Pesti Napló, 1887. április (38. évfolyam, 90-118. szám)

1887-04-01 / 90. szám

haderőre ennél kevesebbet fordít, de a had­ügyminiszter költségvetésében nem foglalta­tik az egész orosz katonai költség. A budget­­szerb­ katonai békeállomány Oroszországban 850,000, helyesebben 890,000, Németország­ban és Ausztriában együttvéve 749,000 egyén, és bár tábori ágyukban valamivel gyengébb az orosz a másik két hadseregnél együttvéve, sokkal erősebb ezeknél lovasság tekintetében. Fenn kell tehát tartanom — így foly­tatja Dilke — többfelől megtámadott állítá­somat, hogy Oroszország oly erős, mint Né­metország és Ausztria-Magyarország együtt és 2—3-szor oly erős, mint Ausztria-Magyar­ország egymaga. Igaz, hogy serege óriási területen van elszórva, de ez többnyire olyan, melyet nem kell őrizni, áthelyezheti serege felét Ausztriába s még marad elég Lengyel­­ország és Kaukázus megszállására. A magyar jogász-egylet tegnap este Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott, a­melynek tárgyát dr. Emmer Kornél táb­lai bíró előadása képezte »A franczia törvényszéki elnök jogszolgáltatási hatásköre és egy magyar sür­gősségi eljárás tervezete« czímmel. Az értekező, a­ki Párisban a közvetlenséget és szóbeliséget tanulmányozta, igen érdekes képet nyúj­tott a párisi igazságügyi palotának »Référé« felirású terméből, a­melyben a törvényszéki elnök hetenkint háromszor közvetlenül tárgyal a jogszolgáltatást ke­reső peres felekkel. Az elnök sokszor egyetlen rende­letével örökre véget vet olyan pörlekedéseknek, a­me­lyek másutt talán évekig húzódnának el. Az elnök közvetlen érintkezik a feljelentő és panaszolt féllel, valóságos eszmecserét folytat velük és e közben ho­zott ordonance-ai rendesen mindkét fél megnyugvásá­val találkoznak. A tárgyalás gyors egymásutánban d. e. 11-től d. u. 3-ig folyik és ez idő alatt 50—60, de sőt 70 ügy is elintéztetik. Az előadó vázolta a »référé«-eljá­­rás történeti fejlődését, melyről közelebbi adatokat nyomtatásban megjelenendő memorandumában fog közölni. Ismerteti továbbá az elnöki jogszolgáltatás egy másik ágát, a­mely egyoldalú kérelemre szüksé­gelt határozathozatalban áll, minek a biztosítások, letiltások, zárlatok stb. elrendelése, mielőtt az ellenfél még csak tudomást is vett róla, hogy ellenében bírói segély kéretett. A fél gyakran otthon keresi fel az el­nököt, a­ki írásbelileg rendelkezik; a fél ezzel még ugyanabban az órában felkeresi a végrehajtót és nyomban foganatosíttatja az elnök sürgős rendelke­zését. Még az ülés folyama alatt elszélednek a város­ban a végrehajtók és szakértők, a­kik lehetőleg még ugyanabban az ülésben tesznek jelentést kiküldeté­sükről. Az előadó belebocsátkozott ez intézmény kri­tikai bonczolgatásába. Nálunk az írásbeliségben növekedett gyakor­lati jogászok és theoretikusok talán megrémülve te­kintenek ez intézményre, a­mely szerintük megin­gatja a jogbiztonság alapjait elhamarkodott eljárásá­val. Az előadó az ily kifogásokat csak a beteges re­formiszony kifolyásainak tartja. A­ki nem tud úszni, fél a víztől, de mikor megtanult úszni, csodálkozik, miért rettegett attól annak előtte. Az intézmény el­lenzőivel szemben meggyőzőleg sorolja föl a »référé«­­intézmény sokoldalú előnyeit, mint perirtó természe­tét, a gyors igazságszolgáltatást. Áttér ezután a magyar igazságszolgáltatás ama hiányainak ecsetelésére, a­melyek egy sürgősségi eljá­rás nem létében keletkeznek, milliókra menő károkat okozva. Nálunk a judikatúra semmit sem tett a »ve­szély« igazolására, a­mi a jogérzületet aláásó állapot. Nálunk a per elhúzódhatik a végtelenig. Az előadó a magyar sürgősségi eljárás tervezetét már régebben formulázta volt és azt a megboldogult Pauler minisz­ter elé terjesztette. Az így elszunnyadt eszmét az elő­adó tegnapi értekezésével új életre ébresztette, bemutat­va a jogász-egylet előtt sürgősségi tervezetét, a­mely összevéve 18 szakaszból áll és elfogadása esetén nagy javulást volna hivatva előidézni jogszolgáltatási viszonyainkban. Az értekezést zajos éljenzéssel fogadták. Csemegi elnök a felolvasónak élvezetes, tanulmányos és alapos előadásáért köszönetet szava­zott. Ő is óhajtaná, hogy a sürgősségi eljárás az előadó tervezetének alapján léptettetnék életbe. — Ezzel az ülés véget ért. A Szent­ István-társulat választmányának márcz. hó 