Pesti Napló, 1888. június (39. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

151. szám. Budapest, 1888. Péntek, junius 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás: 39. évi folyam. (mechlin-inte)»—a———«W—a——— Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétezer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha a.­ak­i klenát postai WHlOukttldér« kívántatik, postabál vagrs havonként 95 kr., •▼negyedenként 1 forint feltdlfizetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalaiba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, május 31. Az uj katonai hitel. Ama hitel, melyet a hadügy­minisztérium a delegáczióktól kérni fog, — mint a Neue Fr. Presse írja — már meg van állapítva. A pénzügyminisztériumok kölcsönös tárgyalásai az ere­detileg tervezett hitelösszeg apadásához vezet­tek. Az igénybe veendő hadi és tengerészeti hitel 47.3 milliót tesz, ezenkívül pedig a had­ügyi költségvetés 1.6 milliónyi rendes és 0.8 milliónyi rendkívüli kiadással lesz nagyobb. A 473 milliónyi hitelből Magyarországra 14,8, Ausztriára pedig 32,5 millió esik. A belügyminiszter operaházi jelentését holnap fogja tárgyalni a képviselőház pénzügyi bizottsága. Bár nem valószínű — jelenti a félhivatalos Bad. Korr — hogy a miniszter jelentése már most a két ház oly határozatához fog vezetni, mely a kormány­nak megadja az opera számára szükséges póthitelt, arra nézve a pénzügyi bizottság tanácskozása mégis elegendő támpontot fog nyújtani és a minisztérium­nak irányadóul fog szolgálhatni, váljon az opera­házi kezelésben tovább vezetendő, vagy bérbe adandó-e? A képviselőháznak azután alakilag az ez évre szükséges túlkiadásra vonatkozólag az 1888-as zárszámadások tárgyalásánál, és a jövő évi költségvetésre vonatkozólag a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál alkalom fog adatni a szükségesnek látszó határozatokat meghozni. Törvényjavaslat a szeszvám emeléséről. Tisza Kálmán a Bud. Korr. értesülése szerint a képviselő­ház legközelebbi ülésének egyikén, valószínűleg már holnap, törvényjavaslatot fog beterjeszteni a szeszvámnak 36 aranyforinttal és számvám­­n­a­k 40 aranyforinttal való rögtöni­­emelése iránt. A törvényjavaslatot a képviselőház — ha az idő en­gedi — még ez ülésszakában letárgyalja. Az olasz képviselőház tegnap tárgyalta Nico­­tera ismert indítványát az olasz tengerparti városok megerősítése tárgyában. Nicotera s más képviselők hosszasan fejtegették a partvédelemről való gondos­kodás szükségét s igen természetes, hogy a hadügy­miniszter a legnagyobb örömmel fogadta a képviselők készségét, melyet a költségek megszavazása tárgyá­ban hangoztattak. A ház csaknem egyhangúlag elfo­gadta az idevágó indítványt s a kormány megígérte, hogy a partvédelemre vonatkozó javaslatokat novem­ber haváig mindenesetre előterjeszti. Tisza beszéde és a francziák. — május 31. Tisza szombati beszédéről a Neue Freie Presse Budapestről »autoritatív részről« az illetékes körök felfogásáról a következő informá­­cziókat veszi : »A magyar kormány eddig sem­miféle indokot, még kevésbbé szükséget nem lát arra nézve, hogy helyreigazítások­kal vagy nyilatkozatokkal, leg­­kevésbbé pedig mentegetőzésekkel áll­jon elő akár a képviselőházban, akár másutt, Tisza beszéde miatt. A­ki a