Pesti Napló, 1886. október (37. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-01 / 272. szám
válaszolni. Találgatták, sejtették, de mert köztudomású volt, hogy még azok is, kik félhivatalosan vagy hivatalosan értesülni szoktak minden titokról, ezúttal szintén csak annyit tudnak, mint más közönséges halandó, nem imponált semmiféle kombináczió,ha még oly félhivatalos komolysággal és óvatossággal is volt előadva. A miniszterelnök válaszát megelőzőleg a vámszövetség folytatólagos tárgyalása volt napirendre kitűzve. Grau Jenő tartott beszédet tekintve kitűnő szakszerű fejtegetéseit, sajnálni lehet, hogy ily reá nézve kedvezőtlen viszonyok közé jutott. Az óra féltizenkettőt mutatott. Felhangzott a csengetyű szava és nyomában az eltöki enunczáczió, midőn beszédét befejezte. A tárgyalás most félbeszakittatik. Tehát itt a várva-várt pillanat. Általános lett a mozgás a házban és a karzaton. A hölgyek előre hajoltak, a feszült érdeklődés ott ült minden arczon. A miniszterelnök felemelkedett helyéről, minden szem arra a lappapirosra volt irányozva, melyet kezében tartott. »Öt percznyi szünet!« kiáltá most egy hang és általános méltatlankodás moraja zúgott fel utána. Most szünetet! Végre ismét csend jön. A miniszterelnök beszélni kezd. De nem a várva-várt nyilatkozatokra nyílnak ajkai. Csak kategorikus kijelentést hallunk. Miután az interpellálók egyike, Szilágyi Dezső, még nem jött el és miután a válasz megadása, úgy is csak déli 12 órára volt kitűzve, ám várjunk addig. Úgy is jön. Majdnem teljes félórányi szünetet engedtek ismét a találgatások végtelen sorozatának, még egy félóráig kellett türtőztetni a kíváncsiságot, még egy félóráig kellett várnia Európának. Más alkalommal, ha az elnöki emelvényről elhangzik ez a szó. Szünet! kiürül a terem, megtelnek a folyosók, rohamosan fogynak a buffet ételei, italai és cigarettafüst gomolyog, amerre csak a szem lát. Alkalmas ez a szünet arra is, hogy felkeressük a karzaton az ismerősöket, szép, fiatal hölgyeket; a képviselő urak megpillantották az ülés folyamán egyik-másik választójukat, felkeresik, mulattatják, szórakoztatják. Tegnap mindenki helyén maradt, mert féltette azt a helyet, melyhez csak olyan nehezen jutott s mert lekötve tartotta az izgatottság. Felesleges munkát végzett a villamos csöngettyű. Hivó szózata mindenkit bent talált a házban. S újból elfogott mindenkit az izgatottság. A miniszterek, kik kényelmesen ültek karos székeikben, oda fordultak a miniszterelnök felé, hogy lássanak és halljanak. A képviselők is igyekeztek mennél jobb helyeket keresni és aki e pillanatban akarta volna tanulmányozni a különböző pártokat, megdöbbenéssel látta volna, hogy Hellyből mameluk lett és hogy a kormánypártiak átvándoroltak a szélső balra. Báró Kemény Gábor, ki oly szerényen foglalt helyet a hetedik vagy nyolczadik padsorban, előbbre jött, mások az elnöki emelvényeié állottak, hangfogó lett minden tenyérből, csak Csanády bácsi nem vesztette el flegmáját és már jó eleve oly mozdulatot tett kezével, mely azt jelenti: Nem ér semmit és szokása szerint sokat mondó pillantást vetett a hirlapirói karzatra. Ott természetesen méltányolták azt a kézmozdulatot. Néma csönd állott be. A miniszterelnök felkelt. Letette czeruzáját és kezébe vette az előtte fekvő papírlapot. Nem fehér lap volt, hanem teleírva nagy betűkkel, melyekről le sem vette szemét, mig végig nem olvasta az utolsó pontig. Felette szokatlan jelenet volt ez, mert ilyet még nem láttunk a magyar képviselőházban. Egy kormánypárti lap enyhíteni is kívánta e jelenet hatását, midőn azt írta, hogy a miniszterelnök csak egyes részleteket olvasott fel. Laptársunk alaposan téved. A miniszterelnök válaszát az első betűtől az utolsóig szóról-szóra olvasta, mégpedig oly idegességgel, hogy midőn egy szót eltévesztett, ajjól kezdte az egész mondatot, jelezni akarván, hogy minden szónak nagy a jelentősége, nagy a hordereje. Végre elhangzott az utolsó szó, a gondosan őrzött papírlapokat a miniszterelnök átadta a háta mögött ülő képviselőnek, aki azokat kabátja belső zsebének mélyébe rejtette. Még szükség lehet arra, amit