Pesti Napló, 1888. január (39. évfolyam, 1-31. szám)

1888-01-01 / 1. szám

ft vasúti­­ gőzhajózási adó emelésén kezdte, azután folytatta a dohányon, fogyasztási adó­kon és a bélyegen meg illetéken. A vámeme­lés is nagyobb jövedelmet ígér, a legköze­lebbi jövő a czukor- és szeszadó erélyesebb kihasználását tűzi napirendre. Az egyenes adók nagyobb eredményére pedig közigazga­tási úton törnek. A három évi kivetés sokfe­­lől panaszra, reklamáczióra szolgáltatott okot. A nagy igyekezet redukálni főkép a rendkívüli kiadásokat, csekélyebb részben a rendeseket is, a­mint ennek az 1888-as költ­ségvetésben jelei látszanak, és az eddig látható másik igyekezet az állami bevételeket, meg el- vagy bérbeadás által túladni az államhoz nem illő passzív vállalatokon — mindez az igyekezet oly gyöngén nyilatkozik a kor­mány javaslataiban, hogy a bizalom semmikép sem tud föléledni az állam pénzügyi erősbö­­dése iránt. Még mindig tetemes a hiány az államháztartásban, a legkisebb politikai ráz­kódás mélyen sülyeszti az állam irányadó hitelpapírjait és rémülettel kell a pénzügymi­niszternek arra az esetre gondolni, hogy há­borús szükségletre pénzt teremtsen. Nagy erőfeszítésre volna szükség néhány békés éven át, hogy takarékossággal és czélszerű állami gazdálkodással helyre lehessen tartósan hozni az egyensúlyt. Mert intézkedésekben, melyekkel a nem­zet termelő, ipari, kereskedelmi ereje fokoz­­tassék, nincsen éppen hiány. Nemcsak nyers­terményekben öregbedik és javul produk­­c­iónk, haladunk az állati s növényi terme­lésben ; igyekszünk az ipari s művészi téren is; szaporodnak gyárak és a hazai vállalatok, különösen a­hol a kormány és nyilvánosság hatást gyakorolhat, itthoni gyártmányok fo­gyasztására szoríttatnak. A haladás félreis­­merhetlen és habár lassú lehet közös vámte­rület mellett, a kormány és egyes testületek pressziója látható eredményt mutat fel. A hit, hogy mezőgazdasággal nem boldogulunk, a legutóbbi fényes termés, de gyenge árak és külföldről folyton szenvedett visszafojtó löké­sek mellett, újból megerősödött és az igyek­­vés ipar, művészet és kereskedés mezején egyre tért hódítani, mindinkább szilárdul. A magas védvámpolitikának, bár nekünk Ausz­triával közösen nem sokat használ, csak emez indító okból voltak és vannak barátai a tör­vényhozásban. Súlyos hazánk gazdasági, pénzügyi hely­zete ; béke idején is nehéz áldozatokra, nagy önmegtagadásra kell szánnunk magunkat. Az eddigi után, az eddigiekhez hasonló eszközök­kel, nem boldogulunk. A pénzügyi közigazgatás reformjához A pénzügyi hivatalok és a bíróságok. Hogy a pénzügyi közigazgatás hálátlan pálya, hogy azon a jó erők előhaladása nincs biztosítva, leg­jobban bizonyítja a hivatalos lap. Ha valaki figyelemmel kíséri ennek pályázati rovatát, vagy első lapját, hol a kinevezések közöltéinek, tapasztalni fogja, hogy pénzügyi tisztviselői pályá­zatok és kinevezések nagyon gyéren fordulnak elő,míg bírósági pályázatok és kinevezések a Budapesti Közlönyben csaknem mindennaposak. Ennek a körülménynek természetes magyará­zata abban fekszik, hogy az igazságszolgáltatás terén a bírói állások száma sokszorosan megha­ladja a jegyzői s aljegyzői, tehát a­l­­sebbfokú állomások számát, minél fogva ezen a pályán az ifjú munkaerőknek folytonosan nyitva van az út az előmenetelre. Ellenben a pénzügyi adminisztrác­ió, valószínű­leg takarékosság szempontjából, akként jön beren­dezve, hogy a fogalmazó állomások száma háromszor akkora, mint a­mennyit a titkári, tehát magasabb állások meny­­nyisége kitesz. Ez anomália aztán azt eredményezi, hogy a ma­gasabb állomásokban ritka az üresedés, egy­­egy betöltendő állásra nagyon sok a pályázó, szóval, hogy az előrehaladás meghezítve van s hosszú, nagyon is hosszú idő alatt