31-én tartott ülése. Elnökség: Gróf Károlyi Sándor és dr. Steiner Fülöp pápai prelátus. A választmányi tagok tekintélyes számmal je­lentek meg. Ott volt gróf Szapáry István főispán, dr. Hornig Károly cz. püspök, Barta Béla kúriai bíró, Gervay Mihály min. tanácsos, Huszár István, Gerlóczy Károly polgármester, Lubrich Ágoston stb. A választmány a múlt havi ülés hitelesített jegyzőkönyvét tudomásul vette. Gróf Károlyi Sándor elnök felhívja a választ­mány figyelmét a katholikus­ világ fényes ünnepére, XIII. Leó pápa áldozatrá való felszenteltetésének ötvenéves jubileumára. A pápa ünnepét méltán ülik meg az egész világ katholikusai, pápaságának éves korszakon alkotók s az ünneplők soraiban kell, hogy ott legyen a Szt.­István-társulat is. Magyarország katholikusainak országos küldöttségét az ország bí­­bornok-herczegprímása fogja vezetni Rómába, a Szt.­­István-társulatnak az elnökség vezetése alatt tisztelgő küldöttsége ezen nagy bizottsághoz fog csatlakozni. Mielőtt indítványát az elnökség részéről megtenné, kívánja a választmány tagjainak esetleges nyilat­kozatait. Barta Béla szólal fel azután, a pápa érdemeit fejtegetve és azt jelentvén ki, hogy szívvel-lélekkel várja az elnökség indítványát. Gr. Károlyi Sándor elnök elnöktársai ne­vében is indítványozza, 1. hogy a Szent­ István­ Tár­sulat XIII. Leó pápa jubileumában részt vesz. 2. A társulat ez alkalomból a Péterfillérek kétszeres ösz­­szegét adja át. 3. A pápához hódoló feliratot intéz, melynek szerkesztésére dr. Steiner Fülöp pápai pre­látus alelnök urat kéri fel. 4. A társulati elnökség vezetése alatt egy küldöttséget meneszt Rómába, mely küldöttség lesz átadandó a társulati fővédnök s az elnökség által aláirt feliratot. 5. A társulat összes, fennállása óta megjelent műveit díszkiadás­­ban a pápának felajánlja. A választmány az elnökség indítványait elfo­gadta s megbízta az elnökséget, hogy a módozatok felől a bibornok-herczegprimással érintkezzék. Gróf Károlyi Sándor elnök előadja, hogy a társulat tud. és iroda­osztálya felállítása által meg­változott alapszabály-függelék a belügyminiszterhez felterjesztetett, kéri a választmányt, bízza meg az el­nökséget azzal, hogy a 30-as bizottságot, mely az osz­tály tagjait ajánlani fogja, — a megerősített alapsza­bályok leérkezte után összehívhassa. — A választ­mány az intézkedést az elnökségre bízta. H­a­y­d­­­n Károly, mint a gazdasági bizottság előadója, benyújtja a nyomda-ügyben jelentését. A társulat 15 nyomdát szólított fel ajánlattételre,s a bizottság az ajánlatokat megvizsgálta s legkedve­zőbbnek találta az Athenaeum egységárait, miért is ezen nyomdának ajánlatát terjeszti elfogadás vé­gett a választmánynak. A választmány a gazdasági bizottság javaslatát elfogadta. Hummer Nándor társ­­titkár benyújtja a társulathoz érkezett hivatalos iratokat. — Néhai Né­meth szatmári nagyprépost a társulatnak 100 irtot hagyományozott. — Előterjeszti a beérkezett kérvé­nyeket, indokolására a társulat ajándék-könyveket szavazott meg: a lévai főgimnáziumnak, R.­apáthi község iskolájának, a n.-szebeni katonai kórháznak. A társ­­titkár előterjeszti Bogisich Mihály prépost-plébános Őseink buzgósága imák és énekben czimü kéziratban levő művét, az író e mű kiadatá­sát kéri. A választmány a tud. és irod. osztályhoz utasítja. Venczell Antal tár. pénztárnok jelenti, hogy a társulat bevétele 1887. február hóban 8317 frt 20 kr. Kiadása 7237 frt 17 kr­, plusz maradék: 1079 frt 13 kr. A társ. ügynökségben elkelt 6288 frt 23 kr ér­tékű nyomtatvány. Társ­­titkár jelenti, hogy február hóban, márcz. 30-ig, a társulat 1 alapító és 177 rendes tag­gal szaporodott. Ezzel az ülés véget ért. A közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter fogad d. u. 2—3 óráig. A h­orvát miniszter fogad d. e. 10 — délután 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 11 órakor. A természettudományi társulat népszerű felolvasó estélye 6 órako­r a vegytani intézetben. Felolvasó : Dr. Csapodi István. A fővárosi középítési bizottság ülése d. u. 5 órakor az új városházán. A miskolczi ifjak budapesti körének felolvasó ülése este 7 órakor a Hársfa-vendéglő külön helyi­ségében. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. N em z e t i m u z e u’m : régiségtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Örsz. tanszermúzeum a budai állami tanító­­képezde helyiségében d. e. 9—12 és d. u. 3 — 6 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Be­­leznay-kert) nyitva van d. e. 9— d. u. 1 és d. u. 3—5 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­estaurant de l’O­pera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyisé­gek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Az uj országház építése tulajdonkép a jelen évben kezdődik meg. Tavaly már hozzáfogtak a föld­munkákhoz s az idén úgy ezeket, mint az alapozást teljesen el fogják végezni. Erre vonatkozólag az ösz­­szes részletes terveket kidolgozta már Stein­dl Imre tanár, az új országház építője s jóváhagyás vé­gett beterjesztette az orsz. végrehajtó bizottság elé. Az alapozást a legnagyobb óvatossággal viszik ke­resztül. Az új országház alapterülete 19 ezer négy­szögmétert foglal el s ezt minden ponton hét méter mélységre ássák le, mindaddig, mig szilárd kavicsré­tegre nem akadnak. Eddig a leásott talaj igen kitű­nőnek bizonyult, a­mennyiben a kavicsréteg oly tömör, hogy bár a dunai vízállás semmi pontjánál egy méterrel mélyebbre ástak, a keskeny rakpart alatt vízátszivárgás nem történt. Iszapos talajra alig el­vétve bukkantak. A földkiemelést több száz munkás végzi. Ezenkívül most bontják a régi vízvezetéknek az országház területére eső épületeit, továbbá a négy régi vízvezetéki kutat, melyeknek lebontása és betö­mése sok nehézséggel jár. Közelebb a rakpart egyes részeit is lebontják, de e helyekben a bekövetkezhető árvizek ellen ideiglenes védgátakat emelnek. Az egész területet pedig, hogy a talajvíz teljesen el le­gyen zárva, betonírozni fogják. Csak ezután kezdik meg az alapfalak lerakását, melyek közé, a­hol eset­leg feltöltésre van szükség, tiszta kavicsot tesznek. Ez az alapozási munkálat programmja, melyhez ha­sonlót csak az elevátorok építésénél hajtottak végre. S ez alapozás költsége 600 ez­er—1 millió forintba fog kerülni. — Heves város s vidékének takarékpénztára, az erdélyi közművelődési egyesület javára 25 (huszonöt) forintot küldött hozzánk, mit köszönetünk kifejezése mellett nyugtázunk.­­ A hadsereg rendeleti lapjának tegnap meg­jelent száma jelenti, hogy Woinovich vezérőr­nagy a 3. hegyi dandár parancsnoka és Nemech­ József vezérőrnagy, az 1. sz. hegyidandár parancs­noka, mostani szolgálattételükben kölcsönösen helyet cserélnek ; jelenti továbbá, hogy W­e­n­z József ez­redes, a 76. sz. gyalogezredben és Milkowski Emil alezredes, az 57. sz. gyalogezredben a nyugállo­mányba vétettek át. — Porosz katonai küldöttség Bécsben. Beaulieu és Noel kapitányok, továbbá Dorff, Schmid és Nather testőrök, tegnap Bylandt-Rheidt hadügyminiszternél tisztelegtek. Ezután Bauer báró hadtestparancsnok fogadta őket. Mind Bylandt-Rheidt, mind Bauer az uj felszerelést behatón szemügyre vették s igen elő­nyösen nyilatkoztak praktikus értéke fölött. — A pesti magyar kereskedelmi bank elnöke, Rózsa Lajos, kir. tanácsos, tegnap ünnepelte meg nyolczvanadik születésnapját s ez alkalomból az igazgatóság és felügyelő tanács, továbbá az egész hi­vatalnoki kar egybegyült, hogy elnökét üdvözölje. Az ünnepély a jubiláns sikerült arczképének leleplezésé­vel vette kezdetét, melyet Vastagh György festett s melyet a gyűlésteremben helyeztek el. A leleplezés után Ráth Károly főpolgármester és igazgatósági tag tartott üdvözlő beszédet, megemlékezvén az ünne­pelt érdemeiről s arról a 10000 frtos alapítványról, melyet Rózsa nyolczvanadik születésnapja alkalmából szegény tanulók segélyezése czéljából tett; majd Kohner Zsigmond alelnök nyújtott át neki egy gyö­nyörű albumot, mely az igazgatóság és felügyelő bi­zottság tagjainak arczképeit tartalmazza. A hivatal­noki kar üdvözlő feliratának felolvasása után a jubi­láns meghatva mondott köszönetet az ovácziókért, melyekben részesítették. Számos intézetnek küldött­sége is megjelent ez alkalomból Rózsánál, hogy sze­­rencsekivánataikat előtte kifejezzék. — A bolgár iparról. A fővárosi iparoskor nagy­termében tegnap este nagyszámú hallgatóság előtt Strausz Adolf, a balkán államok viszonyainak jeles ismerője. A bolgár iparról érdekes felolvasást tar­tott. Ismertette a bolgár állam jelenlegi válságos po­litikai helyzetét s áttért felolvasásának tárgyára, a bolgár iparra, mely az utóbbi