a miniszterelnök mondott. Mit mondott ? Lapunk más helyén találja az olvasó ennek politikai méltánylását, itt a miniszterelnök szereplésének külső sikeréről számolunk be. Volt helyeslés az igaz, a jobboldalról, de e helyeslés bizonyára átterjed az egész házra, minden pártra, ha annak, amit miniszterelnök mondott, hitelt lehetett volna adni. így azonban csak az obligát helyesléseket hallottuk, melyek bizonyára nem maradtak volna el akkor sem, ha a miniszterelnök épp az ellenkezőjét olvassa fel annak, amit tegnap. Horváth Boldizsár volt az első, aki bírálat alá vonta a miniszterelnök válaszát. Teljes elismerés illeti meg rögtönző tehetségét. Közvetlenül a miniszterelnök után szólalt fel, alig volt ideje, hogy gondolatait rendbe szedje és mégis bírálatának nem egy passzusával ért el hatást a baloldalon. Fontos momentum ez is. Horváth Boldizsár, a épviselőház eme kiváló tagja, ki nem tartozik egy pártnak kötelékébe sem, beszéde végén arra kérte a házat, hogy a miniszterelnök válaszát tűzze ki napirendre. S a miniszterelnök erre felvetette a kabinetkérdést és igy formálisan exkommunikálta Horváth Boldizsárt. Osztatlan figyelemmel hallgatta a ház Apponyi Albert gróf beszédét. Irányi Dániel után szólalt fel. Apponyi Albert gróf megvilágította a miniszterelnöki válasz homályos pontjait, szétszedte azokat a szorosan egymásba illeszkedő körmönfont körmondatokat, hogy lássa az ország, mily kevés összefüggésben állanak azok a tényekkel. Szilágyi Dezső volt a negyedik és utolsó szónok. Volt ideje arra, hogy megjegyzéseit előkészítse és idejét fel is használta , tanácskozott Pulszky Gusztival. Míg a szónokok egymásután bonczolgatták a miniszterelnök válaszát, addig a szélsőbaloldali képviselők ivet köröztettek, hogy névszerinti szavazást kérhessenek. Voltak, akik azt akarták, hogy azonnal szavazzanak, mások mára kívánták halasztani a szavazást. Végre is lemondtak tévéikről és Szilágyi beszéde után megtörtént a szavazás. A többség természetesen tudomásul vette a választ. Hisz a kabinetkérdés nélkül is ez lett volna kötelessége. Az ülés érdekessége még e legutolsó fázisában sem lapult el. A szavazásnak is meg voltak a maga nevezetes momentumai. Horváth Gyula és gróf Andrássy Tivadar, mindketten a kormánypárt tagjai, ülve maradtak. Nem vették tudomásul a választ. Gróf Andrássy Tivadar betegen jött el a házba, csak azért, hogy meghallgassa a miniszterelnök enuncziáczióját és az ő szavazatát úgy tekintik, mintha gróf Andrássy Gyula szavazott volna a miniszterelnök ellen. Még egy harmadik kormánypárti képviselő is ülve maradt, mialatt a párt felállással szavazott. Vizsolyi Gusztáv volt. De csak tévedésből tette és legkevésbbé sem volt szándékában a miniszterelnököt leszavazni, így ért véget az izgalmas ülés. Délután egy órára a táviró a szélrózsa minden irányába megvitte már a miniszterelnök válaszát és Európa ismét leveheti rólunk szemeit. S. H. Bizonyára valamennyi modell, vagy inkább előző tanulmány után készült. Herzl Kornél Útravaló czím alatt igen jó izű képet fest. Az ablakon keresztül már látni a honvéd piros nadrágos századot felállítva, előtte a parancsokat osztogató tiszttel.Idebenn a szobában pedig siet egy felkészült s már is elkésett honvéd kifele, hanem még arra ráér, hogy az ajtóban megostromoljon egy szép parasztmenyecskét. Nincs sok idő tréfálkozni, hát csak hirtelen feléje hajlik s feltolja kezével annak gömbölyű állát, miközben a menyecske mosolygó ajkai közül fehér gyöngysorfog csillámlik elő. Bizonyos, hogy egy pillanat múlva elcsattan a csók. Eleven hangulatteljes kép, kár, hogy a katona lába el van rajzolva csúnyául. Hangulatteljes életképek még Pap Henriktől Hol a flores. Egy ütött, kopott, rongyos czigány, a mint haza érve, miközben hegedűjét leteszi, mellénye feneketlen zsebéből kotorászsza elő tenyerébe az apró pénzt s keresi erősen azt az egy bankó flórest is, a mit a nagyságos úrtól kapott s olyan jól eltett, most meg nem találja. Jó még Peske Gézától a Tavasz. Egy vicsorgó parányi kis leány nagy kék kisek között, amelyek a parányi teremtéshez képest úgy néznek ki, mint egyegy fa az