beszédet szövegében, nem pe­dig az innen és másfelől szétküldött irányzatos táviratokban és fejtegetésekben olvasta, az benne egyetlen sértő szót sem találhat Francziaországra vagy kormányára. Tisza ez esetben, valamint mind­azokban, melyek hosszú államférfim pályája alatt fölmerültek, kerülte azt, hogy egy külállamról vagy idegen kormányról csak véleményt is mond­jon, még inkább pedig, hogy ítélőleg, sőt el­­ítélőleg nyilatkozzék róluk. Éppen ez okból ke­rülte ki Tisza azon csábítást, hogy sokat emlege­tett szombati beszédében az 1789-ks fejezettel köze­lebbről foglalkozzék, noha Helfi, az interpelláló, éppen az irányban egyenesen provokálta. Éppen a nemzet­közi delicatesse tekinteteiből s hogy minden képzel­hető érzékenységet kíméljen, mondotta a miniszter­­elnök a párisi kiállítás idejének megválasztását Fran­­cziaország belügyének, melyre nézve őt ítélet meg nem illeti. Egészen másképen áll azonban a dolog vélemé­nyének szabadságát illetőleg azon kérdésre nézve, váljon a magyar kiállítók a franczia állapotokkal szem­ben elmenjenek-e Párisba vagy nem. Itt kizárólag a magyar érdek dönt s erre nézve mindenesetre mérv­adó szó illeti meg a magyar miniszterelnököt. A­mi e tárgyban mondatott, az kívül áll minden más tényező befolyásolásán, az egészen Magyarország belügye. Nagyon valószínű, hogy Decrais franczia nagykövet e perczben már beszélt Kál­noky gróffal. De a magyar kormány minden fennálló szokás szerint teljesen kizártnak tekinti, hogy az ilyen beszélgetés diplomácziai reklamácziónak vagy intervencziónak tekintessék. Kálnoky azon helyzetben lehetett, hogy a franczia nagykövet­nek a tényállást úgy adja elő, a mint valóban történt s itt jeleztetett. Tisza távol állt attól, hogy Francziaországot vagy kormányát megsértse; beszé­dében tisztán csak ténylegest nyújtott, melyhez sem hozzá adni, melyből sem valamit elvenni nem lehet. A magyar kormány azon szilárd meggyőződést is táp­lálja, hogy a Párisból jelzett izgatottság csak mes­terkélt s hogy az, ha valóban uralkodnék, csak újabb bizonyságát nyújtaná Tisza előadása helyességének. E körökben továbbá meg vannak győződve, hogy a mozgalom nem­sokára mérséklődni fog, főleg miután biztosan tudják, hogy a franczia államférfiak teljesen távol maradtak tőle. Egyébiránt jogosult azon kér­dés is, miben nyilatkozott hát Francziaország barát­sága az utolsó három évtizedben ezen monarchia iránt s e kérdésre feleljenek első­sorban azok, kik itt az országban az úgynevezett franczia rokonszenvek­­kel oly bűnös játékot űznek. Igen érdekes nyilatkozatot találunk a Frank­­furter Zig ma érkezett számában. E lap vezérczikke ellentétben a németországi sajtó felfogásával, Tisza beszédéről ezeket írja: »Mondjuk ki nyíltan: Tisza nyilatkozatainak alakjában nagyon is messzire ment. Arra kellett volna szorítkoz­nia, hogy ismételje kormánya ismert álláspontját s ebben példát vehetett volna azon í­ódból, melyben az olasz kormány a múlt év junius 25-én Cavallotti hasonló interpellácziójára felelt. Cavallotti szin­tén politikailag értékesítette az ügyet, mint kollegája a magyar parlamentben, de Grimaldi kereskedelmi miniszter egyszerűen azt felelte : Olaszország távol­­maradásánál csupán gazdasági indokok mérvadók. Crispi ezt megerősítette, s midőn behatóbban