küldendő. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. A mai népgyűlés. A népgyűlésektől való idegenkedés ellenkezik egy alkotmányos, parlamentáris kormányzati ország jellegével. Ott, ahol a fejedelem önhatalmúlag intézkedik, ott természetesen a népgyűléseknek nincs szavuk. De népképviseleti kormányrendszerrel bíró államban a népgyűléseknek megvan a maguk jelentősége és fontossága a parlamentek mellett. A népgyűlések vannak hivatva arra, hogy érleljék az eszméket, kifejezésre juttassák a nemzet aspirációit A népgyűlések e jelentőségét csak az ignorálhatja, aki egyáltalában nem barátja a népképviseletnek. Az sem való, hogy nálunk a megyék fölöslegessé teszik a népgyűléseket. A megyék ma már nagyobb részben csak néma végrehajtói a kormány rendeleteinek. Politikai súlyuk csökken s a változott viszonyoknál fogva, e súlyt a népgyűléseknek kellene megnyerni. Hogy ez lassan megy végbe, hogy a népgyűlés szokatlansága azokat idegenszerűknek tünteti fel, mindezt okozza nemzetünknek konzervatív jellemvonása, melynél fogva nehezen törődik bele az uj dolgokba és intézményekbe, de okozza másrészt a politikai nihilizmus ama rendszere, melyet a Tisza kormány honosított meg s mely e kormány hatalmának egyik főbiztositéka. Nem helyeselhető tehát semmikép a népgyűlések iránti idegenkedés, s a Janszki- Edelsheim-ügy kiválólag az ellenzék azon részére nézve, mely programmjául a magyar önálló hadsereget vallja, különösen alkalmasnak látszik arra, hogy a népgyűlések által tárgyaltassék. Hogy ezen ügy által a nemzet méltósága megsértetett, hogy ez alkalommal oly alkotmányellenes tendenciák merültek fel, melyek visszautasítása elmellőzhetlen , azt bevallják a kormánypárti lapok is. A parlament nincs együtt, ott az e feletti felháborodás nem találhat kifejezésre : a sajtó, a törvényhatóságok és a népgyűlések adhatnak csak kifejezést a nemzet közérzületének. A népgyűlések kezdeményezése tehát máig e szempontból sem látszik inopportunusnak. De a függetlenségi párt alig érdemelné meg a politikai párt nevét, ha ez események mindazon momentumait nem igyekeznék, a népgyűlések által is, a nemzet elé tüntetni, melyek a közös hadsereg intézménye ellen s a magyar hadsereg felállításának szüksége mellett szólanak. Mert hogy az ily momentum számos, azt alig kell bizonyítani. Ha magyar hadügyminiszterünk volna, ki a képviselőháznak felelős, bizonynyal nem történhetnék meg, hogy egy tábornok, kinek magaviseletét a magyar kormány, a képviselőház helyeslése között, inkorrektnek s tapintatlannak nevezte, e magaviseletért előléptetést nyerjen. De nemcsak ez történt a jelen esetben. A közös hadseregnek az alkotmány keretén kívüli jellege, az ott uralgó nemzetellenes szellem, százados mizériáink, melyek mind abból erednek, hogy nincs önálló hadseregünk, mindez a legutóbbi események által kirívó világításban tűnt az előtérbe. Nem tagadhatjuk, hogy az események (ez a Tisza-kormány politikájának leggyászosb következése, mert megingatja a nemzetben a hitet a 67-diki kiegyezés alapjai iránt!) a hadsereg kérdésében sok deákpárti politikusra is oly befolyást gyakoroltak, mint az Ausztriával folytatott tárgyalások a vámügyben, hogy t. i. sok volt deákpártinak meggyőződése is kezd az önálló hadsereg felé hajlani, amint a vámügyben elfogadta a külön vámterület követelését. S ha már a deákpártiakra is ily hatással voltak ez események, mennyivel inkább kelletett azoknak ily szellemben hatni a függetlenségi pártra, mely ab ovo a magyar hadsereget követeli ? Igen természetes, megérthető s