erdőben. Ligeti Antal Kanobin völgyét festi, a Libanonban, elárasztva azt az ő művészetét képező keleti nap fényes sugaraival. Egyike legjobb képeinek. A külföldi festők közül Moreau franczia festőé az elsőség. Két nagyobb szabású s igazán művészi képe van itt kiállítva. Az egyik a Morphiománia czimet viseli s korunk egyik vétkes és veszedelmes szokását mutatja be. Ifjú szép nők élvezik a morfiumot s ezzel kéjes álomba ringatják magukat. A karosszék párnái közé dőlve, az egyik már alszik, a másik, elegáns s bájos fiatal teremtés, lázasan égő szemekkel éppen most fecskendezi karjába az alvó mérget. Másik képe Egy eretnek nő kínoztatása a XVIII-dik században. A kép története a Jansenisták történetével függ össze. E tan a Jansen által szent Ágoston után követett reformátori törekvés volt, melynek éle nagy részben a jezsuiták ellen irányult. Számos követői voltak, különösen a kolostorokban, nevezetesen a Port Royal nevű apácza-kolostorban. 1660-ban a pápa azt kívánta e hitfelekezet tagjaitól, hogy Jansent eretneknek nyilvánítsák, ez azonban a port-royali apáczák által megtagadtatván, a kolostor XIV-ik Lajos parancsára bezáratott s az apáczák erőszakosan eltávolíttattak. Mindamellett azonban, hogy e felekezet tagjait ezentúl is exkommunikálták, számos híve volt, különösen a nők között, »akiknek buzgó hitök oly rendkívüli erőt kölcsönzött, hogy a gyengeség minden jelei nélkül képesek voltak kiállani a legerősebb megpróbáltatást.« Egy ilyen nőt kínoznak előttünk a képen. A szép ifjú nő, mezítelenül, de lepellel letakarva, keresztre van feszítve, melyre már kezei oda vannak szögezve, feje az evangéliummal van feltámasztva. A bizottság, a vallatok és kínzók ott állanak előtte s eleibe tartják a bibliába festett keresztet, de ő azt megtagadja. A háttérben három vakbuzgó alak könyvből énekel valami vallásos éneket. A körülállók arczán a legkülönbözőbb érzelmek, kíváncsiság, fanatizmus, sajnálat és düh, sőt két vágy is látható, e mellett azonban részvét és egy bölcsész férfi arczán a szánalom is az egész kor felett, mely ilyet tehet. A kínzott nő felső testének plasztikája mesteri s az egész kép összhatása megkapó. Gyönyörű kép még Socor Waelantól egy mezítelen fiatal leány, amint egész szabad odaadással hever a gőzfürdő márványlapján. Plasztika és husszinezés dolgában régen láttuk párját. A folyosóban Strobl néhány pompás színezett életképszobrát és mellszobrát, köztük Zichy Jenő grófét, Hegyi Arankáét s a Fandangót ábrázolót kell még említenünk dicsérettel s elhagyhatnók a termeket. Mielőtt azonban azt tennék,megkap még bennünket egy pillanatra Verstraete-nek egy festménye, a czime Május havában. Ragyogó tavasz, üde zöld gyeppázsit s dúsgazdagon füzér módjára virággal borítva, viruló fák között, verőfényes napon, mikor a szem káprázik a gyönyörtől, a boldogságtól, kint ül egy ifjú vak koldus s lehajtva fejét, játszik harmóniumán, miközben mintha arczával a napot keresné. Milyen megkapó költői ellentét! Ebben a ragyogó, fényes, szép természetben az a boldogtalan örök sötétség, akinek fogalma sincs a fényről, mely őt körülözönli, de bizonyára sejti lelke s a dal, melyet hangszere zeng, mint siró imádság zokogva száll fel a könyörület urának trónjához. Dr. Szentkéi János. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: október 1. Naptár: Péntek, október 1. — Róm. kath.: Remigius püspök hitvalló. — Prot.: Remigius. — Görögkeleti : (szept. 19 ) Trófim vértanú. — Zsidó: (tischri 2.) Újév második napja. — A nap kel 5 óra 59 perczkor, nyugszik 5 óra 41 perczkor délután. — A hold kel 10 óra 5 perczkor délelőtt, nyugszik 8 óra 3 perczkor este. — Mars és Hold együttállásban. A pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A műcsarnok őszi kiállításának megnyitása d. e. 9— d. u. 5 óráig. Belépti dij 50 kr. Történelmi kiállítás a városligeti műcsarnokban nyitva d. e. 9— d. u. */7 óráig. Belépti dij 50 kr. Bourdon Mária kiállítása az iparművészeti múzeumban d. e. 9— d. u. 1 óráig. Árpa-kiállítás a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. A vörös kereszt egylet budai Erzsébetkórháza megtekinhető d. e. 10—11*/2 óráig. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. A botanikus kertben levő orsz. üvegfestészeti kiállítási teremben új üvegfestmények és mindennemű kartonok vannak kiállítva. Megtekinthető bárki által minden díj nélkül délelőtt 8—12 és d. u. 2—6 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 3—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán kint; az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illetőleg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyi hajók , a szigeten czigányzene. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, e tartalommal. Országgyűlés. A képviselőház ülése szept. 30-án. Törvényszéki csarnok. — Irodalom. — A királyné Ausseeban. A királyné tegnap délelőtt érkezett Ausseeba. Vele jöttek Mária Valéria főherczegnő, Auersperg herczegné, a toskánai nagyherczeg s ennek egész családja. A magas vendégek kocsin átmentek Grundlseeba, honnan ki fognak rándulni a Kammerseehez. Az éjszakát Alt-Ausseeban töltötték s ma délelőttre a Loser megmászása van tervbe véve. Az időjárás igen kedvező. — Ottó főherczegnek Mária Jozefa szász herczegnővel holnap, szombaton, Drezdában tartandó esküvőjén lesznek Károly Lajos főherczeg és Mária Terézia főherczegnő, Ottó főherczeg szülei, a toskánai nagyherczeg, Viktor Lajos főherczeg, Ferencz főherczeg, a toskánai nagyherczegnő és Ferdinánd főherczeg. — Pásztélyi János, a munkácsi püspök, pápai trónállóvá, római gróffá s a pápa házi prelátusává neveztetett ki. — Jókai Mór okt. 10-én Kassán választóihoz beszédet fog tartani. — A magyar tudományos akadémia hétfőn, október hó 4-én, délután 5 órakor tartja a szünidők után első ülését. A megnyitó összes ülésen Fraknói Vilmos főtitkár fog jelentést tenni a tavalyi Péczely drámai pályázat eredményéről; bemutatja a szeptember hó 30-án lejárt akadémiai jutalomtételekre beérkezett pályamunkákat s referál a szünidő alatt történt nevezetesebb eseményekről. Ugyanez alkalommal a II. (jog-, történet-, társadalom tud.) oszt. tart ülést, a melyen Schwarz Gyula államtudományi s Torma Károly archeológiai értekezést olvas fel. A Dunántúli Ellenzék czimmel új politikai napilap alapittatik Sopronban. Megjelen hetenkint háromszor, szerkesztője Altai Henrik, kiadója Romwalter K. és fia, előfizetési ár évnegyedre 2árt. A lap a mérsékelt ellenzék programmját fogadta el s a párt vezérének, gr. Apponyi Albertnek, valamint egyéb kiváló tagjainak erkölcsi pártolását bírja. Örömmel üdvözöljük az új vállalatot, mint az ellenzék térfoglalásának jelét és a legmelegebben sikert kívánunk neki. A Magyar iparművészeti társulat választmánya tegnap délután 4 órakor T r e fo r t A. miniszter elnöklete alatt ülést tartott. Pasteiner titkár felolvassa a társulat vagyoni állapotáról szóló jelentést, mely szerint a társulat vagyona: 35.500 frt és követelése tagsági díjakban s alapítványokban: 4625 frt. Lipthay Béla b. alelnök felhatalmazást kér, hogy a végrehajtó bizottság a tagdíjak befizetését szorgalmazhassa. A választmány a kért felhatalmazást megadja. Radisich Jenő jelenti, hogy az 1. szakosztály az ókori bronettigrisnek 50 példányát Blahó érczöntőnél javasolja megrendelni. A választmány e javaslathoz hozzájárul. A tárgyakat Marton Alajos veszi át bizományba. Fischer Ignácz a II. szakosztály részéről bemutatja a Borostyánkőről érkezett kígyókő-tárgyakat. A társulat e tárgyakat Bachruch ékszerésznek adja át, ki azokat foglalni fogja. A III. szakosztály részéről Pasteiner titkár jelenti, hogy Révai testvérek ezég. Az osztrák-magyar monarchia írásban és képekben czimű munkabizományosa, a társulathoz fordult, hogy nevezett munkához való diszkötér megvalósításában közreműködjék. A nevezett cég a társulat által kiírandó pályázatra 400 frankot bocsát rendelkezésre. Ennek következtében a pályázat szövege is megállapíttatott. A pályázatban csakis magyar honpolgárok, a munka nagyságának és alakjának megfelelő, színezett, teljesen kidolgozott és eredeti tervvel vehetnek részt. A benyújtott tervek felett négytagú bíráló bizottság fog dönteni. Benyújtani lehet deczember 1-ig a magyar iparművészeti