időben rohamos ha­nyatlásnak indult. Ennek oka főkép az, hogy a nyu­gati verseny útja a török kivándorlás óta Bulgáriára nézve is megnyílott. A legnemzetibb ipar, a gaitan­­dzsik, (zsinór) is hanyatlik, mely iparág Boszniából, hol leginkább volt piacra, a vámsorompó következ­tében kiszorult. Ezután a felolvasó az egyes iparága­kat ismertette részletesen s különösen a szőnyeggyár­tással s a rózsaolaj készítéssel foglalkozott behatóan. Végül kifejtette, hogy a magyar ipar milyen eszkö­zökkel hódíthatna tért Bulgáriában. A felolvasót mindvégig figyelemmel hallgatták. — A budapesti kereskedő ifjak társulatában ifj. Jankó János: Magyar utazók Afrikában czimmel felolvasást tartott. Időrendbelileg tárgyalta azon magyar utasokat, kik Afrikát tudományos kutatások czéljából keresték fel, majd áttért az egyes nevezete­sebb utazók élet- és útleírására, miközben a térképen magyarázta a hallgatóságnak azon tájakat, melyeket Észak- és Dél-Afrikában, valamint e világrész még eddigelé is csak hiányosan ismert belsejében magyar utasok érintettek. A hallgatóság a szakszerű, de a mellett élénk tónusban tartott előadást lekötött figye­lemmel kisérte. A felolvasó tapsvihar között fejezte be ismeretterjesztő előadását. — Kiss József ápril hó 2-dikán Baján, az ot­tani fiatalság meghívására, felolvasást tart. — Az országos központi mintapincze igazgató­sága a németországi üzlet vezetőségével a magy. kir. kereskedelmi minisztérium jóváhagyásával Schind­ler Sajó boroszlói kereskedőt bízta meg. — A gyorsíró-versenyek eredménye. A buda­pesti magyar gyorsíró-egyesület márcz. 25-én és 27-én a képviselőház helyiségében rendezett irásversenyen számos budapesti és vidéki gyorsíró vett részt. Az egylet elnöke, Markovics Iván, örömmel üdvözölte a résztvevőket és vendégeket s első­sorban az ország­­gyűlési gyorsírók élén megjelent Fenyvessy Adolfot, az orsz.­gy. gyorsiroda főnökét. A versenyirást Anta­­lik Károly, Jankovich István, Kállay Bertalan, Ró­nay Károly és Vikár Béla vezették. A kétrendbeli irásverseny eredménye a következő: Márcz. 27-én az első díjat, 4 drb arany (perc­enkint 220 szótag) Rajcs Dusán joghallgató nyerte; a másodikat, 3 drb arany (180 szótag) Lefkovics Áron joghallgató, a harmadikat pedig, 1 drb arany (150 szótag) Ed­vik­lés Zoltán. Elismerő okmányokat kaptak az első díjnál: Grünhut Sándor, Berzsenyi Jenő és Őszi Samu, a második díjnál: Flesch Sándor, Kecskeméti Emil, Reisinger Sándor és Admeto Géza, a harmadik díjnál: Csermák Ernő, Neumann Gyula,Buda Győző, Sas Béla, Kis József és Becsey Károly. — Márczius 25-én: I. dij, 4 arany (220 szótag perc­en­kint): Grünhut Sándor. II.dij,3 arany (180 szótag): Rákos Adolf. III. dij, 1 arany (150 szótag): Schul­hof Zsigmond. Elismerő okmányt: I. díjnál: Lefko­vics Áron, Pallai Ernő és Flesch Sándor; II.díjnál: Murányi Ernő, Mandl Sándor, Buda Győző, Schle­singer Lajos és Reisinger Sándor; III. díjnál: Neu­mann Gyula, Kohn Dávid, Komor Gyula, Incze József és Murin István. Vidéki díjak: Visontai- Kovách László alapítványából: Flesch Sándor a szegedi, Tetétleni Ármin a nagyváradi, Sass Béla a soproni, és Nyulászy János a kassai gyorsíró körök tagjai. A díjak s elismerő okmányok szombaton, este 6 órakor, a képviselőházban tartandó ünnepélyes közgyűlésen fognak szétoszlatni. — Mikor ebédeljünk ? Ezt a kérdést vitatta tegnapelőtt azon bécsi egylet, mely az idegenek Bécsbe vonzása érdekében alakult. A vitából kitűnt, hogy arra indokot a magyar képviselőházban fölme­rült azon indítvány szolgáltatott, hogy az ülések d. u. 1-től 5-ig tartsanak. Dr. Passauer volt az első szónok, ki azon visszásságra utalt, hogy Bécsben 12-től esti 7-ig tart a különböző háztartásokban az ebédelési idő, a­mi igen czélszerűtlen sok mindenféle tekintetből. Ő­szintúgy, mint az utána következő szónokok — mind az estebéd mellett szólaltak fel, mi czélszerűbb mun­kabeosztást vonna maga után s a délutáni kávézást is fölöslegessé tenné. Ez persze a jelenvolt hölgyeknek nem igen tetszett. Megrótták a bécsi urak azon szo­kását is, hogy a déli ebéd után a tarokkpartiéhoz siet­nek, mi által szintén sok munkaidő vesz el. Végül éppen úgy, mint a mi bizottsági tárgyalásaink alkal­mával történni szokott, albizottságra bízták, hogy ez fundáljon ki egységes ebédelési időt, a­mit könnyű