teljesen renden levő dolog tehát, hogy a függetlenségi párt, megragadva ez alkalmat, a magyar hadsereg melletti agitácziót a nagy néptömegek közzé viszi s ennek kezdetét képezi a mai népgyűlés, mely kiválóbb helyet kér a nap történetében. A mérsékelt ellenzék, mint politikai párt, nem vesz részt a mai népgyűlésen, ami azonban természetesen nem zárja ki a párt egyes tagjainak közreműködési szabadságát, s a népgyűlés egyik szónokai e lapok főmunkatársa leend. A népgyűlésben való résztvétel egyfelől a taktika kérdése, ami felett egy párt körén belül is eltérők lehetnek a nézetek ; de másfelől a népgyűlés a magyar hadsereg követelését proklamálja, ami a teljesen deákpárti alapon álló mérsékelt ellenzék egészének, s különösen országgyűlési képviseletének nem képezi programmpontját. Az előterjesztendő határozat általában inkább a dolog pártelvi jelentőségét, sem mint gyakorlati fontosságát tartja szem előtt. A kormány eljárására a határozati javaslat alig van tekintettel, s csak a tartandó beszédekből remélhetjük, hogy ki fogják egészíteni a javaslatnak ez irányban fogyatékosságát. A kormány további eljárásától fog függeni, hogy a magyar hadsereg melletti agitáczió minő arányokat ölt ? Nem akarjuk s nem lehet feladatunk, hogy ezúttal e nagy kérdést bolygassuk. A függetlenség természetes attribútuma a külön hadsereg s ennek aspiráczióját tartsuk ébren a nemzet lelkében. De erős meggyőződésünk, hogy az oly jelenetek, minek a Janszki-ügyben előfordultak, a jelen közjogi alapon is elkerülhetők, ha oly kormány vezeti az ország ügyeit, mely nem a miniszteri tárcza megtartását ismeri egyedüli czéljául. Az ilyen kormánynyal természetesen paczkáznak, azt lenézik és megalázzák. Ez történik most a Tisza-kormánynyal. Nem az intézmények okai ennek elsősorban, hanem a kormány személyei. De hát mindinkább oda jutunk, hogy az intézmények összetévesztetnek a személyekkel s a mai népgyülés is világot vet a válságos helyzetre, melybe a kormány eljárása az országot sodorja. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Belga fürdők. Blankenbergbe. — Ostende. — jul. végén. A hideg vizgyógymódot Wesselényi Miklós példája hamar megkedveltette a magyarokkal. Gräfenbergnek, Radegundnak, Kaltenleutgebennek — a budapesti intézetekről nem is szólva — a magyarok a legszorgalmasabb látogatói. Mi vagyunk az eredetileg egyszerű hidegvíz gyógyintézeteknek az angolai. A borravaló-osztogatás mániájával, mely a magyarnak ősi betegsége, mindenütt felrugtatjuk az árakat és rontjuk az egyszerű erkölcsöket. De a tenger — az még nem a mi barátunk. Még Tisza Kálmán évenkinti ostendei fürdőzése sem tudta a magyart a tengeri fürdőbe csalni. Wodianer Albert b., Török József, Fraknói Vilmos 8 még néhány magyar jelen meg évenkint a belga vagy holland tengeri fürdőkben: ez az egész. A német tengeri fürdőkben több van, franczia s angolokban alig fordul meg egy-kettő. Ha csak arról van szó, hogy itthon Magyarországon tartsuk meg kis pénzünket, akkor természetesen én is azt mondom, maradjunk szépecskén itthon. Van magyar »tengerünk« a Balaton; van nagyszerű hegyi vidékünk, a Tátra; betelhetik ezekkel szivünk, lelkünk. De ha az egészség igényei lépnek az előtérbe, akkor ezek feltétlenül parancsolnak. Az ember összerakosgatja bőröndöcskéjét s megy, ahova az orvos rendeli. S a tenger az ő edző levegőjével, fölfrissítő hullámverésével ma igen divatos patika. Idegeid kifáradtak, vértódulás vagy migrain bánt: a tenger a te gyógyszered. Új toiletted van, a nagy világot akarod látni, csak a tenger