társulat czime alatt. — Győr város is híres város ott a Dunán túl. A ki ezt nem hiszi el, olvassa el a Győri Közlöny következő történetkéjét és majd elhiszi. Győri laptársunk ezeket beszéli: Egy magasrangu miniszteri tisztviselő időzött tegnapelőtt Győrött s az éjjeli vonattal kívánt visszautazni Budapestre. Magánkörben élvezett vacsora végeztével éjfél után a vendéglőbe ment, hogy számláját kiegyenlítse s podgyászát az állomáshoz vitesse. Bérkocsi természetesen nem volt látható a fehérvári-utczai állóhelyen , kénytelen volt tehát gyalog indulni a vasútra s podgyászát a vendéglő bérszolgájára bízni. A főpinczér azonban nagy bocsánatkéréssel a városi főkapitány egy legújabb rendeletére hivatkozott, a mely szerint »vendéglőbeli háziszolgának útipoggyászt a vasútállomáshoz vinni tilos« s meg is magyarázta, hogy e bölcs intézkedés nem a kolera, de a hordártestület érdekében bocsáttatott ki. Éjfél után két órakor persze nem lehet hordárt keríteni , s mivel bérkocsi sincs, a főkapitányi rendelet folytán kénytelen volt az előkelő kormányhivatalnok saját maga kiczipelni a bundáját és utazótáskáját a vasútállomáshoz. Hogy ezen rendőri intézkedésre mily jellemző kifejezést használt a hordármunkához nem szokott úriember, azt nem írjuk ki, de hogy maga az intézkedés legkevésbbé sem alkalmas az idegenek forgalmának emelésére — az bizonyos. — A Radetzky szoborra eddig 185,347 frt gyűlt egybe. — Akadémiai pályázatok. A magyar tudományos akadémia ez idei jutalomtételeire a pályázati határidő tegnap délben járt le. Számra nézve az idei pályázatok minden osztályban, még az elsőben is — ahova a drámai és verses pályázatok tartoznak — csekélyebb eredményt mutatnak fel a tavalyinál. A gróf Teleki József drámai jutalomra, melyért versben irt szomorujátékok versenyeznek, mindössze 9, a Farkas-Raskó-dijra (hazafias költemény) 6 s a Bulyovszky-dijra (hazafias tárgyú óda) 9 pályamunka érkezett. A többi kérdésekre csupán egy-két pályamunkát nyújtottak be, több kérdés pedig egészen meddő maradt. — Hülsen báró, a berlini udvari színház főintendánsa, kinek haláláról már tegnapi esti lapunkban adtunk hírt, 1815. deczember 10-én született Berlinben s 1851 óta volt az említett színház főintendánsa. Fiatalabb korában gárdatiszt volt. Valami magasabb művészi czél után sohasem törekedett s a színház az ő vezetése alatt meglehetős alantas színvonalra szállott. E miatt a német trónörökös nem is igen kedvelte, amit gyakran nyíltan is kimutatott, de annál jobban kegyébe fogadta az öreg császári pár. Két év óta betegeskedett s betegsége az utóbbi időben oly akut jelleget öltött, hogy egy idő óta már beszélni sem tudott. Utódjául Wildenbruch Ernő drámaírót emlegetik. — A topuskói és vichnyei nyári kir. államtávirdaállomások ez idényre bezárattak. — Uj szer a kolera ellen. Dr. Keppler, Velenczében élő német orvos, új gyógymód nyomára jött, mely állítólag sikerrel alkalmazható a kolerabetegekkel szemben. Tapasztalta ugyanis, hogy a vérmegalvást a koleraméreg közvetlen hatásaként a szívizmok megbénulása előzi meg s hogy ennélfogva a mentőszert a véredényen át egyenesen a szívhez kell juttatni. Dr. Keppler tehát a következő kísérletet tette: A beteg nyakán megnyitott egy nagyobb eret s ebbe egy kis csövet dugott, melyen keresztül a levegő betódulását megakadályozó eszköz segélyével néhány perczig időközönként 50—50 gr. klórnátrium-oldatot és vízben föleresztett alkoholt fecskendezett be, míg a beteg magához tért. Ha aztán újból mutatkoztak a szívbénulás jelei, akkor újból megkezdődött a befecskendezés, mely most már könnyebben ment, mert a csőbenmaradt a felvágott érben. E gyógymód igen hatásosnak bizonyult, mert tizennyolcz teljesen reménytelen esetben kilenczet visszaadott az életnek s a többit is megmentette volna, ha azoknál más betegségek is nem lépnek fel. — Rablógyilkossági kísérlet. Bécsből írják: Preszbaumban tegnapelőtt este ismeretlen tettesek rablógyilkosságot kíséreltek meg Hutter bányatulajdonoson. Huttert csak másnap reggel hat órakor találták meg a vasúti vonal mentén, hol öntudatlan állapotban feküdt. Fején több súlyos