érhető el. De leghangosabban bizonyít e pálya hálátlan­sága mellett az az állapot, hogy százával vannak benne állások 500 f­r­t, sőt 480 frt évi fizetés­sel dotálva, tehát olyan összeggel, melynél bizo­nyosan nagyobb bért kap a pénzügyminiszternek a kis­inasa is. A pénzügyi közigazgatást az ambi­­c­iózus, képzett fiatalság részére ke­resetté kell tenni az­által, hogy az egyes állá­sok a mai kor igényeinek és egy művelt állam szín­vonalának megfelelően honoráltassanak és hogy a magasabb állomások számának feleme­lésével a jobb erők előhaladására ut és mód nyittassák. Akkor, a­mikor a fenntebbiekben a gyakorlati életnek megfelelően vázoltuk a pénzügyi tisztviselők sorsát, kimutattuk egyszersmind azt is, hogy a pénz­ügyi adminisztrác­ióban a jó hivatalnok kellő meg­­becsültetésben nem részesül. De hogy ez így van, bizonyítja még az is, hogy a pénzügyminisztérium a maga alkotásait rendszerint a központon kívül álló hivataloknak s azok főnökeinek meghallgatása nélkül szokta létesíteni. Hiszen meg­engedjük mi, hogy a központi szolgálat jeles erőkkel rendelkezik, de azért mégsem ártana talán, ha fonto­sabb pénzügyi reformok, lényeges törvényjavaslatok kidolgozásánál a külső hivatalok is meghallgattat­nának. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszternek nem derogált a posta- és távirda intézmény egyesítése után felhívni az összes tisztvise­lőket, hogy egyes kérdéseket dolgozzanak ki, sőt j­u­­talomösszeg kitűzésével is buzdította erre a központi szolgálaton kívül álló hivatalnokokat. Arra azonban, hogy a pénzügyminisztérium valamely alkotása tekintetében a pénzügyigazgatókat vagy adó­felügyelőket meghallgatta volna, tudtunkkal még nem volt eset. Pedig ha megteszi vala, bi­zonyára praktikusabbak, helyesebbek volnának a pénzügyi törvények és intézmények. A protekc­iók. Végül szólanunk kell még az indokolatlan pro­­tekc­ióról, a közszolgálat eme rákfenéjéről, amely annyi csalódást, keserűséget és mellőztetést okoz a jó, az érdemes tisztviselőknek. Vannak reá adataink. Egy nagyfontosságú intézményt fel­állítása alkalmával akként szerveztek, hogy a tisztvi­selői állásokat kvalifikác­ióhoz nem kötötték s csupán egy nagyon könnyű szakvizsga letételét kí­vánták meg az alkalmazottaktól. Köztudomású dolog, hogy ez az intézmény azért szerveztetek ilyen mó­don, hogy a pénzügyi adminisztráczió fogalmazási szakába könnyű szerrel becsempészhessenek és pedig nagy számmal, olyan kegyeltek, akik iskolázottságuk hiányában abban egyébként helyet nem találhattak volna. Nem olyan régen pedig egy másik tekin­télyes intézménynek nagyszámú és jogi kva­­lifikác­ióval éppen nem bíró tisztviselői soroztattak be a fogalmazási tisztviselők közé, ha­tározott ellenére a minősítési törvény­nek, a­mely a fogalmazási tisztviselőktől a pénzügyi közigazgatás terén a jogvégzettséget megköveteli. Az adminisztrác­ió helyessége azt követelné, hogy a minisztériumbeli állomások olyan tehetsége­sebb tisztviselőknek adományoztassanak, akik ma­gukat a külső szolgálatban kitüntet­ték és kellő gyakorlatot szereztek ott. Ámde a pénz­ügyminisztérium arra sokszor nincs tekintettel s a központi állomásokat — nagyon csekély kivé­tellel — a miniszteri tanácsosok fiai, vejei, rokonai s a kormánypárti nagyságok vagy más politikusok atyjafiai foglalják el. Ismerünk egy kifogástalan pénzügyi tisztvise­lőt, a ki éveken át minden követ megmozdított, hogy a minisztériumba bejuthasson s a mikor látta, hogy törekvései dugába dőlnek, arra kérte az elnöki osz­tály akkori vezetőjét, hogy külszolgálati rangjával és fizetésével oszszák be szolgálattételre s ha alkalmasnak fog mutatkozni, csak akkor nevezzék ki miniszteri fogalmazóvá. Az illető osztálytanácsos azt felelte reá, hogy az exc­ellen­­cziája