segíthet bajodon. Fel tehát, fel tehát — mint az operetteben éneklik — fel a tengerre! Egy bizalmas, budapesti baráti kör a nyár elején nagyon alaposan megfontolgatta a tengeri fürdő kérdését, de így elméletben sehogy sem tudott dönteni. Blankenbergbe vagy Ostenbe volt a nagy kérdés. A két tengeri fürdő nincs messze egymástól, mindegyiknek megvan a maga híte, tradícziója az egyiknek, jövendője a másiknak. A vitatkozók végre abban egyeztek meg, hogy fölkeresik mind a kettőt. Az egyik rész az egyik fürdőben tölti a fürdőzési évad nagyobb részét, a másik a másikban. Úgy is tettek s most azok, kik Ostendeban voltak hosszabb időre száműzve, irigykedve tekintenek amazokra, kik Blankenbergbében töltötték az idény nagyobb részét. Mert hát óriási a különbség a két fürdő között. Ostende alatt mindig a »nagy világot« szokták érteni. Akik emlegetik, a rendkívüli fényes Kursaalra gondolnak, a nagyszerű kávéházi rotundára, csillogó bálokra, az európailag hires ló- és yachtversenyekre. Mindez meg van Ostendéban, de ez nem a tenger a maga fenségében, költészetével s végtelenségével. S nem is a nyaralóhely kecsegtető előnyei, melynek arra is kell szolgálnia, hogy a pihenni akaróknak pihenőt adjon. Szóval nem az, amit fürdőkben elsősorban keresünk. Az ember elcsodálkozik, hogy ez a nagy kávéház, a maga förtelmes zaja, füstje és visszataszító költeitlenségével mint tudott oly nagy hirre vergődni. A nagyváros keverékét találod benne az északi tenger partján: a nagyvárosét, melyből menekültél. Zenéje kitűnő, de sokkal kitűnőbbet hallsz a nagyvárosok hangverseny-idényében s nem a zene kedvéért jöttél a fürdőbe. Báljai fényes teremben tartatnak, de társaságuk oly kevert, hogy késedelmezel belépni. E bálokat semmi sem jellemzi jobban, mint hogy a francziát soha se tánczolja 2—3 párnál több ; ez internaczionális társaság egyes tagjai vonakodnak egymásnak kezet nyújtani. Az ostendei versenyek pedig híresek lehetnek, de végre is a társaságnak csak igen kis részét érdeklik. Friss levegőt keressz s azt az ostendei járt tengerparton nem találod. Itt a restaurácziók végtelen sora következik egymásután, mindegyiknél a konyha a pinczében,s mindegyik pinczéből oly konyhaszag árad feléd, mint például a Szikszay pinczéjéből forró nyári napon. Az arra menő zsebkendője után kapkod s elfeledi, hogy a friss tengeri levegőben kellene lennie. E pinczeszaghoz méltó ama nők egész serege, kik kaland után futkosva, lepik el a tengerpartot. Valóban különös látvány a fürdőben, melynek családok nyaralójául kellene szolgálni. Az ostendei partot egyfelől a kikötő, másfelől a királyi palota zárja el. Aki a tenger apályakor a finom tengeri homokon akar sétálni — a tenger melletti tartózkodás e kiváló gyönyöre! — annak hosszas kerülővel meg kell kerülni e két akadályt, csak úgy teheti meg sétáját. Nem is igen láttam, hogy Ostendéban az emberek nagyon törnék magukat ily séta után. Magával a fürdővel pedig a legjobban vagy megakadva. Vagy van hullám, vagy nincs. Az utóbbi esetben kaphatsz elég kabint, mert akkor az senkinek se kell. De amint jön a hullám s a tengeri fürdés élvezetet készül ígérni, sok százával rohanja meg a kabinokat a közönség s beletelik félóra, míg a tengerbe jutsz. Ami pedig éppen elegendő ahhoz, hogy alaposan elrontsa minden fürdőzési kedvedet. Az ostendei fürdői élet egy nagyobb szabású kávéházi élet, annak minden árnyoldalával, ahogy valami előnye is volna, azt nem tudom. Az emberek folyvást a Kursaalban ülnek, s maga ez ülés elég drága mulatság, mert naponkint három frankba