Pesti Napló, esti kiadás, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-02 / 150. szám

150. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é púiét. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é púsét. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiad­ás körüli panaszok, hirdetmények­ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, 1887. Csütörtök, junius 2. 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva : Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 1 hónapra 8 frt. Ha íz eali ti a. dia postai kü­lönk fi Másé kivontatik, postabélyegre havonként 8& ka., évnegyedenként 1 forint feldlűzölendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »3 p esti ISTapló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, junius 2. A franczia kormány vagy két hétre el akarja napolni a képviselőházat, hogy ideje legyen a költségvetést elkészíteni s benne az ígért reformokat valósítani. Fő czélja e rend­szabállyal azonban az, hogy a miniszterek ellenségeik bizton és minduntalan várható támadásaitól szabaduljanak. Két hét alatt a radikálisok bősz haragja talán mégis meg­enyhül és ha nem, ez időben történhetik olyas­valami, mi a helyzetet tisztázza s a Rouvier-kormány állásának némi szilárdságot kölcsönözhet. Az utczai tüntetések Párisban tegnap este nem ismétlődtek, mert a rendőrség már ideje korán a legnagyobb arányú intézkedé­seket tette minden csoportosulás megakadá­lyozására. Egyébiránt Boulanger tábornok jelenleg nincs is Párisban. Hír szerint euró­pai körútra készül, mi azonban alig jelenthet mást, mint hogy Oroszországba megy s ott ünnepelteti magát oly szerepet játszva, mint egykor Skobelev orosz tábornok Párisban. A belga munkásmozgalmak itt-ott szü­­lőfélben vannak. Egyes vidékeken újra meg­kezdődött a munka. Ellenben Brüsszelben és környékén rosszabbra fordult a helyzet s pár nap óta minduntalan véres összeütközések történnek a munkások és a rendőrök közt. A belga munkásmozgalom­ Brüsszelből jelentik tegnapi kelettel. Mintegy tízezer emberből álló nagy népgyűlés ma kikiáltotta az általános szavazatjogot. A város legélénkebb utczáin a hatósági tilalom da­czára nagy összecsődülések történnek. Újabb össze­ütközésektől tartanak. A gyűlés befejezte után a ki­rályi család Laekenbe költözködött át. — Brüsszel­ben egyre nő az agitáczió. Négyezer fővárosi munkás már sztrájkol. Ma éjjel számos gyűlés volt. A polgár­őrség részben konszignálva van. A charleroi-i Allianz­­kőszénbányát ma dinamittal részben levegőbe rö­pítették. Kép­viselő választási mozgalmak. Riglizáról június 1-ről írják nekünk: Gr. Appo­­nyi Albert ígéretéhez képest a rigiczai választókerü­­letet is meglátogatta május 31-én. Sajnos, hogy He­ve­s­s­y Bertalan, e kerület ellenzéki képviselőjelöltje, ez útjában őt nem kisérhette el, mert kis­fiának sú­lyos betegségéről vett távirat következtében neki még május 30-án este azonnal vissza kellett utazni Budapestre. Mint részvéttel értesülünk, a baj annyira ko­moly, hogy csakugyan indokolt volt képviselőjelöl­tünk hazautazása, kinek ígéretét bírjuk, hogy pár nap múlva meg fog jelenni kerületünkben, hol a legna­­gyobb örömmel fogadják s programmbeszédét meg fogja tartani. A rigiczai kerület ellenzéki hangulata kitűnő s gróf Apponyi Albert fogadtatása, ki Szemző István, Szemző János és Turszky András r. kath. lelkész kí­séretében jelent meg, igen fényes és lelkesült volt. Már a zombori határban nagyszámú bandérium és a kocsik hosszú sorozata várt a kitűnő vendégre, hon­nan a kerületből elébe küldött fényes négyes fogaton vonult be Gakovára. Itt gróf Apponyi rövid beszédet tartott, mely a nagyszámmal összegyűlt néptömegre gyújtó hatást gyakorolt. A