indítványozni, de szerfelett nehéz megvalósítani. — Rákospalotán tegnapelőtt délután nagy fel­tűnést keltett egy udvari fogat, melyben egy hölgy ült. A község lakói összefutottak, villámsebességgel terjedt el a hir, hogy a királyné van Rákospalotán. De nem a királyné volt, hanem udvarhölgye, Fes­­tetich Mária grófnő, ki meglátogatá a dr. Szabó Alajos úr kitűnő rákospalotai nevelőintézeté­ben levő unokaöcscsét, Festetich Sándor grófot. — Ötven csángó család indult ismét útra Bu­kovinából, hogy a magyar kormány engedelmével, itthon, a hazában telepedjék le. — Zsidó-magyar kulturegyesület. Hazafias ügy megbeszélése tárgyában gyűlt tegnap egybe a sip­­utczai szr. iskola tornatermében 3—400 zsidó egye­temi hallgató. A szervező bizottság — amelynek meghívása folytán összejöttek, — egy zsidó-magyar közművelődési egyesület megalakítását czélozza, mely­nek működése az egész országra kiterjedne. Az érte­kezletet Hajdú László s. h. nyitotta meg. Ismertetvén az összejövetel czélját, a szervező bizottság eddigi mű­ködéséről tett jelentést, majd Vajda Emil joghallgató nagyobb szabású beszédben fejtegette a létesítendő közművelődési egyesület magasztos czélját. Felszólí­tottak — úgymond, — hogy alakítsunk egy az »Al­liance Israb­ete«-hoz hasonló egyesületet, de mi — mint zsidó egyetemi polgárok — a leghatározottab­ban elutasítottuk magunktól ez ajánlatot és kijelen­tettük, hogy abban a pillanatban, midőn a mozgalom ilyen irányt venne, végkép szakítanánk azzal. Mert mi nem ismerünk sem felekezeti, sem faji külön érde­ket, hanem ismerünk és tisztelünk egy általános, mindnyájunkat egybefűző összfogalmat: a hazát s a magyar nemzeti kultúrát. A lelkes éljenzéssel foga­dott beszéd után a következő határozati javaslatot terjesztette elő: A testvéregyetemek zsidó polgársága kijelenti, hogy üdvösnek és szükségesnek tartja, hogy a magyar zsidóság a magyar nemzeti közművelődés iránti lelkesedésnek fényes bizonyságát adja és e végből a magyar zsidóság körében nagy mozgalmat indít meg egy Zsidó-magyar kulturegylet alapítása érdekében. — Az értekezlet e határozati javaslatot többek hozzászólása után elfogadta és a további in­tézkedések megtételére egy 50 tagú bizottságot kül­dött ki. — Húsvéti kirándulás. A húsvéti ünnepek al­kalmával Fiuméban a bécsi dalegyesület közreműködésével nagy hangversenynyel egybekötött ünnepélyességek fognak tartatni, melyre a városi hatóság fényes előkészületeket tesz. A m. kir. államvasutak városi menetjegy irodája által (Buda­pest, Mária-Valéria­ utcza, Hungária szálló) ugyanezen alkalom­mal április hó 9-én Budapestről társas kirándulás rendeztetik külön vonattal Fiuméba s onnét külön gőzhajón Abbáziába és Buccariba. A kirándulással egybekötött programmszerű el­látás, elszállásolás és hajózásért járó költségeket magában fog­laló árak : I. oszt. 89 frt, II. oszt. 31 frt és III. oszt. 24 srt. A vidéki résztvevők számára a különvonathoz való csatlakozás végett a m. kir. államvasutak vonalain Budapestre és vissza történő utazásra 50 százalékkal mérsékelt 14 napig érvényes menettérti jegyek fognak kiadatni. Előjegyzések az említett irodában, továbbá az aradi, kolozsvári, brassói, miskolczi, deb­­reczeni és szegedi városi menetjegy irodákban bezárólag ápri­lis hó 6-ig elfogadtatnak, hol külön részletes programmok is díjmentesen kaphatók. — Szegeden tegnapelőtt — egy napon — három öngyilkosság és egy gyilkosság történt. Szeged egész nagy város! — Botrány a franczia képviselőházban. A teg­napi esti lapunkban ily c­ímmel megjelent közlemény­re vonatkozólag Párisból még a következőket jelen­tik : A kamara elnöke a Douville-Maillefeu és Sans- Leroy közt történt inczidens tényálladékát egyszerűen közölte a főprokurátorral. Mihályt ez befejezi a tör­vényszéki vizsgálatot, a kamarához kérvényt ad be a támadó Douville-Maillefeu gróf kiadatása iránt. E kiadatás valószínűleg minden vita nélkül engedélyez­tetni fog. Douville-Maillefeu, minthogy az ügy a tör­vény útjára tereltetett, segédeket nem küldött. Flo­­quet elnök a botrányt eleinte csak mint két képviselő magánügyét akarta tárgyalni, melynek egyszerű elin­tézése a párbaj . Freppel püspök azonban kijelentet­te, hogy ez a szabályzat ellen van, s ily módon a képviselő biztonsága veszélyeztetve volna; egyszer­smind kijelentette, hogy interpellálni fogja az elnököt, ha az ügyet nem hozza nyilvánosságra. Különben erre már preczedens is létezik. 