kerül. Itt hallgatják a zenét, mely reggel, délben s este játszik, iszszák a cognacot és nézik a toiletteket. Iszonyú kedélytelen, modern mulatság! Kedélyessé azt csak a magukban fürdő férfiak teszik. Akik egy távoli ponton, a »paradicsom«-ban, fürdenek, melynek neve mindent megmond. No de ez a kedélyesség nem felel meg mindenki ízlésének. Mily más az én tiszta szép, víg kedvű Blankenberghem ! Örömmel időzöm az itt töltött napok emlékénél s úgy gondolok rájuk vissza, mint egy kedves idillre. Családiasság s kedélyesség a fürdő fő jellemvonásai, a melyben zavartalanul élvezhetni a tenger szépségét, nagyszerűségét. S családiasság mellett finom eleganczia is uralkodik; a régi Ostende ez uj vetélytársa már fölülkerekedett s kiválóbb társaság gyülhelye, mint az a zajos nagy kávéház, Ostende. A kövezett tengerpart még egyszer oly nagy, mint az ostendei s a legszebb villák köztük. A szerényebb viszonyokhoz szokott magyar embernek itt nyílik alkalma megbámulni, hogy mily sok pénz van a nagy világban. Egy-egy ilyen, egy családnak való villa idénybérlete 3—4000 frank, egy-egy személy ellátása 10—15 frank naponkint. A legtöbb itt fürdőző német, angol, belga, franczia család 5—6 tagból áll. Ki engedheti ezt meg magának nagy Magyarországon ? A hotelek nem oly fényesek, mint az ostendeiek, de ragyognak a tisztaságtól. A franczia ízlés egyesült bennük a hollandi tisztasági érzékkel. A zene jó, de nem fáraszt szüntelen, mint az ostendei. Az új, nagy kaszinó most nyílt meg, három ezer emberre épült s nem nagyságra, de fényre vetekedik az ostendeivel. Gyöngyét képezik a tenger melletti séták. Órákon át elbolyonghatsz itt a ruganyos finom tengeri homokon, miközben a tenger zúgását hallgatod, s tekinteteddel elmerülve a végtelenségbe, tele tüdővel szívod az idegedző friss levegőt. Míg Budapesten 30 foknyi meleg volt, itt mi felöltőben jártunk. De nem képzelhető a fürdőzésben nagyobb gyönyörűség, mint aminőt a felejthetlen tengeri séták nyújtanak. Egész lelkünkkel belemerülünk e ritka csodaszép látványba, élvezzük azt minden idegünkkel s az itt töltött egy órát nem cserélnék be a világ bármely kávéházi mulatságával. Esténkint összegyűlünk ismét a parton s nézzük a legnagyobbszerű természeti jelenést: a nap lenyugtát. A mint izzó pirosan hanyatlik alá a hullámokban a tűzgolyó, beragyogva fényével a hullámok fehér tajtékját, izzó tűzzel borítva el az egész láthatárt s hátrahagyva sötétpiros fényét, mely visszaverődik a felhőkben, oly ragyogóan, annyi színnel és villogással, hogy nem képes azt visszaadni a világ bármely festője. S ugyancsak este minden villa, minden hotel előtt összegyűl a nagy gyereksereg, a sok szőke és barna fő, a kis és nagy bébék, a hat éves kortól kezdve tizenhétig és tovább, ha minden eladó leány, míg férjhez nem megy, nem maradna tizenhét éves. Ez a tarka-barka nagy gyerektömeg úgy tűnik fel a puszta tengerparton, mint a rét sok száz virága. Kezdődik a lapdázás, megcsendül a vig kaczagás s foly a játék késő estig — egész kilencz óráig, hogy másnap este ismét kezdetét vegye. Ilyen kedélyes élet van Blankenbergkében, — hogy ne irigyelnék meg a napot és estét a kávéházban töltő ostendeiek? —s— most nyájas olvasónk? — Igen, igen, Rajecz-Teplicz. De jöjj csak velünk, nem bánod meg, hogy megismered a helyet, hol annyi szenvedő talál enyhülést fájdalmaira. A zsolnai állomásnál kocsira ülünk, honnét egy óra múlva megérkezünk a rajeczi fürdőbe, kényelmes társaskocsin, mely naponkint közlekedik, úgy magánfogat és posta is. »Rajecz« ez magyarul annyit jelent, mint »paradicsom« s nevét nemcsak különös gyógy hatásánál, de elragadó fekvésénél fogva is e hely méltán megérdemelte. Lassan emelkedő hegyek alján foly a kis Rajcsánka s körülövezi a svájczi stilban épült csinos fürdői lakokat. E kis patak szemlélésénél önkéntesen is eszünkbe jut a költő eme mondása: A folyó oly simán, oly szelíden Ballagott le parttalan medrében. Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába. A távoli hegyormon várromot veszünk észre, mely gyönyörű látványt nyújt, lejebb ismét kápolnácskát, — ha azonban közel érünk, látjuk, hogy ezek a képzelet játékai voltak, mert nem egyebek, mint mészkőképződmények. Most tovább haladva, a rajeczi alpeseket látjuk, melyek figyelmünkre izgatólag hatnak. Fönt a szikla csúcsán imádkozó dervist vélünk, ki keresztbe tett lábakkal, imakönyvvel kezében ájtatoskodik. Távolabb egy anya gyermekével, majd egy hölgy divatos öltözetben, kinek még angol bal dísze is rendben látszik lenni. Legmeghatóbb azonban sz. István király, ki koronával, palásttal látható s arcza formája tökéletesen megegyez az ötvösműkiállitáson látott szobrával. Mily játékai a természetnek! S ezen alakokat mutató sziklás hegyek védik a fürdőt a kellemetlen északi széltől. — Délre pedig a nyílt völgy, melynek laposan elterülő szántóföldjei, rétjei, csörgedező patakocskái mentén fáradság nélküli sétákat tehetünk. A fürdőteleptől pár lépésnyire, sima tó tükrén, alig csomakozó közönség majd a több szótagú visszhangban, majd pedig a magasból bámészkodó hegyormok csalóka képeiben talál mulatságot. A fürdői lakok között gyönyörű pázsiton virágparkettek terülnek el, kissé távolabb pedig gesztenyefák alatt kényelmes padok kínálkoznak, van azon- Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. A katholikus és a protestáns egyház Németországban. A Kölnische Ztg. a következőket írja: Szemben az orthodox körökben itt-ott felmerülő kívánsággal, hogy a porosz kormány a katholikus egyháznak tett engedményeket megfelelőleg járjon el a protestáns egyházzal szemben is és tekintettel arra, hogy e nézet a parlamentben Hammerstein sokat emlegetett indítványa által is kifejezést nyert, felhívjuk a figyelmet dr. Kahlerlangi tanár legújabban megjelent művére, melynek czíme: A katholikus és evangélikus nézetkülönbségek az állam és egyház viszonyairól. Ebben ez van mondva: Azért, mert a katholikus egyház véletlenül alakult konstellácziók következtében, az állammal szemben pillanatnyi engedményeket vívott ki, az evangélikus egyháznak nincs joga a maga részéről is nagyobb önállóságra törekedni. Egy másik helyen azt mondja: Az evangélikus egyház eltagadja az államhoz való viszonyát, ha önállóságra való törekvésére az okot és alkalmat és ezáltal észrevétlenül a methodust is, a római egyházpolitika eredményéből meríti. Ez egy tekintélyes egyházjogi tanács véleménye, akinek legkevésbbé sem lehet szemére vetni, hogy közönynyel viseltetik az evangélikus egyház valódi érdekei iránt. Annál nagyobb figyelmet érdemel tehát ez az intő szó. Bomba merényletet terveztek az amerikai anarchisták, mely azonban nem sikerült. Erre vonatkozólag New Yorkból a következőket írják: Dom Augusto brazíliai herczeg, a Seabeach vasút igazgatóságának meghívására Coney-Izlandba utazott. Vendégekül várták a herczegeken kívül amaz ügyészeket is, kik részt vettek a Marx elleni vizsgálatban és tárgyalásban. Ezek azonban nem jelentek meg. Egy fenyegető levél, melyet a vasúti igazgatóságnak küldtek el, mely azonban figyelembe nem vétetett, így hangzik: Ha önök a zsarnokság