Pesti Napló, 1888. február (39. évfolyam, 32-60. szám)
1888-02-01 / 32. szám
Csak azt jegyzem meg, hogy az általam említett két ország között középen vagyunk mi. Értelmi tekintetben és a hitelviszonyokat illetőleg is, a két ország között állunk, azért sem az egyik, sem a másik hitelformáinak teljes alkalmazása nem való Magyarországnak, hanem a kettő között a középút lesz talán a helyes. (Helyeslés a baloldalon.) Én a németek korlátlan szavatosságát a kisgazdáknak, iparosoknak és napszámosoknak nem ajánlhatom, mert ez őket igen könnyen tönkreteheti, veszélybe sodorhatja őket. Lehet, hogy vagy 20 év múlva talán másképen fogok gondolkozni, de ma csak a korlátolt szavatosságot pártolhatom. A vidéki, falusi szövetkezetek létesítését jónak tartom. De ezen szövetkezeteknek Magyarországon még nincs meg az értelmi tőkéje és szükséges, hogy bizonyos felügyelet alatt álljanak, így Pest megye nemes kezdeményezése folytán ott alakultak ily falusi hitelszövetkezetek. Pest megye dotácziója és egyeseknek aláírása útján alakult azután egy megyei pénzintézet, mely a vidéki hitelszövetkezeteknek reescompteot nyújt, reájuk felügyel és minden eljárásukat teljes világlatban tartja. Az ekképen alakult megyei pénzintézet segélyével alakultak vidéki szövetkezetek a megyében, amelyeknek száma ma 17-re rúg, annak daczára, hogy ez intézet alig nyolcz hónapja alakult meg. (Helyeslés a baloldalon.) Eképpen tehát a fejlődés nem rohamosan történik, de ez nem is kívánatos , hiszen jobb, ha az ily apró szövetkezetek lassan és óvatosan keletkeznek. Tehát Pest megye példája biztos alapot nyújt arra, hogy az ily falusi hitelszövetkezetek mikép keletkezzenek. A pestmegyei intézetnél nem volt szükség állami segélyre, mint pl. Romániában és hiszem, hogy erre Magyarországon sehol reászorulni nem fognak, még akkor sem, ha a kormány a segélynyújtásra hajlandó volna is. Ez nem szükséges , hanem igenis szükséges, hogy a megyék alapítványokat tegyenek s amennyiben egyesek ezt nem tudnák tenni, szerezzék be a megyék a szükséges pénzt, a pótadó kivetési jog alkalmazása útján. Ez Magyarországon mindenütt, ahol értelmes nép van, könynyen keresztülvihető lenne. Oly vidékeken ellenben, hol a nép nem értelmes, soha nem merném e hitelszövetkezetek létesítését ajánlani. Ebből az nem következik, hogy csak magyarok, németek, szászok, hanem hogy ezek legelőbb, a románok s tótok pedig talán csak később fognak a szövetkezetek jótéteményeiben részesülni. (Helyeslés jobbfelől.) Részemről ma egyebet a szövetkezetek terjesztése érdekében nem kérnék a t. kormánytól, mint erkölcsi támogatást, amely abból állna, hogy a kormány a pestmegyeihez hasonló eljárást, mert nem kell éppen ehhez kötni magunkat, ily célból ajánlja a megyéknek. Kívánatos azonban másrészt, hogy járuljanak ott, hol egyesek kezdeményezése nem elég, a megyék pótadó vagy más alapítványok útján az ily megyei hitelszövetkezeti központok létesítéséhez. Végül nem kétlem, hogy a kormány nem fogja hiába vesztegetni a szót, ha megkísérli keresztül vinni az osztrák-magyar banknál azt, hogy a már jóknak bizonyult szövetkezetek váltóit számítolja le. (Általános helyeslés.) S ha már e tárgyról beszélek, legyen szabad egyúttal felemlítenem azt, hogy vannak a szövetkezeti téren oly fejlődések ez idő szerint az országban, amelyek bizonyára nem egészségesek s ezért magát a szövetkezeti ügyet is veszélyeztetik. (Halljuk !) Vannak t. i. vidéki takarékpénztárak, melyek hitelszövetkezeteket alkottak, olyanokat, melyek tulajdonkép nem hitelszövetkezetek, hanem csak úgy neveztetnek s melyeket inkább hitelegyleteknek szokás helyesen nevezni. Ezek tagjai egymásért jót állnak ugyan, de tulajdonkép nem is tudják, hogy a pénzt a takarékpénztártól mily egyéni alapon kapják. A hitelszövetkezeteknek azonban tulajdonképen nemcsak az a feladatuk, hogy kis embereknek hitelt szerezzenek, hanem hogy azokat összehozva és szervezve, értelmileg is vezessék s úgyszólván szellemi fejlődésüket előmozditsák, amit önsegély utján lehet leginkább elérni, nem pedig oly alárendelt hitelszövetkezetek utján, mint a milyeneket említettem s a melyeknél tőkepénzbefizetés nincs, hanem csak egyszerű hitelnyújtás. De észlelhető ezenkívül oly eljárás is, mely éppen káros, vannak