1850-ben Bonaparte Péter herczeg tettleg­­bántalmazott egy képviselőt s ennek következtében vissza kellett vonulnia; továbbá följelentették a főprokurátornak, ki kiadatását köve­telte, mire a herczeget elítélték.­­ Floquet tehát Douville-Maillefeu támadásáról jelentést tett a ház­nak. Douville-Maillefeu visszavonult, de az elnök haza bocsátotta, a­helyett, hogy mint a szabályzat előírja, a parlament fogházába kisértette volna. Különben Douville-Maillefeut már egyizben egy alprefektuson elkövetett hasonló bántalmazás miatt két havi fog­ságra ítélték. — Elárverezett királyi háztartás. A párisi Ho­tel Dom­osban e hó 26-án gazdag bútorzatot s teljes berendezést árvereztek el, melynek minden egyes tárgya a franczia liliomokkal s az arany gyapjas-rend lánczával volt ellátva; a berendezés tehát valamelyik spanyol Bourbon tulajdona lehetett. A megjelentek sokat vitatkoztak a fölött, hogy váljon a kalandos életéről híres Donna Josefa infánsnőé vagy pedig Don Karlosé, kinek tudvalevőleg hirtelen kellett el­hagynia pessyi házát. Beavatottak állítása szerint a legutóbbi időig az ő­ tulajdona volt az egész berende­zés, melyet törvény szerint elárvereztek. Ez volt itt az első eset, hogy egy királyi család tagjának háztar­tását nyilvánosan elkótyavetyélték. Tulajdonképen egy udvaron kellett volna végbemennie az árverezés­nek, de a végrehajtási meghatalmazott kieszközölte, hogy a rendkívül szép és díszes tárgyak egy nagy te­remben tetszetősen kirakva árvereztessenek el. Egyéb­ként a berendezés nagyon csekély árakon kelt el s az egész végrehajtásból nem jött be több, mint 4000 frank; a szalonberendezés 1100 frankon kelt el s egy gyönyörű khinai vázát, melyen rajta volt a liliomczi­­mer, az arany gyapjas-rend és korona, mindössze 21 frankért tudtak eladni. — Két fiú öngyilkossága. Ily c­ímen jelentettük tegnapi lapunkban, hogy Bécsben két fiú öngyilkos­ságot követett el. A megindított vizsgálat azonban oly részleteket hozott napvilágra, melyek sötét bűn­tényre látszanak mutatni. Először is a bonczolás al­kalmával kiderült, hogy az egyik fiú nem önmaga ol­totta ki életét, mert pisztolyából egyetlen golyó sem hiányzott, a másikéból pedig kettő is. Legfőbb ok azonban arra, hogy itt bűntényről van szó, az a tény, hogy a két finn haláluk előtt oly brutális erkölcste­lenséget követtek el, melyet néven nevezni nem lehet. A piegejtett helyszíni szemle alkalmával különben egy felnőtt ember kalapját és egy nagy kést is talál­tak, a­mi szintén egy harmadik emberre látszik utal­ni, kinek a két szerencsétlen gyermek áldozatául esett. A vizsgálatot most ez irányban erélyesen folytatják. — Hofer András utolsó unokája, Hofer Ferenc­ József, mint Bécsből jelentik, lappangó idegbaj követ­keztében tegnap meghalt. A boldogult nyugalmazott levéltári igazgató volt. — Kellemetlen meglepetés. Egy párisi hölgy két napi távollét után hazajővén Párisba, midőn la­kására benyitott, hálószobájában egy férfi holttestére akadt. Rémülten felsikoltott s az odaérkező rend­őröknek első­sorban az ő fölélesztésén kellett fárad­­niok, mert a szegény asszony ijedtében elájult. A meg­tett vizsgálat kiderítette, hogy az illető férfi lopási szándékkal (erre mutatnak a nála talált álkulcsok és egyéb szerszámok) tört be a lakásba s betörői mun­kája közben hirtelen szélhüdés érte. Ez is hivatásá­nak esett áldozatául. Van, lassan követtem őt, mig jó messze bementünk a sűrü erdőbe. Fáradt lehetett Ferencz, mert egyszerre csak megállott az erdőn keresztül folyó pataknál, jó helyet keresett ki magának, kiterítette a subáját, leült, elővette tarisznyáját, kiszedte az elemózsiáját és elkezdett szép lassacskán falatozni. »Egészsé­gedre váljék!