Pesti Napló, 1886. szeptember (37. évfolyam, 242-270. szám)
1886-09-11 / 252. szám
252. szám. 37. évi folyam. Budapest, 1886. Szombat, szeptember 11. Szerkesztési Iroda, Ferencziek tere, Athenaen m-é pü 1t. A lap szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal s Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 1& kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti ISTapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 ki. ínséges év. Nem esik eső. A kiaszott mezőkön éhező nyájak rágódnak elszáradt fűszálakon, az összeégett szántókon nehezen húzza az ökör az ekét, hogy a rögöket forgassa, a buzaszem nem csírázik a barázdában s megeszik a férgek és madarak, a repczének már véget vetett a hernyó; ugyan mi sors vár hazánkra esztendőre ? Most pedig a kamara üres, mielőtt a tél beköszöntött. Nem termett rozs, árpa, zab, kukoricza, krumpli, répa, se dohány, kevés lesz a bor, kevés a gyümölcs, az embereknek nincs miből élni és az állatoknak nincs takarmány. Mire a vetés be lesz fejezve s az adó meg lesz fizetve, nem marad kenyér a háznál. Pénz sincs, amin venni lehetne. Az ország nagy része így van, csak a hivatalos jelentések tagadják, mert azok arra valók, hogy lássa a világ, hogy a magyar fizethet, ha akar. Aki pedig nem akar, végrehajtják rajta az adóját s ez ellen ne szólaljon fel senki, mert az államnak is élni kell s hivatalosan konstatálva van a jelentésekből, hogy a termés jó. Ki kételkednék ebben, ha a minisztérium mondja? A főispánok semmi esetre, így az ínséges vármegyék közül való Pest megye közigazgatási gyűlésén gr. Szapáry főispán ellenezte az adóvégrehajtások beszüntetését, mit még a telivér kormánypárti Bossányi László is feltétlenül megkívánt, mivel sok községben csak annyi gabona van, hogy elvethetnek, azután nem marad semmi. Minthogy azonban gróf Tisza Lajos nem tartozik az ínségesek közé, ő is a mellett volt, hogy folytatni kell az exekucziókat, mely felfogás a kormánypárti körökben is megdöbbenést keltett. De hát főispán és Tisza Lajos ki is vitték a közigazgatási bizottságban, hogy Pest megye ne kérje az adóvégrehajtások felfüggesztését, hanem fizessen, és csak egyes esetekben kérjen kegyelmet a statárium alól. Pedig hiába az erőlködés, mert a hol nincs, ne keress. És erre legyen elkészülve a kormány, mert az országnak számos vidékén így fog járni. Ez a kincstárra nézve rossz, de a szegény lakosságra nézve meg sokkal roszszabb, melynek nincs Rothschildje és aranyjáradéka. Igazán félős elgondolni, hogy Magyarország egyes vidékein mi fog történni, mily viszonyok fognak kifejlődni. Most is már a pauperizmus igen nagy a szegény vidékeken és a városokban: mi lesz még ezentúl ? Ily társadalmi jelenségekre azonban a kormánynak nincsen gondja. Az nem tartozik a pártpolitikához. Nem fog azonban kitérhetni a kérdés elől, mivel az akuttá válik nemsokára. A nép élni, azaz enni akar, s a gyomorkérdés, ha felvettetik, a legnagyobb a politikában. Az államnak, mely annyi áldozatot követel a néptől, gondoskodnia is kell ínségben polgárairól, máskülönben kivándorolnak Amerikába vagy a más világra. A PESTI NAPLÓ TÁRCÍÁJA. Derék emberek. Jean Richepintől. (3) (Francziából.) I. (Folytatás.) De ez az ébredésnek csak gyönge felvillanása volt, melyre őt az alkohol készteté. Újra ásitozott, szeme becsukódott, s már nem volt ereje szívni a czigarettát, melyet az asztalra, maga mellé helyezett volt. — De nem — nem — hebegé — holnapra kell hagynom az elbeszélést, ma nincs hozzá erőm, nagyon fáradt és törődött vagyok. S ledőlt a pamlagra. — Nem oda — szólt a zenész. — Feküdjél az ágyba. Ott jobban fekszel. — És te? — Én is melléd fekszem, tüstént. Még