oly hitelszövetkezetek egyes városokban, a melynek ágenseik vannak, akik a vidékre szaladnak s a tizedik és huszadik faluban, a harmadik vármegyében szereznek tagokat. Rábeszélik őket és azok aláírnak, belépnek és részt vesznek egy hitelszövetkezetben, mely őket nem ismeri s a melyet ők sem ismernek. Az ügynök eszközölteti velük az első befizetést, azután, ha valamelyikük hitelt kér, a központból azt válaszolják: nem ismerik, tehát nem kap hitelt s így mindaz, amit befizetett, kárba vész. Vagy megfordítva történik a dolog : a központ ad hitelt, de olyannak, aki meg nem érdemli. A központ ugyanis nem ismeri az illetőt, aki onnan messze lakik. S így aztán a központ károsodik. A szövetkezeti személyes hitel kérdésénél az alapelv tehát ez: a faluban magában létezzék a szövetkezet, hogy ott csak egymást ismerő és egymást kölcsönösen ellenőrző emberek legyenek egy szövetkezetben együtt. (Élénk helyeslés balfelől.) Kérem a t. kormányt, ezeknek figyelembe vételére. A hitelszövetkezet eszméjének terjedését szíveskedjék előmozdítani. Nevezetesen a megyéket a kormány ez irányban utasítsa, hogy létesítsenek először megyei központi szövetkezeteket. Általában iparkodjunk társadalmi téren mindnyájan, egyenként és öszszesen, ez irányban közreműködni. (Élénk helyeslés balfelől.) — jan. 31. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután 5 órakor Rakovszky István elnöklete alatt ülést tartott, melynek napirendjére az igazságügyi s a honvédelmi tárcák voltak kitűzve. Az ülésen a bizottság tagjain kívül jelen voltak: Fabiny Teofil igazságügyminiszter, örömön honvédelmi min. államtitkár, Hosszú államszámszéki alelnök, Jankovich pénzügymin. oszt. tanácsos, azonkívül a honvédelmi minisztérium részéről Cserhalmay vezérhadbiztos. Elnök az ülést megnyitván, Zay Adolf előadó előterjeszti az igazságügyi tárcza 1886. évi zárszámadását s kiemeli, hogy a budget ezúttal szigorúbban tartatott be, mint az előző években, midőn egyébiránt az előirányzatok is szerényebb mértékben történtek. Az 1. czim (központi igazgatás) alatt 4499 frtuskiadás merült fel, aminek indokolására felhozatik, hogy az 1885. évben eszközölt némely beszerzéseket az 1886. év folyamán kellett kifizetni s hogy az 1885. évben Rómában tartott börtönügyi nemzetközi kongresszusra egy miniszteri tanácsos küldetett ki. A bizottság a tulkiadásra a felmentvény megadását hozza javaslatba. A 2. 3. 6. czimek alatt előforduló csekélyebb hiteltúllépések az előadó s Fabiny miniszter indokolására jóváhagyatnak. A házbérek rovatánál Zay ama kívánságát fejezi ki, hogy a hivatalok czélszerűbb elhelyezése ezentúl csak akkor történjék, ha már erre a kormány a hitelt a törvényhozástól megkapta. Fabiny miniszter az elvi álláspontot helyesli. Boda Vilmos az eredményekből azt látja, hogy az előirányzatok nem voltak őszinték, remélheti, hogy a jövőben az előirányzatokban sokkal nagyobb óvatosságot fog a kormány tanúsítani, nehogy ismét ily túlkiadások merüljenek fel. Fabiny miniszter kijelenti, hogy e czimen többé a bizottság túlkiadásokkal nem fog találkozni. Erre Molnár felszólalása után a bizottság a felmentvény megadását hozza javaslatba. 7. czim. Királyi ügyészségek. A 1,364.900 frt előirányzattal szemben mutatkozik 1,568.684 frt 831/a kr utalványozás, tehát tulkiadás 203.871 frt 831/a kr. E tulkiadás a házbéreknél, épületfentartás, hivatal és irodaköltségek szaktartási költségeknél fordult elő. Az előbbi rovatok Zay és Fabiny miniszter felvilágosításai alapján elfogadtatnak, az utóbbi rovatnál Zay megjegyzi, hogy az előirányzat nem volt reális a rabtartási költségek rovatánál. Boda beismeri, hogy e tételnél van a legnagyobb szerepe a véletlennek. Előre látni csakugyan nem lehet, hogy hány bűnvádi eljárás lesz folyamatban, hány rab fog élelmeztetni. Kérdi, hogy a rabtartási költségek elég szigorral hajtatnak-e be. Fabiny reméli, hogy e rovat alatt a jövőben kiadási szaporulat nem lesz, az előirányzat meg fog felelni a valóságos szükségletnek, bár — mint Boda is helyesen jegyezte meg — éppen itt nem lehet pozitíve megállapítani előre a szükségletet. Boda kérdésére válaszolja, hogy a térítvények most már sokkal pontosabban folynak be, a behajtások szigorral, de nem túlszigorral folytattatnak. Hiszi, hogy