képviselőit meghívják, a boszu önöket is érni fogja. Az ünnepélyen önök és a többi résztvevők életüket fogják veszíteni. Az önök élete a mi kezünkben van, a felelősség az önöké. A forradalmi bizottság. Az ünnepély teljesen zavartalanul folyt le, csak a mikor a gőzös, melyen a vendégek voltak, visszajövet a kikötőhöz közeledett, rémítette meg a vendégeket e kiáltás: Egy bomba! A bomba ott feküdt égő kanóczczal a gépház közelében. Egy matróz hirtelen felkapta és a vízbe dobta. A herczeg csak a kiszállás után értesült a történtekről. A heidelbergi emlékünnep. Ötszáz esztendő óta világlik Heidelbergában a tudomány fáklyája. Sugarai messze szétterjedtek földrészünk minden tájékára s a híres főiskola, mely most ünnepli alapításának fél ezer éves évfordulóját, igazi nemzetközi jelentőségre vergődött a műveltség történetében. Az ünnepélyben, mely ma német földön tartatik, részt vehet az egész európai világ s különösen nekünk magyaroknak kegyeletes kötelességünk megemlékezni róla, mert oly főiskoláról van szó, mely évszázadokon át szoros kapcsolatban állt a magyar tudományos, az egyházi és művelődési törekvésekkel. Sokáig igazi búcsújáró helye volt a kies Heidelberga tudomány szomjas magyar fiatalságnak. Amint az olasz egyetemek elvesztették azt a kizárólagos vonzó erőt, melyet a középkor műveltebb osztályaira gyakoroltak, amint az Alpeseken innen az ő mintájukra alkotott új főiskolák szilárdulni kezdtek, mi a XIV. század vége felé történt, igazi népvándorlás indult meg feléjük a szomszéd államokból, de főleg Magyarországból. Ez új főiskolák közt csakhamar kitűnő helyre vergődött a heidelbergai s már jóval a mohácsi vész előtt nem egy magyar ifjú fordul elő hallgatói sorában. Az eszmék, melyeket ott magukba szívtak, az ismeretek, melyeket ott szereztek, érvényesültek itthon megfutott közpályájukon s képeztek összekötő kapcsol hazánk és a műveit nyugat szellemi élete közt. A reformáczió századában még nevezetesebb jelentőségre vergődött Heidelberga. Ott készült az a híres káté — 1563 — mely a magyar reformátusokra, Kálvin magyar követőire is alapvető fontosságúvá, a legjelentékenyebb hitvalló iratok egyikévé vált. Kálvin tanai hazánknak főleg magyarajku lakossága közt gyökereztek meg s azért a hires heidelbergai káté mélyen befolyásolta a magyar kultúrát. Sőt I. Rákóczy György erdélyi fejedelem a könyvet, mely már jóval azelőtt megjelent magyar nyelven, románra is lefordittatta, hogy Kálvin vallásának az erdélyi oláhság közt utat törjön. A heidelbergai káté nem közvetlenül az ottani egyetem műve, ámbár mindkét szerzője tanára volt a főiskolának. De az egyetem lett a kálvinizmus egyik alaposzlopa s oda sereglettek a felekezet tudvágyó ifjai minden felől. A magyar kálvinisták szintén előszeretettel keresték föl a pfalczi főiskolát s a XVI. és XVII. században szegény mendikások és előkelő főúri ifjak egyaránt jelentkeznek hallgatói között. Ott tanultak két Thököly báró, ifjabb gróf Bethlen István, a hires erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor kedvencz unokaöcscse s akkor prezumtiv utóda a fejedelmi trónon, Bethlen Miklós, a későbbi kanczellár és iró. De nem ő az egyedüli író vagy tudós, kit Heidelberga a magyarság számára nevelt. Már jóval előbb ott tanultak Szenczi Molnár Albert, Baranyai Decsi János, Alvinczy Péter, Bethlen Gábor hires udvari papja, Bojthi Gáspár, a nagy fejedelem egyik történetírója s még sokan, kik hazatérve csöndes, de buzgó tevékenységben teljesítették szerény élethivatásukat. Az üldözések, melyeknek később