csak kis dolgom van. Körülbelül egy órára, meglehet többre. Te csak feküdjél le kényelmesen. Legalább megmelegíted az ágyat. Leszedte az asztalt, elővette az írásra a papírt, mindezt jókedvűen, vidáman. — így — siess — mondá — a bolhák már éhesek. Marchal levetkőzött, lefeküdt s azonnal hortyogott. Yves gyöngédeden letömte őt a paplannal, azután elővette a papirt és irt. A legteljesb lelkesedés fogta el, szive megelégedett, lelke megkövetelé a munkát ; igazi munkakedvben volt Bach, azért az ágyon kívül, de munkában fogja eltölteni; az ágyat egészen átengedi Marchalnak s hajnalban kis pénzt tesz majd vánkosa alá. S gépiesen, mint mindig, hogy kedvezzen inspirácziójának, hozzá fogott a czigarettához. Elővette a papirt, belehelyezte a dohányt s azt csavargatni kezdé. Mily kaczér, szűzies czigaretta és mily dallamok szülemlenek meg kékes füstbodrai között! Bizonyos meghatottsággal dörzsölé meg a gyufát, mintha kedvesének csókját fogadná. De ekkor hirtelen észrevette a nagy czigarettát, melyet Marchal eldobott: az összetört, összerágott, rut külsejű szivart. Egy pillanatig tétovázott, nagyot sóhajtott, azután hirtelen félretette az uj czigarettát s elővette a régit, igy szólván: — Takarékoskodni kell! Legyünk fösvények! A reggeli ébresztő nélkül mindketten délig aludtak volna; mert Marchal, ki régen nem volt ágyban, oly mélyen aludt ott, mint a bot. Másrészről Yves csak hajnal felé dőlt le a pamlagra, lázasan dolgozva addig. De egy negyed tízkor megszólalt a kakukóra és fölébreszté őket. Yvesnek pontban tíz órakor volt a nagymiséje az Orsolya-templomban. Nem volt vesztegetni való ideje. Hop-hop, — ki az ágyból. Marchal lustálkodva lépett ki. — Te tovább alhatol — szólt a zenész. — Használd ki az ágyat. Pihend ki magad. Este aztán kissé csatangolhatsz az utczákon. Nincs mindennap ünnep s másnap vasárnap. — Igaz — felelte Marchal ásítázva — de nézd, te az egész ágyat nekem engedted át. Az nem járja. Ma este én majd a pamlagon fekszem. — Te azt teszed majd, amit én akarok. Különben elférünk az ágyban mind a ketten. Nem zavarjuk egymást. — Nem, nem — én ezt nem teszem — mondá Marchal. A pamlagot adod ide, vagy semmit. Ma éjjel jó volt az ágy. Egyenest New-Yorkból érkeztem meg. De az ember nem érkezik meg mindennap New Yorkból. Egészen jó dolgom lesz a pamlagon. Azt ismerem, ott jobban alszom. — Én is. — De ezt nem tűröm, te feláldozod magadat értem. Vagy a pamlagot adod ide, vagy lemondok vendégszeretetedről. — Egyezkedjünk ki — szólt már boszankodva a zenész — s ne töltsük el haszontalansággal az időt. Nekem még csak hét perczem van. Majd felváltva alszunk a pamlagon. Ha ezt nem fogadod el, úgy nem akarsz nálam maradni és nem tekintesz testvérednek — értettél? — Csak ne légy olyan makacs! — Az igaz zsarnoki természet, kemény fej vagyok — hiába, breton! De én már nem változhatom meg. Olyan vagyok, amit ilyen. Ami pedig téged illet, te addig itt maradsz, míg jobbat találunk. Mindjárt keresni indulsz. Én is keresni fogok. Nehéz dolog lesz, de meg kell lenni. — Bizony nehéz dolog! — ismétlő gépiesen Marchal, ki felült az ágyban, s homlokát térdére hajtva, kariatidhez hasonlított. — Az ördögbe is, — kezdé a zenész, hirtelen borotválkozva, — mit akarsz ? Az ember nem engedhet ! s jegyezd meg magadnak jól, én ezért nem teszek neked szemrehányást. Neked igazad van, teljesen igazad, hogy kérlelhetetlen vagy. A művészetben az egyenes után kell előhaladni, kerüljön bármibe. Látod, ami egem illet... Szavait szakadozottan böffente ki, míg megtörülközött. — Ami engem illet, én is kérlelhetlen vagyok. Meg van eszményképem, a népdal, a nép zenéje. Nem nézek sem jobbra, sem balra. Sem az operettere, sem a románczra.