gakovaiak csatlakozása mellett Kru­­sevlyán keresztül Rigiczára vonultak be, hol már a kerület minden községéből összesereglett választók feszült figyelemmel vártak s nagy, leírhatatlan lelke­sedéssel fogadták. Itt gróf Apponyi hosszabb beszédet intézett a kerület választóihoz, melyben jelöltül barátját, H­e­­v­e­s­s­y Bertalant igen meleg szavakkal ajánlotta s egyúttal kimentette a jelöltet, hogy szomorú családi eseményei miatt a mai napon nem jelenhetett meg, hogy a kijelölés által ért megtiszteltetését személye­sen megköszönje s egyúttal programmbeszédjét meg­tarthassa, mit azonban, ha kis­fiának aggasztó beteg­sége némileg jobbra fordul, pár nap múlva meg fog tenni. Kitűnő pártvezérünk beszéde itt is leirhatatlan lelkesedést szült s az ellenzéki választók hangulata a győzelemre, a jövő választásnál, remény­re jogosít fel. Rigiczáról nagyszámú lovas és hosszú kocsisor kíséretében Stanisicsra ment gróf Apponyi Albert, kihez még Rigiczán dr. Rédl Béla, a kerületben ál­talánosan tisztelt s nagy befolyású nagybirtokos, a mérsékelt ellenzék rendithetlen hive, csatlakozott. Stanisicsen, hol gróf Apponyi Offenheimerné asszony vendégszerető házánál szállt meg, bár rövid tartózkodása miatt előre is tiltakozott minden fogad­tatás ellen, az összesereglett nagyszámú nép zajos tüntetésének s lelkes szűnni nem akaró éljenzéseinek engedve, rövid beszédben köszönte meg a személye iránt nyilvánuló bizalmat és ragaszkodást s küzde­lemmel kitartásra buzdítva, jelöltül barátját itt is me­legen ajánlá. Innen éjszakára visszatért Zomborba. Fenyvessy Ferencz beszámoló körútját pünkösd­vasárnap kezdte meg. Mióta Verhovay és egy kerü­letbeli, mindenütt csak mosolylyal fogadott Biró Vincze Fenyvessy ellen már hetek óta járják a köz­ségeket,­­ az ugodi kerület összes intelligencziája ki akarta mutatni, hogy a legnagyobb ragaszkodással viseltetik régi képviselőjéhez, ki már hat év óta hűen képviseli őket. Fenyvessy fogadtatása a lehető legim­pozánsabb volt. Körútjában először Vaszar községben állott meg, hová tiszteletére a környék vezetői is Ber­ger Gábor nagybérlő, Lukacsek János volt képviselő, Sánelly József, Kränzlein Mihály, Asbóth Flóris jegyző stb. megjelentek. A nagy lelkesedéssel foga­dott képviselőnket Lukacsek János üdvözölte tőle már megszokott szép beszéddel, melyben kifejtette a mérsékelt ellenzék hivatását s elmondta Feny­vessynek országgyűlési szereplését. A nagy hatást keltett be­széd után általános figyelem közt, nagy néptömeg előtt tartotta meg Fenyvessy Ferencz beszámoló be­szédjét, melyet folytonos tetszéssel és éljenzéssel ki­sértek választói, kiknek nevében Horváth Antal plé­bános köszönte meg Fenyvessynek fáradozásait s za­jos hatást keltett beszédben kérte fel őt újból a je­löltségre. Az egyhangú kijelölés után Schönauer An­tal úr vendégszerető házában gyűltek egybe a megje­lent vendégek, kik azután valamennyien a hozzájuk csatlakozott nagy és szép kísérettel, harsogó zene mellett rándultak át a kerület felső vidékének köz­pontjára, Lovász-Patona városába. Itt volt az az­napi fogadás fénypontja. Ide jöttek az egész kerületből az intelligenczia képviselői, Szabadhegyi Kálmán nagy­­birtokos, Csiba Károly, Valla Gyula és Géza, Kühn Vincze, Lipovecz Antal, Erdődy Károly stb. stb. A város határán díszbe öltözött, fellobogózott nagyszámú délczeg lovas bandérium, beláthatlan kocsisorral nagy­számú közönség, köztük a város és vidék úri hölgyei, kiknek nevében Zeilinger Anna, Szabady Irma, Gaál Ernesztina és Németh Lászlóné gyönyörű virágcsok­rokat adtak át Fenyvessynek. Az első üdvözlő beszédet Pitying József, gróf Vallis Gyula ispánja, tartotta, díszes nagy koszorút adva át a patonai Fenyvessy-párt