a restanciák feldolgozása után az előirányzat és tényleges kiadás közt az összhang helyreálland. Kéri a fölmentvény megadását. — A bizottság az indokolást elfogadván, a fölmentvény megadását hozza a háznak javaslatba. Beruházások és Nyugdijak fejezetei észrevétel nélkül letárgyaltatván, s ezzel az igazságügyi tárcza zárszámadásának tárgyalása bevégeztetvén, következett a honvé-telmi tárcza zárszámadása, melyet Mikórpád előadó terjesztett elő, ismertetvén azon főösszegeket, melyeket e tárcza zárszámadása, kiadási és bevételi részeiben feltüntet. Áttérve a részletekre, az egyes czímeknél előforduló túlkiadások az előadó, Körömön Dezső államtitkár indokolásai alapján elfogadandóknak határoztatnak, s ezekre nézve a felmentvény javaslatba hozatik. A kevesebb bevételek hasonlókép indokoltaknak találtatván, a tárcza zárszámadása ezzel letárgyaltatott s az ülés napirendje kimerittetett. Szédelgő hitelszövetkezetek. A képviselőház mai ülésén úgy gróf Károlyi Sándor, mint Linder György rámutattak azokra a nagy károkra, melyeket egyes fővárosi hitelszövetkezetek szédelgései a népies hitel fejlesztésének nagy és fontos ügyére nézve okozhatnak. Ez ügyről már törvényszéki tárgyalások is eleget beszéltek, de, sajnos, mindez nem volt elég arra, hogy e szédelgő irányzat a térről leszoruljon és az ellenőrzés nélküli kizsákmányolás rendszere lehetetlenné tétessék. Éppen azért a sajtó odiózus bár, de múlhatlan kötelességet teljesít, ha ez üzelmekről kérlelhetetlenül lerántja a leplet és mindazokban, akik még áldozataivá nem lettek, felkelti az óvatosság érzetét. Nem akarunk kitérni e kötelességnek s mivel a hitelszövetkezetek kérdése éppen napirenden van, közöljük az alábbi leírásokat, melyek tiszta fogalmat nyújthatnak ama visszaélésekről, melyekkel a hitelszövetkezetek ezége alatt a jóhiszeműség s tájékozatlanság kizsákmányoltatnak. A föv. hitelszövetkezet és utódainak története. K. J. állítólag volt vidéki (somogyi) hírlapíróé az érdem, hogy a parazitáknak egy uj neme honosult meg nálunk. 1884-ben egy a Kerepesi-ut végén kibérelt hónapos szobácskában megalapította az »Országos bank- és hitelszövetkezet« hangzatos czime alatt az első ilynemű intézetet, mely később hivatva volt több szomorú hírre vergődött hitelszövetkezet anyjává lenni. K. volt az igazgató és P. J. ügynök a vezérügynök. A kereskedelmi törvény álta előírt felügyelő bizottság névsorát pedig részben e megtiszteltetésről mit sem tudó, részben pedig önkényesen csinált nevekből állították össze. Kibocsátottak egy röpiratot, mely az uj intézetnek a hitelnyújtás terén való áldásos hivatását fejtegette s melynek czimlapján nagy számokkal volt olvasható, 2.000.000 forint alaptőkére alapítva. A közönség ama rétegénél, melyre e röpirat számított, ez hatott is, daczára annak, hogy az igazgató úrnak nem volt meg a mindennapi kenyere sem és az első időkben meglehetősen kopott ruhában fogadta a lépre ment jelentkezőket, akik előtt azonban, hogy gyanút ne keltsen, a szerény titkári czímet vette fel. Az üzlet azonban nem virágzott. Nem virágzott, mert csak a hírlapokban való hirdetgetés (melylyel a belépőknek rögtöni és tisztán személyi hitelre annyiszor 100 frtnyi kölcsön igértetik, ahány részjegyet csak jegyzett) volt képes a hiszékeny keblekre hatni és ez költségbe került. A vidéki lapokra még tudtak hatni. Egy »budapesti pénzintézetnek, a vidéki lapok az összeg előleges beküldése nélkül is közölték a hirdetéseit, de azért tagok csak nem akartak jelentkezni. A fővárosi lapok kis hirdetéseinek kezelői azonban csak készpénzfizetés mellett akarták közölni e hirdetéseket és éppen ez hiányzott a kétmilliós bankkasszájából. Más methodus után láttak tehát. Fogdostak embereket ügynökökül jelentékeny fizetés ígérete mellett s az ezektől fölvett kaucziókból fedezték a szükséges üzleti költségeket, így lett G. S. a Magyar Hitel- és Takarékszövetkezet jelenlegi vezértitkára s a Fortunának volt lakója, igazgató, így lett B. A. minden egyéb foglalkozás nélküli egyén is igazgatóvá. A kereskedelmi törvényszék kifogásolta a szövetkezet czimében az Országos Bank czimet, egy fővárosi részvénytársaság czimével való hasonlóság miatt. Fővárosi hitelszövetkezetté alakult tehát át a társaság. D E ez év alatt