foglal­kozott Cavallotti politikai fejtegetéseivel, ezt Fran­cziaországot lekötelező módon tette. Crispi az­zal végezte, hogy a kormánynak nincs semmi kifogása az ellen, hogy magánosok vesznek részt a kiállításban s támogatni fogja azokat, mint már a franczia nagykövettel közölte. Tisza még egy lépéssel tovább mehetett volna, minthogy a Habsburgház a franczia forradalom irányában máskép áll, mint a szavoyai uralkodóház. Ha a magánrészvétet a kiállításon sem akarta támogatni, ezt is megmond­hatta volna. Ez világos, lekötelező és elég lett volna. És miért mondott Tisza többet ? Miért lép­tette föl a háború veszedelmét, mért szólt Franczia­ország belügyeiről, mért hagyta sértő módon észre­­vétetni, hogy esetleg nemcsak a magyar zászló meg­sértetik, hanem magyar tulajdon is elidegenittethe­­tik ? Nem hiszszük, hogy ezt azért tette, mert azt hiszi, hogy a jövő évben háboru lesz vagy a francziákat provokálni akarta volna? Csak azért lépett fel élesebben a francziák ellen, mert egy kicsit utánozni akarta Bis­marck herczeget s azt hitte, hogy ez utóbbinak szívességet tesz, ha keményebb hangot használ.« Nagy emberek példája tudvalevőleg ragadós. Né­metországban vannak kis miniszterek, sőt tanácsno­kok, kik magukat úgy érzik, mintha Bismarckok volnának. Olaszországban Crispi »nagy barátja« mintájára irányítja magát. Mért ne tegye tehát Tisza úr is magas szövetségese módjára, hogy egyszer Francziaország belügyeivel foglalkozzék s miért ne öntsön »hideg zuhanyt« Páris felé ?! Hogy egy és ugyanazon föllépés nem illik min­denkihez, azt a külsőségek majmolói rendesen nem tudják. S nem egyszer saját kárukra kell tapasztalniok, hogy nem jó, ha va­laki pápább akar lenni a pápá­nál. Tisza úr aligha kerüli ki e tapasztalatot. * Az alábbiakban adjuk ma érkezett táviratainkat: Páris, május 31. (A Pesti Napló tu­dósítójának távirata.) A Neue Freie Pres­sének jelentik innét . Gerville Reac­nnak a kiállítási ügyben intézett in­terpellácziójára Goblet miniszterelnök így nyilatkozott : A magyar kormánynak el­­vitazhatatlanul joga volt kinyilatkoztatni, hogy a magyar iparosokat a kiállításun­kon való megjelenhetés érdekében nem fogja támogatni. Ezt sajnálhatjuk, de nincs jogunk felette panaszkodnunk. A magyar kormány­nak joga volt az is, hogy lebeszélje szándékuk­ról azokat az iparosokat, kik a kiállításban részt akartak venni. De nézetem szerint a magyar miniszternek, hogy nézetét igazolja, két dolgot nem lehetett, mondania, olyan két dolgot, a­mely elfogadhatatlan és melynek kifejezése a szónok gondolkozá­sát túllépte. (Tetszés.) Nem mondhatta a helyzetet olyannak, hogy a kiállítás idejében az országa és országunk közt való béke za­vart szenvedhetne, mert ha Tisza úr tudja, hogy országában nem ural­kodik ellenségeskedés a mi orszá­gunkkal szemben, akkor tudja azt is, hogy ilynemű gyanú országunk ellen nem intézhető. Páris, május 31. (A kamara ülése.) Gerville Reach interpellálja a kormányt Tisza Kálmán magyar miniszterelnök n­y­i­­latkozatai tárgyában, melyeket ud­­variatlanoknak és a nemzetközi szokásokkal ellenkezőknek mond. Tisza úgy látszik előrelátja a közeli háború eshetőségeit. Ha ez eshetőség beállana, Fran­cziaország és kormánya kijelenthetnék, hogy mindent megtettek, hogy azt meg­akadályozzák. Ha