ellene van minden beosztásnak«, de azért ez az elv három hét múlva már nem képezett akadályt arra nézve,­­ hogy egy sokkal fiatalabb tisztviselő szolgálattételre beosztas­sá k­s rövid idő múlva miniszteri fogalmazóvá kine­veztessék. Egy másik fiatal pénzügyi fogalmazót a Il­od osztályból neveztek ki miniszteri fogalmazóvá, szám­talan rangidős­ tisztviselő mellőzésé­vel. Annyi, mintha valaki a főhadnagyság átugrásá­­val hadnagyból lenne kapitánynyá. De hát azt mond­ják, hogy az az ifjú tisztviselő kitűnően gor­­donkázik, s a volt államtitkár nagyon szereti a jó zenét. Pár évvel ezelőtt egyik vidéki jószágigazgató­ságnál megüresedett egy fogalmazói állomás. A jó­szágigazgatóságoknál a fogalmazók jobban vannak dotálva, mert van fájuk is, földjük is. Mintegy húsz pénzügyi fogalmazó, többnyire hosszabb szol­gálattal, azt gondolta magában, hogy ezt a jobb állást talán megérdemlené s pályázott érette. És e jogosult aspiránsok mellőzésével kinevezték egyik képviselőnek a vejét. Kinevezték pedig állítólag azért, mert az illető képviselő fellépését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a vejét, a­ki mint ügyvéd nehezen volt képes megélni, valamely jobb állásba beültessék. Ugyancsak e­gy­ik jó­sz­ág igazgat­óságnál a folyó évi költségvetésben rendszeresítettek egy uj fogalmazói állomást. Erre is sok régi jó tisztviselő pályázott s ezeknek mellőzésével azt egy 45 éves tönkrement földbirtokosnak adták, a kiállását kilenc­ hó óta el sem fog­lalta, mert különös kegyképen szabadságot élvez most is, és a pénzügyminisztériumban más szolgála­tokért külön napidíjat húz. Még nagyon sok hasonló esetet tudnánk felso­rolni, de ezek mellőzésével csak azt említjük fel, hogy a központi nagyobb állomások, az azokra régen váró érdemes tisztviselők háttérbe szorításával, többször adományoztatnak kormánypárti képviselőknek; hogy a minisztérium kebeléből való »száműzetések« és a külső hivataloknál a »szolgálat érdekében« (?) történő áthelyezések, melyeknek hátterében mindig ott van a szándék, hogy másoknak hely csináltassák, szintén gyakoriak ; hogy az egyes állomások a pályázat kihir­detése előtt a különös kegyelteknek már rendszerint oda igértetnek s hogy ebből a pénzügyminisztérim annyira nem csinál titkot, hogy a pályázók lepecsételt minő­sítési táblázatait — a­mint az legközelebb egy na­gyobb állomás betöltésénél történt — még felbon­tani sem tartja szükségesnek. Tisza Kálmánra, mint pénzügyminiszterre, e téren is az a nehéz feladat vár, hogy a pénzügyi köz­­igazgatás bajait orvosolja és a protekc­iótól meg­tisztítsa. Kérdés: Ausztria nem számíthat invázió eseté­ben a népesség erélyes támogatására ? Felelet: Nagyon nehéz e kérdésre válaszolni. A nemzetiségek az osztrák-magyar monarchiában hat­van év óta küzdenek az uralomért. A szlávok, a­kik többségben vannak, (ezt csakis a franczia »jól ér­­tesültség« mondhatja. Szerk.) — 17 millió szláv áll 17 millió német és 10 millió magyarral szemben, — sokkal inkább el vannak szórva, semhogy hatályos erőkifejtést tehetnének. Kérdés: Ön tehát tisztán stratégiai okokra alapítja azon meggyőződését, hogy az osztrák had­sereg meg fog veretni ? Felelet: Kétségtelenül. M­o 11­k­e tábornagy azt mondotta, hogy az, a­ki Galicziát hatalmába ejti, az fog ura lenni a helyzetnek. Pe­dig Galiczia Wolhynia részéről nyitva van s majdnem teljesen el van választva Ausztriá­tól a Kárpátok által, másrészről a galicziai vasutak hiányos szervezete Oroszországnak biztosítja az előnyt. Kérdés: Ezt a kedvezőtlen ítéletet alaposnak tartja ön ? Felelet: Alaposnak tartom. A hiba a po­litikusokat terheli, kik erélyesen sürgették az osztrák vasutak dec­entralizáczióját. Külön igazgatóságok alakíttattak Lembe­r­g­­ben, Prágában és Laibachban