megindult a hajsza hirdetések és ügynökök segélyével és pedig meglepő eredménynyel. Alig egynegyed év leforgása alatt, mint ez a budapesti fenyítő törvényszék kezei között lévő pénztárkönyvből kitűnik, mintegy 7000 frt folyt be a szövetkezet pénztárába. Ez összeg következőkép használtatott föl. Minden jegyzett részvény után kapot az ügynök 3 frt províziót, B. 50 frt, M. S. szintén igazgató 1 frtot, azután mindegyik igazgató 1800 frtig terjedő fixumot. A dologi kiadások után megmaradt pénzt pedig kiadták kölcsön olyan formán, hogy pl. a G. igazgató kiskorú hajadon sógornője kapott 300 frtos kölcsönt s igy tovább. G. apósának kiadtak egy nyugtát arról, hogy az intézetben 1000 frtot helyezett el és ennek alapján fizetést kapott. Ha nem ügynök, hanem hirdetés után jött a tag, akkor a províziót valamelyik igazgató dugta zsebre. Valának pedig az igazgatók négyen: K. J., B. A., G. S. és végül M. S. azelőtt rozsnyói lakos. Ez utolsó ár különben hírhedt egy korábbi bűnügye miatt. Gömöri főügynöke volt egy hazai biztosító intézetnek, mint ilyen azzal vádolhatott, hogy részeges, elzüllött egyéneket biztosított a saját javára, akiket aztán a saját költségén addig itatott, míg vagy delirium tremensben vesztek el, vagy más után estek áldozatul iszákosságuknak.E bűnügy miatt hoszszabb időt vizsgálati fogságban is töltött. A hivatalos óra 992-ig tartott, mindazáltal bámulhatta a világ a most már Sándor u.-ban két szobát bíró intézet hivatalnokainak ügybuzgalmát, mert az igazgató urak rendszerint késő estig ott »működtek« a hivatalban, amennyiben mindegyikük leste, hogy egyedül fogadhassa valamely kliensüket, vagy a pénzes levélhordót. E tanuk nélküli találkozásoknak azután semmi nyomát sem fedezhették fel a Fortuna vizsgáló szemei. Csak a postakönyv és a panaszosok bejelentése vezethettek itt nyomra, így a többi között egy kiváló állású és nevű hölgygyel is megtörtént, hogy hirtelen szüksége lévén 3000 forintra, a hirdetések utána szövetkezethez fordult. Itt M. urat találta egyedül. Ez rögtön hivatalos írást adott ki igazgatói pecséttel és aláírással, melyben egy heti terminusra kiutalványozza a kívánt összegeddé az alapszabályok értelmében 300 frt előleget kívánt. A magasrangu hölgy elő is teremtette ez összeget, de még a heti terminus letelte előtt be kellett látnia éppúgy, mint számos elődének, hogy befonták. 1885. évi márczius hó 15-én egy fiatal jogászt megválasztottak felügyelő bizottsági elnökké. E fiatalember nem ismervén a társaságot, melybe keveredett, komolyan vette megbízását és a szövetkezet működését felülvizsgálgatni kezdte, miközben oly meglepő eredményekre bukkant, hogy az igazgatóság mellőzésével közgyűlést hívott össze, melyen előadván az általa tapasztalt bűnös üzelmeket, indítványozta az igazgatóság elmozdítását és ellenük a bűnügyi feljelentés megtételét. Ez meg is történt. Ily módon ugrasztották szét a szövetkezetet; az ellene megindított bűnvizsgálat még folyamatban van. — Természetesen akadályozza a dolog teljes napfényre derítését, hogy sokan óvakodnak veszteségüket is bejelenteni, így a fent említett magasrangú hölgy is rögtön visszaadta a nála lévő 300 frtos nyugtát és 3000 frtos utalványt és kérte, hogy az egész ügyét tagadják el. Szerencsére M. »igazgató« nem is vezetett be a könyvekbe egyetlen fillért sem a 300 írtból; nyom nélkül tüntette el az egész összeget. A szétugrasztott bank működő tagjai ekkor szétoszlottak. K. egyesült dr. F. K. ügyvéddel és megalapították a Budapesti általános hitelszövetkezetet. (Váczi-körút.) P. J. ügynök egyesült a Fővárosi Hitelszövetkezet régi ügyvédjével és megalakították az Általános takarék- és hitelszövetkezetet. (Andrássyut.) G. S. pedig a vele egyesült dr. Gy. Gy. ügyvéddel és W. M. ügynökkel elfoglalták a Magyar hitel- és takarékszövetkezetet. (Kerepesi-út) E szövetkezetét, melyben előbb az említett 6. háziszolgai teendőket végzett, később a hannoveri Militär-Versicherungs-Anstalt fiókjává akarták átalakítani s ezzel egy nálunk még ismeretlen biztosítási ágat, a besoroztatás esetére való pénzbiztositást kívánták nálunk meghonosítani. Azonban annyi küzdelmük volt G. Sámuel és érdektársaival, hogy otthagyva a szövetkezetbe már befektetett pénzüket és figyelmeztetve a tagokat ez