— semmire. Csak a nagy dallam ér valamit, az egyszerű, és emberi. Brr! brom ! brom! Az oratórium is semmi. A tudományos harmónia semmi. Humphr! heum! brom! S mindenekfelett Bach apánknak zenéje, a mi szent Bach apánké! Mert úgy van, — az embernek vagy van ideálja, vagy nincs ideálja. Neked is megvan ideálod. Az helyes. S a te eszményeddel, hogy te vagy az abszolút tragikus ... — Ah, mit, tragikus! — kiáltott fel Marchal, kiugorva az ágyból, — öregem, én már nem vagyok tragikus. Ah, a tragédia ! Én már letettem e bolondságról. Ez alsóbb rendű művészet. Talma, Rachel — ezek mind kontárok. A tragédia nem kell senkinek. — Te — te beszélsz így ? — kiáltá fel megdöbbenve Yves, fentartva a törülközőt a levegőbe, úgy, hogy a víz lecsurgott arczáról, mintha csupa köny volna. Te tehát erkölcsileg még jobban megváltoztál, mint külsőleg ? — Par bleu — óh, igen. De nem megmondtam-e tegnap este ? Minden megváltozott, minden. Hajam, szakállam, mind leborotválva. Az alexandrinusokat is leborotváltam. Mindez ósdi, elavult, nem modern, nem élő. Megtaláltam az igazi, az új, az egyedüli művészetet, a drámai szinthézist. Majd elmondom neked e dolgot, történetemmel együtt. Fel s alá ment, izgatottan gesztikulálva. — Christi, — szakasztá őt félbe a zenész — ime, már féltiz s én hallgatom fecsegéseidet Pedig pontban tiz órakor ott lenn kell lennem. Ott lenn Passyban, a Sz. Orsolya-templomban, orgonámnál. Nem mondhatsz-e el mindent két szóval ? Mert engem a dolog nagyon érdekel. A drámai szinthezis! Nem tudok erről semmit. De most nem fecseghetünk tovább, nincs veszteni való időm. S a reggelire sem jöhetek haza, mert délben próbám van a Boule-Verteben. Tehát csak később, a vecsernye után találkozhatunk. Ez kissé hosszú idő. Mit fogsz te azalatt tenni ? — Szaladok jobbra-balra. Sok emberrel kell találkoznom. — A te eszméd érdekében ? — Igen, igen. — Annál jobb , ha mindjárt találhatnál valamit. Ezt nem azért mondom, mintha minél előbb megszabadulni akarnék tőled. Nemde, megegyezünk, hogy amíg rendbe jösz, nálam maradsz ? S megszorítva mindkét kezét, Yves összes barátságát e szavakba önté: — Öregem, Marchal, Isten veled! — Semmi Marchal — kiáltá — az extragikus, őt visszatartva. Jól tudod, hogy nevemet is megváltoztattam. — Ah, igaz, elfeledtem. S most hogy hívnak ? Marchal poseba vágván magát, így szólt: — Az én nevem most Tömbre. — Tömbre — beh furcsa ! — Majd meglátod, hogy ez eszmém következménye. — Valóban, de az még furcsább. A viszontlátásig ! Most nincs időm a fecsegésre, bocsáss meg, rohannom kell. A fél tíz már öt perczcel múlt el. Yves kirohant, de az ajtóban megállva így szólt: — Igaz, elfelejtettem valamit. Ott a szekrény sarkában találsz majd valamit, hogy ne halj meg éhen s elűzd az unalmat, míg hazajövök. Ezzel lefutott a lépcsőn . Tömbre a szekrényen, a vizes korsó által elfödve ott találta a csomag dohányt, félcsomag czigarettapapirost és két tiz soust, II. — Mama, még mindig nem vagyunk ott ? kérdezé a kisfiú, siránkozó hangon. — Igen, kis picikém, igen, — mindjárt ott leszünk, — felelte a fiatalasszony. Megcsókolta őt gyöngédeden, aztán orrát fentartva, nézte a házak számait, épp oly türelmetlen lévén már, mint gyermeke. Magával hozta a gyermeket, hogy az ne maradjon egyedül abban a zugkorcsmában, ahol laktak. De hogyha a gyermeket az nem mulattatá, az anya sem tette meg az utat könnyű szívvel. A gyermek mindinkább vonszolta lábát. Úgy látszott, hogy nem volt megszokva e szögletes kövezeten járni, ahol szép czipői elferdültek. Azok egészen újak voltak s ellentétben állottak bársony, de kopott öltözetével. Ami a