nevében. Utána az ipar­testület, mely teljes számban jött ki a város hatá­rához Fenyvessy elé, fogadta Fenyvessyt, kihez az ipartestület elnöke Burkus Jakab intézett üdvözlő be­szédet, majd a testületileg teljes számban, teljes dísz­ben kirukkolt tűzoltó egylet nevében Zalán Béla gyógyszerész s főparancsnok tartott beszédet, mindkét részről koszorúkat nyújtva át Fenyvessynek, ki meg­­hatottan válaszolt minden üdvözlő beszédre, mely után megindult a városba az impozáns, festői menet. Az egész város talpon volt s lelkesen éljenezte Fenyves­syt, ki gróf Esterházy Ferencznek, a I.-vásárhelyi ke­rület mérsékelt ellenzék elnökének, virágcsokrokkal, koszorúkkal teli kocsiján Bognár Endre katonai ev. lelkész házájához hajtatott, kinél lakása volt. Rövid perczek után több tagú küldöttség jelent meg, melynek nevében Strausz Géza tartott Fenyvessyhez beszédet, kérve őt, jelennék meg a nagy vendéglőben, hol az ösz­­szes választók várják beszámoló beszédének megtar­tására. Fenyvessyt megérkezésekor szűnni nem akaró lelkes éljenekkel fogadták, mi még csak fokozódott, mikor meglátták, hogy a Verhovayt mutogató Biró Vincze is nagy kakas tollával s sarkantyus csizmájá­val a közönség közt van. A vendéglő tágas nagy udvarában ismét koszo­rúkat, csokrokat nyújtottak át Fenyvessynek Glatz Anna és Szabady Betti. A választók nevében Polgár Antal üdvözölte Fenyvessyt szép beszédben, mire Fenyvessy emelvényre állva nagyszabású politikai beszédet tartott egy órán keresztül. A kormány kül­ügyi, belügyi politikáját ismertette kritikailag szóno­ki hatással, majd rátért a lelketlenül megindult anti­szemita heccére és kíméletlenül ostorozta, majd szikrázó adomákkal nevetségessé tette a népet butí­tani és ámítani akaró izgatókat. A beszéd leirhatlan hatást aratott, mely után ünnepélyes hangon, nagy gonddal átgondolt gyönyörű beszédet mondott Bog­nár Endre ev. lelkész, kit szép beszédéért álta­lánosan lelkesen megéljenezték. Végül Fenyvessyt a választók vállaikra véve hordozták körül, mindenhol zajosan éljenezve őt. Fenyvessy az egész estét Pato­­nán töltötte s a vacsora alatt is meg-megújuló ová­­cziókban részesült. A zene két oldalról is regge­lig szólt. Másnap, pünkösdhétfőn, volt a fényes fogadta­tásnak méltó folytatása. Reggel 10 órakor indult meg a szép menet, élén délczeg bandériummal Nagy- Dér­ felé, hol Szabadhegyi Kálmán nagybirtokossal élén nagyszámú nép várta Fenyvessyt, ki itt is hosz­­szasan beszélt zajos hatással. Butkovics Sándor kö­szönte meg a megjelenést, fölkérve őt a jelöltség el­fogadására. Butkovics Ágnes harmadmagával, fehér­be öltözve, virágcsokrokkal lepték meg Fenyvessyt, a ki Mihályi Sándor nagybirtokosnál látogatást téve, kíséretével, kihez Glatz József, Burkus Jakab, Schei­­bál Károly stb. csatlakoztak, Bakony-Tamásiba rán­dultak, hol előzőleg Verhovay már a községet feliz­gatta volt, de Fenyvessy lelkesedéssel elmondott be­széde s főleg a választók közt kiosztott könyv, mely Fenyvessy országgyűlési beszédeit tartalmazta, oly hatást tett, hogy a választók nevében Vági Mihály nyíltan köszönetet mondott Fenyvessynek, kinél jobb követet nem is kíván egy község sem. Délután 6 óra­kor megérkeztek a felsővidék küldöttei is, Csiba Ká­roly, Talabér János s jelentették, hogy már 4 óra óta várja kerületének képviselőjét Románd, Péterd, Lázi, Varsány nagyközségek. Fenyvessyt Tamásiból a község elöljárósága és vezetői mind elkísérték to­vábbi útjára, hol fényesebbnek alig képzelhető fogad­tatásban részesítették. Mozsárlövések, négy falu dí­szes lovas bandériuma fogadták az érkező díszes menetet. Romándon Mihalicz János plébános, Láziban Matkovics Adolf, Péterden Winterkorn Sándor tar­tottak üdvözlő beszédeket. Láziban, hol