új emberek múltjára és szándékaira, végképen kiváltak a társulatból. Ekkor Gy. vezérigazgatóvá, G. vezértitkárrá és W. vezérügynökké lettek s megindítottak egy a megboldogult Fővárosi Hitelszövetkezet működéséhez hasonló, de nagyobb mérvű mozgalmat, melynek egyedüli czélja a hiszékeny emberek lépre csalása és megkoppasztása volt. Módszerüket, melylyel ezt tették, következőkben ismertetjük : A Magyar Hitel és Takarékszövetkezet „üzleti“ eljárása. Ügynökök és hirdetések által ígértetett a szövetkezet mindenfelé »személyes hitel«-re kölcsönt, még pedig annyit, amennyi tetszik. Az érdeklődő felek ekkor az ajánlkozó ügynökhöz fordultak bővebb felvilágosításért, amelyet a következőkben kaptak meg: A tag belépésénél jegyez bizonyos számú 50 írtról szóló részvényt. Minden részvényért köteles 4 frt tagdijat lefizetni s azután, mindaddig heti 25 krt részvényenkint, mig az 50 írtok befizetve nincsenek. Ez a kötelesség. A jog pedig az, hogy belépése után, ahány részvényt csak jegyzett, annyiszor 50 frtot kap, mondd három nap múlva kölcsön. Ezrekre megy azoknak száma, akik egy lépre mentek. Apró összegekből naponkint több száz forint folyt ily módon a szövetkezet pénztárába, úgy, hogy rövid félév alatt mintegy 30.000, mondd harminczezer forintot szedett be az»áldásos működésű« intézet. Hová tűnt el ez összeg? Mindenekelőtt Gy. Gy. és G. S. abban a házban, hol a szövetkezet helyisége volt, fényes és drága lakást kaptak a szövetkezet költségén. Minden tagtól minden részvény után befizetett 4 frtből elsősorban lefogtak 2 frtot »ügynöki dij« czimén. Most már, ha ügynök hozta a tagot, 1—1 frt 50 frt ez kapott a 2 frtból, a fölösleget és — ha nem ügynök hozta a tagot — az egész 2 frtot a bensők, az igazgatóság és a vezértitkárság rakta zsebre. Azonkivül ez urak fényes fixumot is húztak. Továbbá tantiémek is osztogattattak. Pl. a társigazgató R. F.,mert nevét szintén hozzá kölcsönözte az üzelmekhez, bár különben meglehetősen passzív szerepet játszott, csak egy alkalommal 300 frtot kapott osztalék czimén. Az atyafiság fényes alkalmazásokat kapott. Pl. egy G.-vel régi összeköttetésben álló egyén nagy fizetéshez jutott azért, hogy a tagok lakás-, családi, vagyoni viszonyait tanulmányozza. Ezzel természetesen port hintettek a tagok szemébe, kiknek látniok kellett, hogy a szövetkezet mégis gondol a hiteladás eshetőségeire is s nem is sejthették, hogy ez csak szinekura teremtéséért történik. — Azonkívül a mikor eszükbe jutott, tudatták a tagokkal, hogy egy tagtárs meghalt, fizessenek 40—50 krt. Ez elég gyakran történt, sok tag fizetett s a szövetkezet vezérlőinek volt mit zsebre rakniok. Sok volt a szükségtelen dologi kiadás is, de erre kénytelenek voltak, hogy bizalom támadjon a hívőkben. A pénznek csekély részét kiadták kölcsönképen. A kölcsönt kapott egyének két csoportba oszthatók. Egyik csoportbeliek azok, kik lármát csaptak akkor, amidőn kitűnt, hogy az ügynökök elámították őket. A felvételnél ugyanis a szövetkezetben nem hazudtolták meg az ügynököket, csak a rövid terminus leteltével adták tudtára a tagnak, hogy három hónap múlva jöjjön, az idő leteltével pedig oly váltókat követeltek, amelyeket akármelyik előkelő bank is szívesen számítolna le. E lármázók verekedéseket is provokáltak a szövetkezetben és rendőrséggel fenyegetőztek. Ezeknek be kellett tömni a száját. 50 frt helyett azonban csak 35 — 40—45 frtot kaptak. A kölcsönben részesülők második csoportja jóformán csak névleg szerepel és az állítólag kikölcsönzött összeg megint csak a megosztozás sorsára jutott. Meglepő lehet az ez üzelmeken át nem látó szemnek, hogy majdnem 20000 frtnyi váltót képesek Gy.-ék fölmutatni a szövetkezet váltótárczájában. Ezt nemcsak a csinált váltók okozzák, hanem legnagyobbrészt az, hogy a tagoktól váltót vettek az általuk jegyzett részvények értékéről, amit a sok tapasztalatlantól és a sok olyantól, kiknek úgy sincs mit veszíteniük, könynyen kieszközölhettek. E váltókat azután hamisan úgy szerepeltetik, mintha kikölcsönzött értékekről szólanának. Szóval a begyűlt s leginkább a legszegényebb néposztálytól kizsarolt 30,000 forintnál többre rugó összeget majdem teljesen elharácsolták, a maguknak ily módon busás jövedelmet biztosító vezénylők. Ekkor közbelépett a törvényszék és vizsgálati fogságba helyezte Gy. Gy.