s ezek az ott lakó nemzetiségek fiait alkalmazzák. Az orosz vezérkar a legtüzetesebb adatokkal bír a vasutak forgalmi eszközeiről és azok mennyiségéről, s tudja, hogy ezek éppen nem kielégítők. Kérdés : Honnan szerezte az orosz vezérkar ezen adatokat ? Felelet: A­mint a vasutak dec­entralizácziója elhatároztatott, az orosz kormány általa fizetett ügy­nököket tartott minden vasútnál. Leginkább lengye­lek azok, kik az­ orosz kormányt tudósítják. Kérdés : És az osztrák erődök ? Feleség: Az osztrák hadsereg Krakóra és Przemyslre fog támaszkodni. Krakó védelme rendkívüli nagy haderőt igényel. Przemysl és Eper­jes (Rendkívüli tájékozottság a »galicziai« te­rep felől! Eperjes abszolúte nem is »erőd.« Szerk.) pedig éppen nem erős erődök. Kérdés : Mi lesz tehát ily körülmények között az osztrák-magyar hadsereg sorsa ? Felelet : Visszavonulhat Lemberg felé, a San­­folyó mögé, melynek két partján áthatolhatlan mocsa­rak vonulnak végig. Innen Felső-Magyarország fen­­síkját érheti el s az árvás völgyben állhatna meg. Hogy mi történik azután, senki sem képzelheti el. (Bizony­ még a Figaró sem. Pedig az ő fantá­ziája elég csapongó. Szerk.) A Figaro a háborúról. A párisi Figaro folytatja elmélkedéseit a kitö­rendő orosz-osztrák-magyar háború fölött. A követ­kezőkben ismertetjük a legújabb közleményt, mely befejezését képezi egy német táborkari tiszt és a Figaro katonai munkatársa között folyt beszélgetésnek. E beszélgetés első felét már kö­zöltük. A Figaro munkatársa azt a kérdést intézte a német táborkari tiszthez: minő intézkedéseket fog tenni a bécsi vezérkar, ha megindul a három orosz hadsereg, melyeknek feladata lenne Ausztriát Ma­gyarországtól elválasztani ? Felelet: A bécsi vezérkar két hadsereget alakít. Ezek elseje, melynek hivatása védeni keleti Gali­­cziát, az 1, 2, 9 és 10-ik hadtestekből fog állani. A második hadsereg, mely Galiczia nyugati részé­ben összpontosíttatik, a 4. 5. és 11-ik hadtestekből fog állani. Világos, hogy az osztrák-magyar haderő cse­kélyebb lesz a vele szemben álló orosz csapatoknál A fővárosi tüzőrségi laktanya. A fővárosi tűzoltóság, különösen a központi tűz­­őrség, ez idő szerint igen czélszerűtlenül van elhelyez­­v igva sem alkalmas a i legyen elhelyezve; i Iváros szűk utczáin i­­edig e tüzőrségnek hogy onnan a va­­kadás nélkül eljut-­­ ire csak lehet, a ■sék megt­ekintve, a tüzoltó­­életben rendelke­­zy, hogy azokban " értéket képviselő szerek is rossz".! •­annak elhelyezve, ai nya építése tehát s az illetékes kö­­z­lés tárgya. Az ügy ■ ideig csak a ter­végre a népszínházi üléséből ez ügyben .tot terjesztett a ta­nács elé és nemcsak teljesen kidolgozott kész tervet mutat be, hanem egyúttal a terv kivitelére szükséges összegnek előnyös feltételek mellett leendő megszer­zése kérdésében is konkrét javaslattal áll elő. Ez emlékiratból az ügy közérdekű voltánál fogva közöljük a következőket: »A bécsi Ring-színházi katasztrófa óta úgy a hatóságnak, mint a színházak vezetésére hivatott té­nyezőknek állandó főtörekvését képezte, a lehetőség határai között, mindent megtenni, a­mi a színházak tűzbiztonsága s különösen a színházat látogató kö­zönség életének biztosítása szempontjából czélszerű­­nek vagy szükségesnek mutatkozik. A népszínház bizottmánya is, daczára a rendel­kezésére álló anyagi erők korlátozottságának, nem riadt vissza a legnagyobb áldozatoktól sem, hogy a népszínházban végrehajtsa mindazon tűzbiztonsági intézkedéseket, a­melyeket egyrészről a színházvizs­­gáló bizottmány javaslatára a t. tanács elrendelni jónak látott, másrészről pedig saját szakértői javas­latba hoztak s meghaladja a 40.000 forintot azon költ­ségek összege, a­melyek a tűz- és életbiztonsági állapo­tok javítása czéljából a népszínházban ez ideig