fehérbe öltö­zött leánykák virágzáporral fogadták Fenyvessyt, több időre megállott a menet. Fenyvessy mindenhol beszélt. Késő este ért a menet Varsányba, hol diadal­ívvel fogadták Csiba Károly háza előtt. Itt Kühn Vincze, majd Talabér János beszéltek, mire Feny­vessy válaszolt. Nagy hatást keltett Kühn Vincze plébános beszéde, melylyel Fenyvessynek hat éven keresztül lankadni nem tudó buzgalmát ismertette. Estére az egész társaság Kühn Vinczénél volt hiva­talos. Harmadnap Pápa-Teszéren, hol nem is volt be­jelentve Fenyvessy érkezése, rögtönzött, de kitünően sikerült fogadásban részesítették. Bandérium és kü­lön küldöttség ment Fenyvessyért Valla Gyulához, hol szállva volt, kivel és vendégeivel Fenyvessy a köz­ségházához hajtatott. Itt Márffy Gyula jegyző, ki be­szédet is tartott, Nunkovics János, Pápai Kálmán, Hérics János, Csurgay stb. fogadták. Fenyvessy be­széde után Piribauer Ferencz tartott szónoki hévvel elmondott beszédet, felkérve újból a jelöltségre, mit Fenyvessy elfogadott. — így végződött Fenyvessy első körútja. Verhovay és hívei teljes kudarczot val­lottak. Jövő vasárnap Fenyvessy a kerület más részét keresi fel. Széll Kálmán beszédét, melyet kőszegi választói előtt tartott, reggeli lapunkban egész terjedelmében közöltük. A beszéd után Szájbely nagybirtokos meg­köszönte előadását s kérte őt, hogy fogadja el a je­löltséget újból. Széli a jelöltséget nem fogadta el oly indokolással, hogy tartózkodó politikai magatartása talán nem felel meg a választók óhajának. Szájbely ismételte kérelmét, hangsúlyozván, hogy a választók bizalma rendíthetetlen. Széli azonban megmaradt vo­nakodása mellett s csak mikor Chernel Kálmán har­madszor is kérte, hogy ne utasítsa vissza választói bizalmát, jelentette ki, hogy a jelöltséget elfogadja, de hozzátette, hogy ezentúl is pártonkívüli marad. Támogatni fogja ugyan a Tisza-kabinetet, de oly kérdésekben, melyekben nem ért egyet a kormány­nyal, saját meggyőződését fogja követni. Széll ezután több látogatást tett s később rátóti birtokára ment. H.-M.-Vásárhelyről írják nekünk. Ma délelőtt 10 órakor tartotta a városháza udvarán Gosztonyi Sándor volt országgyűlési képviselőnk impozáns kö­zönség jelenlétében beszámoló beszédét, melyben a kormány pénzügyi és a közös hadseregre vonatkozó politikáját erős kritika alá vette, mit a közönség za­josan megéljenzett. A beszámoló beszéd után a függő párt elnöke, dr. Dudrey Gyula ügyvéd, mondott a volt képviselőnek országgyűlési működéséért a párt nevé­ben köszönetét, mely után a körülbelől 1000 főre rugó közönség a népkertbe vonulva dr. Cudrey el­nöklete alatt pártgyűlést tartott, hol is egyhangúlag Gosztonyi Sándor lett képviselőjelöltté kikiáltva és érette küldöttséget menesztve, őt a gyűlésbe meghív­ták. Megérkezve a népkertbe, lelkesülten fogadták. Erre Gosztonyi megköszönve a bizalmat, a jelöltséget elfogadta és ígérte, hogy programmbeszédét néhány nap múlva megtartja. A hangulatból ítélve a függő párt győzel­me bi­zonyos. Pétervásárról (Heves megye) június 1-től írják nekünk: Miután kezdetét vette a főispán által saját úri személyében felléptetett Almássy Kálmán gróf ér­dekében az itatás, azóta megszűnt kerületünkben min­den hivatalos foglalkozás. Kőszolgabiránk, Ivády Miklós, szabadságolva lett azért, mert a mi szeretett ellenzéki jelöltünk Ivády Bélának a testvére. No jó, ne mondják, hogy testvére érdekében működik. Csak­hogy a főczél az volt, hogy Holló Géza segédszolga­­biró helyettesittessék a főispán által, a ki elvállalta a főkortesi szerepet s teendője a hivatal czim alatt, az Almássy zászlók, jelvények osztogatása s a hivata­los itatás és etetés vezetése. Ilyen világot még nem éltünk, mert itt van