-t, G. S.-t, W. M.-t és F. M. ügynököt. (Ez utóbbi sorraszolgálta a fővárosi Hitelszövetkezetet, Budapesti Általánost és Magyar Hitel- és Takarékszövetkezetet.) A szövetkezet fenyítő zárlat alá került és később a törvényszék az elfogottakat kibocsátotta a vizsgálati fogságból, abban a hiszemben, hogy a vizsgálat eredményes voltát már úgy sem hiúsíthatják meg. Ezeknek azonban, első dolguk volt egy rehabilitálási komédiát rendezni. Összehívtak egy közgyűlést. Erre csak annak volt belépési joga, aki könyvecskéjét előre bemutatta az igazgatóságnál. Csakhogy éppen a panaszosok, akik tehát bírtak elég intelligenciával és erélylyel, hogy e szövetkezet ellen föllépjenek, ezt nem tehették meg, mert több mint kétszáznak tagsági könyvecskéje a vizsgálóbírónál van deponálva. Aki mégis be tudott jutni a protestálók közül, azt, mint annak idején néhány lap meg is írta, Gy. a jelenlévő rendőrség által a közgyűlési teremből el tudta távolíttatni. Gy. előadta a közgyűlésnek, hogy befolyt összesen mintegy 20000 frt, (a mintegy 10000 frtot kitevő minden részvény után provízió czimén elharácsolt 2—2 ftot, pontosan 4720 részvény után 9440 frtot pedig egyszerűen eltagadta,) ami — az ismertetett minőségű — váltók által fedezve volna. Ennek alapján a közgyűlés Gy. Gy. és társainak bizalmat szavazott és elhatározta a szövetkezet további fentartását. Elhatározták továbbá, hogy minden tag, ki ezentúl sem fizeti rendesen heti díjait, a tagok sorából törültetik; a gyanakodó tagok természetesen eddigi veszteségük után nem fognak további pénzeket ez igazgatóságnak befizetni, amiért töröltetni fognak s az igazgatóság könnyű szerrel menekül áldozataitól. így kívánják ez urak magukat nemcsak a törvény keze alól kivonni eddigi eljárásukért, hanem még tovább is akarják háborítatlanul folytatni üzelmeiket. Fővárosi ügyek. A fővárosi egylet ma Királyi Pál elnöklete alatt tartott értekezletén mindenekelőtt ama tanácsi előterjesztés fölött folyt vita, hogy a Hunyadyutczai elemi iskola és a Kisfaludy-utczai polgári leányiskola egy házban, a Kisfaludy-utcza és Prátr-utcza sarkán helyeztessék-e el ? A tanács javaslata ellen Deme László tett észrevételeket, károsnak jelentvén ki a polgári leányiskola s az elemi fi- és leányiskola egy épületben való elhelyezését pedagógiai szempontból is, de még azért is, mert az elemi iskola befelé hozatala éppen ama vidékre káros, amelynek számára az iskola nyittatott. Az észrevételeket az értekezlet helyeselte és Morlin Imre ígéretet tett, hogy ily irányban a holnapi közgyűlésen indítványt nyújt be. A magyar fegyvergyár részére kért telekre nézve elnök megjegyezte, hogy egyik józsefvárosi biz.tag különvéleményt nyújtott be, hogy csak az esetre járulnak és társai a javaslathoz, ha a gyárban robbanószerek nem gyártatnak. Dr. Krick Árpád és Reményi Antal felszólalásai oda irányultak, hogy alig lehet tartani effélétől, különben a közgyűlésnek e tárgyban czélszerű volna a határozat előtt valódi szakemberektől kérni felvilágosítást. Az értekezlet a telekeladáshoz hozzájárult. A János-kórházi bizottság tegnap Haberhauer tanácsos elnöklete alatt tartott ülésén tárgyalta a felső vízivárosi plébános kérvényét, hogy a jános-kórházi lelkészi szolgálatért a balparti szokás szerint őt is honoráriumban részesítse a város. Kimondták, hogy a kórházi szervezés életbeléptéig is, a plébános 100 frt évi tiszteletdíjat kapjon. Az ambuláns betegek eddig a János-kórházban is kötelesek voltak a kitett perselybe tetszés szerinti menynyiségű pénzadományt tenni. A bizottság proponálja, hogy ez többé ne legyen kötelező, hanem csak egy figyelmeztető tábla hívja föl erre az ambuláns betegek figyelmét. A persely tartalma pedig többé ne szállíttassék be a setétpénztárba, hanem mindig az illető osztály folyó költségeire fordíttassék. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A honvédelmi miniszter fogad délután 2— 3 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2 óráig. A főváros törvényhatóságának közgyűlése délután 4 órakor az új városháza nagytermében. A magyarhoni földtani társulat közgyűlése d. u. 5 órakor az akadémia földszinti termében. A budapesti filológiai társulat ülése d. u. 5 órakor a magyar tud. akadémiai heti üléstermében. Az orsz. iparegyesület szeszes italok szakosztályának ülése d. u. 5 órakor (Uj utcza 4. sz.) Pestmegyei bál a Vigadóban. Az önkéntes tűzoltó-testület zártkörű tánczvigalma a VI—VII. ker. kör termében. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 5 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-at, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — jan. 31. »A külföldi sajtó hiresztelgetései.« E kifejezést használta a külföldi sajtó által közlött álhírekre Tisza Kálmán miniszterelnök a külügyi interpellációkra adott válaszában. Nagy töprengés támadt a magas politikával foglalkozók körében, hogy várjon Tisza Kálmán az orosz vagy a franczia sajtóra értette-e e kifejezést. Meg is interpellálták bizalmasan a miniszterelnököt pártkülönbség nélkül igen sokan, de a miniszterelnök makacsul hallgatott és megtagadott minden felvilágosítást. Ma azonban a miniszterelnököt a kormánypártnak egy tréfáról híres tagja teljesen sarokba szorította. Mondván neki: »Most már feltétlenül bizonyos, hogy a franczia sajtóra értette exczellencziád az alaptalan hiresztelgetések vádját.« »Miből volna feltétlenül bizonyos?« kérdé a miniszterelnök. »Ebből ni !« — szólt a képviselő és a miniszterelnök szeme elé tartá a madame Adam által szerkesztett Nouvelle Revue ma érkezett számát, melyben egy a magyar sajtóról írt lapszemlében szóról-szóra ez olvasható: »Pesti Napló, le journal de monsieur Tisza.« (A Pesti Napló, Tisza Kálmán közlönye.) A miniszterelnök erre nem mondhatott kadencziát s csak egy jóizű kaczagással ismerte be, hogy a franczia sajtó csakugyan magas fokon áll az »alapos« hírek közlésében. A Sl.-Istvén-társulat tudományos és irodalmi osztálya ma tarta a társulat dísztermében téli osztálygyűlését a rendes tagok és a közönség élénk érdeklődése mellett. — Nagyban emelte a gyűlés jelentőségét az osztály két kitűnő tagjának,,dr. Fraknói Vilmos apátkanonok és Lubrich Ágost egyetemi tanár felolvasása. — A gyülésen dr. Steiner Fülöp pápai k. prelátus elnökölt. — Első felolvasó Lubrich Ágost egyet. tanár volt. Felolvasásának czime: »A régi és az uj gimnázium szervezete.« A tudós tanár történeti visszapillantást vetett a görög s római nevelési rendszerekre, kiemelte a középkor kiváló pedagógusainak elméleteit, az újkor s a XIX. század bölcsészetének behatása alatt készült mai gimnáziumi tantervet szembeállító a jezsuiták által inaugurált tanulmányi rendszerrel. Érdekesen fejtegette a feltűnő ellentéteket s reá mutatott társadalmunk, nevezetesen a mai iskolarendszer számos bajaira. Az elnök az osztály nevében köszönetet szavazott a tudós felolvasónak. A felolvasó asztalt ezután dr. Fraknói Vilmos apátkanonok foglalta el. »Zrednai Vitéz János prímás származása« volt felolvasásának tárgya. 1879-ben a Szent-István társulat kiadásában jelent meg történetírásunk e jelesének ily czimű munkája »Vitéz János esztergomi érsek élete.« Az a bizonytalanság, mely a családi nevek használatánál a XVI. századot megelőző századokban uralkodott, a történetírót említett műve hősének származásában tévútra vezeté. Most, hogy a horvátországi vonatkozású okiratok Zágrábból az ország levéltárába visszahozattak, Zrednai Vitéz János származását illetőleg felolvasónak alkalma nyílt újabb kutatást eszközölni. Az akkori tévedést kijavítja s örvend azon, hogy azt a Szt.István Társulat tudományos és irodaosztálya kebelében teheti. Dr. Steiner Fülöp elnök, meleg szavakban köszöni meg a rendkívül érdekes felolvasást. Következtek a folyó ügyek. Hummer Nándor titkár előterjesztő az osztály költségvetését. Az osztály az 1888. évben 1030 frt 68 krt fordít irodalmi czélokra. Ezen öszszeg mire forditása felett az osztály a tavaszi gyűlésen fog határozni. Felolvasta továbbá dr. Bozóky Alajos nagyváradi jogakadémiai igazgató, rendes tag azon indítványát, hogy Pastor »Papstgeschichte« czimű munkája lefordíttassék. Ez indítvány áttétetett az illető szakosztályhoz. Felolvastatott ezután dr. Bita Dezső egyetemi tanár rendes tag és az első szakosztály előadójának indítványa, hogy azon rendes tagok, kik tényleg kéthárom szakosztályba iratkoztak, a zavarok kikerülése végett, szólhassanak fel, melyik szakosztályban akarják jogaikat gyakorolni. Az