nő öltözékét illeti, ez a múlt esztendei divatra emlékeztetett s a kissé elviselt fényűzés igen kevéssé illett az elhagyatott utczába, ahol a selyemruhát igen magasra kellett feltárni, hogy azt a sár ne érintse. Ez láttatá egyszersmind a finom alsó szoknyákat, melyek csipkéi előkandikáltak. A szegénység és gazdagság e keveréke igen felkelte a járókelők figyelmét és pedig annál inkább, mert kezében, melylyel a ruhát is fogta, egy csomagot tartott, asztalkendőbe takart csomagot, melynek szélein gázos szövet látszott ki. Feltűnő modora, különös ruházata s egész megjelenése már három-négy kísérőt szerzett neki, midőn végül megálloit a keresett ház előtt. Egyelőre azt hitte, hogy csalódik a czímben. Hogyan ? Itt, ez elhagyatott Saint Marc-utcza ócska, rondaházában laknék ? Ő bizonyára nem remélt valami palotát találni, de a palota és e ház között ugyan elég nagy különbség van. A lépcső szűk, sötét, kinyúlik majdnem a járdáig, mintha csak arra volna rendeltetve, hogy olyanok, kik nem akarják láttatni magukat, ide besuhanjanak. Nem. Ez nem az. Lehetetlen. De mégis. Ez az. A kapu mögött, a többi firkantások között oda volt pingálva egy piszkos, kinyújtott kéz, mely mintegy parancsolólag intette feliratra . Grimblet-ügynökség, harmadik emelet. (Folyt. köv.) Közös miniszteri értekezletek. Gróf Kálnoky, gr. Bylandt táborszernagy, Kállay Béni közös miniszterek, valamint gróf Taaffe és Dunajewski miniszterek a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án, a közös minisztériumok szakelőadóival Budapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri értekezleten, amelyben a jövő évre szóló közös költségvetési előirányzat fog megállapíttatni , részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függőben levő kiegyezési kérdések is közös miniszter-értekezletben megbeszélhetők lesznek. (Ehhez hozzátehetjük, hogy egy jelentékeny differenczia is elintézésre vár. Gr. Szapáry pénzügyminiszter ugyanis, tekintettel az ország pénzügyi és gazdasági helyzetére, határozottan ellenzi a hadügyi költségvetés fölemelését. Tisza miniszterelnök azonban bizonyára kapacitálja majd a magyar kincstárnokot.) Az országgyűlés. A f. hó 18-án megnyíló országgyűlés harmadik ülésszakának megalakulása előreláthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, az alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása, valamint az osztályok kisorsosolása három ülésben elvégezhető. A képviselőház e szerint még szeptember havában megkezdheti érdemleges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bizottsági jelentés terjesztetett volt be a ház elé. Elsősorban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvényvállalat szubvenciójának megújítását illető törvényjavaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank- és a czukoradó-javaslatok aligha fognak előbb a napirendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselőház le nem tárgyalja. Monarchiánk és a bolgár forradalom. Vonatkozással Ausztria-Magyarország magatartására, szemben a legutóbbi bolgár eseményekkel, Bécsből megbízható részről a Bad. Korr. a következő levelet kapta: Sándor fejedelem távozott Bulgáriából és általános az a hiedelem, hogy ezzel Oroszország egy erélyes ellenfele lépett le a színről. Ez a feltevés azonban, éppen a legutóbbi események után, nem teljesen alapos, mert Sándor fejedelem minden lépéséből bizonyossággal csak annyi tűnik ki, hogy a fejedelmi trónt a Balkán-félszigeten egy igen ingadozó jellem (!!) hagyta el, minden különös kényszer nélkül. (!!) Amidőn Sándor fejedelem Lembergből útját visszafelé vette Szófiába, minden hatalomnak — Oroszország kivételével — határozott szándékában volt a fejedelmet eljárásában támogatni, őt tartani és kormányával a diplomácziai összeköttetést, mihelyt a fejedelem Szófiába érkezik, ott egyszerűen folytatni, ahol az aug. 21-én oly hirtelenében megszakittatott. Ámde a fejedelem szerencsétlen távirata a czárhoz a helyzetet teljesen megváltoztatta. A legkínosabb feltűnést ezen épp oly felesleges, mint indokolatlan távirat Bécsben és Londonban keltette. Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy Sándor fejedelem semmi irányban sem megbízható (!) egyéniség, ki az egyik esztendőben valamennyi hatalom ellenére Filippopoliszban pucsot támogat és más évben a törökkel paktál, és nem sok időre rá koronáját az orosz czár lábaihoz rakja. Ily tények után nincs abban semmi csodálatos, hogy nemcsak Németország, hanem Anglia és Ausztria-Magyarország is Sándor fejedelmet távozni hagyták. Jelenleg Ausztria- Magyarországnak csak arról kell gondoskodnia, hogy ne választassák a monarchia akarata ellenére fejedelem Bulgáriában, és hogy az országban a rend meg ne zavartassák. Bulgária megszállását Oroszország által Ausztria-Magyarország semmi szín alatt sem fogja megengedni. (Ebből csak az tűnik ki, hogy a diplomáczia, mely elhagyta Sándor fejedelmet, most utólag szidalmazni is akarja. A félhivatalosokhoz méltó dicstelen szerep. A szerk.) Egyezmény Magyarország és Ausztria közt. Az írói és művészi tulajdonjogra vonatkozó törvény általános elvképen kimondotta a kölcsönösséget és viszonosságot a monarchia két állama közt. Ez elv gyakorlati valósítása tárgyában a budapesti és bécsi kormányok közt tárgyalások folytak, s mint értesülünk, legközelebb sikeresen befejeztettek. A két kormány közt a főelvekre öt pontból álló egyezmény létesült, melynek veleje az, hogy a magyar írói és művészi tulajdon Ausztriában ugyanazon jogvédelemben részesül, mint az osztrák, illetve nálunk az osztrák a törvény mindazon kedvezményét élvezi, mint a magyar. Az ide vonatkozó törvényjavaslat még a jövő ülésszakban a két parlament elé terjesztetik. A bélyeg- és illetéktörvények revíziója. Ama zűrzavar eloszlatására, mely a magyar bélyeg- és illetéktörvényekben uralkodik, s mely nemcsak a közönség körében ad örökös panaszra okot, hanem a kincstár érdekeire is hátrányosan hat, mint értesülünk, a pénzügyminiszter végre elrendelte, hogy az ügy tanulmányoztassék s olyan novella készíttessék, mely legalább a legszembetűnőbb hiányokat orvosolni fogja. Bulgária jövője. Hogy e kérdést illetőleg Pétervárott hogy gondolkoznak, erre vonatkozólag a Berliner Tageblatt levelezője a következőt jelenti: Úgy látszik, mintha nem is gondolnának arra, hogy Sándor fejedelem utódja megválasztassék, mert Oroszország, számítva a hatalmak egyetértésére, Bulgáriát bekebelezni szándékozik. A német Petersburger Ztg. ezt világosan ki is mondja. Politikai körök azt hiszik, hogy erre vonatkozólag történtek már Franzensbadban megállapodások és Ausztria-Magyarország is meg van nyerve e tervnek. Angliának, így vélekednek az optimisták, bele kell majd egyeznie. Hozzáteszik még, hogy a czár válasza a fejedelem táviratára következménye volt Anglia ama kísérletének, mely bolgár-román-szerb szövetség létesítését czélozta és ennek következménye az is, hogy az utód kérdését ily módon igyekeznek megoldani. A Grashdanin azt írja, hogy Franzensbadban, Giersama kérdésére, mit tenne ön, Bismarck így válaszolt : »Én az ön helyén Bulgáriát a magaménak jelenteném ki és megkezdeném ott a rend helyreállítását ; ez jobban illik annak a patriarkhális népnek, mint az alkotmány, melyet ön ajándékozott neki. Én nem haboznám! Verje a vasat addig, amíg meleg.