sérülés volt, melyeket a tettesek a szerencsétlen ember mellett talált szöges bottal ejthettek rajta. Hutter tárczájából hiányzott a nála volt 125 frtnyi készpénz. A sebesültet lakásán ápolják. Derék emberek. Jean Richepintől (15) (Francziába 1.) IX. (Folytatás.) A gyermek nem volt hálátlan. Gyakran, egy szép arczfintoritás után, így kiáltott fel, ugrándozva örömében: — Ez nagyon szép volt! Megcsókollak e szép játékért! Midőn a gyermek őt így, Georgette jelenlétében, megcsókolta, ki mosolygott, Tombrenek úgy tetszett, hogy e mosolyban maga Georgette is csókját küldi neki. Ah, képzeleti csókot! Csókot közvetítő által! Neki az ilyes csókokkal kellett megelégedni. A másféle csókok, az „igaziak, nem őt illették és soha sem fogják illetni. Ő ezt már jól tudta. E tekintetben nem volt semmi csalódásban, mint egykoron. Amint a próbák előhaladtak s az ő szerelme nőtt Georgette iránt, úgy látta növekedni Georgette szerelmét Glaizat iránt. Ez nem volt a színházban titok senki előtt s maga Georgette sem titkolta, ha csak fia szeme előtt nem, megőrizvén e részben némi szemérmet, de attól is félvén, hogy a gyermek elárulhatná őt Lepottier előtt. Oh, a gyermek iránti ez elővigyázat! Ebből eredt Tombiera nézve a legnehezebb szenvedés. Sokszor őt hagyták hátra felvigyázóul a gyermek mellett, hogy azt foglalkoztassa, míg a fiatalasszony bezárkózott az igazgató dolgozó szobájában. Az ürügy erre nem hiányzott. Hivatalos megbeszélések. A jelmezkérdés, rendezése. De Tömbre e részben nem csalódhatott. Észrevette a futólagos csókokat, a hirtelen öleléseket s kézszorításokat, melyek az egészen fiatal szerelmeseket jellemzik. Mert úgy látszott, mintha Georgette most élvezné első szerelmét, annyira elmámolitá őt Glaizat, kinek minduntalan a fülébe sugdosott s ki körül folytonosan forgolódott. Glaizat nem egyszer összevonta szemöldökét s néma jelekkel tartóztatá vissza, hogy Georgette őt nyilvánosan meg ne csókolja. S azután beszélt neki az ő igazgatói tekintélyéről, melyet a nyilvánosság előtt fönn kell tartania. Georgette csókkal zárta be az őt pirongató szájat. S ezalatt Tombret tehetetlen féltékenysége kínozta s azon gyávasága, hogy a gyermeknek felvigyázójaként szolgált. — Mi bajod van, Tombre ? — kérdé a gyermek. — Semmi semmi! — felelte a mimikus, fogát vicsorítva. — De miért vágsz ilyen arczot ? Az nem nagyon vig. Tudod, hogy azt nem szeretem. S anélkül, hogy megértette volna barátjának szomorú voltát, György őt hízelgésekkel halmozta el, a gyermekek naiv és zsarnoki módjára, kik önösségükben nem engedik meg, hogy környezetük mással is foglalkozzék, mint önmagukkal. — Nem, ez az arcz nem vig — folytatá a gyermek. Te ilyenkor oly buta vagy, mint a szamár. Légy kedves, légy vig! Tömbre gépiesen engedelmeskedett s nyulékony arczát úgy összevonta, hogy a gyermek nevetett a furcsa grimace felett; az ember sírhatott volna, ha azt látja. X. Georgette növekedő szenvedélye Glaizatra nézve nem járt minden zavar nélkül. Attól tartott, hogy ez reá nézve még sok bajjal járhat. Ő vágyakozott a fiatal nő után, ki bizonyos bajjal bírt. Nem igenbánta, hogy czélját elérte. Ez neki hasznára is volt. Ő azt felhasználhatta arra, hogy Tombret olyasmikre is reábírja, mikre mint igazgató nem bírhatta reá. Ez után végleg el is tulajdoníthatta a maga részére darabját. Egyszerre gyönyört s hasznot talált tehát abban, hogy az ő »csillagának« kedvese volt. De jobban szerette volna, ha e szerelmeskedés nem zavarja minduntalan. Nem igazgatói tekintélyét féltette ettől, mint mondá, hanem a saját érdekét. Ő a későbbi dolgokra gondolt, melyek között Georgette még igen alkalmatlan lehetett. — Az ember nem tudhatja, mi történik — mondá Grimbletnak, az ő rabszolgájának. Bizonyos, hogy nem szeretek magamon kullancsot. Kérem, mérsékelje őt. S gyakran hozzá tette azt is: — Nehogy valamiképpénzt követeljen tőlem. Védjen meg engem mindig a részvényesek előretolásával. — De neki nincs pénzbeli igénye! — felelte Grimblet. — Lehet ezután. Ismerem e részben a nőket. Kezdetben egészen önzetlenek. S azután deklamálni kezdenek önfeláldozásukról, az ön kedvéért