a mi főszolgabiránk, soha nem tapasztaltuk, hogy hivatalos állását testvére javára használta. Most neki távozni kellett, hogy a hivatalba főkertes tétessék. Mi is feljegyezzük magunknak a fő­kortes szolgabirót. Pedig hasztalan minden kapálód­­zás, a mi jelöltünk Ivády Béla győzni fog, de egy fog bukni nálunk a nép előtt: a hivatal szentsége, mely most kortestanyává tétetett a főispán által. Ez köz­botrányt okoz. Üdvözlégy Tisza most, uj intézmé­nyeiddel ! Azt mondják, miért engedte magát főszol­gabírónk szabadságoltatni. Hát akkor felfüggesztik. Azért kötötte össze saját úri személye által eszköz­­lött felléptetését Almássynak, a hivatal vizsgálatával, hogy ha főszolgabíránk nem enged , felfüggesztik. Még egyszer üdvözlégy Tisza-morál! A tapolczai választókerület függetlenségi párt­ja május hó 30-án tartott értekezletén szép számú választópolgárok jelentek meg. Lágler György kapol­­csi lelkész és Kuthy Mátyás ugyanottani földbirtokos tolmácsolták a megjelentek óhaját. Előbbi bemutatá Hekenaszt György, az országos központ kiküldöttjét, ki szíves lesz a függetlenségi párt programmját a megjelent polgárok előtt fejtegetni és a képviselője­löltet figyelmükbe ajánlani. A kiküldött megéljenez­­tetvén, Hentaller Lajos nagy lelkesültséggel kikiálta­­tott képviselőjelöltnek. Vadnay Andor hívei, kik ez idő alatt a szomszédos szobában egybegyűltek, meg akarták ugyan a tanácskozást zavarni, de Szent­­miklóssy szolgabírónak ez alkalommal tanúsított eré­lyes föllépése a rajongókat elhallgattatta Hentaller a jövő vasárnapon tartja meg programmbeszédét. A czeglédi választók a maguk köréből négy embert Turinba Kossuthhoz küldtek, közvetlenül megtudandók Kossuth véleményét a czeglédi viszo­nyokról. A székelyhídi kerület képviselője , Kiss Albert pünkösd első napján indult kerületébe s első­sorban Er-Mihályfalván tartotta beszámolóját. Utána Thaly Kálmán is beszélt. Másnap Kiss Albert kíséretével Diószegre rándult át, hol szintén lelkesen fogadták s ott is megtartotta beszámolóját. Délután Székely­hidra vonult a menet, hol a beszámoló megtartása után pártgyűlés volt, melyen Kiss Albertet újból ki­kiáltották a kerület függetlenségi jelöltjéül. A kor­mánypárt Fráter Béla szolgabírót léptette fel ellene. A köbölkúti kerületben Hazay Ernő kor­mánypárti, hír szerint, újra fellép. Az ellenzék jelöltje Zboray függetlenségi párti, Perkátán L­u­k­á­c­s Gyula függetlenségi párti a pünkösdi ünnepek alatt tarta meg programmbeszé­dét. Ugyane kerületben a kormánypárti Pálffy Ferencz ügyvédet szóhoz sem engedték jutni, úgy hogy távoznia kellett. A község házában be akarta magát mutatni, de nem eresztették be. Székesfehérvárott s H.-M.-Vásárhelyen a választás június 17-én megy végbe. A paksi kerületben a kormánypárt jelöltje is­mét Szeniczey Ödön, a függő párté Sz­­­uha István. Zalathnán Kemény Gábor bárót, a volt mi­nisztert, kiáltották ki jelöltnek. Mádon a kormánypárti Z­a­l­a­y István tegnap tarta meg programmbeszédét. Kunfélegyházán C­s­a­n­á­d­y Sándor pünkösdkor járt. Rá akarták bírni, hogy a másik függő­párti je­lölt, Holló javára lemondjon, de ezt Csanády megta­gadta. Csanády ezt megtagadván, beszélni kezdett a néphez, de minduntalan megzavarták Holló éltetésé­vel. Erre Csanády azt kérdezé, hogy mivel érdemelte meg e viselkedést ? E felkiáltásra elhallgattak s Csa­nády azzal fejezte be beszédét, hogy okvetlenül fellép s a nép döntse el: ő érdemli-e meg a bizalmat, vagy Holló ? — A kormánypárt jelöltje b. Bánhidy Béla. Somogyban még alig van nyoma a választási mozgalmaknak. Úgy látszik a jelöltek az utolsó héten lépnek föl. Komáromba Klapkát várják, kit ott jún. 5-én nagy ünnepélyességgel fogadnak. Az ellenzék jelöltje Győry Elek, a kormánypárté Pulay Kornél. Pozsony városában a képv.