fo­ganatosított új berendezések és átalakítások folytán fölmerültek. De bár tagadhatatlan, hogy a népszínházban minden megtörtént, a­mi az adott viszonyok között megtörténhetett és hogy a létesített új berendezések és átalakítások következtében a helyzet tetemesen ja­vult, bár alig vonható kétségbe, hogy a népszínház a színházak tűzbiztonsága ügyében alkotott szabály­­rendelet azon követelményeinek, a­melyek a szabály­­rendelet életbelépte előtt épített színházakra nézve megállapítják, minden tekintetben megfelel, mégis azon meleg szeretet és lelkesedés, a­melylyel e nem­zeti műintézetünk léterén és jövő biztosításán csüg­­günk, nem engedi beérnünk törekvésünk eddigi ered­ményével, hanem önkéntelenül is arra ösztönöz ben­nünket, hogy a színház és a közönség érdekeinek biztosítására irányzott munkálkodásunkban ne álla­podjunk meg a szabályrendelet által megszabott kö­vetelmények határain belül, hanem hogy azokon túl is igyekezzünk oly intézkedéseket tenni, a­melyek által nemcsak a közönségnek élete lesz biztosít­va, hanem a legcsekélyebb mértékre lesz leszál­lítva magának az épületnek tűzveszélyessége is. És ezen törekvésünk egyedüli forrását azon ha­zafias aggódásunkban bírja, a­mely eltölt ben­nünket, tudva , mily érzékeny csapásként nehe­zednék nemzetiségünkre, fővárosunk magyarosodá­sára azon eshetőség bekövetkezése, hogy tűzvész ese­tén a nemzeti nyelv e látogatott csarnokának kapui a közönség előtt, bár rövid időre is, bezárva ma­radnának. A közönség életbiztonságának s az épület tűz­biztonságának minél teljesebb mérvben való elérése érdekében a magunk részéről igen kívánatosnak, sőt szükségesnek tartanók, hogy mind­azon berendezések és készülékek, a­melyek tűzveszélyt leginkább idéz­hetnek elő, nevezetesen: a gőzfűtési berendezés, az asztalos műhely, a napi előadáshoz nem szükséges díszletek és kellékek s majdan a villámvilágítás be­hozatala esetén ennek gépezetei is, a színházépületen kívül helyeztessenek el és ez irányban folytatott ta­nácskozásaink közben egy eszme merült fel, a­mely­nek kivételével az általunk elérni óhajtott czél is minden nehézség és akadály nélkül összekapcsolható lenne, s a mely eszmének megvalósítása a fő­város törvényhatóságának különben is régóta táp­lált óhaját képezi s ez­ a központi tüzőrségi lak­tanya létesítésének eszméje. Nem szükséges bővebben fejtegetnünk, hisz a t. tanács előtt eléggé tudva van, hogy a fővárosi tűzoltó­ság, különösen a központi tüzőrség, mily rosszul van elhelyezve; minek folytán a tűzoltóság czélszerű el­helyezése méltán sorolható a sürgősen megoldandó fel­adatok közé. A tűzbiztonsági követelmények minél teljesebb kielégítése szempontjából elkerülhetlenül szükséges, hogy a központi tüzőrség a főváros balparti részének lehetőleg központján, külön e czélra emelt épületben helyeztessék el. S egy tekintet a főváros balparti részének térképére, meggyőz bennünket arról, hogy a központi tüzérségi laktanya czéljára alkalma­sabb helyet a József-körúton, a népszínházzal szem­ben lévő telekcsoportnál találni alig lehetne. Ezen, egyfelől a József-körútra, másfelől pedig a Csokonay­ utczára eső telekcsoportnak kétségbevon­­hatlan előnye az, hogy a balparti városrész központ­ján fekszik; középpontja egyúttal a várost félkörben átszelő külső körútnak, a­honnan a balparti rész­nek minden egyes kerülete és a kültelkek is a leggyorsabban és a legkönnyebben elérhetők lesz­nek; továbbá előnye pedig, hogy egyfelől a József­­körútra s másfelől a Csokonay­ utczára nyílik és hogy ekként tűzveszély esetén a tűzoltóság kirohanása két irányban is történhetik, nagy előnye végül az, hogy ez idő szerint beépítve még nem lévén, remélhetőleg elő­nyös feltételek mellett megszerezhető lesz. Ezen általános előnyein