a magyar miniszterel­nök jobban volna értesülve, úgy tud­hatná, hogy Francziaországban teljes biz­tonság uralkodik és hogy ott a külföldiek életét és vagyonát tiszteletben tudják tartani. Tisza szavai nem kötelezik Ausz­­tria-Magyarország kormányát, de meglephették azokat, kik a két ország között fennálló rokonszenvet ismerik. Szóló kérdi a minisztert, kapott e értesüléseket, melyek a Francziaországban előidézett kellemetlen be­nyomást eloszlatni képesek? Goblet miniszter válaszolja, hogy a kormány osztozik az általános fel­indulásban; elismeri, hogy a­z elhatározás, hogy a világkiállítás 1889-ben rendeztessék, ellenvetéssel találkozhatott ama nemzetek ré­széről, kik elfelejtették, hogy az 1789-iki év csak az emanczipáczió és az igaz­ság eszméinek volt szentelve. A kormány köszönettel veszi a sok oldalról je­lentett hozzájárulást, de nem veheti rossz néven azoknak a kormányoknak, melyek abban a véleményben vannak, hogy nem csatlakozhatnak e nemzetközi manifesztá­­c­ióhoz. Bizottság alakult Ausztria-Magyar­­országnak a kiállításban való résztvétele ügyében, de e bizottság később ettől el­állott. Tiszának jogában állt, sőt köte­lessége volt, hogy a magyar iparosokat a ki­állításban való résztvételtől visszatartsa. De az nem jogos állítás, hogy az esemé­nyek olyanok, hogy attól kellene tartani: a béke a két ország között a kiállí­tás idejében meg fog zavartatni. Tiszának nem volt joga azt állítani,hogy a franczia kormány nincs abban a helyzet­ben, hogy vendégei biztonságáért kezeskedhetnek. Ezek igazságta­lan vádak, melyeket nem vártunk attól az országtól, a­mely iránt a francziák mindig rokonszenvet ta­núsítottak. Ily szavakat, ily szájból hall­va, nem lehetett észrevétlenül hagyni. A mi­niszter ennélfogva meghízta a bécsi franczia nagykövetet, hogy hívja fel erre Kálnoky gróf figyelmét. Goblet folytatólag kijelenti, hogy Kálnoky gróf élénk sajnálatának adott kife­jezést az esett felett és kijelenté, hogy sem a kormánynak, sem neki magának szándékában nem volt megsérteni Francziaországot, melylyel a legkitűnőbb viszonyok fen­tartását óhajtják. Azóta Tisza kijelenté, hogy ez érzületekhez csatlakozik és hogy Francziaországot sértő szándéka egyáltalán nem volt. Ezek a nyilatkozatok, melyeket­ a kormány kapott, és ha azok, mint hinni kell, őszinték, Tiszától függ hogy minden félreértést elosz­lasson. Goblet megragadta ezúttal az alkalmat, hogy a külpolitikáról nyilatkozzék. E politika — mondá a miniszter — lényegesen békés. Francziaország a békét óhajtja és nem keres kalandokat; saját ügyeivel fog­lalkozik és épp úgy távol áll minden támadó szándéktól, mint minden gyen­geségtől. A kiállítás legjobb bizonyítéka szán­dékainak és ama szilárd akaratnak, hogy a béke ne az ő hibája által zavartas­sák meg. Egyébként a rend az ország belsejé­ben soha sem volt jobban biztosítva mint most, ha az valahol meg van zavarva, a magya­rok nagyon jól tudják, hogy nem Francziaországban. Francziaországban mindig csak akkor voltak forradalmak, mi­dőn a kormányok azokat szükségessé tették, a köztársaság ma szilárdabban van meg­alapítva, mint talán a köztársaságiak ma­guk gondolnák. Ha valamely szomszéd állam oly intézkedésekhez nyúl, melyek károsak ér­dekeinkre, úgy nem ragadtatjuk magunkat haszontalan rekriminácziókra, ha­nem föntartjuk magunknak, hogy kellő időben kellő intézkedéseket te­gyünk. Mindenki el fogja ismerni, hogy e politika Francziaország méltóságának és ér­dekeinek egyaránt megfelel. (Élénk tetszés.) Ezzel az inczidens véget ért. Páris, május 31. Hoyos gróf osztrák­magyar nagykövet jelen volt a diplomácziai kar rendes heti fogadtatásán a külügyminisz­tériumban és hosszasabban beszélge­tett Goblet külügyminiszterrel. Berlin, május 31. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Idevaló mérvadó körökben a franczia-magyar inczi­dens­t elintézettnek tekintik; a magyar kormány álláspontja itt termé­szetszerűleg nagy tetszéssel talál­kozott. — A Norddeutsche Allge­meine Zeitung ma kedvezőtlen nyilatko­zatot tesz a szélső­balpárt óvásával szemben. A Post a Dniewnik Warszawskival polemi­zálva megjegyzi,hogy barátunk ellensé­­gei nekünk is ellenségeink és emez alapelvben rejlik Tisza magatartásá­nak legbiztosabb magyarázata és leghathatósabb igazolása. Azok a kölcsönös barátságos nyilatkozatok, melyek egy idő óta a Név­a és a Szajna közt folynak, joggal ébresztettek Budapes­ten ellenszenvet Francziaországgal szemben. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, június 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A belügyminiszter fogad déli 12—1 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter fogad d. u. 2—3 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti mú­z­eum , régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Gar­é-R­estaurant de l’O­p­e­r­a An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — május 31. A hir. lapból. Kinevezések. Klein Jakab temesvári, dr. R­i­t­t­i­c­h Antal és Papp Vazul n­j­­aradi és Vajnai Gusztáv lippai bírósági tolmá­csokká neveztettek ki. Jóváhagyás­ok. A szentpéteri ev. kő­műves temetkezési­ egylet, a vermesi önk. tűzoltó egy­let, az aranyos maróti önk. tűzoltó-egylet s a g­a­l­á­n­t­a­i haladó iparos kör alapszabályai jóváha­gyattak. Névmagyarosítások: Halper Pál (Barát­falvi) S­z­a­t­m­á­r­i-ra, Kohn Ignácz s fia András (Török­­szentmiklós) Kardo­s-ra változtatták nevüket min. en­gedéllyel. Ur napja. A főváros kath­olikus lakossága ma nagy fénynyel és hagyományos szertartással ünnepel­te meg úr napját. A várbeli helyőrségi templomban reggel hét órakor volt az ünnepi nagy mise, melyet b. Hornig Károly, az újonnan kinevezett veszpré­mi püspök mondott fényes segédlettel. A körmenet a templomból az Országház­ utczára, onnan a Szt.-Há­­romság-térre vonult s visszatért a helyőrségi temp­lomba. A Mária-Terézia-ezred egy zászlóalja időnkint dísztüzet adott. A Mollináry- és Jellacsics-ezred ze­nekarai is részt vettek a menetben. A jelenlevők közt voltak: b. Fejérváry és Bedekovics miniszterek, Be­­niczky államtitkár, b. Winterhalter altábornagy, b. Ripp, Christianovics, Bulyovszky tábornokok, számos fő- és törzstiszt, Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos, az egyetemi tanács, a főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármesterrel élén, Török főkapitány stb. Ezen­kívül a belvárosi plébánia­templomból is indult ki körmenet. A külvárosokban vasárnap fogják tartani az úrnapi körmeneteket. Az ünnepnek szép idő ked­vezett, csak déltájban volt egy kis futó eső. A kúria