« — ezzel léptem hozzá. Megijedt, a­mint meglátott. Kérdezte, mit csinálok itt, mikor hitte,A°gy rég túl vagyok már a határon. Megmondtam neki szaporán, mit akarok! Az életét akarom! Rávetettem magamat, — könnyű volt elbánni vele, — bántam is én a könyörgését, hagyjam meg neki az életét! Nem én! Nem láttam, nem hal­lottam semmit, dühös voltam, csak úgy keringett ve­lem a világ, h­a mint vége volt mindennek, ráterí­­tettem a subáját, emlékül még fölvettem a kést, mely­­lyel falatozott és nyugodtan indultam ki az erdőből. Meg voltam elégedve magammal. Sötét volt már, mi­kor kiértem az erdőből, de azért rátaláltam a kőke­resztre. Jó lesz egy pár óráig pihenni, gondoltam. Éjfél után kel fel a hold, azt akartam ott bevárni, hadd világítson utamon. El akartam menni messzire, fél év múlva aztán visszatérek. Fél év alatt az asszonyok még a jó uru­kat is elfelejtik, hát ilyen tedd ide, tedd oda haszon­talant ! Akkor már nem fog tőlem idegenkedni a szép Maris, hisz olyan nagyon szerettem őt! Nem­sokára, ott ülve elnyomott az álom. Soha életemben olyan jószót nem aludtam, mint azon az éjszakán ott a kőkereszt lépcsőjén; jól vigyázott rám, az a tudom is én, miféle kőszent! A­mint feljött a hold, útnak indultam. Másnap délig gyalogoltam. De egyszerre nóga­tott valami, hogy jöjjek vissza, nézzem meg, megta­lálták-e már Ferenczet. Nem tudom miért, de eszem­be se jutott, hogy rám foghassák a gyilkossá­got. Még ha megismernek sem. Hisz jó barátok voltunk, mikor megjöttünk és mint jó barátok váltunk el! Senki sem tudja, miért kellett nekem a Ferencz élete! Maris, tudtam, nem szól, régen volt, hogy szerelemről szóltam neki. Mit bizonyíthatnak reám ? Semmit. Nyugodtan mentem az erdőn keresz­tül. Ferenczet már nem találtam ott, a­hol volt. Men­tem hát tovább. Nem sokára találkoztam két hajdú­val. Ezek elfogtak, ide hoztak. Tagadni akartam mind­végig, de most már minek tagadjam ? Ha nincs többé Maris, nincs többé boldogság a világon! Itt vagyok, tegyenek velem a­mit akarnak! Bánom is én az éle­temet ! A törvényszék szándékos emberölés bűnéért halálra ítélte Jánost. De ez kijátszotta az emberi igazságszolgáltatás végrehajtását; az ítélet kihirde­tése napján, zsebkendőjére felakasztva találták bör­tönében. Szegény Maris nem halt meg. Három hétig volt élet és halál közt, de aztán győzött egészséges fiatal­sága. A­mint csak lehetett, házunkhoz szállíttattam és egy félreeső szobában ápoltam. Megható volt, mikor megismert, mikor öntuda­tára ébredt szerencsétlenségének. De ezt nem írom le. Nagyon lassan nyerte vissza testi erejét, a lelkit még lassabban, de végre kiküzdte magát a bánatos lélek és újból hozzálátott házi teendői végzéséhez. Könyörögve kért, tartsam meg házunknál, nem tudna többé el­menni tőlünk, nem tudná itt hagyni a sírt, melybe boldogságát temették. És valóban nem bántam meg, hogy megtartot­tam Marist. Nincsen nálánál szorgalmasabb, becsüle­tesebb, használhatóbb cseléd. Szeretjük, mintha csalá­dunk tagja lenne. Csak a daloló jó kedve nem tért vissza többé soha. Nem csuda. Öt év múlva a történtek után lakhelyet változ­tattunk és messze vagyunk a felejthetetl­en kis város­tól, a­hol akkor éltünk. De Maris ide is követett ben­nünket, csak azt kötötte ki magának, hogy minden év­ben meglátogathassa kedves sírját, és tegye le reá nagy búbánatát és sírhassa ki fájdalmát — egy egész évre! Ötször tette már meg Maris a nagy utat és Is­ten segítségével még többször is megteszi, mert testi ereje nem tört meg és nyugodt megadással viseli el az egyszerű, jó asszony nagy szerencsétlenségét. — Ki hitte volna, hogy jóravaló asszony az a te Marisod! — mondta egyszer Korányiné, a­ki úgy óvott, ne fogadjam fel a cselédnek Marist. Nem néztem ki belőle semmi jót! És hidd el, van is valami a sze­mében, a­mi nekem nem tetszik. — Tudod, mi az, édes Herminem ? — válaszol­tam neki. A nagy boldogtalanság, mely szó nélkül helyet foglalt a lelkében. Hang nem árulja el, de a szembe téved belőle egy sugár; ez az. És látod, en­gem éppen ez a sugár ragadott meg és vonzott. Nem is bántam meg. Hátha szeretetem nélkül, elhagyatva, közönséges emberek közt élve, ez a szegény asszony eltévelyedett volna! Olyan szép volt, olyan ked­ves volt! — Meglehet, igazad van, de nekem nem volna bátorságom, meg kedvem sem, az ilyen eltévedhető lelkek gondviselésének lenni! — felesé barátnőm el­lenmondást nem tűrő hangon. Én nem bántam meg soha! Az én szivemben mások boldogtalanságának is jut elég hely! (Vége.) KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, ápril 1. Naptár: Péntek, ápril 1. — Róm. kath.: Hugó püspök. — Prot.: Tivadarka. — Görög-orosz: (márcz. 