elvesztett helyzetről s több efféléről. Értesse meg vele módjával, hogy nálam mindez nem járja. Óh nem, neki nem volt pénzbeli igénye, a szegény Georgettenek oly kevéssé volt, hogy Glaizat könnyű szerrel levonhatta tőle a már megígért havi ötszáz frank egy részét is. Nem egyenesen, de kerülő utakon. — Fentartom — mondá Grimblot, midőn az ötszáz frankot megígérte — az igazgató és a részvényesek helybenhagyását. Az igazgató mindent helybenhagyott. De a részvényesek azok csíptek valamit. Csak olyan kicsi, jelentéktelen dolgot. Majdnem semmit — azt mondák. Az excentrikus jelmezeket Georgette kisasszony fizeti. Csak az első előadáson ezek kétezer frankba kerülnek. Mert hát végre Georgette nem jelenhet meg a közönség előtt olyan szegényesen. Igaz, hogy Glaizat őt kirántotta a zavarból azzal, hogy egy divatárusnőnek ajánlotta, ki hitelezett neki. De az ajánlat nem jelentett egyszersmind kezességet. A váltókat csakis maga Georgette írta alá. A kezességet Grimblet nyújta azzal, hogy a divatárusnő előtt Georgette barátjáról, a képviselőről beszélt. — Morális kezesség! — szólt ő. Ez a morális kezesség nehezen súlyosodott a fiatalasszonyra. Ő azt a zavar pillanatában fogadta el, igaz, kevés küzdelem nélkül, engedve azt udvarias formának, melylyel Lepottier felajánlotta. Általában Lepottier folyvást azt a leleményes gyöngédséget fejté ki, melyet az első nap tanúsított a játékló alkalmával. Ugyanazon figyelemmel és gondossággal helyezte el Georgettet egy egyszerű, de kényelmes s eléggé kaczér kis bútorozott lakásban. Lepottiernek nem volt kedvére, hogy vendéglőbe járjon. (Folyt. köv.) A kolera. A közmunka- és közlekedési minisztérium leiratilag értesítette a főv. központi járványbizottságot, hogy a soroksári Duna-ág álló vizének felfrissitése ügyében hozzá intézett fölterjesztés következtében helyszíni szemlét tartatott s ekkor tapasztalták, hogy a Flóra- és spódiumgyár szennyvizei, melyek a bűzt legjobban terjesztik, nem is folynak bele a Dunaágba, hanem attól egy gázgerinczczel el vannak választva s ott poshadnak. A miniszter rögtön utasította a folyammérnökséget e gát átvágása iránt s mivel a Dunaágban egy másik helyen, ott, hol a sertésszállások vize özönlik belé, az tapasztaltatott, hogy a viz a mederben csak 40 cm. mély vagy 100 méter hosszúságban, e bajon segítés végett a miniszter részletes tervek bemutatására hívta föl a folyammérnöki hivatalt. * Trieszt, szept. 30. Tegnap óta két személy betegedett meg kolerában. Parenzo, szept. 30. Tegnap óta egy személy betegedett meg kolerában. Varsó, szept. 30. A granicai vámigazgató értesítése szerint a hivatalos bizonyítványokon kívül más bizonyítékok is, mint vendégfogadói számlák stb., igazolhatják, hogy az illető utasok koleramentes vidékről érkeztek. Viddin, szept. 30. Egy rendelet szerint az Ausztria-Magyarországból érkező utasok és szállítmányok orvosi vizsgálat és fertőtlenitési eljárás alá helyezendők. Helyi hírek. — 1187 frt. Ennyibe került az idén a városnak a városligeti tó kitisztítása. Hogy a »kitisztítás« minő sikerű volt, erről mindenki meggyőződhetik. Mintha csak a pénzt a tóba dobták volna! — Nagy alvót szállítottak be tegnap a Rókuskórházba. Lajta Zsigmond 32 éves nős asztalosmester Dunavecse pest megyei községben mintegy 3 hónap előtt abbahagyta a munkát, lefeküdt, s azóta nem is ébredt fel, hanem alszik szakadatlanul. Ha megrázzák vagy belekiabálnak a fülébe, nyöszörgő hangot ad, de nem válaszol s érthető szót kiejteni nem tud. Száját fel nem nyitja s csak híg ételt tudnak fogai közt a szájába önteni s igy táplálta a felesége már három hónap óta. Most végre beszállították a szegény embert a Rókusba, hogy megtudják, mi baja van s lehet-e rajta segíteni? — Jó fogást tett tegnap délben a rendőrség, elfogva a Muzeum-köruton egy szélhámos egyént, ki magát R. Ernő grófnak híresztelte és e czimen több rendbeli oly cselekvést követett el, melyek a rendőrség beavatkozását tették szükségessé. Az elfogott egyén, ki a valóságban pinczér meg lakatoslegény volt, röviddel ezelőtt nagy költekezéseivel Bécsben is föltünést keltett, ahol ellene szintén több