másodelnökének Daruváry Alajosnak kinevezését a hiv. lap mai számában közli. Református egyházkerületi közgyűlés. A duna­­melléki ref. egyházkerület mai folytatólagos közgyű­lésén Szilassy Aladár terjesztette elő számszéki je­lentését. E szerint a közpénztár tőkéje a múlt év végén 88,183 frt 80 krt tett ki, a missziópénztáré 14,773 frt 51 krt, az államsegélypénztáré 129,966 frt 81 krt, a pesti ref. papnöveldéé 98,209 frt 57 krt, a nagykőrösi gimnáziumé 118,812 frt 20 krt. A szá­madások még több kisebb jelentőségű részének meg­hallgatása után a közgyűlés megadta a pénztárak kezelőinek a fölmentvényt. Ezután a kultuszminisz­ter egy leirata olvastatott föl, hogy a középiskolák­ban jegyzőkönyvbe vegyék a kiküldött miniszteri biz­tosok észrevételeit. A közgyűlés e tárgyat a konvent­­hez tette át. Végül megállapittatott még a lelkészek és tanítók özvegyeinek ez évi segélyezése. A közgyű­lést holnap folytatják. Az új veszprémi püspök, Hornig Károly báró­nak veszprémi püspökké történt kinevezését, melyet már jelentettünk, a hivatalos lap mai száma a követ­kezőkben közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére : báró Hornig Károly hittudor, czimzetes püspök, esztergomi kanonok és miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost, veszprémi püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1888. évi április hó 8-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Az uj veszprémi püspök 1840-ben Budán született, a­hol atyja, — egy világot járt, vállalkozó szellemű férfiú — mint mér­nök volt alkalmazva az osztrák államvasúttársaság által létesített pest-bécsi vonal munkálatainál. Báró Hornig Károly gimnáziumi tanulmányait Bécsben, Budán és Nagyszombatban végezte, majd a pesti egyetemen hallgatta a hittani tanfolyamot. Tehetségé­vel és kitartó szorgalmával korán magára vonta elöl­járóinak figyelmét, kik aztán a bécsi Augustinumba küldték. A hittudori fokozat elnyerése után 1866-ban tanulmányi felügyelővé neveztetett ki a fővárosi sze­mináriumban, s egyúttal mint egyetemi tanársegéd működött. Négy évvel rá, 1870-ben az újszövetségi szentirási tanulmányok nyilvános rendes tanára lett az egyetemen. Ez állásában nyolcz évig műkö­dött, ez időre esik irodalmi tevékenységének java része is. — 1873—1878-ig a »Religio« czimű hittudományi folyóiratot szerkesztette s igy ebben, mint más egyházi folyóiratokban számos tartalmas czikk jelent meg az ő tollából. Eredményekben gaz­dag tanári és írói munkássága felkeltötte a her­­czegprimás figyelmét, ki őt, midőn 1878-ban eszter­gomi kanonok lett, a primási iroda vezetésével tisz­telte meg. Reá volt bízva a kormánynyal és az összes hatóságokkal való érintkezés vezetése, a­miben min­dig ritka tapintatot tanúsított. Államszolgálatba lé­pésével egyidejűleg a babolckai czímzetes apátsággal ruházták fel, majd 1883-ban scardoniai választott püspök lett. Egy évvel később pedig a miniszteri ta­nácsosi czimet és jelleget nyerte s mint ily lép most a veszprémi püspöki székbe, mely egy évig volt üre­sedésben. A pápa, egy római táviratunk szerint, hol­nap fogja Hornigot prekonizálni, azaz püspökké ké­pesíteni. A Habsburg-vár eladása forog most szóban Brugg és Aargau városok tanácsában. Ugyanis dr. Kobany bécsi tanár ajánlatot tett a bruggi