-választás jún. 17-re tűzetett ki. • Szentesen Törs Kálmán pünkösd hétfőjén tar­totta beszámolóját, mely után az összegyűlt válasz­tók pártgyűléssé alakulván, újból kikiáltották Törsöt a kerület függetlenségi jelöltjéül. Este tiszteletére bankettet rendeztek, melyet hajnalig tartó táncz követett. A széke­lykereszturi kerületben a kormánypárt Szentkirályi Árpád főszolgabírót léptette fel. (Ered. sürg.) Nagy-Mihály, jun. 2. A nagymihá­­lyi választókerület képviselőjelöltjévé Balogh Géza egyhangúlag nagy lelkesedéssel kikiáltatott. Ez alka­lommal tartott tartalomdus beszámolója osztatlan bi­zalmat keltett. A PESTI NAPLÓ TÄRCZÄJA. JULIA. Regény. 30 Irta s Gra"bá,n.3ri. XVII. Betette az ajtót, s ismét föl s alá kezdett járni a szobában, némán, lecsüggesztett fővel, de valahány­szor előttem elhaladt, s könnyedén bicczentett a fejével, s bizonyos tiszteletteljes hódolattal kissé meg­­hatta magát. Végre belépett Vilma. Látszott, hogy a reggeli mellől szólították el, mert az utolsó falat még szájában volt. Egy tönkresilányitó pillantást vetett rám s bátyjához fordult, kinek arczát — Vilma lát­tára, elfutotta a vér, s izgatottan mondá, rám mu­tatva : — No látod, látod, neki a báró nem kell! Ko­sarat adott Tarcsaynak! Vilma egyszerre lenyelte a falatját s bámészan nézett rám. — Igen, igen! ismétlé az öreg. Kosarat adott neki, mert nem szereti, és nekem azt mondta, hogy elmegy... — Elmegy?... Kosarat adott?... Oh Iste­nem ! — szólott Vilma kicsinylő ajkbigyesztéssel. Oh Istenem! Ezt gondoltam. Interesszanttá akarja magát tenni. — Ne beszélj, ne beszélj, vágott szavába Zat­­róczy, de kedves húgának már megoldódzott a nyelve. — Elmegy? Mikor? Talán még ma? Várjon a bárónak melyik birtokára megy ? — Kisasszony! kiáltám fölegyenesedve, mert éreztem a czélzás égető fullánkját. — Na! Na!... Üssön meg! Üssön meg!... Magától minden kitelik!... sápogta, olyan kihívó állást véve, mint az utczagyerek, mikor verekedésre készül. Egy percz alatt kimutatta egész pórias lelkét, alacsony származását. Zatróczy ökölbe szorította a kezeit, homlokán­­ kidagadt az ér, de még visszafojtotta indulatát s hal­kan mondá: — Vilma menj ki,... látom, veled nem lehet beszélni. — Mért menjek ? kiáltott a vén lány egyszerre mély hangon. Átengedtem a tért ennek a . .. ennek a ... szót keresett, de nem talált. — Vilma, menj ki, — ismétlé az öreg, már hevesebben. — Ennek a ... a­ki mióta itt van, csak bajt hozott ránk. Szerencsétlenné tett engem, téged, a leányodat: ez a kígyó . . . Zatróczy irtóztatót csapott öklével az asztalra s harmadszor kiáltá, de oly hangon, hogy az ablak is megreszketett tőle: — Menj ki! ... Vilma szeretett volna egyszerre beleharapni az alsó és felső ajkába, de mivel ez nem sikerült neki s bősz indulatát még sem vihette magával, — kinyúj­totta rám a nyelvét s elrohant, erősen becsapva maga után az ajtót. Én az öreg úrhoz siettem, kinek arcza olyan volt, mint a vörös posztó, s attól féltem, hogy ott nyomban megüti a guta. Sok időbe került, mig az öreg úr ismét lecsön­­desedett. Két puffancs tenyere közé fogta az egyik kezemet, s elkezdte azt tapsikolni. — Hát elmegy kisasszony ? Hm! Hm!... Kü­lönben jól teszi. Én is elmennék innen, ha lehetne, de hát nem lehet, mert apa vagyok és . . . földbirtokos. Szót sem szóltam, ő kis idő múlva megint dünnyögé: — Beszélni akartam a Vilmával, hogy nem lehetne-e valahogy még­is itt tartani a kisasszonykát, mert én szeretem. . .. Isten bizony, szeretem. És egy ilyen jó és szorgalmatos perszóna ... de hát nem le­het no! Az a báró, terringettél! ... No már minek volt neki. . . ? Szegény Pólika! . .. Különben most már az