osztály elhatározta, hogy a tagokhoz ily értelmű felhívást intéz az elnökség. A titkár ezután felolvasta az egri egyházmegyei irodalmi egylet Zsendovics József elnök és dr. Zudor Sándor titkár által aláírt üdvözlő levelét, melyben a nevezett egylet meleg hangon üdvözli a Szt-Istvántársulat tud. és irod. osztályát. A legbensőbb rokonszenvvel tekint az osztály működése elé, és a legjobb kivánataival kiséri azt. Az osztály éljenzéssel fogadta az üdvözlő iratot s elhatározta, hogy elnöksége által viszonozza az egyh. irod. egylet jóindulatát. Végül az elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Pauler Gyula és dr. Aschenbrier Antal r. tagokat kérte fel. Az orosz udvari bálról a Pol. Korr. pétervári levelezője utólag a következő érdekes részleteket közli: Feltűnést keltett, hogy a czárné, daczára annak, hogy az első négyest eredetileg Sakir pasával kellett volna tánczolnia, erre Wolkenstein grófot, monarchiánk nagykövetét szólittatta, a mi a figyelem különös jelének tekinthető. A szokásos három körsétánál a czár először a czárnét, utána Wolkenstein grófnét, azután pedig lady Morriert vezette karján. Kárpótlásul azután a vacsora alkalmával a czárné jobbján nyert Sakir pasa helyet, akinek tudtul adták, hogy a már bevett szokás megváltoztatásával nem akarták sérteni sem személyét, sem azt az országot, melyet képvisel. A német trónörökös gégéjét ma — mint egy táviratunk jelenti, — újból megvizsgálta Mackenzie tanár, a többi orvosokkal együtt. Valamennyi orvos megállapodott abban, hogy a trónörökös baja perichondritis. Továbbá azt hiszik az orvosok, hogy azok az apró részletek, melyek a napokban a gégéről leváltak, nem porezhanem felhámrészletek. Ezeket ismét Virchovnak küldték s most várják az ő jelentését, mely nélkül hivatalos bulletint nem lehet kiadni, a betegség jelen állásáról. Legújabb megállapodás szerint a német trónörökös nem szándékozik május előtt visszatérni Berlinbe. Eddigi terv szerint innen egyenesen Potsdamba, azután pedig Griesbe megy. Olasz nagykövetünk estélye. Rómából táviratozzák mai kelettel. Bruck báró osztrák-magyar nagykövet a tegnapról mára virradó éjjelen a királyi udvar tiszteletére bált adott. A követségi palota ez alkalommal olyan fényes külsőt öltött, amilyennel Haymerle ideje óta nem bírt. A nagykövet a királyi párt és a trónörököst a palota lépcsője előtt fogadta és felkísérte az udvart a Ferencz József császár-király képével díszített tánczterembe. A tánczok sorozatát négyessel kezdték meg, melyben Bruck báró nagykövet a királynéval és az olasz trónörökös a háziasszonynyal tánczolt. Éjfél után két órakor, amikor az udvar eltávozott, a képcsarnokban souper volt. Róma egész előkelősége jelen volt a bálon, mely egyáltalán pompásan sikerült. Eugénia excsászárné egy idő óta roppant izgatott s éjjel-nappal láz gyötri. Betegségét a nemrég elhalt bavenoi herczegnőnek egy állítólagos furcsa levelével hozzák kapcsolatban, melyben — hír szerint — ezek voltak megírva: Kedves Eugénia! Néhány óra múlva látni fogom Lajosodat. Ne félj, nem árulom el neki, hogy milyen elhagyatottnak és nyomorultnak érzed magad. Nagyon bántaná ez. De annyit megmondok majd neki, hogy — rövid idő múlva várhat téged. Irodalmi viszonyaink jellemzésére volt alkalmunk mostanában elég sok lehangoló tapasztalást regisztrálnunk. Végre közölhetünk egy önendetesebb tényt is. Szilágyi Sándor becses vállalatának, a Történelmi Életrajzoknak, legközelebbi füzete gróf Thurzó Imre életrajzát fogja közölni ifjabb Kubinyi Miklóstól. A vállalat ezen füzeteiből gróf Zichy Edmund, az irodalom és művészet ismert pártfogója, külön ötven példányt rendelt meg az árvái — egykor Thurzó-birtok — uradalom tisztjei számára. Ő maga természetesen állandó előfizetője a vállalatnak. Törvényszéki írnokok — hivatalszolgák. A kaposvári kir. törvényszék, kir. járásbíróságok és ügyészség segéd- és kezelőszemélyzete most kérvénynyel fordul a képviselőházhoz, melyben élénken illusztrálva az igazságügyminiszteri hivatalnokok mostoha javadalmazását, kitüntetik azt a sérelmes anomáliát, hogy a törvényszéki írnok évi fizetése egyenlő a hivatalszolgáéval. A királyi bírói és bírósági hivatalnokok rangfokozatát — mondja a kérvény — megállapította a király ő Felségének 1874.