városi ta­nácsnak, hogy ő hajlandó volna megvásárolni az osz­trák uralkodó­háznak romba dőlt várát. Az ajánlatot az aargaui kormányhoz tették át, mely most tanács­kozik fölötte. Dom Pedro brazíliai császár állapota, mint egy mai milánói távirat jelenti, állapota folyton ja­vul s ezért nem is adnak ki többé orvosi jelentést. A császár elutazását Aix-les-Bainsba június 2-ára tűzték ki, föltéve, hogy az időjárás kedvező lesz. A bécsi férfi dalegylet fővárosunkban. A »Wie­ner Männergesangs­verein« fogad­tatásának és hang­versenyeinek részletes sorrendje a következő: Első nap június 2-án: 4 óra 30 p. d. u. érkezés Szobbra. Fogadtatás a kiküldött bizottság részéről Luczen­­bacher Pál szobbi birtokos, főrendiházi tag vezetése alatt. 4 óra 45 pkor hajóra szállás. Üdvözlés Ger­­lőczy Károly, Budapest főváros I. alpolgármestere által. Megállás a Császár-fürdőnél, hol is a Molináry 38-ik cs. kir. gyalogezred zenekara Zöllner karmes­ter vezetése mellett hajóra száll. 7 órakor este érke­zés a Dunagőzhajózási társaság budapest-bécsi hajó­állomására. Üdvözlések: gróf Andrássy Aladár, mint a »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« elnöke és a »Jó szív« végrehajtó­ bizottságának tagja, és Ráth Károly, Budapest főváros főpolgármestere, dr. Országh Sándor, orsz. képviselő, mint a budai dalárda elnöke által. A budai dalárda üdvözlése. A vendégek kijelölt szállásaikra vonulnak. 8 órakor este találkozás a fővárosi vigadó nagytermében. 8 óra 30 -kor díszhangverseny. Kezdete */29-kor. Vége ‘/20 órakor. Hangverseny után közös vacsora a Vigadó emeleti, éttermeiben H étlap szerint. Második n­ap, j­ú­n­i­u­s 3-án, 8 órakor reggel találkozás a Hangi-féle kioszknál (Vigadó-tér). Kirándulások kü­lön csoportokban a vendégek jelentkezése szerint. A budai várpalota kertjének az országos (Esterházy) képtár, a magyar nemzeti múzeum, a Közraktárak és Elevator megtekintése. Dreher Antal serfőzdéjébe (Kőbánya). Indulás magánfogatokon 9 óra előtt né­hány perc­c­el. Sétakocsizás az Andrássy-úton és a városligeten keresztül. Érkezés 1 /210 óra után. Meg­tekintése a serfőzdének és az uj nagy jégkészitő gép­nek. Villásreggeli. Indulás vissza d. e. 12­­. pontban. Fővárosi közvágóhid. A cs. és kir. dunagőzhajózási társaság ó-budai hajógyárába (közlekedés helyi ha­jón). Törley J. pezsgőgyárába Budafokon (közleke­dés helyi hajóval). Indulás 9 órakor — visszajövet 12 órakor pontban. Központi tejcsarnok (közlekedés a közúti vasút városligeti vonalán). Kereskedelmi múzeum (állandó ipar kiállítás, Városliget). A Tarnó­­czy Gusztávné által rendezett gyűrűkiállítás a képző­művészeti társ­­csarnokában (Andrássy-út). Az új or­szágház nagy fészmintájának megtekintése (külső Ná­­dor-utcza 40 sz.) A budapesti önk.­mentő-egyesület köz­ponti állomásának megtekintése. 1 óra délután indulás a Margitszigetre, a bécsi hajóállomástól sétahajózással le a közraktárakig. 11/2 óra délután érkezés a mar­gitszigeti felső állomásra. Czigányzene. Fényképezés, csoportfelvétel Klösz György budapesti fényképész által. A forrásnak, a fürdőnek, esetleg a rózsatelepek­nek megtekintése. 2 óra délután társasebéd. 4 óra délután indulás a szigetről. 41/* óra délután érkezés a bécsi hajóállomásra. Indulás a Ferencz J­ózsef-térről omnibuszokkal a Városligetbe. 