ő ügyét majd megcsinálom én,. . . majd meg­csináljuk, . . . megcsináljuk! . . . Elkezdte az arczomat jóságosan csirogatni, mi­alatt egészen lecsillapult. — Hallja kisasszony, jól tette, hogy nem ment­­ hozzá, és szerencse, hogy őt nem szereti. Tudja, az ilyen házasság nem ér semmit. Az csak olyanok kö­zött való, a­kik összepászolnak: mert az efféle magná­­tusoknál az az úgynevezett: nagy szerelem hamar fucs, s akkor minden fucs! . . . Kezdődnek a szemre­hányások, a melyekben a feleség mindig alárendelt perszóna marad, minekutána semmit sem hozott a házhoz, csak elvitt s ezt neki felhántorgatják. Min­den krajczárkát muszáj szegénykének megfizetni a szive vérével és könyeivel. A méltóságos férj uram pediglen azalatt keres magának szórakozást másfelé. Udvarol színésznőknek, ballerina-lánykáknak s többet költ azoknak csak a perczentbe adott smukjára, mint a­mennyibe neki az egész felesége került, a­ki szép is, jó is, b­ecsületes is, de hát nem előkelő származású, nem pászol hozzá, nincs jussa beszélni, mert nem ho­zott semmit. Magácskával is csak úgy lett volna higgje el. Szerencsére ebben a kis fejecskében van ész, és nem ment hozzá. J­ól tette!.. . Lássa, Pólika, az már más. Ő hozzá való, és ... no majd megcsinál­juk, megcsináljuk .. .! Hát mikor akar elutazni? — Még ma. — Még ma ? .. . Ej, ej no! . . . Hát úgy siet ? Különben nem csodálkozom, én is sietnék, ha lehetne. No majd el fogjuk intézni a számadásunkat. Juliska kisasszony! (először szólított a keresztnevemen, s a mutatóujját jelentőséggel húzogatta föl s alá az orra hegyén) Juliska kisasszony, el fogjuk intézni a szám­adásunkat !... Aztán ismét megfogta a kezemet. — Hova megy ? Pestre, nemde bár ? — Egyelőre oda, mig valami helyet kapok, — felelém. — Persze, persze, még nincsen kondicziója. Ha­nem tudja mit, kedves kisasszonykám, mihelyest meg­érkezik Pestre, tüstént írja meg nekem az adresszát, aztán én tudakozódni fogok az ismerőseim között, mert nekem Abaújban és Sárosban nagyon sok isme­rősöm van. Aztán meglátja, olyan pompás helyecskére fogom rekomendálni, hogy no...! Félig megölelt, és gyöngéden simogatta a haja­mat. Az elérzékenyülés kezdett rajtam erőt venni; ismét csak gyönge leány voltam, kit a balszerencse egyik helyről a másikra kerget, s akkor riasztja ki fészkéből, mikor már kissé belémelegedett. Zatróczy fölvezetett reggelizni. A hideg ebédlő­ben senki sem volt a cseléden kívül, pedig úgy szeret­tem volna valakivel találkozni. Mondjam-e kivel ? Az én kis tanítványommal, ki neheztel rám, elitél, talán gyűlöl. Zatróczy visszavonult szobájába, meg­írni a bizonyítványomat, s amint jelentőséggel mondá : »elintézni a számadásunkat.« Egyedül maradtam. Szívem oly nehéz volt, mintha kőszikla terhelné, s nekem az ebédlő még sohasem volt olyan hideg, mint ezen a reggelen. Pólika nem jött. A cseléd mondá, hogy bezárkózott szobájába, s az atyját sem akarja bebocsátani, így múlt el az egész nap, bántó egyhangúság­ban. Zatróczyt kivéve, senki se látszott sajnálni távo­zásomat. Az öreg úr rossz helyesírással, de őszinte hangon irt néhány sort, mely búcsúképen hangzott és bizonyítványul szolgált, s melyben az ő neve, minden­féle czimeivel együtt sokkal többször fordult elő, mint az enyém. Mivel egész ott tartózkodásom alatt alig vettem ki valamit a fizetésemből, most egyszerre na­gyobb összeget kaptam, mely a 150 forintot megha­ladta. Ezenkívül az öreg még valami ajándékról is beszélt, de napközben megfeledkezett róla, a­minek én csak örültem, mert semmiképen sem akartam lekö­telezettje lenni. És Pólika nem mutatkozott! Az ebédnél csak ketten ültünk. Vilma még Ankát is lefoglalta magának s vizes­ borogatást raka­tott vele a fejére. Meg nem