kívül spec­iális előnye a nép­színházra, de a nemzeti színházra nézve is az,­­ hogy a népszínházzal éppen szemben, a nemzeti színházhoz pedig igen közel fekszik, s ekként, ha a központi tüzőrségi laktanya e helyen építtet­nék fel, az említett színházakban netán kitörő tűz esetén a tűzoltóság a helyszínen úgyszólván a ve­szély legelső pillanatában megjelenhetnék. A tüzőr­ségi laktanyának a telekcsoporton való fölépítése ma­gára a népszínházra nézve azonkívül még azon meg­becsülhetetlen előnynyel is bírna, hogy a kérdésnek ily módon való megoldása esetén lehetővé válnék a népszínháznak általunk előbb már felemlített mind­azon berendezéseit és készülékeit, a­melyek tűzve­szélyt leginkább idézhetnek elő, magából a szín­házépületből kihelyezni olyképen, hogy ezek a népszínházzal szemben lévő tüzérségi laktanya e czélra kijelölendő és berendezendő helyiségeiben nyer­nének elhelyezést.« Ezen általános indokolás előre bocsátása után az emlékiratban előadja a népszínházi bizottmány, hogy a közérdeknek vélt szolgálatot teljesíteni, a­midőn szakértőjét, Kauser József műépítészt, fel­kérte, hogy az említett telekcsoporton építendő tüz­érségi laktanyára tervet és költségvetést készítsen, és hogy a tervezet kidolgozásánál legyen figyelemmel arra, hogy a laktanya e czélra kijelölendő részeiben elhelyezést nyerjenek a népszínháznak tűzveszélyre könnyebben okul szolgálható berendezései és készü­lékei is. E megbízás folytán Kauser József műépí­tész elkészítette a laktanya terveit és költségvetését s azokat a hazafias czélra való tekintettel díjtalanul bocsátotta a népszínházi bizottmány rendelkezésére. E tervezet szerint a laktanya a József-körút és Cso­­konay-utcza között a népszínházzal szemben fekvő 645,04 négyszögöl kiterjedésű telken építtetnék fel. A laktanya gyönyörű két emeletes épület lenne, főhom­lokzattal a Józsefkörútra. Annak földszintjét, fél­emeleti helyiségeit, továbbá a Józsefkörútra eső rész I. és II. emeleti helyiségeit is a tűzoltóság foglalná el, a­mely ez épületben a lehető legczélszerűbb elhe­lyezést nyerné. Az épületnek a Körútra eső felé­, ben a pincze, földszinti és emeleti helyiségek egy része­ a népszínház czéljaira rendeztetnék be olyképen, hogy itt nyernének elhelyezést a színház gépezeti berende-­­zései, a kézi díszletraktár, a kellékraktár, fa- és szén­raktár és az asztalos műhely. Az épületnek a Csoko­nay­ utczára eső része pedig vagy hivatalok elhelyezédé se, vagy pedig bérbeadás útján lenne értékesítendő. ■ A telkek megszerzési költsége 112.221 frt 60 krral, az építkezési költségek pedig 326.868 frt 30/ krral vannak előirányozva, úgy hogy az egész épület, létesítésének költsége 439.089 frt 99 krra tehető. Ha­ pedig a tervezett díszes toronynak, mint nem jövedel­­mező befektetésnek kiépítése elejtetnék, a költségek­ 395.248 frtra lennének leszállíthatók. Ezzel szemben az épület jövedelme 24.000 forintra bizton tehető, a ma a befektetett tőke 6°/0-át teszi, úgy, hogy a terv kivi­i­tele a főváros részéről külön áldozat hozatalát nem, fogja igényelni. A terv és a jövedelmezőségi számítás, valamint a terv kivitelére szükséges s magántulajdont képező, két telekrész megszerzési módozatainak tüzetes ismer­tetése után felkéri a bizottmány a tanácsot, hogy em­lékirata alapján a központi tüzérségi laktanya létesítés­­e érdekében a tárgyalásokat indítsa meg; minthogy, pedig e tárgyalások valószínűleg hosszabb időt fognak igénybe venni, nehogy a terv megvalósítása az által, hogy a telkek időközben más czélra fognak felhasz­k­náltatni, veszélyeztessék, felkéri a tanácsot, hogy gon­z­doskodását első­sorban e telkek megszerzésére for­­dítsa.