6 óra este hangverseny a korzón.Kezdete esti 6 órakor, vége */a8-kor. Bucsuzás. Tűzvész. Brassóból jelenti egy távirat, hogy Szász-Hermány községben ma délelőtt tizenegy óra­kor tűz ütött ki, mely olyan gyorsan harapózott el, hogy rövid idő alatt tizenegy ház melléképületeivel együtt porrá égett. Még nem tudják a tűz keletkezé­sének okát. Tolvaj-alternatíva. Bécsből írják tegnapi kelet­tel : H­o 1l­ó­s István mohácsi születésű és bajai ille­tőségű lapexpeditor e hó 11-ike és 29-ike között nejé­nek nagynénjétől, Wagner Erzsébet idevaló kávés­nőtől több, mint hétezer forintot tulajdonított el oly módon, hogy feltörte azt a bőröndöt, melyben a ká­vésnő takarékpénztári könyvecskéit tartotta s ezekkel együtt az asszony aranyóráját is elcsente. A köny­vecskék hétezer forintról szólottak. A tolvaj egy kis levélkét tett a könyvecskék helyébe s ebben azt irja nénjének, hogy egy év múlva mint gazdag ember fog visszatérni s akkor kamatostul vissza fogja fizetni az ellopott összeget, föltéve, hogy nagynénje nem tesz ellene följelentést. Ha igen, akkor főbe lövi magát s a néninek nem lesz se pénze, se Hollósa. A meglopott kávésnő ez alternatíva daczára is megtette a följelen­tést Hollós ellen, ki azonban már eltűnt Bécsből. Hogy fölvette-e az osztrák takarékpénztárnál a hat­ezer forintot, még nem lehetett konstatálni, de na­gyon valószínű. Nagy szerencsétlenség. Canadában a m­o­n­t­r­e­a­l­i légszeszgyárban a múlt héten egy gáztartó föl­robbant és nagy pusztítást okozott. Az épületet éppen javították, s a munkások egyike lámpájával vigyázat­lanul közeledett a gáztartóhoz, mely nem volt jól elzárva. így támadt a robbanás, mely az egész épü­letet romhalmazzá változtatta,s csupán a sarok­oszlopok maradtak sértetlenül. A szomszéd épületek is jelentékeny kárt szenvedtek. Tizennyolc­ munkás halálát lelte, harmincz pedig súlyosabban vagy könnyebben megsérült. Valószinüleg még több hullát fognak a romok alatt találni. Sikkasztó dijnok. A pestmegyei árvaszék ügyész­ségénél, hol Kiss Ignácz ügyészen kivül három dij­nok végzi a teendőket, egy Bereczky Kálmán nevű dijnok, midőn főnöke távol volt a fővárostól, egyes felektől az adósságok után járó kisebb kamatokat beszedte s midőn főnöke visszatért a fővárosba, az 50 frtra rugó pénzt át nem szolgáltatta. Később az ügyész a felektől követelte a pénzt s igy sült ki a könnyelmű fiatal ember eljárása. Az ügyész azonnal elbocsátotta s miután Bereczky megígérte, hogy a pénzt megtéríti, jelentést sem tett ellene. De a fiatal­ember nem tudta az ügyet rendbe hozni s az ügyész végre is megtette a jelentést a törvényszéknél. Meglőtt vadászlegény. Mainzből írják, hogy a rannheimi szarvasvadászaton egy vendéglős vad helyett egy vadászlegényre puskázott, a­ki rögtön meg­halt. Özvegye és négy árvája siratja. Furcsa végrendelet. Pétervárott a nemrég meg­halt I. dúsgazdag bankár különös végrendeletet hagyott hátra. Az elhunyt összes vagyonát fiatal, 24 éves özvegyére hagyta, azzal a föltétellel, hogy nőül menjen egy agg, világtalan kereskedőhöz, ki egész vagyonát elköltötte és sok éven keresztül S. bankár házában élt kegyelem-kenyéren. A vak aggastyán azonban éppoly kevéssé van e végrendelkezéssel meg­elégedve, mint az nincs ínyére a fiatal özvegynek. a

Next