« Ha bár Bismarck herczegnek az alkotmányosságra vonatkozó nézeteit jól ismerjük, jegyzi meg a Berliner Tageblatt, mégsem hiszszük, hogy Bismarck hg úgy nyilatkozott volna. A franczia imperialisták között megint viszályt keltett egy levél, melyet Viktor herczeg, a fiatal trónkövetelő intézett a L’Echo de la Dordogne bonapartista laphoz. Míg az imperialisták jelentékeny része a konzervatív unióhoz ragaszkodik, addig e levél azt mondja, hogy a pártpolitika sohsem tévesztheti szem elől a czélt: t. i. a császárságot, élén Viktor herczeggel. A Pays tudósítást közöl egy imperialista gyülekezetről, melyen részletes tárgyalás alá vették Viktor herczeg levelét s ez nagy tetszésben részesült. Ezzel szemben a Petit Caporal hidegen fogadja a levelet s azt mondja, hogy a konzervatív uniótól való szakadásról beszélni épp oly gyermekes, mint a milyen veszedelmes. A bonapartisták e viszálykodásaiból kitűnik, hogy a köztársaságnak a közel jövőben nincs oka az appel au peuple pártjától tartani. Brüsszelből jelentik szept. 6-iki kelettel. Az agitatórikus irodalom termékei újabb férezművel gyarapodtak, melynek czíme: Les hontes du suffrage censiaire. (A czenzuson alapuló választási jog gyalázata). Szerzője Leon Defuisseaux képviselő, az ismert izgató fivére, ki tizenhárom éven át képviselte Mons városát a parlamentben. Röpiratában a kamarát teszi felelőssé mindazért, a mi 1831 óta Belgium jólétét és nyugalmát veszélyeztette s mindenféleleleplezésekkel« tarkítja munkáját. Hogy a különben jelentéktelen ügyvédnek, kinek apja maga is gyáros volt s néhány milliót hagyott fiaira, nincsen egyéb czélja, mint hogy a munkásokat felbujtogassa, az nagyon természetes, mert könyve tulajdonképen nem egyéb, mint a népkatekizmusban foglalt gondolatoknak átdolgozása. A ki e könyvet elolvassa, azt hinné, hogy írója képviselőkorában a legnagyszerűbb szocziálpolitikai reformokat hozta javaslatba, pedig nem úgy van. Ott ült egyszerűen, csendesen s mikor belátta, hogy semmire sem tudja vinni, különcrködésre adta magát. Végre aztán ezelőtt négy évvel letette mandátumát azzal a kijelentéssel, hogy Francziaország valószínűleg nemsokára végét fogja vetni a belga önállóságnak s be fogja hozni az általános választói jogot. Ez az az ember, ki ma mint szoczialista vándorszónok lép fel s kinek könyve rendkívüli szenzácziót keltett. A vámtarifa. Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter a vámtarifa-törvényjavaslatnak az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításai ügyében tegnap kimerítő átiratban válaszolt az osztrák kereskedelmi miniszternek. Az osztrák képviselőház részéről elhatározott módosításokra, nevezetesen »és az ipari szorgalom« szavaknak a törvény VIII. czikkébe való felvételére, a már fennálló szeszfőzdék számára szánt melassze vámjának 25 krról 1 frt 50 krra való felemelésére, a tisztítatlan paraffin vámtételének 4 írtról 6 írtra való fokozására, az összes damaszt-szöveteknek a 80 frtos tétel alá való beosztására, tehát 40 írtról 80 írtra való részleges vámemelésére, anyers, megmunkálatlan (csak öntött, préselt, kovácsolt) késművesáru-alkatrészek«-nek a tarifa 270 számába való felvételére, vagyis ezen áruk vámjának 10 írtról 15 írtra való emelésére, a »fonóanyagok előmunkálására és feldolgozására való gépek, fonógépek, czérnázógépek« vámjának 4 frt 25 krról 3 írtra való mérséklésére, a »szövészeti segédgépek «-nek a tarifa 82 számába való áthelyezése által feltételezett 8 frt 50 krról 4 frt 25 krra tervezett vámmérséklésre és a tisztított borax vámjának 4 frtról 3 frtra való leszállítására nézve a magyar kormány — amint halljuk — maga is kész ezen módosítások elfogadását — ha minde