­­ A maga részéről kijelenti a bizottmány, hogy a mennyiben a főváros a laktanya felépítését elhatá­rozná, hajlandó a népszínházi alap tulajdonát képez­ő józsefkörúti 118,38 négyszögöl kiterjedésű telke , a­mely legalább 30.000 frt értéket képvisel, vigye , átengedni, oly kikötéssel, hogy ennek fejében a nép­színházi alap a laktanyának erre kijelölt helyiségeit népszínház czéljaira szolgalmi joggal szabadon has­zálhassa. Végre a­mi a fedezet kérdését illeti, előadja bizottmány, hogy közbenjárására a pesti hazai és takarékpénztár kész a fővárosnak ez iránti megker­désére 50 évi törlesztésre, minden mellékes díjak­­ számításával 6°/0 mellett és a betáblázás mellőzéséi 400—500 ezer írtig terjedő kölcsönt nyújtani. Fővárosi ügyek. A kerepesi úti köztemetőben az 1887 évben 1­ temettetett, férfi: 248, nő: 226, 10 éven aluli a: 2169, 10 éven aluli leány 1931, halva született itt 343, halvaszületett leány 282, összesen 5199 ; a X. ker. új temetőben férfi: 1657, nő: 136810 éven aluli fiú: 68, 10 éven aluli leány: 69; halva ih­letett fiú 10, halva született leány 7; összeen: 3169; ugyanitt úgynevezett ingyenes hulla eltemete­­tett: 1550. A dunabalparti keresztény­ temetőben tehát a múlt évben összesen 9918 temetkezés törént, 2139-el kevesebb mint az 1886. évben. A kerepesuti köztemetőben annak fennállása vagyis 1849. áprili­­je óta 243,387 temetkezés, a X. ker. temetőben pedig annak megnyitásától, vagyis 1886. május 1-jétől kezd­ve 7657 temetkezés történt. E két temető 1887. évi bevétele 57,946 forintot tesz ki. (A hó.) ha lassan és nagy áldozatok árán is, de napról napra kevesebb lesz. A fővárosi tanács rend­kívüli intézkedéseket tett a szűkebb utczák és az élénkebb forgalmi utak kitakarítására. A IV—V. — decz. 31. uj évet kívánunk! S kívánjuk ezt legelő­ször is azon alkalmatlanságok nélkül, melyeket a fővár az új évi jókivánatok üzletszerűsége okoz. Kiváiban az alakban, hogy a komoly és lelki­­ismerikát minden téren áldás kisérje és siker koronavánjuk abban az alakban, hogy a bajok és csoha azok ki nem kerülhetők, a vallásban, a bőben és a jellem erejében tűrő, de el nem csüggkeket találjanak. Boldog uj évet kívánunk minde! Mert nemcsak a gazdagok és a ha­­talmai em­ek boldogok, és nem csupán a szegé­nyek gyorrak lehetnek boldogtalanok. Valamint — ha a szerencse nem mindig boldogság — és a boldogm a szerencsének ingyen ajándéka, ha­nem ler munkájának és erényeinek gyümölcse. S valósak az az ember lehet szabad, a ki a sza­­badsándennap kiküzdi magának, v úgy boldog is csak et, a ki minden nap kiküzdi, s megér­­demeljuk a boldogságot az egyénnek, a család­nak izának! S kívánjuk, hogy ha ez az év, mely most ránk, igazán a nagy megpróbáltatások éve Íz ne találja a magyar nemzetet sem elbi­­zakom készületlenül! észter napja mosolygó napfénynyel virradt fel e­gész napon át hideg, de kellemes téli nap matt, utczákon egész késő estig nyüzsögtek az eures az esteli isteni tiszteletek minden temp­­lomvagy és ájtatos közönséget láttak. Az év utol­­só iísem egyházi ünnep, de ünneppé teszi az a hit am­ely a múltat és jövőt, az emlékezetet és a r(ny!) csalódásokat és a vigasztalásokat egyesíti egoisz egész emberiségben. Szilveszter estéjét tán majdnem valamennyi társasköre vidáman filter tiszti kaszinóban az ünnepély mü­­higversenyből, tombolából és tánczból állott, aanversenyben közreműködők közül különösen az 1, tizennégy éves Payr Olga hegedüjátékával, aki a zenekar újévi tust húzott és a társaság krán reggel tért haza. Jelen voltak egyebek (roller és Gelich altábornagyok, Chrisztiano- vezérőrnagy stb. A magánhivatalno­­k körében bohókás előadások, ének és szava­­mulatatta a nagyszámú jelenvoltakat. Társas óra dín tánczra kerekedett a fiatalság. Az roskr szintén Ledéi­vés mulatsággal búcsú­zt az esztendőtől. Hangverseny és színi előadás­i táncs volt. — Szilveszter