állhatom, hogy ne kér­dezzem az öreg úrtól: — Pólika hol van ? Mért nem jön ? Hát el sem búcsúzhatom tőle ? Hiszen én őt nem bántottam, — miért neheztel ? Matróczy szégyenkezve horgászta le fejét, majd a nélkül, hogy szólna, összetette a kezeit s kérő pil­lantást vetett rám. Úgy tetszett, hogy apró szemeiben köny csillogott. A délutánt podgyászom elrendezésével töltöt­tem, mialatt az öreg úr minden perezben benyitott hozzám, s figyelmeztetett, hogy ezt, vagy azt ott ne felejtsem, de a hányszor jött — suttyomban mindig ho­zott magával valami kis csomagot, a­mit a holmim közé rejtett, s vonakodásomra mindannyiszor fölkiáltott: — El kell fogadni! El kell fogadni!... Emlék az öreg Zatróczy Tamástól!... Alkonyat felé hideg őszi eső kezdett szemezni; az idő szomorú lett, mint kedélyem. És Pólikát nem láttam! Zatróczy nagy hangon parancsolta elő hintóját, melyben minden vonakodásom daczára, ő maga kisért a vasúthoz, s ott első­ osztályú jegyet váltott nekem Pestig. — Nem lehet mást, kisasszonykám ! Nem lehet mást! mondogató tekintélyes hangon. Egy Zatróczy Tamásnak a nevelőnője nem utazhatik holmi ágen­sekkel, füstös kupéban. Mikor a hintó, melyben ültünk, kifordult a ház kapuján, kitörő zokogás csendült föl mögöttünk. Visszanéztem. A küszöbön Anka állt, és a vállai rán­­gatództak, a­mint kötényébe sírta könyeit. Valaki eszembe jutott, s én is elkezdtem sírni; szivem oly telve volt fájdalommal, és a fejem egészen kábult. Zatróczy kitalálta kényeim okát, s veregetve a kezei­met, halkan mondá: — Nem kell haragudni Pólikára! Nem kell haragudni. De látja,... szegény, ő...ő...ki tehet róla ? Ő nagyon szégyenli magát. Majd elküldöm ma­­gácskának a photographiáját. Zatróczy maga adta fel a podgyászomat, s el­rendezett mindent, a legnagyobb pontossággal. Mikor már benn ültem a szép I. osztályú kocsiban, az öreg úr behajolt hozzám, küzködve kövér testalkatával, melyhez képest az ajtó nagyon szűk volt. — Ha megérkezik, bontsa föl ezt a kis izét , szólt, egy lepecsételt csomagot adva kezembe. Ez tőlem való, Zatróczy Tamástól, magácskának egy kis stafirungra. Jusson majd eszébe, ha valamikor egy derék, becsületes úri­ember,.. .no hiszen ezt már job­ban tudja, mint én. De nem mágnás!.. .Nem mágnás ! ... Pá! Pá! édes lelkecském .. .! Holnap »baum­­scheitiroztatni« kell magamat!... Elérzékenyülten vetett felém csókot, s nála szokatlanul fürge mozdulatokkal eltűnt a per­ionon. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — A lliv. lapból. Fleischhacker Károly esperes és ugfalvi ev. ágost. hitvallású lelkész sok évi lelki­pásztori mű­ködése alatt szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany érdemkeresztet nyerte. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Poglágen Zsigmond postatisztet a károlyvárosi postahivatalhoz II. o. postahivatali főtisztté nevezte ki. — Magyar istentisztelet Sopronban. Soproni levelezőnk arról értesíti lapunkat, hogy az ottani egy­házi hatóságok megkerestettek a lakosság részéről, hogy a soproni katholikus és evangélikus templomok­ban ezentúl felváltva magyar és német nyelven tar­tassanak az egyházi szónoklatok. — A b.-gyulai német földésztársaság zászlószen­telése alkalmával pünkösdhétfőn Göndöcs apát emel­kedett szellemű magyar beszédet mondott. Ez volt az első magyar beszéd a német atyafiak templo­mában. — Eperjesen az összeirt összes kár ingatlanok­ban: 5­76,940 frt 19 kr, ingókban: 247,752 frt 24 kr. Összesen: 824,692 frt 43 kr. Ebből biztosítva volt: 320,581 frt 20 kr. Nem volt biztosítva: 504,111 frt 23 kr. Tekintettel azon körülményre, hogy a biz­tosítási összegek nem fizettettek ki levonás nélkül, a tulajdonképi kár fentebb kimutatott főösszege ennek

Next