a protestánsok e hazában ki voltak téve, lazították ugyan, de meg nem szakították a kapcsot a híres főiskolával. Bármennyire nehezítették, sőt megtiltották a magyar protestánsoknak, hogy külföldi egyetemeket látogassanak, a tilalomnak csak részben volt hatása. Az érintkezés a magyarok és Heidelberga közt sohasem szakadt meg, sőt korunkban, midőn a néposztályoknak vallás szerinti szétválása megszűnt s a tudomány nem a felekezetiség szűk korlátai közt, hanem az általános művelődés végtelen mezején mozog. Heidelbergában többé nem egy felekezet, hanem a magyar nép minden osztályainak tudománykedvelő fiai látogatják. Az ötszáz esztendő nem ártotta hírneves főiskolának; szervezete a korral fejlődött, haladt, tökéletesült s mostan is a kitűnő tanerők hosszú sorával dicsekszik. Alig néhány éve, hogy elvesztette egyik büszkeségét, Bluntschlit, a magyarok őszinte barátját és báró Eötvös József tisztelőjét, kinek legtöbb műve magyarra is le van fordítva s ezreknek képezi kedvencz olvasmányát. De a régi jelesek helyét mindig újak foglalják el s az ősi főiskola ötszáz éves ragyogó múltja daczára ifjúi erővel szolgálja az európai művelődést mostan is. A nemzetiségi félreértések és küzdelmek daczára szívesen fogadja körébe Magyarország fiait s azért örömmel küldjük szerencsekivánatainkat a heidelbergai alma maternek, mely századok óta annyi műveit, annyi jó magyart nevelt hazánknak. Vivat, crescat, florent még sokáig! Rajecz-fürdő. (Trencsén megye.) Ha a nagy megérdemli, hogy dicsőítve legyen, azért ne nyomjuk et, ne homályosítsuk a kevésbbé nagyot, az előbbi mellett, csak azért, hogy annál jobban tündököljön. Gyönyörű fekvésű, bükk, fenyő és mogyorócserjéktől fedett hegyek között fekszik a kitűnő gyógyhatású rajecz-tepliczi fürdő. Rajecz-Teplicz ? kérded A népgyűlés. A függetlenségi pártkor helyiségében tegnap d. u. 6 órakor tartotta meg az előkészítő bizottság utolsó értekezletét, melyen a bizottsági tagok és a főváros polgárai nagy számban jelentek meg. Miután Polonyi Géza elnök az értekezletet megnyitotta, jelentést tett az eddigi munkálatokról és felhívta az értekezletet, hogy a szónokok kijelölésére és a sorrend megállapítására nézve hozzon határozatot, tudatva egyszersmind, hogy az e czélból kiküldött bizottság a következőkben állapodott meg: A rezoluczió előterjesztésére K. Kaas Ivot keressék fel, szónokokul pedig Eötvös Károlyt és Herman Ottót ajánlja a bizottság. Ezután Eötvös Károly szólalt fel. Jól tudja, mondá, hogy politikai pártállása bizonyos körökben nem találkozik rokonszenvvel és épp ezért felkéri a jelenlevőket, hogy ha bárkinek aggodalma van a miatt, hogy ő fog beszélni, adja elő őszintén nézetét, mert nem szeretné, ha a népgyűlés impozáns volta megzavartatnék. Dr. Rácz Géza szólalt fel erre, kijelentvén, hogy neki határozott aggodalmai vannak Eötvössel szemben, mert lehetnek bizonyos körök, lehetnek munkások, akik nem viseltetnek iránta bizalommal. Hisz Görgeyt sem állítaná senki a magyar hadsereg élére. Óriási zaj és »eláll« zúdult fel erre, az értekezleten jelen voltak Eötvöst éljenezték, mire az kijelentette, hogy a többség előtt meghajlik, ami pedig a Görgeyvel való összehasonlítást illeti, arra nem válaszol. Még többen szólaltak fel Rácz Géza ellen, a munkások jelen volt képviselői is tiltakoztak és Eötvös újból kijelentette, hogy beszélni fog. Lelkesen éljenezték meg b. Kaas Ivort, ki vállalkozott a rezoluczió előterjesztésére és Herman Ottót. Az értekezlet b. Kaas Ivor indítványára elhatározta, hogy a népgyűlés határozatát és