estélyt rendezett a­z a d­ó i­lője is az összes termekben, továbbá a nzeti­ársaskör, a budapesti fran­­k társi kör, a szobrász-egyesület, a dap­estférfidalegylet, a kereskedő ak­tár dala stb. Az 188 szökő év megfelel a juliani periódus Il­dik és azanczi aera 7396—7397. éveinek. A sang csakvid ideig tart, az idén február 15-én a hamvazierda lesz. Husvét vasárnapja április 11ére, áldócsütörtök május 10-ére, pünkösd va­­nap pedigijus 20-ára esik. Sennyeál báró állapota ma dél óta éppen­­­gel nem falt jobbra. A beteg országbíró erői­ndinkább igatlanak. Az esti bulletin a követ­­tő : »Az eszakban az átérverés lényegesen r­e­n­g­ü­lj,­detlenné vált és félbehagyó jelleget ír föl. A lé­ felületes és egyenetlenné vált. Az irudai zíra fokozódott; az igen nagy­­érvü erőhiány után a kezek ideges és önkénytelen ozgásai nagy mérvben léptek fel, de a környi­kkeringés­­beszökő zavarai eddigelé nem me­­ntkeztek.A -­z orvosok ma esti fél 6 óra­­iz ismét hisabban tanácskoztak és e kon­­fltáczió szel. eredménye a fentebbi bulletin, ha a délutáni­­ban megérkezett Királytelekről a­ereg öcsese­­tyey Viktor báró is. A délután fo­­rumán többek­ ott hagyták névjegyeiket: An­­­ássy Gyula ghalkkosné bárónő, Széchenyi Ala­­ár gróf, Széli nán és leánya, Bujanovics Sándor, zv. Gerliczy­né, Széchenyi Gyula gróf, Lonkay Antal, Májthé László gróf, Szapáry István gróf, nkey Nándor­­és Tabody József. Tisza Kálmán is neje délután tén tudakozódtak a beteg álla­­pota felől. A pápa jubta alkalmából a budapesti kath. egyházakban tin is istentisztelet lez. — A b­u­­lavári helvégi templomban ma este fát órától hétig ha­rangozás volt; holnap, vasár­nap, azaz uj­év­­i d. e. 91­, órakor szent beszé­det mond Bogni Mihály. Tiz órakor lesz az ünnepi és jabi árigy mise. Ezen Führer Róbert ünnepi »Te Dem­ után Vavrinec Mór, budavári egyházi karnagy heata virgine« zimü Esdur mi­séjét adják elő. A dán szólamot Tavrineczné Farkas Ilona Kony énekli. Gaduáléra és of­­fertoriumra betéte­nek: »Dicséetes ez gyermek« (1509-ből) és »Ne születek« (129-ből) régi ma­gyar énekek, a met Bogisich Uhály alesperes és prépost plébános i­ryes karra. Az ünnepi nagy mise után német páczió lesz­i azt C­z­e­r­n­i­k Alajos káplán mon­d Atersz városi róm. kath. plébániaaplombius-év napján az istentisztelet a köző sorrenden megy végbe. Reggel 6 órakor szüse, a mely után a tót ajkú híveknek mond szü­det Blezkány Ferencz káplán. 9 órakor a nyelvű tt. beszéd, tartja Z­e­tf­i­g­e­r Vilmosán; ezt kveti 10 órakor az ünnepies nagy mise, e b­e­r "Vncze czelebrálása mellett, fényes segéd, a mely alatt az apáczák növendékei négy bal Führer­iséjét fogják éne­kelni latinul, K­o­s­sy­a Józse karnagy vezetésé­vel. A növendékek­é a»Jót­onyczélű zeneegye­­sü­let« zenekara fogjam. A briton szólót offer­­toriumra Kossovics Így ének, s a hegedű szólót Bakos tanár adja ezután Vetkezik az ünnep kerületi körutakon az éjjel 600 kocsi hordta a havat, jétől kezdve pedig a budapesti közúti vaspályaág teherkocsijai is megkezdik a hó el­szállítás újabb hóesés nem lesz, egy pár nap múlva es közlekedési akadályok el lesznek há­rítva. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, 1888. január 1. ásztere­k nem fogadnak,­gyetértés a budapesti férfi-dal­­e­g­y 1­­alapitó ünnepélye esti 8 órakor a régi polg. lövöldémében. 11­­ muz­eum , képtér d. e. 9— d. u. 1 óráig. János könyvtárak: egyetemi d. e. 10-12­4 C a­f­é-R­estaurant de l’Opera An­­drássy.r. opera aznak átellenében, az összes helyi­ségek­­ világítással. Az idegenek találkozási helye­­ik legközelebbi száma, rendkívüli kiadó, hétfőn reggel jelen meg. Már számunkhoz fél iv melléklet van c­satoltartalommal : Közgazdaság. — T­á­r­c­z­a La Pllai. Irta Dürer Emil. — Hirdetések.

Next