20.) Sabbat vértanuk. — Zsidó : (nisan 7.) — Nap kél 5 óra 39 perczkor reggel, nyugszik 6 óra 30 perczkor délután. — Hold kél 10 óra 29 perczkor délelőtt, nyugszik 1 óra 12 perczkor éjfél után. — Első negyed délután 3 óra 9 perczkor. Belügyminiszter fogad déli 12 — d. u. 1 óráig. ■ % 1 MBjBB B ■ —,­­ ... Helyi h­írek. — Ismeretlen öngyilkos. Tegnap délután 2 óra­kor az Angyalföldön egy ismeretlen, 55—60 évesnek látszó férfi revolverrel szájába lőtt s szörnyet halt. Holttestét estefelé beszállították a Rókus halottas házába. — Öngyilkossági kísérlet. Mankójára akasztotta fel magát Magos György, a központi személypálya­udvar portása, ki már 15 hónap óta feküdt betegen Százház­ utcza 19. számú lakásában. A szerencsétlen ember tegnap este akarta végrehajtani az öngyilkos­ságot a fölött való elkeseredésében, hogy betegség folytán ágyhoz van szegezve. Idejekorán azonban észrevették s levágták mankójáról. Saját lakásán ápolják. Színház és művészet. — A filharmonikusok hétfőn, ápril hs 4-én, tart­ják meg hatodik bérlet-hangversenyüket a követ­kező műs­orral: 1. Weber nyitánya »Euryanthe« operához. 2. Stocker István hegedűversenye (D. moll, kézirat, először) zenekarkisérettel, előadja H­u­b­a­y Jenő 3. Magándarabok Vieuxtemps és Wieniawszky­­tól, előadja Hubay Jenő. 4. Bruckner Antal VII. szinfóniája (E. dur.) először. Ezen kívül ápril havá­ban lesz még egy rendkívüli filharmóniai hangver­seny, melyben kiválólag ifjabb hazai zeneszerzők mű­veiből lesz összeállítva a műsor.­­ A bécsi vivólányok utolsónak hirdetett föl­lépte Az udvari bolond tegnapi előadása iránt nagy érdeklődést keltett; ez arra indította az igazgatósá­got, hogy velük még egy előadásra szerződést kössön. Ez a búcsúfellépése a vivólányoknak szombaton (2-án) lesz, a­midőn A mikádó helyett Az udvari bolond kerül színre. — Dubez Péter, az operaház zenekarának egyik legkiválóbb tagja, ma ünnepli huszonötödik évfordu­lóját annak, hogy a magyar opera szolgálatába lépett. Nyéky intendánssága alatt 1862-ben szerződtették a zenekarba, hol mint első hárfás huszonöt év óta sza­kadatlanul működik. Hogy költői hangszerét mily bevégzett művészettel kezeli, arról a budapesti kö­zönség sokszor meggyőződhetett az egyes operai elő­adások alatt is — például a Lammermoori Lucia­­féle magán hárfarészletben, mely után mindig zajos tapsok hangzanak föl; — de a 60-as években Dubez működése nemcsak a zenekarra szorítkozott, hanem több hangversenyt is adott a fővárosban, fényes si­kerrel. Utóbb maga nem hangversenyzett többé, de annál nagyobb buzgalmat fejtett ki mint tanár és mint a filharmóniai hangversenyek rendezője. A fil­harmonikusoknak ma is vezértagja, a­kit pályatársai osztatlan szeretettel és bizalommal vesznek körül. Úgy halljuk, hogy a derék művész tiszteletére az operaház zenekari tagjai és a fővárosi zenekedvelők jubiláris lakomát rendeznek. Törvényszéki csarnok. — Reform a törvényszéknél. A m. kir. kúria a budapesti büntető törvényszéknek hatvannál több ítéletét semmisítette meg rövid idő alatt, abból az okból, hogy az ügyet előadó bírák egyúttal elnöklő bírákként szerepeltek, a­mi egy igazságügyminiszteri rendelet értelmében az eljárás szabályaiba ütközik. A törvényszéknél, a­hol ez a tömeges megsemmisítés nagy zavart idézett elő — mint halljuk —­ úgy fog­nak segíteni a dolgon, hogy Papp József törvényszéki biró elnöklete alatt egy külön vádtanácsot fognak életbe léptetni, a­mely tárgyalásokkal nem, hanem csupán vád alá helyezésekkel fog foglalkozni. — Az egri gyilkossági ügy tárgyalását tegnap délelőtt folytatta a kir. kúria II. büntető tanácsa. A kir. törvényszék tudvalevőleg B­o­t­a Ferencz és L­é­g­r­á­d­i Mátyás vádlottakat a gyilkosság bűntet­tének vádja alól fölmentette, ellenben szándékos em­berölés büntette miatt Botát 12 évi, Légrádit 8 évi fegyházra, Bota Ferencznét bűnrészesség miatt 3 évi fegyházra ítélte. A kir. tábla megváltoztatta ez ítéle­tet, a mennyiben úgy Bota Ferenczet mint nejét gyil­kosság bűntettében mondta ki bűnösnek s ezért Botát életfogytiglani, nejét pedig hat évi fegyházra ítélte. A kir. kúria ez ügyben ma hoz ítéletet. A Pesti Napló táviratai. Magyar pénzügyek. (Ered. sürg.) Bécs, márcz. 31. Budapest­ről jelentik a Pol. Korr.-nek: Tisza minisz­terelnök, mint pénzügyminiszter közvetlenül húsvét után egy javaslatot fog a képviselő­ház elé terjeszteni, melyben teljes meghatal­mazást kér a mintegy 32 millióra rugó hátra­lékos állami szükséglet fedezésére.

Next