rendbeli bűnügy volt folyamatban. Pár hóval ezelőtt még jegyben járt egy tekintélyes főur leányával, a ki tudomására jutván annak, hogy a magát R. grófnak nevező egyén évekkel ezelőtt már egy másik nővel jogérvényesen egybekelt, a viszonyt felbontotta és a lapokban nyilatkozatot tett közzé, melyben tudatja, hogy a leánya és R. E. gróf közt fennállott viszony megszűnt. A főur, a kinek jóhiszeműségével a nevezett egyén viszszaélt, egy fővárosi tekintélyes ügyvédhez fordult, hogy a kezeibe szolgáltatott adatok alapján indíttassa meg a rendőri nyomozást, mely ennek folytán már hetek óta titokban folytattatott. — Álapácza. Heil Georgina temesvári születésű 26 éves szédelgő nő, ki a külföld nevezetesebb városaiban apáczának öltözve a főnöknő nevében jótékony adományokat gyűjtött a maga czéljaira, tegnap a fővárosban letartóztattatott. — A Dunába ugrott. Tegnap éjjel 1 óra tájban egy ismeretlen férfi a lánczhidról a Dunába ugrott. Czilinderjét, felöltőjét és sétapalctáját a hídon hagyta. Szinház és művészet. — Nemzeti szinház. Gyér számú közönség jött tegnap viszontlátni a nemzeti szinház egy vendégét, ki évek előtt, mint a színésziskola végzett növendéke, búcsúzott el a színpadtól s azóta csak egyszer tért oda vissza,a Trónkereső Predslavájában mutatván be képességeit. Ez a vendég Hetényiné Komáromi Mari, ki tegnap a Bozóti Márta czimszerepével próbálkozott meg. Látszott rajta, hogy a nagy szerep minden momentumát gondosan a minueziózus részletekig menőleg kidolgozta s megfontolt minden hangot, minden mozdulatot, talán túlságosan is. Ez a csináltság némi merevséget, betanult színezetet adott az egésznek s a túlságos gond minden szó és frázis kikeresett voltában letörölte sok passzusról a közvetlenség himporát, melynek abba a csalódásba kell a nézőt ringatnia, mintha minden ott és akkor születnék, mikor szemünk és szívünk előtt megjelenik. Úgy megkapóbb, megragadóbb, hatásosabb. Az egész alkotáson kiváló értelem színezete ömlött el és sok helyütt csendültek meg a mély érzés húrjai, de általában véve ez a szerep, azt hiszem, nem fekszik az ő regiszterében, nem illik egyéniségére. Fiatalos lénye, leányos, ifjú arcza, s bár zengő, de a tragikai mélység érctével nem biró hangja ifjúi szerelmes szakmára utalják inkább. Lehet, ezt az a körülmény is okozta, hogy már az első felvonás alaphangját nagyon mélyen vette, s most az egész felvonáson át kevés alkalom nyílik a magasabb kitörésekre, az egész első felvonásbeli szereprész halkabban s fojtottabban hangzott , mintsem kellett volna. Egy művészi erényét azonban bővebben villogtatta, a mély, igaz érzelmességet, melylyel hatni tudott s nyílt jelenésben is tapsot idézett fel. A nagy jelenésben volt erő, igazság s kellő mérséklet, amit ajánlunk is a tisztelt vendégnek, — ki talán nem is vendég már a nemzeti szinház színpadán — mert a túlerőltetés hangjának nem válik javára. Megjelenése szép, alakja s mozdulatai jelmezes darabokban festőiebb hatást fognak tenni. — Mellette Nagy Ibolyáról kell szólanunk, ki Vilma szerepében annyi mesterkéletlen kedvességet s mozgásában fesztelen s egész játékában szabadabb, egyöntetűbb alkotást mutatott, mintsem oly rövid nemzeti színházi szereplés után várható. — Mihályfi Elek szerepében hozott áldozatot, felcserélve komoly szerelmesi szakmáját egy estén a könnyűvérű, bonvivant ifjonczok komikumával. A beteg Benedek Lajost helyettesítette, kit az ily szerepekben helyettesíteni lehet, de pótolni nem. Mindazáltal pergő dialógokban s nevettető aperszük által nem maradt hatástalan. A többiek játéka maradandó érdemű alkotások sora. Vízvári, Újházi, Náday művészi triásza a legderültebb kedvre hangolta a közönséget, mely tapsokban nem volt fukar. (V. A.) — A nemzeti szinház fennállásának ötven éves jubileuma 1887. aug. 22-én fog megtartatni. A »pesti magyar színházat« 1837. aug. 22-én nyitották meg; színre került ekkor Vörösmarty Árpád ébredése és Schenk Eduárd német írónak Belizár tragédiája. Az akkor fellépett tagok közül ma csak Jókainé aszszony él. A jubileum nagy színházi ünnepélyekkel lesz összekötve, a kormány megbízásából b. Jósika