fenforgó differencziára nézve megállapodás jöhet létre — a magyar törvényhozásnak elfogadásra ajánlatba hozni. Merőben elfogadhatlannak tartja ellenben a kereskedelmi miniszter az osztrák képviselőház által elhatározott 2 aranyforint vámtételt a nehéz, és 2 írt 40 kros vámtételt a könnyű nyers ásványolajra nézve, miután ily tételek nemcsak a létező magyarországi petróleumipart tennék teljesen lehetetlenné, hanem a magyar államkincstár jelentékeny károsodását is vonnák maguk után. Ezzel szemben a magyar kormány most azt az ellenjavaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy léptettessék életbe nálunk is a Németországban létező petróleummegadóztatási rendszer, melynek alapján a nyerspetroleum vámmentesen bocsáttatnék a vámkürzeteknek tekintendő petroleumtisztító telepekre és az ezekről kilépő tisztított petróleum vonassák megfelelő elvámolás, illetve megadóztatás alá. Lényeges módosításokat kíván egyúttal a magyar kormány a pamutfonalakra, gyapjúra, gyapjúfonalakra és gyapjúárukra, nyers vörösrézre és varrógépekre nézve megállapított vámdíjtételek tekintetében. Azon értekezleteken, melyek ezen függőben levő kérdésekre nézve az osztrák és magyar kormányok képviselői közt előreláthatólag a legközelebbi időben tartatni fognak, valószínűleg szőnyegre kerül az a kérdés is, hogy vájjon ne állapíttassék-e meg a petróleumra és kávéra nézve a fogyasztási illeték némi, habár nem jelentékeny emelése. Az a kérdés, ha vájjon nem lehetne-e az arany vámok és papírban fizetendő fogyasztási adók egymás közti viszonya által feltételezett folytonos ingadozásoknak a petróleumkereskedelemben egyszerűen véget vetni az által, hogy a petroleum vámdíja kivételesen bankjegyben állapíttatik meg , valószínűleg hasonlóképen beható megbeszélések tárgyát fogja képezni. A czár és a forradalmi eszmék. A czár győzelmétől visszhangzik a szláv világ. Odafenn a rideg északon, a Volga vidék végtelen sivatagain, az osztyák és a török fajrokonok körében, hol diadalérzettel, hol megdöbbenéssel csak egy eszmét variálnak: a czár mindenható! Valóban megközelíti a mindenhatóságot az, aki minden akadály, egy szónyi ellenmondás nélkül keresztül tudja vinni azt, minek legutóbb Bulgáriában szemtanúi voltunk. Sándor fejedelem, noha maga is azt mondá legutóbb, nem Oroszországtól, hanem Európától kapta koronáját. Országa a török szultán hűbértartománya; hét éves uralkodása alattvalói szívében úgy meggyökerezteté trónját, mintha évszázadok tiszteletet parancsoló hagyományai övezték volna. Békében és háborúban megállta helyét emberül, szuzerénje szerette, népe rajongott érte, szóval, viszonya mindenkivel és minden irányban a legkedvezőbben alakult. És ezt a viszonyt kegyetlenül és könyörtelenül széttépte a czár csak azért, hogy bebizonyítsa hatalmát s megremegtesse a békevágyó európai nemzeteket. Száz esztendő óta ez a brutalitás jellemzi az orosz politikát. Ilyen módon sújtotta le a lengyeleket, az ázsiai önálló országokat, ilyen módon nyerte el a török birodalom számos tartományát s legutóbb Sándor bolgár fejedelem trónját és dicsőségét. Száz év óta egyre nő terjedelemben, hatalomban. Ma a világ egyik legnagyobb birodalma s lakosainak száma megközeliti a száz milliót. Ha megindítja csapatait, egész népvándorlás fenyegeti Európát, mint egykor a tatár hordák részéről. Szomszédai félnek tőle, hajlamait keresik s néha kemény áldozatok árán vásárolják meg jóindulatát. De míg külső szereplése egyre impozánsabb, beléletében egyre elijesztőbb hatalomra vergődnek a destruktiv, a bomlasztó elemek. Két millió katona sem tudta megvédeni II. Sándor czár életét belső ellenségeinek merényletei ellen. És III. Sánd